Diclofenac ratiopharm 10 mg/g gél alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Diclofenac ratiopharm 10 mg/g gél

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 gramm gél 11,6 mg diklofenák-dietilamint tartalmaz, ami 10,0 mg diklofenák-nátriumnak felel meg.

Ismert hatású segédanyag(ok)

1 g gél 50 mg propilén-glikolt (E1520) és 1 mg illatanyagot tartalmaz (aminek összetevői, 0,15 mg/g benzil-alkohol, citrál, citronellol, kumarin, eugenol, farnezol, geraniol, d-limonén és linalol).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Gél

Fehér vagy majdnem fehér, homogén gél.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek

Fájdalom helyi, tüneti kezelése:

tompa sérülést követő akut rándulások, ficamok vagy zúzódások esetén;

ízülethez közeli lágyrészek (pl. burzák, ínak, ínhüvely, szalagok, izomtapadás helyei és ízületi tok) sérülései esetén, továbbá a térd- és ujjízületek osteoarthritisében;

epicondylitisben;

akut izomfájdalomban, pl. a hát területén.

Legalább 14 éves serdülők

Rövid távú kezelésre.

Fájdalom helyi, tüneti kezelése tompa sérülést követő akut rándulás, ficam vagy zúzódás esetén.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és legalább 14 éves serdülők

A kezelendő érintett terület nagyságától függően 1–4 g gélnek megfelelő, cseresznye-dió méretű mennyiséget (11,6–46,4 mg diklofenák-dietilamin, ami 10–40 mg diklofenák-nátriumnak felel meg) kell felvinni, naponta 3-4 alkalommal. Ez kb. 400-800 cm2 nagyságú terület kezelésére elegendő.

A maximális napi dózis 16 g gél, ez 185,6 mg diklofenák-dietilaminnak felel meg (ami 160 mg diklofenák-nátriummal egyenértékű).

Az alkalmazás időtartama a tünetektől és a kezelendő betegségtől függ. Orvosi javaslat nélkül a Diclofenac ratiopharm legfeljebb 1 hétig alkalmazható.

Orvoshoz kell fordulni, ha a tünetek rosszabbodnak vagy 3-5 nap után nem javulnak.

Különleges betegcsoportok

Idős betegek:

Nincs szükség speciális dózisbeállításra. A lehetséges, kedvezőtlen mellékhatásprofil miatt az idős betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Vesekárosodásban szenvedő betegek:

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dóziscsökkentésre.

Májkárosodásban szenvedő betegek:

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dóziscsökkentésre.

Gyermekek és serdülők (14 éves kor alatt)

Tizennégy éves kor alatti gyermekek és serdülők esetében a hatásosságra és biztonságosságra vonatkozóan csupán elégtelen mennyiségű adat áll rendelkezésre (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Külsőleges alkalmazásra.

A gélt vékony rétegben kell felvinni a test érintett területeire és finoman be kell masszírozni a bőrbe.

Ezután kezet kell mosni, kivéve, ha a kezelt terület magán a kézen van.

Kötés felhelyezése előtt (lásd 4.4 pont) hagyni kell, hogy a gél pár percig száradjon a bőrön.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Olyan betegek, akiknek kórtörténetében acetilszalicilsavval, vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-ok) szembeni túlérzékenységi reakciók, úgymint asztma, bronchospasmus, urticaria, akut rhinitis vagy angiooedema szerepelnek.

Nyílt sérülésekre, bőrgyulladásokra vagy bőrfertőzésekre, valamint ekcémára vagy nyálkahártyákon történő alkalmazás.

Terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont).

Alkalmazása 14 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A lokálisan alkalmazású diklofenákkal összefüggő szisztémás mellékhatások előfordulása nem zárható ki, ha a készítményt kiterjedt bőrterületen vagy hosszú időn át alkalmazzák (lásd a diklofenák szisztémás formáinak kísérőiratai).

A Diclofenac ratiopharmot kizárólag ép bőrfelületre szabad felvinni, nem alkalmazható beteg vagy sérült bőrön. A gyógyszer nem juthat a szembe vagy a száj nyálkahártyájára, továbbá a készítményt tilos szájon át alkalmazni.

A lokális diklofenák alkalmazható nem okkluzív kötéseknél, de légmentesen lezárt okkluzív kötések alatt nem szabad használni (lásd 5.2 pont).

Olyan akut állapotokban, amelyek jelentős bőrpírral, duzzanattal, túlhevült ízületekkel jelentkeznek, továbbá tartós ízületi fájdalom, valamint a lábakba sugárzó és/vagy neurológiai eltérésekkel (pl. zsibbadás, bizsergés) járó nagyfokú hátfájás esetén orvoshoz kell fordulni.

Orvoshoz kell fordulni, ha a tünetek rosszabbodnak vagy 3-5 nap után nem javulnak.

A Diclofenac ratiopharmmal végzett kezelés során, más betegekhez képest az asztmában, szénanáthában, orrnyálkahártya-duzzanatban (úgynevezett orrpolip), vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), krónikus légúti fertőzésekben (elsősorban azok, amelyek szénanáthaszerű tünetekkel járnak) szenvedő, valamint a mindenféle fájdalomcsillapítókkal, és reuma elleni szerekkel szemben túlérzékeny betegek inkább ki vannak téve az asztmás rohamok (amit analgetikus intoleranciának / analgetikus asztmának neveznek), továbbá a helyi bőr-, illetve nyálkahártya duzzanatok (úgynevezett Quincke-ödéma) vagy urticaria kockázatának.

Ezeknél a betegeknél a Diclofenac ratiopharm kizárólag bizonyos elővigyázatossági intézkedések (sürgősségi ellátásra felkészülten) és közvetlen orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Ugyanez vonatkozik azokra a betegekre, akik más vegyületekre allergiások, és ezekre pl. bőrreakciókkal, viszketéssel vagy csalánkiütéssel reagálnak.

Ha a Diclofenac ratiopharm-kezelés alatt bőrreakció jelentkezik, a kezelést le kell állítani.

A kezelés alatt előfordulhat fényérzékenység, napfény-expozíciót követő bőrreakciók megjelenésével.

Megelőző intézkedéseket kell tenni, hogy gyermekek ne érinthessék meg a géllel bekent területeket.

Ez a gyógyszer 0,15 mg/g benzil-alkohol, citrál, citronellol, kumarin, eugenol, farnezol, geraniol, d-limonén és linalol tartalmú illatanyagot tartalmaz, ami allergiás reakciókat okozhat.

Ezen kívül a benzil-alkohol enyhe, helyi irritációt idézhet elő.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Mivel helyi alkalmazás esetén a diklofenák szisztémás felszívódása rendkívül kismértékű, ezért előírásszerű alkalmazás mellett nagyon valószínűtlen az ilyen interakciók jelentkezése.

4.6 Terhesség és szoptatás

Lokális alkalmazást követően a diklofenák szisztémás koncentrációja alacsonyabb, mint a szájon át adott gyógyszerformák esetében. A szisztémás felszívódású nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID‑ok) végzett kezelés során szerzett tapasztalatokra hivatkozva az alábbiak javasolhatók:

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandinszintézis-gátló korai terhességben történő alkalmazása után megnő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%‑ról, legfeljebb kb. 1,5%‑ra nőtt. A kockázat várhatóan a dózissal és a kezelés időtartamával együtt nő. Állatoknál kimutatták, hogy egy prosztaglandinszintézis-gátló a pre‑ és posztimplantációs veszteség és az embrio-foetalis letalitás növekedését eredményezi. Emellett a beszámolók szerint nőtt a különböző fejlődési rendellenességek, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt prosztaglandinszintézis-gátlót kaptak.

A diklofenákot a terhesség első és második trimesztere alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Ha a diklofenákot olyan nő alkalmazza, aki teherbe próbál esni, vagy a terhesség első és második trimeszterében van, akkor az adagot a lehető legalacsonyabban kell tartani, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.

A terhesség harmadik trimesztere alatt minden prosztaglandinszintézis-gátló az alábbinak teheti ki a magzatot:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai záródása és pulmonalis hypertonia);

renalis dysfunctio, ami oligohydramnionnal járó veseelégtelenségségig progrediálhat.

továbbá az anyát és az újszülöttet a terhesség végén:

a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami egy thrombocyta‑aggregáció ellenes hatás, és már nagyon kis dózisok mellett is jelentkezhet;

az uterus kontrakciók gátlása, ami késői vagy elhúzódó szülést eredményez.

Ennek következtében a diklofenák ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt.

Szoptatás

A diklofenák kis mértékben bejut az anyatejbe. Ugyanakkor a terápiás adagban alkalmazott Diclofenac ratiopharm előreláthatólag nincs hatással a szoptatott gyermekre. A szoptató nők bevonásával végzett kontrollos vizsgálatok hiánya miatt a gyógyszer szoptatás alatt csak egészségügyi szakember javaslatára alkalmazható. Ezen körülmények miatt a Diclofenac ratiopharmot nem szabad az emlőkön, vagy nagy bőrfelületen, valamint hosszabb ideig alkalmazni (lásd 4.4 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A lokálisan alkalmazott diklofenák nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások gyakorisági sorrendben kerülnek felsorolásra az alábbiakban. A gyakoriságok meghatározása a következő: gyakori: ≥1/100 – <1/10, nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100, ritka: ≥1/10 000 – <1/1000, nagyon ritka: <1/10 000, nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Amikor a gélt nagy bőrfelületen hosszabb ideig alkalmazzák, a szisztémás nemkívánatos hatások (pl. renalis, hepaticus vagy gastrointestinalis nemkívánatos hatások, szisztémás túlérzékenységi reakciók) lehetősége nem zárható ki, mivel ezek valószínűleg a szisztémásan adott diklofenák után is jelentkeznek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A korlátozottan, helyileg alkalmazott diklofenák csekély szisztémás felszívódása miatt a túladagolás nem valószínű.

Ha az ajánlott dózist jelentősen meghaladják, a gélt el kell távolítani a bőrről és a területet le kell mosni vízzel.

A diklofenák szisztémás túladagolását követően észleltekhez hasonló nemkívánatos hatások jelentkezhetnek, ha a lokális alkalmazású diklofenákot véletlenül lenyelik (egy 100 g-os tubus kiszerelés 1160 mg diklofenák-dietilamint tartalmaz, ami 1000 mg diklofenák-nátriumnak felel meg.

Jelentős szisztémás mellékhatásokat okozó véletlen lenyelés esetén a nem szteroid gyulladáscsökkentők által okozott mérgezések kezelésében elfogadott általános terápiás beavatkozások alkalmazandók. Gyomormosás alkalmazása és aktív szén használata megfontolandó, különösen akkor, ha a készítmény lenyelésétől számítva még csak kevés idő telt el.

Nincs specifikus antidotum.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: ízületi- és izomfájdalmak lokális készítményei. Gyulladásgátló készítmények, lokális alkalmazású nem szteroid gyulladásgátlók,

ATC-kód: M02AA15

Hatásmechanizmus

A diklofenák erős hatású nem szteroid gyulladáscsökkentő. Terápiás hatását elsődlegesen a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül fejti ki, a ciklooxigenáz 2 (COX-2) révén. A hagyományos, gyulladást vizsgáló állatkísérletes modellekben a diklofenák a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül bizonyult hatásosnak. Emberben a diklofenák csökkenti a gyulladás okozta fájdalmat, a duzzanatot és a lázat. Ezen kívül a dikléofenák megakadályozza az ADP reverzibilitását és a kollagén-indukálta thrombocyta-aggregációt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bőrön keresztül felszívódó diklofenák mennyisége arányos a bőrrel való érintkezés időtartamával, és a kezelt terület nagyságával, továbbá függ mind a felvitt teljes dózistól, mind a bőr hidratáltsági fokától. A Diclofenac ratiopharm kézre és a térdízületekre történő helyi alkalmazást követően a hatóanyag a bőrön keresztül szívódik fel, és különböző mennyiségekben kimutatható a plazmában, valamint a szövetekben, és – a diffúziós tartománytól függően – az alkalmazás helye alatt.

A diklofenák teljes renális eliminációja és hidroxilált metabolitjai alapján meghatározva a diklofenák-nátrium orális beadásához képest, 2,5 g diklofenák gél 500 cm² bőrön történő helyi alkalmazást követően a felvitt diklofenák körülbelül 6%-a szívódik fel. A bőr depó-hatásának következtében a hatóanyag késleltetve és elnyújtott időtartam alatt szabadul fel a terület alatti szövetekbe, illetve a plazmába. Okkluzív körülmények között (10 óra) a dikofenák perkután felszívódása felnőttek esetében háromszorosra nőhet (szérumkoncentráció).

Eloszlás

A diklofenák 99,7%-ban plazmafehérjékhez, elsősorban albuminhoz kötött (99,4%). A diklofenák gél alkalmazását követően kialakuló plazmaszint nem elégséges ahhoz, hogy meg lehessen magyarázni az észlelt terápiás hatásosságot, ami nagyobb valószínűséggel az alkalmazás helye alatt jelenlévő, szignifikánsan nagyobb hatóanyag-koncentráció miatt alakul ki. Tulajdonságainak (mint pl. a rövid plazma felezési idő, alacsony pKa-érték, kis eloszlási volumen és nagymértékű fehérjekötődés), köszönhetően a diklofenák affinitást mutat a gyulladt szövetekhez.

A diklofenák elsődlegesen a gyulladt szövetekben oszlik el és halmozódik fel – a plazmával összehasonlítva – mintegy 20‑szor nagyobb koncentrációban.

Biotranszformáció

A diklofenák biotranszformációja részben az intakt molekula glükuronidációján keresztül zajlik, de főként egyszeri és többszörös hidroxilációval, amelynek eredményeként számos fenolos metabolit képződik, melyek nagyobb része glükoronid konjugátumokká alakul át. A fenolos metabolitok közül kettő aktív biológiailag, azonban sokkal kisebb mértékben, mint a diklofenák.

Elimináció

A diklofenák teljes szisztémás clearance-e a plazmából 263 ± 56 ml/perc. A terminális plazma felezési idő 1-2 óra. A metabolitokból négy, köztük a két aktív metabolit ugyancsak rövid, 1-3 órás plazma felezési idővel rendelkezik. Egy metabolit, a 3-hidroxi-4-metoxi-diklofenák esetében hosszabb a felezési idő, de ez gyakorlatilag inaktív. A diklofenák és metabolitjai elsősorban a vizeletbe választódnak ki.

Jellemzők a betegekben

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem várható sem a diklofenák, sem pedig metabolitjainak a felhalmozódása. Krónikus hepatitisben vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél a diklofenák kinetikája és metabolizmusa ugyanaz, mint a májbetegségben nem szenvedők esetén.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra- és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható, azokon kívül, amelyek az alkalmazási előírás más pontjaiban már ismertetésre kerültek.

Állatkísérletekben a diklofenák krónikus toxicitása szisztémás alkalmazást követően elsősorban gastrointestinalis léziók és fekélyek formájában manifesztálódott. Egy, 2 éves toxicitás vizsgálatban a szívtrombózis előfordulásának dózisfüggő növekedését figyelték meg a diklofenákkal kezelt patkányoknál.

A reprodukcióra kifejtett toxicitást vizsgáló állatkísérletekben, a szisztémásan adott diklofenák nyulakban az ovuláció gátlását idézte elő, valamint patkányoknál gátolta az implantációt, illetve károsította a korai embrionális fejlődést. A diklofenák megnyújtotta a gesztáció és az ellés időtartamát. A diklofenák embriótoxikus potenciálját három állatfajnál vizsgálták (patkány, egér, nyúl). Magzati elhalás és növekedési retardáció az anyára nézve toxikus dózisszintek mellett következett be. A rendelkezésre álló nem-klinikai adatok alapján a diklofenák nem tartható teratogénnek. Az anyára nézve toxikus dózisszintek alatt nem befolyásolta az utódok posztnatális fejlődését.

A diklofenák környezeti kockázatot jelent a vízi élővilágra (lásd 6.6 pont).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Karbomerek

kókuszalkohol-kaprilát-kaprát

Makrogol-cetosztearil-éter

Folyékony paraffin

Dietilamin

Izopropil-alkohol

Propilén-glikol (E1520)

Illatanyag (amely citronellolt, geraniolt, benzil-alkoholt, linalolt, limonént, citrált, farnezolt, kumarint, eugenolt tartalmaz)

Tisztított víz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem éredében az eredeti tubisban tárolandó.

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A gél PE fóliával lezárt, PP csavaros kupakkal ellátott, laminált alumínium tubusba csomagolt, kiszerelések: tubusonként 30 g, 50 g, 60 g, 100 g, 120 g, 150 g.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ez a gyógyszer környezeti kockázatot jelent (lásd 5.3 pont).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva B.V.

Swensweg 5

2031GA Haarlem

Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23723/01 1x50g laminált alumínium tubus

OGYI-T-23723/02 1x100g laminált alumínium tubus

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. július 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. július 30.