1. A GYÓGYSZER NEVE
Aceclofenac Zentiva 100 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
100 mg aceklofenákot tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, kerek, 8 mm átmérőjű, mindkét oldalán domború filmtabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Osteoarthritis, rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, valamint egyéb fájdalmas mozgásszervi kórképek (pl. periarthritis humeroscapularis és egyéb extraarticularis rheumatismusok) esetén.
Különböző fájdalmas állapotok (mint pl. derékfájás, fogfájás és primer dysmenorrhoea) kezelésére.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a készítményt a legalacsonyabb dózisban, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.4 pontot).
Felnőttek
Az ajánlott maximális adag 200 mg naponta, két 100 mg-os részletben (1 filmtabletta reggel – 1 filmtabletta este) bevéve.
Májkárosodás
A májműködés enyhe-, és közepesen súlyos májkárosodás esetén csökkenteni kell az aceklofenák adagját; az ajánlott kezdő adag 100 mg naponta (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
Bár semmi sem támasztja alá, hogy enyhe vesekárosodás esetén szükséges lenne az aceklofenák adagjának módosítása, ilyenkor is ajánlatos körültekintően alkalmazni az Aceclofenac Zentiva 100 mg filmtablettát (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Aceclofenac Zentiva alkalmazása gyermekek számára nem ajánlott a biztonságosságra és hatékonyságra vonatkozó adatok hiányában.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Egyéb nem-szteroid gyulladásgátlókhoz hasonlóan, fokozott körültekintés szükséges idős betegek kezelésekor, mivel ennél a betegcsoportnál nagyobb arányban fordulhatnak elő mellékhatások, ill. cardiovascularis-, vese-, vagy májfunkció zavarok, különösen mivel ezek a betegek gyakran egyidejűleg más gyógyszereket is szednek. Ha az NSAID terápiát szükségesnek tartják, a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni a lehető legalacsonyabb hatásos dózisban. Az NSAID-kezelés alatt a beteget rendszeresen monitorozni kell a GI vérzés szempontjából.
Idős betegeknél az aceklofenák farmakokinetikája nem változik meg, ezért sem a dózisok nagyságát, sem a gyakoriságát nem kell változtatni.
Az alkalmazás módja
Ez a gyógyszer szájon át alkalmazandó.
A tablettákat megfelelő mennyiségű folyadékkal, egészben kell lenyelni.
Az Aceclofenac Zentiva 100 mg filmtabletta étkezés közben és étkezéstől függetlenül is bevehető.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
- Hasonló hatásmechanizmusú gyógyszerek (pl. acetilszalicilsav, ibuprofén vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok)) hatására fellépő asthmás roham, bronchospasmus, acut rhinitis, vagy urticaria; vagy az említett gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység;
- Korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio a kórelőzményben. Aktív, visszatérő vagy valószínűsíthető pepticus vagy duodenalis fekély vagy vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja) a kórelőzményben;
- Aktív vérzés, illetve vérzékenységi betegség, vagy véralvadási rendellenességek (haemophilia);
- Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II‑IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, peripheriás artheria betegség és/vagy cerebrovascularis betegség;
- Súlyos vese- és májkárosodás;
- Terhesség harmadik trimesztere.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az Aceclofenac Zentiva 100 mg filmtabletta együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat - kerülendő.
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).
Idősek:
Fokozott óvatosság szükséges idősek esetén, akiknél magasabb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások (különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio), amely végzetes is lehet. Emellett idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő beszűkült vese-, máj- vagy szív-érrendszeri működés.
Légzőrendszeri betegségek
Fokozott óvatossággal alkalmazható fennálló vagy a kórelőzményben szereplő asthma bronchiale esetén, mert beszámoltak NSAID-ok által kiváltott bronchospasmus kialakulásáról ilyen betegeknél.
Szív-érrendszeri hatások, vese- és májkárosodás
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők a prosztaglandinszintézis dózisfüggõ csökkentését és veseelégtelenség kialakulását okozhatják. A legnagyobb kockázatot a vesekárosodás, a szívelégtelenség, a májműködési zavar, a vizelethajtókat szedése és az időskor jelenti. Ezeknél a betegeknél monitorozni kell a veseműködést (lásd még a 4.3 pontot).
Hepaticus és renalis hatások
Az NSAID-ok alkalmazása a dózistól függően csökkentheti a prosztaglandinszintézist, és vesekárosodást is okozhat. Mivel a prosztaglandinok fontos szerepet játszanak a vese véráramlásának fenntartásában, ezt szem előtt kell tartani a vese- vagy májkárosodásban, vagy a szívbetegségben szenvedő betegek, a diuretikus kezelésben részesülő vagy a nagy műtétből felépülő betegek és az idősek esetén.
Fokozott óvatossággal alkalmazható enyhe vagy mérsékelten súlyos máj- vagy vesekárosodás esetén, továbbá más, folyadékretencióra hajlamosító állapotokban. A felsorolt esetekben az NSAID-kezelés ronthatja a veseműködést és folyadékretenciót okozhat. Diuretikumokkal kezelt vagy a hypovolaemia kockázatának más okból kitett betegeknél úgyszintén óvatosságot igényel az aceklofenák alkalmazása. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a vesefunkciót rendszeresen monitorozni kell. A veseműködésre gyakorolt hatás általában reverzíbilis, és az aceklofenák alkalmazásának abbahagyását követően a veseműködés visszaáll az eredeti állapotába.
Amennyiben a rendellenes májfunkciós vizsgálati eredmények folyamatosan fennállnak vagy rosszabbodnak, a májbetegség klinikai jelei vagy tünetei jelentkeznek, vagy más manifesztációk lépnek fel (pl. eosinophilia, bőrkiütés), akkor az aceklofenák alkalmazását fel kell függeszteni. A hepatitis figyelmeztető tünetek nélkül is bekövetkezhet.
Az NSAID-ok hepaticus porphyriában szenvedő betegeken történő alkalmazása porphyriás rohamot válthat ki.
Csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható az aceklofenák az alábbi állapotok fennállása esetén, mert ezen állapotok rosszabbodhatnak (lásd 4.8 pont):
- Gastrointestinalis betegség, beleértve mind a felső, mind az alsó gastrointestinalis traktust.
- A kórelőzményben szereplő gastrointestinalis fekély, vérzés vagy perforatio.
- Colitis ulcerosa.
- Crohn-betegség.
- Haematologiai eltérések, SLE, porphyria, és vérképzőszervi zavar.
Gastrointestinális hatások
Fatális gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés, vagy perforatio bármikor jelentkezhet a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően valamennyi NSAID-dal történt kezeléskor a veszélyeztető tünetek jelentkezésével, vagy akár azok nélkül is.
A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata fokozódik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatióval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg időskorban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Esetükben megfontolandó a gyomorvédő gyógyszerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés, ahogy azoknál is, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis mellékhatások kialakulásának kockázatát fokozó gyógyszert szednek (lásd 4.5 pont).
Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különösen időskorban, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést). Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint pl. a szisztémás kortikoszteroidok, az antikoagulánsok (mint a warfarin), a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy a thrombocytaaggregáció-gátlók (mint az acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).
Az aceklofenákkal történő kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani.
Az NSAID-ket óvatosan kell adni olyan betegeknek, akiknek a kórtörténetében gastrointestinalis betegség (fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség) szerepel, mivel ezek a betegségek súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont).
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget rendszeresen ellenőrizni kell, és tanácsokkal kell ellátni, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és ödéma.
Az aceklofenák csak alapos mérlegelést követően alkalmazható olyan betegeknél, akiknél pangásos szívelégtelenséget (NYHA I. stádium) diagnosztizáltak, illetve akiknél cardiovascularis események tekintetében jelentős kockázati tényezők állnak fenn (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás). Mivel az aceklofenák cardiovascularis kockázata az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével emelkedhet, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek enyhítésére, ill. a terápiára adott válaszát.
Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. miokardiális infarktus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. Nincs elegendő adat ilyen kockázat kizárására az aceklofenák alkalmazása esetén.
Az aceklofenák csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható kórelőzményben szereplő cerebrovascularis vérzés esetén.
SLE és vegyes kötőszöveti betegség:
Szisztémás lupus erythematosus (SLE) és vegyes kötőszöveti rendellenességek esetén fokozott lehet az aseptikus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont).
Bőrreakciók
Igen ritkán súlyos bőrreakciókról, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma és toxicus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, mivel az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Bőrkiütés, nyálkahártya-laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az aceklofenákkal való kezelést meg kell szakítani.
Kivételes esetekben a varicella súlyos bőr- és lágyrészfertőzésekkel járó szövődményeket válthat ki. Ezidáig nem zárható ki az NSAID-ok szerepe ezen fertőzések rosszabbodásában, ezért ajánlatos az aceclofenac alkalmazását elkerülni varicella esetén.
Női termékenységre gyakorolt hatások:
Az aceklofenak alkalmazása károsíthatja a nők fogamzóképességét, ezért nem ajánlott a fogamzóképes nők számára. Meg kell fontolni az aceklofenák‑kezelés átmeneti leállítását azoknál a nőknél, akiknél nehézségekbe ütközik a fogamzás, vagy akik terméketlenségi vizsgálatokban vesznek részt.
Túlérzékenységi reakciók
Egyéb NSAID‑okhoz hasonlóan, allergiás reakciók, többek között anafilaxiás/anafilaktoid reakciók akár előzetes gyógyszer-expozíció nélkül is bekövetkezhetnek.
Vérképzőszervi hatások
Az aceklofenák reverzíbilis módon gátolhatja a vérlemezkék aggregációját (lásd 4.5 pont).
Hosszú távú kezelés
A nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel hosszú időn keresztül kezelt betegek állapotát (vérképét, máj- és veseműködését) elővigyázatosságból rendszeresen ellenőrizni kell.
Segédanyag
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyéb fájdalomcsillapítók, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorokat:
Kerülje a kettő vagy több NSAID (beleértve az acetilszalicilsavat) egyidejű alkalmazását, mivel ez növelheti a nem kívánatos hatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).
Vérnyomáscsökkentők: Az NSAID-ok bizonyos vérnyomáscsökkentők hatását is csökkenthetik. ACE-gátlók vagy angiotenzin-II-receptorantagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása a veseműködés romlását okozhatja. Egyes, károsodott veseműködésű (pl. időskorú, illetve dehidrált állapotú) betegeknél fokozódhat - az általában reverzíbilis - akut veseelégtelenség kockázata. Ezért az NSAID-ok és a vérnyomáscsökkentők kombinált alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős korban. Ügyelni kell a szervezet megfelelő hidráltságának a fenntartására, és megfontolandó a veseműködés monitorozása az egyidejű kezelés elkezdésekor és a későbbiekben rendszeresen megismételve.
Diuretikumok: Az aceklofenák, a többi NSAID‑hoz hasonlóan gátolhatja a diuretikumok hatását. A diuretikumok növelhetik az NSAID-ok nefrotoxikus hatását. Bár bendrofluaziddal történő együttes alkalmazás során nem volt kimutatható a vérnyomás‑szabályozásra gyakorolt hatás, más diuretikumokkal létrejövő interakciók nem zárhatók ki. Kálium‑megtakarító diuretikumokkal történő együttes alkalmazáskor monitorozni kell a szérum-káliumszintet.
Lítium és digoxin: Számos NSAID gátolja a lítium és a digoxin renalis clearance-ét, ezzel emelkedett szérumszinteket okozva. Emiatt az aceklofenák kizárólag abban az esetben adható együtt lítiummal és digoxinnal, ha nincs akadálya a lítium- és a digoxinszint gyakori ellenőrzésének.
Metotrexát: Az NSAID-ok és a metotrexát közötti kölcsönhatás lehetőségét alacsony dózisú metotrexát-kezelés során is szem előtt kell tartani, különösen vesekárosodás esetén. Kombinált alkalmazás esetén monitorozni kell a veseműködést. Körültekintően kell eljárni, ha mindkét gyógyszert 24 órán belül alkalmazzák, mert ebben az esetben megemelkedhet a metotrexát plazmaszintje és fokozódhat a toxicitása.
Mifepriszton
Az NSAID-ok nem alkalmazhatók 8-12 napig a mifepriszton beadása után, mivel az NSAID-ok csökkenthetik a mifepriszton hatását.
Kortikoszteroidok:
Gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont) áll fönn.
Antikoagulánsok:
Más NSAID‑okhoz hasonlóan az aceklofenák is fokozhatja az antikoagulánsok, mint a warfarin (lásd 4.4pont) hatását. A kombinált antikoaguláns‑ és aceklofenák‑kezelésben részesülő betegeket szoros monitorozás alatt kell tartani.
Kinolon antibiotikumok:
Az állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy az NSAID-ok növelik a kinolon antibiotikumokkal járó görcsök kockázatát. Az NSAID és kinolonok együtt szedése fokozott görcsök kialakulásának kockázatával járhat.
Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k):
NSAID-okkal történő együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont).
Ciklosporin, takrolimusz: Feltételezhető, hogy az NSAID-ok és a ciklosporin vagy a takrolimusz egyidejű alkalmazásakor – a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt – nő a vesetoxicitás kockázata. Kombinált terápia esetén ezért fontos a veseműködés gondos monitorozása.
Zidovudin: NSAID-ok és zidovudin egyidejű alkalmazása esetén megnő a haematologiai toxicitás kockázata. Utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy megnő a haemarthrosisok és haematomák kialakulásának a kockázata a HIV-pozitív haemophiliás betegekben a zidovudin és az ibuprofén együttes alkalmazása esetén.
Antidiabetikus gyógyszerek: Klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a diklofenák együtt adható orális antidiabetikumokkal, mert nem befolyásolja azok klinikai hatását. Ugyanakkor esettanulmányok hypo- vagy hyperglykaemiás hatásról számoltak be. Ezért az aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglykaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása.
Egyéb NSAID-ok: Az acetilszalicilsavval vagy más NSAID-okkal való egyidejű alkalmazáskor fokozódhat a mellékhatások gyakorisága, ezért óvatosság szükséges.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nincsenek információk az aceklofenák terhesség alatti alkalmazásáról.
A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és az embryo-, illetve a magzati fejlődést.
Epidemiológiai vizsgálatok adatai megerősítik, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek, valamint a hasfalhiány (gastroschisis) kialakulásának kockázatát. Az abszolút kockázat a szívfejlődési rendellenességek kialakulását illetően kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat növekedni látszik az alkalmazott dózissal és a kezelés időtartamával arányosan. Prosztaglandinszintézis-gátlók állatokban történő alkalmazásakor növekedett a beágyazódás előtti és utáni veszteség és az embryofoetalis halálozás. Ráadásul a különböző fejlődési rendellenességek, beleértve a cardiovascularis rendellenességek előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be állatokban a prosztaglandinszintézis-gátlók organogenezis időszak alatt történő alkalmazásakor.
A terhesség 20. hetétől kezdődően az aceklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt.
Emiatt a terhesség első és második trimeszterében aceklofenák tartalmú gyógyszer nem adható, kizárólag akkor, ha annak alkalmazása feltétlenül szükséges. A terhességet tervező, vagy a terhesség első és második trimeszterében lévő és aceklofenákot szedő nők esetében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az aceklofenák-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az aceklofenák alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.
A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet);
vesekárosodás (lásd fent).
A terhesség végén anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt:
a vérzési idő meghosszabbodását okozhatja az antiaggregációs hatás által, ami még nagyon alacsony adagok bevétele után is előfordulhat;
a méhösszehúzódások gátlását okozhatja, ami késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet.
Következésképpen az aceklofenák alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy az aceklofenák kiválasztódik-e az anyatejbe. A 14C‑vel jelzett aceklofenák kiválasztódása a laktáló patkányok anyatejébe nem volt jelentős mértékű.
Ezért az aceklofenák alkalmazása kerülendő a terhesség, illetve a szoptatás időszakában, kivéve azokat az eseteket, amikor az anya számára biztosított előnyök felülmúlják a magzatot/csecsemőt érintő potenciális kockázatokat.
Termékenység
Az aceklofenák károsíthatja a termékenységet, ezért alkalmazása nem ajánlott azoknál a nőknél, akik gyermeket szeretnének vállalni. Meg kell fontolni az aceklofenák‑kezelés átmeneti leállítását azoknál a nőknél, akiknél nehézségekbe ütközik a fogamzás, vagy akik terméketlenségi vizsgálatokban vesznek részt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az olyan beteget, akinél a NSAID-ok szedése alatt gyengeségérzet, szédülés, vertigo vagy egyéb központi idegrendszeri tünet lép fel, el kell tiltani a vezetéstől és a veszélyes gépek üzemeltetésétől.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
A legáltalánosabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis eredetűek. Pepticus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, amely különösen időskorban végzetes lehet (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájnyálkahártya-gyulladás jelentkezhet, valamint a colitis vagy a Crohn-betegség fellobbanásáról számoltak be az NSAID-ok alkalmazása során (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg. Nagyon ritkán pancreatitist jelentettek.
Túlérzékenység:
NSAID-kezelést követően túlérzékenységi reakciókról számoltak be. Ezek a következők lehetnek: (a) nem specifikus allergiás reakciók és anafilaxia; (b) légúti reakciók, beleértve az asztmát, az asztma súlyosbodását, hörgőgörcsöt vagy dyspnoét, vagy (c) különböző bőrbetegségek, beleértve a különféle típusú kiütéseket, viszketést, csalánkiütést, purpurát, angiodemát és ritkábban exfoliatív és bullozus dermatózisokat (ideértve az epidermális nekrolízist és az erythema multiformét).
Kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris betegségek és tünetei:
Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel kapcsolatban.
Az aceklofenák szerkezetileg hasonló a diklofenákhoz, és diklofenákká is metabolizálódik, amelyre vonatkozóan nagyszámú klinikai vizsgálati és epidemiológiai adat utal arra, hogy alkalmazása mellett fokozott az artériás thrombosisos események kockázata (myocardialis infarctus vagy stroke, különösen nagy dózisok és hosszan tartó kezelés esetén). Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az aceklofenák alkalmazása mellett fokozott az akut coronaria szindróma és myocardialis infarctus kialakulásának kockázata (lásd a 4.3 és 4.4 pontokat).
Kivételes esetekben súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődmények előfordulásáról számoltak be varicella fennállása esetén NSAID-kezeléssel összefüggésben.
A következő táblázat a klinikai vizsgálatok során észlelt, illetve kizárólag a forgalomba hozatalt követő mellékhatás-monitorozás során bejelentett mellékhatásokat összegezi szervrendszerenként és gyakoriság szerint csoportosítva. A gyakorisági csoportok a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100-<1/10), nem gyakori (≥1/1000-<1/100), ritka (≥1/10 000-<1/1000), nem ismert (a gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
|
Szervrend-szerenkénti csoportosítás |
Gyakori (≥1/100 – <1/10) |
Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) |
Ritka (≥1/10 000-<1/1000) |
Nagyon ritka (<1/10 000) |
|---|---|---|---|---|
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Anaemia |
Csontvelő-depresszió Granulocytopenia Thrombocytopenia Neutropenia Haemolyticus anaemia |
||
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Anaphylaxiás reakció (beleértve a shockot is) Túlérzékenység | |||
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Hyperkalaemia |
|||
|
Pszichiátriai kórképek |
Depressio Szokatlan álmok Álmatlanság |
|||
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Szédülés |
Paraesthesia Tremor Somnolentia Fejfájás Ízérzészavar |
||
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Látászavar | |||
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Vertigo Tinnitus |
|||
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Szívelégtelenség |
Palpitatio |
||
|
Érbetegségek és tünetek |
Hypertonia Hypertonia súlyosbodása |
Kipirulás Hőhullámok Vasculitis |
||
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Dyspnoe |
Bronchospasmus |
||
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Dyspepsia Hasi fájdalom Émelygés Hasmenés |
Flatulentia Gastritis Székrekedés Hányás Ulceratív stomatitis |
Melaena Gastrointestinalis fekélyképződés Véres hasmenés Gastrointestinalis vérzés |
Stomatitis Haematemesis Intestinalis perforatio Crohn-betegség és colitis ulcerosa exacerbatiója Pancreatitis |
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Májenzimszint-emelkedés |
Májkárosodás (hepatitist is beleértve), sárgaság Alkalikus-foszfatáz szérumszintjének emelkedése |
||
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Pruritus Bőrkiütés Dermatitis Urticaria |
Angio-oedema |
Purpura Ekcéma Súlyos mucocutan reakciók (a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is beleértve) |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Ureaszint-emelkedés Szérumkreatinin- szint-emelkedés |
Nephrosis-szindróma Veseelégtelenség |
||
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Oedema Gyengeség Lábikragörcs |
|||
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Testsúlynövekedés |
Egyéb, az NSAID-ok csoportjára jellemző, jelentett mellékhatások:
Nagyon ritka (<1/10 000):
Vese: intersticiális nephritis.
Máj: kóros májműködés, hepatitis és sárgaság.
Idegrendszeri betegségek és speciális érzékszervek: Optikai neuritis, aszeptikus meningitist jelentettek (különösen olyan betegeknél, akiknek meglévő autoimmun rendellenességei vannak, például szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség), olyan tünetekkel, mint a merev nyak, fejfájás, émelygés, hányás, láz, zavartság (Lásd 4.4 pont), hallucinációk, rossz közérzet és álmosság.
Hematológiai betegségek: Agranulocytosis, aplasztikus vérszegénység.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:
Bullosus reakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist.
Fényérzékenység.
Súlyos mellékhatások esetén az aceklofenák-kezelést abba kell hagyni.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az NSAID-okkal történő akut mérgezés kezelése alapvetően támogató és tüneti intézkedésekből áll.
a) Tünetek
A tünetek között szerepel a fejfájás, hányinger, hányás, mellkasi fájdalom, gyomor-bél irritáció, gyomor-bél vérzés, ritkán hasmenés, zavartság, kóma, álmosság, szédülés, fülzúgás, hipotenzió, légzésdepresszió, ájulás, esetenként görcsök. Jelentős mérgezés esetén akut veseelégtelenség és májkárosodás léphet fel.
b) Terápiás intézkedés
A betegeket szükség szerint tünetileg kell kezelni.
Orálisan adagolt aceklofenákkal bekövetkezett akut mérgezés terápiájában szerepet kap a felszívódás megakadályozása a túladagolást követően a lehető legrövidebb időn belül, amit gyomormosás és aktív szén alkalmazásával lehet biztosítani.
A forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió valószínűleg nem segítik az NSAID eliminációt, mivel a nem-szteroid gyulladásgátlók nagymértékben kötődnek a plazmafehérjékhez, illetve extenzív metabolizmuson mennek keresztül.
Biztosítani kell a megfelelő vizeletmennyiséget.
A vesék és a máj működését szorosan ellenőrizni kell.
A betegeket a potenciálisan mérgező mennyiség bevétele után legalább négy órán át meg kell figyelni.
Gyakori vagy elhúzódó görcsök esetén a betegeket intravénás diazepámmal kell kezelni.
Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID) okozta akut mérgezés esetén szupportív és tüneti kezelés szükséges, amibe beletartozik az olyan komplikációk kezelése, mint a hypotonia, veseelégtelenség, konvulziók, emésztőrendszeri irritáció és respiratoricus depresszió.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és rheumaellenes készítmények;
Nem-szteroid gyulladásgátlók és rheumaellenes készítmények,
ATC-kód: M01AB16
Az aceklofenák egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású gyógyszer. Hatásmechanizmusa feltételezhetően a prosztaglandinszintézis gátlásán alapul. Az aceklofenák annak a ciklooxigenáz enzimnek a potens inhibitora, amely a prosztaglandinszintézisében játszik szerepet.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Szájon át adva az aceklofenák gyorsan felszívódik; biohasznosulása közel 100%-os. A beadást követően a maximális plazmakoncentrációt 1,25‑3,0 óra alatt éri el. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék lassítja a felszívódás ütemét, a mértékét azonban nem befolyásolja.
Eloszlás
Az aceklofenák nagymértékben (> 99,7%) kötődik a plazmafehérjékhez. Bejut az ízületi folyadékba, ahol a plazmaszint kb. 57%-ának megfelelő koncentrációt ér el. A megoszlási térfogata kb. 25 liter.
Elimináció
Eliminációs felezési ideje átlagosan 4‑4,3 óra. Az eliminációs clearance becsült értéke 5 l/óra. Az alkalmazott dózis kb. 2/3-a a vizelettel választódik ki, zömmel konjugált hidroxi-metabolitként. Az egyszeri, perorális dózis csupán 1%-a ürül változatlan formában.
Az aceklofenákot feltehetően a CYP2C9 izoenzim metabolizálja. Legfőbb metabolitja a 4-OH-aceklofenák, mely valószínűleg csupán elenyésző mértékben járul hozzá a klinikai aktivitáshoz. Számos különböző metabolitját azonosították (többek között a diklofenákot és 4-OH-diklofenákot).
Különleges betegcsoportok
Az aceklofenák farmakokinetikája időskorban nem változik meg.
Csökkent májműködésű betegeknél egyszeri dózis adása után lassúbb az aceklofenák eliminációja. Ismételt, 100 mg-os napi dózisok adása után azonban nem volt különbség a farmakokinetikai paraméterekben az enyhe, illetve mérsékelt májcirrhosisban szenvedő és a normál májműködésű betegek között.
Egyszeri adagolás után enyhe, illetve középsúlyos vesekárosodásban nem mutatkozik klinikai szempontból szignifikáns különbség a betegek és az egészséges kontrollok farmakokinetikai paraméterei között.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A többi NSAID-hoz hasonlóan az aceklofenákot is kevéssé tolerálják a kísérleti állatok.
Ezenkívül az állati és az emberi szervezet közötti farmakokinetikai különbségek is nehezítik az aceklofenák lehetséges toxicitásának becslését. A leginkább érintett szervrendszer a gyomor-bélrendszer. Mindazonáltal a patkányokon (az aceklofenákot diklofenákra metabolizáló állatfaj), valamint a majmokon (aceklofenákot nem metabolizáló állatfaj) a maximálisan tolerálható dózisokkal végzett vizsgálatok során az NSAID-okra általában jellemző toxikus hatásokon túl nem észleltek további káros hatásokat.
Állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki teratogenesist patkányok esetén, bár a szisztémás expozíció alacsony volt. Nyulaknál az aceklofenák-kezelés (10 mg/ttkg/nap) számos morfológiai változást okozott néhány foetusban.
Az egéren (meghatározatlan mértékű szisztémás aceklofenák expozícióval) és a patkányon (az aceklofenákot diklofenákra metabolizáló állatfaj) elvégzett karcinogenitási vizsgálatok során nem észleltek rákkeltő hatást. Az aceklofenákkal elvégzett genotoxicitási vizsgálatok úgyszintén negatív eredménnyel zárultak.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
mikrokristályos cellulóz
kroszkarmellóz-nátrium
kopovidon
talkum
vízmentes, kolloid szilicium-dioxid
glicerin-distearát
Filmbevonat:
HPMC2910/hipromellóz
mikrokristályos cellulóz
titán-dioxid (E171)
Polioxil-40-(macrogol)- sztearát
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Filmtabletták Alu/OPA-Al-PVC buborékcsomagolásban és dobozban.
Egy doboz 20 db, 30 db, 40 db, 60 db, 90 db, 100 db vagy 180 db filmtablettát tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Zentiva, k.s.
U Kabelovny 130, Dolní Měcholupy, 102 37 Prague 10.
Csehország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-23890/01 20×
OGYI-T-23890/02 30×
OGYI-T-23890/03 40×
OGYI-T-23890/04 60×
OGYI-T-23890/05 90×
OGYI-T-23890/06 100×
OGYI-T-23890/07 180×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. június 3.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2024. augusztus 18.