1. A GYÓGYSZER NEVE
Capro 150 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
150 mg bikalutamid filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyag: 188 mg laktóz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér, kerek, 10,5±0,2 mm átmérőjű, bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta.
A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallat
A Capro 150 mg filmtabletta önmagában vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia mellett adjuváns terápiaként javallt lokálisan előrehaladott prosztatakarcinómában szenvedő betegek kezelésére, akiknél nagy a betegség progressziójának kockázata. (lásd 5.1 pont).
A Capro 150 mg filmtabletta javasolt továbbá lokálisan előrehaladott, nem metasztatizáló prosztatadaganat kezelésére olyan betegek esetén, akiknél a sebészeti kasztráció vagy egyéb gyógyszeres beavatkozás nem vezet eredményre, vagy nem elfogadható.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőtt férfiak, beleértve az időseket is: naponta egyszer 150 mg
A Capro 150 mg filmtablettát folyamatosan kell szedni legalább 2 éven keresztül, vagy a betegség progressziójáig.
Speciális betegcsoportok
Gyermekek és serdülők:
A Capro 150 mg filmtabletta gyermekek és serdülők számára ellenjavallt. (lásd 4.3 pont)
Vesekárosodás: vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az adag módosítása nem szükséges.
Májkárosodás:adagmódosítás nem szükséges enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén azonban előfordulhat a gyógyszer akkumulációja. (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell bevenni étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- A bikalutamid szedése nőknek, gyermekeknek és serdülőknek ellenjavallt (lásd 4.6 pont).
- A készítmény terfenadinnal, asztemizollal vagy ciszapriddel történő egyidejű adása ellenjavallt (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet.
A bikalutamid nagymértékben metabolizálódik a májban. A vizsgálati eredmények szerint a gyógyszer eliminációja nagymértékben lassulhat súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, amelynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat.
Ennek megfelelően a gyógyszer kizárólag megfelelő körültekintéssel alkalmazható közepesen súlyos illetve súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A kezelés során a májfunkció ellenőrzése javasolt, mivel a máj működésében változások következhetnek be.
A lehetséges májműködési zavarok miatt megfontolandó a rendszeres májfunkciós vizsgálatok elvégzése. Az esetek többsége várhatóan a bikalutamid-kezelés első 6 hónapjában fordul elő.
A bikalutamid alkalmazásakor ritkán súlyos májműködési zavarokat és májelégtelenséget figyeltek meg, és fatális kimenetelt is jelentettek (lásd 4.8 pont). A bikalutamid-terápiát fel kell függeszteni, amennyiben a rendellenesség súlyossá válik.
A bikalutamid terápia megszakítása megfontolandó azoknál a betegeknél, akiknél a betegség kimutatható romlása és az emelkedett PSA-szint együtt jelentkezik.
A bikalutamid igazoltan gátolja a citokróm P450 (CYP 3A4) enzimrendszert, ezért óvatosság szükséges, amikor a készítményt olyan gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, amelyeket főként a CYP 3A4 metabolizál (lásd 4.3 és 4.5 pont).
Bikalutamid 150 mg tablettát szedő betegeknél ritkán fényérzékenységi reakciókról számoltak be. Azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy amíg bikalutamidot szednek, óvakodjanak az erős napfénytől és UV fénytől, továbbá fontolják meg a naptej alkalmazását. Olyan esetekben, amikor a fényérzékenységi reakció tartósabb és/vagy súlyosabb, megfelelő szisztémás kezelést kell kezdeményezni.
Az androgén‑megvonásos terápia a QT‑szakasz megnyúlását idézheti elő.
Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében a QT‑szakasz megnyúlása, vagy a QT‑szakasz megnyúlását előidéző kockázati tényező szerepel, valamint akik egyidejűleg a QT‑szakaszt esetleg megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5 pont), a bikalutamid‑kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak fel kell mérnie a haszon‑kockázat arányát, beleértve egy torsade de pointes fellépésének a lehetőségét is.
Az antiandrogén terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid terápia során és azt követően 130 napig.
A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombin idő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.5 és 4.8 pont).
A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz‑intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy az R-bikalutamid a CYP 3A4-inhibitora, valamint gyengébb gátló hatást fejt ki a CYP 2C9, a 2C19 és a 2D6 enzimekre.
Bár a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint (fenazont) használtak a citokróm P450 (CYP) aktivitásának a méréséhez nem igazoltak potenciális gyógyszer-interakciót a bikalutamiddal, a 28 napig történő együttadását követően a midazolám‑expozíció középértéke (AUC) 80%-ra emelkedett.
Szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért a terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazás ellenjavallt (lásd a 4.3 pont), valamint a ciklosporinnal, vagy kalciumcsatorna-gátlókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a mellékhatások bizonyítottan fokozódnak.
Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációk és a klinikai hatások gondos monitorozása javasolt a bikalutamid-terápia megkezdésekor és befejezésekor.
A bikalutamid oxidációját gátló készítményekkel, mint pl. a cimetidin, ketokonazol együttadva fokozott óvatosság szükséges. Elméletileg ez a bikalutamid plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti, amely a mellékhatások fokozódásához vezethet.
Az in vitro vizsgálatok szerint a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoaguláns warfarint a fehérje-kötőhelyeiről. Beszámoltak a warfarin és más kumarin típusú antikoagulánsok hatásának fokozódásáról, a bikalutamiddal egyidejű alkalmazás esetén. Ezért, ha a bikalutamidot olyan betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8 pont).
In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin-típusú antikoagulánsokat (warfarin) a plazmafehérje kötődési helyekről.
Mivel az androgén-megvonásos kezelés megnyújthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT–szakaszt igazoltan megnyújtó, vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint az IA, osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy III.osztályba. (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiarrhythmiás gyógyszerek, továbbá a metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok, stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Kölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatokat csak felnőttek esetében végeztek.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A Capro 150 mg filmtabletta alkalmazása nőknél ellenjavallt, tilos adni terhes nőknek.
Szoptatás
A Capro 150 mg filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt.
Termékenység
Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3 pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Nem valószínű, hogy a Capro 50 mg filmtabletta befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban meg kell jegyezni, hogy alkalmanként szédülés és álmosság jelentkezhet. Az érintett betegeknek óvatosnak kell lenniük.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Ebben a pontban a mellékhatások gyakorisági kategóriái a következők szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka ( ≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriságú (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat: A mellékhatások előfordulási gyakorisága
|
Szervrendszer osztály |
Gyakoriság |
Tünet |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Anaemia |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Túlérzékenységi reakciók, ideértve az angioneuroticus oedemát és urticariát is |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Gyakori |
Étvágycsökkenés |
|
Pszichiátriai kórképek |
Gyakori |
Csökkent libidó, Depresszió |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Szédülés, Aluszékonyság |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Nem ismert |
QT-szakasz megnyúlása (lásd 4.4 és 4.5 pont) |
|
Érbetegségek és tünetek |
Gyakori: |
Hőhullámok |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Interstitialis tüdőbetegség5, halálos kimenetelről is beszámoltak |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Hasi fájdalom Székrekedés Dyspepsia Flatulencia, Hányinger |
|
Máj- és epebetegségek illetve tünetek |
Gyakori Ritka |
Hepatotoxicitás, icterus, emelkedett transzamináz-értékek1 Májelégtelenség2, halálos kimenetelű eseteket is jelentettek. |
|
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei |
Nagyon gyakori Gyakori Ritka |
Bőrkiütés Alopecia Hirsutismus/haj-újranövés Száraz bőr4 Pruritus Fokozott fényérzékenység |
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Gyakori |
Haematuria |
|
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
Nagyon gyakori Gyakori |
Gynecomastia és az emlők érzékenysége3 Erectilis dysfunctio |
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Nagyon gyakori Gyakori |
Asthenia Mellkasi fájdalom Oedema |
|
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei |
Gyakori |
Testtömeg-gyarapodás |
1 A májrendellenességek ritkán súlyosak, gyakran átmeneti jellegűek, és a kezelés folytatásakor, illetve annak befejezése után megszűnnek vagy enyhülnek.
2 A posztmarketing adatok áttekintését követően került felsorolásra, mint mellékhatás. A gyakoriságot a bikalutamid 150 mg‑mal végzett EPC vizsgálatok nyílt kezelési ágában bejelentett májelégtelenség nemkívánatos események incidenciája alapján állapították meg.
3 A bikalutamid 150 mg monoterápiában részesülő betegek nagy részénél jelentkezik gynecomastia és/vagy emlőfájdalom. A vizsgálatokban ezek a tünetek a betegek 5%‑ánál bizonyultak súlyosnak. Előfordulhat, hogy a gynecomastia nem rendeződik spontán a terápia befejezését követően, különösen tartós kezelés után.
4 Az EPC vizsgálatokban használt nevezéktan miatt a „bőrszárazság” nemkívánatos eseményt a COSTART terminológia szerinti „bőrkiütés” kategóriába kódolták. Ezért a 150 mg‑os hatáserősségnél nem határozható meg önálló frekvencia, de ugyanakkora gyakoriságot feltételeznek, mint az 50 mg‑os hatáserősség esetén.
5 A posztmarketing adatok áttekintését követően került felsorolásra, mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok randomizált kezelési periódusában bejelentett interstitialis tüdőbetegség nemkívánatos események gyakoriságából határozták meg.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat. Nincs specifikus antidotum, a kezelés tüneti. Dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, és mivel nem jelenik meg változatlan formában a vizeletben. Általános szupportív kezelés javallt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antiandrogének, ATC-kód: L02B B03
Hatásmechanizmus
A bikalutamid olyan nem-szteroid antiandrogén, amely egyéb endokrin hatásoktól mentes. Az androgén-receptorokhoz kötődve, a génexpresszió aktiválása nélkül gátolja az androgén hatást.
Ez a gátlás eredményezi a prosztatatumor regresszióját. A betegek egy részénél a terápia leállítása antiandrogén elvonási szindrómát okozhat.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A bikalutamid 150 mg filmtablettát lokális (T1-T2, N0 vagy NX, M0) vagy lokálisan előrehaladott (T3‑T4, bármely N, M0; T1-T2, N+, M0), nem metasztatizáló prosztatakarcinómában három, 8113 betegen végzett placebo-kontrollos, kettős-vak, klinikai vizsgálat kombinált analízisével értékelték. Ezen vizsgálatokban a gyógyszert azonnali hormonterápiaként vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia (primer külső besugárzás) mellett adjuváns kezelésként alkalmazták.
9,7 éves medián utánkövetésnél az összes bikalutamiddal kezelt beteg 36,6%-ánál, és az összes placebóval kezelt beteg 38,17%-ánál észlelték a betegség objektív progresszióját.
Az objektív betegségprogresszió kockázatának csökkenése a legtöbb betegcsoportnál megfigyelhető volt, de különösen azoknál volt nyilvánvaló, akiknél a legmagasabb volt a betegség progressziójának kockázata. Ezért a kezelőorvos dönthet úgy, hogy azon betegek számára, akiknél alacsony a progresszió rizikója, az optimális kezelési stratégia – különösen radikális prostatectomiát követő adjuváns kezelés esetén – a hormonterápiának a progresszió tüneteinek megjelenéséig való késleltetése lehet.
Nem volt különbség a teljes túlélésben 9,7 éves medián utánkövetésnél, a mortalitás 31,4% volt (relatív hazárd = 1,01; 95%-os CI: 0,94–1,09), bár az előzetes alcsoport-elemzések során bizonyos tendenciák nyilvánvalóvá váltak.
A lokálisan előrehaladott prosztatakarcinómában szenvedő betegek progressziómentes túlélési és teljes túlélési adatait a Kaplan-Meier becslés alkalmazásával a következő táblázatokban foglaltuk össze:
|
Vizsgált betegcsoport |
Kezelési kar |
Események (%)
|
Események (%)
|
Események (%)
|
Események (%)
|
|
“Figyelő várakozás” (Watchful waiting) (n= 657) |
Bikalutamid 150 mg |
19,7% |
36,3% |
52,1% |
73,2% |
|
Placebo |
39,8% |
59,7% |
70,7% |
79,1% |
|
|
Radioterápia
(n= 305)
|
Bikalutamid 150 mg |
13,9% |
33,0% |
42,1% |
62,7% |
|
Placebo |
30,7% |
49,4% |
58,6% |
72,2% |
|
|
Radikális prostatectomia (n= 1719) |
Bikalutamid 150 mg |
7,5% |
14,4% |
19,8% |
29,9% |
|
Placebo |
11,7% |
19,4% |
23,2% |
30,9% |
|
3. táblázat Teljes túlélés lokálisan előrehaladott betegségnél terápiás alcsoportonként |
|||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Vizsgált betegcsoport |
Kezelési kar |
Események (%)
|
Események (%)
|
Események (%)
|
Események (%)
|
||
|
“Figyelő várakozás” (Watchful waiting) (n= 657) |
Bikalutamid 150 mg |
14,2% |
29,4% |
42,2% |
65,0% |
||
|
Placebo |
17,0% |
36,4% |
53,7% |
67,5% |
|||
|
Radioterápia (n= 305) |
Bikalutamid 150 mg |
8,2% |
20,9% |
30,0% |
48,5% |
||
|
Placebo |
12,6% |
23,1% |
38,1% |
53,3% |
|||
|
Radikális prostatectomia (n= 1719) |
Bikalutamid 150 mg |
4,6% |
10,0% |
14,6% |
22,4% |
||
|
Placebo |
4,2% |
8,7% |
12,6% |
20,2% |
|||
A csak bikalutamiddal kezelt lokális betegségben szenvedő betegek esetén nem volt jelentős különbség a progressziómentes túlélésben. Nem volt jelentős különbség a teljes túlélésben azon lokális betegségben szenvedő betegek esetében, akik a bikalutamidot radioterápiát (kockázati arány = 0,98; 95% CI: 0,80‑1,20), vagy radikális prostatectomiát (kockázati arány = 1,03; 95% CI: 0,85‑1,25) követően, adjuváns kezelésként kapták. A placebo-csoporttal összehasonlítva azoknál a lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegeknél, akiknél egyébként csak megfigyelő várakozást alkalmaztak volna, szintén a túlélés csökkenő trendje volt megfigyelhető (Kockázati arány = 1,15; 95%-os CI: 1,00–1,32).
Ennek figyelembevételével a bikalutamid alkalmazásának előny/kockázat profilja a lokális betegségben szenvedő betegeknél nem bizonyult kedvezőnek.
Egy másik programban azonnali kasztrációt igénylő, lokálisan előrehaladott nem-metasztatizáló prosztatakarcinómában szenvedő betegekben igazolták a bikalutamid hatásosságát. Ebben a két vizsgálatból álló összesített analízisben 480, korábban kezelésben nem részesült, nem-metasztatizáló prosztatakarcinómában (M0) szenvedő beteg vett részt. 56%-os halálozás mellett nem mutatkozott szignifikáns különbség a túlélésben (HR= 1,05; CI: 0,81-1,36; p= 0,699) és a progresszióig eltelt időben (HR= 1,20; CI: 0,96-1,51; p= 0,107) a bikalutamid 150 mg terápia és a kasztráció között, ugyanakkor a két kezelés egyenértékűségét nem lehetett statisztikailag meghatározni.
A bikalutamid hatásosságát metasztatikus prosztatakarcinómában egy, két vizsgálatból álló összesített analízis igazolta, melyben 805 előzetes kezelésben nem részesült, metasztatikus (M1) beteg vett részt. A halálozás 43% volt. A napi 150 mg bikalutamid-kezelés a túlélés tekintetében gyengébbnek bizonyult a kasztrációnál (kockázati arány = 1,30; CI: 1,04–1,65), bár a halálozásig eltelt időben a számszerű különbség becsült értéke mindössze 42 nap (6 hét) volt az átlagos kétéves túlélési idő felett.
A bikalutamid racém vegyület, antiandrogén hatása csaknem teljesen az (R)-enantiomernek tulajdonítható.
Gyermekek és serdülők
Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem végeztek vizsgálatokat (lásd 4.3 és 4.6 pontok).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A bikalutamid per os adagolást követően jól szívódik fel. Nem bizonyított, hogy a biohasznosulást az étkezés klinikai szempontból befolyásolja.
Eloszlás
A bikalutamid nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (a racém vegyület 96%-a, az (R)‑enantiomer > 99%-a), és nagymértékben metabolizálódik (oxidáció és glükuronidáció). A metabolitok közel egyenlő arányban választódnak ki a vizelettel és az epével.
Biotranszformáció
Az (S)-enantiomer az (R)-enantiomerhez képest viszonylag gyorsan eliminálódik, mivel az (R)‑enantiomer felezési ideje kb. 1 hét.
A készítmény a napi egyszeri alkalmazás során, az (R)-enantiomer hosszú felezési idejéből adódóan, megközelítőleg tízszeresére akkumulálódik a plazmában.
Napi 150 mg bikalutamid adagolása során kb. 22 mikrogramm /ml (R)-enantiomer steady state plazmakoncentrációt mértek. A steady state állapotban a keringésben található enantiomerek 99%-a döntően az aktív (R)-enantiomer volt.
Elimináció
Klinikai vizsgálatban a napi 150 mg bikalutamid-kezelésben részesülő férfiak spermiumában az R‑bikalutamid koncentrációjának középértéke 4,9 mikrogramm/ml volt. Szexuális közösülés alkalmával a női partnerbe potenciálisan bejutó bikalutamid mennyisége tehát alacsony, körülbelül 0,3 mikrogramm/ttkg. Ez alatta van annak az értéknek, amely a kísérleti állatok utódaiban elváltozásokat indukál.
Speciális betegcsoportok
Az életkor, a vesekárosodás és az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás nem befolyásolja az (R)-enantiomer farmakokinetikáját. Azonban bizonyított, hogy súlyos májkárosodás esetén az (R)‑enantiomer lassabban eliminálódik a plazmából.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A bikalutamid állatokban erős hatású antiandrogén és a kevert funkciójú oxidáz enzim induktora, ennek tulajdoníthatók az állatokban megfigyelt célszerv-változások, beleértve a tumorindukciót is. Enzimindukáló hatást emberben nem tapasztaltak. A célszervi elváltozások, így a daganat indukciója állatokban ezekkel a tevékenységekkel függ össze. A herékben található ondóvezeték atrófiája az antiandrogének csoportjára jellemző előre jelezhető reakció, amelyet minden vizsgált fajban megfigyeltek. Egy patkányokkal végzett 6 hónapos vizsgálatban (amelyben az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció mintegy másfélszeresének megfelelő adagokat alkalmaztak) a hereatrófia 4 hónappal a kezelés befejezése után szűnt meg. Egy patkányokkal végzett 12 hónapos vizsgálatban (amelyben az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció mintegy kétszeresének megfelelő adagokat alkalmaztak) nem volt megfigyelhető gyógyulás az állatoknál 24 héttel a kezelés befejezése után. 12 hónapos ismételt adagolást követően kutyáknál (az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció körülbelül hétszeresének megfelelő adagok adásával), a hereatrófia incidenciája, 6 hónapos gyógyulási időszak után ugyanolyan volt az adagot kapó és a kontroll kutyáknál. Egy fertilitási vizsgálatban (amelyben az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció körülbelül másfélszeresének megfelelő adagokat alkalmaztak), 11 hetes adagolás után hím patkányok esetében megnövekedett a sikeres párzásig eltelt idő; ennek megszűnését 7 hetes dózismentes időszak után figyelték meg.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
magnézium-sztearát,
povidon,
karboximetilkeményítő-nátrium (A-típusú),
laktóz-monohidrát
Filmbevonat:
propilénglikol,
titán-dioxid (E171),
hipromellóz
6.2 Inkompatibilitások
Nem ismert.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
30 hónap
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25ºC-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
30 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.
6.6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek különleges előírások.
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Mensana Pharma Ltd.
The Black Church
St. Mary's Place, Dublin 7
D07 P4AX Írország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-20472/02 – 30×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. december 3.
A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2012. október 15.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2020. január 22.