1. A GYÓGYSZER NEVE
Bisoblock 5 mg tabletta
Bisoblock 10 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Bisoblock 5 mg tabletta
5,00 mg bizoprolol‑fumarátot tartalmaz tablettánként.
Bisoblock 10 mg tabletta
10,0 mg bizoprolol‑fumarátot tartalmaz tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tabletta.
Bisoblock 5 mg tabletta
Sárgás vagy világossárga, kerek tabletta, véletlenszerűen elosztott színezőfoltokkal, bemetszéssel ellátva, egyik oldalán „5” mélynyomású jelöléssel, átmérője 6 mm ± 0,3 mm. A tablettán lévő bemetszés nem a tabletta széttörésére szolgál.
Bisoblock 10 mg tabletta
Okker színű, kerek tabletta, véletlenszerűen elosztott színezőfoltokkal, bemetszéssel ellátva, egyik oldalán „10” mélynyomású jelöléssel, átmérője 6 mm ± 0,3 mm. A tablettán lévő bemetszés nem a tabletta széttörésére szolgál.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Hypertonia, coronaria‑betegség (angina pectoris).
4.2. Adagolás és alkalmazás
Felnőttek: mindkét indikációban naponta egyszer 5 mg bizoprolol‑fumarát.
Szükség esetén a dózist napi egyszeri 10 mg bizoprolol‑fumarátra lehet emelni.
A legnagyobb ajánlott dózis 20 mg naponta egyszer.
Az adagolást minden esetben individuálisan, a szívfrekvencia és a klinikai válasz függvényében kell beállítani.
Az alkalmazás időtartama:
A bizoprolollal való kezelés általában hosszútávú terápiát jelent.
A bizoprolol kezelést tilos hirtelen megszakítani, mert ez az állapot átmeneti rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a kezelést tilos hirtelen abbahagyni. A dózis fokozatos csökkentése ajánlott.
Különleges betegcsoportok
Vese- és/vagy májkárosodás:
Enyhe vagy közepesen súlyos máj‑ vagy vesekárosodás esetén általában nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance < 20 ml/perc) vagy súlyos májfunkció-zavarban a napi dózis nem haladhatja meg a 10 mg bizoprolol-fumarátot.
Művese-kezelésben részesülő betegeknél a bizoprolol alkalmazásával kapcsolatosan korlátozott a tapasztalat; mindazonáltal nincs arra vonatkozóan adat, hogy az adagoláson változtatni kell.
Idősek
Nem szükséges dózismódosítás.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazására vonatkozóan, ezért a Bisoblock tabletta nem javasolt gyermekek számára.
Az alkalmazás módja
A Bisoblock tablettát reggel, étkezés közben folyadékkal, szétrágás nélkül kell bevenni, de étkezéstől függetlenül is bevehető.
Ellenjavallatok
A bizoprolol alkalmazása ellenjavallt a következő állapotokban:
a készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenség azon dekompenzált epizódjai, amikor iv. inotrop szer adása szükséges;
kardiogén sokk;
II. vagy III. fokú AV blokk (pacemaker nélkül);
sick sinus szindróma;
sinoatriális blokk;
tünetekkel járó bradycardia;
tünetekkel járó hypotonia;
súlyos asthma bronchiale vagy súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség;
súlyos perifériás érszűkület, vagy Raynaud-szindróma súlyos formái;
kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont);
metabolikus acidózis.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a bizoprolol-kezelést – a kivételesen indokolt eseteket leszámítva – tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont).
A bizoprololt különös óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a magas vérnyomáshoz vagy az angina pectorishoz szívelégtelenség társul.
Bizoprolol csak különös óvatossággal adható a következő esetekben:
nagy vércukorszint‑ingadozásokkal kísért diabetes mellitus (a hypoglykaemia tüneteit (pl. tachycardia, szívdobogás‑érzés vagy verejtékezés) a kezelés elfedheti);
szigorú diéta, koplalás;
egyidejűleg folyamatban lévő deszenzibilizációs terápia. A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan a bizoprolol is fokozhatja az allergének iránti érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt hatást.
I. fokú AV‑blokk;
Prinzmetal‑angina;
perifériás érszűkülettel járó betegség (a panaszok felerősödhetnek, különösen a terápia megkezdésekor).
Azoknak a betegeknek, akiknek psoriasisa van, vagy anamnézisükben psoriasis szerepel, béta-blokkolókat (pl. a bizoprololt) csak az előny/kockázat gondos mérlegelését követően szabad adni.
A bizoprolol‑kezelés a thyreotoxicosis tüneteit elfedheti.
Phaeochromocytomában bizoprolol nem adható az alfa‑receptor-blokád eléréséig.
Általános anesztézia esetén a béta‑adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anesztézia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta‑adrenerg-blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell a béta‑adrenergreceptor-blokkoló alkalmazásáról, mivel az más szerekkel kölcsönhatásba léphet. Ennek eredményeként bradyarrythmia, a reflex tachycardia csökkentése, illetve a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex csökkenése lép fel. Amennyiben indokolt a béta‑blokkoló kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor és a gyógyszer megvonása mintegy 48 órával az anesztézia előtt fejeződjön be.
Asthma bronchiale‑, vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor‑kezelést kell alkalmazni. Asthmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta2‑stimuláns szer dózisának emelése válhat szükségessé.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Együttadása nem ajánlott a következőkkel:
- verapamil-típusú, kisebb mértékben diltiazem‑típusú kalciumantagonisták: csökkentik a vérnyomást és a szívizom kontraktilitását, lassítják a pitvar-kamrai átvezetést. Béta‑blokkoló kezelésben részesülő betegeknél a verapamil intravénás adása súlyos hypotoniához és pitvar-kamrai blokkhoz vezethet.
- Centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek (pl. klonidin, metildopa, moxonodin, rilmenidin): a centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek súlyosbíthatják a szívelégtelenséget azáltal, hogy csökkentik a centrális sympathicus tónust (csökken a szívfrekvencia és a szívteljesítmény, értágulat jelentkezik). A hirtelen megvonás, különösen, ha az a béta‑blokkoló-kezelés abbahagyása előtt következik be, emelheti a "rebound hypertonia" kockázatát.
Fokozott óvatosság szükséges a következő szerekkel való együttadáskor:
- dihidropiridin‑típusú kalcium-antagonisták (pl. felodipin, amlodipin): együttes alkalmazásuk fokozhatja a hypotonia kockázatát. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nem zárható ki a kamrai pumpafunkció további romlásának a kockázata.
- I. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon): a pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás és a negatív inotróp hatás felerősödhet.
- III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. amiodaron): a pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.
- paraszimpatomimetikumok, egyidejű alkalmazás esetén: megnyúlhat a pitvar‑kamrai átvezetési idő és így fokozódhat a bradycardia kockázata.
helyileg alkalmazott béta-blokkolót tartalmazó készítmények (pl. glaucoma kezelésére adott szemcseppek): hatásuk összeadódhat a bizoprolol szisztémás hatásával.
- inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszintet csökkentő hatás felerősödése. A béta‑adrenerg receptorok gátlása elfedheti a hypoglykaemia tüneteit.
- anaeszthetikumok: reflex tachycardia csillapodik és a hypotensio kockázata fokozódik (további információt lásd az általános érzéstelenítésről a 4.4 pontban).
- digitálisz glikozidok: a pitvar‑kamrai átvezetési idő megnyúlik, így a szívfrekvencia csökken.
- nem-szteroid gyulladásgátló készítmények (NSAID‑ok): a NSAID‑ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.
- béta‑mimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): a bizoprolollal kombinálva mindkét szer hatékonysága csökkenhet.
- béta‑ és alfa–mimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): bizoprolollal kombinálva az alfa‑adrenoceptor közvetítette vasoconstrictor hatás érvényesülhet, melynek következtében vérnyomás emelkedés jöhet létre és a claudicatio intermittens romolhat. Nem szelektív béta-blokkolók alkalmazása esetén az ilyen interakciók megjelenését valószínűbbnek tartják.
- egyéb antihipertenziv szerek, illetve más, vérnyomáscsökkentő hatású készítmények (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok): együttadásakor nőhet az alacsony vérnyomás kockázata.
Együttadása megfontolandó a következőkkel:
- meflokin: fokozott a bradycardia kockázata.
- monoamino‑oxidáz gátlók (kivéve MAO‑B gátlók): a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hypertoniás krízis kockázata is fokozódik.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A bizoprolol olyan farmakológiai hatásokkal rendelkezik, melyek károsan befolyásolhatják a terhességet, és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta‑adrenerg receptorokat blokkoló szerek csökkentik a placentáris perfúziót, ami összefüggésbe hozható a foetus fejlődésbeni elmaradásával, az intrauterin halálozással, a spontán abortusszal és a koraszüléssel. Nemkívánatos mellékhatások (pl. hypoglykaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatnál vagy az újszülöttnél. Ha béta-adrenergreceptor-blokkoló alkalmazása szükséges, béta1‑szelektív szer választandó.
A Bisoblock tablettát terhesség ideje alatt csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni. Amennyiben bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentaris véráramlást és a magzat növekedését monitorozni kell. Más terápia alkalmazása megfontolandó, amennyiben bármilyen – a terhességre vagy a magzatra – káros hatás jelentkezik. Az újszülött állapotát gondosan monitorozni kell. Rendszerint az élet első 3 napján várható hypoglykaemia és bradycardia előfordulása.
Szoptatás
Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik‑e az anyatejbe
Ennél fogva a Bisoblock tabletta alkalmazása a szoptatás alatt nem ajánlott.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Egy ischaemiás szívbetegeknél végzett vizsgálat szerint a bizoprolol alkalmazása nem befolyásolja a járművezetéshez szükséges képességeket. Mégis, tekintettel a szerre adott egyéni reakciókban tapasztalható nagy különbségekre, a járművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek kedvezőtlen irányba változhatnak. Ez a lehetőség leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása esetén megfontolandó.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A gyakoriság megállapítására a következő meghatározások vonatkoznak:
Nagyon gyakori (≥ 1/10)
Gyakori (≥ 1/100 – <1/10)
Nem gyakori (≥ 1/1000 – <1/100)
Ritka (≥ 1/10 000 – <1/1000)
Nagyon ritka (<1/10 000)
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg)
Pszichiátriai kórképek:
Nem gyakori: depresszió, alvászavarok.
Ritka: rémálmok, hallucinációk.
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: szédülés*, fejfájás*.
Ritka: ájulás.
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Ritka: csökkent könnytermelődés (figyelembe kell venni, amennyiben a beteg kontaktlencsét visel).
Nagyon ritka: conjunctivitis.
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:
Ritka: hallászavarok.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:
Nem gyakori: AV‑átvezetési zavarok, a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása, bradycardia.
Érbetegségek és tünetek:
Gyakori: végtagi hidegérzés vagy zsibbadás, hypotonia.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Nem gyakori: asthma bronchiale vagy az anamnézisben szereplő obstruktív légúti betegség esetén bronchospasmus.
Ritka: allergiás rhinitis.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: gastrointestinalis panaszok, mint például émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés.
Máj- és epebetegségek illetve tünetek
Ritka: hepatitis.
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:
Ritka: túlérzékenységi reakciók, mint például viszketés, kipirulás, bőrkiütés.
Nagyon ritka: alopecia. Béta‑blokkolók kiválthatják vagy súlyosbíthatják a psoriásist, vagy psoriásis‑szerű bőrelváltozást okozhatnak.
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:
Nem gyakori: izomgyengeség, izomgörcsök.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:
Ritka: nemi teljesítőképesség zavara.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Gyakori: fáradtság*.
Nem gyakori: kimerültség*.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:
Ritka: trigliceridszint emelkedése, májenzimek (GPT, GOT) aktivitásának az emelkedése.
* leginkább a kezelés első időszakában előforduló tünetek, melyek legtöbbször enyhék, és általában 1‑2 héten belül megszűnnek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A béta‑blokkóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglykaemiára lehet számítani.
Az egyéni érzékenység és válaszreakció egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére igen nagy szórást mutat, a szívelégtelenségben szenvedő betegek nyilvánvalóan érzékenyebbek a bizoprolol hatásaira.
Általában a szerrel való túladagoláskor a terápia megszakítása és a megfelelő támogató és tüneti terápia alkalmazása javasolt.
Bradycardia: iv. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer óvatos alkalmazása jön szóba. Bizonyos körülmények között ideiglenes pacemaker behelyezése válhat szükségessé.
Hypotonia: iv. folyadékpótlás és vazopresszorok adása szükséges. Glükagon iv. alkalmazása hasznos lehet.
AV‑blokk (II. vagy III. fokú): a beteg gondos monitorozása, izoprenalin-infúzió adása vagy ideiglenes pacemaker behelyezése válhat szükségessé.
A szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek és értágítók adása válhat szükségessé.
Bronchospasmus: bronchodilatator-terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta‑2‑szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin.
Hypoglykaemia: iv. glükóz adása.
A rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat szerint a bizoprolol csak elenyésző mértékben dializálható.
FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta‑receptor‑blokkolók önmagukban
ATC kód: C07A B07
A bizoprolol magas béta‑1‑szelektivitással rendelkező adrenoreceptor-blokkoló, ami sem intrinszik szimpatomimetikus aktivitással (ISA), sem pedig klinikailag jelentős membránstabilizáló hatással nem rendelkezik. Igen csekély affinitással rendelkezik mind a bronchusok‑, mind az erek simaizomzatában található, mind a metabolikus szabályozásban szereplő béta‑2‑receptorokhoz. Mindezek eredményeként általánosan elmondható, hogy a bizoprolol esetében nem várható a légúti ellenállásra, a béta‑2‑mediált anyagcsere‑folyamatokra kifejtett hatás. Béta‑1‑szelektivitása túlterjed a terápiás dózistartományon. A bizoprololnak nincs kifejezett negatív inotróp hatása.
A bizoprolol maximális hatását az orális bevételtől számított 3‑4 óra múlva éri el. Plazma eliminációs felezési ideje 10‑12 óra, ennek köszönhetően napi egyszeri adagolás mellett 24 órás hatástartammal rendelkezik.
Maximális antihipertenzív hatását a bizoprolol általában 2 hét után éri el.
Amennyiben olyan koszorúér-betegségben szenvedő betegeknek, akiknek nincs krónikus szívelégtelensége, akutan adják, a bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ebből eredően pedig a perctérfogatot és az oxigénfogyasztást. A tartós kezelés során a kezdetben emelkedett perifériás rezisztencia csökken. Többek között a plazma renin‑aktivitás csökkentésével is magyarázzák a béta‑blokkolók antihipertenzív hatását.
A bizoprolol a szív béta‑receptorainak blokádján keresztül gátolja a szimpato‑adrenerg aktivációra adott választ. Ez a szívfrekvencia és a kontraktilitás csökkenését, ezen keresztül pedig a szívizomzat oxigénfogyasztásának csökkenését eredményezi, ami kívánatos hatás a koszorúér-betegség talaján kialakult angina pectoris kezelése esetén.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás:
A bizoprolol orális alkalmazását követően közel teljes mértékben (> 90%) felszívódik a gastrointestinalis rendszerből. Mivel a „first‑pass” metabolizmus kisfokú, körülbelül 10%, abszolút biológiai hasznosíthatósága orális alkalmazás után körülbelül 90%.
Eloszlás
Eloszlási térfogata 3,5 l/ttkg. Plazmafehérjékhez körülbelül 30%-ban kötődik.
Biotranszformáció és elimináció
A bizoprolol két, egymással egyenlő mértékű eliminációt biztosító úton választódik ki a szervezetből: 50%-ban a májban inaktív metabolitokká alakul, melyeket azután a vesék választanak ki.
A fennmaradó 50% a veséken keresztül változatlan formában ürül. Mindezek miatt enyhe vagy közepesen súlyos fokú vese- vagy májkárosodás esetén rendszerint nem szükséges a bizoprolol dózisának módosítása. A gyógyszer teljes clearance-értéke kb. 15 l/óra.
A plazmában az eliminációs felezési idő 10‑12 óra.
Linearitás/nem linearitás
A bizoprolol kinetikája lineáris, független az életkortól.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási/mutagenitási vagy karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Reprodukciós vizsgálatok
A reprodukciós toxikológiai vizsgálatok során a bizoprolol nem befolyásolta a fertilitást vagy az általános reprodukciós képességet.
A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan nagy dózisban a bizoprolol is mutatott anyai (csökkent táplálékbevitel és a testsúlygyarapodás elmaradása) és embrionális/magzati toxicitást (az embrió resorptio fokozott előfordulása, az utód csökkent születési súlya, lassult fizikális fejlődés), de teratogenitást nem észleltek.
GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Bisoblock 5 mg tabletta:
magnézium‑sztearát;
kroszpovidon;
mikrokristályos cellulóz;
vízmentes, kolloid szilícium-dioxid;
hidegen duzzadó kukoricakeményítő;
sárga vas-oxid (E172).
Bisoblock 10 mg tabletta:
magnézium‑sztearát;
kroszpovidon;
mikrokristályos cellulóz;
vízmentes, kolloid szilícium-dioxid;
hidegen duzzadó kukoricakeményítő;
sárga vas-oxid (E172);
barna vas-oxid (E172).
6.2 Inkompatibilitások
Nem ismert.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
30 db, ill. 100 db tabletta átlátszó vagy fehér, átlátszatlan PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Zentiva, k.s.,
U kabelovny 130,
Dolní Měcholupy,
102 37, Prága 10,
Csehország
A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
Bisoblock 5 mg tabletta:
OGYI-T-8800/01 30×
OGYI-T-8800/02 100×
Bisoblock 10 mg tabletta:
OGYI-T-8800/03 30×
OGYI-T-8800/04 100×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. május 22.
A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. szeptember 6.