1. A GYÓGYSZER NEVE
AirBuFo Forspiro 4,5 mikrogramm/160 mikrogramm/belégzésenként adagolt inhalációs por
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Belélegzett (inhalált) adagonként 4,5 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrátot és 160 mikrogramm budezonidot tartalmaz.
Minden egyes kimért adag (a buborékcsomagolásban lévő előre kiadagolt dózis) 194,7 mikrogramm budezonidot és 6,1 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag
Laktóz‑monohidrát: 5,4 mg kimért adagonként és 4,4 mg belélegzett adagonként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Előre adagolt inhalációs por.
Fehér, törtfehér vagy enyhén sárgás, összecsapódástól mentes por.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Asztma
Az AirBuFo Forspiro asztma rendszeres kezelésére javallott felnőttek és serdülők (12 éves kortól) számára, olyan esetekben, amikor kombinált készítmény (inhalációs kortikoszteroid és hosszú hatású béta2‑adrenoceptor-agonista) alkalmazására van szükség:
- inhalációs kortikoszteroiddal és szükség szerint alkalmazott rövid hatású béta2‑adrenoceptor‑agonistával nem megfelelően kontrollált betegek esetében,
vagy
- azoknál a betegeknél, akiket inhalációs kortikoszteroiddal és hosszú hatású béta2‑adrenoceptor‑agonistával már megfelelően kezelnek.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Az AirBuFo Forspiro olyan, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő 18 éves és idősebb felnőtt betegek tüneti kezelésére javallott, akiknél az 1 másodperc alatti erőltetett kilégzési térfogat (Forced Expiratory Volume [FEV1]) a várható (bronchodilatátor utáni) normálérték < 70%‑a és akiknek a kórtörténetében a rendszeres hörgőtágító terápia ellenére is exacerbációk szerepelnek (lásd még 4.4 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
Az alkalmazás módja: inhalációs alkalmazásra.
Adagolás
Asztma
Az AirBuFo Forspiro nem az asztma bevezető kezelésére szolgál. Az AirBuFo Forspiro minden egyes hatóanyag-komponensének szükséges adagja egyedi, amit a betegség súlyossága szerint kell beállítani. Ezt nem csak a kombinációban adott készítményekkel végzett kezelés elindításakor kell figyelembe venni, hanem a fenntartó adag beállításakor is. Ha egy betegnek olyan dózisösszetételre van szüksége, amely nem biztosítható a kombinált gyógyszereket tartalmazó inhalátorral, a béta‑adrenoceptor‑agonista és/vagy a kortikoszteroid megfelelő adagját külön‑külön inhalációs eszközben kell rendelni az adott beteg számára.
Az adagot arra a legalacsonyabb szintre kell beállítani, amely mellett a tünetek hatékony kontrollja fenntartható. A beteg állapotát a kezelőorvosnak/a gondozást végző egészségügyi szakembernek rendszeresen értékelnie kell, annak érdekében, hogy a készítmény adagolása mindig megfelelő legyen. Ha a tüneti kontroll hosszú távon a legkisebb javasolt dózissal fenntartható, a következő lépés az inhalációs kortikoszteroid‑terápia önmagában történő alkalmazásának kipróbálása lehet.
Amennyiben a beteget egy kisebb hatáserősségű gyógyszerre állítják be, vagy éppen magasabb hatáserősséget írnak elő a számára, és ezek nem biztosíthatók az AirBuFo Forspiro-val, egy másik, fix dózisú budozenid és formoterol-fumarát kombináció szükséges, amely az inhalációs kortikoszteroidot alacsonyabb vagy magasabb adagban tartalmazza.
Az AirBuFo Forspiro alkalmazásával kétféle kezelési mód áll rendelkezésre:
A. AirBuFo Forspiro fenntartó terápia: Az AirBuFo Forspiro-t a betegnek rendszeresen kell alkalmaznia fenntartó kezelésként, és szükség esetén, egy külön gyors hatású hörgőtágítót kell használnia rohamoldásra.
B. AirBuFo Forspiro fenntartó és akut rohamoldó terápia: Az AirBuFo Forspiro-t a betegnek rendszeresen kell alkalmaznia fenntartó kezelésként, valamint tünetek esetén szükség szerint rohamoldásra is.
A. AirBuFo Forspiro fenntartó terápia
A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy mindig legyen elérhető a külön, erre a célra rendelt, gyors hatású hörgőtágító gyógyszerük.
Ajánlott adagok:
Felnőttek (18 éves kortól): naponta kétszer 1‑2 belégzés. Egyes betegeknek, legfeljebb maximum naponta kétszer 4 belégzésre is szükségük lehet.
Serdülők (12 – betöltött 18 év között): naponta kétszer 1‑2 belégzés.
A mindennapi gyakorlatban, ha napi kétszeri adagolás mellett tünetmentesség érhető el, akkor a legkisebb hatásos adagra történő beállítás során át lehet térni az AirBuFo Forspiro napi egyszeri adagolására, amennyiben a kezelőorvos hosszú hatású hörgőtágító és inhalációs kortikoszteroid kombináció használatát tartja indokoltnak az asztmakontroll fenntartása érdekében.
A gyors hatású hörgőtágítók gyakoribb alkalmazása az alapbetegség súlyosbodását jelzi, és ez az asztmaterápia felülvizsgálatának a szükségességére figyelmeztet.
Gyermekek 12 éves kor alatt: Mivel nem állnak rendelkezésre adatok, az AirBuFo Forspiro nem ajánlott 12 éves kor alatti gyermekek számára.
B. AirBuFo Forspiro fenntartó és akut rohamoldó terápia
Az AirBuFo Forspiro-t a betegnek rendszeresen kell alkalmaznia fenntartó kezelésként és ezen felül, ha szükséges, a tüneteknek megfelelően plusz adagokat kell inhalálnia. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy az AirBuFo Forspiro mindig legyen kéznél náluk rohamoldás céljára.
Az AirBuFo Forspiro fenntartó és akut rohamoldó terápiát különösen azoknál a betegeknél kell fontolóra venni,
akiknél nem megfelelő az asztmakontroll és gyakran szükséges rohamoldó gyógyszer használata
akiknek orvosi beavatkozást igénylő exacerbációik voltak.
A dózisfüggő mellékhatások szoros ellenőrzése szükséges azoknál a betegeknél, akik gyakran alkalmazzák nagy mennyiségben az AirBuFo Forspiro szükség szerinti adagjait.
Ajánlott adagok:
Felnőttek és serdülők (12 éves kortól): a javasolt fenntartó adag naponta 2 belégzés, ami belélegezhető két alkalommal, 1 belégzés reggel és 1 este, vagy napi egy alkalommal, 2 belégzés vagy reggel, vagy este. Egyes betegeknek napi kétszer 2 belégzés fenntartó adagra is szükségük lehet. Ha a tüneteik alapján szükséges, a betegeknek egy további adagot kell belélegezniük. Amennyiben a tünetek néhány perc múlva továbbra is fennmaradnak, még egy további adagot kell belélegezni. Egy alkalommal 6 belégzésnél több gyógyszert nem szabad alkalmazni.
Napi 8 belégzésnél magasabb adagra normál esetben nincs szükség, azonban korlátozott ideig legfeljebb napi 12 belégzés alkalmazható. Azoknak a betegeknek, akik napi 8‑nál több adag gyógyszert alkalmaznak, feltétlenül javasolt orvoshoz fordulniuk. Felül kell vizsgálni az állapotukat és a fenntartó kezelést.
Gyermekek 12 éves kor alatt: az AirBuFo Forspiro gyermekeknek nem javasolt fenntartó és akut rohamoldó terápiaként.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Ajánlott adagok:
Felnőttek: naponta kétszer 2 belégzés.
Általános információk
Speciális betegcsoportok
Idős betegek esetében nincsenek különleges adagolási előírások. Az AirBuFo Forspiro máj‑ vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adatok. Mivel a budezonid és a formoterol elsősorban a májban metabolizálódik, súlyos májcirrózisban szenvedő betegek esetében magasabb gyógyszerexpozíció várható.
Az alkalmazás módja
Az alkalmazásra vonatkozó utasítások:
A betegeknek be kell mutatni, hogy miként kell alkalmazniuk a Forspiro inhalátort, továbbá a megfelelő használatot rendszeresen ellenőrizni kell.
Az inhalátor egy spirálisan feltekert fóliacsíkon 60 adag gyógyszert tartalmaz, por alakban. Az eszköz rendelkezik egy adagszámlálóval, ami 60-tól 0-ig számlál lefelé, és azt jelzi, hogy mennyi adag maradt még az inhalátorban. Amikor eléri az utolsó 10 adagot, a számok piros háttérrel jelennek meg.
Az inhalátor nem újratölthető – amikor kiürül, ki kell dobni és egy újat kell elővenni.
|
Védőfedél Oldalsó kamra: A fóliacsíkok itt gyűlnek össze, innen kell ezeket eltávolítani Adagszámláló: Ha kinyitja a védőfedelet, ellenőrizheti, hogy hány adag maradt még az eszközben |
Fehér kar: Csak akkor használja ezt a kart, ha készen áll az adag belégzésére. Levegőbemeneti nyílások, amelyek a csutora két oldalán helyezkednek el. |
Az inhalátor akalmazása előtt
Az oldalsó kamra átlátszó ajtaját ki kell nyitni.
Az oldalsó kamrából el kell távolítani a fóliacsíkot úgy, hogy a csíkot teljes szélességében, óvatosan le kell tépni az oldalsó kamra „fogai” mentén, ahogyan az alábbi kép is mutatja. A csíkot nem szabad húzni vagy rángatni.
Az oldalsó karma ajtaját be kell csukni és a használt fóliacsíkot ki kell dobni.
Megjegyzés: Az inhalátor alkalmazása során az oldalsó kamra fokozatosan megtelik elhasznált fóliacsíkokkal. A fekete vonalakkal jelzett fóliacsíkok nem tartalmaznak gyógyszert. Végül a fóliacsík számozott részei is megjelennek az oldalsó kamrában. Az oldalsó kamrában soha nem lehet kettőnél több fóliacsík-rész, mivel ez az inhalátor eltömődését okozhatja. A csíkot a fentiekben ismertetett módon le kell tépni és biztonságosan ki kell dobni.
Az inhalátor használata
Az inhalátort a képen látható módon kell a kezekben tartani.
1. Az eszköz kinyitása
A védőfedelet lefelé kell kinyitni, hogy a szájrész hozzáférhető legyen.
Ellenőrizni kell, hogy az adagszámláló szerint még mennyi adag maradt az eszközben.
2. Az adag előkészítése
A fehér kart a szélénél fogva fel kell emelni. Az oldalsó kamrát be kell csukni.
Megjegyzés: A fehér karhoz csak akkor kell nyúlni, amikor a beteg készen áll a gyógyszeradag belélegzésére. Ha a beteg játszik a fehér karral, ezzel adagokat pocsékol el.
Nyitás „Kattanás”
Az eszköz kinyitása: A fehér kart egészen ütközésig ki kell nyitni, amíg nem kattan. Ezzel a mozdulattal egy új adag kerül a helyére, melynek száma az eszköz tetején látható.
„Kattanás” Zárás
Az eszköz lezárása: Ezután a fehér kart teljesen be kell csukni, amíg vissza nem kattan az eredeti helyére. Az inhalátor így már készen áll az azonnali használatra.
3. Az adag belégzése
A betegnek a lehető legkényelmesebb módon, nem az inhalátor szájrésze felé, ki kell lélegeznie. Soha nem szabad közvetlenül az inhalátorba belélegezni, mert az befolyásolhatja az adagot.
Az inhalátort vízszintesen kell tartani úgy, hogy a védőfedél lefelé mutasson.
Az ajkakkal szorosan körbe kell zárni a szájrészt.
A betegnek egyenletesen és olyan mélyen kell belélegeznie az inhalátoron keresztül amennyire csak tud, és nem az orrán át.
Ne zárja el a légbemeneti nyílásokat
Az inhalátort el kell venni a szájtól, és a lélegzetet 5-10 másodpercig, vagy addig, amíg az nem válik kényelmetlenné, vissza kell tartani.
Ezt követően a beteg lassan lélegezzen ki, de nem az inhalátorba.
A védőfedelet rá kell csukni a szájrészre.
A szájat vízzel kell kiöblíteni, ami után a vizet ki kell köpni. Ez segíthet a szájüregi gombás fertőzések és a rekedtség kialakulásának megelőzésében.
Tisztítás
A szájrész külső felületét tiszta, száraz kendővel kell letörölni, ha szükséges.
Az inhalátort sem tisztítás céljából, sem egyéb okok miatt nem szabad szétszedni!
Az inhalátort tilos vízzel vagy nedves törlőkendővel tisztítani, mivel a nedvesség befolyásolhatja az adagot!
Tűt, vagy egyéb éles, hegyes tárgyat soha nem szabad a szájrészbe, illetve az inhalátor más részeibe behelyezni, mivel ez károsíthatja az inhalátort!
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A kezelés megszüntetésekor az adag fokozatos csökkentése javasolt, a kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni.
Ha a betegek a kezelést hatástalannak találják, vagy túllépik az AirBuFo Forspiro javasolt legmagasabb dózisát, orvosi felülvizsgálat javasolt (lásd 4.2 pont). Az asztmás vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő beteg hirtelen és progresszív állapotromlása potenciálisan életveszélyes és sürgős orvosi felülvizsgálatot igényel. Ebben az esetben fontolóra kell venni további kortikoszteroid‑kezelés szükségességét, mint pl. az orális kortikoszteroid‑kúra bevezetését, illetve fertőzés esetén az antibiotikum‑kezelést.
A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy rohamoldó gyógyszerük mindig legyen elérhető, ami vagy az AirBuFo Forspiro (azoknak a betegeknek, akik az AirBuFo Forspiro-t fenntartó és rohamoldó kezelésként alkalmazzák) vagy egy külön gyors hatású hörgőtágító (azoknak a betegeknek, akik az AirBuFo Forspiro-t csak fenntartó kezelésként alkalmazzák).
A betegeket emlékeztetni kell arra, hogy a fenntartó AirBuFo Forspiro adagokat az előírás szerint akkor is alkalmazniuk kell, amikor éppen tünetmentesek. Az AirBuFo Forspiro profilaktikus alkalmazását (pl. fizikai terhelés előtt) nem vizsgálták. A rohamoldó AirBuFo Forspiro adagokat csak meglévő tünetek esetén szabad belélegezni, és nem alkalmazhatók rendszeresen megelőzés céljából, pl. fizikai terhelés előtt. Ilyen esetekben mérlegelni kell egy külön gyors hatású hörgőtágító alkalmazását.
Amint sikerült az asztma tüneteinek kontrollálása, mérlegelni kell az AirBuFo Forspiro adagjának fokozatos csökkentését. A dóziscsökkentés folyamán fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése. A legalacsonyabb hatásos AirBuFo Forspiro dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).
Nem szabad elkezdeni az AirBuFo Forspiro alkalmazását exacerbáció esetén, vagy ha a beteg állapota jelentősen rosszabbodik vagy az asztma hevenyen súlyosbodik.
Az AirBuFo Forspiro‑kezelés alatt előfordulhatnak az asztmával kapcsolatos súlyos mellékhatások és exacerbációk. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak az AirBuFo Forspiro‑terápia elkezdését követően.
Az AirBuFo Forspiro‑val kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok olyan COPD-s betegekre vonatkozóan, akiknek a bronchodilatátor előtti FEV1-értéke nagyobb, mint a várható normálérték 50%-a és a bronchodilatátor utáni FEV1‑értéke kisebb, mint a várható normálérték 70%-a (lásd 5.1 pont).
Más inhalációs kezelésekhez hasonlóan előfordulhat paradox bronchospasmus, az alkalmazás után azonnal fellépő zihálással és légszomjjal. Ha a beteg paradox bronchospasmust tapasztal, az AirBuFo Forspiro-kezelést azonnal fel kell függeszteni, a beteg állapotát értékelni kell és szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni. A paradox bronchospasmus reagál az inhalációs gyors hatású hörgőtágítókra és azonnal kezelni kell (lásd 4.8 pont).
Szisztémás mellékhatások minden inhalációs kortikoszteroid esetében előfordulhatnak, különösen nagy adagok hosszan tartó alkalmazása esetén. Ezen hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb inhalációs kezelés mellett, mint az orális kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás mellékhatások a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a gyermekek és serdülők növekedésének visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta és glaucoma, illetve ritkábban egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél) (lásd 4.8 pont).
A csontdenzitásra gyakorolt lehetséges hatásokat különösen azoknál a betegeknél kell mérlegelni, akik hosszú ideig magas dózist kapnak és fennállnak náluk az osteoporosis kockázati tényezői. Inhalációs budezoniddal végzett hosszú távú vizsgálatokban gyermekek esetén 400 mikrogrammos (kimért adag), felnőtteknél pedig 800 mikrogrammos (kimért adag) átlagos napi dózis esetén nem mutatkozott szignifikáns hatás a csontok ásványianyag‑sűrűségére. Az AirBuFo Forspiro magasabb dózisainak hatására vonatkozóan nincsenek adatok.
Ha okkal feltételezhető, hogy korábbi szisztémás szteroid‑terápia következtében a mellékvese‑funkció károsodott, a beteg AirBuFo Forspiro‑terápiára való átállításakor óvatosan kell eljárni.
Az inhalációs budezonid‑terápia előnyeinek hatására rendszerint minimálisra csökken az orális szteroidok iránti igény, de az orális szteroidokról átállított betegek esetében még jó ideig fennáll a veszélye annak, hogy a mellékvese rezervkapacitása csökkenhet. A felépülés jelentős ideig tarthat az orális szteroid‑terápia megszüntetése után, ezért az inhalációs budezonid‑terápiára átállított, orális szteroiddependens betegek esetén még jó ideig fennállhat a károsodott mellékvese‑funkció kockázata. Ilyen körülmények között a HPA‑tengely működésének rendszeres ellenőrzése szükséges.
Az inhalációs kortikoszteroidok nagy dózisaival végzett hosszan tartó kezelés, különösen az ajánlottnál magasabb adagok esetén, szintén klinikailag szignifikáns mellékvese‑szuppressziót eredményezhet. Ezért fontolóra kell venni kiegészítő szisztémás kortikoszteroid‑terápia bevezetését a stresszes időszakokban, például súlyos infekciók vagy tervezett műtétek esetén. A szteroidok adagjának gyors csökkentése akut mellékvesekrízist válthat ki. Az akut mellékvesekrízisben tapasztalható tünetek és jelek nem jellegzetesek, de előfordulhat anorexia, hasi fájdalom, fogyás, fáradtság, fejfájás, hányinger, hányás, csökkent éberségi szint, rohamok, hypotonia és hypoglykaemia.
A kiegészítő szisztémás szteroid‑ vagy inhalációs budezonid‑kezelést nem szabad hirtelen megszakítani.
Az orális terápiáról AirBuFo Forspiro-ra átállállítás során, általánosan, alacsonyabb szteroidhatás tapasztalható, amely olyan allergiás vagy ízületi tünetek megjelenését eredményezheti, mint például a rhinitis, ekcéma, izom‑ és ízületi fájdalmak.
Ezen állapotok kezelésére specifikus terápiát kell kezdeni. Általánosan elégtelen glükokortikoid‑hatásra kell gondolni azon ritka esetekben, amikor a következő tünetek jelentkeznek: fáradtság, fejfájás, hányinger és hányás. Ilyen esetekben néha szükséges az orális glükokortikoid adagjának átmeneti emelése.
A száj és garat‑candidiasis kockázatának minimálisra csökkentése érdekében (lásd 4.8 pont) a beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy száját minden fenntartó adag belélegzését követően vízzel öblítse ki. Ha gombásodás jelentkezik, a betegnek a szükség esetén belélegzett adagok után is ki kell öblítenie a száját.
Itrakonazollal, ketokonazollal, ritonavirral vagy más erős CYP 3A4‑inhibitorokkal történő egyidejű kezelést kerülni kell (lásd 4.5 pont). Ha ez nem lehetséges, akkor az egymással kölcsönhatásba lépő gyógyszerek alkalmazása közötti időtartamot a lehető leghosszabbra kell nyújtani. Az erős CYP 3A4‑inhibitorokkal kezelt betegek számára az AirBuFo Forspiro fenntartó és akut rohamoldó terápia nem javasolt.
Az AirBuFo Forspiro-t elővigyázatosan kell alkalmazni thyreotoxicosis, phaeochromocytoma, diabetes mellitus, kezeletlen hypokalaemia, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia, idiopathiás subvalvularis aortastenosis, súlyos hypertonia, aneurysma vagy más súlyos cardiovascularis betegség, mint pl. ischaemiás szívbetegség, tachyarrhythmiák vagy súlyos szívelégtelenség fennállása esetén.
Elővigyázatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a QT‑intervallum megnyúlt. A formoterol maga is okozhatja a QT‑intervallum megnyúlását.
Az inhalációs kortikoszteroid‑terápia szükségességét és adagját felül kell vizsgálni aktív vagy lappangó tüdőtuberkulózis, gombás vagy vírusos légúti infekciók esetén.
Potenciálisan súlyos hypokalaemiát okozhatnak a magas dózisban adott béta2‑adrenoceptor‑agonisták. Hypokalaemiát kiváltó vagy a hypokalaemiás hatást erősítő gyógyszerek, pl. xantin‑származékok, szteroidok és diuretikumok együttadása fokozhatja a béta2‑adrenoceptor‑agonisták káliumszint‑csökkentő hatását. Különös óvatosság ajánlott instabil asztmában, változó hörgőtágító használata mellett, valamint súlyos akut asztmában, mivel a hypoxia megemelheti a hypokalaemia kockázatát; továbbá más olyan esetekben, amikor megnő a hypokalaemia valószínűsége. Ilyen körülmények között ajánlott a szérum kálium szintjének ellenőrzése.
Mint minden béta2‑adrenoceptor‑agonista alkalmazásakor, diabeteses betegeknél a vércukorszint többszöri ellenőrzése megfontolandó.
Látászavar
A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.
Az AirBuFo Forspiro laktóz‑monohidrátot tartalmaz (belégzésenként 4,4 mg‑ot). Ez a mennyiség rendszerint nem okoz panaszt a laktózintoleranciában szenvedő betegeknek. A laktóz segédanyag kismennyiségű tejfehérjét tartalmazhat, amely allergiás reakciót okozhat.
Gyermekek és serdülők
A hosszan tartó inhalációs kortikoszteroid‑terápiában részesülő gyermekek testmagasságát rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a növekedés lelassulna, a terápiát felül kell vizsgálni, hogy az inhalációs kortikoszteroid adagját arra a legalacsonyabb dózisra lehessen csökkenteni, amellyel a megfelelő asztmakontroll fenntartható. Gondosan mérlegelni kell a kortikoszteroid‑kezelés várható előnyét és a növekedés lassulásának lehetséges kockázatát. Megfontolandó továbbá gyermekek esetén, a beteg beutalása gyermek‑tüdőgyógyász szakorvoshoz.
Hosszú távú vizsgálatokból származó, korlátozott számú adat arra utal, hogy az inhalációs kortikoszteroiddal kezelt gyermekek és serdülők legtöbbje végül elérte a várható felnőtt testmagasságot. Kezdetben azonban, kismértékű átmeneti lassulást (kb. 1 cm) figyeltek meg a növekedésben. Ez rendszerint a kezelés első évében jelentkezik.
Pneumonia COPD-s betegeknél
Inhalációs kortikoszteroid-kezelésben részesülő COPD-s betegeknél a pneumonia ‑ beleértve a kórházi kezelést igénylő eseteket ‑ incidenciájának növekedését figyelték meg. Néhány bizonyíték a pneumonia megnövekedett kockázatára utal nagyobb szteroid adagokat alkalmazó betegeknél, de ezt nem támasztotta alá egyértelműen az összes vizsgálat.
Nincs egyértelmű klinikai bizonyíték arra, hogy az inhalációs kortikoszteroid gyógyszercsoporton belül a készítmények között különbség lenne a pneumonia kockázatának mértékében.
Az orvosoknak szem előtt kell tartaniuk a pneumonia lehetséges kialakulását COPD-s betegeknél, mert az ilyen fertőzések klinikai tüneteit a COPD exacerbációi elfedhetik.
A pneumonia kockázati tényezői COPD-s betegeknél a dohányzás, előrehaladott kor, alacsony testtömegindex (BMI) és súlyos COPD.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Farmakokinetikai interakciók:
A CYP 3A4 erős inhibitorai (pl. ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, telitromicin, nefazodon és a HIV‑proteáz-inhibitorok) feltehetően jelentősen megemelik a budezonid plazmaszintjét, ezért együttes alkalmazásuk kerülendő. Ha ez nem lehetséges, az inhibitor és a budezonid alkalmazása között eltelt időnek a lehető leghosszabbnak kell lennie (lásd 4.4 pont). Az erős CYP 3A4‑inhibitorokkal kezelt betegek számára az AirBuFo Forspiro fenntartó és akut rohamoldó terápia nem javasolt.
Az erős CYP 3A4‑inhibitor ketokonazol napi egyszeri 200 mg‑os adagja, az egyidejüleg orálisan alkalmazott budezonid (3 mg egyszeri adag) plazmaszintjét átlagosan hatszorosára növelte. Amikor a ketokonazolt 12 órával a budezonid után alkalmazták, az átlagos emelkedés csak háromszoros volt, ami azt mutatja, hogy az adagolási időpontok elkülönítése csökkentheti a plazmaszint‑emelkedést. Ezen interakcióval kapcsolatos korlátozott mennyiségű adat a nagydózisú inhalációs budezonid vonatkozásában azt mutatja, hogy jelentős plazmaszint‑emelkedés fordulhat elő (átlagosan négyszeres), ha a napi egyszeri 200 mg itrakonazolt inhalációs budezoniddal (1000 mikrogramm egyszeri adag) együttesen alkalmaznak.
Farmakodinámiás interakciók:
A béta‑adrenerg‑blokkolók gyengíthetik vagy gátolhatják a formoterol hatását. Az AirBuFo Forspiro-t ezért nem szabad együtt alkalmazni béta‑adrenerg‑blokkolókkal (beleértve a szemcseppeket is), csak akkor, ha feltétlenül szükséges.
Kinidin, dizopiramid, prokainamid, fenotiazinok, antihisztaminok (terfenadin) és triciklikus antidepresszánsok együttes adása a QT‑intervallum megnyúlását és a ventricularis arrhythmia kockázatának emelkedését okozhatja.
Ezen kívül a levodopa, a levotiroxin, az oxitocin és az alkohol ronthatnak a szív béta2‑szimpatomimetikumokkal szembeni tűrőképességén.
Egyidejűleg alkalmazott monoaminooxidáz‑gátló készítmények, beleértve a hasonló tulajdonságú vegyületeket is, mint pl. a furazolidon és prokarbazin, hipertenzív reakciókat provokálhatnak.
Fokozottabb az arrhythmia kialakulásának kockázata azon betegeknél, akik anesztézia során halogénezett szénhidrogén‑vegyületeket kapnak.
Más béta‑agonista vegyületeket tartalmazó gyógyszerek vagy antikolinerg szerek egyidejű alkalmazása potenciálisan additív hörgőtágító hatású lehet.
Digitálisz‑glikozidokkal kezelt betegeknél a hypokalaemia fokozhatja az arrhythmia iránti hajlamot.
A béta2‑agonista-kezelés okozhat hypokalaemiát, amit a xantin-származékokkal, kortikoszteroidokkal és diuretikumokkal való együttes alkalmazás sályosbíthat (lásd 4.4 pont).
Sem a budezonid, sem a formoterol esetében nem figyeltek meg kölcsönhatást az asztma kezelésében használt más gyógyszerekkel.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a budezonid/formoterol, illetve a budezonid és a formoterol egyidejű, terhesség alatt történő alkalmazásáról. Egy patkányokon végzett, magzati fejlődést tanulmányozó vizsgálat adatai azt mutatták, hogy nem bizonyítható semmilyen, a kombinációnak tulajdonítható hatás.
Nincs megfelelő adat a formoterol terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. Az állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatokban nagyon magas szisztémás koncentráció mellett a formoterol mellékhatásokat idézett elő (lásd 5.3 pont).
Mintegy 2000, budezonid‑kezelésben részesülő terhes nő adatai szerint, az inhalációs budezonid nem növelte a teratogén kockázatot. Állatkísérletekben a glükokortikoidokról kimutatták, hogy fejlődési rendellenességeket idéznek elő (lásd 5.3 pont). Ezek a tapasztalatok valószínűleg nem relevánsak a gyógyszer javasolt adagjaival kezelt emberek esetében.
Az állatkísérletekben azt is megállapították, hogy a prenatalis glükokortikoid‑túlsúly szerepet játszik az intrauterin növekedési retardációban; a felnőttkori cardiovascularis megbetegedések fokozott veszélyének a kialakulásában, valamint a glükokortikoidreceptor-sűrűség, a neurotranszmitter‑forgalom és a viselkedés irreverzíbilis megváltozásában a teratogén dózistartomány alatti adagok alkalmazása mellett.
Terhesség alatt az AirBuFo Forspiro-t csak akkor szabad alkalmazni, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat. Azt a legalacsonyabb hatásos budezonid adagot kell alkalmazni, amellyel a megfelelő asztmakontroll fenntartható.
Szoptatás
A budezonid kiválasztódik az anyatejbe. Terápiás adagban alkalmazva azonban nem feltételezhető, hogy hatást gyakorolna a szoptatott csecsemőre. Nem ismert, hogy a formoterol átjut‑e az emberi anyatejbe. Patkányoknál a formoterolt kis mennyiségben kimutatták az anyatejben. Szoptató anyáknál az AirBuFo Forspiro csak akkor alkalmazható, ha az anya szempontjából várható előnyök meghaladják a csecsemőt érintő lehetséges kockázatokat.
Termékenység
Nincsenek adatok a budezonid termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról. Formoterollal végzett reprodukciós állatkísérletekben hím patkányoknál a fertilitás kismértékű csökkenését mutatták ki, magas szisztémás expozíciók mellett (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az AirBuFo Forspiro nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Mivel az AirBuFo Forspiro budezonidot és formoterolt tartalmaz, a készítmény alkalmazásakor ugyanolyan jellegű mellékhatások fordulhatnak elő, mint amilyenekről a két hatóanyag esetében külön‑külön beszámoltak. A két vegyület együttes adását követően a mellékhatások előfordulási gyakorisága nem növekedett. A készítmény alkalmazásával kapcsolatos leggyakoribb nemkívánatos hatások a béta2‑adrenoceptor-agonisták hatásmechanizmusából következő mellékhatások, mint például a tremor és a palpitatio. Ezek a mellékhatások általában enyhék, és a kezelés során néhány napon belül megszűnnek.
A budezoniddal vagy a formoterollal kapcsolatos mellékhatások alábbiakban találhatók, előfordulási gyakoriság és szervrendszer szerinti felsorolásban. A gyakorisági kategóriák a következők: Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka ( 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A gyakoriságot klinikai adatok alapján állapították meg. A placebóval kapcsolatosan előforduló mellékhatásokat nem vették figyelembe.
1. táblázat
|
Szervrendszer |
Gyakoriság |
Mellékhatás |
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
Gyakori |
Candida‑fertőzés a száj‑ és garatüregben Pneumonia (COPD-s betegeknél) |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Ritka |
Azonnali és késői túlérzékenységi reakciók, mint pl. exanthema, urticaria, pruritus, dermatitis, angiooedema és anaphylaxiás reakció |
|
Endokrin betegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Cushing‑szindróma Mellékvese‑szuppresszió A növekedés retardációja A csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Ritka |
Hypokalaemia |
|
Nagyon ritka |
Hyperglykaemia |
|
|
Pszichiátriai kórképek |
Nem gyakori |
Agresszió Pszichomotoros hiperreaktivitás Szorongás Alvászavarok |
|
Nagyon ritka |
Depresszió Magatartásváltozások (túlnyomórészt gyermekkorban) |
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Fejfájás Tremor |
|
Nem gyakori |
Szédülés |
|
|
Nagyon ritka |
Ízérzészavarok |
|
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Nem gyakori |
Homályos látás (lásd még 4.4 pont) |
|
Nagyon ritka |
Cataracta és glaucoma |
|
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Gyakori |
Palpitatio |
|
Nem gyakori |
Tachycardia |
|
|
Ritka |
Cardialis arrhythmiák, mint pl. pitvarfibrillatio, supraventricularis tachycardia, extrasystolék |
|
|
Nagyon ritka |
Angina pectoris QT‑szakasz-megnyúlás |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Vérnyomás‑ingadozás |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Gyakori |
Enyhe torokirritáció Köhögés, dysphonia, beleértve a rekedtséget |
|
Ritka |
Bronchospasmus |
|
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Hányinger |
|
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Véraláfutások |
|
A csont-izomrendszer, és a kötőszövet betegségei és tünetei |
Nem gyakori |
Izomgörcsök |
A száj‑ és garatüreg Candida-fertőzésének oka a gyógyszer lerakódása. A kockázat minimalizálása érdekében a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy minden fenntartó adag belélegzése után öblítsék ki a szájukat vízzel. A száj‑ és garatüreg Candida-fertőzése helyileg alkalmazható gombaellenes szerekkel kezelhető, az inhalációs kortikoszteroid‑kezelés megszüntetése nélkül. Ha a száj‑ és garatüregi gombásodás megjelenik, a betegeknek a szükség szerint alkalmazott belégzések után is ki kell öblíteni a szájukat.
Mint más inhalációs terápia esetében is, nagyon ritkán (10 000 beteg közül legfeljebb 1-nél) paradox bronchospasmus fordulhat elő, az alkalmazás után azonnal fellépő zihálással és légszomjjal. A paradox bronchospasmus reagál a gyors hatású inhalációs hörgőtágítókra, és azonnal kezelni kell. Az AirBuFo Forspiro‑kezelést ilyenkor azonnal fel kell függeszteni, a beteg állapotát meg kell vizsgálni és szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni (lásd 4.4 pont).
Inhalációs kortikoszteroidok alkalmazásakor szisztémás hatások is előfordulhatnak, különösen, ha nagy adagok hosszan tartó alkalmazását írják elő. Ezen hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb az inhalációs kezelés során, mint az orális kortikoszteroidok alkalmazásakor. A lehetséges szisztémás hatások a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, gyermekeknél és serdülőknél a növekedés visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta és glaucoma. Az infekciókra való fogékonyság megnövekedhet, valamint gyengülhet a stresszhelyzetekhez való alkalmazkodás képessége. A hatások valószínűleg függenek a dózistól, az expozíciótól, az egyidejű vagy korábbi szteroidterheléstől, valamint az egyéni érzékenységtől.
A béta2‑adrenoceptor‑agonistákkal történő kezelés során emelkedhet az inzulin, a szabad zsírsav, a glicerin és a ketontestek vérszintje.
Gyermekek és serdőlők
A hosszan tartó inhalációs kortikoszteroid‑terápiában részesülő gyermekek testmagasságát rendszeresen ellenőrizni kell.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A formoterol túladagolása valószínűleg béta2‑adrenoceptor‑agonistákra jellemző hatásokat vált ki: tremor, fejfájás, palpitatio. Elszigetelt esetekben jelentett tünetek: tachycardia, hyperglykaemia, hypokalaemia, a QT‑szakasz megnyúlása, arrhythmia, hányinger és hányás. Szupportív és tüneti kezelésre is szükség lehet. Akut bronchialis obstrukcióban szenvedő betegeknél egy 90 mikrogrammos adag három óra alatt történő alkalmazása során nem merültek fel biztonságossági aggályok.
A budezonid akut túladagolása várhatóan nem jelent klinikai problémát, még kifejezetten nagy dózisok esetében sem. Nagy adagban való tartós használata esetén szisztémás glükokortikoid hatások, mint a mellékvesekéreg‑túlműködés és a mellékvese‑szuppresszió jelentkezhetnek.
Ha a formoterol komponens túladagolása miatt az AirBuFo Forspiro‑kezelést meg kell szüntetni, gondoskodni kell a megfelelő kortikoszteroid‑terápiáról.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható gyógyszerek: Adrenerg szerek, Inhalációs szerek.
ATC kód: R03A K07
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások:
Ez a gyógyszer formoterolt és budezonidot tartalmaz, melyek eltérő hatásmechanizmussal rendelkeznek, és egymás hatását erősítve mérséklik az asztmás exacerbációkat. A budezonid és a formoterol specifikus tulajdonságainak köszönhetően lehetőség van arra, hogy a kombinációt akár fenntartó és rohamoldó terápiaként, akár csak fenntartó terápiaként is alkalmazzák asztmában.
Budezonid
A budezonid egy glükokortikoszteroid vegyület, amely inhalációs alkalmazáskor dózisfüggő gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a légutakban, melynek eredményeképpen az asztma tünetei enyhülnek, és az asztma exacerbációinak gyakorisága csökken. Az inhalációs budezonidnak jóval kevesebb súlyos mellékhatása van, mint a szisztémás szteroidoknak. A glükokortikoidok gyulladáscsökkentő hatásának pontos hatásmechanizmusa nem ismert.
Formoterol
A formoterol szelektív béta2‑adrenoceptor‑agonista vegyület, amely a hörgők simaizomzatának gyors és hosszan tartó relaxációját idézi elő reverzíbilis légúti obstrukcióban szenvedő betegekben. A hörgőtágító hatás dózisfüggő, és már a belégzés után 1‑3 percen belül kialakul. A hatás egy dózis belélegzését követően legalább 12 órán át fennáll.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Asztma
A budezonid/formoterol fenntartó terápia klinikai hatásossága
Felnőtt betegekkel végzett klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a budezonid mellé kiegészítésül adott formoterol‑kezelés enyhítette az asztma tüneteit, javította a légzésfunkciót és csökkentette az asztmás exacerbációk számát. Két 12 hetes vizsgálatban a budezonid/formoterol azonos mértékű hatást gyakorolt a tüdőfunkcióra, mint a budezonid és a formoterol szabad kombinációja, és meghaladta az önmagában alkalmazott budezonid hatását. Minden kezelési csoportban rövid hatású béta2‑adrenoceptor‑agonistát használtak szükség szerint. Annak nem volt jele, hogy az asztmaellenes hatás az idő függvényében gyengülne.
Két 12 hetes gyermekgyógyászati vizsgálatot végeztek, amelyben 265, 6 és 11 év közötti gyermeket kezeltek budezonid/formoterol fenntartó adaggal (naponta kétszer 2 belégzés a 80/4,5 mikrogrammos hatáserősségből) és szükség esetén rövid hatású béta2‑adrenoceptor‑agonistával. Összehasonlítva a megegyező dózisú budezonid‑kezeléssel, a tüdőfunkció mindkét vizsgálatban javult és a kezelést a betegek jól tolerálták.
A budezonid/formoterol fenntartó és akut rohamoldó terápia klinikai hatásossága
Összesen 12 076 asztmás beteg vett részt öt kettős vak, hatásossági és biztonságossági vizsgálatban (4447 beteget randomizáltak budezonid/formoterol fenntartó és rohamoldó terápiára), 6 illetve 12 hónapon keresztül. Olyan betegek kerülhettek be a vizsgálatba, akiknek az inhalációs glükokortikoszteroid‑kezelés ellenére tüneteik voltak.
A budezonid/formoterol fenntartó és akut rohamoldó terápia statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős mértékben csökkentette a súlyos exacerbációk gyakoriságát minden összehasonlításban, mind az öt vizsgálatban. Ez magában foglalta a budezonid/formoterol magasabb fenntartó dózisban történő alkalmazását terbutalin rohamoldóval (735. sz. vizsgálat), és a budezonid azonos fenntartó dózisban történő alkalmazását formoterol vagy terbutalin rohamoldóval (734. sz. vizsgálat (1. táblázat). A 735. sz. vizsgálatban a tüdőfunkció, a tüneti kontroll és a rohamoldó‑használat azonos volt mindegyik terápiás csoportban. A 734. sz. vizsgálatban a tünetek enyhültek, a rohamoldó‑használat csökkent és a tüdőfunkció javult, mindkét összehasonlító terápiához képest. Az öt vizsgálatban a budezonid/formoterol fenntartó és akut rohamoldó terápiában részesülő betegek átlagosan a kezelési napok 57%‑ában nem használták a gyógyszert rohamoldásra. Nem mutatkozott jele annak, hogy az idő folyamán tolerancia alakult volna ki a gyógyszer hatásával szemben.
2. táblázat A súlyos exacerbációk áttekintése a klinikai vizsgálatokban
|
A vizsgálatok száma és időtartama |
Kezelési csoportok |
Betegszám (n) |
Súlyos exacerbációka |
|
|---|---|---|---|---|
|
Események száma |
Esemény/betegév |
|||
|
735. sz vizsgálat 6 hónap |
Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm napi 2‑szer + szükség szerint |
1103 |
125 |
0,23b |
|
Budezonid/formoterol 320/9 mikrogramm naponta 2-szer + terbutalin 0,4 mg szükség szerint |
1099 |
173 |
0,32 |
|
|
Szalmeterol/flutikazon 2×25/125 mikrogramm naponta 2-szer + terbutalin 0,4 mg szükség szerint |
1119 |
208 |
0,38 |
|
|
734. sz. vizsgálat 12 hónap |
Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm naponta 2-szer + szükség szerint |
1107 |
194 |
0,19b |
|
Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm naponta 2-szer + formoterol 4,5 mikrogramm szükség szerint |
1137 |
296 |
0,29 |
|
|
Budezonid/formoterol 160/4,5 mikrogramm naponta 2-szer + terbutalin 0,4 mg szükség szerint |
1138 |
377 |
0,37 |
|
a Kórházi kezelés/kórházi sürgősségi ellátás vagy orális szteroid‑kezelés
b Az exacerbációk gyakoriságának csökkenése statisztikailag szignifikáns (P‑érték < 0,01) / mindkét összehasonlításban
Serdülők és felnőttek körében végzett 6 kettős vak vizsgálatban összehasonlíthatónak bizonyult a hatásosság és a biztonságosság, a fentebb említett öt vizsgálat adatai és egy további vizsgálat alapján, melyben 160/4,5 mikrogrammos fenntartó terápiát alkalmaztak magasabb dózissal, naponta kétszer két belégzéssel. Ez az értékelés 14 385 asztmás beteg adatain alapult, melyből 1847 volt serdülő. A budezonid/formoterol fenntartó és rohamoldó terápia részeként legalább egy napon belül több mint 8 belégzést alkalmazó serdülő betegek száma limitált volt és ez a használat nem volt gyakori.
További 2 klinikai vizsgálatban azoknál a betegeknél, akik akut asztmás tünetek miatt orvosi segítséget kértek, a budezonid/formoterol gyors és hatásos hörgőtágító hatást biztosított, a szalbutamolhoz és formoterolhoz hasonlóan.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Két, 12 hónapos klinikai vizsgálatban, közepesen súlyos és súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknél kiértékelték a készítmény tüdőfunkcióra gyakorolt hatását és az exacerbációk gyakoriságát (amit az orális szteroid- és/vagy antibiotikum‑kezelések, és/vagy a hospitalizáció szükségessége alapján határozták meg). Mindkét vizsgálatban a beválasztási kritérium szerint a bronchodilatátor előtti FEV1‑érték a várható normálérték kevesebb, mint 50%-a volt. A bronchodilatátor utáni FEV1 medián értéke a vizsgálatba történő bevonáskor a várható normálérték 42%-a volt.
Az exacerbációk évi átlagos száma (a fentiek alapján meghatározva) szignifikánsan csökkent a budezonid/formoterol‑kezelés hatására, összehasonlítva a formoterol-monoterápiával, illetve a placebóval (átlagos érték 1,4 volt, összehasonlítva a placebo‑ és a formoterolcsoportban tapasztalt 1,8‑1,9 értékkel). Az orális kortikoszteroid-kezelési napok átlagos száma betegenként a 12 hónap alatt enyhén csökkent a budezonid/formoterol‑csoportban (7‑8 nap/beteg/évre, összehasonlítva a 11‑12 és 9‑12 nappal, amelyeket a placebo‑ illetve a formoterolcsoportban tapasztaltak). A tüdőfunkciót jellemző értékek, mint pl. a FEV1 tekintetében, a budezonid/formoterol nem mutatkozott előnyösebb hatásúnak, mint a formoterol önmagában.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A budezonid és formoterol fix kombinációja és a megfelelő egykomponensű készítmények bioekvivalensnek bizonyultak a budezonid, illetve a formoterol szisztémás expozícióját tekintve. Ennek ellenére a fix kombináció alkalmazását követően a kortizolszuppresszió kismértékű növekedése volt tapasztalható a monokomponensű készítményekkel összehasonlítva. Ez a különbség nem befolyásolja a készítmény klinikai biztonságosságát.
Nincs bizonyíték a budezonid és a formoterol közötti farmakokinetikai kölcsönhatásra.
A hatóanyagok farmakokinetikai paraméterei a monokomponensű készítmények együttes alkalmazása során hasonlóak voltak a fix kombináció alkalmazásakor mért értékekhez. A budezonid esetében az AUC kissé magasabb, a felszívódás gyorsabb, és a maximális plazmakoncentráció is magasabb volt a fix kombináció adását követően. A formoterolra vonatkozóan a maximális plazmakoncentráció hasonló volt ahhoz, amit a fix kombináció adásakor mértet. Az inhalált budezonid gyorsan felszívódik és 30 percen belül éri el a maximális plazmakoncentrációt. A budezonid átlagos tüdődepozíciója – a porinhaláló eszközből történő inhalációt követően – az eszközből belélegezhető adag 32‑44%‑a. A szisztémás biohasznosulás a belélegezhető adag kb. 49%‑a. 6 és 16 év közötti gyermekek esetén a tüdődepozíció ugyanabba az értéktartományba esik, mint azonos dózis esetén felnőtteknél. A plazmakoncentrációkat nem határozták meg.
Az inhalált formoterol gyorsan felszívódik és csúcskoncentrációját a plazmában az inhaláció után 10 percen belül éri el. A formoterol átlagos tüdődepozíciója – a porinhaláló eszközből történő inhalációt követően – az eszközből belélegezhető adag 28‑49%‑a. A szisztémás biohasznosulás a belélegezhető adag kb. 61%‑a.
Eloszlás és biotranszformáció
A plazmafehérjékhez kötődés mértéke mintegy 50% a formoterol, és 90% a budezonid esetében. Az eloszlási térfogat körülbelül 4 liter/ttkg a formoterolra, és 3 liter/ttkg a budezonidre vonatkozóan. A formoterol konjugációs reakciók révén inaktiválódik (aktív O‑demetilált és deformilált metabolitok keletkeznek, de azok elsősorban inaktivált konjugált származékok formájában láthatók). A budezonid az ún. first pass effektus révén nagymértékű (kb. 90%‑os) biotranszformáción megy keresztül, és csekély glükokortikoiszteroid‑aktivitással rendelkező anyagcseretermékekké alakul. A legfőbb metabolitok, a 6‑béta‑hidroxi‑budezonid és a 16‑alfa‑hidroxi‑prednizolon glükokortikoszteroid‑aktivitása a budezonidénak kevesebb, mint 1%‑a. Nincs arra vonatkozó jel, hogy a formoterol és a budezonid között bármilyen metabolikus kölcsönhatás vagy kiszorítási reakció lenne.
Elimináció
A formoterol adagjának túlnyomó része a májban metabolizálódik, majd a vesén keresztül ürül a szervezetből. Belélegzés után a formoterol belélegezhető adagjának 8‑13%‑a ürül ki változatlan formában a vizelettel. A formoterol szisztémás clearance-e magas (mintegy 1,4 liter/perc), a terminális eliminációs felezési idő pedig átlagosan 17 óra.
A budezonid főleg a CYP 3A4 enzim által katalizált anyagcsere‑folyamatok révén eliminálódik. A budezonid metabolitjai változatlanul vagy konjugált formában választódnak ki a vizelettel. Változatlan formában a budezonid a vizeletben elhanyagolható mennyiségben volt kimutatható. A budezonid szisztémás clearance-e magas (1,2 liter/perc), a plazmából az eliminációs felezési ideje intravénás beadás után átlagosan 4 óra.
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a budezonid vagy a formoterol farmakokinetikája nem ismert. Májbetegségben szenvedő betegek fokozott budezonid- és formoterolhatásnak lehetnek kitéve.
Linearitás/nem‑linearitás
A szisztémás expozíció a budezonid és a formoterol esetében is egyenesen arányos az alkalmazott adaggal.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Állatkísérletekben a kombinációban vagy külön‑külön adott budezonid és formoterol alkalmazása során észlelt toxicitás a felfokozott farmakológiai aktivitással összefüggő hatásokban nyilvánult meg.
Állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatokban a kortikoszteroidokról, mint amilyen pl. a budezonid, kimutatták, hogy fejlődési rendellenességeket (szájpadhasadék, csontváz‑rendellenességek) idéznek elő. Ezek az állatkísérletekben kapott eredmények azonban nem tűnnek relevánsnak a szer terápiás adagjaival kezelt embereknél. Reprodukciós állatkísérletek során a formoterol terápiás dózist jóval meghaladó szisztémás adagjainak alkalmazásakor a hím patkányoknál kissé csökkent fertilitást, továbbá vemhes nőstényeken implantációs veszteségeket, valamint a korai postnatalis túlélési arány és a születési súly csökkenését észlelték. Ezek az állatkísérletekben kapott eredmények azonban embernél nem tűnnek relevánsnak.
6. GYÓGYSZERÉSZETI ADATOK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Laktóz‑monohidrát (amely tejfehérjét tartalmaz).
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Piros/fehér színű műanyag inhalátor, amely az inhalációs por 60 db előre kimért adagját tartalmazza OPA/Al/PVC-AL buborékcsomagolásban.
Kiszerelés: egyenként 60 adagot tartalmazó, 1, 2, 3, 4 vagy 6 db inhalátor.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Sandoz Hungária Kft.
1114 Budapest
Bartók Béla út 43-47
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-23388/01 1×60 adag
OGYI-T-23388/02 2×60 adag
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. május 17.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2021. augusztus 28.