1. A GYÓGYSZER NEVE
Bisogamma 5 mg filmtabletta
Bisogamma 10 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Bisogamma 5 mg filmtabletta
5 mg bizoprolol‑fumarátot tartalmaz filmtablettánként.
Bisogamma 10 mg filmtabletta
10 mg bizoprolol‑fumarátot tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Bisogamma 5 mg filmtabletta: fakósárga, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán felező bemetszéssel.
Bisogamma 10 mg filmtabletta: sárga, kerek, egyik oldalán domború felületű, a másik oldalán homorú felületű és mélynyomású felező bemetszéssel ellátott filmtabletta.
A tabletták egyenlő adagokra oszthatók.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Hypertonia, coronaria‑betegség (angina pectoris)
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Mindkét indikációban naponta egyszer 5 mg bizoprolol‑fumarát.
Szükség esetén a dózist napi egyszeri 10 mg bizoprolol‑fumarátra lehet emelni.
A legnagyobb ajánlott dózis 20 mg, naponta egyszer.
Az adagolást minden esetben individuálisan, elsősorban a szívfrekvencia és a klinikai válasz függvényében kell beállítani.
Az alkalmazás időtartama:
A bizoprolollal való kezelés általában hosszú távú terápiát jelent.
A bizoprolol‑kezelést tilos hirtelen megszakítani, mert ez az állapot átmeneti rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a kezelést tilos hirtelen abbahagyni. A dózis fokozatos csökkentése ajánlott.
Különleges betegcsoportok
Vese‑ és/vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Enyhe vagy közepesen súlyos máj‑ vagy vesekárosodás esetén általában nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance < 20 ml/min) vagy súlyos májkárosodásban (pl. Child-Pugh C stádium) a napi dózis nem haladhatja meg a 10 mg bizoprolol‑fumarátot.
Művese‑kezelésben részesülő betegeknél a bizoprolol alkalmazásával kapcsolatosan korlátozott a tapasztalat; mindazonáltal nincs arra vonatkozóan adat, hogy az adagoláson változtatni kell.
Idősek
Nem szükséges dózismódosítás.
Gyermekek
Gyermekek esetében nem állnak rendelkezésre adatok a bizoprolol alkalmazására vonatkozóan, ezért a bizoprolol-fumarát nem javasolt gyermekek számára.
Az alkalmazás módja
A filmtablettát reggel, étkezés közben, folyadékkal, szétrágás nélkül kell bevenni, de étkezéstől függetlenül is bevehető.
4.3 Ellenjavallatok
A bizoprolol alkalmazása kontraindikált a következő állapotokban:
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenségnek iv. inotrop szer adását igénylő dekompenzált epizódjai;
cardiogen sokk;
másod- vagy harmadfokú AV‑blokk (pacemaker nélkül);
sick sinus szindróma;
sinuatrialis blokk;
tünetekkel járó bradycardia;
tünetekkel járó hypotonia;
súlyos asthma bronchiale;
súlyos perifériás érszűkület vagy a Raynaud‑szindróma;
kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont);
metabolikus acidosis.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a bizoprolol‑kezelést – a kivételesen indokolt eseteket leszámítva – tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez a beteg állapotának átmeneti romlásához vezethet (lásd 4.2 pont).
A bizoprololt különös óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a magas vérnyomáshoz vagy az angina pectorishoz szívelégtelenség társul.
Bizoprolol csak különös óvatossággal alkalmazható a következő esetekben:
nagy vércukorszint‑ingadozásokkal kísért diabetes mellitus (a hypoglycaemia tüneteit ‑ pl. tachycardia, szívdobogásérzés vagy verejtékezés ‑ a kezelés elfedheti);
szigorú diéta, koplalás;
egyidejűleg folyamatban lévő deszenzibilizációs terápia (A többi béta-receptor‑blokkolóhoz hasonlóan a bizoprolol is fokozhatja az allergének iránti érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt hatást.);
első fokú AV‑blokk;
Prinzmetal‑angina. Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta1-szelektivitás ellenére sem.
perifériás artériás érszűkülettel járó betegség (a panaszok felerősödhetnek, különösen a terápia megkezdésekor).
Azok a betegek, akiknek psoriasisa van, vagy anamnézisükben psoriasis szerepel, béta‑receptor‑blokkolóval (pl. a bizoprolol) csak a terápiás előny/kockázat gondos mérlegelését követően kezelhetők.
A bizoprolol‑kezelés a thyreotoxicosis tüneteit elfedheti.
Phaeochromocytomában szenvedő betegeknél bizoprolol nem adható az alfa‑receptor‑blokád eléréséig.
Általános anaesthesia esetén a béta‑adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anaesthesia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta‑adrenerg blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell a béta‑adrenerg-receptor‑blokkoló alkalmazásáról, mivel az más szerekkel kölcsönhatásba léphet, melynek eredményeként bradyarrhythmia, a reflex tachycardia csökkentése, illetve a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex csökkenése lép fel. Amennyiben indokolt a béta‑blokkoló‑kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor és 48 órával az anaesthesia előtt fejeződjön be.
Bár a kardioszelektív (béta1‑szelektív) béta‑blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta‑blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan obstruktív légúti betegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a Bisogamma csak óvatossággal alkalmazható. Asthma bronchiale-, vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor‑kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta2-stimuláns dózisának emelése válhat szükségessé.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Együttadása nem ajánlott a következőkkel:
verapamil‑típusú, és – kisebb mértékben – diltiazem‑típusú kalciumantagonisták: negatív hatás a szívizom kontraktilitásra és a pitvar‑kamrai átvezetésre. Béta‑blokkoló‑kezelésben részesülő betegeknél a verapamil intravénás adása súlyos hypotoniához és pitvar‑kamrai blokkhoz vezethet.
centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek (pl. klonidin, metildopa, moxonidin, rilmenidin): a centrális hatású vérnyomáscsökkentő hatóanyagok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget azáltal, hogy csökkentik a centrális szimpatikus tónust (csökken a szívfrekvencia és a szívteljesítmény, értágulat jelentkezik). A hirtelen megvonás, különösen, ha az a béta‑blokkoló abbahagyása előtt következik be, emelheti a rebound hypertonia kockázatát.
Együttadása óvatossággal ajánlott a következőkkel:
dihidropiridin‑típusú kalciumantagonisták (pl. felodipin, amlodipin): együttes alkalmazásuk fokozhatja a hypotonia kockázatát. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nem zárható ki a kamrai pumpafunkció további romlásának a kockázata.
I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon): a pitvar‑kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás fokozódhat és a negatív inotróp hatás felerősödhet;
III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron): a pitvar‑kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet;
paraszimpatomimetikumok: együttadásuk során megnyúlhat a pitvar‑kamrai átvezetési idő és így fokozódhat a bradycardia kockázata;
helyileg alkalmazott, béta‑blokkolót tartalmazó készítmények (pl. glaucoma kezelésére adott szemcseppek): hatásuk összeadódhat, és a bizoprolol szisztémás hatása fokozódhat;
inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszintet csökkentő hatás felerősödése. A béta‑adrenerg receptorok gátlása elfedheti a hypoglycaemia tüneteit.
anesztetikumok: reflex tachycardia gyengülése és a hypotensio kockázatának fokozódása (további információt lásd az általános érzéstelenítésről a 4.4 pontban);
digitálisz glikozidok: a pitvar‑kamrai átvezetési idő megnyúlása, a szívfrekvencia csökkenése;
nem‑szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID‑ok): az NSAID‑ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását;
béta‑szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): a bizoprolollal kombinálva mindkét szer hatása csökkenhet;
alfa‑ és béta‑adrenoceptorokat egyaránt aktiváló szimpatomimetikumok (pl. adrenalin, noradrenalin): bizoprolollal kombinálva az alfa-adrenoceptor közvetítette vazokonstriktor hatás érvényesülhet, melynek következtében vérnyomás‑emelkedés jöhet létre és a claudicatio intermittens romolhat. Ilyen típusú interakció kialakulása valószínűbb nem szelektív béta‑blokkolók alkalmazása esetén.
egyéb antihipertenzív szerek, illetve más, vérnyomáscsökkentő hatású készítmények (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok): együttadásakor nőhet a hypotensio kockázata.
A bizoprolol együttadása megfontolandó a következő gyógyszerekkel:
meflokin: fokozott a bradycardia kockázata;
monoaminooxidáz‑gátlók (kivéve MAO‑B gátlók): a béta‑blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hypertoniás krízis kockázata is fokozódik.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A bizoprolol olyan farmakológiai hatásokkal rendelkezik, melyek károsan befolyásolhatják a terhességet és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta‑adrenerg receptorokat blokkoló szerek csökkentik a placentaris perfúziót, ami összefüggésbe hozható a foetus fejlődésbeli elmaradásával, intrauterin halálozással, spontán abortusszal és koraszüléssel. Nemkívánatos hatások (pl. hypoglykaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatnál vagy az újszülöttnél. Ha béta‑adrenerg-receptor‑blokkoló alkalmazása szükséges, béta1‑szelektív szer választandó.
A bizoprolol alkalmazása terhességben nem javasolt, hacsak nem egyértelműen indokolt. Amennyiben bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentaris véráramlást és a magzat növekedését monitorozni kell. Egy másik gyógyszer alkalmazása megfontolandó, amennyiben bármilyen, a terhességre vagy a magzatra káros hatás jelentkezik. Az újszülött állapotát gondosan monitorozni kell. Rendszerint az élet első 3 napján várható hypoglykaemia és bradycardia előfordulása.
Szoptatás
Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe, sem a csecsemők bizoprolol-expozíciójának biztonságosságáról. Ennélfogva a bizoprolol alkalmazása a szoptatás alatt nem ajánlott.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Egy ischaemiás szívbetegeknél végzett vizsgálat szerint a bizoprolol alkalmazása nem befolyásolja a járművezetéshez szükséges képességeket. Mégis a betegek kezelésre adott egyéni reakciójától függően, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ez leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása esetén megfontolandó.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások értékelése során a következő gyakorisági kategóriákat használják:
Gyakori ( 1/100 – < 1/10)
Nem gyakori ( 1/1000 –< 1/100)
Ritka ( 1/10 000 –< 1/1000)
Nagyon ritka (< 1/10 000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Ritka: emelkedett trigliceridszintek, emelkedett májenzimszintek (GPT/ALAT, GOT/ASAT).
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori: depresszió, alvászavarok.
Ritka: rémálmok, hallucinációk.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: szédülés*, fejfájás*.
Ritka: ájulás.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: csökkent könnytermelődés (figyelembe kell venni, amennyiben a beteg kontaktlencsét visel).
Nagyon ritka: conjunctivitis.
A fül és az egyensúly‑érzékelő szerv betegségei és tünetei
Ritka: hallászavarok.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: AV‑átvezetési zavarok, a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása, bradycardia.
Érbetegségek és tünetek
Gyakori: végtagi hidegérzés vagy zsibbadás.
Nem gyakori: hypotonia.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori: asthma bronchialéban szenvedő betegnél, illetve az anamnézisében szereplő obstruktív légúti betegség esetén bronchospasmus.
Ritka: allergiás rhinitis.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: gastrointestinalis panaszok (mint például émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés).
Máj‑ és epebetegségek illetve tünetek
Ritka: hepatitis.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Ritka: túlérzékenységi reakciók, mint például viszketés, kipirulás, bőrkiütés és angioedema.
Nagyon ritka: alopecia. A béta‑blokkolók kiválthatják vagy súlyosbíthatják a psoriasist, vagy psoriasis‑szerű kiütést okozhatnak.
A csont‑izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem gyakori: izomgyengeség, izomgörcsök.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Ritka: erektilis diszfunkció.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori: fáradtság*.
Nem gyakori: kimerültség.
* leginkább a kezelés első időszakában előforduló tünetek, melyek legtöbbször enyhék, és általában 1‑2 héten belül megszűnnek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A béta‑blokkolóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglykaemiára lehet számítani.
Az egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére adott egyéni válaszreakció igen nagy különbségeket mutat. Szívelégtelenségben szenvedő betegek valószínűleg fokozottan érzékenyek a bizoprolol hatásaira.
Általában túladagoláskor a bizoprolol-kezelés megszakítása valamint támogató és tüneti terápia alkalmazása javasolt.
Bradycardia: iv. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer óvatos alkalmazása jön szóba. Bizonyos körülmények között ideiglenes pacemaker behelyezése válhat szükségessé.
Hypotonia esetén: iv. folyadékpótlás és vazopresszorok adása szükséges. Glükagon iv. alkalmazása hasznos lehet.
AV‑blokk (másod- vagy harmadfokú): a beteget gondosan monitorozni kell és szükség esetén izoprenalin-infúzióval kell kezelni, vagy ideiglenes pacemakert kell behelyezni.
A szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek és értágítók adása válhat szükségessé.
Bronchospasmus: bronchodilatátor‑terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta2‑szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin lehet szükséges.
Hypoglykaemia: iv. glükóz adása.
Korlátozott számú adat arra utal, hogy a bizoprolol alig dializálható.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta‑adrenoreceptor-antagonisták, önmagukban
ATC kód: C07AB07.
A bizoprolol magas béta1‑szelektivitással rendelkező adrenoceptor‑blokkoló, ami sem intrinsic szimpatomimetikus aktivitással (ISA), sem pedig klinikailag jelentős membránstabilizáló hatással nem rendelkezik.
Igen csekély affinitással rendelkezik mind a bronchusok, mind az erek simaizomzatában található, mind a metabolikus szabályozásban szereplő béta2‑receptorokhoz. Mindezek eredményeként általánosan elmondható, hogy a bizoprolol esetében nem várható a légúti ellenállásra és a béta2‑mediált anyagcsere‑folyamatokra kifejtett hatás. Béta1‑szelektivitása túlterjed a terápiás dózistartományon. A bizoprololnak nincs kifejezett negatív inotróp hatása.
A bizoprolol maximális hatását a bevételtől számított 3‑4 óra múlva éri el. Plazma eliminációs felezési ideje 10‑12 óra, ennek köszönhetően napi egyszeri adagolás mellett 24 órás hatástartammal rendelkezik.
Maximális antihipertenzív hatását a bizoprolol általában 2 hét után éri el.
Amennyiben olyan koszorúér‑betegségben szenvedő betegeknek, akiknek nincs krónikus szívelégtelensége, akutan adják, a bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ebből eredően pedig a perctérfogatot és az oxigénfogyasztást. A hosszú távú kezelés során a kezdetben emelkedett perifériás rezisztencia csökken. Többek között a plazma reninaktivitás csökkentésével is magyarázzák a béta‑blokkolók antihipertenzív hatását.
A bizoprolol a szív béta‑receptorainak blokádján keresztül gátolja a szimpatikus-adrenerg aktivációra adott választ. Ez a szívfrekvencia és a kontraktilitás csökkenését, ezen keresztül pedig a szívizomzat oxigénfogyasztásának csökkenését eredményezi, ami kívánatos hatás a koszorúér‑betegség talaján kialakult angina pectoris kezelése esetén.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A bizoprolol per os alkalmazást követően közel teljes mértékben (> 90%) felszívódik a gastrointestinalis rendszerből. Mivel a first‑pass metabolizmus kisfokú, körülbelül 10%, az abszolút biohasznosulása per os alkalmazás után körülbelül 90%.
Eloszlás
Eloszlási térfogata 3,5 l/ttkg. Plazmafehérjékhez körülbelül a bizoprolol 30%-a kötődik.
Biotranszformáció és elimináció
A bizoprolol két, egymással egyenlő mértékű eliminációt biztosító úton választódik ki a szervezetből. 50%‑ban a májban inaktív metabolitokká alakul, melyeket azután a vesék választanak ki.
A fennmaradó 50% a veséken keresztül változatlan hatóanyagként ürül.
Ezért enyhe vagy közepesen súlyos fokú máj‑ vagy vesekárosodás esetén rendszerint nem szükséges a dózis módosítása.
A teljes clearance‑értéke kb. 15 l/h.
A plazmafelezési ideje 10‑12 óra.
Linearitás
A bizoprolol farmakokinetikája lineáris, független az életkortól.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási/mutagenitási és karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
Reprodukciós toxicitás
A reprodukciós toxikológiai vizsgálatok során a bizoprolol nem befolyásolta a fertilitást vagy az általános reprodukciós képességet.
A többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan nagy dózisban a bizoprolol is mutatott anyai (csökkent táplálékbevitel és a testsúlygyarapodás elmaradása) és embrionális/magzati toxicitást (resorptio fokozott előfordulása, az utód csökkent születési súlya, lassult fizikális fejlődés), de teratogenitást nem észleltek.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Bisogamma 5 mg filmtabletta
Tablettamag:
magnézium‑sztearát,
vízmentes, kolloid szilícium‑dioxid,
kroszpovidon,
hidegen duzzadó keményítő (kukoricából előállított),
mikrokristályos cellulóz.
Filmbevonat:
titán‑dioxid (E 171),
talkum,
hipromellóz,
makrogol 6000,
sárga vas‑oxid (E 172).
Bisogamma 10 mg filmtabletta
Tablettamag:
magnézium‑sztearát,
vízmentes, kolloid szilícium‑dioxid,
kroszpovidon,
hidegen duzzadó keményítő (kukoricából előállított),
mikrokristályos cellulóz.
Filmbevonat:
poliszorbát 20,
titán‑dioxid (E 171),
kalcium‑karbonát,
talkum,
hipromellóz (HPMC 5),
hipromellóz (HPMC 50),
makrogol 6000,
sárga vas‑oxid (E 172).
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Bisogamma 5 mg filmtabletta: 2 év
Bisogamma 10 mg filmtabletta: 3 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
30 db, 50 db, 100 db bemetszéssel ellátott filmtabletta fehér, átlátszatlan PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt) jelzés
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Wörwag Pharma GmbH & Co. KG
Flugfeld-Allee 24
71034 Böblingen
Németország
Tel.: +49 (0)7031/6204-0
Fax: +49 (0)7031/6204-31
E-mail: info@woerwagpharma.com
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
Bisogamma 5 mg filmtabletta
OGYI‑T‑9388/01 Bisogamma 5 mg filmtabletta (30 db)
OGYI‑T‑9388/07 Bisogamma 5 mg filmtabletta (30 db, méretben eltérő, 3×10 db tabletta)
OGYI‑T‑9388/08 Bisogamma 5 mg filmtabletta (30 db, méretben eltérő, 30 db tabletta)
OGYI‑T‑9388/02 Bisogamma 5 mg filmtabletta (50 db)
OGYI‑T‑9388/09 Bisogamma 5 mg filmtabletta (50 db, méretben eltérő)
OGYI‑T‑9388/03 Bisogamma 5 mg filmtabletta (100 db)
OGYI‑T‑9388/10 Bisogamma 5 mg filmtabletta (100 db, méretben eltérő)
Bisogamma 10 mg filmtabletta
OGYI‑T‑9388/04 Bisogamma 10 mg filmtabletta (30 db)
OGYI‑T‑9388/11 Bisogamma 10 mg filmtabletta (30 db, méretben eltérő)
OGYI‑T‑9388/05 Bisogamma 10 mg filmtabletta (50 db)
OGYI‑T‑9388/12 Bisogamma 10 mg filmtabletta (50 db, méretben eltérő)
OGYI‑T‑9388/06 Bisogamma 10 mg filmtabletta (100 db)
OGYI‑T‑9388/13 Bisogamma 10 mg filmtabletta (100 db, méretben eltérő)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. április 19.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 30.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. május 23.