1. A GYÓGYSZER NEVE
Ceftriaxone Qilu 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ceftriaxone Qilu 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Ceftriaxone Qilu 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
1 g ceftriaxont tartalmaz (ceftriaxon-nátrium formájában) injekciós üvegenként.
Ceftriaxone Qilu 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
2 g ceftriaxont tartalmaz (ceftriaxon-nátrium formájában) injekciós üvegenként .
A ceftriaxon-nátrium körülbelül 3,6 mmol (82,8 mg) nátriumot tartalmaz grammonként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Csaknem fehér vagy sárgás kristályos por.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Ceftriaxone Qilu az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, az időre született újszülötteket is beleértve (születéstől kezdve):
- bacterialis meningitis;
- területen szerzett pneumonia;
- kórházban szerzett pneumonia;
- akut otitis media;
- intraabdominalis fertőzések;
- szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve);
- csont- és ízületi fertőzések;
- szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések;
- gonorrhoea;
- syphilis;
- bacterialis endocarditis.
A Ceftriaxone Qilu alkalmazható még:
- krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásainak kezelésére felnőtteknél;
- disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium]) kezelésére felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, beleértve a 15 napos vagy idősebb újszülötteket is;
- műtéti sebfertőzések megelőzésére a műtét előtt;
- olyan neutropeniás betegek kezelésére, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben;
- olyan betegek kezelésére, akiknél bármelyik fent felsorolt fertőzéssel összefüggő, vagy feltételezhetően összefüggő bacteriaemia alakult ki.
A Ceftriaxone Qilu-t egyéb antibakteriális szerekkel kell együttadni, amikor a gyógyszer spektruma nem fedi le a betegség hátterében álló lehetséges baktériumok teljes tartományát (lásd 4.4 pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A dózis a fertőzés súlyosságától, a fertőzést kiváltó mikroorganizmus érzékenységétől, a fertőzés helyétől és típusától, továbbá a beteg életkorától, valamint máj- és vesefunkciójától függ.
Az alábbi táblázatokban feltüntetett ajánlott dózisok az ezen indikációkban általában javasolt adagok. Különösen súlyos esetekben mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.
Felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek ( ≥50 ttkg)
* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.
** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb dózisok alkalmazása esetén.
Specifikus adagolási rendet igénylő indikációk felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek (≥50 ttkg) esetében:
Akut otitis media
Egyetlen, 1-2 g-os intramuscularis Ceftriaxone Qilu adag adható.
Korlátozott adatok arra utalnak, hogy súlyos állapotú betegeknél, vagy ha a korábbi terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxone Qilu intramuscularisan, napi 1-2 g dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.
Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt
Egyetlen 2 g-os adag a műtét előtt.
Gonorrhoea
Egyetlen 500 mg-os intramuscularis adag.
Syphilis
Az általánosan ajánlott dózis 500 mg-1 g naponta egyszer, ill. 2 g naponta egyszer neurosyphilis esetén, 10‑14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti, ill. helyi útmutatásokat figyelembe kell venni.
Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])
2 g naponta egyszer, 14‑21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat figyelembe kell venni.
Gyermekek és serdülők
15 napos–12 éves újszülöttek, csecsemők és gyermekek (<50 ttkg)
Az 50 kg-os vagy ennél nagyobb testtömegű gyermekeknek és serdülőknek a szokásos felnőtt adagot kell adni.
* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.
** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén.
Specifikus adagolási rendet igénylő indikációk 15 napos–12 éves újszülöttek, csecsemők és gyermekek (<50 ttkg) esetében:
Akut otitis media
Az akut otitis media kezelésére kezdő dózisként egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis ceftriaxon-adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy ha a gyermek állapota súlyos vagy a kezdeti terápia sikertelennek bizonyult, a ceftriaxon intramuscularisan, napi 50 mg/ttkg dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.
Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt
Egyetlen 50-80 mg/ttkg-os adag a műtét előtt
Syphilis
Az általánosan ajánlott dózis 75-100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, a neurosyphilist is beleértve, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.
Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])
50-80 mg/ttkg naponta egyszer adva, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.
0-14 napos újszülöttek
A ceftriaxon ellenjavallt koraszülötteknél a korrigált 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig.
* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.
Az 50 mg/ttkg-os maximális napi adagot nem szabad túllépni.
Specifikus adagolási rendet igénylő javallatok 0-14 napos újszülöttek esetében:
Akut otitis media
Az akut otitis media kezelésére kezdő dózisként egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis ceftriaxon-adag adható.
Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt
Egyetlen 20-50 mg/ttkg-os adag a műtét előtt.
Syphilis
Az általánosan ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.
A kezelés időtartama
A terápia időtartama a betegség lefolyásától függ. Az antibiotikum terápia általános szabályai szerint a ceftriaxon adagolását még legalább 48-72 óráig folytatni kell azután, hogy a beteg láztalan lett, vagy a baktérium eradikációja bizonyíthatóan megtörtént.
Idősek
A szokásos, felnőtteknél javasolt adagolást időseknél sem szükséges változtatni, ha a beteg vese- és májműködése kielégítő.
Májkárosodásban szenvedő betegek
A rendelkezésre álló adatok szerint nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban, ha a beteg veseműködése normális.
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó vizsgálati adat nem áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges csökkenteni a ceftriaxon dózisát, ha a májműködés normális. Csak preterminális veseelégtelenségben (kreatinin-clearance <10 ml/perc) kell a napi maximális adagot 2 gra vagy ennél kisebbre csökkenteni.
Dializált betegeknél nincs szükség dózispótlásra a dialízis után. A peritonealis dialízis, ill. a hemodialízis nem távolítja el a ceftriaxont. Szoros klinikai monitorozás javasolt a biztonságosság és hatásosság tekintetében.
Súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek
Azoknál a betegeknél, akiknek máj- és veseműködése is súlyosan károsodott, szoros klinikai monitorozás javasolt a biztonságosság és hatásosság tekintetében.
Az alkalmazás módja
Intramuscularis alkalmazás
A Ceftriaxone Qilu alkalmazható mély intramuscularis injekcióban. Az intramuscularis injekciót egy viszonylag nagy izomtömegbe, kellően mélyre kell beadni, és egy injekciós helyre legfeljebb 1 g-ot szabad beadni.
Mivel a Ceftriaxone Qilu lidokain-oldattal kerül feloldásra, az így elkészített oldatot soha nem szabad intravénásan beadni (lásd 4.3 pont). A lidokain alkalmazási előírásában foglaltakat figyelembe kell venni.
Intravénás alkalmazás
A Ceftriaxone Qilu beadható intravénás infúzióban legalább 30 percen keresztül (javasolt alkalmazási mód), vagy lassú intravénás injekcióban 5 percen keresztül. Intermittáló intravénás injekciós adagolás esetén az injekciót 5 percen keresztül kell beadni, lehetőleg nagyobb vénákba. Az 50 mg/ttkg-os vagy ezt meghaladó intravénás adagot csecsemőknek és 12 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknek infúzióban kell beadni. Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin encephalopathia potenciális kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont). Az intramuscularis alkalmazás abban az esetben megfontolandó, ha az intravénás módszer alkalmazása nem lehetséges, vagy kevésbé megfelelő a beteg számára. A 2 g-nál nagyobb adagok esetében az intravénás mód alkalmazandó.
A ceftriaxon-kalcium precipitátumok képződésének kockázata miatt a Ceftriaxone Qilu ellenjavallt újszülöttkorban (≤28 nap), ha az újszülött kalcium-tartalmú intravénás oldattal történő kezelést igényel (vagy ha ilyenre várhatóan szükség lesz), beleértve a folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenteralis táplálás esetén (lásd 4.3 pont).
A ceftriaxont tartalmazó injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel (pl. Ringer- vagy Hartmann-oldattal) feloldani, illetve az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. Ezért a ceftriaxont és a kalcium-tartalmú oldatokat tilos összekeverni, ill. egyidejűleg beadni (lásd a 4.3, 4.4 és 6.2 pont).
A műtéti sebfertőzések preoperatív megelőzésére a ceftriaxont 30-90 perccel a műtét előtt kell beadni.
A tárolás időtartamától, a koncentrációtól és az oldószertől függően az elkészített oldat színe halványsárgától sárgáig terjedhet, de ez a hatóanyag hatásosságát nem befolyásolja.
Csak teljesen tiszta, bármilyen látható részecskétől mentes oldatot szabad felhasználni.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
Ceftriaxonnal vagy bármely más cefalosporinnal szembeni túlérzékenység.
Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) korábbi előfordulása bármely más, béta-laktám‑típusú antibiotikummal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szemben.
A ceftriaxon ellenjavallt:
Koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41. hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig*
Időre született újszülötteknél (28 napos korig), az alábbiak fennállásakor:
intravénás kalcium-kezelés vagy kalcium-tartalmú infúzió adásakor (vagy ha várhatóan szükség lesz rá), a ceftriaxon-kalcium só precipitátum kialakulásának kockázata miatt (lásd 4.4, 4.8 és 6.2 pont).
*In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a ceftriaxon kiszoríthatja a bilirubint a szérum albuminhoz való kötődési helyről, ami ilyen betegeknél bilirubin encephalopathia lehetséges kockázatához vezethet.
Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, az intramuscularis ceftriaxon injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a lidokain adása nem ellenjavallt (lásd 4.4 pont). Az ide vonatkozó információkat, különös tekintettel az ellenjavallatokra, lásd a lidokain alkalmazási előírásában.
A lidokain-tartalmú ceftriaxon-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Más béta-laktám antibiotikumokhoz hasonlóan súlyos, néha halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciók előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). A túlérzékenységi reakciók Kounis-szindrómává súlyosbodhatnak, ami egy súlyos allergiás reakció, és akár myocardialis infarctust is okozhat (lásd 4.8 pont). Súlyos túlérzékenységi reakció esetén a ceftriaxon-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi kezelést kell indítani. A ceftriaxon‑kezelés megkezdése előtt tisztázni kell, hogy a betegnél korábban fellépett-e súlyos túlérzékenységi reakció a ceftriaxonnal, más cefalosporinokkal vagy bármely más, béta-laktám típusú szerrel szemben. Körültekintően kell eljárni, ha a ceftriaxont olyan betegnek adják, akinél korábban más béta‑laktám antibiotikum nem súlyos túlérzékenységi reakciót váltott ki.
Súlyos, bőrt érintő mellékhatásokról (Stevens–Johnson-szindróma, Lyell-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis), továbbá – potenciálisan életveszélyes vagy halálos – eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciókról (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms – DRESS) számoltak be a ceftriaxon-kezeléssel összefüggésben, az ilyen események gyakorisága azonban nem ismert (lásd 4.8 pont).
Jarisch-Herxheimer reakció (JHR)
Jarisch–Herxheimer-reakciót (JHR) észleltek néhány spirochaetával fertőződött betegnél, röviddel a ceftriaxon-kezelés megkezdését követően. A JHR általában spontán megszűnik, vagy elegendő a tüneti kezelés. Az antibiotikum-kezelést nem szabad leállítani, ha ilyen reakció jelentkezik.
Kölcsönhatás kalcium-tartalmú készítményekkel
Beszámoltak olyan halálos kimenetelű esetekről, amikor kalcium-ceftriaxon precipitátumok alakultak ki egy hónaposnál fiatalabb koraszülött és időre született újszülöttek tüdejében és veséjében. Közülük legalább egy kapott ceftriaxont és kalciumot különböző időpontokban és különböző intravénás szerelékeken keresztül. A rendelkezésre álló tudományos adatok között az újszülöttekre vonatkozó adatokon kívül nincsen olyan jelentés, amely intravaszkuláris precipitátumok igazolt kialakulásáról számolt volna be ceftriaxonnal és kalcium-tartalmú oldatokkal vagy bármilyen más kalcium-tartalmú készítménnyel kezelt betegeknél. In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy más korcsoportokkal összehasonlítva újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium kicsapódásának a kockázata.
Bármilyen életkorú betegnél a ceftriaxont tilos összekeverni vagy egyidejűleg beadni bármilyen kalcium-tartalmú intravénás oldattal, még különböző infúziós szerelékeken vagy beadási helyeken keresztül sem. A 28 napnál idősebb betegeknél azonban szabad ceftriaxont és kalcium-tartalmú oldatot egymást követően adni, amennyiben a precipitáció megakadályozása céljából különböző helyeken adják be őket, vagy az infúziós szereléket kicserélik, ill. fiziológiás sóoldattal alaposan átmossák a két infúzió között. Azoknál a betegeknél, akiknek folyamatos kalcium-tartalmú teljes parenterális táplálásra (total parenteral nutrition, TPN) van szükségük, az egészségügyi szakembereknek mérlegelni kell más, a precipitáció hasonló kockázatával nem járó antibakteriális kezeléseket. Amennyiben folyamatos táplálást igénylő betegeknél ceftriaxon adása szükséges, a teljes parenterális táplálást szolgáló oldat és a ceftriaxon adható egyidejűleg, de különböző helyekre bevezetett infúziós szerelékeken keresztül. Másik lehetőség az, hogy a ceftriaxon-infúzió idejére a teljes parenterális táplálást szolgáló oldat infúziós adagolását leállítják, és a két infúzió között átmossák az infúziós szerelékeket (lásd 4.3, 4.8, 5.2 és 6.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél a ceftriaxon biztonságossága és hatásosságát az „Adagolás és alkalmazás” c. részben (lásd 4.2 pont) feltüntetett adagokra igazolták. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a ceftriaxon, egyes cefalosporinokhoz hasonlóan képes kiszorítani a bilirubint a szérum albuminról.
A Ceftriaxone Qilu ellenjavallt koraszülötteknél és olyan időre született újszülötteknél, akiknél fennáll a bilirubin encephalopathia kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).
Immunmediált hemolitikus anaemia
A cefalosporin típusú antibiotikumok, így a ceftriaxon adása kapcsán is beszámoltak immunmediált hemolitikus anaemia előfordulásáról (lásd 4.8 pont). Mind felnőttek, mind gyermekek ceftriaxon‑kezelése során észleltek súlyos – akár halálos kimenetelű – hemolitikus anaemiát. Amennyiben a ceftriaxon‑kezelés során a beteg anaemiás lesz, gondolni kell a ceftriaxonnal összefüggő anaemia diagnózisára is, és az ok tisztázásáig fel kell függeszteni a ceftriaxon‑kezelést.
Hosszú távú kezelés
Hosszú távú kezelés során rendszeresen kell ellenőrizni a teljes vérképet.
Colitis/nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása
Szinte az összes antibiotikum, így a ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban is beszámoltak antibiotikum‑kezeléshez társuló colitis és pseudomembranosus colitis előfordulásáról, melyek súlyosságukat tekintve az enyhétől az életet veszélyeztetőig terjedő esetek voltak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél a ceftriaxon‑kezelés során vagy azt követően hasmenés lép fel, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Mérlegelendő a ceftriaxon-kezelés leállítása, valamint Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés indítása. Nem szabad perisztaltikát gátló gyógyszereket adni.
A többi antibiotikumhoz hasonlóan nem érzékeny mikroorganizmusok okozta felülfertőzés fordulhat elő.
Súlyos vese- és májkárosodás
Súlyos vese- és májkárosodásban a biztonságosság és a hatásosság szoros klinikai ellenőrzése javasolt (lásd 4.2 pont).
Kölcsönhatás szerológiai próbákkal
A ceftriaxon‑kezelés befolyásolhatja a Coombs-teszt eredményét, melynek következtében a teszt álpozitív eredményt adhat. Ceftriaxon‑kezelés mellett a galactosaemia-teszt is álpozitív eredményt adhat (lásd 4.8 pont).
A vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükózmeghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért ceftriaxon‑kezelés során a vizeletből történő glükózmeghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni (lásd 4.8 pont).
A ceftriaxon jelenlétének hatására néhány vércukorszintmérő készülék által jelzett glükózérték tévesen alacsony lehet. Kérjük, olvassa el az adott készülék használati utasítását. Amennyiben szükséges, alternatív mérési módszereket kell alkalmazni.
Nátrium
Ceftriaxone Qilu 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer 82,8 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,14%-ának felnőtteknél.
Ceftriaxone Qilu 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer 165,6 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 8,28%-ának felnőtteknél.
Ezt figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik csökkentett nátriumtartalmú diétát tartanak.
Antibakteriális spektrum
Mivel antibakteriális hatásának spektruma korlátozott, előfordulhat, hogy a ceftriaxon bizonyos típusú fertőzésekben – hacsak a kórokozó azonosítása már meg nem történt – önmagában nem alkalmas a terápiára (lásd 4.2 pont). Polimikrobiális fertőzésekben, amikor a feltételezett kórokozók között ceftriaxonnal szemben rezisztens mikroorganizmusok is vannak, mérlegelni kell egy további antibiotikum alkalmazását.
Lidokain alkalmazása
Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, a ceftriaxon-oldatot kizárólag intramuscularis injekcióként szabad beadni. Az alkalmazás előtt a lidokain alkalmazási előírásában részletezett ellenjavallatokat, figyelmeztetéseket és további releváns információkat figyelembe kell venni (lásd 4.3 pont). A lidokain-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.
Epekövesség
Ha az ultrahangvizsgálat során árnyékokat figyeltek meg, gondolni kell kalcium-ceftriaxon precipitátumok lehetőségére is. Az epehólyag ultrahangvizsgálata során epekővel összetéveszthető árnyékokat figyeltek meg, melyek gyakrabban fordultak elő napi 1 g-os vagy ezt meghaladó ceftriaxon-dózisok mellett. Különösen óvatosnak kell lenni gyermekek esetében. Ezek a precipitátumok a ceftriaxon‑kezelés befejezése után eltűnnek. A kalcium-ceftriaxon precipitátumok ritkán klinikai tünetekkel társulnak. Tünetek esetén konzervatív, nem sebészeti megoldás javasolt, és a ceftriaxon‑kezelés leállításáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat arány egyedi mérlegelése alapján kell döntenie (lásd 4.8 pont).
Epepangás
Ceftriaxonnal kezelt betegeknél pancreatitist figyeltek meg, amely esetleg epeút-elzáródás miatt alakult ki (lásd 4.8 pont). A legtöbb betegnél az epepangás és sludge-képződés rizikófaktorai voltak jelen, pl. megelőző erélyes kezelés, súlyos betegség és teljes parenterális táplálás. A ceftriaxonnal kapcsolatos biliáris precipitáció kiváltó vagy kofaktor szerepe nem zárható ki.
Vesekövesség
Vesekövesség eseteiről számoltak be, melyek a ceftriaxon‑kezelés befejezése után reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont). Tünetekkel járó esetekben ultrahangos vizsgálat indokolt. Azoknál a betegeknél, akiknek korábban vesekövük vagy hypercalciuriájuk volt, a gyógyszer alkalmazásáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat arány egyedi mérlegelése alapján kell döntenie.
Encephalopathia
A ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont), különösen súlyos vesekárosodásban (lásd 4.2 pont) vagy központi idegrendszeri betegségben szenvedő idős betegeknél. Ha a ceftriaxon okozta encephalopathia gyanúja merül fel (pl. a tudatszint csökkenése, megváltozott mentális állapot, myoclonus, görcsrohamok esetén), mérlegelni kell a ceftriaxon-kezelés leállítását.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A Ceftriaxone Qilu injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel, mint pl. Ringer- vagy Hartmann-oldattal feloldani, illetve az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. A ceftriaxont tilos kalcium-tartalmú intravénás oldattal egyidejűleg beadni, beleértve Y-csatlakozón keresztül beadott folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenterális tápláláskor. Az újszülöttek kivételével a betegek kaphatnak ceftriaxont és kalcium-tartalmú oldatot egymást követően, amennyiben a két infúzió között az infúziós szereléket alaposan átmossák egy kompatibilis oldattal. Felnőtt és köldökzsinórból vett újszülött plazmán végzett in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium precipitátum kialakulásának kockázata (lásd 4.2, 4.3, 4.4, 4.8 és 6.2 pont).
Ellentmondásosak a bizonyítékok azzal kapcsolatban, hogy a cefalosporinokkal történő együttes alkalmazás növeli-e az aminoglikozidok vesére gyakorolt toxikus hatását. Az aminoglikozidszintek (és a veseműködés) monitorozására vonatkozó klinikai gyakorlati ajánlásokat szigorúan követni kell ilyen esetekben.
Egy in vitro vizsgálatban ceftriaxon és klóramfenikol együttes alkalmazásakor antagonista hatásokat tapasztaltak. E megfigyelés klinikai relevanciája nem ismert.
Nem jelentettek interakciót a ceftriaxon és az orális kalcium-tartalmú készítmények között, ill. az intramuscularisan adott ceftriaxon és kalcium-tartalmú készítmények (intravénás vagy orális) között.
Ceftriaxonnal kezelt betegeknél a Coombs-teszt álpozitív eredményt adhat.
A ceftriaxonnal kezelt betegeknél, hasonlóan a többi antibiotikumhoz, a galactosaemia-teszt is álpozitív eredményt adhat.
Hasonlóképpen, a vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükózmeghatározás is álpozitív eredményt adhat, ezért ceftriaxon‑kezelés során a vizeletből történő glükózmeghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni.
Nagy ceftriaxon-dózisok és erélyes diuretikumok (pl. furoszemid) együttadását követően nem figyeltek meg vesefunkció-károsodást.
Probenecid egyidejű adagolása nem csökkenti a ceftriaxon eliminációját.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A ceftriaxon átjut a placentán. A ceftriaxon terhességben történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokon végzett vizsgálatokban nem bizonyítottak közvetlen vagy közvetett káros hatást az embrionális/foetalis, perinatalis és postnatalis fejlődésre (lásd 5.3 pont). A ceftriaxon terhességben, különösképpen az első trimeszterben csak abban az esetben adható, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a kockázatokat.
Szoptatás
A ceftriaxon kis koncentrációban kiválasztódik a humán anyatejbe, a ceftriaxon terápiás dózisai mellett mindazonáltal nem várható a szoptatott csecsemőnél fellépő hatás. A hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének kockázata azonban nem zárható ki. Számolni kell a szenzitizáció lehetőségével is. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a ceftriaxon-kezelést szakítják meg, illetve tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Reprodukciós vizsgálatokban nem bizonyítottak káros hatást a férfi vagy női termékenységre.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A ceftriaxon‑kezelés ideje alatt nemkívánatos hatások léphetnek fel (pl. szédülés), melyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). A betegeknek óvatosnak kell lenniük, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A ceftriaxon leggyakrabban jelentett mellékhatásai az eosinophilia, a leukopenia, a thrombocytopenia, a hasmenés, a bőrkiütés és az emelkedett májenzimszintek.
A ceftriaxon alkalmazásával összefüggő mellékhatások gyakoriságának meghatározásánál használt adatok klinikai vizsgálatokból származnak.
A gyakoriság szerinti besorolás az alábbi megegyezésen alapul:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100 – <1/10)
Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)
Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
|
Szervrendszer |
Gyakori |
Nem gyakori |
Ritka |
Nem ismert a |
|---|---|---|---|---|
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
Genitális gombás fertőzés |
Pseudomembranosus colitisb |
Felülfertőzésb |
|
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Eosinophilia Leukopenia Thrombocytopenia |
Granulocytopenia Anaemia Coagulopathia |
Hemolitikus anaemiab Agranulocytosis |
|
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Anafilaxiás sokk Anafilaxiás reakció Anafilaktoid reakció Túlérzékenységb Jarisch–Herxheimer-reakciób |
|||
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Fejfájás Szédülés |
Encephalopathia |
Convulsio |
|
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Vertigo |
|||
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Bronchospasmus | |||
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Hasmenésb Híg széklet |
Hányinger Hányás |
Pancreatitisb Stomatitis Glossitis |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Emelkedett májenzimszintek |
Epehólyag-precipitátumokb Magicterus Hepatitisc Cholestaticus hepatitisb,c |
||
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Bőrkiütés |
Pruritus |
Urticaria |
Stevens–Johnson-szindrómab Toxicus epidermalis necrolysisb Erythema multiforme Akut generalizált exanthematosus pustulosis Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)b |
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Haematuria Glycosuria |
Oliguria Veseprecipitátumok (reverzibilis) |
||
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Phlebitis Az injekció beadásának helyén fellépő fájdalom Pyrexia |
Oedema Hidegrázás | ||
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Emelkedett kreatininszint a vérben |
Álpozitív Coombs‑teszt eredményb Álpozitív galactosaemia-teszt eredményb Álpozitív eredmény nem enzimatikus módszerrel történő glükóz-meghatározásnálb |
||
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Kounis-szindróma |
a A forgalomba hozatalt követően jelentett esetek alapján. Mivel ezeket a reakciókat önkéntes alapon jelentik bizonytalan méretű populációból, gyakoriságukat nem lehet megbízhatóan megbecsülni, ezért az ilyen eseményeket a „Nem ismert” gyakorisági kategóriába sorolják.
b Lásd 4.4 pont.
c A ceftriaxon-kezelés abbahagyásával általában reverzibilis.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
A ceftriaxon alkalmazását követően kialakuló hasmenést Clostridioides difficile is okozhatja. Megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).
Ceftriaxon-kalcium só precipitátumok
Ritkán súlyos, és egyes esetekben halálos kimenetelű nemkívánatos hatásokról számoltak be koraszülötteknél és időre született újszülötteknél (<28 nap), akik intravénás ceftriaxont és kalciumot kaptak. Post-mortem ceftriaxon-kalcium só precipitátumokat mutattak ki a tüdőben és a vesékben. Újszülötteknél a precipitátum-képződés fokozott kockázatának hátterében a kisebb vértérfogat és a ceftriaxon felnőttekhez képest hosszabb felezési ideje áll (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).
A húgyutakban ceftriaxon precipitátum-képződés eseteit jelentették, főként gyermekeknél, akiket nagy dózisokkal kezeltek (pl. 80 mg/ttkg/nap vagy az összdózis meghaladta a 10 g-ot) és akiknél más rizikófaktorok is jelen voltak (pl. kiszáradás vagy ágyhoz kötöttség). Ezen esemény tünetekkel járhat vagy tünetmentes is lehet, uréter-elzáródást és postrenalis akut veseelégtelenséget okozhat, azonban a ceftriaxon‑kezelés abbahagyását követően általában reverzibilis (lásd 4.4 pont).
Ceftriaxon-kalcium só kicsapódást figyeltek meg az epehólyagban, főként olyan betegeknél, akik a szokásos, javasolt dózisnál nagyobb adagot kaptak. Prospektív vizsgálatokban gyermekeknél intravénás adagolás során a kicsapódás előfordulási gyakorisága változó volt, egyes esetekben túllépte a 30%-ot is. Lassú infúzió (20-30 perc) mellett ritkábban fordul elő. Ez a hatás általában tünetmentes, bár a precipitátumok ritkán tünetekkel is jártak, pl. fájdalommal, hányingerrel és hányással. Az ilyen esetekben tüneti kezelés javasolt. A ceftriaxon‑kezelés befejezését követően a precipitátum‑képződés rendszerint reverzibilis (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Túladagolás esetén hányinger, hányás, hasmenés jelentkezhet. A ceftriaxon koncentrációját nem lehet hemodialízissel vagy peritonealis dialízissel csökkenteni. Nincsen specifikus antidotum. A túladagolás kezelése tüneti.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibiotikumok, Harmadik generációs cefalosporinok
ATC kód: J01DD04
Hatásmechanizmus
A ceftriaxon a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins, PBPs) történő kötődése után gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét. Ez a sejtfal (peptidoglikán) bioszintézisének leállását eredményezi, ami végül a baktériumsejt líziséhez és halálához vezet.
Rezisztencia
A ceftriaxonnal szembeni rezisztenciáért az alábbi mechanizmusok közül egy vagy több lehet a felelős:
béta-laktamázok általi hidrolízis, beleértve a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat (ESBL‑ek), karbapenemázokat és Amp C enzimeket is, melyek egyes aerob Gram-negatív baktériumfajokban indukálhatók vagy stabilan derepresszálhatók;
a penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása a ceftriaxon iránt;
a külső membrán impermeabilitása Gram-negatív baktériumokban;
bakteriális effluxpumpák.
Az érzékenységi tesztek határértékei
A minimális gátló koncentráció (MIC) European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST v 8.0, 2018.01.01 óta érvényes) által meghatározott határértékei a következők:
a. Az érzékenység a cefoxitinnel szembeni érzékenység alapján következtethető.
b. Az érzékenység a benzilpenicillinnel szembeni érzékenység alapján következtethető.
c. A nem érzékeny izolátumok ritkák, és még nem jelentettek ilyeneket; ezen izolátumok azonosításának és antimikrobiális érzékenységi vizsgálatának eredményeit meg kell erősíteni, és az izolátumot referencialaboratóriumba kell küldeni.
Klinikai hatásosság adott kórokozókkal szemben
A szerzett rezisztencia elterjedtsége földrajzilag és idővel változhat egyes fajokra vonatkozóan, ezért a rezisztenciáról ajánlott beszerezni a helyi információkat, különösen, ha súlyos fertőzések kezeléséről van szó. Ha szükséges, szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi elterjedtsége olyan mértékű, hogy a ceftriaxon alkalmazhatósága legalábbis bizonyos fertőzések esetében kérdéses.
|
Általában érzékeny fajok |
|
Gram-pozitív aerobok Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) £ Koaguláz-negatív Staphylococcusok (meticillin-érzékeny) £ Streptococcus pyogenes (A csoport) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus pneumoniae Streptococcus viridans csoport Gram-negatív aerobok Borrelia burgdorferi Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Moraxella catarrhalis Neisseria gonorrhoeae Neisseria meningitidis Proteus mirabilis Providencia spp. Treponema pallidum |
|
Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet |
|
Gram-pozitív aerobok Staphylococcus epidermidis+ Staphylococcus haemolyticus+ Staphylococcus hominis+ Gram-negatív aerobok Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli% Klebsiella pneumoniae% Klebsiella oxytoca% Morganella morganii Proteus vulgaris Serratia marcescens Anaerobok Bacteroides spp. Fusobacterium spp. Peptostreptococcus spp. Clostridium perfringens |
|
Eredendően rezisztens fajok |
|
Gram-pozitív aerobok Enterococcus spp. Listeria monocytogenes Gram-negatív aerobok Acinetobacter baumannii Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia Anaerobok Clostridioides difficile Egyéb baktériumok: Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. Legionella spp. Ureaplasma urealyticum |
£ Valamennyi meticillin-rezisztens Staphylococcus a ceftriaxonnal szemben is rezisztens.
+ Rezisztencia arány >50% legalább egy régióban.
% Az ESBL-termelő törzsek mindig rezisztensek.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Intramuscularis alkalmazás
Intramuscularis injekciót követően az intravénásan adott azonos dózisokhoz képest feleakkora átlagos ceftriaxon-csúcskoncentrációkat mértek. Egyetlen 1 g-os dózis intramuscularis beadását követően a maximális, a beadás után 2-3 órával mérhető plazmakoncentráció kb. 81 mg/l.
Azonos dózisban történő intramuscularis, illetve intravénás beadást követően a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nagysága megegyezik.
Intravénás alkalmazás
Az átlagos ceftriaxon-csúcskoncentráció egy 500 mg-os, ill. 1 g-os ceftriaxon-dózis intravénás bolusban történő beadása után kb. 120, ill. 200 mg/l. 500 mg, 1 g, ill. 2 g-os ceftriaxon intravénás infúzióban való beadását követően a ceftriaxon plazmaszintje kb. 80, 150, ill. 250 mg/l.
Eloszlás
A ceftriaxon eloszlási térfogata 7-12 l. A ceftriaxon a legjelentősebb kórokozók többségének minimális gátló koncentrációját jóval meghaladó koncentrációkban mutatható ki a szövetekben, így pl. a tüdőben, a szívben, az epeutakban, a májban, a tonsillában, a középfülben és az orrnyálkahártyában, a csontban, valamint a cerebrospinalis, pleuralis, prosztata- és szinoviális folyadékban. Ismételt adagolás esetén az átlagos csúcskoncentráció (Cmax) 8-15%-kal emelkedik, és a dinamikus egyensúlyi állapot az esetek többségében – az adagolás módjától függően – 48-72 órán belül alakul ki.
Penetráció különleges szövetekbe
A ceftriaxon átjut az agyhártyákon. A penetráció mértéke akkor a legnagyobb, amikor a meninxek gyulladtak. A jelentések szerint a ceftriaxon cerebrospinalis folyadékban mérhető átlagos csúcskoncentrációja bakteriális meningitisben elérheti akár a plazmaszint 25%-át is, míg azoknál a betegeknél, akiknek meninxei nincsenek gyulladásban, ez az arány 2%. A cerebrospinalis folyadékban a ceftriaxon csúcskoncentrációja nagyjából 4-6 órával az intravénás injekció beadása után alakul ki. A ceftriaxon átjut a placentabarrieren, és alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).
Fehérjekötődés
A ceftriaxon reverzibilisen kötődik az albuminhoz. 100 mg/l alatti plazmakoncentrációk esetén a plazmafehérje-kötődés kb. 95%. A kötődés telíthető, és a megkötött gyógyszer részaránya a koncentráció emelkedésével csökkenést mutat (300 mg/l plazmakoncentrációnál legfeljebb 85%-os).
Biotranszformáció
A ceftriaxon szisztémásan nem metabolizálódik, hanem a bélflóra alakítja át inaktív metabolitokká.
Elimináció
Az össz-ceftriaxon (kötött és nem kötött) plazma-clearance-e 10 – 22 ml/perc, a vese-clearance-e pedig 5‑12 ml/perc. A ceftriaxon 50-60%-a változatlan formában ürül a vizelettel, elsősorban glomerulusfiltráció útján, míg 40-50%-a változatlan formában az epével választódik ki. Az össz-ceftriaxon eliminációs felezési ideje felnőtteknél kb. 8 óra.
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon farmakokinetikája csak kissé változik, az eliminációs felezési idő csak enyhén emelkedik (kevesebb mint kétszeresére), még azoknál a betegeknél is, akiknek veseműködése súlyosan károsodott.
A felezési idő vesekárosodásban tapasztalt viszonylag kismértékű megnyúlása a nem renalis clearance kompenzatorikus növekedésének köszönhető, melynek hátterében a fehérjekötődés csökkenése és az össz-ceftriaxon nem renalis clearance-ének ennek megfelelő növekedése áll.
Májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon eliminációs felezési ideje a renalis clearance kompenzatorikus emelkedése miatt nem nyúlik meg. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy nő a ceftriaxon szabad plazmafrakciója, melynek következtében az összgyógyszer-clearance a megfigyeltek szerint paradox módon nő, és az eloszlási térfogat az össz-clearance-szel párhuzamosan emelkedik.
Idősek
75 év feletti időseknél az átlagos felezési idő általában a fiatal felnőtteknél megfigyelt értékek 2‑3‑szorosára nyúlik.
Gyermekek
Újszülötteknél megnyúlik a ceftriaxon felezési ideje. Születéstől 14 napos életkorig a szabad ceftriaxon szintjének további emelkedését okozhatja olyan faktorok jelenléte, mint pl. csökkent glomerulusfiltráció vagy megváltozott fehérjekötődés. A felezési idő gyermekkorban rövidebb, mint újszülött- vagy felnőttkorban.
Az össz-ceftriaxon plazma-clearance-ze és eloszlási térfogata a felnőttekéhez képest magasabb újszülött-, csecsemő- és gyermekkorban.
Linearitás/nem-linearitás
A ceftriaxon farmakokinetikája nem lineáris, és – ha a teljes gyógyszerkoncentrációval számolunk – az eliminációs felezési idő kivételével az összes alapvető farmakokinetikai paraméter dózisfüggő, és a dózissal arányosnál kisebb mértékben emelkedik. A nonlinearitás hátterében a plazmafehérje-kötődés telíthetősége áll, ezért a nonlinearitás csak az össz-plazma-ceftriaxon tekintetében figyelhető meg, a szabad (nem kötött) ceftriaxon vonatkozásában nem.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A többi béta-laktámhoz hasonlóan az in vivo hatásossággal korreláló legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás mutató az adagolási intervallum azon részének százalékos aránya, melynek során a nem kötött hatóanyag koncentrációja meghaladja a ceftriaxon adott célfajokra meghatározott minimális gátló koncentrációját (MIC) (vagyis %T > MIC).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Állatkísérletek bizonyítják, hogy kutyáknál és majmoknál a ceftriaxon-kalcium só magas dózisai kövek és precipitátumok képződéséhez vezetnek az epehólyagban, mely hatás reverzibilisnek bizonyult. Az állatkísérletek során nem igazoltak reprodukciós toxicitást vagy genotoxikus hatást. A ceftriaxonnal nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Segédanyagokat nem tartalmaz.
6.2 Inkompatibilitások
Irodalmi adatok alapján a ceftriaxon inkompatibilis amszakrinnel, vankomicinnel, flukonazollal és aminoglikozidokkal.
A ceftriaxon-tartalmú oldatot nem szabad más gyógyszerrel összekeverni vagy más gyógyszerhez hozzáadni, kivéve a 6.6 pontban felsoroltakat. Különösen a kalciumot tartalmazó oldószerek (pl. Ringer-oldat vagy Hartmann-oldat) nem használhatóak a ceftriaxon feloldásához vagy a feloldás utáni továbbhígításához intravénás alkalmazás esetén, a kicsapódás veszélye miatt. A ceftriaxont tilos összekeverni vagy egyidejűleg beadni kalcium-tartalmú oldattal, beleértve a teljes parenterális táplálásra használt oldatot is (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 4.8 pont).
Ceftriaxon és egy másik antibiotikum kombinációjával végzett kezelés esetén a beadás nem történhet ugyanabban a fecskendőben vagy ugyanabban az infúziós oldatban.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
Az elkészített oldat felhasználhatósági időtartama: Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 6 órán át, 2 °C–8 °C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, ha a felnyitás módja kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Ceftriaxone Qilu 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Gumidugóval és kék színű aluminium kupakkal lezárt 15 ml-es injekciós üveg, mely steril, csaknem fehér vagy sárgás színű kristályos port tartalmaz.
Ceftriaxone Qilu 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Gumidugóval és piros színű aluminium kupakkal lezárt 50 ml-es injekciós üveg, mely steril, csaknem fehér vagy sárgás színű kristályos port tartalmaz.
1 db, 10 db és 100 db injekciós üveg dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Az oldatos injekció és infúzió elkészítése
A ceftriaxon nem keverhető ugyanabban a fecskendőben semmilyen más gyógyszerrel, kivéve az 1,06%‑os lidokain-hidroklorid-oldatot (kizárólag intramuscularis injekció céljából).
Intramuscularis injekció: 1 g Ceftriaxone Qilu port 3,5 ml 1,06%‑os lidokain-hidroklorid-oldattal kell feloldani. Az oldatot mély intramuscularis injekció formájában kell beadni. Az 1 g-nál nagyobb adagot több helyre elosztva kell beadni.
Lidokain-tartalmú oldatot nem szabad intravénásan beadni.
Intravénás injekció: 1 g Ceftriaxone Qilu port 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az injekciót 5 percen keresztül kell beadni közvetlenül a vénába vagy intravénás infúziós szerelékén át.
Intravénás infúzió: 2 g Ceftriaxone Qilu port az alábbi kalciummentes oldatok valamelyikének 40 ml-ében kell feloldani: 5%-os vagy 10%‑os glükóz oldatos injekció, nátrium-klorid oldatos injekció, nátrium-klorid és glükóz oldatos injekció (0,45% nátrium-klorid és 2,5% glükóz), 6% dextránt tartalmazó 5%-os glükóz oldatos injekció, vagy 6-10%-os hidroxietil-keményítő oldatos infúzió. Az infúziót legalább 30 percen keresztül kell beadni. Az infúziós szereléket minden alkalmazás után át kell mosni.
Intravénás injekcióhoz a koncentráció: 100 mg/ml
Intravénás infúzióhoz a koncentráció: 50 mg/ml
(További információért lásd a 4.2 pontot.)
1 g Ceftriaxone Qilu por által kiszorított térfogat – 10 ml injekcióhoz való vízben feloldva – 0,6 ml.
1 g Ceftriaxone Qilu por által kiszorított térfogat – 3,5 ml 1,06%-os lidokain-hidroklorid-oldatban feloldva – 0,68 ml.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A tárolás időtartamától, a koncentrációtól és az oldószertől függően az elkészített oldat színe halványsárgától sárgáig terjedhet, de ez a hatóanyag hatásosságát nem befolyásolja.
Csak teljesen tiszta, bármilyen látható részecskétől mentes oldatot szabad felhasználni.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
QILU PHARMA SPAIN S.L.
Paseo de la Castellana 40,
planta 8, 28046-Madrid,
Spanyolország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
Ceftriaxone Qilu 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
OGYI-T-24154/01 1× 15 ml-es injekciós üveg
OGYI-T-24154/02 10× 15 ml-es injekciós üveg
OGYI-T-24154/03 100× 15 ml-es injekciós üveg
Ceftriaxone Qilu 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
OGYI-T-24154/04 1× 50 ml-es injekciós üveg
OGYI-T-24154/05 10× 50 ml-es injekciós üveg
OGYI-T-24154/06 100× 50 ml-es injekciós üveg
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. november 11.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2024. május 03.