Gentamicin Sandoz 80 mg oldatos injekció alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

​ Gentamicin Sandoz 80 mg oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

80 mg gentamicint tartalmaz (gentamicin-szulfát formájában) 2 ml oldatot tartalmazó ampullánként.

Ismert hatású segédanyagok: 0,2 mg propil-parahidroxibenzoátot, 1,6 mg metil-parahidroxibenzoátot, 1,6 mg nátrium-diszulfitot és 16,0 mg propilénglikolt tartalmaz 2 ml oldatot tartalmazó ampullánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció

Tiszta, színtelen vagy majdnem színtelen, gyakorlatilag látható részecskéktől mentes, steril oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A készítmény a gentamicinre érzékeny kórokozók által kiváltott, különféle infekciók kezelésére alkalmas:

​ Légúti infekciók, pl. bronchitis és kórházban szerzett pneumoniák, különösen a relapszusra hajlamosak; endotrachealis intubáció okozta pneumonia szekunder prevenciója.

A gentamicin nem hatékony az atípusos pneumoniát okozó baktériumok (Chlamydia pneumoniae, Mycoplasma pneumoniae, Legionella spp.) ellen, és nem elsőként választandó gyógyszer Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae okozta tüdőgyulladásban.

​ Urogenitalis infekciók, pl. pyelonephritis, cystitis, urethritis és prostatitis; Neisseria gonorrhoeae‑infekciók, beleértve a penicillinre és más antibiotikumra rezisztens törzsek okozta fertőzéseket.

​ Súlyos vagy mély rétegeket érintő bakteriális szemfertőzések.

​ Súlyos égésekhez társuló fertőzések.

​ Septikaemia.

A gentamicin kiválóan alkalmas a kórházi infekciók kezelésére, mivel hatásos azon kórházi patogénekkel szemben, amelyeknek a gyógyszerrel szemben érzékenysége csak kis mértékben csökkent.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Egészséges vesefunkciójú gyermekek, serdülők és felnőttek napi adagja 3-6 mg/ttkg 1 (ajánlott) vagy legfeljebb 2 részletben.

Csecsemők napi adagja egy hónapos kortól 4,5-7,5 mg/ttkg 1 (ajánlott) vagy legfeljebb 2 részletben.

Újszülöttek napi adagja 4-7 mg/ttkg. A hosszabb eliminációs felezési időnek köszönhetően az újszülöttek egyszeri adagban kapják a napi dózist.

A septikaemia kezelését lásd a táblázatban.

A gentamicin maximális napi dózisa (mg) 1 vagy 2 egyenlő részben, septikaemiában szenvedő betegek esetében:

Felnőttek		Szérum-kreatininszint (mg/100 ml) legfeljebb
Életkor (év)	Testtömeg (kg)	0,7	1,3	2,0	3,5	5,0
20	60 70 80 90	480 640 640 680	320 480 480 560	200 240 240 320	120 160 160 200	80 120 120 160
40	60 70 80 90	400 560 560 640	240 320 320 400	160 200 200 320	80 120 120 200	80 120 120 120
60	60 70 80 90	320 480 480 560	200 240 320 360	120 160 200 240	80 120 120 160	80 80 80 120
80	60 70 80 90	300 360 360 480	160 200 200 240	120 160 160 200	80 80 120 120	40 80 80 80

Neisseria gonorrhoeae-fertőzések:

5 mg/ttkg naponta egyszer intramuscularisan.

A pneumonia-profilaxisra a gentamicin intratrachealisan adandó.

Intratrachealis alkalmazás: 40 mg gentamicint (fél ampulla Gentamicin Sandoz 80 mg oldatos injekció tartalmát) naponta hatszor kell a tubusba injektálni, belégzés közben.

Súlyos bakteriális szemfertőzések esetén a gentamicin subconjunctivalisan alkalmazandó:

40 mg gentamicin subconjunctivalis injekció formájában, naponta kétszer.

Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén a javasolt napi adagot a vesefunkcióhoz igazítva csökkenteni kell.

Egyensúlyban lévő, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeket 1-1,5 mg/ttkg telítő dózist követően az alábbi adagolás szerint kell kezelni:

Kreatinin-clearance (ml/perc)	Szérum-kreatininszint (mg/100 ml)	Fenntartó adagok (a telítő dózis %-ában megadva)	Adagolási intervallum (óra)
>70	<1,2	100	8
40–69	2,2–1,3	100	12
30–39	3,0–2,3	50	8
20–29	4,2–3,1	50	12
15–19	6,0–4,3	50	16
10–14	8,5–6,1	50	24
5–9	12,0–8,6	50	36

Ha a kreatinin-clearance 5 ml/perc alá csökken, hemodialízis szükséges. Ilyen esetekben a gentamicin aktuális szérumszintjének meghatározása mellett egyénileg kell meghatározni a dialízis utáni adagolást.

Mivel a hemodialízises betegek általában véralvadásgátló szert kapnak, a gentamicin részükre nem adható intramuscularisan a hematóma-képződés veszélye miatt.

A gentamicint a súlyos fertőzések kezelésére kell fenntartani. A kezelést magas dózissal, rövid ideig kell folytatni. Más antibiotikumokkal (általában béta-laktámokkal) történő kombinálása rendszerint előnyös.

​ Napi egyszeri adagolás

A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy más aminoglikozid antibiotikumhoz hasonlóan a gentamicin is adható napi egyszer a klinikai hatékonyság csökkenése nélkül. Ez elsősorban elnyújtott posztantibiotikus hatásának köszönhető, amely révén egy bizonyos ideig a gyógyszernek a szérumból és szövetekből történő eliminációja után is folyamatosan gátolja a baktériumok növekedését. A közelmúltban végzett in vivo és in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy az aminoglikozidok felvételét a vesekéregben a sejtreceptorok kapacitása korlátozza. Ennek következtében a rövid ideig fennálló, magas szérumkoncentráció – amelyet a napi egyszeri adagolás biztosít – az aminoglikozidok kisebb mértékű felhalmozódásával jár a tubuláris sejtekben, mint az alacsonyabb, de hosszabb ideig fennálló szérumszintek. Bár klinikailag nem bizonyított, ezen vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a napi egyszeri adagolás várhatóan csökkenti az aminoglikozidok nephrotoxicitását. A gentamicin kombinációban történő alkalmazásakor a többi gyógyszert a szokásos adagban kell alkalmazni.

Mikor nem javasolt a napi egyszeri adagolás?

Mivel nem állnak rendelkezésre megfelelő klinikai vizsgálatok az immunkárosodott betegek (pl. neutropeniás vagy kemoterápiában részesülő betegek, valamint AIDS-betegek) kezeléséről, ezen betegcsoportokban a szükséges napi adagot 2 részre osztva kell beadni.

A napi egyszeri adagolás vesekárosodás esetén sem ajánlott.

A napi egyszeri adagolás esetén a gentamicint 60 perces infúzió formájában, 50-100 ml fiziológiás sóoldatban feloldva kell bevinni.

Intramuscularis injekció formájában is alkalmazható.

A kezelés időtartama: 3-7 (-10) nap.

Monitorozási ajánlás

Az aminoglikozidok vérszintjét a kezelés megkezdését követő második, legkésőbb harmadik napon meg kell határozni.

A gentamicin plazmakoncentrációjának monitorozása ajánlott, különösen idősek, újszülöttek és csökkent vesefunkciójú betegek esetében. A mintavétel az adagolási intervallum végén történik. A kezelés előtti maradék gyógyszerszint nem haladhatja meg a 2 µg/ml-t napi kétszeri gentamicin adagolás, illetve 1 µg/ml-t napi egyszeri adagolás esetén.

Az alkalmazás módja

Intramuscularis vagy intravénás alkalmazásra.

A pneumonia-profilaxisra a gentamicin intratrachealisan adandó.

Súlyos szemfertőzések esetén a gentamicin subconjunctivalisan alkalmazandó.

Kizárólag tiszta, színtelen vagy majdnem színtelen oldat használható fel.

4.3 Ellenjavallatok

A gentamicinnel vagy aminoglikozidokkal és/vagy tartósítószerekkel (parabéncsoport-allergia) vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Mivel a Gentamicin Sandoz oldatos injekció szulfitot tartalmaz, a szulfit iránt túlérzékeny asztmás betegeknek nem adható.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Előrehaladott veseelégtelenség, illetve a vestibularis és/vagy cochlearis szervek korábbi károsodása esetén aminoglikozidokat csak életveszélyes állapotokban szabad alkalmazni.

A mellékhatások elkerülésére gentamicin-kezelés előtt, során és után javasolt a vesefunkció (szérum-kreatininszint és kreatinin-clearance) szoros monitorozása, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Javasolt továbbá a vestibularis és cochlearis funkciók, a májfunkciós paraméterek és a vérkép ellenőrzése is.

Az adagolást szigorúan a kreatinin-clearance alapján kell végezni.

Vesekárosodás esetén óvatosan alkalmazandó (a kumuláció veszélye miatt).

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis és/vagy az adagolási intervallum a vesekárosodás súlyossága szerint kell módosítani (lásd 4.2 pont). Instabil vesefunkciójú betegeknél (például intenzív ápoltak, súlyos égési sérültek, sepsisben, meningitisben szenvedő betegek, gyermekek és dialízis alatt álló betegek) a gentamicin szérumszintjének monitorozása fokozza a kezelés biztonságosságát.

A szokásos napi kétszeri alkalmazás mellett nem szabad túllépni a 10-12 mg/l plazma csúcskoncentrációt és a 2 mg/l mélyponti koncentrációt.

Károsodott veseműködés esetén a helyileg (inhalálva, endotrachealis intubáció útján) alkalmazott dózisokat is bele kell számítani az összdózisba az egyidejűleg végzett szisztémás kezeléssel együtt.

Neuromuscularis betegségek (pl. myasthenia gravis vagy Parkinson-kór) esetén, valamint időseknek a gentamicin csak kellő óvatossággal adható.

Ugyanez vonatkozik az egyidejű izomrelaxáns-kezelésben részesülő betegekre is (pl. a gentamicin perioperatív alkalmazása esetén).

Napi egyszeri dózis esetén a mélyponti koncentráció nem haladhatja meg az 1 mikrogramm/ml-t.

A kezelés időtartama lehetőleg ne haladja meg a 10-14 napot.

Az aminoglikozid-kezelés ismétlése esetén az előző aminoglikozid-kezelést követő terápiamentes időszak hossza lehetőleg 7-14 nap legyen.

Aminoglikozid-kezelés során kielégítő folyadékbevitelt (bőséges vizelettermelődést) kell biztosítani.

Egyéb ototoxikus és/vagy nephrotoxikus antibiotikumok együttes vagy közvetlen folytatólagos alkalmazását kerülni kell. Ha ez nem lehetséges, a vesefunkció különösen szoros monitorozása ajánlott.

Fokozott az ototoxicitás kockázata mitokondriális DNS-mutáció (különösen a 12S rRNS génszekvencia 1555. nukleotidjának A-G szubsztitúciója) fennállása esetén, még akkor is, ha az aminoglikozid szérumszintje a kezelés során az ajánlott tartományon belül van. Az ilyen betegeknél megfontolandó más kezelés választása.

Azoknál a betegeknél, akiknek az anyai anamnézisében releváns mutáció vagy aminoglikozid kiváltotta süketség szerepel, megfontolandó más kezelés választása vagy az alkalmazás előtti genetikai vizsgálat.

A gentamicin egyéb antibiotikumokkal történő együttes alkalmazásakor hasmenést és pseudomembranosus colitist figyeltek meg. Ezeket a diagnózisokat figyelembe kell venni minden olyan beteg esetében, akinél hasmenés jelentkezik a kezelés alatt, vagy közvetlenül a kezelés után. A gentamicin alkalmazását le kell állítani, ha a betegnek súlyos hasmenése és/vagy véres hasmenése van a kezelés alatt, továbbá megfelelő kezelést kell elindítani. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad adni (lásd 4.8 pont).

Allergiás reakció fellépése esetén a készítmény adását meg kell szüntetni és megfelelő tüneti kezelést kell alkalmazni.

Toxicitási vagy túladagolási tüneteket mutató betegeknél a gentamicin eliminációja hemodialízissel felgyorsítható (peritonealis dialízissel a gentamicin eliminációja lassabb és nem egyenletes).

Ha a gyógyszer hatása maximum három napon belül nem jelentkezik, akkor – mint minden más antibiotikus kezelésnél – fontolóra kell venni az antibiotikum-váltás lehetőségét.

A gentamicinnel végzett kezelés a gyógyszerrel szemben rezisztens mikroorganizmusok túlzott mértékű elszaporodását okozhatja. Amennyiben ez bekövetkezik, megfelelő kezelést kell elindítani.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer propil- és metil-parahidroxibenzoátot tartalmaz. Allergiás reakciókat (amelyek esetleg csak később jelentkeznek) és kivételes esetekben hörgőgörcsöt okozhat.

Ez a gyógyszer nátrium-diszulfitot tartalmaz. Ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.

Ez a gyógyszer 16,0 mg propilénglikolt tartalmaz 2 ml oldatot tartalmazó ampullánként, ami megfelel 8 mg/ml-nek.

Az alkohol-dehidrogenáz bármely szubsztrátjával, pl. etanollal történő egyidejű alkalmazás súlyos mellékhatásokat okozhat újszülötteknél.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 2 ml oldatot tartalmazó ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Más ototoxikus és/vagy nephrotoxikus gyógyszerek (pl. egyéb aminoglikozidok, amfotericin B, kolisztin, régebbi generációjú cefalosporinok, ciklosporin, ciszplatin, vankomicin, narkotikumok vagy egyes vízhajtók, pl. furoszemid és etakrinsav) egyidejű vagy közvetlenül a gentamicin-kezelés utáni alkalmazása a gentamicin ototoxikus és/vagy nephrotoxikus hatásait potencírozhatják, így fokozódhat a mellékhatások kockázata.

Figyelembe kell venni azt, hogy a ciszplatin-tartalmú gyógyszerek még az alkalmazást követő 3-4 hét múlva is potencírozhatják a gentamicin vesekárosító hatását.

Egyéb neuromuscularis blokkoló, pl. kurare típusú gyógyszerek egyidejű adása súlyosbíthatja a neuromuscularis blokádot.

Ha a gentamicint műtét során vagy közvetlenül azt követően alkalmazzák, fokozódhat és megnyúlhat az egyidejűleg adott depolarizáló izomlazítók által biztosított neuromuscularis blokád. Ezek a kölcsönhatások nem várt mellékhatás-epizódok okozói lehetnek. Az ilyen betegeket a mellékhatás-kockázat fokozódása miatt különösen szorosan kell ellenőrizni.

Az aminoglikozidok által kiváltott neuromuscularis blokád kalcium-klorid-injekcióval visszafordítható.

Gentamicin/metoxiflurán anaesthesia

Az aminoglikozidok fokozhatják a metoxiflurán vesekárosító hatását. Egyidejű alkalmazás esetén nagyon súlyos vesekárosodások alakulhatnak ki.

Gondolni kell a más aminoglikozid antibiotikumokkal szembeni (részleges) keresztallergia lehetőségére.

A penicillinek és aminoglikozidok együtt szinergista hatást gyakorolnak. Mivel jól tolerálhatóak, a kombinációban való alkalmazásuk előnyös lehet a súlyos fertőzések kezelésében. Kombinált kezelés esetén azonban a kémiai inaktiváció lehetősége miatt a gentamicin nem szívható össze egy fecskendőbe béta-laktám antibiotikummal.

Szinergista hatásokat jelentettek acilamino-penicillinekkel Pseudomonas aeruginosa, ampicillinnel Enterococcusok és cefalosporinokkal Klebsiella pneumoniae vonatkozásában.

A szulfit nagymértékben reakcióképes vegyület, ezért más gyógyszerekkel való keverése elkerülendő.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhesség alatti gentamicin-kezelésre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Állatkísérletekben a gentamicin reprodukcióra kifejtett toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). A gentamicin átjut a placentán és a magzat belső fülének, illetve veséjének potenciális károsodását okozhatja.

A gyógyszer terhesség alatt kizárólag akkor alkalmazható, ha a beteg életveszélyben van, vagy ha más antibiotikum nem adható.

Szoptatás

A gentamicin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe és alacsony koncentrációkban kimutatták anyatejjel táplált csecsemők vérében. Mivel fennáll a veszélye annak, hogy az aminoglikozidok súlyos mellékhatásokat idézhetnek elő a szoptatott csecsemőnél, annak figyelembevételével, hogy a gyógyszer mennyire fontos a szoptató nőnek, el kell dönteni, hogy a szoptatást vagy a gyógyszer alkalmazását kell-e megszakítani.

Anyatejjel táplált csecsemőknél előfordulhat hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzése. A szenzitizáció lehetőségét szem előtt kell tartani.

Amennyiben szoptató nő gentamicin-kezelésben részesül, az anyatejet le kell fejni és ki kell önteni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

​ 

​ A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások szervrendszer szerinti osztályozásban és az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra:

nagyon gyakori: ≥ 1/10

gyakori: ≥ 1/100 – < 1/10

nem gyakori: ≥ 1/1000 – < 1/100

ritka: ≥ 1/10 000 – < 1/1000

nagyon ritka: < 1/10 000

nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Az aminoglikozid antibiotikumok bizonyos körülmények között ototoxikus és/vagy nephrotoxikus hatásúak lehetnek. Ezen nemkívánt hatások többnyire tartósan fennálló, nagyon magas plazmakoncentrációhoz társultan jelentkeznek, többnyire a vesefunkció figyelembe vétele nélkül meghatározott adagok esetén.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nem ismert:

Felülfertőzés (amit gentamicin-rezisztens baktériumok okoznak), pseudomembranosus colitis.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka

Granulocytopenia, granulocytosis, eosinophilia, thrombocytopeniás purpura, anaemia.

Nagyon ritka

Leukopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori

Allergiás reakciók (a készítmény szisztémás adagolását követően az esetek kevesebb, mint 0,5%‑ában jelentkeznek), amelyek a következő tünetekkel és állapotokkal járhatnak: viszketés, urticaria, eosinophilia, láz, ízületi fájdalmak. Gégeödéma is előfordulhat.

Nagyon ritka

Izolált esetekben, elsősorban asztmás betegeknél a készítmény szulfittartalma túlérzékenységi reakciókat válthat ki, melyek hányinger, hasmenés, nehézlégzés, akut asztmás roham, tudatzavar vagy sokk formájában jelentkeznek. Ezek az elváltozások jelentős egyéni variációkat mutatnak, és életveszélyes állapothoz vezethetnek.

Nem ismert

Anafilaxiás reakció (beleértve az anafilaxiás sokkot is) és túlérzékenység.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori

Perifériás neuropathiák (különösen a kezeket és száj körüli területet érintő paraesthesia), zsibbadás, bizsergés, izomrángás és görcsrohamok.

Ritka

Neuromuscularis blokád és a légzőizmok paralízise ritka, de igen súlyos mellékhatás, mely elsősorban akkor fordul elő, ha a gentamicint kurare-származékokkal együtt adják.

Neuromuscularis blokád jelentkezése esetén (amelyet elsősorban a 4.5 pontban felsorolt interakciók okoznak), kalcium-klorid adása, és amennyiben szükséges, mesterséges lélegeztetés javasolt.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Gyakori

A hallóideg, az egyensúly-érzékelő szervek, valamint a hallás károsodása.

Az ototoxicitás elsősorban a nervus vestibularis-károsodás tünetei, így például szédülés, fülzúgás, csökkent hallóképesség, nystagmus (spontán vagy provokációs), Menière-szindróma, egyensúlyzavarok formájában jelentkezik. Ezen szövődmények általában a kezelés második hetében alakulnak ki.

A vestibularis toxicitás előfordulási gyakorisága 11,5%. A károsodás először a magas hangtartományban jelentkező nagyothallás formájában jelentkezik, és nagyon ritkán teljes süketséghez vezet, amely visszafordíthatatlan. A cochlearis toxicitás előfordulási gyakorisága eléri a 11,4%-ot.

A legfontosabb kockázati tényező a korábbról fennálló veseelégtelenség. Ezen felül a kockázat az össz- és a napi dózis mértékével nő.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem ismert

Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori

A gentamicin okozta potenciális nephrotoxicitás a glomerulusok károsodása és tubularis necrosis formájában jelentkezik. Beszámoltak a szérum-karbamid-nitrogén- és -kreatininszint emelkedéséről, de ezek általában reverzibilisek. Proteinuria, cylindruria, haematuria, oliguria és leukocyturia is előfordulhat. A vesekárosodás, amely a napi egyszeri kezelésben részesült betegek 7,5%-ánál, míg a hagyományos módon kezeltek 14,7%-ánál fordul elő, általában reverzibilis.

A legfontosabb kockázati tényezők közé tartozik a magas összdózis, az elhúzódó kezelés, az emelkedett szérumszintek (magas mélyponti koncentrációk). További kockázati tényező lehet az életkor, a hypovolaemia és a sokk.

Nagyon ritka

Akut veseelégtelenség. Fanconi-szindróma-szerű állapot nagy dózissal, hosszú ideig kezelt betegeknél.

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka

Beszámoltak továbbá: felülfertőződésről, gyógyszerlázról, hányingerről, hányásról, testtömegcsökkenésről, hajhullásról, hypersalivatióról, tüdőfibrosisról, hypotensióról vagy hypertensióról és lokális fájdalomról az injekció beadásának helyén.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Ritka

Májenzimek (transzaminázok, alkalikus foszfatáz) szintjének reverzibilis emelkedése, illetve a szérum-bilirubinkoncentráció emelkedése.

Nagy dózisokkal, hosszú időn át (több mint 4 hétig) tartó kezelés esetében felléphet hypokalaemia, hypocalcaemia és hypomagnesaemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A gentamicin szűk terápiás tartományú hatóanyag. Kumuláció esetén (pl. károsodott vesefunkció miatt) vesetoxicitás és hallóidegkárosodás alakulhat ki. Vesetoxicitás 4 mg/l feletti mélyponti koncentrációk esetén jelentkezik.

A túladagolás kezelése

A gentamicin alkalmazását abba kell hagyni. Specifikus antidotum nem ismeretes. Toxicitási vagy túladagolási tüneteket mutató betegeknél a gentamicin eliminációja hemodialízissel felgyorsítható (peritonealis dialízissel a gentamicin eliminációja lassabb és nem egyenletes).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: aminoglikozid antibiotikumok

ATC kód: J01G B03

Hatásmechanizmus

A gentamicin az aminoglikozidok csoportjába tartozó széles spektrumú antibiotikum. Baktericid hatását a baktériumok fehérjeszintézisének befolyásolása révén fejti ki, az érzékeny kórokozókra elhúzódó posztantibiotikus hatással van.

Hatásspektrum

A hatásspektruma Gram-negatív és Gram-pozitív kórokozókra is kiterjed, beleértve a más antibiotikumokra rezisztens, úgynevezett problémás baktériumokat is.

Általában érzékeny törzsek

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Brucella ssp. Camphylobacter spp. Citrobacter spp. Escherichia spp. Enterobacter spp. Klebsiella spp. Proteus spp. Providencia spp. Pseudomonas spp. Serratia spp. Vibrio spp. Yersinia spp. Neisseria

Törzsek, amelyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet

Enterococcus spp. Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes

Eleve rezisztens mikroorganizmusok

Actinomyces spp. Chlamydia spp. Legionella spp. Mycoplasma spp. Mycobacterium spp. Anaerob törzsek

Olyan baktériumok ellen is hatásos lehet, amelyek más, korábban alkalmazott aminoglikozid típusú antibiotikumokra (neomicin, kanamicin) rezisztensek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A gyógyszert intramuszkulárisan vagy intravénásan kell alkalmazni. Orális adagolást követően a belekből nem szívódik fel.

Eloszlás

A gentamicin eloszlási térfogata körülbelül azonos az extracelluláris víztérfogattal. Az újszülöttek testének víztartalma a testtömeg 70-75%-át teszi ki, míg a felnőtteknél ez az érték 50-55%.

A sejtközi vízkompartment nagyobb (az újszülöttek testtömegének 40%-a a felnőttek 25%-ával szemben). Ez befolyásolja a gentamicin testtömegkilogrammra vetített eloszlási térfogatát, amely az életkor növekedésével csökken a koraszülöttekre számított 0,5–0,7 l/ttkg és a serdülőkre jellemző 0,25 l/ttkg érték között. A testtömegkilogrammra jutó nagyobb eloszlási térfogat azt jelenti, hogy a megfelelő maximális vérplazma-koncentráció eléréséhez nagyobb testtömegkilogrammonkénti dózist kell alkalmazni.

Elimináció

A gentamicin nem metabolizálódik a testben, kiválasztása elsősorban a vesén át, glomeruláris filtráció révén, változatlan, mikrobiológiailag aktív formában történik. Normális veseműködésű betegek plazma-eliminációs felezési ideje kb. 2-3 óra.

Az újszülöttek eliminációs rátája a fejletlen veseműködésnek köszönhetően csökkent mértékű. A 26‑34 hetes gesztációs korú újszülöttek átlagos eliminációs felezési ideje megközelítőleg 8 óra, míg a 35-37 hétre születettek eliminációs felezési ideje kb. 6,7 óra. Ezzel összhangban nőnek a clearance-értékek, a 27 hetes gesztációs korú újszülöttekre jellemző 0,05 l/óra körüli értékről, a 40 hetes gesztációs korú újszülöttekre jellemző 0,2 l/óra értékre.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

​ Akut toxicitás

A kimutatott LD50 (mg/ttkg) egereknél orális, subcutan, intraperitonealis és intravénás alkalmazást követően >9050 mg/ttkg, 485 mg/ttkg, 430 mg/ttkg, illetve 75 mg/ttkg volt. Patkányoknál az LD50 intraperitonealis, subcutan és intravénás alkalmazást követően 735 mg/ttkg, 710 mg/ttkg, illetve 70 mg/ttkg volt.

​ Krónikus toxicitás

Patkányok négy héten keresztül, heti 6 napon át, ttkg-onként napi 20 mg, 40 mg vagy 160 mg gentamicin-szulfátot kaptak. Ezeknél a dózisoknál a vesék voltak a célszervek. A renalis tubulusok necrosisát figyelték meg a 160 mg/ttkg-os dózis esetében, a 40 mg/ttkg-os dózisnál kifejezett elváltozásokat észleltek. A 20 mg/ttkg-os dózis semmilyen változást nem okozott. A gentamicin indukálta ataxia és a preterminális cachexia okozta gyengeség között nem lehetett különbséget tenni a patkányoknál a 160 mg/ttkg-os kezelést követően.

Felnőtt macskák napi egy alkalommal kaptak 2,5 mg/ttkg vagy 5 mg/ttkg vagy 10 mg/ttkg gentamicin‑szulfátot subcutan 42 napon keresztül, fiatal macskák napi 25 mg/ttkg, 50 mg/ttkg, 100 mg/ttkg adagot kaptak 27 napon keresztül. Enyhétől a közepesig terjedő súlyosságú ataxiát figyeltek meg a 15. napon az 50 mg/ttkg dózissal kezelt macskáknál. A 100 mg/ttkg dózissal kezelt állatoknál a 18. napon fejlődött ki súlyos ataxia. Halláskárosodást nem figyeltek meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

dinátrium-edetát

propil-parahidroxibenzoát (E216)

metil-parahidroxibenzoát (E218)

nátrium-diszulfit (E223)

propilénglikol (E1520)

nátrium-hidroxid (a pH beállításához)

kénsav (a pH beállításához)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

A szulfit nagymértékben reakcióképes vegyület, ezért más gyógyszerekkel való keverése elkerülendő.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felbontás előtt: 5 év

Hígítás után: Hígítás után a készítményt azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

​ Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml oldat piros színű törőponttal és zöld színű kódgyűrűvel ellátott I-es típusú üvegampullába töltve.

5 db, ill. 50 db ampulla műanyag tálcán és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két kereszt)

​ Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz GmbH

Biochemiestrasse 10, 6250 Kundl

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-5087/01 (5 × 2 ml)

OGYI-T-5087/02 (50 × 2 ml)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1996. június 5.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. február 25.

10.​ A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. április 28.