Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Egy ml 10 mg paracentamolt és ibuprofén-nátrium-dihidrátot tartalmaz, mely megfelel 3 mg ibuprofénnek.

Ismert hatású segédanyag

35 mg nátrium 100 ml-enként (0,35 mg/ml).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Tiszta, színtelen oldat látható részecskék nélkül. pH 6,3-7,3. Ozmolalitás 285-320 mOsmol/kg.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió felnőttek akut, mérsékelt fájdalmának rövid távú tüneti kezelésére ajánlott, amikor az intravénás adagolási mód klinikailag indokolt, és/vagy más adagolási mód nem lehetséges.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Intravénás, rövid távú használatra, maximum 2 napig. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont)

Felnőttek (50 kg testtömeg felett)

Egyszeri szokásos adagja egy injekciós üveg (100 ml) Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió 15 perces infúzió formájában, mely szükség szerint 6 óránként ismételhető. A 24 óra alatt beadott mennyiség nem haladhatja meg a négy injekciós üvegnyi mennyiséget, mely 4000 mg (4 g) paracetamolnak és 1200 mg ibuprofénnek felel meg.

Felnőttek (50 kg-os vagy annál kisebb testtömeggel)

50 kg-os vagy annál kisebb testtömegű felnőtteknek az adagot a testtömegük alapján kell meghatározni, 1,5 ml/ttkg adagban 15 perces infúzió formájában, mely szükség esetén 6 óránként ismételhető. Ez maximálisan 75 ml egyszeri dózist jelent (a fel nem használt infúziót ki kell dobni), és 24 órán belül maximálisan 3000 mg (3 g) paracetamolt és 900 mg ibuprofént.

Gyermekek

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió alkalmazása ellenjavallt 18 évnél fiatalabbak esetén (lásd 4.3 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek

A dózis meghatározáskor idős betegek esetén elővigyázatosnak kell lenni; általánosan érvényes, hogy a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózissal kell kezdeni, tekintettel arra, hogy esetükben nagyobb a valószínűsége a máj-, vese-, vagy cardiovascularis működészavar kialakulásának, és hogy egyéb gyógyszereket is alkalmaznak egyidejűleg.

Időseknél magasabb a súlyos mellékhatások megjelenésének kockázata. Ha NSAID alkalmazása szükséges, akkor a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. A kezelést rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és fel kell függeszteni, ha nem mutatkozik előny, vagy intolerancia alakul ki. Az NSAID-kezelés alatt a beteget gastrointestinalis vérzés tekintetében rendszeresen ellenőrizni kell.

Vesekárosodás

Az ibuprofén vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni. Ez a gyógyszer súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

A dózist egyénre szabottan kell meghatározni. Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkenteni kell a kezdő adagot, és a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legalacsonyabb adagot kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig; valamint ellenőrizni kell a vesefunkciót (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás

A paracetamol az ajánlottnál nagyobb dózis esetén hepatotoxicitást, sőt, májelégtelenséget és halált is okozhat. Azoknál a betegeknél, akiknél a hepatotoxicitás további kockázati tényezői fennállnak, mint például hepatocelluláris insufficientia, krónikus alkoholizmus, krónikus alultápláltság (alacsony szintű máj-glutation tartalék) vagy dehidráció, a teljes napi 3000 mg (3 g) paracetamol-adagot nem szabad túllépni.

Ez a gyógyszer súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Májkárosodásra utaló klinikai jelek és/vagy tünetek, illetve kóros májfunkciós értékek megjelenését fokozódó májelégtelenség kialakulásának bizonyítékaként kell értékelni, és az ibuprofén és Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziós kezelést fel kell függeszteni. Ha májbetegségre utaló klinikai jelek és tünetek vagy szisztémás hatások jelentkeznek (pl. eozinofília, kiütés stb.), akkor az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziós kezelést fel kell függeszteni.

Az alkalmazás módja

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziót 15 perces intravénás infúzióban kell beadni.

Az oldat felszívásához 0,8 mm-es (G21-es) tűt kell használni, és a függőlegesen tartott injekciós üveg dugóját a megjelölt helyen kell átszúrni.

50 kg-nál kisebb testtömegű betegek esetében, akiknek nem szükséges az injekciós üveg teljes tartalma (100 ml), a megfelelő mennyiség beadása után a fennmaradó oldatot ki kell dobni (lásd még a 6.6 pont).

Ahogyan az minden, injekciós üvegben forgalmazott oldatos infúzió esetében érvényes, szoros ellenőrzés szükséges, elsősorban az infúziós kezelés végén, függetlenül a beadás módjától. Az infúziós kezelés végén történő ellenőrzés főleg centrális vénába való beadáskor fontos a légembólia elkerülése miatt.

4.3 Ellenjavallatok

A gyógyszer ellenjavallt:

paracetamollal, ibuprofénnel, egyéb NSAID-okkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén;

súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV. stádium);

aktív alkoholizmusban szenvedő betegek esetén, mivel a túlzott mértékű alkoholfogyasztás fokozhatja a hepatotoxicitást (a paracetamol összetevő okán);

acetilszalicilsav vagy más NSAID-ok alkalmazása során jelentkező hörgőgörcs, asthma, urticaria vagy allergiás reakció korábbi előfordulása esetén;

korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio esetén;

aktív, vagy a kórelőzményben szereplő visszatérő pepticus fekély/vérzés esetén (fekély vagy vérzés igazolt előfordulása két vagy több alkalommal);

súlyos máj- vagy veseelégtelenség esetén (lásd 4.4 pont);

cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés esetén;

véralvadási zavar vagy fokozott vérzéshajlammal járó állapotok esetén;

súlyos dehidráció esetén (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében);

a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.6 pont);

18 évnél fiatalabbak esetén.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a lehető legrövidebb ideig. Ez a gyógyszer rövid távú kezelésére javallott, és alkalmazása 2 napnál hosszabb ideig nem ajánlott.

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal, köztük a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókkal kerülendő.

A túladagolás veszélyének elkerülése érdekében:

ellenőrizze, hogy az együtt adott gyógyszerek nem tartalmaznak-e paracetamolt,

vegye figyelembe a javasolt maximális adagokat (lásd 4.2 pont).

Szív- és érrendszeri thrombotikus események

A klinikai vizsgálati adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen nagy (2400 mg/nap) dózisokban összefügghet az artériás thrombotikus események (pl. szívinfarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az alacsony dózisú ibuprofén (pl. 1200 mg/nap) összefüggene az arteriás thrombotikus események kockázatának fokozódásával.

A kontrollálatlan hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás arteriás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ibuprofénnel kezelni és kerülni kell a nagy (2400 mg/nap) dózisokat.

A szív- és érrendszeri események kockázati tényezőivel (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rendelkező betegeknél gondos mérlegelés szükséges a hosszú időtartamú kezelés megkezdése előtt, különösen, ha nagy ibuprofén-dózisok (2400 mg/nap) szükségesek.

Májkárosodás

A paracetamol ajánlottnál nagyobb dózisa hepatotoxicitást, sőt, májelégtelenséget és halált is okozhat. A károsodott májfunkciójú vagy májbetegségben szenvedő betegeknél, akik hosszú távú ibuprofén- vagy paracetamol kezelésben részesülnek, rendszeres időközönként ellenőrizni kell a májfunkciót, mivel beszámolók alapján az ibuprofén kismértékű és átmeneti hatást gyakorol a májenzimekre. A májfunkciós értékek emelkedése esetén a dózis csökkentése javasolt. Súlyos májelégtelenség kialakulásakor a kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.3 pont).

Bár ritkán, de ibuprofén alkalmazása során hasonlóan más NSAID-okhoz, beszámoltak súlyos májreakciókról, beleértve a sárgaságot és a halálos kimenetelű hepatitist. Amennyiben a kóros májenzim értékek tartósan fennállnak, vagy rosszabbodnak, illetve májbetegséggel összefüggő klinikai jelek és tünetek alakulnak ki, vagy szisztémás hatások jelentkeznek (pl. eozinofília, bőrkiütés stb.), akkor az ibuprofén kezelést fel kell függeszteni. Főként a paracetamollal, de mindkét hatóanyaggal való kezelés során fordult elő hepatotoxicitás és akár májelégtelenség is.

Vesekárosodás

A paracetamol a dózis módosítása nélkül használható krónikus vesebetegek esetén. Közepes vagy súlyos fokú veseelégtelenségben a paracetamol-toxicitás kockázata minimális. Elővigyázatosan kell azonban eljárni a gyógyszer ibuprofén-tartalma okán, amennyiben a kezelést dehidratált betegnél kezdik. Az ibuprofén két fő metabolitja elsősorban a vizelettel ürül, így a vesefunkció károsodása a felhalmozódását eredményezheti, melynek jelentősége nem ismert. Beszámolók szerint az NSAID-ok a nephrotoxicitás különböző formáit okozhatják, így interstitialis nephritist, nephrotikus szindrómát és veseelégtelenséget. Az ibuprofén használatából eredő vesekárosodás általában reverzibilis. Óvatosság szükséges diuretikummal vagy ACE-gátlóval kezelt vese-, szív- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél, illetve időseknél, mert az NSAID-ok használata a veseműködés romlását idézheti elő. Ilyen betegeknél a lehető legalacsonyabb adagot kell alkalmazni, és a beteg veseműködését rendszeresen ellenőrizni kell. A kezelést fel kell függeszteni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos veseelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont).

ACE-gátlók vagy angiotenzin-receptor antagonisták, gyulladásgátló gyógyszerek és tiazid-diuretikumok egyidejű alkalmazása

Az ACE-gátló gyógyszerek (ACE-gátló vagy angiotenzin-receptor antagonista), gyulladáscsökkentők (NSAID vagy COX-2-gátló) és tiazid-diuretikumok együttes használata növeli a vesekárosodás kockázatát. Ez magában foglalja a fix kombinációs készítményekkel történő kezelést is, amely készítmények egynél több hatóanyagot tartalmaznak. Ezen gyógyszerek együttes alkalmazásakor a szérum-kreatininszint fokozott ellenőrzése szükséges, különösen a kombinációs kezelés indításakor. A fenti három csoportba tartozó gyógyszerek kombinációját óvatosan kell alkalmazni, különösen idős betegeknél vagy korábban vesekárosodásban szenvedőknél.

Idősek

Az ajánlott adag csökkentése nem szükséges. Az ibuprofént azonban óvatosan kell alkalmazni, nem szabad figyelmen kívül hagyni a 65 évesnél idősebbek egyéb betegségeit és szedett gyógyszereit,

mivel ők általában hajlamosabbak a mellékhatásokra, különösképpen szívelégtelenség, gastrointestinalis fekély és vesekárosodás kialakulására.

Hematológiai hatások

Hematológiai eltérésekről ritkán számoltak be. Az ibuprofén tartós alkalmazása alatt a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges.

Anaphylactoid reakciók

A hatóanyagok vagy a segédanyagok által kiváltott esetleges anaphylaxiás reakció észlelése érdekében az intravénás infúzió beadása alatt standard eljárásként ajánlott a beteg szoros ellenőrzése, különösen az infúzió kezdetén.

Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (például anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió beadása után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést, és tüneti kezelést kell alkalmazni. A szakorvosnak meg kell kezdenie a tüneteknek megfelelő, orvosilag szükséges beavatkozásokat.

Alvadási zavarok

Az ibuprofén más NSAID-okhoz hasonlóan gátolja a vérlemezke-aggregációt, ezáltal megnövelve a vérzési időt egészséges egyénekben (de a normál tartományon belül). Mivel alvadási zavarban szenvedő betegeknél, illetve antikoagulációs terápiában részesülőknél ez a megnövekedett vérzési idő kóros lehet, ezen esetekben az ibuprofént tartalmazó készítményeket elővigyázatossággal kell alkalmazni. Azokat a betegeket, akiknél alvadási zavarok állnak fenn, vagy műtéten esnek át, ellenőrizni kell. Az ibuprofén alkalmazása nagyobb műtéten átesett betegeknél közvetlenül a műtét utáni időszakban különös orvosi figyelmet igényel.

Gastrointestinális események

Valamennyi NSAID-dal végzett kezelés során beszámoltak akár halált is okozó gastrointestinalis vérzésről, fekélyről vagy perforatióról, amelyeket nem feltétlenül kísértek figyelmeztető tünetek vagy előztek meg a kórelőzményben súlyos gastrointestinalis események.

A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforatio kockázata fokozottabb magasabb NSAID-adagok alkalmazása esetén, ha a beteg kórelőzményében fekély szerepel, különösen, ha ez vérzéssel vagy perforatióval együtt lépett fel (lásd 4.3 pont), valamint időseknél. Ezeknél a betegeknél a lehetséges legalacsonyabb dózissal kell kezdeni a kezelést.

A gyomorvédő szerekkel (például mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés megfontolandó ezeknél a betegeknél, valamint az alacsony dózisú acetilszalicilsav vagy a gastrointestinalis kockázatot feltehetően fokozó egyéb gyógyszerek szedését igénylő betegeknél is (lásd alább és 4.5 pont). Azoknak a betegeknek, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen az időseknek - be kell számolniuk minden szokatlan hasi tünetről (különösen a gastrointestinalis vérzésről), főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, mint például a szájon át szedhető kortikoszteroidok, antikoagulánsok, pl. warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy thrombocytaaggregáció-gátló szerek, pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Az ibuprofén összetevő miatt az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió csak kellő óvatossággal alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis betegség (pl. colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, valamint a porphyriában szenvedő betegeknél.

Időseknél gyakoribb a NSAID-ok mellékhatásainak előfordulása, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, amelyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.2 pont).

Ha a készítménnyel való kezelés során bármilyen gastrointestinalis vérzés vagy fekély lép fel, a kezelést fel kell függeszteni.

Hypertonia

Az NSAID-ok új hypertonia kialakulásához vagy a már meglévő hypertonia súlyosbodásához vezethetnek, és a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatékonyságát az együttesen szedett NSAID-ok ronthatják. Óvatosság szükséges hypertoniás betegnek való NSAID rendelésekor. Az NSAID-kezelés megkezdésekor és azt követően rendszeresen ellenőrizni kell a vérnyomást.

Szívelégtelenség

Néhány NSAID kezelésben részesülő betegnél folyadékretenciót és ödémát figyeltek meg, ezért folyadékretenció vagy szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében óvatosság szükséges.

Súlyos bőrreakciók

Az NSAID-ok nagyon ritkán súlyos, néhány esetben végzetes kimenetelű, előzmények nélkül jelentkező bőrreakció kialakulását okozhatják, beleértve az exfoliatív dermatitist, a toxikus epidermalis necrolysist (TEN) és a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) is. Az ibuprofén-tartalmú gyógyszerekkel kapcsolatban akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek. A betegeknél az ilyen reakciók kockázata a kezelés legelején a legnagyobb, többségüknél a reakció a kezelés első hónapjában kezdődik.

A betegeket figyelmeztetni kell a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a kiütés vagy túlérzékenység első jelének megjelenésekor orvosi konzultáció szükséges.

A varicella szövődményeként kivételes esetekben súlyos bőr- és lágyrészfertőzések alakulhatnak ki. A mai napig nem zárható ki az, hogy az NSAID-ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ezért varicella esetén ajánlott kerülni az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió alkalmazását.

Fennálló asthma

Az ibuprofént tartalmazó készítményeket nem szabad acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegeknek beadni, és óvatosan kell alkalmazni a már fennálló asztmában szenvedő betegek esetén.

Szemészeti hatások

NSAID-kezelés mellett kedvezőtlen szemészeti hatásokat figyeltek meg; ezért azoknak a betegeknek, akiknek látási zavaraik alakulnak ki az ibuprofént tartalmazó készítményekkel történő kezelés során, szemészeti vizsgálatot kell végezni.

Asepticus meningitis

Ibuprofént tartalmazó készítmények használata mellett ritkán asepticus meningitisről számoltak be, mely nem kizárólag, de gyakrabban fordult elő szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy egyéb kötőszöveti rendellenességben szenvedő betegeknél.

Lehetséges kölcsönhatások laboratóriumi vizsgálatokkal

A jelenleg használt analitikai rendszerek alkalmazása során a paracetamol nem befolyásolja a laboratóriumi vizsgálatokat. Azonban az alábbi módszerek esetén fennáll a kóros interferencia lehetősége:

Vizeletvizsgálat

A paracetamol terápiás adagokban zavarhatja az 5-hidroxi-indolecetsav (5HIAA) meghatározását, téves pozitív eredményeket okozva. A bizonytalan eredmény kiküszöbölhető, ha a vizeletminta gyűjtése előtt néhány órával és közben nem történik paracetamol-kezelés.

Egyidejűleg fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió elfedheti az egyidejűleg fennálló fertőzések tüneteit, mellyel késleltetheti a megfelelő kezelés megkezdését és ezáltal ronthatja a fertőzés kimenetelét. Ezt megfigyelték területen szerzett bakteriális tüdőgyulladás és varicella bakteriális felülfertőződése esetén. Amikor az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziót fertőzéssel összefüggő láz vagy fájdalom kezelésére alkalmazzák, a fertőzés kontrollja javasolt. Nem kórházi kezelés esetén a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak.

Fájdalomcsillapítók tartós használata

A fájdalomcsillapítók tartós használata esetén fejfájás léphet fel, amelyet nem szabad a gyógyszer adagjának növelésével kezelni.

Flukloxacillin

Elővigyázatosság ajánlott, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel együtt alkalmazzák, mivel jelentős a kockázata az emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis (high anion gap metabolic acidosis, HAGMA) kialakulásának, különösen a vesekárosodásban, sepsisben, malnutrícióban vagy glutationhiány kialakulását elősegítő egyéb állapotban (pl. alkoholizmus) szenvedő betegek esetében, valamint azon betegeknél, akiknél a paracetamol maximális napi dózisát alkalmazzák. Szoros monitorozás javasolt, beleértve a vizelet 5-oxoprolin-tartalmának ellenőrzését is.

Különleges óvintézkedések

Egyes bizonyítékok alapján a ciklooxigenáz- / prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek, az ovuláció befolyásolásával ronthatják a nők termékenységét. Ez a gyógyszer elhagyásával visszafordítható.

Az ibuprofén veleszületett porfirinanyagcsere-zavarban (például akut intermittáló porphyria) szenvedő betegeknél csak az előny/kockázat mérleg alapos értékelését követően alkalmazható.

Alkohol egyidejű fogyasztása fokozhatja az NSAID-ok alkalmazása alatt a hatóanyaggal összefüggő nemkívánatos mellékhatásokat, különösen azokat, amelyek a gastrointestinalis tractust vagy a központi idegrendszert érintik.

Az alábbi állapotokban a készítményt óvatosan kell alkalmazni, mert állapotrosszabbodást okozhat:

Azoknál a betegeknél, akiknél egyéb anyagokkal szembeni allergiás reakció fordult elő, mivel ennek a gyógyszernek az alkalmazása esetén is fennáll a túlérzékenységi reakciók fellépésének fokozott kockázata.

Szénanáthában, orrpolipban vagy krónikus obstructiv légúti betegségekben szenvedő betegeknél, mivel fokozott az allergiás reakciók előfordulásának kockázata. Ezek megnyilvánulhatnak asthmás rohamok (úgynevezett analgeticum asthma), Quincke-oedema vagy urticaria formájában.

A készítmény 35,06 mg nátriumot tartalmaz 100 ml-es injekciós üvegenként, mely a WHO által felnőtteknek ajánlott napi 2 g-os nátriumbevitel 1,75%-ának felel meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ez a gyógyszer egyéb paracetamolt, ibuprofént, acetilszalicilsavat, szalicilátokat vagy más gyulladáscsökkentőt (NSAID-ok) tartalmazó készítményekkel együtt kizárólag orvosi utasításra alkalmazható.

Ibuprofén

Mint bármely más ibuprofén-tartalmú készítmény, az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió kerülendő az alábbi gyógyszerekkel való kombinációban:

Kumarinok: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. a warfarin) hatásait. Kísérleti vizsgálatok azt mutatják, hogy az ibuprofén tovább erősíti a warfarin hatását a vérzés idején. Az NSAID-okat és a kumarinokat ugyanaz a enzim, a CYP2C9 metabolizálja.

Vérlemezke-aggregációt gátló gyógyszerek: az NSAID-okat nem szabad kombinálni olyan vérlemezke-aggregáció-gátlókkal, mint például a tiklopidin, a vérlemezke-funkció additív gátlása miatt (lásd alább).

Metotrexát: Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubularis szekrécióját, és bizonyos metabolikus kölcsönhatások léphetnek fel a metotrexát csökkent clearance-ét eredményezve. Kis dózisú metotrexáttal végzett kezelés esetén is figyelembe kell venni az interakciók potenciális kockázatát, különösen károsodott veseműködésű betegek esetében. Kombinált kezelés esetén a veseműködést ellenőrizni kell. Óvatosan kell eljárni, ha mind az NSAID, mind a metotrexát 24 órán belül beadásra kerül, mivel az a metotrexát koncentrációjának emelkedéséhez, és toxikus hatásainak fokozódásához vezethet. Ezért NSAID-ok és metotrexát nagy adagjainak egyidejű alkalmazása kerülendő.

Acetilszalicilsav: Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása a mellékhatások fokozódása miatt általában nem javasolt. Kísérletes adatok utalnak arra, hogy egyidejű alkalmazás esetén az ibuprofén kompetitív módon gátolja az alacsony dózisú acetilszalicilsav hatását a vérlemezke-aggregációra. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetekre történő extrapolációjával kapcsolatban, nem zárható ki az, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú időtartamú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav cardioprotektív hatását. Az alkalmankénti ibuprofén-használat kapcsán semmilyen klinikailag releváns hatást nem tekintenek valószínűnek (lásd 5.1 pont).

Lítium: Az ibuprofén csökkenti a lítium renális clearance-ét, amelynek eredményeként a szérumlítiumszint emelkedhet. A kombinációt kerülni kell, kivéve ha a szérumlítium gyakori ellenőrzése és a lítium dózisának szükséges csökkentése kivitelezhető.

Szívglikozidok: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációt és növelhetik a plazmaglikozidszintet (pl. digoxin).

Mifepriszton: A gyógyszer hatásosságának csökkenése elméletileg a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), beleértve az acetilszalicilsavat, antiprosztaglandin tulajdonságai miatt is előfordulhat. Korlátozott mennyiségű bizonyíték arra utal, hogy az NSAID-ok egyidejű, azonos napon történő alkalmazása prosztaglandinnal nem befolyásolja hátrányosan a mifepriszton vagy a prosztaglandin hatását a nyaki érésre vagy a méh kontraktilitására, és nem csökkenti a terhesség orvosi befejezésének klinikai hatékonyságát.

ACE‑gátlók és angiotenzin‑II‑antagonisták: Néhány vesekárosodásban szenvedő betegnél (pl. dehidrált vagy idős) az ACE-gátlók vagy az angiotenzin II antagonisták NSAID-okkal (ideértve a szelektív ciklooxigenáz 2 enzimet gátló gyógyszereket is) történő együttadása akut veseelégtelenség kockázatának fokozódását eredményezheti, amely rendszerint reverzíbilis. Ezért az ilyen kombinációt veseelégtelenségben szenvedőknél óvatosan kell adni, különösen idősek esetén. A betegeket megfelelően kell hidrálni és figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására az egyidejű kezelés megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. (lásd 4.4 pont)

Béta‑blokkolók: Az NSAID-ok ronthatják a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását.

Szulfanilureák: A szulfanilurea terápiában részesülő betegek ibuprofén kezelése esetén ritkán beszámoltak hypoglikémiáról.

Zidovudin: HIV(+) haemophiliásoknál bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a zidovudin és az ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozza a haemarthrosisok és a haematoma kialakulásának kockázatát.

Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy az NSAID-ok fokozhatják a kinolon antibiotikumok alkalmazása kapcsán előforduló convulsiók kockázatát. NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél magasabb lehet a convulsiók kialakulásának kockázata.

Thiazidok, thiazid típusú diuretikumok és kacsdiuretikumok: Az NSAID-ok csökkenthetik a furosemid és a bumetanid vizelethajtó hatását, valószínűleg a prosztaglandin szintézis gátlásával. Ezenkívül ellensúlyozhatják a tiazidok vérnyomáscsökkentő hatását.

Káliumspóroló diuretikumok: Egyidejű alkalmazásuk hyperkalaemiához vezethet.

Aminoglikozidok: Az NSAID‑ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását.

Szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI‑k): Az SSRI-k és az NSAID-ok mindegyike önmagában is megnövekedett vérzési kockázatot jelent, pl. a gyomor-bél rendszerből, mely kockázatot a kombinált kezelés fokozza. A hatásmechanizmus vélhetően a vérlemezkékben bekövetkező csökkent szerotoninfelvétellel magyarázható (lásd 4.4 pont).

Ciklisporin: Az NSAID-ok és a ciklosporin egyidejű alkalmazása valószínűleg növeli a nefrotoxicitás kockázatát, mivel a vesében a prosztaciklin szintézise csökken. Ezért kombinált kezelés esetén a vesefunkciót szorosan ellenőrizni kell.

Kaptopril: Kísérletes vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az ibuprofén ellensúlyozza a kaptopril fokozott nátriumürítést kiváltó hatását.

Tacrolimus: Az NSAID-ok és a takrolimus egyidejű alkalmazása valószínűleg növeli a nefrotoxicitás kockázatát, mivel a vesében a prosztaciklin szintézise csökken. Ezért kombinált kezelés esetén a veseműködést szorosan ellenőrizni kell.

Kortikoszteroidok: Az egyidejű kezelés növeli a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázatát.

CYP2C9‑gátlók: Az ibuprofén CYP2C9-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén-expozíciót (CYP2C9-szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazonnal (CYP2C9-gátlók) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén-expozíció körülbelül 80-100%-os növekedése volt tapasztalható. Erős hatású CYP2C9-gátlók egyidejű alkalmazása esetén megfontolandó az ibuprofén dózisának csökkentése, különösen nagy dózisú ibuprofén vorikonazollal vagy flukonazollal együtt történő alkalmazásakor.

Fenitoin: Ibuprofénnel végzett egyidejű kezelés esetén növekedhet a fenitoin plazmaszintje, ezáltal fokozódhat a toxicitás kockázata.

Probenecid és szulfinpirazon: Probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik az ibuprofén kiürülését.

Gyógynövénykivonatok: A Ginkgo biloba fokozhatja az NSAID‑ok alkalmazása mellett fennálló vérzési kockázatot.

Paracetamol:

A probenecid majdnem felére csökkenti a paracetamol clearence-ét azáltal, hogy meggátolja a glükuronsavval való konjugációt. Probenecid egyidejű alkalmazása esetén meg kell fontolni a paracetamol dózisának csökkentését.

Az enzimindukáló gyógyszerek, például egyes antiepileptikumok (fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin) a farmakokinetikai vizsgálatokban körülbelül 60%-ra csökkentették a paracetamol plazma AUC-jét. Más típusú enzimindukáló tulajdonságokkal rendelkező anyagok (azaz rifampicin, Hypericum) szintén csökkent paracetamol-szérumszintet eredményezhetnek. Ezenkívül a májkárosodás kockázata valószínűleg nagyobb a kezelés során azoknál a betegeknél, akik a paracetamol maximális ajánlott dózisa mellett enzimindukáló gyógyszereket kapnak.

A zidovudin befolyásolhatja a paracetamol metabolizmusát és viszont, ami mindkét szer toxocitását fokozhatja.

Antikoagulánsok (warfarin) dózisának csökkentése lehet szükséges, ha a paracetamolt és az antikoagulánsokat hosszabb ideig együttesen alkalmazzák.

Súlyos hepatotoxicitást jelentettek terápiás dózisokban alkalmazott vagy mérsékelten túladagolt paracetamol mellett olyan betegeknél, akik izoniazidot vagy izoniazidot egyéb tuberkulózis elleni gyógyszerrel kombinálva kaptak.

A paracetamol befolyásolhatja a kloramfenikol farmakokinetikáját. Javasolt a kloramfenikol plazmaszintjének ellenőrzése, ha a paracetamol és injekciós kloramfenikol kezelést kombinálják.

Az etil-alkohol fokozza a paracetamol toxicitását, valószínűleg azáltal, hogy indukálja a májtoxikus paracetamolszármazékok termelését.

Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt hatás

A paracetamol-kezelés befolyásolhatja a foszforvolfrámsavat alkalmazó húgysav- és a glükóz-oxidáz-peroxidáz felhasználásával végzett vércukorszint-vizsgátokat.

Gyermek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A készítmény humán terhesség alatti alkalmazásáról nincs tapasztalat, mert az ibuprofén-komponens miatt az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd alább).

Az ibuprofén-tartalom miatt:

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolja a terhességet és/vagy az embryo/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak a prosztaglandinszintézis-gátló terhesség korai szakaszában történő alkalmazása esetén. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat a dózis és a kezelés időtartamának emelkedésével fokozódik. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása emelkedett pre- és postimplantációs veszteséget, valamint embryo-foetalis toxicitást eredményezett. Ezen felül a különböző malformatiók (köztük a cardiovascularis malformatiók) előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették olyan állatokban, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandinszintézis-gátlót adtak.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a dexketoprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ezért a terhesség első és második trimesztere alatt csak akkor adható ibuprofén, ha az egyértelműen szükséges. Ha gyermeket tervező vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő kap ibuprofént, a dózisnak a lehető legalacsonyabbnak és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertonia);

vesekárosodás (lásd fent);

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

a vérzési időtartam esetleges megnyúlása, aggregációgátló hatás, amely még nagyon alacsony dózisoknál is előfordul;

a méhösszehúzódások gátlása, amely a vajúdás késését vagy elhúzódását eredményezi.

Következésképpen az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

A paracetamol-tartalom miatt:

Terhes nőkkel kapcsolatos nagymennyiségű adat nem utal sem malformatiót okozó hatásra, sem magzati/újszülöttkori toxicitásra. A méhben a paracetamol-expozícióban részesült gyermekek neurológiai fejlődését vizsgáló epidemiológiai tanulmányok nem vezettek egyértelmű következtetésekre. Ha klinikailag szükséges, a paracetamol alkalmazható a terhesség során, azonban a lehető legkisebb dózist kell adni a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb gyakorisággal.

Szoptatás

A paracetamol klinikailag nem jelentős mennyiségben választódik ki az anyatejbe. A rendelkezésre álló közzétett adatok alapján a szoptatás nem kontraindikált, amennyiben a paracetamol ajánlott adagját nem lépik túl.

Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben átjuthatnak az anyatejbe. Terápiás dózisban alkalmazott rövid távú kezelés esetén elhanyagolhatónak tűnik a csecsemőkre gyakorolt hatás.

A fenti bizonyítékok alapján a szoptatás megszakítása nem szükséges, amennyiben a gyógyszerrel történő kezelést rövid ideig, az ajánlott adagokkal végzik.

Termékenység

A készítmény alkalmazása hátrányosan befolyásolhatja a női termékenységet, és nem javasolt azoknak a nőknek, akik terhességet terveznek. Azoknál a nőknél, akiknek nehézséget okoz a teherbeesés, és meddőségi kivizsgáláson vesznek részt, a gyógyszer megvonását fontolóra kell venni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az NSAID-ok bevétele után előfordulhatnak mellékhatások, mint pl. szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok. Az ilyen mellékhatásokat észlelő betegek nem vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzióval és az 500 mg paracetamol/150 mg ibuprofén filmtablettával végzett klinikai vizsgálatok nem mutattak egyéb mellékhatásokat, mint amelyek a paracetamol vagy az ibuprofén monoterápiában történő alkalmazásakor is előfordulnak.

A mellékhatások felsorolása szervrendszer (MedDRA terminológia alapján) és gyakoriság szerinti csoportosításban az alábbiakban látható:

Nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén, különösen nagy adagban (2400 mg/nap) történő használata az artériás thrombotikus események (például myokardiális infarktus vagy stroke) kismértékben megnövekedett kockázatával járhat (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Paracetamol

A paracetamol túladagolása májkárosodást, sőt akár májelégtelenséget is okozhat. A paracetamol-túladagolás tünetei közé az első 24 órában az alábbiak tartoznak: sápadtság, hányinger, hányás, étvágytalanság és hasi fájdalmak. A májkárosodás a bevétel után 12-48 órával jelenik meg. Glükózanyagcsere-rendellenességek és metabolikus acidózis fordulhat elő. Súlyos mérgezés esetén a májelégtelenség encephalopathiához, kómához és halálhoz vezethet. Tubuláris nekrózissal társuló akut veseelégtelenség alakulhat ki, akár súlyos májkárosodás hiányában is. Szívritmuszavarokat jelentettek. A toxikus metabolitok felhalmozódása miatt májkárosodás lehetséges felnőtteknél olyan esetben, amikor 10 g vagy több paracetamol bevételére kerül sor.

Ibuprofén

A tünetek között szerepel hányinger, hasi fájdalom és hányás, szédülés, görcsök és ritkán eszméletvesztés. Az ibuprofén túladagolás klinikailag a központi idegrendszer és a légzőrendszer depressziójához vezethet.

Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis fordulhat elő.

Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása vagy túladagolása renalis tubularis acidosist és hypokalaemiát okozhat.

Kezelés

Paracetamol

Paracetamol-túladagolás esetén nélkülözhetetlen az azonnali kezelés, még a nyilvánvaló tünetek hiánya esetén is, mert májkárosodás akár néhány órával vagy nappal később is megjelenhet. Az orvosi kezelés megkezdése haladéktalanul tanácsos minden olyan beteg esetében, aki az elmúlt 4 órában 7,5 g vagy annál több paracetamolt kapott. A gyomormosást mérlegelni kell. A májkárosodás elkerülése végett a célzott terápiát mielőbb meg kell kezdeni, olyan antidotummal, mint például az acetilcisztein (intravénás) vagy metionin (orális).

Az acetilcisztein a leghatékonyabb, ha a túladagolást követő első 8 órában alkalmazzák, hatásossága a túladagolást követő 8 órától 16 óráig terjedő időszakban fokozatosan csökken. Korábban azt hitték, hogy a túladagolás után több mint 15 órával megkezdett kezelésnek nincs haszna, és fokozhatja a hepatikus encephalopathia kockázatát. A késői adagolásról azonban bebizonyosodott, hogy biztonságos, és a túladagolás után 36 órán belül kezelt betegekkel végzett vizsgálatok azt sugallják, hogy a kedvező eredmények 15 órán túl is elérhetők. Ezenkívül az intravénás acetilcisztein kezelés olyan betegek esetén is csökkentette a morbiditást és mortalitást, akiknél már kialakult fulmináns májelégtelenség.

Az acetilcisztein kezdő adagja 150 mg/ttkg, 200 ml 5%-os glükózoldatban 15 perc alatt, intravénásan. Majd ezt követi 50 mg/ttkg-os adag 500 ml 5%-os glükózoldatban infúzióban 4 óra alatt; végül 100 mg/ttkg acetilcisztein 1 liter 5%-os glükózoldatban 16 óra alatt intravénásan beadva. Az intravénásan beadott folyadékmennyiségeket gyermekek esetén módosítani kell.

A metionin kezelés szájon át történik, 2,5 g-onként 4 óránként,10 g összdózis eléréséig. A metionin kezelést el kell kezdeni a paracetamol mérgezést követő 10 órán belül, máskülönben nem hatásos, és súlyosbíthatja a májkárosodást.

Előfordulhat, hogy a súlyos tünetek a túladagolást követően 4-5 napig nem jelentkeznek, és a betegeket hosszabb ideig gondosan meg kell figyelni.

Ibuprofén

A kezelés tüneti és támogató, magában foglalja a légutak átjárhatóságának biztosítását és a szív- és a vitális paraméterek monitorozását, amíg stabilakká nem válnak. Gyomormosás csak az életet veszélyeztető adag bevétele után 60 percen belül ajánlott. Mivel a gyógyszer savas kémhatású, és kiválasztódik a vizelettel, elméletileg előnyös lúgos kémhatású készítmény alkalmazása és a diurézis indukálása. A szupportív terápia mellett az orális aktív szén kezelés csökkentheti az ibuprofén tabletta felszívódását és reabszorpcióját.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb Analgetikumok és Antipiretikumok, Anilidek; ATC kód: N02BE51.

Hatásmechanizmus

Bár a paracetamol fájdalomcsillapító hatásának pontos helye és mechanizmusa nincs világosan meghatározva, úgy tűnik, hogy a fájdalomcsillapítást a fájdalomküszöb megemelésével indukálja. A potenciális mechanizmus magában foglalhatja a nitrogén-monoxid-bioszintézis-út gátlását, amelyet számos különböző neurotranszmitter receptor befolyásol, ide tartozik az N-metil-D-aszpartát és a P-anyag.

Az ibuprofén egy propionsav származék, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsökkentő hatással. A gyógyszernek, mint NSAID-nek a terápiás hatásai a ciklooxigenáz enzimre gyakorolt gátló hatásából származnak, ami a prosztaglandinszintézis csökkenéséhez vezet.

A kísérleti adatok azt sugallják, hogy az ibuprofén kompetitíve gátolhatja a kisdózisú acetilszalicilsavnak a vérlemezke-aggregációra gyakorolt hatását, ha egyidejűleg adagolják. Néhány farmakodinámiás vizsgálat azt mutatja, hogy ha egyetlen, 400 mg-os ibuprofén adagot adnak be az azonnali felszabadulású acetilszalicilsav dózis (81 mg) beadása előtt 8 órával, vagy a beadás után 30 percen belül, az acetilszalicilsavnak a tromboxán keletkezésére vagy a vérlemezke-aggregációra gyakorolt hatásának csökkenése lép fel. Bár vannak bizonytalanságok abban, hogy ezek az adatok mennyire terjeszthetők ki a klinikai helyzetre, annak a lehetőségét, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú ideig tartó használata csökkentheti a kisdózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását, nem lehet kizárni. Nem valószínű, hogy az ibuprofén alkalmanként való használatával kapcsolatban felmerülnek klinikailag releváns hatások (lásd a 4.5 pont).

Klinikai vizsgálatok

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió klinikai vizsgálataiba nem vontak be 65 éves, vagy idősebb alanyokat, hogy meghatározzák, hogy másként reagálnak-e, mint a fiatalabb alanyok.

Egy 276, bütyökeltávolító műtéten átesett, gyenge-közepes fájdalomtól szenvedő beteggel végzett III. fázisú hatásossági vizsgálatban az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió nagyobb fájdalomcsillapítást biztosított, mint a placebo, vagy külön-külön a paracetamol vagy ibuprofén összehasonlítható dózisai.

Az időre korrigált Összefoglaló Fájdalomintenzitási Különbség (Summed Pain Intensity Difference; SPID) 0-48. óra elemzése azt mutatta, hogy az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió (átlag=23,41, SE=2,50) hatékonyabb fájdalomcsillapítást biztosított, mint a placebo (átlag = -1.30, SE=3.07), a paracetamol (átlag =10.42, SE=2.50) vagy az ibuprofén (átlag =9,51, SE=2,49), magasszintű statisztikai szignifikanciával (p<0,001).

1. táblázat: Az időre korrigált SPID (0-48) összefoglalása kezelési csoportonként.

1. ábra: Idővel beállított SPID48 a mentő gyógyszer első adagáig

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziót 15 perces infúzióban adják be, és az egyes gyógyszerek a plazma-csúcskoncentrációt az infúzió végén érik el. Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzióban a két hatóanyag ugyanabban az időkeretben éri el a legmagasabb plazmaszintet, és hasonló a felezési idejük a plazmában (paracetamol 2,39 ± 0,27 óra, ibuprofén 1,88 ± 0,28 óra).

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió farmakokinetikai paramétereit (amelyet 29 egészséges önkéntesben határoztak meg) a2. táblázatban mutatjuk be.

2. táblázat: A paracetamol és az ibuprofén átlagos (SD) farmakokinetikai paraméterei az egyes kezelési csoportokban.

Megjegyzés: paracetamol/ibuprofén tabletták = paracetamol 500 mg/ibuprofén 150 mg filmtabletta.

Egyetlen dózis Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió intravénásan vagy orálisan történő beadása után a farmakokinetikai paraméterek hasonlóak voltak, kivéve, hogy az intravénás készítmény Cmax értéke kétszerese volt az orális készítményének, és amint az várható volt, a tmax értéket az intravénás beadás után sokkal gyorsabban (15 perc alatt) lehetett elérni, mint az orális készítménnyel.

Megoszlás

A paracetamol a legtöbb testszövetbe eljut. Az ibuprofén nagyon erősen (90-99%) kötődik a plazmafehérjékhez.

Metabolizmus

A paracetamol kiterjedten metabolizálódik a májban, és a vizeletben választódik ki, főleg inaktív glükuronid- és szulfátkonjugátumok formájában. Kevesebb, mint 5% választódik ki változatlanul. A paracetamol metabolitjai közé tartozik egy minor hidroxilezett intermedier, amelynek hepatotoxikus aktivitása van. Ez az aktív intermedier továbbalakul glutationnal történő konjugáció révén, azonban a paracetamol túladagolása után felhalmozódhat, és ha nem kezelik, súlyos, sőt visszafordíthatatlan májkárosodást okozhat.

Az ibuprofen kiterjedten metabolizálódik a májban inaktív vegyületekké, főleg glükuronidációval.

Egy egydózisos klinikai vizsgálatban az ibuprofénnek a paracetamol oxidatív metabolizmusára gyakorolt hatását értékelték ki egészséges önkéntesekben, éhgyomri körülmények között. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az ibuprofén nem változtatta meg a paracetamol oxidatív metabolizmuson áteső mennyiségét, mivel a paracetamol és metabolitjai (merkapturát-, cisztein-, glükuronid- és szulfát-paracetamol) mennyisége hasonló volt, ha önmagában, paracetamolként adták be, valamint ha ibuprofénnel egyszerre (fix kombináció) adták be.

Elimináció

A paracetamol eliminációs felezési ideje körülbelül 1 és 3 óra között változik.

Mind az inaktivált, mind egy kismennyiségű, változatlan ibuprofént a vese gyorsan és teljesen kiválasztja, a beadott dózis 95%-a a lenyelés után 4 órán belül eliminálódik a vizelettel. Az ibuprofén eliminációs felezési ideje az 1,9-2,2 órás tartományban van.

5.3 Preklinikai biztonságossági adatok

Patkányokon végzett egyszeres és ismételt-dózisú dózisokban a paracetamol és az ibuprofén egyszerre történő beadása, az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziónak megfelelő arányban (azaz a paracetamol-ibuprofén aránya 3,3-1), és olyan dózisszinten, amely körülbelül azonos azokkal, amiket a betegek akkor kapnának, ha az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziót a maximális ajánlott dózisban alkalmaznák, nem növelte meg az emésztőrendszeri vagy a vesetoxicitás kockázatát.

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió egyszeri intravénás vagy perivénás dózisainak hatása egy hím nyulakon végzett akut lokális irritációs vizsgálatban azt mutatta, hogy az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziónak kicsi a potenciálja, hogy lokális irritációt okozzon, ha intravénásan adják be, az ajánlott dózisszinten. Továbbá, amikor egy in vitro vér kompatibilitási meghatározást végeztek az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzióval, nem figyeltek meg több hemolízist, plazmafehérje-flokkulációt/kicsapódást vagy vérlemezke-aggregációt, mint csak intravénás paracetamol vagy csak intravénás ibuprofén használata mellett.

Ibuprofén

Állatkísérletekben az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitását főleg az emésztőrendszer sérülései és fekélyei formájában figyelték meg. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem nyújtottak klinikailag releváns bizonyítékot az ibuprofén mutagén potenciáljára. A patkányokon és egereken végzett vizsgálatokban nem találtak bizonyítékot az ibuprofén karcinogén hatásaira. Az ibuprofén az ovuláció gátlásához vezetett nyulaknál, valamint az implantáció zavarához különböző állatfajoknál (nyúl, patkány, egér). A kísérleti vizsgálatok igazolták, hogy az ibuprofén átjut a méhlepényen. Az anyára toxikus dózisokban a születési rendellenességek (kamrai szeptumdefektusok) megnőtt gyakoriságát figyelték meg.

Paracetamol

A paracetamol hepatotoxikus dózisokban genotoxikus és karcinogén potenciált mutatott (máj- és húgyhólyagtumorok) egereknél és patkányoknál. Mindazonáltal figyelembe veszik, hogy ez a genotoxikus és karcinogén aktivitás a paracetamol metabolizmusának változásaihoz kapcsolódik nagy dózisokban/koncentrációkban, és nem jelent veszélyt a klinikai alkalmazásra.

A reprodukcióra és fejlődésre gyakorolt toxicitás kiértékelésére a jelenleg elfogadott standardok használatával végzett hagyományos vizsgálatok nem hozzáférhetők.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Cisztein-hidroklorid-monohidrát

Dinátrium-hidrogén-foszfát‑dihidrát

Mannit

Sósav (a pH beállításához)

Nátrium‑hidroxid (a pH beállításhoz)

Injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az eredeti dobozban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió 100 ml infúziós oldat színtelen, átlátszó II. típusú injekciós üvegben, szürke, brómbutil-gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal lezárt üvegben. 10 db injekciós üveget tartalmazó kartondobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Beadás előtt az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúziót szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy nem tartalmaz-e részecskéket, illetve nem színeződött-e el. Ha szabad szemmel látható átlátszatlan részecskék, elszíneződés vagy más idegen részecskék figyelhetők meg benne, az oldatot nem szabad felhasználni.

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető oldószerekkel. Amennyiben egy adaghoz kevesebb, mint egy teljes injekciós üveg szükséges, a megfelelő mennyiség felhasználása után a fennmaradó oldatot ki kell dobni (lásd még a 4.2 pontot).

Az Elomen 1000 mg/300 mg oldatos infúzió kizárólag egyszeri alkalmazásra használható. Nem tartalmaz antimikrobiális tartósítószert. A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Medochemie Ltd.,

1-10 Constantinoupoleos street,

3011 Limassol,

Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23693/01 10× II-es típusú injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. július 1.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 10.