Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

1,0 g ampicillint (ampicillin‑nátrium formájában) és 0,5 g szulbaktámot (szulbaktám‑nátrium formájában) tartalmaz injekciós üvegenként.

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2,0 g ampicillint (ampicillin‑nátrium formájában) és 1,0 g szulbaktámot (szulbaktám‑nátrium formájában) tartalmaz injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyagok

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 115 mg (5 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 230 mg (10 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Fehér vagy csaknem fehér kristályos por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az alábbi, érzékeny kórokozók által okozott fertőzések:

felső és alsó légúti fertőzések: sinusitis, otitis media, epiglottitis, bakteriális pneumonia;

húgyúti fertőzések és pyelonephritis;

intraabdominális fertőzések (beleértve a peritonitist és a cholecystitist), nőgyógyászati fertőzések (endometritis és medencei cellulitis);

bőr-és lágyrészfertőzések;

csont- és ízületi fertőzések;

preoperatív vagy posztoperatív alkalmazás a sebfertőzések előfordulásának csökkentésére hasi, illetve kismedencei műtéteknél;

a fenti fertőzések bármelyikével összefüggésben lévő, vagy gyaníthatóan összefüggő bacteraemia kezelésére.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma napi dózisa 1,5 g (1 g ampicillin plusz 0,5 g szulbaktám) és 12 g (8 g ampicillin plusz 4 g szulbaktám) között lehet, 6‑8 óránként elosztva. Maximális napi dózisa szulbaktám hatóanyagra nézve 4 g.

Az adagolási gyakoriság módosítására lehet szükség a fertőzés súlyosságától, illetve a beteg vesefunkciójától függően.

A kezelést általában a láz és a fertőzés egyéb abnormális jeleinek megszűnését követő 48 óráig kell folytatni.

A kezelés hossza általában 5‑14 nap, amit súlyos esetben meg lehet hosszabbítani, vagy további ampicillinnel kiegészíteni.

Sebészeti fertőzések profilaxisára 1,5 g (1 g ampicillin plusz 0,5 g szulbaktám) - 3  g (2 g ampicillin plusz 1 g szulbaktám) Ampicillin/Sulbactam AptaPharma adható az anesztézia bevezetésekor, így elegendő idő áll rendelkezésre a hatékony szérum-, illetve szövetkoncentráció elérésére. Ez a dózis 6-8 óránként ismételhető, az esetek többségében az adagolást a műtétet követő 24 óra elteltével be lehet fejezni.

Gyermekek

A legtöbb fertőzés kezelésére a gyermekek, csecsemők és újszülöttek Ampicillin/Sulbactam AptaPharma dózisa 150 mg/ttkg/nap (ami 100 mg/ttkg/nap ampicillinnek és 50 mg/ttkg/nap szulbaktámnak felel meg).

Ezt az dózist 6-8 óránként alkalmazzák, kivéve az újszülöttek (különösen a koraszülöttek) egy hetes koráig, amikor is a javasolt dózis 75 mg/ttkg/nap (ami 50 mg/ttkg/nap ampicillinnek és 25 mg/ttkg/nap szulbaktámnak felel meg), 12 óránként alkalmazott osztott dózisban.

Dózismódosításra lehet szükség a betegség súlyosságától függően.

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma intramuscularis alkalmazása 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél ellenjavallt.

Alkalmazás vesekárosodásban szenvedő betegeknél

A vesefunkció súlyos károsodása (kreatinin-clearance: <30 ml/perc) a szulbaktám és az ampicillin eliminációjának kinetikáját hasonló mértékben befolyásolja, ezért arányuk a plazmában változatlan marad. Az ampicillin alkalmazási gyakorlatának megfelelően ilyen esetben az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma-t hosszabb időközökben kell alkalmazni.

A hemodialízis hasonló mértékben távolítja el a vérből a szulbaktámot és az ampicillint, ezért az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma-t közvetlenül a dialíziskezelés után, illetve azt követően 48 óránként kell alkalmazni a következő dialízis időpontjáig.

Az alkalmazás módja

Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.

Intravénás alkalmazás esetén az injekciós üveg tartalmát injekcióhoz való vízzel vagy egyéb kompatibilis oldattal kell feloldani és hígítani (lásd 6.3 pont). Elkészítés után az oldatot állni kell hagyni az esetleges habzás megszűnéséig az oldatot vizuális ellenőrzése és a tökéletes oldódásról való meggyőződés érdekében.

A dózis alkalmazható bolus injekcióként, legalább 3 perc alatt beadva; nagyobb hígítás (50-100 ml) esetén 15‑30 perc alatt intravénás infúzióban kell beadni.

Intramuscularis adagolás esetén az injekciót mélyen az izomba kell fecskendezni (mély intramuscularis injekció). A fájdalom elkerülése érdekében 0,5%-os steril lidokain-hidroklorid oldatos injekció használható az por feloldásához (3,2 ml 0,5%-os steril lidokain-hidroklorid oldatos injekció 1 g/0,5 g hatáserősségű ampicillin/szulbaktám esetében és 6,4 ml 0,5%-os steril lidokain-hidroklorid oldatos injekció 2 g/1 g ampicillin/szulbaktám esetében).

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 és a 6.3 pontokban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagaival szembeni túlérzékenység.

Bármely penicillin-származék iránti túlérzékenység.

Súlyos, azonnali típusú túlérzékenységi reakció (pl. anaphylaxia) az anamnézisben egy másik béta-laktám szerrel (pl. cefalosporin, karbapenem vagy monobaktám) szemben.

Az ampicillinnel összefüggésbe hozható májkárosodás az anamnézisben.

A gyógyszer intramuscularis alkalmazása előtt meg kell győződni arról, hogy a lidokain adása nem ellenjavallt.

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma intramuscularis alkalmazása 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél ellenjavallt.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Penicillinek (így az ampicillin/szulbaktám) alkalmazása esetén súlyos, esetenként halálos túlérzékenységi (anaphylaxiás) reakciókat jelentettek. Ezek a reakciók elsősorban penicillinre és/vagy többféle allergénre érzékeny betegeknél fordulhatnak elő.

Olyan betegekről is beszámoltak, akiknek az anamnézisében penicillin-hiperszenzitivitás szerepelt, és akiknél súlyos reakciók léptek fel cefalosporin-kezelés hatására. A kezelés megkezdése előtt a beteget gondosan ki kell kérdezni, nem érzékeny-e penicillinre, cefalosporinra, vagy egyéb allergénre. Allergiás reakció jelentkezése esetén a gyógyszer adását azonnal le kell állítani, és megfelelő kezelésben kell részesíteni a beteget.

Súlyos anaphylaxiás reakció esetén sürgősséggel adrenalint (epinefrint) kell adni. Szükség esetén oxigén, intravénás szteroidok, a légutak átjárhatóságának biztosítása –beleértve az intubációt –alkalmazandó.

Súlyos bőrreakciókat – pl. toxicus epidermalis necrolysist (TEN), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), exfoliatív dermatitist, erythema multiformét és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) – jelentettek ampicillin/szulbaktám-kezelés alatt álló betegeknél. Súlyos bőrreakció esetén az ampicillin/szulbaktám-kezelést le kell állítani, és a megfelelő kezelést el kell indítani (lásd 4.8 pont).

Bármely antibiotikum-kezeléshez hasonlóan fontos figyelni a gyógyszerre rezisztens kórokozók és gombák túlszaporodásának jeleire. Felülfertőződés esetén a gyógyszer adását abba kell hagyni és/vagy a megfelelő kezelést el kell kezdeni.

Clostridioides difficile által okozott hasmenés (Clostridioides difficile-associated diarrhoea, CDAD) kialakulását leírták szulbaktám/ampicillin-kezelés során, mint majdnem az összes antibakteriális hatóanyag alkalmazásánál is; súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet.

Antibakteriális hatóanyagokkal történő kezelés esetén megváltozik a vastagbél normál flórája, ami a Clostridioides difficile elszaporodásához vezet.

A Clostridioides difficile A és B toxint termel, ezek felelősek a CDAD kifejlődéséért. Toxint termelő hipervirulens Clostridioides difficile törzsek a morbiditás és a mortalitás emelkedését okozzák, mivel ezek a fertőzések antimikrobális terápiára rezisztensek lehetnek, és colectomia válhat szükségessé. CDAD-ra gondolni kell minden olyan beteg esetében, akinél hasmenés lépett fel az antibiotikum alkalmazását követően. Körültekintő anamnézis felvétel szükséges, mivel CDAD kialakulását leírták több mint 2 hónappal az antibakteriális kezelés után is.

Mint minden más tartós kezelés esetén, az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma-terápia során is a vese-, a májfunkció és a vérképzőrendszer rendszeres ellenőrzése ajánlott, elsősorban újszülöttek, koraszülöttek és csecsemők esetében.

Gyógyszer által előidézett májkárosodást, így többek között cholestaticus hepatitist és icterust hoztak összefüggésbe az ampicillin/szulbaktám alkalmazásával. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy jelezzék kezelőorvosuknak, ha a májbetegség jelei és tünetei jelentkeznek.

Mivel a mononucleosis infectiosa vírusos eredetű, az ampicillin/szulbaktám nem alkalmazható a kezelésére. Azon mononucleosisos betegeknél, akik ampicillint kaptak, nagy százalékban bőrkiütés jelentkezett. Az ampicillin okozta bőrkiütés lymphoid leukémiában szenvedő betegeknél is gyakran előfordul.

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 115mg (5 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 5,75%-ának felnőtteknél.

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 230 mg (10 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 11,5%-ának felnőtteknél.

A maximális napi 12 g-os dózis (8 g ampicillin és 4 g szulbaktám) (lásd 4.2 pont) 920,8 mg nátrium bevitelét eredményezné, ami megfelel a WHO által ajánlott napi maximális nátriumbevitel 46%‑ának. Ez a gyógyszer magas nátriumtartalmúnak tekintendő. Ennek a gyógyszernek a nátriumtartalmát alacsony nátriumtartalmú étrendet tartó betegeknél különösen figyelembe kell venni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Allopurinol

Az allopurinol és ampicillin együttes alkalmazása lényegesen fokozza a bőrkiütések előfordulási gyakoriságát, összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik csak ampicillint kapnak.

Aminoglikozidok

Az ampicillin in vitro elegyítése aminoglikozidokkal nagyfokú kölcsönös inaktivációt eredményez, így amennyiben az antibakteriális szereknek ezeket a csoportjait egyidejűleg kellene alkalmazni, akkor különböző beadási helyeken, legalább 1 órás időeltolódással kell azokat beadni (lásd 6.2 pont).

Antikoagulánsok

A parenterálisan alkalmazott penicillinek megváltoztathatják a thrombocyta-aggregációs és a koagulációs tesztek eredményeit. Ezek a hatások összeadódhatnak az alvadásgátlók hasonló irányú hatásaival.

Bakteriosztatikus gyógyszerek (klóramfenikol, eritromicin, szulfonamidok és tetraciklinek)

A bakteriosztatikus gyógyszerek befolyásolhatják a penicillinek baktericid hatásait, ezért javasolt elkerülni az egyidejű alkalmazásukat.

Metotrexát

A metotrexát egyidejű alkalmazása penicillinekkel a metotrexát clearence-ének csökkenését okozta, és ezáltal fokozta a metotrexát toxicitását. Az ilyen betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükségessé válhat a leukovorin nagyobb dózisokban és hosszabb ideig történő alkalmazása.

Probenecid

A probenecid csökkenti az egyidejűleg alkalmazott ampicillin és szulbaktám kiválasztását a vesetubulusokban; ez a hatás magasabb és hosszabb ideig fennmaradó szérumkoncentrációt, megnyúlt eliminációs felezési időt és a fokozott toxicitási kockázatot okoz.

Kölcsönhatások laboratóriumi tesztekkel

Álpozitív glükozúriát lehet megfigyelni Benedict-reagenssel, Fehling-reagenssel és Clinitest segítségével végzett vizeletvizsgálatok során.

Az ampicillin terhes nőknél történő alkalmazását követően a teljes konjugált ösztriol, az ösztriol-glükuronid, a konjugált ösztron és ösztradiol plazmakoncentrációinak átmeneti jellegű csökkenését figyelték meg. Ez a jelenség felléphet az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma alkalmazásakor is.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Reprodukciós állatkísérletek nem bizonyították az ampicillin vagy a szulbaktám magzatkárosító hatását. A szulbaktám és az ampicillin átjut a placentán.

A készítmény terhesség idején történő alkalmazásának biztonságossága nem igazolt, ezért az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma a terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható terápiás előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.

Szoptatás

Az ampicillin és a szulbaktám alacsony koncentrációban (0,11‑3 mg/l, illetve 0,13‑2,8 mg/l) kiválasztódik a humán anyatejbe. Szoptató anyáknál az ampicillin és a szulbaktám alkalmazása a gyermeknél hasmenést okozhat.

Az ampicillin és a szulbaktám a szoptatás ideje alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható terápiás előny meghaladja a lehetséges kockázatot.

Termékenység

Reprodukciós állatkísérletek nem bizonyították az ampicillin, illetve a szulbaktám termékenységre kifejtett károsító hatását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal szédülés, görcsrohamok és aluszékonyság előfordulhatnak az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma alkalmazása során, ezért a beteget figyelmeztetni kell, hogy nem vezethet gépjárművet, illetve nem kezelhet gépeket, amennyiben a fenti nemkívánatos hatások valamelyikét érzékeli.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások a MedDRA szervrendszeri kategóriák alapján, gyakoriság szerint kerültek felsorolásra. A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra:

nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – 1/10), nem gyakori ( 1/1000 – 1/100), ritka: ( 1/10 000 – 1/1000), nagyon ritka ( 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az önmagában alkalmazott ampicillin-kezelésre jellemző mellékhatások is észlelhetők az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma adása esetén.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az ampicillin-nátrium és a szulbaktám-nátrium akut toxicitásáról humán vonatkozásban jelenleg csak korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre. A gyógyszer túladagolása várhatólag olyan tünetekben nyilvánulhat meg, amelyek legfőképpen a gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatások fokozódását jelentik. Figyelembe kell venni, hogy a béta-laktám típusú antibiotikumok magas koncentrációi az agy-gerincvelői folyadékban neurológiai hatásokat okozhatnak, beleértve a görcsrohamok kialakulását is.

Kezelés

Mivel mind az ampicillin, mind a szulbaktám hemodialízissel eltávolítható a vérkeringésből, ez az eljárás nagymértékben elősegítheti a gyógyszer eltávolítását a szervezetből, ha a túladagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél következik be.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, penicillinek kombinációi, beleértve a béta-laktamáz-inhibitorokat

ATC-kód: J01CR01

Hatásmechanizmus

A szulbaktám sejtmentes bakteriális vizsgálati rendszerben végzett biokémiai vizsgálatok szerint a penicillin-rezisztens mikroorganizmusnál előforduló jelentős béta-laktamázok többségének irreverzibilis inhibitora. Míg a szulbaktám antibiotikus hatása főleg a Neisseriaceae családra korlátozódik, a rezisztens törzsek teljes baktériumsejtes rendszerében bizonyítottan meggátolja mind a penicillinek, mind a cefalosporinok lebontását, így ezen két gyógyszercsoporttal szinergista hatást fejt ki. Mivel a szulbaktám ugyancsak hozzákapcsolódik bizonyos penicillin-kötő fehérjékhez, bizonyos érzékeny törzsek nagyobb érzékenységet tanúsítanak a kombinációval, mint az önmagában alkalmazott béta-laktám antibiotikumokkal szemben.

A készítmény baktericid hatóanyaga az ampicillin, ami a benzilpenicillinhez hasonlóan az érzékeny kórokozókra úgy hat, hogy azok aktív sejtosztódási fázisában gátolja a sejtfal mukopeptid bioszintézisét.

Hatásspektrum

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma hatásspektruma széles, az alábbi baktériumokra terjed ki:

Gram-pozitív:

Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny), Staphylococcus epidermidis (beleértve a penicillin-rezisztens törzseket és néhány meticillin-rezisztens törzset), Streptococcus pneumoniae, Streptococcus faecalis és egyéb Streptococcus-fajok.

Gram-negatív:

Haemophilus influenzae és Haemophilus parainfluenzae (béta-laktamáz-pozitív és -negatív törzsek egyaránt)

Moraxella catarrhalis

Escherichia coli

Klebsiella-fajok

Proteus-fajok (indol-pozitív és indol-negatív egyaránt)

Anaerobok:

Bacteroides fragilis és rokon fajok

Rezisztencia

A szerzett rezisztencia mértéke eltérést mutat a fajok, országok és intézetek között, sőt akár egy kórház különböző osztályai között is.

Mint általában a béta-laktám típusú antibiotikumok, az ampicillin/szulbaktám sem hat a Chlamydia-fajok és a Mycoplasma-fajok által okozott fertőzésekre.

Érzékenységi vizsgálat határértékei

A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) az ampicillin/szulbaktám vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

Az ampicillin/szulbaktám gyorsan eloszlik a legtöbb szövetben és testfolyadékban.

Az agyba és a cerebrospinális folyadékba kis mértékben jut be, kivéve ezek gyulladásos megbetegedéseit. Intravénás, illetve intramuscularis beadást követően mind a szulbaktám, mind az ampicillin magas koncentrációt ér el a vérben.

Elimináció

Mindkét hatóanyag felezési ideje megközelítőleg 1 óra. A gyógyszer nagy része változatlan formában a vizelettel ürül.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A szultamicillinnek (orális prodrug, amelyből in vivo hidrolízist követően ampicillin és szulbaktám szabadul fel) kicsi az akut toxicitása. Szájon át történő adagolás esetén a szultamicillin-tozilát LD50 értéke rágcsálóknál 7 g/ttkg volt. Az önmagában alkalmazott szulbaktám LD50 értéke egereknél per os adagolás esetén>10 g/ttkg volt, míg intravénás alkalmazás esetén ez az érték kb. 3,6 g/ttkg volt. Az ezeknek megfelelő értékek patkányoknál>4 g/ttkg ill. 3,4 g/ttkg voltak.

A toxicitást a szultamicillin, a szulbaktám vagy a szulbaktám/ampicillin kombináció maximum 6 hónapig tartó, ismételt adagolásával határozták meg patkányoknál és kutyáknál.

A fent említett toxicitási vizsgálatokban a szultamicillin vagy szulbaktám adását követően a májra gyakorolt hatást észleltek. A májenzimek (GOT, GPT, LDH, AP) szintjének emelkedésén túl, a májban dózis- és időfüggő glikogéntárolás is kimutatható volt, ami reverzibilisnek bizonyult a gyógyszer alkalmazásának leállítása után. Ez a glikogéntárolás egyetlen ismert glikogéntárolási betegséggel sem volt azonosítható.

Ezen vizsgálatok során a szulbaktám nem okozott szignifikáns változást a glükóz-metabolizmusban. A glükóz elérhetőségében nem volt megfigyelhető klinikailag releváns hatás a szulbaktám/ampicillinnel több mint 2 hétig kezelt, diabetes mellitusban szenvedő betegek esetén.

Terápiás dózisú szultamicillin-kezelés után humán vonatkozásban nem várható a glikogén raktározása az elért plazmaszintek miatt.

Az antibiotikum-terápia várt, szokásos reakcióin túl (enyhe hasmenés vagy hányás) a toxicitásnak további jele nem volt kimutatható.

Nem végeztek hosszú távú állatkísérleteket a karcinogén hatás értékelésére.

A nagyszámú vizsgálatban sem a szulbaktám, sem az ampicillin nem mutatott szignifikáns mutagén hatást.

Egerekkel és patkányokkal végzett reprodukciós vizsgálatok során a humán dózist meghaladó dózisban alkalmaztak szultamicillint, és ezek során nem merült fel csökkent termékenységre vagy magzatkárosodásra utaló bizonyíték.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

Az Ampicillin/Sulbactam AptaPharma és az aminoglikozid típusú antibiotikumok feloldását és beadását elkülönítve kell végezni, mivel az aminopenicillinek mindegyike in vitro inaktiválja az aminoglikozidokat.

Az ampicillin-nátrium kevésbé stabil glükózt vagy egyéb szénhidrátot tartalmazó oldatokban, és tilos vérkészítményekkel vagy fehérje-hidrolizátumokkal elegyíteni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Elkészített oldat:

Az intramuscularis alkalmazás céljára 0,5%-os lidokain-oldattal készített és 25 °C-on tárolt oldatot 1 órán belül fel kell használni.

Az intravénás alkalmazásra szánt különböző oldószerekkel készült oldatok kémiai és fizikai stabilitása az alábbiak szerint igazolt:

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, amikor a felbontás/elkészítés/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

20 ml-es, I-es típusú átlátszó üvegből készült, 20 mm átmérőjű, I-es típusú brómbutil gumidugóval és kék színű lepattintható védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárt injekciós üvegek, dobozban.

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

20 ml-es, I-es típusú átlátszó üvegből készült, 20 mm átmérőjű, I-es típusú brómbutil gumidugóval és narancssárga színű lepattintható védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárt injekciós üvegek, dobozban.

10 darab injekciós üveget tartalmazó csomagolás.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Az elkészített oldat csak akkor használható, ha tiszta vagy opálos, és részecskéktől mentes.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

Intramuscularis beadásra,intravénás bolus beadásra, illetve továbbhígítást követő intravénás beadásra szánt oldatok elkészítéséhez az alábbi oldószermennyiségeket lehet használni:

*Elegendő mennyiségű többlettérfogat áll rendelkezésre a deklarált térfogatok felszívásához és alkalmazásához.

A kompatiblis oldószereket lásd a 4.2 és 6.3 pontokban.

Az inkompatibilitásokat lásd a 6.2 pontban.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Apta Medica Internacional d.o.o.

Likozarjeva ul. 6. SI-1000 Ljubljana

Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-23935/01 10× injekciós üveg

Ampicillin/Sulbactam AptaPharma 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-23935/02 10× injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. augusztus 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. július 12.