Adimet 500 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Adimet 500 mg filmtabletta

Adimet 850 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Adimet 500 mg filmtabletta

500 mg metformin-hidroklorid filmtablettánként, mely megfelel 391,3 mg metforminnak.

Adimet 850 mg filmtabletta

850 mg metformin-hidroklorid filmtablettánként, mely megfelel 665,2 mg metforminnak.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Adimet 500 mg filmtabletta

Fehér vagy törtfehér színű, hosszúkás alakú, 14,7 × 8,1 mm méretű filmtabletta, egyik oldalán „93”, másik oldalán „48” mélynyomású jelzéssel ellátva.

Adimet 850 mg filmtabletta

Fehér vagy törtfehér színű, hosszúkás alakú, 17,6 × 8,1 mm méretű filmtabletta, egyik oldalán „93”, másik oldalán „49” mélynyomású jelzéssel ellátva.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Praediabetes kezelése felnőtteknél, akiknél nagy a kockázata a manifeszt 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának (pl. károsodott glükóztolerancia (IGT), emelkedett éhgyomri plazma glükózszint (IFG) és az alábbiak bármelyike esetén: 60 év alatti életkor, BMI ≥30 kg/m2, a családban elsőfokú rokonoknál előforduló diabetes, emelkedett trigliceridszintek, csökkent HDL-koleszterinszint, magas vérnyomás, HbA1c ≥6,0%, terhességi diabetes a kórelőzményben).

A 2-es típusú diabetes mellitus kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta, illetve a testmozgás önmagában nem biztosítja a vércukorszint megfelelő szabályozását.

Felnőtteknél az Adimet alkalmazható monoterápia formájában, illetve más orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinálva.

10 éves vagy annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél az Adimet monoterápiában vagy inzulinnal kombinálva adható.

A diabéteszes szövődmények csökkenését mutatták ki felnőtt, túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszes betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően elsővonalbeli kezelésként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1 pont).

Polycystás ovarium szindróma (PCOS) kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)

Monoterápiaként praediabetes esetén

Az ajánlott kezdő adag napi 1 filmtabletta (500 mg vagy 850 mg), mely szükség szerint napi 2 filmtabletta (naponta kétszer 500 mg vagy 850 mg) adagra emelhető.

A dózis lassú, fokozatos növelése javítja a gasztrointesztinális toleranciát.

A kezelőorvos határozza meg, ha a kezelést folytatni kell a rendszeres glikémiás kontroll, ill. a rizikófaktorok figyelembevételével.

Monoterápiaként vagy egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva

Az ajánlott kezdő adag naponta 2‑3-szor 500 mg vagy 850 mg metformin-hidroklorid étkezés közben vagy után.

10‑15 nap után a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát.

A metformin-hidroklorid javasolt maximális adagja naponta 3 g, 3 adagra elosztva.

Ha egy másik orális antidiabetikumról történő átállítást terveznek, akkor a másik gyógyszert el kell hagyni, és el kell kezdeni a metformin szedését a fent leírt adagban.

Inzulinnal együtt történő alkalmazás

A metformin és az inzulin alkalmazható kombinációban, a jobb vércukorszint-kontroll elérése céljából.

A metformin-hidroklorid ajánlott kezdő adagja naponta 2‑3-szor 500 mg vagy 850 mg, míg az inzulin dózisát a vércukorszint mérések alapján nem módosítják.

Polycystás ovarium szindróma (PCOS) kezelése

A szokásos adag naponta háromszor 500 mg metformin (3x1 db 500 mg filmtabletta) vagy kétszer 850 mg metformin (2x1 db 850 mg filmtabletta).

Idősek

Idős betegek esetén a csökkent vesefunkció lehetősége miatt a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformintartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.

Gyermekek és serdülők

Monoterápiaként vagy inzulinnal kombinálva

Az Adimet 10 éves vagy annál idősebb gyermekeknek, illetve serdülőkorúaknak adható.

Az ajánlott kezdő adag 500 mg vagy 850 mg metformin-hidroklorid naponta egyszer, étkezés közben vagy után.

10‑15 nap után a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagolás lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. A javasolt maximális adag naponta 2 g metformin‑hidroklorid, 2‑3 részre elosztva.

Az alkalmazás módja

Az Adimet filmtablettát egészben, folyadékkal (pl. egy pohár vízzel), étkezés közben vagy után kell bevenni. Nem szabad szétrágni.

Monitorozási javaslat

Lásd a 4.4 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Diabéteszes prekóma, kóma és ketoacidózis.

Súlyos veseelégtelenség (GFR < 30 ml/perc).

Akut állapotok, melyek a veseműködést megváltoztathatják, pl. dehidráció, súlyos fertőzések, sokk.

Olyan betegségek, melyek szöveti hipoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint pl. dekompenzált szívelégtelenség, légzési elégtelenség, közelmúltban lezajlott miokardiális infarktus, sokk.

Májelégtelenség, alkoholizmus, akut alkohol intoxikáció.

Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Veseműködés

A GFR értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3 pont).

Mivel a metformin a vesén keresztül választódik ki, ezért a kreatinin kiválasztást (ez a Cockcroft‑Gault képlet alkalmazásával a szérum kreatininszintből számolható) vagy eGFR-t a terápia megkezdése előtt és a terápia során rendszeresen ellenőrizni szükséges:

legalább évente a normális vesefunkciójú betegeknél,

legalább 2‑4-szer egy évben azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance a normál érték alsó határán van, illetve idős betegeknél.

A csökkent veseműködés az idősek között gyakran előforduló, tünetmentes állapot. Különös óvatosság szükséges akkor, ha a veseműködés károsodhat, mint például dehidráció esetén, vagy vérnyomáscsökkentő-, vagy vízhajtó-, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID)-kezelés megkezdésekor.

Ezekben az esetekben szintén javasolt ellenőrizni a vesefunkciót a metformin-kezelés megkezdése előtt.

Szívműködés

Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hipoxia és az elégtelen veseműködés fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin rendszeres szív- és vesefunkció ellenőrzés mellett adható.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

B12-vitamin-hiány

A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. A metformin dózisának, illetve a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél B12-vitamin‑hiányt okozó ismert kockázati tényezők állnak fenn, megemelkedik az alacsony B12-vitamin‑szint kockázata. B12-vitamin-hiány gyanúja esetén (például vérszegénység vagy neuropátia) monitorozni kell a B12-vitamin szérumszintjét. A B12-vitamin-hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél a B12-vitamin- szérumszint időszakos monitorozására lehet szükség. A metformin‑terápiát addig kell folytatni, amíg a beteg azt tolerálja, és nem áll fenn kontraindikáció, valamint a B12-vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani az érvényben lévő klinikai irányelveknek megfelelően.

Gyermekek és serdülők

A 2-es típusú diabetes mellitus diagnózisát a metformin-kezelés megkezdése előtt igazolni kell.

A metformin az egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok alapján a növekedésre és a pubertásra nem gyakorolt hatást, de erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hosszú távú vizsgálati adatok. Ebből következően a metforminnal kezelt gyermekeknél – különösen prepubertáskort megelőzően – a gyógyszer ilyen jellegű hatásának nyomonkövetése indokolt.

10 és 12 év közötti gyermekek

A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó kontrollos klinikai vizsgálatokba mindössze 15 főt vontak be, akik 10 és 12 év közöttiek voltak. Habár a metformin hatásossága és biztonságossága ezen gyermekek esetében nem különbözött az idősebb gyermekekéhez, serdülőkéhez képest, a készítmény 10 és 12 év közötti gyermekeknek történő felírásakor különös óvatosság ajánlott.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek energiaszegény diétát kell tartaniuk.

A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi teszteket rendszeresen el kell végezni.

A metformin önmagában nem okoz hipoglikémiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilurea-származékokkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Együttadása nem ajánlott

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

A laktát acidózis fokozott kockázata jelentkezik akut alkohol-intoxikáció esetén, különösen az alábbi esetekben: éhezés vagy alultápláltság, illetve májelégtelenség fennállásakor.

Kerülni kell az alkohol fogyasztását és az alkoholtartalmú gyógyszerek szedését.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása veseelégtelenséghez vezethet, amely a metformin felhalmozódásával, így a laktát acidózis fokozott kockázatával jár.

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Óvatossággal adható kombinációk

Egyes gyógyszerek, például a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinszik hiperglikémiás aktivitással rendelkező gyógyszerek [például glükokortikoidok (szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett) és szimpatomimetikumok]

Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés elvégzésére lehet szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, a metformin adagját módosítani kell ezen gyógyszerrel folytatott terápia alatt és annak abbahagyása esetén.

Diuretikumok, különösképpen kacsdiuretikumok

Növelhetik a laktát acidózis kialakulásának lehetőségét a vesefunkció esetleges csökkentése révén.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhesség alatt fennálló, nem kontrollált (terhességi vagy állandó) diabétesz a fejlődési rendellenességek és perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár együtt.

Egy regiszter alapú kohorszvizsgálat és terhes nőkről (több mint 1000, expozíciónak kitett kimenetel) közzétett nagy mennyiségű adat (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) nem jelezte sem a veleszületett rendellenességek, sem a magzati/újszülött toxicitás előfordulásának megnövekedett kockázatát a fogamzás időszakában és/vagy a terhesség alatti metformin expozíciót követően.

Ha a beteg terhességet tervez, és terhesség alatt ajánlatos a diabéteszt nem metforminnal kezelni, inkább inzulint kell adni., hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normális értékhez annak érdekében, hogy csökkentsék a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem figyeltek meg káros mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülötteknél, illetve csecsemőknél. Mivel azonban csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre, az anyatejjel történő táplálás nem javasolt metformin‑kezelés ideje alatt.

Meg kell fontolni a szoptatás befejezését, számításba véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló mellékhatás lehetséges kockázatát.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolja metformin adása még 600 mg/ttkg/nap dózisban sem, amely megközelítőleg háromszorosa a maximálisan javasolt, testfelülethez viszonyított humán dózisnak.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A metformin-monoterápia nem okoz hipoglikémiát, ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A beteget azonban figyelmeztetni kell a hipoglikémia kockázatára, ha a metformint egyéb antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban kapja.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak. Ennek elkerülésére ajánlatos a metformin napi adagját 2‑3 részre elosztani, és lassan emelni az adagokat.

A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin-terápia mellett. Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg:

Nagyon gyakori: ≥1/10

Gyakori: ≥1/100‑<1/10

Nem gyakori: ≥1/1000‑<1/100

Ritka: ≥1/10 000‑<1/100

Nagyon ritka: <1/10 000

Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: Csökkent B12-vitaminszint/B12-vitamin-hiány (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka: laktát acidózis (lásd 4.4 pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: ízérzés zavara.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: emésztőrendszeri tünetek, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság. Ezek a mellékhatások a leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. A mellékhatások megelőzése érdekében a metformint napi 2‑3 részre elosztott dózisokban, étkezés közben vagy után javasolt bevenni. A dózis lassú emelése szintén javíthatja a gasztrointesztinális tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: májfunkciós eltérések, valamint hepatitisz izolált eseteiről számoltak be, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka: bőrreakciók, mint az eritéma, pruritusz és urtikária.

Gyermekek és serdülők

A szakirodalmi és forgalomba hozatalt követően gyűjtött adatok alapján, valamint a 10‑16 év közötti, korlátozott számú gyermekpopuláció bevonásával végzett, 1 évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok eredményei szerint a mellékhatások természetükben és súlyosságukban hasonlóak voltak a felnőtteknél leírtakéhoz.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Nem észleltek hipoglikémiát a metformin 85 g-os adagjáig, habár ilyen körülmények között laktát acidózis előfordult. Súlyos túladagolás vagy együttes kockázati tényezők laktát acidózist okozhatnak. A laktát acidózis sürgősségi állapotot jelent, és kórházi kezelést igényel. A laktát és a metformin szervezetből történő eltávolításának leghatékonyabb módja a hemodialízis.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Vércukorszintet csökkentő gyógyszerek. Biguanidok

ATC kód: A10BA02

Hatásmechanizmus

A metformin egy antihiperglikémiás hatású biguanid, ami egyaránt csökkenti a bazális és posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért önmagában nem okoz hipoglikémiát.

A metformin három módon fejtheti ki a hatását:

csökkenti a máj glükóztermelését, gátolva a glikoneogenezist és a glikogenolízist,

az izomban növeli az inzulinérzékenységet, elősegítve a perifériás glükózfelvételt és felhasználást,

késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.

A metformin serkenti az intracelluláris glikogénszintézist a glikogén-szintáz befolyásolásán keresztül.

A metformin fokozza az eddig ismert összes típusú membrán glükóztranszporter (GLUT) szállítókapacitását.

Farmakodinámiás hatások

Klinikai vizsgálatokban a metformin adását testsúly stabilizálódás vagy kismértékű testsúlyvesztés kísérte.

Emberben - a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül - a metforminnak kedvező hatása van a lipid-metabolizmusra. Terápiás adaggal végzett kontrollos, közép- és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a metformin csökkenti az összkoleszterin-, LDL-koleszterin és triglicerid szinteket.

Klinikai hatásosság

Az újonnan diagnosztizált 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a 7‑9% közötti kiindulási HbA1c‑értékeket a metformin 2 éven át kb. 1,1‑1,5%-kal csökkenti. Az éhgyomri vércukorszint‑csökkenés mértéke ugyanezen időszak alatt 1,7 és 2,4 mmol/l (30‑44 mg/dl) közötti.

A metformin-kezelés csökkenti a makrovaszkuláris hosszú távú szövődmények kockázatát a túlsúlyos, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt betegeknél.

Olyan túlsúlyos betegeknél, akiket a diéta eredménytelenségét követően metforminnal kezeltek, az eredmények elemzése a következőket mutatta:

Bármilyen, diabetesszel összefüggő szövődmény abszolút rizikójának csökkenése volt megfigyelhető a metformin csoportban (29,8 eset/1000 betegév), összevetve a csak diétán levő csoportéval (43,3 eset/ 1000 betegév), p=0,0023; összehasonlítva a szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (40,1 eset/1000 betegév), p=0,0034.

Szignifikáns csökkenés volt észlelhető a diabetesszel összefüggő mortalitás abszolút rizikójában: a metformin csoportban 7,5 eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoportban 12,7 eset/1000 betegév, p=0,017.

Szignifikáns csökkenés volt tapasztalható az összmortalitás abszolút rizikójában: a metformin csoportban 13,5 eset/1000 betegév; a csak diétát tartó csoportban 20,6 eset/1000 betegév (p=0,011). A szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoportban 18,9/1000 betegév (p=0,021).

Szignifikáns csökkenés volt látható a miokardiális infarktus abszolút rizikójában: a metforminnal kezelt csoportban 11 eset/1000 betegév; a csak diétát tartó csoportban 18 eset/1000 betegév (p=0,01).

Szulfonilureához másodvonalbeli terápiaként kombinációként adott metformin esetén nem volt kimutatható előnyös hatás.

Az 1-es típusú diabetesben a metformin és az inzulin kombinációját alkalmazták egyes esetekben, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.

Az UKPDS vizsgálat 10 éves utánkövetése kimutatta, hogy azok a betegek, akik korai metformin‑kezelésben részesültek, tartós előnyt élveztek azokkal szemben, akik csak a kezdeti vizsgálat befejezését követően kaptak metformin-kezelést. Jelentős kockázatcsökkenés volt kimutatható valamennyi diabetes‑függő végpont (21%, p = 0,01), a cukorbetegséggel összefüggő mortalitás (30%, p = 0,01), a bármely okból bekövetkező halál (27%, P = 0,002) és a szívinfarktus (33%, P = 0,005) vonatkozásában.

Gyermekek és serdülők

Korlátozott létszámú, 10‑16 év közötti gyermekeknél végzett kontrollos klinikai vizsgálatok, egy éves kezelés után a felnőttekéhez hasonló szénhidrát anyagcsereválaszt mutattak.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A metformin-hidroklorid tabletta orális alkalmazását követően a maximális plazmakoncentrációt (cmax) 2,5 órán belül éri el (tmax). Egészséges egyéneknél az abszolút biohasznosulás 500 mg-os vagy 850 mg-os metformin-hidroklorid tablettánál megközelítőleg 50‑60%. Egyszeri orális adag bevételét követően a nem abszorbeálódott rész a székletben 20‑30% volt.

Orális alkalmazást követően a metformin felszívódása telíthető, és nem teljes. Feltételezhető, hogy a metformin felszívódásának farmakokinetikája nem lineáris.

A javasolt metformin adagoknál és adagolási rend mellett a steady state plazmakoncentrációk 24‑48 órán belül érhetők el, és ezek rendszerint 1 mikrogramm/ml-nél kisebbek. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a maximális metformin plazmaszintek (cmax) nem haladták meg az 5 mikrogramm/ml‑t, még maximális dózisnál sem.

A táplálék enyhén elnyújtja a metformin felszívódását, és csökkenti annak mennyiségét.

A 850 mg-os tabletta bevételét követően 40%-kal alacsonyabb plazmakoncentrációt, 25%-os AUC (görbe alatti terület)-csökkenést, és a csúcs plazmakoncentráció 35 perces meghosszabbodását lehetett észlelni. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.

Eloszlás

A plazmafehérjéhez való kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az eritrocitákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazmacsúcs, és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvértestek leginkább másodlagos megoszlási teret jelentenek. Az átlagos megoszlási térfogat (Vd) 63 és 276 l közé esik.

Biotranszformáció

A metformin változatlan formában ürül a vizelettel. Emberben metabolit nem volt kimutatható.

Elimináció

A metformin vese-clearance-e >400 ml/perc, ami arra utal, hogy a metformin glomeruláris filtrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri orális adagot követően, a látszólagos terminális eliminációs felezési idő mintegy 6,5 óra.

Ha a vesefunkció károsodott, a metformin vese-clearance-e a kreatininével arányosan csökken, így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a plazma metforminszintjének emelkedéséhez vezet.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

A rendelkezésre álló adatok közepesen súlyos vesekárosodásra vonatkozóan ritkák, és nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködéssel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell megtenni (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Egyszeri dózissal végzett vizsgálat: egyszeri 500 mg metformin-hidroklorid dózis adását követően gyermekkorú betegeknél hasonló farmakokinetikai profil észlelhető, mint egészséges felnőtteknél.

Többszöri dózisokkal végzett vizsgálat: az adatok egy vizsgálatra korlátozódnak. 7 napon át, naponta kétszer 500 mg-os adagok alkalmazása beteg gyermekeknél 33%, illetve 40%-kal kisebb plazmakoncentrációt (cmax) és szisztémás felszívódást (AUC0-t) eredményezett, a 14 napig, napi kétszer 500 mg-os adagot szedő diabéteszes felnőtteknél észlelt értékekhez viszonyítva. Tekintettel arra, hogy az adagokat egyedileg, a vércukorszint alakulásához kell igazítani, a fentiek klinikai jelentősége korlátozott.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mag:

magnézium-sztearát;

vízmentes kolloid szilícium-dioxid;

povidon K30.

Bevonat:

makrogol 400;

titán-dioxid (E 171);

hipromellóz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db / 120 db filmtabletta átlátszó vagy fehér, átlátszatlan PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen, Pallagi út 13.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-6165/01 (Adimet 500 mg filmtabletta 30 db)

OGYI-T-6165/02 (Adimet 500 mg filmtabletta 120 db)

OGYI-T-6165/03 (Adimet 850 mg filmtabletta 30 db)

OGYI-T-6165/04 (Adimet 850 mg filmtabletta 120 db)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. március 2.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. szeptember 22.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. május 01.