Dexibuprofen Strides 300 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Dexibuprofen Strides 200 mg filmtabletta

Dexibuprofen Strides 300 mg filmtabletta

Dexibuprofen Strides 400 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Dexibuprofen Strides 200 mg filmtabletta

200 mg dexibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

Dexibuprofen Strides 300 mg filmtabletta

300 mg dexibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

Dexibuprofen Strides 400 mg filmtabletta

400 mg dexibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Dexibuprofen Strides 200 mg filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán ’200’ jelzéssel ellátva. A tabletta mérete: 9,50 mm ± 0,2 mm.

A bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

Dexibuprofen Strides 300 mg filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán ’300’ jelzéssel ellátva, a másik oldala sima. A tabletta mérete: 11,0 mm ± 0,2 mm.

Dexibuprofen Strides 400 mg filmtabletta

Fehér, kapszula alakú, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel ellátva. A tabletta méretei: 17,50 ± 0,2 mm (hosszúság) × 6,50 mm ± 0,2 mm (szélesség).

A bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Osteoarthritishez társuló fájdalom és gyulladás tüneti kezelése.

Menstruációs fájdalom (primer dysmenorrhoea) akut tüneti kezelése.

Enyhe és közepesen erős fájdalom, mint például csont- és izomrendszeri fájdalom vagy fogfájás tüneti kezelése.

4.2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dózist a betegség súlyossága és a beteg panaszai alapján kell beállítani. A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A dexibuprofén legnagyobb egyszeri dózisa 400 mg, legfeljebb naponta háromszor, a napi maximális dózis 1200 mg.

Az egyéni adagoláshoz 200 mg, 300 mg és 400 mg dexibuprofént tartalmazó tabletták érhetők el. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére, és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza. A tabletták felezése nem feltétlenül eredményez pontosan „fél” adagot.

A tabletta étkezéssel, vagy az étkezéstől függetlenül is bevehető (lásd 5.2 pont). A gastrointestinalis irritáció csökkentése érdekében az NSAID-okat (nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek) általában lehetőleg étkezés közben kell bevenni, különösen krónikus alkalmazás során. Ugyanakkor, egyes betegeknél a hatás később jelentkezik, ha a tablettákat étkezés közben vagy közvetlenül utána veszik be.

Osteoarthritis

Az ajánlott napi dózis 600–900 mg dexibuprofén, naponta legfeljebb három dózisra elosztva, mint például, naponta kétszer 400 mg vagy naponta kétszer vagy háromszor 300 mg. Akut esetekben, vagy exacerbáció esetén a dexibuprofén napi dózisa legfeljebb 1200 mg-ig emelhető.

Dysmenorrhoea

Az ajánlott napi dózis 600–900 mg dexibuprofén, naponta legfeljebb három dózisra elosztva, mint például naponta kétszer 400 mg vagy naponta kétszer vagy háromszor 300 mg.

Enyhe és közepesen erős fájdalmak

Az ajánlott napi dózis 600 mg dexibuprofén, naponta legfeljebb két-három dózisra elosztva.

Ha akut fájdalommal járó állapotok (pl. sebészi fogeltávolítás) esetén egyértelműen szükséges, a dexibuprofén napi dózisa átmenetileg legfeljebb 1200 mg-ig emelhető.

Gyermekek és serdülők

A dexibuprofént gyermekek és serdülők esetén (< 18 év) nem vizsgálták. Biztonságosságát és hatékonyságát nem igazolták, ezért ezekben a korcsoportokban nem ajánlott.

Idősek

Idősek kezelése esetén külön dózismódosítás nem szükséges. Mindazonáltal egyéni értékelést a dózis csökkentését meg kell fontolni, mivel az idősek érzékenyebbek lehetnek a gastrointestinalis mellékhatásokra (lásd 4.4 pont).

Májkárosodásban szenvedők

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelést csökkentett dózissal és szigorú orvosi ellenőrzés mellett szabad elkezdeni.

Vesekárosodásban szenvedők

Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkenteni kell a kezdő dózist.

Az alkalmazás módja

A Dexibuprofen Strides szájon át történő alkalmazásra szolgál.

4.3 Ellenjavallatok

A Dexibuprofen Strides alkalmazása tilos az alábbi betegeknél:

dexibuprofénnel vagy bármilyen más NSAID-dal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

akiknél hasonló hatású készítmények (pl. acetilszalicilsav vagy más NSAID-ok) asthmás rohamokat, bronchospasmust, akut rhinitist váltottak ki vagy orrpolip kialakulását, urticariát, angioneuroticus oedemát okoztak.

anamnézisben szereplő, NSAID-kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció.

jelenleg is fennálló, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (kettő vagy annál több bizonyítottan fekélyes vagy vérzéses esemény) esetén.

cerebrovascularis vérzés, vagy egyéb aktív vérzés esetén.

aktív Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa esetén.

súlyos szívelégtelenség esetén.

súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc) esetén.

súlyos májkárosodás esetén.

a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A mellékhatások minimálisra csökkenthetők, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, illetve az alábbi gastrointestinalis (GI) és cardiovascularis kockázatokat).

Kerülni kell a dexibuprofén és egyéb NSAID-ok, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2- (COX-2-) inhibitorok együttes alkalmazását.

Emésztőrendszeri kockázatok

Időseknél magasabb az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont).

Gastrointestinalis vérzést, fekélyképződést és perforatiót – mely halálos kimenetelű lehet – az összes NSAID‑dal kapcsolatban jelentettek, amely a kezelés során bármikor előfordulhat, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, vagy az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseménnyel vagy anélkül.

A gastrointestinalis (GI) vérzés, fekélyképződés, és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, kiváltképp, ha vérzéses szövődménnyel vagy perforációval jelentkezett (lásd 4.3 pont), továbbá alkoholistáknál, valamint időseknék. Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést. Ezen betegek esetében megfontolandó gyomorvédő gyógyszerekkel (például mizoprosztol vagy protonpumpa‑gátlók) történő együttes kezelés, továbbá, azoknál is, akik egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd alább, illetve 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek az anamnézisében GI toxicitás szerepel, különösen az időseknek bármilyen szokatlan hasi tünet (különösen GI vérzés) előfordulásáról be kell számolniuk, különösen a kezelés kezdeti szakaszaiban.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, például orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat (például warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat, illetve thromobocytaaggregáció-gátlókat (például acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).

Dexibuprofen Strides-kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani.

NSAID‑ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn‑betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Túlérzékenység

Más NSAID-okhoz hasonlóan allergiás reakciók – köztük anafilaxiás/anafilaktoid reakciók is – előfordulhatnak abban az esetben is, ha a beteg korábban nem szedte a gyógyszert.

Asztmás betegeknél, vagy azoknál, akiknek az anamnézisében asztma szerepel, a kezelést körültekintően kell végezni, mivel ezeknél a betegeknél az NSAID-ok bronchospasmust okozhatnak (lásd 4.3 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy enyhe‑közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, megfelelő monitorozás és orvosi tanácsadás szükséges, mert az NSAID‑kezeléssel összefüggésben folyadék‑retenciót és oedemát jelentettek.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl.: myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤ 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna. Habár a dexibuprofén artériás thromboticus kockázataival kapcsolatosan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, indokolt azt feltételezni, hogy a nagy dózisú dexibuprofén (1200 mg/nap) kockázata hasonló a nagy dózisú ibuprofénéhez (2400 mg/nap).

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II–III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők dexibuprofénnel, és a nagy dózisok (1200 mg/nap) kerülendők.

Gondos mérlegelés szükséges magas cardiovascularis kockázatú betegek (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), hosszú távú kezelésének indítása előtt is, különösen olyankor, ha a dexibuprofént nagy dózisban (1200 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Dexibuprofen Strides-sel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Vese- és májműködésre gyakorolt hatások

Óvatosság szükséges máj- és vesebetegségben szenvedő betegeknél, figyelembe kell venni a folyadékretenció, az oedema képződés és a vesefunkció romlásának a kockázatát. Amennyiben ilyen betegek dexibuprofén kezelésben részesülnek, az alkalmazott dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell.

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén alkalmazása a vese működését érintő mellékhatásokkal járhat, melyek glomerulonephritist, interstitialis nephritist, a renalis papillaris necrosist, nephrosis szindrómát és akut veseelégtelenséget okozhatnak (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén növelheti a plazmában a karbamid-nitrogén- és kreatinin-szintet.

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén átmenetileg, kismértékben növelhet májfunkciós értékeket és szignifikánsan emelheti a glutamát-oxálacetát transzamináz, GOT [ASAT] és glutamát-piruvát-transzamináz, GPT [ALAT] értékeket. Ha ezek a paraméterek számottevő mértékben emelkednek, a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Általánosságban, a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen több hatóanyag kombinációja, veseelégtelenség kockázatával járó tartós vesekárosodáshoz vezethet (analgetikum nephropathia). Ezért az ibuprofén és más NSAID gyógyszerek együttes alkalmazása (beleértve a vény nélkül kapható gyógyszereket és a szelektív COX-2 gátlókat is) kerülendő.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a dexibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását

Véralvadás

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén is reverzibilisen gátolhatja a thrombocyta-aggregációt és növelheti a vérzési időt. Körültekintően kell eljárni haemorrhagiás diathesesben vagy más véralvadási rendellenességben szenvedő betegeknél az orális antikoaguláns-kezelés és a dexibuprofén együttes alkalmazásakor (lásd 4.5 pont).

Preklinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az alacsony dózisban adott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációt gátló hatása csökkenhet, ha egyidejűleg más NSAID-ot, mint például dexibuprofént alkalmaznak. Ez a gyógyszerkölcsönhatás csökkentheti az acetilszalicilsav cardiovascularis protektív hatását, ezért különös figyelmet igényel a dexibuprofén hosszú távú alkalmazásakor (lásd 4.5 és 5.1 pontok).

Kiegészítő figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Ha akut fájdalom esetén alkalmazzák, amikor a fájdalom gyors enyhítésére van szükség, egyes betegeknél később jelentkezhet a hatás, mivel étkezés után megnyúlhat a maximális vérszint eléréséhez szükséges idő (lásd még az 5.2 pontot).

Hosszan tartó dexibuprofén-kezelésben részesülő betegeket elővigyázatosságból monitorozni kell (vese-, máj- és hematológiai funkció/vérkép).

A Dexibuprofen Strides szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknek csak körültekintéssel adható, mivel ezek a betegek hajlamosak lehetnek az NSAID által kiváltott vese- és központi idegrendszeri mellékhatásokra, beleértve az aszeptikus meningitist is (lásd 4.8 pont).

Az NSAID-ok elfedhetik a fertőzések tüneteit.

Előfordulhat, hogy varicella áll a súlyos szövődményes bőr- vagy lágyrészfertőzések hátterében. Jelenleg nem lehet kizárni a NSAID-ok szerepét ezen fertőzések súlyosbodásában. Mindezek alapján varicella fertőzés esetén kerülendő a Dexibuprofen Strides alkalmazása.

A fájdalomcsillapítók hosszan tartó, nagy dózisú alkalmazása során fejfájás léphet fel, amelyet tilos a gyógyszer nagyobb dózisaival kezelni.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az itt leírt információk más NSAID-okkal korábban nyert tapasztalatokon alapszanak. Az NSAID-ok általában óvatosan adhatók együtt azokkal a gyógyszerekkel, amelyek növelhetik a gastrointestinalis fekélyképződés vagy vérzés, illetve a vesekárosodás kialakulásának kockázatát.

Együttadása nem javasolt:

Antikoagulánsok: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Véralvadási vizsgálatok (INR, vérzési idő) elvégzése szükséges a dexibuprofén-terápia megkezdésekor, és a véralvadásgátló dózisát szükség szerint módosítani kell.

Metotrexát 15 mg/hét vagy ennél nagyobb dózisban: ha NSAID-ot és a metotrexátot alkalmaznak 24 órán belül, a vese-clearance csökkenése miatt megemelkedhet a metotrexát plazmaszintje, ami fokozhatja a metotrexát toxicitását. Ezért a nagy dózisú metotrexát-kezelésben részesülő betegeknél a dexibuprofén egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Lítium: Az NSAID-ok növelhetik a lítium plazmakoncentrációját a vese-clearance csökkentése révén. Együttadásuk nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Ha az együttadásuk elkerülhetetlen, gyakori lítiumszint-ellenőrzés szükséges. A lítium dózisának csökkentését fontolóra kell venni.

Egyéb NSAID-ok és szalicilátok (a szalicilsav fájdalomcsillapítóként való alkalmazása esetén): NSAID-okkal – beleértve a szelektív COX-2 gátlókat is – az együttadást kerülni kell, mivel fokozódhat a gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

Acetilszalicilsav (vérlemezkék működését gátló kezelésként):

A dexibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a nemkívánatos hatások esetleges fokozódása miatt.

Kísérleti adatok arra engednek következtetni, hogy az ibuprofén egyidejű alkalmazás esetén kompetitíven gátolhatja a kis dózisban adott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását. Bár ezeknek az adatoknak a klinikai körülményekre vonatkozó extrapolációja bizonytalan, nem zárható ki, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú ideig történő alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Klinikailag jelentős hatás valószínűleg nem hozható összefüggésbe az alkalmankénti ibuprofén-alkalmazással. (lásd 5.1 pont).

Habár a dexibuprofénre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, indokolt azt feltételezni, hogy hasonló kölcsönhatás léphet fel a dexibuprofén ( S(+)-ibuprofén, ami az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje) és az alacsony dózisú acetilszalicilsav között.

Óvintézkedések:

Vérnyomáscsökkentő szerek:

Az NSAID-ok csökkenthetik a β-blokkolók hatását, feltehetően a vazodilatátor hatású prosztaglandinok képződésének gátlása révén.

Az NSAID-ok és az ACE-gátlók vagy az angiotenzin II-receptor-antagonisták együttes alkalmazása akut veseelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával járhat, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a vesefunkció károsodása már korábban is fennállt. Idős és/vagy dehidratált betegeknél egy ilyen gyógyszerkombináció, a glomerulus filtrációra gyakorolt direkt hatása révén akut veseelégtelenséghez vezethet. A kezelés kezdetén a vesefunkció alapos vizsgálata ajánlott.

Az NSAID-ok hosszantartó alkalmazása elméletileg csökkentheti az angiotenzin II-receptor-antagonisták hatását, mint azt az ACE-gátlók esetében jelentették. Emiatt, egy ilyen kombináció alkalmazása körültekintést igényel, és a kezelés kezdetén a vesefunkció alapos monitorozása szükséges (a betegeket arra kell utasítani, hogy biztosítsák a megfelelő folyadékbevitelt).

Ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz és aminoglikozid antibiotikumok: NSAID-okkal történő együttadása a renalis prosztaglandszintézisére kifejtett gátló hatás révén fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát. Ilyen kombinációval végzett kezelés alatt a vesefunkció szoros ellenőrzése szükséges, különösen időseknél.

Kortikoszteroidok: A gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata fokozott (lásd 4.4 pont).

Digoxin: Az NSAID-ok megemelhetik a plazma digoxin-szintjét és a digoxin-toxicitás kockázatát.

15 mg/hét dózisnál alacsonyabb dózisban alkalmazott metotrexát: A dexibuprofén megemelheti a metotrexát vérszintjét. Dexibuprofén és alacsony dózisú metotrexát együttadása esetén a beteg vérképének szoros ellenőrzése szükséges, különösen a kombináció alkalmazásának első heteiben. Már enyhe vesekárosodás esetén is fokozott monitorozás szükséges, főként az időseknél, és a vesefunkciót ellenőrizni kell a metotrexát-clearance csökkenésének megelőzése érdekében.

Fenitoin: Néhány NSAID leszoríthatja a fenitoint a fehérjekötő helyéről, ami feltehetően a fenitoin szérumszintjének növekedéséhez és toxicitáshoz vezet. Jóllehet erre a kölcsönhatásra csak korlátozott számú klinikai bizonyíték áll rendelkezésre, a plazmakoncentrációt és/vagy toxicitás jeleit monitorozni kell és ezek alapján a fenitoin dózisának módosítása ajánlott.

Fenitoin, fenobarbitál és rifampicin: CYP2C8 és CYP2C9 induktorok együttes adása csökkentheti a dexibuprofén hatásait.

A vérlemezkék aggregációját gátló szerek és a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) gyógyszerek:

Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata.

Tiazidok, tiazidszármazékok, kacsdiuretikumok, káliummegtakarító diuretikumok:

NSAID-ok és diuretikumok együttadása a vesekeringés csökkentése miatt fokozhatja a veseelégtelenség kialakulásának kockázatát.

A plazma káliumszintjét növelő gyógyszerek:

Az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban a szérum káliumszintjének emelkedését jelentették. Ezért különleges figyelmet igényel, ha más, a plazma káliumszintjét növelő gyógyszerrel együtt alkalmazzák (mint pl. a káliummegtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók, immunszuppresszív gyógyszerek – mint pl. a ciklosporin vagy a takrolimusz –, trimetoprim és a heparinok). A szérum káliumszintjét monitorozni kell.

Trombolitikumok, tiklopidin és egyéb thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszerek:

A dexibuprofén gátolja a vérlemezkék aggregációját a ciklooxigenáz enzim gátlása útján. Emiatt különös figyelmet igényel, ha a dexibuprofént thrombolyticus hatású gyógyszerekkel, tiklopidinnel és más, a vérlemezkék aggregációját gátló szerrel kombinálják, mert fokozódik az aggregációt gátló hatás.

Orális antidiabetikumok:

NSAID és szulfonilurea együttes alkalmazása ingadozást okozhat a vércukorszintben, ezért megfelelő monitorozásra lehet szükség.

Zidovudin

Az NSAID-ok és a zidovudin egyidejű alkalmazása a jelentések szerint növeli a haemarthrosis és haematoma kockázatát haemofiliás betegeknél.

Pemetrexed:

Az NSAID-ok nagy dózisai megnövelhetik a pemetrexed koncentrációját. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél kerülni kell a nagy dózisú NSAID-ok alkalmazását a pemetrexed beadása előtt és után két-két nappal.

Alkohol:

NSAID-kezelés alatti nagymértékű alkoholfogyasztás fokozhatja a gastrointestinalis mellékhatásokat.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését.

Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak a prosztaglandinszintézis-gátlónak a terhesség korai szakaszában történő alkalmazása esetén. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%‑ról kb. 1,5%‑ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat a dózis és a kezelés időtartamának növelésével fokozódik.

Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása emelkedett pre- és postimplantációs veszteséget, valamint embryo-foetalis letalitást okozott. Ezen felül a különböző malformatiók (pl. cardiovascularis malformatiók) előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandin-szintézis-gátlót adtak (lásd 5.3 pont). A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – a ductus arteriosus szűkületéről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében csak akkor adható NSAID, ha az egyértelműen szükséges. Ha a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő szed NSAID-ot, a dózisnak a lehető legkisebbnek és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi hét után több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló szer a magzatot az alábbi kockázatoknak teheti ki:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertonia),

renalis dysfunctio (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

a vérzési idő esetleges megnyúlása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,

gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen a dexibuprofén ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás:

Az ibuprofén csak kismértékben választódik ki az anyatejbe. A dexibuprofén alkalmazása esetén a szoptatás csak abban az esetben lehetséges, ha azt kis dózisban és rövid ideig szedi a szoptató anya.

Termékenység:

Az NSAID-ok károsíthatják a női termékenységet, ezért alkalmazásuk nem ajánlott olyan nőknek, akik teherbe szeretnének esni. Azon nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, vagy akiknél infertilitás miatt kivizsgálás történik, megfontolandó a dexibuprofén szedésének leállítása.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A dexibuprofén-kezelés ideje alatt csökkenhet azon betegek reakciókészsége, akiknél mellékhatásként szédülés, fáradékonyság, álmosság, vertigo vagy látászavarok jelentkeznek. Ezt figyelembe kell venni, ha fokozott éberség szükséges, pl. a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez. A dexibuprofén kis dózisban és rövid ideig történő alkalmazása esetén különleges elővigyázatosság nem szükséges.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Klinikai tapasztalatok alapján a dexibuprofén által kiváltott nemkívánatos hatások kockázata a racém ibuprofénéhez hasonló. A leggyakoribb mellékhatások gastrointestinalis természetűek. Akár halálos kimenetelű pepticus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, főleg időseknél (lásd 4.4 pont).

Kiegészítő klinikai és egyéb, 2 hét körüli időtartamú vizsgálatok a betegek 8–20%-ánál mutattak többnyire enyhe GI eseményeket, ennél is kisebb volt a gyakoriság az alacsony kockázatú betegcsoportokban, mint pl. rövid idejű vagy alkalmankénti alkalmazáskor.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon ritka: gyulladással kapcsolatban jelentkező fertőzések, melyek súlyosbodhatnak (nekrotizáló fasciitis).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

A vérzési idő megnyúlhat.

Ritka: vérzési rendellenességek: thrombocytopenia, leukocytopenia, granulocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia vagy haemolyticus anaemia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: purpura (beleértve az allergiás purpurát is), angioedema.

Ritka: anaphylaxiás reakció.

Nagyon ritka: generalizált túlérzékenységi reakciók, beleértve az olyan tüneteket, mint láz bőrkiütéssel, hasi fájdalom, fejfájás, hányinger és hányás, májkárosodásra utaló jelek, asepticus meningitis.

Az esetek többségében, amikor az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben asepticus meningitist jelentettek, autoimmun-betegség (úgymint szisztémás lupus erythematosus vagy más kollagénbetegségek) rizikótényezőként állt fenn. Súlyos generalizált túlérzékenységi reakciók esetén az arc, a nyelv, a gége oedemája, bronchospasmus, asztmás rohamok, tachycardia, hypotonia és sokk jelentkezhet.

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: szorongás.

Ritka: pszichotikus reakciók, depresszió, ingerlékenység.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: álmosság, fejfájás, szédülés, vertigo.

Nem gyakori: álmatlanság, nyugtalanság.

Ritka: tájékozódási zavar, zavarodottság, nyugtalanság.

Nagyon ritka: asepticus meningitis (lásd Immunrendszeri betegségek és tünetek).

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: látási zavarok.

Ritka: reverzibilis toxikus amblyopia.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: tinnitus.

Ritka: hallásvesztés.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem ismert: Kounis-szindróma.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: emésztési zavar, hasi fájdalom.

Gyakori: hasmenés, hányinger, hányás.

Nem gyakori: gastrointestinalis fekély és vérzés, gastritis, fekélyesedő szájgyulladás, melaena.

Ritka: gastrointestinalis perforáció, flatulentia, obstipatio, oesophagitis, nyelőcsőszűkület, diverticularis betegség fellángolása, nem specifikus heamorrhagiás vastagbélgyulladás, colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség.

A gastrointestinalis vérvesztés jelentkezése anaemiát és vérhányást okozhat.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: bőrkiütés.

Nem gyakori: urticaria, pruritus.

Nagyon ritka: bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR-ok) (például erythema multiforme, exfoliativ dermatitis, bullosus reakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist [Lyell-szindróma, erythema multiforme, epidermalis necrolysis, szisztémás lupus erythematosus, alopecia, fényérzékenységi reakciók, bullosus reakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és az akut toxicus epidermalis necrolysist (Lyell-szindróma) és allergiás vasculitis.

Nem ismert: eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP).

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: rhinitis, bronchospasmus.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon ritka: interstitialis nephritis, nephrosis szindróma vagy veseelégtelenség.

Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: rendellenes májfunkció, hepatitis és sárgaság.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtság.

Folyadékretenció, melyre magas vérnyomású vagy vesekárosodásban szenvedő betegek hajlamosabbak lehetnek.

NSAID-kezeléssel kapcsolatban oedemát, magas vérnyomást és szívelégtelenséget is jelentettek.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4. pont). Habár a dexibuprofén artériás thromboticus kockázataival kapcsolatosan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, indokolt azt feltételezni, hogy a nagy dózisú dexibuprofén (1200 mg/nap) kockázata hasonló a nagy dózisú ibuprofénéhez (2400 mg/nap).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül. A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.

4.9 Túladagolás

A dexibuprofén alacsony akut toxicitással rendelkezik, és azok a betegek, akik egy dózisban 54 g ibuprofént vettek be (ami kb. 27 g dexibuprofénnek felel) túlélték ezt a dózist. A legtöbb túladagolás tünetmentes. 80–100 mg/ttkg értéket meghaladó ibuprofén dózisnál áll fenn a tünetek kialakulásának a kockázata.

A tünetek rendszerint 4 órán belül kialakulnak. Leggyakrabban enyhe tünetek jelentkeznek, mint: hasi fájdalom, hányinger, hányás, letargia, aluszékonyság, fejfájás, nystagmus, tinnitus, szédülés és ataxia. Ritkán közepesen súlyos vagy súlyos tünetek jelentkezhetnek, mint például gastrointestinalis vérzés, hypotensio, hypothermia, epilepsziás rohamok, vesekárosodás, kóma, felnőttkori légzési distressz szindróma (adult respiratory distress syndrome - ARDS) és átmeneti apnoés epizódok (nagyon fiatal korú gyermekeknél, nagy dózis gyógyszer bevétele után). Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis fordulhat elő.

A kezelés tüneti, nincs specifikus antidótuma. A tüneteket valószínűleg nem okozó mennyiségek (kevesebb, mint 50 mg/ttkg dexibuprofén) hígíthatók vízzel a gyomor-bél rendszeri zavarok minimalizálása érdekében. Jelentős mennyiség lenyelése esetén aktív szenet kell alkalmazni.

A gyomortartalom kiürítése hánytatás alkalmazásával csak akkor mérlegelendő, ha azt a gyógyszer bevételét követő 60 percen belül meg lehet oldani. A gyomormosás alkalmazása nem ajánlott, csak akkor, ha a beteg potenciálisan életveszélyes mennyiséget nyelt le a gyógyszerből és az eljárás a gyógyszer bevételét követő 60 percen belül elvégezhető.

Az ajánlottnál magasabb dózisok hosszú távú alkalmazása vagy a túladagolás renalis tubularis acidosist vagy hypokalaemiát okozhat.

A forszírozott diurézis, dialízis vagy haemoperfusio nem valószínű, hogy segítenek, mivel a dexibuprofén erősen kötődik a plazmafehérjékhez.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, propionsav-származékok.

ATC kód: M01AE14

A dexibuprofén (= S(+)-ibuprofén) a nem-szelektív NSAID ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje. Hatásmechanizmusa feltehetően a prosztaglandinszintézis gátlásának köszönhető. Emberekben csökkenti a fájdalmat, a gyulladást és a lázat, és reverzibilisen gátolja az ADP és kollagén indukálta thrombocytaaggregációt.

A racém ibuprofén és a dexibuprofén hatásosságának összehasonlítására, osteoarthritis (15 napig tartó) valamint dysmenorrhoea és fogászati fájdalom kezelésében végzett kiegészítő klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az ajánlott 1:2 dózisarányban alkalmazott dexibuprofén non-inferior a racém ibuprofénhez képest.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálat azt mutatta, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav-dózis (81 mg) bevétele előtt 8 órával, illetve bevétele után 30 perccel egyszeri dózisban 400 mg ibuprofént vettek be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre és thrombocyta-aggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén eseti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

Habár a dexibuprofénre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, indokolt azt feltételezni, hogy hasonló kölcsönhatás léphet fel a dexibuprofén (= S(+)-ibuprofén) (az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje) és az alacsony dózisú acetilszalicilsav között.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A per os alkalmazást követően – főként a vékonybélből – a dexibuprofén jól felszívódik. A maximális plazmakoncentrációt kb. 2 órával az orális alkalmazást követően éri el, hasonlóan a hagyományos ibuprofén készítményekhez.

Vannak olyan ibuprofén készítmények, melyeknél gyorsabb a gyomor-bél traktusból történő felszívódás és a plazma csúcskoncentrációk egy órán belül kialakulnak (például ibuprofén-nátrium). Azonban a „plazma csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő” és a „klinikai hatás kezdetéig eltelt idő” közötti közvetlen összefüggést, sem az ibuprofén, sem a dexibuprofén esetében nem igazolták. Ezenkívül a különböző ibuprofén készítményeknél a „klinikai hatás kezdetéig eltelt időre” vonatkozó adatok ellentmondásosnak tekinthetők.

Eloszlás

A dexibuprofén plazmafehérjékhez való kötődése kb. 99%.

Metabolizmus és elimináció

A májban történő metabolizmus (hidroxilálódás, karboxilálódás) után a farmakológiailag inaktív metabolitok teljes mértékben kiválasztódnak, elsősorban (90%-ban) a vesén keresztül, de kisebb mértékben az epével is. Az eliminációs felezési idő 1,8–3,5 óra.

Táplálékbevitel

400 mg dexibuprofén magas zsírtartalmú étellel együtt történő bevétele késlelteti a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges időt (éhgyomri állapotot követő 2,1 óráról 2,8 órára nő magas zsírtartalmú étkezés után) és csökkenti a maximális plazmakoncentrációt (20,6 μg/ml‑ről 18,1 μg/ml‑re, aminek nincs klinikai relevanciája), ugyanakkor nincs hatással a felszívódás mértékére.

Vese- és májkárosodásban szenvedő betegek

Az ibuprofénnel veseelégtelenségben szenvedő betegeknél végzett farmakokinetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy ezeknél a betegeknél dóziscsökkentés javasolt. A renális prosztaglandinszintézis gátlása miatt is óvatosság szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Májcirrhosisban szenvedő betegeknél a dexibuprofén eliminációja kicsit alacsonyabb.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egyszeri és ismételt dózisokkal végzett kiterjesztett klinikai toxikológiai vizsgálatok– reprodukciós toxicitási és mutagenitási vizsgálatok – kimutatták, hogy a dexibuprofén toxikológiai profilja hasonló az ibuprofénéhez, és nem fedett fel semmilyen más, specifikus toxikológiai vagy karcinogén kockázatot emberek esetén.

Az ibuprofén nyulaknál gátolta az ovulációt, valamint számos állatfajnál (nyúl, patkány, egér) gátolta a beágyazódást. A terápiás dózisoknál magasabb dózisokban alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátlók, beleértve az ibuprofént is, hatására vemhes állatoknál fokozódott pre- és posztimplantációs veszteség, az embrionális és foetalis letalitás és növekedett a fejlődési rendellenességek előfordulási gyakorisága

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid

mikrokristályos cellulóz

hipromellóz (2910 típus)

kroszkarmellóz-nátrium

talkum

víz

Bevonat:

poli(vinil-alkohol)

titán-dioxid (E171)

makrogol

talkum

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Dexibuprofen Strides 200 mg filmtabletta

10 vagy 20 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Dexibuprofen Strides 300 mg filmtabletta

10 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Dexibuprofen Strides 400 mg filmtabletta

10 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Strides Pharma (Cyprus) Limited

Themistokli Dervi, 3

Julia House, 1st Floor

Nicosia 1066

Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Dexibuprofen Strides 200 mg filmtabletta

OGYI-T-24677/01 10× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24677/02 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

Dexibuprofen Strides 300 mg filmtabletta

OGYI-T-24677/03 10× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

Dexibuprofen Strides 400 mg filmtabletta

OGYI-T-24677/04 10× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. december 19.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. december 19.