Histisynt 5 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Histisynt 5 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Levocetirizin‑dihidroklorid.

5 mg levocetirizin‑dihidroklorid (ami megfelel 4,2 mg levocetirizinnek) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 64,0 mg laktóz‑monohidrát filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán ‘L9CZ’, a másik oldalán ‘5’ jelöléssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szezonális és perenniális rhinitis és krónikus, idiopátiás csalánkiütés tüneti kezelésére javallt felnőtteknél, valamint 6 éves és afeletti gyermekeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és 12 éves kor feletti serdülők

Az ajánlott napi dózis 5 mg (1 filmtabletta).

Időskorúak

Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő idős betegeknél javasolt a dózis módosítása (lásd a „Vesekárosodás” c. rész, alább).

Vesekárosodás

Az adagolási gyakoriságot minden betegnél egyénileg kell megállapítani, a vesefunkció függvényében (eGFR – becsült glomerulusfiltrációs ráta).

Az alkalmazott adag módosítása károsodott vesefunkciójú betegekben:

Csoport	eGFR (ml/perc)	Dózis és adagolási gyakoriság
Normál vesefunkció	90	1 tabletta naponta egyszer
Enyhe fokú vesekárosodás	60-<9	1 tabletta naponta egyszer
Közepes fokú vesekárosodá	30-<60	1 tabletta kétnaponként
Súlyos fokú vesekárosodás (nem igényel dialízist)	15-< 30	1 tabletta háromnaponként
Veseelégtelenség (dialízist igényel)	< 15	Ellenjavallt

Vesekárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a dózist egyénenként kell megállapítani, a beteg renalis clearance‑ének és testtömegének figyelembe vételével. Vesekárosodásban szenvedő gyermekekre vonatkozóan nincsenek specifikus adatok.

Májkárosodás

A csak májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. A máj‑ és vesekárosodásban is szenvedő betegek esetében az adag módosítása javasolt (lásd a „Vesekárosodás” c. részt a fentiekben).

Gyermekek és serdülők

6‑12 év közötti gyermekek

Az ajánlott napi dózis 5 mg (1 filmtabletta).

2‑6 év közötti gyermekek

2‑6 év közötti gyermekek számára a dózis beállítása nem lehetséges a filmtabletta gyógyszerformával. Számukra a levocetirizin gyermekgyógyászati gyógyszerformája ajánlott.

Az adagolás módja

A filmtablettát szájon át kell bevenni, folyadékkal együtt és egészben kell lenyelni. Étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető. A napi adagot ajánlatos egyszerre bevenni.

Az alkalmazás időtartama

Az intermittáló allergiás rhinitist (melynek tünetei hetente 4 napnál rövidebb ideig vagy évente 4 hétnél rövidebb időtartamig állnak fenn) a betegségnek és a kórtörténetnek megfelelően kell kezelni; a tünetek megszűnésekor a terápiát abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perzisztens allergiás rhinitis esetében (melynek tünetei hetente 4 napnál hosszabb ideig évente 4 hétnél hosszabb időtartamig állnak fenn) folyamatos kezelést lehet a betegnek ajánlani az allergén expozíció időszakára.

Legalább 6 hónapos kezelési időtartamra vonatkozóan áll rendelkezésre klinikai tapasztalat a levocetirizin alkalmazásával kapcsolatban. Krónikus urticaria és krónikus allergiás rhinitis esetében a cetirizin (racém forma) alkalmazásával maximum egy éves klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.

4.3 Ellenjavallatok

​ A készítmény hatóanyagáva,l cetirizinnel, hidroxizinnel vagy más piperazin származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

​ 

​ Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiknél a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) 15 ml/perc alatt van (dialízist igényel).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az egyidejű alkoholfogyasztás esetében óvatosság ajánlott . (lásd 4.5 pont).

Óvatosság szükséges olyan betegeknél, akiknél vizelet-retencióra hajlamosító tényezők állnak fenn (pl. gerincvelő-sérülés, prosztata-megnagyobbodás), mivel a levocetirizin növelheti a vizelet-retenció kockázatát.

Óvatosság szükséges epilepsziában szenvedő és olyan betegek esetében, akiknél convulsiok kialakulásának kockázata áll fenn.

Az antihisztaminok gátolják az allergiás bőrpróbákra adott választ, ezért az allergia vizsgálatok elvégzése 3 napos kimosási periódusra van szükség.

A levocetirizin kezelés abbahagyásakor viszketés fordulhat elő, abban az esetben is, ha ezek a tünetek a kezelés megkezdése előtt nem voltak tapasztalhatók. A tünetek spontán megszűnhetnek. Egyes esetekben a tünetek súlyosak lehetnek, és a kezelés ismételt megkezdése válhat szükségessé. A kezelés újrakezdésekor a tünetek megszűnhetnek.

Gyermekek és serdülők

A filmtabletta gyógyszerforma alkalmazása nem ajánlott 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél, mivel ez a gyógyszerforma nem teszi lehetővé az adag beállítását. Számukra a levocetirizin gyermekgyógyászati gyógyszerformája ajánlott.

Segédanyag

Laktóz

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, Lapp‑laktáz hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek a készítményt nem szedhetik.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A levocetirizinnel (beleértve a CYP3A4 enziminduktorokat is) nem végeztek interakciós vizsgálatokat; a racém hatóanyaggal, a cetirizinnel végzett vizsgálatok nem mutattak ki klinikailag jelentős nemkívánatos kölcsönhatásokat (antipirinnel, azitromicinnel, cimetidinnel, diazepámmal, eritromicinnel, glipiziddel, ketokonazollal és pszeudoefedrinnel). Egy többszörös teofillin dózisokat alkalmazó (naponta egyszer 400 mg teofillin) vizsgálatban az együtt adott cetirizin clearance‑ének kismértékű (16%‑os) csökkenését figyelték meg; ugyanakkor a teofillin diszpozícióját nem változtatta meg a cetirizin egyidejű alkalmazása.

Egy többszörös dózisú vizsgálatban a ritonavir (2 x 600 mg naponta) és a cetirizin (10 mg naponta) egyidejű alkalmazása esetén a cetirizin-expozíció mértéke kb. 40%-kal nőtt, miközben a ritonavir diszpozíciója kismértékben változott (-11%)

A levocetirizin felszívódásának mértékét az étkezés nem csökkenti, a felszívódás sebességét azonban lassítja.

Az erre érzékeny betegeknél cetirizin vagy levocetirizin és alkohol, illetve más központi idegrendszeri depresszáns együttes adása adása tovább csökkentheti az éberséget és ronthatja a teljesítményt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A levocetirizin terhes nőknél történt alkalmazásával kapcsolatban egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300 terhesség kimenetelére vonatkozó) adat áll rendelkezésre. A levocetirizin racém formájával, a cetirizinnel kapcsolatban azonban nagy mennyiségű (több mint 1000 terhesség kimenetelére vonatkozó), terhes nőktől származó adat nem utal malformatiós vagy foetalis/neonatalis toxicitásra.

Az állatkísérletek nem utalnak a terhességre, az embrionális/foetalis fejlődésre, a szülésre, illetve a postnatalis fejlődésre gyakorolt direkt vagy indirekt káros hatásokra (lásd 5.3 pont).

Amennyiben szükséges, megfontolható a levocetirizin terhesség alatti alkalmazása.

Szoptatás

Kimutatták, hogy a levocetirizin racém formája, a cetirizin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Emiatt valószínű a levocetirizin anyatejbe történő kiválasztódása. Anyatejjel táplált csecsemőknél a levocetirizinnel összefüggő mellékhatások figyelhetők meg. Emiatt a levocetirizin szoptató anyáknak történő felírásakor óvatosság ajánlott.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a levocetirizinnel kapcsolatban..

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Összehasonlító klinikai vizsgálatok során nem észleltek arra utaló bizonyítékokat, hogy a levocetirizin az ajánlott dózisban alkalmazva csökkentené a mentális éberséget, a reakciókészséget, illetve a gépjárművezetéshez szükséges képességeket. Egyes betegeknél azonban a levocetrizin‑kezelés alatt somnolentia, fáradtság és asthenia fordulhat elő. Ezért azoknak a betegeknek, akik gépjárművet szándékoznak vezetni, illetve potenciálisan veszélyes tevékenységet folytatnak vagy gépeket kezelnek, figyelembe kell venniük a gyógyszerre adott saját, egyéni válaszreakciójukat.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Klinikai vizsgálatok

Felnőttek és 12 éves kor feletti serdülők

Mindkét nemhez tartozó, 12‑71 éves betegek bevonásával végzett terápiás vizsgálatokban az 5 mg levocetirizinnel kezelt betegek 15,1%‑ánál észleltek legalább egy mellékhatást, szemben a placebo csoportban megfigyelt 11,3%‑kal. Ezen mellékhatások 91,6%‑a enyhe vagy mérsékelt intenzitású volt.

A levocetirizinnel végzett terápiás vizsgálatokban a mellékhatások miatt a vizsgálatból kieső betegek aránya az 5 mg levocetirizinnel kezelteknél 1,0% (9/935), a placebo csoport esetében pedig 1,8% (14/771) volt.

A levocetirizinnel végzett klinikai vizsgálatokban összesen 935, az ajánlott napi 5 mg dózissal kezelt beteg vett részt. Ezen összegyűjtött adatokból, az alábbi mellékhatásokról számoltak be legalább 1%‑os vagy ennél magasabb előfordulási gyakorisággal (gyakori: >1/100 ‑ >1/10) az 5 mg levocetirizin, illetve placebo alkalmazása mellett:

Mellékhatás megnevezése (WHOART)	Placebo (n =771)	Levocetirizin 5 mg (n = 935)
Fejfájás	25 (3,2 %)	24 (2,6 %)
Somnolentia	11 (1,4 %)	49 (5,2 %)
Szájszárazság	12 (1,6%)	24 (2,6%)
Fáradékonyság	9 (1,2 %)	23 (2,5 %)

További nem gyakori (>1/1000 ‑ <1/100) mellékhatásokat, pl. astheniát, illetve hasi fájdalmat is megfigyeltek.

A szedatív mellékhatások, mint a somnolentia, fáradtság és asthenia, együttesen gyakrabban fordultak elő az 5  mg levocetirizinnel kezelt betegeknél (8,1%), mint a placebo esetében (3,1%).

Gyermekek és serdülők

Két placebo-kontrollos vizsgálatban 6‑11 hónapos, illetve 1 évestől 6 évesnél fiatalabbig terjedő életkorú, 159 beteg részesült levocetirizin-kezelésben. A 6-11 hónapos betegeket 1,25 mg napi dózissal 2 hétig, míg az 1 évestől 6 évesnél fiatalabbig terjedő életkorú betegeket naponta kétszer 1,25 mg dózissal kezelték. Az alábbi mellékhatás-incidenciákat jelentették 1%-os vagy nagyobb előfordulási gyakorisággal a levocetirizint, illetve a placebót kapó csoportokban.

Szervrendszer szerinti osztály és preferált elnevezés	Placebo (n=83)	Levocetirizin (n=159)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Hasmenés	0	3(1,9%)
Hányás	1(1,2%)	1(0,6%)
Székrekedés	0	2(1,3%)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Somnolentia	2(2,4%)	3(1,9%)
Pszichiátriai kórképek
Alvászavarok	0	2 (1,3%)

Kettősvak, placebo-kontrollos vizsgálatokat végeztek 6‑12 éves gyermekek körében, amelyekben 243 gyermek részesült napi 5 mg levocetirizin kezelésben naponta, különböző időtartamokig: kevesebb mint egy héttől 13 hétig terjedően. Az alábbi mellékhatás-incidenciákat jelentették 1%-os vagy nagyobb előfordulási gyakorisággal a levocetirizint, illetve a placebót kapó csoportokban.

Preferált elnevezés	Placebo (n=240)	Levocetirizin 5mg (n=243)
Fejfájás	5(2,1%)	2(0,8%)
Somnolentia	1(0,4%)	7(2,9%)

Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok

A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján előforduló mellékhatások szervrendszerek szerinti osztályozásban és gyakoriságuk szerint kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák definíciói: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10 000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszerenkénti kategória	Mellékhatás
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert	túlérzékenység, beleértve az anafilaxiát is
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon ritka	étvágyfokozódás
Pszichiátriai kórképek
Nem ismert	agresszió, agitáció, hallucináció, depresszió, álmatlanság, öngyilkossági gondolatok, rémálmok
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert	convulsio, paraesthesia, szédülés, syncope, tremor, dysgeusia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem ismert	Vertigo
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nem ismert	látászavarok, homályos látás, oculogyria
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem ismert	palpitatio és tachycardia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem ismert	Dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert	émelygés, hányás, diarrhea
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem ismert	hepatitis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Nem ismert	dysuria, vizelet-retenció
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem ismert	angioneurotikus oedema, fix gyógyszer exanthema, pruritus, bőrkiütés, urticaria
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem ismert	myalgia, arthralgia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem ismert	Oedema
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem ismert	testtömeg-növekedés, kóros májfunkciós vizsgálati eredmények

Kiválasztott mellékhatások leírása

A levocetirizin kezelés megszakítását követően viszketést jelentettek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A túladagolás tünete felnőtteknél az álmosság, gyermekeknél izgatottság és nyugtalanság fordulhat elő, amit azután álmosság követ.

A túladagolás kezelése

A levocetirizinnek nincs ismert specifikus ellenszere.

Amennyiben túladagolás következne be, tüneti, illetve támogató kezelés alkalmazása ajánlott. Ha a gyógyszer bevétele óta rövid idő telt el, gyomormosás megfontolandó. A levocetirizin hemodialízissel nem távolítható el hatékonyan a szervezetből.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás alkalmazású antihisztaminok, piperazin‑származékok;
ATC-kód: R06A E09.

Hatásmechanizmus

A levocetirizin, a cetirizin (R) enantiomérje, hatékony és szelektív perifériás H1‑receptor antagonista.

A receptorkötési vizsgálatok kimutatták, hogy a levocetirizin nagyfokú affinitást mutat a humán H1‑receptorokhoz (Ki = 3,2 nmol/l). A levocetirizin affinitása 2‑szerese a cetirizinének (Ki = 6,3 nmol/l). A levocetirizin a H1-receptorokról 115 ± 38 perc felezési idővel disszociáciálódik.

Egyszeri alkalmazás után 4 órával a levocetirizin‑receptor telítettsége 90%‑os, 24 óra múlva pedig 57%‑os arányt mutat.

Farmakodinámiás hatások

Egészséges önkéntesekkel végzett farmakodinámiás vizsgálatok azt mutatják, hogy a cetirizin dózis felének megfelelő levocetirizin a cetirizinhez hasonló aktivitást mutat, mind a bőr‑, mind pedig az orrtünetek tekintetében.

A levocetirizin farmakodinámiás hatásait randomizált, kontrollos vizsgálatokban tanulmányozták.

Egy vizsgálatban 5 mg levocetirizin, 5 mg dezloratadin és placebo hatásait hasonlították össze a hisztamin által kiváltott, úgynevezett "kiütés és bőrpír" ("wheal and flare") bőrreakcióra vonatkozóan, ahol a levocetirizin‑kezelés, a placebóval és a dezloratadinnal összehasonlítva, szignifikánsan csökkentette a "kiütések és bőrpír" kialakulását, ami az első 12 órában volt a legintenzívebb és 24 órán át tartott (p0,001).

A pollen által kiváltott tüneteket mérséklő hatás fellépését 1 órával az 5 mg dózisú levocetirizin beadását követően észlelték az allergének tanulmányozására szolgáló, placebo‑kontrollos, kamrát alkalmazó vizsgálatokban.

Az in vitro (Boyden‑kamrában és sejtréteg‑technikákkal végzett) vizsgálatok azt mutatják, hogy a levocetirizin gátolja az eotaxin által indukált transendothelialis eosinophil migrációt mind a bőr‑, mind pedig a tüdősejteken keresztül. Egy 14 felnőtt beteggel végzett, farmakodinámiás, placebo‑kontrollos, in vivo (bőrkamra technikával végzett) vizsgálatban kimutatták, hogy az 5 mg levocetirizin, a placebóval összehasonlítva, három fontos gátló hatást fejt ki a pollen‑indukálta reakció első 6 órájában: gátolja a VCAM‑1 felszabadulást, módosítja a vascularis permeabilitást és csökkenti az eosinophil sejtek beáramlását.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A levocetirizin hatásosságát és biztonságosságát számos kettős‑vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat igazolta, amelyeket szezonális allergiás rhinitisben, perenniális allergiás rhinitisben vagy perzisztens allergiás rhinitisben szenvedő betegeken végeztek. A levocetirizin egyes vizsgálatokban igazoltan és szignifikáns mértékben javította az allergiás rhinitis tüneteit, többek között az orrdugulást.

Egy 6 hónapig tartó, 551, perzisztens allergiás rhinitisben (melynek tünetei legalább 4 egymást követő héten hetente 4 napig jelen vannak) szenvedő és házi poratkára és fűpollenre szenzibilizálódott felnőtt beteg (akik közül 276 levocetirizin‑kezelésben részesült) bevonásával végzett klinikai vizsgálat azt igazolta, hogy a placebóval összevetve a levocetirizin 5 mg a vizsgálat teljes időtartama alatt mind klinikailag, mind statisztikailag szignifikánsan hatásosabb volt az allergiás rhinitis tüneti össz‑pontszámának csökkentésében, anélkül, hogy bármilyen tachyphylaxist idézett volna elő. A levocetirizin a vizsgálat teljes időtartama alatt szignifikáns mértékben javította a betegek életminőségét.

Egy placebo‑kontrollos, 166 krónikus idiopathiás urticariában szenvedő beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatban hat héten keresztül 85 beteget kezeltek placebóval, 81 beteget pedig naponta egyszer alkalmazott 5 mg levocetirizinnel. A levocetirizin‑kezelés a placebóhoz viszonyítva jelentősen csökkentette a pruritus súlyosságát az első héten és a teljes kezelési periódus folyamán. A levocetirizin a placebóhoz képest a "Dermatológiai Életminőség Index" ("Dermatology Life Quality Index") skálával mért, az egészséggel összefüggő életminőségben is jelentősebb javulást eredményezett.

A krónikus, idiopathiás urticariát, mint a csalánkiütés által előidézett állapotok modelljét vizsgálták. Mivel a hisztamin‑felszabadulás az urticariás állapotok kiváltó tényezője, a levocetirizin - a krónikus, idiopathiás urticaria mellett - várhatóan hatékonyan fogja enyhíteni a tüneteket az egyéb, urticariával járó megbetegedésekben is.

Az EKG vizsgálatok szerint a levocetirizin nem befolyásolja jelentősen a QT intervallumot.

Gyermekek

A levocetirizin tabletta gyermekgyógyászati biztonságosságát és hatásosságát két placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban tanulmányozták, 6‑12 éves, szezonális, illetve egész éven át tartó allergiás rhinitisben szenvedő betegek részvételével. A levocetirizin mindkét vizsgálatban szignifikánsan javította a tüneteket és az egészséggel kapcsolatos életminőséget.

Hat évesnél fiatalabb gyermekeknél a klinikai biztonságosságot több rövid- és hosszú időtartamú terápiás vizsgálattal igazolták:

-​ egy klinikai vizsgálatban, amelyben 29, 2‑6 éves, allergiás rhinitisben szenvedő gyermek vett részt, akiket naponta 2 x 1,25 mg levocetirizinnel kezeltek 4 héten át.

-​ egy klinikai vizsgálatban, amelyben 114, 1‑5 éves, allergiás rhinitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő gyerek vett részt, akiket naponta 2 x 1,25 mg levocetirizinnel kezeltek 2 héten át.

-​ egy klinikai vizsgálatban, amelyben 45, 6‑11 hónapos, allergiás rhinitiben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő gyermek vett részt, akiket naponta 1 x 1,25 mg cetirizinnel kezeltek 2 héten át.

-​ egy hosszú időtartamú (18 hónapos) klinikai vizsgálatban, amelyben 255 levocetirizinnel kezelt atopiás, a vizsgálatba történt bevonásukkor 12‑24 hónapos életkorú beteg vett részt.

A biztonságossági profil hasonló volt ahhoz, mint amit az 1‑15 éves gyermekekkel végzett rövid időtartamú vizsgálatokban tapasztaltak.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A levocetirizin farmakokinetikája a dózissal és az idővel lineáris, az egyének közötti variabilitás alacsony. A farmakokinetikai profil azonos, amikor az enantiomert önmagában, illetve ha racém cetirizin formájában alkalmazták. A felszívódási és kiválasztási folyamat során nem lép fel királis inverzió.

Felszívódás

A levocetirizin orális adagolást követően gyorsan és jelentős mértékben felszívódik. Felnőtteknél a plazma csúcskoncentráció 0,9 órával a beadás után érhető el. A dinamikus egyensúlyi állapot két nap alatt alakul ki. Egyetlen 5 mg‑os orális dózis, illetve naponta egyszer 5 mg ismételt adását követően a plazma csúcskoncentráció értéke sorrendben 270 ng/ml, illetve 308 ng/ml volt. A felszívódás mértéke dózisfüggetlen és nem befolyásolja az étkezés, a csúcskoncentrációt azonban csökkenti és késlelteti.

Eloszlás

Sem a levocetirizin szöveti eloszlására, sem pedig a vér‑agy gáton történő átjutására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre humán adatok. Patkányoknál és kutyáknál a legmagasabb szöveti értékeket a májban és a vesékben mérték, a legalacsonyabbat pedig a központi idegrendszer kompartmentben.

Embereknél a levocetrizin plazmafehérjékhez való kötődése 90%‑os. A levocetirizin eloszlási térfogata restriktív jellegű, a megoszlási térfogat 0,4 l/ttkg.

Biotranszformáció

A levocetirizin metabolizációjának mértéke emberben kisebb, mint a dózis 14 %‑a, emiatt a genetikai polimorfizmusból eredő vagy enzim‑inhibitorok egyidejű alkalmazása miatti különbségek várhatóan elhanyagolhatóak. A metabolikus útvonalak között szerepel az aromatikus oxidáció, az N‑ és O‑dealkiláció és a taurin konjugáció. A dealkilációban elsősorban a CYP3A4, az aromatikus oxidációban pedig több és/vagy nem azonosított CYP izoforma vesz részt. A levocetirizin az 5 mg‑os orális dózist követően kialakuló csúcskoncentrációknál jóval magasabb koncentrációkban sem befolyásolja az 1A2, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4 CYP izoenzimek aktivitását.

Csekély mértékű metabolizmusa és a metabolikus gátló hatás hiánya miatt a levocetirizinnek más szerekkel - illetve más szereknek levocetirizinnel- létrejövő kölcsönhatása valószínűtlen.

Elimináció

A levocetirizin plazma felezési ideje felnőtteknél 7,9 ± 1,9 óra . Kisgyermekek esetében a felezési idő rövidebb. A látszólagos teljes test clearance átlagértéke 0,63 ml/perc/ttkg felnőttekben. A levocetirizin és metabolitjai főként a vizelettel választódnak ki, ami átlagosan a dózis 85,4%‑ának felel meg. A széklettel csak a beadott dózis 12,9%‑a ürül. A levocetirizin mind glomerularis filtrációval, mind aktív tubularis szekrécióval választódik ki.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

A levocetirizin látszólagos teljes test clerance‑e korrelációban van a kreatinin clearance‑ével. Ezért közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a levocetirizin adagolási gyakoriságát módosítani javasolt (lásd 4.2 pont). Anuriás, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél a levocetirizin teljes test clearance‑e kb. 80%‑kal csökken az egészséges egyénekben mért értékhez képest. A szokásos 4 órás hemodialízis időtartama alatt a levocetirizin kevesebb, mint 10%‑a távolítható el a szervezetből.

Gyermekek

Egy gyermekek körében végzett, egyszeri per os 5 mg levocetirizin dózist alkalmazó farmakokinetikai vizsgálat, amelyben 14, 6‑11 éves, 20‑40 kg testtömegű gyermek vett részt, azt mutatta, hogy a Cmax és az AUC értékek egy vizsgálatok közötti összehasonlításban kb. 2-szer nagyobbak voltak, mint amit egészséges felnőttek esetében jelentettek. Ebben a gyermek-populációban a Cmax átlagérték 450 ng/ml volt, amely a bevételt követően átlagban 1,2 óra múlva alakult ki, míg testtömeggel korrigált teljes test clearance 30%-kal nagyobb volt, és az eliminációs felezési idő 24%-kal rövidebb, mint a felnőtteknél. Célzott farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek 6 évesnél fiatalabb gyermekbetegeknél. Egy retrospektív populáció-farmakokinetikai analízist végeztek 323 beteggel (181 1‑5 éves életkorú, 18 6‑11 éves életkorú gyermek, valamint 124 18-55 éves életkorú felnőtt), akik 1,25–30 mg közötti egyszeri vagy ismételt levocetirizin dózist kaptak.

Az ebből az analízisből származó adatok azt jelezték, hogy naponta egyszeri 1,25 mg dózis 6 hónapos – 5 éves gyermekeknek adva olyan plazma-koncentrációkat eredményez, amely hasonló a naponta egyszeri 5 mg dózis alkalmazása esetén kialakuló plazmakoncentrációkhoz a felnőtteknél.

Időskorú betegek

Idős betegek esetében korlátozott farmakokinetikai adatok állnak rendelkezésre. Naponta egyszeri per os 30 mg levocetirizin 6 napon át történő adását követően 9 idős (65‑74 éves) személynél a teljes test clearance kb. 33%-kal volt alacsonyabb, mint a fiatalabb felnőtteknél. A racém cetirizin diszpozíciójáról kimutatták, hogy inkább a vesefunkciótól függ, mint az életkortól. Ez a megfigyelés a levocetirizinre is vonatkoztatható, mivel a levocetirizin és a cetirizin egyaránt főként a vizelettel ürül. Ezért a levocetirizin dózist idős betegeknél a vesefunkció alapján kell módosítani.

Nem

Hetvenhét beteg (40 férfi és 37 nő) farmakokinetikai eredményeit értékelték a nembeli különbség lehetséges hatásának kivizsgálása céljából. A plazma felezési idő nőknél rövidebb (7,08 ± 1,72 óra) volt, mint férfiaknál (8,62 ± 1,84 óra); azonban a testtömeggel korrigált oralis clearance nőknél (0,67 ± 0,16 ml/perc/kg) hasonló volt a férfiakéhoz (0,59 ± 0,12 ml/perc/kg). Ugyanazok a napi dózisok és adagolási intervallumok vonatkoznak a normális vesefunkciójú férfiakra és nőkre.

Rassz

A rassz hatását a levocetirizinre nem vizsgálták. Mivel a levocetirizin elsősorban renálisan választódik ki, és nincs lényeges rasszbeli különbség a kreatinin clearance-ben, nem várható, hogy a levocetirizin farmakokinetikai jellemzői különbözőek legyenek az egyes rasszok között. Nem figyeltek meg rasszbeli eltéréseket a racém cetirizin kinetikájában.

Májkárosodás

A levocetirizin farmakokinetikáját nem vizsgálták májkárosodott betegeknél. Krónikus májbetegségben (hepatocellularis, cholestatikus és biliaris cirrhosisban) szenvedő betegeknek egyszeri dózisként 10 mg vagy 20 mg racém cetirizint adva 50%-kal nőtt a plazma felezési idő és 40%-kal csökkent a clearance egészséges személyekkel összehasonlítva.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolat

A cetrizin hisztamin indukálta bőrreakciókra gyakorolt hatása nem függött a plazmakoncentrációtól.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós és fejlődési toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a emberen való alkalmazásakor különös veszély nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Laktóz‑monohidrát

Mikrokristályos cellulóz

Magnézium‑sztearát (E572)

Filmbevonat

Hipromellóz (E464)

Titán‑dioxid (E 171)

Makrogol 400

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC: Al buborékcsomagolás vagy OPA/Al/PVC Al buborékcsomagolás.

Kiszerelések:

1, 2, 4, 5, 7, 10, 14, 15, 20, 21, 28, 30, 40, 50, 56, 60, 70, 90, 100, 112 vagy 120 db tabletta buborékcsomagolásban és dobozban.

30x1 db tablettát tartalmazó egységdózisú buborékcsomagolás.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf

Dalshraun 1

220 Hafnarfjordur

Izland

8.​ A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20933/01 10 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/02 10 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/03 28 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/04 28 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/05 30 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/06 30 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/07 60 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/08 60 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/09 90 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/10 90 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. június 24.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. október 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024.02.29.