Ibuprofen B. Braun 200 mg oldatos infúzió alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

Ibuprofen B. Braun 200 mg oldatos infúzió

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

4 mg ibuprofént tartalmaz milliliterenként.

200 mg ibuprofént tartalmaz 50 ml‑es tartályonként.

Ismert hatású segédanyag:

9,10 mg nátrium‑kloridot (3,58 mg nátriumot) tartalmaz milliliterenként.

455 mg nátrium‑kloridot (179 mg nátriumot) tartalmaz 50 ml‑es tartályonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió

Tiszta, színtelen vagy halványsárga, részecskementes oldatos infúzió.

pH: 6,8‑7,8

Ozmolaritás: 310‑360 mOsm/l

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Ibuprofen B. Braun közepes erősségű akut fájdalom rövid távú tüneti kezelésére, valamint láz rövid távú tüneti kezelésére javallott (20 kg testtömegű) 6 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél, amennyiben az intravénás alkalmazás klinikailag indokolt az egyéb gyógyszerbeviteli módok kivitelezhetetlensége miatt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A készítmény alkalmazását azokra a helyzetekre kell korlátozni, amikor az oralis alkalmazás nem célszerű. A beteget át kell állítani oralis kezelésre, amint ez lehetségessé válik.

Ez a gyógyszer kizárólag rövid távú, akut kezelésre javallott, és 3 napnál hosszabb ideig nem alkalmazható.

Fenn kell tartani a beteg megfelelő hidráltságát, hogy a lehetséges renális mellékhatások kockázatát minimálisra csökkentsük.

Gyermekeknek és serdülőknek az ibuprofént testtömegtől vagy életkortól függően adagolják, általában 20-30 mg/ttkg napi adagban, melyet három vagy négy részre kell elosztani (5-10 mg/ttkg). Az alábbiakban feltüntetett dózisok iránymutatásként szolgálnak:

20 kg – 29 kg testtömegű gyermekek esetén (6-9 éves kor): 200 mg ibuprofén legfeljebb napi háromszor. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 600 mg-ot.

30 kg – 39 kg testtömegű gyermekek esetén (10-11 éves kor): 200 mg ibuprofén legfeljebb napi négyszer. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 800 mg-ot.

40 kg testtömeg feletti serdülők esetén (12-18 éves kor): 200-400 mg ibuprofén legfeljebb napi háromszor. A maximális napi adag nem haladhatja meg az 1200 mg-ot.

Nem ajánlott 20 kg alatti vagy 6 évesnél fiatalabb gyermekeknek.

Az adagolási intervallumot a tüneteknek és a maximális napi adagnak megfelelően kell kiválasztani. Az egyes dózisok beadása között legalább 6 órának el kell telnie. Az ajánlott maximális napi adagot nem szabad túllépni.

Vesekárosodás

Az NSAID‑ok vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor körültekintően kell eljárni. Enyhe vagy közepes vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkenteni kell a kezdő adagot, és mindig a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legalacsonyabb adagot kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig, valamint monitorozni kell a veseműködést. Ez a gyógyszer súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Bár nem figyeltek meg különbségeket a farmakokinetikai profilban, az NSAID‑ok májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor óvintézkedéseket kell tenni. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél csökkentett adagokkal kell kezdeni a kezelést, és mindig a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legalacsonyabb adagot kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig, valamint gondosan monitorozni kell a beteg májműködését. Ez a gyógyszer súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja:

Intravénás alkalmazásra. Az Ibuprofen B. Braunt kizárólag szakképzett egészségügyi személyzet adhatja be fekvőbeteg-gyógyintézetben, ahol a megfelelő életmentő felszerelés rendelkezésre áll.

Az oldatot intravénás infúzió formájában, 30 perc alatt kell beadni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, egyéb NSAID‑okkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység;

Acetilszalicilsav (ASA) vagy más nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID‑ok) szedése során jelentkező hörgőgörcs, asthma, rhinitis, angiooedema vagy urticaria korábbi előfordulása;

Fokozott vérzéshajlammal vagy aktív vérzéssel járó állapotok, például thrombocytopenia;

Aktív vagy a kórelőzményben szereplő visszatérő pepticus fekély/vérzés (fekély vagy vérzés igazolt előfordulása két vagy több alkalommal);

Korábbi NSAID‑kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio;

Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés;

Súlyos máj‑ vagy vesekárosodás;

Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. stádium);

Súlyos dehidráció (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében);

A terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a lehető legrövidebb ideig (lásd 4.8 pont).

Az Ibuprofen B. Braun együttes alkalmazása más NSAID‑okkal, köztük a szelektív ciklooxigenáz‑2-gátlókkal (koxibokkal) kerülendő.

Gastrointestinalis kockázatok:

Valamennyi NSAID‑dal végzett kezelés során beszámoltak akár halált is okozó gastrointestinalis vérzésről, fekélyről vagy perforatióról, amelyeket nem feltétlenül kísértek figyelmeztető tünetek vagy előztek meg a kórelőzményben súlyos gastrointestinalis események.

A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforatio kockázata fokozottabb növekvő NSAID‑adagok alkalmazása esetén, ha a beteg kórelőzményében fekély szerepel, különösen, ha ez vérzéssel vagy perforatióval szövődött (lásd 4.3 pont). Ezeknél a betegeknél a lehetséges legalacsonyabb dózissal kell kezdeni a kezelést. A gyomorvédő gyógyszerekkel (például mizoprosztol vagy protonpumpa‑gátlók) történő együttes kezelés megfontolandó ezeknél a betegeknél, valamint az alacsony dózisú acetilszalicilsav (ASA) vagy a gastrointestinalis kockázatot feltehetően fokozó egyéb gyógyszerek szedését igénylő betegeknél is (lásd alább és 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, be kell számolniuk minden szokatlan hasi tünetről (különösen a gastrointestinalis vérzésről), főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Fokozott figyelem ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, mint például a szájon át szedett kortikoszteroidok, antikoagulánsok, pl. warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy thrombocytaaggregáció‑gátlók, pl. az acetilszalicilsav (ASA) (lásd 4.5 pont).

Ha az Ibuprofen B. Braun kezelésben részesülő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekély lép fel, a kezelést le kell állítani (lásd 4.3 pont).

NSAID‑ok csak kellő óvatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében gastrointestinalis betegség (pl. colitis ulcerosa vagy Crohn‑betegség) szerepel, mivel e betegségek heveny fellángolása következhet be (lásd 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatát kis mértékben növelheti. Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤ 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események fokozott kockázatával járna.

Nem megfelelően beállított hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II‑III. stádium), igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok kerülendők.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Ibuprofen B. Braunnal kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Gondos mérlegelés szükséges, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak fokozott cardiovascularis kockázatú betegeknél (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus).

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR):

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxikus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont).

Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Máj‑ vagy vesekárosodás vagy kiszáradás:

Az ibuprofén körültekintően alkalmazandó olyan betegeknél, akik kórelőzményében máj‑ vagy vesebetegség szerepel, és különösen diuretikumokkal végzett egyidejű kezelés alatt, mivel a prosztaglandinok gátlása folyadékvisszatartást és a veseműködés romlását idézheti elő. Ilyen betegeknél a lehető legalacsonyabb adagban kell alkalmazni az ibuprofént és a beteg veseműködését rendszeresen ellenőrizni kell.

Dehidrálódott gyermekeknél és serdülőknél fennáll a vesekárosodás kockázata. Dehydratio esetén biztosítani kell az elegendő folyadékbevitelt. Fokozott óvatosság szükséges olyan betegeknél, akik ‑ például hasmenés miatt ‑ dehydrált állapotban vannak, mert a dehydratio veseelégtelenséghez vezethet.

Fájdalomcsillapítók rendszeres alkalmazása ‑ különösen a különböző fájdalomcsillapító hatású gyógyszerek kombinációja ‑ veseelégtelenség kockázatával járó vesekárosodáshoz vezethet (analgetikum nephropathia). Ez a kockázat magasabb vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvedő, valamint diuretikumokat vagy ACE‑gátlókat szedő betegeknél. Az NSAID‑terápia abbahagyása után általában visszaáll a beteg kezelés előtti állapota.

Az egyéb NSAID‑okhoz hasonlóan az ibuprofén is okozhat enyhe, átmeneti emelkedést bizonyos májfunkciós paraméterekben, valamint jelentős emelkedést a transzaminázok szintjében. Ha jelentős emelkedés tapasztalható ezekben az értékeken, a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).

Anaphylactoid reakciók:

A hatóanyag vagy a segédanyagok által kiváltott, esetleges anaphylaxiás reakció észlelése érdekében, az intravénás infúzió beadása alatt standard eljárásként ajánlott a beteg szoros monitorozása, különösen az infúzió kezdetén.

Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (például anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. Az Ibuprofen B. Braun beadása után, a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést és tüneti kezelést kell alkalmazni. A szakszemélyzetnek meg kell kezdenie a tüneteknek megfelelő, orvosilag szükséges beavatkozásokat.

Légzőrendszeri zavarok:

Fokozott óvatosság szükséges, ha a gyógyszert olyan betegeknél alkalmazzák, akik asthma bronchialéban, krónikus rhinitisben vagy allergiás betegségekben szenvednek, vagy ilyen betegségek szerepelnek a kórelőzményükben, mivel beszámoltak olyan esetekről, amikor az NSAID‑ok bronchospasmust, urticariát vagy angiooedemát okoztak ilyen betegeknél.

Hematológiai hatások:

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a vérlemezke funkciót (a thrombocyta‑aggregációt), megnövelve ezzel a vérzési időt, valamint a vérzés kockázatát.

Az ibuprofén thrombocyta‑aggregáció gátlása céljából ASA‑t szedő betegeknél csak fokozott óvatossággal alkalmazható (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ezért azokat a betegeket, akiknél véralvadási zavarok állnak fenn, vagy műtéten esnek át, ellenőrizni kell. Az ibuprofén alkalmazása nagyobb műtéten átesett betegeknél közvetlenül a műtét utáni időszakban fokozott orvosi figyelmet igényel.

Az ibuprofén tartós alkalmazása alatt a máj‑ és a veseműködés, és a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges.

Az ibuprofén veleszületett porfirin‑anyagcserezavarban (például akut intermittáló porphyria) szenvedő betegeknél csak az előnyök/kockázatok alapos értékelését követően alkalmazható.

Alkohol egyidejű fogyasztása fokozhatja az NSAID‑ok alkalmazása alatt a hatóanyaggal összefüggő nemkívánatos mellékhatásokat, különösen azokat, amelyek a gastrointestinalis tractust vagy a központi idegrendszert érintik.

A készítményt körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél állapotrosszabbodást okozhat:

Azoknál a betegeknél, akiknél más gyógyszerekkel szembeni allergiás reakció fordult már elő, mivel ennek a gyógyszernek az alkalmazása esetén is fennáll a túlérzékenységi reakciók fokozott kockázata.

Szénanáthában, orrpolipban vagy krónikus obstructiv légúti betegségekben szenvedő betegeknél, mivel fokozott az allergiás reakciók kockázata. Ezek megnyilvánulhatnak asthmás rohamok (úgynevezett analgeticum asthma), Quincke‑oedema vagy urticaria formájában.

Asepticus meningitis:

Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő betegeknél ibuprofén alkalmazása kapcsán néhány esetben asepticus meningitisről számoltak be. Bár ennek előfordulása valószínűbb SLE‑ben és hasonló kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél, de néhány olyan betegnél is jelentették, akiknél semmilyen krónikus alapbetegség nem állt fenn. Ezért ezt a kezelés alkalmazásakor figyelembe kell venni (lásd 4.8 pont).

Szemészeti hatások:

Ibuprofén oralis alkalmazása kapcsán beszámoltak homályos vagy csökkent látásról, scotomáról és a színlátás változásairól. Ha a betegnél ilyen panaszok lépnek fel, abba kell hagyni az ibuprofén alkalmazását és a beteget szemészeti vizsgálatra kell utalni, amelynek részét kell képezze a centrális látótér és a színlátás vizsgálata is.

Egyebek:

Fájdalomcsillapítók hosszan tartó alkalmazása fejfájást okozhat, amit tilos a gyógyszer emelt adagjaival kezelni.

A varicella szövődményeként kivételes esetekben súlyos bőr‑ és lágyrészfertőzések alakulhatnak ki. A mai napig nem zárható ki, hogy az NSAID‑ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ezért varicella esetén ajánlott kerülni az Ibuprofen B. Braun alkalmazását.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése:

Az ibuprofén elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az ibuprofént fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Kölcsönhatások az analitikai tesztekkel:

vérzési idő (a terápia abbahagyása után még egy napig megnyúlt lehet);

vércukorszint (csökkenhet);

kreatinin‑clearance (csökkenhet);

hematokrit vagy hemoglobin (csökkenhet);

a karbamid‑nitrogén vérszintje, valamint a szérum kreatininszint és szérum káliumszint

(emelkedhet);

májfunkciós tesztekkel: emelkedett transzamináz értékek.

A segédanyagokkal kapcsolatos különleges figyelmeztetések/óvintézkedések:

Ez a gyógyszer 179 mg nátriumot tartalmaz 50 ml-es tartályonként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 9%‑ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb NSAID‑ok, a COX‑2‑gátlókat és a szalicilátokat is beleértve:

Két vagy több NSAID egyidejű alkalmazása a szinergista hatások révén fokozhatja a gastrointestinalis fekély és vérzés kockázatát. Ezért az ibuprofén és más NSAID‑ok együttes alkalmazása kerülendő (lásd 4.4 pont).

Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása a mellékhatások fokozódásának lehetősége miatt általában nem ajánlott.

Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta‑aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Bár ezeknek az adatoknak a klinikai körülményekre való extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki a lehetőség, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén eseti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

Lítium:

Ibuprofén lítium készítményekkel történő együttes alkalmazása növelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét.

A szérum lítiumszintjének ellenőrzése szükséges.

Szívglikozidok (digoxin):

Az NSAID‑ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomerularis filtrációs rátát, és növelhetik a szívglikozidok plazmaszintjét. A szérum digoxinszint ellenőrzése ajánlott.

Fenitoin:

Ibuprofénnel végzett egyidejű kezelés esetén növekedhet a fenitoin plazmaszintje, ezáltal fokozódhat a toxicitás kockázata.

Antihipertenzív szerek (diuretikumok, ACE‑gátlók, béta‑receptor‑blokkolók és angiotenzin‑II‑antagonisták):

A diuretikumok és az ACE‑gátlók fokozhatják az NSAID‑ok nephrotoxicitását. Az NSAID‑ok csökkenthetik a diuretikumok és egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, köztük az ACE‑gátlók és a béta‑blokkolók hatását. Csökkent veseműködésű betegeknél (például dehidrált betegek) ACE‑gátlók és angiotenzin‑II‑antagonisták egyidejű alkalmazása ciklooxigenáz‑gátló gyógyszerekkel a veseműködés további romlását eredményezheti, egészen akut veseelégtelenség kialakulásáig. Ez a folyamat általában reverzibilis. Ezért ilyen kombinációk csak fokozott körültekintéssel alkalmazhatók. Fel kell hívni a betegek figyelmét elegendő mennyiségű folyadék fogyasztására, és közvetlenül az egyidejű terápia megkezdése utáni időszakban szükséges a veseműködés rendszeres ellenőrzése.

Ibuprofén és ACE‑gátlók egyidejű alkalmazása hyperkalaemiához vezethet.

Káliumspóroló diuretikumok:

Ibuprofénnel egyidejű alkalmazásuk hyperkalaemiához vezethet (javasolt a szérum káliumszint ellenőrzése).

Kaptopril:

Kísérletes vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az ibuprofén ellensúlyozza a kaptopril fokozott nátriumürítést kiváltó hatását.

Kortikoszteroidok:

Gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

Thrombocytaaggregáció-gátló készítmények (például klopidogrél és tiklopidin), valamint szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI‑k):

Gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont). Az NSAID‑ok a thrombocytafunkció gátlásában megmutatkozó additív hatás miatt nem alkalmazhatók együtt tiklopidinnel.

Metotrexát:

Az NSAID‑ok gátolják a metotrexát tubularis szekrécióját és bizonyos metabolikus kölcsönhatások léphetnek fel a metotrexát csökkent clearance‑ét eredményezve. Ibuprofén alkalmazása a metotrexát adását megelőző vagy azt követő 24 órán belül a metotrexát koncentrációjának emelkedéséhez és toxikus hatásainak fokozódásához vezethet. Ezért NSAID‑ok és metotrexát nagy adagjainak egyidejű alkalmazása kerülendő. Kis dózisú metotrexát kezelés esetén is figyelembe kell venni az interakciók potenciális kockázatát, különösen a vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Kombinált kezelés esetén a veseműködést rendszeresen ellenőrizni kell.

Ciklosporin:

Bizonyos nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén fokozott a ciklosporin által előidézett vesekárosodás kockázata. Ez a hatás nem zárható ki a ciklosporin és az ibuprofén kombinálásakor sem.

Antikoagulánsok:

Az NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Egyidejű kezelés esetén a véralvadási paraméterek ellenőrzése ajánlott.

Szulfanilureák:

Az NSAID‑ok fokozhatják a szulfanilureák hypoglykaemizáló hatását. Egyidejű kezelés esetén a vércukorszint ellenőrzése ajánlott.

Takrolimusz:

Nephrotoxicitás fokozott kockázata.

Zidovudin:

Egyidejű zidovudin‑ és ibuprofén‑kezelésben részesülő HIV‑pozitív, haemophiliás betegeknél bizonyítottan fokozott a haemarthrosis és a haematomák előfordulásának kockázata. Zidovudin és NSAID‑ok egyidejű alkalmazása során fokozott lehet a hematológiai toxicitás kockázata. Az együttes alkalmazás megkezdése után 1‑2 héttel a vérkép ellenőrzése ajánlott.

Probenecid és szulfinpirazon:

Probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik az ibuprofén kiürülését.

Kinolon antibiotikumok:

Állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy az NSAID‑ok fokozhatják a kinolon antibiotikumok alkalmazása kapcsán előforduló convulsiók kockázatát. NSAID‑okat és kinolonokat szedő betegeknél magasabb lehet a convulsiók kialakulásának kockázata.

CYP2C9‑gátlók:

Az ibuprofén CYP2C9‑gátlókkal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén‑expozíciót (CYP2C9‑szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazonnal (CYP2C9‑gátlók) végzett vizsgálatban az S(+)‑ibuprofén‑expozíció körülbelül 80‑100%‑os növekedése volt tapasztalható. Erős hatású CYP2C9‑gátlók egyidejű alkalmazása esetén megfontolandó az ibuprofén dózisának csökkentése, különösen nagy dózisú ibuprofén vorikonazollal vagy flukonazollal együtt történő alkalmazásakor.

Mifepriszton:

A mifepriszton alkalmazását követő 8‑12 napon belül adott NSAID csökkenheti a mifepriszton hatását.

Alkohol:

Krónikus alkoholizmusban szenvedő betegeknél (14‑20 vagy több ital hetente) az ibuprofén alkalmazása a jelentős gastrointestinalis mellékhatások, köztük a vérzés fokozott kockázata miatt kerülendő.

Aminoglikozidok:

Az NSAID‑ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását, és fokozhatják toxicitásukat. Ibuprofénnel való egyidejű alkalmazás esetén ajánlott az aminoglikozidok szérumszintjének gondos monitorozása.

Gyógynövénykivonatok:

A Ginkgo biloba fokozhatja az NSAID‑ok alkalmazása mellett fennálló vérzési kockázatot.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embriofoetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy fokozott a vetélés és a szívfejlődési zavar, valamint a gastroschisis kockázata, amennyiben a prosztaglandinszintézis-gátlókat a terhesség korai szakaszában szedik. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%‑ról körülbelül 1,5%‑ra nőtt. A kockázat a dózissal és a kezelés időtartamával vélhetően nő.

Állatoknál prosztaglandinszintézis-gátló adása a pre‑ és posztimplantációs veszteség, valamint az embriofoetalis letalitás növekedését eredményezte. Emellett a különféle ‑ például cardiovascularis ‑ fejlődési rendellenességek megnövekedett előfordulási gyakoriságáról számoltak be azoknál az állatoknál, amelyek az organogenezis időszakában prosztaglandinszintézis‑gátlót kaptak (lásd 5.3 pont).

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezenfelül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében ibuprofén kizárólag akkor adható, ha ez feltétlenül szükséges. Ha fogamzásra törekvő nő szed ibuprofént, vagy az ibuprofént a terhesség első és második trimesztere alatt alkalmazzák, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a kezelést a lehető legrövidebb ideig szabad folytatni. Bár az ibuprofén intravénás alkalmazása csak legfeljebb 3 napos kezelésre javallt, megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimesztere alatt valamennyi prosztaglandinszintézis‑gátló:

‑ a magzatban:

cardiopulmonalis toxicitást (a ductus arteriosus korai szűkületét/záródását és pulmonalis hypertoniát); és

veseműködési zavart okozhat (lásd fent);

‑ az anyában és az újszülöttben a terhesség végén:

megnyújthatja a vérzési időt thrombocytaaggregáció-gátló hatása révén, ami még nagyon kis dózisoknál is előfordulhat;

gátolja a méhösszehúzódásokat, késleltetve a szülés megindulását vagy a vajúdás elhúzódását eredményezve.

Ezért az ibuprofén alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Szoptatás:

Az ibuprofén és metabolitjai alacsony koncentrációban kiválasztódhatnak az anyatejbe. Mivel jelenleg nincsenek ismert, a csecsemőkre gyakorolt káros hatások, a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az ibuprofén‑kezelést rövid ideig, alacsonyabb adagokkal végzik. Azonban az újszülött szervezetében a prosztaglandinszintézis gátlásának lehetősége miatt a szoptatás megszakítása javasolt, ha az alkalmazott napi adag meghaladja az 1200 mg‑ot, vagy hosszabb ideig tart a kezelés.

Termékenység:

Bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a ciklooxigenázt/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatás révén károsan befolyásolhatják a nők termékenységét. Ez a hatás a kezelés abbahagyásával reverzibilisnek bizonyult.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ibuprofén egyszeri vagy rövid ideig tartó alkalmazása nem igényel különleges biztonsági óvintézkedéseket. Ugyanakkor azoknál a betegeknél, akiknél lényeges mellékhatás, például fáradékonyság és vertigo lép fel, megnyúlhat a reakcióidő, és romolhatnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek. Egyidejű alkoholfogyasztás különösen felerősítheti ezt a hatást.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások értékelésekor a következő gyakoriságokat vették alapul:

Nagyon gyakori: ≥1/10

Gyakori: ≥1/100 – <1/10

Nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100

Ritka: ≥1/10 000 – <1/1000

Nagyon ritka: <1/10 000

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Néha halálos kimenetelű pepticus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés léphet fel. Az alkalmazást követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, emésztési zavart, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, stomatitis ulcerosát, valamint a colitis és a Crohn‑betegség exacerbációját jelentették (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritis is megfigyelhető volt. Főleg a gastrointestinalis vérzés kockázata függ a dózistartománytól és az alkalmazás időtartamától.

Nagyon ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókról (köztük az infúzió beadásának helyén fellépő reakciókról, anaphylaxiás sokkról), valamint ritkán a bőrt érintő súlyos mellékhatásokról, például hólyagos bőrreakciókról, köztük Stevens–Johnson‑szindrómáról, valamint toxikus epidermalis necrolysisről (Lyell‑szindróma), erythema multiforméról, valamint alopeciáról számoltak be.

Beszámoltak fertőzésekhez társuló gyulladások súlyosbodásáról (például necrotisaló fasciitis kialakulása), ami egybeesett a nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazásával. Lehetséges, hogy ez a nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatásmechanizmusával áll összefüggésben.

Varicella‑fertőzés során fényérzékenység, allergiás vasculitis, valamint kivételes esetekben súlyos bőrfertőzések és lágyrész-szövődmények alakulhatnak ki (lásd 4.4 pont).

Beszámoltak oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról NSAID‑kezelés kapcsán.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen, ha nagy dózisban (2400 mg/nap) történik – az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatát kis mértékben fokozhatja (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Túladagolás esetén központi idegrendszeri tünetek, például fejfájás, tinnitus, zavarodottság, ataxia, nystagmus, valamint hasi fájdalom, hányinger és hányás fordulhat elő. Súlyosabb mérgezésben álmosság, eszméletvesztés, görcsrohamok (főként gyermekeknél), szédülés, haematuria, hypothermia jelentkezhet. Ezen kívül gastrointestinalis vérzés, valamint máj‑ és veseműködési zavar fellépése lehetséges. Előfordulhat továbbá hypotonia, légzésdepresszió és cyanosis.

Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása vagy túladagolás renális tubuláris acidózist és hypokalaemiát okozhat.

Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő.

Kezelés

A kezelés tüneti, és nincs specifikus antidotum.

A terápiás lehetőségeket az intoxikáció mértéke, súlyossága és a klinikai tünetek szabják meg, a szokásos intenzív terápiás gyakorlatnak megfelelően.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladáscsökkentő és reumaellenes készítmények, nem‑szteroid készítmények. Propionsav származékok. Ibuprofén

ATC-kód: M01AE01

Az ibuprofén nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer, melynek ‑ vélhetően a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül kifejtett ‑ hatásosságát a gyulladás hagyományos, állatkísérletes modelljeiben igazolták. Emberben az ibuprofén lázcsillapító hatású, valamint csökkenti a gyulladás okozta fájdalmat és duzzanatot. Továbbá reverzibilisen gátolja az ADP és kollagén indukálta thrombocyta‑aggregációt.

Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinamikai vizsgálat azt mutatta, hogy amikor azonnali hatóanyag‑leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevételét megelőző 8 órán belül, illetve az azt követő 30 percen belül, egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán‑képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Bár ezeknek az adatoknak a klinikai körülményekre való extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki a lehetőség, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén eseti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az Ibuprofen B. Braun-t intravénásan kell alkalmazni, ezért felszívódási folyamatra nem kerül sor, így az ibuprofén biohasznosulása 100%.

Emberben az ibuprofén intravénás beadása után az S‑enantiomer (aktív) és az R‑enantiomer maximális koncentrációja (Cmax) 30 perc alatt beadott infúzió esetén körülbelül 40 perc elteltével alakul ki.

Eloszlás

A becsült eloszlási térfogat 0,11‑0,21 l/kg.

Az ibuprofén nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz.

Biotranszformáció

Az ibuprofén a májban két inaktív metabolittá metabolizálódik, amik az ibuprofén nem metabolizálódó részével együtt a vesén át választódnak ki változatlan formában vagy konjugáció után.

Szájon át történő alkalmazás után az ibuprofén részben már a gyomorból, majd teljes mértékben a vékonybélből szívódik fel. A májban történő metabolizációt (hidroxilezés, karboxilálás) követően a farmakológiailag inaktív metabolitok teljesen kiürülnek, főként a vesén (90%), illetve részben az epével.

Elimináció

A vesén keresztül történő kiválasztás gyors és teljes. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra.

Linearitás/nem‑linearitás

Az ibuprofén plazmakoncentráció‑idő görbe alatti területe az ibuprofén egyszeri (200‑800 mg‑os tartományba eső) adagjának beadása után linearitást mutat.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés(ek)

Az ibuprofén plazmaszintje, farmakodinámiás tulajdonságai és összesített biztonságossági profilja között összefüggés áll fenn. Az ibuprofén intravénás és oralis alkalmazást követően sztereoszelektív farmakokinetikát mutat.

Az intravénásan adott ibuprofén hatásmechanizmusa és farmakológiai jellemzői nem különböznek a szájon át adott ibuprofénétől.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nem kötött (S)‑ibuprofén emelkedett szintjéről, az (S)‑ibuprofén magasabb AUC‑értékeiről, valamint az enantiomerek AUC‑értékeinek (S/R) magasabb arányáról számoltak be egészséges kontrollokhoz képest.

Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dializált betegeknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója körülbelül 3% volt az egészséges önkénteseknél mért körülbelül 1%‑os értékhez képest. A veseműködés súlyos károsodása az ibuprofén‑metabolitok akkumulációját eredményezheti. Ennek a hatásnak a jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatók (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Racém ibuprofénnel kezelt, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő, cirrhoticus betegeknél (Child–Pugh szerinti pontszám: 6‑10) a felezési idő átlagosan 2‑szeresére történő megnyúlását figyelték meg, és az enantiomerek AUC‑értékeinek aránya (S/R) jelentősen alacsonyabb volt az egészséges kontrollokéhoz képest, ami az (R)‑ibuprofén aktív (S)‑enantiomerré történő metabolikus átalakulásának károsodására utal (lásd 4.3 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek során az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitása főleg gastrointestinalis laesiókként és fekélyekként mutatkozott meg. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem szolgáltak klinikai szempontból releváns bizonyítékkal az ibuprofén mutagén hatására vonatkozóan. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatok során az ibuprofén karcinogén hatására nem találtak bizonyítékot.

Az ibuprofén nyulaknál az ovuláció gátlását, míg különböző állatfajoknál (nyúl, patkány, egér) a beágyazódás zavarát okozta. Patkányokkal és nyulakkal végzett kísérletek kimutatták, hogy az ibuprofén áthatol a placentán. Az anyaállatra nézve toxikus adagok alkalmazását követően a patkányok utódaiban nőtt a fejlődési rendellenességek (kamrai septumdefektus) előfordulási gyakorisága.

Az ibuprofén hatóanyag környezeti kockázatot jelent a vízi környezetre, különösképpen a halakra.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

L‑arginin

Nátrium‑klorid

Sósav (a pH beállításához)

Nátrium‑hidroxid (a pH beállításához)

Injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt felbontás után azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

A gyógyszer felbontása utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Az Ibuprofen B. Braun elsődleges csomagolása egy 50 ml‑es LDPE tartály Twincap kupakkal ellátva, amely 10 db, illetve 20 db 50 ml‑es tartályt tartalmazó dobozokban kerül forgalomba.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az Ibuprofen B. Braun egyszeri adagban történő alkalmazásra javallott; az oldat fel nem használt részét ki kell dobni. Beadása előtt szemügyre kell venni az oldatot, és meg kell győződni róla, hogy tiszta és színtelen vagy halványsárga. Ha bármilyen szemcsés anyag figyelhető meg, nem szabad felhasználni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

B. Braun Melsungen AG

Carl‑Braun‑Straße 1

34212 Melsungen

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23186/03 10×50 ml LDPE tartály

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. július 31.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2024. október 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 25.