1. A GYÓGYSZER NEVE
Forobex 200 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden egyes (a szelepből távozó) adag 200 mikrogramm beklometazon‑dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz.
Ez 177,7 mikrogramm beklometazon‑dipropionát és 5,1 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrát belélegezhető (szájfeltétből kijutó) mennyiségnek felel meg.
Ismert hatású segédanyag:
A Forobex kis mennyiségű, 9 mg etanolt (alkohol) tartalmaz befújásonként, ami két befújást tartalmazó dózisonként 0,25 mg/ttkg-nak felel meg.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Túlnyomásos inhalációs oldat.
Színtelen oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Forobex az asztma rendszeres kezelésére javallott, minden olyan esetben, ahol kombinált készítmény (inhalációs kortikoszteroid és hosszú hatású béta2‑agonista) alkalmazása megfelelő terápiának bizonyult:
azoknál a betegeknél, akiknek az állapota nem stabilizálható kortikoszteroidokkal és „szükség szerinti”, gyors hatású béta2-agonistákkal, vagy
azoknál a betegeknél, akiket már megfelelő módon kezelnek inhalációs kortikoszteroidokkal és hosszú hatású béta2-agonistákkal.
A Forobex felnőttek számára javallott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A Forobex az asztma kezdeti kezelésére nem alkalmas. A Forobex hatóanyagainak dózisa egyedi, az adagolást a betegség súlyossági fokához kell igazítani. Ezt nem csak a kombinációs kezelés kezdetén kell figyelembe venni, hanem akkor is, amikor a dózison módosítanak. Ha egy adott beteg a kombinációs inhalátor dózisától eltérő dózist igényel, akkor külön-külön a megfelelő dózisú béta2-agonistát, és/vagy kortikoszteroidot tartalmazó inhalátort kell felírni.
A Forobex-ben lévő beklometazon‑dipropionát extrafinom részecskeméretű, így hatásosabb, mint a nem extrafinom részecskeméretű anyag (a Forobex-ben lévő 100 mikrogramm beklometazon‑dipropionát 250 mikrogramm nem extrafinom részecskeméretű beklometazon‑dipropionáttal ekvivalens). Ennek következtében, a Forobex-szel bevitt beklometazon‑dipropionát teljes napi dózisának kisebb mennyiségűnek kell lennie, mint a nem extrafinom részecskeméretű beklometazon‑dipropionátot tartalmazó készítmény dózisa.
Ezt figyelembe kell venni, a beteg átállításánál a nem extrafinom részecskeméretű beklometazon‑dipropionátot tartalmazó készítményről a Forobex-re. Ilyenkor a beklometazon‑dipropionát dózisának kisebbnek kell lennie, amit a beteg egyéni szükségletei szerint kell megállapítani.
Javasolt adagolás legalább 18 éves felnőtteknek:
Két befújás naponta kétszer.
A maximális napi dózis 4 befújás.
A Forobex 200/6 mikrogramm hatáserősségű készítmény kizárólag fenntartó terápiaként alkalmazható. A fenntartó és rohamoldó terápiára a kisebb hatáserősségű (Forobex 100/6 mikrogramm) készítmény áll rendelkezésre.
A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy mindig tartsák maguknál gyors hatású bronchodilatátorukat, amit asztmás roham esetén bármikor használhatnak.
A kezelés ideje alatt a betegek rendszeres orvosi felülvizsgálata szükséges, hogy a Forobex adagolása optimális maradjon és változtatása kizárólag orvosi utasításra történjen. A dózist arra a legalacsonyabb szintre kell beállítani, ami még hatékonyan enyhíti a tüneteket. Amennyiben hosszú távon alkalmazva a tünetek a legkisebb ajánlott dózissal is enyhíthetők, a következő dóziscsökkentő lépés lehet az áttérés csak kortikoszteroidot tartalmazó inhalátorra.
A Forobex 200/6 mikrogramm hatáserősségű készítmény nem alkalmazható dóziscsökkentő kezelés során, de a beklometazon-dipropionát összetevőt kisebb hatáserősségben tartalmazó ugyanilyen inhalátor rendelkezésre áll a dóziscsökkentő kezeléshez (Forobex 100/6 mikrogramm).
A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a Forobex-et minden nap, még tünetmentes állapotban is alkalmazzák.
Különleges betegcsoportok:
Idős betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a beklometazon/formoterol alkalmazására vonatkozó klinikai adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 5.2 pont).
Javasolt adagolás 18 év alatti gyermekeknek és serdülőknek:
A Forobex 200/6 mikrogramm hatáserősségű készítmény nem alkalmazható 18 éves kor alatti gyermekeknél és serdülőknél.
Az alkalmazás módja
A Forobex inhalációs alkalmazásra való.
A gyógyszer megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a kezelőorvosnak vagy más egészségügyi szakembernek be kell mutatnia az inhalátor helyes használatát a beteg számára. A kimért adagot biztosító, túlnyomásos inhalációs eszköz megfelelő alkalmazása elengedhetetlen a kezelés sikeressége érdekében.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy alaposan olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót és kövesse az abban leírt utasításokat.
A Forobex inhalátor hátulján egy dózisszámláló található, amely jelzi a megmaradt dózisok számát. A 120 befújást tartalmazó kiszerelés esetében minden alkalommal, amikor a beteg lenyomja a tartályt, felszabadítva ezzel egy befújásnyi gyógyszert, a számláló visszaszámol egyet. A 180 befújást tartalmazó kiszerelés esetében azonban a dózisszámláló csak egy kicsit fordul el, amikor a beteg megnyomja a tartályt, és a még megmaradó dózisok száma 20-as egységekben jelenik meg a kijelzőn. A beteget figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne ejtse le az inhalátort, mivel ez esetben a számláló visszaszámolhat.
Az inhalátor ellenőrzése
Az inhalátos első használata előtt, illetve amennyiben az inhalátor legalább 14 napig nem volt használatban, a betegnek egy befújást a levegőbe kell permeteznie, hogy meggyőződjön az inhalátor hibátlan működéséről. Az inhalátor első alkalommal történő ellenőrzését követően a dózisszámlálónak a 120‑at vagy 180-at kell mutatnia.
Az inhalátor használata:
Ha az inhalátor nagyon alacsony hőmérsékletnek volt kitéve, a betegeknek használat előtt néhány percig fel kell melegíteniük a kezükkel. Soha ne melegítsék mesterséges eszközökkel.
Amennyiben lehetséges, a betegnek ülő vagy álló helyzetben, egyenes testtartásban kell elhelyezkednie az inhalátor használata közben.
A betegnek el kell távolítania a szájfeltét védőkupakját és meg kell győződnie arról, hogy a szájfeltét tiszta, mindenféle portól, szennyeződéstől és idegen anyagtól mentes.
A betegnek a lehető leglassabban és legmélyebben kell kilélegeznie.
A beteg tartsa az inhalátort függőlegesen, tartállyal felfelé, és helyezze a szájfeltétet az ajkai közé anélkül, hogy ráharapna a szájfeltétre.
Ezzel egy időben a beteg szájon át, lassan és mélyen lélegezzen be. Miután megkezdte a belégzést nyomja le az inhalátor felső részét, felszabadítva ezzel egy befújásnyi gyógyszert.
A betegnek bent kell tartania a levegőt, ameddig csak tudja, és végül ki kell vennie a szájából az inhalátort, és nagyon lassan kell kilélegeznie. A betegnek nem szabad az inhalátorba lélegezni.
Ha a betegnek további befújásra van szüksége, az inhalátort függőleges helyzetben kell tartania körülbelül fél percig, majd meg kell ismételnie a lépéseket a 2. ponttól az 5. pontig.
FONTOS: a betegeknek nem szabad a 2. ponttól 5. pontig tartó lépéseket túl gyorsan végrehajtaniuk.
Használat után a beteg helyezze vissza a szájfeltét védőkupakját és ellenőrizze a dózisszámlálót/dózisjelzőt.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy új inhalátorra van szüksége, amennyiben a dózisszámláló vagy dózisjelző a 20-as számot mutatja. Nem szabad tovább használniuk az inhalátort, ha a dózisszámláló 0-t mutat, mivel az inhalátorban maradó kifújható mennyiség nem elegendő egy teljes befújásnyi gyógyszer kibocsájtásához, és új inhalátort kell használniuk.
Ha a belégzést követően a permet egy része „szökik” az inhalátorból vagy a száj szélénél, akkor meg kell ismételni a műveletet a 2. ponttól.
Gyenge szorítóerővel rendelkező betegeknek könnyebb lehet két kézzel tartani az inhalátort, ez esetben a tartály felső részét a két mutatóujjal, az inhalátor alsó részét pedig a két hüvelykujjal kell tartani.
A beteg az inhalátor minden használata után öblítse ki a száját vízzel, vagy gargalizáljon, vagy mosson fogat (lásd 4.4 pont).
A tartály túlnyomásos folyadékot tartalmaz. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a tartályt ne tegyék ki 50 °C-nál magasabb hőmérsékletnek és ne szúrják ki.
Tisztítás
A betegeknek javasolni kell, hogy figyelmesen olvassák el a mellékelt betegtájékoztatóban az inhalátor tisztítására vonatkozó információkat. Az inhalátor rendszeres tisztításához a védőkupakot el kell távolítani a szájfeltétről és a szájfeltét külső és belső részét egy száraz ruhával meg kell törölni. A tartályt nem szabad kivenni az eszközből és nem szabad vizet vagy más folyadékot használni a szájfeltét tisztítására.
Azok a betegek, akiknek nehézséget okoz az aeroszol működtetésének és a belégzésnek a szinkronizálása, alkalmazhatják az AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt. Ezen betegeket a kezelőorvosnak, a gyógyszerésznek vagy a gondozásukat végző egészségügyi szakembernek kell megtanítania az inhalátor és a közbeiktatott eszköz helyes használatára és kezelésére, továbbá ellenőrizni kell náluk az alkalmazást, hogy a belélegzett gyógyszer optimális tüdőbe jutása biztosítva legyen. Ez az AeroChamber Plus‑t alkalmazó betegek számára úgy érhető el, hogy az eszközön keresztül egy folyamatos, lassú, mély lélegzetet vesznek, anélkül, hogy a gyógyszer kipermetezése és a belélegzés között bármilyen késés lenne.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagaival, a beklometazon‑dipropionáttal, formoterol‑fumarát‑dihidráttal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Forobex-et csak óvatossággal (ami jelentheti a beteg szoros monitorozását is) szabad alkalmazni azon betegeknél, akiknél szívritmuszavar, különösen harmadfokú atrioventricularis blokk és tachyarrhythmia, idiopathiás subvalvularis aortastenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia, ischaemias szívbetegség, súlyos szívelégtelenség, artériás magas vérnyomás és aneurysma áll fenn.
Óvatosság szükséges a QTc‑szakasz ismert vagy feltételezett – pl. congenitalis vagy gyógyszer által okozott – megnyúlással (QTc > 0,44 másodperc) kezelt betegek esetében. A formoterol önmagában is indukálhatja a QTc‑szakasz megnyúlását.
A Forobex csak elővigyázatossággal alkalmazható thyreotoxicosisban, diabetes mellitusban, phaeocromocytomában és nem kezelt hypokalaemiában.
A béta2-agonista-kezelés súlyos hypokalaemiát eredményezhet. Súlyos asztmában fokozott óvatosság ajánlott, mivel ezt a hatást a hypoxia fokozhatja. Az egyéb, potenciálisan hypokalaemiát okozó gyógyszerekkel, mint például xantin‑származékokkal, szteroidokkal és diuretikumokkal végzett együttes kezelés súlyosíthatja a hypokalaemiát (lásd 4.5 pont). Ugyancsak óvatosság szükséges nem stabil asztmánál, amikor különböző gyors hatású hörgőtágítókat alkalmaznak. Ezekben az esetekben a szérum káliumszintjét ajánlott monitorozni.
A formoterol inhalálása a vércukorszint emelkedését okozhatja. Ezért a cukorbetegeknél szorosan monitorozni kell a vércukorszintet.
Amennyiben halogénezett anesztetikummal terveznek altatást, meg kell bizonyosodni arról, hogy a beteg nem alkalmazott Forobex-et legalább 12 órával az anesztézia megkezdése előtt, mivel ilyen esetekben fennállhat az arrhythmia kockázata.
Minden, kortikoszteroidokat tartalmazó inhalációs gyógyszerhez hasonlóan a Forobex‑et is körültekintően kell alkalmazni aktív vagy inaktív tuberkulózisban, illetve légúti gombás és vírusos fertőzésekben szenvedő betegeknél.
A Forobex-szel végzett kezelés hirtelen abbahagyása nem javasolt.
Amennyiben a beteg a kezelést hatástalannak találja, a kezelőorvosához kell fordulnia. Az akut hörgőtágítók gyakoribb alkalmazása az állapot rosszabbodására utal, ezért ilyenkor az asztma‑terápiát felül kell vizsgálni. Az asztmakontrollban bekövetkező hirtelen és progresszív rosszabbodás potenciálisan életveszélyes és azonnali orvosi beavatkozást igényel. Meg kell fontolni a kortikoszteroid‑dózis növelését akár inhalációs, akár per os gyógyszerformában, illetve fertőzés gyanúja esetén az antibiotikus kezelés megkezdését.
Az asztma fellángolása, illetve jelentős vagy akut rosszabbodása alatt nem javasolt a Forobex‑kezelés megkezdése. A Forobex‑kezelés alatt asztmával összefüggő, súlyos mellékhatások és fellángolások fordulhatnak elő.
A betegeket arra kell kérni, hogy folytassák a kezelést, ha az asztma tünetei nem javulnak vagy rosszabbodnak a Forobex-kezelés elindítása után, de mindenképpen forduljanak kezelőorvosukhoz.
Más inhalációs terápiákhoz hasonlóan előfordulhat paradox bronchospasmus, ami a dózis belégzése után azonnal fokozódó sípoló légzéssel és szapora légzéssel jelentkezik. Ezt azonnal gyors hatású inhalációs hörgőtágítóval kell kezelni. Ilyen esetekben a Forobex‑kezelést azonnal le kell állítani, fel kell mérni a beteg állapotát, és szükség szerint másik terápiát kell beállítani.
A Forobex nem alkalmazható az asztma kezdeti kezelésére.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy mindig tartsák maguknál az akut asztmás roham kezelésére alkalmas gyors hatású hörgőtágítójukat.
A betegeket emlékeztetni kell arra, hogy a Forobex-et az előírásnak megfelelően minden nap alkalmazzák, még akkor is, ha tünetmentesek.
Amint sikerül az asztmás tüneteket kontrollálni, meg lehet fontolni a Forobex dózisának fokozatos csökkentését. A dózis csökkentése alatt nagyon fontos a betegek rendszeres ellenőrzése. A Forobex legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni (egy kisebb hatáserősségű, Forobex 100/6 mikrogramm készítmény is rendelkezésre áll, lásd még a 4.2 pont).
Szisztémás mellékhatások minden inhalációs kortikoszteroid esetében előfordulhatnak, különösen, ha azokat nagy dózisban hosszú időn keresztül alkalmazzák. Ezen hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb az inhalációs terápia esetén, mint az orálisan adott kortikoszteroidok esetén. A lehetséges szisztémás mellékhatások közé tartoznak a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, a növekedés visszamaradása gyermekeknél és serdülőknél, cataracta és glaucoma, továbbá ritkábban egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél).
Ezért fontos, hogy a betegeket rendszeresen ellenőrizzék, és az inhalációs kortikoszteroid dózisát arra a lehető legkisebb hatásos dózisra titrálják, amellyel az asztma tünetei jól kontrollálhatók.
Az egyszeri adag utáni farmakokinetikai adatok azt mutatták (lásd 5.2 pont), hogy a beklometazon‑dipropionát/formoterol-fumarát kombinációt adagoló inhalátor AeroChamber Plus közbeiktatott eszközzel történő alkalmazása, összehasonlítva a standard adagoló használatával, nem növeli a formoterol teljes szisztémás expozícióját, csökkenti a beklometazon‑17‑monopropionát szisztémás expozícióját, míg a tüdőből a szisztémás keringésbe kerülő, változatlan beklometazon‑dipropionát mennyisége növekszik; mivel a beklometazon‑dipropionát és aktív metabolitjának összeadódó szisztémás expozíciója azonban nem változik, ezért a Forobex alkalmazása a nevezett eszközzel nem növeli a szisztémás hatások kockázatát.
A betegek elhúzódó, nagy dózisú inhalációs kortikoszteriod-kezelése mellékvesekéreg‑szuppressziót és akut mellékvese‑krízist okozhat. 16 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetén a javasoltnál nagyobb dózisú beklometazon‑dipropionát alkalmazása különösen nagy kockázatot jelent. Akut mellékvese‑krízist kiváltó állapot lehet a trauma, sebészeti beavatkozás, fertőzés vagy a dózis gyors csökkentése. A megjelenő tünetek általában bizonytalanok, előfordulhat pl. anorexia, hasi fájdalom, testtömegcsökkenés, fáradtság, fejfájás, hányinger, hányás, alacsony vérnyomás, csökkent éberségi szint, hypoglykaemia és görcsroham. Stresszhatás, illetve elektív sebészeti beavatkozások alatt mérlegelni kell a kezelés kiegészítését szisztémás kortikoszteroiddal.
Gondosan kell eljárni a betegek Forobex-terápiára történő átállításánál, különösen akkor, ha bármilyen ok miatt feltételezhető, hogy egy korábbi szisztémás szteroid‑terápia mellékvese‑károsodást okozott.
Azoknál a betegeknél, akiket orális kortikoszteroid‑terápiáról inhalációs terápiára állítanak át, még sokáig megmaradhat a mellékvesekéreg csökkent rezerv kapacitásának kockázata.
Ez a kockázat azoknál a betegeknél is fennállhat, akik korábban nagy dózisú sürgősségi kortikoszteriod‑terápiában részesültek, vagy tartós kezelésként nagy dózisban kaptak inhalációs kortikoszteroidot. A reziduális károsodás lehetőségére mindig gondolni kell sürgősségi helyzetekben vagy stresszel járó elektív szituációkban, ilyenkor mérlegelni kell a megfelelő kortikoszteroid adását. A mellékvese-károsodás mértéke az elektív beavatkozások előtt szükségessé teheti szakorvos közreműködését.
Az oropharyngealis candida‑fertőzés kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a felírt inhalációs dózis alkalmazása után öblítsék ki a szájukat vízzel, gargarizáljanak vagy mossanak fogat.
A Forobex kis mennyiségű, 9 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz befújásonként, ami két befújást tartalmazó dózisonként 0,25 mg/ttkg-nak felel meg. Normál adagok mellett ez az alkoholmennyiség elhanyagolható, és nem jelent kockázatot a betegek számára.
Látászavar
A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a betegnél olyan tünetek jelentkeznek, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő beutalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Farmakokinetikai interakciók
A beklometazon‑dipropionát nagyon gyors metabolizmuson megy keresztül, az észteráz enzimek közreműködésével.
A beklometazon kevésbé függ a CYP3A metabolizmustól, mint néhány más kortikoszteroid, és általánosságban a gyógyszer-kölcsönhatások nem valószínűek; azonban az erős CYP3A-inhibitorok (például ritonavir, kobicisztát) egyidejű alkalmazása során a szisztémás hatások lehetősége nem zárható ki, ezért az ilyen szerek alkalmazása esetén óvatosság és megfelelő ellenőrzés ajánlott.
Farmakodinámiás interakciók
Asztmás betegeknél a béta-blokkolók alkalmazása (beleértve a szemcseppeket is) kerülendő. Amennyiben a béta-blokkolók alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges, a formoterol hatásossága csökken, vagy megszűnik.
Ugyanakkor, egyéb béta-adrenerg készítmények adása potenciálisan additív hatású lehet, ezért a teofillin vagy más béta-adrenerg szerek formoterol melletti alkalmazása során óvatosság szükséges.
Kinidin, dizopiramid, prokainamid, fenotiazinok, antihisztaminok, monoamin-oxidáz-gátlók és triciklusos antidepresszánsok alkalmazása QTc‑szakasz megnyúlással és a ventricularis arrhythmia fokozott kockázatával járhat.
Ezenkívül az L-dopa, L-tiroxin, oxitocin és az alkohol gyengítheti a béta2‑szimpatomimetikumokkal szembeni cardialis toleranciát.
Monoamin-oxidáz-gátlókkal történő együttes alkalmazás, beleértve az olyan hasonló tulajdonságú vegyületeket, mint pl. a furazolidon és prokarbazin, hipertenzív reakciókat válthat ki.
Az arrhythmia fokozott kockázata állhat fenn azon betegek esetében, akik a terápia ideje alatt halogénezett szénhidrogénekkel végzett anesztéziában részesülnek.
Xantin‑származékokkal, szteroidokkal vagy diuretikumokkal végzett egyidejű kezelés fokozhatja a béta2‑agonisták lehetséges hypokalaemiát okozó hatását. (lásd 4.4 pont). A hypokalaemia digitálisz glikozidokkal kezelt betegeknél fokozhatja a szívritmuszavarokra való hajlamot.
A Forobex kis mennyiségű etanolt tartalmaz. Elméletileg bekövetkezhet interakció, főleg az erre érzékeny, diszulfirámmal vagy metronidazollal kezelt betegeknél.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Termékenység
Humán adatok nem állnak rendelkezésre. Patkányokkal végzett vizsgálatokban a kombinációban lévő nagy dózisú beklometazon-dipropionát jelenléte csökkentette a nőstény patkányok termékenységét és embriotoxicitást okozott (lásd 5.3 pont).
Terhesség
A HFA‑134a hajtógáz terhesség vagy szoptatás alatti alkalmazásának biztonságosságával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat illetve bizonyíték. Ugyanakkor a HFA-134a reproduktív működésre és embryofoetalis fejlődésre kifejtett hatásának vizsgálatai állatoknál nem mutattak ki klinikailag jelentős mellékhatásokat.
A beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldat terhes nőknél történő alkalmazásával összefüggésben nincsenek releváns klinikai adatok. A beklometazon‑dipropionát és formoterol kombinációját alkalmazó állatkísérletekben – magas szisztémás expozíciót követően – reprodukciós toxicitásra utaló bizonyítékokat mutattak ki (lásd 5.3 pont „A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei”). A béta2‑szimpatomimetikumok ismert tokolitikus hatása miatt különös gondot kell fordítani a szülést közvetlenül megelőző időszakban történő alkalmazásra. Formoterol alkalmazása nem javasolt a terhesség alatt, és különösképpen a terhesség vége felé, illetve a szülés alatt, csak akkor, ha nincs más (biztonságosabb) alternatíva.
A Forobex terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható előnyök meghaladják a potenciális kockázatokat.
Szoptatás
A beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazásával kapcsolatban nincsenek a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozó releváns klinikai adatok.
Habár nem állnak rendelkezésre állatkísérletekből származó adatok, indokolt az a feltételezés, hogy a beklometazon‑dipropionát, más kortikoszteroidokhoz hasonlóan jelen lehet az anyatejben.
Nem ismert, hogy a formoterol kiválasztódik-e a humán anyatejbe, azonban szoptató állatok tejében kimutatható volt.
A Forobex szoptató nőknél történő alkalmazására csak akkor fontolható meg, ha a várható előnyök felülmúlják a potenciális kockázatokat.
El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel vagy a Forobex-kezelés szakítják meg/halasztják el, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Forobex nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
Mivel a Forobex beklometazon‑dipropionátot és formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz, az egyes komponensekhez kapcsolódó mellékhatások típusa és a súlyossága előre jelezhető. A két hatóanyag egyidejű beadását követően nem volt tapasztalható további mellékhatások megjelenése.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A beklometazon‑dipropionát és a formoterol fix kombinációjához (Forobex) kapcsolódó, valamint a különálló komponensekre lebontott mellékhatások szervrendszeri kategóriák szerint, az alábbi táblázatban vannak összefoglalva. A mellékhatások gyakorisági kategóriái a következők: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (≤ 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A gyakori és nem gyakori mellékhatások asztmás és COPD-s betegekkel végzett klinikai vizsgálatokból származnak.
* A 100/6 mikrogramm hatáserősségű, beklometazon‑dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát kombinációt tartalmazó túlnyomásos inhalációs oldattal COPD-s betegeknél végzett kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatban egy betegnél nem súlyos pneumonia esetét jelentették. További mellékhatások, amelyeket a 100/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon‑dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldattal végzett COPD klinikai vizsgálatokban figyeltek meg: a vér kortizolszintjének csökkenése és pitvarfibrilláció.
Más inhalációs terápiákhoz hasonlóan, itt is előfordulhat paradox bronchospasmus (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).
A megfigyelt mellékhatások között azok, amelyek jellemzően a formoterol alkalmazáshoz kapcsolódnak:
hypokalaemia, fejfájás, tremor, palpitatio, köhögés, izomgörcs és megnyúlt QTc‑intervallum.
A megfigyelt mellékhatások között azok, amelyek jellemzően a beklometazon‑dipropionát alkalmazásához kapcsolódnak:
orális gombás fertőzések, orális candidiasis, hangképzési zavarok, torokirritáció.
A dysphonia és candidiasis enyhíthető, ha a készítmény alkalmazása után a betegek vízzel kiöblítik a szájukat, gargarizálnak vagy fogat mosnak. A tüneti candidiasis a Forobex‑kezelés folytatása mellett kezelhető helyi antifungális készítménnyel.
A belélegzett kortikoszteroidoknak (pl.: beklometazon-dipropionát) lehetnek szisztémás hatásai, különösen nagy dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén, ilyenek a mellékvesekéreg‑szuppresszió, csontsűrűség‑csökkenés, növekedésbeli elmaradás gyermekeknél és serdülőknél, cataracta és glaucoma (lásd 4.4 pont).
Túlérzékenységi reakciók, beleértve a kiütést, urticariát, pruritust, erythemát, a szem, arc, ajkak és garat ödémáját, szintén előfordulhatnak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A 100/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon‑dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldat belélegzett dózisait 12 kumulatív dózisig vizsgálták (a teljes mennyiség 1200 mikrogramm beklometazon-dipropionát és 72 mikrogramm formoterol) asztmás betegeknél. Ez a kumulatív kezelés nem okozott kóros hatást az életjelekben és súlyos mellékhatások sem jelentkeztek.
A formoterol túladagolása a béta2-adrenerg-agonisták jellemző hatásaihoz vezethet: hányinger, hányás, fejfájás, tremor, aluszékonyság, palpitatio, tachycardia, ventricularis arrhythmia, megnyúlt QTc‑intervallum, metabolikus acidózis, hypokalaemia, hyperglykaemia.
A formoterol túladagolása esetén szupportív és tüneti kezelés javasolt. Súlyos esetben kórházi kezelés szükséges.
Kardioszelektív béta‑adrenerg‑blokkolók alkalmazása megfontolható, de csak fokozott óvatossággal adhatók, mivel a béta‑adrenerg‑blokkoló szerek bronchospasmust válthatnak ki. A szérum káliumszintet monitorozni kell.
Az ajánlott mennyiségnél több beklometazon‑dipropionát akut inhalációja a mellékvesekéreg-funkciók átmeneti szuppressziójához vezethet. Emiatt nem szükséges sürgősségi kezelés, mivel a mellékvese működése néhány napon belül helyreáll, amit a plazma kortizolszintjének mérésével lehet ellenőrizni. Ezeknél a betegeknél a kezelést azzal a dózissal kell folytatni, amely elegendő az asztmakontroll fenntartásához.
Az inhalációs beklometazon‑dipropionát krónikus túladagolása mellékvesekéreg‑szuppressziót okozhat (lásd 4.4 pont). A mellékvesekéreg-kapacitás monitorozása szükséges lehet. A kezelést azzal a dózissal kell folytatni, amely megfelelően kontrollálja az asztmát.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek elleni szerek: adrenerg szerek, inhaláló szerek.
ATC kód: R03AK08
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
A Forobex beklometazon‑dipropionátot és formoterolt tartalmaz. Ezeknek a hatóanyagoknak a hatásmechanizmusa különböző. Más inhalációs kortikoszteroid és béta2‑agonista kombinációkhoz hasonlóan, összeadódó hatásuk révén csökkentik az asztma súlyosbodását.
Beklometazon-dipropionát
Az ajánlott dózisokban inhalációs készítményként adott beklometazon‑dipropionát a glükokortikoidokra jellemző gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a tüdőben és ezáltal mérsékli az asztma tüneteit és az exacerbációkat, miközben kevesebb mellékhatás lép fel, mint a szisztémás kortikoszteroid‑kezelés során.
Formoterol
A formoterol egy szelektív béta2‑adrenerg‑agonista, amely reverzibilis légúti obstrukció esetén ellazítja a bronchusok simaizomzatát. A bronhodilatátor hatás rendkívül gyorsan jelentkezik, a belélegzést követő 1‑3 percen belül megfigyelhető, és még az egyszeri adag inhalációja után 12 óráig tart.
A Forobex klinikai hatásossága és biztonságossága
Felnőttek részvételével végzett klinikai vizsgálatokban a beklometazon‑dipropionáthoz adott formoterol javította az asztma tüneteit és a tüdő működését, valamint mérsékelte az exacerbációkat.
Egy 24 hetes vizsgálatban a 100 mikrogramm beklometazon-dipropoionátot és 6 mikrogramm formoterolt adagoló, HFA hajtógázas készítmény hatása a tüdő működésére legalább ugyanolyan volt, mint a beklometazon‑dipropionát és formoterol szabad kombinációjáé, és jobb volt, mint a beklometazon‑dipropionáté önmagában alkalmazva.
A naponta 2 befújás adagban alkalmazott 200 mikrogramm beklometazon-dipropionátot és 6 mikrogramm formoterolt adagoló, HFA hajtógázas készítmény hatásosságát egy 12 hetes, kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban értékelték, amelyben a légzésfunkcióra kifejtett hatást vizsgálták a beklometazon-propionát-monoterápiával összehasonlítva, olyan asztmás betegeknél, akik állapota az előző kezeléssel (nagy dózisú inhalációs kortikoszteroid vagy közepes dózisú inhalációs kortikoszteroid + hosszú hatású béta-agonista kombinációja) nem volt megfelelően kontrollált. A vizsgálat azt igazolta, hogy a HFA hajtógázas 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldat jobb, mint a HFA hajtógázas beklometazon-dipropionát-kezelés a dózis alkalmazása előtt, reggel mért átlagos maximális kilégzési áramlás (PEF) érték kiindulásihoz viszonyított változása tekintetében (a korrigált átlagos különbség 18,53 l).
Egy 24 hetes, kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban a naponta 2 befújás dózisban alkalmazott HFA hajtógázas 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon/formoterol biztonságossági profilja hasonló volt az engedélyezett fix dózisú kombinációéhoz (flutikazon/szalmeterol 500/50 mikrogramm, naponta kétszer 1 befújás). 6 hónapos kezelés után nem figyelték meg a 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon/formoterol HFA klinikailag jelentős hatását a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengelyre. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy sem a 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldat, sem az engedélyezett fix dózisú kombináció nem jobb, mint a nem extrafinom beklometazon‑propionát monoterápia (2000 mikrogramm/nap), a dózis alkalmazása előtt, reggel mért FEV1 érték változása és az asztmás tünetek nélküli teljes napok százalékos aránya tekintetében.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A beklometazon‑dipropionát és formoterol hatóanyagok szisztémás expozíciója a fix kombinációjú beklometazon‑dipropionát/formoterol-fumarát-dihidrát túlnyomásos inhalációs oldat készítménynél hasonló volt, mint a különálló hatóanyagok esetén.
Egy, egészséges alanyok részvételével végzett farmakokinetikai vizsgálatban, az alanyokat beklometazon‑dipropionát/formoterol-fumarát fix kombinációs készítmény egyszeri dózisával (4 befújás a 100 mikrogramm/6 mikrogrammos hatáserősségből), vagy a CFC hajtógázas beklometazon‑dipropionát készítmény egyszeri dózisával (4 befújás a 250 mikrogrammos hatáserősségből) és a HFA hajtógázas formoterol-készítménnyel (4 befújás 6 mikrogrammos hatáserősségből) kezelték. A beklometazon‑dipropionát fő aktív metabolitjának (beklometazon‑17‑monopropionát) AUC értéke 35%-kal, a maximális plazmakoncentrációja pedig 19%-kal alacsonyabbnak bizonyult a fix kombinációnál, mint a nem extrafinom beklometazon-dipropionát CFC alkalmazása esetén, ellenben a felszívódás gyorsabb volt (0,5 óra vs. 2 óra) a fix kombinációnál, mint az önmagában adott, nem extrafinom beklometazon‑dipropionát CFC hajtógázas készítmény esetében.
A formoterolra vonatkozóan a maximális plazmakoncentráció ugyanolyan volt a fix kombinációs készítmény adagolása után, illetve a külön-külön készítmények kombinálásakor, a szisztémás expozíció kicsivel magasabb volt a fix kombinációs készítmény alkalmazása után, mint a külön-külön készítmények kombinálása esetében.
Nem volt bizonyíték a beklometazon‑dipropionát és a formoterol közötti farmakokinetikai vagy farmakodinámiás (szisztémás) interakcióra.
Egy, egészséges önkéntesek részvételével, aktív szén blokád mellett végzett farmakokinetikai vizsgálat azt igazolta, hogy a beklometazon-17-monopropionát biohasznosulása a tüdőben a 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon-dipropionát/formoterol-fumarát készítmény esetén dózisarányos, míg a 100/6 mikrogrammos hatáserősség esetén csak az AUC-vel arányos (a szisztémás biohasznosulás átlagos aránya a 200/6 mikrogramm és a 100/6 mikrogramm hatáserősségek között 91,63 [90%‑os konfidenciaintervallum: 83,79; 100,20]). A formoterol‑fumarát esetében a 200/6 mikrogramm és a 100/6 mikrogramm hatáserősség szisztémás biohasznosulása közötti átlagos arány 86,15 volt (90%-os konfidenciaintervallum: 75,94; 97,74).
Egy másik, egészséges önkéntesek részvételével, aktív szén blokád nélkül végzett farmakokinetikai vizsgálatban a 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon-dipropionát/formoterol-fumarát készítményben lévő beklometazon-17-monopropionát szisztémás expozíciója a dózissal arányosnak mutatkozott a 100/6 hatáserősségű készítménynél is (a szisztémás biohasznosulás átlagos aránya a 200/6 mikrogrammos és a 100/6 mikrogrammos hatáserősség között 89,2 [90%-os konfidenciaintervallum: 79,8; 99,7]). A formoterol-fumarát teljes szisztémás expozíciója nem változott (a 200/6 mikrogrammos és a 100/6 mikrogrammos hatáserősség szisztémás biohasznosulása közötti átlagos arány 102,2 volt [90%-os konfidenciaintervallum: 90,4; 115,5]).
A 200/6 mikrogramm hatáserősségű beklometazon-dipropionát/formoterol-fumarát és az AeroChamber Plus közbeiktatott eszköz alkalmazása egészséges önkéntesek esetében sorrendben 25%‑kal, illetve 32%‑kal növelte a beklometazon‑dipropionát aktív metabolitjának, a beklometazon‑17‑monopropionátnak, illetve a formoterolnak a tüdőbe jutó mennyiségét, míg a teljes szisztémás expozíció kissé csökkent a beklometaton‑17‑monopropionát (17%-kal) és a formoterol (17%-kal) esetében, a változatlan beklometazon‑dipropionáté pedig nőtt (54%-kal).
Beklometazon-dipropionát
A beklometazon‑dipropionát egy prodrug gyenge glükokortikoid‑receptor-kötődéssel, ami az észteráz enzimek általi hidrolízis révén aktív metabolittá alakul; ez a beklometazon‑17‑monopropionát, amelynek nagyobb a helyi gyulladásgátló aktivitása, mint a prodrug beklometazon‑dipropionátnak.
Felszívódás, eloszlás és biotranszformáció
A belélegzett beklometazon‑dipropionát gyorsan felszívódik a tüdőn keresztül; az abszorpció előtt azonban jelentős része aktív metabolittá, beklometazon‑17‑monopropionáttá alakul, amt a legtöbb szövetben megtalálható észteráz enzimek katalizálnak. Az aktív metabolit szisztémás megjelenése a tüdőből (36%) és a lenyelt dózis gastrointestinalis felszívódásából származik. A lenyelt beklometazon‑dipropionát biohasznosulása elhanyagolható, bár a beklometazon‑17‑monopropionáttá való preszisztémás konverziója révén a dózis 41%-a aktív metabolitként szívódik fel.
A szisztémás expozíció megközelítőleg egyenes arányosságot mutat a belélegzett dózissal.
Inhalációt követően a változatlan beklometazon‑dipropionát abszolút biohasznosulása a névleges adag körülbelül 2%-a, a beklometazon‑17‑monopropionát ugyanezen értéke pedig 62%.
Intravénás adagolást követően a beklometazon‑dipropionátnak és aktív metabolitjának az eloszlását magas plazma-clearance (sorrendben 150 l/óra és 120 l/óra) jellemzi, ahol dinamikus egyensúlyi állapotban a beklometazon‑dipropionát eloszlási térfogata kisebb (20 l), míg az aktív metabolit nagyobb szöveti eloszlású (424 l).
A plazmafehérje-kötődés közepesen magas.
Elimináció
A beklometazon‑dipropionát főleg poláris metabolitok formájában eliminálódik, és a széklettel ürül. A beklometazon‑dipropionát és metabolitjai vesén keresztüli kiválasztása elhanyagolható. A terminális eliminációs felezési idő 0,5 óra a beklometazon‑dipropionát esetén és 2,7 óra a beklometazon‑17‑monopropionát esetén.
Különleges betegcsoportok
A beklometazon‑dipropionát farmakokinetikáját vese-, ill. májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták, azonban mivel a beklometazon‑dipropionát nagyon gyors metabolizmuson megy át az intestinalis folyadékban, a szérumban, a tüdőben és a májban jelenlévő észteráz enzimeken keresztül, amelynek eredményeként olyan markánsabban poláris végtermékek keletkeznek, mint a beklometazon‑21‑monopropionát, beklometazon‑17‑monopropionát és beklometazon, így a májkárosodás várhatóan nem változtatja meg a beklometazon‑dipropionát farmakokinetikáját és biztonságossági profilját.
Mivel a beklometazon‑dipropionát vagy metabolitja nem mutatható ki a vizeletben, így a szisztémás expozíció fokozódása nem várható a vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Formoterol
Felszívódás és eloszlás
Az inhalációt követően a formoterol felszívódik a tüdőből és a gastrointestinalis traktusból. A kimért dózist biztosító inhalátorral (metered dose inhaler, MDI) bejuttatott dózis betegek által lenyelt része 60% és 90% közötti lehet. A lenyelt rész legalább 65%-a felszívódik a gastrointestinalis traktusból. A változatlan gyógyszer a plazmában a csúcskoncentrációt per os adagolás után 0,5‑1 órával éri el. A formoterol plazmafehérjéhez kötődése 61‑64%, amiből 34% albuminhoz kötődik. A terápiás dózisok alkalmazásával elért koncentrációtartományban nem volt telítődés a kötődésben. A per os alkalmazás után meghatározott eliminációs felezési idő 2‑3 óra volt. A formoterol felszívódása 12‑96 mikrogramm formoterol‑fumarát inhalációját követően lineáris.
Biotranszformáció
A formoterol nagymértékben metabolizálódik, a legfőbb útvonalai közé tartozik a fenol hidroxil‑csoportjának direkt konjugációja. A glükuronidsav‑konjugátum inaktív. A második fő útvonal magában foglalja az O‑demetilációt, amit a fenol 2’‑hidroxil‑csoportján bekövetkező konjugáció követ. A formoterol demetilációjában részt vesznek a CYP 2D6, CYP 2C19 és CYP 2C9 citokróm P450 izoenzimek. A máj tűnik a metabolizmus elsődleges helyének. Terápiás koncentrációban a formoterol nem gátolja a CYP 450 enzimeket.
Elimináció
A formoterol egyszeri, száraz-por inhalátorból történő inhalációja után a vizelettel történő kumulatív kiválasztás lineárisan nő a 12–96 mikrogramm dózistartományban. Általában a dózis 8%‑a változatlan formában választódik ki (a dózis 25%‑a kerül összesen kiválasztásra). 120 mikrogramm egyszeri dózis 12 egészséges alany általi inhalációját követően, plazmakoncentrációk mérésével az átlagos felezési időt 10 órában határozták meg. Az (R,R)-enantiomerek körülbelül 40%-át, illetve az (S,S)-enantiomerek körülbelül 60%-át teszik ki a vizeletbe kiválasztott változatlan hatóanyagnak. A két enantiomer relatív mennyisége állandó maradt a vizsgált dózistartományban, és ismételt adagolás után sem volt bizonyíték az egyik enantiomer másikhoz viszonyított relatív akkumulációjára.
Egészséges alanyoknál per os adagolás után (40–80 mikrogramm) a dózis 6–10%-a volt kimutatható a vizeletben változatlan formában, a dózis legfeljebb 8%‑a glükuronid formájában.
A formoterol per os dózisának összesen 67%-a ürül a vizelettel (főként metabolitok formájában), a többi pedig a széklettel választódik ki. A formoterol vese-clearance-e 150 ml/perc.
Különleges betegcsoportok
Máj-/vese károsodás: a formoterol farmakokinetikáját nem tanulmányozták máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél, azonban, mivel a formoterol eliminációja főként a májmetabolizmus útján történik, fokozott expozíció várható súlyos májcirrózisban szenvedő betegeknél.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A kombinációban vagy külön-külön adott beklometazon‑dipropionát és a formoterol állatkísérletekben megfigyelt toxicitása főleg a felfokozott farmakológiai hatásnak voltak betudható. Ezek összefüggésben vannak a beklometazon‑dipropionát immunszuppresszív aktivitásával és a formoterol ismert cardiovascularis hatásával, ami főként kutyáknál jelentkezett. Sem a toxicitás növekedését, sem nem várt hatások előfordulását nem tapasztalták a kombináció alkalmazásakor.
Patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatok dózisfüggő hatást mutattak. A kombináció a nőstényeknél csökkent termékenységgel és embryofoetalis toxicitással társult. A vemhes állatoknak adott nagy dózisú kortikoszteroid ismerten a magzat rendellenes fejlődését okozza, beleértve a farkastorok és méhen belüli növekedési zavarok kialakulását, így a beklometazon‑dipropionát/formoterol kombináció esetén tapasztalt hatások feltehetőleg a beklometazon‑dipropionátnak tulajdoníthatók. Ezeket a hatásokat csupán a beklometazon‑17‑monopropionát aktív metabolit magas szisztémás expozíciója esetén észlelték (a betegeknél várható plazmaszint 200‑szorosánál). Ezeken túl, állatkísérletekben a vemhesség és az ellés lefolyásának elhúzódása volt megfigyelhető, ami a béta2‑szimpatomimetikumok ismert tokolitikus hatásának tulajdonítható. Ezeket a hatásokat olyan esetekben figyelték meg, amikor az anyánál mért plazma formoterol-szint alacsonyabb volt, mint a beklometazon‑dipropionát és formoterol fix kombinációval kezelt betegeknél várható szintek.
A beklometazon‑dipropionát és a formoterol kombinációval elvégzett genotoxicitási vizsgálatok nem mutattak mutagén potenciált. A javasolt kombinációval nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat. Mindazonáltal az egyes hatóanyagokkal végzett állatkísérletek nem utalnak arra, hogy embereknél a karcinogenitás lehetséges kockázata fennáll.
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a CFC‑mentes HFA‑134a hajtógáz nem jelent különleges veszélyt az emberre.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
norflurán (HFA-134a)
vízmentes etanol
sósav (a pH beállításhoz)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
21 hónap.
6.4 Különleges tárolási előírások
A betegnek történő kiadás előtt:
Hűtőszekrényben (2–8 °C-on) tárolandó, legfeljebb 18 hónapig.
A készítmény kiadása után:
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó, maximum 3 hónapig.
A tartály túlnyomás alatt álló folyadékot tartalmaz. Ne tegye ki 50 °C-nál magasabb hőmérsékletnek. Ne szúrja ki a tartályt.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Inhalációs oldat adagolószeleppel ellátott, 19 ml-es, túlnyomásos, alumíniumtartályba töltve. A tartály sötétkék polipropilén védőkupakkal, szájfeltéttel és dózisszámlálóval (120 befújást tartalmazó tartály esetén) vagy dózisjelzővel (180 befújás tartalmazó tartály esetén) ellátott fehér polipropilén adagolókészülékben van elhelyezve.
A kiszerelés tartalma:
1 db túlnyomásos tartály, amelyben 120 adag (befújás) van, vagy
2 db túlnyomásos tartály, amelyben egyenként 120 adag (befújás) van, vagy
3 db túlnyomásos tartály, amelyben egyenként 120 adag (befújás) van, vagy
1 db túlnyomásos tartály, amelyben 180 adag (befújás) van.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Gyógyszer kiadó szakembernek:
Írja fel a betegnek történő kiadás időpontját a csomagolásra.
Győződjön meg arról, hogy legalább 3 hónap időtartam legyen a kiadás dátuma és a csomagoláson feltüntetett lejárati idő között.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
TEVA GmbH
Graf-Arco-Str. 3,
89079 Ulm,
Németország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-24610/03 1×120 adag alumínium tartályban (dózisszámlálóval ellátott adagolókészülékben)
OGYI-T-24610/04 1×180 adag alumínium tartályban (dózisjelzővel ellátott adagolókészülékben)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. augusztus 27.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. augusztus 27.
| SZERVRENDSZERI KATEGÓRIA | GYAKORISÁG | MELLÉKHATÁS |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | gyakori | pharyngitis, szájüregi candidiasis, |
| nem gyakori | influenza, orális gombás infekciók, oropharyngealis candidiasis, oesophagealis candidiasis, vulvovaginalis candidiasis gastroenteritis, sinusitis, rhinitis, pneumonia* | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | nem gyakori | granulocytopenia |
| nagyon ritka | thrombocytopenia | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | nem gyakori | allergiás dermatitis |
| nagyon ritka | túlérzékenységi reakciók, beleértve ebbe az erythemát, az ajkak, arc, szem és a garat ödémáját | |
| Endokrin betegségek és tünetek | nagyon ritka | mellékvesekéreg-szuppresszió |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | nem gyakori | hypokalaemia, hyperglykaemia |
| Pszichiátriai kórképek | nem gyakori | nyugtalanság |
| nem ismert | pszichomotoros hiperaktivitás, alvászavarok, szorongás, depresszió, agresszió, viselkedésbeli változások (főleg gyermekeknél) | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | gyakori | fejfájás |
| nem gyakori | tremor, szédülés | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | nagyon ritka | glaucoma, cataracta |
| nem ismert | homályos látás (lásd még a 4.4 pontban) | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | nem gyakori | otosalpingitis |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | nem gyakori | palpitatio, EKG-n a QTc‑szakasz megnyúlása, EKG-eltérések, tachycardia, tachyarrhythmia, pitvarfibrilláció* |
| ritka | ventricularis extrasystole, angina pectoris | |
| Érbetegségek és tünetek | nem gyakori | hyperaemia; kipirulás |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | gyakori | hangképzési zavarok |
| nem gyakori | köhögés, produktív köhögés, torokirritáció, asztmás roham, pharingealis erythema | |
| ritka | paradox bronchospasmus | |
| nagyon ritka | dyspnoe, asztma fellángolása | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | nem gyakori | hasmenés, szájszárazság, dyspepsia, dysphagia, égő érzés az ajkakon, hányinger, ízérzészavar |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | nem gyakori | pruritus, kiütés, hyperhidrosis, urticaria |
| ritka | angiooedema | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | nem gyakori | izomgörcs, izomfájdalom |
| nagyon ritka | növekedésbeli elmaradás gyermekeknél és serdülőknél | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | ritka | nephritis |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | nagyon ritka | perifériás ödéma |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | nem gyakori | megnövekedett C-reaktív proteinszint, vérlemezkeszám‑emelkedés, szabad zsírsavszint-emelkedés, inzulinszint-emelkedés, emelkedett ketontestszint a vérben, a vér kortizolszintjének csökkenése* |
| nem gyakori | a vérnyomás emelkedése | |
| ritka | a vérnyomás csökkenése | |
| nagyon ritka | csontsűrűség‑csökkenés |