Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

250 mg aciklovirt tartalmaz injekciós üvegenként.

10 ml injekcióhoz való vízzel vagy 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldattal történő feloldás után 25 mg aciklovirt tartalmaz milliliterenként.

Ismert hatású segédanyagok

Ez a gyógyszer 26 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

A nátrium mennyisége 10 ml injekcióhoz való vízben történő feloldás után körülbelül 2,55 mg/ml.

A nátrium mennyisége 10 ml 0,9%-os nátrium-klorid infúziós oldatban történő feloldás után körülbelül 6,10 mg/ml.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz.

Fehér vagy törtfehér színű liofilizált por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz felnőttek, újszülöttek (0-27 nap), csecsemők és kisgyermekek (28 napostól 23 hónaposig), gyermekek (2-11 éves) és serdülők (12-16 éves) (lásd a 4.2 és 5.2 szakaszt) esetében az alábbi fertőzések kezelésére javallott:

Immunszupprimált betegek:

- Varicella zoster (VZV) vírus okozta fertőzések.

- Herpes simplex (HSV) vírus okozta fertőzések.

Ép immunrendszerű betegek:

VZV fertőzések

Súlyos övsömör esetén, a léziók kiterjedtsége vagy progresszióképessége miatt.

Bárányhimlő terhes nőknél, ha a kiütés 8–10 nappal a várható szülés előtt jelentkezik.

Varicella újszülötteknél.

Újszülötteknél bőrkiütés megjelenése előtt, abban az esetben, ha a bárányhimlő a szülés előtt 5 napon belül vagy a szülés után 2 napon belül jelentkezett az anyánál.

A bárányhimlő súlyos formái 1 év alatti gyermekeknél.

Szövődményes bárányhimlő, különösen a varicella okozta pneumonia.

HSV fertőzések

Súlyos primer genitális herpesz fertőzés.

Akut herpeszes gingivostomatitis kezelése, amikor a funkcionális károsodás miatt a per os kezelés nem kivitelezhető.

Kaposi–Juliusberg szindróma (ekzema herpeticum).

Herpesz okozta meningoencephalitis kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A normális vesefunkcióval rendelkező betegekre vonatkozó adagolás az alábbiakban található.

Kóros veseműködésű betegeknél az adagolást a vesekárosodás mértékének megfelelően kell módosítani (lásd a Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél bekezdés táblázatait).

A kezelés időtartamára vonatkozó ajánlásokkal kapcsolatban lásd a Kezelés időtartama című bekezdést.

Adagolás normális vesefunkcióval rendelkező betegeknél

Felnőttek és serdülők (12 éves kor felett)

Varicella zoster vírus (VZV) fertőzés: 10 mg/ttkg 8 óránként; terhes nőknek 10–15 mg/ttkg 8 óránként.

Herpes simplex vírus (HSV) (kivéve a meningoencephalitist): 5 mg/ttkg 8 óránként.

Herpesz okozta meningoencephalitis: 10 mg/ttkg 8 óránként.

Elhízott betegek esetében, ha az intravénás aciklovirt a tényleges testsúlyuk alapján adagolják, magasabb plazmakoncentráció alakulhat ki (lásd 5.2. pont).

Ezért elhízott betegeknél és különösen vesekárosodásban szenvedő vagy idős betegeknél mérlegelni kell az adag csökkentését.

Gyermekek

Három hónaposnál idősebb gyermekek

Az Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz adagját három hónapos és 12 éves kor közötti gyermekeknél a testtömeg alapján kell kiszámítani.

Herpes simplex (HSV)-fertőzés (kivéve a meningoencephalitist) vagy Varicella zoster (VZV)-fertőzések: 10 mg/ttkg 8 óránként, de maximum 400 mg 8 óránként.

Herpes simplex (HSV) okozta meningoencephalitis vagy Varicella zoster (VZV)-fertőzés immunszupprimált gyermekeknél: 20 mg/ttkg 8 óránként, de maximum 800 mg 8 óránként.

Újszülöttek és három hónaposnál fiatalabb csecsemők

Az Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz adagját újszülötteknél és három hónaposnál fiatalabb csecsemőknél a testtömeg alapján kell kiszámolni.

Bizonyított vagy feltételezett újszülöttkori herpesz kezelése során a javasolt adagolási rend: 20 mg/ttkg intravénásan 8 óránként, disszeminált vagy központi idegrendszert érintő betegség esetén 21 napon át, a kizárólag a bőrt és a nyálkahártyát érintő megbetegedés esetén 14 napon keresztül adva.

Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél

Két adag beadása közötti időintervallumot és az adagot – a felnőtteknél és serdülőknél ml/percben, csecsemőknél és 13 éves kor alatti gyermekeknél pedig ml/perc/1,73 m2-ben megadott – kreatinin-clearance függvényében kell módosítani. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell eljárni az Aciclovir Rompharm 250 mg infúzió formájában történő alkalmazásakor. Az ilyen betegeknél különös gondot kell fordítani a megfelelő folyadékbevitelre.

A következő dózismódosítások javasoltak.

táblázat: Ajánlott dózismódosítás vesekárosodásban szenvedő felnőtteknél és 12 éves kor feletti serdülőknél

táblázat: Ajánlott dózismódosítás vesekárosodásban szenvedő 12 éves vagy fiatalabb gyermekeknél, csecsemőknél és újszülötteknél:

Idősek

Idős betegeknél számolni kell a vesekárosodás lehetőségével, és az adagolást a kreatinin-clearance függvényében kell módosítani (lásd a fenti, vesekárosodott betegekre vonatkozó adagolási táblázatokat).

Biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartama általában 5 nap, de a beteg állapotától és a kezelésre adott válaszától függően módosítható. Az időtartam a következő:

8–10 nap Varicella zoster vírusfertőzés esetén;

10 nap herpeszvírus okozta meningoencephalitis kezelése esetén; a beteg állapotától és kezelésre adott válaszától függően kell módosítani;

5–10 nap egyéb, Herpes simplex vírus okozta fertőzés esetén;

14 nap újszülöttkori herpesz, azon belül nyálkahártya-fertőzések (bőr/szem/száj) kezelése esetén;

21 nap újszülöttkori herpesz, azon belül disszeminált betegség vagy központi idegrendszeri betegség kezelése esetén.

Az Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz készítménnyel végzett profilaktikus kezelés időtartamát a kockázati időszak hossza határozza meg.

Az alkalmazás módja

Kizárólag intravénás alkalmazásra. A feloldott aciklovir port per os adagolni tilos.

Minden adagot lassan, legalább egy órán keresztül, intravénásan (infúziós pumpával vagy zsákos infúzióban felhígítva) kell beadni.

A gyors infundálást és a bolus injekciót kerülni kell (lásd a 4.4 pontot).

Intravénásan, infúziós tasakban történő beadáskor a feloldott aciklovir por oldatát hígítani kell, ügyelve arra, hogy az aciklovir maximális koncentrációja az infúziós tasakban ne lépje túl az 5 mg/ml mennyiséget (lásd a 4.4, 4.8 és 6.6 szakaszt). Az elkészített oldat tiszta és színtelen, látható részecskék vagy csapadék nélkül.

A gyógyszer beadás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, az aciklovirral vagy valaciklovirral, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

Ez a gyógyszer nem a VZV-vírusfertőzés utáni fájdalom kezelésére vagy megelőzésére szolgál.

Az intravénás alkalmazás során nagyon magas, a vesére toxikus plazmakoncentráció is kialakulhat (lásd 5.2 pont).

A nefrotoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása növeli a vesekárosodás kockázatát. Óvatosság ajánlott az iv. aciklovir és egyéb nefrotoxikus gyógyszerek alkalmazása esetén.

Vesefájdalom jelentkezésekor gondolni kell vesekárosodásra, és fontolóra kell venni a kezelés leállítását.

Óvintézkedések

A beteg hidráltsági állapota

Gondoskodni kell a megfelelő folyadékbevitelről, különösen a kiszáradás kockázatának kitett betegeknél, főleg az időseknél, valamint azoknál a betegeknél, akik iv. aciklovirt vagy nagy dózisú per os aciklovirt kapnak.

Vesekárosodásban szenvedő betegek és időskorúak

Mivel az aciklovir a vesén keresztül ürül, a dózist a kreatinin-clearance alapján kell módosítani (lásd 4.2 pont).

Időseknél valószínűbb a csökkent vesefunkció fennállása, ezért ezeknél a betegeknél meg kell fontolni az aciklovir dózisának csökkentését.

Neurológiai rendellenességek (lásd 4.8 pont) valószínűleg gyakrabban fordulnak elő vesekárosodásban szenvedő és idős betegeknél, akiknek potenciálisan csökkent a vesefunkciója. Mind az idős, mind a vesekárosodásban szenvedő betegeket szorosan kell monitorozni ezen idegrendszeri mellékhatások felismerése érdekében. Ezek a mellékhatások a kezelés felfüggesztése után általában reverzibilisek (lásd 4.8 pont).

Az intravénás beadással kapcsolatos óvintézkedések

Az aciklovir vesében való kicsapódásának elkerülése érdekében az intravénás dózisokat legalább egy órán át tartó infúzióban kell beadni; kerülni kell a gyors vagy bolus injekciót.

Ha infúziós zsák segítségével adagolják, az elkészített aciklovir-oldatot hígítani kell, ügyelve arra, hogy az aciklovir koncentrációja a zsákban ne lépje túl a maximális 5 mg/ml értéket (lásd 4.8 és 6.6 pont).

Az aciklovirt nagy dózisban, iv. infúzióban kapó betegeknél (pl. herpeszvírus okozta encephalitis kezelése esetén) megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vesefunkcióra, különösen akkor, ha a beteg dehidrált vagy vesekárosodása van. Az előírás szerint elkészített aciklovir-oldatnak megközelítőleg 11,0 a pH-értéke, így azt tilos szájon át beadni!

Hígítási hibákról történtek bejelentések az aciklovir injekció formájában történő alkalmazásakor. Fontos, hogy az aciklovir infúziós zsákban történő alkalmazásakor szigorúan be kell tartani a feloldási és hígítási szabályokat (lásd 6.6 pont).

Hosszan tartó alkalmazás

Súlyos immunszupprimált betegek esetén a hosszan tartó vagy ismételt aciklovir-kezelés az aciklovirral szemben csökkent érzékenységet mutató vírustörzsek szelekcióját eredményezheti, ami a tovább folytatott aciklovir-kezelés esetén a válasz elmaradását okozhatja (lásd 5.1 pont).

Ismert hatású segédanyag

Ez a gyógyszer 26 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami felnőtteknél a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,3%-ának felel meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Megfontolandó összefüggések

Egyéb nefrotoxikus gyógyszerek

A nefrotoxicitás fokozott kockázata

Az önmagukban is vesetoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása növeli a nefrotoxicitás kockázatát. Amennyiben ilyen kombináció szükséges, a vesefunkció laboratóriumi ellenőrzését szigorítani kell.

Az aciklovir elsősorban a vizelettel ürül, változatlan formában, aktív tubuláris szekréció révén.

Bármely együtt adott gyógyszer, ami ezzel a mechanizmussal eliminálódik, növelheti az aciklovir plazmakoncentrációját.

A probenecid és a cimetidin ilyen módon növeli az aciklovir AUC-értékét és csökkenti az aciklovir vese clearance-ét. Az aciklovir széles terápiás indexe miatt azonban nincs szükség dózismódosításra.

Intravénás aciklovir-terápiában részesülő betegeknél elővigyázatosság szükséges olyan egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek esetén, amelyeknél az elimináció során kompetíció áll fenn az aciklovirral, mert emelkedhet az egyik vagy mindkét gyógyszer, illetve metabolitjaik plazmaszintje.

Kimutatták, hogy az aciklovirnek, valamint a transzplantált betegeknél alkalmazott immunoszuppresszáns hatóanyagnak, a mikofenolát-mofetil inaktív metabolitjának plazma AUC értéke emelkedik a két gyógyszer együttadása esetén.

Az intravénás aciklovir más olyan gyógyszerekkel történő együttadása esetén, amelyek más tekintetben befolyásolják a vese fiziológiás működését (pl. ciklosporin, takrolimusz), szintén óvatosság szükséges (a vesefunkció monitorozása mellett).

Lítium

Lítium és nagy dózisú iv. aciklovir együttadásakor a lítium-szérumszinteket szorosan kell monitorozni a lítium-toxicitás kockázata miatt. Szükséges lehet a lítium adagjának csökkentése.

Teofillin

Öt férfi bevonásával végzett klinikai vizsgálat során az egyidejűleg alkalmazott aciklovir-kezelés kb. 50%-kal növelte a teljes beadott teofillin AUC értékét. Ezért egyidejű aciklovir-kezelés esetén javasolt a teofillin plazmakoncentrációjának mérése.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az állatkísérletek egyetlen fajnál és nagyon nagy dózisok mellett teratogén hatást mutattak ki.

Az aciklovir forgalomba hozatala óta terhességi regiszterben dokumentálták az aciklovir különböző gyógyszerformáival kezelt nők terhességeinek kimenetelét. A regiszter adatai szerint nem volt nagyobb a születési rendellenességek száma az aciklovirral kezelteknél, mint a teljes népességben, és nem volt egyetlen jellegzetes születési rendellenesség sem, vagy olyan, ami következetesen csak az aciklovirral kapcsolatban fordult volna elő, ami egy közös kiváltó okra utalna. Mindazonáltal csak epidemiológiai vizsgálatok tudnák igazolni a kockázat hiányát.

Az aciklovir terhesség idején csak akkor alkalmazható, ha a lehetséges előnyök meghaladják az esetleges kockázatokat.

Szoptatás

Naponta ötször 200 mg per os aciklovir adását követően az ennek megfelelő plazmaszintek 0,6–4,1-szeresének megfelelő koncentrációban kimutatták az aciklovirt az anyatejben. Ezek a szintek legfeljebb 0,3 mg/ttkg/nap aciklovir-dózisnak megfelelő expozíciót jelentenének a szoptatott csecsemőnek.

Tekintettel a fentiekre és a parenterális aciklovirral kezelni kívánt állapotok súlyosságára, a szoptatást kerülni kell.

Termékenység

Nem áll rendelkezésre adat az orális és a parenterális aciklovir női fertilitásra gyakorolt hatásáról.

Egy 20, normál spermiumszámmal rendelkező férfi beteggel végzett vizsgálatban kimutatták, hogy a legfeljebb hat hónapig és legfeljebb napi 1 g-os dózisban per os adott aciklovir nem befolyásolja klinikailag szignifikánsan a spermiumok számát, a motilitást vagy a morfológiát.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Mivel az Aciclovir Rompharm 250 mg por oldatos infúzióhoz készítményt kórházban fekvő betegeknél alkalmazzák, a gépjárművezetésre és gépek kezelésére kifejtett hatása általában nem releváns.

Az aciklovirnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbiakban felsorolt mellékhatásokhoz rendelt gyakorisági kategóriák becslések. A legtöbb esemény esetében nem álltak rendelkezésre megfelelő adatok az előfordulási gyakoriság becslésére. Továbbá a nemkívánatos események előfordulási gyakorisága az indikációtól függően változhat.

A mellékhatások gyakoriság szerinti csoportosítása a következő egyezményes osztályozás alapján történt: nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100‑<1/10), nem gyakori (1/1000‑<1/100), ritka (1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), a gyakoriság nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: hematológiai jellemzők romlása (thrombocytopenia, leukopenia, anaemia).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: anaphylaxiás reakciók.

Központi idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: fejfájás, szédülés, nyugtalanság, zavartság, remegés, ataxia, dysarthria, hallucinációk, pszichotikus tünetek, görcsök, szomnolencia, enkefalopátia, kóma.

A fent említett események általában reverzibilisek, és általában vesekárosodásban szenvedő vagy egyéb hajlamosító tényezőkkel rendelkező betegeknél jelentkeznek (lásd 4.4. pont).

Ezek a neurológiai tünetek általában az ajánlott adagnál nagyobb adagot kapó vesekárosodásban szenvedő betegeknél, vagy idős betegeknél jelentkeznek (lásd 4.4. pont). Azonban ezen hajlamosító tényezők hiányában is megfigyelhetőek voltak. Ezeknek a tüneteknek a megjelenésekor kezdeményezni kell egy lehetséges túladagolás kivizsgálását (lásd 4.9 pont).

Szív és érrendszeri tünetek:

Gyakori: phlebitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: dyspnoe.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger, hányás

Nagyon ritka: hasmenés, hasi fájdalom.

Máj- és epebetegségek és tünetek:

Gyakori: májenzimszintek reverzibilis emelkedése.

Nagyon ritka: a szérumbilirubin-szintek emelkedése, sárgaság, hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori: viszketés, bőrkiütés, csalánkiütés (beleértve a fényérzékenységet is).

Nagyon ritka: angiooedema.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Gyakori: a vér karbamid- és kreatininszintjének emelkedése.

Összefüggés állhat fenn a vér karbamid- és kreatininszintjének gyors emelkedése és a plazma csúcskoncentrációk, valamint a beteg hidráltsági állapota között. Ennek a hatásnak az elkerülése érdekében a gyógyszert nem szabad intravénás bolusban beadni, csak lassú, egy órán át tartó infúzióban (lásd 4.2 pont).

Nagyon ritka: vesekárosodás, akut veseelégtelenség, vesefájdalom.

Fenn kell tartani a beteg megfelelő hidratáltságát. A vesekárosodás általában gyorsan reagál a beteg rehidratálására, illetve a gyógyszer adagjának csökkentésére vagy a megvonására. Kivételes esetekben azonban előfordulhat akut veseelégtelenséggé való progresszió.

A vesefájdalom vesekárosodás jele lehet (lásd 4.4 pont).

Az akut veseelégtelenség kockázatát a túladagolás és/vagy kiszáradás, illetve nefrotoxikus gyógyszerekkel való kombináció növeli. Ezeket a kockázati tényezőket ki kell vizsgálni, függetlenül a beteg életkorától.

A vesekárosodás kockázata elkerülhető az adagolás, az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések (különösen a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása) és a lassú adagolás betartásával (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon ritka: fáradtság, láz, helyi gyulladásos reakciók.

Az esetenként a bőr nekrózisához vezető súlyos helyi gyulladásos reakciók akkor jelentek meg, amikor az aciklovir infúziót nem szándékoltan az extracelluláris szövetek közé vezették.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Jelek és tünetek

Az intravénás aciklovir túladagolása a szérum kreatinin-, illetve a vér karbamid-nitrogén (BUN) szintjének emelkedését, és ennek következtében vesekárosodást eredményezett. A túladagolás kapcsán neurológiai hatásokat írtak le, köztük zavartságot, hallucinációkat, agitatiót, görcsöket és kómát.

Kezelés

Bármilyen, toxicitásra utaló jel mielőbbi felismerése érdekében a beteget szorosan monitorozni kell. Hemodialízissel jelentősen gyorsítható az aciklovir eltávolítása a vérből, ezért alkalmazása mérlegelhető tünetekkel járó túladagolás esetén.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Közvetlenül ható vírusellenes szerek, nukleozidok és nukleotidok, kivéve a reverztranszkriptáz-gátlókat

ATC-kód: J05AB01

Hatásmód

Az aciklovir a herpeszvírus specifikus inhibitora, szintetikus purin nukleozid-analóg, in vitro aktivitást mutatva a Herpes simplex vírus (HSV) 1. és 2. típusával, valamint a Varicella zoster vírussal (VZV) szemben.

Az aciklovir, miután foszforiláció útján aciklovir-trifoszfáttá alakul, gátolja a virális DNS-szintézist. A foszforiláció első lépését kizárólag egy specifikus virális enzim mediálja.

A HSV és a VZV esetében ez az enzim egy virális timidin-kináz, ami csak a vírussal fertőzött sejtekben van jelen.

Ezek után az aciklovir-monofoszfát di-, illetve trifoszfáttá való foszforilációját celluláris kinázok végzik.

Az aciklovir-trifoszfát szelektív kompetitív inhibitora a herpesz specifikus DNS-polimeráznak és ennek a nukleozid analógnak a beépülése – a normál sejtfolyamatokba való beavatkozás nélkül – megállítja a virális DNS-lánc elongációját, így megszakítja a vírus DNS-szintézisét. Ezáltal a vírus replikációja blokkolva van.

Az aciklovir kettős szelektivitása révén nem avatkozik be az egészséges sejtek metabolizmusába.

Az aciklovirral végzett kuratív vagy preventív kezelés során kapott nagyszámú klinikai izolátum vizsgálata azt mutatta, hogy az aciklovirral szembeni érzékenység csökkenése rendkívül ritka immunkompetens egyéneknél. Legyengült immunrendszerű alanyoknál (például szerv- és csontvelő-transzplantációban részesülőknél, rákkemoterápiában részesülő betegeknél és humán immundeficiencia vírussal (HIV) fertőzött alanyoknál) esetenként előfordult csökkent érzékenység.

A ritka esetben megfigyelt rezisztencia általában a vírusos timidin-kináz hiányának köszönhető, és alacsonyabb virulenciában nyilvánul meg. A timidin-kináz vagy a vírus DNS-polimeráz változásait követően néhány esetben az aciklovirral szembeni csökkent érzékenységet figyeltek meg. Úgy tűnik, hogy ezeknek a vírusoknak a virulenciája nem változott.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Egy órás infúziót követően felnőtteknél az átlagos csúcskoncentrációk (Css max) és a hét órával későbbi reziduális szintek (Css min) az alábbiak voltak:

Az egy évesnél idősebb gyermekeknél hasonló átlagos plazmacsúcs- (Css max) és reziduális (Css min) értékeket figyeltek meg, amikor a 250 mg/m2 adagot 5 mg/ttkg adaggal, az 500 mg/m2 adagot pedig 10 mg/ttkg adaggal helyettesítették.

A nyolc óránként egy órán keresztül infúzióval beadott 10 mg/ttkg dózissal kezelt újszülöttek (0-3 hónapos korúak) esetében a Css max 61,2 μmol (13,8 μg/ml) és a Css min 10,1 μmol (2,3 μg/ml) volt. A 15 mg/ttkg dózissal kezelt újszülöttek csoportjában a plazmakoncentrációk megközelítőleg dózisarányos növekedést mutattak a nyolc óránként történő kezelések során, ahol a Cmax 83,5 μmol (18,8 μg/ml) és a Cmin 14,1 μmol (3,2 μg/ml) volt.

Eloszlás

Intravénás alkalmazás után az aciklovir eloszlik a szövetekben, beleértve az agyat, a veséket, a tüdőt, a májat, az izmokat, az ondót, a hüvelyváladékot és a herpeszes vezikuláris folyadékot.

A cerebrospinális folyadékban mért szint a dinamikus egyensúlyi plazmakoncentráció körülbelül 50%-a.

Az aciklovir plazmafehérjékhez való kötődése viszonylag alacsony, 9–33%, ezért olyan gyógyszerkölcsönhatás nem várható, amelynek következtében a másik hatóanyag leszorítaná az aciklovirt a fehérjekötő helyéről.

Biotranszformáció

Az aciklovir nagyrészt a vesén át választódik ki, változatlan formában. Az aciklovir fő metabolitja, a 9- -(karboxi-metoximetil)-guanin kb. 10-15%-át teszi ki a vizelettel ürülő mennyiségnek.

Elimináció

Felnőtteknél az aciklovir terminális plazmafelezési ideje iv. beadás után körülbelül 2,9 óra. A hatóanyag legnagyobb része változatlan formában ürül a vesén keresztül. Az aciklovir renális clearance-e sokkal magasabb, mint a kreatinin clearance-e, ami azt mutatja, hogy a glomerulusfiltráció mellett a tubuláris szekréció is segíti a gyógyszer kiürülését a vesén keresztül. Az aciklovir felezési ideje és teljes clearance-e a vesefunkciótól függ.

Az aciklovir egyetlen jelentős metabolitja a 9-(karboximetoximetil)-guanin a, amely a vizelettel ürülő dózis 10–15%-át teszi ki. Egy órával egy gramm probenecid adagolását követően beadott aciklovir terminális felezési ideje, valamint a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület 18%-kal, illetve 40%-kal megnövekszik.

A terminális plazmafelezési idő 3,8 óra volt azoknál az újszülötteknél (0–3 hónapos), akiket 8 óránként egyórás infúzióban adott 10 mg/ttkg dózissal kezeltek.

Speciális betegcsoportok

Idősek

Időseknél a kor előrehaladtával a teljes test clearance csökken és ez összefüggésbe hozható a kreatinin-clearance csökkenésével, a plazma terminális felezési ideje azonban alig változik.

Veseelégtelenség

Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazma felezési idő 19,5 óra volt. Hemodialízis alatt az aciklovir átlagos felezési ideje 5,7 óra volt. Az aciklovir plazmaszintje körülbelül 60%-kal csökkent a dialízis alatt.

Elhízás

Egy kórosan elhízott női betegeket (n=7) beválogató klinikai vizsgálatban, ahol a betegek a tényleges testsúlyuk alapján számított adagban kaptak intravénás aciklovirt, a plazmakoncentráció körülbelül kétszerese volt a normál testsúlyú betegekéhez (n=5) képest, ami összhangban van a két csoport közötti testsúlykülönbséggel.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Teratogenitás

A nemzetközileg elfogadott, standard vizsgálatokban a szisztémásan adagolt aciklovir nem váltott ki embriotoxikus vagy teratogén hatást nyulaknál, patkányoknál és egereknél. Patkányokon végzett nem standardizált vizsgálat során magzati rendellenességeket találtak, de csak olyan magas, szubkután dózisok alkalmazása után, amelyek anyai toxicitást váltottak ki. Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége kétséges.

Mutagenitás

Széleskörű in vitro és in vivo mutagenitási vizsgálatok szerint az aciklovir nem jelent genetikai kockázatot az embernél.

Karcinogenitás

Az aciklovir hosszú távú vizsgálatok során nem bizonyult karcinogénnek patkányoknál és egereknél.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nátrium-hidroxid (a pH beállításához).

6.2 Inkompatibilitások

A kristálykiválás veszélye miatt ezt a gyógyszert tilos más gyógyszerkészítménnyel keverni, kivéve a

6.6 pontban felsoroltakat.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan injekciós üvegben:

3 év

Elkészített oldatban:

A készítmény injekcióhoz való vízben vagy 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos infúzióban való feloldása után az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 15–25°C között tárolva 12 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig a tárolás ideje és körülményei a felhasználó felelőssége.

Hígítás után:

Az alkalmazási előírás 6.6 pontjában felsorolt kompatibilis oldatokkal való hígítás után a készítmény kémiai és fizikai stabilitása 15–25 °C között tárolva 12 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az Aciclovir Rompharm 250 mg infúziós oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig a tárolás ideje és körülményei a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 15–25 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 12 órát.

Az elkészített, illetve felhígított oldatot tilos hűteni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Por, színtelen, átlátszó, I-es típusú injekciós üvegben, sötétszürke szilikonozott brómbutil gumidugóval és fehér színű, műanyag lepattintható védőlappal ellátott alumíniumkupakkal lezárva.

1 db vagy 5 db injekciós üveg dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az Aciclovir Rompharm 250 mg az ajánlott módon hígítva a következő infúziós oldatokkal bizonyítottan kompatibilis és 15°C – 25°C között 12 órán keresztül stabil:

- Nátrium-klorid oldat (0,45% és 0,9%).

- Nátrium-kloridot (0,18%) és glükózt (4%) tartalmazó oldat

- Nátrium-kloridot (0,45%) és glükózt (2,5%) tartalmazó oldat.

- Nátrium-laktát 0,9%-os oldat (Hartmann-oldat).

Az aciklovir feloldását és hígítását közvetlenül az intravénás infúzióval történő beadás előtt kell elvégezni.

Az adott kezelés során csak részben felhasznált oldatokat tilos további kezelésre alkalmazni.

Az elkészített oldat tiszta és színtelen, lebegő részecskék vagy csapadék nem látható benne.

Az oldat nem használható fel, ha zavarosság vagy kristályosodás jelenik meg.

Az oldatot nem szabad hűteni.

Alkalmazás módja

Az injekciós üveg tartalmát (250 mg aciklovirnak felel meg) oldja fel 10 ml injekcióhoz való vízben vagy izotóniás, 9 mg/ml nátrium-klorid (0,9%) infúziós oldatban. Injekcióhoz való vízzel történő feloldás esetén a kész oldat pH-ja 10,6–11,6 között van.

Az elkészítés után az oldatot intravénásan, infúzióként kell beadni legalább egy óra hosszán keresztül, a feloldást követő hígítás után infúziós tasakban vagy a feloldást követően szabályozható sebességű infúziós pumpa segítségével.

Infúziós tasak alkalmazása

*Felnőttek esetében 100 ml-es infúziós tasakok használata ajánlott még akkor is, ha a beadott aciklovir koncentrációja sokkal kisebb, mint 5 mg/ml. Így egy 100 ml-es infúziós tasak 250 és 500 mg Aciclovir Rompharm 250 mg közötti adaghoz használható. Az 500 mg-nál nagyobb és legfeljebb 1000 mg-os adagokhoz egy második tasakot kell használni.

Gyermekek és újszülöttek esetében a minimális infúziós térfogat érdekében ajánlott 4 ml elkészített oldatot felszívni (ami 100 mg aciklovir adagnak felel meg) és 20 ml infúziós folyadékhoz adni.

Az ajánlásoknak megfelelő példák:

Felnőttek:

Az 500 mg-nál nagyobb dózisok esetében a 250 mg-os injekciós üvegek mellett az 500 mg-os injekciós üvegek használatát is előnyben kell részesíteni a szükséges számú injekciós üveg adaptálása érdekében.

Újszülöttek és három hónaposnál fiatalabb csecsemők:

Ezek a táblázatok csak példaként szolgálnak. Az aciklovir adagját, az infúziós tasak térfogatát, valamint az infúziós tasakból kiveendő térfogatot, továbbá az elkészített oldatból felszívandó térfogatot esetről-esetre kell meghatározni és az előírt aciklovir adagnak megfelelően módosítani, ügyelve arra, hogy a tasakban az aciklovir maximális koncentrációja az 5 mg/ml-t ne lépje túl.

Szabályozható sebességű infúziós pumpa alkalmazása

Megjegyzés:  (egy keresztes) Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

SC Rompharm Company SRL

Strada Eroilor, no. 1A.

075100 Otopeni

Ilfov megye

Románia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24435/01 1× injekciós üvegben

OGYI-T-24435/02 5× injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. augusztus 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. április 16.