Ibuprofen/Paracetamol Sandoz 200 mg/500 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ibuprofen/Paracetamol Sandoz 200 mg/500 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mg ibuprofént és 500 mg paracetamolt tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta (tabletta).

Fehér vagy csaknem fehér, ovális, 19,7 mm × 9,2 mm méretű filmtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe és közepesen súlyos fájdalmak rövid távú, tüneti kezelésére.

Az Ibuprofen/Paracetamol Sandoz különösen alkalmas olyan fájdalom kezelésére, amelyet nem enyhített az önmagában alkalmazott ibuprofén vagy paracetamol.

Az Ibuprofen/Paracetamol Sandoz 18 éves vagy idősebb felnőttek számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Kizárólag rövid távú (3 napnál nem hosszabb ideig tartó) alkalmazásra.

A betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy rosszabbodnak, vagy ha a gyógyszer alkalmazására 3 napnál hosszabb ideig van szükség. Ez a gyógyszer kizárólag rövid távú alkalmazásra szolgál, használata nem javasolt 3 napot meghaladó ideig.

A mellékhatások minimalizálhatók, ha a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Felnőttek: Legfeljebb naponta háromszor egy tabletta. Az egyes dózisok bevétele között legalább hat órának kell eltelnie.

Ha az egy tablettás egyszeri adagok nem kontrollálják a tüneteket, legfeljebb naponta háromszor két tablettát lehet bevenni. Az adagok bevétele között legalább hat órának kell eltelnie.

A maximális dózis hat tabletta (1200 mg ibuprofén, 3000 mg paracetamol) bármely 24 órás időszakban.

Idősek

Nincs szükség különleges dózismódosításra (lásd 4.4 pont).

Időseknél magasabb a kockázata annak, hogy a mellékhatások súlyos következményekkel járnak. Ha egy NSAID alkalmazását szükségesnek tartják, akkor a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. A NSAID‑kezelés alatt a beteget gastrointestinalis vérzés tekintetében rendszeresen ellenőrizni kell.

Gyermekek és serdülők

Nem alkalmazható 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.

Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén (glomeruláris filtrációs ráta 10‑50 ml/perc), az egyszeri dózis nem haladhatja meg az 500 mg paracetamolt (egy tabletta) és az egyszeri dózisok között legalább hat órának kell eltelnie. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan lásd a 4.3 pontot).

Májkárosodás

Károsodott májműködésű vagy Gilbert szindrómában szenvedő betegeknél csökkenteni kell a dózist vagy meg kell hosszabbítani a dózisok bevétele közötti intervallumot. A napi dózis nem lehet több, mint 2 g paracetamol (4 tabletta). Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan lásd a 4.3 pontot).

A napi dózis a következő klinikai helyzetekben sem lehet több mint 2 g paracetamol/nap (4 tabletta):

50 kg alatti testtömegű felnőtteknél;

krónikus alkoholizmusban;

dehidráció fennállásakor;

krónikus alultápláltságban.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát/tablettákat vízzel kell bevenni.

A mellékhatások minimalizálása érdekében az Ibuprofen/Paracetamol Sandozt étkezés közben kell bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A gyógyszer ellenjavallt:

a hatóanyagokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében acetilszalicilsavval vagy egyéb nem‑szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-okkal) összefüggő túlérzékenységi reakciók szerepelnek (pl. bronchospasmus, angioedema, asthma, rhinitis vagy urticaria);

aktív vagy a kórtörténetben szereplő rekurrens peptikus fekély/haemorrhagia (igazolt fekélyképződés vagy vérzés két vagy több, időben különálló epizódja) esetén;

azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetben előző NSAID‑terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy fekélyesedés/perforatio szerepel.

cerebrovascularis vagy más aktív vérzésben szenvedő betegeknél.

súlyos májkárosodásban, súlyos vesekárosodásban vagy súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV. osztály) szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont);

nem tisztázott eredetű hematopoieticus betegségben szenvedő betegek esetében;

nagyfokú dehidrációban szenvedő betegeknél (amit hányás, hasmenés vagy nem megfelelő folyadékbevitel okoz);

egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén – fokozódik a súlyos mellékhatások kockázata (lásd 4.5 pont);

a terhesség utolsó trimeszterében a magzati ductus arteriosus esetlegesen pulmonális hypertoniával társuló idő előtti elzáródásának kockázata miatt (lásd 4.6 pont);

18 éves kor alatti gyermekeknél és serdülőknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Ibuprofén

A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont és a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok alább).

Ez a gyógyszer kizárólag rövid távú alkalmazásra szolgál, használata nem javasolt 3 napot meghaladó ideig.

A NSAID-okkal egyidejű alkalmazás - beleértve a ciklooxigenáz-2 specifikus inhibitorokat – növeli a mellékhatások kockázatát (lásd 4.5 pont), ezért kerülendő.

Idősek

Az időseknél fokozottabb a NSAID-okra jelentkező mellékhatások kockázata, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és a perforatióra, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont).

Óvatosság szükséges bizonyos állapotokban:

a porfirin metabolizmus veleszületett rendellenességében (pl. akut, intermittens porphyria);

dehidrációban;

közvetlenül egy jelentős műtéti beavatkozás után.

Nagyon ritkán súlyos, akut túlérzékenységi reakciókat (például anafilaxiás sokk) figyeltek meg. Az ibuprofén bevétele/az ibuprofén‑terápia alkalmazása után jelentkező túlérzékenységi reakció első jeleire le kell állítani a terápiát. A tüneteknek megfelelő, szükséges orvosi intézkedéseket megfelelő szakszemélyzetnek kell megtennie.

Azon betegeknél, akik asztmában, szezonális, allergiás rhinitisben, orrnyálkahártya‑duzzanatban (vagyis orrpolipban), krónikus obstruktív tüdőbetegségben vagy a légutak krónikus fertőzésében szenvednek (különösen, ha az allergiás rhinitis‑szerű tünetekkel jár), továbbá akiknél a NSAID‑ok olyan reakciókat váltanak ki, mint az asthma exacerbatiója (úgynevezett analgetikum intolerancia/analgetikum asthma), gyakrabban fordul elő Quincke oedema vagy urticaria, mint más betegek esetében. Az ilyen betegeknél különleges elővigyázatosság ajánlott (készenlét sürgősségi beavatkozásra). Ez azokra a betegekre is vonatkozik, akik allergiások más vegyületekre, ami pl. bőrreakciók, pruritus vagy urticaria formájában jelentkezik.

Alkohol egyidejű fogyasztásakor a hatóanyaggal összefüggő, elsősorban a gastrointestinalis traktust, illetve a központi idegrendszert érintő nemkívánatos hatások a NSAID‑ok alkalmazásával felerősödhetnek.

Légzőszervi betegségek

A beszámolók szerint a NSAID‑ok bronchospasmust váltottak ki azoknál a betegeknél, akik asthma bronchialéban vagy az allergiás betegségben szenvednek, vagy kórtörténetükben ilyen betegség szerepel.

Cardiovascularis, vese- és májkárosodások

A NSAID‑ok alkalmazása a prosztaglandin‑képződés dózisfüggő csökkenését eredményezheti, és vesekárosodást okozhat. Az ilyen reakció legnagyobb kockázatának kitett betegek azok, akik vesekárosodásban, szívkárosodásban, májműködési rendellenességben szenvednek, vizelethajtókat szednek, továbbá az idősek. Ezen betegeknél rendszeresen kell monitorozni a vesefunkciót (lásd 4.3 pont).

A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos veseelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében hypertonia és/vagy enyhe, illetve közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, megfelelő monitorozás és tanácsadás szükséges, mert a NSAID‑kezeléssel összefüggésben folyadékretenciót és oedemát jelentettek.

A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen nagy (2400 mg/nap) dózisokban - összefügghet az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű növekedésével. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az alacsony dózisú (pl. ≤ 1200 mg/nap) ibuprofén összefügg az artériás thromboticus események kockázatának növekedésével.

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ibuprofénnel kezelni és kerülni kell a nagy (2400 mg/nap) dózisokat.

Azon betegeknél, akiknél jelen vannak a szív‑ és érrendszeri események kockázati tényezői (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), gondos mérlegelés szükséges a hosszú távú kezelés megkezdése előtt, különösen, ha nagy ibuprofén dózisok (2400 mg/nap) szükségesek.

Gastrointestinalis vérzés, fekélyesedés és perforáció

Gastrointestinalis (GI) vérzésről, fekélyesedésről és perforációról esetenként halálos kimenetellel, minden NSAID-dal összefüggésben beszámoltak, amelyek a kezelés bármelyik időpontjában jelentkezhettek, figyelmeztető tünetekkel vagy súlyos GI eseményekkel a kórtörténetben vagy akár ezek nélkül.

A GI vérzés, a fekélyesedés, illetve a perforáció kockázata a növekvő NSAID dózisokkal együtt lesz magasabb az olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében fekély szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd a 4.3 pont), továbbá az időseknél. Ezeknek a betegeknek a kezelést a lehető legalacsonyabb dózisokkal kell elkezdeniük. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell a protektív gyógyszerekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa‑gátlókkal) végzett kombinált kezelést, csakúgy mint azoknál, akik egyidejűleg adott alacsony dózisú acetilszalicilsav‑kezelést vagy más olyan gyógyszereket igényelnek, amelyek fokozzák a gastrointestinalis kockázatot (lásd lentebb, illetve a 4.5 pont).

A kórtörténetben GI toxicitással rendelkező betegeknek és az időseknek bármilyen szokatlan hasi tünet (különösen a GI vérzés) előfordulását jelenteniük kell, főként a kezelés kezdeti szakaszaiban.

Kellő elővigyázatosság ajánlott azon betegek számára, akik olyan egyidejű gyógyszereket kapnak, amelyek fokozhatják a fekélyesedés vagy a vérzés kockázatát, ilyenek pl. az orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok, úgymint warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók, illetve thromobocytaaggregáció‑gátlók, pl. acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Ha GI vérzés vagy fekélyesedés fordul elő ibuprofén‑tartalmú gyógyszereket szedő betegeknél, a kezelést abba kell hagyni.

A NSAID‑okat megfelelő elővigyázatossággal kell adni olyan betegeknek, akiknél a kórtörténetben GI betegség (colitis ulcerosa, Crohn‑betegség) szerepel, mert ezek a kórállapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont).

SLE és kevert kötőszöveti betegség

A szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél nagyobb lehet az asepticus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont).

Súlyos bőrreakciók

Nagyon ritkán súlyos, esetenként fatális kimenetelű bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens−Johnson-szindrómát és epidermalis necrolysist jelentettek NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegeknél az ilyen reakciók kockázata a kezelés legelején a legnagyobb, a betegek többségénél a reakció a kezelés első hónapjában kezdődik. Az ibuprofén‑tartalmú gyógyszerekkel összefüggésben jelentettek akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP). A gyógyszer alkalmazását a súlyos bőrreakciók, pl. bőrkiütések, nyálkahártya károsodások vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének vagy tünetének első megjelenésekor abba kell hagyni.

Kivételes esetekben a varicella lehet a súlyos bőr‑ és lágyrészfertőzés szövődmények okozója. Mindeddig nem zárható ki, hogy a NSAID‑ok hozzájárulnak ezen fertőzések súlyosbodásához. Ennek megfelelően varicella fertőzésben az ibuprofén alkalmazását kerülni kell.

A női termékenység károsodása

Lásd 4.6 pont.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Az ibuprofén elfedheti a fertőzés tüneteit, ami késleltetheti a megfelelő kezelés megkezdését és ezáltal súlyosabb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt közösségben szerzett bakteriális tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az ibuprofént fertőzés miatti láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Véralvadási zavarok

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a vérlemezke-funkciót (thrombocytaaggregáció). A véralvadási zavarokban szenvedő betegeket ezért szoros monitorozás alatt kell tartani.

Túlzott gyógyszerhasználat okozta fejfájás

Bármilyen típusú fejfájás elleni fájdalomcsillapító hosszú ideig tartó alkalmazása súlyosbíthatja magát a fejfájást. Ha a beteg ezt tapasztalja vagy felmerül ennek a gyanúja, orvosi segítséget kel kérnie, és a kezelést le kell állítani. Túlzott gyógyszerhasználat okozta fejfájás diagnózisát kell feltételezni olyan betegeknél, akik gyakori vagy mindennapos fejfájásban szenvednek a fejfájás elleni gyógyszerek rendszeres szedése ellenére (vagy éppen azok miatt).

Egyéb megjegyzések

Általánosságban a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen számos fájdalomcsillapító hatóanyag kombinációjaként a veseelégtelenség kockázatával (analgetikum nephropathia) járó tartós vesekárosodáshoz vezethet. Ez a kockázat fokozódhat sóvesztéssel és dehidrációval összefüggő fizikális stressz mellett. Ennek megfelelően ez kerülendő.

Paracetamol

Óvatosság ajánlott, ha a paracetamolt az alábbi betegségekben szenvedő betegek kapják:

vesekárosodás;

májkárosodás;

Gilbert szindróma;

akut hepatitis;

glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz hiány;

haemolyticus anaemia;

alkoholfüggőség/krónikus alkoholizmus;

krónikus alultápláltság, alacsony testtömeg‑index, anorexia;

dehidráció;

a májműködést befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

Túladagolás esetén fennáll a súlyos májkárosodás kockázata. A paracetamol túladagolás kockázata fokozott a nem cirrhotikus alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. Túladagolás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni a késői, súlyos májkárosodás kockázata miatt, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát. Krónikus alkoholizmusban kellő elővigyázatosság ajánlott (lásd még 4.2 pont). A paracetamollal végzett kezelés alatt nem szabad alkoholt fogyasztani.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne szedjenek egyidejűleg más, paracetamolt tartalmazó készítményeket, mert túladagolás esetén fennáll a súlyos májkárosodás kockázata (lásd 4.3 és 4.9 pont).

A maximális napi paracetamol dózist többszörösen meghaladó adag egyszeri bevétele súlyosan károsíthatja a májat. Ilyen esetekben nem következik be eszméletvesztés. Ugyanakkor túladagolás esetén azonnal orvosi segítséget kell kérni a késői, súlyos, irreverzíbilis májkárosodás kockázata miatt, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát (lásd 4.9 pont).

A meglévő májbetegségek növelhetik a paracetamol okozta májkárosodás kockázatát. A betegeknek, akiknél már előfordult máj‑vagy vesefunkció károsodás orvos tanácsát kell kérniük, mielőtt ezt a gyógyszert alkalmazzák.

Dóziscsökkentés javasolt olyan betegeknél, akiknél a májfunkció romlására utaló jelek mutatkoznak. Súlyos májelégtelenség kialakulásakor a kezelést le kell állítani (lásd 4.3 pont).

Glutationhiányban szenvedő betegeknél a paracetamol alkalmazása növelheti a metabolikus acidózis kockázatát (lásd 4.9 pont).

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, sepsis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5-oxoprolinszintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.

Lehetséges kölcsönhatások laboratóriumi vizsgálatokkal

A paracetamol bevétele befolyásolhatja a húgysav foszfor‑volfrámsavval, valamint a vércukor glükóz‑oxidáz‑peroxidázzal történő meghatározását.

Vizeletvizsgálatok

Terápiás dózisokban a paracetamol befolyásolhatja az 5-hidroxi-indolecetsav (5HIAA) meghatározását, hamis pozitív eredményt adva. A hamis meghatározás kiküszöbölhető, ha a vizeletminta begyűjtése előtti órákban, illetve a minta levétele alatt a beteg nem vesz be paracetamolt.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ez a gyógyszer (mint bármely egyéb paracetamol‑tartalmú gyógyszer) a súlyos mellékhatások fokozott kockázata miatt ellenjavallt más paracetamolt tartalmazó készítményekkel kombinációban (lásd 4.3 pont).

Orvos utasítása nélkül ez a gyógyszer nem szedhető együtt ibuprofént, acetilszalicilsavat, szalicilátokat vagy bármilyen más gyulladáscsökkentőt (NSAID‑ot) tartalmazó gyógyszerrel, mivel ilyen esetben fokozott lehet a mellékhatások jelentkezésének kockázata.

Ez a gyógyszer (mint bármely más ibuprofén-tartalmú gyógyszer és NSAID) óvatosan adandó az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban:

antikoagulánsok: a NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatásait (lásd 4.4 pont);

vérnyomáscsökkentők (ACE‑gátlók, béta‑blokkolók és angiotenzin II antagonisták), illetve diuretikumok: a NSAID‑ok csökkenthetik ezen gyógyszerek hatásait. Néhány vesekárosodásban szenvedő betegnél (pl. dehidrált beteg vagy vesekárosodásban szenvedő idős beteg) ACE‑gátlók, béta‑blokkolók vagy az angiotenzin II antagonisták és a ciklooxigenáz enzimet gátló gyógyszerek együttadása a vesefunkció további romlását eredményezheti, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely rendszerint reverzíbilis. Ezért az ilyen kombinációt óvatosan kell adni, különösen időseknek. A betegeket megfelelően kell hidrálni és figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására az egyidejű kezelés megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. A diuretikumok fokozhatják a NSAID-ok nephrotoxicitását.

Ibuprofén és káliummegtakarító diuretikumok egyidejű alkalmazása hyperkalaemiához vezethet (a szérum káliumszint ellenőrzése javasolt).

thrombocytaaggregációt gátló gyógyszerek és szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI-k): fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont);

acetilszalicilsav: ibuprofén és acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások fokozódásának lehetősége miatt. Kísérletes adatok arra utalnak, hogy egyidejű alkalmazás esetén az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra gyakorolt hatását. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetekre történő extrapolációjával kapcsolatban, nem zárható ki az, hogy az ibuprofén rendszeres, tartós alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav cardioprotektív hatását. Az alkalmankénti ibuprofén használat kapcsán semmilyen klinikailag releváns hatást nem tekintenek valószínűnek (lásd 5.1 pont).

szívglikozidok: a NSAID‑ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR‑t és növelhetik a plazma glikozidszintet. Ibuprofén és digoxin együttes alkalmazása növelheti a szérum digoxinszintjét. A szérum digoxinszintjét megfelelő alkalmazás mellett általában nem szükséges ellenőrizni (maximum 3 napot meghaladó használat esetén).

kolesztiramin: ibuprofén és kolesztiramin egyidejű alkalmazása csökkentheti az ibuprofén felszívódását a gastrointestinalis traktusból. Ennek klinikai jelentősége azonban nem ismert.

ciklosporin: fokozott a nephrotoxicitás kockázata;

kortikoszteroidok: nő a gastrointestinalis fekélyesedés vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

diuretikumok: csökkent vizelethajtó hatás. A diuretikumok fokozhatják a NSAID‑ok nephrotoxicitásának kockázatát.

lítium: a lítium eliminációja csökken. A szérum lítiumszintjét megfelelő alkalmazás mellett általában nem kell ellenőrizni (maximum 3 napot meghaladó használat esetén).

metotrexát: bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy megnövekedhet a metotrexát plazmaszintje. A metotrexát alkalmazása előtt vagy után 24 órán belül adott ibuprofén a metotrexát emelkedett koncentrációjához és megnövekedett toxikus hatásához vezethet.

mifepriszton: a mifepriszton alkalmazását követően 8‑12 napig nem alkalmazhatók NSAID‑ok, mivel a NSAID‑ok csökkenthetik a mifepriszton hatását;

fenitoin: ibuprofén és fenitoin együttes alkalmazása megnövelheti a szérum fenitoinszintjét. A szérum fenitoinszintjét megfelelő alkalmazás mellett általában nem kell ellenőrizni (maximum 3 napot meghaladó használat esetén).

kinolon antibiotikumok: állatkísérletes adatok jelzik, hogy a NSAID‑ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggő convulsiók kockázatát. A NSAID‑okat és kinolonokat szedő betegeknél fokozódhat a convulsiók kialakulásának a kockázata.

szulfonilureák: klinikai vizsgálatok interakciókat mutattak ki a NSAID‑ok és az antidiabetikumok (szulfonilureák) között. Ritka esetekben hypoglykaemiát jelentettek azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg kaptak szulfonilureát és ibuprofént. Együttes szedés esetén elővigyázatosságból a vércukor értékek ellenőrzése ajánlott.

takrolimusz: a nephrotoxicitás kockázata nőhet, ha NSAID‑okat adnak egyidejűleg takrolimusszal;

zidovudin: NSAID‑ok és zidovudin egyidejű alkalmazása esetén fokozódik a hematológiai toxicitás kockázata. HIV (+) haemophiliásoknál bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a zidovudin és ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozza a haemarthrosisok és a haematoma kockázatát.

aminoglikozidok: a NSAID‑ok csökkenthetik az aminoglokozidok kiválasztását;

probenecid és szulfinpirazon: a probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik az ibuprofén kiválasztását;

CYP2C9‑inhibitorok: ibuprofén és CYP2C9‑inhibitorok egyidejű alkalmazása megnövelheti az ibuprofén (CYP2C9 szubsztrát) expozíciót. Egy, vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9‑inhibitorok) végzett vizsgálatban megközelítőleg 80‑100%‑kal emelkedett (S)-(+)-ibuprofén expozíciót mutattak ki. Megfontolandó az ibuprofén dózis csökkentése, ha a gyógyszert CYP2C9‑inhibitorokkal együtt alkalmazzák, különösen akkor, amikor a nagy dózisú ibuprofént vorikonazollal vagy flukonazollal adják együtt.

gyógynövény kivonatok: a Ginkgo biloba növelheti a vérzés kockázatát, ha NSAID‑okkal adják együtt.

Ez a gyógyszer (mint bármely egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszer) óvatosan alkalmazandó az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban:

klóramfenikol: növeli a klóramfenikol plazmakoncentrációját;

kolesztiramin: a paracetamol felszívódásának sebességét a kolesztiramin csökkenti. Ezért a kolesztiramin nem vehető be egy órán belül, ha maximális fájdalomcsillapító hatás szükséges.

a gyomor kiürülését gyorsító hatóanyagok, pl. metoklopramid és domperidon: a paracetamol felszívódása fokozott mértékű.

a gyomor kiürülését lassító hatóanyagok: a paracetamol felszívódását csökkenthetik a gyomor kiürülését lassító hatóanyagok, pl. a propantelin, antikolinerg tulajdonságokkal rendelkező antidepresszánsok és narkotikus analgetikumok.

warfarin/antikoagulánsok: a warfarin és egyéb kumarinok antikoaguláns hatása fokozódhat a paracetamol hosszú időtartamú, rendszeres alkalmazásával, amely növeli a vérzés kockázatát; az esetenkénti dózisoknak nincs jelentős hatásuk.

zidovudin: növekszik a neutropenia előfordulási gyakorisága. Ezért paracetamolt és zidovudint kizárólag orvosi javaslatra lehet együtt adni.

probenecid: a paracetamol glükuronsavval végbemenő konjugációja gátolt, ami a paracetamol clearance mintegy 50%-os csökkenéséhez vezet. Az egyidejűleg probenecidet is szedő betegeknél megfontolandó a paracetamol dózisának csökkentése.

hepatotoxikus vegyületek (lásd 4.4 pont) vagy a máj mikroszómális enzimeket indukáló gyógyszerek (lásd 4.9 pont): A paracetamol hepatotoxicitását fokozhatják az olyan, egyidejűleg adott májra ható gyógyszerek, mint a barbiturátok, triciklikus antidepresszánsok, valamint az alkohol.

súlyos hepatotoxicitásról számoltak be a paracetamol terápiás adagjai mellett vagy közepesen súlyos paracetamol túladagolásban azoknál a betegeknél, akik tuberculosis kezelésére önmagában vagy más gyógyszerekkel együtt adott izoniazidot kaptak.

Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az iburofén/paracetamol 200 mg/500 mg tartalmú filmtabletták humán terhesség alatti alkalmazásáról nincs tapasztalat.

Az ibuprofén-tartalom miatt

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryo/foetus fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak a prosztaglandinszintézis‑gátló terhesség korai szakaszában történő alkalmazása után. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%‑ról kb. 1,5%‑ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat a dózis és a kezelés időtartamának emelkedésével fokozódik. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis‑gátló alkalmazása emelkedett pre‑ és postimplantációs veszteséget, valamint embryo‑foetalis toxicitást eredményezett. Ezen felül a különböző malformatiók (köztük a cardiovascularis malformatiók) előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették olyan állatokban, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandinszintézis‑gátlót adtak.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohidramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimesztere alatt csak akkor adható ibuprofén, ha az egyértelműen szükséges. Ha gyermeket vállaló vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő szed ibuprofént, a dózisnak a lehető legalacsonyabbnak a kezelés időtartamának pedig a lehető legrövidebbnek kell lennie.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet);

vesekárosodás (lásd fent);

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

a vérzési idő esetleges megnyúlása, egy aggregáció‑gátló hatás, amely még nagyon alacsony dózisoknál is előfordul;

a méhösszehúzódások gátlása, amely a vajúdás késését vagy elhúzódását eredményezi.

Következésképpen az Ibuprofen/Paracetamol Sandoz ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).

A paracetamol-tartalom miatt

Terhes nőkkel kapcsolatos nagymennyiségű adat nem utal sem malformatiót okozó hatásra, sem magzati/újszülöttkori toxicitásra. A méhben paracetamol expozíciónak kitett gyermekek neurológiai fejlődését vizsgáló epidemiológiai vizsgálatok nem vezettek egyértelmű következtetésekre. Ha klinikailag szükséges, a paracetamol alkalmazható a terhesség során, azonban a lehető legkisebb dózist kell adni a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb gyakorisággal.

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben bejuthatnak az anyatejbe (az anyai dózis 0,0008%-a). Mivel a mai napig nem ismert az ibuprofén csecsemőkre gyakorolt káros hatása, általában nem szükséges a szoptatás megszakítása az ibuprofén ajánlott dózisaival végzett, rövid távú kezelés alatt.

Orális alkalmazást követően a paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, klinikailag nem jelentős mennyiségben. A rendelkezésre álló publikált adatok szerint a szoptatás nem ellenjavallt.

Következésképpen a paracetamol az ajánlott adagolásban alkalmazható a szoptatás során.

Termékenység

Korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek károsíthatják a női termékenységet az ovulációra gyakorolt hatásuk révén, ezért nem javasolt azoknak a nőknek, akik terhességet terveznek. Ez a hatás reverzíbilis kezelés abbahagyását követően. Azoknál a nőknél, akiknek nehézséget okoz a teherbeesés, és meddőségi kivizsgáláson vesznek részt, a gyógyszer megvonását fontolóra kell venni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Ibuprofen/Paracetamol Sandoz nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mellékhatások, mint pl. szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok előfordulhatnak a NSAID‑ok bevétele után. Az ilyen mellékhatásokat észlelő betegek nem vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az ibuprofén/paracetamollal végzett klinikai vizsgálatok nem mutattak egyéb mellékhatásokat, mint amelyek a paracetamol vagy az ibuprofén monoterápiában történő alkalmazásakor is előfordulnak.

Az alábbi mellékhatások esetében figyelembe kell venni, hogy ezek túlnyomórészt dózisfüggők és egyénenként változnak.

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis természetűek. Pepticus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés - esetenként végzetes kimenetelű – előfordulhat, elsősorban az időseknél (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, obstipatio, dyspepsia, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis súlyosbodása és Crohn‑betegség (lásd 4.4 pont) előfordulásáról beszámoltak a gyógyszer alkalmazása után. Kevésbé gyakran gastritist figyeltek meg. Elsősorban a gastrointestinalis vérzés kockázata az, ami a dózistartománytól és a kezelés időtartamától függ.

Oedemáról, hypertensióról és szívelégtelenségről beszámoltak a NSAID‑kezeléssel összefüggésben.

A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisokban (naponta 2400 mg), összefüggésbe hozható az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kismértékben fokozott kockázatával (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az önmagában alkalmazott ibuprofénnel vagy önmagában alkalmazott paracetamollal összefüggésbe hozott mellékhatások az alábbi táblázatban kerülnek felsorolásra, szervrendszer és gyakoriság szerinti csoportosításban. A gyakoriságok definíciója: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100, < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000, < 1/100), ritka (≥ 1/10 000, < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Kiválasztott mellékhatások leírása

1Többek között agranulocytosis, anaemia, aplasticus anaemia, haemolyticus anaemia, leukopenia, neutropenia, pancytopenia és thrombocytopenia. Első jelek a láz, torokfájás, felületes szájfekélyek, influenzaszerű tünetek, nagyfokú kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás, valamint orrvérzés.

2Túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Ezek közé tartoznak (a) nem-specifikus allergiás reakciók és anaphylaxis, (b) légzőrendszeri reaktivitás, pl. asthma, asthma súlyosbodása, bronchospasmus vagy dyspnoe, vagy (c) különböző bőrreakciók, pl. pruritus, urticaria, angioedema és ritkábban exfoliativ, valamint bullosus dermatosisok (köztük toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma és erythema multiforme).

3Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.

4A gyógyszer által indukált aszeptikus meningitis patomechanizmusa nem teljesen ismert. Azonban a NSAID‑okkal összefüggő aszeptikus meningitisről rendelkezésre álló adatok túlérzékenységi reakcióra utalnak (a gyógyszer bevételének időbeli egybeesése és a tünetek gyógyszer abbahagyását követő megszűnése miatt). Megjegyzendő, hogy megfigyelték az aszeptikus meningitis egyedi eseteit fennálló autoimmun betegségben (pl. szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben) szenvedő betegeknél az ibuprofénnel történő kezelés során, olyan tünetekkel, mint a tarkómerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz, illetve dezorientáció (lásd 4.4 pont).

5Olykor halálos kimenetelű, különösen időseknél (lásd 4.4 pont).

6Lásd 4.4 pont.

7A paracetamol túladagolva akut májelégtelenséget, májelégtelenséget, májnekrózist és májkárosodást okozhat (lásd 4.9 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Ibuprofén

Gyermekeknél 400 mg/ttkg‑nál nagyobb ibuprofén dózisok bevétele okozhat tüneteket. Felnőtteknél a dózis‑hatás összefüggés kevésbé egyértelmű.

Túladagolás esetén a felezési idő 1,5‑3 óra.

Tünetek

A túladagolás tünetei lehetnek többek között a hányinger, hányás, hasi fájdalom vagy hasmenés. Nystagmus, homályos látás, tinnitus, zavartság, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén előfordulhat. Súlyosabb mérgezésben központi idegrendszeri toxicitás figyelhető meg, ami vertigo, szédülés, álmosság, agitáció, aluszékonyság, dezorientáció, eszméletvesztés vagy kóma formájában jelentkezik. A betegeknél esetenként convulsiók alakulnak ki. Az ajánlottnál nagyobb dózisok tartós alkalmazása vagy a túladagolás renalis tubuláris acidózist és hypokalaemiát okozhat.

Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis alakulhat ki és a protrombin idő/INR megnőhet, feltehetően a keringő véralvadási faktorok hatásával való interferencia miatt. Akut vesekárosodás, májkárosodás, hypothermia, hypotensio, légzésdepresszió és cianózis kialakulhat. Asthmás betegeknél előfordulhat az asthma exacerbatiója.

Kezelés

A kezelés tüneti és támogató, magában foglalja a légutak átjárhatóságának biztosítását és a cardialis, valamint a vitális jelek monitorozását, azok stabilizálódásáig. Ha a beteg a potenciálisan toxikus mennyiség bevételétől számított 1 órán belül jelentkezik, mérlegelhető a per os aktív szén adása. Ha gyakoriak vagy elhúzódóan jelentkeznek, a convulsiókat intravénás diazepámmal vagy lorazepámmal kell kezelni. Asthma esetén hörgőtágítót kell alkalmazni.

Paracetamol

Májkárosodás előfordulhat felnőtteknél olyan esetben, amikor 10 g (20 tablettának megfelelő) vagy több paracetamol bevételére kerül sor. 5 g (amely 10 tablettának felel meg) vagy több paracetamol bevétele májkárosodáshoz vezethet, ha a betegnél az alábbi kockázati tényezők egyike vagy több is fennáll:

hosszú távú kezelés karbamazepinnel, fenobarbitállal, fenitoinnal, primidonnal, rifampicinnel, közönséges orbáncfűvel vagy más májenzim induktorral;

az ajánlott mennyiség feletti rendszeres alkoholfogyasztás;

olyan állapotok, amikor valószínű a glutation depléció, pl. evési rendellenességek, mucoviscidosis, HIV-fertőzöttség, éhezés, cachexia

Tünetek

A paracetamol túladagolás tünetei közé az első 24 órában az alábbiak tartoznak: sápadtság, hányinger, anorexia és hasi fájdalmak. A májkárosodás a bevételt követő 12‑48 óra múlva mutatható ki, amikor a májenzim vizsgálati értékek kórosakká válnak. Glükózanyagcsere rendellenességek és metabolikus acidózis fordulhatnak elő. Súlyos mérgezés esetén a májkárosodás encephalopathiához, haemorrhagiához, hypoglykaemiához, agyi oedemához és halálozáshoz vezethet. Akut tubularis necrosissal járó, akut veseelégtelenség - amelyre erősen utal a lágyékfájdalom, a haematuria és a proteinuria - alakulhat ki, akár májkárosodás nélkül is. Szívritmuszavarokat és pancreatitist jelentettek.

Kezelés

Paracetamol túladagolás esetén nélkülözhetetlen az azonnali kezelés. A jelentős korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali kezelésre. A tünetek csak hányingerre és hányásra korlátozódhatnak és nem feltétlenül tükrözik a túladagolás súlyosságát, illetve a szervkárosodás kockázatát. A kezelést a fennálló kezelési irányelvek szerint kell végezni.

Ha a túladagolás 1 órán belül történt, mérlegelni kell az aktív szénnel való kezelést. A paracetamol plazmakoncentrációt a bevételt követően 4 órával vagy később kell mérni (a korábban mért koncentráció értékek megbízhatatlanok).

N-acetilcisztein‑kezelés alkalmazható a paracetamol bevételét követő legfeljebb 24 óráig, de a maximális védőhatást a bevételt követő lefeljebb 8 óráig fejt ki. Az antidotum hatásossága ezen időszakot követően meredeken csökken.

Szükség esetén a betegnek beadható intravénás N‑acetilcisztein az érvényes adagolási séma alapján. Ha nincs hányás, a per os metionin megfelelő alternatíva lehet távoleső területeken, kórházon kívül.

Azokat a betegeket, akik a bevételtől számított több, mint 24 óra elteltével jelentkeznek súlyos májfunkció elégtelenséggel, a fennálló irányelvek szerint kell kezelni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Paracetamol kombinációk, kivéve a pszicholeptikumokat

ATC kód: N02BE51

Hatásmechanizmus

Az ibuprofén és a paracetamol farmakológiai hatásai különböznek hely és a hatásmód tekintetében. Ezek a kiegészítő hatásmódok szinergisták, amelyek nagyobb fájdalomcsökkentő és lázcsillapító hatást eredményeznek, mint ami az egyes hatóanyagokkal külön-külön elérhető.

Bár a paracetamol analgetikus hatásának pontos helye és mechanizmusa még nem egyértelműen meghatározott, úgy tűnik, hogy a fájdalomcsillapító hatást a fájdalomküszöb megnövelésével éri el. A lehetséges mechanizmusok között szerepelhet a különböző neurotranszmitter‑receptorok, többek között az N‑metil‑D‑aszpartát és P‑anyag által mediált nitrit‑oxid útvonal gátlása.

Az ibuprofén egy propionsav-származék, amely analgetikus, gyulladásgátló és antipiretikus hatással rendelkezik. A gyógyszer NSAID‑ként kifejtett terápiás hatásai a ciklooxigenáz enzimre gyakorolt gátló hatásból erednek, ami a prosztaglandinszintézis csökkenéséhez vezet.

Farmakodinámia

Az ibuprofén lázcsillapító hatását a prosztaglandinok centrális gátlása révén fejti ki, ami a hypothalamusban megy végbe. Az ibuprofén reverzíbilisen gátolja a thrombocytaaggregációt. Emberben az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmat, duzzanatot és a lázat.

Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha a két gyógyszert egyidejűleg adagolják. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban kimutatták, hogy amikor 400 mg ibuprofén egyszeri dózisát adták be azonnali hatóanyagleadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán‑képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav cardioprotektiv hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Az ibuprofén 200 mg/paracetamol 500 mg kombinációs készítmény klinikai hatásosságát akut és krónikus fájdalom vizsgálatokban tanulmányozták.

Egy randomizált, kettős‑vak, kontrollos vizsgálatban 735, posztoperatív fogfájdalomban szenvedő beteget kezeltek ½, 1 vagy 2 tabletta kombinációs készítménnyel vagy paracetamol vagy ibuprofén monoterápiával vagy placebóval.

Az egyszeri dózis hatásosságát a SPRID 0-8 segítségével értékelték (összesített fájdalomcsillapítás és fájdalom intenzitás különbség 0‑8 órán keresztül). Az eredmények arra utalnak, hogy a kombináció egyetlen, 1 tablettás dózisa hatásosabb volt, mint a placebo, az 500 és 1000 mg‑os paracetamol (p < 0,0001) és a 200 mg‑os ibuprofén (p = 0,0001). A fentiekhez hasonlóan a kombináció egyetlen, 2 tablettás dózisa hatásosabb volt, mint a placebo, az 1000 mg‑os paracetamol (p < 0,0001) és a 400 mg‑os ibuprofén (p = 0.0221). A kombinált készítmény egy tablettája hatásosabb volt, mint ½ tabletta (p = 0,0189), de hatásossága nem különbözött jelentős mértékben a kombinációs készítmény 2 tablettájának hatásosságától.

A kombinált készítmény többszöri (legalább 8 órás különbséggel bevett) dózisainak hatásosságát azoknak az eltelt 24 órás periódusoknak a számával mérték, amelyet a beteg kevesebb, mint 1 vagy 1 adag kiegészítő gyógyszerrel (rescue medication) vészelt át (0, 1, 2, 3 periódus), a műtét utáni 72 órában, olyan betegek esetében, akiknek közérzete legalább „jó” kategóriába volt sorolható. Az eredmények arra utalnak, hogy a kombinált készítmény többszöri dózisai (½, 1 és 2 tabletta) hatásosabbak voltak, mint a placebo (összesítve p < 0,0001).

Egy randomizált, kettős‑vak, aktív kontrollos klinikai vizsgálatban 892, krónikus térdfájdalomban szenvedő beteget kezeltek a kombinált készítményből 1 vagy 2 tablettával, vagy 1000 mg paracetamol vagy 400 mg ibuprofén monoterápiával, 13 héten keresztül (naponta háromszori adagolásban).

A rövid távú hatásosságot a fájdalomra vonatkozó WOMAC alskálával értékelték (0‑100 mm VAS) a 10. napon. Az eredmények arra utaltak, hogy a kombinációból két tabletta (nem 1 tabletta) hatásosabb volt, mint 1000 mg paracetamol (-5,3 [-8,5, -2,1]; p = 0,0012), de két tabletta hatása nem különbözött jelentős mértékben a 400 mg ibuprofén hatásától.

A hosszú távú hatásosságot a 13. héten értékelték, mint a betegek elégedettségét a vizsgálati gyógyszerrel (5 pontos Likert skála; 1 = kiváló, 5 = elfogadhatatlan).

Az eredmények arra utalnak, hogy hosszú távon a betegek elégedettebbek voltak a kombinációval (1 és 2 tabletta), összehasonlítva az 1000 mg paracetamollal (sorrendben -0,28 [-0,51, -0,05], p = 0,0152 és -0,43 [-0,66, -0,20], p = 0,0002), de nem voltak elégedettebbek a 400 mg ibuprofénnel való összehasonlításban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Ibuprofén

Felszívódás

Az ibuprofén jól felszívódik a tápcsatornából és jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A paracetamol/ibuprofén 500 mg/200 mg tabletta egyszeri orális dózisának beadása után az össz‑ibuprofén plazma csúcskoncentrációja (Cmax) az üres gyomorra történő bevétel után 75 perccel érhető el. Az össz‑ibuprofénre (R- és S-ibuprofén) vonatkozó átlagos AUC és Cmax értékek sorrendben 61,467 µg×h/ml és 17,537 µg/ml voltak. Amikor a paracetamol/ibuprofén 500 mg/200 mg tablettákat étkezés közben vették be, az S‑ibuprofén plazma csúcskoncentrációja 8,934 µg/ml volt, amit a 80. percben lehetett elérni. Az AUC érték 33,985 µg×h/ml volt.

Biotranszformáció és elimináció

Az ibuprofén a májban metabolizálódik két fő metabolittá, a kiürülés elsősorban a veséken át történik, vagy konjugálatlan formában vagy fő konjugátumokként, elhanyagolható mennyiségű változatlan ibuprofénnel. A vesén át történő kiürülés gyors és teljes mértékű. Az eliminációs felezési idő kb. 2 óra.

Korlátozott számú vizsgálatban az ibuprofén nagyon alacsony koncentrációban jelent meg az anyatejben.

Időseknél az ibuprofén farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket.

Paracetamol

Felszívódás

A paracetamol gyorsan felszívódik a tápcsatornából. A plazmafehérje-kötődés a szokásos terápiás koncentrációk mellett elhanyagolható, bár ez dózisfüggő. A paracetamol/ibuprofén 500 mg/200 mg tablettákból a paracetamol az éhgyomorra történt bevételt követően a 30. percben éri el a maximális plazmakoncentrációt. A paracetamolra vonatkozó átlagos AUC és Cmax értékek sorendben 27,157 µg×h/ml és 8,969 µg/ml voltak. Amikor a paracetamol/ibuprofén 500 mg/200 mg tablettákat étkezés közben vették be, a paracetamol plazma csúcskoncentrációja 5,762 µg/ml volt, ami 1,0 óra múlva alakult ki. Az AUC érték 23,555 µg×óra/ml volt.

Biotranszformáció és elimináció

A paracetamol a májban metabolizálódik és a vizelettel ürül főként glükuronid és szulfát konjugátumok formájában, kb. 10% glutation konjugátum keletkezése mellett. Kevesebb, mint 5% ürül változatlan paracetamolként. Az eliminációs felezési idő kb. 3 óra.

Egy minor hidroxilezett metabolit, amelyet rendszerint nagyon kis mennyiségben állítanak elő a kevert funkciójú oxidázok a májban és a máj glutation konjugáció révén detoxifikálja, paracetamol túladagolást követően felhalmozódhat és májkárosodást okozhat.

A paracetamol farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket időseknél.

Ibuprofén és paracetamol kombinációja

Az ibuprofén és a paracetamol biohasznosulása és farmakokinetikai profilja az ebben a gyógyszerben történő bevételt követően nem módosul ahhoz képest, mint amikor egyidejűleg kerül sor a bevételükre egyszeri vagy ismételt dózisok formájában.

Ezt a gyógyszert olyan technológiával készítették, amelynek eredményeként párhuzamosan szabadul fel belőle az ibuprofén és a paracetamol, így a hatóanyagok kombinált hatást biztosítanak.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ibuprofén és a paracetamol toxikológiai biztonságossági profilját állatkísérletek, valamint kiterjedt humán klinikai tapasztalatok révén határozták meg. Nincsenek a gyógyszert rendelő orvos számára releváns új preklinikai adatok, azokon kívül, amelyek már ismertetésre kerültek ebben az alkalmazási előírásban.

Az ibuprofén környezeti kockázatot jelent a vízi környezet számára (lásd 6.6 pont).

Paracetamol: Reprodukciót és a fejlődést érintő toxicitást értékelő, jelenleg elfogadott standardokat használó hagyományos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

kukoricakeményítő

kroszpovidon (A típusú) (E1202)

vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551)

povidon K-30 (E1201)

hidegen duzzadó kukoricakeményítő

talkum (E553b)

sztearinsav (50)

Filmbevonat

poli(vinil-alkohol) (E1203)

talkum (E553b)

makrogol 3350 (E1521)

titán-dioxid (E171)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Alumínium//PVC/PVDC buborékcsomagolás vagy adagonként perforált Alumínium//PVC/PVDC buborékcsomagolás dobozban.

Buborékcsomagolás kiszerelés: 10, 16, illetve 20 db filmtabletta.

Adagonként perforált buborékcsomagolás kiszerelés: 10×1, 16×1 vagy 20×1 db filmtabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ez a készítmény kockázatot jelent a környezetre (lásd 5.3 pont).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24063/01       10×      Alumínium//PVC/PVDC buborékcsomagolás

OGYI-T-24063/02       10×1    Alumínium//PVC/PVDC adagonként perforált buborékcsomagolás

OGYI-T-24063/03       16×      Alumínium//PVC/PVDC buborékcsomagolás

OGYI-T-24063/04       16×1    Alumínium//PVC/PVDC adagonként perforált buborékcsomagolás

OGYI-T-24063/05       20×      Alumínium//PVC/PVDC buborékcsomagolás

OGYI-T-24063/06       20×1    Alumínium//PVC/PVDC adagonként perforált buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. május 31.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 13.