1. A GYÓGYSZER NEVE
Emperin 8 mg tabletta
Emperin 16 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Emperin 8 mg tabletta
8 mg betahisztin-dihidrokloridot tartalmaz tablettánként.
Emperin 16 mg tabletta
16 mg betahisztin-dihidrokloridot tartalmaz tablettánként.
Ismert hatású segédanyag
Emperin 8 mg tabletta: 70 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.
Emperin 16 mg tabletta: 140 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tabletta.
Emperin 8 mg tabletta
Fehér vagy majdnem fehér, kerek tabletta az egyik oldalán dombornyomott „B8” felirattal.
Emperin 16 mg tabletta
Fehér vagy majdnem fehér, kerek tabletta. Egyik oldalán dombornyomott „B16” felirattal, a másik oldalon bemetszéssel.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A betahisztin Menière-szindróma kezelésére javasolt, amely vertigóval (hányingerrel vagy hányással), fülzúgással és halláscsökkenéssel járó tüneteket okoz.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek
Emperin 8 mg tabletta: Az ajánlott adag általában a napi 24‑48 mg-os tartományban van (több részletben alkalmazva).
8‑16 mg (1‑2 tabletta) naponta 3-szor.
Emperin 16 mg tabletta: Az ajánlott adag általában a napi 24‑48 mg-os tartományban van (több részletben alkalmazva).
8‑16 mg (½–1 tabletta) naponta 3-szor.
Az adagolást a beteg egyéni szükségleteinek megfelelően kell beállítani, a beteg kezelésre adott válaszának megfelelően. Esetenként csak több hetes kezelést követően figyelhető meg javulás. A legjobb eredmény egyes esetekben csak több hónapos kezeléssel érhető el. A betegség jelentkezésekor megkezdett kezelés megakadályozza a betegség progresszióját és/vagy a hallásvesztést a betegség későbbi stádiumában.
Különleges betegcsoportok
Gyermekek és serdülők
A betahisztin nem javasolt gyermekek és 18 év alatti serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt.
Idősek
A klinikai vizsgálati adatok limitáltak ebben a betegcsoportban, de a széles körű posztmarketing tapasztalatok alapján nem szükséges az adagolás módosítása az idősek esetében.
Vesekárosodás
Klinikai vizsgálati adatok nem állnak rendelkezésre ebben a betegcsoportban, de a posztmarketing tapasztalatok alapján nem látszik szükségesnek az adagolás módosítása.
Májkárosodás
Klinikai vizsgálati adatok nem állnak rendelkezésre ebben a betegcsoportban, de a posztmarketing tapasztalatok alapján nem látszik szükségesnek az adagolás módosítása.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettákat étkezés közben kell bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A betahisztin ellenjavallt phaeochromocytomában szenvedő betegeknek. Mivel a betahisztin szintetikus hisztamin-analóg, fokozhatja a tumorból a katekolaminok felszabadulását, ami súlyos hypertensióhoz vezet.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Óvatosság ajánlott gyomorfekélyben szenvedő betegek kezelése esetén, ill. ha az anamnézisben peptikus ulceráció szerepel, mivel a betahisztinnel kezelt betegekben esetenként dyspepsia jelentkezhet.
Óvatosan adható a készítmény asthma bronchiale-ban szenvedő betegeknek.
Kellő óvatossággal rendelhető a betahisztin csalánkiütés, bőrkiütés vagy allergiás rhinitis esetén, mivel előfordulhat ezen tünetek rosszabbodása.
Óvatosság ajánlott súlyos hipotenziós betegek esetén.
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
In vivo interakciós vizsgálatokat nem végeztek. Az in vitro adatok alapján azonban nem várható a cytochrom P 450 enzim in vivo gátlása.
Az in vitro adatok arra utalnak, hogy a betahisztin metabolizmusát gátolják a monoaminoxidáz-gátló (MAO-gátló) gyógyszerek, ideértve a B altípusú MAO-gátlókat (pl. szelegilin) is. Óvatosság javasolt a betahisztin és valamely MAO-gátló (beleértve a szelektív MAO-B-gátlókat is) egyidejű alkalmazásakor.
Mivel a betahisztin hisztaminanalóg, a betahisztin és az antihisztaminok elméletileg befolyásolhatják egymás hatásosságát.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a betahisztin tekintetében. Állatkísérletekben nem észleltek közvetlen vagy közvetett káros hatást a reproduktív toxicitás vonatkozásában a klinikailag releváns terápiás expozíció alkalmával. Elővigyázatossági intézkedésként célszerű kerülni a betahisztin alkalmazását a terhesség során.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a betahisztin kiválasztódik-e az anyatejbe. A betahisztin kiválasztódott a patkánytejbe. Állatkísérletekben az ellést követően csak nagyon nagy dózisok esetén észleltek hatásokat. Szoptatás esetén a gyógyszernek az anya számára való fontosságát kell összevetni a szoptatás előnyeivel és a csecsemőre nézve jelentkező potenciális kockázattal.
Termékenység
Állatkísérletek során nem észleltek hatásokat a patkányok termékenységére vonatkozóan.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A betahisztin Menière-szindróma kezelésére javasolt, amely vertigóval, fülzúgással és halláscsökkenéssel járó tüneteket okoz. A Menière-szindróma és tünetei negatívan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betahisztin nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolta a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket az erre irányuló klinikai vizsgálatok során.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A betahisztinnel kezelt betegeknél placebo-kontrollált vizsgálatok során a következő mellékhatásokat figyelték meg az alábbi előfordulási gyakoriságokkal: nagyon gyakori (1/10); gyakori ( 1/100 ‑ < 1/10); nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100); ritka ( 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka ( 10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: fejfájás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: hányinger és dyspepsia.
A klinikai vizsgálatok során jelentett eseteken túl a következő mellékhatások fordultak elő a posztmarketing használat során kapott spontán jelentésekben, illetve a szakirodalomban. A rendelkezésre álló adatokból az előfordulás gyakorisága nem állapítható meg, így annak besorolása: „nem ismert”.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: Túlérzékenységi reakciók, pl. anafilaxia.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: Enyhe gyomorpanaszok (például hányás, gasztrointesztinális fájdalom, hasi feszülés és puffadás). Ezek általában kezelhetők a gyógyszer étkezés közben történő bevételével vagy az adag csökkentésével.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem ismert: A bőr és a bőr alatti szövet túlérzékenységi reakciói, főként angioneurotikus ödéma, csalánkiütés, bőrkiütés és pruritus.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Csak kisszámú túladagolási esetet jelentettek. Néhány beteg észlelt 640 mg-os adagig terjedő túladagolás esetén enyhe, ill. középsúlyos tüneteket (pl. hányinger, aluszékonyság, hasi fájdalom). Súlyosabb szövődmények (pl. konvulzió, pulmonális vagy kardiális szövődmények) jelentkeztek a betahisztin szándékos túladagolása esetén, különösen egyéb gyógyszerek túladagolásával egyidejűleg. A túladagolás kezelése standard támogató beavatkozásokkal történik.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szédülés elleni készítmények, ATC kód: N07C A01
Hatásmechanizmus
A betahisztin hatásmechanizmusa csak részben tisztázott. Számos, állatkísérletekkel és humán adatokkal alátámasztott hipotézis is létezik.
A betahisztin hatással van a hisztaminerg rendszerre:
A betahisztin részleges H1-receptor-agonistaként és H3-receptor-antagonistaként működik az idegszövetben is, H2-receptor-aktivitása elhanyagolható. A betahisztin a preszinaptikus H3-receptorok gátlása és down-regulációja révén növeli a hisztaminforgalmat és a hisztaminfelszabadulást.
A betahisztin valószínűleg fokozza a cochlearis területek, valamint az egész agy véráramlását:
Farmakológiai állatkísérletek kimutatták, hogy javítja a belső fülben a stria vascularis keringését, valószínűleg a belső fül mikrocirkulációjában részt vevő praecapillaris sphincterek ellazítása révén.
Kimutatták továbbá, hogy a betahisztin fokozza emberben a cerebrális vérkeringést.
A betahisztin elősegíti a vestibularis kompenzációt:
A betahisztin állatokban egyoldali neurectomia után gyorsítja a vestibularis funkciók regenerálódását a centrális vestibularis kompenzáció elősegítése révén; ezt a hatást a hisztaminforgalom és a hisztaminfelszabadulás up-regulációja jellemzi és a H3-receptor-antagonizmus közvetíti. Vestibularis neurectomia után emberben is csökkent a regenerálódáshoz szükséges idő betahisztinnel történő kezelés mellett.
A betahisztin megváltoztatja a vestibularis magvakban a neuronok tüzelését:
A betahisztin dózisfüggően gátolja a neuronok spike-generáló aktivitását a lateralis és medialis vestibularis magvakban.
Az állatkísérletekben igazolt farmakodinámiás jellemzők hozzájárulhatnak a betahisztinnek a vestibularis rendszerre gyakorolt pozitív terápiás hatásához.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A betahisztin hatásosságát Ménière-betegségben szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálatokban bizonyították: a vertigórohamok súlyosságában és gyakoriságában egyaránt javulás következett be.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A per os alkalmazott betahisztin könnyen és csaknem teljes mértékben felszívódik a gasztrointesztinális traktus bármely részéből. Felszívódás után a hatóanyag gyorsan és csaknem teljes mértékben 2-piridil-ecetsavvá (2-PAA) metabolizálódik. A betahisztin plazmaszintje nagyon alacsony. Éppen ezért minden farmakokinetikai vizsgálat alapja a 2-PAA szintjének mérése a plazmában és a vizeletben.
Étkezés utáni bevétel esetén a Cmax alacsonyabb, mint éhgyomorra történő alkalmazáskor. A betahisztin teljes felszívódása azonban hasonló a két esetben. Ez azt mutatja, hogy a táplálékbevitel csupán lelassítja a betahisztin felszívódását.
Eloszlás
A betahisztinnek kevesebb, mint 5%-a kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Felszívódás után a betahisztin gyorsan és csaknem teljes mértékben 2-PAA-vá metabolizálódik, amelynek nincs farmakológiai hatása.
A betahisztin per os alkalmazását követően a 2-PAA plazmakoncentrációja (és vizeletben mért koncentrációja) a maximumot egy órával a bevétel után éri el, majd csökken, féléletideje körülbelül 3,5 óra.
Elimináció
A 2-PAA rögtön ki is ürül a vizelettel. 8 mg és 48 mg közötti dózistartományban az eredeti adagnak mintegy 85%-a fellelhető a vizeletben. Magának a betahisztinnek a vesén át vagy széklettel történő kiürülése csekély jelentőségű.
Linearitás
Orális alkalmazás során 8 mg és 48 mg közötti dózistartományban a kiürülési arány állandó, ami azt jelzi, hogy a betahisztin farmakokinetikája lineáris, továbbá hogy a metabolizmusában részt vevő útvonal nem telített.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Krónikus toxicitás
Idegrendszeri mellékhatásokat észleltek kutyák és majmok esetében intravénásan alkalmazott 120 mg/ttkg és ennél nagyobb adagok után.
Patkányokon 18 hónapon át per os 500 mg/ttkg dózissal, illetve kutyákon 6 hónapon át per os 25 mg/ttkg dózissal folytatott krónikus toxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a betahisztin jól tolerálható, határozott toxicitást nem mutató hatóanyag.
Mutagén és karcinogén potenciál
A betahisztin nem mutagén hatású.
Egy patkányokon 18 hónapon át, legfeljebb 500 mg/ttkg betahisztin dózissal végzett krónikus toxicitási vizsgálat nem mutatott bizonyítékot a karcinogén potenciálra.
Reprodukciós toxicitás
A reprodukciós toxicitási vizsgálatokban hatásokat csak olyan expozíciók esetén észleltek, amelyek kellően meghaladják a legnagyobb humán expozíciót, így azok a klinikai alkalmazás szempontjából csekély relevanciával rendelkeznek.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
povidon K90
mikrokristályos cellulóz
laktóz monohidrát
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
kroszpovidon
sztearinsav
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C-on, az eredeti csomagolásban tárolandó a nedvességtől való védelem érdekében.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Emperin 8 mg tabletta: 30 db, 50 db, 100 db vagy 120 db tabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Emperin 16 mg tabletta: 20 db, 30 db, 42 db, 50 db, 60 db, 84 db vagy 100 db tabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Egis Gyógyszergyár Zrt.
1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
Emperin 8 mg tabletta: OGYI-T-21 087/01 100×
Emperin 16 mg tabletta: OGYI-T-21 087/02 60×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. december 2.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. március 8.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2020. augusztus 18.