1. A GYÓGYSZER NEVE
Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1 ml oldat 10 mg apomorfin-hidroklorid-hemihidrátot tartalmaz.
5 ml oldat 50 mg apomorfin-hidroklorid-hemihidrátot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag:
1 mg-ot nátrium-metabiszulfitot (E223); tartalmaz milliliterenként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció vagy infúzió.
Tiszta és színtelen vagy enyhén sárgás színű gyakorlatilag látható részecskéktől mentes oldat.
pH: 3,0–4,0
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél a szájon át alkalmazott Parkinson elleni szerrel nem kielégítően kontrollált motoros hullámzások („on-off” jelenségek) kezelése.
4.2 Adagolás és alkalmazás
A Dacepton 10 mg/ml injekciós kezelésre alkalmas páciensek kiválasztása
A Daceptonnal történő kezelésre kiválasztott betegeknek fel kell tudniuk ismerni „off” tüneteik kezdetét és képesnek kell lenniük arra, hogy amikor szükséges, beadják maguknak az injekciót, illetve legyen olyan felelős gondozójuk, aki beadja nekik azt.
Az apomorfinnal kezelt betegeknek általában a kezelés megkezdése előtt legalább két nappal domperidon adását kell elkezdeni. A domperidon dózist úgy kell beállítani, hogy a legkisebb hatásos adagot kapja a beteg, és adását a lehető leghamarabb abba kell hagyni.
A domperidon és apomorfin kezelés megkezdésének elhatározása előtt az egyes betegnél gondosan meg kell vizsgálni a QT intervallum megnyúlásának kockázatát annak biztosítása érdekében, hogy az előny meghaladja a kockázatot (lásd 4.4 pont).
Az apomorfin kezelést szakrendelés keretében, kontrollált környezetben kell megkezdeni. A beteget a Parkinson-kór kezelésében járatos orvosnak (pl. neurológusnak) kell felügyelnie. A Daceptonnal végzett kezelés megkezdése előtt optimálisra kell állítani a beteg levodopával – dopamin-agonistákkal vagy ezek nélkül – történő kezelését.
Felnőttek
Az alkalmazás módja
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió nevű készítmény időszakos bolus injekcióként, subcutan beadásra szolgál. A Dacepton 10 mg/ml folyamatos subcutan infúzióban is beadható, minipumpával és/vagy fecskendős adagolóval (lásd 6.6 pont).
Az apomorfint tilos intravénás módon alkalmazni.
A gyógyszert nem szabad felhasználni, ha az oldat színe zöldre változott. Használat előtt a terméket vizuálisan meg kell vizsgálni. Csak tiszta, színtelen és részecskementes oldatot szabad felhasználni.
A küszöbdózis meghatározása
A megfelelő dózist az egyes betegeknél növekvő dózisú adagolási program segítségével kell meghatározni. A következő adagolási rend javasolt:
1 mg apomorfin-hidroklorid (0,1 ml) injekció adható be subcutan (ez közelítőleg 15‑20 mikrogramm/ttkg) egy hypokinetikus (ún. „off”) tünet idején, és 30 percig figyelni kell a beteg motoros reakcióit.
Ha nincs terápiás válasz, illetve az nem kielégítő, második (2 mg) apomorfin-hidroklorid injekció (0,2 ml) subcutan beadására kerül sor, és további 30 percig figyelni kell a beteg megfelelő reakcióját.
Az egymás után beadott injekciók között legalább 40 percnek kell eltelnie, és a beadott dózis fokozatosan növelhető, amíg nem kielégítő a motoros válaszreakció.
A kezelés bevezetése
A megfelelő dózis meghatározása után, az „off” tünet első jeleire egyszeri subcutan injekció adható be az alhasba, vagy a comb külső részébe. Nem zárható ki, hogy adott egyénnél a különböző injekciózási helyek esetén eltérő lehet a felszívódás. A beteget ennek megfelelően a következő órában megfigyelés alatt kell tartani annak érdekében, hogy értékeljék a kezelésre adott válaszreakciója minőségét. Az adagolás a beteg reakciója alapján módosítható.
Az apomorfin-hidroklorid optimális dózisa egyénenként változik, de amint meghatározták, viszonylag állandó marad minden betegnél.
Óvintézkedések a kezelés folytatásához
A Dacepton 10 mg/ml napi dózisa betegenként eltérő, jellemzően a 3‑tól 30 mg‑os tartományban van, amit 1 és 10 közötti alkalommal, esetenként akár napi 12 különálló injekció formájában adnak be.
Ajánlott, hogy az apomorfin-hidroklorid teljes napi adagja ne haladja meg a 100 mg-ot, és az egyszeri bolus injekciók ne haladják meg az óránként 10 mg-ot.
Klinikai vizsgálatokban rendszerint lehetőség volt a levodopa dózisának csökkentésére; ez a hatás jelentősen eltér az egyes betegek között, a kezelést tapasztalt orvosnak kell óvatosan végigvezetnie.
Amint a kezelést beállították, néhány betegnél fokozatosan csökkenteni lehet a domperidon kezelést, de csak néhányuknál lehetett sikeresen –hányás vagy hypotonia nélkül –elhagyni.
Folyamatos infúzió
Azoknál a betegeknél, akiknél a bevezetési szakaszban jó „on” időszakos reakció mutatkozott, de akiknél az időszakos injekciókkal nem maradt megfelelő az általános kontroll, illetve akiknél sok és gyakori (naponta 10-nél több) injekciózásra van szükség, kezdhető a kezelés vagy folytatható folyamatos subcutan infúzióval, minipumpa és/vagy fecskendős adagoló használatával, a következő módon:
A folyamatos infúziót 1 mg (0,1 ml) apomorfin-hidroklorid óránkénti sebességgel indítják, majd az egyéni reakciónak megfelelően növelik. Az infúzió sebességének növelése nem haladhatja meg a 0,5 mg/órát, legfeljebb 4 órás időközönként. Az infúziós sebesség óránként 1 mg és 4 mg (0,1 ml ‑ 0,4 ml) között lehet, ami egyenértékű 0,015 - 0,06 mg/ttkg/óra dózissebességgel. Az infúziót csak ébrenlét idején szabad alkalmazni. Nem javasolt a 24 órás infúzió, hacsak a betegnek nincsenek súlyos éjszakai problémái. Úgy tűnik, hogy addig nem alakul ki tolerancia a kezeléssel szemben, amíg egy legalább 4 órás, kezelés nélküli éjszakai időtartamot betartanak. Az infúzió helyét bármely esetben 12 óránként cserélni kell.
Előfordulhat, hogy a betegnek a folyamatos infúziót szükség esetén, illetve kezelőorvosa előírása szerint - az adagoló rendszeren keresztül alkalmazott - időszakos boluslökésekkel kell kiegészíteni.
Folyamatos infúzió során mérlegelhető az egyéb dopamin-agonisták adagolásának csökkentése.
Gyermekek és serdülők
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió alkalmazása ellenjavallt gyermekeknél és 18 évesnél fiatalabb serdülőknél (lásd 4.3 pont).
Idősek
Az idősek jelentős számban reprezentálódnak a Parkinson-kóros betegpopulációban, és a Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzióval végzett klinikai vizsgálatokban is nagy arányban fordulnak elő. Az idős betegek Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzióval történő kezelése nem különbözött a fiatalabb korosztály kezelésétől. Fokozott elővigyázatosság szükséges azonban a terápia kezdetén a posturalis hypotonia kockázata miatt.
Vesekárosodás
A vesekárosodásban szenvedő betegeknél hasonló adagolási rend követendő, mint a felnőtteknél és az időseknél (lásd 4.4 pont).
4.3 Ellenjavallatok
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió alkalmazása ellenjavallt légzésdepresszióban, demenciában, pszichotikus betegségekben vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél.
Az apomorfin-hidroklorid‑kezelés nem alkalmazható a levodopára súlyos dyskinesiával vagy dystoniával megzavart „on” reakciót adó betegeknél.
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió nevű gyógyszert nem szabad alkalmazni, ha a beteg túlérzékeny az apomorfinnal vagy a gyógyszer 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemben.
Ondanszetron egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.5 pont)
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió alkalmazása ellenjavallt gyermekeknél és serdülőknél 18 éves kor alatt.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az apomorfin-hidrokloridot nagy körültekintéssel szabad alkalmazni, ha a betegnek vese-, tüdő- vagy szív- és érrendszeri betegsége van, és azoknál a személyeknél, akik hajlamosak az émelygésre és a hányásra.
A kezelés bevezetése során különleges óvatosság javasolt idősek és/vagy legyengült betegek esetében.
Mivel az apomorfin hypotoniát válthat ki – még akkor is, ha előzetes domperidon kezeléssel alkalmazzák–, gondosan kell eljárni előzetesen fennálló szívbetegségben szenvedő betegeknél, illetve azoknál, akik vazoaktív gyógyszereket, például vérnyomáscsökkentő szereket szednek, és különösen olyan betegeknél, akiknél korábban fennállt posturalis hypotonia.
Mivel az apomorfin – különösen nagy dózisban – esetlegesen a QT-szakasz megnyúlását okozhatja, óvatosan kell eljárni a kezelés során, ha a betegnél fennáll a torsades de pointes arrhythmia kockázata.
Domperidonnal történő együttes alkalmazás esetén, a kockázati tényezőket az egyes betegeknél gondosan értékelni kell. Ezt a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során is meg kell tenni. A fontos kockázati tényezők közé tartoznak a súlyos mögöttes szívbetegségek, mint például a pangásos szívelégtelenség, súlyos májelégtelenség vagy jelentős elektrolit zavar. A gyógyszerelés esetleges hatását az elektrolit-egyensúlyra, a CYP3A4 metabolizmusra vagy QT intervallumra is értékelni kell. A QTc intervallumra való hatás monitorozása ajánlott. EKG-vizsgálatot kell végezni:
- a domperidon‑kezelés előtt
- a kezelés kezdeti fázisban
- később, ha az klinikailag indokolt.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy számoljon be a lehetséges szívtünetekről, mint szívdobogás-érzés, ájulás, vagy ájulás-érzés. Az olyan klinikai változásokat is jelenteniük kell, amelyek hypokalaemiához vezethetnek, mint a gastroenteritis vagy diuretikus terápia elkezdése.
Minden orvosi vizsgálat során a kockázati tényezőket újra kell vizsgálni.
Az apomorfin adása helyi, subcutan hatásokkal társul. Ezek néha csökkenthetők az injekciózási helyek váltogatásával, vagy esetleg a csomósodás és induratio területén ultrahang alkalmazásával (ha rendelkezésre áll).
Apomorfinnal kezelt betegek esetében jelentettek haemolyticus anaemiát és thrombocytopeniát. Ugyanúgy, mint a levodopa esetében, rendszeres időközönként hematológiai vizsgálatokat kell végezni, ha apomorfinnal együttesen adják.
Óvatosság javasolt, ha az apomorfint más, különösen szűk terápiás tartománnyal rendelkező gyógyszerekkel kombinálják (lásd 4.5 pont).
Sok, előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegnél állnak fenn egyidejűleg neuropszichiátriai problémák. Bizonyított tény, hogy az apomorfin miatt néhány betegnél súlyosbodhatnak a neuropszichiátriai betegségek és tünetek. Ha ezeknél a betegeknél alkalmaznak apomorfint, akkor különleges gondossággal kell eljárni.
Az apomorfint fokozott aluszékonysággal társították, más dopamin-agonisták pedig társíthatók hirtelen fellépő elalvási epizódokkal, különösen Parkinson-kóros betegeknél. Erről tájékoztatni kell a beteget és javasolni kell, hogy az apomorfinnal végzett kezelés idején legyen óvatos gépjárművezetéskor, illetve gépek kezelésekor. Ha a beteg okozott aluszékonyságot tapasztalt, tartózkodnia kell a gépjárművezetéstől, illetve gépek kezelésétől. Ezen túlmenően mérlegelhető a dózis csökkentése vagy a kezelés megszüntetése.
Impulzuskontroll-zavarok
A betegeket rendszeresen monitorozni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulása szempontjából. A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a dopamin-agonistákkal, köztük az apomorfinnal kezelt betegeknél az impulzuskontroll–zavarokra jellemző viselkedésbeli tünetek alakulhatnak ki, beleértve a kóros játékszenvedélyt, fokozott libidót, hiperszexualitást, kényszeres költekezést vagy vásárlást, falási rohamokat és a kényszeres evést. Amennyiben ezen tünetek valamelyike kialakul, meg kell fontolni az adag csökkentését vagy a kezelés fokozatos abbahagyását.
A dopamin diszregulációs szindróma (DDS) egy addiktív rendellenesség, amely a gyógyszer túlzott használatához vezet, és néhány apomorfinnal kezelt beteg estében figyelték meg. A kezelés megkezdése előtt a betegeket és a gondozóikat figyelmeztetni kell a DDS kialakulásának esetleges kockázatára.
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió nátrium-metabiszulfitot tartalmaz, amely ritkán súlyos allergiás reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.
Ez a gyógyszer 10 ml-enként kevesebb, mint 1 mmol nátriumot tartalmaz (23 mg), vagyis lényegében „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az apomorfin-hidroklorid kezelésre kiválasztott betegek szinte biztosan szednek más gyógyszereket is a Parkinson-kór miatt. Az apomorfin-hidroklorid kezelés kezdeti szakaszaiban monitorozni kell a beteget szokatlan mellékhatások, illetve szinergizmus jelei szempontjából.
A neuroleptikus gyógyszereknek antagonista hatása lehet, ha apomorfinnal együtt alkalmazzák. A klozapin és az apomorfin közötti lehetséges kölcsönhatás ellenére a klozapin is alkalmazható a neuropszichiátriai szövődmények tüneteinek csökkentésére.
Ha dopamin-agonistával kezelt, Parkinson-kórban szenvedő betegeknél neuroleptikus gyógyszereket kell alkalmazni, mérlegelhető az apomorfin dózisának fokozatos csökkentése, amennyiben minipumpával és/vagy fecskendős adagoló használatával alkalmazzák (ritka esetekben a dopaminerg kezelés hirtelen megvonása esetén jelentettek malignus neuroleptikus szindrómára utaló tüneteket).
Az apomorfin más termékek plazmakoncentrációjára gyakorolt hatását nem tanulmányozták. Ezért az apomorfint elővigyázatossággal kell egyéb gyógyszerekkel kombinálni, különös tekintettel a szűk terápiás spektrumúakra.
Antihipertenzív és kardioaktív gyógyszerkészítmények
Az apomorfin domperidonnal történő együttes használat esetén is befolyásolhatja az antihipertenziós gyógyszerek hatását (lásd 4.4 pont).
Javasolt az apomorfin alkalmazásának kerülése más, a QT-időtartamot ismerten megnyújtó gyógyszerek mellett.
Az apomorfin és ondanszetron együttes alkalmazásakor jelentett nagyfokú hypotonia és eszméletvesztés miatt az apomorfin és ondanszetron egyidejű alkalmazása ellenjavallt.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Az apomorfin terhes nőknél történő alkalmazása terén nincs tapasztalat.
Reprodukciós állatkísérletek nem igazoltak semmilyen teratogén hatást, de patkányoknak adott, az anyaállatra toxikus adagok az újszülött kölyköknél légzésképtelenséghez vezethetnek. Emberek esetében a potenciális kockázat nem ismert. Lásd 5.3 pont.
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió terhesség esetén csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az apomorfin kiválasztódik-e az anyatejbe. A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást folytatják-e vagy felfüggesztik, vagy a Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió kezelést folytatják/megszakítják, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint az apomorfin terápiás előnyét az anyára nézve.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az apomorfin-hidroklorid kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Az apomorfinnal kezelt és somnolentiát és/vagy hirtelen elalvási epizódokat mutató betegeket tájékoztatni kell arról, hogy tartózkodjanak a gépjárművezetéstől, illetve a részvételtől olyan tevékenységekben (pl. gépek kezelése), ahol a csökkent éberség önmagukat vagy másokat súlyos sérülés vagy halál kockázatának teszi ki, egészen addig, amíg a visszatérő epizódok és a somnolentia megszűnnek (lásd még 4.4 pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
|
Nagyon gyakori: (≥1/10) |
|
Gyakori: (≥1/100 és <1/10) |
|
Nem gyakori: (≥1/1000 és <1/100) |
|
Ritka: (≥1/10 000 és <1/1000 közötti) |
|
Nagyon ritka: (<1/10 000) |
|
Nem ismert: (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori: Haemolyticus anaemiát és thrombocytopeniát jelentettek apomorfinnal kezelt betegek esetében. Ritka: Eosinophilia lépett fel ritka esetben apomorfin-hidrokloriddal végzett kezelés során. |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Ritka: A nátrium-metabiszulfit jelenléte miatt előfordulhatnak allergiás reakciók (beleértve az anaphylaxiát és a hörgőgörcsöt). |
|
Pszichiátriai kórképek |
Nagyon gyakori: Hallucinációk Gyakori: Neuropszichiátriai zavarok – beleértve átmeneti enyhe zavartságot és vizuális hallucinációkat – léptek fel apomorfin-hidroklorid kezelés során. Nem ismert: Impulzus kontroll zavarok: A dopamin-agonistákkal, köztük az apomorfinnal kezelt betegeknél kóros játékszenvedély, fokozott libidó, hiperszexualitás, kényszeres költekezés vagy vásárlás, falási rohamok és kényszeres evés alakulhat ki (lásd 4.4 pont). Agresszió, agitáció. |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori: Átmeneti nyugtató hatás léphet fel a kezelés kezdetekor minden egyes apomorfin-hidroklorid dózisnál, amely rendszerint az első néhány hét alatt megszűnik. Az apomorfin kapcsolatba hozható a somnolentiaval. Jelentettek szédülést/kábultságot is. Nem gyakori: Az apomorfin az „on” időszakok során kiválthat dyskinesiákat, amelyek néhány esetben súlyosak lehetnek, és kisszámú betegnél a kezelés befejezését eredményezhetik. Az apomorfin kapcsolatba hozható a hirtelen fellépő elalvási epizódokkal. Lásd 4.4 pontot is. Nem ismert: Ájulás. |
|
Érbetegségek és tünetek |
Nem gyakori: Posturalis hypotonia nem gyakran megfigyelhető, és rendszerint átmeneti (lásd 4.4 pont). |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Gyakori: Ásítást jelentettek az apomorfin kezelés során. Nem gyakori: Légzési nehézségeket jelentettek. |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori: Émelygés és hányás, különösen amikor először indítják az apomorfin kezelést, rendszerint a domperidon kihagyása miatt (lásd 4.2 pont). |
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Nem gyakori: Helyi és generalizált kiütéseket jelentettek. |
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Nagyon gyakori: A betegek többsége reakciókat tapasztal az injekció helyén, különösen folyamatos alkalmazás esetén. Ezek lehetnek subcutan csomók, induratio, bőrpír, érzékenység és panniculitis. Különféle egyéb helyi reakciók (például irritáció, viszketés, véraláfutás és fájdalom) is felléphetnek. Nem gyakori: Necrosist és fekélyesedést jelentettek az injekciózás helyén. Nem ismert: Perifériás oedemát jelentettek. |
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Nem gyakori: Pozitív Coombs-tesztet jelentettek apomorfinnal és levodopával kezelt betegeknél. |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az alkalmazás ilyen módja mellett kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre az apomorfin túladagolásáról. A túladagolás tünetei empirikus módon kezelhetők, az alábbi javaslatok szerint:
A túlzott mértékű hányás domperidonnal kezelhető.
A légzésdepresszió naloxonnal kezelhető.
Hypotonia: megfelelő intézkedéseket kell tenni, pl. az alsó végtagok (az ágy végének) felpolcolása.
A bradycardia atropinnal kezelhető.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Anti-Parkinson hatóanyagok, dopaminerg szerek, dopamin-agonisták
ATC kód: N04B C07
Hatásmechanizmus
Az apomorfin a dopamin receptorok direkt stimulánsa, és miközben egyaránt rendelkezik D1- és D2-receptor agonista tulajdonságokkal, nem osztozik a levodopa transzportálási, illetve metabolikus útvonalain.
Jóllehet ép kísérleti állatokban az apomorfin adása elnyomja a nigro-striatalis sejtek kisülési arányát, kimutatták, hogy kis dózisban csökkenti a lokomotor aktivitást (úgy gondolják, hogy az endogén dopamin kibocsátás preszinaptikus gátlását reprezentálja), hatásait a parkinsonos motoros mozgásképtelenségre valószínűleg posztszinaptikus receptorhelyek mediálják. Ez a bifázisos hatás megfigyelhető az embernél is.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Az apomorfin subcutan injekciózás utáni sorsa kétkompartmentes modellel írható le, 5 (±1,1) perces eloszlási felezési idővel és 33 (±3,9) perces eliminációs felezési idővel. A klinikai válaszreakció jól korrelál az apomorfin szintjével a cerebrospinalis folyadékban; a hatóanyag eloszlása a legjobban kétkompartmentes modellel írható le. Az apomorfin gyorsan és tökéletesen felszívódik a bőr alatti szövetből, ezzel korrelál a hatóanyag klinikai hatásainak gyors kezdete (4-12 perc), és a gyors kiürülése magyarázza klinikai hatásának rövid időtartamát (körülbelül 1 óra). Az apomorfin metabolizmusa legalább a teljes metabolizmus 10 százalékáig glükuronidáció és szulfonálás; egyéb metabolizációs utakat nem írtak le.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az ismételt subcutan dózis-toxicitási vizsgálatokból származó adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre azon kívül, amelyeket az alkalmazási előírás egyéb pontjai alatt ismertettünk.
Az in vitro genotoxicitási vizsgálatok mutagén és klasztogén hatásokat mutattak ki; legnagyobb valószínűséggel az apomorfin oxidációjával képződött termékek miatt. Az elvégzett in vivo vizsgálatokban azonban az apomorfin nem volt genotoxikus.
Az apomorfin reprodukcióra gyakorolt hatását patkányokon vizsgálták. Ennél a fajnál az apomorfin nem volt teratogén, de megfigyelték, hogy az anyaállatra toxikus adagok az anyai gondoskodás elmaradását és az újszülött kölykök légzésképtelenségét okozhatják.
Karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Nátrium-metabiszulfit (E223)
Sósav (a pH beállításához)
Nátrium-hidroxid (a pH beállításához)
Injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Felbontatlan ampulla: 30 hónap
Felbontás után azonnal fel kell használni. Minden felbontott és fel nem használt terméket azonnal ki kell dobni.
Felhasználhatósági idő hígítás után (ha alkalmazható):
A 0,9%-os nátrium-klorid oldattal hígított készítmény kémiai és fizikai stabilitása 15 °C - 25 °C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológia szempontból a hígított készítményt azonnal fel kell használni.
Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 15-25 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
6.4 Különleges tárolási előírások
A fénytől való védelem érdekében az ampullákat tartsa a dobozában.
Hűtőszekrényben nem tárolható. Nem fagyasztható.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
5 ml oldat I-es típusú, tiszta, átlátszó ampullába töltve.
1, 5 vagy 10 ampulla dobozban.
Gyűjtőcsomagolások: 5 x 1, 10 x 1, 2 x 5, 5 x 5, 10 x 5, 3 x 10 és 10 x 10
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Ne használja fel, ha az oldat színe zöldre változott.
Használat előtt szabad szemmel történő ellenőrzéssel meg kell vizsgálni az oldatot. Csak átlátszó és színtelen – enyhén sárga és részecskementes, sértetlen ampullában lévő oldatot szabad felhasználni.
Kizárólag egyszeri felhasználásra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Folyamatos infúzióhoz, minipumpa és/vagy fecskendős adagoló használata
Azt, hogy a beteg melyik minipumpát és/vagy fecskendős adagolót fogja használni, valamint a szükséges adagolási beállításokat az orvos fogja eldönteni, összhangban a beteg egyéni igényeivel.
A Dacepton 10 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió kompatibilis 0,9 %-os (9 mg/ml) nátrium-klorid oldattal.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Oberburgau 3
4866 Unterach
Ausztria
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-22316/01 1x5 ml
OGYI-T-22316/02 5x5 ml
OGYI-T-22316/03 10x5 ml
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. október 19.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2017. február 6.