Gamunex 100 mg/ml oldatos infúzió alkalmazási előírás

​ 1. A GYÓGYSZER NEVE

Gamunex 100 mg/ml oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

2.1 Általános leírás

Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (IVIg)

2.2 Minőségi és mennyiségi összetétel

Összetétel 1 ml‑ben:

100 mg humán normál immunglobulin (ami minimum 98% IgG‑t tartalmaz).

Egy 10 milliliteres injekciós üveg tartalma: 1 gramm humán normál immunglobulin

Egy 50 milliliteres infúziós palack tartalma: 5 gramm humán normál immunglobulin

Egy 100 milliliteres infúziós palack tartalma: 10 gramm humán normál immunglobulin

Egy 200 milliliteres infúziós palack tartalma: 20 gramm humán normál immunglobulin

Egy 400 milliliteres infúziós palack tartalma: 40 gramm humán normál immunglobulin

Az IgG alcsoportok megoszlása (közelítő értékek):

IgG1: 62,8%

IgG2: 29,7%

IgG3: 4,8%

IgG4: 2,7%

Minimális kanyaró elleni IgG‑szint 9 NE/ml.

A maximális IgA tartalom 84 mikrogramm/ml.

Humán donorok vérplazmájából készült.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Az oldat átlátszó vagy kissé opálos és színtelen vagy halványsárga.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szubsztitúciós terápia felnőttek, 0‑18 éves gyermekek és serdülők esetében:

·​ Csökkent ellenanyag-termeléssel járó primer immunhiányos szindrómák (primary immunodeficiency syndromes, PID).

·​ Szekunder immunhiányos állapotok (secondary immunodeficiencies, SID) olyan betegeknél, akik súlyos vagy visszatérő fertőzésekben szenvednek, akiknél hatástalannak bizonyul az antimikrobiális kezelés és vagy igazolt specifikus antitestválasz‑elégtelenség (proven specific antibody failure, PSAF)* vagy 4 g/l alatti szérum IgG‑szint áll fenn.

*PSAF = az IgG‑antitestszint pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák hatására bekövetkező legalább 2‑szeres emelkedésnek elmaradása

Kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxis olyan fogékony felnőttek, gyermekek és serdülők (0‑18 éves) számára, akiknél az aktív immunizáció ellenjavallt vagy nem javasolt.

Figyelembe kell venni az intravénás humán immunglobulin kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxisban és az aktív immunizációban való alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlásokat.

Immunmoduláció felnőttek, 0‑18 éves gyermekek és serdülők esetében:

·​ Fokozott vérzésveszéllyel járó, primer immunthrombocytopenia (ITP) esetén, vagy műtéti beavatkozás előtt, a thrombocytaszám korrigálása érdekében.

·​ Guillain–Barré-szindróma.

·​ Kawasaki szindróma (acetilszalicilsav alkalmazása kapcsán; lásd 4.2 pont).

·​ Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy, CIDP).

·​ Multifocalis motoros neuropathia (MMN).

Immunmoduláció 18 éves és idősebb felnőttek esetében:

​ Myasthenia gravis súlyos akut exacerbációja.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az intravénás Ig- (IVIg) kezelés megkezdését és ellenőrzését az immunrendszeri betegségek kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező szakorvosnak kell felügyelnie.

Adagolás

Az adagolás és az alkalmazás gyakorisága a terápiás javallat függvénye.

Szükség lehet az adag személyre szabott beállítására az egyes betegeknél tapasztalt klinikai válasz alapján. A testtömegen alapuló dózis alultáplált, illetve túlsúlyos betegeknél módosítást igényelhet.

Az alábbi javasolt adagolás útmutatóként szolgál.

Szubsztitúciós terápia primer immunhiányos szindrómákban

Az adagolási sémának olyannak kell lennie, hogy legalább 6 g/l‑es vagy a populáció életkorára vonatkozó normál referencia‑tartományon belüli IgG völgykoncentrációt (a következő infúzió beadása előtt mért érték) biztosítson. Az egyensúly (dinamikus egyensúlyi állapotú IgG‑szintek) a terápia megkezdésétől számított 3–6 hónap múlva áll be. A javasolt kezdő dózis 0,4‑0,8 g/ttkg egy alkalommal, majd ezt követően 3–4 hetente legalább 0,2 g/ttkg.

A 6 g/l IgG völgykoncentráció eléréséhez szükséges adag 0,2‑0,8 g/ttkg/hó. Az egyensúlyi állapot eléréséhez szükséges adagolási periódus 3‑4 hét között változik. Az IgG völgykoncentráció értékeit a fertőzések gyakoriságával együtt kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések számának csökkentése érdekében a dózis emelésére és magasabb völgykoncentrációs szint elérésére lehet szükség.

Szubsztsitúciós terápia másodlagos immunhiányos állapotokban (a 4.1 pontban szereplő meghatározás szerint)

A javasolt dózis 3‑4 hetente 0,2–0,4 g/ttkg.

Az IgG völgykoncentrációit mérni kell, és a fertőzések előfordulási gyakoriságával együtt kell értékelni. A fertőzések elleni optimális védelem elérése érdekében szükség szerint módosítani kell a dózist, tartósan fennálló fertőzésben szenvedő betegeknél dózisnövelésre lehet szükség, míg azoknál a betegeknél, akiknél tartósan nem fordul elő fertőzés, dóziscsökkentés mérlegelhető.

Kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxis

Expozíció utáni profilaxis

Ha a fogékony beteg kanyarófertőzés lehetőségének volt kitéve, a lehető leghamarabb, de az expozíciót követő 6 napon belül beadott 0,4 g/ttkg‑os adagnak legalább 2 hétig > 240 mNE/ml kanyaró elleni antitest szérumszintet kell biztosítania. A szérumszinteket 2 hét múlva ellenőrizni és dokumentálni kell. A 240 mNE/ml feletti szérumszint fenntartásához további, lehetőleg 2 hét múlva egyszer ismételt, 0,4 g/ttkg dózisra lehet szükség.

Ha egy PID/SID‑beteg kanyarófertőzés lehetőségének volt kitéve, és rendszeresen kap IVIg‑infúziót, megfontolandó egy extra dózis IVIg beadása a lehető leghamarabb, de az expozíciót követő 6 napon belül. A 0,4 g/ttkg‑os dózisnak legalább 2 hétig > 240 mNE/ml kanyaró elleni antitest szérumszintet kell biztosítania.

Expozíció előtti profilaxis

Ha egy PID/SID‑betegnél fennáll a kockázata annak, hogy a jövőben kanyaró fertőzés lehetőségének lesz kitéve, és 3‑4 hetente 0,53 g/ttkg‑nál alacsonyabb IVIg fenntartó dózist kap, ezt az adagot egyszer 0,53 g/ttkg‑ra kell emelni. Ennek az infúziót követően legalább 22 napig > 240 mNE/ml kanyaró elleni antitest szérumszintet kell biztosítania.

Immunmoduláció:

Primer immunthrombocytopenia

Két alternatív kezelési módszer választható:

·​ 0,8‑1 g/ttkg az első napon, ez a dózis 3 napon belül egyszer megismételhető,

·​ 0,4 g/ttkg naponta, 2‑5 egymást követő napon. A kezelés az IgG‑szint újabb lecsökkenése esetén megismételhető.

Guillain–Barré-szindróma

Naponta 0,4 g/ttkg 5 napon át (az IgG‑szint újabb lecsökkenése esetén megismételhető).

Kawasaki-szindróma

2,0 g/ttkg alkalmazandó egyszeri adagban. A betegeknek egyidejűleg acetilszalicilsav‑kezelésben kell részesülniük.

Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)

Kezdő adag: 2 g/ttkg 2‑5 egymást követő napra elosztva.

Fenntartó adagok:

1 g/ttkg 1‑2 egymást követő napra elosztva, 3 hetente ismételve.

A kezelés hatását mindegyik ciklus után értékelni kell. Ha 6 hónap elteltével sem észlelhető a kezelés hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatékony, a hosszú távú kezelésről a kezelőorvos dönt a betegnél tapasztalt terápiás válasz és a terápiás válasz tartóssága alapján. Az adagolás és az adagolási intervallumok módosítására lehet szükség a betegség adott egyénnél tapasztalható lefolyásának megfelelően.

Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Kezdő adag: 2 g/ttkg 2‑5 egymást követő napra elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 2‑4 hetente vagy 2 g/ttkg 4‑8 hetente.

A kezelés hatását mindegyik ciklus után értékelni kell. Ha 6 hónap elteltével sem észlelhető a kezelés hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatékony, a hosszú távú kezelésről a kezelőorvos dönt a betegnél tapasztalt terápiás válasz és a terápiás válasz tartóssága alapján. Az adagolás és az adagolási intervallumok módosítására lehet szükség a betegség adott egyénnél tapasztalható lefolyásának megfelelően.

Myasthenia gravis súlyos akut exacerbációja

2 g/ttkg 2 egymást követő napra elosztva (naponta 1 g/ttkg‑os adag).

A Gamunex‑szel végzett klinikai vizsgálatokba nem vontak be elegendő számú 65 éves és idősebb beteget ahhoz, hogy a kezelés pontos hatását meg lehessen határozni.

A javasolt adagolást az alábbi táblázat foglalja össze:

Javallat		Adag		Infúziók gyakorisága
Szubsztitúciós terápia:
Primer immunhiányos állapotok		Kezdő adag: 0,4‑0,8 g/ttkg Fenntartó adag: 0,2‑0,8 g/ttkg		3‑4 hetente
Szekunder immunhiányos állapotok (a 4.1 pontban szereplő meghatározás szerint)		0,2‑0,4 g/ttkg		3‑4 hetente
Kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxis:
Expozíció utáni profilaxis fogékony betegeknél		0,4 g/ttkg		A lehető leghamarabb, de 6 napon belül, esetleg 2 hét múlva egyszer ismételve, hogy a kanyaró elleni antitest szérumszintje > 240 mNE/ml maradjon.
Expozíció utáni profilaxis PID/SID betegeknél		0,4 g/ttkg		A fenntartó terápia mellett, az expozíciót követő 6 napon belül extra dózisként adva
Expozíció előtti profilaxis PID/SID betegeknél		0,53 g/ttkg		Ha a beteg 3‑4 hetente 0,53 g/ttkg‑nál alacsonyabb fenntartó dózist kap, ezt az adagot egyszer legalább 0,53 g/ttkg‑ra kell emelni.
Immunmoduláció:
Primer immun thrombocytopenia		0,8‑1 g/ttkg vagy		az 1. napon, 3 napon belül egy alkalommal ismételhető
		0,4 g/ttkg/nap		2‑5 napon át
Guillain–Barré‑szindróma		0,4 g/ttkg/nap		5 napon át
Kawasaki‑szindróma		2 g/ttkg		egy adagban, acetilszalicilsavval együtt
Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)			Kezdő adag: 2 g/ttkg	2‑5 napra elosztott adagokban
			Fenntartó adag: 1 g/ttkg	3 hetente 1‑2 napra elosztott adagokban
Multifocalis motoros neuropathia (MMN)			Kezdő adag: 2 g/ttkg	2-5 egymást követő napra elosztva
			Fenntartó adag: 1 g/ttkg vagy	2‑4 hetente vagy
			2 g/ttkg	4-8 hetente, 2-5 napra elosztott dózisokban
Myasthenia gravis súlyos akut exacerbációja			2 g/ttkg	2 egymást követő napon beadva (napi 1 g/ttkg‑os adag)

Gyermekek és serdülők

Az adagolás gyermek- és serdülőkorban (0‑18 éves kor) nem különbözik a felnőttekétől, mivel az egyes indikációkhoz tartozó adagolás a testtömeg alapján van megadva, és azt a fent említett állapotok klinikai lefolyásának megfelelően kell módosítani.

Májkárosodás

Nincs arra utaló adat, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Vesekárosodás

Dózismódosítás nem szükséges, kivéve, ha klinikailag indokolt, lásd 4.4 pont.

Idősek

Dózismódosítás nem szükséges, kivéve, ha klinikailag indokolt, lásd 4.4 pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A Gamunex humán normál immunglobulint intravénásan, az első fél órában 0,6–1,2 ml/ttkg/óra sebességgel kell adagolni. Lásd 4.4 pont. Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell a beadás sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg a készítményt jól tolerálja, akkor az infúzió sebessége fokozatosan emelhető percenként maximum 4,8‑8,4 ml/ttkg/óra szintre.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1 pont).

Olyan szelektív IgA‑hiányban szenvedő betegeknél, akiknél IgA elleni antitestek alakultak ki, mivel IgA tartalmú készítmény beadása anaphylaxiát eredményezhet.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Minden olyan beteget szorosan ellenőrizni kell, akik nagy sebességgel kapják az infúziót (8,4 ml/ttkg/óra). Gyermekeknél, vagy olyan betegeknél, akiknél fennáll a veseelégtelenség kockázata, az infúzió maximális sebessége nem haladhatja meg a 4,8 ml/ttkg/óra értéket.

A Gamunex infúziót nem szabad más oldatos infúziókkal (pl. sóoldat) és egyéb gyógyszerekkel keverni. Ha a beadás előtt hígításra van szükség, erre a célra 50 mg/ml koncentrációjú glükóz oldat használható. Mindazonáltal az 50 mg/ml koncentrációjú glükóz oldat alkalmazása esetén fokozottan ellenőrizni kell a látens diabeteses (alkalmi glucosuria jelentkezhet) és diabeteses betegeket, illetve azokat, akik alacsony cukortartalmú diétára szorulnak. Az akut veseelégtelenséggel kapcsolatos figyelmeztetés lentebb látható.

A Gamunex infúzió és a heparin egylumenű beviteli eszközön történő egyidejű alkalmazását kerülni kell.

Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének elősegítése érdekében a beadott készítmény nevét és gyártási számát egyértelműen rögzíteni kell.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A lehetséges szövődmények gyakran elkerülhetőek, ha meggyőződünk arról:

​ hogy a betegek nem érzékenyek a humán normál immunglobulinra, úgy, hogy kezdetben lassan (0,6 – 1,2 ml/ttkg/óra sebességgel) adjuk be a készítményt. A nagyobb valószínűséggel érzékeny betegeknél (pl. más IVIg‑ről történő átállás vagy korábbi allergiás reakció) megfontolható a 0,1 ml/ttkg/óra kezdeti infúziós sebesség.

​ hogy a betegeket szoros megfigyelés alatt tartjuk az infúzió beadás ideje alatt, az esetleges tünetek észlelése érdekében. Különösen azokat a betegeket, akik első ízben kapnak humán normál immunglobulint, vagy akiket egy másik fajta IVIg‑ről állítanak át, illetve akik már egy ideje nem részesültek kezelésben, az első infúzió ideje alatt és az azt követő egy órában ellenőrzött egészségügyi környezetben kell szorosan monitorozni a lehetséges nemkívánatos tünetek észlelése és annak biztosítása érdekében, hogy probléma esetén a sürgősségi kezelés azonnal elvégezhető legyen. Minden más esetben a beteget az infúzió beadását követően legalább 20 percig megfigyelés alatt kell tartani.

Minden beteg intravénás immunglobulin-kezelése esetén:

-​ biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt az IVIg infúzió megkezdése előtt,

-​ folyamatosan ellenőrizni kell a vizelet mennyiségét,

-​ folyamatosan ellenőrizni kell a szérumkreatinin-szintet,

-​ kerülni kell a kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazását (lásd 4.5 pont).

Ha mellékhatás jelentkezik, akkor az infúzió sebességét le kell csökkenteni, vagy a beadást fel kell függeszteni. A szükséges kezelést a mellékhatás jellege és súlyossága határozza meg.

Infúzióval kapcsolatos reakció

Bizonyos mellékhatások (például fejfájás, kipirulás, hidegrázás, myalgia, sípoló légzés, tachycardia, derékfájás, hányinger és hypotonia) az infúzió beadásának sebességével függhetnek össze. Ezért a 4.2 pontban megadott javasolt infúziós sebességet be kell tartani, a beteget pedig alapos megfigyelés alatt kell tartani az infúzió beadása alatt.

Mellékhatások gyakrabban jelentkezhetnek:

​ humán normál immunglobulin‑kezelésben első ízben részesülő betegeknél, illetve ritka esetben akkor, ha a beteg más humán normál immunglobulin‑készítmény alkalmazásáról tér át, vagy ha az előző infúzió óta hosszú idő telt el;

​ aktív fertőzésben szenvedő betegeknél vagy krónikus gyulladás fennállása esetén.

Túlérzékenység

Túlérzékenységi reakciók ritkán fordulnak elő.

Anaphylaxia alakulhat ki olyan betegeknél, akiknél:

·​ nem mutatható ki IgA, de jelen vannak anti‑IgA antitestek;

·​ akik az előző humán normál immunglobulin‑kezelést tolerálták.

Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó érvényes orvosi előírások szerint kell eljárni.

Thromboembolizáció

Klinikai vizsgálatokkal bizonyított összefüggés van az intravénás immunglobulin készítmény alkalmazása és a thromboemboliás események, úgymint myocardialis infarctus, agyi érkatasztrófa (beleértve a stroke‑ot), pulmonalis embolia és mélyvénás trombózis között, ami a veszélyeztetett betegeknél a nagymértékű immunglobulin bevitel következtében fellépő relatív vérviszkozitás emelkedéssel lehet összefüggésben. Óvatosan kell eljárni az immunglobulin készítmény elrendelésekor, illetve alkalmazásakor túlsúlyos betegeknél, illetve azon esetekben, amikor valamilyen trombózisos eseményre hajlamosító állapot már előzőleg fennáll (mint pl. az idős kor, hipertensio, diabetes mellitus, érbetegség vagy trombózisos epizódok a kórelőzményben, szerzett vagy veleszületett thrombophilia, hosszasan immobilizált betegek, súlyosan hypovolaemiás betegek, olyan betegségek, amelyek növelik a vér viszkozitását).

A thromboemboliás mellékhatások fokozott kockázata esetén az intravénásan adandó immunglobulint tartalmazó gyógyszerek a lehető leglassabb infúzióban és a legkisebb koncentrációban alkalmazandók.

Akut veseelégtelenség

Az intravénás immunglobulin-kezelésben részesülő betegeknél akut veseelégtelenség kialakulásának eseteiről számoltak be. A legtöbb esetben a következő kockázati tényezők voltak azonosíthatók: meglévő veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, egyidejű kezelés vesekárosító hatású gyógyszerekkel és 65 év feletti életkor.

A veseműködési paramétereket az IVIg‑infúzió beadása előtt meg kell határozni – különösen olyan betegeknél, akiknél az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázatát potenciálisan fokozottnak ítélik –, majd megfelelő időközönként ellenőrizni kell. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegek esetén az IVIg‑készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagokban kell alkalmazni. Vesekárosodás esetén mérlegelni kell az IVIg‑kezelés megszakítását.

Bár veseműködési zavar és akut veseelégtelenség a beszámolók alapján számos törzskönyvezett IVIg‑készítménnyel kapcsolatban jelentkezett, melyek különböző segédanyagokat, úgymint szacharózt, glükózt és maltózt tartalmaztak, a legnagyobb arányban a stabilizáló szerként szacharózt tartalmazó készítményeknél fordult elő. A veszélyeztetett betegeket ezért olyan intravénás immunglobulin készítményekkel kell kezelni, amelyek nem tartalmaznak ilyen segédanyagokat. A Gamunex nem tartalmaz szacharózt, glükózt vagy maltózt.

Aszeptikus meningitis szindróma (AMS)

Intravénás immunglobulin-kezelés során a terápiával kapcsolatba hozható AMS kialakulását jelentették. A szindróma tünetei általában az immunglobulin-kezelést követően néhány óra és 2 nap közötti időszakban jelentkeznek. A cerebrospinalis folyadékban (CSF) gyakran pleiocytosis, köbmilliméterenként akár több ezer – főként granulocyta-sejtvonalról származó – sejt figyelhető meg és emelkedett fehérje koncentráció (akár több száz mg/dl). AMS leggyakrabban nagy dózisú (2 g/ttkg) intravénás immunglobulin-kezelés mellett jelentkezik.

Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen panaszok és tünetek jelentkeznek, a meningitis kizárására alapos neurológiai kivizsgálást kell végezni, a cerebrospinalis folyadék vizsgálatát is beleértve.

Az IVIg‑kezelés megszakítását követően néhány napon belül az AMS maradványtünetek nélküli remisszióját tapasztalták.

Haemolyticus anaemia

Az intravénás immunglobulin készítmények vércsoport-antitesteket tartalmazhatnak, melyek haemolysáló ágensként viselkedhetnek és in vivo a vörösvértestek (vvt) immunglobulinokkal való összekapcsolódását eredményezhetik, ami pozitív direkt antiglobulin-reakciót (Coombs‑teszt) és ritkán haemolysist okoz. Haemolyticus anaemia az intravénás immunglobulin-kezelést követően is kialakulhat fokozott vvt‑szekvesztráció miatt. Az IVIg-gel kezelt betegeket monitorozni kell, figyelve a haemolysis jeleire és tüneteire (lásd 4.8 pont).

A haemolysis kialakulása a következő kockázati tényezőkkel függ össze: nagy dózisok, akár egyszeri dózisként, akár több napra elosztva történő beadása; nem 0‑s vércsoport; továbbá gyulladásos állapotokkal járó alapbetegségek. Azoknál a nem 0‑s vércsoportú betegeknél, akik nem PID indikáció miatt részesülnek magas dózisú kezelésben, fokozott figyelemmel kell eljárni. PID miatt szubsztitúciós kezelésben részesülő betegeknél ritkán számoltak be haemolysisről.

Egyedi esetekben haemolysissel kapcsolatos halálos kimenetelű vesekárosodásról/veseelégtelenségről számoltak be.

Neutropenia/leukopenia

IVIg-kezelést követően beszámoltak a neutrophilszám átmeneti csökkenéséről és/vagy neutropeniás epizódokról, amelyek néhány esetben súlyosak voltak. Ez jellemzően az IVIg beadását követő néhány órán belül jelentkezik, és 7‑14 napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (transfusion related acute lung injury, TRALI)

IVIg‑készítményekkel kezelt betegeknél néhány esetben beszámoltak nem kardiogén eredetű akut pulmonalis oedemáról (transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás, TRALI). A TRALI‑t nagyfokú hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotonia jellemzi. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy az azt követő 6 órán belül, gyakran 1‑2 órán belül alakulnak ki. Ezért az IVIg‑készítményekkel kezelt betegeknél monitorozni kell a pulmonalis mellékhatások előfordulását, és jelentkezésük esetén azonnal le kell állítani az IVIg‑infúziót. A TRALI potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív osztályos kezelést igényel.

Interferencia szerológiai vizsgálatokkal

Immunglobulinok adását követően a beteg vérében átmenetileg megemelkedik a különböző, passzívan átvitt ellenanyagok koncentrációja, ami szerológiai tesztek esetében álpozitív eredményt okozhat. A vörösvértest-antigének (pl. A, B, D) elleni antitestek passzív átvitele megzavarhatja a vörösvértestekkel kapcsolatos szerológiai vizsgálatokat, pl. a direkt antiglobulin-tesztet (DAT, direkt Coombs‑teszt).

Átvihető ágensek

Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásából eredő fertőzések megelőzése érdekében tett előírásszerű intézkedések többek között a donorok szelektálása, minden egyes levett vér, valamint plazma-pool esetén fertőzés specifikus markerekre történő szűrés, valamint hatékony ipari eljárások alkalmazása a vírusok inaktiválása/eliminálása érdekében. Mindezek ellenére, emberi vérből vagy plazmából készült gyógyszerek alkalmazásakor nem zárható ki teljesen a fertőző ágensek átvitelének lehetősége. Ez az ismeretlen eredetű vagy újonnan felbukkanó vírusokra, illetve egyéb kórokozókra is vonatkozik.

Az intézkedések hatékonynak tekinthetőek a lipidburokkal rendelkező vírusok, így a humán immundeficiencia vírus (HIV), hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV) ellen. Lipidburokkal nem rendelkező vírusok, mint pl. a hepatitis A vírus és a parvovírus B19 esetében a fenti intézkedések hatása korlátozott lehet.

A klinikai tapasztalatok biztatóak abból a szempontból, hogy hepatitis A vírus vagy parvovírus B19 immunglobulinok általi átvitele még nem fordult elő, illetve az is feltételezhető, hogy az antitesttartalom fontos szerepet játszik a vírusfertőzéssel szembeni védelemben.

A Gamunex infúzió minden egyes alkalmazása esetén kifejezetten ajánlott a készítmény nevének és a gyártási tétel számának feljegyzése annak érdekében, hogy nyomonkövethető legyen, hogy melyik beteg, melyik gyártási számú készítményt kapta.

Gyermekek és serdülők

Bár korlátozott információ áll rendelkezésre, várhatóan ugyanazok a különleges figyelmeztetések, alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések és kockázati tényezők vonatkoznak a gyermekpopulációra, mint a felnőttekre. Posztmarketing jelentések alapján megfigyelték, hogy gyermekek esetében a nagy dózisú IVIg alkalmazási javallatai, különösen a Kawasaki szindróma, a haemolyticus reakciók nagyobb jelentési gyakoriságával jártak, mint az IVIg alkalmazásának egyéb javallatai esetén.

Erősen megfontolandó a hemoglobinszint monitorozása 24 ‑ 48 órával az IVIg‑terápiát követően, ha haemolysis gyanúja áll fenn. Amennyiben a kezelés újbóli megindítása szükséges, haemolysis gyanúja esetén nagyon ajánlott a hemoglobinszint monitorozása egy héttel a további IVIg‑terápiát követően. A beteg családjának figyelmét fel kell hívni arra, hogy gyermeküket azonnal vigyék vissza a kezelőorvoshoz, amennyiben a gyermeküknél haemolysis tünetei alakulnak ki, mint például, sápadtság, levertség, sötét vizelet, nehézlégzés, palpitatio.

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz egyszeri adagonként (legfeljebb 2 g/ttkg), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinák

Az immunglobulinok alkalmazása csökkentheti az élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinával (pl. kanyaró, mumpsz, rubeola, varicella elleni oltás) végzett immunizálás hatásosságát egy legalább 6 héttől akár 3 hónapig terjedő időtartamon át. A Gamunex infúzió alkalmazását követően az élő, attenuált vírusokat tartalmazó vakcina alkalmazásáig 3 hónap várakozási idő javasolt. Kanyaró esetén ez a hatás akár 1 éven át is fennmaradhat, emiatt kanyaró elleni oltásban részesülő betegeknél az antitest szintet ellenőrizni kell.

Kacsdiuretikumok

Kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása kerülendő.

Gyermekek és serdülők

Bár nem végeztek specifikus interakciós vizsgálatokat a gyermekpopulációban, nem várható különbség a felnőttek és a gyermekek között.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A készítmény humán terhesség idején történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokban nem igazolták. Emiatt a Gamunex infúzió alkalmazását terhes nőknél alaposan mérlegelni kell. Az intravénásan adott immunglobulinok átjutnak a placentán, főként a harmadik trimeszter során. Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalat alapján a készítmény várhatóan nincs káros hatással a terhesség lefolyására, illetve a magzatra és az újszülöttre.

Szoptatás

A készítmény szoptató anyáknál történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokban nem igazolták, ezért szoptató anyáknak csak óvatosan adható.

Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülött gyermekre / a kezelt anya csecsemőjére gyakorolt káros hatás nem jelezhető előre.

Termékenység

A rendelkezésre álló klinikai tapasztalatok alapján az immunglobulinok alkalmazása során nem várhatók a termékenységre nézve káros hatások.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Gamunex nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, ha a beteg a kezelés során mellékhatásokat észlel, meg kell várnia azok megszűnését gépjárművezetés vagy gépek kezelése előtt.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok által okozott mellékhatások közé a következők tartoznak (a gyakoriság csökkenő sorrendjében) (lásd még 4.4 pont):

​ hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és mérsékelt derékfájás;

​ reverzibilis haemolyticus reakciók, különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia;

​ (ritkán) hirtelen vérnyomásesés és elszigetelt esetekben anaphylaxiás sokk, amely még abban az esetben is előfordulhat, ha a korábbi alkalmazás nem váltott ki a betegnél túlérzékenységi reakciót;

​ (ritkán) átmeneti bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – gyakorisága nem ismert);

​ (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, például myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosisok;

​ reverzibilis asepticus meningitis esetei;

​ emelkedett szérum kreatininszint és/vagy akut veseelégtelenség kialakulásának esetei;

​ transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti osztályozását követi (szervrendszerenkénti csoportosítás és ajánlott kifejezés).

A gyakorisági csoportok az alábbi kritériumoknak felelnek meg: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100  < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000  < 1/100), ritka (≥ 1/10 000  < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A biztonságossági adatbázis forrása: összesen 703, Gamunex‑szel kezelt beteggel végzett klinikai vizsgálatok (összesen 4378 infúzió)

MedDRA szervrendszeri osztály	Mellékhatás	Betegenkénti gyakoriság	Infúziónkénti gyakoriság
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Pharyngitis	Nem gyakori	Nem gyakori
	Sinusitis, urethritis, vírusos felső légúti fertőzés	Nem gyakori	Ritka
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Haemolyticus anaemia, lymphocytosis	Nem gyakori	Ritka
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Túlérzékenység	Nem gyakori	Ritka
Pszichiátriai kórképek	Szorongás	Nem gyakori	Ritka
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Nagyon gyakori	Gyakori
	Szédülés	Nem gyakori	Nem gyakori
	Aphonia	Nem gyakori	Ritka
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Fényérzékenység	Nem gyakori	Ritka
Érbetegségek és tünetek	Hypertonia	Gyakori	Nem gyakori
	Hypertoniás krízis, hypotonia, kipirulás, hyperaemia	Nem gyakori	Ritka
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Sípoló légzés, köhögés, orrdugulás	Nem gyakori	Nem gyakori
	Dyspnoe	Nem gyakori	Ritka
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Nem gyakori
	Hasi fájdalom, hasmenés, dyspepsia	Nem gyakori	Ritka
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Kiütés, viszketés, urticaria	Gyakori	Nem gyakori
	A bőr hámlása, dermatitis, kontakt dermatitis, palmaris erythema	Nem gyakori	Ritka
A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Arthralgia, hátfájás	Gyakori	Nem gyakori
	Myalgia	Nem gyakori	Nem gyakori
	Musculoskeletalis fájdalom, musculoskeletalis merevség, nyakfájás	Nem gyakori	Ritka
Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek	Hemoglobinuria	Nem gyakori	Ritka
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Láz	Gyakori	Gyakori
	Influenzaszerű betegség, hidegrázás, fáradékonyság	Gyakori	Nem gyakori
	Gyengeség	Nem gyakori	Nem gyakori
	Mellkasi fájdalom, az injekció beadási helyén jelentkező reakció, rossz közérzet	Nem gyakori	Ritka
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Emelkedett vérnyomás, csökkent fehérvérsejtszám, csökkent hemoglobinszint, szabad hemoglobin jelenléte, emelkedett vörösvértest‑süllyedési sebesség	Nem gyakori	Ritka
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények	Contusio	Nem gyakori	Ritka

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan a felnőtteknél tapasztaltakkal megegyező.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás folyadék-túlterheléshez vagy hyperviscositáshoz vezethet, különösen veszélyeztetett betegek esetében, ideértve a csecsemőket, az idős, illetve a szív- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeket (lásd 4.4 pont).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: immunserumok és immunglobulinok: immunglobulinok, humán normál, intravascularis alkalmazásra, ATC kód: J06BA02

A humán normál immunoglobulin főként immunoglobulin‑G‑t (IgG) tartalmaz a fertőző ágensekkel szembeni antitestek széles spektrumával.

A humán normál immunglobulin a normál populációban jelenlévő IgG antitesteket tartalmazza. Általában legalább 1000 donortól származó, összegyűjtött plazmából készült. A benne lévő IgG alosztályok megoszlása nagyon hasonló a natív humán plazmáéhoz. A Gamunex infúzió megfelelő adagban történő alkalmazásával normalizálható a kórosan alacsony szérum IgG‑szint. A szubsztitúciós terápiákon kívüli egyéb javallatok esetében a készítmény hatásmechanizmusát még nem vizsgálták teljes mértékben.

A Gamunex enyhén savas kémhatású. Tekintettel arra, hogy a Gamunex infúzió puffer kapacitása alacsony, a vérben az infúzió során gyorsan semlegesítődik. Még nagy adagban történő alkalmazás esetén sem jegyezték fel a vér pH jelentős változását. Az oldat ozmolalitása 258 mOsmol/kg, így megközelíti a normál tartományt (285‑295 mOsmol/kg).

A krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathiában (CIDP) szenvedő betegeknél Gamunex‑szel végzett klinikai vizsgálatok:

A Gamunex CIDP kezelésében mutatott hatásosságát és biztonságosságát a kettős‑vak, randomizált, placebo-kontrollos IVIg‑C CIDP hatásossági vizsgálatban (ICE vizsgálat) tanulmányozták. Összesen 117 CIDP‑s beteget randomizáltak, akik három hetente vagy Gamunex‑et, vagy placebót kaptak. A telítő adag 2 g/ttkg, a fenntartó adag 1 g/ttkg volt.

A responderek aránya (amit az INCAT rokkantsági pontszámok javulásával mértek és a 24 hetes hatásossági időszak alatt megtartott ≥ 1 javulásban határoztak meg) a Gamunex-csoportban szignifikánsan magasabb volt (54%), mint a placebocsoportban (21%, p = 0,0002). Az izomerő, amit az MRC pontszámokkal és a szorítóerővel mértek, csakúgy, mint az ISS pontszámokkal mért érzékelés a Gamunex-csoportban, szignifikánsan többet javult, mint a placebocsoportban.

A vizsgálatba beválogatott ≥ 65 évesek korlátozott száma miatt az INCAT pontszám tekintetében nem lehetett pontos kezelési hatást megállapítani; de a szorítóerőt illetően statisztikailag szignifikáns kezelési hatás mutatkozott a Gamunex javára.

A telítő adag után (3. hét) kevesebb, mint a responderek fele reagált, míg a többség a második adag után (6. hét) reagált. A non-respondereket keresztezték az alternatív kezelésre, egy újabb legfeljebb 24 hetes kezelési időszakra.

A responderek mindegyikét újra randomizálták egy 6 hónapos kiterjesztett fázisba, Gamunex‑szel vagy placebóval végzett fenntartó kezelésre. A korábban Gamunex‑szel kezelt betegek közül szignifikánsan magasabb volt az aktuális visszaesési ráta a placebocsoportba került betegeknél (42%), mint a Gamunex-csoportba válogatott betegeknél (13%, p = 0,012).

Az ICE vizsgálat a Gamunex rövid és hosszú távú hatásosságát igazolta a CIDP kezelésében. Az eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze.

Az ICE vizsgálat elsődleges végpontja és egyéb eredményei

	Gamunex	Placebo	p
Responder arány a hatásossági szakaszban (elsődleges végpont)	54%	21%	0,0002
Relapsus valószínűsége a kiterjesztett fázisban	13%	45%	0,013
Szorítóerő (kPA)1 (eltérés a kiindulási állapottól)
domináns kéz	13,2	1,5	0,0008
nem domináns kéz	13,3	4,3	0,005
Izomerő (MRC3 össz. pontszám)1 (eltérés a kiindulási állapottól)	3,3	0,2	0,001
Érzékenység (ISS4 pontszám)2 (eltérés a kiindulási állapottól)	-1,2	0,2	0,021

1 A javulást a pozitív számok jelzik.

2 A javulást a negatív számok jelzik.

3 MRC: Medical Research Council

4 ISS: INCAT Sensory Sum Score

A Gamunex 100 mg/ml készítménnyel myasthenia gravis exacerbációjában szenvedő betegeknél végzett klinikai vizsgálatok:

Zinman és munkatársai vizsgálata (2007) egy randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálat volt 51 betegen, a Gamunex 100 mg/ml 2 g/ttkg‑os dózisban 2 nap alatt történő alkalmazásának értékelésére myasthenia gravis (MG) exacerbáció esetén. Az elsődleges hatásossági végpont a QMG pontszám változása a kiindulási értékhez képest a 14. napon. A 14. napon a QMG pontszám átlagos változása ‑2,54 volt (p = 0,047). Az MG exacerbációra gyakorolt klinikailag releváns hatást csak a közepesen súlyos vagy súlyos MG betegek feltáró alcsoportjában figyeltek meg a kiindulási értékhez képest (QMG pontszám > 10,5), átlagos változásuk ‑3,39 (p = 0,010).

További alátámasztást nyújt egy multicentrikus, prospektív, nyílt, nem kontrollos klinikai vizsgálat, amelyben szintén a Gamunex 100 mg/ml hatásosságát és biztonságosságát értékelték myasthenia gravis exacerbációjának kezelésében. Összesen 49 beteget vontak be a klinikai vizsgálatba, akik egyszer 2 g/ttkg Gamunex 100 mg/ml összdózist kaptak 2 egymást követő napra elosztva (1 g/ttkg napi adag). A vizsgálatban nem vettek részt MuSK antitest pozitív betegek.

Az elsődleges hatékonysági végpont a Kvantitatív Myasthenia Gravis (QMG) pontszámnak a kiindulási értéktől (0. nap) a 14. napig történő változása volt. A QMG pontszám átlagos változása ‑6,4 volt az értékelhető és ‑6,7 a biztonsági populációnál. A szekunder és feltáró hatásossági végpontok eredményeinek elemzése (QMG, MG‑ADL és MG Composite pontszámok alapján) alátámasztotta az elsődleges végpont eredményeit.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A humán normál immunglobulinok biohasznosulása intravénás beadást követően a beteg keringésébe jutva azonnali és teljes.

Eloszlás

Viszonylag gyors az eloszlás a plazma és az extravascularis tér között; körülbelül 3‑5 nap után alakul ki az egyensúly az intravascularis és az extravascularis tér között.

Elimináció

A humán normál immunglobulin felezési ideje, primer antitesthiányos szindrómában szenvedő betegeknél, 35 nap, így meghaladja a szakirodalomban, egészséges vizsgálati alanyokra vonatkozóan leírt 21 napot. A felezési idő betegenként változó lehet, különösen primer immunhiányos szindrómában szenvedő betegek esetén.

Az IgG‑t és az IgG komplexeket a mononukleáris phagocyta rendszer sejtjei bontják le.

Gyermekek és serdülők

A gyermekpopulációban nem várható különbség a farmakokinetikai jellemzőkben.

Kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxis

Fogékony betegeknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat a kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxisra vonatkozóan.

A Gamunex megfelel a kanyaró elleni antitestek hatékonyságára vonatkozó minimális specifikációs küszöbértéknek, amely a Biológiai Értékelési és Kutatási Központ (Center for Biologics Evaluation and Research, CBER) szabványának 0,36‑szorosa. Az adagolás farmakokinetikai számításokon alapul, amelyek figyelembe veszik a testtömeget, a vértérfogatot és az immunglobulinok felezési idejét. Ezek a számítások a következő értékeket jelezték előre:

​ Szérumtiter a 13,5. napon = 270 mNE/ml (dózis: 0,4 g/ttkg) Ez kétszer akkora biztonsági tartományt jelent, mint a WHO 120 mNE/ml‑es védőtitere.

​ Szérumtiter a 22. napon (t1/2) = 180 mNE/ml (dózis: 0,4 g/ttkg)

​ Szérumtiter a 22. napon (t1/2) = 238,5 mNE/ml (dózis: 0,53 g/ttkg ‑ expozíció előtti profilaxis).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az immunglobulinok az emberi szervezet természetes alkotóelemei közé tartoznak. Mivel az immunglobulinok állatkísérletes alkalmazása antitestek képződéséhez vezethet, csak korlátozott számú nem klinikai jellegű biztonságossági vizsgálati adat áll rendelkezésre. Az akut és szubakut állatkísérletes vizsgálatok, amelyeket elvégeztek, nem utaltak arra, hogy a Gamunex különösebben veszélyes volna emberre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Glicin, injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C‑8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható! A dobozban tárolandó.

A készítmény a külső csomagolásban egyszeri 6 hónapos időtartamig tartható el legfeljebb 25 °C‑on. Ebben az esetben a termék ennek a 6 hónapos időszaknak a végén jár le. Az új lejárati időt fel kell tüntetni a külső csomagoláson. Az új lejárati idő nem lehet a csomagoláson már feltüntetett lejárati időnél későbbi dátum. A felhasználhatósági időtartam utolsó napján a készítményt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. Ezt követően a készítmény nem hűthető vagy fagyasztható.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 ml oldat fekete klórbutil gumidugóval, rollnizott alumínium kupakkal és lepattintható fedéllel lezárt injekciós üvegben (I. típusú), vagy

50 ml oldat fekete klórbutil gumidugóval, rollnizott alumínium kupakkal és lepattintható fedéllel lezárt infúziós palackban (I. és II. típusú), vagy

100 ml oldat fekete klórbutil gumidugóval, rollnizott alumínium kupakkal és lepattintható fedéllel lezárt infúziós palackban (I. és II. típusú), vagy

200 ml oldat fekete klórbutil gumidugóval, rollnizott alumínium kupakkal és lepattintható fedéllel lezárt infúziós palackban (I. típusú), vagy

400 ml oldat fekete klórbutil gumidugóval, rollnizott alumínium kupakkal és lepattintható fedéllel lezárt infúziós palackban (II. típusú).

Egy oldatot tartalmazó injekciós üveg vagy infúziós palack dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A készítmény a beadás előtt szoba- vagy testhőmérsékletűre kell hagyni melegedni. Az oldatnak tisztának vagy enyhén opálosnak és színtelennek vagy halványsárga színűnek kell lenni. A zavaros vagy szilárd részecskéket tartalmazó oldatot nem szabad felhasználni. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Az injekciós üveg/infúziós palack kinyitása után a készítményt azonnal fel kell használni. További tárolása még hűtőszekrényben sem megengedett a lehetséges mikrobiológiai kolonizáció elkerülése érdekében.

Ha a beadás előtt hígításra van szükség, erre a célra 50 mg/ml koncentrációjú glükóz oldat használható. A Gamunex nem keverhető sóoldattal.

A Gamunex infúzió és a heparin egylumenű beviteli eszközön történő egyidejű alkalmazását kerülni kell.

Az infúziós szereléket 50 mg/ml koncentrációjú glükóz oldattal vagy nátrium-klorid oldattal (9 mg/ml) kell átöblíteni, nem öblíthető heparinnal.

Ha a beteg Heparin Lockon keresztül kapja meg a Gamunex infúziót, az eszközt 50 mg/ml koncentrációjú glükóz oldattal vagy 9 mg/ml koncentrációjú nátrium-klorid oldattal kell átöblíteni, nem öblíthető heparinnal.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Grifols Deutschland GmbH

Colmarer Straße 22

60528 Frankfurt am Main

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20203/01 10 ml

OGYI-T-20203/02 50 ml

OGYI-T-20203/03 100 ml

OGYI-T-20203/04 200 ml

OGYI-T-20203/05 400 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. szeptember 7.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2022. február 23.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. szeptember 12.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az infúziós palackok használatára vonatkozó útmutató (kizárólag az 50 ml, 100 ml, 200 ml és 400 ml infúziós palackokra vonatkozik).

Az infúziós palackok akasztós címkével kerülnek forgalomba (1. ábra). Az infúzió beadására szolgáló szett tűjének beszúrása után (2. ábra) fordítsa az infúziós palackot fejjel lefelé és hajtsa fel a címke akasztós részét (3. ábra). Ahhoz, hogy az akasztó kissé meglazuljon, az ujjaival határozottan nyomja meg mindkét oldalon azt a helyet, ahol az akasztó csatlakozik a címke többi részéhez (4. ábra). Az így kialakuló akasztó segítségével függessze fel a palackot az infúziós állványra (5. ábra).

1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra 5. ábra