Esmocard Lyo 2500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

ESMOCARD LYO 2500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az 50 ml-es injekciós üveg 2500 mg ezmolol-hidrokloridot tartalmaz.

Az elkészített koncentrátum oldatos infúzióhoz milliliterenként 50 mg ezmolol-hidrokloridot (50 mg/ml) tartalmaz.

A felhígított infúziós oldat milliliterenként 10 mg ezmolol-hidrokloridot (10 mg/ml) tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz.

A por fehér vagy csaknem fehér színű.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az ESMOCARD LYO javallata pitvarfibrillációban vagy pitvarlebegésben szenvedő betegek supraventricularis tachycardiájának kezelése (a preexcitációs szindrómák kivételével) és a kamrai ritmus gyors kontrollja perioperativ, posztoperativ vagy más olyan körülmények között, amikor a kamrai ritmus rövid távú kontrolljára van szükség rövid hatású gyógyszer segítségével.

Az ESMOCARD LYO további javallata a perioperativ fázisban jelentkező tachycardia és hypertensio, valamint a nem-kompenzatorikus sinus tachycardia kezelése, ha az orvos megítélése szerint a szapora szívritmus specifikus közbeavatkozást igényel.

Az ESMOCARD LYO 18 évnél fiatalabb gyermekeknél nem javallott (lásd a 4.2. pontot).

Az ESMOCARD LYO krónikus kezelésre nem javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

AZ ESMOCARD LYO 2500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz készítményt NEM SZABAD FELOLDÁS/HÍGÍTÁS NÉLKÜL ALKALMAZNI.

A feloldott/hígított oldatos infúziót felnyitás után azonnal fel kell használni (lásd a 4.4 és 6 pont).

Nem megfelelően feloldott/felhígított ESMOCARD LYO alkalmazása halálhoz vezethet (lásd a 4.4 pont).

Adagolás

SUPRAVENTICULARIS TACHYARRHITHMIA

Az ESMOCARD LYO adagját egyénileg kell titrálni. Egy kezdő adag után fenntartó adagot kell alkalmazni.

Az ESMOCARD LYO hatásos dózisa 50 és 200 mikrogramm/ttkg/perc közé esik, noha 300 mikrogramm/ttkg/perc értéket elérő adagot is alkalmaztak. Néhány beteg esetében 25 mikrogramm/ttkg/perc átlagos adag is hatékonynak bizonyult.

A kezdő és fenntartó kezelés folyamatábrája

500 mikrogramm/ttkg/perc telítő dózis infúziója 1 percig,

MAJD 50 mikrogramm/ttkg/perc 4 percig

Megfelelő válasz

Fenntartó infúzió:

50 mikrogramm/ttkg/perc

Nincs megfelelő válasz 5 percen belül Megismételjük az 500 mikrogramm/ttkg/perc infúziót 1 percig

Emeljük a fenntartó infúzió koncentrációját 100 mikrogramm/ttkg/perc-re 4 percig

Megfelelő válasz

Fenntartó infúzió:

100 mikrogramm/ttkg/perc

Nincs megfelelő válasz 5 percen belül Megismételjük az 500 mikrogramm/ttkg/perc infúziót 1 percig

Emeljük a fenntartó infúzió koncentrációját 150 mikrogramm/ttkg/perc-re 4 percig

Megfelelő válasz

Fenntartó infúzió:

150 mikrogramm/ttkg/perc

Nincs megfelelő válasz Megismételjük az 500 mikrogramm/ttkg/perc infúziót 1 percig.

Emeljük a fenntartó infúzió koncentrációját 200 mikrogramm/ttkg/perc-re és ezt fenntartjuk.

A kívánt szívritmus vagy a biztonságos végpont (pl. csökkent vérnyomás) elérése után EL KELL HAGYNI a telítő infúziót és a fenntartó infúzió emelkedő adagját csökkenteni kell 50 mikrogramm/ttkg/perc-ről 25 mikrogramm/ttkg/percre vagy még alacsonyabbra. A titrálási lépések közti intervallum szükség esetén 5 percről 10 percre emelhető.

Megjegyzés: 200 mikrogramm/ttkg/perc feletti fenntartó adagok nem bizonyultak jelentősen hatékonyabbnak és a 300 mikrogramm/ttkg/perc feletti adagok biztonságosságát nem vizsgáltak.

Mellékhatás jelentkezése esetén az ESMOCARD LYO adagját csökkenteni lehet, vagy az adagolást abba lehet hagyni. A farmakológiai mellékhatásoknak 30 percen belül meg kell szűnniük.

Ha az infúzió beadásának helyén lokális reakció alakul ki, akkor az infúzió beadási helyét meg kell változtatni és az extravasatio elkerülése érdekében óvatosan kell eljárni.

24 óránál hosszabb ESMOCARD LYO infúziók alkalmazását nem értékelték behatóan. 24 óránál hosszabb tartamú infúziót csak óvatosan szabad alkalmazni.

Az ESMOCARD LYO infúzió hirtelen megszakítása esetén nem észleltek elvonási tüneteket, ami a krónikusan adott béta‑blokkolók hirtelen elvonása esetén előfordulhat szívkoszorúér‑betegségben (CAB) szenvedő betegeknél. Ennek ellenére CAB betegek esetében óvatosan kell eljárni az ESMOCARD LYO infúzió hirtelen megszakításával.

PERIOPERATÍV TACHYCARDIA ÉS HYPERTENSIO

A perioperativ körülmények között előforduló tachycardia és hypertensio kezelésekor az alábbi adagolási módokra kerülhet sor.

Intraoperatív kezeléshez – anesztézia során, ha sürgős beavatkozás szükséges, 80 mg-os bólus injekciót kell beadni 15‑30 másodperc alatt, amit 150 mikrogramm/ttkg/perc infúziónak kell követnie. Szükség szerint az infúziós sebesség legfeljebb 300 mikrogramm/ttkg/perc értékig növelhető.

Az altatás utáni ébredéskor legfeljebb 4 percig 500 mikrogramm/ttkg/perc sebességű, azután 300 mikrogramm/ttkg/perc sebességű infúziót kell adni.

Posztoperatív körülmények között, amikor van idő a titrálásra, minden titrálási lépés előtt 500 mikrogramm/ttkg/perc sebességű telítő adagot lehet adni 1 percen át a gyors hatás elérése céljából. 50, 100, 150, 200, 250 és 300 mikrogramm/ttkg/perc titrálási lépéseket kell alkalmazni 4‑4 percig a kívánt terápiás hatás eléréséig.

Az ESMOCARD LYO terápia felváltása más gyógyszerekkel

A szívritmus megfelelő kontrolljának és a stabil klinikai állapotnak az elérése után át lehet térni egyéb gyógyszerekre (mint például antiaritmiás szerekre vagy kalcium‑antagonistákra).

Az adag csökkentése:

Az ESMOCARD LYO egyéb gyógyszerekkel történő helyettesítésekor az orvosnak gondosan figyelembe kell vennie a kiválasztott gyógyszer tulajdonságait és az ESMOCARD LYO adagját az alábbiak szerint kell csökkenteni:

A helyettesítő gyógyszer első adagját követő első órában az ESMOCARD LYO infúzió sebességét felére (50%) kell csökkenteni.

2) A helyettesítő gyógyszer második adagja után monitorozni kell a beteg válaszát, és ha ez egy órán át kielégítőnek bizonyul, akkor az ESMOCARD LYO infúziót abba kell hagyni.

További adagolási információ: A kívánt terápiás hatás, vagy egy biztonsági végpont (pl. a vérnyomás csökkenése) elérése után el kell hagyni a telítő adagot és az emelkedő adagú fenntartó infúziót 12,5–25 mikrogramm/ttkg/perc szintre kell csökkenteni. Ha kívánatos, a titrálási lépések közti intervallumot is fel lehet emelni ötről tíz percre.

Ha a szívfrekvencia vagy a vérnyomás gyorsan közelít vagy túllép egy biztonsági határt, az ESMOCARD LYO adását meg kell szakítani, majd miután a szívfrekvencia vagy a vérnyomás visszaáll egy elfogadható szintre, a készítmény alkalmazását kisebb dózisban, telítő dózis nélkül kell újrakezdeni.

Specifikus populációk

Idősek

Az időseket óvatosan kell kezelni, alacsonyabb dózissal kezdve. Mindeddig nem végeztek külön vizsgálatokat idős betegeken. Mindazonáltal 252, idős (65 éven felüli) beteg adatainak elemzése során nem találtak eltéréseket a farmakodinámiai hatásokban a 65 évnél fiatalabb betegeknél nyert adatokhoz viszonyítva.

Veseelégtelenségben szenvedő betegek

Veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében az ESMOCARD LYO infúziós alkalmazásákor óvatosan kell eljárni, mivel a gyógyszer savas kémhatású metabolitja a vesén át ürül ki. A savas metabolit ürülése vesebetegeknél jelentősen csökkent, annyira, hogy az eliminációs felezési idő a normális érték mintegy tízszeresére nőtt és a plazmaszintek számottevően emelkedtek.

Májelégtelenségben szenvedő betegek

Májelégtelenség esetén nincs szükség külön elővigyázatosságra, mivel az ESMOCARD LYO metabolizmusában a vörösvértestek észterázai játszák a fő szerepet.

Gyermekek és serdülők (18 év alattiak):

Az ESMOCARD LYO biztonságosságát és hatékonyságát a 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél még nem határozták meg. Ezért az ESMOCARD LYO gyermekek és serdülők számára nem javallott (lásd a 4.1. pontot).

A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1. és 5.2. pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja

A port alkalmazás előtt fel kell oldani/hígítani. A feloldott/hígított port két különböző koncentrációban és két különböző térfogatban lehet alkalmazni:

A szabványos koncentráció 10 mg/ml, 250 ml kész oldathoz.

Néhány esetben, amikor alacsonyabb térfogatra van szükség, magasabb koncentrációt lehet készíteni (50 mg/ml) a por 50 ml kész oldatra hígításával, és PERFÚZORON/ADAGOLÓPUMPÁN keresztül lehet beadni. A magasabb koncentráció használatával kapcsolatban klinikai tapasztalat csak korlátozottan áll rendelkezésre. A magasabb koncentrációt csak nagy vénán vagy centrális katéteren keresztül, perfúzor pumpa használatával szabad beadni (lásd a 4.4. pont).

A gyógyszer elkészítéséhez lásd a 6.6. pontot.

INFÚZIÓS RÁTA ÁTSZÁMÍTÁSI TÁBLÁZATOK (mikrogramm/kg/perc ml/perc) hígított (10 mg/ml) oldatos infúzióhoz STANDARD INFÚZIÓN keresztüli adagoláshoz:

INFÚZIÓS RÁTA ÁTSZÁMÍTÁSI TÁBLÁZAT (mikrogramm/kg/perc ml/perc) koncentrált (50 mg/ml) oldatos infúzióhoz PERFÚZORON/ ADAGOLÓPUMPÁN keresztüli adagoláshoz:

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

súlyos sinus bradycardia (50/perc alatti pulzus),

“Sick sinus”-szindróma; súlyos AV‑csomó átvezetési zavarok (pacemaker nélkül); II. vagy III. fokú AV‑blokk,

cardiogen shock,

- súlyos hypotensio,

dekompenzált szívelégtelenség,

egyidejű vagy nemrégi intravénás verapamil-kezelés. A verapamil-kezelés befejezését követő 48 órán belül nem szabad ESMOCARD LYO-t beadni (lásd 4.5 pont).

kezeletlen phaeochromocytoma,

pulmonalis hypertensio,

akut asztmás roham,

- metabolikus acidózis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Figyelmeztetések

Az ESMOCARD LYO 2500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz készítményt az injekciós üveg felbontása után azonnal fel kell oldani (rekonstituálni), fel kell hígítani és fel kell használni (lásd 6. pontot).

Az ESMOCARD LYO szabálytalan hígítása súlyos túladagolást eredményezhet. Az ilyen túladagolás halált vagy maradandó károsodást okozhat (lásd 4.9 pont).

Rebound tachycardia veszélye miatt tanácsos az infúziót fokozatosan leállítani.

Valamennyi ESMOCARD LYO-val kezelt betegnél tanácsos a vérnyomás és az EKG folyamatos monitorozása. Vérnyomáseséskor az infúzió sebességét csökkenteni kell, vagy szükség esetén az infúzió adását fel kell függeszteni.

Supraventricularis arrhythmiákban szenvedő betegek esetében a kamrai funkció kontrollálására csak óvatosan szabad ESMOCARD LYO-t alkalmazni, amennyiben a beteg hemodinamikája veszélyeztetett, vagy ha olyan gyógyszereket szed, amelyek egy vagy több funkciót csökkentenek a következők közül: perifériás ellenállás, a szívizom vérellátása, a szívizom összehúzódási képessége vagy az ingerület terjedése a szívizomban. Az ESMOCARD LYO hatásának gyors fellépése és lecsengése ellenére, súlyos reakciók jelentkezhetnek, mint például eszméletvesztés, kardiogén shock, szívmegállás. Komplex klinikai állapotokban több esetben számoltak be halálos kimenetelről, amikor feltehetőleg ESMOCARD LYO-t használtak a kamrai ritmus kontrollálására.

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatás a hypotensio volt, amely dózisfüggő, de bármekkora dózisnál előfordulhat, és súlyos lehet. Hipotenziv epizód esetén az infúzió sebességét csökkenteni kell vagy ha szükséges az infúziót beadását abba kell hagyni. Az hypotensio rendszerint reverzibilis (az ESMOCARD LYO alkalmazásának felfüggesztését követő 30 percen belül). Bizonyos esetekben további beavatkozások válhatnak szükségessé a vérnyomás helyreállításához. Alacsony szisztolés vérnyomású betegeknél különös elővigyázatosság szükséges az adagolás beállításakor és a fenntartó infúzió adásakor.

Előfordult már bradycardia, beleértve a súlyos bradycardiát és a szívmegállást is, az ESMOCARD LYO alkalmazásánál. Az ESMOCARD LYO-t különös elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a kezelés előtti pulzusszám alacsony és csak akkor lehet használni, ha a potenciális előnyök felülmúlják a kockázatot.

Az ESMOCARD LYO ellenjavallott olyan betegek esetében, akik már meglévő súlyos sinus bradycardiaban szenvednek (lásd a 4.3. pontot). Ha a nyugalmi pulzusszám 50–55/percnél kisebb értékre csökken és a beteg a bradycardia tüneteit észleli, akkor a dózist csökkenteni kell vagy az alkalmazást abba kell hagyni.

Időseket óvatosan kell kezelni, alacsonyabb kezdő dózist alkalmazva, de az idősek a kezelést általában jól tolerálják.

Pangásos szívelégtelenség esetén a szimpatikus stimulációra szükség van a keringési funkció támogatásához és a béta‑blokád a myocardialis kontraktilitás további csökkenésének és a súlyosabb szívelégtelenség kialakulásának potenciális veszélyével jár. A myocardiális funkció béta-blokkolók általi folyamatos depressziója, bizonyos idő után, szívelégtelenséghez vezet.

Különös gondot kell fordítani az ESMOCARD LYO olyan betegeknél történő alkalmazásánál, akik szívfunkció károsodásban szenvednek. A fenyegető szívelégtelenség első jelénél, illetve tüneténél az ESMOCARD LYO alkalmazását abba kell hagyni. Noha az ESMOCARD LYO rövid eliminációs felezési ideje miatt a gyógyszer elvonása önmagában elegendő lehet, specifikus kezelés is számításba jöhet (lásd a 4.9. pontot). Az ESMOCARD LYO ellenjavallott olyan betegek esetében, akik dekompenzált szívelégtelenségben szenvednek (lásd a 4.3. pontot).

Az átvezetési időre gyakorolt negatív hatásuk miatt I. fokú AV‑blokkban vagy más ingerületvezetési rendellenességben szenvedő betegeknek béta‑blokkolókat csak óvatosan szabad adni (lásd 4.3. pontot).

Olyan betegeknél, akik pheochromocytomában szenvednek, az ESMOCARD LYO-t kizárólag alfa-receptor blokkolókkal végzett előzetes kezelést követően, elővigyázatossággal kell alkalmazni (lásd 4.3 pont).

Elővigyázatosságot igényel az ESMOCARD LYO alkalmazása akkor, ha azt indukált hypothermiát követő hypertensio kezelésére alkalmazzák.

Bronchospasmussal járó betegségekben szenvedő betegeknek általában nem szabad béta‑blokkolókat adni. Relatív béta‑1‑szelektivitása és titrálhatósága miatt ESMOCARD LYO-t, megfelelő óvatossággal, bronchospasmussal járó betegségben szenvedők is kaphatnak. Miután azonban az ESMOCARD LYO béta‑1 szelektivitása nem abszolút, a gyógyszert gondosan kell titrálni, hogy a lehető legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzuk. Bronchospasmus kialakulása esetén az infúziót azonnal abba kell hagyni és szükség esetén béta‑2‑agonista gyógyszert kell adni.

Ha a beteg már szed valamilyen béta‑2‑receptort stimuláló gyógyszert, akkor lehet, hogy szükséges e szer dózisának újbóli beállítása.

Óvatosan kell alkalmazni az ESMOCARD LYO-t, ha a beteg kórtörténetében nehézlégzés vagy asztma szerepel.

Óvintézkedések

Cukorbetegség vagy feltételezett aktuális hypoglycaemia esetén az ESMOCARD LYO‑t óvatosan kell alkalmazni.

Az ezmolol okozta hypoglycaemia kevésbé súlyos, mint ami a kevésbé kardioszelektív béta‑blokkolók esetében észlelhető. A béta‑blokkolók elfedhetik a hypoglycaemia prodromális tüneteit, mint a tachycardiát. A szédülést és verejtékezést azonban nem befolyásolják. Béta-blokkolók és anti-diabetikus szerek együttes alkalmazása fokozhatja az antidiabetikus (vércukorszint-csökkentő) szerek hatását (lásd a 4.5. pontot).

20 mg/ml-es koncentrációjú infúzió állatkísérletekben és emberen is számottevő vénairritációval és thrombophlebitisszel járt. 20 mg/ml koncentrációjú infúziós oldat extravasatiója súlyos helyi reakciót, esetleg bőrnekrózist okozhat.

Helyi reakciókról már 10 mg/ml koncentrációjú infúzió mellett is beszámoltak. Ezért kerülni kell az oldat kis vénákba vagy pillangó kanüllel történő beadását. Az 50 mg/ml koncentrációjú oldatot szigorúan csak nagy vénába vagy centrális katéterbe szabad beadni perfúzor pumpa használatával.

Prinzmetal anginában szenvedő betegek esetében a béta‑blokkolók növelhetik az anginás rohamok számát és időtartamát, mivel ilyenkor semmi sem ellensúlyozza az alfa‑receptorok által mediált koszorúér‑vazokonstrikciót. Ilyen betegeknek ne adjunk nem-szelektív béta‑blokkolókat, és szelektív béta‑1‑blokkolókat is csak a legnagyobb óvatossággal.

Hypovolaemiás betegek esetében az ESMOCARD LYO csökkentheti a reflex tachycardiát és növelheti a keringés összeomlásának a kockázatát. Ezért az ESMOCARD LYO-t az ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni.

Perifériás keringési zavarok esetén (Raynaud-kór vagy -szindróma, claudicatio intermittens) az állapot súlyosbodásának veszélye miatt a béta blokkolók csak nagy óvatossággal adhatók.

Néhány béta-blokkoló, különösen azok, amelyeket intravénásan adnak be – beleértve az ESMOCARD LYO-t – a szérum káliumszint növekedésével és hiperkalémiával volt összefüggésbe hozható. A kockázat fokozott olyan betegeknél, akik olyan kockázati tényezőkkel rendelkeznek, mint a vesekárosodás, vagy akik hemodialízis-kezelés alatt állnak.

A béta-blokkolók növelhetik az allergénekkel szembeni érzékenységet, valamint az anafilakxiás reakciók súlyosságát. A béta-blokkolókat szedő betegek lehet, hogy nem reagálnak az anafilakxiás, illetve az anafilaktoid reakciók kezelésére használt szokásos adrenalin adagokra (lásd a 4.5. pontot).

A béta-blokkolókat összefüggésbe hozták a pikkelysömör vagy a psoriasiform erupciók kifejlődésével, valamint a pikkelysömör súlyosbodásával. Egyéni vagy családi kórelőzményban szereplő pikkelysömör esetén a béta-blokkolókat csak az előnyök és a kockázatok gondos mérlegelését követően szabad alkalmazni.

A béta-blokkolók, mint például a propranolol és a metoprolol elfedhetik a pajzsmirigy-túlműködés) bizonyos klinikai jeleit (mint például a tachycardiát). A béta-blokkolókkal folytatott terápia hirtelen megszakítása olyan betegek esetében, akiknél feltételezett thyreotoxicosis vagy annak kockázata áll fenn, felgyorsíthatja a tireotoxikus krízis kialakulását, így az ilyen betegeket folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

Alkalmazás gyermekeknél és serdülőknél (18 év alattiak):

Az ESMOCARD LYO biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében még nem határozták meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Mindig óvatosan kell eljárni, amikor az ESMOCARD LYO alkalmazása más antihipertenzív szerekkel vagy más olyan gyógyszerekkel együtt történik, amelyek hypotensiót vagy bradycardiát okoznak: az ESMOCARD LYO hatása fokozódhat vagy a hypotensio és a bradycardia mellékhatások súlyosbodhatnak.

Kalcium‑antagonisták, mint a verapamil, és kisebb mértékben a diltiazem negatív hatást gyakorolnak a kontraktilitásra és az AV‑átvezetésre. A kombináció nem adható vezetési zavarokban szenvedő betegeknek és ilyen esetekben az ESMOCARD LYO a verapamil elhagyása után csak 48 órával adható (lásd 4.3 pont).

Kalcium‑antagonisták, mint a dihidropiridin‑származékok (pl. nifedipin) fokozhatják a hypotensio veszélyét. Kalcium‑antagonistákkal kezelt, szívelégtelenségben szenvedő betegek állapotát a béta‑blokkoló gyógyszerek adása tovább ronthatja. Az ESMOCARD LYO gondos titrálására és a hemodinamikai paraméterek megfelelő monitorozására van szükség.

Az ESMOCARD LYO együttadása I. osztályú antiaritmiás szerekkel (pl. dizopiramiddal vagy kinidinnel), valamint amiodaronnal megnyújthatja az AV‑átvezetés idejét, és negatív inotróp hatást eredményezhet.

Az ESMOCARD LYO együttes alkalmazása inzulinnal vagy orális antidiabetikumokkal fokozhatja a vércukorszint csökkentő hatást (különösen a nem szelektív béta blokkolók). A béta adrenerg blokád (különösen a nem-szelektív béta blokkolók) elfedheti a hipoglikémia tüneteit (tachycardia), de más tüneteket, mint például a szédülést és az izzadást nem fedi el.

Műtéti érzéstelenítés

Olyan körülmények között, amikor a beteg volumenstátusza bizonytalan vagy egyidejűleg vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is szed, mérséklődhet a reflexes tachycardia és fokozódhat a hypotensio veszélye.

Béta‑blokkolók folyamatos adagolása csökkenti az arrhythmia veszélyét a narkózis bevezetése és az intubáció idején. Az aneszteziológust tájékoztatni kell, ha a beteg béta‑blokkoló gyógyszert, különösen, ha ESMOCARD LYO-t kap. ESMOCARD LYO jelenlétében az inhalációs narkotikumok hipotenzív hatása fokozódhat. A megfelelő hemodinamika fenntartása érdekében bármelyik szer adagolásának módosítására szükség lehet.

Az ESMOCARD LYO kombinációja ganglionbénítő szerekkel fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást.

Nem‑szteroid analgetikumok gyengíthetik a béta‑blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását.

Különös óvatosságra van szükség floktafenin vagy amiszulprid béta‑blokkolókkal történő együttadása esetén.

Triciklusos antidepresszáns szerek (mint például az imipramin és az amitriptilin), barbiturátok és fenotiazinok (mint például a klórpromazin), valamint egyéb antihipertenzív szerek (mint például a klozapin) egyidejű alkalmazása fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást. Váratlan hypotensio elkerülése céljából az ESMOCARD LYO adagját megfelelően csökkenteni kell.

Béta-blokkolók esetén fennáll annak a kockázata, hogy az anafilakxiás reakciók sokkal reaktívabbak lehetnek az allergén expozícióra (véletlen, diagnosztikai vagy terápiás). A béta-blokkolókat szedő betegek lehetséges, hogy nem reagálnak az anafilaxiás reakciók kezelésére használt szokásos adrenalin adagokra (lásd a 4.4. pontot).

Az ESMOCARD LYO hatását közömbösíthetik szimpatikus működést fokozó olyan gyógyszerek, amelyek béta-adrenerg agonista aktivitással rendelkeznek együttes alkalmazás esetén. Mindkét szer adagját a beteg által adott reakció alapján kell beállítani vagy meg kell fontolni más terápiás szer használatát.

A katekolamin‑felszabadulást kiváltó szerek, pl. a rezerpin, béta‑blokkolókkal történő együttadása additív hatású lehet. Ennek megfelelően az Esmocard LYO-val és valamilyen katekolamin‑depletálóval egyidejűleg kezelt betegek gondos megfigyelést igényelnek a hypotensio vagy a kifejezett bradycardia vonatkozásában, ami szédülést, syncopét vagy posturalis hypotensiót okozhat.

A béta-blokkolók alkalmazása moxonidinnel vagy alfa-2-agonistával (mint például a klonidin), fokozza az elvonási „rebound” hypertensio kockázatát. Ha klonidint vagy moxonidint alkalmaznak béta-blokkolókkal együtt és mindkét kezelést abba kell hagyni, akkor először a béta-blokkoló alkalmazását kell felfüggeszteni, majd néhány nap múlva a klonidinét vagy a moxonidinét is.

A béta-blokkolók ergot-származékokkal történő együttes alkalmazása súlyos perifériás érszűkületet és hypertensiót eredményezhet.

Az ESMOCARD LYO és a warfarin közti kölcsönhatás vizsgálata azt mutatta, hogy az ESMOCARD LYO és a warfarin együttadása nem befolyásolja a warfarin plazmaszintjét. Az ESMOCARD LYO-koncentrációk azonban egyértelműen megnövekedtek warfarin egyidejű alkalmazásakor.

Egészséges önkénteseken digoxin és ESMOCARD LYO egyidejű intravénás alkalmazásakor a digoxin vérszintje egyes mérési időpontokban 10-20%-kal nőtt. Digitálisz‑glikozidok és ESMOCARD LYO kombinációja növelheti az AV‑átvezetési időt. A digoxin nem befolyásolta az ESMOCARD LYO farmakokinetikáját.

Amikor egészségeseken vizsgálták a morfin és az ESMOCARD LYO interakcióját, a morfin vérszintjében nem találtak változást. Morfin jelenlétében az ESMOCARD LYO steady-state vérszintje 46%-kal nőtt, de a többi farmakokinetikai paraméter nem változott.

Az ESMOCARD LYO hatását a szuxametónium‑klorid vagy mivakurium okozta neuromuszkuláris blokád időtartamára műtéti betegeken vizsgálták. A szuxametónium‑klorid okozta neuromuszkuláris blokád beálltának időpontját az ESMOCARD LYO nem változtatta meg, de a neuromuszkuláris blokád időtartama 5 percről 8 percre nőtt. Az ESMOCARD LYO mérsékelten hosszabbította meg a mivakurium-kezelés klinikailag hatásos időtartamát (18,6%) és a felépülési indexet (6,7%).

Noha a warfarin, digoxin, morfin, szuxametónium‑klorid vagy mivakurium vizsgálataiban megfigyelt interakcióknak nincs nagy klinikai jelentőségük, az ESMOCARD LYO-t óvatosan kell titrálni azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg warfarinnal, digoxinnal, morfinnal, suxametonium‑kloriddal vagy mivakuriummal kezelnek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az ezmolol-hidroklorid terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatkísérletekben reprodukciós toxicitást észleltek (lásd 5.3 pontot).

Az ezmolol-hidroklorid terhesség alatt nem ajánlott.

Nincs elegendő adat az ezmolol-hidroklorid esetleges káros hatásainak meghatározására terhességben. Jelenleg semmi sem utal arra, hogy emberben fokozódna a születési rendellenességek kockázata. A lehetséges kockázat emberi vonatkozásban ismeretlen. A farmakológiai hatások alapján gondolni kell a terhesség késői szakaszában kialakuló, a magzatot és az újszülöttet érintő mellékhatásokra (elsősorban hypoglycaemiára, hypotensióra és bradycardiára).

Amennyiben szükség van az ezmolol‑hidroklorid-kezelésre, akkor az uteroplacentaris véráramlást és a magzati növekedést monitorozni kell. Az újszülöttet is gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Szoptatás

Az ezmolol-hidroklorid szoptatás alatt nem alkalmazható.

Nem ismert, hogy az ezmolol-hidroklorid vagy annak metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejjel. Az újszülöttet/csecsemőt fenyegető kockázat nem zárható ki.

Termékenység

Nincsenek emberre vonatkozó adatok az ezmolol-hidroklorid termékenységre gyakorolt hatásáról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem értelmezhető.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mellékhatások előfordulása esetén az ESMOCARD LYO dózisa csökkenthető vagy a kezelést fel lehet függeszteni. A legtöbb megfigyelt mellékhatás enyhe és átmeneti volt. A legfontosabb mellékhatás a vérnyomáscsökkenés.

A következő nemkívánatos hatások rangsorolása a MedDRA szervrendszer osztály (SOC), valamint gyakoriságuk szerint történt.

Megjegyzés: A mellékhatások előfordulási gyakoriságának osztályozása a következő:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥1/100 – < 1/10)

Nem gyakori (≥1/1.000 to < 1/100)

Ritka (≥ 1/10.000 – < 1/1.000)

Nagyon ritka (< 1/10.000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg)

1 a szédülés és a verejtékezés a tüneteket okozó hypotensioval vannak kapcsolatban

2 az injekció és az infúzió beadási helyén jelentkező reakciókkal kapcsolatos

1 a szédülés és a verejtékezés a tüneteket okozó hypotensioval vannak kapcsolatban.

2 az injekció és az infúzió beadási helyén jelentkező reakciókkal kapcsolatos

3 béta-blokkolók, mint gyógyszercsoport, bizonyos esetekben pikkelysömört okozhatnak vagy súlyosbíthatják azt.

4 beleértve a lapockák közötti fájdalmat és a costochondritist

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az ESMOCARD LYO tömény oldataival történt véletlen, jelentős túladagolása több esetben előfordult. E túladagolási esetek egy része fatális volt, míg mások maradandó károsodással jártak. 625 mg‑tól 2,5 g‑ig terjedő (12,5‑50 mg/ttkg) telítő adagok halálosak voltak.

Tünetek

Túladagolás esetén az alábbi tünetek fordulhatnak elő: súlyos hypotensio, sinus bradycardia, atrioventricularis blokk, szívelégtelenség, cardiogen shock, szívmegállás, bronchospasmus, légzési elégtelenség, kómáig progrediáló eszméletvesztés, convulsiók, hányinger, hányás, hypoglycaemia és hyperkalaemia.

Kezelés

Az ESMOCARD LYO rövid eliminációs felezési ideje (kb. 9 perc) miatt a toxicitás kezelésének első lépése a gyógyszer adagolásának abbahagyása. A túladagolás bekövetkezése után a tünetek eltűnéséhez szükséges idő függ a beadott ESMOCARD LYO mennyiségétől. Ez akár 30 percnél is hosszabb lehet, melyet terápiás adagok beadásának abbahagyása után figyeltek meg. Mesterséges lélegeztetés szükségessé válhat. A megfigyelt klinikai hatások alapján az alábbi eljárások jöhetnek számításba:

Bradycardia: atropint vagy más antikolinerg gyógyszert kell iv. beadni. Ha a bradycardiát nem sikerül kielégítően rendezni, pacemaker válhat szükségessé.

Bronchospasmus: béta‑2‑szimpatomimetikumokat kell adni spray formájában. Ha ez nem elégséges, akkor intravénás béta‑2‑szimpatomimetikumok vagy aminofillin jöhet számításba.

Tünetekkel járó hypotensio: folyadékot és/vagy vérnyomásemelő szereket kell iv. adni.

Cardiovascularis depresszió vagy cardiogen shock: diuretikumok vagy szimpatomimetikumok adhatók. A szimpatomimetikumok (a tünetektől függően: dobutamin, dopamin, noradrenalin, izoprenalin, stb.) adagja a terápiás hatásuktól függ.

Ha további kezelésre van szükség, az alábbi gyógyszerek adhatók iv., a klinikai állapot és a kezelés orvosi megítélése alapján:

- atropin: 0,5-2 mg

- inotróp szerek

- kalciumion.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-receptor-blokkolók

ATC-kód: C07AB09

Az ezmolol-hidroklorid egy béta-szelektív (kardioszelektív) adrenerg receptor blokkoló szer.

Terápiás adagban az ezmolol-hidroklorid nem rendelkezik számottevő intrinsic szimpatomimetikus aktivitással (ISA) és nincs membránstabilizáló hatása.

Az ezmolol-hidroklorid, az ESMOCARD LYO hatóanyaga kémiailag a béta-blokkolók fenoxi-propanolamin családjával van rokonságban.

Farmakológiai tulajdonságai alapján az ezmolol-hidroklorid gyors hatású és rövid hatástartamú gyógyszer, miáltal adagja gyorsan beállítható.

Egy megfelelő kezdő adag után a steady‑state plazmakoncentráció 5 percen belül beáll. A terápiás hatás azonban a stabil plazmakoncentráció beállta előtt megjelenik. Az infúzió beadásának sebessége ezután beállítható a kívánt farmakológiai hatás eléréséhez.

Az ezmolol-hidroklorid a béta blokkolók ismert hemodinamikai és elektrofiziológiai hatásaival rendelkezik:

- A szívfrekvencia csökkentése nyugalomban és fizikai aktivitás idején.

- Az izoprenalin okozta szaporább szívműködés csökkentése.

- Az szinuszcsomó helyreállási idejének növelése.

- Az AV‑átvezetés késleltetése.

- Az AV‑intervallum meghosszabbítása normális szinuszritmus mellett és pitvari stimuláció során, a His-Purkinje vezetés késleltetése nélkül.

- A PQ‑távolság meghosszabbítása, II. fokú AV‑blokk indukálása.

- A pitvari és kamrai funkcionális refrakter periódus meghosszabbítása.

- Negatív inotróp hatás csökkent ejekciós frakcióval.

- A vérnyomás csökkentése.

Gyermekek

Nem-kontrollos farmakokinetikai/hatástani vizsgálatot végeztek 26 supraventricularis tachycardiában (SVT) szenvedő, 2‑16 éves gyermek beteg bevonásával. A betegek egy 1000 mikrogramm/ttkg telítő ezmolol-hidroklorid adagot kaptak, melyet 300 mikrogramm/ttkg/perc folyamatos infúzió követett. Az SVT a betegek 65%‑ában az ezmolol-hidroklorid adagolásának kezdete után 5 percen belül megszűnt.

Egy randomizált, de kontrollcsoport nélküli dózis‑összehasonlító vizsgálatban 116, 1 hetes és 7 éves kor közötti, coarctatio aortae megszüntetése utáni hypertensióban szenvedő gyermeknél vizsgálták a készítmény hatásosságát. A betegek egy 125 mikrogramm/ttkg, 250 mikrogramm/ttkg, vagy 500 mikrogramm/ttkg kezdő infúziót kaptak, amit 125 mikrogramm/ttkg/perc, 250 mikrogramm/ttkg/perc, illetve 500 mikrogramm/ttkg/perc folyamatos infúzió követett. A 3 különböző dózis között a vérnyomáscsökkentő hatás tekintetében nem volt szignifikáns eltérés. A betegek 54%‑ának az ezmolol-hidroklorid mellett más gyógyszerre is szüksége volt a megfelelő vérnyomás eléréséhez. E tekintetben sem volt érdemi különbség a 3 dóziscsoport között.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az ezmolol-hidroklorid kinetikája egészséges felnőttekben lineárisnak bizonyult, a plazmakoncentráció a dózissal arányos volt. Ha nem alkalmaznak telítő dózist, akkor 50–300 mikrogramm/kg/perc sebességű infúzió esetén 30 percen belül áll be a vérben az egyensúlyi koncentráció.

Az ezmolol-hidroklorid megoszlási felezési ideje nagyon rövid, hozzávetőlegesen 2 perc.

A megoszlási térfogat 3,4 l/kg.

Az ezmolol-hidrokloridot észterázok alakítják át egy savas metabolittá (ASL 8123) és metanollá

Ez a vegyület észter-csoportjának a vörösvértestekben lévő észterázok által katalizált hidrolízise útján történik.

Az ezmolol‑hidroklorid metabolizmusa 50 és 300 mikrogramm/ttkg/perc között a dózistól független.

Az ezmolol‑hidroklorid 55%-a kötődik az emberi plazmafehérjékhez, szemben a savas metabolit 10%‑os kötődésével.

Az eliminációs felezési idő intravénás beadás után kb. 9 perc.

A teljes clearance 285 ml/ttkg/perc; ez független a máj, vagy bármely más szerv keringésétől. Az ezmolol‑hidroklorid a vesén át ürül, részben változatlan formában (a beadott mennyiség kevesebb, mint 2%-a), részben a savas metabolit formájában, melynek gyenge béta‑blokkoló aktivitása van (gyengébb, mint az ezmolol hatásának 0,1%-a). A savas metabolit a vizelettel ürül ki, felezési ideje kb. 3,7 óra.

Gyermekek

Farmakokinetikai vizsgálatokat egy 3‑16 éves gyermekekből álló, 22 tagú betegcsoporton végeztek. Egy 1000 mikrogramm/ttkg telítő ezmolol-hidroklorid adagot 300 mikrogramm/ttkg/perc folyamatos infúzió követett. A megfigyelt teljestest-clearance 119 ml/ttkg/perc, az átlagos eloszlási térfogat 283 ml/ttkg és az átlagos terminális eliminációs felezési idő 6,9 perc volt, ami azt mutatja, hogy az ezmolol-hidroklorid kinetikája gyermekekben hasonló a felnőttekéhez. Az interindividuális variábilitás azonban nagy volt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletekben teratogén hatást nem észleltek. Nyulakban embriotoxikus hatás mutatkozott (fokozott magzat‑reszorpció), amit valószínűleg az ezmolol-hidroklroidnak lehetett tulajdonítani. Ezt a hatást a terápiás adagoknál legalább 10-szer nagyobb dózisok mellett észlelték. Az ezmolol-hidroklorid hatását a fertilitásra nem vizsgálták és nem történtek a peri- és postnatalis hatásra vonatkozó vizsgálatok sem. Az ezmolol-hidroklorid különböző in vitro és in vivo tesztrendszerekben nem bizonyult mutagén hatásúnak. Az ezmolol-hidroklorid biztonságosságát hosszú távú kísérletekben nem vizsgálták.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

A készítményt a 6.6 pontban felsoroltakon kívül nem szabad más gyógyszerkészítményekkel keverni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

60 hónap

A felhasználás során 25°C-on kell tartani.

Az elkészített/hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25ºC-on 24 óráig igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt felbontás és hígítás után azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2-8ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a feloldás és hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történik.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

Az elkészített oldat tárolási feltételeit lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Tiszta, átlátszó 50 ml-es injekciós üveg brómbutil gumidugóval és lepattintható kupakkal, mely 2500 mg port tartalmaz, oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz. Az üveg külső dobozba van csomagolva.

Kiszerelés: dobozonként 1 üveg.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

ESMOCARD LYO 2500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz készítményt NEM SZABAD HÍGÍTÁS NÉLKÜL ALKALMAZNI.

A port adagolás előtt feltétlenül fel kell oldani/hígítani. A feloldott/felhígított port két különböző koncentrációban és két különböző térfogatban lehet alkalmazni (lásd a 4.2. pont):

A port felhígított oldatos infúzióként (10 mg/ml) lehet alkalmazni, 250 ml kész térfogattal STANDARD INFÚZIÓN keresztül

VAGY

A port koncentrált oldatos infúzióként (50 mg/ml) lehet alkalmazni, 50 ml kész térfogattal PERFÚZORRAL/ADAGOLÓPUMPÁVAL. A magasabb koncentráció alkalmazásával kapcsolatban klinikai tapasztalat csak korlátozottan áll rendelkezésre. Ezt a magasabb koncentrációt csak nagy vénán vagy centrális katéteren keresztül, perfúzor pumpa használatával szabad beadni (lásd a 4.4 pont).

ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK a felhígított oldatos infúzió (10 mg/ml) STANDARD INFÚZIÓN keresztüli alkalmazásához:

ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK a koncentrált oldatos infúzió (50 mg/ml) PERFÚZORON/ADAGOLÓPUMPÁN keresztüli alkalmazáshoz:

A hígításhoz alkalmas oldatok a következők:

NaCl 9 mg/ml (0,9%) oldat

Glükóz 50 mg/ml (5%) oldat

Glükóz 50 mg/ml (5%) Ringer oldatban

Glükóz 50 mg/ ml (5%) NaCl 9 mg/ml (0.9%) oldatban

Glükóz 50 mg/ml (5%) Ringer-laktát oldatban

Ringer-laktát oldat

A kész infúziós oldat elkészítéséhez gyakran használnak intravénásan alkalmazott folyadékokat üveg valamint műanyag (PVC) tartályokban is.

A fehér vagy majdnem teljesen fehér liofiziált por elkészítés után teljesen feloldódik.

Óvatosan keverje össze, amíg tiszta oldatot nem kap.

Az elkészített oldatot lebegő részecskék és elszíneződés ellenőrzésére vizuálisan kell megvizsgálni. Csak tiszta és színtelen oldat használható fel.

A felnyitott, feloldott és hígított termék 25°C-on 24 órán át fizikokémiailag stabil marad. Mikrobiológiai okok miatt a terméket azonnal fel kell használni. Ha nem kerül azonnal beadásra, akkor a felhasználásra kész állapotban történő tárolás idejéért és annak körülményeiért a felhasználó a felelős, és normális esetben 2–8°C-on nem lehet több 24 óránál, kivéve, ha a hígítás ellenőrzötten és igazoltan aszeptikus körülmények között történt.

A fel nem használt oldatot és az ampullát a helyi előírásoknak megfelelően kell megsemmisíteni.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orpha-Devel Handels und Vertriebs GmbH

Wintergasse 85/1B

A-3002 Purkersdorf

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20417/03 1× injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. december 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. január 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2018. március 29.