Bilastine MSN 20 mg tabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Bilastine MSN 20 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg bilasztint tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy majdnem fehér hosszúkás, mindkét oldalán domború, bevonat nélküli tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, a másik oldala sima, a bemetszés két oldalán mélynyomású „M” és „B” jelöléssel.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.

A Bilastine MSN felnőttek és serdülők (12 évesek és annál idősebbek) számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és serdülők (12 évesek és annál idősebbek)

20 mg bilasztin (1 tabletta) naponta egyszer az allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és az urticaria tüneteinek enyhítésére.

A tablettát étkezés vagy gyümölcslé elfogyasztása előtt egy órával, vagy két órával ezt követően kell bevenni (lásd 4.5 pont).

A kezelés időtartama:

Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergén-expozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitis esetében a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perenniális allergiás rhinitis esetén folyamatos kezelés ajánlott a betegnek az allergén-expozíciónak kitett időszakban. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Idős betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.1 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Felnőttek különleges kockázati csoportjában (vesekárosodásban szenvedő betegeknél) végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a bilasztin dózisának módosítására (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

A készítmény májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai tapasztalatok. Azonban, mivel a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában a vizelettel és a széklettel ürül, nem várható, hogy a májkárosodás a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót felnőtt betegeknél. Ezért májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).

Gyermekek

6–11 éves, legalább 20 kg testtömegű gyermekek

Ebben a betegcsoportban a 10 mg-os szájban diszpergálódó bilasztin tabletta és a 2,5 mg/ml-os bilasztin belsőleges oldat alkalmazása a megfelelő.

6 évesnél fiatalabb és 20 kg-nál alacsonyabb testtömegű gyermekek

A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat. Ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát vese- és májkárosodásban szenvedő gyermekek esetében nem igazolták.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát vízzel kell lenyelni. Javasolt a napi adagot egyszerre bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyermekek

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre a 2–5 éves gyermekekre vonatkozóan, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

Közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztinnak P‑glikoprotein gátlókkal, pl. ketokonazollal, eritromicinnel, ciklosporinnal, ritonavirrel vagy diltiazemmel való együttadásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, és ezért fokozódhat a bilasztin okozta mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért a bilasztin P-glikoprotein-gátlókkal történő együttadása kerülendő közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.

Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1 pont). A QT-/QTc-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a Torsade de pointes kialakulásának kockázatát.

Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT-/QTc-szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT-szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT-/QTc-megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.

A Bilastine MSN nátriumot tartalmaz

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek, amelyek az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

Táplálékkal való kölcsönhatás: A táplálékbevitel jelentős mértékben, 30%-kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.

Grépfrútlével való kölcsönhatás: 20 mg bilasztin és grépfrútlé egyidejű bevitele 30%-kal csökkentette a bilasztin orális biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a termék gyártójától és a gyümölcstől függően. Az interakció mechanizmusa egy felvevő transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin egy szubsztrátja (lásd 5.2 pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkeznek a bilasztin plazmakoncentrációját csökkentő potenciállal.

Ketokonazollal vagy eritromicinnel való kölcsönhatás: Napi egyszeri 20 mg bilasztin és napi egyszeri 400 mg ketokonazol vagy napi háromszori 500 mg eritromicin egyidejű alkalmazásakor a bilasztin AUC-értéke 2-szeresére, a Cmax-érték pedig 2-3-szorosára emelkedett.

Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel létrejövő kölcsönhatással magyarázhatóak, mivel a bilasztin a P-gp szubsztrátja, és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy az eritromicin biztonságossági profilját. Más olyan gyógyszerek, melyek a P-gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, például a ciklosporin, szintén képesek lehetnek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.

Diltiazemmal való kölcsönhatás: Napi egyszeri 20 mg bilasztin és napi egyszeri 60 mg diltiazem egyidejű alkalmazásakor a bilasztin Cmax-értéke 50%-kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2 pont) létrejövő kölcsönhatással magyarázható, és valószínűleg nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.

Alkohollal való kölcsönhatás A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszeri 20 mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt az alkohol és a placebo együttadása esetén tapasztaltakkal.

Lorazepámmal való kölcsönhatás: 8 napos, napi egyszeri 20 mg bilasztinnal és napi egyszeri 3 mg lorazepámmal történő egyidejű kezelés nem fokozta a lorazepám központi idegrendszeri depressziót okozó hatásait.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Mivel gyermekek és serdülők esetében nincs klinikai tapasztalat a bilasztin más gyógyszerekkel, étellel vagy gyümölcslevekkel való kölcsönhatásaira vonatkozóan, ezért jelenleg a felnőtteknél végzett interakciós vizsgálatok eredményeire kell támaszkodni a bilasztin gyermekeknek és serdülőknek történő felírásakor. Gyermekek és serdülők esetében nincsenek klinikai adatok annak megállapítására, hogy a kölcsönhatások miatt bekövetkező AUC vagy a Cmax változások befolyásolják-e a bilasztin biztonságossági profilját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség: A bilasztin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, vagy csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek során nem mutattak ki a reprodukcióra, a szülésre vagy a postnatalis fejlődésre kifejtett, közvetlen vagy közvetett káros hatásokat (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból azonban a bilasztin alkalmazása terhesség idején kerülendő.

Szoptatás: A bilasztin humán anyatejbe történő kiválasztódását nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során kapott farmakokinetikai adatok azt igazolták, hogy a bilasztin kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Annak eldöntéséhez, hogy a szoptatást vagy Bilastine MSN-kezelést hagyják-e abba, figyelembe kell venni a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a bilasztin-terápia előnyét az anyára nézve.

Termékenység: Klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, vagy csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Egy patkányokkal végzett vizsgálat során nem mutattak ki a termékenységre vonatkozó negatív hatást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egy, a bilasztin gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását értékelő vizsgálatban 20 mg bilasztinnal történő kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válaszok különbözőek lehetnek, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek gépjárművet vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogy hogyan reagál saját szervezetük a bilasztinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél

A klinikai vizsgálatok során a 20 mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél és serdülőknél a mellékhatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a placebóval kezelt betegeknél (12,7% vs. 12,8%).

A klinikai fejlesztés során végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban 2525 felnőtt vagy serdülőkorú beteget kezeltek a bilasztin különböző dózisaival, akik közül 1697 beteg kapott 20 mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebokezelést. A 20 mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél vagy serdülőknél észlelt leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, álmosság, szédülés és fáradékonyság. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót kapó betegeknél is.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása felnőtteknél és serdülőknél

Az alábbi táblázat azokat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat mutatja be, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20 mg bilasztinnal kezelt betegek (n = 1697) több mint 0,1%-ánál jelentettek.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori ( 1/10)

Gyakori ( 1/100–< 1/10)

Nem gyakori ( 1/1000–< 1/100)

Ritka ( 1/10 000–< 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, a nagyon ritka és a nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat.

*A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n.

Nem ismert gyakoriságú mellékhatások (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

Palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (pl. anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált oedema/helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit figyelték meg a gyógyszer forgalomba hozatalát követően.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és serdülőknél

Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradékonyságot egyaránt észleltek a 20 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél, amelyeknek gyakoriságai a következők voltak: álmosság 3,06% vs. 2,86%, fejfájás 4,01% vs. 3,38%; szédülés 0,83% vs. 0,59%, és fáradékonyság 0,83% vs. 1,32%.

A forgalomba hozatalt követő megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.

A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél

A klinikai fejlesztés során a (12–18 éves) serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél tapasztaltakkal azonos volt. A forgalomba hozatalt követő megfigyelés során az ebben a betegcsoportban (serdülők) összegyűjtött információk alátámasztották a klinikai vizsgálatok eredményeit.

Azoknak az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10 mg bilasztinnal kezelt, 12 hetes, kontrollos klinikai vizsgálatban részt vevő (2–11 éves) gyermekeknek az aránya, akik a kezelést követően mellékhatásról számoltak be, hasonló volt ahhoz, amit a placebót kapó betegeknél tapasztaltak (68,5% vs. 67,5%).

A bilasztinnal (szájban diszpergálódó tabletta) végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban, 291 (2–11 éves) gyermek által jelentett mellékhatások a fejfájás, az allergiás conjunctivitis, a rhinitis és a hasi fájdalom voltak (260 gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31 gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249 placebót kapó betegnél is.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása gyermekeknél

Az alábbi táblázat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható, és a klinikai fejlesztés során bilasztin-kezelést kapó (2–11 éves) gyermekek több mint 0,1%‑ánál jelentett mellékhatásokat mutatja be.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori ( 1/10)

Gyakori ( 1/100 –< 1/10)

Nem gyakori ( 1/1000–< 1/100)

Ritka ( 1/10 000–< 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A táblázat nem tartalmazza a ritka, a nagyon ritka és a nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat.

#260 gyermek vett részt a klinikai biztonságossági vizsgálatban, 31 gyermek pedig a farmakokinetikai vizsgálatban.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása gyermekeknél

Fejfájást, hasi fájdalmat, allergiás conjunctivitist és rhinitist egyaránt észleltek a 10 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt gyermekeknél, amelyeknek gyakoriságai a következők voltak: fejfájás 2,1% vs. 1,2%; hasi fájdalom 1,0% vs. 1,2%; allergiás conjunctivitis 1,4% vs. 2,0%; rhinitis 1,0% vs. 1,2%.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a forgalomba hozatalt követő megfigyelésből származnak. A klinikai vizsgálatokban 26 egészséges önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10-11-szeresét (220 mg egyszeri dózisban, vagy 7 napon át 200 mg/nap dózisban) alkalmazva a kezeléssel összefüggő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakoribb mellékhatások a szédülés, a fejfájás és a hányinger voltak. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc-intervallum szignifikáns megnyúlását. A forgalomba hozatalt követő megfigyelésből származó információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.

A bilasztin ismételt dózisainak (4 napon át 100 mg) a ventricularis repolarizációra kifejtett hatását egy 30 egészséges önkéntesen végzett “QT/QTc keresztezett elrendezésű átfogó klinikai vizsgálat” elemzésének elbírálásakor nem volt kimutatható a QTc-intervallum szignifikáns megnyúlása.

Gyermekek esetében nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok.

Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelés javasolt.

A bilasztinnak nincs specifikus antidotuma.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, egyéb szisztémás antihisztaminok, ATC kód: R06AX29

Hatásmechanizmus

A bilasztin egy nem-szedatív, tartós hatású hisztamin-antagonista, amely szelektív perifériás H1‑receptor-antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarin receptorok iránt.

A bilasztin egyszeri dózisai 24 órán át gátolták a hisztamin által kiváltott “wheal and flare” bőrreakciót.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A szezonális és perenniális allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőttekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatok során a 14–28 napon át naponta egyszer adagolt 20 mg bilasztin hatékonynak bizonyult az alábbi tünetek enyhítésében: tüsszögés, orrfolyás, orrviszketés, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és szemvörösség. A bilasztin 24 órán keresztül hatásosnak bizonyult a tünetek kontrolljában.

Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek körében végeztek, a 28 napon át 20 mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását és a bőrkiütések számát és kiterjedését, valamint a betegek urticariának tulajdonítható rossz közérzetét. A betegek jobban tudtak aludni, és életminőségük is javult.

A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikaikag szignifikáns QTc-intervallum-megnyúlást, sem egyéb cardiovasculáris hatást; még akkor sem, amikor 9 betegnél 7 napon át napi 200 mg bilasztint alkalmaztak (a terápiás dózis 10-szerese), vagy akkor, amikor egyidejűleg adták P-gp inhibitorokkal, pl. ketokonazollal (24 vizsgálati alanynak) és eritromicinnel (24 vizsgálati alanynak). Ezen kívül, 30 egészséges önkéntes bevonásával egy átfogó QT-vizsgálatot is végeztek.

A kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20 mg-os dózis mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebóhoz hasonló volt, és az álmosság előfordulása statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A klinikai vizsgálatok során a naponta egyszer, legfeljebb 40 mg-os dózisban alkalmazott bilasztin nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszten vizsgálva nem befolyásolta a gépjárművezetési képességet.

A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba bevont idős betegeknél (≥ 65 éves) a hatásosság és biztonságosság tekintetében nem volt kimutatható eltérés a fiatalabb betegekhez viszonyítva. Egy forgalomba hozatalt követően végzett vizsgálatban 146 idős beteg esetében a biztonságossági profil tekintetében nem volt kimutatható eltérés a fiatalabb betegekhez viszonyítva.

Gyermekek és serdülők

A klinikai fejlesztés folyamatába serdülőket (12–17 éves) is bevontak. A klinikai vizsgálatok során 128 serdülő kapott bilasztint (81 serdülő allergiás rhinoconjunctivitisben végzett kettős vak vizsgálatban). További 116 serdülőt randomizáltak az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportokba. A hatásosság és biztonságosság tekintetében nem találtak különbséget a felnőttek és serdülők között.

A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatékonyságát extrapolálni lehet gyermekekre is, mivel bizonyított, hogy 10 mg bilasztin szisztémás expozíciója 6–11 éves, legalább 20 kilogramm testtömegű gyermekeknél ekvivalens 20 mg bilasztin expozíciójával felnőtteknél (lásd 5.2 pont). A felnőttektől és serdülőktől nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető erre a készítményre, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.

Egy 12 hetes, 2–11 éves gyermekeknél végzett kontrollos klinikai vizsgálatban (összesen 509 gyermek bevonásával, 260 főt 10 mg bilasztinnal kezeltek, ebből 58 fő 2–< 6 éves, 105 fő 6–< 9 éves, és 97 fő 9–< 12 éves, és 249 főt placebóval kezeltek: ebből 58 fő 2–< 6 éves, 95 fő 6–< 9 éves és 96 fő 9‑< 12 éves volt), a 10 mg-os ajánlott gyermekgyógyászati dózis naponta egyszer történő alkalmazása mellett, a bilasztin biztonságossági profilja (n = 260) hasonló volt a placebóval (n = 249) kezelt csoportéhoz. Mellékhatást a 10 mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%-ánál, míg a placebót kapó betegek 8,0%-ánál jelentettek. Mind a 10 mg bilasztin-kezelést, mind a placebokezelést kapó csoportban az aluszékonyságra és a szedáltságra vonatkozó pontszámok kismértékű csökkenést mutattak a Gyermekgyógyászati Alvás Kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt, a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2–11 éves gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10 mg bilasztint kapó csoportban a placebóhoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség Kérdőív (Quality of Life questionnaire) általános pontszámnövekedést mutatott 12 héten át, de nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin- és a placebókar között. A vizsgált 509 gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30 vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. 260 gyermek kapott bilasztint, ebből 252 fő (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitis, és 8 fő (3,1%) krónikus urticaria kezelésére. Ehhez hasonlóan, 249 gyermek kapott placebót, ebből 227 fő (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitis, és 22 fő (8,8%) krónikus urticaria kezelésére.

Az Európai Gyógyszerügynökség gyermekek esetén a 2 évesnél fiatalabb korosztálynál eltekint a bilasztin tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3 óra múlva éri el a maximális plazmakoncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.

Eloszlás

In vitro és in vivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P-gp szubsztrátja (lásd 4.5 pont kölcsönhatások ketokonazollal, eritromicinnel és diltiazemmel), valamint az OATP szubsztrátja (lásd 4.5 pont kölcsönhatások grépfrútlével). A bilasztin nem szubsztrátja a BCRP-transzporternek vagy a renális OCT2-, OAT1- és OAT3-transzportereknek. Az in vitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P-gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P-gp, az OATP2B1 és az OCT1 esetében, becsült IC50 ≥ 300 mikromol mellett, ami sokkal magasabb, mint a számított klinikai plazma Cmax-érték, és ezért ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor, ezen eredmények alapján a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelen lévő transzporterekre, pl. a P-gp-re, kifejtett gátló hatását nem lehet kizárni.

Terápiás dózisok alkalmazása esetén a bilasztin 84–90%-ban kötődik a plazmaproteinekhez.

Biotranszformáció

A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta, és nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.

Elimináció

Egy egészséges önkéntesekkel végzett tömegegyensúly (“mass balance”) vizsgálatban 20 mg 14C izotóppal jelzett bilasztin egyszeri adagolását követően, a bevitt dózis csaknem 95%-a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin emberben nem metabolizálódik jelentős mértékben. Egészséges önkénteseknél a számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5 óra volt.

Linearitás

A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózishatárokon belül (5–220 mg), alacsony egyéni szórással.

Vesekárosodás

Egy vesekárosodásban szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálatban az AUC0- medián értéke (Standard Deviation, SD) az egészséges veseműködésű (GFR: > 80 ml/perc/1,73 m2) betegeknél tapasztalt 737,4 (±260,8) ng × óra/ml értékéhez viszonyítva a következőképpen emelkedett: enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR: 50–80 ml/perc/1,73 m2) 967,4 (±140,2) ng × óra/ml-re, közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR: 30–< 50 ml/perc/1,73 m2) 1384,2 (±263,23) ng × óra/ml-re, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR: < 30 ml/perc/1,73 m2) pedig 1708,5 (±699,0) ng × óra/ml-re.

A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3 (±2,8) óra volt az egészséges veseműködésű betegeknél, 15,1 (±7,7) óra az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél, 10,5 (±2,3) óra a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és 18,4 (±11,4) óra a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A vizelettel történő kiválasztódás 48–72 órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazmaszintjei a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos bilasztin-szinteken belül maradnak.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. A bilasztin embernél nem metabolizálódik. Mivel a vesekárosodásban szenvedő betegeken végzett vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a renális eliminációnak döntő szerepe van a bilasztin kiválasztásában, a bilasztin eliminációjában az epével történő kiválasztás valószínűleg csak csekély jelentőségű. A májfunkcióban bekövetkező változásoknak feltehetően nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.

Idősek

Csak korlátozott mennyiségű farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65 évesnél idősebb betegek esetén. A 18–35 éves felnőtt populációhoz viszonyítva a 65 évesnél idősebbek esetén nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában.

Gyermekek és serdülők

Serdülőkre (12–17 éves) vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, mivel ezen készítmény esetében a felnőtt adatok extrapolációját megfelelőnek ítélték.

A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II. fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelybe 31 fő 4–11 éves, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermeket vontak be, akik naponta egyszer 10 mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta formájában.

A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai elemzése azt mutatta, hogy a bilasztin napi egyszeri 10 mg-os gyermekgyógyászati dózisa azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mint a 20 mg-os dózis felnőtteknél és serdülőknél, mivel a 6–11 éves gyermekeknél az átlagos AUC-érték 1014 ng × óra/ml volt. Ezek az eredmények jóval a felnőtteknél alkalmazott, napi egyszeri 80 mg-os dózisra vonatkozó biztonságossági adatokon alapuló határ alatt voltak, ami összhangban van a gyógyszer biztonságossági profiljával. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer per os alkalmazott 10 mg bilasztin megfelelő terápiás dózisnak tekinthető a 6–11 éves, legalább 20 kg testtömegű gyermekek számára.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A bilasztinnal végzett hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokban a bilasztin magzati hatásai (pre- és post-implantációs veszteség patkányoknál, valamint a cranialis csontok, a sternebrák és a végtagok tökéletlen csontosodása nyulaknál) csak az anyára nézve toxikus dózisok alkalmazásakor voltak megfigyelhetőek. Az észlelhető mellékhatást még nem okozó dózisszint (No Observed Adverse Effect Level, NOAEL) jóval (> 30-szor) magasabb a javasolt humán terápiás dózis mellett kialakuló expozíciónál.

Egy szoptatási vizsgálatban a bilasztin egyszeri (20 mg/ttkg) orális dózisának beadása után a gyógyszert kimutatták a laktáló patkányok tejében. A tejben lévő bilasztin koncentrációja megközelítőleg az anyai plazmában lévő koncentráció fele volt. Ezen eredmények humán vonatkozásai nem ismertek.

Patkányokkal végzett fertilitási vizsgálatokban az orálisan adagolt bilasztin még napi 1000 mg/ttkg dózisban sem gyakorolt hatást a hím és a nőstény ivarszervekre. A bilasztin nem befolyásolta a párzásra, a termékenységre és a vemhességre vonatkozó mutatókat.

Patkányokkal végzett, a gyógyszer koncentrációját autoradiográfiával meghatározó eloszlási vizsgálat szerint a bilasztin nem akkumulálódik a központi idegrendszerben.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mikrokristályos cellulóz

A típusú karboximetil-keményítő-nátrium (burgonyakeményítőből)

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 db, 20 db, 30 db, 40 db vagy 50 db tabletta OPA/Alumínium/PVC/Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24026/01 10×

OGYI-T-24026/02 20×

OGYI-T-24026/03 30×

OGYI-T-24026/04 40×

OGYI-T-24026/05 50×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. március 16.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. október 31.