Acarizax 12 SQ HDM nyelvalatti liofilizátum alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

ACARIZAX 12 SQ‑HDM nyelvalatti liofilizátum

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Háziporatkák (Dermatophagoides pteronyssinus és Dermatophagoides farinae) standardizált allergénkivonata; 12 SQ‑HDM* nyelvalatti liofilizátumonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

*[SQ‑HDM az ACARIZAX dózisegysége. Az SQ olyan standardizálási módszer, amely a biológiai hatóértéket, a fő allergéntartalmat és az allergénkivonat összetettségét is figyelembe veszi. A HDM a háziporatka rövidítése.]

3. GYÓGYSZERFORMA

Nyelvalatti liofilizátum

Fehér vagy csaknem fehér, kör alakú nyelvalatti liofilizátum, mélynyomású ábrával ellátva.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az ACARIZAX a kórtörténet, továbbá a háziporatkára adott pozitív bőrpróba (skin prick test) és/vagy specifikus IgE‑vizsgálat alapján diagnosztizált háziporatka-érzékenység kezelésére javallott olyan 18 és 65 év közötti felnőtteknél, akiknél az alábbi állapotok legalább egyike fennáll:

a tüneti kezelésre adott gyógyszerek alkalmazása mellett is fennálló mérsékelt vagy súlyos, háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis.

inhalációs kortikoszteroidokkal nem megfelelően kontrollálható, háziporatka által kiváltott allergiás asthma és háziporatka által kiváltott – az enyhétől súlyosig terjedő – allergiás rhinitis együttes megléte. Az asthmás betegek állapotát körültekintően értékelni kell a kezelés megkezdése előtt (lásd 4.3 pont).

Az ACARIZAX a kórtörténet, továbbá a háziporatkára adott pozitív bőrpróba (skin prick test) és/vagy specifikus IgE‑vizsgálat alapján diagnosztizált háziporatka-érzékenység kezelésére javallott olyan 5‑17 éves gyermekeknél és serdülőknél, akiknél a tüneti kezelésre adott gyógyszerek alkalmazása mellett is mérsékelt vagy súlyos, háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis áll fenn.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ajánlott adag gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél (5‑65 éves): 1 db nyelvalatti liofilizátum (12 SQ‑HDM) naponta.

Klinikai hatás a kezelés megkezdését követő 8‑12 hét után várható. A kezelésre vonatkozó nemzetközi irányelvek – a betegség javulásának eléréséhez – az allergia immunterápiájára 3 éves kezelési időtartamot javasolnak. Az ACARIZAX hatásosságára vonatkozóan felnőttek 18 hónapig tartó kezelésének adatai állnak rendelkezésre. Hároméves kezelési időtartamra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 5.1 pont). Amennyiben az ACARIZAX-kezelés első évében nem észlelhető a tünetek javulása, akkor a kezelés folytatása nem javallott.

Gyermekek és serdülők

Allergiás rhinitis: Az adagolás 5‑17 éves gyermekeknél és serdülőknél ugyanaz, mint felnőtteknél. 5 évesnél fiatalabb gyermekek esetén az allergiás rhinitis ACARIZAX‑szal végzett kezelésére nincs megalapozott klinikai tapasztalat. Az ACARIZAX 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél allergiás rhinitis kezelésére nem alkalmazható. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1 pontban található.

Allergiás asthma: 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetén az ACARIZAX hatásossága az allergiás asthma kezelésében nem igazolt. Az ACARIZAX 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél allergiás asthma kezelésére nem alkalmazható. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1 pontban található.

Idősek

Az ACARIZAX immunterápiás hatásosságát 65 évesnél idősebb betegeknél nem igazolták. Az ACARIZAX 65 évesnél idősebb betegeknél nem alkalmazható (lásd 5.1 pont).

Az alkalmazás módja

Az ACARIZAX‑kezelést kizárólag az allergiás betegségek kezelésében jártas orvosoknak szabad elkezdeniük.

Az első nyelvalatti liofilizátumot orvosi felügyelet mellett kell bevenni és a beteget legalább 30 percig megfigyelés alatt kell tartani annak érdekében, hogy az orvos-beteg kommunikáció biztosítva legyen, továbbá, hogy az esetleges, azonnal jelentkező mellékhatások kezelését meg lehessen kezdeni.

Az ACARIZAX egy nyelvalatti liofilizátum. A nyelvalatti liofilizátumot száraz ujjakkal, közvetlenül a buborékcsomagolás felbontása után kell kivenni a buborékcsomagolásból, és a nyelv alá kell helyezni, ahol az szétoszlik. Körülbelül 1 percig el kell kerülni a liofilizátum lenyelését. A bevételt követő 5 percben nem szabad ételt vagy italt fogyasztani.

Ha az ACARIZAX‑kezelés megszakítása legfeljebb 7 napig tarott, a beteg újrakezdheti a kezelést. Ha a kezelés megszakításának időtartama meghaladta a 7 napot, a betegnek javasolt a kezelőorvosához fordulni az újrakezdés előtt.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Azoknál a betegeknél, akiknél a FEV1 a kezelés megkezdésekor (megfelelő gyógyszeres kezelés után) kevesebb mint az előre jelzett érték 70%‑a.

Azoknál a betegeknél, akiknél az alkalmazást megelőző 3 hónapban súlyos asthma exacerbatio fordult elő.

Azoknál az asthmás betegeknél, akik akut felső légúti fertőzésben szenvednek, az ACARIZAX-kezelés megkezdését el kell halasztani a fertőzésből való felépülésig.

Aktív vagy nem megfelelően kontrollált autoimmun betegségben, immunkárosodásban, immunhiányban, immunszuppresszióban vagy a jelenlegi betegség szempontjából releváns malignus neoplasiában szenvedő betegeknél.

A szájüregben lévő súlyos akut gyulladás vagy szájüregi sebek esetén (lásd 4.4 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Asthma

Az asthma a súlyos szisztémás allergiás reakciók ismert kockázati tényezője.

A betegeket feltétlenül tájékoztatni kell arról, hogy az ACARIZAX nem alkalmas az akut asthma exacerbatio kezelésére. Akut asthma exacerbatio esetén rövid hatású bronchodilatatort kell alkalmazni. Ha a beteg a rövid hatású bronchodilatator-kezelést hatástalannak érzi, vagy a szokásosnál nagyobb dózisra van szüksége, orvoshoz kell fordulnia.

A betegeket feltétlenül tájékoztatni kell arról, hogy amennyiben az asthmájuk hirtelen rosszabbodik, azonnali orvosi ellátásra van szükségük.

Az ACARIZAX adását kiegészítő kezelésként és nem a meglévő asthma-gyógyszerek helyettesítőjeként kell elkezdeni. Az ACARIZAX-kezelés megkezdése után nem ajánlott az asthma kezelésére adott gyógyszerek hirtelen megvonása. Az asthma-gyógyszereket fokozatosan, az asthma-kezelés szakmai irányelvei alapján, orvosi felügyelet mellett kell csökkenteni.

Súlyos szisztémás allergiás reakciók

Súlyos szisztémás allergiás reakciók, súlyos asthma exacerbatio, angiooedema, nyelési nehézség, légzési nehézség, a hang megváltozása, hypotonia, vagy a torok elzáródásának érzése esetén a kezelést meg kell szakítani és azonnal orvoshoz kell fordulni. A szisztémás tünetek közé tartozik még a kipirulás, pruritus, melegségérzés, általános rossz közérzet, izgatottság/szorongás.

A súlyos szisztémás allergiás reakciók egyik kezelési lehetősége az adrenalin. Triciklusos antidepresszánsokkal, monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAOI‑kkal) és/vagy COMT‑gátlókkal kezelt betegeknél az adrenalin hatásai fokozódhatnak, melynek végzetes következményei lehetnek. Béta‑blokkolókkal kezelt betegeknél az adrenalin hatásai csökkenhetnek.

Szisztémás allergiás reakció esetén a szívbetegségben szenvedő betegek fokozott kockázatnak vannak kitéve. A szívbetegségben szenvedő betegek ACARIZAX-kezelésére vonatkozóan korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.

Az allergiás immunterápia megkezdése előtt ezeket figyelembe kell venni.

Azoknál a betegeknél, akiknél a korábban háziporatkával végzett subcutan immunterápiára szisztémás reakciójuk volt, az ACARIZAX-kezelés megkezdését gondosan mérlegelni kell, továbbá a lehetséges reakciók kezeléséhez szükséges feltételeknek rendelkezésre kell állniuk. Ez a figyelmeztetés olyan tapasztalatokon alapul, amelyek hasonló, nyelvalatti tablettákkal végzett fűpollen-immunterápiából származnak, és amelyek azt mutatták, hogy a súlyos reakció kialakulásának kockázata magasabb lehet azoknál a betegeknél, akiknek a korábban fűpollennel végzett subcutan immunterápiára szisztémás reakciójuk volt.

Szájüregi gyulladás

Súlyos szájüregi gyulladásban (pl. orális lichen planus, szájüregi fekélyek vagy szájpenész), szájüregi sebek esetén vagy szájsebészeti beavatkozást követően, ideértve a foghúzást vagy a fog kiesését is, az ACARIZAX-kezelés megkezdését el kell halasztani, illetve a folyamatban levő kezelést fel kell függeszteni a szájüreg gyógyulása érdekében.

Helyi allergiás reakciók

Az ACARIZAX-kezelés során a beteg allergénexpozíciónak van kitéve, ami allergiás tüneteket okoz, ezért a kezelési időszak alatt helyi allergiás reakciók várhatók. Ezek a reakciók általában enyhék vagy mérsékeltek, azonban súlyosabb oropharyngealis reakciók is előfordulhatnak. Ha a betegnél a kezelés következtében jelentős helyi mellékhatások észlelhetők, akkor allergiaellenes gyógyszerek (pl. antihisztaminok) adása mérlegelendő.

Eosinophil oesophagitis

Az ACARIZAX-kezeléssel kapcsolatosan eosinophil oesophagitis eseteit jelentették. Súlyos vagy perzisztáló gastrooesophagealis tünetek esetén (pl. a dysphagiában vagy dyspepsiában szenvedő betegeknek) az ACARIZAX-kezelést meg kell szakítani és orvoshoz kell fordulni.

Autoimmun betegségek remissziója

Remisszióban levő autoimmun betegségben szenvedő betegek allergiás immunterápiájára vonatkozóan korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre, ezért az ilyen betegeknek az ACARIZAX elővigyázatossággal adható.

Ételallergia

Az ACARIZAX nyomokban halfehérjét tartalmazhat. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy a halakra allergiás betegeknél nagyobb az allergiás reakciók kockázata.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Humán interakciós vizsgálatokat nem végeztek, továbbá lehetséges gyógyszerinterakciót semmilyen forrásból nem azonosítottak. Az egyidejűleg, allergiaellenes gyógyszerekkel végzett tüneti kezelés növelheti a beteg immunterápiával szembeni toleranciaszintjét, ezért megfontolandó az ilyen gyógyszerek adásának felfüggesztése.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az ACARIZAX terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalatból nyert adat. Az állatkísérletek nem jeleznek fokozott magzati kockázatot. Terhesség alatt nem szabad az ACARIZAX-kezelést elkezdeni. Ha a kezelés alatt terhesség alakul ki, akkor a beteg általános állapotának (a légzésfunkciót is beleértve) és az ACARIZAX korábbi alkalmazására adott reakcióknak az orvosi értékelését követően a kezelés folytatható. A terhesség alatt a korábban már asthmában szenvedő betegek szoros felügyelete javasolt.

Szoptatás

Az ACARIZAX szoptatás alatt történő alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok; előreláthatóan nincs hatással a szoptatott csecsemőkre.

Termékenység

Az ACARIZAX-kezelés termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nincsenek klinikai adatok. Egy egereken végzett ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálat során egyik nemnél sem figyeltek meg hatást a reproduktív szervek tekintetében.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ACARIZAX-kezelés nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az ACARIZAX‑ot szedő betegeknél elsősorban enyhe vagy mérsékelt helyi allergiás reakciók várhatók, melyek a kezelés első napjaiban és a kezelés folytatása során (1‑3 hónap) jelentkeznek (lásd 4.4 pont). A reakciók többsége minden nap, az ACARIZAX bevételét követő 5 percen belül várható és percek vagy órák múlva enyhül. Súlyosabb oropharyngealis allergiás reakciók is előfordulhatnak (lásd 4.4 pont).

Egyes elszigetelt esetekben az asthma tüneteinek súlyos akut romlását jelentették. Azoknál a betegeknél akiknél a kockázati tényezők ismertek, nem kezdhető el az ACARIZAX‑kezelés (lásd 4.3 pont).

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi mellékhatásokat felsoroló táblázat az ACARIZAX vizsgálata során, a háziporatka által kiváltott allergiás rhinitisben és/vagy allergiás asthmában szenvedő felnőttek, valamint gyermekek és serdülők (több mint 2100, ACARIZAX‑szal kezelt beteg) bevonásával végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatok adatain, valamint spontán jelentéseken alapul.

A mellékhatások a MedDRA által alkalmazott gyakorisági kategóriák szerint vannak csoportosítva: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100‑< 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000‑< 1/100), ritka (≥ 1/10 000‑< 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000).

Egyes mellékhatások leírása

Ha a betegnél a kezelés miatt jelentős mellékhatások észlelhetők, akkor allergiaellenes gyógyszerek adása mérlegelendő.

A forgalomba hozatalt követően súlyos szisztémás allergiás reakciók eseteiről – köztük anafilaxiáról – számoltak be. Ezért a nyelvalatti liofilizátum első bevételekor az orvosi felügyelet fontos óvintézkedés (lásd 4.2 pont). Azonban a súlyos szisztémás allergiás reakciók a kezdeti adagot követő további adagoknál is előfordultak.

Az asztmás tünetek akut súlyosbodása vagy súlyos szisztémás allergiás reakciók, angioödéma, nyelési nehézség, légzési nehézség, hangváltozások, hypotensio vagy a torokban kialakuló teltségérzet esetén a betegnek azonnal orvoshoz kell fordulni. Légzési zavart követő hypertoniás krízisről számoltak be röviddel az ACARIZAX bevétele után. Ilyen esetekben a kezelést véglegesen vagy az orvos ezzel ellentétes döntéséig meg kell szakítani.

* A klinikai vizsgálatok során a köhögést ugyanolyan gyakorisággal figyelték meg az ACARIZAX és a placebo esetében.

Gyermekek és serdülők

12‑17 éves korú gyermekek és serdülők

A 12 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél jelentett mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága hasonló volt, mint a felnőtteknél.

5‑11 éves korú gyermekek

Összességében, az ACARIZAX‑szal kezelt gyermekeknél a biztonságossági profil hasonló volt a felnőtteknél és serdülőknél megfigyelthez. A mellékhatások többsége intenzitását tekintve enyhe vagy közepes fokú volt, és gyermekeknél hasonló gyakorisággal fordult elő, mint felnőtteknél/serdülőknél. Az összesített biztonságossági profil az asztmás és a nem asztmás gyermekeknél hasonló volt. Az ACARIZAX biztonságossági profilja gyermekeknél elsősorban kettős vak, placebokontrollos, multinacionális klinikai vizsgálatok adatain alapul (körülbelül 900 gyermeket kezeltek ACARIZAX‑szal), mely vizsgálatokban aktívan rákérdeztek az előre meghatározott lokális mellékhatásokra a kezelés első 28 napján.

A következő mellékhatásokat a gyermekek körében végzett vizsgálatokban nagyobb gyakorisággal figyelték meg, mint a felnőttek és serdülők bevonásával végzett vizsgálatokban:

Hasi fájdalom, hasmenés, dysgeusia, glossodynia, szájüregi fekély, hányinger, garatödéma és nyelvödéma, amelyek „nagyon gyakori” (≥ 1/10) gyakorisággal fordultak elő. Ezek mindegyike az előre meghatározott, rákérdezéssel azonosított mellékhatások közé tartozott.

Az allergiás conjunctivitis tüneteit „gyakori” (≥ 1/100 – < 1/10) gyakorisággal jelentették.

Angiooedemáról és eosinophil oesophagitisről „nem gyakori” (≥ 1/1000 – < 1/100) gyakorisággal számoltak be.

5 évesnél fiatalabb gyermekek

Öt évesnél fiatalabb gyermekek ACARIZAX‑szal történő kezeléséről nem állnak rendelkezésre adatok.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A háziporatka-allergiában szenvedő felnőtteken végzett I. fázisú vizsgálatokban legfeljebb 32 SQ‑HDM‑es dózist kaptak a betegek. Az 5‑17 éves gyermekeknél és serdülőknél nem állnak rendelkezésre adatok az ajánlott napi 12 SQ‑HDM‑et meghaladó dózissal történő expozícióról.

A javasolt napi adagnál magasabb dózisok bevételekor a mellékhatások kockázata növekszik, beleértve a szisztémás allergiás reakciók és a súlyos lokális allergiás reakciók kockázatát is. Súlyos reakciók, például angiooedema, nyelési nehézség, nehézlégzés, a hang megváltozása vagy a torok elzáródásának érzése esetén azonnali orvosi vizsgálat szükséges. Ezeket a reakciókat a megfelelő, tüneti kezelésre szolgáló gyógyszerekkel kell kezelni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Allergénkivonatok, háziporatka, ATC kód: V01AA03

Hatásmechanizmus

Az ACARIZAX egy, az allergia immunterápiás kezelésére szánt gyógyszer. Az allergénkészítményekkel végzett immunterápia célja, hogy az allergiás egyének számára ismételten adagolt allergén módosítsa az általa kiváltott immunológiai választ.

Az allergiás immunterápiában a farmakodinámiás hatás célpontja az immunrendszer, azonban a klinikai hatás teljes és pontos mechanizmusa nem teljesen ismert. Kimutatták, hogy az ACARIZAX-kezelés indukálja a háziporatka-specifikus IgG4‑szint emelkedését, valamint szisztémás antitestválaszt indukál, amely verseng az IgE‑vel a háziporatka-allergének megkötésében. Ez a hatás már a kezelés 4. hetében megfigyelhető.

Az ACARIZAX az háziporatka által kiváltott légúti allergiás betegségek okára hat és a kezelés klinikai hatását a felső- és az alsó légutak betegségeinél egyaránt igazolták. Az ACARIZAX által nyújtott védelem javítja a betegség kontrollját és az életminőséget, amit a tünetek enyhülése, valamint az egyéb gyógyszerek iránti igény és az exacerbatio kockázatának csökkenése igazolt.

Klinikai hatásosság felnőtteknél

Az ACARIZAX 12 SQ‑HDM-kezelés hatásosságát a háziporatka okozta légzőszervi allergiás betegségben két kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban vizsgálták, különböző végpontokkal és különböző betegpopulációkon. A vizsgálati alanyok kétharmada több allergénre is érzékeny volt, mint csupán a háziporatka. Az, hogy az alanyok csak a háziporatkára, vagy a háziporatkára és egy vagy több egyéb allergénre is érzékenyek voltak, nem befolyásolta a vizsgálati eredményeket. Az allergénexpozíciós kamrában végzett vizsgálatokból, valamint az alacsonyabb dózisokkal végzett vizsgálatokból származó alátámasztó bizonyítékok egyaránt ismertetésre kerülnek.

Allergiás rhinitis

A MERIT-vizsgálat (MT‑06)

A MERIT-vizsgálatban 992 felnőtt vett részt, akik a rhinitis gyógyszeres kezelése ellenére közepesen súlyos vagy súlyos, háziporatkával szembeni allergiás rhinitiszben szenvedtek. Az alanyokat körülbelül egy évig tartó napi 12 SQ‑HDM-, 6 SQ‑HDM-dózisú vagy placebokezelésre randomizálták, és szabad hozzáférést kaptak a standard gyógyszeres rhinitis-kezeléshez. Az alanyokat a vizsgálat teljes időtartama alatt körülbelül kéthavonta vizsgálta meg szakorvos.

Az elsődleges végpont az átlagos napi teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) volt a kezelés utolsó 8 hetében.

A TCRS a rhinitis tüneti pontszámának és a rhinitis gyógyszeres pontszámának összege. A rhinitis tüneti pontszám esetében napi 4 nazális tünetet (orrfolyás, orrdugulás, viszkető orr, tüsszögés) értékeltek 0‑tól 3‑ig terjedő skálán (nincs, enyhe, közepes, súlyos tünetek), azaz a skála tartománya 0‑12. A rhinitis gyógyszeres pontszám a nazális szteroidbevitel (2 pont/befúvás, max. 4 befúvás/nap) és a per os antihisztamin-bevitel (4 pont/tabletta, max. 1 tabletta/nap) pontszámának összege, azaz a tartomány: 0‑12. Így a TCRS‑tartomány: 0‑24.

További előre meghatározott, kiemelt másodlagos végpont volt a teljes kombinált rhinoconjunctivitis-pontszám, valamint a rhinoconjunctivitis-életminőség (RQLQ) is.

Az eredmények klinikai relevanciájának további szemléltetése céljából a rhinitis exacerbatiójával járó napok post hoc elemzését is elvégezték.

A rhinitis exacerbatióját olyan napként határozták meg, amikor az alany visszatért a vizsgálatba való bevonáshoz szükséges súlyosságú tünetekhez: legalább 6‑os rhinitis tüneti pontszám vagy legalább 5‑ös rhinitis tüneti pontszám, egy súlyosnak minősülő tünettel.

N: Az elemzéshez rendelkezésre álló adatokkal rendelkező alanyok száma a kezelési csoportban.

a FAS‑MI: Teljes elemzési adatállomány többszörös imputációval. Az elemzés azokat az alanyokat, akik a hatásosságértékelési időszak előtt abbahagyták a vizsgálatot placeboalanyként kezeli. Az elsődleges elemzéshez (FAS‑MI) csak az abszolút különbségek voltak előre meghatározottak.

b FAS: Teljes elemzési adatállomány. Az összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz az összes alany, aki a hatásosságértékelési időszak alatt adatot szolgáltatott.

c Abszolút különbség: placebo mínusz 12 SQ‑HDM, a 95%‑os konfidencia-intervallum határaival.

d Relatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12 SQ‑HDM osztva a placebóval.

e A 12 SQ‑HDM és a placebo közti különbséget elsősorban a következő három terület különbségei okozták: az alvászavarok, a gyakorlati problémák és a nazális tünetek.

f Rhinitis exacerbatiójának esélyhányadosa: az exacerbatio esélye a 12 SQ‑HDM esetén kisebb a placebóhoz képest.

Alátámasztó bizonyítékok – allergiás rhinitis

Egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos II. fázisú vizsgálatot végeztek allergénexpozíciós kamrában olyan 124 felnőttnél, akik háziporatka-allergia miatt allergiás rhinitisben szenvedtek. Minden egyes allergénprovokációt az összes allergiás gyógyszeres kezelésre vonatkozó kimosási periódus előzött meg. A vizsgálat végén végzett allergénprovokációnál, 24 hetes 12 SQ‑HDM-, 6 SQ‑HDM- vagy placebokezelés után a rhinitis tüneti pontszám átlaga 7,45 [6,57; 8,33] volt a placebocsoportban és 3,83 [2,94; 4,72] a 12 SQ‑HDM-csoportban, ami megfelel 3,62 abszolút különbségnek és 49% (95%‑os konfidencia-intervallum [35%; 60%], p < 0,001) relatív különbségnek. A 12 SQ‑HDM és a placebo közötti különbség a 16. héten (pontszámok átlaga 4,82 és 6,90, a különbség 2,08, ami megfelel 30%‑nak, 95%‑os konfidencia-intervallum (CI) [17%; 42%], p < 0,001) és a 8. héten (átlagértékek: 5,34 és 6,71, különbség 1,37, ami megfelel 20%‑nak, 95%‑os CI [7%; 33%], p = 0,007) szintén statisztikailag szignifikáns volt.

Allergiás asztma

A MITRA-vizsgálat (MT-04)

A MITRA-vizsgálatban 834 háziporatka-allergiás asztmában szenvedő felnőtt vett részt, akiknek a tünetei nem voltak megfelelően kontrolláltak napi 400‑1200 mikrogramm budezonidnak megfelelő inhalációs kortikoszteroid (ICS) alkalmazásával. Az ICS dózisának csökkentése előtt valamennyi alany 7‑12 hónapos 12 SQ‑HDM-dózisú, 6 SQ‑HDM-dózisú vagy placebo-kezelésben részesült, ICS és rövid hatású béta‑agonisták mellett. A randomizálás előtt nem volt titrálási fázis az ICS legalacsonyabb fenntartó dózisának megállapítására. A hatásosságot az első mérsékelt vagy súlyos asthma exacerbatióig eltelt idő alapján értékelték az ICS dózisának csökkentése mellett, a 13‑18 hónapos kezelés utolsó 6 hónapjában.

A mérsékelt asthma exacerbatio meghatározása: az alany az alábbi 4 kritérium közül egyet vagy többet tapasztalt, és ez a kezelés megváltoztatásához vezetett:

Éjszakai felébredés vagy a tünetek súlyosbodása: az asztma miatti éjszakai felébredés(ek), amelyek két egymást követő éjszakán rövid hatású béta2‑agonistát (SABA) igényelnek, vagy képest két egymást követő napon a napi tüneti pontszám legalább 0,75‑dal történő növekedése a kiindulási értékhez.

Megnövekedett SABA‑használat: a SABA‑használatok számának növekedése a kiindulási értékhez képest két egymást követő napon (minimális növekedés: 4 befúvás/nap).

A tüdőfunkció romlása: legalább két egymást követő reggel/este a PEF legalább 20%‑os csökkenése a kiindulási értékhez képest, vagy a FEV1 legalább 20%‑os csökkenése a kiindulási értékhez képest.

Orvosi ellátás szükségessége: a sürgősségi osztály/vizsgálati hely felkeresése az asztma kezelése céljából, amely esetben a kezelés nem igényel szisztémás kortikoszteroidokat.

A súlyos asthma exacerbatio meghatározása: a beteg az alábbi kettő közül legalább egyet tapasztal:

Szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükségessége legalább 3 napig.

Sürgősségi osztály felkeresése, amely során szisztémás kortikoszteroid-kezelésre vagy legalább 12 órán keresztül kórházi ápolásra van szükség.

Az ACARIZAX hatását az inhalációs kortikoszteroidok kiegészítő kezeléseként szintén értékelték, az inhalációs kortikoszteroidok csökkentése előtti kezelési periódus utolsó négy hetében jelentkező asztmatünetek és a tüneti kezelésre használt gyógyszerek post hoc elemzésével.

Az elemzések az asztma nappali és éjszakai tüneti pontszámait, az éjszakai ébredéseket és a SABA‑használatot vizsgálták. A post hoc elemzés az összes vizsgált paraméter esetében következetesen kedvező numerikus különbséget mutatott 12 SQ‑HDM-kezelés javára a placebóval szemben az inhalációs kortikoszteroid dózisának csökkentését megelőző 4 hét során. A különbségek csak az asztma nappali tüneti pontszáma (p = 0,0450) és az éjszakai ébredés kockázata (p = 0,0409) esetében voltak statisztikailag szignifikánsak.

Alátámasztó bizonyítékok – allergiás asztma

Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos II. fázisú vizsgálatban 604 olyan, legalább 14 éves személyt randomizáltak 1, 3 vagy 6 SQ‑HDM‑mel vagy placebóval végzett kb. 1 éves kezelésre, akik háziporatka által kiváltott allergiás asztmában szenvedtek, betegségüket inhalációs kortikoszteroiddal kontrollálták (100‑800 mikrogramm budezonid) és kórelőzményükben háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis szerepelt.

A vizsgálat végén a hatásosság értékelésének négyhetes időszakában a napi ICS‑dózis kiindulási értékhez viszonyított változásának átlagértéke 207,6 mikrogramm budezonid volt a 6 SQ‑HDM-csoportban és 126,3 mikrogramm a placebocsoportban, ami napi 81 mikrogramm budezonid abszolút különbségnek felel meg (95%‑os konfidencia-intervallum [27; 136], p = 0,004). Az ICS‑csökkenés kiindulási értékhez képesti relatív átlaga 42%, relatív mediánértéke pedig 50% volt a 6 SQ‑HDM esetében, valamint 15% (relatív átlag) és 25% (relatív medián) a placebo esetében. A nem megfelelően kontrollált asztmában szenvedő és a legalább 400 mikrogramm budezonidot alkalmazó betegek alcsoportjában (N = 108) végzett post hoc elemzés szerint a napi ICS‑dózis kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása 384,4 mikrogramm budezonid volt a 6 SQ‑HDM-csoportban és 57,8 mikrogramm a placebocsoportban, ami napi 327 mikrogramm budezonid abszolút különbségnek felel meg a 6 SQ‑HDM- és a placebocsoport között (95%‑os CI [182; 471], p < 0,0001, post hoc elemzés).

Gyermekek és serdülők

Klinikai hatásosság gyermekeknél és serdülőknél

Az ACARIZAX 12 SQ‑HDM-mel való kezelés hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél a háziporatka által kiváltott allergiás légúti betegségben két kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban értékelték. A vizsgálatok elsődleges célja az MT‑12 vizsgálatban az allergiás rhinitisben az MT‑11 vizsgálatban pedig az allergiás asztmában mutatott hatásosság vizsgálata volt.

Allergiás rhinitis:

5‑11 éves gyermekek

A MATIC klinikai vizsgálat (MT‑12)

Az ACARIZAX 12 SQ‑HDM-mel való kezelés hatásosságát 5‑11 éves gyermekek háziporatka által kiváltott allergiás rhinitisében egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban (MATIC vizsgálat (MT‑12)) értékelték.

A MATIC vizsgálatba (MT‑12) 1458 gyermeket (5‑11 éves) vontak be, akik háziporatka által kiváltott közepes fokú vagy súlyos allergiás rhinitisben/rhinoconjunctivitisben szenvedtek (a kiinduláskor a teljes kombinált rhinitis-pontszám [TCRS] 18,3 volt). A vizsgálat kezdetén a résztvevők kb. 40%‑a számolt be egyidejűleg fennálló asztmáról is. A résztvevőket körülbelül 1 évig tartó, naponta alkalmazott 12 SQ‑HDM- vagy placebokezelésre randomizálták, és szabad hozzáférést biztosítottak számukra a standard rhinitis és conjunctivitis farmakoterápiájához.

Az elsődleges végpont a kezelés utolsó 8 hete alatt értékelt napi átlagos teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) volt.

A napi TCRS a rhinitis napi tüneti pontszámának (DSS) és a rhinitis napi gyógyszeres pontszámának (DMS) összege. A rhinitis tüneti pontszám 4 orrtünetet (orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, orrviszketés) értékelt naponta egy 0‑3 skálán (nincs, enyhe, közepes fokú, súlyos tünet), azaz a skála összpontszáma a 0‑tól 12‑ig terjedő tartományban van. A rhinitis gyógyszeres pontszám a nazális szteroid-alkalmazás (legfeljebb 8 pont/nap) és a szájon át szedett antihisztamin (legfeljebb 4 pont/nap) pontszámának összege volt, azaz a skála tartománya: 0‑12. Így a TCRS‑tartomány: 0‑24.

A 12 SQ‑HDM‑mel végzett 1 éves kezelés után a korrigált átlagokban 0,97 abszolút különbséget (95%‑os konfidencia-intervallum [0,50;1,44]), és 22%‑os relatív különbséget (p < 0,0001) találtak a placebóhoz képest. A kezelés hatása az egyes betegek között az allergiás betegség státuszától függően változhat.

A klinikai hatás kezdete 8 hetes kezelés után volt megfigyelhető (p = 0,01).

N: az elemzéshez hozzájáruló megfigyelésekkel rendelkező alanyok száma. CL: konfidencia-intervallum határai

a FAS: teljes elemzési adatállomány. Az összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz az összes alanyé, aki a hatásosságértékelési időszak alatt adatot szolgáltatott.

b Abszolút különbség: placebo mínusz 12 SQ‑HDM, a 95%‑os konfidencia-intervallummal.

c Relatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12 SQ‑HDM, osztva a placebóval.

d Rhinitis exacerbatio, enyhe rhinitis‑szel járó napok és rhinitises tünetek nélküli napok előfordulásának esélyhányadosa: 12 SQ‑HDM a placebóval szemben. A rhinitis exacerbatiójával járó napok: melyeken a rhinitis napi tüneti pontszáma 6 vagy 5 egy 3‑as pontszámú egyéni tünettel (nehezen tolerálható tünet; a mindennapi életvitelt és/vagy alvást zavaró tünet)).

e Vizsgálati készítmény értékelése: Azoknak a vizsgálati alanyoknak az esetében, akik a kezelést a hatásosság hiánya vagy a kezeléssel kapcsolatos mellékhatások miatt abbahagyták, a hiányzó végpontokat a placebocsoportból imputálták. Az egyéb okok miatt megszakított kezelés esetén a hiányzó végpontokat a saját kezelési csoportjukból imputálták.

f A „szenzitivitásbecslő 1” esetén az „N” tartalmazza az imputált megfigyelésekkel rendelkező alanyokat.

Az elsődleges végpontnak (TCRS) a kiinduláskori asztmastátusz alapján végzett alcsoportelemzése szerint a korrigált átlagok abszolút különbsége 1,26 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,46; 2,06]) volt az egyidejűleg asztmában szenvedő gyermekeknél, és 0,77 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,19; 1,36]) az egyidejűleg asztmában nem szenvedő gyermekeknél. A TCRS összevont elemzése alapján, melyet öt III. fázisú vizsgálatban a 12 SQ‑HDM‑mel vagy placebóval kezelt, háziporatka által kiváltott allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél végeztek, a korrigált átlagok abszolút különbsége 1,27 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,82; 1,72]) volt az egyidejűleg asztmában szenvedő betegeknél (n = 1450) és 0,81 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,49; 1,13]) az egyidejűleg asztmában nem szenvedő betegeknél (n = 2595).

MATIC vizsgálat: Az átlagos napi TCRS kezelésbeli különbségének fadiagramja a kiindulási asztmastátusz szerinti alcsoportokban – megfigyelt eset (FAS)

CI = konfidencia-intervallum; FAS = teljes elemzési adatállomány; n = az elemzéshez megfigyelésekkel hozzájárult betegek száma; TCRS = teljes kombinált rhinitis-pontszám

Az asztmával kapcsolatos végpontok előre meghatározott elemzései az asztma napi tüneti pontszámát, a rövid hatású béta‑2‑agonista (SABA) használatát, a SABA alkalmazása nélküli napokat és a SABA használatát igénylő éjszakai ébredést értékelték. Az eredmény következetesen mind a 4 paraméter esetén számszerűen kedvezőbb volt a 12 SQ‑HDM kezelési csoport előnyére a placebóhoz képest. A különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak az asztma napi tüneti pontszám (p = 0,0259) és a SABA használatát igénylő éjszakai ébredés (p = 0,0279) esetében.

5‑17 éves gyermekek és serdülők

MAPIT vizsgálat (MT‑11)

Az elsődleges célkitűzés az ACARIZAX 12 SQ‑HDM hatásosságának bizonyítása volt a placebóval szemben, a háziporatka által kiváltott allergiás asztmában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél (5‑17 évesek), a klinikailag releváns asthma exacerbatiók alapján, legalább 4 hónapos kezelést követően. Az ACARIZAX 12 SQ‑HDM‑et az asztmás háttérkezelés (alacsony dózisú ICS plusz hosszú hatású β2-agonisták [LABA], vagy magas/közepes dózisú ICS LABA‑val vagy anélkül) kiegészítő kezeléseként adták. A vizsgálati populáció klinikai anamnézisben háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis is szerepelt, mely különböző súlyosságú volt (teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) > 0 a kiindulási időpontban; a kiindulási átlagos TCRS 9,0). Az MT‑11‑et nem az allergiás rhinitisben elért klinikai hatás értékelésére tervezték. A rhinitis TCRS, rhinitis DSS és rhinitis DMS végpontok eredményeit az alábbi táblázat mutatja be.

FAS = teljes elemzési adatállomány, N = az elemzéshez hozzájáruló megfigyelésekkel rendelkező alanyok száma

aRhinitis végpontok

bAbszolút különbség: placebo mínusz 12 SQ‑HDM, 95%‑os konfidencia-intervallum.

cRelatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12 SQ‑HDM, elosztva a placebopontszámmal.

dA p‑értékeket nem korrigálták a multiplicitáshoz. Ezért az elemzések feltáró jellegűnek minősülnek.

eAz összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz minden olyan alany, aki a hatásosságot értékelő időszak alatt adatot szolgáltatott.

12‑17 éves gyermekek és serdülők

A 12 SQ‑HDM-kezelés hatásosságát 12 évet betöltött gyermekeknél és serdülőknél a háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis esetében két kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban (P001 és TO‑203‑3‑2) vizsgálták. Ezekben a vizsgálatokban az alanyok egy része volt gyermek vagy serdülő.

A P001-vizsgálatba 189 közepesen súlyos vagy súlyos háziporatka-eredetű, asztmával társuló vagy anélküli allergiás rhinitisben/rhinoconjunctivitisben szenvedő gyermeket/serdülőt vontak be (összesen 1482 randomizált alanyból). Az alanyokat randomizálták, körülbelül egyéves, naponta 12 SQ‑HDM-dózisú vagy placebokezelésre, és szabad hozzáférést kaptak a standard gyógyszeres rhinitis-kezeléshez.

Az elsődleges végpont az átlagos napi teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) volt a kezelés utolsó 8 hetében.

Egyéves 12 SQ‑HDM‑kezelést követően a gyermek-/serdülőkorúaknál a mediánértékek abszolút különbsége 1,0 (95%‑os konfidencia-intervallum: [0,1; 2,0]), relatív különbsége pedig 22% (p = 0,024) volt a placebóval szemben.

A TO‑203‑3‑2-vizsgálatban 278, a mérsékelttől a súlyosig terjedő perzisztens, háziporatka-eredetű allergiás rhinitisben szenvedő gyermek, illetve serdülő vett részt (összesen 851 randomizált alanyból). Az alanyokat körülbelül egyéves, napi 12 SQ‑HDM-, 6 SQ‑HDM- vagy placebokezelésre randomizálták, és szabad hozzáférést kaptak a standard gyógyszeres rhinitis-kezeléshez.

Az elsődleges végpont az átlagos napi TCRS volt, a kezelés utolsó 8 hetében.

A vizsgálat végén a 12 SQ‑HDM‑mel végzett egyéves kezelés után a gyermek‑/serdülőkorúaknál az átlagértékek abszolút különbsége 1,0 (95%‑os konfidencia-intervallum: [0,1; 1,9], p = 0,037), relatív különbsége pedig 20% volt a placebóval szemben.

Allergiás asztma:

Gyermekek és serdülők (5‑17 éves)

A MAPIT vizsgálatba (MT‑11) 533, háziporatka által kiváltott allergiás asztmában szenvedő gyermeket és serdülőt (5‑17 éves) vontak be. A résztvevőknél asztma elleni gyógyszeres kezelés (alacsony dózisú ICS plusz LABA, vagy közepes/nagy dózisú ICS LABA‑val vagy anélkül) mellett a közelmúltban asthma exacerbatiók fordultak elő. A betegeket – az asztmaellenes gyógyszeres kezelésük kiegészítéseként – körülbelül 24‑30 hónapig naponta 12 SQ‑HDM- vagy placebokezelésre randomizálták. Az elsődleges végpont a klinikailag releváns asthma exacerbatiók évesített aránya volt, amelyet a hatásossági értékelés időszaka alatt alanyonként előfordult asthma exacerbatiók éves számában határoztak meg.

A korrigált arányszámhányados (12 SQ‑HDM osztva a placebóval) kedvezőbb volt a 12 SQ‑HDM javára, de a kezelés hatásosságában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a kezelési csoportok között (arányszámhányados = 0,89, 95%‑os CI [0,60; 1,31], p = 0,54).

A MAPIT vizsgálatba (MT‑11) bevont betegeknél a vizsgálat ideje alatt az asthma exacerbatio aránya általában mindkét kezelési csoportban alacsony volt, és a COVID‑19 pandémia alatt körülbelül 67%‑kal csökkent a COVID‑19 pandémia előtti szinthez képest, ami befolyásolhatta azt, hogy nem lehetett statisztikailag szignifikáns különbséget kimutatni (a gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információkat lásd a 4.2 pontban).

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén 5 éves kor alatt eltekint az ACARIZAX vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől háziporatka által kiváltott légúti allergiában (allergiás rhinitis kezelése, asztma kezelése).

Idősek

Az ACARIZAX 65 évesnél idősebb betegeknél nem javallott (lásd 4.2 pont). A biztonságosságra és a tolerálhatóságra vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre 65 évesnél idősebb betegeknél.

Hosszú távú kezelés.

Nemzetközi irányelvek – a betegség javulásának eléréséhez – az allergia immunterápiájára 3 éves kezelési időtartamot javasolnak. Az ACARIZAX hatásosságára vonatkozóan a MITRA‑vizsgálatból származó 18 hónapig tartó kezelés adatai állnak rendelkezésre. Hosszú távú hatásosságát még nem igazolták.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az ACARIZAX farmakokinetikai profiljára és metabolizációjára vonatkozó klinikai vizsgálatokat nem végeztek. Az allergiás immunterápia immunológiai mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, a farmakokinetikai tulajdonságok tekintetében korlátozott számú információ áll rendelkezésre.

Az allergénkivonat aktív molekulái elsősorban fehérjékből állnak. A nyelv alatt alkalmazott immunterápiás készítményekkel végzett vizsgálatok során az allergének nem mutattak passzív abszorbciót a szájnyálkahártyán keresztül. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az allergén felvétele a szájnyálkahártyán át történik, a dendritikus sejtek által, különösen a Langerhans-sejtek által. Az ilyen módon nem abszorbeált allergén várhatóan aminosavakra és kis polipeptidekre hidrolizálódik a gasztrointesztinális traktus lumenjében. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az ACARIZAX‑ban lévő allergének a nyelv alatti alkalmazást követően jelentős mennyiségben felszívódnának a keringési rendszerbe.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos, egereken végzett általános toxikológiai, genotoxicitási és a reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatok humán vonatkozásban nem tártak fel különleges kockázatokat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Zselatin (hal eredetű)

Mannit

Nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Alumínium/alumínium buborékcsomagolás dobozban. 10 db nyelvalatti liofilizátumot tartalmaz buborékcsomagolásonként.

Kiszerelés: 10 db, 30 db vagy 90 db nyelvalatti liofilizátum.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

ALK-Abelló A/S

Bøge Alle 6-8

2970 Hørsholm

Dánia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23616/01 10× buborékcsomagolás

OGYI-T-23616/02 30× buborékcsomagolás

OGYI-T-23616/03 90× buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. november 13.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. június 8.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. július 28.