1. A GYÓGYSZER NEVE
Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
150 mg bikalutamid filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyagok: 177,5 mg laktóz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér színű, kerek filmtabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta önmagában vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia mellett adjuváns terápiaként javallt lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegek kezelésére, akiknél nagy a betegség progressziójának kockázata (lásd 5.1 pont).
Nem metasztatizáló prosztatarák kezelésére, amikor mihamarabb hormonális terápia megkezdése javasolt.
Metasztatizáló prosztatarák kezelése olyan betegek esetében, akiknél a sebészeti vagy a gyógyszeres kasztráció nem vezet eredményre, vagy nem elfogadható.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőtt férfiak, az időseket is beleértve:
Naponta egyszer 150 mg, legalább 2 éves kezelési periódusban.
Gyermekpopuláció:
A bikalutamid nem adható gyermekeknek vagy serdülőkorúaknak (lásd 4.3 pont).
Vesekárosodás:
Dózismódosítás nem szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) nincs tapasztalat a bikalutamid alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont).
Májkárosodás:
Dózismódosítás nem szükséges enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Akkumuláció előfordulhat közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell lenyelni étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül.
4.3 Ellenjavallatok
A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta nőknél (lásd 4.6 pont), gyermekeknél és 18 évesnél fiatalabb serdülőknél történő alkalmazása ellenjavallt.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Terfenadinnal, asztemizollal vagy ciszapriddel történő egyidejű adása ellenjavallt (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet.
A bikalutamid nagymértékben metabolizálódik a májban. A rendelkezésre álló adatok szerint a gyógyszer eliminációja nagymértékben lassulhat súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben, melynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat. Ezért a gyógyszer csak megfelelő körültekintéssel alkalmazandó közepesen súlyos illetve súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben. Időnként májfunkciós vizsgálatok elvégzése válhat szükségessé, mivel a máj működésében változások következhetnek be. Az esetek többsége a kezelés első 6 hónapjában fordul elő.
A bikalutamid alkalmazásakor ritkán májelégtelenséget és súlyos májműködési zavarokat figyeltek meg és halálos kimenetelű eseteket is jelentettek (lásd 4.8 pont). A terápiát fel kell függeszteni, amennyiben bármilyen rendellenesség súlyossá válik.
Mivel a bikalutamid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban nincs tapasztalat (kreatinin-clearance < 30 ml/perc), a bikalutamidot ezeknél a betegeknél csak óvatosan szabad alkalmazni.
Azoknál a betegeknél, akiknél a betegség objektív progresszióját és a PSA-szint emelkedését tapasztalják, megfontolandó a bikalutamid-kezelés felfüggesztése.
A bikalutamid a citokróm P450 (CYP 3A4) inhibitora, ezért a CYP 3A4 által metabolizált szerekkel való együttadásakor óvatosság szükséges (lásd 4.3 és 4.5 pont).
A szívműködés rendszeres ellenőrzése ajánlott szívbetegségben szenvedő, bikalutamid 150 mg-mal kezelt betegeknél.
Androgén-szupressziós kezelés hatására meghosszabbodhat a QT-intervallum.
Olyan betegek esetében, akiknek a kórtörténetében QT-intervallum–megnyúlás vagy a QT‑szakasz megnyúlását előidéző kockázati tény szerepel, továbbá azoknál, akik egyidejűleg a QT‑szakaszt esetlegesen megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5 pont), a kezelőorvosnak a bikalutamid‑kezelés elindítása előtt fel kell mérnie az előny-kockázat arányt, beleértve ebbe a torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is.
Az antiandrogén-terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid-terápia során és azt követően 130 napig.
A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid-terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombinidő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (international normalised ratio, INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Segédanyag
A filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
In vitro vizsgálatokban beigazolódott, hogy az (R)-bikalutamid a CYP 3A4 inhibitora. Kevésbé fejt ki gátló hatást a CYP2C9, a 2C19 és a 2D6 izoenzimekre.
Bár azok a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint használtak a citokróm P450 (CYP) aktivitás méréséhez, nem igazoltak potenciális gyógyszerinterakciót bikalutamiddal, a 28 napig történő együttadását követően az átlagos midazolám-expozíció (AUC) 80%-ra emelkedett.
Szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért a terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont), valamint a ciklosprinnal, vagy kalciumcsatorna-gátlókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a gyógyszerhatás fokozódására vagy mellékhatásra utaló jelek vannak.
Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációs értékek követése és a beteg klinikai állapotának szoros monitorozása javasolt, a bikalutamid-terápia megkezdését illetve befejezését követően.
Óvatosan adható olyan gyógyszerekkel együtt, melyek a bikalutamid oxidációját gátolják, mint pl. cimetidin vagy ketokonazol. Elméletileg ezek hatására a bikalutamid plazmakoncentrációja megemelkedhet, ami növelheti a mellékhatások számát.
In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoagulánst, a warfarint, a plazmafehérje kötődési helyekről. A bikalutamiddal együtt adva a warfarin és más kumarin-típusú véralvadásgátlók fokozott hatásáról számoltak be. Ezért, ha a bikalutamidot olyan betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Mivel az androgénmegvonásos kezelés megnyújthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT–szakaszt igazoltan megnyújtó, vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint az IA osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy a III. osztályba. (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiaritmiás gyógyszerek, továbbá a metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok, stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása nőknél ellenjavallt, terhes nőknek pedig tilos adni.
Szoptatás
A Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt.
Termékenység
Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3 pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Nem valószínű, hogy a Bicalutamide Pharmacenter 150 mg filmtabletta alkalmazása hátrányosan befolyásolná a gépjárművezetői, illetve a gépkezelői képességet. Azonban figyelembe kell venni, hogy esetenként aluszékonyság előfordulhat. Az érintett betegeknek óvatosság ajánlott.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Ebben a pontban a mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - ≤ 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - ≤ 1/1000); nagyon ritka (≤ 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat: A mellékhatások előfordulási gyakorisága
|
Szervrendszer |
Gyakoriság |
Mellékhatás |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Anaemia |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Túlérzékenységi reakciók, ideértve az angioedemát és az urticariát |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Gyakori |
Étvágycsökkenés |
|
Pszichiátriai kórképek |
Gyakori |
Libidó csökkenés, depresszió |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Szédülés |
|
Gyakori |
Aluszékonyság |
|
|
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek |
Gyakori |
Miokardiális infarktus (fatális kimenetelről is beszámoltak), Szívelégtelenség. |
|
Nem ismert |
QT-szakasz megnyúlása (lásd 4.4 és 4.5 pont) |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Hőhullám |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Interstitialis tüdőbetegséga (végzetes kimenetelű eseteket is jelentettek) |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Hasi fájdalom, székrekedés, hányinger |
|
Gyakori |
Emésztési zavar, flatulencia |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Gyakori |
Hepatotoxicitás, sárgaság, transzaminázok szintjének megnövekedéseb |
|
Ritka |
Májelégtelenségc (végzetes kimenetelű eseteket is jelentettek) |
|
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Gyakori |
Bőrkiütés Alopecia, hirsuitismus/a haj újranövekedése, bőrszárazságd, pruritus |
|
Ritka |
Fényérzékenységi reakció |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Haematuria |
|
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori |
Gynaecomastia, emlőérzékenysége |
|
Gyakori |
Erectilis dysfunctio |
|
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Nagyon gyakori |
Asthenia, oedema |
|
Gyakori |
Mellkasi fájdalom |
|
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Gyakori |
Testtömeg-gyarapodás |
a A poszt-marketing adatok áttekintését követően került felsorolásra mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok randomizált kezelési periódusában bejelentett interstitialis tüdőbetegség nemkívánatos események gyakoriságából határozták meg.
b A májfunkció változások csak ritkán voltak súlyosak. Ezek az elváltozások gyakran átmenetiek voltak, megszűntek vagy enyhültek a terápia folytatásával, vagy a terápia befejeztével (lásd 4.4 pont).
c A poszt-marketing adatok áttekintését követően felsorolásra került mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok nyílt fázisú 150 mg bikalutamidot kapó betegcsoportból jelentett májelégtelenség nemkívánatos mellékhatás gyakoriságából határozták meg.
d Az EPC vizsgálatokban használt nevezéktan miatt a „bőrszárazság” nemkívánatos eseményt a COSTART szerinti „bőrkiütés” kategóriába kódolták. Ezért a 150 mg-os hatáserősségnél nem határozható meg külön a gyakorisági kategória.
e A bikalutamid 150 mg monoterápiában részesülő betegek nagy részénél jelentkezik gynecomastia és/vagy emlőfájdalom. A vizsgálatokban ezek a tünetek a betegek 5%-ánál bizonyultak súlyosnak. Előfordulhat, hogy a gynecomastia nem rendeződik spontán a terápia befejezését követően, különösen tartós kezelés után.
Emelkedett PI/INR érték: Forgalomba hozatal utáni vizsgálatok során feljegyezték, hogy a kumarin típusú antikoagulánsok kölcsönhatásba lépnek a bikalutamiddal (lásd 4.4. és 4.5. pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat. Mivel a bikalutamid az anilid vegyületek közé tartozik, elméletileg fennáll a methaemoglobinaemia kialakulásának kockázata. Túladagolást követően állatoknál methaemoglobinaemiát figyeltek meg. Következésképp az akut mérgezésben szenvedő betegnél cianózis alakulhat ki.
Nincs specifikus antidotum, a kezelés tüneti. Dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, s mivel nem jelenik meg változatlan formában a vizeletben. Általános szupportív kezelés javallt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antiandrogén
ATC kód: L02B B03
A bikalutamid egy nem szteroid típusú antiandrogén, amelynek nincs más endokrin hatása. Az androgén receptorokhoz kötődve, a génexpresszió aktiválása nélkül gátolja az androgén hatást. Ez a gátlás eredményezi a prosztatatumor regresszióját. A betegek egy részénél a terápia leállítása antiandrogén elvonási szindrómát okozhat.
A bikalutimid racém vegyület, antiandrogén hatása csaknem teljesen az (R)-enantiomernek tulajdonítható.
A bikalutamid 150 mg filmtablettát lokális (T1-T2, N0 vagy NX, M0) vagy lokálisan előrehaladott (T3-T4, bármely N, M0; T1-T2, N+, M0), nem metasztatikus prosztatarákban három, 8113 betegen végzett placebokontrollos, kettős vak klinikai vizsgálat kombinált analízisével értékelték. Ezen vizsgálatokban a gyógyszert azonnali hormonterápiaként vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia (primer külső besugárzás) mellett adjuváns kezelésként alkalmazták.
7,4 éves medián utánkövetésnél az összes bikalutamiddal kezelt beteg 27,4%-ánál, és az összes, placebóval kezelt beteg 30,7%-ánál észlelték a betegség objektív progresszióját.
A betegség objektív progressziója rizikójának csökkenése a legtöbb betegcsoportnál megfigyelhető volt, de különösen azoknál volt nyilvánvaló, akiknél a legmagasabb volt a betegség progressziójának kockázata. Ezért a kezelőorvos dönthet úgy, hogy azon betegek számára, akiknél alacsony a progresszió rizikója, az optimális kezelési stratégia – különösen radikális prostatectomiát követő adjuváns kezelés esetén – a hormonterápiának a progresszió tüneteinek megjelenéséig való késleltetése lehet.
Nem volt különbség a teljes túlélésben 7,4 éves medián utánkövetésnél, a mortalitás 22,9% volt (relatív hazárd = 0,99; 95%-os CI 0,91–1,09), bár az előzetes alcsoport-elemzések során bizonyos tendenciák nyilvánvalóvá váltak.
A lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegek progressziómentes túlélési és teljes túlélési adatait a következő táblázatokban foglaltuk össze:
|
2. táblázat Progressziómentes túlélés lokálisan előrehaladott betegségnél terápiás alcsoportonként |
|||
|---|---|---|---|
|
Vizsgált betegcsoport |
Események (%) a bikalutamid-csoportban |
Események (%) a placebocsoportban |
Relatív hazárd
|
|
„Figyelő várakozás” (Watchful waiting) |
193/335 (57,6) |
222/322 (68,9) |
0,60 (0,49 -0,73) |
|
Radioterápia |
66/161 (41,0) |
86/144 (59,7) |
0,56 (0,40 -0,78) |
|
Radikális prostatectomia |
179/870 (20,6) |
213/849 (25,1) |
0,75 (0,61- 0,91) |
|
3. táblázat Teljes túlélés lokálisan előrehaladott betegségnél terápiás alcsoportonként |
|||
|---|---|---|---|
|
Vizsgált betegcsoport |
Halálozás (%) a bikalutamid-csoportban |
Halálozás (%) a placebo-csoportban |
Relatív hazárd (95%-os CI) |
|
„Figyelő várakozás” (Watchful waiting) |
164/335 (49,0) |
183/322 (56,8) |
0,81 (0,66 - 1,01) |
|
Radioterápia |
49/161 (30,4) |
61/144 (42,4) |
0,65 (0,44 - 0,95) |
|
Radikális prostatectomia |
137/870 (15,7) |
122/849 (14,4) |
1,09 (0,85 - 1,39) |
A csak bikalutamiddal kezelt lokális betegségben szenvedő betegek esetén nem volt jelentős különbség a progressziómentes túlélésben. A placebocsoporttal összehasonlítva ezeknél a betegeknél a túlélés csökkenő trendje volt megfigyelhető (relatív hazárd=1,16; 95%-os CI 0,99–1,37).
Ennek figyelembevételével a bikalutamid alkalmazásának előny-kockázat profilja ennél a betegcsoportnál nem bizonyult kedvezőnek.
Egy másik programban azonnali hormonterápiát igénylő, lokálisan előrehaladott nem-metasztatizáló prosztatarákban szenvedő betegekben igazolták a készítmény hatékonyságát. Ebben a két vizsgálatból álló összesített analízisben 480, korábban kezelésben nem részesült, nem-metasztatizáló prosztatarákban (M0) szenvedő beteg vett részt. 56%-os halálozás mellett, nem mutatkozott szignifikáns különbség a túlélésben (HR = 1,05 (CI 0,81–1,36) p = 0,699) és a progresszióig eltelt időben (HR = 1,20 (CI 0,96–1,51) p = 0,107) a bikalutamid 150 mg terápia és a kasztráció között.
Általános trendnek mutatkozott a 150 mg bikalutamid javára a kasztrációval szemben az életminőség terén tapasztalt előny, ahol az adatok rendelkezésre álltak, statisztikailag szignifikáns különbség volt a bikalutamid javára a szexuális vágy (p = 0,029) és a fizikai kapacitás (p = 0,046) terén.
A filmtabletta hatékonyságát metasztatikus prosztatarákban egy két vizsgálatból álló összesített analízis igazolta, melyben 805 előzetes kezelésben nem részesült, metasztatikus (M1) beteg vett részt. A halálozás 43 % volt. A bikalutamid 150 mg kezelés a túlélés tekintetében gyengébbnek bizonyult a kasztrációnál (HR = 1,30, p = 0,0246), bár a halálozásig eltelt időben a számszerű különbség becsült értéke mindössze 42 nap (6 hét) volt. Általános trendnek mutatkozott a bikalutamid 150 mg javára a kasztrációval szemben az életminőség terén tapasztalt előny, ahol az adatok rendelkezésre álltak, statisztikailag szignifikáns különbség volt a készítmény javára a szexuális vágy (p = 0,041) és a fizikai kapacitás (p = 0,032) terén.
További két vizsgálat összesítéséből származó eredmények alapján a bikalutamid monoterápia és a totál androgén blokád összevetése (kb. 93% illetve 50% M1-es betegek részvételével) a bikalutamid kezelés túlélési előnyének trendjét mutatta (HR 0,858 [CI 0,61–1,20] p = 0,037).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A bikalutamid orális adagolást követően jól szívódik fel. Nem bizonyított, hogy a biohasznosulást az étkezés klinikai szempontból befolyásolja.
Az (S)-enantiomer az (R)-enantiomerhez képest viszonylag gyorsan eliminálódik, mivel az (R)-enantiomer felezési ideje kb. 1 hét.
A készítmény napi egyszeri alkalmazás során az (R)-enantiomer hosszú felezési idejéből adódóan megközelítőleg 10-szeresére akkumulálódik a plazmában.
Napi 150 mg bikalutamid adagolása során az (R)-enantiomer plazmakoncentrációja kb. 22 mikrogramm/ml értéket ér el. A steady state állapotban, a keringésben található enantiomerek 99%-a döntően az aktív (R)-enantiomer volt.
Az életkor, a veseelégtelenség és az enyhe vagy mérsékelt májkárosodás nem befolyásolja az (R)-enantiomer farmakokinetikáját. Azonban bizonyított, hogy súlyos májkárosodás esetén az (R)-enantiomer lassabban eliminálódik a plazmából.
A bikalutamid nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (racém vegyület 96%, (R)-enantiomer > 99%), és nagymértékben metabolizálódik (oxidáció és glükuronidáció útján). A metabolitok közel egyenlő arányban választódnak ki a vizelettel és az epével. Az epével történő kiválasztódás után a glükuronidok hidrolizálódnak. A metabolizálódott bikalutamid ritkán jelenik meg a vizeletben.
Klinikai vizsgálatban 150 mg bikalutamid-kezelésben részesülő férfiak spermiumában az (R)‑bikalutamid koncentrációjának középértéke 4,9 mikrogramm/ml volt. Szexuális közösülés alkalmával a női partnerbe poteciálisan bejutó bikalutamid mennyisége tehát alacsony, körülbelül 0,3 mikrogramm/kg. Ez alatta van annak az értéknek, amely a kísérleti állatok utódjaiban elváltozásokat indukálhatna.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A bikalutamid állatokban erős hatású antiandrogén és a kevert funkciójú oxidáz enzim induktora, ennek tulajdoníthatók az állatokban megfigyelt célszerv változások, beleértve a tumorindukciót is. Enzimindukáló hatást emberben nem tapasztaltak.
A seminiferosus tubulusok atrófiája az androgének gyógyszerosztályára jellemző, előre várható hatás, amit minden vizsgált fajnál megfigyeltek. Egy 6 hónapos, patkányokkal végzett kísérletben 4 hónappal az adagolás (az ajánlott humán 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 0,6-szoros dózisa) befejezése után szűnt meg a hereatrófia. Egy 12 hónapos, patkányokkal végzett kísérletben az adagolás (az ajánlott humán 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 3-szoros dózisa) befejezése után 24 héttel nem észleltek gyógyulást. Kutyáknál a 12 hónapos ismételt adagolást követően (az ajánlott humán 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 0,6-szoros dózisa) a 6 hónapos gyógyulási időszakot követően a hereatrófia előfordulásának gyakorisága azonos volt a kezelt és a kontroll kutyáknál.
Egy termékenységi vizsgálatban, a hím patkányoknál, közvetlenül a 11 hetes adagolás (az ajánlott 150 mg-os adaghoz viszonyítva a humán terápiás koncentráció körülbelül 0,6-szoros dózisa) után a sikeres párzásig eltelt idő megnőtt. A termékenyítőképesség helyreálltát 7 héttel az adagolás abbahagyását követően tapasztalták.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Laktóz-monohidrát, kroszpovidon, povidon, magnézium-sztearát, opadry II 85F28751 [poli(vinil-alkohol), makrogol 3000, titán-dioxid (E171), talkum].
6.2 Inkompatibilitások
Nem ismert.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30 ºC-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
20, 30, 60 és 90 filmtabletta PVC/PVDC//Alu buborékcsomagolásban, vagy OPA/Alu buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek különleges előírások.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés (két kereszt)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, a szakorvosi, kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Pharmacenter Europe Kft.
2089 Telki, Zápor utca 1.
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-20589/02 30 db PVC/PVDC//Alu buborékcsomagolás
OGYI-T-20589/04 90 db PVC/PVDC//Alu buborékcsomagolás
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008.07. 19
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013.04.25.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. szeptember 22.