A GYÓGYSZER NEVE
Everolimus Sandoz 2,5 mg tabletta
Everolimus Sandoz 5 mg tabletta
Everolimus Sandoz 10 mg tabletta
MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Everolimus Sandoz 2,5 mg tabletta
2,5 mg everolimuszt tartalmaz tablettánként.
Ismert hatású segédanyag:
74,2 mg laktózt tartalmaz tablettánként.
Everolimus Sandoz 5 mg tabletta
5 mg everolimuszt tartalmaz tablettánként.
Ismert hatású segédanyag:
148,4 mg laktózt tartalmaz tablettánként.
Everolimus Sandoz 10 mg tabletta
10 mg everolimuszt tartalmaz tablettánként.
Ismert hatású segédanyag:
296,8 mg laktózt tartalmaz tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
GYÓGYSZERFORMA
Tabletta.
Everolimus Sandoz 2,5 mg tabletta
Fehér, vagy halványsárga, hosszúkás, kb. 10,1 mm × 4,1 mm méretű, metszett élű, bemetszés nélküli tabletta, egyik oldalán „LCL”, a másikon „NVR” mélynyomású jelzéssel.
Everolimus Sandoz 5 mg tabletta
Fehér, vagy halványsárga, hosszúkás, kb. 12,1 mm × 4,9 mm méretű, metszett élű, bemetszés nélküli tabletta, egyik oldalán „5”, a másikon „NVR” mélynyomású jelzéssel.
Everolimus Sandoz 10 mg tabletta
Fehér, vagy halványsárga, hosszúkás, kb. 15,1 mm × 6,0 mm méretű, metszett élű, bemetszés nélküli tabletta, egyik oldalán „UHE”, a másikon „NVR” mélynyomású jelzéssel.
KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Hormonreceptor-pozitív, előrehaladott emlőrák
Az Everolimus Sandoz a hormonreceptor-pozitív, HER2/neu-negatív, előrehaladott emlőrák kezelésére javallott, exemesztánnal kombinációban, olyan, postmenopausában lévő nőknél, akiknek egy nem szteroid aromatáz-inhibitorral történt kezelés utáni recidívát vagy progressziót követően nincs tünetekkel járó visceralis betegsége.
Pancreas eredetű neuroendokrin tumorok
Az Everolimus Sandoz a nem reszekábilis vagy metasztatikus, jól, vagy közepesen differenciált, pancreas eredetű neuroendokrin tumorok kezelésére javallott, progresszív betegségben szenvedő felnőtteknél.
Gastrointestinalis vagy pulmonalis eredetű neuroendokrin tumorok
Az Everolimus Sandoz az inoperábilis vagy metasztatikus, jól differenciált (1. fokozat vagy 2. fokozat), gastrointestinalis vagy pulmonalis eredetű, nem funkcionáló neuroendokrin tumorok kezelésére javallott, progresszív betegségben szenvedő felnőtteknél (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Vesesejtes carcinoma
Az Everolimus Sandoz az olyan, előrehaladott vesesejtes carcinomában szenvedő betegek kezelésére javallott, akiknek a betegsége a VEGF- (vascularis endothelialis növekedési faktor – vascular endothelial growth factor) ellenes kezelés mellett vagy azt követően progrediált.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Az Everolimus Sandoz-kezelést a daganatellenes kezelések alkalmazásában jártas orvosnak kell elkezdenie és felügyelnie.
Adagolás
A különböző adagolási rendek biztosításához az Everolimus Sandoz 2,5 mg-os, 5 mg-os és 10 mg-os tabletta formájában is hozzáférhető.
A javasolt adag naponta egyszer 10 mg everolimusz. A kezelést addig kell folytatni, amíg klinikailag kedvező hatás észlelhető, vagy amíg elfogadhatatlan toxicitás nem jelentkezik.
Ha egy adag kimaradt, a betegnek nem kell egy további adagot bevennie, de a következő előírt adagot a szokásos módon vegye be.
Mellékhatások miatti dózismódosítás
A súlyos és/vagy nem tolerálható, feltételezett mellékhatások kezelése a dózis csökkentését és/vagy az Everolimus Sandoz-terápia időleges felfüggesztését teheti szükségessé. Az 1. fokozatú mellékhatások esetén dózismódosítás általában nem szükséges. Ha a dózis csökkentésére van szükség, akkor az ajánlott adag napi 5 mg, és nem lehet napi 5 mg-nál kevesebb.
Az 1. táblázat összefoglalja az egyes specifikus mellékhatások esetében a dózis módosítására vonatkozó ajánlásokat (lásd még 4.4 pont).
1. táblázat: Az Everolimus Sandoz dózisának módosítására vonatkozó ajánlások
Különleges betegcsoportok
Idősek (≥ 65 év)
A dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
A dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe májkárosodás (Child–Pugh A) – az ajánlott dózis naponta 7,5 mg.
Közepesen súlyos májkárosodás (Child–Pugh B) – az ajánlott dózis naponta 5 mg.
Súlyos májkárosodás (Child–Pugh C) – az Everolimus Sandoz csak abban az esetben ajánlott, ha az elérni kívánt előny felülmúlja a kockázatot. Ebben az esetben a napi 2,5 mg-os adagot tilos túllépni.
Ha a beteg hepatikus (Child–Pugh) státusza a kezelés alatt változik, az adagot módosítani kell (lásd még 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Everolimus Sandoz biztonságosságát és hatásosságát 0 és betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok.
Az alkalmazás módja
Az Everolimus Sandoz-t szájon át, naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időpontban kell bevenni, mindig következetesen étkezéssel együtt vagy attól függetlenül (lásd 5.2 pont). Az Everolimus Sandoz tablettát egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni. A tablettát nem szabad szétrágni vagy összetörni.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával, egyéb rapamicin-származékkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Nem fertőzéses eredetű pneumonitis
A nem fertőzéses eredetű pneumonitis a rapamicin-származékokra, többek között az everolimusz gyógyszercsoportjára jellemző hatás. Nem fertőzéses eredetű pneumonitisről (beleértve az intersticialis tüdőbetegséget is) gyakran számoltak be az Everolimus Sandoz-t szedő betegeknél (lásd 4.8 pont). Az esetek némelyike súlyos volt, és ritkán halálos kimenetelű. A nem fertőzéses eredetű pneumonitis diagnózisára kell gondolni azoknál a betegeknél, akiknél nem specifikus légzőszervi jelek és tünetek jelentkeznek, mint például a hypoxia, pleuralis folyadékgyülem, köhögés vagy dyspnoe, és akiknél a fertőzéses, neoplasticus és egyéb, nem gyógyszer által előidézett okokat a megfelelő vizsgálatok segítségével kizárták. A nem fertőzéses eredetű pneumonitis differenciáldiagnózisa esetén az opportunista fertőzéseket, például a pneumocystis jirovecii (carinii) pneumoniát (PJP/PCP) ki kell zárni (lásd „Fertőzések” alább). A betegeknek el kell mondani, hogy azonnal számoljanak be minden új vagy súlyosbodó légúti tünetről.
Azoknál a betegeknél, akiknél nem fertőzéses eredetű pneumonitisre gyanús radiológiai elváltozások alakulnak ki, és csak kevés tünetük van vagy tünetmentesek, az Everolimus Sandoz-kezelést dózismódosítás nélkül lehet folytatni. Amennyiben a tünetek közepesen súlyosak (2. fokozat) vagy súlyosak (3. fokozat), kortikoszteroidok alkalmazása lehet javallott, amíg a klinikai tünetek enyhülnek.
Azoknál a betegeknél, akiknél a nem fertőzéses eredetű pneumonitis kezelésére kortikoszteroidok alkalmazására van szükség, a PJP/PCP profilaxisa mérlegelhető.
Fertőzések
Az everolimusz immunszuppresszív tulajdonságokkal rendelkezik, és a betegeket fogékonnyá teheti a bakteriális, gomba-, vírus- vagy protozoonok okozta fertőzésekkel, köztük az opportunista patogének okozta fertőzésekkel szemben (lásd 4.8 pont). Lokális és szisztémás fertőzéseket, köztük pneumoniát, más bakteriális fertőzéseket, invazív gombafertőzéseket, például aspergillosist, candidiasist vagy PJP/PCP-t, valamint vírusfertőzéseket, köztük a hepatitis B vírus reaktiválódását írták le az Everolimusz Sandoz-t szedő betegeknél. Ezeknek a fertőzéseknek egy része súlyos (pl. sepsishez, légzési- vagy májelégtelenséghez vezető) és alkalmanként halálos kimenetelű volt.
Az orvosoknak és a betegeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az Everolimus Sandoz szedése mellett fokozott a fertőzések kockázata. A már meglévő fertőzéseket megfelelően kezelni kell, és azoknak teljesen meg kell gyógyulniuk az Everolimus Sandoz-kezelés megkezdése előtt. Az Everolimus Sandoz szedése alatt figyelni kell a fertőzések okozta jeleket és tüneteket. Ha fertőzést diagnosztizálnak, akkor azonnal megfelelő kezelést kell elkezdeni, és mérlegelni kell az Everolimus Sandoz-kezelés szüneteltetését vagy leállítását.
Ha invazív szisztémás gombafertőzést diagnosztizálnak, akkor az Everolimus Sandoz-kezelést azonnal és véglegesen abba kell hagyni, továbbá a beteget megfelelő gombaellenes kezelésben kell részesíteni.
PJP, PCP eseteiről számoltak be az everolimuszt kapó betegeknél, melyek némelyike halálos kimenetelű volt. A PJP/PCP kortikoszteroidok vagy egyéb immunszuppresszív szerek egyidejű alkalmazásához társulhat. Ha kortikoszteroidok vagy egyéb immunszuppresszív szerek egyidejű alkalmazása szükséges, mérlegelendő a PJP/PCP profilaxisa.
Túlérzékenységi reakciók
Az everolimusz mellett a következő, de nem csak ezekkel a tünetekkel manifesztálódó túlérzékenységi reakciókat észlelték: anaphylaxia, dyspnoe, kipirulás, mellkasi fájdalom vagy angiooedema (pl. a légutak vagy a nyelv feldagadása, légzésromlással vagy anélkül) (lásd 4.3 pont).
Angiotenzin-konvertáló-enzim- (ACE-) gátlók egyidejű alkalmazása
Az egyidejűleg ACE-gátlót (pl. ramipril) szedő betegeknél fokozott lehet az angiooedema (pl. a nyelv vagy a légutak duzzanata légzési nehézséggel vagy anélkül) kockázata (lásd 4.5 pont).
Stomatitis
Az Everolimus Sandoz-zal kezelt betegeknél a stomatitis – beleértve a szájfekélyeket és oralis mucositist is – a leggyakrabban jelentett mellékhatás (lásd 4.8 pont). A stomatitis legtöbbször a kezelés első 8 hetében jelentkezik. Egy postmenopausális emlőrákban szenvedő, Everolimus Sandoz-zal és exemesztánnal kezelt betegek egykaros vizsgálata arra utal, hogy a kezelés első 8 hete alatt egy alkoholmentes, kortikoszteroid belsőleges oldat, szájvíz formájában történő adása csökkentheti a stomatitis előfordulási gyakoriságát és súlyosságát (lásd 5.1 pont). Ezért a stomatitis kezeléséhez hozzátartozhat a lokális kezelések profilaktikus és/vagy terápiás alkalmazása, mint például egy alkoholmentes, kortikoszteroid tartalmú belsőleges oldat, szájvíz formájában történő alkalmazása. Ugyanakkor az alkoholt, hidrogén-peroxidot, jódot és kakukkfüvet tartalmazó készítmények alkalmazása kerülendő, mivel ezek súlyosbíthatják az állapotot. Javasolt a gombák okozta fertőzések monitorozása és kezelése, különösen a szteroid-bázisú gyógyszerekkel kezelt betegeknél. Gombaellenes szerek a gombafertőzés diagnosztizálásáig nem alkalmazhatók (lásd 4.5 pont).
Veseelégtelenség esetei
Veseelégtelenség eseteit (beleértve az akut veseelégtelenséget) észlelték az everolimusszal kezelt betegeknél, néha halálos kimenettel (lásd 4.8 pont). A vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell, főként egyéb rizikófaktorok jelenléte esetén, melyek tovább ronthatják a veseműködést.
Laboratóriumi vizsgálatok és ellenőrzés
Veseműködés
A szérum kreatininszint rendszerint enyhe emelkedéséről, valamint proteinuriáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az Everolimus Sandoz-kezelés megkezdése előtt, majd azt követően rendszeres időközönként a veseműködés, ezen belül a vér karbamid-nitrogénszint (BUN), a vizeletben lévő fehérje, vagy a szérum kreatininszint monitorozása javasolt.
Vércukor
A klinikai vizsgálatokban hyperglykaemiáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az Everolimus Sandoz‑kezelés megkezdése előtt, majd azt követően rendszeres időközönként javasolt az éhomi vércukorszint ellenőrzése. Gyakoribb ellenőrzés szükséges abban az esetben, ha az Everolimus Sandoz-t olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek hyperglykaemiát okozhatnak. Amikor lehetséges, az Everolimus Sandoz-kezelés elkezdése előtt a betegeknél optimálisan beállított vércukorszintet kell elérni.
Vérzsírok
Dyslipidaemiáról (ide tartozik a hyperlipidaemia és hypertriglyceridaemia) számoltak be. Az Everolimus Sandoz-kezelés megkezdése előtt, majd azt követően rendszeres időközönként a vér koleszterin- és triglicerid szintjének ellenőrzése, valamint megfelelő gyógyszeres kezelés bevezetése javasolt.
Hematológiai paraméterek
A hemoglobinszint, a lymphocyta-, neutrophil- és thrombocytaszám csökkenéséről számoltak be (lásd 4.8 pont). Az Everolimus Sandoz-kezelés megkezdése előtt, majd azt követően rendszeres időközönként a teljes vérkép ellenőrzése javasolt.
Funkcionáló carcinoid tumorok
Egy randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban, funkcionáló carcinoid tumoros betegeknél az everolimusz + depó oktreotid-kezelést hasonlították össze placebo + depó oktreotid‑kezeléssel. A vizsgálat nem érte el az elsődleges hatásossági végpontot (progressziómentes túlélés [PFS/progression-free survival]), és az össz-túlélés (overall survival/OS) időközi elemzése számszakilag a placebo + depó oktreotid kart helyezte előnybe. Ezért az everolimusz biztonságosságát és hatásosságát funkcionáló carcinoid tumorban szenvedő betegeknél nem állapították meg.
Gastrointestinalis vagy pulmonalis eredetű neuroendokrin tumorok prognosztikai faktorai
A nem funkcionáló gastrointestinalis vagy pulmonalis neuroendokrin tumorokban szenvedő, és jó kiindulási prognosztikai faktorú betegeknél, például akiknél az ileum a primer tumor kiindulási helye, és normálisak a chromogranin A-értékeik, vagy nincs csontérintettségük, az Everolimus Sandoz-kezelés elkezdése előtt individuális haszon-kockázat értékelést kell végezni. A betegek azon alcsoportjában, ahol a tumor elsődleges kiindulópontja az ileum volt, korlátozott mértékű PFS előnyt jelentettek (lásd 5.1 pont).
Gyógyszerkölcsönhatások
CYP3A4- és/vagy a multidrug efflux pumpa P-glikoprotein- (PgP) inhibitorok és -induktorok egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ha a közepesen erős CYP3A4- és/vagy PgP-inhibitorokkal vagy ‑induktorokkal történő egyidejű alkalmazás nem kerülhető el, a beteg klinikai állapotát szorosan monitorozni kell. Mérlegelni lehet az Everolimus Sandoz dózisának módosítását a becsült AUC-érték alapján (lásd 4.5 pont).
Az erős CYP3A4/PgP-inhibitorokkal végzett egyidejű kezelés az everolimusz plazmakoncentrációjának nagymértékű emelkedését eredményezi (lásd 4.5 pont). Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat az adagolási ajánlások kidolgozására ebben a helyzetben. Ezért az Everolimus Sandoz és az erős inhibitorok együttes alkalmazása nem javasolt.
A gyógyszerinterakció lehetősége miatt elővigyázatosság szükséges, amikor az Everolimus Sandoz-t alacsony terápiás indexű, orális CYP3A4-szubsztrátokkal adják együtt. Amennyiben az Everolimus Sandoz-t alacsony terápiás indexű orális CYP3A4-szubsztrátokkal (pl. pimozid, terfenadin, asztemizol, ciszaprid, kinidin vagy ergot‑alkaloid-származékok) szedik együtt, a betegnél figyelni kell az orális CYP3A4-szubsztrátok kísérőirataiban leírt mellékhatások esetleges megjelenését (lásd 4.5 pont).
Májkárosodás
Az everolimusz-expozíció nőtt az enyhe (Child–Pugh A), közepesen súlyos (Child–Pugh B) és súlyos (Child-Pugh C) májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Az Everolimus Sandoz alkalmazása súlyosan májkárosodott (Child–Pugh C) betegeknél csak akkor javasolt, ha a lehetséges előny felülmúlja a kockázatot (lásd 4.2 és 5.2 pont).
A májkárosodásban szenvedő betegeknél tapasztalt mellékhatások kezelésére vonatkozó dózismódosítások alátámasztására jelenleg még nem állnak rendelkezésre klinikai biztonságossági és hatásossági adatok.
Oltások
Az Everolimus Sandoz-kezelés alatt kerülendő az élő vakcinák alkalmazása (lásd 4.5 pont).
Az Everolimus Sandoz laktózt tartalmaz
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Sebgyógyulási zavarok
A csökkent sebgyógyulási képesség a rapamicin-származékok gyógyszercsoportra, köztük az everolimuszra jellemző hatás. Ezért óvatosság ajánlott, amikor az Everolimus Sandoz-t perioperatív időszakban alkalmazzák.
Sugárkezelési szövődmények
Komoly és súlyos sugárreakciókról (úgymint sugárzás okozta nyelőcsőgyulladásról, sugárzás okozta pneumonitisről és sugárzás okozta bőrsérülésről), beleértve a halálos eseteket is, számoltak be olyan esetekben, amikor az everolimuszt sugárkezelés közben vagy nem sokkal azt követően szedték. A besugárzás okozta toxicitás súlyosbodásának lehetősége miatt elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik a sugárkezeléshez közeli időben szednek everolimuszt.
Továbbá korábbi besugárzás okozta bőrreakció szindrómáról (radiation recall syndrome, RRS) is beszámoltak olyan, everolimuszt szedő betegeknél, akik korábban sugárkezelésben részesültek. RRS esetén az everolimusz-kezelés megszakítását vagy leállítását fontolóra kell venni.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az everolimusz egy CYP3A4-szubsztrát, és ugyanakkor szubsztrátja és közepesen erős inhibitora a PgP‑nek is. Következésképpen az everolimusz felszívódását és azt követő eliminációját befolyásolhatják azok a készítmények, amelyek hatnak a CYP3A4-re és/vagy a PgP-re. In vitro az everolimusz a CYP3A4 kompetitív inhibitora és a CYP2D6 kevert inhibitora.
Egyes kiválasztott CYP3A4- és PgP-inhibitorokkal és -induktorokkal való ismert és elméleti kölcsönhatások az alábbi, 2. táblázatban kerülnek felsorolásra.
Az everolimusz-koncentrációkat növelő CYP3A4- és PgP-inhibitorok
A CYP3A4- és PgP-inhibitor vegyületek emelhetik az everolimusz koncentrációját a vérben azáltal, hogy csökkentik az everolimusz metabolizmusát vagy az intestinalis sejtekből történő effluxát.
Az everolimusz-koncentrációt csökkentő CYP3A4- és PgP-induktorok
A CYP3A4-et vagy a PgP-t indukáló hatóanyagok az everolimusz metabolizmusának, vagy az intestinalis sejtekből történő effluxának a fokozásával csökkenthetik az everolimusz koncentrációját a vérben.
2. táblázat: Egyéb hatóanyagok hatása az everolimuszra
Hatóanyagok, amelyek plazmakoncentrációját az everolimusz megváltoztathatja
In vitro eredmények alapján nem valószínű, hogy a napi 10 mg-os per os adag után elért szisztémás koncentráció gátolná a PgP-t, a CYP3A4-et és a CYP2D6-ot. Azonban a CYP3A4 és a PgP bélfalban végbemenő gátlása nem zárható ki. Egy egészséges önkéntesekkel végzett interakciós vizsgálat azt mutatta, hogy a midazolám, egy szenzitív CYP3A-tesztszubsztrát everolimusszal történő orális együttadása a midazolám Cmax értékének 25%-os, valamint AUC(0-inf) értékének 30%-os emelkedését eredményezte. Tehát az everolimusz befolyásolhatja az orálisan egyidejűleg adott CYP3A4-szubsztrátok biohasznosulását. Mindazonáltal, a szisztémásan adott CYP3A4-szubsztrátok expozíciójára kifejtett klinikailag releváns hatás nem várható (lásd 4.4 pont).
Az everolimusz és depó oktreotid együttes alkalmazása az oktreotid Cmin értékét 1,47-os geometriai átlagaránnyal (everolimusz/placebo) emelte. Előrehaladott neuroendokrin tumoros betegeknél nem lehetett megállapítani az everolimuszra adott hatásossági válaszreakcióra kifejtett klinikailag jelentős hatást.
Everolimusz és exemesztán egyidejű alkalmazása az exemesztán Cmin-ját 45%-kal és C2h-ját 64%-kal emelte. Ugyanakkor a megfelelő, dinamikus egyensúlyi állapotú (4 hetes) ösztradiolszint a két terápiás karon nem tért el egymástól. A kombinációt kapó hormonreceptor-pozitív, előrehaladott emlőrákos betegeknél nem észlelték az exemesztánnal összefüggő mellékhatások gyakoribbá válását. Az exemesztán-szint emelkedésének valószínűleg nincs hatása a hatásosságra vagy a biztonságosságra.
Angiotenzin-konvertáló-enzim- (ACE) gátlók egyidejű alkalmazása
Az egyidejűleg ACE-gátlót (pl. ramipril) szedő betegek az angiooedema fokozott kockázatának lehetnek kitéve (lásd 4.4 pont).
Oltások
Az oltásra kialakuló immunreakció érintett lehet és ezért előfordulhat, hogy az Everolimus Sandoz‑kezelés ideje alatt a vakcináció kevésbé hatékony. Az Everolimus Sandoz-kezelés alatt kerülendő az élő vakcinák alkalmazása (lásd 4.4 pont). Példa az élő vakcinákra: intranasalis influenza, kanyaró, mumps, rubeola, oralis polio, BCG (Bacillus Calmette-Guérin), sárgaláz, varicella és a TY21a typhus vakcina.
Sugárkezelés
Everolimuszt kapó betegeknél a sugárkezelés okozta toxicitás súlyosbodását jelentették (lásd 4.4 és 4.8 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás férfiak és nők esetében
A fogamzóképes nőknek nagyon hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk (pl. oralis, parenteralis, vagy nem ösztrogéntartalmú implantált hormonális fogamzásgátlás, progeszteronalapú fogamzásgátlók, hysterectomia, petevezeték-lekötés, teljes absztinencia, barrier módszerek, méhen belüli eszköz [IUD] és/vagy női/férfi sterilizálás) amíg everolimuszt kapnak, és a kezelés befejezése után még legfeljebb 8 hétig. A férfibetegeket nem kell eltiltani a gyermeknemzéstől.
Terhesség
Az everolimusz terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitási hatásokat mutattak, köztük embriotoxicitást és foetotoxicitást (lásd 5.3 pont). Embernél a potenciális veszély nem ismert.
Az everolimusz nem javasolt a terhesség alatt, és a fogamzásgátlást nem alkalmazó, fogamzóképes nők számára.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az everolimusz kiválasztódik-e az anyatejbe. Patkányoknál azonban az everolimusz és/vagy annak metabolitjai átjutnak az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Ezért az everolimuszt szedő nők nem szoptathatnak a kezelés alatt, és az utolsó adag bevételét követően még 2 hétig.
Termékenység
Az everolimusz lehetséges férfi és női infertilitást okozó hatása nem ismert, mindazonáltal nőbetegeknél amenorrhoeát (másodlagos amenorrhoeát és más menstruációs rendellenességeket) és társult luteinizáló hormon (LH)/folliculus stimuláló hormon (FSH) egyensúlyzavart tapasztaltak.
Nem klinikai eredmények alapján az everolimusz-kezelés károsíthatja a férfi és női fertilitást (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az Everolimus Sandoz kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy legyenek óvatosak, ha az Everolimus Sandoz-kezelés alatt fáradtságot észlelnek.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A biztonságossági profil összesen 2879, Everolimus Sandoz‑zal kezelt beteg bevonásával, az elfogadott indikációkban végzett tizenegy vizsgálatból származó összesített adatokon alapul, melyekből öt randomizált, kettős vak, placebokontrollos, III. fázisú vizsgálat, valamint hat nyílt elrendezésű, I. fázisú és II. fázisú vizsgálat volt.
Az összesített biztonságossági adatokból származó leggyakoribb mellékhatások (incidencia ≥ 1/10), csökkenő sorrendben: stomatitis, bőrkiütés, fáradtság, hasmenés, fertőzések, hányinger, étvágytalanság, anaemia, dysgeusia, pneumonitis, perifériás ödéma, hyperglykaemia, asthenia, pruritus, testtömegcsökkenés, hypercholesterinaemia, epistaxis, köhögés és fejfájás.
A leggyakoribb 3-4. fokozatú mellékhatások (incidencia ≥ 1/100–< 1/10) a stomatitis, anaemia, hyperglykaemia, fertőzések, fáradtság, hasmenés, pneumonitis, gyengeség, thrombocytopenia, neutropenia, dyspnoe, proteinuria, lymphopenia, vérzés, hypophosphataemia, bőrkiütés, hypertonia, pneumonia, emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint (GPT [ALAT]), emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint (GOT [ASAT]) és diabetes mellitus voltak. A fokozatok a 3.0-as és 4.03-as verziószámú CTCAE-t követik.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A 3. táblázat az összesített analízisből származó, összesített biztonságossági adatok alapján mutatja a mellékhatások előfordulási gyakoriságát. A mellékhatások MedDRA szervrendszeri csoportok és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása az alábbi megállapodás szerinti: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100‑< 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000‑< 1/100); ritka (≥ 1/10 000‑< 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
3. táblázat A klinikai vizsgálatokban jelentett mellékhatások
Kiválasztott mellékhatások leírása
Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő spontán jelentésekben az everolimuszt összefüggésbe hozták a hepatitis B reaktivációjának súlyos, köztük halálos kimenetelű eseteivel. A fertőzés reaktivációja az immunszuppresszív időszakok alatt előre várható esemény.
Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő spontán bejelentésekben az everolimuszt veseelégtelenség eseteivel (beleértve a halálos kimenetelűt) és proteinuriával hozták összefüggésbe. A vesefunkció folyamatos ellenőrzése javasolt (lásd 4.4 pont).
Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő spontán jelentésekben az everolimuszt amenorrhoea (másodlagos amenorrhoea és más menstruációs rendellenességek) eseteivel hozták összefüggésbe.
A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő spontán bejelentésekben az everolimusz PJP/PCP eseteivel volt összefüggésbe hozható, melyek némelyike halálos kimenetelűnek bizonyult (lásd 4.4 pont).
A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő spontán bejelentésekben az ACE‑inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazás során vagy anélkül angiooedemáról számoltak be (lásd 4.4 pont).
Idősek
Az összesített biztonságossági adatgyűjtés során az everolimusszal kezelt betegek 37%-a 65 éves vagy idősebb volt. Azon betegek száma, akiknél a gyógyszeres kezelést a mellékhatások miatt le kellett állítani, magasabb volt a 65 éves vagy idősebb betegeknél (20% vs. 13%). A leállításhoz vezető leggyakoribb mellékhatás a pneumonitis (beleértve az interstitialis tüdőbetegséget is), a stomatitis, a fáradtság és a dyspnoe volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az embereknél történő túladagolással kapcsolatban szerzett tapasztalatokról szóló beszámoló nagyon korlátozott. Legfeljebb 70 mg-os egyszeri adagokat adtak, elfogadható akut tolerabilitással. Minden túladagolás esetén általános szupportív intézkedéseket kell foganatosítani.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, protein-kináz inhibitorok, ATC kód: L01EG02
Hatásmechanizmus
Az everolimusz egy szelektív mTOR- (emlős rapamicin-célpont – mammalian target of rapamycin) inhibitor. Az mTOR egy kulcsfontosságú szerin-treonin-kináz, amelynek aktivitása számos humán daganat esetén közismerten fokozott. Az everolimusz az intracelluláris FKBP-12 fehérjéhez kötődik komplexet képezve, ami gátolja az mTOR‑komplex-1 (mTORC1) aktivitását. Az mTORC1 jelátviteli út gátlása megakadályozza a fehérjék transzlációját és szintézisét, azáltal, hogy csökkenti az S6 riboszómális protein-kináz (S6K1) és a sejtciklusban, az angiogenesisben, valamint a glikolízisben résztvevő fehérjéket szabályozó eukarióta elongációs faktor 4E-kötő fehérje (4EBP-1) aktivitását. Az S6K1 feltételezhetően foszforilálja az ösztrogén-receptor aktivációs funkció domain 1-et, ami a ligandtól független receptor‑aktivációért felelős. Az everolimusz csökkenti a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) szintjét, ami a daganatban zajló angiogenezis folyamatát potenciálja. Az everolimusz a daganatsejt, az endothelsejtek, fibroblastok és az érfal simaizomsejtek növekedésének és proliferációjának erős inhibitora, valamint kimutatták, hogy in vivo és in vitro a szolid tumorokban csökkenti a glikolízist.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Hormonreceptor-pozitív előrehaladott emlőrák
A BOLERO-2 (CRAD001Y2301-vizsgálat) az Everolimus Sandoz + exemesztán, illetve a placebo + exemesztán egy randomizált, kettős vak, multicentrikus, III. fázisú vizsgálata, amit olyan, posztmenopauzában lévő nőkkel végeztek, akiknél egy korábbi letrozol- vagy anasztrozol-kezelés után az ösztrogénreceptor-pozitív, HER2/neu-negatív, előrehaladott emlőrák recidívája vagy progressziója alakult ki. A randomizációt a hormonkezelés előtti dokumentált szenzitivitás és a visceralis metasztázis megléte szerint stratifikálták. A hormonkezelés előtti szenzitivitást vagy (1) az előrehaladott állapotú betegség legalább egy, korábbi hormonkezeléstől kialakult, dokumentált kedvező klinikai hatásával (teljes remisszió [CR], részleges remisszió [PR], állapotstabilizálódás ≥ 24 hétig) vagy (2) a recidíva előtti legalább 24 hónapos adjuváns hormonkezeléssel definiálták.
A vizsgálat elsődleges végpontja a vizsgálatot végző értékelésén (helyi radiológiai vizsgálat) alapuló, a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors – válaszadást értékelő kritériumok szolid tumoros betegeknél) szerinti progressziómentes túlélés (PFS) volt. A szupportív PFS-analízisek egy független, központi radiológiai felülvizsgálaton alapultak.
A másodlagos végpontok közé tartozott a teljes túlélés (OS), az objektív válaszadási arány, a klinikailag kedvező hatás aránya, a biztonságosság, az életminőségben bekövetkező változás (QoL), valamint az ECOG PS (Eastern Cooperative Oncology Group teljesítmény státusz) romlásáig eltelt idő.
Összesen 724 beteget randomizáltak 2:1 arányban a kombinált everolimusz (napi 10 mg) + exemesztán (napi 25 mg) (n = 485) vagy a placebo + exemesztán karra (napi 25 mg) (n = 239). A végső OS analíziskor az everolimusz-kezelés medián időtartama 24,0 hét volt (szélsőértékek 1,0‑199,1 hét). Az exemesztán-kezelés medián időtartama az everolimusz + exemesztánt kapó betegeknél hosszabb volt, 29,5 hét (1,0 – 199,1), mint a placebo + exemesztánt kapóknál, 14,1 hét (1,0–156,0).
Az elsődleges végpontra vonatkozó hatásossági eredményeket a végső PFS-analízisből nyerték (lásd 4. táblázat és 1. ábra). A placebo + exemesztán karon lévő betegek a progresszió időpontjában nem léptek át az everolimusz-karra.
4. táblázat BOLERO-2 – Hatásossági eredmények
1. ábra BOLERO-2 – Kaplan–Meier-féle progressziómentes túlélési görbék (a vizsgálatot végző által végzett radiológiai felülvizsgálat)
A kezelés PFS-re gyakorolt becsült hatását a PFS-nek a vizsgálatot végző értékelésenkénti tervezett alcsoport-analízise igazolta. Az everolimusz + exemesztán mellett az összes elemzett alcsoport (kor, a korábbi hormonkezelésre való szenzitivitás, az érintett szervek száma, a kezelés megkezdésekor csak a csontokban lévő léziók státusza, valamint a visceralis metasztázisok jelenléte és a fő demográfiai és prognosztikai alcsoportok) esetén pozitív terápiás hatást észleltek, és a placebo + exemesztán‑kezeléshez viszonyított relatív hazárd (HR) 0,25–0,60 közé esett.
A QLQ-C30 életminőségi kérdőív funkcionális domén pontszámok romlásáig (≥ 5%) eltelt medián időtartamban nem volt különbség a két terápiás kar esetén.
A BOLERO-6 (CRAD001Y2201-vizsgálat) egy három karos, randomizált, nyílt elrendezésű, II. fázisú vizsgálat, melyben az exemesztánnal kombinált everolimusz-kezelést, az önmagában adott everolimuszt és a kapecitabint hasonlították össze olyan, postmenopausában lévő nők kezelésében, akik egy korábban alkalmazott letrozol- vagy anasztrazol-kezelést követően recurráló vagy progrediáló, ösztrogénreceptor pozitív, HER2/neu negatív, lokálisan előrehaladott, recidíváló vagy metasztatizáló emlőrákban szenvedtek.
A vizsgálat elsődleges célja a relatív hazárd és a progressziómentes túlélés felmérése volt az everolimusz + exemesztán, illetve az önmagában adott everolimusz esetén. A legfontosabb másodlagos cél a relatív hazárd és a progressziómentes túlélés felmérése volt az everolimusz + exemesztán-kezeléssel, összehasonlítva a kapecitabin-kezeléssel.
További másodlagos célok közé tartozott a teljes túlélés, az objektív válaszadási arány, a kedvező klinikai hatás ráta, a biztonságosság, az ECOG teljesítmény romlásáig eltelt idő, az életminőség romlásáig eltelt idő, és a kezeléssel való elégedettség (TSQM). Formális statisztikai összehasonlítást nem terveztek.
Összesen 309 beteget randomizáltak 1:1:1 arányban az everolimusz (napi 10 mg) + exemesztán (napi 25 mg) kombinációs karra (n = 104), az önmagában adott everolimusz-karra (napi 10 mg) (n = 103) vagy kapecitabin-karra (1250 mg/m2 dózis naponta kétszer, 2 hétig, amit egy hét szünet követ, 3 hetes ciklus) (n = 102). Az adatok lezárásának időpontjában a kezelés medián időtartama 27,5 hét volt (szélső értékek: 2,0-165,7) az everolimusz + exemesztán-karon, 20 hét volt (1,3-145,0) az everolimusz-karon, és 26,7 hét volt (1,4-177,1) a kapecitabin-karon.
A helyi vizsgáló értékelése alapján megfigyelt 154, progressziómentes túlélés esemény alapján végzett végső PFS-analízis eredményei azt mutatták, hogy a becsült relatív hazárd 0,74 (90%-os CI: 0,57-0,97) az everolimusz + exemesztán-kar javára, az everolimusz-karhoz képest. A medián progressziómentes túlélés 8,4 hónap (90%-os CI: 6,6-9,7), illetve 6,8 hónap volt (90%-os CI: 5,5-7,2).
2. ábra BOLERO-6 Kaplan–Meier-féle progressziómentes túlélési görbék (a vizsgáló által végzett radiológiai felülvizsgálat)
A legfontosabb másodlagos végpont, a progressziómentes túlélés esetén a becsült relatív hazárd 1,26 volt (90%-os CI: 0,96-1,66), ami a kapecitabinnak kedvezett az everolimusz + exemesztán kombinált karral szemben, a megfigyelt, összesen 148 progressziómentes túlélés esemény alapján.
A teljes túlélés másodlagos végpontra vonatkozó eredmények nem voltak konzisztensek a progressziómentes túlélés elsődleges végpont eredményeivel, és a megfigyelt tendencia az everolimusz monoterápiás karnak kedvezett. A teljes túlélés összehasonlítására vonatkozó becsült relatív hazárd az everolimusz + exemesztán-karhoz viszonyított everolimusz-kar esetén 1,27 volt (90%-os CI: 0,95–1,70). A teljes túlélés összehasonlítására vonatkozó becsült relatív hazárd a kapecitabin-karhoz viszonyított everolimusz + exemesztán kombinált kar esetén 1,33 volt (90%-os CI: 0,99-1,79).
Előrehaladott, pancreas eredetű neuroendokrin tumorok (pNET)
A RADIANT-3 (CRAD001C2324-vizsgálat) egy III. fázisú, multicentrikus, randomizált, kettős vak vizsgálat, amelyben az előrehaladott pNET-ben szenvedő betegeknél az everolimusz plusz legjobb szupportív kezelést hasonlították össze a placebo plusz legjobb szupportív kezeléssel. A progressziómentes túlélés (PFS) medián időtartamának 2,4-szeres megnyúlásával (11,04 hónap, versus 4,6 hónap) igazolta az everolimusz placebóval szembeni, statisztikailag szignifikáns klinikailag kedvező hatását (HR 0,35; 95%-os CI: 0,27 ‑ 0,45; p<0,0001) (lásd 5. táblázat és 3. ábra).
A RADIANT-3 vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akiknek jól és közepesen differenciált, előrehaladott pNET-jük volt, és akiknek a betegsége az előző 12 hónapban progrediált. A legjobb szupportív kezelés részeként a szomatosztatin analógokkal végzett terápia megengedett volt.
A vizsgálat elsődleges végpontja a progressziómentes túlélés RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors – válaszadást értékelő kritériumok szolid tumoros betegeknél) szerinti értékelése volt. Az igazolt radiológiai progressziót követően a vizsgálatot végző nyílttá tehette a betegek kezelését. Azok, akiket placebóra randomizáltak, ezután nyílt elrendezésben kaphattak everolimuszt.
A másodlagos végpontok közé tartozott az objektív válaszadási arány, a remisszió időtartama és az össz-túlélés (overall survival – OS).
Összesen 410 beteget randomizáltak 1:1 arányban vagy napi 10 mg everolimuszra (n = 207) vagy placebóra (n = 203). A demográfiai jellemzők kellő egyensúlyban voltak (medián életkor 58 év, 55% férfi, 78,5% fehér). Mindkét karon a betegek 58%-a kapott korábban szisztémás kezelést. A vak vizsgálati kezelés medián időtartama 37,8 hét volt (tartomány: 1,1–129,9 hét) azoknál, akik everolimuszt kaptak, és 16,1 hét (tartomány 0,4-147,0 hét) a placebót kapó betegek esetében.
A betegség progresszióját, vagy a vizsgálat nyílttá tételét követően a 203, kezdetben placebóra randomizált betegből 172 (84,7%) átkerült a nyílt everolimusz-kezelésbe. A nyílt kezelés medián időtartama 47,7 hét volt minden betegnél: 67,1 hét az 53, everolimuszra randomizált, majd nyílt elrendezésű everolimusz-kezelésre váltott beteg esetében, és 44,1 hét a 172, placebóra randomizált, majd nyílt elrendezésű everolimusz-kezelésre váltott betegnél.
5. táblázat RADIANT-3 – hatásossági eredmények
3. ábra RADIANT-3 – Kaplan–Meier-féle progressziómentes túlélési görbék (vizsgálói radiológiai áttekintés)
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
A továbbra is kockázatnak kitett betegek száma
Gastrointestinalis vagy pulmonalis eredetű, előrehaladott neuroendokrin tumorok
A RADIANT-4 (CRAD001T2302-vizsgálat), az everolimusz + legjobb szupportív kezelést (best supportive care – BSC), illetve a placebo + legjobb szupportív kezelést összehasonlító randomizált, kettős vak, multicentrikus, III. fázisú vizsgálatot olyan jól differenciált (1. fokozat vagy 2. fokozat), gastrointestinalis vagy pulmonalis eredetű, előrehaladott, nem funkcionáló neuroendokrin tumorokban szenvedő betegeknél végezték, akiknek az anamnézisében nem szerepelt carcinoid szindróma, és nem voltak carcinoid szindrómával összefüggő, aktív tüneteik sem.
A vizsgálat elsődleges végpontja a független radiológiai vizsgálaton alapuló, a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors – válaszadást értékelő kritériumok szolid tumoros betegeknél) szerinti progressziómentes túlélés (PFS) volt. A szupportív progressziómentes túlélés analízis a helyi, vizsgálatot végző személy által végzett felülvizsgálaton alapult. A másodlagos végpontok közé tartozott a teljes túlélés (overall survival – OS), a teljes válaszadási arány, a legalább stabil betegséget elérők aránya, a biztonságosság, az életminőségben bekövetkezett változás (FACT-G), valamint a World Health Organisation teljesítmény státuszban (WHO PS) bekövetkezett romlásig eltelt idő.
Összesen 302 beteget randomizáltak 2:1 arányban vagy everolimuszra (napi 10 mg) (n = 205) vagy placebóra (n = 97). A demográfiai jellemzők és a betegség jellemző tulajdonságai általában egyensúlyban voltak (medián életkor 63 év [szélsőértékek 22–86], 76% fehér bőrű, a kórelőzményben szomatosztatin-analógok [SSA] alkalmazása szerepel). A vak elrendezésű kezelés medián időtartama 40,4 hét volt az everolimuszt kapó betegeknél és 19,6 hét volt a placebót kapóknál. A PFS elsődleges elemzése után 6 beteg tért át a placebokarról everolimusz nyílt elrendezés szerinti alkalmazására.
A független radiológiai értékelés szerinti PFS elsődleges végpont esetén a hatásossági eredményeket a progressziómentes túlélés végső analíziséből nyerték (lásd 6. táblázat és 4. ábra). A vizsgáló által végzett radiológiai értékelés szerinti PFS-re vonatkozó hatásossági eredményeket a teljes túlélés végső analíziséből nyerték (lásd 6. táblázat).
6. táblázat RADIANT-4 – Progressziómentes túlélés eredményei
4. ábra RADIANT-4 – Kaplan–Meier-féle progressziómentes túlélési görbék (független radiológiai felülvizsgálat)
A szupportív analízisekben pozitív terápiás hatást figyeltek meg minden alcsoportban, kivéve azoknak a betegeknek az alcsoportját, akiknél az ileum a primer tumor kiindulási helye (Ileum: HR = 1,22 [95%-os CI: 0,56–2,65]; Nem ileum: HR = 0,34 [95%-os CI: 0,22–0,54]; Tüdő: HR = 0,43 [95%-os CI: 0,24–0,79]) (lásd 5. ábra).
5. ábra RADIANT-4 – A progressziómentes túlélés eredményei, előre meghatározott beteg alcsoportok szerint (független radiológiai felülvizsgálat)
*Nem ileum: gyomor, colon, rectum, appendix, coecum, duodenum, jejunum, ismeretlen primer eredetű carcinoma és egyéb gastrointestinalis eredet
ULN: a normálérték felső határa (upper limit of normal)
CgA: Kromogranin A
NSE: Neuronspecifikus enoláz
A relatív hazárd a stratifikált Cox-modellből került számításra.
A teljes túlélés (OS) végső elemzésében nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség azon betegek között, akik everolimuszt, illetve akik placebót kaptak a vizsgálat vak elrendezésű kezelési szakaszában (HR = 0,90 [95%-os CI: 0,66–1,22]).
A két kar között nem észleltek különbséget a WHO teljesítmény-státuszban bekövetkezett definitív romlásig (≥ 1 pont) eltelt időben (HR = 1,02; [95%-os CI: 0,65–1,61]), valamint az életminőség definitív romlásáig (FACT-G összpontszám) eltelt időben (HR = 0,74; [95%-os CI: 0,50–1,10]).
Előrehaladott vesesejtes carcinoma
A RECORD-1 (CRAD001C2240-vizsgálat), egy III. fázisú nemzetközi, multicentrikus, randomizált, kettős vak vizsgálatban a legjobb szupportív kezeléssel kiegészített napi 10 mg everolimuszt és placebót hasonlították össze olyan, metasztatizáló vesesejtes carcinomában szenvedő betegeknél, akiknél a betegség a VEGFR-TKI-kezelés (vascularis endothelialis növekedési faktor-receptor tirozin‑kináz-inhibitor) (szunitinib, szorafenib vagy a szunitinib és a szorafenib együtt) során vagy azt követően progrediált. Korábbi bevacizumab- és alfa-interferon-kezelés is megengedett volt. A betegeket a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center (MSKCC) prognosztikai pontrendszere (kedvező vs. intermedier vs. rossz prognózisú csoport) és a korábbi daganatellenes kezelés alapján (1 vs. 2 korábbi VEGFR-TKI) osztályozták.
Az elsődleges végpont a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumours – szolid tumorok válaszreakciójának értékelési kritériumai) segítségével dokumentált, valamint egy vakon végzett, független, központi értékelés által megállapított progressziómentes túlélés volt. A másodlagos végpontok közé tartozott a biztonságosság, a daganat objektív válaszadási aránya, a teljes túlélés, a betegséggel összefüggő tünetek és az életminőség. Radiológiailag igazolt progresszió után a vizsgálatot végző befejezhette a vak fázist: azok a betegek, akiket placebóra randomizáltak, innentől nyíltan napi 10 mg everolimuszt kaphattak. A független adatellenőrző bizottság (Independent Data Monitoring Committee) az elsődleges végpont teljesülése miatt a második időközi analízis elvégzésekor a vizsgálat befejezését javasolta.
Összesen 416 beteget randomizáltak 2:1 arányban everolimusz- (n = 277) vagy placebo-kezelésre (n = 139). A demográfiai jellemzők kellő mértékben hasonlóak voltak (összesített medián életkor [61 év; szélsőértékek 27-85], 78% férfi, 88% fehér bőrű, korábbi VEGFR-TKI-kezelések száma [1‑74%, 2-26%]). A vak vizsgálati kezelés medián időtartama 141 nap volt (szélsőértékek 19‑451 nap) az everolimuszt kapó, és 60 nap (szélsőértékek 21–295 nap) a placebót kapó betegek esetében.
A progressziómentes túlélés, mint elsődleges végpont tekintetében az everolimusz felülmúlta a placebót, és statisztikailag szignifikánsan, 67%-kal csökkentette a progresszió vagy a halálozás kockázatát (lásd 7. táblázat és 6. ábra).
7. táblázat RECORD-1 – Progressziómentes túlélési eredmények
6. ábra RECORD-1 – Kaplan–Meier-féle progressziómentes túlélési görbék (független központi áttekintés)
A 6 hónapos progressziómentes túlélési arány 36% volt az everolimusz-kezelés esetén, míg placebo mellett csak 9%.
A daganat igazolt objektív válaszreakcióját 5 everolimuszt kapó betegnél észlelték (2%), miközben ezt egyetlen placebót kapó betegnél sem tapasztalták. Tehát a progressziómentes túlélésben bekövetkező javulás főként abból a betegpopulációból ered, amelyben a betegség stabilizálódik (ez az everolimusz‑kezelést kapó csoport 67%-ának felel meg).
Nem észlelték a teljes túlélés kezeléssel összefüggő, statisztikailag szignifikáns javulását (relatív hazárd: 0,87; konfidencia intervallum: 0,65–1,17; p = 0,177). A placebóra randomizált betegeknek a betegség progresszióját követően a nyílt everolimusz-kezelési karra történő átirányítása meghiúsította, hogy a teljes túlélésben megmutatkozó, a kezeléssel összefüggő bármilyen különbséget ki lehessen mutatni.
Egyéb vizsgálatok
A stomatitis a leggyakrabban jelentett mellékhatás az everolimusszal kezelt betegeknél (lásd 4.4 és 4.8 pont). Egy előrehaladott emlőrákban szenvedő, posztmenopauzában lévő nőkkel (n = 92) a forgalombahozatalt követően folytatott egykaros vizsgálatban a stomatitis előfordulási gyakoriságának és súlyosságának csökkentése érdekében az everolimusz-kezelés (napi 10 mg) és az exemesztán-kezelés (napi 25 mg) elkezdésekor, a kezelés első 8 hetében lokális kezelésként dexametazon 0,5 mg/5 ml alkoholmentes belsőleges oldatot adtak naponta 4-szer, szájvíz formájában. A ≥ 2. fokozatú stomatitis előfordulási gyakorisága a 8. héten 2,4% volt (n = 2/85 értékelhető beteg), ami alacsonyabb volt annál, amit korábban tapasztaltak. Az 1. fokozatú stomatitis előfordulási gyakorisága 18,8% volt, (n = 16/85), és 3. vagy 4. fokozatú stomatitisről nem számoltak be. A vizsgálat általános biztonságossági profilja összhangban volt az everolimusz onkológiai és sclerosis tuberosa komplex (TSC) esetén történő felhasználása során megállapított általános biztonságossági profillal, kivéve, hogy kismértékben magasabb volt az oralis candidiasis gyakorisága, amiről a betegek 2,2%-ánál számoltak be (n = 2/92).
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az everolimusz vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a pancreas eredetű neuroendokrin tumorok, a mellkasi eredetű neuroendokrin tumorok és a vesesejtes carcinoma indikációkban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Az előrehaladott szolid tumoros betegeknél az 5 mg vagy 10 mg everolimusz éhgyomorra vagy egy könnyű, zsírmentes étkezést követően történő naponkénti bevétele után az everolimusz csúcskoncentráció (Cmax) kialakulásának medián időtartama 1 óra volt. A Cmax az 5 és 10 mg között a dózissal arányos. Az everolimusz a PgP szubsztrátja és közepesen erős inhibitora.
A táplálék hatása
Egészséges alanyoknál a magas zsírtartalmú étkezés a 10 mg everolimusz szisztémás expozícióját (az AUC alapján mérve) 22%-kal és a plazma csúcskoncentrációt, a Cmax-ot 54%-kal csökkentette. A kevés zsírt tartalmazó étkezés az AUC-t 32%-kal, a Cmax-ot pedig 42%-kal csökkentette. A tápláléknak azonban nincs nyilvánvaló hatása a posztabszorpciós fázis koncentráció-idő profiljára.
Eloszlás
Az everolimusz vér‑plazma aránya 17%‑73%, ami az 5–5000 ng/ml-es tartományban koncentrációfüggő. A teljes vérben lévő everolimusz-koncentráció kb. 20%-a a napi 10 mg everolimuszt kapó daganatos betegeknél a plazmában különül el. A plazmafehérje-kötődés mind az egészséges egyéneknél, mind a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél kb. 74%. Az előrehaladott szolid tumoros betegeknél a Vd 191 liter volt a látszólagos centrális kompartmentben és 517 liter a látszólagos perifériás kompartmentben.
Biotranszformáció
Az everolimusz egy CYP3A4- és PgP-szubsztrát. Szájon át történő adagolást követően az emberi vérben az everolimusz a fő keringő komponens. Az emberi vérben az everolimusz hat fontosabb metabolitját mutatták ki, köztük három monohidroxilált metabolitot, két hidrolizált nyílt-láncú metabolitot, valamint egy everolimusz foszfatidilkolin-konjugátumot. Ezeket a metabolitokat a toxicitási vizsgálatokhoz használt állatfajokban is kimutatták, és azt is igazolták, hogy az everolimuszhoz képest mintegy százszor kevésbé hatékonyak. Ebből következik, hogy az everolimuszt tartják a teljes farmakológiai aktivitás döntő részéért felelős vegyületnek.
Elimináció
Előrehaladott szolid tumoros betegeknél az everolimusz átlagos orális clearance-e (Cl/F) napi 10 mg-os dózis adását követően 24,5 l/óra volt. Az everolimusz átlagos eliminációs felezési ideje kb. 30 óra.
Daganatos betegekkel nem végeztek specifikus exkréciós vizsgálatokat. Azonban rendelkezésre állnak transzplantált betegekkel végzett vizsgálatokból származó adatok. Egyetlen adag izotóppal jelölt everolimusz és ciklosporin együttes alkalmazását követően a radioaktivitás 80%-a a székletből volt visszanyerhető, míg 5%-a a vizeletben választódott ki. Az anyavegyület nem volt kimutatható sem a vizeletben, sem a székletben.
A dinamikus egyensúlyi állapot farmakokinetikája
Az everolimusz előrehaladott szolid tumoros betegeknek történő adását követően dinamikus egyensúlyi állapotban az AUC0-téta az 5 és 10 mg közötti napi dózistartományban a dózissal arányos volt. A dinamikus egyensúlyi állapot két héten belül kialakult. A Cmax 5 és 10 mg között a dózissal arányos. A tmax az adagolást követően 1-2 órával kialakul. Dinamikus egyensúlyi állapotban jelentős összefüggés volt az AUC0-téta és az adagolás előtti minimális koncentráció között.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
Az everolimusz biztonságosságát, tolerabilitását és farmakokinetikáját az everolimusz tabletta egyetlen per os adagjával végzett két vizsgálattal értékelték, 8, illetve 34, a normál májműködésű alanyokhoz képest károsodott májfunkciójú vizsgálati alanynál.
Az első vizsgálatban a 8, közepesen súlyos (Child–Pugh B stádium) májkárosodásban szenvedő betegnél az everolimusz AUC-értéke a 8, normális májfunkciójú betegéhez képest a kétszeresére nőtt.
A második vizsgálatban a 34, különböző mértékben károsodott májműködésű betegnél az egészséges alanyokhoz viszonyítva az expozíció (vagyis az AUC0-inf) az enyhe (Child–Pugh A stádium) májkárosodásban szenvedő betegeknél 1,6-szeresére, a közepesen súlyos (Child–Pugh B stádium) eseteknél 3,3-szeresére, a súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegeknél pedig 3,6‑szeresére nőtt.
A májkárosodásban szenvedő betegeknél a többszöri adagolás farmakokinetikai jellemzőinek szimulációja alátámasztja a Child–Pugh stádiumuk alapján történő adagolási ajánlásokat.
A két vizsgálat eredményei alapján a májkárosodásban szenvedő betegek esetén a dózis módosítása javasolt (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Vesekárosodás
Százhetven, előrehaladott szolid tumoros beteg populációs farmakokinetikai elemzése során nem észlelték, hogy a kreatinin-clearance (25‑178 ml/perc) jelentős hatást gyakorolna az everolimusz orális clearance-ére (Cl/F). A transzplantációt követő vesekárosodás (kreatinin-clearance tartománya: 11‑107 ml/perc) a transzplantált betegeknél nem befolyásolta az everolimusz farmakokinetikáját.
Idősek
Egy daganatos betegekkel végzett populációs farmakokinetikai vizsgálatban nem mutatták ki, hogy az életkor (27‑85 év) jelentős hatást gyakorolna az everolimusz orális clearance-ére.
Etnikai hovatartozás
Az orális clearance (Cl/F) a hasonló májműködésű japán és a fehérbőrű daganatos betegeknél hasonló. Populációs farmakokinetikai elemzések alapján a Cl/F a feketebőrű transzplantált betegeknél átlagosan 20%-kal magasabb.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az everolimusz preklinikai biztonságossági profilját egereken, patkányokon, törpemalacokon, majmokon és nyulakon értékelték. A legfőbb célszervek több fajnál is a hím és a nőstény reproduktív szervek (testicularis tubularis degeneratio, csökkent spermatartalom a mellékherékben és atrophia uteri), patkányoknál és egereknél a tüdő (az alveolaris macrophagok számának növekedése), a pancreas (majmoknál az exocrin sejtek degranulációja és törpemalacoknál az exocrin sejtek vakuolizációja, és majmoknál a szigetsejtek degenerációja), valamint kizárólag patkányoknál a szem voltak (a lencse elülső varratvonalának opálossá válása). Kismértékű veseelváltozásokat észleltek patkányoknál (időskori lipofuszcin-lerakódás a tubularis epitheliumban, a hydronephrosis gyakoribbá válása) és egereknél (háttér léziók kialakulása). Majmoknál, illetve törpemalacoknál nem észleltek vesetoxicitásra utaló jeleket.
Úgy tűnik, az everolimusz spontán módon súlyosbítja a kísérőbetegségeket (patkányoknál a krónikus myocarditist, majmoknál a plazma és szív coxsackie vírusfertőzéseket, törpemalacoknál a tápcsatorna coccidiasisát, egereknél és majmoknál a bőrléziókat). Ezeket az eltéréseket rendszerint a terápiás tartományon belüli vagy annál magasabb szisztémás expozíciós szintek mellett észlelték, kivéve a patkányokat, ahol a magas szöveti eloszlás miatt a terápiás expozíció alatt kialakultak.
Hím patkányokon végzett fertilitási vizsgálatokban a testicularis morfológiát 0,5 mg/ttkg és azt meghaladó dózisokban érintette, a spermiumok motilitását, a spermiumszámot és a plazma tesztoszteronszintet 5 mg/ttkg-os dózisban csökkentette, ami a hím fertilitás csökkenését eredményezi. Volt reverzibilitásra utaló bizonyíték.
Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a nőstény fertilitást nem befolyásolta. Azonban az everolimusz legalább 0,1 mg/ttkg-os, nőstény patkányoknak adott orális adagjai (a napi 10 mg-os adagot kapó betegeknél észlelt AUC0-24óra körülbelül 4%-a) a pre-implantációs veszteség növekedését eredményezték.
Az everolimusz átjutott a placentán, és toxikus volt a foetusra. Patkányoknál az everolimusz a terápiás szint alatti szisztémás expozícióban embrio-/foetotoxicitást idézett elő. Ez mortalitásban és csökkent foetalis testtömegben nyilvánult meg. A csontvázeltérések és malformációk (sternum‑hasadék) incidenciája 0,3 és 0,9 mg/ttkg-nál növekedett. Nyulaknál az embriotoxicitás a késői reszorpciók gyakoribbá válásában nyilvánult meg.
A releváns genotoxicitási végpontokra irányuló genotoxicitási vizsgálatok nem jeleztek klasztogén vagy mutagén aktivitásra utaló bizonyítékot. Az everolimusz legmagasabb dózisokig (ami egereknél a számított klinikai expozíció 3,9-szerese, patkányoknál annak 0,2-szerese volt) és legfeljebb 2 évig történő alkalmazása sem egereknél, sem patkányoknál nem jelzett semmilyen onkogén potenciált.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
butil-hidroxitoluol
magnézium-sztearát
laktóz
hipromellóz
kroszpovidon
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30 C-on tárolandó.
A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A tabletták poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolásba és dobozba vannak csomagolva.
Buborékcsomagolás: 10, 30, 90 db tabletta.
Adagonként perforált buborékcsomagolás: 10×1, 30×1, 90×1 tabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Sandoz Hungária Kft.
1114 Budapest
Bartók Béla út 43-47.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
Everolimus Sandoz 2,5 mg tabletta
OGYI-T-23502/01 10× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/02 10×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/03 30× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/04 30×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/05 90× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/06 90×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
Everolimus Sandoz 5 mg tabletta
OGYI-T-23502/07 10× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/08 10×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/09 30× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/10 30×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/11 90× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/12 90×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
Everolimus Sandoz 10 mg tabletta
OGYI-T-23502/13 10× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/14 10×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/15 30× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/16 30×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/17 90× poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
OGYI-T-23502/18 90×1 adagonként perforált poliamid/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolás
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. március 6.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2022. november 15.
| Mellékhatás | Súlyosság1 | Az Everolimus Sandoz dózisának módosítása |
| Nem fertőzéses eredetű pneumonitis | 2. fokozat | A kezelés megszakítása mérlegelendő a tünetek ≤ 1. fokozatig történő javulásáig. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. Ha 4 héten belül nincs javulás, a kezelést abba kell hagyni. |
| 3. fokozat | A tünetek ≤ 1. fokozatig történő enyhüléséig a kezelést meg kell szakítani. A kezelés napi 5 mg-os dózissal való újraindítása mérlegelendő. 3. fokozatú toxicitás visszatérésekor mérlegelendő a kezelés abbahagyása. | |
| 4. fokozat | A kezelést le kell állítani. | |
| Stomatitis | 2. fokozat | Az ≤ 1. fokozatig történő javulásig az adagolás átmeneti felfüggesztése szükséges. A kezelés ugyanazzal a dózissal ismét elkezdhető. Ha a stomatitis visszatér a 2. fokozatba, az adagolást az ≤ 1. fokozatig történő javulásig meg kell szakítani. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. |
| 3. fokozat | Az ≤ 1. fokozatig történő javulásig az adagolás átmeneti felfüggesztése. A kezelés napi 5 mg-os dózissal újra elkezdhető. | |
| 4. fokozat | A kezelést le kell állítani. | |
| Egyéb, nem haematológiai toxicitások (kivéve a metabolikus eseményeket) | 2. fokozat | Ha a toxicitás tolerálható, a dózis módosítása nem szükséges. Ha a toxicitás nem tolerálhatóvá válik, az ≤ 1. fokozatig történő javulásig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés ugyanazzal a dózissal ismét elkezdhető. Ha a toxicitás visszatér a 2. fokozatba, a kezelést az ≤ 1. fokozatig történő javulásig fel kell függeszteni. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. |
| 3. fokozat | Az ≤ 1. fokozatig történő javulásig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés napi 5 mg-os dózissal való újraindítása mérlegelendő. 3. fokozatú toxicitás visszatérésekor mérlegelendő a kezelés leállítása. | |
| 4. fokozat | A kezelést le kell állítani. | |
| Metabolikus események (pl. hyperglykaemia, dyslipidaemia | 2. fokozat | A dózis módosítása nem szükséges. |
| 3. fokozat | Az adagolás átmeneti felfüggesztése szükséges. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. | |
| 4. fokozat | A kezelést le kell állítani. | |
| Thrombocytopenia | 2. fokozat (< 75, ≥ 50×109/l) | Az ≤ 1. fokozatig (≥ 75×109/l) történő javulásig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés ugyanazzal a dózissal ismét elkezdhető. |
| 3. és 4. fokozat (< 50×109/l) | Az ≤ 1. fokozatig (≥ 75×109/l) történő javulásig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. | |
| Neutropenia | 2. fokozat(≥ 1×109/l) | A dózis módosítása nem szükséges. |
| 3. fokozat(< 1, ≥ 0,5×109/l) | A ≤ 2. fokozatig (≥ 1×109/l) történő javulásig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés ugyanazzal a dózissal ismét elkezdhető. | |
| 4. fokozat(≥ 0,5×109/l) | A ≤ 2. fokozatig (≥ 1×109/l) történő javulásig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. | |
| Lázas neutropenia | 3. fokozat | A ≤ 2. fokozatig (≥ 1,25×109/l) történő javulásig és láztalanságig az adagolást átmenetileg fel kell függeszteni. A kezelés napi 5 mg-os dózissal ismét elkezdhető. |
| 4. fokozat | A kezelést le kell állítani. | |
| 1 A súlyossági fokozat megállapítása a National Cancer Institute (NCI) Common Terminology Criteria for Adverse Events (CTCAE) v3.0 alapján történt. |
| Kölcsönhatásonként csoportosított hatóanyagok | Kölcsönhatás – everolimusz AUC/Cmax változása Mértani középarány (észlelt tartomány) | Az egyidejű alkalmazásra vonatkozó ajánlások |
| Erős CYP3A4-/PgP-inhibitorok | ||
| Ketokonazol | AUC ↑ 15,3-szeres (tartomány 11,2–22,5) Cmax ↑ 4,1-szeres (tartomány 2,6–7,0) | Everolimus Sandoz és erős inhibitorok együttes alkalmazása nem javasolt. |
| Itrakonazol, pozakonazol, vorikonazol | Nem vizsgálták. Az everolimusz-koncentrációk nagymértékű növekedése várható. | |
| Telitromicin, klaritromicin | ||
| Nefazodon | ||
| Ritonavir, atazanavir, szakvinavir, darunavir, indinavir, nelfinavir | ||
| Közepesen erős CYP3A4-/PgP-inhibitorok | ||
| Eritromicin | AUC ↑ 4,4-szeres (tartomány 2,0–12,6) Cmax ↑ 2,0-szeres (tartomány 0,9–3,5) | Elővigyázatosság szükséges, ha a közepesen erős CYP3A4‑inhibitorokkal vagy PgP-inhibitorokkal együttes alkalmazás nem kerülhető el. Amennyiben a betegnek közepesen erős CYP3A4- vagy PgP‑inhibitorokkal együttes alkalmazásra van szüksége, akkor mérlegelni lehet az adag napi 5 mg-ra vagy napi 2,5 mg-ra csökkentését. Ezzel a dózismódosítással kapcsolatosan azonban nincsenek klinikai adatok. Az egyének közötti variabilitás következtében előfordulhat, hogy a javasolt dózismódosítás nem minden egyén esetében optimális, ezért a mellékhatások szoros monitorozása javasolt (lásd 4.2 és 4.4 pont). Ha a közepesen erős inhibitorral végzett kezelést abbahagyják, akkor az Everolimus Sandoz adagjának az együttes alkalmazás megkezdése előtti adagra való visszatérése előtt legalább 2–3 napos kimosódási periódussal kell számolni (ami a leggyakrabban használatos közepesen erős inhibitorok átlagos eliminációs ideje). |
| Imatinib | AUC ↑ 3,7-szeres Cmax ↑ 2,2-szeres | |
| Verapamil | AUC ↑ 3,5-szeres (tartomány 2,2–6,3) Cmax ↑ 2,3-szeres (tartomány1,3-3,8) | |
| Ciklosporin per os | AUC ↑ 2,7-szeres (tartomány 1,5–4,7) Cmax ↑ 1,8-szeres (tartomány 1,3–2,6) | |
| Kannabidiol (P-gp-inhibitor) | AUC ↑ 2,5-szeresCmax ↑ 2,5-szeres | |
| Flukonazol | Nem vizsgálták. Megnövekedett expozíció várható. | |
| Diltiazem | ||
| Dronedaron | Nem vizsgálták. Megnövekedett expozíció várható. | |
| Amprenavir, fozamprenavir | Nem vizsgálták. Megnövekedett expozíció várható. | |
| Grépfrútlé vagy egyéb, a CYP3A4-re/PgP-re ható ételek | Nem vizsgálták. Megnövekedett expozíció várható (a hatás nagymértékben változik). | A kombináció kerülendő. |
| Kölcsönhatásonként csoportosított hatóanyagok | Kölcsönhatás – everolimusz AUC/Cmax változása Mértani középarány (észlelt tartomány) | Az egyidejű alkalmazásra vonatkozó ajánlások |
| Erős és közepesen erős CYP3A4 induktorok | ||
| Rifampicin | AUC ↓ 63% (tartomány 0–80%) Cmax ↓ 58% (tartomány 10–70%) | Az erős CYP3A4‑induktorok egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ha a betegnek egy erős CYP3A4‑induktorral együttes alkalmazásra van szüksége, akkor mérlegelni kell az everolimusz adagjának a napi 10 mg-ról a legfeljebb napi 20 mg-ra emelését, az induktor alkalmazásának kezdetétől számított 4. és 8. napon végzett 5 mg-os vagy kisebb léptékekben. Előre láthatóan ez az Everolimus Sandoz adag olyan tartományba emeli az AUC-t, mint ami induktorok nélkül lenne észlelhető. Ezzel a dózismódosítással kapcsolatosan azonban nincsenek klinikai adatok. Ha az induktorral végzett kezelést abbahagyják, akkor az Everolimus Sandoz adagjának az együttes alkalmazás megkezdése előtti adagra való visszatérése előtt legalább 3‑5 napos kimosódási periódussal kell számolni (reális időtartam a szignifikáns enzim-deindukcióhoz). |
| Dexametazon | Nem vizsgálták. Csökkent expozíció várható. | |
| Karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin | Nem vizsgálták. Csökkent expozíció várható. | |
| Efavirenz, nevirapin | Nem vizsgálták. Csökkent expozíció várható. | |
| Közönséges orbáncfű(Hypericum perforatum) | Nem vizsgálták. Az expozíció nagymértékű csökkenése várható. | Everolimusz-kezelés ideje alatt nem szabad közönséges orbáncfű tartalmú készítményeket alkalmazni. |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| Nagyon gyakori | Fertőzéseka,* |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Anaemia |
| Gyakori | Thrombocytopenia, neutropenia, leukopenia, lymphopenia |
| Nem gyakori | Pancytopenia |
| Ritka | Tiszta vörösvértest-aplasia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Túlérzékenység |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Étvágycsökkenés, hyperglykaemia, hypercholesterinaemia |
| Gyakori | Hypertriglyceridaemia, hypophosphataemia, diabetes mellitus, hyperlipidaemia, hypokalaemia, dehydratio, hypocalcaemia |
| Pszichiátriai kórképek | |
| Gyakori | Insomnia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Dysgeusia, fejfájás |
| Nem gyakori | Ageusia |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Gyakori | Szemhéj oedema |
| Nem gyakori | Conjunctivitis |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Nem gyakori | Pangásos szívelégtelenség |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Gyakori | Haemorrhagiab, hypertonia, lymphoedemag |
| Nem gyakori | Kipirulás, mélyvénás trombózis |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Pneumonitisc, epistaxis, köhögés |
| Gyakori | Dyspnoe |
| Nem gyakori | Haemoptysis, tüdőembólia |
| Ritka | Akut respiratoricus distress szindróma |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Stomatitisd, hasmenés, hányinger |
| Gyakori | Hányás, szájszárazság, hasi fájdalom, nyálkahártya-gyulladás, szájüregi fájdalom, dyspepsia, dysphagia |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Gyakori | Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint, emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori | Bőrkiütés, pruritus |
| Gyakori | Száraz bőr, körömbetegség, enyhe alopecia, acne, erythema, onychoclasia, kéz‑láb erythrodysaesthesia szindróma, bőrhámlás, bőrelváltozás |
| Ritka | Angiooedema* |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Gyakori | Arthralgia |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Proteinuria*, emelkedett kreatininszint a vérben, veseelégtelenség* |
| Nem gyakori | Gyakoribb nappali vizeletürítés, akut veseelégtelenség* |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Szabálytalan menstruációe |
| Nem gyakori | Amenorrhoeae * |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nagyon gyakori | Fáradtság, asthenia, perifériás ödéma |
| Gyakori | Láz |
| Nem gyakori | Nem szív eredetű mellkasi fájdalom, sebgyógyulási zavar |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Nagyon gyakori | Testtömegcsökkenés |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | |
| Nem ismertf | Korábbi besugárzás okozta bőrreakció szindróma (radiation recall syndrome, RRS), sugárkezelés okozta reakciók súlyosbodása |
| * Lásd még „Kiválasztott mellékhatások leírása” alpont. a Minden, a „fertőző betegségek és parazitafertőzések” szervrendszeri csoportba tartozó reakciót magába foglal, beleértve a (gyakori) pneumoniát, húgyúti fertőzést, a (nem gyakori) bronchitist, herpes zostert, sepsist, abscessust és az opportunista fertőzések izolált eseteit (pl. aspergillosis, candidiasis, PJP/PCP és hepatitis B [lásd a 4.4 pontot is]), valamint a (ritka) vírusos myocarditist is. b Magában foglalja az egyenként nem felsorolt, különböző lokalizációkból eredő, különböző vérzéses eseményeket. c Magában foglalja a (nagyon gyakori) pneumonitist, a (gyakori) intersticialis tüdőbetegséget, a tüdőbeszűrődést és a (ritka) pulmonalis alveolaris haemorrhagiát, pulmonalis toxicitást és az alveolitist. d Magában foglalja a (nagyon gyakori) stomatitist, a (gyakori) stomatitis aphthosát, a szájnyálkahártya és a nyelv fekélyeit és a (nem gyakori) glossodyniát, glossitist. e A gyakoriság az összesített adatokban szereplő, 10–55 éves nők számán alapul.f A forgalomba hozatal után észlelt mellékhatások.g A mellékhatást a forgalomba hozatalt követő jelentések alapján azonosították. A gyakoriságot az onkológiai vizsgálatok biztonságossági adataiból határozták meg. |
| Analízis | Everolimuszan = 485 | Placeboan = 239 | Relatív hazárd | p-érték |
| A progressziómentes túlélés medián időtartama (hónap) (95%-os CI) | ||||
| A vizsgálatot végző által végzett radiológiai értékelés | 7,8 (6,9–8,5) | 3,2 (2,8–4,1) | 0,45 (0,3,8–0,54) | < 0,0001 |
| Független radiológiai értékelés | 11,0 (9,7–15,0) | 4,1 (2,9–5,6) | 0,38 (0,31–0,8) | < 0,0001 |
| A teljes túlélés medián időtartama (hónap) (95%-os CI) | ||||
| A teljes túlélés medián időtartama | 31,0 (28,0–34,6) | 26,6 (22,6–33,1) | 0,89 (0,73–1,10) | 0,1426 |
| Legjobb teljes válaszreakció (%) (95%-os CI) | ||||
| Objektív válaszadási arányb | 12,6% (9,8–15,9) | 1,7% (0,5–4,2) | n/ad | < 0,0001e |
| Klinikailag kedvező hatás arányac | 51,3% (46,8–55,9) | 26,4% (20,9–32,4) | n/ad | < 0,0001e |
| a Plusz exemesztánb Objektív válaszadási arány = a teljes vagy részleges remissziót mutató betegek arányac Klinikailag kedvező hatás aránya = a teljes vagy részleges remissziót vagy ≥ 24 hetes állapotstabilizálódást mutató betegek arányad Nem értelmezhetőe p-értéket a Cochran–Mantel–Haenszel-féle egzakt próbával, a Cochran–Armitage-féle permutációs teszt stratifikált verziójának alkalmazásával nyerték. |
| Populáció | Everolimus Sandoz n = 207 | Placebo n = 203 | Relatív hazárd (95%-os CI) | p-érték |
| A progressziómentes túlélés medián időtartama (hónap) (95%-os CI) | ||||
| A vizsgálatot végző által végzett radiológiai értékelés | 11,04(8,41; 13,86) | 4,60(3,06; 5,39) | 0,35(0,27; 0,45) | <0,0001 |
| Független radiológiai értékelés | 13,67(11,17; 18,79) | 5,68(5,39; 8,31) | 0,38(0,28; 0,51) | <0,0001 |
| Medián teljes túlélés (hónap) (95%-os CI) | ||||
| Medián teljes túlélés | 44,02(35,61; 51,75) | 37,68(29,14; 45,77) | 0,94(0,73; 1,20) | 0,300 |
| 0 | |||||||||||||||||||||||||||||
| 0 2 4 6 8 | 10 | 12 | 14 16Idő (hónap) | 18 | 20 | 22 | 24 | 26 | 28 | 30 |
| Everolimusz | 207 | 189 | 153 | 126 | 114 | 80 | 49 | 36 | 28 | 21 | 10 | 6 | 2 | 0 | 0 | 0 |
| Placebo | 203 | 117 | 98 | 59 | 52 | 24 | 16 | 7 | 4 | 3 | 2 | 1 | 1 | 1 | 1 | 0 |
| Populáció | Everolimuszn = 205 | Placebon = 97 | Relatív hazárd(95%-os CI) | p-értéka |
| A progressziómentes túlélés medián időtartama (hónap) (95%-os CI) | ||||
| Független radiológiai értékelés | 11,01(9,2‑13,3) | 3,91(3,6‑7,4) | 0,48(0,35‑0,67) | < 0,001 |
| A vizsgálatot végző által végzett radiológiai értékelés | 14,39(11,24‑17,97) | 5,45(3,71‑7,39) | 0,40(0,29‑0,55) | < 0,001 |
| a Az 1-oldalas p-érték egy stratifikált log-rank-próbából származik. |
| Populáció | n | Everolimuszn = 277 | Placebon = 139 | Relatív hazárd(95%-os CI) | p-érték |
| Medián progressziómentes túlélés (hónap) (95%-os CI) | |||||
| Primer analízis | |||||
| Összes (vakon végzett, független, központi értékelés) | 416 | 4,9(4,0-5,5) | 1,9(1,8-1,9) | 0,33(0,25-0,43) | < 0,0001a |
| Szupportív/szenzitivitási analízisek | |||||
| Összes (a vizsgálatot végző által végzett helyi értékelés) | 416 | 5,5(4,6-5,8) | 1,9(1,8-2,2) | 0,32(0,25-0,41) | < 0,0001a |
| MSKCC-prognosztikai pontrendszer (vakon végzett független központi értékelés – blinded independent central review) | |||||
| Kedvező prognózis | 120 | 5,8 (4,0-7,4) | 1,9 (1,9-2,8) | 0,31 (0,19-0,50) | < 0,0001 |
| Intermedier prognózis | 235 | 4,5 (3,8-5,5) | 1,8 (1,8-1,9) | 0,32 (0,22-0,44) | < 0,0001 |
| Rossz prognózis | 61 | 3,6 (1,9-4,6) | 1,8 (1,8-3,6) | 0,44 (0,22-0,85) | 0,007 |
| a Stratifikált log-rank-próba |