Brufen 400 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Brufen 400 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

684 mg ibuprofén-lizint tartalmaz filmtablettánként (amely megfelel 400 mg ibuprofénnek).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér vagy majdnem fehér, hosszúkás, metszett élű, mindkét oldalán domború filmtabletták az egyik oldalukon fekete „M IL2” felirattal.

A filmtabletták hossza körülbelül 17,9 mm, szélessége körülbelül 9,2 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Brufen 400 mg filmtabletta felnőtteknek, serdülőknek és ≥40 kg testtömegű, 12 évesnél idősebb gyermekeknek javallott.

A Brufen 400 mg filmtabletta az enyhe, illetve a közepesen súlyos fájdalom, pl. fejfájás (ideértve a migrénes fejfájások/migrénnel társult fejfájás), fogfájás, rövid időtartamú izom- és ízületi fájdalmak, hátfájás, menstruációs fájdalom és megfázással kapcsolatos fájdalom, továbbá láz kezelésére javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

Felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb (≥ 40kg) gyermekek

Az ibuprofén dózisa függ a beteg életkorától és testtömegétől. A legnagyobb egyszeri napi dózis felnőtteknél és serdülőknél legfeljebb 1 tabletta lehet.

Egy tablettánál nagyobb dózis nem eredményez jobb fájdalomcsillapító hatást.

Legalább 4 órát kell várni két dózis bevétele között.

Bármely 24 órás időszakban az összdózis nem haladhatja meg a 3 tablettát (1200 mg ibuprofént).

A felnőtteknek orvoshoz kell fordulniuk, ha tüneteik folytatódnak vagy súlyosbodnak, vagy ha láz esetén több, mint 3 napon át, fájdalom esetén több, mint 5 napon át van szükségük az ibuprofénre.

A felnőttek kezdő dózisa 1 tabletta. Szükség esetén további 1 tabletta szedhető legfeljebb naponta háromszor, 4-6 órás időközönként.

Ha ezt a gyógyszert gyermekeknél és serdülőknél több, mint 3 napon át kell alkalmazni, vagy ha a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni.

Testtömeg	Egyszeri dózis	Gyakoriság	Maximális napi dózis
≥ 40 kg (serdülők, felnőttek és idősek)	1 tabletta	Legfeljebb naponta háromszor	3 tabletta (1200 mg)

Gyermekek

A Brufen 400 mg filmtabletta nem alkalmas 12 évesnél fiatalabb és 40 kg testtömegnél kisebb gyermekek kezelésére (lásd 4.3 pont). Ez a gyógyszerforma nem alkalmas e korcsoport számára a magas hatóanyagtartalom miatt.

Idősek

Nem szükségesek további dózismódosítások, kivéve a vese- vagy májkárosodást, ahol az adagolást egyénileg kell meghatározni.

Vesekárosodás

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén nincs szükség dóziscsökkentésre (a súlyos vesekárosodásban szenvedőkre vonatkozó információt lásd a 4.3 pontban).

Májkárosodás

Nem szükséges a dózis csökkentése enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban (a súlyos májkárosodásban szenvedőkre vonatkozó információt lásd a 4.3 pontban).

Az alkalmazás módja

Per os alkalmazásra.

A Brufen 400 mg filmtablettát bőséges folyadékkal kell bevenni. A Brufen tablettákat a szájüregi kellemetlenségérzet és a torokirritáció elkerülése érdekében egészben kell lenyelni, szétrágás, széttörés, összezúzás vagy szopogatás nélkül.

A gyorsabb hatás érdekében a gyógyszer bevehető éhgyomorra. Érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott, hogy a Brufen tablettát étkezés közben vegyék be.

4.3 Ellenjavallatok

​ A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

​ Nem adható olyan betegeknek, akiknél asztma, csalánkiütés vagy allergiás típusú reakciók jelentkeztek az acetilszalicilsav vagy más NSAID-ok szedését követően.

​ Súlyos szívelégtelenség (NYIHA IV).

​ Súlyos májkárosodás.

​ Súlyos vesekárosodás (30 ml/perc alatti glomerulus filtrációs ráta).

​ Disszeminált lupus erythematosus

​ Olyan állapotok, amelyek fokozzák a vérzékenység kockázatát vagy aktív vérzéssel járnak.

​ Korábbi NSAID-kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio a kórtörténetben.

​ Aktív vagy a kórtörténetben szereplő rekurrens peptikus fekély vagy gastrointestinalis vérzés (definíciója: két vagy több, időben elkülönölten kialakuló igazolt fekély vagy vérzés).

​ A terhesség harmadik trimesztere.

​ 12 évesnél fiatalabb és 40 kg testtömeg alatti gyermekek a tabletta hatóanyagtartalma miatt.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános megfontolások

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák.

A fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Brufen 400 mg filmtabletta elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás, és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Brufen 400 mg filmtablettát fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Bármilyen fájdalomcsillapító tartós alkalmazása esetén fejfájás alakulhat ki, amelyet nem szabad a gyógyszer fokozott dózisának emelésével kezelni.

Alkohol egyidejű fogyasztásakor az NSAID-ok alkalmazása esetén a hatóanyagtól függő mellékhatások fokozódhatnak az NSAID használat esetén, különösen azok, amelyek az emésztőrendszerrel vagy a központi idegrendszerrel kapcsolatosak.

Idősek

Idős betegeknél nőhet az NSAID-ok mellékhatásainak előfordulási gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és a perforatio, amely halálos kimenetelű is lehet.

Gastrointestinalis vérzés, fekélyesedés és perforatio

Az NSAID-okat óvatosan kell adni peptikus fekély és egyéb emésztőrendszeri betegség esetén, mert ezek az állapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.3 pont).

Valamennyi NSAID készítménnyel kapcsolatban beszámoltak akár halálos kimenetelű gastrointestinalis vérzés, ulcus vagy perforatio jelentkezéséről, amely a kezelés bármely időszakában előfordulhat figyelmeztető tünettel vagy anélkül, akár olyan esetben is, ha az anamnézisben nem szerepel gyomor-bélrendszeri esemény.

A gastrointestinalis vérzés, ulcus vagy a perforatio kockázata nő az NSAID dózisok növelésével, és gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek az anamnézisében ulcus szerepel, főleg, ha az vérzéssel vagy perforatióval jár, illetve idős betegek esetén. Ezeknél a betegeknél a kezelést a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni.

Ilyen betegeknél, valamint azoknál is, akik kisdózisú acetilszalicilsavval vagy a gastrointestinalis mellékhatások kockázatát valószínűleg fokozó egyéb gyógyszerekkel történő kombinált kezelést igényelnek, mérlegelendő a védő hatású készítményekkel (például mizoprosztollal vagy protonpumpa gátlókkal) végzendő kombinációs kezelés (lásd alább és 4.5 pont).

Az ibuprofén és más NSAID-ok (beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 (Cox-2)-gátlókat) egyidejű alkalmazását kerülni kell a fekélyesedés vagy a vérzés fokozott kockázata miatt (lásd 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek a kórtörténetében emésztőrendszeri betegség szerepel, különösen, ha idősek, a kezelés kezdeti időszakában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést).

Fokozott körültekintéssel kell eljárni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek fokozhatják az ulcus vagy a vérzés kockázatát, mint például az orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok, például warfarint, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat vagy thrombocytaaggregáció-gátló készítményeket, például acetilszalicilsavat kapnak (lásd 4.5 pont).

Amennyiben az ibuprofén-kezelésben részesülő betegeknél gastrointestinalis vérzés vagy ulcus jelentkezik, a kezelést abba kell hagyni.

Légúti betegségek

Óvatosság ajánlott, ha az ibuprofént olyan betegnél alkalmazzák, aki asthma broncialéban szenved vagy a kórtőrténetében asthma bronchiale, krónikus rhinitis vagy allergiás betegségek szerepelnek, mivel az ibuprofénről ilyen betegeknél bronchospasmust, csalánkiütést, illetve angioedemát jelentettek.

Allergiás reakciók

Súlyos, akut túlérzékenységi reakciót (pl. anafilaxiás sokkot) ritkán figyeltek meg. A túlérzékenységi reakció első jelei esetén ibuprofén szedése/alkalmazása után a kezelést abba kell hagyni. Az egészségügyi szakszemélyzetnek meg kell kezdenie a tüneteknek megfelelő, szükséges orvosi intézkedéseket.

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél más hatóanyagokra túlérzékenységi vagy allergiás reakciók alakultak ki, mert náluk fennállhat az ibuprofén kapcsán előforduló túlérzékenységi reakciók fokozott kockázata.

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akik szénanáthában, orrpolypban vagy krónikus obstruktív légúti betegségekben szenvednek, mert náluk fokozott az allergiás reakciók kockázata. Ezek megjelenhetnek asztmás rohamok (úgynevezett analgetikum asztma), Quincke oedema vagy csalánkiütés formájában.

Szív- vese- vagy májkárosodás

Óvatosság javasolt vese-, máj- vagy szívkárosodás esetén, mert az NSAID-ok a vesekárosodást okozhatnak. A hasonló fájdalomcsillapítók gyakori egyidejű alkalmazása tovább okozhatja ezt a kockázatot. Vese-, máj- vagy szívkárosodásban szenvedő betegeknek a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazniuk a lehető legrövidebb ideig (lásd 4.3 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Meg​fe​le​lő ellenőrzés és tanácsadás szük​sé​ges olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében hypertonia és/vagy enyhe – közepesen súlyos szívelégtelenség fordul elő, mivel fo​​lya​dékretenciót és ödémát jelentettek az NSAID te​rá​piával kap​csolatban.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) –az artériás thrombotikus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl.  1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thrombotikus események emelkedett kockázatával járna.

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, pe​ri​féri​á​s artériás be​teg​ségben és/vagy cerebrovascularis be​teg​ségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Brufen 400 mg filmtablettával kezelt betegeknél. A  Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Néhány esetben varicellára lehet visszavezetni a súlyos bőr- és lágyszöveti szövődményeket. Ezidáig az NSAID-ok hozzájárulását ezekhez a fertőzésekhez nem lehet kizárni. Ilymódon célszerű kerülni az ibuprofén varicellában történő alkalmazását.

Vesére gyakorolt hatások

Jelentős mértékben dehidrált betegeknél az ibuprofen-kezeléssel óvatosan kell eljárni. Fennáll a vesekárosodás kockázata, különösen dehidrált betegek esetén.

Hasonlóan más NSAID-ok alkalmazásához, az ibuprofén tartós szedése papilláris nekrózist és más patológiás elváltozásokat ered​mé​nyezett a vesében. Vesetoxicitást is meg​fi​gyeltek azoknál a betegeknél, akiknél a vese prosztaglandinok kompenzációs szerepet játszanak a normális vese perfúzió fenntartásában. Ezeknél a betegeknél az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandin-képződés dó​zis​füg​gő csök​kenését és másodlagosan a vese vérkeringés csök​kenését okozhatja, ami veseelégtelenséget okozhat. Azoknál a betegeknél a legnagyobb ennek a veszélye, akik vesekárosodásban, szívelégtelenségben, rendellenes májműködésben szenvednek, va​la​mint az időseknél és a diuretikumot vagy ACE gátlót szedő betegeknél. Az NSAID ke​ze​lés abbahagyása esetén a tü​netek ál​ta​lá​ban reverzíbilisek.

Hyperkalaemia

Hyperkalaemiával társult cukorbetegség vagy káliummegtakarító gyógyszerekkel való egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont).

Haematológiai hatások

Az ibuprofén, mint más NSAID, gátolhatja a thrombocyta-aggregációt és megnövekedett vérzési időt eredményez.

Aszeptikus meningitis

Ritkán aszeptikus meningitist figyeltek meg ibuprofénnel ke​ze​lt betegeknél. Bár valószínűleg nagyobb az esélye annak, hogy ez szisz​té​más lupus erythematosusban és hasonló kö​tő​szö​veti be​teg​ségekben szenvedő betegeknél fordul elő, olyan betegeknél is leírták, akiknek nem volt kró​ni​kus alapbetegségük.

A látásra gyakorolt hatás

Amennyiben látászavarok alakulnak ki a kezelés során, teljes szemészeti kivizsgálást kell végezni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Óvatosság ajánlott, ha a betegeket az alábbi gyógyszerek bármelyikével kezelik, mert egyes betegekben kölcsönhatásokat jelentettek.

Egyéb NSAID-ok, ideértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat

Az additív hatás lehetősége miatt kerülni kell az egyéb NSAID-ok egyidejű alkalmazását, beleértve a szelektív cikloxigenáz-2-gátlókat (lásd 4.4 pont).

Szívglikozidok

Az NSAID-ok sú​lyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációt, és növelhetik a szívglikozidok (pl. digoxin) szintjét.

Kortikoszteroidok

Az NSAID-okkal való egyidejű ke​ze​lés a gastrointestinalis fekélyképződés, illetve a vérzés fokozott kockázatát eredményezi.

Antikoagulánsok

Az NSAID-ok növelhetik az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatásait.

Alacsony molekulatömegű heparinok és hasonló vagy frakcionálatlan heparinok (preventív dózisokban). Fokozott vérzési kockázat.

Vérlemezkeaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI)

(mint a klopidogrel és tiklopidin)

Az NSAID-okal való egyidejű alkalmazás esetén fokozott vérzési kockázat áll fenn.

Acetilszalicilsav

Mint más NSAID-tartalmú gyógyszer, így az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások lehetséges fokozódása miatt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Ugyan ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

Lítium

Az NSAID-ok csökkenthetik a lítium kiürülését.

Vérnyomáscsökkentők, béta-receptorblokkolók és diuretikumok

Az NSAID-ok csökkenthetik e gyógyszerek esetleges hatását. A diuretikumok fokozhatják az NSAID-k vesekárosító hatását. Egyes vesefunkció-károsodásban szenvedő (pl. dehidratált vagy károsodott vesefunkciójú idős) betegeknél az ACE-gátlók, a béta-receptorblokkolók vagy az angiotenzin-II-antagonisták és egyéb ciklooxigenázgátlók tovább ronthatják a vesefunkciót, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely rendszerint reverzíbilis. Ezért a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni és figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására az egyidejű kezelés megkezdése után és azt követően rendszeres időközönként.

Metotrexát

Az NSAID-ok gátolhatják a metotrexát tubularis szekrécióját és csökkenthetik a metotrexát

clearance-t.

Ciklosporin

A nefrotoxicitás fokozódása NSAID-okkal való egyidejű alkalmazás esetén.

Takrolimusz

A nefrotoxicitás fokozott kockázata, ha NSAID-okat alkalmaznak egyidejűleg takrolimusszal.

Zidovudin

Ha NSAID-okat alkalmaznak egyidejűleg zidovudinnal, fokozódik a haematologiai toxicitás. Zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV pozitív haemophiliás betegek esetén.

Kinolon antibiotikumok

Állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy az NSAID-ok fokozhatják a kinolon antibiotikumokkal kapcsolatos görcsök kockázatát. Az NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél fokozottabb lehet a görcsök kialkulásának kockázata.

CYP2C9 inhibitorok

Ibuprofén és CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén expozíciót (CYP2C9 szubszt​rát). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhi​bitor) végzett vizs​gálat során az S(+)-ibuprofén-expozíció kö​rül​be​lül 80-100%-os növekedését mutatták ki. Megfontolandó az ibuprofén dózisának csökkentése potens CYP2C9 inhi​bitorok egyidejű alkalmazásakor, külö​nö​sen, ha magas dózisú ibuprofént alkalmaznak vorikonazollal vagy flukonazollal.

Szulfonilureák

Az NSAID-ok potencírozhatják a szulfonilkarbamidok hatásait. Ritkán hipoglikémiát jelentettek szulfonilureával kezelt és ibuprofént kapó betegeknél.

Kolesztiramin

Az ibuprofén és a kolesztiramin egyidejű alkalmazása csökkentheti az ibuprofén felszívódását a tápcsatornából. Azonban ennek klinikai jelentősége nem ismert.

Aminoglikozidok

Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiürülését.

Növényi kivonatok

A Ginkgo biloba fokozhatja az NSAID-ok vérzési kockázatát.

Mifepriszton

Elméletileg a gyógyszer ha​té​kony​ságának csök​kenése léphet fel az NSAID-ok - ide​ért​ve az acetilszalicilsavat - antiprosztaglandin tu​laj​don​ságai miatt. Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy az NSAID-ok prosztaglandinnal egy napon tör​té​nő együttes alkalmazása nem érinti károsan a mifepriszton vagy a prosztaglandin hatását a méhnyak érésére vagy a méh kontraktilitására, és nem csök​kenti a terhesség orvosi megszakításának kli​ni​kai haté​kony​ságát.

Mifamurtid

A mifamurtid csökkent hatásosságának kockázata nagy NSAID dózisokkal történő kombináció esetén.

Nikorandil

A gastrointestinalis fekély és vérzés fokozott kockázata.

Pemetrexed (normális vesefunkciójú betegeknél)

A pemetrexed toxicitás fokozott kockázata (az NSAID-ok által csökkentett vese clearance). A vesefunkciók biológiai monitorozása szükséges.

Cobimetinib

Fokozott vérzési kockázat. Klinikai monitorozás szükséges.

Tenofovir-dizoproxil

A tenofovir fokozott vesetoxicitásának kockázata, különösen a gyulladáscsökkentők nagy dózisainál vagy a vesekárosodás kockázatának fennállása esetén. Ilyen kombináció alkalmazása esetén monitorozni kell a vesefunkciót.

Deferazirox

A gastrointestinalis fekélyesedés és vérzés fokozott kockázata.

Pentoxifillin

Fokozott vérzési kockázat.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásolhatja. Epidemiológiai vizsgálatok alapján a korai terhességben adott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a szív malformatiók és a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis malformatiók abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról mintegy 1,5%-ra emelkedett. A kockázat a dózissal és a terápia időtartamával arányosan nőtt. Állatkísérletekben prosztaglandin-szin​tézis-gátló alkalmazása fokozta a pre- és postimplantatiós veszteséget és az embryo-foetalis mortalitást. Ezen felül állatokban egy, az organogenesis időszakában adott prosztaglandin-szintézis-gátló esetén a különféle malformatiók, beleértve a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt.

Következésképpen a terhesség első és második trimeszterében a Brufen 400 mg filmtabletta csak feltétlen indikáció esetén adható. Terhességet tervező, illetve a terhesség első és második trimeszterében levő nők Brufen 400 mg filmtablettával történő kezelésekor a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Brufen 400 mg filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

Prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében történő szedése a következőket okozhatja a magzatnál:

​ cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertonia),

​ renalis diszfunkció, amely következményes oligohydroamnionnal együttjáró veseelégtelenségbe progrediálhat (lásd fent).

az anyánál és a magzatnál a terhesség végén a következőket okozhatja:

​ a vérzési idő megnyúlása,

​ gátolja a méhösszehúzódást, amely késleltetett vagy elhúzódó vajúdást ered​mé​nyezhet.

Következésképpen, a Brufen 400 mg filmtabletta ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt.

Szoptatás

Az eddig rendelkezésre álló korlátozott vizsgálatok alapján az ibuprofén nagyon alacsony koncentrációban jelenik meg az anyatejben. A Brufen 400 mg filmtabletta alkalmazása nem ajánlott szoptató anyáknál.

Termékenység

Némely bizonyíték azt mutatja, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis-gátlók az ovulációra gyakorolt hatás révén károsíthatják a női fertilitást. Ez a kezelés befejezését követően reverzíbilis.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ibuprofénnel végzett ke​ze​lés után a re​ak​ci​óidő néhány betegben megvál​tozhat. Ezt figyelembe kell venni, ha nagyobb éberségre van szük​ség, pél​dá​ul autóvezetés esetén. Ez különösen érvényes alkohollal történő kombináció esetén.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az ibuprofénhez esetlegesen kapcsolódó mellékhatások gyakoriságát a MedDRA gyakorisági konvenció és a szervrendszer osztály adat​bá​zis szerint adjuk meg. Az alábbi gyakorisági kategóriák kerültek alkalmazásra: nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100 - <1/10); nem gyakori (1/1000-1/100); ritka (1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer osz​tály	Gyakoriság	Mel​lék​ha​tások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nem gyakori	Rhinitis
	Ritka	Aszeptikus meningitis (lásd 4.4 pont)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia és haemolytikus anaemia (első tünetei: láz, torokfájás, felületes szájüregi fekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzékenység és véraláfutások)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Túlérzékenység
	Ritka	Anaphylaxiás reakció (tünetei közé tartozhat: arc-, nyelv- és garatduzzanat, dyspnoea, tachycardia, hypotonia (anaphylaxis, angioedema vagy súlyos sokk)
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Álmatlanság, szorongás
	Ritka	Depresszió, zavart ál​la​pot
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás, szédülés
	Nem gyakori	Paraesthesia, somnolentia
	Ritka	Neuritis optica
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Látáskárosodás
	Ritka	Toxikus optikus neuropathia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	Halláskárosodás, tinnitus, vertigo
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem gyakori	Asthma, bronchospasmus, dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Dyspepsia, hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom, flatulencia, székrekedés, melaena, haematemesis, gastrointestinalis vérzés
	Nem gyakori	Gastritis, nyombélfekély, gyomorfekély, szájüregi fekélyek, gastrointestinalis perforáció
	Nagyon ritka	Pancreatitis
	Nem ismert	Colitis és Crohn-betegség kiújulása
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Nem gyakori	Hepatitis, sárgaság, rendellenes májműködés
	Ritka	Májkárosodás
	Nagyon ritka	Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Bőrkiütés
	Nem gyakori	Csalánkiütés, viszketegség, purpura, angioedema, fényérzékenységi reakci​ó
	Nagyon ritka	Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is)
	Nem ismert	Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma). Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem gyakori	Vesetoxicitás különböző formái, pl.- tubulointerstitialis nephritis, nephrosis szind​ró​ma és veseelégtelenség
	Nagyon ritka	Akut veseelégtelenség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Fáradtság
	Ritka	Oedema
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon ritka	Szívelégtelenség, myocardialis infarctus (lásd még 4.4 pont)
	Nem ismert	Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	Hypertonia

Az ibuprofén leggyakrabban jelentett mellékhatásainak spektruma hasonló más NSAID gyógyszerekéhez.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis jellegűek. Hányingert, hányást, hasmenést, bélgázosságot, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, stomatitis ulcerosát, emésztőrendszeri vérzést, colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség akut súlyosbodását jelentették ibuprofén alkalmazását követően. Ritkábban gastritist, nyombélfekélyt, gyomorfekélyt és gastrointesinalis perforatiót figyeltek meg.

Az ibuprofén szuszpenzió, illetve az ibuprofén granulák esetén égő érzés fordulhat elő a szájban vagy a torokban.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Az ibuprofénnel való kezelést követően túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Ezek között előfordulhatnak (a) nem specifikus allergiás reakciók és anaphylaxis; (b) légzőrendszeri reaktivitás, benne asthma, súlyosbodott asthma, bronchospasmus vagy dyspnoae, illetve (c) válogatott bőrbetegségek, köztük különféle bőrkiütések, pruritus, csalánkiütés, purpura, angioedema és nagyon ritkán erythema multiforme, illetve dermatitis bullosa (közte Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermális necrolysis).

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Leírták az NSAID-k alkalmazásával időben egybeeső, bőrfertőzéssel kapcsolatos gyulladások (pl. necrotizáló fascitiis) fellángolását. Ha az ibuprofén alkalmazása során fertőzés jelei alakulnak ki vagy súlyosbodnak, a betegnek ajánlott késlekedés nélkül orvoshoz fordulnia.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Kivételes esetekben súlyos szövődményes bőr- vagy lágyrész fertőzések kialakulását írták le varicella fertőzés során (lásd még “Fertőző betegségek és parazitafertőzések” és 4.4 pont).

Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thrombotikus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Toxicitás

A toxicitás jelei é tünetei gyermekeknél és felnőtteknél általában nem észlelhetők 100 mg/ttkg alatti dózisok esetében. Azonban egyes esetekben támogató ellátásra lehet szükség. Gyermekeknél 400 mg/ttkg vagy nagyobb dózisok esetén figyelték meg a toxicitás jeleinek és tüneteinek megjelenését.

Tünetek

A legtöbb betegnél, aki jelentős mennyiségű ibuprofént vett be, a tünetek 4-6 órán belül jelentkeznek.

A leggyakoribb túladagolási tünetek közé tartozik a hányinger, a hányás, a hastáji fájdalom, a levertség és az álmosság. A központi idegrendszeri tünetek közé tartozik a fejfájás, a tinnitus, a szédülés, a görcs és az eszméletvesztés. Ritkán nystagmust, metabolikus acidosist, hypothermiát, vesére gyakorolt hatásokat, gastrointestinalis vérzést, kómát, apnoét, valamint központi idegrendszeri és légzőrendszeri depressziót is jelentettek. A szív- és érrendszeri toxicitást, benne hypotoniát, bradycardiát és tachycardiát jelentettek. Jelentős túladagolás esetén veseelégtelenség és májkárosodás lehetséges. Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása vagy túladagolása renális tubuláris acidózist és hypokalaemiát eredményezhet. A nagymérvű túladagolások általában jól tolerálhatóak, ha más gyógyszer bevételére nem került sor.

Kezelés

Azonnali kórházi kezelés szükséges. Antidotum nincs. A kezelésnek tünetinek kell lennie, magában foglalva a légutak átjárhatóságának biztosítását és a kardiológiai, valamint a vitális jelek megfigyelését azok stabilizálódásáig. A potenciálisan toxikus mennyiség bevételét követő egy órán belül mérlegelni kell a per os aktív szén alkalmazását vagy a gyomormosást. Amennyiben a görcsök gyakoriak vagy elhúzódóak, ezek intravénásan alkalmazott diazepammal vagy lorazepammal kezelhetők. Az asztmát bronchodilatátorokkal kell kezelni.

A legújabb információként hívja a helyi toxikológiai központot.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladáscsökkentők és reumaellenes készítmények;

propionsav-származékok.

ATC kód: M01AE01

Az ibuprofén egy propionsav-származék nemszteroid gyulladásgátló (NSAID), amely fájdalomcsillapító, gyulladásgátló és lázcsökkentő hatással rendelkezik. A gyógyszer terápiás hatásairól feltételezik, hogy a ciklooxigenáz enzimre gyakorolt gátlóhatás következtében jönnek létre, amely a prosztaglandinszintézis jelentős csökkenését eredményezi. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik a gyulladás, a fájdalom és a láz tüneti enyhülését.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha a beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyagleadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az ibuprofén a [+]S- and [-]R-enantiomerek racém elegye.

A bevételt követően az ibuprofen-lizinát ibuprofenre és lizinre hasad. Az ibuprofen lizinsója jobban oldódik vízben, mint az ibuprofensav, ami gyorsabb felszívódást tesz lehetővé.

Az ibuprofen farmakokinetikája terápiás dózistartományban lineáris.

Felszívódás

Az ibuprofén gyorsan felszívódik a gastrointestinalis traktusból, bio​ló​giai hasznosulása 80-90%. A szérum csúcskon​cent​rá​ció egy-két órával az azonnali ha​tó​a​nyag-leadású ké​szít​mények alkalmazása után lép fel. Vizsgálatok, köztük olyan, amelyben standard ételt adtak, azt mutatták, hogy az ételnek nincs jelentős hatása a teljes biohasznosulásra.

Eloszlás

Az ibuprofén jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez (99%). Az ibuprofénnek kicsi a megoszlási tér​fo​gata; felnőttekben kö​rül​be​lül 0,12-0,2 l/kg.

Biotranszformáció

Az ibuprofén gyorsan meta​bo​lizálódik a májban a citokróm P450-en, különösen a CYP2C9 enzimen keresz​tül két primer inaktív meta​bo​littá, 2-hidroxi-ibuprofénné és 3-karboxi-ibuprofénné. A gyógy​szer lenyelése után az ibuprofén orá​lis dó​zisának valamivel kevesebb, mint 90%-ával lehet számolni a vizeletben oxidációs meta​bo​litok és ezek glükuronizált kon​ju​gátumai for​májában. A vizeletbe csak nagyon kevés ibuprofén vá​lasztódik ki változatlanul.

Elimináció

A vesén ke​resz​tül tör​té​nő ki​ü​rülés gyors és teljes. Az eli​mi​nációs felezési idő kö​rül​be​lül 2 óra. Az ibuprofén ki​vá​lasztása az utolsó dó​zis után 24 órával gyakorlatilag teljes.

Farmakokinetikai jellemzők

A plazma csúcskoncentráció kialakulásához szükséges idő (Tmax) jelentősen csökkent az ibuprofen-lizinát esetében az ekvivalens ibuprofensavhoz képest.

A maximális szérumkoncentráció kb. 35 perccel a per os alkalmazás után alakul ki.

Egy 200 mg-os tabletta egyszeri bevételét követően a maximális szérumkoncentráció felnőtteknél az ibuprofen-lizinát esetében 48,5±3,4 mcg/ml és a Tmax 0,58 óra, szemben az ibuprofensav esetében megfigyelt 1,33 órával.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Ép veseműködés esetén kismértékű, kli​ni​kailag je​lentéktelen kü​lönb​ségek vannak az ibuprofén farmakokinetikai profiljában és a vizeletbe történő kiválasztásban a fiatalok és az idősek között.

Gyermekek és serdülők

Az ibuprofén szisztémás expozíciója 1 éves vagy idősebb gyermekeknél testtömeggel korrigált terápiás dózis (5 mg/kg - 10 mg/kg) után hasonlónak mutatkozott, mint felnőtteknél.

A 3 hónapos - 2,5 éves gyermekeknél a megoszlási térfogat (l/kg) és a clearance (l/kg/h) nagyobb volt, mint a >2,5-12 éves gyermekeknél.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél az egész​séges kont​rollokhoz viszo​nyítva megnőtt kötetlen (S)-ibuprofén mennyi​séget, az (S)-ibuprofénre magasabb AUC értékeket, és magasabb enan​tio​mer AUC (S/R) arányt írtak le. Dializált, végstádiumban levő ve​se​be​teg​eknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója kö​rül​be​lül 3%, az egész​séges önkénteseknél ta​pasztalt, kö​rül​be​lül 1%-kal szemben. A sú​lyos vesekárosodás az ibuprofén meta​bo​litok fel​hal​mo​zó​dását ered​mé​nyezheti. Ezen hatás je​len​tősége nem ismert. A meta​bo​litokat hemodialízissel el lehet ​tá​vo​lítani (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Al​ko​holos májbetegség - enyhe-közepes májkárosodással - nem ered​mé​nyezett lé​nye​gesen megvál​tozott far​ma​ko​ki​ne​tikai para​mé​tereket.

Olyan cirrhotikus betegeknél, közepes májkárosodással (Child Pugh értékszám 6-10), akiket racém ibuprofénnel kezeltek, az egész​séges önkéntesekhez viszo​nyítva a felezési idő átlagosan két​szeres meghosszabbodását figyelték meg, és az enan​tio​mer AUC (S/R) arány szignifikánsan alacsonyabb volt. Ez arra utal, hogy az (R)-ibuprofén (S)-ibuprofénné való meta​bo​likus inverziója károsodott (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nem releváns.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Szilikátos mikrokristályos cellulóz,

Kroszpovidon (XL 10) (B típus)

Kroszpovidon (XL) (A típus)

Povidon (K-30)

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

Magnézium-sztearát

Talkum

Filmbevonat

Poli(vinil)-alkohol, részlegesen hidrolizált

Titán-dioxid (E171)

Makrogol/PEG 3350

Talkum

Jelölőfesték

Sellak bevonat

Izopropilalkohol

Vas-oxid, fekete (E172)

N-butil-alkohol

Propilénglikol

Ammónium-hidroxid

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban:

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

PVC/ACLAR//Al buborékcsomagolásban:

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban:

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10, 12, 20, 24, 30, 60 vagy 100 db. filmtabletta OPA/Al/PVC//Al vagy PVC/Aclar//Al vagy PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23880/13     10×      OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/14     10×      PVC/Aclar//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/15     10×      PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/16     12×      OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/17     12×      PVC/Aclar//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/18     12×      PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/19     20×      OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/20     20×      PVC/Aclar//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23880/21     20×      PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. május 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. október 17.