Cabazitaxel Sandoz 10 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

Cabazitaxel Sandoz 10 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz.

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg kabazitaxelnek megfelelő kabazitaxel‑monohidrátot tartalmaz milliliterenként.

45 mg kabazitaxelnek megfelelő kabazitaxel‑monohidrátot tartalmaz, 4,5 ml‑es injekciós üvegenként.

60 mg kabazitaxelnek megfelelő kabazitaxel‑monohidrátot tartalmaz, 6 ml‑es injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag(ok)

198 mg etanolt tartalmaz milliliterenként.

891 mg (19,8% [m/V]) etanolt tartalmaz4,5 ml‑es injekciós üvegenként.

1188 mg (19,8% [m/V]) etanolt tartalmaz, 6 ml‑es injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

GYÓGYSZERFORMA

Koncentrátum oldatos infúzióhoz (steril koncentrátum).

Átlátszó, színtelen vagy világossárga oldat.

pH: 3,1 – 3,7.

KLINIKAI JELLEMZŐK

Terápiás javallatok

A Cabazitaxel Sandoz prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik korábban docetaxelt tartalmazó kezelésben részesültek (lásd 5.1 pont).

Adagolás és alkalmazás

A Cabazitaxel Sandoz alkalmazása kizárólag a citotoxikus szerek alkalmazására szakosodott részlegeken, daganatellenes kemoterápiában jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető. A súlyos túlérzékenységi reakciók, úgymint a hypotonia és a bronchospasmus kezeléséhez szükséges feltételeknek és eszközöknek rendelkezésre kell állniuk (lásd 4.4 pont).

Premedikáció

A túlérzékenységi reakciók súlyosságának és kockázatának csökkentésére a javasolt premedikációt a Cabazitaxel Sandoz minden egyes alkalmazása előtt legalább 30 perccel kell elvégezni, az alábbi intravénás gyógyszerekkel:

antihisztamin (5 mg dexklórfeniramin vagy 25 mg difenhidramin vagy más, ezzel egyenértékű gyógyszer),

kortikoszteroid (8 mg dexametazon vagy más, ezzel egyenértékű gyógyszer) és

H2 antagonista (ranitidin vagy más, ezzel egyenértékű gyógyszer) (lásd 4.4 pont).

Antiemetikus profilaxis javasolt, amit szükség szerint per os vagy intravénásan lehet beadni.

Bizonyos szövődmények, mint pl. a veseelégtelenség megelőzése érdekében a kezelés teljes ideje alatt biztosítani kell a beteg megfelelő hidrálását.

Adagolás

A Cabazitaxel Sandoz ajánlott adagja 25 mg/m2, amit 1 órás intravénás infúzióban kell beadni, 3 hetente, napi 10 mg per os prednizon vagy prednizolon adásával kiegészítve a kezelés teljes időtartama alatt.

Dózismódosítás

A dózist módosítani kell, ha a beteg a következő mellékhatásokat tapasztalja (a fokozatok a mellékhatások közös terminológiai kritériumai [Common Terminology Criteria for adverse Events – CTCAE 4.0]) szerint kerültek meghatározásra):

táblázat – A mellékhatások függvényében ajánlott dózismódosítások a kabazitaxellel kezelt betegnél.

Amennyiben a betegeknél 20 mg/m2 dózis mellett ezek közül a reakciók közül bármelyik továbbra is fennáll, akkor megfontolható a dózis további, 15 mg/m2-re csökkentése vagy a Cabazitaxel Sandoz-kezelés leállítása. A 20 mg/m2-nél alacsonyabb dózissal kezelt betegekre vonatkozóan korlátozott számú adat áll rendelkezésre.

Különleges betegcsoportok

Májkárosodás

A kabazitaxel extenzíven metabolizálódik a májban. Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (az összbilirubin a normálérték felső határának [Upper Limit of Normal, ULN] > 1 ‑  ≤ 1,5‑szerese vagy a GOT (ASAT) az ULN ≥ 1,5-szerese) a kabazitaxel dózisát 20 mg/m2‑re kell csökkenteni. Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén a kabazitaxel elővigyázatosan, a biztonságosság szoros ellenőrzése mellett alkalmazható.

Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (az összbilirubin az ULN > 1,5 ‑ ≤ 3‑szorosa) a maximálisan tolerálható dózis (maximum tolerated dose, MTD) 15 mg/m2 volt. Közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetén a kabazitaxel dózisa nem haladhatja meg a 15 mg/m2‑t. Ilyen dózis mellett azonban korlátozott mennyiségű hatásossági adat áll rendelkezésre.

A kabazitaxel nem adható súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknek (az összbilirubin az ULN > 3‑szorosa) (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

A kabazitaxel minimális mértékben választódik ki a vesén keresztül. Hemodialízist nem igénylő vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. A végstádiumú vesebetegségben (kreatinin clearance (CLCR < 15 ml/perc/1,73 m2) szenvedő betegeket állapotuk és a rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat miatt körültekintően kell ellátni, és szoros monitorozás alatt kell tartani a kezelés során (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Idősek

Idős betegeknél a kabazitaxel alkalmazásakor nem szükséges speciális dózismódosítás (lásd még 4.4, 4.8 és 5.2 pont).

Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása

Kerülni kell azon gyógyszerek egyidejű alkalmazását, melyek a CYP3A erős induktorai vagy erős inhibitorai. Ha azonban a betegnek egy erős CYP3A-inhibitor egyidejű alkalmazására van szüksége, megfontolandó a kabazitaxel adagjának 25%‑os csökkentése (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

A Cabazitaxel Sandoz-nak gyermekek és serdülők esetén nincs releváns alkalmazása.

A Cabazitaxel Sandoz biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták (lásd 5.1 pont).

Az alkalmazás módja

A Cabazitaxel Sandoz-t intravénás infúzióban kell beadni

A készítmény elkészítésére és alkalmazására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Nem alkalmazhatók PVC infúziós tartályok és poliuretán infúziós szerelékek.

A Cabazitaxel Sandoz a 6.6 pontban felsoroltakon kívül semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető.

Ellenjavallatok

Kabazitaxellel, egyéb taxánokkal, poliszorbát 80‑nal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

1500/mm3 alatti neutrophilszám.

Súlyos májkárosodás (összbilirubin > 3 × ULN).

Sárgaláz elleni védőoltás egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

A kabazitaxel‑infúziós kezelés megkezdése előtt minden beteget premedikációban kell részesíteni (lásd 4.2 pont).

A túlérzékenységi reakciók észlelése érdekében a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, különösen az első és második infúzió beadása alatt. A túlérzékenységi reakciók a kabazitaxel infúzió elindítását követően néhány percen belül felléphetnek, ezért a hypotonia és a bronchospasmus kezeléséhez szükséges feltételeknek és eszközöknek rendelkezésre kell állniuk. Súlyos reakciók léphetnek fel, köztük generalizált kiütések/erythema, hypotonia és bronchospasmus. Súlyos túlérzékenységi reakciók fellépése esetén a kabazitaxel-kezelés azonnali felfüggesztése és megfelelő terápia alkalmazása szükséges. A Cabazitaxel Sandoz‑kezelést abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél túlérzékenységi reakciók jelentkeznek (lásd 4.3 pont).

Csontvelőszuppresszió

Neutropenia, anaemia, thrombocytopenia vagy pancytopenia formájában megnyilvánuló csontvelőszuppresszió előfordulhat (lásd alább a 4.4 pontban „A neutropenia kockázata” és „Anaemia”).

A neutropenia kockázata

A kabazitaxellel kezelt betegek az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (American Society of Clinical Oncology, ASCO) irányelveinek és/vagy a jelen szakmai irányelveknek megfelelően a neutropenia kockázatának csökkentése vagy a már kialakult neutropeniás szövődmények (lázas neutropenia, elhúzódó neutropenia vagy neutropeniás fertőzés) kezelése érdekében G-CSF profilaxisban részesülhetnek. Megfontolandó az elsődleges G‑CSF‑profilaxis azoknál a betegeknél, akik klinikai jellemzőik alapján a nagy kockázatú csoportba tartoznak (65 éven felüli életkor, gyenge teljesítmény státusz, lázas neutropenia korábbi epizódjai, korábbi extenzív sugárkezelés, alultápláltság vagy egyéb súlyos társbetegségek), amely állapotok az elhúzódó neutropenia következtében súlyos szövődmények kialakulására hajlamosítanak. Kimutatták, hogy a G‑CSF‑profilaxis alkalmazása csökkentette a neutropenia előfordulásának gyakoriságát és súlyosságát.

A kabazitaxel leggyakoribb mellékhatása a neutropenia (lásd 4.8 pont). A teljes vérkép heti rendszerességgel végzett monitorozása elengedhetetlen az első ciklus alatt, és ezt követően minden kezelési ciklus előtt, így a dózis módosítható, amennyiben szükséges.

Lázas neutropenia vagy elhúzódó neutropenia esetén a megfelelő terápia ellenére csökkenteni kell a dózist (lásd 4.2 pont).

A betegeket csak akkor lehet újra kezelni, ha a neutrophil granulocyták száma ismét eléri a ≥ 1500/mm3 szintet (lásd 4.3 pont).

Emésztőrendszeri zavarok

Bizonyos tünetek, mint a hasi fájdalom és nyomásérzékenység, láz, tartós székrekedés, neutropeniával vagy anélkül jelentkező hasmenés, a súlyos emésztőrendszeri toxicitás korai manifesztációját jelezhetik, melyeket azonnal ki kell vizsgálni és kezelni kell. Szükségessé válhat a kabazitaxel-kezelés elhalasztása vagy leállítása.

Hányinger, hányás, hasmenés és a dehidráció kockázata

Amennyiben a betegek kabazitaxel-kezelést követően hasmenést tapasztalnak, kezelésükhöz a hasmenés ellen általánosan használt készítményeket lehet alkalmazni. Megfelelő intézkedéseket kell tenni a betegek rehidrálása érdekében. Hasmenés gyakrabban fordul elő olyan betegeknél, akik megelőzően hasi, kismedencei besugárzást kaptak. A dehidráció gyakoribb a 65 éves vagy idősebb betegeknél. A betegek rehidrálása, valamint a szérum elektrolitszintek, különösen a káliumszint ellenőrzése és korrigálása érdekében meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. A kezelés felfüggesztése vagy a dózis csökkentése válhat szükségessé ≥ 3‑as súlyossági fokozatú hasmenés esetén (lásd 4.2 pont). Ha a betegek hányingert vagy hányást tapasztalnak, az általánosan használt antiemetikumokkal kezelhetők.

Súlyos emésztőrendszeri reakciók kockázata

A kabazitaxellel kezelt betegeknél beszámoltak gastrointestinalis (GI) vérzésről és perforációról, ileusról, colitisről, ideértve a halálos kimenetelű reakciókat is (lásd 4.8 pont).

Elsősorban az emésztőrendszeri szövődmények kialakulásának fokozott kockázata miatt elővigyázatosság javasolt a neutropeniás, idős, egyidejűleg NSAID-, antitrombocita‑ vagy véralvadásgátló‑kezelésben részesülő betegeknél, illetve olyan betegek kezelése során, akiknek anamnézisében már szerepel kismedencei sugárkezelés vagy gastrointestinalis megbetegedés, mint például fekély vagy GI vérzés.

Perifériás neuropathia

A kabazitaxel-kezelésben részesülő betegeknél perifériás neuropathia, perifériás szenzoros neuropathia (pl. paraesthesia, dysaesthesia) és perifériás motoros neuropathia eseteit figyelték meg. A kabazitaxel‑kezelés alatt álló betegeknek azt kell tanácsolni, hogy még a kezelés folytatása előtt tájékoztassák kezelőorvosukat, amennyiben neuropathiás tünetek jelentkeznek, mint pl. fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség. A kezelőorvosnak minden egyes kezelés előtt fel kell mérnie a neuropathia esetleges jelenlétét vagy rosszabbodását. A kezelést a tünetek javulásáig késleltetni kell. A kabazitaxel adagját 25 mg/m2-ről 20 mg/m2‑re kell csökkenteni, > 2‑es súlyossági fokozatú perifériás neuropathia tartós fennállása esetén (lásd 4.2 pont).

Anaemia

A kabazitaxel-kezelésben részesülő betegeknél megfigyeltek anaemiát (lásd 4.8 pont). A kabazitaxel‑kezelés megkezdése előtt ellenőrizni kell a haemoglobin- és a haematocrit-értéket, ha a betegek vérszegénység vagy vérveszteség jeleit, illetve tüneteit mutatják. A 100 g/l‑nél alacsonyabb haemoglobinszinttel rendelkező betegeknél elővigyázatosság javasolt, és meg kell tenni a klinikumnak megfelelő intézkedéseket.

Veseelégtelenség kockázata

Beszámoltak sepsissel, obstructiv uropathiával, továbbá hasmenés és hányás következtében kialakuló súlyos dehidrációval szövődött vesebetegségekről. Veseelégtelenség eseteit, köztük halálos kimenetelűeket is jelentettek. Amennyiben ez előfordul, megfelelő intézkedéseket kell tenni a kiváltó ok azonosítására, és a betegeket intenzíven kezelni kell.

A kabazitaxel-kezelés teljes ideje alatt biztosítani kell a megfelelő hidrálást. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal jelentsék, ha bármilyen jelentős változás jelentkezik a napi vizeletmennyiségben. A szérumkreatinin-szintet meg kell mérni a terápia megkezdése előtt, minden vérképvizsgálat során és minden esetben, ha a beteg a vizeletmennyiség változásáról számol be. A vesefunkció bármilyen, a CTCAE 4.0 szerinti 3-as súlyossági fokozatú vagy annál súlyosabb veseelégtelenséghez vezető romlása esetén a kabazitaxel‑kezelést le kell állítani.

Légzőrendszeri rendellenességek

Beszámoltak interstitialis pneumoniáról/pneumonitisről és interstitialis tüdőbetegségről, melyek fatális kimenetellel is járhatnak (lásd 4.8 pont).

Amennyiben új, vagy romló pulmonalis tünetek jelentkeznek, a betegeket szorosan ellenőrizni kell, azonnal ki kell őket vizsgálni, és megfelelően kezelni. A diagnózis felállításáig a kabazitaxel-kezelés megszakítása javasolt. Szupportív kezelés korai alkalmazása segíthet a beteg állapotának javításában. A kabazitaxel-kezelés újraindításának előnyeit gondosan mérlegelni kell.

A szívritmuszavarok kockázata

Szívritmuszavarokat jelentettek, leggyakrabban tachycardiát és pitvarfibrillációt (lásd 4.8 pont).

Idősek

Az időseknél (≥ 65 év) nagyobb valószínűséggel jelentkeznek bizonyos mellékhatások, beleértve a neutropeniát és a lázas neutropeniát is (lásd 4.8 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

A Cabazitaxel Sandoz‑kezelés ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin > 3 × ULN) (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin > 1 ‑ ≤ 1,5 × ULN vagy GOT (ASAT) > 1,5 × ULN) az adagot módosítani kell (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Interakciók

Együttes alkalmazás erős CYP3A-inhibitorokkal kerülendő, mivel azok megnövelhetik a kabazitaxel plazmakoncentrációját (lásd 4.2 és 4.5 pont). Ha egy erős CYP3A‑inhibitorral együttes alkalmazás nem kerülhető el, gondosan figyelni kell a toxicitás jeleit és meg kell fontolni a kabazitaxel adagjának csökkentését (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Együttes alkalmazás erős CYP3A‑induktorokkal kerülendő, mivel azok csökkenthetik a kabazitaxel plazmakoncentrációját (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Segédanyagok:

A Cabazitaxel Sandoz etanolt tartalmaz.

45 mg-os injekciós üveg

Ez a gyógyszer 891 mg, 19,8 térfogatszázaléknak megfelelő alkoholt (etanol) tartalmaz, 4,5 ml oldatos infúzióhoz való koncentrátumot tartalmazó injekciós üvegenként. A gyógyszer injekciós üvegében lévő mennyisége 22 ml sörrel, illetve 9 ml borral egyenértékű vagy annál kevesebb.

60 mg-os injekciós üveg

Ez a gyógyszer 1188 mg, 19,8 térfogatszázaléknak megfelelő alkoholt (etanol) tartalmaz 6 ml oldatos infúzióhoz való koncentrátumot tartalmazó injekciós üvegenként. A gyógyszer injekciós üvegében lévő mennyisége 30 ml sörrel, illetve 12 ml borral egyenértékű vagy annál kevesebb.

A gyógyszerben lévő kis mennyiségű alkoholnak nincs érzékelhető hatása. Ugyanakkor, magas rizikófaktorú betegeknél, pl.: májbetegségben vagy epilepsziában) szenvedőknél, vagy akiknek a kórtörténetében alkoholizmus szerepel, elővigyázatossággal kell eljárni.

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

In vitro vizsgálatok alapján a kabazitaxel főként a CYP3A rendszeren keresztül metabolizálódik (80‑90%) (lásd 5.2 pont).

CYP3A-inhibitorok

Egy erős CYP3A‑inhibitor, a ketokonazol (400 mg naponta egyszer) ismételt alkalmazása a kabazitaxel clearance‑ének 20%‑os csökkenését eredményezte, ami az AUC-érték 25%‑os emelkedésének felel meg. Ezért az erős CYP3A‑inhibitorokkal (pl. ketokonazol, itrakonazol, klaritromicin, indinavir, nefazodon, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin, vorikonazol) történő együttes alkalmazás kerülendő, mivel a kabazitaxel plazmakoncentrációjának emelkedése fordulhat elő (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Az aprepitanttal, egy közepesen erős CYP3A-inhibitorral együttes alkalmazás nem befolyásolja a kabazitaxel clearance‑ét.

CYP3A-induktorok

A rifampicin, egy erős CYP3A‑induktor (600 mg naponta egyszer) kabazitaxel egyidejű ismételt alkalmazása a kabazitaxel clearance-ének 21%-os emelkedését eredményezte, ami az AUC-érték 17%‑os csökkenésének felel meg.

Ezért az erős CYP3A-induktorokkal (pl. fenitoin, karbamazepin, rifampin, rifabutin, rifapentin, fenobarbitál) kerülendő az együttes alkalmazás, mivel a kabazitaxel plazmakoncentrációjának csökkenése fordulhat elő (lásd 4.2 és 4.4 pont). Ezen kívül a betegeknek a közönséges orbáncfüvet tartalmazó per os készítmények alkalmazásától is tartózkodniuk kell.

Organikus anion transzporter peptid 1B1 (OATP1B1)

In vitro a kabazitaxel az organikus anion transzporter polipeptideket (OATP1B1) is gátolta. Fennáll az OATP1B1‑szubsztrátokkal (mint például: sztatinok, valzartán, repaglinid) létrejövő interakció kockázata, főleg az infúziós-kezelés ideje alatt (1 óra) és annak befejezését követően 20 percig. Az infúziós kezelés előtt 12 órás, azt követően pedig legalább 3 órás intervallum betartása javasolt OATP1B1‑szubsztrát alkalmazása és az infúziós kezelés között.

Védőoltások

Súlyos vagy végzetes fertőzéseket okozhat, ha kemoterápiás szerek alkalmazása miatt immunszuppresszált betegeknél élő vagy élő, attenuált kórokozókat tartalmazó védőoltásokat alkalmaznak. Kabazitaxel‑kezelés alatt álló betegnél kerülni kell az élő, attenuált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazását. Elölt vagy inaktivált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazhatók, azonban ezekre a védőoltásokra adott immunválasz csökkent lehet.

Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A kabazitaxel terhes nők körében történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat. Állatkísérletekben az anyára nézve toxikus dózisoknál reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont), továbbá kimutatták, hogy a kabazitaxel átjut a placentán (lásd 5.3 pont). Más citotoxikus gyógyszerekhez hasonlóan a kabazitaxel-expozíció terhes nőknél magzati károsodáshoz vezethet.

A kabazitaxel alkalmazása nem ajánlott a terhesség alatt és olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai adatok a kabazitaxel és metabolitjainak anyatejbe való kiválasztódását igazolták (lásd 5.3 pont). A szoptatott csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

A kabazitaxelt nem szabad alkalmazni a szoptatás időszaka alatt.

Termékenység

Állatkísérletek azt mutatták, hogy a kabazitaxel bármilyen, a termékenységre gyakorolt funkcionális hatás nélkül befolyásolta a hím patkányok és kutyák reproduktív rendszerét (lásd 5.3 pont). Mindazonáltal, figyelembe véve a taxánok farmakológiai aktivitását, genotoxikus potenciáljukat és az ebbe a csoportba tartozó számos vegyület állatkísérletekben tapasztalt, termékenységre gyakorolt hatásait, a férfi termékenységre gyakorolt hatás embereknél nem zárható ki.

A férfi ivarsejtekre gyakorolt potenciális hatások és az ondóváladékon keresztül történő, potenciális expozíció miatt a kabazitaxel-kezelésben részesülő férfiak számára hatékony fogamzásgátló módszer alkalmazása javasolt a kezelés ideje alatt és az utolsó kabazitaxel-kezelést követő 6 hónapon át. Az ondóváladékon keresztül történő, potenciális expozíció miatt a kabazitaxel-kezelésben részesülő férfiaknak a kezelés teljes ideje alatt meg kell akadályozniuk, hogy ejakulátumuk másokkal kontaktusba kerüljön. A kabazitaxellel kezelt férfiak számára javasolt, hogy a kezelés megkezdése előtt tanácsot kérjenek a spermiumok konzerválásának lehetőségéről.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A kabazitaxel kismértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel fáradtságot és szédülést okozhat. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne vezessenek gépjárművet, vagy ne kezeljenek gépeket, ha a kezelés során ezeket a mellékhatásokat észlelik.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Három, randomizált, nyílt elrendezésű, kontrollos, vizsgálat során (TROPIC, PROSELICA és CARD), a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel biztonságosságát értékelték 1092, kasztráció-rezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegnél, akiket háromhetente egyszer 25 mg/m2 dózisú kabazitaxellel kezeltek. A betegek átlagosan 6-7 ciklus kabazitaxel-kezelést kaptak.

A három vizsgálat összesített elemzéséből származó incidenciák táblázatos felsorolását az alábbi táblázat tartalmazza.

Minden súlyossági fokozatban a leggyakrabban előforduló mellékhatás az anaemia (99,0%), a leukopenia (93,0%), a neutropenia (87,9%), a thrombocytopenia (41,1%), a hasmenés (42,1%), a fáradtság (25,0%), és a gyengeség (15,4%) volt. A leggyakrabban jelentkező ≥ 3 súlyossági fokozatú mellékhatás, amely a betegek legalább 5%-ánál jelentkezett a neutropenia (73,1%), a leukopenia (59,5%), az anaemia (12%), a lázas neutropenia (8,0%) és a hasmenés (4,7%) volt.

A kezelést mellékhatások miatt mindhárom vizsgálatban hasonló gyakorisággal szakították meg (TROPIC: 18,3%; PROSELICA: 19,5%; CARD: 19,8%) a kabazitaxelt kapó betegeknél. A leggyakoribb (>1,0%) mellékhatás, amely a kabazitaxel-kezelés megszakításához vezetett, a haematuria, a fáradtság, és a neutropenia volt.

Mellékhatások táblázatos felsorolása

A 2. táblázatban a mellékhatások a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A mellékhatások súlyossági foka a CTCAE 4.0 szerint kerül meghatározásra (súlyossági fokozat [grade] ≥ 3 = G ≥ 3). A gyakoriságok minden súlyossági fokra vonatkoznak, és az alábbiak szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100); ritka (≥ 1/10000 ‑ < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

táblázat: Az összesített elemzésből (n = 1092) származó mellékhatások és hematológiai eltérések a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel‑kezelés során

a laboratóriumi értékek alapján

* lásd az alábbiakban részletezve

Kiválasztott mellékhatások leírása

Neutropenia és a hozzá társuló klinikai események

A G-CSF profilaxis alkalmazása csökkentette a neutropenia előfordulásának gyakoriságát és súlyosságát (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A laboratóriumi adatok alapján a ≥3 súlyossági fokozatú neutropenia előfordulása a G-CSF alkalmazásától függően 44,7 és 76,7% között változott. G-CSF profilaxis alkalmazásakor jelentették a legalacsonyabb incidenciát. A ≥3 súlyossági fokozatú lázas neutropenia incidenciája is ugyanígy, 3,2 és 8.6% között változott.

A neutropenia szövődményeit (ideértve: lázas neutropenia, neutropeniás fertőzés/szepszis és neutropeniás colitis), melyek bizonyos esetekben halálos kimenetelűek voltak, az elsődleges G-CSF profilaxist kapó betegek 4,0%-ánál, míg az egyéb betegek 12,8%-ánál jelentették.

Szívbetegségek és arrhythmiák

Az összesített elemzések alapján, cardialis eseményt a betegek 5,5%-ánál jelentettek, közülük 1,1%- nál lépett fel ≥ 3 súlyossági fokozatú arrhythmia. A tachycardia előfordulása 1,0% volt a kabazitaxellel kezeltek körében, melyből kevesebb mint 0,1% volt ≥ 3 súlyossági fokú. A pitvarfibrilláció előfordulása 1,3% volt. Szívelégtelenséggel kapcsolatos eseményekről 2 betegnél (0,2%) számoltak be, melyből 1 eset halálos kimenetelű volt. Egy betegnél (0,3%) halálos kimenetelű kamrafibrillációt és 2 betegnél (0,5%) szívmegállást jelentettek. A vizsgálók szerint egyik esemény sem hozható összefüggésbe a kezeléssel.

Haematuria

Az összesített elemzések alapján a haematuria – valamennyi súlyossági fokozat – gyakorisága 25 mg/m2 adag mellett 18,8% volt (lásd 5.1 pont). Az értékelést zavaró okokat (amennyiben ilyet leírtak), mint például a betegség progressziója, műszerezettség, fertőzés vagy antikoaguláns-/NSAID-/acetilszalicilsav-kezelés, az esetek felében azonosítottak.

Egyéb laboratóriumi eltérések

Az összesített elemzésekben, a laboratóriumi eltérések alapján a ≥ 3 súlyossági fokozatú anaemia előfordulása 12,0%, az emelkedett GOT (ASAT) előfordulása 1,3%; az emelkedett, GPT (ALAT) előfordulása 1,0% és az emelkedett bilirubin érték előfordulása 0,5% volt.

Emésztőrendszeri zavarok

Colitis,(ideértve az enterocolitist, és a neutropeniás colitist) és gastritis előfordulását észlelték. Gastrointestinalis vérzést, gastrointestinalis perforációt és ileust (bélelzáródást) ugyancsak jelentettek (lást 4.4 pont).

Légzőrendszeri rendellenességek

Interstitialis pneumonia/pneumonitis és interstitialis tüdőbetegség, néha fatális kimenetelű eseteit jelentették nem ismert gyakorisággal (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) (lásd 4.4 pont).

Vese- és húgyúti betegségek

Nem gyakran cystitisről, közte haemorrhagias cystitisről is beszámoltak, ami korábbi besugárzás következtében kialakuló jelenség (radiation recall phenomenon = irradiációs recall jelenség).

Gyermekek és serdülők

Lásd 4.2 pont

Egyéb különleges betegcsoportok

Idősek

A prosztatarák vizsgálatokban a 25 mg/m2-es kabazitaxel-kezelésben részesülő 1092 beteg közül 755 beteg volt 65 éves vagy annál idősebb, beleértve 238 olyan beteget, akik 75 évnél idősebbek voltak. A 65 éves vagy annál idősebb betegeknél a következő, nem hematológiai mellékhatásokat jelentették a fiatalabb betegekhez képest ≥ 5%-kal nagyobb gyakorisággal: fáradtság (33,5% vs. 23,7%), asthenia (23,7% vs. 14,2%), székrekedés (20,4% vs. 14,2%), és dyspnoe (10,3% vs. 5,6%). A neutropenia (90,9% vs. 81,2%) és a thrombocytopenia (48,8% vs. 36,1%) előfordulása 5%-val magasabb volt a 65 éves vagy idősebb betegeknél a fiatalabb betegekhez képest. A ≥ 3 súlyossági fokozatú neutropenia és és lázas neutropenia előfordulási arányában volt a legnagyobb különbség a két korcsoport között (az előbbi 14%-kal, az utóbbi pedig 4%-kal volt magasabb a 65 éves vagy idősebb betegeknél, a 65 évesnél fiatalabbakhoz képest) (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A kabazitaxelnek nincs ismert antidotuma. Túladagolás esetén a szövődmények előreláthatóan a mellékhatások felerősödéséből származnak, mint a csontvelőszuppresszió és a gyomor-, bélrendszeri rendellenességek.

Túladagolás esetén a beteget specializált részlegen szoros megfigyelés alatt kell tartani. A túladagolás észlelését követően a betegnek mihamarabb terápiás dózisú G‑CSF‑kezelést kell kapnia. További megfelelő tüneti kezelés szükséges.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, taxánok, ATC kód: L01CD04

Hatásmechanizmus

A kabazitaxel egy daganatellenes szer, amely hatását a sejtek mikrotubuláris hálózatának szétszakítása által fejti ki. A kabazitaxel a tubulinhoz kötődik és elősegíti a tubulin mikrotubulusokká történő felépülését, és egyidejűleg gátolja a szétválásukat. Ez a mikrotubulusok stabilizációjához vezet, amely a mitotikus és interfázisos sejtfunkciók gátlását eredményezi.

Farmakodinámiás hatások

A kabazitaxel daganatellenes hatása széles körben bebizonyosodott egerekbe xenograftként átültetett, előrehaladott humán daganatokkal szemben. A kabazitaxel hatásos docetaxel‑érzékeny daganatok esetén. A kabazitaxel aktivitást mutatott emellett a kemoterápiás kezelésre, köztük a docetaxelre rezisztens tumormodellek esetén is.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A kabazitaxel hatásosságát és biztonságosságát prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban történő alkalmazása esetén egy randomizált, nyílt, nemzetközi, multicentrikus, fázis III vizsgálat (EFC6193 vizsgálat) során értékelték kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő, korábban docetaxel tartalmú terápiában részesült betegeknél.

A vizsgálat elsődleges hatásossági végpontja a teljes túlélés (Overall Survival, OS) volt.

A másodlagos végpontok közé tartozott a progressziómentes túlélés (Progression Free Survival, PFS, amely definíció szerint a randomizációtól a tumor progressziójáig, a prosztataspecifikus antigén [PSA] progressziójáig, a fájdalom progressziójáig vagy bármilyen okból bekövetkező halálozásig eltelt idő, attól függően, hogy melyik következett be hamarabb), a válaszadási arány (Tumor Response Rate) a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors – A válasz értékelésének kritériumai szolid tumorok esetén) kritériumok alapján, a PSA progressziója (amely definíció szerint a PSA‑érték ≥ 25%‑os növekedése a terápiára rezisztens, vagy > 50%‑os növekedése a terápiára reagáló betegek esetén), a PSA válasz (a szérum PSA-szintjének legalább 50%‑kal való csökkenése), a fájdalom progressziója (ezt a McGill-Melzack féle kérdőív [Present Pain Intesity, PPI] fájdalomskálája és egy fájdalomcsillapító pontrendszer [Analgesic Score, AS] segítségével értékelték) és a fájdalom válasz (amely definíció szerint 2 pontnál nagyobb fájdalomcsökkenés a kiindulási átlagos PPI‑hez képest a fájdalomcsillapítók adagjának [AS] emelése nélkül, vagy a fájdalomcsillapítók alkalmazásának ≥ 50%‑kal való csökkentése a kezdeti átlagos AS‑hez képest a fájdalom erősödése nélkül).

Összesen 755 beteget randomizáltak napi 10 mg per os prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3 hetente intravénásan, 25 mg/m2 dózisban alkalmazott kabazitaxel‑terápiára, maximum 10 cikluson át (n = 378), vagy napi 10 mg per os prednizonnal vagy prednizonnal kombinációban 3 hetente intravénásan, 12 mg/m2 dózisban alkalmazott mitoxantron terápiára, maximum 10 cikluson át (n = 377).

Ebben a vizsgálatban 18 évesnél idősebb, kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegek vettek részt, akiknél a betegség progressziója vagy a RECIST kritériumok alapján mérhető volt, vagy ezen kritériumok alapján nem volt mérhető, de a PSA-érték emelkedést mutatott, vagy új léziók jelentek meg, és a Keleti Kooperatív Onkológiai Csoport (Eastern Cooperative Oncology Group, ECOG) szerinti 0‑2‑es teljesítmény státusszal rendelkeztek. A betegeknek további feltételeknek kellett megfelelni: neutrophyl granulocyta > 1500/mm3, thrombocyta > 100 000/mm3, haemoglobin > 100 g/l, kreatinin < 1,5 × ULN, összbilirubin < 1 × ULN, GOT (ASAT) és GPT (ALAT) < 1,5 × ULN.

Azok a betegek, akiknek a kórelőzményében pangásos szívelégtelenség, vagy az elmúlt 6 hónapon belül myocardialis infarctus szerepelt vagy azok, akiknél kezeletlen arrhythmiák, angina pectoris és/vagy magas vérnyomás álltak fenn, nem vehettek részt a vizsgálatban.

A demográfia tulajdonságok, beleértve az életkort, a rasszokat és az ECOG-teljesítménystátuszt (0‑2), kiegyensúlyozottak voltak a két vizsgálati csoportban. A kabazitaxel‑csoportban az átlagos életkor 68 év volt (46‑92 év közötti tartományban) és a rasszbeli megoszlás a következő volt: 83,9% fehér bőrű, 6,9% ázsiai/keleti, 5,3% fekete bőrű és 4% egyéb.

A kezelési ciklusok átlagos száma 6 volt a kabazitaxel‑csoportban és 4 a mitoxantron‑csoportban. Azon betegek aránya, akik a teljes kezelésben részesültek (10 ciklus), 29,4% volt a kabazitaxel‑csoportban és 13,5% a komparátor‑csoportban.

A teljes túlélési idő szignifikánsan hosszabb volt a kabazitaxel‑csoportban, mint a mitoxantron‑csoportban (15,1 hónap vs. 12,7 hónap), a halálozási kockázat 30%‑kal csökkent a mitoxantronhoz képest (lásd 3. táblázat és 1. ábra).

Egy 59 betegekből álló alcsoport előzetesen < 225 mg/m2 kumulatív docetaxel dózist kapott (29 beteg a kabazitaxel‑karon, 30 beteg a mitoxantron‑karon). Ebben a betegcsoportban nem volt lényeges különbség a teljes túlélés tekintetében (relatív hazárd [HR] [95%-os CI] 0,96 [0,49-1,86]).

táblázat – A kabazitaxel hatásossága az EFC6193 vizsgálatban kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegek kezelése esetén

1 A Cox‑modell segítségével becsült HR; az 1-nél kisebb kockázati arány érték a kabazitaxel előnyét jelzi.

ábra: Kaplan-Meier-féle teljes túlélési görbék (EFC6193)

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

Veszélyez- 0 6 12 18 24 30

tetettek Idő (hónapok)

száma

A kabazitaxel‑karon a mitoxantron‑karhoz képest javult a progressziómentes túlélés, 2,8 (2,4‑3,0) hónap vs. 1,4 (1,4‑1,7), HR (95%-os CI) -0,74 (0,64-0,86), p < 0,0001.

A kabazitaxel -karon a 14,4%-os (95%-os CI: 9,6-19,3) tumor válaszadási arány lényegesen magasabb volt a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 4,4%‑kal összehasonlítva (95%‑os CI: 1,6‑7,2), p = 0,0005. A PSA másodlagos végpontok pozitívok voltak a kabazitaxel vizsgálati karon. A kabazitaxel-karon 6,4 hónap alatt (95%-os CI: 5,1‑7,3) (medián érték) figyeltek meg PSA progressziót, míg ez a mitoxantron‑karon 3,1 hónap alatt (95%‑os CI: 2,2‑4,4) következett be, HR 0,75 hónap (95%‑os CI: 0,63‑0,90), p = 0,0010. A Cabazitaxel Sandoz‑karon 39,2%‑os volt a PSA válasz (95%‑os CI: 33,9‑44,5), a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 17,8%‑os válasszal szemben (95%‑os CI: 13,7‑22,0), p = 0,0002.

Nem volt statisztikai különbség a két kezelési kar között a fájdalom progressziója és a fájdalom válasz tekintetében.

Egy non‑inferioritási, multicentrikus, multinacionális, randomizált, nyílt elrendezésű, III. fázisú vizsgálatban (EFC11785 vizsgálat) 1200, kasztrációrezisztens, metasztatizáló, prostata carcinomában szenvedő, korábban docetaxelt tartalmazó protokollal kezelt beteget randomizáltak vagy 25 mg/m2 (n = 602) vagy 20 mg/m2 kabazitaxel adagra (n = 598). A teljes túlélés (Overall survival, OS) volt az elsődleges hatásossági végpont.

A vizsgálat elérte az elsődleges célját, annak bizonyítását, hogy a 20 mg/m2es kabazitaxellel végzett kezelés nem rosszabb, mint a 25 mg/m2 kabazitaxellel végzett kezelés (lásd 4. táblázat). A betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb százalékánál (p < 0,001) volt észlelhető PSA válasz a 25 mg/m2 kabazitaxel‑csoportban (42,9%) a 20 mg/m2 kabazitaxel‑csoporthoz képest (29,5%). A PSA progresszió statisztikailag szignifikánsan magasabb kockázatát figyelték meg a 20 mg/m2-es dózissal kezelteknél, mint azoknál, akiket 25 mg/m2 adaggal kezeltek (HR 1,195; 95%‑os CI: 1,25‑1,393). Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az egyéb másodlagos végpontok (progressziómentes túlélés/PFS/, tumor és fájdalom válasz, tumor és fájdalom rosszabbodása, és a FACT-P (Functional Assessment of Carcinoma Therapy-Prostate) 4 alkategóriája tekintetében.

táblázat – Teljes túlélés az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon (Beválasztás szerinti elemzés) – Hatásossági elsődleges végpont

CBZ20=Kabazitaxel 20 mg/m2, CBZ25=Kabazitaxel 25 mg/m2, PRED=Prednizon/Prednizolon CI=konfidencia intervallum, LCI=konfidencia intervallum alsó hatérértéke, UCI= konfidencia intervallum felső hatérértéke

a Relatív hazárd becslése a Cox‑féle arányos hazárd regressziós modellje alapján történik. Az 1‑nél kisebb relatív hazárd azt jelenti, hogy a 20 mg/m2 kabazitaxelnek a 25 mg/m2 kabazitaxelhez viszonyítva kisebb a kockázata.

A 25 mg/m2 kabazitaxel EFC11785 klinikai vizsgálatban észlelt biztonságossági profilja minőségileg és mennyiségileg hasonló volt ahhoz, mint amit az EFC6193 vizsgálatban megfigyeltek. Az EFC11785 klinikai vizsgálat a kabazitaxel 20 mg/m2‑es dózisának jobb biztonságossági profilját mutatta.

táblázat - A biztonságossági adatok összefoglalása az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20 mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon

CBZ20=Kabazitaxel 20 mg/m2, CBZ25=Kabazitaxel 25 mg/m2, PRED=Prednizon/Prednizolon

a A 10%-nál nagyobb gyakorisággal előforduló, minden súlyossági fokozatot tartalmazó mellékhatások

b 5%-nál nagyobb gyakoriságú, ≥ 3súlyossági fokú mellékhatások

c Laboratóriumi értékek alapján

Egy prospektív, nemzetközi, randomizált, aktív-kontrollos, nyílt elrendezésű, IV. fázisú vizsgálatba (LPS14201/CARD study) 255, metasztatizáló, kasztráció-rezisztens prostata carcinomában szenvedő olyan beteget randomizáltak, akik korábban bármilyen, docetaxelt tartalmazó kezelési protokollt és androgén-receptort célzó kezelést (abirateron vagy enzalutamid, és a betegség progrediált a kezelés megkezdését követő 12 hónapon belül) kaptak. A randomizált betegek vagy 25 mg/m2 kabazitaxelt kaptak háromhetente és naponta egyszer 10 mg prednizont/prednizolont (n=129), vagy pedig androgén-receptort célzó kezelést (1000 mg abirateron naponta egyszer + 5 mg prednizon/prednizolon naponta kétszer, vagy 160 mg enzalutamid naponta egyszer) (n=126). A 2. prosztatarák munkacsoport (PCWG2; Prostate Cancer Working Group-2) definíciója szerinti radiológiai progressziómentes túlélés (radiographic progression free-survival, rPFS) volt az elsődleges végpont. A másodlagos végpontok közé tartozott a teljes túlélés, a progressziómentes túlélés, a PSA válasz és a tumorválasz.

A demográfiai adatok és a betegségjellemzők hasonlóak voltak a kezelési karok között. Kiinduláskor a medián életkor 70 év volt, a betegek 95%-ának ECOG teljesítmény státusza 0-1, medián Gleason pontszáma pedig 8 volt. A betegek 61%-a kapott korábban androgén-receptort célzó kezelést a korábbi docetaxel-kezelés után.

A vizsgálatban teljesült az elsődleges végpont: a radiológiai progressziómentes túlélés szignifikánsan hosszabb volt a kabazitaxel esetében az androgén-receptort célzó kezeléssel összehasonlítva (8 hónap vs. 3,7 hónap), a radiológiai progresszió kockázata pedig 46%-kal csökkent az androgén-receptort célzó kezeléssel összehasonlítva (lásd 6. táblázat és 2. ábra).

6. táblázat - A kabazitaxel hatásossága a CARD vizsgálatban, metasztatizáló, kasztráció-rezisztens prostata carcinomában szenvedő betegek kezelésében (beválasztás szerinti [intent-to-treat] elemzés) – radiológiai progressziómentes túlélés (rPFS)

1stratifikált log-rang-próba, szignifikancia küszöb = 0,05

ábra – Elsődleges végpont: A radiológiai progressziómentes túlélés Kaplan-Meier-görbével ábrázolva (ITT populáció)

A „+” jelek a cenzorált adatokat jelölik

A randomizációkor használt stratifikációs tényezőkön alapuló, tervezett alcsoport elemzések relatív hazárdja, az rPSF esetében 0,61 (95%-os CI: 0,39-0,96) volt a docetaxel-kezelés előtt androgén-receptort célzó kezelésben részesült betegeknél és 0,48 (95%-os CI: 0,32-0,70) volt a docetaxel-kezelés után androgén-receptort célzó kezelésben részesült betegeknél.

A kabazitaxel statisztikailag jobb volt az androgén-receptort célzó komparátoroknál mindegyik alfa-védett, fő másodlagos végpontot illetően, ideértve a teljes túlélést (13,6 hónap a kabazitaxel-karon versus 11,0 hónap az androgén-receptort célzó kezelési karon, HR: 0,64, 95%-os CI: 0,46-0,89; p=0,008), a progressziómentes túlélést (4,4 hónap a kabazitaxel-karon versus 2,7 hónap az androgén-receptort célzó kezelési karon, HR: 0,52; 95%-os CI: 0,40-0,68), a megerősített PSA választ (36,3% a kabazitaxel-karon versus 14,3% az androgén-receptort célzó kezelési karon, p=0,0003) és a legjobb tumorválaszt (36,5% a kabazitaxel-karon versus 11,5% az androgén-receptort célzó kezelési karon, p=0,004).

A 25 mg/m2 adagban alkalmazott kabazitaxel CARD vizsgálatban megfigyelt biztonságossági profilja összességében hasonló volt a TROPIC és a PROSELICA vizsgálatban megfigyelt biztonságossági profilhoz (lásd 4.8 pont). A ≥3 súlyossági fokozatú nemkívánatos események incidenciája 53,2% volt a kabazitaxel-karon és 46,0% volt androgén-receptort célzó kezelési karon. A ≥3 súlyossági fokozatú súlyos nemkívánatos események incidenciája 31,7% volt kabazitaxel-karon és 37,1% volt androgén-receptort célzó kezelési karon. Annak az incidenciája, hogy a betegeknél nemkívánatos események miatt végleg abbahagyták a kezelést 19,8% volt a kabazitaxel-karon és 8,1% volt androgén-receptort célzó kezelési karon. Annak az incidenciája, hogy a betegeknél halálos kimenetelű nemkívánatos esemény jelentkezett 5,6% volt a kabazitaxel-karon és 10,5% volt androgén-receptort célzó kezelési karon

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a kabazitaxel vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől prostata carcinoma indikációjában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

A kabazitaxel-kezelést egy nyílt, multicentrikus I/II. fázisú vizsgálatban összesen 39 gyermek- és serdülőkorú betegnél (4‑18 éves korúak a vizsgálat I. fázisában, és 3–16 év közöttiek a vizsgálat II. fázisában) értékelték. A II. fázis nem bizonyította a monoterápiában 30 mg/m2 dózisban alkalmazott kabazitaxel hatásosságát rekurrens vagy refrakter, diffúz, intrinsic ponticus gliomában (DIPG = diffuse intrinsic pontine glioma) és high grade gliomában (HGG = high grade glioma) szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél.

Farmakokinetikai tulajdonságok

Populációs farmakokinetikai elemzést végeztek 170 beteg körében, köztük előrehaladott szolid tumoros (n = 69), metasztatizáló emlőcarcinomás (n = 34) és metasztatizáló prostata carcinomás (n = 67) betegekkel. Ezek a betegek hetente vagy 3 hetente 10‑30 mg/m2 dózisú kabazitaxel‑kezelésben részesültek.

Felszívódás

25 mg/m2 kabazitaxel 1 órás intravénás adagolását követően metasztatizáló prostata carcinomás betegeknél (n = 67) a Cmax 226 ng/ml volt (variációs együttható [CV]: 107%), és ezt az értéket az 1 órás infúzió végére érték el (Tmax). Az átlagos AUC 991 ng•h/ml volt (CV 34%).

Nem mutatkozott nagymértékű eltérés a dózis arányosságban 10‑30 mg/m2 dózisokkal kezelt, előrehaladott szolid tumoros betegeknél (n = 126).

Eloszlás

Az eloszlási térfogat (Vss) dinamikus egyensúlyi állapotban 4870 l volt (2640 l/m2 egy 1,84 m2 medián kiindulási testfelülettel [BSA] rendelkező beteg esetén).

In vitro, a kabazitaxel humán szérum fehérjékhez való kötődése 89‑92% volt, és 50 000 ng/ml‑ig nem volt telíthető, amely magába foglalja a klinikai vizsgálatok során megfigyelt maximális koncentrációt. A kabazitaxel főleg a humán szérum albuminhoz (82,0%) és lipoproteinekhez (87,9% HDL, 69,8% LDL és 55,8% VLDL esetén) kötődik. Az in vitro vér/plazma koncentráció aránya emberi vérben 0,90‑0,99 között volt, jelezve, hogy a kabazitaxel egyenlő mértékben oszlott meg a vér és a plazma között.

Biotranszformáció

A kabazitaxel extenzíven metabolizálódik a májban (> 95%), főleg a CYP3A-izoenzim által (80‑90%‑ban). A kabazitaxel a fő keringő vegyület a humán plazmában. Hét metabolitot azonosítottak a plazmában (köztük az O—demetiláció során képződő 3 aktív metabolitot) az anyavegyület expozíciójának 5%‑áért felelős fő metabolittal együtt. A kabazitaxel kb. 20 metabolitja választódik ki a humán vizeletbe és székletbe.

In vitro vizsgálatok alapján, a klinikailag releváns koncentrációkban alkalmazott kabazitaxel esetén fennáll azon gyógyszerek gátlásának potenciális kockázata, amelyek főként a CYP3A szubsztrátjai. Egy klinikai vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a kabazitaxel (25 mg/m2 dózisban, egyszeri, egyórás infúzióban alkalmazva) nem módosította a midazolám, egy CYP3A kontroll-szubsztrát, plazmaszintjeit. Ezért terápiás dózisok esetén, a CYP3A szubsztrátok kabazitaxellel történő együttes alkalmazásának várhatóan semmilyen klinikai következménye nincs.

Más gyógyszerek esetében, amelyek egyéb CYP-enzimek szubsztrátjai (1A2, 2B6, 2C9, 2C8, 2C19, 2E1 és 2D6) nem áll fenn ennek a gátlásnak a potenciális kockázata. Valamint nem áll fenn olyan gyógyszerek kabazitaxel általi indukciójának kockázata sem, amelyek a CYP1A, CYP2C9- és CYP3A-szubsztrátjai. A kabazitaxel in vitro nem gátolja a warfarin CYP2C9 által mediált, 7-hidroxi warfarinná történő átalakulásának fő biotranszformációs útját. Ezért in vivo nem várható farmakokinetikai interakció a kabazitaxel és a warfarin között.

A kabazitaxel in vitro nem gátolta a multidrog‑rezisztencia fehérjéket (MRP): MRP1, MRP2 vagy az organikus kation transzportereket (OCT1). A kabazitaxel, a klinikai alkalmazás során megfigyelt koncentrációk legalább 15‑szörösénél gátolta a P-glikoprotein (PgP) (digoxin, vinblasztin), az emlőrák rezisztencia fehérje (BCRP) (metotrexát) és az organikus anion transzport polipeptid OATP1B3 (CCK8) transzportját, míg az OATP1B1(ösztradiol-17‑béta‑glükuronid) transzportját a klinikai alkalmazás során megfigyelt koncentrációk csupán 5-szörösénél gátolta. Következésképpen 25 mg/m2 dózisnál az MRP, OCT1, PgP, BRCP és OATP1B3 szubsztrátokkal való kölcsönhatás kockázatának előfordulása in vivo nem valószínű. Lehetséges kölcsönhatás OATP1B1-transzporterekkel, főleg az infúziós-kezelés ideje alatt (1 óra) és annak befejezését követően 20 percig (lásd 4.5 pont).

Elimináció

A [14C]-kabazitaxel 25 mg/m2 dózisának 1 órás intravénás infúzióban történő alkalmazását követően az alkalmazott adag mintegy 80%‑a 2 héten belül kiválasztódott. A kabazitaxel főként a széklettel választódik ki nagyszámú metabolit formájában (az alkalmazott adag 76%‑a), míg a kabazitaxel és metabolitjainak a vesén át történő kiválasztódása az alkalmazott adagnak kevesebb, mint 4%‑át teszi ki (2,3% változatlan formában a vizelettel ürül).

A kabazitaxel 48,5 l/h magas plazma‑clearance‑et (26,4 l/h/m2 egy 1,84 m2 medián kiindulási testfelülettel [BSA] rendelkező beteg esetén) és 95 órás, hosszú terminális felezési időt mutatott.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A populációs farmakokinetikai analízis során 70 betegnél, akik 65 évesek és annál idősebbek voltak (57 beteg 65‑75 év között és 13 beteg 75 év felett) az életkor nem befolyásolta a kabazitaxel farmakokinetikáját.

Gyermekek és serdülők

A kabazitaxel biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták.

Májkárosodás:

A kabazitaxel elsősorban hepaticus metabolizmus útján eliminálódik.

Egy 43, kizárólag májkárosodásban szenvedő carcinomás beteggel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy az enyhe (összbilirubin > 1‑≤ 1,5 × ULN vagy GOT > 1,5 × ULN) vagy közepes fokú májkárosodás (összbilirubin > 1,5 ≤ 3,0 × ULN) nem befolyásolta a kabazitaxel farmakokinetikáját. A kabazitaxel maximálisan tolerálható dózisa 20 mg/m2, illetve 15 mg/m2 volt a két csoportban.

Három, súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegnél (összbilirubin > 3 × ULN), 39%‑os clearance‑csökkenést figyeltek meg az enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel összehasonlítva, amely arra utal, hogy a súlyos fokú májkárosodás hatással van a kabazitaxel farmakokinetikájára. A kabazitaxel maximálisan tolerálható dózisát nem határozták meg súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél.

A biztonságossági és tolerálhatósági adatok alapján a kabazitaxel adagját csökkenteni kell enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2, 4.4 pont). A kabazitaxel ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodás

A kabazitaxel minimális mértékben választódik ki a vesén keresztül (az adag 2,3%-a). A populációs farmakokinetikai analízis során, amelyet 170 beteg körében végeztek, akik közül 14, közepes fokú vesekárosodásban (30‑50 ml/perc kreatinin-clearance) és 59, enyhe vesekárosodásban (50-80 ml/perc kreatinin-clearance) szenvedett, az enyhe‑közepes fokú vesekárosodás nem befolyásolta jelentős mértékben a kabazitaxel farmakokinetikáját. Ezt megerősítette egy összehasonlító farmakokinetikai vizsgálat, amelyet ép vesefunkciójú (8 beteg), valamint közepes fokú (8 beteg) vagy súlyos (9 beteg) vesekárosodásban szenvedő, szolid tumoros betegek bevonásával végeztek, amelyben a betegek több ciklusban kaptak legfeljebb 25 mg/m2 kabazitaxelt egyszeri intravénás infúzióban.

A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Klinikai vizsgálatok során nem, de kutyáknál egyszeri dózist követően, 5 naponta, illetve hetente történő adagolás során a klinikai expozíciós szintnél alacsonyabb szintű expozíciónál megfigyelt mellékhatások, amelyek potenciális klinikai jelentőséggel bírnak a következők voltak: a májban arteriolaris/periarteriolaris necrosis, epeúti hyperplasia és/vagy hepatocellularis necrosis

(lásd 4.2 pont).

Klinikai vizsgálatok során nem, de patkányokkal végzett ismételt dózistoxicitási vizsgálatok során a klinikai expozíciós szintnél magasabb szintű expozíciónál megfigyelt mellékhatások, amelyek lehetséges, hogy klinikai jelentőséggel bírnak, a következők voltak: subcapsuláris lencserost vizenyővel/degenerációval járó szembetegségeket. Ezek a hatások 8 hét után részben reverzibilisek voltak.

Kabazitaxellel nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.

A kabazitaxel nem indukált mutációkat a bakteriális reverz mutációs (Ames) teszt során. Nem bizonyult klasztogénnek egy humán lymphocytákkal végzett in vitro teszt során (nem indukálta a strukturális kromoszóma-aberrációt, de növelte a polyploid sejtek számát) és patkányokkal végzett in vivo teszt során fokozta a micronucleus képződést. Mindazonáltal ezek a genotoxicitási eredmények együtt járnak a vegyület farmakológiai aktivitásával (a tubulin depolimerizáció gátlása) és megfigyelték más ugyanezen farmakológiai hatással rendelkező készítményeknél is.

A kabazitaxel nem érintette a párzási képességet vagy a termékenységet a kezelt hím patkányoknál. Azonban ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban az ondóhólyag degenerációját és a herékben az ondócsatornácskák (tubuli seminiferi) atrophiáját figyelték meg patkányokban, és a herék degenerációját (minimális epithelialis sejt necrosis a mellékherében) kutyákban. Az expozíció az állatoknál hasonló vagy alacsonyabb volt, mint az embereknél, akik klinikailag releváns adagban kaptak kabazitaxelt.

A 6‑17. gesztációs nap során napi egyszeri intravénás kezelésben részesülő nőstény patkányokban a kabazitaxel az anyai toxicitáshoz kapcsolódó embryofoetális toxicitást okozott, amely magzati halálozás és késői csontosodással társuló, csökkent átlagos magzati testsúly formájában mutatkozott. Az expozíció az állatoknál alacsonyabb volt, mint az embereknél, akik klinikailag releváns adagban kaptak kabazitaxelt. A kabazitaxel patkányokban átjutott a placentán.

Patkányokban a kabazitaxel és metabolitjai az adott dózis mintegy 1,5%‑ának megfelelő mennyiségben, 24 órán át választódnak ki az anyatejbe.

A környezeti ártalmak értékelése (ERA)

A környezeti ártalmakat értékelő vizsgálatok eredményei alapján a kabazitaxel alkalmazása nem veszélyezteti jelentős mértékben a vízi környezetet (lásd 6.6 pontot a fel nem használt készítménye megsemmisítésére vonatkozóan).

GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

Segédanyagok felsorolása

poliszorbát 80

vízmentes citromsav, (a pH beállításhoz)

vízmentes etanol,

makrogol 300

Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Az oldatos infúzió elkészítéséhez és beadásához nem alkalmazhatók PVC infúziós tartályok vagy poliuretán infúziós szerelékek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felbontás előtt

3 év

Az injekciós üveg első felbontását követően

Több adagos injekciós üveg

Az első felbontást követően az injekciós üveg tartalma legfeljebb 28 napig marad stabil, szobahőmérsékleten, (20 – 25 °C), fénytől védve vagy anélkül, illetve hűtőszekrényben (2 – 8 °C‑on) fénytől védetten tárolva.

Az infúziós zsákban/üvegben történő hígítást követően

Az oldatos infúzió kémiai és fizikai stabilitása a felhasználás alatt 5%‑os glükózoldattal vagy 0,9%-os nátrium‑klorid oldattal 0,10 mg/ml illetve 0,26 mg/ml koncentrációra hígítva, szobahőmérsékleten (20 °C‑25 °C), fénytől való védelem mellett vagy anélkül legfeljebb 3 napon át tárolva, hűtőszekrényben (2 ‑ 8°C-on) fénytől védve tárolva legfeljebb 7 napon át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, akkor a felhasználást megelőző tárolási időért és körülményekért a felhasználó felelős, de ez szokásos esetben 2–8ºC-on nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

A beadás alatt beépített, 0,22 mikrométer nominális pórusméretű (más néven 0,2 mikrométeres) szűrő alkalmazása ajánlott.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

A gyógyszer első felbontása és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

4,5 ml vagy 6 ml koncentrátum, I‑es típusú, színtelen, átlátszó injekciós üvegben, szürke, fluoropolimer bevonatú, klórbutil gumidugóval ellátva. Az injekciós üveg rollnizott alumíniumkupakkal és lepattintható kupakkal van lezárva.

Kiszerelések: 1 db injekciós üveg vagy 5 db injekciós üveg, amelyek 4,5 ml vagy 6 ml koncentrátumot tartalmaznak.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Cabazitaxel Sandoz elkészítését és beadását csak citotoxikus szerek kezelésére kiképzett személyzet végezheti. Várandós személy nem dolgozhat a készítménnyel. A többi daganatellenes szerhez hasonlóan a Cabazitaxel Sandoz oldatok kezelése és elkészítése során is óvatosságra van szükség, beleértve a biztonsági eszközök, személyes védőfelszerelések (pl. kesztyű) használatát és az elkészítési eljárásokat. Amennyiben a Cabazitaxel Sandoz az elkészítés bármely fázisa során érintkezésbe kerül a bőrrel, akkor azt szappannal és vízzel azonnal alaposan le kell mosni. Ha a nyálkahártyákkal kerül érintkezésbe, akkor azt bő vízzel azonnal alaposan le kell mosni.

Ezt a TELJES bekezdést figyelmesen olvassa el. A Cabazitaxel Sandoz-t beadás előtt EGYSZER kell hígítani. Kövesse az elkészítésre vonatkozó alábbi utasításokat.

A következő hígítási folyamatot aszeptikus módon kell elvégezni az oldatos infúzió elkészítésekor.

A felírt dózis beadásához egynél több koncentrátumot tartalmazó injekciós üveg felhasználására is szükség lehet.

Hígítás az infúzió beadásához

lépés

Aszeptikus módszerrel szívja fel a szükséges mennyiségű koncentrátumot (10 mg/ml kabazitaxel) egy beosztással ellátott fecskendővel. Például, 45 mg Cabazitaxel Sandoz dózishoz 4,5 ml koncentrátumra van szükség.

lépés

Egy steril, PVC‑mentes tartályba fecskendezzen be vagy 5%‑os glükóz oldatot vagy 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%‑os) nátrium‑klorid oldatos infúziót. Az infúziós oldat koncentrációjának 0,10 mg/ml és 0,26 mg/ml között kell lennie.

lépés

Húzza ki a fecskendőt, majd az infúziós zsák vagy üveg tartalmát kézzel, billegető mozdulatokkal keverje össze.

lépés

Minden parenterális készítményhez hasonlóan, az elkészült oldatos infúziót szabad szemmel meg kell vizsgálni a felhasználás előtt. Mivel az infúziós oldat túltelített, ezért idővel kikristályosodhat. Ebben az esetben az oldatot tilos felhasználni, és ki kell dobni.

Az infúziós oldatot azonnal fel kell használni. Ugyanakkor a felhasználásig eltelt idő hosszabb is lehet, a 6.3 pontban említett különleges körülmények között.

A beadás alatt beépített, 0,22 mikrométer nominális pórusméretű (más néven 0,2 mikrométeres) szűrő alkalmazása ajánlott.

A Cabazitaxel Sandoz elkészítéséhez és beadásához ne alkalmazzon PVC infúziós tartályt vagy poliuretán infúziós szereléket.

A Cabazitaxel Sandoz a felsoroltakon kívül semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47.

Magyarország

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23768/01 1x4,5 ml I-es típusú injekciós üveg

OGYI-T-23768/02 5x4,5 ml I-es típusú injekciós üveg

OGYI-T-23768/03 1x6 ml I-es típusú injekciós üveg

OGYI-T-23768/04 5x6 ml I-es típusú injekciós üveg

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. október 21.

A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. július 29.