AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/125 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/125 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió

AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/250 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/125 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió minden egyes kimért (szelepből kiáramló) adagja:

25 mikrogramm szalmeterolt (szalmeterol-xinafoát formájában) és 125 mikrogramm flutikazon‑propionátot tartalmaz. Ez 21 mikrogramm szalmeterol és 110 mikrogramm flutikazon‑propionát belélegezhető (inhalátorból kiáramló) adagnak felel meg.

AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/250 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió minden egyes kimért (szelepből kiáramló) adagja:

25 mikrogramm szalmeterolt (szalmeterol-xinafoát formájában) és 250 mikrogramm flutikazon‑propionátot tartalmaz. Ez 21 mikrogramm szalmeterol és 220 mikrogramm flutikazon‑propionát belélegezhető (inhalátorból kiáramló) adagnak felel meg.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Túlnyomásos inhalációs szuszpenzió.

A tartály fehér színű, homogén szuszpenziót tartalmaz.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az AirFluSol Sprayhaler az asztma rendszeres kezelésére javallt, ha kombinált gyógyszerkészítmény (hosszú hatású béta2-agonista és inhalációs kortikoszteroid) alkalmazására van szükség:

a beteg nem kezelhető megfelelően inhalációs kortikoszteroiddal és egy szükség szerint adagolt rövid hatású inhalációs béta2-agonistával,

vagy

a beteg már megfelelően kezelt egy inhalációs kortikoszteroiddal és egy hosszú hatású béta2‑agonistával együtt.

Az AirFluSol Sprayhaler alkalmazása gyermekeknél nem ajánlott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az alkalmazás módja: Inhalációs alkalmazásra.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy az AirFluSol Sprayhaler‑t a megfelelő hatás eléréséhez minden nap alkalmaznia kell, még akkor is, ha tünetmentes.

A kezelőorvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a betegek állapotát, annak érdekében, hogy továbbra is az optimális erősségű AirFluSol Sprayhaler‑t kapja, és ezen csak orvosi előírásra változtasson.

Az adagot arra a legalacsonyabb dózisra kell beállítani, amellyel a tünetek hatékony kontrollja biztosítható és fenntartható. Ha a tünetmentesség a legalacsonyabb hatóanyag-tartalmú AirFluSol Sprayhaler (25 mikrogramm/125 mikrogramm) napi kétszeri adagolásával fenntartható, a következő lépésben megkísérelhető egy másik, alacsonyabb hatáserősségű (25 mikrogramm/50 mikrogramm) szalmeterol/flutikazon inhalációs készítményre történő átállítás.

Amennyiben a tünetek kontrollja fenntartható a kombináció legalacsonyabb hatáserősségű készítményének napi kétszeri alkalmazásával, a következő lépésben megkísérelhető a csak inhalációs kortikoszteroidra történő átállás.

Másik lehetőségként, a hosszú hatású béta2-agonistát igénylő beteget naponta egyszer adagolt AirFluSol Sprayhaler‑re lehet beállítani, ha a kezelőorvos véleménye szerint így biztosítható a betegség kontrollja. Napi egyszeri adagolás esetén a gyógyszert este kell alkalmazni, ha a beteg kórtörténetében éjszaka jelentkező tünetek szerepelnek; és reggel, ha főleg nappal vannak tünetei.

A betegnek azt a hatáserősségű AirFluSol Sprayhaler‑t kell rendelni, ami a betegsége súlyosságának megfelelő mennyiségű flutikazon‑propionátot tartalmazza. Ha egy betegnek az ajánlott adagolási rendtől eltérő adagokra van szüksége, számára a béta2‑agonista és/vagy kortikoszteroid megfelelő adagjait kell rendelni.

Adagolás

Felnőttek:

Naponta kétszer két inhaláció a 25 mikrogramm szalmeterol és 125 mikrogramm flutikazon‑propionát készítményből.

vagy

Naponta kétszer két inhaláció a 25 mikrogramm szalmeterol és 250 mikrogramm flutikazon‑propionát készítményből.

Kezdeti fenntartó kezelésként megfontolható a szalmeterol/flutikazon rövid ideig tartó alkalmazása felnőtteknél, közepesen súlyos, perzisztáló asztmában (amelynek jellemzője, hogy a betegnek naponta vannak tünetei, naponta igényel készenléti gyógyszert és közepesen súlyos vagy súlyos légáramlás‑csökkenése van), amikor gyors asztmakontroll szükséges. Ezekben az esetekben az ajánlott kezdő adag naponta kétszer két 25 mikrogramm szalmeterol és 50 mikrogramm flutikazon‑propionát dózis belégzése. Amint az asztma tünetei kontrollálhatók, a kezelést felül kell vizsgálni és mérlegelni kell annak lehetőségét, hogy a beteg gyógyszerelése leszűkíthető-e csak inhalációs kortikoszteroidra. A dóziscsökkentés folyamán fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése.

A kezdeti fenntartó kezelésként alkalmazott flutikazon-propionát-monoterápiához képest nem mutatkozott egyértelmű előny, amikor hiányzott egy vagy két súlyossági kritérium. Általánosságban, továbbra is az inhalációs kortikoszteroid marad az első vonalbeli kezelés a legtöbb beteg számára. Az AirFluSol Sprayhaler nem az enyhe asztma kezdeti kezelésére ajánlott. Az inhalációs kortikoszteroidok megfelelő adagolásának megállapítása javasolt, mielőtt bármilyen fix kombináció alkalmazására sor kerülne a súlyos asztmában szenvedő betegeknél.

Belégzési segédeszköz, pl. Volumatic vagy AeroChamber Plus alkalmazható (a nemzeti ajánlásoktól függően). Egyszeri dózisra vonatkozó farmakokinetikai adatok azt igazolták, hogy a szalmeterol és flutikazon‑propionát szisztémás expozíciója eltérő lehet a különböző belégzési segédeszközök alkalmazásakor (lásd 4.4 pont).

A betegeket meg kell tanítani az általuk használt inhalátor és belégzési segédeszköz megfelelő használatára és karbantartására, továbbá az elsajátított technikájukat ellenőrizni kell annak érdekében, hogy a belélegzett gyógyszer optimális mennyisége jusson a tüdőbe. A betegeknek mindig ugyanazt a típusú belégzési segédeszközt kell használniuk, mivel az eszközök váltogatása a tüdőbe juttatott dózis megváltozását eredményezheti (lásd 4.4 pont).

A legalacsonyabb hatásos dózist újra be kell állítani a belégzési segédeszköz bevezetésének és típusának változtatását követően (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Az AirFluSol Sprayhaler nem alkalmazható gyermekeknél.

Speciális betegcsoportok

Idős, vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges az adag módosítása. Károsodott májműködésű betegek AirFluSol Sprayhaler‑kezelésével kapcsolatban nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Használati utasítás:

A beteget meg kell tanítani a készülék megfelelő használatára (lásd a betegtájékoztatót).

Belégzés alatt a beteg lehetőleg üljön vagy álljon. Az inhalátort függőleges helyzetben történő alkalmazásra tervezték.

Az inhalátor ellenőrzése:

Az első használat előtt a beteg, két oldalán gyengén megnyomva vegye le a szájfeltét védőkupakját, az inhalátort jól rázza fel, tartsa az inhalátort az ujjai és a hüvelykujja között, úgy, hogy hüvelykujja legyen az inhalátor alsó részén, a szájfeltét alatt, és fújjon 4 adagot a levegőbe, annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a készülék megfelelő működéséről. Az inhalátort minden befújás előtt fel kell rázni. Ha a beteg egy hétig vagy ennél hosszabb ideig nem használja az inhalátort, vegye le a szájfeltét védőkupakját, és felrázás után fújjon ki két adagot a levegőbe.

Az inhalátor használata:

A beteg vegye le a szájfeltét védőkupakját, úgy, hogy a két oldalán gyengén megnyomja azt.

A beteg kívül-belül ellenőrizze, hogy az inhalátor és a szájfeltét tiszta és nincs benne idegen anyag.

A beteg jól rázza fel az inhalátort, ezzel biztosítva, hogy minden idegen anyag eltávozzon és a készülék tartalma jól összekeveredjen.

A beteg tartsa az inhalátort függőleges helyzetben az ujjai és a hüvelykujja között úgy, hogy hüvelykujja legyen lent, az inhalátor alsó részén, a szájfeltét alatt.

A beteg lélegezzen ki kényelmesen, vegye a szájfeltétet a szájába, a fogai közé, és zárja össze körülötte az ajkait. A beteget figyelmeztetni kell arra, hogy ne harapjon rá a szájfeltétre.

Amint elkezdi beszívni a levegőt a száján keresztül, határozottan nyomja le az inhalátor tetejét, hogy kifújja az AirFluSol Sprayhaler gyógyszer egy adagját és egyúttal hosszan, mélyen lélegezzen be.

Lélegzetét visszatartva vegye ki a szájfeltétet a szájából és vegye le az ujját az inhalátor tetejéről. Tartsa vissza a lélegzetét olyan sokáig, amíg az kényelmes.

A második befúvás alkalmazásához a beteg tartsa a tartályt függőlegesen és várjon fél percet, mielőtt megismétli a 3.-7. pontokban leírt lépéseket.

Használat után azonnal tegye vissza a védőkupakot a szájfeltétre, erősen megnyomva és visszapattintva eredeti helyzetébe. Ez nem igényel különösebb erőfeszítést, a védőkupaknak magától kell visszapattannia a helyére.

FONTOS

A beteg ne siesse el az 5, 6. és 7. pontban leírtakat. Fontos, hogy a lehető leglassabban kezdjen el belélegezni, mielőtt az inhalátort működésbe hozza. A beteg az első néhány alkalommal gyakoroljon tükör előtt. Ha a készülék tetején vagy a szája szélein pára jelenik meg, akkor újra kell kezdeni a gyógyszer belégzését a 3. ponttól.

A betegnek a gyógyszer minden egyes alkalmazását követően vízzel ki kell öblítenie a száját, ezt a vizet ki kell köpnie, és/vagy fogat kell mosnia az oropharyngealis candidiasis és a rekedtség kockázatának minimalizálása érdekében.

A betegnek a tartály cseréjére kell gondolnia, ha a számlálón lévő szám 40, és a számláló zöldről piros színre vált. A beteg ne használja tovább az inhalátort, ha a számláló „0”-át mutat, mivel nem biztos, hogy az eszközben még esetleg visszamaradó mennyiség elegendő egy teljes adagra.

A beteg soha ne próbálja meg a számlálón lévő számot megváltoztatni, vagy a számlálót levenni a fémtartályról. A számláló nem indítható újra, és tartósan a tartályhoz van rögzítve.

Tisztítás (a betegtájékoztatóban is megtalálható):

Az inhalátort legalább hetente egyszer meg kell tisztítani.

Vegye le a védőkupakot a szájfeltétről.

Ne vegye ki a fémtartályt a műanyag burkolatból.

Száraz ruhával vagy papírzsebkendővel törölje meg kívül-belül a szájfeltétet és a műanyag burkolatot.

Helyezze vissza a szájfeltét védőkupakját. Ez nem igényel különösebb erőfeszítést, a védőkupaknak magától kell visszapattannia eredeti helyzetébe.

A FÉMTARTÁLYT NEM SZABAD VÍZBE HELYEZNI!

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az AirFluSol Sprayhaler nem alkalmazható akut asztmás rohamok tüneteinek kezelésére, amelyekre gyors és rövid hatású bronchodilatátorra van szükség. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy az ilyen akut asztmás roham oldására alkalmas inhalátorukat mindig tartsák maguknál.

Nem szabad elkezdeni az AirFluSol Sprayhaler alkalmazását exacerbatio alatt, vagy amikor a beteg asztmája jelentősen rosszabbodik vagy akutan súlyosbodik.

Az AirFluSol Sprayhaler‑kezelés alatt előfordulhatnak az asztmával kapcsolatos súlyos mellékhatások és exacerbatiók. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak az AirFluSol Sprayhaler‑terápia elkezdését követően.

A rohamoldó gyógyszerek (rövid hatású bronchodilatátorok) iránti növekvő igény vagy a rájuk adott csökkent válasz az asztmakontroll romlását jelzi, és a beteg állapotának orvosi felülvizsgálata szükséges.

Az asztma kontrolljának hirtelen és progresszív romlása potenciálisan életveszélyes, ezért a beteget azonnal ki kell vizsgálni. Mérlegelni kell a kortikoszteroid adag emelését.

Amint sikerült az asztma tüneteinek kontrollálása, mérlegelni lehet az AirFluSol Sprayhaler adagjának fokozatos csökkentését. A dóziscsökkentés folyamán fontos a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése. A legalacsonyabb, hatásos AirFluSol Sprayhaler adagot kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Az AirFluSol Sprayhaler‑kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni az exacerbatio kockázatának lehetősége miatt. Az adag csökkentése alatt orvosi felügyelet szükséges.

Minden kortikoszteroidot tartalmazó inhalációs gyógyszerhez hasonlóan, az AirFluSol Sprayhaler‑t is kellő körültekintés mellett lehet adni aktív vagy látens tüdőtuberkulózisban, valamint gombás, vírusos illetve egyéb légúti fertőzésben szenvedő betegeknek. Szükség esetén azonnal megfelelő kezelést kell elindítani.

Az AirFluSol Sprayhaler ritkán arrhythmiát okozhat, pl. előfordulhat supraventricularis tachycardia, extrasystolék és pitvarfibrillatio, továbbá magas terápiás adagok mellett, a szérum káliumszint enyhe és átmeneti csökkenése. Az AirFluSol Sprayhaler óvatosan adható súlyos cardiovascularis betegségben vagy szívritmuszavarok esetén, továbbá diabetes mellitusban, thyreotoxicosisban vagy kezeletlen hypokalaemiában szenvedő betegeknek, és azoknak, akik hajlamosak az alacsony szérum káliumszintre.

Nagyon ritkán beszámoltak a vércukorszint emelkedéséről (lásd 4.8 pont), amit figyelembe kell venni, amikor a gyógyszert olyan betegeknek rendelik, akiknek anamnézisében diabetes mellitus szerepel.

Mint más inhalációs terápia esetében is, paradox bronchospasmus fordulhat elő a dózis belégzése után, azonnal fokozódó ziháló légzéssel és légszomjjal. A paradox bronchospasmus reagál gyors hatású bronchodilatátorra, ezért azonnal kezelni kell. Az AirFluSol Sprayhaler alkalmazását azonnal abba kell hagyni, a beteget megfigyelés alatt kell tartani, valamint szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni.

Beszámoltak a béta2‑agonista‑kezelés farmakológiai mellékhatásairól, mint amilyen a tremor, palpitatio és fejfájás, de ezek többnyire átmenetiek és a rendszeres alkalmazás során csökkennek.

Inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása során előfordulhatnak szisztémás hatások, különösen nagy adagok hosszan tartó alkalmazásakor. Ezen hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb, mint a per os szedett kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás mellékhatások a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta, glaucoma, és ritkábban egy sor pszichológiai vagy viselkedésbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél). Ezért fontos, hogy a beteg állapotát rendszeresen ellenőrizzék, és az inhalációs kortikoszteroidot az asztma megfelelő kontrollját biztosító legalacsonyabb adagra állítsák be.

Inhalációs kortikoszteroidok nagy adagjainak tartós alkalmazása mellékvesekéreg‑szuppressziót és akut adrenális krízist okozhat. Nagyon ritka esetekben, 500 és kevesebb, mint 1000 mikrogramm közötti flutikazon‑propionát adagok mellett is észleltek mellékvesekéreg‑szuppressziót és akut adrenális krízist. A potenciálisan akut adrenális krízist kiváltó helyzetek közé tartoznak a traumák, műtétek, fertőzések vagy a gyors dóziscsökkentés. A tünetek jellemzően bizonytalanok és a következők lehetnek: anorexia, hasi fájdalom, testtömegcsökkenés, fáradtság, fejfájás, hányinger, hányás, hypotonia, csökkent éberségi szint, hypoglykaemia és görcsrohamok. Stresszhelyzetekben vagy elektív műtéti beavatkozások esetén mérlegelni kell kiegészítő szisztémás kortikoszteroid adását.

Látászavar

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.

A szalmeterol és a flutikazon-propionát szisztémásan túlnyomó részben a tüdőn keresztül szívódik fel. Mivel belégzési segédeszköz (spacer) alkalmazása az egységnyi adagot biztosító inhalátorral megnövelheti a tüdőbe juttatott gyógyszer mennyiségét, gondolni kell arra, hogy így esetleg növekedhet a szisztémás mellékhatások veszélye. Egyszeri (fertőtlenítőszerben elmosott és használat előtt lecsöpögtetve megszárított belégzési segédeszközzel adott) dózis alkalmazásából származó farmakokinetikai adatok azt mutatták, hogy a szalmeterol és a flutikazon‑propionát szisztémás expozíciója az AeroChamber Plus eszközzel kapott értékhez képest akár kétszeresére is nőhet, amikor az AirFluSol Sprayhaler belélegeztetéséhez Volumatic spacer-t használnak (lásd 5.2 pont).

Az inhalált flutikazon‑propionát terápia előnye, hogy minimálisra csökkenti az orális szteroidigényt, azonban az orális szteroidról átálló betegeknél jó ideig fennállhat a mellékvesekéreg‑kapacitás csökkenésének kockázata. Ezért ezeket a betegeket különös gondossággal kell kezelni és a mellékvesekéreg‑funkciót rendszeresen ellenőrizni kell. Azok a betegek, akik korábban nagy dózisú sürgősségi kortikoszteroid‑kezelésben részesültek, ugyancsak veszélyeztetve lehetnek. A reziduális károsodás kockázatára mindig gondolni kell a valószínűleg stresszhatást kiváltó sürgősségi és elektív beavatkozást igénylő helyzetekben, és mérlegelni kell a megfelelő kortikoszteroid‑kezelést. A mellékvesekéreg‑károsodás mértékétől függően szakorvos tanácsára is szükség lehet az elektív beavatkozás előtt.

A ritonavir jelentősen megemelheti a flutikazon‑propionát plazmakoncentrációját. Ezért egyidejű alkalmazásuk kerülendő, kivéve, ha a beteg számára biztosított potenciális előny nagyobb, mint a szisztémás kortikoszteroid-mellékhatások kockázata. Ilyen esetekben a beteget szoros monitorozás alatt kell tartani a szisztémás kortikoszteroid-mellékhatások tekintetében. Akkor is fokozódik a szisztémás mellékhatások kockázata, ha a flutikazon‑propionátot más, erős CYP 3A‑inhibitorokkal, többek között kobicisztáttartalmú készítményekkel kombinálják (lásd 4.5 pont).

Egy, 3 éves klinikai vizsgálatban gyakrabban jelentettek alsó légúti fertőzéseket (főként pneumoniát és bronchitist), a szalmeterol és flutikazon‑propionát fix dózisú kombinációjával kezelt, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél, mint a placebo‑terápiában részesülőknél (lásd 4.8 pont). Egy 3 éves COPD vizsgálatban az idős betegek, az alacsonyabb testtömeg‑indexű (< 25 kg/m2) betegek, valamint a nagyon súlyos állapotú betegek (becsült FEV1 < 30%) esetében volt a legnagyobb a pneumonia kialakulásának a kockázata, függetlenül a terápiától. COPD-s betegeknél az orvosnak mindig gondolnia kell pneumonia és más alsó légúti fertőzés kialakulásának lehetőségére, mivel ezen fertőzések és az exacerbatiók klinikai tünetei gyakran fedik egymást. Ha a súlyos COPD-ben szenvedő betegnél pneumonia alakul ki, a szalmeterol/flutikazon‑kezelést felül kell vizsgálni. Az AirFluSol Sprayhaler biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták COPD‑ben, ezért az AirFluSol Sprayhaler nem javasolt COPD kezelésére.

Egy nagy klinikai vizsgálat (Salmaterol Multi-Center Asthma Research Trial, SMART) adatai arra utalnak, hogy szalmeterol alkalmazásakor az afro-amerikai betegek nagyobb mértékben vannak kitéve a súlyos, légzéssel kapcsolatos események vagy halálozás veszélyének a placebóval összehasonlítva (lásd 5.1 pont). Nem ismert, hogy ennek farmakogenetikai vagy más oka van-e. A fekete-afrikai vagy afro-karibi származású betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a kezelést, de forduljanak orvoshoz, ha az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak az AirFluSol Sprayhaler alkalmazása alatt.

Szisztémás ketokonazol egyidejű alkalmazása jelentősen fokozza a szalmeterol szisztémás expozícióját. Ennek következtében nagyobb gyakorisággal jelentkezhetnek szisztémás mellékhatások (pl. a QTc‑intervallum megnyúlása és palpitatiók). Ezért ketokonazol vagy más erős CYP 3A4‑inhibitorok egyidejű alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a kezelés előnyei felülmúlják a szalmeterol-kezelés szisztémás mellékhatásainak esetlegesen fokozott kockázatát (lásd 4.5 pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A béta‑adrenerg‑blokkolók gyengíthetik vagy antagonizálhatják a szalmeterol hatását. Asztmával kezelt betegek esetében kerülni kell mind a nem‑szelektív, mind a szelektív béta‑blokkolók alkalmazását, hacsak kényszerítő körülmények nem indokolják. A béta2‑agonista‑kezelés potenciálisan súlyos hypokalaemiát eredményezhet. Fokozott óvatosság ajánlott akut, súlyos asztmában, mert ezt a hatást felerősítheti a xantin‑származékokkal, szteroidokkal és diuretikumokkal végzett egyidejű kezelés.

Egyéb béta‑adrenerg készítmények egyidejű alkalmazása potenciálisan additív hatású lehet.

Flutikazon‑propionát

Normál körülmények között az inhalációs dózis belégzése után a plazma flutikazon‑propionát koncentrációja alacsony, a bélben és a májban, a citokróm P450 3A4 enzimen végbemenő, nagymértékű first‑pass metabolizmus és magas szisztémás clearance miatt. Ezért nem valószínű, hogy a flutikazon‑propionát klinikailag szignifikáns interakciókat okozna.

Egy, egészséges önkéntesekkel, intranasalis flutikazon‑propionáttal végzett gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatban kimutatták, hogy naponta kétszer 100 mg ritonavir (mely nagyon erős citokróm P450 3A4‑inhibitor) többszázszorosára emelte a flutikazon‑propionát plazmakoncentrációját, ami a szérum kortizol koncentrációjának jelentős csökkenéséhez vezet. Inhalációs flutikazon‑propionáttal kapcsolatban nincsenek ilyen interakcióra vonatkozó adatok, de a flutikazon‑propionát plazmaszintek jelentős emelkedése várható. Ezen kombináció alkalmazását kerülni kell, kivéve, ha annak előnye ellensúlyozza a szisztémás glükokortikoid-mellékhatások megnövekedett kockázatát.

Egy, egészséges önkéntesekkel végzett kis vizsgálatban a kissé gyengébb CYP 3A‑inhibitor ketokonazol mellett 150%-kal emelkedett a flutikazon‑propionát-expozíció egyszeri belégzés után. Ennek eredményeként a plazma kortizolszint nagyobb mértékben csökkent, mint az önmagában adott flutikazon-propionát esetében. Más, erős CYP 3A‑inhibitorokkal, mint pl. itrakonazollal és kobicisztáttartalmú készítményekkel, valamint közepesen erős CYP 3A‑inhibitorokkal, mint pl. eritromicinnel történő egyidejű alkalmazás esetén ugyancsak várható a szisztémás flutikazon‑propionát-expozíció növekedése és a szisztémás mellékhatások kockázata. A kombináció kerülendő, kivéve, ha az előny felülmúlja a szisztémás kortikoszteroid‑mellékhatások fokozott kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell a szisztémás kortikoszteroid-mellékhatások tekintetében.

Szalmeterol

Erős CYP 3A4‑inhibitorok

A ketokonazol (400 mg per os naponta egyszer) és szalmeterol (50 mikrogramm naponta kétszer inhalálva) 7 napon keresztüli egyidejű alkalmazása 15 egészséges önkéntesnél jelentősen megnövelte a plazma szalmeterol‑expozíciót (1,4-szeres Cmax, 15-szörös AUC‑érték). Ennek következtében nagyobb gyakorisággal jelentkezhetnek a szalmeterol‑kezelés egyéb szisztémás mellékhatásai (pl. a QTc‑intervallum megnyúlása és palpitatiók), mint az önmagában alkalmazott szalmeterol- vagy ketokonazol‑kezelés esetében (lásd 4.4 pont).

Nem észleltek a vérnyomásra, pulzusra, vércukor- és szérum káliumszintekre gyakorolt, klinikailag jelentős hatásokat. Ketokonazol egyidejű alkalmazása nem növelte meg a szalmeterol eliminációs felezési idejét, és ismételt adagolás mellett nem fokozta a szalmeterol akkumulációját.

Ketokonazol egyidejű alkalmazása kerülendő, kivéve, ha az előnyök felülmúlják a szalmeterol‑kezelés szisztémás mellékhatásainak esetlegesen nagyobb kockázatát. Valószínűleg hasonló a kölcsönhatások kockázata más, erős CYP 3A4‑inhibitorok (pl. itrakonazol, telitromicin, ritonavir) esetében is.

Közepesen erős CYP 3A4‑inhibitorok

Az eritromicin (500 mg per os naponta háromszor) és szalmeterol (50 mikrogramm naponta kétszer inhalálva) 6 napon keresztül történő egyidejű alkalmazása 15 egészséges önkéntesnél,, csekély, de statisztikailag nem szignifikáns mértékben fokozta a szalmeterol expozícióját (1,4-szeres Cmax, 1,2‑szeres AUC‑érték). Egyidejű alkalmazása eritromicinnel nem járt együtt súlyos mellékhatásokkal.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes nőkre vonatkozó, közepes mennyiségű adat (300‑1000 terhességi vizsgálati eredmény) azt igazolja, hogy a szalmeterolnak és a flutikazon‑propionátnak nincs malformációt vagy magzati‑/neonatalis toxicitást okozó hatása. Állatkísérletekben a béta2‑adrenoreceptor‑agonisták és a glükokortikoidok alkalmazása után reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).

Az AirFluSol Sprayhaler alkalmazása terhes nőknél csak akkor mérlegelhető, ha az anya számára várható előny nagyobb, mint a magzatot érintő bármilyen lehetséges kockázat.

Terhes nők kezelésére a flutikazon‑propionátot a megfelelő asztmakontroll fenntartásához elegendő legkisebb adagban kell alkalmazni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a szalmeterol és a flutikazon‑propionát, valamint metabolitjaik kiválasztódnak–e az emberi anyatejbe.

Állatkísérletek azt igazolták, hogy a szalmeterol és a flutikazon‑propionát, valamint metabolitjaik kiválasztódnak a laktáló patkányok tejébe.

Az anyatejjel táplált újszülöttet/csecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni. A szoptatásnak a gyermek számára biztosított előnyei, valamint a kezelésnek az anya számára biztosított előnyei figyelembe vételével kell dönteni a szoptatás, vagy az AirFluSol Sprayhaler‑kezelés leállításáról.

Termékenység

Humán adatok nem állnak rendelkezésre. Mindazonáltal, állatkísérletekben a szalmeterol vagy a flutikazon‑propionát nem mutatott termékenységre gyakorolt hatást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az AirFluSol Sprayhaler nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az AirFluSol Sprayhaler szalmeterolt és flutikazon‑propionátot tartalmaz, ennek megfelelően az ezen összetevőkre jellemző típusú és súlyosságú mellékhatások várhatók. A két gyógyszer egyidejű alkalmazása során ezektől eltérő, egyéb mellékhatásokat nem észleltek.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A szalmeterol/flutikazon-propionát kezeléssel kapcsolatos mellékhatások az alábbiakban, szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint kerültek megadásra. A gyakoriság osztályozása a következő: nagyon gyakori: ( 1/10), gyakori: ( 1/100 -  1/10), nem gyakori: ( 1/1000 -  1/100), ritka: ( 1/10 000 -  1/1000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A gyakorisági adatok klinikai vizsgálatokban nyert adatokból származnak. A placebocsoportban történő előfordulást nem vették figyelembe.

Gyakran számoltak be róla placebóval összefüggésben

Nagyon gyakran számoltak be róla placebóval összefüggésben

Egy COPD vizsgálatban 3 éven keresztül észlelték

Lásd 4.4 pont

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A béta2‑agonista‑kezelés farmakológiai mellékhatásairól, úgymint tremor, palpitatio és fejfájás, beszámoltak, de ezek inkább átmenetiek voltak, és enyhültek a rendszeres gyógyszerszedés során.

Más inhalációs terápiához hasonlóan, paradox bronchospasmus jelentkezhet az adag belégzése után, azonnal fokozódó zihálással és légszomjjal. A paradox bronchospasmus reagál gyors hatású bronchodilatátorra, és haladéktalanul kezelni kell. Az AirFluSol Sprayhaler alkalmazását azonnal abba kell hagyni, a beteget megfigyelés alatt kell tartani, valamint szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni.

A flutikazon‑propionát összetevő miatt néhány betegnél rekedtség, valamint száj‑, torok és ritkán nyelőcső‑candidiasis (soor) fordulhat elő. Mind a rekedtség, mind a száj- és torok-candidiasis előfordulása csökkenthető a száj vízzel történő kiöblítésével és/vagy fogmosással a gyógyszer alkalmazását követően. A szimptómás száj- és torok-candidiasis lokális antifungális szerekkel kezelhető, az AirFluSol Sprayhaler‑terápia folytatása mellett.

Gyermekek és serdülők

A lehetséges szisztémás hatások, többek között a Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a növekedés visszamaradása gyermekeknél és serdülőknél (lásd 4.4 pont). Gyermekeknél emellett előfordulhat szorongás, alvászavarok és viselkedés‑változások, beleértve a hiperaktivitást és irritábilitást is.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az AirFluSol Sprayhaler túladagolásáról nincsenek klinikai vizsgálatokból származó adatok, míg mindkét gyógyszer túladagolásával kapcsolatban a következő adatok állnak rendelkezésre:

A szalmeterol‑túladagolás tünetei a szédülés, a szisztolés vérnyomás emelkedése, tremor, fejfájás és tachycardia. Ha az AirFluSol Sprayhaler‑kezelést a béta-agonista komponens túladagolása miatt kell leállítani, gondolni kell a szteroid megfelelő pótlására. Ezen felül hypokalaemia fordulhat elő, ezért a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell. Mérlegelendő a káliumpótlás.

Akut túladagolás: Az ajánlottnál nagyobb flutikazon‑propionát adagok akut belégzése a mellékvesekéreg működésének átmeneti szuppresszióját okozhatja. Ez nem igényel sürgősségi beavatkozást, mivel a mellékvesekéreg működése néhány nap alatt rendeződik, amit a plazma kortizolszintek mérésével igazoltak.

Az inhalációs flutikazon‑propionát krónikus túladagolása: A mellékvesekéreg‑kapacitást monitorozni kell, és szisztémás kortikoszteroid‑kezelésre lehet szükség. Amint a beteg állapota stabilizálódott egy inhalációs kortikoszteroid ajánlott adagjával kell folytatni a kezelést. Lásd 4.4 pont: a mellékvesekéreg‑szuppresszió veszélye.

A flutikazon‑propionát akut, illetve krónikus túladagolása esetén az AirFluSol Sprayhaler‑kezelést a tünetek enyhítésére elegendő adaggal kell folytatni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek gyógyszerei; adrenerg szerek kortikoszteroidokkal vagy egyéb gyógyszerekkel kombinálva, az antikolinerg szerek kivételével.

ATC kód: R03A K06

Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások

Az AirFluSol Sprayhaler szalmeterolt és flutikazon‑propionátot tartalmaz, melyeknek hatásmechanizmusa eltérő.

A két szer hatásmechanizmusa a következő:

Szalmeterol

A szalmeterol szelektív, hosszú hatású (12 óra) béta2‑adrenoceptor‑agonista, amelynek hosszú oldallánca a receptor külső feléhez kötődik.

A szalmeterol tartósabb, legalább 12 órán keresztül tartó bronchodilatációt biztosít, mint a rövid hatású béta2‑agonisták ajánlott adagja.

Flutikazon-propionát

A flutikazon-propionát inhalációban alkalmazva, terápiás adagokban glükokortikoid‑gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a tüdőben és így csökkenti az asztmás tüneteket, valamint az exacerbatiók gyakoriságát, kevesebb mellékhatással, mint a szisztémásan alkalmazott kortikoszteroidok.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Klinikai vizsgálatok asztmában

Egy 12 hónapos vizsgálatban (Gaining Optimal Asthma Control, GOAL) 3416, felnőtt és serdülőkorú, perzisztáló asztmában szenvedő betegnél hasonlították össze a szalmeterol/flutikazon‑propionát és az önmagában adott inhalációs kortikoszteroid hatásosságát és biztonságosságát, hogy meghatározzák, elérhetők voltak‑e az asztma kezelésének céljai. A kezelés folyamán 12 hetenként lépcsőzetesen emelték az adagot, amíg elérték a **teljes kontrollt vagy eljutottak a vizsgálati gyógyszer legmagasabb adagjáig. A GOAL vizsgálat azt mutatta, hogy a szalmeterol/flutikazon‑propionáttal kezelt betegek közül többnél érték el az asztma kontrollját, mint a csak inhalációs kortikoszteroidot kapó betegeknél, és ezt a kontrollt alacsonyabb kortikoszteroid adag mellett érték el.

A *jól kontrollált asztmát (well controlled asthma) szalmeterol/flutikazon‑propionáttal gyorsabban érték el, mint az önmagában adott inhalációs kortikoszteroiddal. Az első egyéni jól kontrollált hét eléréséhez szükséges kezelési idő a betegek 50%-ánál 16 nap volt a szalmeterol/flutikazon‑propionáttal kezeltek esetében, összehasonlítva az inhalációs kortikoszteroid‑kezelésben részesülő betegeknél tapasztalt 37 nappal. A szteroid‑naív asztmások csoportjában az egyéni, jól kontrollált hét eléréséhez szükséges kezelési idő a szalmeterol/flutikazon‑propionát‑kezeléssel 16 nap volt, összehasonlítva az inhalációs kortikoszteroid csoport 23 napjával.

A vizsgálat összegzett eredményei a következők:

* Jól kontrollált asztma; legfeljebb két nap 1-nél nagyobb tünet-pontszámmal (az 1 tünet‑pontszám definíciója: „egy nap alatt egyetlen rövid időszakon át jelentkező tünetek”), rövid hatású béta‑agonista (SABA)‑használat legfeljebb 2 napon és legfeljebb heti 4 alkalommal, 80% vagy nagyobb várt reggeli kilégzési csúcsáramlás, nincsenek éjszakai felébredések, nincsenek exacerbatiók és mellékhatások, amelyek szükségessé tennék a terápia megváltoztatását.

** Teljesen kontrollált asztma; nincsenek tünetek, nincs SABA‑használat, 80% vagy nagyobb várt reggeli kilégzési csúcsáramlás, nincsenek éjszakai felébredések, nincsenek exacerbatiók és mellékhatások, amelyek szükségessé tennék a terápia megváltoztatását.

Ennek a vizsgálatnak az eredményei arra utalnak, hogy a naponta kétszer 50/100 mikrogramm szalmeterol/flutikazon‑propionát közepesen súlyos perzisztáló asztmában mérlegelhető elsőként alkalmazott fenntartó kezelésként, olyan betegeknél, akiknél nagyon fontos a gyors asztmakontroll (lásd 4.2 pont).

Egy kettős-vak, randomizált, parallelcsoportos vizsgálatban, amelybe 318, perzisztáló asztmában szenvedő 18 éves vagy idősebb beteget vontak be, a két héten keresztül naponta kétszer két inhalációban (kétszeres adag) alkalmazott szalmeterol/flutikazon‑propionát biztonságosságát és tolerálhatóságát értékelték. A vizsgálat azt mutatta, hogy ha a befúvások számát, legfeljebb 14 napig minden hatáserősségben megkétszerezték, akkor a szalmeterol/flutikazon‑propionát esetében kismértékben emelkedett a béta-agonistákra jellemző mellékhatások gyakorisága, (tremor: 1 beteg [1%] vs. 0, palpitatio: 6 [3%] vs. 1 [< 1%], izomgörcs: 6 [3%] vs. 1 [< 1%]), összehasonlítva a napi kétszer 1 befúvással; az inhalációs kortikoszteroidokra jellemző mellékhatások előfordulása pedig hasonló volt (pl. oralis candidiasis: 6 [6%] vs. 16 [8%], rekedtség: 2 [2%] vs 4 [2%]). Figyelembe kell tehát venni a béta-agonistákra jellemző mellékhatások gyakoriságának kismértékű emelkedését abban az esetben, amikor az orvos a szalmeterol/flutikazon‑propionát adag megkétszerezését fontolgatja olyan betegnél, akinek rövid időtartamú (legfeljebb 14 napos) kiegészítő inhalációs kortikoszteroid‑terápiára van szükségük.

Szalmeterollal végzett multicentrikus klinikai vizsgálat asztmás betegek bevonásával/ Salmeterol Multi-center Asthma Research Trial (SMART)

A SMART egy, az USA-ban végzett, 28 hetes, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, parallelcsoportos klinikai vizsgálat volt, melyben 13 176 beteget randomizáltak szalmeterol‑kezelésre (naponta 2-szer 50 mikrogramm), 13 179 beteget pedig placebóra, a beteg szokásos asztmaelleni terápiája mellett. A vizsgálatba olyan, legalább 12 éves, asztmás betegeket válogattak be, akik már alkalmaztak valamilyen asztmaelleni gyógyszert (de nem hosszú hatású béta‑agonistát [LABA]). Ha a beteg a vizsgálat kezdetekor használt inhalációs kortikoszteroidot, ezt feljegyezték, de a vizsgálatba kerüléshez nem volt követelmény. A SMART vizsgálatban a primer végpont a légzőszervi megbetegedéssel kapcsolatos halálesetek és életveszélyes események együttes száma volt.

A SMART vizsgálat kulcsfontosságú megállapításai: primer végpont

(A vastag betűvel kiemelt kockázat 95%-os szinten statisztikailag szignifikáns.)

A SMART vizsgálat kulcsfontosságú megállapításai a vizsgálat kezdetén történt inhalációs szteroidhasználat szerint: szekunder végpontok

(* = nem lehetett kiszámítani, mivel a placebocsoportban nem volt semmilyen esemény. A vastag betűvel kiemelt kockázat 95%-os szinten statisztikailag szignifikáns. A táblázatban feltüntetett szekunder végpontok statisztikailag szignifikáns értékeket értek el a teljes populációban.) A szekunder végpontok: a bármilyen okból bekövetkezett halálesetek vagy életveszélyes események kombinációja, illetve a bármilyen okból bekövetkezett halálesetek vagy kórházi kezelést igénylő események, nem értek el statisztikailag szignifikáns értéket a teljes populációban.

Gyermekek és serdülők

A SAM101667 vizsgálatban, amelyben 158, 6‑16 éves, szimptomatikus asztmában szenvedő gyermek vett részt, a szalmeterol/flutikazon‑propionát kombináció ugyanolyan hatásos volt a tünetek kontrollálásában és a tüdőfunkció vonatkozásában, mint a flutikazon‑propionát kétszeres adagja. Ezt a vizsgálatot nem tervezték az exacerbatiókra gyakorolt hatás tanulmányozására.

Egy multicentrikus, 8 hétig tartó, kettős vak vizsgálatot végeztek, gyermekkori asthma bronchialéban szenvedő, japán, gyermekgyógyászati (6 hónapos és 4 éves kor közötti) betegek bevonásával, hogy összehasonlítsák a szalmeterol/flutikazon‑propionát kimért adagjait biztosító inhalátor (50/25 mikrogramm, 1 vagy 2 inhaláció naponta kétszer) és az önmagában alkalmazott flutikazon‑propionát (50 mikrogramm, 1 vagy 2 inhaláció naponta kétszer) biztonságosságát és hatásosságát. A szalmeterol/flutikazon‑propionát kimért adagjait tartalmazó inhalátorral (50/25 mikrogramm, 1 vagy 2 inhaláció naponta kétszer) végzett hosszú távú kezelés biztonságosságát egy 16 hetes, nyílt, kiterjesztett kezelési periódus során értékelték. A vizsgálatot a szalmeterol/flutikazon‑propionáttal kezelt betegek 91%-a (136/150), illetve az önmagában adott flutikazon‑propionáttal kezelt betegek 88%-a (132/150) fejezte be. A vizsgálat nem érte el az elsődleges hatásossági végpontját az asztma tüneti összpontszámának a kiindulási értékhez képesti átlagos változásában (kettős vak periódus). Nem volt bizonyítható, hogy a szalmeterol/flutikazon‑propionát statisztikailag szignifikánsan jobb, mint a flutikazon‑propionát (95% Cl: -2,47; 0,54; p = 0,206). Nem figyeltek meg klinikailag szignifikáns különbségeket a szalmeterol/flutikazon‑propionát és az önmagában alkalmazott flutikazon‑propionát (8 hetes kettős vak periódus) biztonságossági profiljai között, továbbá nem azonosítottak a szalmeterol/flutikazon‑propionát alkalmazásával összefüggő, új gyógyszer‑biztonságossági szignálokat a 16 hetes, nyílt, kiterjesztett periódus alatt. A betegek között nem fordult elő halálozás. Az asztma biztos diagnózisát nehéz felállítani 4 éves, illetve fiatalabb gyermekeknél, ezért meggyőző adatokhoz jutni is nehéz. A szalmeterol/flutikazon‑propionát nem elfogadott 4 éves kor alatti gyermekek kezelésére.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Ha a szalmeterolt és flutikazon-propionátot inhalációs alkalmazásban, kombinálva adják, mindkét komponens farmakokinetikája hasonló a külön adagolt gyógyszerekéhez. Ennek megfelelően, farmakokinetikai szempontból a hatóanyagok külön-külön értékelhetők.

Szalmeterol

A szalmeterol lokálisan hat a tüdőben, ezért a terápiás hatás nincs összefüggésben a plazmaszinttel. Kevés adat áll rendelkezésre a szalmeterol farmakokinetikájáról, mert a terápiás dózisok inhalációs adagolása során kialakuló alacsony plazmaszintek (kb. 200 pg/ml vagy még alacsonyabb) mérése nehezen kivitelezhető.

Flutikazon‑propionát

Egészséges egyéneknél, egyetlen inhalált adag flutikazon-propionát abszolút biohasznosulása a névleges dózis kb. 5‑11%-a között változik, az alkalmazott inhaláló eszköztől függően. Asztmás betegeknél, a megfigyelések szerint kisebb az inhalált flutikazon‑propionát szisztémás expozíciója.

A gyógyszer főleg a tüdőből jut a szisztémás keringésbe, a felszívódás eleinte gyorsabb, majd elnyújtottá válik. Az inhalált adag maradékát lenyelheti a beteg, de csekély vízoldékonysága és preszisztémás metabolizmusa miatt ez minimálisan járul hozzá a szisztémás hatáshoz; orális biohasznosulása kevesebb mint 1%. A szisztémás expozíció lineárisan nő az inhalált adag nagyságával.

A flutikazon-propionát diszpozíciójára jellemző a magas plazma‑clearance (1150 ml/perc), dinamikus egyensúlyi állapotban a nagy eloszlási térfogat (kb. 300 l) és a kb. 8 órás terminális felezési idő.

91%-ban kötődik plazmafehérjékhez.

A flutikazon-propionát a szisztémás keringésből gyorsan távozik. A metabolizmus főként a citokróm P450, CYP 3A4 enzimen keresztül történik, melynek során inaktív karboxilsav‑metabolit keletkezik. A székletben más, azonosítatlan metabolitokat is kimutattak.

A flutikazon-propionát renalis clearance-e elhanyagolható. A dózis kevesebb mint 5%-a választódik ki a vizelettel, főleg metabolitok formájában. Az adag nagyobb része a széklettel ürül metabolitok és változatlan hatóanyag formájában.

Korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok, amelyek az Airflusol Sprayhaler belélegeztetéséhez a Volumatic vagy az AeroChamber Plus segédeszközzel a tüdőbe juttatott gyógyszer mennyiségének növekedését igazolják. Egyszeri (fertőtlenítőszerben elmosott és használat előtt lecsöpögtetve megszárított belégzési segédeszközzel adott) dózisra vonatkozó farmakokinetikai adatok azt igazolták a PRC/CRD/13/11 vizsgálat során, hogy a szalmeterol és flutikazon‑propionát szisztémás expozíciója az AeroChamber Plus eszközzel kapott értékhez képest akár kétszeresére is nőhet, amikor az AirFluSol Sprayhaler belélegeztetéséhez Volumatic spacer-t használnak (lásd 4.4 pont).

A vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy az AeroChamber Plus eszközzel akár háromszorosása, a Volumatic spacer-rel pedig 4-7-szeresére is megnövekedhet a szisztémás expozíció a belégzési segédeszköz használata nélkül kapott szisztémás expozícióhoz képest.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az állatkísérletekben külön adott szalmeterollal és flutikazon-propionáttal összefüggésbe hozható humán vonatkozású biztonságossági aggályok kizárólag a felfokozott farmakológiai hatásokkal függtek össze.

Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a glükokortikoidok malformatiókat (szájpadhasadék, csontdeformitások) okoztak. Az ajánlott adagolás mellett azonban ezek az állatkísérletes adatok valószínűleg nem vonatkoztathatók emberre. Szalmeterollal végzett állatkísérletekben csak magas expozíciós szinteknél jelentkezett embryofoetalis toxicitás. Együttes alkalmazást követően patkányokban növekedett a transzponált umbilicalis arteria, az elégtelen nyakszirtcsont‑csontosodás előfordulása olyan dózisok alkalmazásakor, amelyek a glükokortikoidok okozta rendellenességek kialakulásához vezetnek.

A norflurán, egy nem halogénezett szénhidrogén‑típusú hajtógáz nem mutatott toxikus hatást még olyan, nagyon magas koncentrációban történő inhalálás esetén sem, amely alighanem messze meghaladja azt a koncentrációt, amit a betegek belélegeztek, illetve amelynek számos állatfaj volt kitéve naponta, két éven keresztül.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Hajtógáz: Norflurán (HFA 134a).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

Felhasználhatósági időtartam a védőtasak első felnyitását követően: 3 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében, a tartályt tartsa a dobozában.

A tartály túlnyomásos folyadékot tartalmaz.

Ne tegye ki 50 °C-ot meghaladó hőmérsékletnek.

Ne szúrja ki a tartályt.

Ne lyukassza ki, törje össze, vagy égesse el a tartályt még üres állapotban sem.

Hűtőszekrényben nem tárolható és nem fagyasztható.

A legtöbb túlnyomásos tartályban lévő inhalációs gyógyszerhez hasonlóan a gyógyszer terápiás hatása csökkenhet, ha a tartály hideg.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Az inhalátor adagolószeleppel és polipropilén (PP) adagszámlálóval és porvédő kupakkal ellátott alumínium tartályból áll, lezárt védőtasakban, szilikagélt tartalmazó tasakkal együtt kartondobozba csomagolva.

Minden egyes tartály 120 kimért adagot tartalmaz.

Kiszerelés:

1; 2; 2 (összecsomagolt kiszerelés 2×1); 3; 3 (összecsomagolt kiszerelés 3×1); 4; 5; 6; 10; 10 (összecsomagolt kiszerelés 10×1) inhalátor, melyek mindegyike 120 adagot tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.,

1114 Budapest,

Bartók Béla út 43-47.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/125 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió

OGYI-T-22596/07 1× inhalátor

OGYI-T-22596/08 2× inhalátor

OGYI-T-22596/09 3× inhalátor

AirFluSol Sprayhaler 25 mikrogramm/250 mikrogramm/adag túlnyomásos inhalációs szuszpenzió

OGYI-T-22596/10 1× inhalátor

OGYI-T-22596/11 2× inhalátor

OGYI-T-22596/12 3× inhalátor

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2017. április 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2019. május 31.