Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT 200 mg/500 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT 200 mg/500 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mg ibuprofént és 500 mg paracetamolt tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Fehér vagy csaknem fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán kettős kör jelöléssel.

A tabletta méretei: (21 mm × 10,5 mm) ± 0,5 mm

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe és közepesen erős fájdalmak átmeneti enyhítése a következő állapotokban: migrén, fejfájás, hátfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, izomfájdalmak, megfázás és influenza tünetei, torokfájás és láz. Ez a gyógyszer különösen olyan fájdalmak kezelésére alkalmas, amelyek erősebb fájdalomcsillapítást igényelnek, mint amelyet az ibuprofén vagy a paracetamol önmagában történő alkalmazása biztosít.

Az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT 18 éves vagy idősebb felnőttek számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Kizárólag rövid távú alkalmazásra.

A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek csökkentéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

A betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy rosszabbodnak, vagy ha a gyógyszer alkalmazására 3 napnál hosszabb ideig van szükség.

Felnőttek: Legfeljebb naponta háromszor egy tabletta, vízzel bevéve. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie.

Ha egy tabletta nem csökkenti a tüneteket, legfeljebb két tablettát is be lehet venni – naponta legfeljebb háromszor. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie.

Hat tablettánál (3000 mg paracetamol, 1200 mg ibuprofén) többet nem szabad bevenni 24 óra alatt.

A mellékhatások csökkenthetők, ha a tünetek csillapításához szükséges legalacsonyabb hatásos dózist a legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások minimalizálása érdekében az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT‑et étkezés közben javasolt bevenni.

Idősek: Nincs szükség különleges dózismódosításra (lásd 4.4 pont).

Időseknél fokozott a mellékhatások súlyos következményeinek kockázata. Ha NSAID alkalmazása szükséges, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Az NSAID‑kezelés alatt a beteget rendszeresen ellenőrizni kell a gastrointestinalis vérzés tekintetében.

Gyermekek és serdülők

Nem alkalmazható 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

Ibuprofénnel, paracetamollal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Azoknál a betegnél, akik kórtörténetében acetilszalicilsavval vagy egyéb nem‑szteroid gyulladáscsökkentővel (NSAID‑dal) összefüggő túlérzékenységi reakció szerepel (pl. bronchospasmus, angiooedema, asthma, rhinitis vagy urticaria).

A kórtörténetben szereplő, korábbi NSAID‑terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio.

Aktív vagy a kórtörténetben szereplő rekurrens peptikus fekély / haemorrhagia (kétszer vagy többször, időben elkülönülten rekurráló, igazolt fekély vagy vérzés).

Véralvadási zavarban szenvedő betegeknél.

Súlyos májkárosodásban, súlyos vesekárosodásban vagy súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV. stádium) szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Egyéb NSAID-tartalmú készítménnyel való egyidejű alkalmazás esetén, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2- (COX‑2-) gátlókat és a napi 75 mg feletti acetilszalicilsav‑dózist – fokozott a mellékhatások kialakulásának a kockázata (lásd 4.5 pont).

Egyéb paracetamol-tartalmú készítmények egyidejű alkalmazása – fokozódik a súlyos mellékhatások kialakulásának a kockázata (lásd 4.5 pont).

A terhesség utolsó trimeszterében a magzati ductus arteriosus – esetlegesen pulmonalis hypertensióval társuló – idő előtti záródásának kockázata miatt (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A paracetamol‑túladagolás kockázata magasabb a cirrhosis tüneteit nem mutató, alkoholos eredetű májkárosodásban szenvedő betegeknél. Túladagolás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni a késői, súlyos májkárosodás kockázata miatt, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát.

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, szepszis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5-oxoprolin-szintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.

A mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében a tünetek csökkentéséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist a legrövidebb ideig kell alkalmazni (lásd alább 4.2 pont: Gastrointestinalis és cardiovascularis betegségek), valamint a gyógyszert étkezés közben kell bevenni (lásd 4.2 pont).

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése:

Az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT készítményt fertőzés kapcsán láz vagy fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Idősek:

Időseknél gyakrabban jelentkeznek az NSAID‑okra jellemző mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és a perforatio, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont).

Óvatosság szükséges bizonyos betegségek fennállása esetén:

Légzőrendszeri betegségek:

Asthma broncialéban szenvedő betegeknél, illetve azoknál, akiknek a kórtörténetében ilyen betegség szerepel, az NSAID‑kezelést követően hirtelen bekövetkező bronchoconstrictio eseteit jelentették.

Cardiovascularis betegségek, vese‑ és májkárosodás:

Az NSAID‑ok alkalmazása a prosztaglandinképződés dózisfüggő csökkenését okozhatja, és felgyorsíthatja a vesekárosodás kialakulását. Ennek a reakciónak a vesekárosodásban, szív‑ vagy májműködési zavarban szenvedő, a vízhajtókat szedő, illetve az idős betegeknél a legnagyobb a kockázata. Ezeknél a betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a veseműködést (lásd 4.3 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében hypertonia vagy enyhe–közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, megfelelő monitorozás és orvosi tanácsadás szükséges, mert az NSAID‑kezeléssel összefüggésben folyadékretenciót és oedemát jelentettek.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedettebb kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

Nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II–III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás arteriás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.

Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio:

Gastrointestinalis vérzést, ulcust vagy perforatiót – mely halálos kimenetelű lehet – az összes NSAID‑dal kapcsolatban jelentettek. Ez a kezelés során bármikor előfordulhat, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, illetve az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseménnyel vagy anélkül.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében peptikus fekély szerepel – különösen, ha az vérzéses szövődménnyel vagy perforatióval jelentkezett (lásd 4.3 pont) –, valamint időseknél. Ezeknél a betegeknél a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni a kezelést. Ezen betegek esetében megfontolandó gyomorvédő gyógyszerrel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa‑gátlók) történő együttes kezelés, továbbá azoknál is, akik egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd alább és 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek a kórtörténetében GI toxicitás szerepel, valamint az időseknek, bármilyen szokatlan hasi tünet (különösen GI vérzés) előfordulásáról be kell számolniuk, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszert szednek, amely növelheti a fekélyképződés vagy a vérzés kialakulásának kockázatát – például orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók, illetve thromobocytaaggregáció‑gátlók (pl. acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).

Ibuprofénnel történő kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani. NSAID‑ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn‑betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

SLE és kevert kötőszöveti betegségek:

Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél megnövekedhet az aszeptikus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont).

Súlyos bőrreakciók:

NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban ritkán súlyos, néhány esetben halálos kimenetelű bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens–Johnson‑szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist jelentettek (lásd 4.8 pont). Ezeknek a reakcióknak a kockázata elsősorban a kezelés kezdetén nagy, az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Az ibuprofén- és paracetamol-tartalmú készítményekkel kapcsolatban akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek. Bőrkiütés, nyálkahártya‑laesio vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének első megjelenésekor készítmény adását meg kell szakítani.

A női termékenység károsodása:

A készítmény alkalmazása károsan befolyásolhatja a női termékenységet, ezért nem javasolt azoknak a nőknek, akik terhességet terveznek. Azoknál a nőknél, akik nehezen esnek teherbe, vagy akik meddőségi kivizsgáláson vesznek részt, megfontolandó a készítmény alkalmazásának leállítása.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ez a gyógyszer (mint bármely egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszer) és más paracetamolt tartalmazó készítmény egyidejű alkalmazása ellenjavallt, mert fokozódhat a mellékhatások kialakulásának a kockázata (lásd 4.3 pont).

Ez a gyógyszer (mint bármely más ibuprofén-tartalmú gyógyszer és NSAID) és az az alábbi gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt:

Acetilszalicilsav

Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt.

Egyéb NSAID‑ok, köztük szelektív ciklooxigenáz‑2-gátlók, mert ezek növelhetik a mellékhatások kockázatát (lásd 4.3 pont).

Ez a gyógyszer (mint bármely egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszer) óvatossággal alkalmazandó az alábbi gyógyszerekkel kombinációkban:

klóramfenikol: növeli a klóramfenikol plazmakoncentrációját.

flukloxacillin: Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidosis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

kolesztiramin: a kolesztiramin csökkenti a paracetamol felszívódási sebességét. Ezért ha maximális fájdalomcsillapító hatás szükséges, a kolesztiramin nem vehető be egy órán belül.

metoklopramid és domperidon: a metoklopramid és a domperidon növeli a paracetamol felszívódását. Azonban az egyidejű alkalmazást nem kell kerülni.

warfarin: a warfarin és egyéb kumarinok antikoaguláns hatása fokozódhat a paracetamol hosszan tartó, rendszeres alkalmazásával, ami növeli a vérzés kockázatát; az esetenkénti dózisoknak nincs jelentős hatásuk.

Ez a gyógyszer (mint bármely más ibuprofén-tartalmú gyógyszer és NSAID) óvatossággal adandó az alábbi gyógyszerekkel kombinációban:

antikoagulánsok: az NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. a warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont).

vérnyomáscsökkentők: az NSAID‑ok csökkenthetik ezen gyógyszerek hatásait.

thrombocytaaggregációt gátló gyógyszerek és szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI‑k): fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

acetilszalicilsav: kísérleti adatok utalnak arra, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkenti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

szívglikozidok: az NSAID‑ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR‑t és növelhetik a plazma glikozidszintjét.

ciklosporin: fokozott a nephrotoxicitás kockázata.

kortikoszteroidok: fokozott a gastrointestinalis fekélyképződés, illetve vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

diuretikumok: csökkent diuretikus hatás. A diuretikumok fokozhatják a NSAID‑ok nephrotoxicitásának kockázatát.

lítium: a lítium eliminációja csökken.

metotrexát: a metotrexát eliminációja csökken.

mifepriszton: az NSAID‑ok nem alkalmazhatók a mifepriszton adását követő 8‑12 napig, mivel az NSAID‑ok csökkenthetik a mifepriszton hatását.

kinolon antibiotikumok: állatkísérletekből származó adatok azt mutatják, hogy az NSAID‑ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggő görcsrohamok előfordulásának kockázatát. Az NSAID‑ot és kinolont szedő betegeknél fokozódhat a görcsök kialakulásának a kockázata.

takrolimusz: a nephrotoxicitás kockázata fokozódhat NSAID‑ok és takrolimusz egyidejű alkalmazásakor.

zidovudin: az NSAID‑ok és a zidovudin egyidejű alkalmazása esetén fokozódik a hematológiai toxicitás kockázata. HIV‑pozitív haemophiliásoknál bizonyított, hogy a zidovudin és az ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozza a haemarthrosisok és a haematoma kockázatát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A készítmény terhesség alatti alkalmazásáról nincs tapasztalat.

Az NSAID‑ok humán alkalmazásával összefüggésben beszámoltak veleszületett rendellenességekről, azonban ezek gyakorisága alacsony, és úgy tűnik, hogy nem követnek semmilyen azonosítható mintázatot. Figyelembe véve az NSAID‑ok magzati cardiovascularis rendszerre gyakorolt ismert hatásait (a ductus arteriosus korai beszűkülésének/záródásának kockázata), a készítmény alkalmazása a terhesség utolsó trimeszterében ellenjavallt. Késhet a szülés beindulása, és meghosszabbodhat a vajúdás ideje, továbbá az anyánál és a gyermeknél egyaránt fokozott lehet a vérzéshajlam (lásd 4.3 pont). A terhesség 20. hetétől kezdődően az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT‑et terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet),

vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Az in utero paracetamol‑expozíciónak kitett gyermekek neurológiai fejlődését illetően végzett epidemiológiai vizsgálatok ellentmondó eredményeket adtak.

Következésképpen az Ibuprofen/Paracetamol Alkaloid-INT ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben (az anyánál alkalmazott adag 0,0008%‑a) választódnak ki az anyatejbe. A csecsemőre nézve káros hatások nem ismertek.

A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de ez nem jelent klinikailag jelentős mennyiséget. A rendelkezésre álló publikált adatok szerint a szoptatás nem jelent ellenjavallatot.

Ezért a szoptatást nem szükséges megszakítani, ha a készítménnyel végzett kezelés rövid ideig és az ajánlott dózisban történik.

Termékenység

A női termékenységet illetően lásd 4.4 pont.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az NSAID‑ok bevétele után előfordulhatnak mellékhatások, például szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok. Az ilyen mellékhatásokat észlelő betegek nem vezethetnek gépjárművet, és nem kezelhetnek gépeket.

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A készítménnyel végzett klinikai vizsgálatok nem jeleztek semmilyen egyéb mellékhatást azokon kívül, mint amelyek a paracetamol vagy az ibuprofén önmagukban történő alkalmazásakor előfordulnak.

Az alábbi táblázat felsorolja azokat a mellékhatásokat, amelyek az ibuprofént vagy paracetamolt önmagában, rövid vagy hosszú távon szedő betegek farmakovigilancia adataiból állnak rendelkezésre.

A gyakorisági meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kissé emelkedett kockázatával járhat (lásd 4.4. pont).

2Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Paracetamol

Felnőtteknél 10 g (20 tablettának megfelelő) vagy nagyobb mennyiségű paracetamol bevétele után májkárosodás lehetséges. Öt gramm (amely 10 tablettának felel meg) vagy nagyobb mennyiségű paracetamol bevétele májkárosodáshoz vezethet, ha a betegnél az alábbi kockázati tényezők egyike vagy több is fennáll:

a) folyamatban lévő hosszú távú kezelés karbamazepinnel, fenobarbitállal, fenitoinnal, primidonnal, rifampicinnel, illetve közönséges orbáncfűvel végzett vagy más májenzim‑induktor-kezelés.

b) az ajánlott mennyiséget meghaladó rendszeres alkoholfogyasztás.

c) olyan állapotok, amikor valószínű a glutationdepléció, pl. táplálkozási zavarok, mucoviscidosis, HIV‑fertőzés, éhezés, cachexia.

A túladagolás tünetei

A paracetamol-túladagolás tünetei közé az első 24 órában az alábbiak tartoznak: sápadtság, hányinger, hányás, étvágytalanság és abdominalis fájdalom. A májkárosodás a bevételt követő 12-48 óra múlva mutatható ki, amikor a májfunkciós tesztek értékei kórossá válnak. Glükózanyagcsere-rendellenességek és metabolikus acidosis fordulhatnak elő. Súlyos mérgezés esetén a májelégtelenség encephalopathiához, haemorrhagiához, hypoglykaemiához, agyi oedemához és halálhoz vezethet. Akut tubularis necrosissal járó veseelégtelenség (amelyre erősen utal a vesetáji fájdalom, a haematuria és a proteinuria) alakulhat ki, akár májkárosodás hiányában is. Szívritmuszavarokat és pancreatitist is jelentettek.

A túladagolás kezelése

Paracetamol-túladagolás esetén elengedhetetlen az azonnali kezelés. A markáns korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali ellátásra. A tünetek csak hányingerre és hányásra korlátozódhatnak, és nem feltétlenül tükrözik a túladagolás súlyosságát, illetve a szervkárosodás kockázatát. A kezelést az elfogadott kezelési irányelvek szerint kell végezni.

Ha a túladagolás 1 órán belül történt, mérlegelni kell az aktív szénnel való kezelést. A paracetamol-plazmakoncentrációt a bevételt követően 4 órával vagy később kell mérni (a korábban mért koncentrációértékek megbízhatatlanok).

N‑acetilcisztein-kezelés alkalmazható a paracetamol bevételét követő 24 óráig, de maximális védőhatást a túladagolást követő 8 óráig fejt ki. Az antidotum hatásossága ezen időszakot követően rohamosan csökken.

Szükség esetén a betegnek adható intravénás N‑acetilcisztein az elfogadott adagolási rendnek megfelelően. Ha a hánytatás nem okoz veszélyt, a per os metionin megfelelő alternatíva lehet távoleső területeken, kórházon kívül.

Azokat a betegeket, akik a túladagolástól számított több, mint 24 óra elteltével súlyos veseműködési zavarral jelentkeznek, az elfogadott irányelvek szerint kell kezelni.

Ibuprofén

A túladagolás tünetei

A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű NSAID‑ot vett be, csak hányinger, hányás, gyomortáji fájdalom, illetve ritkábban hasmenés alakul ki. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén lehetséges. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás észlelhető, álmossággal, esetenként izgatottsággal és dezorientációval vagy comával járó tünetekkel. Esetenként görcsök jelentkeznek. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidosis alakulhat ki, és a protrombinidő/INR megnyúlhat, feltehetően a véralvadási faktorok aktivitására gyakorolt hatás miatt. Akut veseelégtelenség és májkárosodás alakulhat ki, amennyiben egyidejűleg dehidráció áll fenn. Az ajánlottnál nagyobb dózisok hosszú távú alkalmazása – vagy a túladagolás – renalis tubularis acidosist és hypokalaemiát okozhat. Asthmás betegeknél előfordulhat az asthma exacerbatiója.

A túladagolás kezelése

Tüneti és szupportív kezelés szükséges, a szabad légutak biztosításával és a szívműködés, illetve az életfunkciók monitorozásával a beteg állapotának stabilizálódásáig. Ha a beteg potenciálisan toxikus mennyiséget vett be, 1 órán belül aktív szén szájon át történő bevitele megfontolandó. Gyakori vagy elhúzódó görcsök esetén intravénás diazepámot vagy lorazepámot kell adni. Asthma esetén bronchodilatatort kell alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Váz- és izomrendszer; gyulladásgátlók és reuma elleni készítmények; nem-szteroidok, propionsav-származékok, ibuprofén kombinációk.

ATC-kód: M01AE51

Az ibuprofén és a paracetamol farmakológiai hatásai a támadáspontban és a hatásmódban különböznek. Ezek a kiegészítő hatásmódok szinergisták is, vagyis a készítmény erősebb fájdalomcsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, mint ami az egyes hatóanyagokkal külön‑külön elérhető.

Az ibuprofén nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID), amelynek a prosztaglandinszintézis-gátlásra gyakorolt hatását a gyulladást vizsgáló hagyományos állatkísérletes modellekben bizonyították. A prosztaglandinok érzékenyebbé teszik a nociceptív afferens idegvégződéseket a mediátorok, pl. a bradikinin iránt. Az ibuprofén fájdalomcsillapító hatása a ciklooxigenáz‑2 (COX‑2) izoenzim perifériás gátlása, és a nociceptív idegvégződések érzékenységének következményes csökkentése révén alakul ki. Az ibuprofén a gyulladásos terület felé irányuló indukált leukocytamigrációt is gátolja. Az ibuprofénnek a gerincvelőben is jelentős hatása van, részben a COX‑gátló hatása révén. Az ibuprofén lázcsillapító hatását a prosztaglandinok centrális gátlása eredményezi a hypothalamusban. Az ibuprofén reverzibilisen gátolja a thrombocytaaggregációt. Embernél az ibuprofén csökkenti a gyulladás okozta fájdalmat, a duzzanatot és a lázat.

Kísérletes adatok utalnak arra, hogy egyidejű alkalmazás esetén az ibuprofén kompetitív módon gátolja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációt gátló hatását. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyag‑leadású acetilszalicilsav-dózis (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve annak bevétele után 30 percen belül egyszeri dózisként (400 mg) ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxánképződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetekre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkenti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

A paracetamol pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert, azonban jelentős bizonyítékok támasztják alá a centrális fájdalomcsillapító hatás hipotézisét. Különböző biokémiai vizsgálatok eredményei a centrális COX‑aktivitás gátlására utalnak. A paracetamol serkentheti a leszálló 5‑hidroxi‑triptamin- (szerotonin-) idegpályák aktivitását is, amelyek gátolják a nociceptív jelátvitelt a gerincvelőben. Vizsgálatok igazolták, hogy a paracetamol nagyon gyenge gátlója a perifériás COX‑1 és COX‑2 izoenzimnek.

Az ibuprofén és a paracetamol klinikai hatásosságát fejfájás, fogfájás, dysmennorrhea és láz esetében igazolták, továbbá bizonyították a hatásosságot náthához és influenzához társuló fájdalom és láz esetében betegeknél, valamint torokfájás, izomfájdalom, lágyszöveti sérülés és hátfájás esetén fájdalommodellekben.

Ez a gyógyszer különösen alkalmas olyan fájdalmak csökkentésére, amelyek erősebb fájdalomcsillapító hatást igényelnek, mint a 400 mg ibuprofén vagy az 1000 mg paracetamol önmagában történő alkalmazása, vagy gyorsabb fájdalomcsillapító hatás szükséges, mint amit az ibuprofén biztosít.

Klinikai hatásosság

A 2 tabletta bevételét követő klinikai adatok összefoglalása

A kombinációval randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokat végeztek, akut posztoperatív fogászati fájdalommodell alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok az alábbiakat mutatták:

A gyógyszer hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol (p <0,0001) és a 400 mg ibuprofén (p <0,05), ami klinikailag és statisztikailag is szignifikáns.

A gyógyszer hatása gyorsan jelentkezik, az „igazolt fájdalomcsillapító hatás” elérésének medián ideje 18,3 perc. A hatáskezdet szignifikánsan gyorsabb volt, mint a 400 mg ibuprofén esetében megfigyelt érték (23,8 perc, p = 0,0015). A gyógyszer esetében az „erősebb fájdalomcsillapító hatás” elérésének medián időtartama 44,6 perc volt, ami szignifikánsan rövidebb, mint a 400 mg iburprofén esetében (70,5 perc, p <0,0001).

A fájdalomcsillapító hatás időtartama ennél a készítménynél szignifikánsan hosszabb (9,1 óra) volt, mint az 500 mg paracetamol (4 óra), illetve az 1000 mg paracetamol (5 óra) esetén.

A készítmény vizsgálati alanyok általi összértékelése magas elégedettségi szintet mutatott, a válaszadók 93,2%‑a értékelte a készítményt „jónak”, „nagyon jónak” vagy „kiválónak” a fájdalomcsillapítás elérése tekintetében. A fix kombinációjú készítmény szignifikánsan jobb eredményeket mutatott, mint az 1000 mg paracetamol (p <0,001).

Krónikus térdfájdalom kezelésére egy randomizált, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálatot végeztek. A vizsgálat a következőket igazolta:

A gyógyszer az 1000 mg paracetamolnál hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít az alkalmazott rövid távú kezelés (p <0,0001), illetve hosszú távú kezelés (p <0,01) esetén.

A készítmény vizsgálati alanyok általi összértékelése magas elégedettségi szintet mutatott, a válaszadók 60,2%‑a értékelte a készítményt „jónak” vagy „kiválónak” a térdfájdalom hosszú távú kezelésében. A készítmény szignifikánsan jobb eredményeket mutatott, mint az 1000 mg paracetamol (p <0,001).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Ibuprofén

Felszívódás

Az ibuprofén jól felszívódik a gastrointestinalis rendszerből. Éhgyomorra történtő bevételt követően a készítményből származó ibuprofén plazmaszintje az 5. perctől mutatható ki, és 1-2 óra múlva éri el csúcskoncentrációját a plazmában. Étellel együtt történő bevétel esetén az ibuprofén csúcskoncentrációja a plazmában alacsonyabb és később alakul ki (a késés medián időtartama 25 perc), de a felszívódás mértéke összességében azonos.

Eloszlás

Az ibuprofén nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez. Az ibuprofén diffúzióval jut be a synovialis folyadékba.

Biotranszformáció

Az ibuprofén a májban metabolizálódik két fő metabolittá, és elsősorban a vesén keresztül ürül – vagy változatlan formában vagy konjugátumokként, elhanyagolható mennyiségű változatlan formájú ibuprofénnel együtt.

Elimináció

A vesén át történő kiürülés gyors és teljes mértékű. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra.

Korlátozott számú vizsgálatban az ibuprofén nagyon alacsony koncentrációban jelent meg az anyatejben.

Időseknél az ibuprofén farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket.

Paracetamol

Felszívódás

A paracetamol azonnal felszívódik a gastrointestinalis rendszerből.

Eloszlás

A plazmafehérje‑kötődés a szokásos terápiás koncentrációk mellett elhanyagolható, bár ez dózisfüggő. Éhgyomorra történtő bevételt követően a készítményből származó paracetamol plazmaszintje az 5. perctől mutatható ki, és 0,5-0,67 óra múlva éri el csúcskoncentrációját a plazmában. Amennyiben a készítményt étellel együtt veszik be, a paracetamol csúcskoncentrációja a plazmában alacsonyabb, és később alakul ki (a késés mediánja 55 perc), de a felszívódás mértéke összességében azonos.

Biotranszformáció

A paracetamol a májban metabolizálódik.

Egy minor hidroxilezett metabolit – amelyet a májban lévő, kevert funkciójú oxidázok nagyon kis mennyiségben termelnek, és amelyet a máj glutation-konjugáció révén detoxifikál – paracetamol- túladagolást követően felhalmozódhat és májkárosodást okozhat.

Időseknél a paracetamol farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket.

Elimináció

A paracetamol a vizelettel ürül főként glükuronid‑ és szulfátkonjugátumok formájában, kb. 10% glutation‑konjugátum keletkezése mellett. Kevesebb mint 5% ürül változatlan paracetamolként. Az eliminációs felezési idő kb. 3 óra.

Ha ez a gyógyszer kerül bevételre, az ibuprofén és a paracetamol biohasznosulása és farmakokinetikai profilja nem módosul ahhoz képest, mint amikor egyidejűleg kerül sor a bevételükre egyszeri vagy ismételt dózisok formájában.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ibuprofén és a paracetamol toxikológiai biztonságossági profilját állatkísérletek, valamint kiterjedt humán klinikai tapasztalatok alapján határozták meg. Nincsenek a gyógyszert rendelő orvos számára releváns új preklinikai adatok azokon kívül, amelyek ebben az alkalmazási előírásban szerepelnek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

kukoricakeményítő

povidon K‑30 (E1201)

kroszkarmellóz‑nátrium (E468)

mikrokristályos cellulóz (E460)

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid (E551)

glicerin‑dibehenát (E471)

Filmbevonat

Opadry White

részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol)

talkum

titán‑dioxid (E171)

glicerin‑monokaprilokaprinát

nátrium‑lauril-szulfát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

Csomagolás típusa és kiszerelése

A filmtabletták buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

Buborékcsomagolás: Fehér színű PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

vagy

fehér színű, gyermekbiztos, poliészter réteggel megerősített kinyomható PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás.

1 db buborékcsomagolást (10 db tabletta) vagy 2 db buborékcsomagolást (20 db tabletta) és betegtájékoztatót tartalmazó doboz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Alkaloid-INT d.o.o.

Šlandrova ulica 4

1231 Ljubljana-Črnuče,

Szlovénia

Tel.: + 386 1 300 42 90

Fax: + 386 1 300 42 91

email: info@alkaloid.si

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23708/01     10x      fehér színű PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23708/02     10x      fehér színű, gyermekbiztos, poliészter réteggel megerősített kinyomható PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23708/03     20x      fehér színű PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23708/04     20x      fehér színű, gyermekbiztos, poliészter réteggel megerősített kinyomható PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. július 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. március 11.