1. A GYÓGYSZER NEVE
Eptifibatide Rompharm 0,75 mg/ml oldatos infúzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Az oldatos infúzió 0,75 mg eptifibatidot tartalmaz milliliterenként.
Egy, oldatos infúziót tartalmazó 100 ml-es injekciós üveg 75 mg eptifibatidot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag:
100 ml-es üvegenként 156 mg nátriumot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos infúzió.
Tiszta, látható részecskéktől gyakorlatilag mentes, színtelen, steril oldat.
Az oldalt pH-ja 5,0-5,5.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az Eptifibatide Rompharm acetilszalicilsavval és frakcionálatlan heparinnal történő alkalmazásra készült.
Az Eptifibatide Rompharm a korai myocardialis infarctus megelőzésére szolgál instabil anginában vagy non-Q infarktusban szenvedő felnőtteknél, ha az utolsó mellkasi fájdalom 24 órán belül jelentkezett és elektrokardiogram (EKG) eltéréssel és/vagy szívenzimszint-emelkedéssel járt.
Az Eptifibatide Rompharm-kezelés azon betegek számára a legelőnyösebb, akiknél jelentős a myocardialis infarctus kialakulásának a veszélye, a heveny anginás panaszok jelentkezését követő 3-4 napos időszakban, beleértve a korai PTCA-ra (percutan transluminalis coronaria angioplasticára) szoruló betegeket is (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás
Ez a készítmény csak kórházi felhasználásra szolgál és csak olyan szakorvos alkalmazhatja, aki jártas akut coronaria-szindrómák kezelésében.
Az Eptifibatide Rompharm 0,75 mg/ml oldatos infúziót az Eptifibatide Rompharm 2 mg/ml oldatos injekcióval együtt kell alkalmazni.
Heparin egyidejű adása ajánlott, hacsak az nem ellenjavallt valamilyen okból, például az anamnézisben szereplő, a heparin alkalmazásával összefüggő thrombocytopenia miatt (lásd „Heparin adás”, 4.4 pont). Az Eptifibatide Rompharm acetilszalicilsavval történő együttadásra is alkalmas, tekintve, hogy az az akut coronaria szindrómában szenvedő betegek standard kezelésének része, amennyiben adása nem ellenjavallt.
Adagolás
Felnőttek (18 éves és a felett) instabil anginával (UA) vagy non-Q myocardialis infarctussal (NQMI)
A diagnózis felállítása után az ajánlott adag 180 mikrogramm/ttkg/perc intravénás bólusban, amilyen hamar csak lehet, amit legfeljebb 72 óráig tartó folyamatos infúzió követ 2 mikrogramm/ttkg/perc adagban, a koszorúér bypass graft műtét (CABG) elkezdéséig, vagy a kórházból történő elbocsátásig (amelyik előbb bekövetkezik). Ha az eptifibatid alkalmazásának ideje alatt perkután koszorúér intervenciót (PCI) végeznek, az infúziót a PCI-t követően 20-24 óráig folytatni kell, a kezelés teljes időtartama 96 óra lehet.
Sürgősségi vagy szemi-elektív műtétek
Ha a betegnek sürgősségi ellátásra vagy sürgős szívsebészeti beavatkozásra van szüksége az eptifibatid-kezelés folyamán, az infúziót azonnal le kell állítani. Ha a beteg szemi-elektív műtétre kerül, az eptifibatid infúziót úgy kell leállítani, hogy a thrombocyta-funkció visszatérhessen a normál tartományba.
Májkárosodás
A májkárosodásban szenvedő betegre vonatkozó tapasztalat nagyon korlátozott. Azoknak a
májkárosodásban szenvedő betegeknek, akiknek a véralvadása érintett lehet, csak elővigyázatossággal adható (lásd 4.3 pont, protrombinidő). Klinikailag jelentős májkárosodásban szenvedő betegeknek ellenjavallt.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknek (kreatinin-clearance ≥ 30 – < 50 ml/perc) 180 mikrogramm/ttkg adása javasolt intravénás bolusban, melyet 1,0 mikrogramm/ttkg/perc adagú folyamatos infúzió követ, a kezelés egész időtartama alatt. Ez az ajánlás farmakodinámiás és farmakokinetikai adatokon alapul. Ugyanakkor, a rendelkezésre álló klinikai evidenciák nem alkalmasak annak megerősítésére, hogy ez a dózismódosítás változatlan terápiás hasznot eredményez (lásd 5.1 pont). Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Gyermekek és serdülők
Az eptifibatid biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra.
A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.2 és a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
Nem alkalmazható az Eptifibatide Rompharm-kezelés a következő esetekben:
- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
- bizonyított gastrointestinalis vérzés, jelentős húgy-ivarszervi vérzés, illetve egyéb kóros vérzés a kezelést megelőző 30 napban;
- a kórelőzményben szereplő, a kezelést megelőző 30 napon belül kialakult stroke vagy bármilyen vérzéses stroke az anamnézisben;
- a kórelőzményben szereplő ismert intracranialis betegség (daganat, arteriovenosus malformáció, aneurysma);
- a kezelést megelőző 6 hetes időszakban elvégzett jelentős műtét vagy elszenvedett súlyos trauma;
- a kórelőzményben szereplő vérzéses diathesis;
- thrombocytopenia (< 100 000 sejt/mm3);
- protrombinidő hosszabb, mint a kontroll 1,2-szerese vagy a Nemzetközi Normalizált Arány (INR) ≥ 2,0;
- súlyos hypertonia (szisztolés vérnyomás > 200 Hgmm, vagy a diasztolés vérnyomás > 110 Hgmm antihipertenzív kezelés mellett);
- súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance < 30 ml/perc), vagy ha a beteg dialízisre szorul;
- klinikailag jelentős májkárosodás;
- egyéb parenterális glikoprotein (GP) IIb/IIIa inhibitor egyidejű alkalmazása, vagy ha ezt tervezik.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Vérzés
Az Eptifibatide Rompharm olyan antithrombotikus gyógyszer, amely a thrombocyta-aggregáció gátlásán keresztül hat, ezért a betegeknél a kezelés ideje alatt a vérzés jeleire figyelni kell (lásd 4.8 pont). A nőknél, időseknél, alacsony testtömegű vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő
(kreatinin-clearance > 30 – < 50 ml/perc) betegeknél fokozott lehet a vérzésveszély, ezért az ilyen betegeket a vérzés szempontjából gondosan monitorozni kell.
Fokozott vérzésveszély figyelhető meg azoknál a betegeknél is, akiknél korán (pl. mindjárt a diagnózis felállítása után) kezdik el az eptifibatid adását, azokhoz képest, akik közvetlenül a PCI előtt kapják, amint az az EARLY ACS vizsgálatban látható. Az EU-ban jóváhagyott adagolástól eltérően, ebben a vizsgálatban minden beteg kétszeri bolust kapott az infúzió előtt (lásd 5.1 pont).
Perkután artéria beavatkozásokra kerülő betegeknél a vérzés leggyakrabban az artériaszúrás helyén jelentkezik. Minden lehetséges vérzésforrást (pl. a katéterek bevezetési helyeit, az artériás-, vénás- vagy tűszúrási pontokat, sebeket, a tápcsatornát és a húgy-ivarszerveket) gondosan figyelni kell. Egyéb lehetséges vérzésforrásokra, mint a központi és perifériás idegrendszer és a retroperitoneum, szintén gondolni kell.
Mivel az Eptifibatide Rompharm gátolja a thrombocyta-aggregációt, elővigyázatosság szükséges, ha olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek befolyásolják a véralvadást, mint például a tiklopidin, a klopidogrel, a trombolitikus gyógyszerek, az orális antikoagulánsok, a dextrán oldatok, az adenozin, a szulfinpirazon, a prosztaciklin, a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy a dipiridamol (lásd 4.5 pont).
Az eptifibatid és az alacsony molekulatömegű heparinok együttes alkalmazására vonatkozóan nincs tapasztalat.
Csak korlátozott terápiás tapasztalat áll rendelkezésre az eptifibatiddal olyan betegeknél, akiknél a trombolitikus kezelés általában ajánlott (pl. akut transzmurális myocardialis infarktus új kóros Q- hullámmal, vagy elevált ST-szakasz vagy bal Tawara-szárblokk az EKG-n). Ezért az Eptifibatide Rompharm alkalmazása ilyen körülmények között nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Azonnal le kell állítani az Eptifibatide Rompharm infúziót, ha trombolitikus kezelést szükségessé tevő körülmény merül fel, vagy a betegnek CABG műtétre kell kerülnie, vagy intraaortikus ballonpumpára van szüksége.
Ha súlyos, nyomással nem szüntethető vérzés jelentkezik, azonnal le kell állítani az Eptifibatide Rompharm infúziót és az egyidejűleg adott nem frakcionált heparint is.
Artériás beavatkozások
Az eptifibatid-kezelés alatt jelentősen megnő a vérzések száma, különösen a femorális artéria környékén, ahol a katéter hüvelyét (introducer, sheath) bevezetik. Vigyázni kell, hogy csak az artéria elülső falát szúrják meg. Az artériás hüvelyt akkor lehet eltávolítani, ha az alvadás visszatért a normál értékre (pl. az aktivált alvadási idő [ACT] kevesebb, mint 180 másodperc (rendszerint 2–6 órával a heparin kezelés leállítása után). A bevezető hüvely eltávolítását követően gondos vérzéscsillapítást kell biztosítani, szoros megfigyelés mellett.
Thrombocytopenia és a GP IIb/IIIa inhibitorokkal összefüggő immunogenitás
Az Eptifibatide Rompharm gátolja a thrombocytaaggregációt, de úgy tűnik, hogy a thrombocyták életképességét nem befolyásolja. Ahogy a klinikai vizsgálatokban kimutatták, a thrombocytopenia gyakorisága alacsony, és az eptifibatiddal vagy a placebóval kezelt betegeknél hasonló. Thrombocytopeniát – beleértve az akut, súlyos thrombocytopeniát is – figyeltek meg az eptifibatid forgalomba hozatalt követő alkalmazása során (lásd 4.8 pont).
A mechanizmus (legyen akár immun- és/vagy nem immunmediált), melynek révén az eptifibatid kiválthatja a thrombocytopeniát, nem teljesen ismert. Mindazonáltal, az eptifibatid-kezelés olyan antitestek előfordulásával járt együtt, melyek felismerik az eptifibatid által elfoglalt GP IIb/IIIa-t, ez pedig immunmediált mechanizmusra utal. A GP IIb/IIIa inhibitor első beadását követően előforduló thrombocytopenia magyarázható lehet azzal a ténnyel, hogy az antitestek egyes egészséges személyekben természetes módon jelen vannak.
Mivel akár valamely GP IIb/IIIa ligand-mimetikus gyógyszer (mint az abciximab vagy az eptifibatid) ismételt alkalmazásához, akár egy GP IIb/IIIa inhibitor első beadásához társulhatnak immunmediált thrombocytopeniás reakciók, rendszeres ellenőrzés szükséges, azaz a vérlemezkeszámot a kezelés előtt, majd a beadást követően hat órán belül, továbbá ezután naponta legalább egyszer ellenőrizni kell a kezelés során, valamint váratlan vérzési tendencia klinikai jeleinek jelentkezése esetén azonnal.
Ha a thrombocytaszám igazoltan 100 000/mm3 alá csökken, vagy akut, súlyos thrombocytopeniát figyelnek meg, mérlegelni kell minden, ismerten vagy gyaníthatóan thrombocytopeniás hatással rendelkező gyógyszer (pl. eptifibatid, heparin és klopidogrél) alkalmazásának azonnali felfüggesztését. A vérlemezke-transzfúzió alkalmazásáról szóló döntésnek egyéni klinikai megítélésen kell alapulnia.
Azoknál a betegeknél, akik korábban más parenterális GP IIb/IIIa inhibitorok adására immunmediált thrombocytopeniával reagáltak, nincs adat az eptifibatid alkalmazásával kapcsolatban. Ezért nem ajánlott eptifibatidot adni olyan betegeknek, akiknél korábban GP IIb/IIIa inhibitorokkal – köztük eptifibatiddal is – kapcsolatban immunmediált thrombocytopeniát tapasztaltak.
Heparin adása
A heparin adása ajánlott, ha ellenjavallatok (pl. a heparin alkalmazásával összefüggésben kialakult thrombocytopenia az anamnézisben) nem állnak fenn.
UA/NQMI: 70 kg és annál nagyobb testtömegű betegeknél 5000 egység bólus adása ajánlott, amit folyamatos intravénás infúzió követ 1000 egység/órával. Ha a beteg testtömege kevesebb 70 kg-nál, 60 egység/ttkg bólus ajánlott, amit 12 egység/ttkg/óra infúzió követ. Az aktivált parciális tromboplasztinidőt (aPTT) kell monitorozni, és 50 –70 másodperc között kell tartani; 70 másodperc felett a vérzés kockázata fokozódhat.
Ha UA/NQMI esetén PCI-t végeznek, az aktivált alvadási időt (ACT) monitorozni kell és az értékét 300–350 másodperc között tartani. Le kell állítani a heparin adását, ha az ACT meghaladja a 300 másodpercet; nem adható addig, míg az ACT 300 másodperc alá nem csökken.
A laboratóriumi értékek monitorozása
Az Eptifibatide Rompharm infúzió alkalmazása előtt a következő laboratóriumi vizsgálatok elvégzése ajánlott a fennálló véralvadási zavarok kimutatására: protrombinidő (PT) és aPTT, szérum-kreatinin, thrombocytaszám, hemoglobin és hematokrit érték. A hemoglobint, a hematokrit értéket és thrombocytaszámot monitorozni kell a kezelés kezdetét követően hat órával, és a kezelés ideje alatt legalább naponta egyszer (vagy gyakrabban, ha jelentős csökkenés van). Ha a thrombocytaszám 100 000/mm3 alá csökken, további thrombocytaszám-meghatározások szükségesek a pseudothrombocytopenia kizárására. Állítsa le a nem frakcionált heparin adását. PCI-re kerülő betegeknél az ACT-is mérni kell.
Nátrium
Az Eptifibatide Rompharm 0,75 mg/ml oldatos infúzió 100 ml-es üvegenként 155,80 mg nátriumot tartalmaz, amely felnőtteknél megfelel a WHO által javasolt napi maximum 2 g nátriumbevitel 7,79%-ának.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Warfarin és dipiridamol
Az eptifibatid valószínűleg nem növeli a warfarin és a dipiridamol egyidejű adásával összefüggő nagyobb és kisebb vérzés veszélyét. Azoknál az eptifibatiddal kezelt betegeknél, akiknél a protrombidő (PT) > 14,5 másodperc volt és egyidejűleg warfarint kaptak, nem észlelték a vérzésveszély fokozódását.
Eptifibatid és thrombolyticus szerek
Thrombolyticus kezelésben részesülő betegek esetében kevés a tapasztalat az eptifibatid alkalmazásával kapcsolatban. Egy PCI-val kezelt, ill. egy másik, akut myocardialis infarctust elszenvedett betegeken elvégzett vizsgálat eredményei alapján nincs konzekvens bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a plazminogén aktivátorral egyidejűleg adott eptifibatid fokozná az enyhe vagy a súlyos vérzés kockázatát. Egy, akut myocardialis infarctusos betegek körében végzett vizsgálat tapasztalatai szerint sztreptokinázzal együttadva az eptifibatid fokozhatja a vérzés veszélyét. Egy akut ST-elevációs myocardialis infarctusos betegek körében végzett vizsgálatban a csökkentett adagban eptifibatiddal együtt adott tenektepláz a placebo és az eptifibatid egyidejű adásához képest jelentős mértékben növelte mind a nagy, mind a kis vérzések kockázatát.
Egy, 181 akut myocardialis infarktusban szenvedő beteg bevonásával végzett vizsgálat során az eptifibatidot (180 mikrogramm/ttkg bólust követően 72 órán át 2 mikrogramm/ttkg/perc infúzió) sztreptokinázzal (1,5 millió egység 60 perc alatt) adták együtt. A leggyorsabb ütemben infundált (1,3 és 2,0 mikrogramm/ttkg/perc) eptifibatiddal kezelt csoportokban nagyobb volt a vérzés gyakorisága és a transzfúziós szükséglet, mint a monoterápiaként adott sztreptokinázzal kezelt csoportban.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az eptifibatid tekintetében.
Az állatokon végzett kísérletek nem kielégítőek a terhesség, embrionális/magzati fejlődés, szülés vagy a szülés utáni fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pontban). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Eptifibatide Rompharmot a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az eptifibatid kiválasztódik-e az anyatejbe. A kezelés idejére ajánlott a szoptatás megszakítása.
Termékenység
Az eptifibatid humán termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Nem értelmezhető, mivel az Eptifibatide Rompharm csak kórházban fekvő betegnek adható.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az eptifibatiddal kezelt betegek által észlelt mellékhatások többsége általában vérzéssel vagy olyan cardiovascularis eseményekkel volt kapcsolatos, amelyek ebben a betegcsoportban gyakran előfordulnak.
Klinikai vizsgálatok
Két III. fázisú klinikai vizsgálat (PURSUIT és ESPRIT) szerepelt a mellékhatások gyakoriságának meghatározására használt adatforrások között. A vizsgálatok rövid leírása alább található.
PURSUIT: Ez egy randomizált, kettős vak vizsgálat volt, az eptifibatid biztonságosságának és hatásosságának értékelésére placebóval összehasonlítva, a mortalitás és a myocardialis (re)infarctusok csökkentése szempontjából, instabil anginában vagy non-Q myocardialis infarctusban szenvedő betegeknél.
ESPRIT: Ez egy kettős vak, multicentrikus, randomizált, parallel csoportos, placebokontrollos vizsgálat volt, az eptifibatid terápia biztonságosságának és hatásosságának értékelésére stent-beültetéssel végzett, nem sürgős percutan coronaria interventióra (PCI) váró betegeken.
A PURSUIT-vizsgálatban a kórházból való távozás és a 30. napi kontroll között eltelt időben bekövetkezett vérzéses és nem vérzéses eseményeket gyűjtötték össze. Az ESPRIT-vizsgálatban a vérzéses eseményeket 48 óra után, a nem vérzéses eseményeket a 30. napon jelentették. Jóllehet, mind a PURSUIT-, mind az ESPRIT-vizsgálatban a súlyos és az enyhe vérzések gyakoriságát a Thrombolysis in Myocardial Infarction TIMI vérzési kritériumok alapján kategorizálták, a PURSUIT adatokat 30 napon belül gyűjtötték össze, míg az ESPRIT adatok a 48 órán belül vagy a kórházból való távozásig bekövetkezett eseményekre korlátozódva, attól függően, hogy melyik volt előbb.
A nemkívánatos hatások szervrendszerenként és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra. A gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert
(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Ezek abszolút bejelentési gyakoriságok, a placeboarányok figyelembevétele nélkül. Egy adott mellékhatásnál, ha a mind a PURSUIT-, mind az ESPRIT-vizsgálatból voltak adatok, a mellékhatások gyakoriságának meghatározásához a legmagasabb jelentett előfordulási gyakoriságot használták fel.
Megjegyezendő, hogy nem minden mellékhatás esetében állapítottak meg ok-okozati összefüggést.
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon gyakori |
Vérzés (súlyos és enyhe vérzések, köztük az arteria femoralison történt bemeneti hellyel, CABG-vel összefüggő, gyomor- és bélrendszeri, húgy- ivarszervi, retroperitonealis, intracranialis, haematemesis, haematuria, szájüregi/oropharyngealis, haemoglobin/haematocrit-csökkenés és egyéb). |
|
Nem gyakori |
Thrombocytopenia. |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
|
|
Nem gyakori |
Agyi ischaemia. |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
|
|
Gyakori |
Szívmegállás, kamrafibrilláció, kamrai tachycardia, pangásos szívelégtelenség, atrioventricularis blokk, pitvarfibrilláció. |
|
Érbetegségek és tünetek |
|
|
Gyakori |
Shock, hypotonia, phlebitis. |
A szívmegállás, a pangásos szívelégtelenség, a pitvarfibrilláció, a hypotonia és a shock, melyek a PURSUIT-vizsgálatban gyakran jelentett események voltak, amik az alapbetegséggel is összefüggésbe hozhatók.
Az eptifibatid adásával összefüggésben nőtt a TIMI vizsgálati csoport kritériumai alapján definiált súlyos és enyhe vérzések gyakorisága. Az ajánlott terápiás adagokban, ahogy azt a közel 11 000 beteget vizsgáló PURSUIT-vizsgálatban alkalmazták, a vérzés volt a leggyakrabban észlelt szövődmény az eptifibatid-kezelés alatt. A leggyakoribb vérzéses szövődmények az invazív kardiológiai beavatkozásokkal voltak kapcsolatosak (koszorúér bypass graft műtéttel [CABG] kapcsolatban vagy az arteria femoralis katéterezés helyén jelentkeztek).
Enyhe vérzésnek minősült a PURSUIT-vizsgálatban a spontán makroszkópos haematuria, a spontán haematemesis, a több mint 3 g/dl hemoglobinszint-csökkenéssel járó, látható vérvesztés vagy a több mint 4 g/dl-es hemoglobinszint-csökkenés, látható vérzésforrás nélkül. Ebben a vizsgálatban az eptifibatid-kezelés nagyon gyakori szövődménye volt az enyhe fokú vérzés (>1/10 vagy 13,1% az eptifibatid- vs. 7,6% a placebocsoportban). A vérzéses események gyakoribbak voltak a PCI alatt egyidejűleg heparint is kapó betegeknél, ha az ACT meghaladta a 350 másodpercet (lásd 4.4 pont, Heparin adása).
A PURSUIT-vizsgálatban az intracranialis vérzést vagy a hemoglobin-koncentráció 5 g/dl-nél nagyobb arányú csökkenését minősítették súlyos vérzésnek. A súlyos vérzés szintén nagyon gyakori volt a PURSUIT-vizsgálatban, és gyakrabban tapasztalták az eptifibatiddal, mint a placebóval kezelt betegeknél (> 1/10 vagy 10,8% versus 9,3%), viszont ritkán fordult elő a vizsgálat elkezdését követő 30 napon belül CABG-re nem kerülő betegek túlnyomó többségénél. A CABG-n áteső betegek esetében az eptifibatid nem növelte a vérzés gyakoriságát a placebot kapó betegekhez képest. A PCI-ben részesülő betegek alcsoportjában gyakran figyeltek meg súlyos vérzést, az eptifibatiddal kezelt betegek 9,7%-ánál, szemben a placebót kapott betegek 4,6%-ával.
A súlyos vagy életveszélyes vérzéses események gyakorisága az eptifibatid-csoportban 1,9% volt, összehasonlítva a placebocsoportban észlelt 1,1%-kal. Az eptifibatid-kezelés következtében mérsékelten növekedett a transzfúzió iránti igény (11,8% versus 9,3% a placebocsoportban).
Az eptifibatid-kezelés alatt észlelt változások az ismert farmakológiai hatás, azaz a vérlemezke aggregáció-gátlásának eredményei. Ezért a vérzéssel összefüggő laboratóriumi paraméterek (pl. a vérzési idő) változásai gyakoriak és várhatóak. A májfunkciós értékekben (SGOT /AST/, SGPT /ALT/, bilirubin, alkalikus foszfatáz) és a vesefunkciós értékekben (szérum-kreatinin, vér karbamid-nitrogén) nem észleltek látható különbséget az eptifibatiddal és a placebóval kezelt betegek között.
Forgalomba kerülés utáni tapasztalatok
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon ritka |
Fatális kimenetelű vérzés (többségük központi és perifériás idegrendszeri betegségekkel volt kapcsolatban: cerebralis vagy intracranialis vérzések); tüdővérzés, akut, súlyos thrombocytopenia, haematoma. |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
|
|
Nagyon ritka |
Anaphylaxiás reakciók. |
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
|
|
Nagyon ritka |
Bőrkiütés, az alkalmazás helyén jelentkező rendellenességek, például urticaria. |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az eptifibatid túladagolásával kapcsolatos humán tapasztalatok rendkívül korlátozottak. A véletlen nagy bólus adagokkal, túladagolásként jelentett gyors infúzióval vagy nagy kumulatív dózisokkal összefüggő súlyos mellékhatásokra utaló jelek nem voltak. A PURSUIT vizsgálatban kilenc olyan beteg volt, akik az ajánlott adagnál több mint kétszer nagyobb bólus és/vagy infúziós adagot kaptak, vagy akiknél a vizsgáló úgy ítélte meg, hogy túladagolást szenvedtek. Ezeknél a betegeknél nem jelentkezett túlzott mértékű vérzés, bár egy, CABG műtéten átesett beteg esetében mérsékelt vérzést jelentettek. Egyetlen betegnél sem alakult ki intracranialis vérzés.
Elméletileg az eptifibatid túladagolása vérzést eredményezhet. Mivel a felezési ideje rövid és a clearance-e gyors, az eptifibatid hatása leállítható az infúzió leállításával. Így, bár az eptifibatid dializálható, a dialízis szükségessége nem valószínű.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antitrombotikus gyógyszerek (trombocitaaggregáció-gátlók, kivéve heparin)
ATC kód: B01A C16
Hatásmechanizmus
Az eptifibatid hat aminosavat, köztük egy cisztein-amidot és egy merkaptopropionil (dezamino- ciszteinil) gyököt tartalmazó szintetikus heptapeptid, a thrombocyta-aggregáció gátlója és az RGD (arginin-glicin-aszpartát)-mimetikumok csoportjába tartozik.
Az eptifibatid a fibrinogén, a von Willebrand faktor és egyéb adhéziós ligandok glycoprotein (GP) IIb/IIIa receptorokhoz történő kötődésének megakadályozásával reverzibilisen gátolja a thrombocyta-aggregációt.
Farmakodinámiás hatások
Az eptifibatid a thrombocyta-aggregációt dózis- és koncentrációfüggő módon gátolja, ahogy azt kimutatták az ex vivo thrombocyta-aggregációs vizsgálatokkal az adenozin-difoszfát (ADP) és egyéb, thrombocyta-aggregációt indukáló agonisták segítségével. Az eptifibatid hatása a 180 mikrogramm/ttkg-os bólus adása után azonnal megfigyelhető. Ha ezt követően 2,0 mikrogramm/ttkg/perc-es folyamatos infúziót adtak, fiziológiás kalcium-koncentráció mellett a betegek több mint 80%-ánál > 80%-ban gátolta az ADP-vel kiváltott ex vivo thrombocyta-aggregációt.
A thrombocyta-gátlás könnyen visszafordítható volt, és a thrombocyta-funkció visszatért a kiindulási értékhez (> 50%-os thrombocyta-aggregáció) a 2,0 mikrogramm/ttkg/perc-es folyamatos infúzió leállítását követően négy órával. Instabil anginában és non-Q myocardialis infarktusban szenvedő betegeknél fiziológiás kalcium-koncentrációknál (D-fenilalanin-L-propil-L-arginin klórmetil keton antikoagulánssal) mért, ADP-vel indukált ex vivo thrombocyta-aggregáció koncentrációfüggő gátlást mutatott, ahol az IC50 (50%-os gátló-koncentráció) körülbelül 550 ng/ml, az IC80 (80%-os gátló- koncentráció) pedig 1100 ng/ml volt.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a thrombocyta-gátlásra vonatkozóan. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc) a 2 mikrogramm/ttkg/perc dózis alkalmazását követő 24. órában
100%-os gátlást értek el. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc), akik 1 mikrogramm/ttkg/perc dózist kaptak, a 24. órában 80%-os gátlást értek el a betegek több, mint 80%-ánál.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
PURSUIT-vizsgálat
Az instabil anginával (UA)/non-Q myocardialis infarktussal (NQMI) kapcsolatos pivotális vizsgálat volt a PURSUIT. A kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatot 726 centrumban, 27 országban végezték, amibe 10 948 UA-ban vagy NQMI-ban szenvedő beteget vontak be. A betegeket csak akkor lehetett bevonni, ha ≥10 perces nyugalmi szívizom ischemiájuk volt az elmúlt 24 óra során, és:
vagy ST-szakasz eltérésük volt: 30 percnél rövidebb ideig észlelhető ST depresszió > 0,5 mm, vagy perzisztáló, 0,5 mm-nél nagyobb ST eleváció, ami reperfúziós kezelést vagy trombolitikus kezelést nem tett szükségessé, T hullám inverzió (> 1 mm),
vagy emelkedett volt a CK-MB.
A betegek randomszerűen placebót, vagy eptifibatidot kaptak, az eptifibatid adagja 180 mikrogramm/ttkg bólust követően 2,0 mikrogramm/ttkg/perc infúzióban (180/2,0), vagy 180 mikrogramm/ttkg bólust követően 1,3 mikrogramm/ttkg/perc infúzió (180/1,3) volt.
Az infúzió adását a kórházból történő elbocsátásig, a koszorúér artériás bypass graft műtétig (CABG) vagy akár 72 óráig adták, attól függően, hogy melyik következett be előbb. Ha PCI-t végeztek, az eptifibatid infúziót folytatták a beavatkozás után 24 órán át, és így az infúzió maximális időtartama 96 óra lehetett.
A 180/1,3 vizsgálati kart a protokollban előírt időközi elemzés után megszüntették, ugyanis kiderült, hogy a két aktív gyógyszerrel kezelt betegcsoportban nagyjából azonos a vérzés gyakorisága.
A betegeket a vizsgálati központban szokványos klinikai előírásoknak megfelelően kezelték, ennek megfelelően központonként és országonként különbözött az angiográfia, a PCI és a CABG gyakorisága. A PURSUIT résztvevőinek 13%-át kezelték PCI-vel az eptifibatid infúzió ideje alatt; e betegek mintegy felének koszorúereibe sztenteket helyeztek be, 87%-uk gyógyszeres kezelésben részesült (nem végeztek PCI-t az eptifibatid infúzió ideje alatt).
A betegek túlnyomó többsége (naponta egyszer 75-325 mg) acetilszalicilsavat is kapott. A kezelőorvos belátása szerint frakcionálatlan heparint is alkalmaztak, rendszerint 5000 E intravénás bolusban, majd 1000 E/óra folyamatos infúzióban. A heparin kezeléssel 50-70 másodperc közé igyekeztek beállítani az aktivált parciális tromboplasztinidőt. A randomizálást követő 72 órán belül összesen 1250 betegnél végeztek PCI-t, és ezekben az esetekben az intravénás frakcionálatlan heparinnal az aktivált alvadási időt (ACT) 300-350 másodperc között tartották.
A vizsgálat elsődleges végpontja a bármilyen okból vagy újabb myocardialis infarktusból (MI) származó halál volt a randomizálást követő 30 napon belül (az értékelést egy Klinikai Esemény Bizottság [Clinical Events Comittee; CEC] végezte, amely előtt a beteg besorolása nem volt ismert). A MI komponensnek a meghatározás szerint tünetmentesnek kellett lennie, és CK-MB enzim emelkedéssel vagy új Q hullám megjelenésével kellett járnia.
A placebóval összehasonlítva a 180/2,0 adagban adott eptifibatid szignifikánsan csökkentette az elsődleges végponti események gyakoriságát (1. táblázat): ez 1000 kezelt beteg esetében 15 esemény prevencióját jelenti.
|
1. táblázat: Halálozási incidencia/CEC által MI-nak ítélt esemény incidenciája („randomizáció szerint kezelt” populáció) |
|||
|
Idő |
Placebo |
Eptifibatid |
p-érték |
|
30 nap |
743/4697 (15,8 %) |
667/4680 (14,3 %) |
0,034a |
|
a: placebo és eptifibatid közötti különbség Pearson-féle khi-négyzet tesztje. |
|||
Az elsődleges végpontra vonatkozó eredmények elsősorban a myocardialis infarctus előfordulásának tulajdoníthatók. A végponti események gyakoriságának csökkenése az eptifibatidot kapó betegeknél már a kezelés elején (az első 72–96 órában) észlelhető volt és ez a csökkenés 6 hónapon át fennmaradt, a mortalitásra kifejtett bármilyen jelentős hatás nélkül.
Az eptifibatid-kezelés azon betegek számára a legelőnyösebb, akik esetében a heveny anginás panaszok jelentkezését követő 3–4 napos időszakban jelentős a myocardialis infarctus kialakulásának veszélye.
Epidemiológiai vizsgálatok eredményei alapján a következő kockázati tényezők fennállása esetén nagyobb a cardiovascularis szövődmények gyakorisága:
- életkor
- tachycardia vagy hypertonia
- perzisztáló vagy ismétlődő angina pectoris
- kifejezett EKG-elváltozások (különösen az ST-szakasz rendellenességei)
- a myocardialis enzimek és markerek (pl. CK-MB, troponinok, stb.) aktivitásának fokozódása, valamint
- szívelégtelenség.
A PURSUIT-vizsgálatot olyan időszakban végezték, amikor az akut coronaria-szindrómák standard kezelése a thrombocyta ADP-receptor (P2Y12) antagonisták alkalmazását és a coronaria sztentek rutinszerű használatát illetően eltért a jelenlegitől.
ESPRIT-vizsgálat
Az ESPRIT (a thrombocyta IIb/IIIa receptor fokozott szupressziója eptifibatid-kezeléssel) egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálat volt (n = 2064) intracoronariás sztenteléssel végzett, nem sürgős PCI-re kerülő betegek körében.
Minden beteg a rutin standard kezelést kapta, valamint véletlenszerűen placebót vagy eptifibatidot (2 bólus adag 180 mikrogramm/ttkg-mal és folyamatos infúzió a kórházból történő távozásig vagy maximum 18–24 óráig).
Az első bólust és az infúziót szimultán kezdték el, közvetlenül a PCI beavatkozás előtt, és a második bólus tíz perccel az első után következett. Az infúzió sebessége 2,0 mikrogramm/ttkg/perc volt azoknál a betegeknél, akiknek a szérum kreatininszintje ≤175 mikromol/l volt, és 1,0 mikrogramm/ttkg/perc azoknál, akiknek a szérum kreatininértéke 175–350 mikromol/l között volt.
Az eptifibatid vizsgálati karon gyakorlatilag az összes beteg kapott acetilszalicilsavat (99,7%), és 98,1%-uk kapott valamilyen tienopiridint (95,4%-ban klopidogrel és 2,7%-ban tiklopidin). A PCI napján, a katéterezés előtt a betegek 53,2%-a kapott valamilyen tienopiridint (klopidogrel 52,7% tiklopidin 0,5%) – általában telítő dózisként (300 mg-ot vagy többet). A placebokar ezzel összehasonlítható volt (acetilszalicilsav 99,7%, klopidogrel 95,9%, tiklopidin 2,6%).
Az ESPRIT-vizsgálatban a heparint a PCI alatt egyszerűsített módszerrel adták, ami 60 egység/ttkg kezdő bólusból állt és a cél ACT 200–300 másodperc volt. A vizsgálat elsődleges végpontja a halál (H), MI, sürgős sztentelt ér revascularisatio (UTVR) és a GP IIb/IIIa inhibitorral végzett életmentő akut antitrombotikus kezelés (RT) volt a besorolást követő 48 órán belül.
A MI meghatározása a CK-MB központi laboratóriumi kritériumai alapján történt. Ehhez a diagnózishoz a PCI beavatkozást követő 24 órában a CK-MB értékeknek legalább kétszer kellett meghaladniuk a normálérték felső határának háromszorosát, így a CEC jóváhagyása nem volt szükséges. A MI-t a vizsgálói jelentés CEC általi jóváhagyását követően is lehetett jelenteni.
Az elsődleges végpontelemzés [a halál, MI, a sürgős sztentelt ér revascularisatio (UTVR) és a trombolitikus segítség (TBO) négyes összetétele 48 óránál] az eptifibatid-csoportban 37%-os relatív és 3,9%-os abszolút csökkenést mutatott (6,6% esemény szemben a 10,5%-kal, p = 0,0015). Az elsődleges végpontra vonatkozó eredmények főként az enzimatikus – a PCI után a szívenzimek korai emelkedésével meghatározott – MI előfordulásában észlelt csökkenésnek tulajdoníthatók (a 92 MI-ból 80 a placebocsoportban, az 56 MI-ból pedig 47 az eptifibatid-csoportban). Az ilyen enzimatikus MI klinikai jelentősége még ellentmondásos.
Hasonló eredményeket kaptak a 30. napon értékelt másodlagos végpontokon; a halál, az MI és az UTVR hármas összetétele, valamint a halál és az MI még jelentősebb kombinációja.
A végponti események gyakoriságának csökkenése az eptifibatidot kapó betegeknél a kezelés korai szakaszában jelentkezett. Ezt követően további javulás egy évig nem volt.
A vérzési idő megnyúlása
Az eptifibatid intravénás bólusban és infúzióban történő adás a vérzési idő ötszörös megnyúlását okozza. A megnyúlás gyorsan normalizálódik az infúzió leállítását követően, és a vérzési idő körülbelül 6 (2-8) óra alatt tér vissza a kiindulási értékre. Ha monoterápiaként adják, az eptifibatidnek nincs mérhető hatása a protrombinidőre (PT) vagy az aktivált parciális tromboplasztinidőre (aPPT).
EARLY ACS vizsgálat
Az EARLY ACS (Early Glycoprotein IIb/IIIa Inhibition in Non-ST-segment Elevation Acute Coronary Syndrome [korai glikoprotein IIb/IIIa gátlás nem-ST elevációs akut coronaria szindrómában]) vizsgálat az eptifibatid korai, rutinszerű alkalmazását hasonlította össze placebóval (eptifibatid késleltetett, átmeneti alkalmazásával kísérve a szívkatéteres laborban), antitrombotikus kezeléssel (acetilszalicilsav, nem frakcionált heparin, bivalirudin, fondaparinux vagy alacsony molekulatömegű heparin) kombinálva, nagy kockázatú NSTE ACS betegeknél. A vizsgálati gyógyszer 12 – 96 órás alkalmazását követően invazív stratégiát terveztek további kezelés céljából. A betegek végül kaphattak konzervatív gyógyszeres kezelést, kerülhettek koszorúér bypass graft műtétre (CABG) vagy percután coronaria intervencióra (PCI). Az EU-ban jóváhagyott adagolástól eltérően, a vizsgálatban a vizsgálati gyógyszert kétszeri bolusban alkalmazták (10 perces időeltéréssel) az infúzió előtt.
Ennél a nagy kockázatú, optimálisan kezelt NSTE ACS populációnál, akiket invazív stratégia szerint kezeltek, a korai rutinszerű eptifibatid-kezelés nem eredményezte 96 órán belül a halálozási arányból, myocardialis infarctusból (MI), sürgős revaszkularizációt igénylő visszatérő ischaemiából (RI-UR) és a trombolitikus segítségből (TBO - thrombolytic bail-out) álló elsődleges kompozit végpont statisztikailag szignifikáns csökkenését, összevetve a késleltetett, átmeneti eptifibatid-adagolással (9,3% a korai eptifibatid-csoportban vs 10,0% a késleltetett, átmeneti eptifibatid-adagolás mellett; esélyhányados = 0,920; 95%-os CI = 0,802-1,055; p = 0,234). A GUSTO-skála szerinti súlyos/életet veszélyeztető vérzés nem volt gyakori, és hasonló volt mindkét kezelési csoportban (0,8%). A GUSTO-skála szerinti közepesen súlyos vagy súlyos/életetveszélyes vérzés szignifikánsan gyakrabban fordult elő korai rutin eptifibatid-alkalmazás esetén (7,4% vs 5,0% a késleltetett, átmeneti eptifibatid-adagolás mellett; p < 0,001). Hasonló különbséget figyeltek meg a TIMI-skála szerinti súlyos vérzés vonatkozásában (118 [2,5%] korai rutinszerű kezelés vs 83 [1,8%] a késleltetett, átmeneti alkalmazás esetén; p = 0,016).
Az eptifibatid korai rutinszerű alkalmazása nem mutatott statisztikailag szignifikáns előnyt sem a konzervatív gyógyszeres kezelésben részesülő betegek alcsoportjában, sem a PCI-re vagy CABG-re kerülő betegek invazív beavatkozás előtti gyógyszeres kezelési periódusa alatt.
Az EARLY ACS vizsgálat egy post hoc analízisében a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazott dóziscsökkentés haszon/kockázat aránya nem egyértelmű. Az elsődleges végpont eseményrátája 11,9% volt azoknál a betegeknél, akik csökkentett dózist (1 mikrogramm/ttkg/perc) kaptak, szemben azoknál a betegeknél megfigyelt 11,2%-kal, akik a szokásos dózist (2 mikrogramm/ttkg/perc) kapták, miközben az eptifibatidot a korai rutinszerű módon alkalmazták (p = 0,81). Késleltetett átmeneti eptifibatid-adagolás mellett az eseményráta 10% volt azoknál a betegeknél, akik csökkentett dózist kaptak, szemben a szokásos dózisban részesült betegeknél észlelt 11,5%-kal (p = 0,61). TIMI-skála szerinti súlyos vérzés a csökkentett dózist (1 mikrogramm/ttkg/perc) kapó betegek 2,7%-ánál fordult elő, szemben a standard dózist (2 mikrogramm/ttkg/perc) kapó betegeknél megfigyelt 4,2%-kal, miközben az eptifibatidot a korai rutinszerű módon alkalmazták (p = 0,36). Az eptifibatid késleltetett átmeneti alkalmazás esetén a TIMI-skála szerinti súlyos események gyakorisága 1,4% vs 2,0% volt a csökkentett, illetve a szokásos dózist kapó betegeknél (p = 0,54). Nem figyeltek meg érdemi eltéréseket a súlyos vérzéses események előfordulásában a GUSTO skála alkalmazása esetén.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Az eptifibatid farmakokinetikája lineáris és a dózissal arányos a 90-250 mikrogramm/ttkg bólus adagok, és 0,5-3,0 mikrogramm/ttkg/perc infúziós sebesség esetén.
Eloszlás
2,0 mikrogramm/ttkg/perc infúzió esetén az egyensúlyi plazma eptifibatid koncentrációk 1,5-2,2 mikrogramm/ml között vannak coronaria betegeknél. Ezek a plazmakoncentrációk gyorsan kialakulnak, ha az infúziót 180 mikrogramm/ttkg-os bólus előzi meg.
Biotranszformáció
Az eptifibatid 25%-ban kötődik a humán plazmafehérjékhez. Ugyanebben a populációban a plazma felezési ideje körülbelül 2,5 óra, a plazma clearance 55-80 ml/ttkg/óra és az eloszlási térfogat körülbelül 185-260 ml/ttkg.
Elimináció
Egészséges önkéntesekben a teljes clearance 50%-áért a renális kiválasztás felelt, és a beadott mennyiség körülbelül 50%-a ürült ki változatlan formában. Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) az eptifibatid-clearance kb. 50%-kal csökken, és az egyensúlyi plazmaszintek mintegy megkétszereződnek.
Szabályszerű farmakokinetikai interakciós vizsgálatot nem végeztek. Azonban egy populációs farmakokinetikai vizsgálatban nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy farmakokinetikai kölcsönhatás lenne az eptifibatid és a következő, egyidejűleg adott gyógyszerek között: amlodipin, atenolol, atropin, kaptopril, kefazolin, diazepam, digoxin, diltiazem, difenhidramin, enalapril, fentanil, furoszemid, heparin, lidokain, lizinopril, metoprolol, midazolam, morfin, nitrátok, nifedipin, és warfarin.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az eptifibatiddal végzett toxikológiai vizsgálatok során a következő vizsgálatokat végezték: egyszeri és ismételt dózisú vizsgálatok patkányokon, nyulakon és majmokon, reprodukciós vizsgálatok patkányokon és nyulakon, in vitro és in vivo genetikai toxicitási vizsgálatok, irritációs, túlérzékenységi és antigenitási vizsgálatok. Az ilyen farmakológiai profillal rendelkező gyógyszerek esetében váratlan toxikus hatást nem észleltek, és az eredmények előre vetítették azt a klinikai tapasztalatot, hogy a legfontosabb mellékhatás a vérzés. Az eptifibatid esetében genotoxikus hatást nem figyeltek meg.
A fejlődési rendellenességek vizsgálatára az eptifibatidot folyamatos infúzióban adták vemhes patkányoknak napi 72 mg/ttkg/nap-ig terjedő összdózisban (ez körülbelül négyszerese az ajánlott, testfelszínre számított maximális emberi napi dózisnak), és vemhes nyulaknak napi 36 mg/ttkg/nap-ig terjedő összdózisban (ez körülbelül négyszerese az ajánlott, testfelszínre számított maximális emberi napi dózisnak). Ezek a vizsgálatok az eptifibatid termékenységet vagy a magzatot károsító hatását nem mutatták ki. Olyan állatfajokban végzett reprodukciós vizsgálatok, amelyekben az eptifibatid farmakokinetikája az emberéhez hasonló, nem állnak rendelkezésre. Ezért ezek a vizsgálatok nem alkalmasak arra, hogy az eptifibatid reproduktív funkciókra kifejtett toxicitását értékeljék (lásd 4.6 pont).
Az eptifibatid rákkeltő hatását hosszú időtartamú vizsgálatokban nem értékelték.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Citromsav-monohidrát
Nátrium-hidroxid (a pH beállítására)
Injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában az Eptifibatide Rompharm kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
18 hónap.
6.4 Különleges tárolási előírások
Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
1 db 100 ml-es, I. típusú injekciós üveg, szürke brómbutil gumidugóval és kék színű, lepattintható alumíniumkupakkal lezárva.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
A fizikai és kémiai kompatibilitási vizsgálatok azt mutatják, hogy az Eptifibatide Rompharm beadható 0,9%-os nátrium-klorid infúzióval és 5%-os glükózzal.
Felhasználás előtt az injekciós üveg tartalmát ellenőrizni kell. Nem használható fel, ha részecskék láthatók benne vagy elszíneződött.
A felbontás után a fel nem használt gyógyszert meg kell semmisíteni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Rompharm Company SRL
Strada Eroilor, no. 1A.
075100 Otopeni
Ilfov megye
Románia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI
OGYI-T-24664/01 1×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. november 27.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. november 27.