1. A GYÓGYSZER NEVE
Allegra Forte 180 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
180 mg fexofenadin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Barack színű, kapszula alakú, filmbevonatú tabletta, egyik oldalán „018” kódjelzéssel, másik oldalán írott „e” jelöléssel ellátva. Törési felülete fehér színű.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Krónikusan fennálló idiopathiás urticaria tüneteinek enyhítése.
A fexofenadin a terfenadin farmakológiailag aktív metabolitja.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek és 12 éves kor feletti gyermekek és serdülők
A javasolt adag naponta egyszer egy Allegra Forte filmtabletta.
Gyermekek és serdülők
12 év alatti gyermekek:
A 180 mg fexofenadin-hidroklorid hatékonyságát és biztonságosságát 12 év alatti gyermekeknél nem vizsgálták.
Különleges betegcsoportok
Idősek, vese- vagy májkárosodás. Az eddigi vizsgálatok alapján dózismódosítás nem szükséges.
Az alkalmazás módja
A filmtablettát ajánlott étkezés előtt vízzel bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Figyelmeztetni kell azon betegeket, akiknek a kórelőzményében cardiovascularis megbetegedés szerepel vagy jelenleg cardiovascularis megbetegedésben szenvednek, hogy az antihisztaminoknál, mint a fexofenadin is, tachycardia és szívdobogás-érzés jelentkezhet (lásd 4.8 pont).
Korlátozottan állnak rendelkezésre az idősekkel és a károsodott vese-, illetve májműködésű betegekkel kapcsolatos adatok (lásd 4.2 pont).
E speciális csoportokban óvatosan alkalmazzák a gyógyszert.
Az Allegra Forte 180 mg filmtabletta nátriumot tartalmaz
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A fexofenadin a P-glikoprotein (P-gp) és szervesanion-transzporter polipeptid (OATP) szubsztrátja. A fexofenadin egyidejű alkalmazása P-gp-inhibitorokkal vagy -induktorokkal befolyásolhatja a fexofenadin expozícióját. A fexofenadin-hidroklorid együttes alkalmazása a P-gp-inhibitor eritromicinnel vagy ketokonazollal két-háromszorosára növeli a fexofenadin koncentrációját a plazmában. A változást a QT szakaszra gyakorolt semmilyen hatás nem kísérte, és az egyenként adott gyógyszerekhez képest a nem kívánt események semmilyen fokozódásával nem járt.
Egy klinikai gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálat kimutatta, hogy az apalutamid (a P-gp gyenge induktora) és 30 mg egyszeri orális dózis fexofenadin együttes alkalmazása a fexofenadin AUC-értékének 30%-os csökkenését okozta.
Nem figyeltek meg kölcsönhatást a fexofenadin és az omeprazol között.
Alumínium- és magnézium-hidroxid gélt tartalmazó savlekötő 15 perccel a fexofenadin-hidroklorid előtt alkalmazva csökkentette a biohasznosulást, a valószínűleg a gyomor-bélrendszerben bekövetkező kötődés miatt. A fexofenadin-hidroklorid, valamint az alumínium- és magnézium-hidroxid-tartalmú savkötők alkalmazása között 2 órás szünetet tanácsos tartani.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a fexofenadin-hidroklorid tekintetében.
Szaporodással kapcsolatos állatkísérleteket nem végeztek a fexofenadin-hidrokloriddal. Szupportív farmakokinetikai vizsgálatok történtek terfenadinnal, és ezekben kimutatták, hogy a terfenadin nagy adagjaival végzett szaporodási állatkísérletekben a fexofenadin expozíció magasabb volt, mint az ajánlott klinikai fexofenadin adag mellett. E vizsgálatok során teratogén hatás, vagy a hímek nemzőképességére gyakorolt hatás bizonyítékát nem észlelték. A nőstények termékenységére és a születés körüli, illetve utáni magzati fejlődésre kifejtett hatás csak az anyára toxikus adagok esetén volt tapasztalható.
Embernél a potenciális kockázat nem ismert. A fexofenadin-hidroklorid alkalmazását kerülni kell a terhesség alatt, kivéve, ha a várható előny meghaladja a foetusra kifejtett kockázat mértékét.
Nincsenek adatok az anyatejben levő fexofenadin mennyiségére fexofenadin-hidroklorid alkalmazását követően. Amikor terfenadint adtak szoptató anyáknak, azt találták, hogy a fexofenadin átjutott az anyatejbe. Ezért szoptatás ideje alatt nem javasolt a fexofenadin-hidroklorid alkalmazása.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A farmakodinámiás profil és a jelentett nem kívánt események alapján valószínűtlen, hogy a fexofenadin-hidroklorid tabletták hatást gyakorolnának a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. Objektív próbákban kimutatták, hogy az Allegra Forte 180 mg filmtablettának nincsen szignifikáns hatása a központi idegrendszerre. Ez azt jelenti, hogy a betegek vezethetnek gépjárművet, illetve végezhetnek összpontosítást igénylő feladatokat. Mindamellett – az érzékeny és a gyógyszerekre szokatlanul reagáló személyek azonosítása érdekében – ajánlatos ellenőrizni az egyéni reakciót a gépjárművezetés, illetve a bonyolult feladatok végrehajtása előtt.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások előfordulási gyakoriságát a következő megegyezés szerinti gyakorisági kategóriák alapján határoztuk meg:
Nagyon gyakori (≥1/10),
gyakori (≥1/100 ‑ 1/10),
nem gyakori (≥1/1000 ‑ 1/100),
ritka (≥1/10 000 ‑ 1/1000),
nagyon ritka (1/10 000),
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
A klinikai vizsgálatok során felnőtteknél a következő mellékhatásokat jelentették a placeboval azonos gyakorisággal.
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori
fejfájás
bágyadtság
szédülés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori
hányinger
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Nem gyakori
fáradtság
A forgalomba hozatalt követően felnőtteknél a következő mellékhatások fordultak elő:
Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert:
hiperszenzitív reakciók, mint pl. angioedema, mellkasi nyomásérzés, nehézlégzés, kipirulás, valamint szisztémás anafilaxiás reakció
Pszichiátriai kórképek:
Nem ismert:
álmatlanság
idegesség
alvászavarok, illetve kóros álmok, rémálmok/paroniria
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:
Nem ismert:
tachycardia
szívdobogás-érzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert:
hasmenés
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei:
Nem ismert:
bőrkiütés
urticaria
viszketés
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nem ismert:
homályos látás
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A fexofenadin-hidroklorid túladagolása kapcsán az alábbiakról számoltak be: szédülés, bágyadtság, fáradtság, és szájszárazság. Egészséges személyeknek 800 mg-ig terjedő egyszeri adagokat és 1 hónapig naponta kétszer 690 mg-ig terjedő adagokat, illetve 1 évig naponta egyszer 240 mg-ot alkalmaztak anélkül, hogy klinikailag jelentős mellékhatások alakultak volna ki a placebóhoz viszonyítva.
A fexofenadin-hidroklorid maximális tolerált adagját nem határozták meg.
A fel nem szívódott gyógyszer eltávolítására a szokásos módszereket kell alkalmazni. Tüneti és szupportív terápia javasolt. A fexofenadin-hidroklorid hemodialízissel nem távolítható el hatásosan a vérből.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: szisztémásan alkalmazott antihisztaminok; ATC kód: R06AX26
Hatásmechanizmus
A fexofenadin-hidroklorid nem szedatív H1-antihisztamin. A fexofenadin a terfenadin farmakológiailag aktív metabolitja.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Humán végzett hisztamin bőrreakció (csalángöb és bőrpír) vizsgálatokban a fexofenadin-hidroklorid egyszeri és napi kétszeri adása után kimutatták, hogy a gyógyszer egy órán belül kifejti az antihisztamin hatást, ami 6 óra múlva maximális, és 24 órán keresztül tart. 28 napi adagolás után sem volt arra utaló bizonyíték, hogy e hatással szemben tolerancia alakulna ki. Pozitív dózis-hatás összefüggést találtak a 10 mg-tól 130 mg-ig terjedő per os adagok esetében. Az antihisztamin hatás e modelljében azt találták, hogy a 24 órán keresztül fennmaradó egyenletes hatás eléréséhez legalább 130 mg-os adagokra volt szükség. A bőrpírral reagáló területek több mint 80%-ának az esetében maximális volt a gátló hatás.
A QTc szakaszokban nem figyeltek meg jelentős különbségeket a placebóhoz képest, amikor szezonális allergiás rhinitises betegeknél két héten át naponta kétszer 240 mg-ig terjedő adagban alkalmaztak fexofenadin-hidrokloridot. Szintén nem figyelték meg a QTc szakaszok szignifikáns változását a placebóhoz viszonyítva egészséges személyek esetében, akik hat hónapon keresztül naponta 60 mg-ig terjedő adagban, 6,5 napig naponta kétszer 400 mg-os adagban, valamint 1 évig naponta egyszer 240 mg‑os adagban kaptak fexofenadin-hidrokloridot. A fexofenadin az emberi terápiás koncentráció 32-szerese mellett sem gyakorolt hatást az emberi szívből klónozott késleltetett egyirányú kálium-csatornára.
Érzékenyített tengerimalacok esetében a fexofenadin-hidroklorid (5-10 mg/ttkg) gátolta az antigénnel kiváltott bronchospasmust, továbbá a terápiást meghaladó koncentrációban (10-100 mol) gátolta a hisztamin kibocsátását a peritonealis hízósejtekből.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A fexofenadin-hidroklorid per os alkalmazás után gyorsan felszívódik a szervezetben, a tmax az adagot követően mintegy 1-3 óra múlva következik be. Az átlagos Cmax érték naponta egyszeri 180 mg adag alkalmazása után körülbelül 494 ng/ml volt.
Eloszlás
A fexofenadin 60-70%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció és elimináció
A fexofenadin metabolizmusa (a májban, illetve a májon kívül) elhanyagolható, mivel – mind az állatok, mind az ember esetében – a vizeletben és a székletben kimutatott egyetlen fő vegyület volt. A fexofenadin plazmakoncentrációja kettős exponenciális görbe szerint csökken, ismételt adagolás után a végső eliminációs felezési idő 11-15 óra. A fexofenadin egyszeri és ismételt adagolást követő farmakokinetikája naponta kétszer 120 mg per os adagig lineáris. Naponta kétszer 240 mg-os adag mellett a görbe alatti terület dinamikus egyensúlyi állapotában a növekedés kissé volt nagyobb az arányosnál (8,8%), ami azt jelzi, hogy a fexofenadin farmakokinetikája a naponta kétszer 40 mg és 240 mg közötti adagok mellett gyakorlatilag lineáris. Az elimináció fő útja valószínűleg az epével történő kiválasztás, míg a bevett adag 10%-a a vizelettel ürül ki változatlanul.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A kutyák 6 hónapon keresztül naponta kétszer 450 mg/ttkg-ot toleráltak, és az alkalmanként előforduló hányáson kívül nem volt tapasztalható toxikus hatás. Az egyszeri adagokkal kutyákon és rágcsálókon végzett vizsgálatok során szintén nem lehetett a kezeléssel kapcsolatos jelentős eltérést megfigyelni a boncoláskor.
Radioizotóppal jelzett fexofenadin-hidrokloriddal patkányokon végzett szöveti eloszlási vizsgálatok alapján a fexofenadin nem lép át a vér-agy gáton.
A mutagén hatásra vonatkozó különféle in vitro és in vivo próbák azt mutatták, hogy a fexofenadin-hidroklorid nem mutagén.
A fexofenadin-hidroklorid karcinogén potenciálját a terfenadin vizsgálatai, valamint kiegészítő farmakokinetikai vizsgálatok felhasználásával mérték fel. A terfenadint (napi 150 mg/ttkg-ig terjedő adagban) kapott patkányok és egerek esetében karcinogén hatás bizonyítéka nem volt megfigyelhető.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Magnézium-sztearát, kroszkarmellóz-nátrium, hidegen duzzadó kukoricakeményítő, mikrokristályos cellulóz.
Bevonat: „rózsaszín vas-oxid keverék” [vörös vas-oxid (E172), titán-dioxid (E171)], „sárga vas-oxid keverék” [sárga vas-oxid (E172), titán-dioxid (E171)], povidon, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, hipromellóz (E-5), titán-dioxid (E 171), hipromellóz (E-15), makrogol 400.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
10 db, 30 db, 50 db vagy 60 db filmtabletta, fehér átlátszatlan PVC/PE/PVDC/Alumínium vagy PVC/PVDC/Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Opella Healhcare Commercial Kft.
1138 Budapest, Váci út 133. E épület 3. emelet
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI
OGYI-T-10513/06 10× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/07 30× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/11 10× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/12 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/13 50× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/14 50× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/15 60× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-10513/16 60× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. november 24.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. július 13.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. július 20.