Esmocard 10 mg/ml oldatos injekció alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

ESMOCARD 10 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A 10 ml oldatos injekciót (100 mg ezmolol‑hidrokloridot) tartalmaz injekciós üvegenként.

1 ml vizes oldat 10 mg ezmolol-hidrokloridot tartalmaz (10 mg/ml).

Segédanyagok:

Ez a gyógyszer 0,34 mmol (vagyis 7,88 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Az oldat áttetsző és színtelen.

Az oldat pH-ja 4,5–5,5 és ozmolaritása mintegy 140 mOsm/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Esmocard 10 mg/ml a supraventricularis tachycardia kezelésére (a preexcitációs szindrómák kivételével) és a kamrai frekvencia gyors szabályozására szolgál pitvarfibrillációban vagy pitvarlebegésben szenvedő betegeknél perioperatív vagy posztoperatív ellátásban, illetve egyéb olyan körülmények között, amikor a kamrafrekvencia rövid időn belüli szabályozása egy gyorsan ható készítmény alkalmazását kívánja meg.

Az Esmocard 10 mg/ml a perioperatív szakaszban jelentkező tachycardia és hypertonia esetén, valamint nem kompenzatorikus sinus tachycardia esetén is javallott, ha az orvos megítélése szerint a gyors szívverés miatt specifikus beavatkozásra van szükség.

Az Esmocard 10 mg/ml alkalmazása 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél nem javallott (lásd a 4.2. pontot).

Az Esmocard 10 mg/ml alkalmazása krónikus esetben nem javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az Esmocard 10 mg/ ml oldatos injekció intravénás használatra kész, tiszta, áttetsző oldat 10 ml‑es injekciós üvegben. A készítmény koncentrációja 10 mg ezmolol‑hidroklorid ml-enként.

SUPRAVENTICULARIS TACHYARRHITHMIA

Az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekció adagolását személyre szabottan kell meghatározni (titrálni). Egy kezdeti adag szükséges, amelyet egy fenntartó adagolás követ.

Az Esmocard 10 mg/ml hatékony adagja 50–200 mikrogramm/kg/perc tartományba esik, bár 300 mikrogramm/kg/perc adagokat is használtak már. Néhány beteg esetében a 25 mikrogramm/kg/perc átlagos hatékony adag elegendőnek mutatkozott.

Folyamatábra a kezelés elkezdéséhez és fenntartó kezeléshez

Kezdeti adag:

500 mikrogramm/ttkg/perc Esmocard 1 percig,

MAJD 50 mikrogramm/ttkg/perc Esmocard 4 percig.

Van válasz

Fenntartó dózis: 50 mikrogramm/ttkg/perc

Nincs kielégítő válasz 5 perc elteltével Ismét 500 mikrogramm/ttkg/perc telítő dózis 1 percig

100 mikrogramm/ttkg/perc-re növelt fenntartó dózis 4 percig

Van válasz

Fenntartó dózis: 100 mikrogramm/ttkg/perc

Nincs kielégítő válasz 5 perc elteltével Ismét 500 mikrogramm/ttkg/perc telítő dózis 1 percig

150 mikrogramm/ttkg/perc-re növelt fenntartó dózis 4 percig

Van válasz

Fenntartó dózis: 150 mikrogramm/ttkg/perc

Nincs kielégítő válasz 5 perc elteltével Ismét 500 mikrogramm/ttkg/perc telítő dózis 1 percig

200 mikrogramm/ttkg/perc-re növelt fenntartó dózis, majd ennek az adagolásnak a fenntartása.

A kívánt pulzusszám vagy biztonsági végpont (például csökkentett vérnyomás) megközelítésekor, HAGYJA EL a telítő dózist és a fenntartó infúzió dózisát csökkentett ütemben, 50 mikrogramm/kg/perc helyett 25 mikrogramm/kg/perc vagy annál kisebb adagokkal emelje. Ha szükséges, akkor a titrálási lépések közötti intervallum 5 percről 10 percre növelhető.

Megjegyzés: A 200 mikrogramm/kg/perc-nél nagyobb fenntartó adagoknál nem mutatkoztak jelentős előnyök, és a 300 mikrogramm/kg/perc feletti adagok biztonságosságát nem vizsgálták.

Mellékhatás előfordulása esetén az Esmocard 10 mg/ml adagja csökkenthető vagy az adagolás megszüntethető. A farmakológiai mellékhatásoknak 30 percen belül meg kell szűnniük.

Ha lokális reakció lép fel az infúzió beadás helyén, akkor egy másik infúzió beadási helyet kell választani és gondot kell fordítani az extravasatio megelőzésére.

Az Esmocard 10 mg/ml infúziók 24 óránál hosszabb ideig történő alkalmazását még nem vizsgálták meg kellő alapossággal. A készítmény 24 órán túli beadását csak kellő óvatossággal szabad végezni.

Az Esmocard 10 mg/ml alkalmazásának hirtelen megszakítása esetén nem számoltak be olyan megvonási tünetekről, amelyek coronaria‑betegségben (CAD) szenvedő betegeknél krónikusan alkalmazott béta‑blokkolók hirtelen megvonása esetén jelentkezhetnek. Ennek ellenére coronaria‑betegségben szenvedőknél az Esmocard 10 mg/ml kezelés hirtelen megszakítása fokozott elővigyázatosságot igényel.

PERIOPERATÍV TACHYCARDIA ÉS MAGAS VÉRNYOMÁS

Perioperatív tachycardia és magas vérnyomás esetén az adagolási rend a következők szerint változhat:

Intraoperatív kezelésnél – érzéstelenítés alatt, amikor azonnali szabályozásra van szükség, 80 mg-os bolus injekció beadása történik 15–30 másodpercen át, amit 150 mikrogramm/kg/perc-es infúzió követ. Az infúzió sebességét szükség szerint legfeljebb 300 mikrogramm/kg/perc értékig lehet növelni.

Az altatásból történő felébredéskor 500 mikrogramm/kg/perc infúziót kell adni 4 percig, azután pedig 300 mikrogramm/kg/perc infúziót kell adni.

Posztoperatív szakaszban, amikor van idő a titrálásra, minden titrálási lépés előtt alkalmazzon egy percen keresztül 500 mikrogramm/kg/perc telítő dózist, a hatás gyors jelentkezése érdekében. Alkalmazzon 50, 100, 150, 200, 250 és 300 mikrogramm/kg/perc titrálási lépéseket 4-4 percen át, a kívánt terápiás hatás eléréséig.

Az Esmocard 10 mg/ml terápia helyettesítése más gyógyszerekkel

A szívritmus megfelelő ellenőrzése és a stabil klinikai állapot elérése után a beteg áttérhet egyéb gyógyszerek (antiaritmiás szerek, vagy kalcium‑antagonisták) alkalmazására.

Az adag csökkentése:

Az Esmocard 10 mg/ml más gyógyszerekkel történő helyettesítésekor az orvosnak figyelembe kell vennie a kiválasztott másik gyógyszer címkéjét alkalmazási előírásában szereplő utasításokat és az Esmocard 10 mg/ml adagolást a következőképpen kell csökkentenie:

A másik gyógyszer első adagjának beadását követő első óránban az Esmocard 10 mg/ml infúzió sebességét a felére (50%) kell csökkenteni.

2) A másik gyógyszer második adagjának alkalmazását követően folyamatosan figyelje a beteg reakcióját, és ha az első órában kielégítő szabályozás tartható fenn, akkor hagyja abba az Esmocard 10 mg/ml infúzió alkalmazását.

További adagolási tájékoztató: amint a kívánt terápiás hatás vagy a biztonsági végpont (például csökkent vérnyomás) közeledik, hagyja el a telítő adagot és csökkentse a fenntartó infúzió sebességét 12,5‑25 mikrogramm/kg/perc adagra. Továbbá, ha szükséges, növelje meg a titrálásai lépések közötti időtartamot ötről tíz percre.

Ha a szívfrekvencia vagy a vérnyomás gyorsan közelít vagy túllép egy biztonsági határt, az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekció adását meg kell szakítani, majd miután a szívfrekvencia vagy a vérnyomás visszaáll egy elfogadható szintre, a készítmény alkalmazása kisebb dózisban, telítő dózis nélkül újrakezdhető.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az időseket óvatosan kell kezelni, a kezelés kezdetén kisebb adaggal. Idős betegek körében nem végeztek külön vizsgálatokat. Ugyanakkor 252 fő, 65 évesnél idősebb beteg adatainak kiértékelése nem mutatott farmakodinamikai különbségeket a 65 évesnél fiatalabb betegek adataihoz viszonyítva.

Veseelégtelenségben szenvedő betegek

Veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén az Esmocard 10 mg/ml infúzió formájában fokozott elővigyázatossággal adható, mivel savas metabolitja a veséken keresztül választódik ki. Vesebetegség esetén lényegesen lelassul a savas metabolitok kiválasztása, miközben az eliminációs felezési ideje a normális értéknek mintegy tízszeresére növekszik, és jelentősen megemelkedik plazmaszintje.

Májelégtelenségben szenvedő betegek

Májelégtelenség esetén nincs szükség különleges óvintézkedésekre, mivel az Esmocard 10 mg/ml hatóanyagának metabolizálásában a vörösvértestek észterázai játsszák a fő szerepet.

Gyermekek és serdülők (18 év alatt):

Az ESMOCARD 10 mg/ml biztonságosságát és hatékonyságát a 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél még nem határozták meg. Ezért az Esmocard 10 mg/ml gyermekek és serdülők számára nem javallott (lásd a 4.1. pontot).

A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1. és 5.2. pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

súlyos sinus bradycardia (kevesebb, mint 50 szívverés percenként);

„sick sinus” szindróma; súlyos AV-csomó átvezetési zavarok (pacemaker nélkül); II. vagy III. fokú AV blokk;

kardiogén sokk;

- súlyos hypotensio;

dekompenzált szívelégtelenség;

egyidejű vagy nemrégi intravénás verapamil-kezelés. Az Esmocard 10 mg/ml-t nem szabad alkalmazni a verapamil alkalmazásának abbahagyásától számított 48 órán belül (lásd a 4.5. pontot);

kezeletlen pheochromocytoma;

pulmonalis hypertensio;

akut asztmás roham;

metabolikus acidózis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Figyelmeztetések

Az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekcióval kezelt összes beteg vérnyomásának és EKG-jának a folyamatos ellenőrzése ajánlott. Hipotenzív epizód esetén az infúzió sebességét csökkenteni kell vagy, ha szükséges, az infúziót beadását abba kell hagyni.

Az Esmocard 10 mg/ml alkalmazása ventricularis válaszreakció szabályozására supraventricularis aritmiában szenvedő betegeknél elővigyázatosan végzendő, amikor a beteg hemodinámikája veszélyeztetett vagy más olyan gyógyszert szed, amely csökkenti a következők valamelyikét vagy mindegyikét: perifériás rezisztencia, szív telődése, szívizom összehúzódási képesség vagy az elektromos impulzus terjedése a szívizomban. Az Esmocard 10 mg/ml hatásának gyors kialakulása és megszűnése ellenére súlyos reakciók előfordulhatnak, beleértve az eszméletvesztést, a kardiogén sokkot, valamint a szívmegállást. Komplex klinikai helyzetekben beszámoltak néhány halálesetről, ahol feltételezhetően az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót használtak a kamrai ritmus szabályozására.

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatás a hypotensio volt, amely dózisfüggő, de bármily adagnál előfordulhat, és súlyos lehet. Hipotenziv epizód esetén az infúzió sebességét csökkenteni kell vagy, ha szükséges, az infúziót beadását abba kell hagyni. A hypotensio rendszerint visszafordítható (az Esmocard 10 mg/ml alkalmazásának megszüntetését követő 30 percen belül). Bizonyos esetekben további beavatkozások válhatnak szükségessé a vérnyomás helyreállításához. Alacsony szisztolés vérnyomású betegeknél különös gondosság szükséges az adag beállításánál és a fenntartó infúzió alkalmazásánál.

Bradycardia, beleértve a súlyos bradycardiát is, és szívmegállás előfordult már az Esmocard 10 mg/ml alkalmazásakor. Az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót különös elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a kezelés előtti pulzusszáma alacsony és csak akkor lehet alkalmazni, ha a potenciális előnyök felülmúlják a kockázatot.

Az Esmocard 10 mg/ml ellenjavallott olyan betegek esetében, akik már meglévő súlyos sinus bradycardiában szenvednek (lásd a 4.3. pontot). Ha a nyugalmi pulzusszám 50–55/percnél kisebb értékre csökken és a beteg bradycardia tüneteit észleli, akkor az adagot csökkenteni kell vagy az alkalmazást abba kell hagyni.

Rebound tachycardia veszélye miatt tanácsos az infúziót fokozatosan leállítani.

Idősek kezelését elővigyázatosan és alacsonyabb dózissal kell kezdeni, de az idősek általában jól tolerálják a gyógyszert.

Pangásos szívelégtelenségben a keringés támogatásához szimpatikus stimuláció szükséges, így a béta‑blokád a myocardium kontraktilitás további csökkenésének potenciális veszélyét jelenti, és ezáltal súlyosbíthatja a szívelégtelenséget. A szívizom folyamatos depressziója béta-blokkoló ágensekkel, néhány esetben, egy idő után szívelégtelenséghez vezethet.

Különös gondot kell fordítani az Esmocard 10 mg/ml olyan betegeknél történő alkalmazásánál, akik szívfunkció-károsodásban szenvednek. A kialakuló szívelégtelenség első jelénél vagy tüneténél az Esmocard 10 mg/ml alkalmazását abba kell hagyni. Bár a kezelés megszakítása valószínűleg önmagában elegendő az Esmocard 10 mg/ml rövid kiürülési felezési ideje miatt, specifikus kezelés is szóba jöhet (lásd a 4.9. pontot). Az Esmocard 10 mg/ml ellenjavallott dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegeknek (lásd a 4.3. pontot).

Az ingerületvezetési időre gyakorolt negatív hatásuk miatt béta-blokkolókat csak elővigyázatossággal lehet alkalmazni olyan betegeknél, akik elsőfokú szívblokkban vagy más szív ingerületvezetési zavarban szenvednek (lásd a 4.3. pontot).

Pheochromocytomában szenvedő betegek esetén az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót kizárólag alfa-receptor blokkolókkal végzett kezelést követően, elővigyázatossággal kell alkalmazni (lásd a 4.3. pont).

Az Esmocard 10 mg/ml alkalmazása elővigyázatosságot igényel, ha azt indukált hypothermiát követő hypertensio kezelésére használják.

Bronchospasmussal járó betegségekben szenvedő betegek általában nem kaphatnak béta‑blokkolókat. Relatív béta‑1‑szelektivitása és titrálhatósága következtében az Esmocard 10 mg/ml bronchospasmussal járó betegségek esetén elővigyázatosság mellett adható. Mivel azonban a béta‑1‑szelektivitás nem abszolút mértékű, az Esmocard 10 mg/ml titrálásakor elővigyázatossággal kell kiválasztani a legalacsonyabb még hatásos dózist. Amennyiben bronchospasmus lép fel, az infúzió adását azonnal meg kell szakítani, és szükség esetén béta‑2‑agonistát kell adni.

Amennyiben a beteg már kap béta2-receptor stimuláló szert, lehetséges, hogy annak dózisát újra be kell állítani.

Óvatosan kell alkalmazni az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót, ha a beteg kórtörténetében zihálás vagy asztma szerepel.

Óvintézkedések

Az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót óvatosan kell alkalmazni cukorbetegség, valamint feltételezett aktuális hypoglycaemia esetén.

A hypoglycaemia súlyossága enyhébb, mint a kevésbé kardioszelektív béta-blokkolók esetében.

A béta-blokkolók elfedhetik a hypoglycaemia prodromális tüneteit, mint például a tachycardiát. A szédülést és a verejtékezést azonban a készítmény nem befolyásolja.

Béta-blokkolók és antidiabetikus szerek együttes alkalmazása növelheti az antidiabetikus (vércukorszint-csökkentő) szerek hatását (lásd a 4.5. pontot).

A 20 mg/ml koncentrációjú infúziók állatoknál és embereknél egyaránt jelentős véna irritációval és vénagyulladással járnak. A 20 mg/ml koncentrációjú infúziós oldat extravasatiója súlyos lokális reakciókhoz és potenciálisan bőrnekrózishoz vezethet.

Helyi reakciókról 10 mg/ml koncentrációjú infúziós oldat alkalmazását követően is beszámoltak. Kerülni kell az infúzió kis vénákba vagy szárnyastűn keresztül történő beadását.

Prinzmetal‑anginában szenvedő betegek esetében a béta-blokkolók, a nem ellensúlyozott alfa‑receptor mediált koszorúér‑vazokonstrikció következtében megnövelhetik az anginás rohamok számát és időtartamát. Ilyen betegeknél nem‑szelektív béta‑blokkolókat nem szabad alkalmazni, szelektív béta‑1‑blokkolókat pedig csak a legnagyobb elővigyázatosság mellett szabad alkalmazni.

Hypovolaemiás betegek esetében az Esmocard 10 mg/ml csökkentheti a reflex tachycardiát és növelheti a keringés összeomlásának kockázatát. Ezért az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót az ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni.

Perifériás keringési megbetegedések (Raynaud-betegség vagy -szindróma, claudicatio intermittens) fennállásakor a béta-blokkolók csak fokozott elővigyázatosság mellett adhatók, mivel hatásukra ezek a betegségek súlyosbodhatnak.

Néhány béta-blokkoló, különösen az intravénásan alkalmazott szerek – beleértve az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót – a szérum káliumszint növekedésével és hyperkalaemiával volt összefüggésbe hozható. Ennek kockázat fokozott olyan betegeknél, akik olyan kockázati tényezőkkel rendelkeznek, mint például a vesekárosodás vagy akik hemodialízis kezelés alatt állnak.

A béta-blokkolók megnövelhetik az allergénekkel szembeni érzékenységet, valamint az anafilakxiás reakciók súlyosságát is. A béta-blokkolókkal kezelt betegeknél előfordulhat, hogy nem reagálnak az anafilakxiás, illetve az anafilaktoid reakciók kezelésére alkalmazott szokásos adrenalin dózisokra (lásd a 4.5. pontot).

A béta-blokkolókat összefüggésbe hozták a pikkelysömör vagy a psoriasiform erupciók kifejlődésével, valamint a pikkelysömör súlyosbodásával. Egyéni vagy családi kórelőzményben szereplő pikkelysömör esetén a béta-blokkolókat csak az előnyök és a kockázatok gondos mérlegelését követően szabad alkalmazni.

A béta-blokkolók, mint például a propranolol és a metoprolol, elfedhetik a pajzsmirigy-túlműködés bizonyos klinikai jeleit, mint például a tachycardiát. A béta-blokkolókkal folytatott terápia hirtelen megszakítása olyan betegek esetében, akiknél feltételezett thyreotoxicosis vagy annak kockázata áll fenn, gyorsíthatja a tireotoxikus krízis kialakulását, ezért az ilyen betegeket folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

Alkalmazás gyermekek és serdülők (18 év alatt) körében:

Az Esmocard 10 mg/ml biztonságosságát és hatékonyságát gyermekek és serdülők esetében nem állapították meg.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Mindig óvatosan kell eljárni, amikor az Esmocard 10 mg/ml-t más antihipertenzív szerekkel vagy más olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyek alacsony vérnyomást vagy bradycardiát okozhatnak: az Esmocard 10 mg/ml hatása fokozódhat vagy a mellékhatásként jelentkező alacsony vérnyomás és a bradycardia súlyosbodhat.

A kalcium-antagonisták, például a verapamil, valamint kisebb mértékben a diltiazem, kedvezőtlen hatással vannak a kontraktilitásra és az AV-ingerületvezetésre. Ingerületvezetési zavarokban szenvedő betegek nem kaphatják egyidejűleg a két gyógyszert, és az Esmocard 10 mg/ml a verapamil-kezelés megszakítását követő 48 órán belül nem adható.

A kalcium-antagonisták, például a dihidropiridin-származékok (pl. nifedipin) fokozhatják a hypotensio kockázatát. Szívelégtelenségben szenvedő, illetve kalcium-antagonistákkal kezelt betegeknél a béta-blokkolókkal történő kezelés szívelégtelenséghez vezethet. Javasolt az Esmocard 10 mg/ml gondos titrálása és a megfelelő hemodinamikai monitorozás.

Esmocard 10 mg/ml és I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin), illetve amiodaron együttes alkalmazásakor meghosszabbodhat a pitvar ingerületvezetési ideje, és negatív inotróp hatás léphet fel.

Esmocard 10 mg/ml és inzulin vagy orális antidiabetikumok együttes alkalmazáskor a vércukorszint‑csökkentő hatás felerősödhet (különösen a nem‑szelektív béta‑blokkolók esetében). A béta‑adrenerg‑blokád meggátolhatja a hypoglycaemia jeleinek (tachycardia) megjelenését, de más manifesztációkat, mint például a szédülést és a verejtékezést nem fedi el.

Anesztetikumok: ha a beteg volumenstátusza bizonytalan, vagy a beteg egyidejűleg vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is kap, számolni kell a reflex tachycardia gyengülésével, és a hypotensio fokozott kockázatával. A béta-blokád fenntartása az indukció és az intubáció során csökkenti az arrhythmia kockázatát. Az altatóorvost tájékoztatni kell, ha a beteg béta-blokkoló gyógyszert, különösen, ha Esmocard 10 mg/ml-t kap. Az Esmocard jelenlétében az inhalációs anesztetikumok vérnyomáscsökkentő hatása fokozódhat. A kívánt hemodinamikai állapot fenntartása érdekében szükség lehet a készítmények adagolásának módosítására.

Az Esmocard 10 mg/ml együttes alkalmazása ganglion-blokkoló készítményekkel fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást.

A NSAID készítmények csökkenthetik a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását.

A floktafenin vagy amiszulprid béta-blokkolókkal történő együttadásakor fokozott elővigyázatosság szükséges.

Triciklusos antidepresszáns gyógyszerek (például imipramin és amitriptilin), barbiturátok és fenotiazinok (például klórpromazin), valamint egyéb antihipertenzív szerek (például klozapin) egyidejű alkalmazása fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást. Az Esmocard 10 mg/ml adagolását ennek megfelelően csökkenteni kell a nem kívánt alacsony vérnyomás elkerülése végett.

Béta-blokkolók alkalmazása esetén, az anafilaxiás reakció kockázatának kitett betegek allergének iránti érzékenysége fokozódhat (véletlen, diagnosztikai vagy terápiás allergén expozíció). A béta-blokkolókkal kezelt betegek lehet, hogy nem reagálnak az anaflaxiás reakciók kezelésére használt szokásos adrenalin adagokra (lásd a 4.4. pont).

Az Esmocard 10 mg/ml hatását az egyidejűleg alkalmazott béta-adrenerg agonista szimpatomimetikumok közömbösíthetik. Mindkét szer adagját a beteg válaszreakciója alapján kell beállítani vagy meg kell fontolni másik gyógyszer alkalmazását.

A katekolamin‑felszabadulást kiváltó szerek, pl. a rezerpin, béta-blokkolókkal együttadva additív hatásúak lehetnek. Esmocard 10 mg/ml-rel és katekolamin‑depletálókkal egyidejűleg kezelt betegeknél ezért fokozottan figyelni kell a hypotensio vagy a kifejezett bradycardia kialakulására, ami szédüléshez, eszméletvesztéshez vagy orthostaticus hypotensio kialakulásához vezethet.

A béta-blokkolók alkalmazása moxonidinnel vagy alfa-2-agonistával (mint például a klonidin), fokozza az elvonási rebound hypotensio kockázatát. Ha klonidint vagy moxonidint alkalmaznak béta-blokkolókkal együtt és mindkét kezelést abba kell hagyni, akkor először a béta-blokkoló alkalmazását kell abbahagyni, majd néhány nap múlva a klonidinét vagy a moxonidinét.

A béta-blokkolók ergot-származékokkal történő együttes alkalmazása súlyos perifériás érszűkületet és hypertensiot eredményezhet.

Az Esmocard 10 mg/ml és a warfarin közötti interakcióról készült vizsgálat szerint az Esmocard 10 mg/ml és a warfarin együttadása nem befolyásolja a warfarin plazmaszintjét. Az Esmocard 10 mg/ml koncentrációi azonban megnövekedtek warfarin egyidejű alkalmazásakor.

Egészséges önkénteseknél digoxin és Esmocard 10 mg/ml egyidejű intravénás alkalmazásakor a digoxin vérszintje egyes mérési időpontokban 10‑20%-kal nőtt. Digitálisz‑glikozidok és Esmocard 10 mg/ml kombinálása növelheti az AV‑átvezetési időt. A digoxin nincs hatással az Esmocard 10 mg/ml farmakokinetikájára.

Intravénásan adott morfin és Esmocard 10 mg/ml interakciójának egészséges önkénteseken történő vizsgálatakor a vér morfinszintjét érintő hatást nem tapasztaltak. Az Esmocard egyensúlyi (steady-state) szintje a vérben, morfin jelenlétében 46%-kal magasabb volt, de egyéb farmakokinetikai paraméterek nem változtak.

Műtéten áteső betegeken vizsgálták az Esmocard 10 mg/ml hatását a szuxametónium-klorid vagy mivakurium által okozott neuromuszkuláris blokád időtartamára vonatkozóan. Az Esmocard 10 mg/ml nem volt hatással a szuxametónium‑klorid okozta neuromuszkuláris blokád kialakulására, a neuromuszkuláris blokád időtartama azonban 5 percről 8 percre nőtt. Az Esmocard 10 mg/ml mérsékelten hosszabbította meg a mivakurium-kezelés klinikailag hatásos időtartamát (18,6%) és a felépülési indexet (6,7%).

Jóllehet a warfarinnal, digoxinnal, morfinnal és szuxametónium-kloriddal vagy mivakuriummal végzett vizsgálatok során észlelt interakciók klinikai jelentősége nem nagy, warfarin-, digoxin-, morfin- vagy szuxametónium‑klorid- vagy mivakurium-kezelés alatt álló betegek esetében elővigyázatosság szükséges az Esmocard 10 mg/ml titrálásakor.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az ezmolol-hidroklorid terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatkísérletekben azonban észleltek reprodukciós toxicitást (lásd 5.3 pontot).

Az ezmolol-hidroklorid terhesség alatt nem ajánlott.

A rendelkezésre álló adatok elégtelenek az ezmolol-hidroklorid terhesség alatti esetleges káros hatásainak megállapítására. Az eddigiek nem utalnak a humán születési rendellenességek fokozott kockázatára. Embernél a potenciális veszély nem ismert. A farmakológiai hatás alapján a terhesség későbbi szakaszában számolni kell a magzatra és az újszülöttekre gyakorolt mellékhatások (elsősorban hypoglycaemia, hypotonia és bradycardia) felléptével.

Amennyiben az ezmolol-hidroklorid-kezelés szükséges, akkor monitorozni kell az uteroplacentaris véráramlást és a magzat növekedését. Az újszülöttet szoros megfigyelés alatt kell tartani.

Szoptatás

Az ezmolol-hidroklorid szoptatás alatt nem alkalmazható.

Nem ismert, hogy az ezmolol-hidroklorid vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Az újszülötteket/csecsemőket érintő kockázat nem zárható ki.

Termékenység

Nincsenek emberre vonatkozó adatok az ezmolol-hidroklorid termékenységre gyakorolt hatásáról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem értelmezhető.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Nem kívánatos hatások esetén az Esmocard 10 mg/ml dózisa csökkenthető vagy az adagolás megszüntethető.

A legtöbb megfigyelt nem kívánatos hatás enyhe és átmeneti volt. A legfontosabb a hypotensio volt..

A következő nem kívánatos hatások rangsorolása a MedDRA szervrendszer osztály (SOC), valamint gyakoriságuk szerint történt.

Megjegyzés: A mellékhatások előfordulási gyakoriságának osztályozása a következő:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥1/100 – < 1/10)

Nem gyakori (≥1/1,000 – < 1/100)

Ritka (≥ 1/10.000 – < 1/1.000)

Nagyon ritka (< 1/10.000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem becsülhető meg)

1 a szédülés és a verejtékezés a tünetekez okozó hypotoniával vannak kapcsolatban

2 injekció és infúzió beadási helyével kapcsolatos reakciók miatt

1 a szédülés és a verejtékezés a tüneteket okozó hypotensioval vannak kapcsolatban

2 az injekció és az infúzió beadási helyével kapcsolatos reakciók miatt

3 béta-blokkolók, mint gyógyszercsoport, bizonyos esetekben psoriasist okozhatnak vagy súlyosbíthatják azt.

4 beleértve a lapockák közötti fájdalmat és a costohondritis-t

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A tömény Esmocard 10 mg/ml véletlen, jelentős túladagolása több esetben előfordult. Az ilyen túladagolás néhány esetben halálos volt, más esetekben tartós rokkantságot eredményezett. A 625 mg és 2,5 g (12,5‑50 mg/kg) tartományba eső, telítő dózisok halálosak voltak.

Tünetek

Túladagolás esetén a következő tünetek jelentkezhetnek: súlyos hypotensio, sinus bradycardia, atrioventricularis blokk, szívelégtelenség, cardiogen shock, szívleállás, bronchospasmus, légzési elégtelenség, kómáíg progrediáló eszméletvesztés, convulsiók, hányinger, hányás, hypoglycaemia és hyperkalaemia.

Kezelés

Az Esmocard 10g/ml oldatos injekció rövid (hozzávetőlegesen 9 perces) eliminációs felezése ideje miatt a túladagolás kezelésének első lépése a gyógyszer adásának megszakítása. A beadott Esmocard 10 mg/ml oldatos injekció mennyiségétől függ, hogy a túladagolást követően mennyi időre van szükség a tünetek megszűnéséhez. Ez több lehet, mint a terápiás dózisú Esmocard 10 mg/ml adagolásának megszakításakor tapasztalt 30 perc. Szükség lehet mesterséges lélegeztetésre. A megfigyelt klinikai tünetek alapján mérlegelni kell a következő általános intézkedéseket:

Bradycardia: atropin vagy más antikolinerg szer intravénás adása. Ha a bradycardia nem kezelhető kielégítően, pacemaker-kezelésre lehet szükség.

Bronchospasmus: porlasztott béta‑2‑szimpatomimetikumot kell adni. Amennyiben ez nem elégséges, mérlegelni kell intravénás béta‑2‑szimpatomimetikum vagy aminofillin adását.

Szimptómás hypotensio: folyadékokat és/vagy presszorokat kell intravénásan beadni.

Cardiovascularis depresszió vagy cardiogen shock: diuretikumok vagy szimpatomimetikumok adhatók. A szimpathomimetikumok dózisa (a tünetektől függően adható: dobutamin, dopamin, noradrenalin, izoprenalin stb.) a terápiás hatástól függ.

Abban az esetben, ha további kezelés szükséges, akkor a következő szereket lehet intravénásan beadnia klinikai állapot, valamint a kezelést végző egészségügyi szakember döntése alapján:

- atropin: 0,5–2 mg,

- inotróp hatású készítmények,

- kalcium ionok.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-receptor-blokkolók

ATC-kód: C07AB09

Az ezmolol-hidroklorid egy béta-szelektív (kardioszelektív) adrenerg receptor blokkoló szer.

Terápiás dózisokban az ezmolol-hidrokloridnak nincs jelentős intrinsic szimpathomimetikus aktivitása (ISA) vagy membránstabilizáló tulajdonságai.

Az ezmolol-hidroklorid, az Esmocard 10 mg/ml hatóanyaga, kémiailag a béta-blokkolók fenoxi-propanolamin csoportjával van rokonságban.

Farmakológiai tulajdonságai alapján az ezmolol-hidroklorid gyors hatású és rövid hatástartamú gyógyszer, miáltal dózisa gyorsan módosítható.

Egy megfelelő telítő adag után az állandósult (steady state) plazmakoncentráció 5 percen belül beáll. A terápiás hatás azonban a stabil plazmakoncentráció beállta előtt megjelenik. Az infúzió adagolásának sebessége ezután a kívánt farmakológiai hatás fenntartásához igazítható.

Az ezmolol hidroklorid a béta blokkolók ismert hemodinamikai és elektrofiziológiai hatásaival rendelkezik:

- nyugalmi és terheléses szívfrekvencia csökkentése,

- az izoprenalin által kiváltott szívfrekvencia növekedés csökkentése,

- a szinuszcsomó regenerációs idejének meghosszabbítása;

- az AV-ingerületvezetés késleltetése,

- az AV-intervallum meghosszabbítása normál szinuszritmus és a pitvari stimuláció során, a His Purkinje rostok gátlása nélkül

- a PQ-intervallum meghosszabbítása, másodfokú AV-blokk indukálása,

- pitvari és kamrai funkcionális refrakter periódus meghosszabbítása,

- negatív inotróp hatás csökkent ejekciós frakcióval,

- vérnyomáscsökkentés.

Gyermekek és serdülők

Nem-kontrollos farmakokinetikai/hatásossági vizsgálatot végeztek 26 supraventricularis tachycardiában (SVT) szenvedő, 2–16 év közötti gyermek és serdülő bevonásával. Az ezmolol-hidroklorid 1000 mikrogramm/kg telítő dózisa után 300 mikrogramm/kg/perc sebességű folyamatos infúziót alkalmaztak. Az SVT a betegek 65%-ában, az ezmolol-hidroklorid adagolásának megkezdése után 5 percen belül megszűnt.

Egy randomizált, de kontrollcsoport nélküli dózis-összehasonlító vizsgálatban 116, 1 hetes és 7 éves kor közötti, coarctatio aortae megszüntetése utáni hypertensióban szenvedő gyermeknél vizsgálták a készítmény hatásosságát. A betegek 125 mikrogramm/kg, vagy 250 mikrogramm/kg, vagy 500 mikrogramm/kg dózisú kezdeti infúzió után, sorrendben 125 mikrogramm/kg/perc, vagy 250 mikrogramm/kg/perc, illetve 500 mikrogramm/kg/perc sebességű folyamatos infúziót kaptak. A három különböző dóziscsoport között a vérnyomáscsökkentő hatás tekintetében nem volt szignifikáns különbség. A betegek 54%-ának az ezmolol-hidroklorid mellett más gyógyszerre is szüksége volt a megfelelő vérnyomás eléréséhez. E tekintetben sem volt különbség a három dóziscsoport között.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az ezmolol-hidroklorid kinetikája egészséges felnőttekben lineárisnak, a plazmakoncentráció a dózissal arányos. Ha nem alkalmaznak telítő dózist, akkor 50–300 mikrogramm/kg/perc sebességű infúzió esetén 30 percen belül áll be a vérben az egyensúlyi koncentráció.

Az ezmolol-hidroklorid megoszlási felezési ideje nagyon rövid, hozzávetőlegesen 2 perc.

A megoszlási térfogat 3,4 l/kg.

Az ezmolol-hidrokloridot észterázok alakítják át savas metabolittá (ASL-8123) és metanollá. Az észterkötés hidrolízisét a vörösvértestek észterázai végzik.

Az ezmolol-hidroklorid metabolizációja 50 és 300 mikrogramm/kg/perc közötti dózistartományban nem dózisfüggő.

Az ezmolol-hidroklorid 55%-ban kötődik a humán plazmafehérjéhez, szemben a savas metabolit mindössze 10%-ával.

Intravénás beadás után az eliminációs felezési idő hozzávetőlegesen 9 perc.

A teljes clearance 285 ml/kg/perc, függetlenül a máj vagy a többi szerv keringésétől. Az ezmolol-hidroklorid a veséken keresztül választódik ki, részben változatlan formában (a beadott mennyiség kevesebb mint 2%-a), részben gyenge (kevesebb, mint 0,1%) béta blokkoló aktivitású savas metabolit formájában. A savas metabolit a vizeletbe választódik ki, felezési ideje hozzávetőlegesen 3,7 óra.

Gyermekek és serdülők

Farmakokinetikai vizsgálatot végeztek egy 3-16 éves gyermekekből és serdülőkből álló, 22 tagú betegcsoporton. Az ezmolol-hidroklorid 1000 mikrogramm/kg telítő dózisát 300 mikrogramm/kg/perc sebességű folyamatos infúzió követte. A vizsgálat során megállapított átlagos teljestest‑clearance 119 ml/kg/perc, az átlagos megoszlási térfogat 283 ml/kg, az átlagos terminális eliminációs felezési idő 6,9 perc volt, mutatva, hogy az ezmolol-hidroklorid kinetikája gyermekek és serdülők esetében hasonló a felnőttekéhez. A vizsgálat ugyanakkor nagyobb egyének közötti változatosságot mutatott.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek során nem észleltek teratogén hatást. Nyulaknál az ezmolol‑hidroklorid-kezeléssel feltehetően összefüggésbe hozható embryotoxicus hatást tapasztaltak (megnövekedett magzatfelszívódás). Ez a hatás a terápiás dózis legalább 10-szeresénél jelentkezett. Az ezmolol-hidroklroid termékenységre, valamint a szülés előtti és utáni fejlődésre gyakorolt hatását nem vizsgálták. Az ezmolol-hidroklroid nem bizonyult mutagénnek a számos tesztrendszeren végzett in vitro és in vivo vizsgálatok során. Az ezmolol-hidroklorid biztonságosságát hosszú távú vizsgálatokban nem vizsgálták.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium‑acetát‑trihidrát (E 262)

99%-os ecetsav (E 260)

sósav (E 507) a pH-érték beállításához

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Az Esmocard 10 mg/ml oldatos injekciót NEM SZABAD nátrium‑karbonát oldatokkal vagy egyéb, olyan gyógyszerrel (pl. furoszemid, diazepám és tiopentál) együtt adni, amelyek az ezmolol‑hidrokloriddal kémiailag inkompatibilisek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

Felbontás után, a készítmény fizikai és kémiai stabilitását 2‑8°C‑on, 24 óráig őrzi meg.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt felnyitás és hígítás után azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, akkor a felhasználásig az oldat tárolási idejéért és körülményeiért a felhasználó felelős, ami normális esetben 2‑8°C‑on nem lehet hosszabb 24 óránál, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és igazoltan aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg az eredeti csomagolásban tárolandó.

Az oldat tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Egy injekciós üveg 10 ml oldatban 100 mg ezmolol-hidrokloridot tartalmaz (10 mg/ml).

A klórbutil gumidugóval lezárt színtelen, átlátszó injekciós üveg 10 ml oldatos injekciót tartalmaz. Az injekciós üvegek dobozban kerülnek forgalomba.

Kiszerelés: 5 db injekciós üveg dobozonként.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Minden injekciós üveg csak egyszeri felhasználásra szolgál. Kerülje a lúgokkal való érintkezést.

Alkalmazás előtt az oldatot vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e részecskéket vagy nem mutat-e elszíneződést. Csak tiszta és színtelen oldatot szabad felhasználni.

A fel nem használt oldatot, valamint a tárolóeszközöket a helyi hulladékkezelési előírásoknak megfelelően kell ártalmatlanítani.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényü orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyröl szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga pontja szerinti rendelőintézet járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orpha-Devel Handels und Vertriebs GmbH

Wintergasse 85/1B

A-3002 Purkersdorf

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20417/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007.szeptember 7.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. július 5.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. 08.20.