Cefotaxim MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Cefotaxim MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Cefotaxim MIP 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Cefotaxim MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

1 injekciós üveg 1 g cefotaximnak megfelelő cefotaxim-nátriumot tartalmaz.

Minden injekciós üveg 2,1 mmol (vagy 48 mg) nátriumot tartalmaz 1000 mg-onként.

Cefotaxim MIP 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

1 injekciós üveg 2 g cefotaximnak megfelelő cefotaxim-nátriumot tartalmaz.

Minden injekciós üveg 4,2 mmol (vagy 96 mg) nátriumot tartalmaz 2000 mg-onként.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Fehér vagy halvány sárgásfehér színű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A cefotaxim az alábbi, igazoltan vagy feltételezetten a cefotaximra érzékeny baktériumok okozta súlyos fertőzések kezelésében javallott (lásd 4.4 és 5.1 pont):

Bakteriális pneumonia

A vizeletelválasztó- és elvezető szervek szövődményes fertőzései, ideértve a pyelonephritist

Súlyos bőr- és lágyrészfertőzések

Az ivarszervek fertőzései, ideértve a gonorrhoeát is

Hasüregi fertőzések: pl. peritonitis

Bakteriális meningitis

Endocarditis

Borreliózis

A fenti fertőzések bármelyikével társultan fellépő, vagy feltételezetten társult bakteriémiában szenvedő betegek kezelése.

Perioperatív profilaxisként. Anaerob baktériumok által okozott fertőzések fokozott veszélyével járó sebészeti beavatkozások, pl. colorectalis műtétek esetén anaerobok ellen hatásos gyógyszerrel való kombináció javasolt.

Figyelembe kell venni az antibiotikumok helyes használatáról szóló hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A cefotaxim alkalmazható intravénás bolus injekcióként, intravénás infúzióként vagy intramuscularis injekcióként az oldat elkészítése után.

Az adagolást és az alkalmazás módját a fertőzés súlyossága, a kórokozó érzékenysége és a beteg állapota szerint kell meghatározni. A kezelés a mikrobiológiai vizsgálatok eredményeinek rendelkezésre állása előtt megkezdhető.

Felnőtteknek és 12 év feletti serdülőknek

Felnőttek és serdülők szokásos adagja napi 2‑6 g cefotaxim. A napi adagot két egyenlő, 12 óránként beadott adagra kell elosztani.

Érzékeny baktériumok okozta gyakori fertőzések (vagy ezek gyanúja) esetén: 1 g 12 óránként.

Egyes érzékeny vagy korlátozottan érzékeny baktériumok által okozott fertőzések (vagy ezek gyanúja) esetén: 1‑2 g 12 óránként.

Súlyos vagy nem lokalizálható fertőzések esetén: 2-3 g egyszeri adag 6-8 óránként (a legnagyobb napi adag: 12 g).

Súlyos fertőzésekben a cefotaxim és más antibiotikumok kombinációja javasolt.

Tervezett időben született újszülöttek (0‑28 nap), csecsemők és gyermekek 12 éves korig

A fertőzés súlyosságától függően: 50-100-150 mg/ttkg/nap, 12‑6 óránként.

Életveszélyes állapotokban a napi adag 200 mg/ttkg-ra emelhető a vesefunkció gondos felügyelete mellett, különösen az újszülöttkorban (0‑7 nap) a nem teljesen érett vesefunkció miatt.

Koraszülöttek

A javasolt adag 50 mg/ttkg/nap, 2‑4 adagra elosztva (12‑6 óránként). Ezt a maximális adagot nem szabad túllépni a nem teljesen érett vesék miatt.

Idős betegek

Nem szükséges az adagolás módosítása, amennyiben a vese- és májműködés normális.

Egyéb különleges javallatok

Gonorrhoea

Gonorrhoea kezelésére (intramuscularis vagy intravénás) 0,5‑1 g cefotaximot tartalmazó egyszeri injekció. Szövődményes fertőzésekben a rendelkezésre álló hivatalos útmutatókat kell követni. Ki kell zárni szifilisz jelenlétét a kezelés megkezdése előtt.

Bakteriális meningitis

Felnőtteknek: A napi adag 9‑12 g cefotaxim, 6‑8 óránkénti adagokra elosztva (3 g napi 3‑4 alkalommal).

Gyermekeknek: 150‑200 mg/ttkg/nap 6‑8 óránkénti egyenlő adagokra elosztva.

Újszülötteknek: 0‑7 napos korban: 50 mg/ttkg 12 óránként, 7‑28 napos korban: 50 mg/ttkg 8 óránként.

Perioperatív profilaxisként

1‑2 g egyszeri adagban, a lehető legközelebb a műtét kezdetéhez. Abban az esetben, ha a műtét 90 percnél tovább tart, egy további megelőző antibiotikum-adag indokolt.

Hasüregi fertőzések

Hasüregi fertőzések kezelése cefotaxim és anaerob baktériumok ellen hatásos egyéb antibiotikumok kombinációjával indokolt.

Adagolás beszűkült veseműködésben

A ≤5 ml/perc kreatinin-clearance-ű felnőttek kezdeti adagja megfelel a javasolt szokásos dózisnak, de a fenntartó dózis felére csökkentendő változatlan gyakoriság mellett. Szükség lehet vérvizsgálatokra a szükséges dózis meghatározásához.

Adagolás dialízis vagy peritoneális dialízis mellett

Hemodializált vagy peritoneális dialízissel kezelt betegeknek minden dialízis-kezelés végén adott 0,5‑2 g, 24 óránként ismételve elegendő a legtöbb fertőzés hatékony kezelésére.

A kezelés időtartama

A cefotaxim-kezelés időtartama a beteg klinikai állapotától függ, és a bakteriológiai helyzettől függően változik. A cefotaxim adását a tünetek megszűnéséig vagy a baktériumok igazolt eradikációjáig kell folytatni. Legalább 10 napon át tartó kezelés indokolt Streptococcus pyogenes okozta fertőzésekben (a parenterális kezelést megfelelő orális kezelésre kell váltani a 10 napos időszak vége előtt).

Az alkalmazás módja

Intravénás infúzió

A fertőzésveszély elkerülése érdekében az infúziós oldatot szigorú aszeptikus körülmények között kell elkészíteni. Az oldat elkészítése után az infúziót haladéktalanul be kell adni.

Rövid intravénás infúzió esetén: Az oldatot az elkészítés után 20 percen át kell beadni.

Hosszan tartó intravénás infúzió esetén: Az oldatot az elkészítés után 50‑60 percen át kell beadni.

Intravénás injekció

Időszakosan adott iv. injekciók esetén az oldatot 3‑5 perc alatt kell beadni. A post-marketing vizsgálatok eredményei alapján, néhány esetben az életet is veszélyeztető aritmia fordult elő olyan betegeknél, akiknek gyorsan, intravénásan adták be a cefotaximot centrális vénás katéteren keresztül.

Intramuscularis injekció

Az intramuscularis alkalmazás kivételes klinikai helyzetekre van fenntartva (pl. gonorrhoea). Nem indokolt súlyos fertőzésekben, és kockázat-haszon-elemzésnek kell megelőznie. Legfeljebb 4 ml egyoldali beadása javasolt. Ha a napi adag meghaladja a 2 g cefotaximot vagy ha a cefotaxim napi kettőnél több alkalommal kerül beadásra, intravénás alkalmazás javasolt. Súlyos fertőzések esetén az intramuscularis injekció nem javasolt.

Az oldatot mély intramuscularis injekcióként kell beadni. Lidokainos oldatokat tilos intravénásan beadni! Lidokainnal elkészített cefotaxim-oldat nem adható gyermekeknek az első életévben. Figyelembe kell venni a választott lidokain-tartalmú gyógyszer betegtájékoztatóját.

Az elkészítésre és a gyógyszer hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. A cefotaxim nem keverhető aminoglikozidokkal egyazon fecskendőben vagy infúziós folyadékban.

Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, egyéb cefalosporinokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

Korábbi azonnali és/vagy súlyos túlérzékenységi reakció penicillin vagy bármilyen béta-laktám antibiotikum beadását követően.

Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különösen a hosszantartó cefotaxim-kezelés - mint más antibiotikumok is-, a rezisztens kórokozók túlnövekedését okozhatja. Ilyenkor elengedhetetlen a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése. Ha a kezelés alatt szuperinfekció lép fel, meg kell kezdeni a szükséges kezelést.

Anaphylaxiás reakciók

Cefotaximot kapó betegek esetében súlyos, halálos kimenetelű allergiás reakciót is jelentettek (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Túlérzékenységi reakció fellépése esetén a kezelést abba kell hagyni.

Mivel a penicillinek és a cefalosporinok között keresztallergia áll fenn, az utóbbiakkal végzett kezelést óvatossággal kell végezni penicillin-érzékeny betegek esetében (az ellenjavallatokat lásd a 4.3 pontban).

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (severe cutaneous adverse reaction, SCAR), köztük akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) jelentettek a cefotaxim-kezeléssel összefüggésben a forgalomba hozatalt követően, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek.

A gyógyszer felírásakor a betegeket tájékoztatni kell a bőrreakciók jeleiről és tüneteiről.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jelek és tünetek lépnek fel, a cefotaxim-kezelést azonnal le kell állítani. Ha a betegnél a cefotaxim alkalmazásakor AGEP, SJS, TEN vagy DRESS jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető cefotaximmal, és a kezelést véglegesen le kell állítani.

Gyermekeknél a bőrkiütés megjelenése összetéveszthető az alapfertőzéssel vagy más fertőzéses folyamattal, ezért az orvosnak mérlegelnie kell a cefotaximmal szembeni reakció lehetőségét azoknál a gyermekeknél, akiknél a cefotaxim-kezelés során bőrkiütés és láz jelentkezik.

Clostridioides difficile okozta betegségek (pseudomembranosus colitis)

Különösen súlyos és/vagy nem szűnő hasmenés a kezelés során vagy a kezelés utáni első hetekben Clostridioides difficile okozta betegségek jellemző tünete lehet. A Clostridioides difficile okozta betegségek súlyossága enyhétől az életveszélyesig terjedhet, a legveszélyesebb forma a pseudomembranosus colitis.

E ritka, de esetlegesen halálos kimenetelű betegség diagnózisa endoszkópiás és/vagy hisztológiai megerősítést igényel.

Fontos, hogy cefotaxim alkalmazás során, vagy azt követően fellépő hasmenés esetén erre a lehetőségre is gondoljunk.

Pseudomembranosus colitis gyanúja esetén a cefotaxim-kezelést azonnal meg kell szakítani és haladéktalanul megfelelő specifikus antibiotikum-kezelést kell kezdeni.

A Clostridioides difficile okozta betegségeknek kedvez a székletpangás.

A betegeknek ezért nem javasolt a bélperisztaltikát gátló gyógyszerek adása.

Hematológiai reakciók

Leukopénia, neutropénia és igen ritkán agranulocytosis alakulhat ki cefotaxim kezelés során, különösen, ha az alkalmazás hosszabb ideig tart. 7‑10 napnál hosszabb ideig tartó kezelés esetén a fehérvérsejt-számot ellenőrizni kell, és neutropénia kialakulása esetén a kezelést abba kell hagyni.

A kezelés abbahagyására jól reagáló eosinofilia és thrombocytopénia néhány esete is előfordult. Hemolítikus anémia előfordulását is jelentették (lásd 4.8 pont).

Vesekárosodás

A gyógyszer adagját a kreatinin-clearance alapján módosítani kell (lásd 4.2 pont).

Óvatosan kell eljárni, ha aminoglikoziddal, probenecid vagy egyéb nephrotoxikus szerrel (lásd 4.5 pont) együtt adják a készítményt. A kezelés alatt a vesefunkciót e betegeknél, idős illetve már károsodott veséjű betegek esetén rendszeresen ellenőrizni kell.

Neurotoxicitás

Nagy dózisú béta-laktám antibiotikum kezelés, beleértve a cefotaximot is, elsősorban veseelégtelenségben szenvedő betegeknél encephalopathiát okozhat, amely tudatzavarral, rendellenes mozgásokkal és görcsökkel járhat (lásd 4.8 pont).

Amennyiben a beteg ilyen tüneteket észlel, azonnal értesítenie kell kezelőorvosát, mielőtt a kezelést tovább folytatná.

A cefotaxim alkalmazását endocarditisben olyan betegekre kell korlátozni, akiknél ismert penicillin‑allergia áll fenn (nem 1. típus). A cefotaximot a korlátozott antibakteriális spektruma miatt egyéb megfelelő antibiotikumokkal együttesen kell alkalmazni.

A készítmény alkalmazására vonatkozó óvintézkedések

A post-marketing vizsgálatok eredményei alapján, néhány esetben az életet is veszélyeztető aritmia fordult elő olyan betegeknél, akiknek gyorsan, intravénásan adták be a cefotaximot centrális vénás katéteren keresztül. Az injekció vagy infúzió idejét a 4.2 pontban javasoltak szerint kell meghatározni.

Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás

Ahogy más cefalosporinok esetében, cefotaxim alkalmazása során néhány beteg esetében a Coombs-teszt hamis pozitív eredményt adott. Ez a jelenség a készítmény és a vér közötti keresztreakció eredménye lehet.

Nem specifikus redukálószerekkel végzett vizeletcukor-tesztek is hamis pozitív eredményt adhatnak. Ez a jelenség nem figyelhető meg glükóz-oxidáz-specifikus módszer esetén.

A készítmény 1000 mg-os adagja 2,1 mmol (vagy 48 mg), 2000 mg-os adagja 4,2 mmol (vagy 96 mg) nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,4%-ának és 4,8%-ának felnőtteknél. Ezt kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Uricosuriás szerek: A probenecid gátolja a cefotaxim renalis tubularis transzportját, ezáltal a cefotaxim expozícióját terápiás adagok mellett kb. kétszeresére növeli, vese clearance-ét pedig kb. a felére csökkenti. A cefotaxim széles terápiás indexének köszönhetően normál veseműködés esetén nincs szükség a dózis módosítására. Dózismódosításra vesekárosodásban szenvedő betegeknél lehet szükség (lásd 4.4 és 4.2 pont).

Aminoglikozidok, diuretikumok: A többi cefalosporinhoz hasonlóan a cefotaxim fokozhatja a vesekárosító hatással rendelkező gyógyszerek, pl. aminoglikozidok vagy erős hatású diuretikumok (pl. furoszemid) vesekárosító hatását. Elengedhetetlen a vesefunkció ellenőrzése (lásd 4.4 pont).

Bakteriosztatikus hatású antibiotikumok: A Cefotaxim MIP nem kombinálható bakteriosztatikus antibiotikumokkal (pl. tetraciklinek, eritromicin és klóramfenikol), mert antagonista hatás léphet fel.

Egyéb interakciók: Ahogy más cefalosprinok esetében, cefotaxim alkalmazása során néhány beteg esetében a Coombs-teszt álpozitív eredményt adott. Ez a jelenség a készítmény és a vér közötti keresztreakció eredménye lehet. Redukálószerekkel végzett glükóztesztek (pl. Fehling-reakció) pozitív eredményt adhatnak. Ez a jelenség nem figyelhető meg specifikus enzimes tesztek (glükóz-oxidáz módszerek) esetén.

Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A cefotaxim biztonságosságával kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok.

Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra. Terhes nőknél azonban megfelelő és kontrollált vizsgálatok nem történtek.

A cefotaxim átjut a placentán. Terhesség alatt ezért nem alkalmazható, csak akkor, ha a várható előnyök felülmúlják a potenciális kockázatokat.

Szoptatás

A cefotaxim átjut az anyatejbe.

A készítmény alkalmazása szoptatás alatt hatással lehet a szoptatott csecsemő bélflórájára, hasmenés, az sarjadzógombák kolonizációja és a csecsemő szenzitizációja nem zárható ki.

Ezért a szoptatás felfüggesztéséről vagy a cefotaxim kezelés felfüggesztéséről kell dönteni attól függően, hogy mennyire fontos a csecsemő számára a szoptatás és a szoptatós anya számára a cefotaxim-kezelés.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a készítmény közvetlen hatással van a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

Nagy dózisú cefotaxim kezelés azonban, elsősorban veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, encephalopathiát okozhat, amely tudatzavarral, rendellenes mozgásokkal és görcsökkel járhat (lásd 4.8 pont). Ilyen jellegű tünetek jelentkezése esetén a betegnek nem tanácsos a gépjárművezetés, vagy a gépek kezelése.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

*post-marketing tapasztalat

Jarisch–Herxheimer-reakció

Borreliosis kezelésekor – a kezelés első napjaiban – előfordulhat Jarisch–Herxheimer-reakció.

Néhány hetes borreliosis-kezelést követően a következő reakciókról számoltak be: bőrkiütés, viszketés, láz, leukopenia, májenzimek emelkedése, nehézlégzés és ízületi fájdalom.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Májenzimek (GPT, GOT, LDH, gamma-GT és/vagy alkalikus foszfatáz) és /vagy bilirubin szintjének emelkedését figyelték meg. Ezek a laboreltérések ritkán meghaladhatják a normálérték felső határának kétszeresét, általában pangásos eredetű és leggyakrabban tünetmentes májkárosodásra utalhatnak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei nagyrészt a mellékhatások profiljának felelnek meg.

Béta-laktám antibiotikumok, pl. cefotaxim magas dózisban történő alkalmazásakor fennáll a reverzibilis encephalopathia kialakulásának veszélye.

Túladagolás esetén a kezelést azonnal le kell állítani, és szupportív kezelést kell kezdeni, beleértve a szer eliminációját és a mellékhatások tüneti kezelését (pl. görcsök).

Specifikus antidotum nincs. A cefotaxim szérumszintjét hemodialízis vagy peritonealis dialízis segítségével lehet csökkenteni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Harmadik generációs cephalosporin, ATC-kód: J01DD01

Hatásmechanizmus

A cefotaxim baktericid hatása a baktériumok sejtmembrán-szintézisének gátlásából ered (a növekedési periódus során), amelyet a penicillinkötő fehérjék (PBP-k) pl. a transzpeptidázok gátlása okoz.

Rezisztencia-mechanizmus

A cefotaxim-rezisztencia az alábbi mechanizmusok eredménye lehet:

Béta-laktamáz enzimek általi inaktiváció. A cefotaximot bizonyos béta-laktamázok hidrolizálni képesek, különösen a kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL-ek), amelyek megtalálhatók Escherichia coli vagy Klebsiella pneumoniae törzsekben, vagy kromoszomálisan kódolt, indukálható vagy konstitutív, AmpC-típusú béta-laktamázok, amelyek az Enterobacter cloacae törzsekben mutathatók ki. Emiatt az indukálható, kromoszomálisan kódolt AmpC-béta-laktamázokkal rendelkező kórokozók okozta fertőzések nem kezelhetők cefotaximmal, még igazolt in-vitro-érzékenység esetén sem, a konstitutív, depresszált AmpC-béta-laktamáz-expressziójú mutánsok szelekciójának veszélye miatt.

A PBP-k csökkent cefotaxim-affinitása. A Pneumococcusok és egyéb Streptococcusok szerzett rezisztenciáját már meglévő PBP-k módosulásai okozzák, mutációs folyamat eredményeképp. Ezzel szemben a methicillin-(oxacillin-) rezisztens Staphylococcus esetében egy további, csökkent cefotaxim-affinitású PBP képződése felelős a rezisztenciáért.

A cefotaxim nem megfelelő penetrációja a Gram-negatív baktériumok külső sejtmembránján, ezáltal a PBP-k gátlása elégtelen.

Transzportmechanizmus (effluxpumpák) jelenléte, amelyek képesek a cefotaximot a sejtből aktív transzporttal kijuttatni. A cefotaxim ceftriaxonnal teljes, egyéb penicillinekkel és cefalosporinokkal részleges keresztrezisztencia jelentkezik.

Határértékek

Érzékeny és rezisztens baktériumokra az alábbi minimális inhibitoros koncentrációk kerültek meghatározásra:

EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) határértékek (2019.01.01.):

ME = magas expozíció / nagy dózis csak S. aureus esetében (nagy dózis legalább 3 x 2 g i.v.)

1 A staphylococcusok cefalosporin érzékenysége a cefoxitin érzékenységből következik, a cefixim, a ceftazidim, a ceftazidime-avibactam, a ceftibutén és a ceftolozane-tazobactam kivételével, amelyeknek nincs határértékük, és nem alkalmazhatók Staphylococcus által okozott fertőzések esetében.

2 A Streptococcus A, B, C és G csoport cefalosporin érzékenysége a benzilpenicillin érzékenységből következik.

3 A nem fogékony izolátumok ritkák vagy még nem jelentték. Erre az izolátumra vonatkozó azonosítási és antimikrobiális érzékenységi vizsgálati eredményeket meg kell erősíteni, és az izolátumot referencia laboratóriumnak kell elküldeni.

Érzékenység

Egyes fajok esetén a szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzilag és időben eltérő lehet, és javasolt, hogy helyi rezisztencia-adatok álljanak rendelkezésre, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Ha a cefotaxim hatásossága helyi rezisztencia-prevalencia miatt kérdéses, szakértő véleményét kell kikérni a kezelés eldöntéséhez. Különösen súlyos fertőzések vagy a kezelés eredménytelensége esetén mikrobiológiai diagnózisra van szükség, a kórokozó és annak érzékenysége meghatározásával.

+ Legalább egy régióban a rezisztencia aránya > 50%.

# Intenzív osztályokon a rezisztencia aránya 10%.

% A kiterjedt spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelő törzsek mindig rezisztensek.

Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A Cefotaxim MIP parenterálisan alkalmazandó. Az átlagos csúcskoncentráció 5 perccel az intravénás beadás után kb. 81‑102 mg/l a cefotaxim 1 g-os dózisát követően, és kb. 167‑214 mg/l 8 perccel egy 2 g-os dózist követően. Az intramuscularis injekció 20 mg/l-es plazmakoncentrációt okoz az 1 g-os dózist követő 30 percen belül.

Eloszlás

A cefotaxim jól bejut a különböző szövetekbe. A gyakori kórokozók minimális inhibitoros koncentrációját meghaladó gyógyszerkoncentrációk gyorsan elérhetők. Az agy-gerincvelői folyadékban mért koncentrációk általában alacsonyak, ha az agyhártyák nincsenek gyulladásban, de a cefotaxim általában az érzékeny kórokozók MIC-e feletti koncentrációban jut át a vér-agy gáton, az agyhártyák gyulladása esetén (3‑30 μg/ml). A cefotaxim legtöbb Gram-negatív baktérium inhibitoros koncentrációjában (0,2‑5,4 μg/ml) érhető el gennyes köpetben, bronchusváladékban és pleurális folyadékban 1 vagy 2 g-os dózis beadása után. Valószínűleg a legtöbb érzékeny kórokozó ellen hatásos koncentráció érhető el a női nemi szervekben, otitis media-váladékban, prosztataszövetben, intersticiális folyadékban, peritoneális folyadékban és az epehólyag falában terápiás dózisokat követően. A cefotaxim és az O-deacetil-cefotaxim magas koncentrációt ér el az epében. A cefotaxim átjut a placentán, így magas (6 mg/ttkg-ig terjedő) koncentrációt ér el a magzati szövetekben. Kis mennyiségű cefotaxim jut át az anyatejbe.

A plazmafehérje-kötődés mértéke kb. 25-40%.

A látszólagos megoszlási térfogat 21‑37 liter 1 g intravénás infúzió 30 percen át történő beadása után.

Biotranszformáció

A cefotaxim gyorsan metabolizálódik az emberi szervezetben. A parenterális adagnak kb. 15-25%-a ürül ki O-deacetil-cefotaxim formájában, amely szintén rendelkezik antibakteriális tulajdonságokkal.

Elimináció

A cefotaxim és a deacetil-cefotaxim főként a vesén keresztül ürülnek ki. Csak kis mennyiségű cefotaxim (kb. 2%) ürül ki az epével. A beadás után 6 órán keresztül gyűjtött vizeletben a cefotaxim-adag 40‑60%-a megtalálható változatlan formában, amelynek kb. 20%-a O-deacetil-cefotaxim. Jelzett, radioaktív cefotaxim beadását követően több mint 80% található meg a vizeletben, ennek 50‑60%-a változatlan anyavegyület formájában, a többi metabolit formájában.

A cefotaxim teljes clearance-e 240‑390 ml/perc, míg a veseclearance 130‑150 ml/perc.

A szérumban a cefotaxim és az O-deacetil-cefotaxim felezési ideje rendes körülmények között rendre 50‑80 illetve 90 perc. Idősekben a cefotaxim felezési ideje a szérumban 120‑150 perc.

Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegekben (kreatinin-clearance 3‑10 ml/perc) a cefotaxim felezési ideje 2,5‑3,6 óra is lehet.

Nincs akkumuláció 1000 mg intravénásan vagy 500 mg intramuscularisan, 10 ill. 14 napon át történő beadását követően.

Újszülöttekben a farmakokinetikát befolyásolja a gesztációs és születéstől számított kor, a felezési idő meghosszabbodik az azonos korú koraszülöttekben és alacsony súllyal született újszülöttekben.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos gyógyszerbiztonsági, ismételt dózisú toxicitási, genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatok alapján a preklinikai adatok nem mutattak ki különleges veszélyeket az emberre nézve.

A cefotaxim átjut a placentán. A szülés során intravénásan beadott 1 g cefotaxim-dózist követően 14 μg/ml értéket mértek a köldökzsinór-szérumban a beadás utáni első 90 percben, amely a beadást követő második óra végére 2,5 μg/ml értékre csökkent. A magzatvízben mért legmagasabb koncentrációt, 6,9 μg/ml -t 3‑4 óra után mérték. Ez az érték meghaladja a legtöbb Gram-negatív baktérium MIC-értékét.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

Segédanyagok felsorolása

Nincsenek.

6.2 Inkompatibilitások

A cefotaxim nem keverhető más antibiotikumokkal ugyanazon fecskendőben vagy infúziós folyadékban. Ez különösen az aminoglikozidokra vonatkozik. Ha cefotaxim és aminoglikozidok beadása egyaránt indokolt, ezeket külön-külön kell beadni, eltérő helyeken. A cefotaxim nem oldható fel 7,5 feletti pH‑jú oldatokban, mint pl. nátrium-hidrogénkarbonát oldatban.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

Az elkészített oldat felhasználhatósági időtartama

Az elkészített oldat fizikai és kémiai stabilitása 25 °C-on 3 óráig, 2 °C és 8 °C között 6 óráig igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az oldatot azonnal fel kell használni, kivéve, ha a felbontás/feloldás/hígítás módja eleve kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem kerül azonnal alkalmazásara, a felhasználó felel a felhasználásig eltelt időtartamért és tárolási körülményekért.

Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg az eredeti csomagolásban tárolandó.

A gyógyszer elkészítése utáni tárolásra vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

Csomagolás típusa és kiszerelése

15 ml-es színtelen injekciós üveg (I. típus), brómbutil gumidugóval és alumínium kupakkal lezárva.

Csomagolási egységek: 1, 5 vagy 10 injekciós üveget tartalmazó egységek.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kompatibilitás intravénás infúziókkal

A következő oldószerek alkalmasak az oldat elkészítéséhez: pl. injekcióhoz való víz, 5%-os glükózoldat, fiziológiás nátrium-klorid oldat (0,9%) és 1%-os lidokain-oldat.

Mint minden parenterális gyógyszer esetében, a beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell a kész oldatot, hogy nincs-e benne szilárd részecske vagy elszíneződés. Az oldat csak akkor használható, ha átlátszó, színtelen vagy enyhe sárgás színű és gyakorlatilag részecskementes.

Intravénás infúzió

1 g cefotaximot kell feloldani 40‑50 ml kompatibilis folyadékban.

2 g cefotaximot kell feloldani 100 ml kompatibilis folyadékban.

Intravénás injekció

Intravénás injekcióhoz 1 g cefotaximot 4 ml injekcióhoz való vízben, 2 g cefotaximot 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.

Intramuscularis injekció

Intramuscularis alkalmazáshoz 1 g cefotaximot 4 ml ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az injekcióból eredő fájdalom megelőzésére alternatívaként 1%-os lidokain-hidroklorid oldat használható (csak felnőttek esetében). Lidokainos oldatokat tilos intravénásan beadni! Felhasználás előtt olvassa el a kiválasztott lidokain-tartalmú oldat alkalmazási előírását.

Kizárólag egyszeri felhasználásra! A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

MIP Pharma GmbH

Kirkeler Str. 41

66440 Blieskastel

Németország

Telefon: 0049 / 6842 9609 0

Fax: 0049 / 6842 9609 355

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Cefotaxim MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-22518/01 1x 15 ml-es I-es típusú injekciós üvegben

OGYI-T-22518/02 5x 15 ml-es I-es típusú injekciós üvegben

OGYI-T-22518/03 10x 15 ml-es I-es típusú injekciós üvegben

Cefotaxim MIP 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-22518/04 1x 15 ml-es I-es típusú injekciós üvegben

OGYI-T-22518/05 5x 15 ml-es I-es típusú injekciós üvegben

OGYI-T-22518/06 10x 15 ml-es I-es típusú injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. július 17.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. december 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. augusztus 19.