Amikacin Noridem 250 mg/ml oldatos injekció/infúzió alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

Amikacin Noridem 125 mg/ml oldatos injekció/infúzió

Amikacin Noridem 250 mg/ml oldatos injekció/infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Amikacin Noridem 125 mg/ml oldatos injekció/infúzió

125 mg amikacint tartalmaz (amikacin-szulfát formájában) milliliterenként.

Amikacin Noridem 250 mg/ml oldatos injekció/infúzió

250 mg amikacint tartalmaz (amikacin-szulfát formájában) milliliterenként.

Amikacin Noridem 125 mg/ml oldatos injekció/infúzió

250 mg amikacint tartalmaz 2 ml-es ampullánként.

Amikacin Noridem 250 mg/ml oldatos injekció/infúzió

500 mg amikacint tartalmaz2 ml-es ampullánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Amikacin Noridem 125 mg/ml oldatos injekció/infúzió

1,5 mg nátrium-diszulfitot tartalmaz milliliterenként.

Amikacin Noridem 250 mg/ml oldatos injekció/infúzió

3 mg nátrium-diszulfitot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció/infúzió (injekció/infúzió).

Tiszta, színtelen vagy halványsárga, látható részecskéktől mentes oldat.

pH: 3,5-5,5

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az amikacin az alábbi, amikacinra érzékeny baktériumtörzsek okozta súlyos fertőzések rövid távú kezelésére szolgál, amennyiben kevésbé toxikus antimikrobiális szerek nem bizonyultak hatásosnak (lásd 5.1 pont):

súlyos légúti fertőzések;

súlyos csont- és ízületi fertőzések;

súlyos központi idegrendszeri fertőzések (az agyhártyák fertőzése is);

súlyos bőr- és lágyrészfertőzések, például égési sérülések sebfertőzései;

intraabdominalis fertőzések, például peritonitis;

posztoperatív fertőzések (pl. kardiovaszkuláris műtét után);

súlyos, szövődményes húgyúti fertőzések;

bacterialis endocarditis.

A fent felsorolt fertőzésekkel összefüggésbe hozható vagy feltételezhetően összefüggésbe hozható bacteriaemia kezelése.

Bizonyos súlyos fertőzések esetén, például neonatalis sepsis, penicillin típusú antibiotikumokkal kombinált kezelés szükséges lehet, mivel ezeket Gram-pozitív mikroorganizmusok, pl. Streptococcusok és S. pneumoniae okozhatják.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az amikacint általában más, megfelelő antibiotikumokkal kombinációban alkalmazzák. Az amikacin dózisa a fertőzés típusától, a beteg állapotától és a vesefunkciótól függ. A helyi terápiás irányelveket figyelembe kell venni.

Adagolás

A helyes adagolás kiszámításához meg kell mérni a beteg kezelés előtti testtömegét.

A vesefunkciót meg kell becsülni a szérum kreatininkoncentráció mérése alapján vagy az endogén kreatinin-clearance kiszámításával. A terápia során rendszeresen újra kell értékelni a vesefunkciót. A vér karbamidszintjének meghatározása sokkal kevésbé megbízható erre a célra.

Az amikacin szérumkoncentrációját meg kell mérni, ha lehetséges, a megfelelő, de nem túl magas koncentráció biztosítása érdekében. A terápia során a szérum csúcskoncentrációjának és mélyponti koncentrációjának időnkénti mérése egyaránt javasolt. Kerülendők a 35 mikrogramm/ml-t meghaladó (az injekció beadása után 30-90 perccel mért) csúcskoncentrációk, illetve a 10 mikrogramm/ml-t meghaladó (közvetlenül a következő dózis beadása előtt mért) mélyponti koncentrációk. Az adagolást ezeknek megfelelően kell módosítani. Normál veseműködésű betegeknél naponta egyszeri adagolás alkalmazható. Ezekben az esetekben a csúcskoncentrációk meghaladhatják a 35 mikrogramm/ml-t (lásd alább a napi egyszeri alkalmazásra és a vesekárosodásra vonatkozó információkat).

Felnőttek és 12 év feletti gyermekek és serdülők:

A normál veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 50 ml/perc) felnőttek, 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők számára javasolt intramuscularis vagy intravénás dózis 15 mg/ttkg/nap, amit napi egyetlen adagban vagy két egyenlő részre osztva, vagyis 12 óránként 7,5 mg/ttkg dózisban is be lehet adni. A teljes napi dózis nem haladhatja meg az 1,5 g ot. Endocarditisben és lázas neutropaeniában a naponta kétszeri adagolási rendet kell alkalmazni, mivel nincs elegendő adat a napi egyszeri adagolás alátámasztására.

Csecsemők, kisgyermekek és gyermekek 4 hetes kortól 12 éves korig:

A normál veseműködésű gyermekek számára javasolt intramuscularis vagy intravénás (lassú intravénás infúzióban beadott) dózis naponta egyszer 15-20 mg/ttkg vagy 12 óránként 7,5 mg/ttkg. Endocarditisben és lázas neutropaeniában a naponta kétszeri adagolási rendet kell alkalmazni, mivel nincs elegendő adat a napi egyszeri adagolás alátámasztására.

Újszülöttek:

A kezdő telítő dózis 10 mg/ttkg, amit 12 óránként 7,5 mg/ttkg követ (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Koraszülöttek:

Koraszülötteknek a javasolt dózis 12 óránként 7,5 mg/ttkg (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Egyéb szisztémás fertőzésekben a napi egyszeri adagolásra vonatozóan csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre (lásd még fent az amikacin csúcs- és mélyponti koncentrációira vonatkozó korlátozásokat).

A kezelés időtartama 7-10 nap. Az esetek többségében az aminoglikozidokat csak a kezelés kezdetén rendelik, amikor az inokulátum nagy mennyiségű, és a kezelés hatásossága még bizonytalan, és az előny/biztonságosság aránya miatt a kezelés időtartama legfeljebb 5 nap (a baktericid aktivitás/toxicitás korrelál a kezelés időtartamával). A teljes napi dózis egyik alkalmazás mód esetén sem haladhatja meg a napi 20 mg/ttkg-ot. Súlyos és szövődményes fertőzésben, amikor felmerül, hogy a kezelést 10 napnál tovább kell folytatni, akkor az amikacin-terápia alkalmasságát újra kell értékelni, és a kezelés folytatása esetén a szérum amikacin-szintjének monitorozásán kívül a vese-, hallás- és vestibularis funkciókat is monitorozni kell.

A javasolt adagolási séma mellett az amikacinra érzékeny kórokozók által előidézett, szövődménymentes fertőzés esetén a betegeknek 24–48 órán belül reagálniuk kell a terápiára. Amennyiben 3–5 nap után nem figyelhető meg egyértelmű klinikai válasz, akkor a kezelést le kell állítani, és ismét el kell végezni a kórokozó antibiotikum-érzékenységi vizsgálatát. Ha a fertőzés nem reagál a kezelésre, akkor antibiotikum-rezisztencia vagy műtéti drenálást igénylő góc állhat a háttérben.

Vesekárosodás

A naponta egyszeri adagolási rend vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <50 ml/perc) nem ajánlott, mivel ezek a betegek hosszabb ideig vannak ekkor kitéve magas mélyponti koncentrációnak. A vesekárosodásban szenvedő betegek esetében szükséges dózismódosításokat lásd alább.

A szokásos, napi kétszeri vagy háromszori adagolással végzett kezelésben részesülő, vesekárosodásban szenvedő betegek esetében – amennyiben lehetséges – megfelelő vizsgálatokkal monitorozni kell a szérum amikacin-koncentrációját. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás szükséges, amelyet vagy a normál dózisok hosszabb időközönként történő adagolásával vagy csökkentett dózisok adott időközönként történő adagolásával kell végezni.

Mindkét módszer a beteg kreatinin-clearance vagy szérumkreatinin értékein alapul, mivel ezekről állapították meg, hogy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében korrelálnak az aminoglikozid felezési idejével. Ezeket az adagolási rendeket kizárólag a beteg állapotának gondos klinikai és laboratóriumi monitorozása mellett kell alkalmazni, és szükség szerint módosítani kell, beleértve a dialízis esetén szükséges módosításokat is.

Az adagolási intervallumok megnövelése normál dózisok alkalmazásával

Amennyiben a kreatinin-clearance adatok nem állnak rendelkezésre, és a beteg állapota stabil, akkor a normál egyszeri dózisra (vagyis a 7,5 mg/ttkg, amelyet normális veseműködésű beteg naponta kétszer kapna) vonatkozó, órában kifejezett adagolási intervallum úgy számítható ki, hogy a szérum kreatininszint értékét megszorozzuk 9-cel. Ha például a szérum kreatininkoncentrációja 2 mg/100 ml, akkor az ajánlott, egyszeri dózist (7,5 mg/ttkg) 18 óránként kell adni.

A dózis csökkentése meghatározott adagolási intervallumok esetén

Ha az amikacint meghatározott időközönként kell alkalmazni vesekárosodásban, akkor a dózist kell csökkenteni. Ezeknél a betegeknél a szérum amikacin-szintjét mérni kell a pontos adagolás és a túl magas szérumkoncentráció elkerülése érdekében. Amennyiben a szérumkoncentráció mérése nem kivitelezhető, és a beteg állapota stabil, akkor a vesekárosodás mértékének legkönnyebben meghatározható indikátora – amely támpontként használható az adagoláshoz – a szérum-kreatininszint és a kreatinin-clearance érték.

A kezelést a normál dózissal, 7,5 mg/ttkg-os telítő dózissal kell megkezdeni. Ez a dózis a normál veseműködés esetén a fentiek szerint kiszámított normál javasolt dózisnak felel meg.

A 12 óránként adott fenntartó dózist a beteg kreatinin-clearance értékében bekövetkezett csökkenéssel arányosan kell csökkenteni, amit az alábbi képlettel kell kiszámítani:

12 óránként alkalmazott fenntartó adag =

mért CrCL (ml/perc-ben) × számított telítő dózis (mg-ban)

Normál CrCL (ml/perc-ben)

(CrCL = kreatinin-clearance)

Egy másik iránymutatás a 12 óránként alkalmazott csökkentett dózis kiszámítására (ismert dinamikus egyensúlyi állapoti szérumkreatinin-érték esetén) a normál javasolt dózist kell elosztani a szérum-kreatininszinttel.

A fenti adagolási sémák nem szigorú javaslatok, hanem iránymutatások arra vonatkozóan, ha a szérum amikacin-szint mérése nem kivitelezhető.

Elhízott betegek

Az amikacin csupán kismértékben diffundál a zsírszövetbe. A megfelelő, mg/ttkg‑ban megadott dózist a beteg becsült ideális testtömegéhez az azon felüli tömeg 40%-át hozzáadva kapott testtömeg alapján lehet kiszámítani.

A dózismódosítást a plazmaszint monitorozása alapján kell végezni. A maximális napi 1,5 g dózist nem szabad túllépni. A kezelés időtartamát 7–10 napra kell korlátozni.

Asciteses betegek

A megfelelő szérumkoncentráció biztosításához nagyobb dózisokat kell alkalmazni, figyelembe véve a viszonylag nagyobb mértékű megoszlást az extracelluláris folyadéktérben.

Az alkalmazás módja

Az Amikacin Noridem intramuscularisan vagy intravénásan adható be. A helyi terápiás irányelveket figyelembe kell venni.

Intravénás alkalmazás

Felnőtteknél beadható injekcióban (2-3 perc alatt) de lassú infúzióban is, 30-60 perc alatt is. A 30 perc alatt beadott lassú infúzió, és a szérum amikacin-koncentrációjának az infúzió befejezése után 30 perccel történő mérése megfelelő eljárásnak tekinthető a farmakokinetikai/farmakodinamikai célkitűzések és a gyógyszerkoncentrációk monitorozásának megfelelő időpontokban, standardizált megközelítéssel történő végzése szempontjából.

Speciális ajánlások intravénás alkalmazásra gyermekeknél és serdülőknél

Gyermekeknél és serdülőknél az oldószer mennyisége a beteg által tolerált amikacin mennyiségétől függ. Az oldatot általában 30-60 perc alatt kell beadni. Csecsemőknek 1–2 órás infúziót kell adni.

Az amikacin nem keverhető más gyógyszerekkel, de beadható külön, a javasolt dózisban és alkalmazási módon.

A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

Az amikacin-szulfát injekció ellenjavallt a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.

Az amikacin-szulfát injekció ellenjavallt más aminoglikozidokkal szembeni túlérzékenység esetén, az ezen gyógyszercsoportra érzékeny betegek esetében ismert keresztérzékenység miatt.

Emellett az amikacin-szulfát injekció ellenjavallt:

ataluren egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság szükséges, amennyiben a gyógyszer alkalmazása vesekárosodásban, hallás‑ vagy vestibularis károsodásban szenvedő betegeknél történik. A parenterális aminoglikozid-kezelésben részesülő betegek állapotát monitorozni kell az esetleges ototoxicitás és nephrotoxicitás észlelése érdekében. A 14 napot meghaladó kezelések biztonságosságát nem igazolták.

Neuro-/ototoxicitás

Aminoglikozidokkal kezelt betegeknél vestibularis és/vagy kétoldali auditoros ototoxicitásban megnyilvánuló neurotoxicitás léphet fel. Az aminoglikozidok által indukált ototoxicitás kockázata magasabb a vesekárosodásban szenvedő betegek esetében, illetve akiknél a kezelés 5-7 napnál hosszabb ideig tart, még egészséges személyeknél is. Először általában a magas frekvenciájú hangok hallása esik ki, ami csak audiometriás vizsgálattal mutatható ki. Vertigo léphet fel, amely a vestibularis károsodás jele lehet. A neurotoxicitás egyéb megnyilvánulási formái közé tartozik a zsibbadás, bizsergő érzés a bőrön, izomrángás és görcsrohamok. Azoknak a betegeknek, akiknél cochlearis vagy vestibularis károsodás alakul ki, nem feltétlenül vannak a VIII. agyideget érintő toxicitás kialakulására figyelmeztető tüneteik, és előfordul, hogy csak a gyógyszer adásának leállítása után jelentkezik a teljes vagy részleges, irreverzibilis, kétoldali süketség vagy rokkantságot okozó vertigo. Az aminoglikozid által indukált ototoxicitás általában irreverzibilis.

Fokozott az ototoxicitás kockázata mitokondriális DNS-mutáció (különösen a 12S rRNS-génszekvencia 1555. nukleotidjának A-G szubsztitúciója) fennállása esetén, még akkor is, ha az aminoglikozid szérumszintje a kezelés során az ajánlott tartományon belül van. Az ilyen betegeknél megfontolandó más kezelés választása.

Azoknál a betegeknél, akiknek a családi anamnézisében releváns mutáció vagy aminoglikozid kiváltotta süketség szerepel, megfontolandó más kezelés választása vagy az alkalmazás előtti genetikai vizsgálat.

Neuromuscularis toxicitás

Neuromuscularis blokádról és légzésbénulásról számoltak be aminoglikozidok parenteralis befecskendezését, helyi becsepegtetését (például ortopédiai vagy hasi műtétek során végzett öblítés, illetve empyema lokális kezelése során), valamint per os alkalmazását követően. Amennyiben aminoglikozidokat alkalmaznak bármilyen úton, figyelembe kell venni a légzésbénulás lehetőségét, különösen olyan betegeknél, akik anesztetikumot vagy neuromuscularis blokádot okozó gyógyszereket kapnak egyidejűleg (lásd 4.5 pont). Neuromuscularis blokád fellépése esetén a kalciumsók visszafordíthatják a légzésbénulást, de mechanikus légzéstámogatásra is szükség lehet.

Amikacin nagy dózisaival kezelt laboratóriumi állatoknál neuromuscularis blokádot és izombénulást mutattak ki.

Rendkívüli óvatosságot igényel, ha az aminoglikozidokat neuromuscularis betegségben, pl. myasthenia gravis-ban, vagy Parkinson-kórban szenvedő betegnek adják, mivel az aminoglikozidok a kuráréhoz hasonlóan hatnak a neuromuscularis junkcióra és így fokozhatják az izomgyengeséget.

Nephrotoxicitás

Az aminoglikozidok potenciálisan nephrotoxikus hatású gyógyszerek. A nephrotoxicitás független a plazmában mért csúcskoncentrációtól (Cmax). A nephrotoxicitás kockázata nagyobb vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és azoknál, akik nagy dózisokat kapnak, vagy akiknek a kezelése hosszabb ideig tart.

A betegeknek megfelelő hidráltsági állapotban kell lenniük a kezelés alatt, és a vesefunkciót a meg kell határozni a szokásos módszerekkel a terápia megkezdése előtt, valamint a terápia alatt naponta. A dózisok csökkentése szükséges a vesefunkció károsodásának következő jeleinek észlelésekor: cylindruria, leukocyták vagy vörösvértestek jelenléte a vizeletben, albuminuria, a kreatinin-clearance csökkenése, csökkent vizelet fajsúly, hyperazotaemia, emelkedett szérum-kreatininszint és oliguria. A kezelést abba kell hagyni, ha az azotaemia fokozódik, vagy ha a vizeletmennyiség fokozatosan csökken.

Időseknél előfordulhat olyan vesekárosodás, amelyet a rutin szűrőmódszerek – például BUN vagy szérum-kreatininszint – nem feltétlenül mutatnak ki. A kreatinin-clearance meghatározása hasznosabb lehet. Aminoglikozid-kezelés alatt álló idős betegeknél különösen fontos a vesefunkció monitorozása.

Szorosan monitorozni kell a vesefunkciót, valamint a VIII. agyideg működését, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a terápia kezdetén ismert vagy feltételezhető vesekárosodás áll fenn, illetve akiknek kezdetben normális a veseműködésük, viszont később a terápia során vesekárosodás jeleit mutatják. Amennyiben lehetséges, az amikacin szérumkoncentrációját monitorozni kell a megfelelő gyógyszerszintek biztosítása és a potenciálisan toxikus gyógyszerszintek elkerülése érdekében. A csökkent fajsúly, a fokozott fehérjeürítés, illetve a sejtek és cilinderek jelenlétének észlelése érdekében vizeletvizsgálatot kell végezni. A vér karbamidnitrogén-szintjét, a szérum kreatininszintjét vagy a kreatinin clearance-t rendszeresen mérni kell. Sorozatosan ismételt audiogrammokat kell felvenni, ha erre lehetőség van, amikor a beteg elég idős a vizsgálathoz, különösen magas kockázatú betegek esetén. Ototoxicitás (szédülés, vertigo, tinnitus és hallásvesztés) vagy nephrotoxicitás jeleinek fellépése a gyógyszer adásának leállítását vagy az adagolás módosítását teszi szükségessé.

Egyéb neurotoxikus vagy nephrotoxikus gyógyszerek egyidejű vagy az aminoglikozidot követő, szisztémás és helyi alkalmazása kerülendő. A toxicitás kockázata fokozott lehet előrehaladott életkor, dehidráció és Child-Pugh B és C osztályú májcirrhosis esetén is.

Az aminoglikozidok és a β-laktám antibiotikumok (penicillinek vagy cefalosporinok) keverése in vitro jelentős kölcsönös inaktivációt okozhat. A szérumban az aktivitás csökkenése akkor is kialakulhat, ha az aminoglikozid vagy penicillin típusú antibiotikumot in vivo eltérő módon adják be. Az aminoglikozid inaktivációja csak súlyos vesekárosodás esetén válik klinikailag jelentőssé. Az inaktiváció folytatódhat az elemzésre vett testfolyadékmintában is, így az aminoglikozidszint pontatlan meghatározásához vezethet. A mintákat megfelelően kell kezelni (a vizsgálatot azonnal el kell végezni, a mintát le kell fagyasztani vagy béta-laktamázt kell hozzájuk adni).

Allergiás reakciók

Az Amikacin Noridem nátrium-diszulfitot tartalmaz, amely bizonyos, arra érzékeny személyeknél allergiás reakciót képes kiváltani, például anafilaxiás sokkot és életveszélyes tüneteket vagy kevésbé súlyos asthmás epizódokat. A szulfitérzékenység az összpopulációban nem gyakori, és az incidenciája összességében valószínűleg alacsony. A szulfitérzékenység gyakoribb az asthmás betegeknél, mint a nem asthmás betegeknél.

Gyermekek és serdülők

Az aminoglikozidokat óvatossággal kell alkalmazni a koraszülötteknél és újszülött csecsemőknél, az ilyen betegek veséjének fejletlensége és az aminoglikozidok ennek következtében megnyúlt felezési ideje miatt.

Egyebek

Helyi alkalmazást követően az aminoglikozidok gyorsan és majdnem teljesen felszívódnak, kivéve sebészeti beavatkozások során a húgyhólyagban történő alkalmazáskor. Irreverzibilis süketségről, veseelégtelenségről és neuromuscularis blokád okozta halálról számoltak be aminoglikozidokkal nagy vagy kis műtéti területeken végzett öblítést követően.

Mint más antibiotikumok esetében is, az amikacin-kezelés alatt is okozhatja a nem érzékeny organizmusok elszaporodását. Ilyen esetben megfelelő kezelést kell kezdeni.

Amikacin intravitrealis beadását (szembe történő beinjekciózását) követően néhány esetben végleges látásvesztéshez vezető maculainfarctusról számoltak be.

Segédanyagok

Nátrium: Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Nátrium-diszulfit: Ritkán súlyos túlérzékenységi reakciót és hörgőgörcsöt okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A lehetséges additív hatások miatt egyéb neurotoxikus, ototoxikus (teikoplanin) vagy nephrotoxikus gyógyszerek, például bacitracin, ciszplatin, amfotericin B, ciklosporin, takrolimusz, cefaloridin, paromomicin, viomicin, polimixin B, kolisztin, vankomicin, illetve egyéb aminoglikozidok egyidejű vagy az aminoglikozidot követő alkalmazása kerülendő. Az aminoglikozidok és cefalosporinok egyidejű parenterális alkalmazását követően fokozott nephrotoxicitásról számoltak be. A cefalosporinok egyidejű alkalmazása tévesen magas szérum-kreatininszint meghatározásához vezethet.

Az amikacin-szulfát csúcshatású diuretikumokkal (etakrinsavval vagy furoszemiddel) kombinált alkalmazása kerülendő, mivel ezek a diuretikumok önmagukban is okozhatnak ototoxicitást. Emellett intravénás alkalmazás esteén a diuretikumok fokozhatják az aminoglikozidok toxicitását a szérum és a szövetek antibiotikumkoncentrációjának megváltoztatásával.

A szérumban az aktivitás csökkenése akkor is kialakulhat, ha az aminoglikozid vagy penicillin típusú antibiotikumot in vivo eltérő módon adják be.

Biszfoszfonátok

Aminoglikozidok biszfoszfonátokkal történő együttes alkalmazása esetén fokozott a hypocalcaemia kockázata.

Platinatartalmú szerekkel történő egyidejű alkalmazás esetén fokozott az aminoglikozidok nephrotoxicitásának kockázata és az ototoxicitás lehetősége.

Az egyidejűleg adott tiamint (B1-vitamin) károsíthatja a gyógyszer reaktív nátrium-diszulfit összetevője.

Az indometacin újszülötteknél növelheti az amikacin plazmakoncentrációját.

Anesztetikumok, neuromuszkuláris blokkolók, például szukcinilkolin, dekametónium, atrakurium, rokurónium, vekurónium, illetve nagymennyiségű, citráttal antikoagulált vér transzfúziója esetén fennáll a légzésbénulás kockázata.

Amikacin/izomrelaxánsok és egyéb anyagok

Amikacinnal és izomrelaxánsok (pl. d-tubokurarin), kurarizáló szerek, botulinum toxin, polimixin antibiotikumok, prokainamid, nagymennyiségű citrátos vér vagy inhalációs anesztetikum (pl. halotán) egyidejű alkalmazása során számítani kell arra, hogy az ilyen gyógyszerek által kiváltott neuromuscularis blokád fokozódni fog. Műtéti beavatkozáskor az altatóorvost tájékoztatni kell arról, hogy a beteg ezt a gyógyszert kapja. A kalciumsó-injekciók visszafordíthatják az aminoglikozidok által létrehozott neuromuscularis blokádot (lásd 4.9 pont).

Ataluren

Az amikacin nem adható együtt atalurennel, mivel az fokozhatja az aminoglikozidok nephrotoxicitását (lásd 4.3 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az amikacin terhes nőknél és újszülött csecsemőknél kizárólag orvosi felügyelet mellett alkalmazható, ha feltétlenül szükséges (lásd 4.4 pont).

Az aminoglikozidok terhes nőknél történő alkalmazásáról csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre. Az aminoglikozidok magzati károsodást okozhatnak. Az aminoglikozidok átjutnak a placentán, és beszámoltak olyan esetekről, amikor irreverzibilis, bilaterális, congenitalis teljes süketség alakult ki olyan gyermekeknél, akiknek édesanyját a terhesség alatt sztreptomicinnel kezelték. Bár terhes nők más aminoglikozidokkal történt kezelései kapcsán nem jelentettek mellékhatásokat a magzatok, illetve az újszülöttek esetében, a káros hatások kockázata fennáll. Amennyiben sor kerül az amikacin terhesség alatti alkalmazására, vagy ha a beteg teherbe esik a gyógyszeres kezelés alatt, akkor tájékoztatni kell őt az amikacin magzatra gyakorolt potenciális káros hatásairól.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az amikacin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. El kell dönteni, hogy a szoptatást vagy a kezelést függesztik-e fel.

Termékenység

Reprodukciós toxicitási vizsgálatokban egereknél és patkányoknál nem számoltak be az amikacin esetében termékenységre gyakorolt hatásról vagy magzati toxicitásról (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítmény gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Bizonyos mellékhatások (lásd 4.8 pont) károsan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Minden aminoglikozid okozhat ototoxicitást, nephrotoxicitást és neuromuscularis blokádot. Ezek a toxikus hatások gyakrabban jelentkeznek vesekárosodásban szenvedő betegeknél, egyéb ototoxikus vagy nephrotoxikus gyógyszerekkel kezelt betegeknél, illetve olyanoknál, akiket a javasoltnál hosszabb ideig és/vagy nagyobb dózisokkal kezelnek (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások szervrendszerek és MedDRA terminológia, illetve gyakoriság szerint kerültek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

a Lásd 4.4 pont

b Az amikacin intravitrealisan nem alkalmazható. Az amikacin üvegtestbe történő adását (szembe adott injekciót) követően vakság és retina infarctus előfordulásáról számoltak be.

(1) Ezek a hatások különösen akkor jelentkeznek, ha a javasolt dózist túllépték, ha a kezelés 10 napnál hosszabb, vagy ha a dózist nem csökkentették megfelelően a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A vestibularis zavar kezdeti tünetei a szédülés, hányinger és hányás. A beteg vizsgálata során gyakran észlelhető nystagmus. A vestibularis zavar szinte minden esetben reverzibilis. A cochlearis károsodás első tünetei közé tartozik a magas frekvenciákat (4000 Hertz) érintő halláskárosodás, amit hallásvesztés követ, és ami csak audiometriás vizsgálattal mutatható ki.

(2) Egy másik nem gyakori mellékhatás a vesetubulusok vesekárosodással járó károsodása. A vesekárosodás mechanizmusa magában foglalja a lizoszómák akkumulációját, a foszfolipáz-gátlást és a tubulussejtek nekrózisát az amikacin ismételt adását követően. A naponta egyszeri adagolás csökkentheti a nephrotoxicitás kockázatát. A vesekárosodás változó mértékben reverzibilis, de a kumuláció kockázatával jár, ami ototoxikus hatásokat okozhat, vagy azokat súlyosbíthatja. Előfordulhat a szérum kreatininkoncentrációjának emelkedése, a vizeletben megjelenhet albumin, vörösvértest és fehérvérsejt vagy cilinder; uraemia és oliguria is lehetséges.

(3) Ritkán, ha a gyógyszer intravénás infúzióját túl gyorsan adják, súlyos légzésdepresszió jelentkezhet. Izolált esetekben ez légzésbénuláshoz vezethet; ennek a kockázata akkor is fennáll, ha az amikacint anesztetikummal és izomrelaxánssal kombinációban alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

A vesefunkcióban bekövetkező változások a gyógyszer adásának leállításakor általában reverzibilisnek bizonyultak.

A VIII. agyidegre gyakorolt toxikus hatások okozhatnak hallásvesztést, egyensúlyzavart vagy mindkettőt. Az amikacin elsősorban a hallást érinti. A cochlearis károsodásba beletartozik a magas frekvenciájú hangok észlelésének kiesése, amely általában a halláskárosodás audiometriás vizsgálattal történő kimutatása előtt jelentkezik (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén általános nephrotoxicitási, ototoxicitási és neurotoxicitási (neuromuscularis blokád) kockázat áll fenn. A légzésleállással járó neuromuscularis blokád megfelelő kezelést igényel, például kalciumsók (kalcium-glükonát vagy kalcium-laktobionát 10-20%-os oldata) alkalmazását (lásd 4.4 pont). Túladagoláskor vagy toxikus reakciók megjelenésekor peritoneális dialízis vagy hemodialízis alkalmazásával lehet gyorsítani az amikacin eltávolítását a vérből.

A folyamatos arteriovenosus hemofiltráció szintén segíthet a vér amikacin-szintjének csökkentésében.

Újszülötteknél megfontolható a cseretranszfúzió is.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, aminoglikozid antibiotikumok, egyéb aminoglikozidok, ATC-kód: J01GB06

Hatásmechanizmus

Az amikacin az érzékeny mikrobákban a bakteriális riboszóma proteinszintézisének gátlásán keresztül hat, amit a riboszomális RNS-sel létrejövő kölcsönhatással, majd az ezt követő átírásgátlással ér el. Ennek eredménye a baktericid hatás.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés

Az amikacin baktericid hatásának előrejelzéséhez szükséges legfontosabb PK/PD paraméterek a maximális szérumkoncentráció (Cmax) és az adott patogénre vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) aránya. A 8:1 vagy 10:1 Cmax/MIC arányt tekintik hatásos baktériumölő és a baktériumok újraszaporodását gátló eredménynek.

Az amikacin posztantibiotikus hatást mutat mind in vitro, mind in vivo körülmények között. A posztantibiotikus hatás a legtöbb Gram-negatív bacillus elleni hatásosság csökkenése nélkül teszi lehetővé az adagolási intervallumok megnyújtását.

A rezisztencia mechanizmusa(i)

Az amikacinnal szembeni rezisztencia az alábbi mechanizmusok következtében jöhet létre:

Enzimatikus inaktiválás: Az aminoglikozid-molekulák enzimatikus módosítása a rezisztencia legelterjedtebb mechanizmusa. Ezt a hatást a többnyire plazmidok által kódolt acetiltranszferázok, foszfotranszferázok vagy nukleotidiltranszferázok fejtik ki. Az amikacin hatékonynak mutatkozott több aminoglikozid-rezisztens törzzsel szemben, mivel ellenáll az aminoglikozid inaktiváló enzimek hatásának.

Csökkent penetráció és aktív efflux: Ilyen rezisztencia-mechanizmusokat a Pseudomonas aeruginosa esetében lehet megfigyelni. Nemrégiben nyert adatok arra utalnak, hogy hasonló rezisztencia-mechanizmus alakult ki az Acinetobacter fajok esetében is.

A célstruktúra megváltoztatása: A riboszómákon belüli módosulást csak alkalmanként figyelték meg a rezisztencia okaként.

A rezisztencia kialakulása a terápia alatt nem jellemző. Létezik részleges keresztrezisztencia az amikacin és más aminoglikozid antibiotikumok között.

Érzékenységi vizsgálat határértékei

Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) az amikacin vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található:

https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx

Az amikacin hatásspektruma:

Az adott fajokra vonatkozó szerzett rezisztencia elterjedése földrajzilag és időben is eltérő lehet, ezért javasolt a rezisztencia viszonyokra vonatkozó helyi információk beszerzése, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Amennyiben ez szükséges, szakorvos tanácsát kell kérni, ha a helyi rezisztencia elterjedése olyan, hogy a készítmény alkalmazhatósága, legalábbis bizonyos típusú fertőzések esetében, megkérdőjelezhető.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Staphylococcus aureus

Staphylococcus haemolyticus

Staphylococcus hominis

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Acinetobacter pittii

Citrobacter freundii

Citrobacter koseri

Enterobacter aerogenes

Enterobacter cloacae

Escherichia coli

Klebsiella oxytoca

Klebsiella pneumoniae

Morganella morganii

Proteus mirabilis

Proteus vulgaris0

Pseudomonas aeruginosa1

Salmonella enterica0

Serratia liquefaciens0

Seratia marcescens

Shigella spp.

Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Staphylococcus epidermidis

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Acinetobacter baumannii

Eredendően rezisztens mikroorganizmusok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Enterococcus spp.

Streptococcus spp.

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Burkholderia cepacia

Stenotrophomonas maltophila

Anaerobok

Bacteroides spp.

Prevotella spp.

Egyéb mikroorganizmusok

Chlamydia spp.

Chlamydophila spp.

Mycoplasma spp.

Ureaplasma urealyticum

1 A különleges betegcsoportokból, pl. cysticus fibrosisban szenvedő betegekből származó izolátumok rezisztencia aránya ≥10%.

0 A táblázatok publikálásának időpontjában naprakész adatok nem álltak rendelkezésre. Az alapvető szakirodalomban, az irányadó szakkönyvekben és terápiás ajánlásokban érzékenységet feltételeznek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Általános:

Egészséges felnőtteknél az átlagos szérum felezési idő valamelyest meghaladja a 2 órát, az átlagos teljes látszólagos megoszlási térfogat 24 liter, körülbelül a testtömeg 28%-a. A szérumban plazmaproteinekhez 0-11%-ban kötődik. Az átlagos szérum clearance körülbelül 100 ml/perc és a renális clearance normál veseműködésű betegeknél 94 ml/perc.

Az amikacin glomeruláris filtráció útján eliminálódik, ami az elimináció meghatározó útvonala. Vesekárosodás vagy csökkent glomeruláris filtrációs ráta esetén az antibiotikum kiválasztása még lassabb, ami megnyújtja a szérum felezési időt. Ezért a veseműködést szorosan monitorozni kell, és az adagolást annak megfelelően kell beállítani (lásd 4.2, Adagolás és alkalmazás, Vesekárosodás című pont).

Az ajánlott dózis beadását követően az amikacin terápiás szintjeit találták a csontban, a szívben, az epehólyagban, a tüdőszövetben, továbbá jelentős koncentrációkat mértek a vizeletben, az epében, a köpetben, a bronchialis szekrétumban, az interstitialis folyadékban, a pleuralis folyadékban és a synovialis folyadékban.

A napi többszöri adagolást vizsgáló tanulmányok adatai azt mutatták, hogy a liquor hatóanyagszintje egészséges csecsemők esetében a szérumkoncentrációk kb. 10-20%-át teszi ki, amely meningitis esetén elérheti az 50%-ot is.

Intramuscularis alkalmazás:

Az amikacin intramuscularis alkalmazás esetén gyorsan felszívódik és lokálisan jól tolerálható. Egészséges önkénteseknél az egyszeri intramuscularis dózis beadása után 1 órával mért átlagos csúcskoncentrációk: 250 mg (3,7 mg/ttkg) után 12 mikrogramm/ml, 375 mg (5 mg/ttkg) után 16 mikrogramm/ml és 500 mg (7,5 mg/ttkg) után 21 mikrogramm/ml. 10 óra múlva a plazmaszintek kb. 0,3 mikrogramm/ml, 1,2 mikrogramm/ml, illetve 2,1 mikrogramm/ml voltak. A javasolt dózisban alkalmazva, 10 napos ismételt adagolás esetén nincs bizonyíték az akkumulációra.

Normál vesefunkciójú betegeknél az intramuscularis dózis 91,9%-a választódott ki változatlan formában a vizelettel az első 8 óra során, az első 24 óra során pedig 98,2%-a. Hat óra múlva az átlagos vizeletkoncentráció 250 mg-os dózis esetén 563 mikrogramm/ml volt, 375 mg-os dózis esetén 697 mikrogramm/ml és 500 mg-os dózis esetén 832 mikrogramm/ml.

Intravénás alkalmazás:

Egyszeri 500 mg-os (7,5 mg/ttkg-os) dózisok egészséges felnőtt önkénteseknek, 30 perces infúzióban történő adagolását követően az átlagos maximális szérumkoncentráció 38 mikrogramm/ml volt az infúzió beadásának végén, 30 perc múlva 24 mikrogramm/ml, 1 óra múlva 18 mikrogramm/ml és 10 óra múlva pedig 0,75 mikrogramm/ml. A beadott dózis 84%-a választódott ki a vizelettel 9 óra alatt és 94%-a 24 óra alatt. Egészséges felnőttek a 12 óránként adott 7,5 mg/ttkg-os dózist jól tolerálták, és a gyógyszer akkumulációja nem volt megfigyelhető.

Normál veseműködésű felnőtt önkénteseknek egyszeri, 15 mg/ttkg dózist adtak be 30 perc alatt, intravénásan, az átlagos szérum csúcskoncentráció 77 mikrogramm/ml volt, a beadás után 1 órával 47 mikrogramm/ml és 12 órával pedig 1 mikrogramm/ml. Idős betegeknek (átlagos kreatinin-clearance 64 ml/perc) egyszeri, 30 perc alatt beadott, 15 mg/ttkg dózisú infúzió alkalmazása után az átlagos szérumkoncentráció 55 mikrogramm/ml volt, 12 órával a beadás után 5,4 mikrogramm/ml, 24 órával a beadás után pedig 1,3 mikrogramm/ml. Ismételt dózisokkal végzett vizsgálatokban napi egyszer 15-20 mg/ttkg-os dózisok normál vesefunkciójú betegeknél történő alkalmazása után az akkumulációra hatásai nem voltak megfigyelhetők.

Intramuscularis és intravénás alkalmazás:

Újszülöttek, főként koraszülöttek esetében az amikacin renális eliminációja csökkent mértékű.

Egyetlen, (születés utáni 1-6 napos korú) újszülöttekkel végzett vizsgálatban az újszülötteket születési testtömeg (<2000 g, 2000-3000 g és >3000 g) alapján csoportosították. Az amikacint intramuszkulárisan és/vagy intravénásan adták 7,5 mg/ttkg dózisban. A 3000 g feletti születési testtömegű újszülötteknél a clearance 0,84 ml/perc/ttkg, a terminális felezési idő pedig megközelítőleg 7 óra volt. Ebben a csoportban a kezdeti eloszlási térfogat 0,3 ml/ttkg és a dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogat 0,5 mg/ttkg volt. A kisebb születési testtömegű csoportokban a clearance/ttkg kisebb, a felezési idő hosszabb volt. A 12 óránkénti ismételt adagolás mellett a fenti csoportok egyikében sem mutatkozott akkumuláció 5 nap után.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Karcinogenitás

Egy patkányokon, inhalációs, liposzomás amikacinnal végzett kétéves karcinogenitási vizsgálatban a tüdőben laphámsejtes carcinomát 120 patkányból 2-nél figyelték meg. A tüdőtumor relevanciája a parenterálisan amikacint kapó személyek vonatkozásában nem ismert.

Genotoxicitás

Liposzomás amikacin gyógyszerformákkal végzett sorozatos in vitro és in vivo genotoxicitási vizsgálatok során nem figyeltek meg a mutagenitásra, illetve a genotoxicitásra utaló jeleket.

Reprodukcióra és a fejlődésre kifejtett toxicitás

Parenterálisan adagolt amikacinnal végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban egereknél és patkányoknál nem számoltak be a termékenységre gyakorolt hatásról vagy magzati toxicitásról.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-citrát-dihidrát

nátrium-diszulfit

kénsav (pH beállításhoz)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Az aminoglikozidok és a β-laktám antibiotikumok (penicillinek vagy cefalosporinok) infúziós oldatainak keverése jelentős kölcsönös inaktivációt okozhat. A szérumaktivitás csökkenése akkor is megfigyelhető, ha az aminoglikozid vagy penicillin-típusú antibiotikumot in vivo, eltérő alkalmazási módon adják be. Az aminoglikozid inaktivációja csak súlyos vesekárosodás esetén válik klinikailag jelentős mértékűvé. Az inaktiválódás folytatódhat a vizsgálatok céljára levett testfolyadék-mintákban, ami miatt az amikacin-szint mérése pontatlan eredményeket adhat. A mintákat megfelelően kell kezelni (azonnali vizsgálat, fagyasztás vagy β-laktamáz hozzáadása).

Ismert kémiai inkompatibilitás áll fenn amfotericin, klorotiazidok, eritromicin, heparin, nitrofurantoin, novobiocin, fenitoin, szulfadiazin, tiopenton, klórtetraciklin, B-vitamin és C-vitamin esetében. Az amikacint ezekkel a gyógyszerekkel tilos előkeverni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felbontatlan állapotban: 2 év

Felbontás után: 24 óra

Hígítás után:

A 2,5 mg/ml alatti végleges koncentrációjú hígított oldatokat azonnal fel kell használni.

A kémiai és fizikai, alkalmazás közbeni stabilitást 23-27 °C közötti hőmérsékleten mesterséges fényviszonyok mellett, illetve 2-8 °C közötti hőmérsékleten 0,9%-os nátrium-klorid- és Ringer-laktát oldattal történő hígítás után 2,5 mg/ml, 5,0 mg/ml, 7,5 mg/ml és 15,0 mg/ml amikacin-koncentráció mellett 24 óra időtartamig igazolták.

Kémiai és fizikai, alkalmazás közbeni stabilitást 23-27 °C közötti hőmérsékleten mesterséges fényviszonyok mellett 3 óra időtartamig, illetve 2-8 °C közötti hőmérsékleten 5%-os dextróz injekcióval, 5%-os dextróz és 0,2%-os nátrium-klorid injekcióval, illetve 5%-os dextróz és 0,45%-os nátrium-klorid, valamint 5%-os dextróz és Ringer-laktát oldattal történő hígítás után 2,5 mg/ml, 5,0 mg/ml és 7,5 mg/ml amikacin-koncentráció mellett 12 óra időtartamig igazolták.

A kémiai és fizikai, alkalmazás közbeni stabilitást 23-27 °C közötti hőmérsékleten mesterséges fényviszonyok mellett 6 óra időtartamig igazolták, illetve 2-8 °C közötti hőmérsékleten 5%-os dextróz injekcióval, 5%-os dextróz és 0,2%-os nátrium-klorid injekcióval, illetve 5%-os dextróz és 0,45%-os nátrium-klorid, valamint 5%-os dextróz és Ringer-laktát oldattal történő hígítás után 15,0 mg/ml amikacin-koncentráció mellett 24 óra időtartamig igazolták.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve amikor a felbontás/hígítás módszere kizárja a mikrobiális szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A feloldás utáni tárolási körülményekre vonatkozóan lásd a 6.3 pontot.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

I-es típusú, átlátszó üvegampulla dobozban.

1 vagy 10 db ampullát tartalmaz dobozonként.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A beadás előtt a gyógyszert meg kell vizsgálni, hogy nem színeződött-e el, illetve nincsenek-e benne szemcsék. Csak átlátszó, szemcséket nem tartalmazó oldat használható fel.

Egyszeri használatra.

A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani, a felhasználást követően azonnal.

Intravénás alkalmazás: Az oldatok elkészítése

Az intravénás beadásra szolgáló oldatot úgy kell elkészíteni, hogy a kívánt dózist hozzá kell adni 100 ml vagy 200 ml steril oldószerhez, például nátrium-klorid-oldathoz vagy 5%-os dextróz vizes oldathoz vagy bármilyen más kompatibilis oldathoz.

A készítményt aszeptikus körülmények között, az alábbiak egyikével kell hígítani:

- 5%-os dextróz-injekció;

- 5%-os dextróz- és 0,2%-os nátrium-klorid-injekció;

- 5%-os dextróz- és 0,45%-os nátrium-klorid-injekció;

- 0,9%-os nátrium-klorid-injekció;

- Ringer laktát injekció;

- Ringer laktát injekció 5%-os dextróz-injekcióval.

Gyermekeknél és serdülőknél a felhasznált folyadék mennyisége a beteg által tolerált mennyiségtől függ. Elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az amikacint 30-60 perc alatt adják be.

Megjegyzés: (két keresztes)

Osztályozás: II./3. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Noridem Enterprises Limited,

Evagorou & Makariou, Mitsi Building 3, Office 115,

1065 Nicosia, Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Amikacin Noridem 125 mg/ml oldatos injekció/infúzió

OGYI-T-24439/01 1×2 ml

OGYI-T-24439/02 10×2 ml

Amikacin Noridem 250 mg/ml oldatos injekció/infúzió

OGYI-T-24439/03 1×2 ml

OGYI-T-24439/04 10×2 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. augusztus 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. augusztus 15.