1. A GYÓGYSZER NEVE
Ibuprofen/Paracetamol STADA 200 mg/500 mg lágy kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
200 mg ibuprofént és 500 mg paracetamolt tartalmaz kapszulánként.
Ismert hatású segédanyagok
16 mg propilénglikolt és 60 mg szorbitot tartalmaz kapszulánként (szorbit-szirup formájában).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Lágy kapszula
Egyik oldalán fehér, átlátszatlan, másik oldalán világos barna átlátszatlan ovális lágy zselatin-kapszula fehér vagy csaknem fehér szuszpenzióval töltve (19,00 ± 1,00 mm hosszú × 11,00 ± 1,00 mm széles).
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Enyhe és közepesen erős fájdalmak átmeneti enyhítésére a következő állapotokban: migrén, fejfájás, hátfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, izomfájdalmak, megfázás és influenza tünetei, torokfájás és láz. Ez a készítmény különösen alkalmas olyan fájdalom esetén, amelyet az ibuprofén vagy a paracetamol önmagában nem enyhített.
Az Ibuprofen/Paracetamol STADA 200 mg/500 mg lágy kapszula (továbbiakban Ibuprofen/Paracetamol STADA) 18 éves vagy idősebb felnőttek számára javallott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek csökkentéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont). A betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, vagy ha a gyógyszer alkalmazására 3 napnál hosszabb ideig van szükség.
Ez a gyógyszer rövid távú alkalmazásra szolgál, és 3 napnál hosszabb ideig történő alkalmazása nem javasolt.
Felnőttek
Egy kapszula, naponta legfeljebb három alkalommal, vízzel bevéve. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie.
Ha az egy kapszulás dózis nem csillapítja a tüneteket, legfeljebb két kapszulát lehet bevenni naponta legfeljebb háromszor. A paracetamol tartalom miatt a 2 kapszulás dózis csak 60 kg vagy annál nagyobb testtömegű betegeknek ajánlott. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie.
A hat kapszula (1200 mg ibuprofén, 3000 mg paracetamol) maximális napi dózist 24 órás időtartamon belül nem szabad túllépni.
Idősek
Nincs szükség különleges dózismódosításra (lásd 4.4 pont).
Időseknél fokozott a mellékhatások súlyos következményeinek kockázata. Ha NSAID alkalmazása szükséges, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Az NSAID‑kezelés alatt a beteget rendszeresen ellenőrizni kell a gastrointestinalis vérzés tekintetében.
Vesekárosodás/májkárosodás
Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban/májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell eljárni. Az adagolást egyénileg kell megállapítani. Ez a gyógyszer ellenjavallt súlyos vesekárosodásban/májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).
Gyermekek és serdülők
Nem alkalmazható 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Az Ibuprofen/Paracetamol STADA‑t egy pohár vízzel kell bevenni.
A mellékhatások minimalizálása érdekében az Ibuprofen/Paracetamol STADA‑t étkezés közben javasolt bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
ibuprofénnel, paracetamollal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,
acetilszalicilsavval vagy más nem-szteroid gyulladásgátlóval (NSAID) összefüggő túlérzékenységi reakciók (pl. bronchospasmus, angioödéma, asztma, nátha vagy csalánkiütés) az anamnézisben,
az anamnézisben szereplő, vagy jelenleg fennálló gyomor-bélrendszeri fekély/perforatio vagy vérzés, beleértve az NSAID‑okkal összefüggő vérzést is (lásd a 4.4 pont),
véralvadási zavar,
súlyos májelégtelenség, súlyos veseelégtelenség vagy súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. stádium) (lásd 4.4 pont),
egyéb NSAID tartalmú készítményekkel való egyidejű alkalmazás esetén – beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2 (COX‑2) gátlókat és a napi 75 mg feletti acetilszalicilsav dózisokat – fokozott a mellékhatások kialakulásának kockázata (lásd 4.5 pont),
egyéb paracetamol tartalmú készítmények egyidejű alkalmazása – fokozott a súlyos mellékhatások kialakulásának kockázata (lásd 4.5 pont),
a terhesség utolsó trimeszterében, a magzati ductus arteriosus esetlegesen pulmonalis hypertoniával társuló idő előtti záródásának kockázata miatt (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Ez a gyógyszer rövid távú alkalmazásra szolgál, és 3 napnál hosszabb ideig történő alkalmazása nem javallott.
Paracetamol
Óvatosság javasolt enyhe vagy közepes fokú vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont). A paracetamol-túladagolás veszélye nagyobb a nem cirrhotikus alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne szedjenek más paracetamol tartalmú készítményeket (lásd 4.3 pont). Túladagolás esetén – még akkor is, ha a beteg jól érzi magát – azonnal orvoshoz kell fordulni a késői, súlyos májkárosodás kockázata miatt (lásd 4.9 pont).
Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, sepsis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5‑oxoprolin-szintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.
Ibuprofén
A nemkívánatos hatások csökkenthetők a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont, és lentebb a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok), valamint a dózis étkezés közben történő bevételével (lásd 4.2 pont).
Idősek
Időseknél gyakrabban jelentkeznek az NSAID‑okra jellemző mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont).
Óvatosság szükséges bizonyos állapotok fennállása esetén:
Légzőrendszeri betegségek
Asthma broncialéban vagy allergiában szenvedő betegeknél, illetve azoknál, akiknek az anamnézisében ilyen betegség szerepel az NSAID‑kezelés által hirtelen kiváltott bronchospasmus eseteit jelentették.
Cardiovascularis betegségek, vese‑ és májkárosodás
Az NSAID‑ok alkalmazása a prosztaglandin‑képződés dózisfüggő csökkenését okozhatja, és felgyorsíthatja a vesekárosodás kialakulását. Ennek a reakciónak a vesekárosodásban, a szív‑ vagy májkárosodásban szenvedő, a vízhajtókat szedő, illetve az időskorú betegeknél a legnagyobb a kockázata. Ezeknél a betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a veseműködést. A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos veseelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont).
A májfunkció romlásának jeleit mutató betegeknél a dózis csökkentése javasolt. A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos májelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont).
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy enyhe‑közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, megfelelő monitorozás és orvosi tanácsadás szükséges, mert az NSAID‑kezeléssel összefüggésben folyadék‑retenciót és oedemát jelentettek.
Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedettebb kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤ 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.
A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II‑III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás arteriás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.
Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.
Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio
Gastrointestinalis vérzést, fekélyképződést és perforatiót – mely halálos kimenetelű lehet –az összes NSAID‑dal kapcsolatban jelentettek, amely a kezelés során bármikor előfordulhat, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, vagy az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseménnyel vagy anélkül.
A gastrointestinalis (GI) vérzés, fekélyképződés, és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekély szerepel, különösen, ha vérzéses szövődménnyel vagy perforatióval jelentkezett (lásd 4.3 pont), valamint időseknél. Ezeknél a betegeknél a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni a kezelést. Ezen betegek esetében megfontolandó gyomorvédő gyógyszerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa‑gátlók) történő együttes kezelés, továbbá, azoknál is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd alább és 4.5 pont).
Azoknak a betegeknek, akiknek az anamnézisében GI toxicitás szerepel, különösen az időseknek bármilyen szokatlan hasi tünet (különösen GI vérzés) előfordulásáról be kell számolniuk, különösen a kezelés kezdeti szakaszaiban.
Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, például orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat, illetve thromobocytaaggregáció-gátlókat (pl. acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).
Ibuprofénnel történt kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani.
NSAID‑ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn‑betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).
SLE és kevert kötőszöveti betegség
Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél megnövekedhet az asepticus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont).
Súlyos bőrreakciók
NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban nagyon ritkán súlyos, néhány esetben halálos kimenetelű bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens–Johnson‑szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist jelentettek (lásd 4.8 pont). Ezeknek a reakcióknak a veszélye elsősorban a kezelés kezdetén nagy, az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Az ibuprofén tartalmú készítményekkel kapcsolatban akut generalizált exanthematosus pustulosist (AGEP) jelentettek. Súlyos bőrreakciók, mint pl. bőrkiütés, nyálkahártya‑laesio vagy a túlérzékenység bármely jelének, illetve tünetének első megjelenésekor a készítmény adását meg kell szakítani.
Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése
Az Ibuprofen/Paracetamol STADA elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibuprofen/Paracetamol STADA‑t fertőzés kapcsán láz vagy fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.
Segédanyagok
Szorbit: Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható.
Propilénglikol: Ez a gyógyszer 16 mg propilénglikolt tartalmaz kapszulánként.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Ezen gyógyszer (paracetamol tartalma miatt) és más paracetamolt tartalmazó készítmény egyidejű alkalmazása ellenjavallt, mert fokozódhat a súlyos mellékhatások előfordulásának a kockázata. (lásd 4.3 pont).
Ezen gyógyszer (ibuprofén tartalma miatt) és az alábbi gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt:
acetilszalicilsav, kivéve, ha az orvos alacsony dózisú acetilszalicilsavat (legfeljebb napi 75 mg) javasolt, mivel ez növelheti a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont). Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsavnak a vérlemezkék aggregációjára gyakorolt hatását, ha egyidejűleg alkalmazzák őket. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetre való extrapolációját illetően, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Esetenkénti alkalmazás esetén klinikailag releváns hatás nem valószínűsíthető (lásd 5.1 pont).
egyéb NSAID‑ok, köztük szelektív ciklooxigenáz‑2 gátlók, mert ezek növelhetik a mellékhatások kockázatát (lásd 4.3 pont).
Ez a gyógyszer (paracetamol tartalma miatt) óvatosan alkalmazandó az alábbi gyógyszerekkel kombinációkban:
klóramfenikol: növeli a kloramfenikol plazmakoncentrációját,
kolesztiramin: a kolesztiramin csökkenti a paracetamol felszívódási sebességét. Ezért ha maximális fájdalomcsillapító hatás szükséges, a kolesztiramin nem vehető be egy órán belül.
metoklopramid és domperidon: a metoklopramid és a domperidon növeli a paracetamol felszívódását. Azonban az egyidejű alkalmazást nem kell kerülni.
warfarin: a warfarin és egyéb kumarinok antikoaguláns hatása fokozódhat a paracetamol hosszantartó, rendszeres alkalmazásával, ami növeli a vérzés kockázatát; az esetenkénti dózisoknak nincs jelentős hatásuk,
flukloxacillin: elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).
Ez a gyógyszer (ibuprofén tartalma miatt) óvatosan adandó kombinációkban az alábbi gyógyszerekkel:
antikoagulánsok: az NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. a warfarin) hatásait,
vérnyomáscsökkentők (ACE‑gátlók és angiotenzin II antagonisták), illetve diuretikumok: az NSAID‑ok csökkenthetik e gyógyszerek hatásait. Néhány vesekárosodásban szenvedő betegben (pl. dehidrált vagy idős, vesekárosodásban szenvedő beteg) az ACE‑gátlók vagy az angiotenzin II antagonisták, a ciklooxigenáz enzimet gátló gyógyszerekkel történő együttadása a vesefunkció további romlását okozhatja, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely rendszerint reverzíbilis. Ezeket a kölcsönhatásokat figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik ciklooxigenáz gátlókat szednek egyidejűleg ACE‑gátlókkal vagy angiotenzin II antagonistákkal.
Ezért az ilyen kombinációt óvatosan kell adni, különösen időseknek. A betegeket megfelelően kell hidrálni és figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására az egyidejű kezelés megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. A diuretikumok fokozhatják az NSAID‑ok nephrotoxicitását.
thrombocytaaggregációt gátló gyógyszerek és szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI‑k): fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont),
acetilszalicilsav: kísérleti adatok utalnak arra, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem tartják valószínűnek, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).
szívglikozidok: az NSAID‑ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR‑t és növelhetik a plazma glikozidszintjét,
ciklosporin: fokozott a nefrotoxicitás kockázata,
kortikoszteroidok: fokozott a gastrointestinalis fekélyképződés, illetve vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
diuretikumok: csökkent vizelethajtó hatás. A diuretikumok fokozhatják az NSAID‑ok nephrotoxicitásának kockázatát.
lítium: a lítium eliminációja csökken,
metotrexát: a metotrexát eliminációja csökken,
mifepriszton: az NSAID‑ok nem alkalmazhatók a mifepriszton adását követő 8‑12 napig, mivel az NSAID‑ok csökkenthetik a mifepriszton hatását.
kinolon antibiotikumok: állatkísérletekből származó adatok azt mutatják, hogy az NSAID‑ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggő görcsrohamok előfordulásának kockázatát. Az NSAID‑ot és kinolonokat szedő betegeknél fokozódhat a görcsök kialakulásának a kockázata.
takrolimusz: a nephrotoxicitás kockázata fokozódhat, NSAID‑ok és takrolimusz egyidejű alkalmazásakor.
zidovudin: az NSAID‑k és a zidovudin egyidejű alkalmazása esetén fokozódik a haematologiai toxicitás kockázata. HIV‑fertőzött haemophiliásoknál bizonyított, hogy a zidovudin és az ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozza a haemarthrosisok és a haematoma kockázatát.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A készítmény humán terhesség alatti alkalmazásáról nincs tapasztalat.
Paracetamol
Paracetamolt alkalmazó terhes nőkkel kapcsolatos nagymennyiségű adat nem utal sem malformatiót okozó hatásra, sem magzati/újszülöttkori toxicitásra. A méhen belül paracetamol expozícióban részesült gyermekek neurológiai fejlődését vizsgáló epidemiológiai tanulmányok nem vezettek egyértelmű következtetésekre. Ha klinikailag szükséges, a paracetamol alkalmazható a terhesség során, azonban a lehető legkisebb dózist kell adni a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb gyakorisággal.
Ibuprofén
A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryo/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak a prosztaglandinszintézis-gátlónak a terhesség korai szakaszában történő alkalmazása esetén. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%‑ról kb. 1,5%‑ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat a dózis és a kezelés időtartamának növelésével fokozódik. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása emelkedett pre- és postimplantációs veszteséget, valamint embryo-foetalis letalitást okozott. Ezen felül a különböző malformatiók (köztük a cardiovascularis malformatiók) előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették olyan állatokban, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandin-szintézis-gátlót adtak.
A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimesztere alatt csak akkor adható ibuprofén, ha az egyértelműen szükséges. Ha terhességet tervező vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő szed ibuprofént, a dózisnak a lehető legalacsonyabbnak és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.
A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:
cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet),
vesekárosodás (lásd fent).
A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:
a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,
gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.
Következésképpen az ibuprofén ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).
Ezért a készítmény alkalmazása a terhesség első hat hónapjában lehetőség szerint kerülendő, a terhesség utolsó trimeszterében pedig ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Szoptatás
Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben (az anyánál alkalmazott dózis 0,0008%‑a) kiválasztódhatnak az anyatejbe. A csecsemőre nézve káros hatások nem ismeretesek.
A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de nem klinikailag jelentős mennyiségben.
A rendelkezésre álló publikált adatok szerint a szoptatás nem ellenjavallt.
Ezért a szoptatást nem szükséges megszakítani, ha a készítménnyel végzett kezelés rövid ideig és az ajánlott dózisban történik.
Termékenység
Korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandin-szintézist- gátló gyógyszerek károsíthatják a női termékenységet az ovulációra gyakorolt hatásuk révén és nem javasolt azoknak a nőknek, akik terhességet terveznek. Ez a hatás reverzíbilis a kezelés abbahagyását követően. Azoknál a nőknél, akiknek nehézséget okoz a teherbeesés, vagy meddőségi kivizsgáláson vesznek részt, a gyógyszer megvonását fontolóra kell venni.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az NSAID‑ok bevétele után előfordulhatnak nemkívánatos hatások, például szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok. Az ilyen mellékhatásokat észlelő betegek nem vezethetnek gépjárművet, és nem kezelhetnek gépeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A készítménnyel végzett klinikai vizsgálatok nem jeleztek semmilyen egyéb mellékhatást azokon kívül, mint amelyek a paracetamol vagy az ibuprofén önmagukban történő alkalmazásakor előfordulnak.
Az alábbi táblázat felsorolja azokat a mellékhatásokat, amelyek az ibuprofént vagy paracetamolt önmagában, rövid vagy hosszú távon szedő betegek farmakovigilancia adataiból állnak rendelkezésre.
A gyakorisági kategóriák meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
|
Szervrendszeri kategóriák |
Gyakoriság |
Mellékhatás |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Haematopoeticus betegségek1. |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Csalánkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakció2 |
|
Nagyon ritka |
Súlyos túlérzékenységi reakciók. A tünetek magukban foglalhatnak arc-, nyelv- és gégeduzzanatot, dyspnoeát, tachycardiát, hypotensiót (anaphylaxis, angiooedema, illetve súlyos shock)2. |
|
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis. |
|
Pszichiátriai kórképek |
Nagyon ritka |
Zavarodottság, depresszió és hallucinációk. |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Nem gyakori |
Fejfájás és szédülés. |
|
Ritka |
Paraesthesia. |
|
|
Nagyon ritka |
Asepticus meningitis3, látóideggyulladás és aluszékonyság. |
|
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Nagyon ritka |
Látászavarok. |
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Nagyon ritka |
Tinnitus és vertigo. |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Gyakori |
Oedema. |
|
Nagyon ritka |
Szívelégtelenség. |
|
|
Érbetegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Hypertensio4. |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Légúti reaktivitás, beleértve: asthma, asthma exacerbatio, bronchospasmus és dyspnoe 2. |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Gyakori |
Hasi fájdalom, hányás, hasmenés, dyspepsia, nausea és hasi diszkomfort5. |
|
Nem gyakori |
Peptikus fekély, gastrointestinalis perforatio vagy gastrointestinalis haemorrhagia, melaena és haematemesis6, stomatitis ulcerosa, colitis ulcerosa és Crohn betegség7exacerbatiója, gastritis, pancreatitis, flatulencia és székrekedés. |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Nagyon ritka |
Kóros májfunkció, hepatitis és sárgaság8. |
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Gyakori |
Hyperhidrosis. |
|
Nem gyakori |
Különböző típusú bőrkiütések2. |
|
|
Nagyon ritka |
Bullosus reakciók, köztük Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme és toxicus epidermalis necrolysis2. Exfoliativ dermatosisok, purpura és fényérzékenység. |
|
|
Nem ismert |
Eosinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma), akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP). |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
Nagyon ritka |
Nephrotoxicitás különböző formái, köztük interstitialis nephritis, nephrotikus szindróma és akut, illetve krónikus veseelégtelenség9. |
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Nagyon ritka |
Fáradság és rossz közérzet. |
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Gyakori |
Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz, emelkedett gamma-glutamiltranszferázszint és kóros májfunkció vizsgálati értékek paracetamollal. Emelkedett kreatinin vérszint, emelkedett karbamid vérszint. |
|
Nem gyakori |
Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz, emelkedett alkalikus foszfatáz vérszint, emelkedett kreatin-foszfokináz vérszint, csökkent hemoglobinszint és emelkedett vérlemezkeszám. |
1 Ilyen például az agranulocitózis, az anémia, az aplasztikus anémia, a hemolitikus anémia, a leukopénia, a neutropénia, a pancitopénia és a trombocitopénia.
Első jelek: láz, torokfájás, felületes szájfekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás, valamint orrvérzés.
2 Túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Ezek közé tartoznak (a) nem specifikus allergiás reakciók és anaphylaxis, (b) légúti reaktivitás, pl. asthma, súlyosbodott asthma, bronchospasmus vagy dyspnoea, vagy (c) különböző bőrreakciók, pl. pruritus, urticaria, angiooedema és ritkábban exfoliativ és bullosus dermatosisok (köztük epidermalis necrolysis és erythema multiforme).
3 A gógyszer által indukált aszeptikus meningitis patomechanizmusa nem teljesen ismert. Azonban az NSAID‑okkal összefüggő aszeptikus meningitisről rendelkezésre álló adatok túlérzékenységi reakcióra utalnak (a gyógyszer bevételének időbeli egybeesése és a tünetek gyógyszer abbahagyását követő eltűnése miatt). Megjegyzendő, hogy megfigyelték az aszeptikus meningitis egyedi eseteit fennálló autoimmun betegségben (pl. szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben) szenvedő betegeknél az ibuprofénnel történő kezelés során, olyan tünetekkel, mint a merev tarkó, fejfájás, nausea, hányás, láz, illetve zavarodottság (lásd 4.4 pont).
4 Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) összefüggésben állhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kismértékű kockázatfokozódásával (lásd 4.4 pont).
5 A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis természetűek voltak.
6 Olykor halálos kimenetelű események is bekövetkeztek, különösen időseknél
7 Lásd 4.4 pont.
8 A paracetamol túladagolva akut májelégtelenséget, májelégtelenséget, májnecrosist és májkárosodást okozhat (lásd 4.9 pont).
9 Különösen hosszú időtartamú alkalmazás esetén kapcsolatban áll az emelkedett szérum-karbamidszinttel és az oedemaképződés fokozódásával.
A papillaris necrosist is magában foglalja.
Néhány kiválasztott mellékhatás leírása
Emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis:
Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Paracetamol
Felnőtteknél 10 g (20 kapszulának megfelelő) vagy nagyobb mennyiségű paracetamol bevételére után májkárosodás lehetséges. Öt gramm (amely 10 kapszulának felel meg) vagy nagyobb mennyiségű paracetamol bevétele májkárosodáshoz vezethet, ha a betegnél az alábbi kockázati tényezők egyike vagy több is fennáll:
a) folyamatban lévő hosszú távú karbamazepin-, fenobarbitál-, fenitoin-, primidon-, rifampicin-, közönséges orbáncfű- vagy más májenzim‑induktor-kezelés,
b) az ajánlott mennyiséget meghaladó rendszeres alkoholfogyasztás,
c) olyan állapotok, amikor valószínű a glutation depléció, pl. étkezési zavarok, mucoviscidosis, HIV‑fertőzés, éhezés, cachexia.
Tünetek
A paracetamol túladagolás tünetei közé az első 24 órában az alábbiak tartoznak: sápadtság, hányinger, hányás, étvágytalanság és hasi fájdalom. A májkárosodás a bevételt követő 12‑48 óra múlva mutatható ki, amikor a májfunkciós tesztek értékei kórossá válnak. Glükózanyagcsere-rendellenességek és metabolikus acidózis fordulhat elő. Súlyos mérgezés esetén a májelégtelenség encephalopathiához, haemorrhagiához, hypoglycaemiához, agyi oedemához és halálhoz vezethet. Akut tubularis necrosissal járó akut veseelégtelenség (amelyre erősen utal a vesetáji fájdalom, a haematuria és a proteinuria) alakulhat ki, akár súlyos májkárosodás hiányában is. Szívritmuszavarokat és pancreatitist jelentettek.
Kezelés
Paracetamol-túladagolás esetén elengedhetetlen az azonnali kezelés. A jelentős korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali ellátásra. A tünetek émelygésre és hányásra korlátozódhatnak, és nem feltétlenül tükrözik a túladagolás súlyosságát, illetve a szervkárosodás kockázatát. A kezelést az elfogadott kezelési irányelvek szerint kell végezni.
Ha a túladagolás 1 órán belül történt, mérlegelni kell az aktív szénnel való kezelést. A paracetamol plazmakoncentrációt a bevételt követően 4 órával vagy később kell mérni (a korábban mért koncentráció értékek megbízhatatlanok).
N‑acetilcisztein-kezelés alkalmazható a paracetamol bevételét követő 24 óráig, de maximális védőhatást a túladagolást követő 8 óráig fejt ki. Az antidotum hatásossága ezen időszakot követően rohamosan csökken.
Szükség esetén a betegnek intravénás N‑acetilciszteint kell adni az elfogadott adagolási rendnek megfelelően. Ha nincs hányásos tünet, a per os metionin megfelelő alternatíva lehet távoleső területeken, kórházon kívül.
Azokat a betegeket, akik a túladagolástól számított több, mint 24 óra elteltével súlyos májkárosodással jelentkeznek, toxikológus szakemberhez kell irányítani és az elfogadott irányelvek szerint kell kezelni.
Ibuprofén
Gyermekeknél 400 mg/ttkg‑nál nagyobb ibuprofén dózisok okozhatnak tüneteket. Felnőtteknél a dózis-hatás összefüggés kevésbé egyértelmű.
Túladagolás esetén a felezési idő 1,5‑3 óra.
Tünetek
A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű NSAID‑ot vett be, csak émelygés, hányás, gyomortáji fájdalom, illetve ritkábban hasmenés alakul ki.
Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén lehetséges. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás észlelhető, álmossággal, esetenként izgatottsággal és dezorientációval vagy comával járó tünetekkel. Esetenként görcsrohamok jelentkeznek. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis alakulhat ki, és a protrombinidő / INR megnyúlhat, feltehetően a véralvadási faktorok aktivitására gyakorolt hatás miatt. Akut veseelégtelenség és májkárosodás alakulhat ki, amennyiben egyidejűleg dehidráció is fennáll. Asthmás betegeknél előfordulhat az asthma exacerbatiója. Az ajánlottnál nagyobb dózisok hosszan tartó alkalmazása vagy a túladagolás renalis tubularis acidosist és hypokalaemiát okozhat.
Kezelés
Szimptomatikus és szupportív kezelés szükséges, a szabad légutak biztosításával és a szívműködés, illetve az életfunkciók monitorozásával a beteg állapotának stabilizálódásáig. Megfontolandó az aktív szén szájon át történő alkalmazása, ha a beteg egy potenciálisan toxikus mennyiség bevétele után 1 órán belül jelent meg. Gyakori vagy elhúzódó görcsrohamok esetén intravénás diazepámot vagy lorazepámot kell adni. Asthma esetén hörgőtágítókat kell alkalmazni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Váz- és izomrendszer, gyulladásgátlók és rheuma-ellenes készítmények, nem-szteroid gyulladásgátlók, propionsav-származékok. Ibuprofén kombinációk.
ATC kód: M01AE51
Hatásmechanizmus
Az ibuprofén és a paracetamol farmakológiai hatásai a támadáspontban és a hatásmódban különböznek. Ezek a kiegészítő hatásmódok szinergisták is, vagyis a készítmény erősebb fájdalomcsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, mint ami az egyes hatóanyagokkal külön‑külön elérhető.
Az ibuprofén nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID), amelynek a prosztaglandin‑szintézis gátlásra gyakorolt hatását hagyományos állatkísérletes gyulladási modellekben bizonyították.
A prosztaglandinok érzékenyebbé teszik a nociceptív afferens idegvégződéseket bizonyos mediátorok, pl. a bradikinin iránt. Az ibuprofén fájdalomcsillapító hatása a ciklooxigenáz‑2 (COX‑2) izoenzim perifériás gátlása, és a nociceptív idegvégződések érzékenységének következményes csökkentése révén alakul ki. Az ibuprofén a gyulladásos terület felé irányuló indukált leukocyta-migrációt is gátolja. Az ibuprofénnek a gerincvelőben is jelentős hatása van, részben a COX‑gátló hatása révén. Az ibuprofén lázcsillapító hatását a prosztaglandinok centrális gátlása eredményezi a hypotalamusban. Az ibuprofén reverzibilisen gátolja a thrombocyta‑aggregációt. Emberben az ibuprofén csökkenti a gyulladás okozta fájdalmat, a duzzanatot és a lázat.
Kísérletes adatok utalnak arra, hogy egyidejű alkalmazás esetén az ibuprofén kompetitív módon gátolja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocyta‑aggregációt gátló hatását. Egy vizsgálatban, amikor azonnali hatóanyag‑leadású acetilszalicilsav (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül vagy bevétele után 30 percen belül egyszeri dózisban (400 mg) ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán‑képződésre, vagy thrombocyta‑aggregációra kifejtett hatása. Ezen adatok korlátai és az ex vivo adatok klinikai helyzetre való extrapolációjának bizonytalanságai azonban azt jelentik, hogy a rendszeres ibuprofén használatra vonatkozóan nem lehet határozott következtetéseket levonni, és az ibuprofén esetenkénti alkalmazásakor nem valószínűsíthető klinikailag releváns hatás (lásd 4.5 pont).
A paracetamol pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert; azonban jelentős bizonyítékok támasztják alá a centrális fájdalomcsillapító hatás hipotézisét. Különböző biokémiai vizsgálatok eredményei a centrális COX‑2‑aktivitás gátlására utalnak.
A paracetamol serkentheti a leszálló 5‑hidroxi‑triptamin (szerotonin) idegpályák aktivitását is, amelyek gátolják a nociceptív jelátvitelt a gerincvelőben. Vizsgálatok igazolták, hogy a paracetamol nagyon gyenge gátlója a perifériás COX‑1 és COX‑2 izoenzimeknek.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az ibuprofén és a paracetamol klinikai hatásosságát fejfájással, fogfájással, dysmenorrhoeával járó fájdalom és láz esetében igazolták, továbbá bizonyították a hatásosságot náthához és influenzához társuló fájdalom és láz esetében, valamint fájdalommodellekben, úgymint torokfájás, izomfájdalom, lágyszöveti sérülés és hátfájás.
Ez a gyógyszer különösen alkalmas olyan fájdalom esetén, melyet nem enyhített a 400 mg ibuprofén vagy az 1000 mg paracetamol önmagában történő alkalmazása, vagy gyorsabb fájdalomcsillapító hatás szükséges, mint amit az ibuprofén biztosít.
A kombinációval randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokat végeztek, akut posztoperatív fogászati fájdalommodell alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok az alábbiakat mutatták:
Ez a gyógyszer hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol (p < 0,0001) és a 400 mg ibuprofén (p < 0,05), ami klinikailag és statisztikailag is szignifikáns.
A fájdalomcsillapítás időtartama szignifikánsan hosszabb volt ennek a gyógyszernek az esetén (8,4 óra), mint 500 mg paracetamollal (4 óra, p < 0,0001) vagy 1000 mg paracetamollal (5,2 óra, p < 0,0001).
A vizsgálati készítmény betegek általi globális értékelése nagymértékű elégedettséget mutatott; a gyógyszer esetén 88% adott „jó”, „nagyon jó” vagy „kiváló” minősítést a fájdalomcsillapító hatás elérésére. A fix kombinációs készítmény szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint a 200 mg ibuprofén, illetve az 500 mg és az 1000 mg paracetamol (p < 0,001 mindegyik esetben).
Egyetlen kapszula ebből a gyógyszerből nagyobb fájdalomcsillapító hatást biztosított, mint az 1000 mg paracetamol / 30 mg kodein-foszfát kombinációja (p=0,0001) és nem volt kevésbé hatásos (noninferior) a 400 mg ibuprofén / 25,6 mg kodein-foszfát kombinációval összehasonlításban.
Ennek a gyógyszernek a hatása gyorsan kialakul, az „igazoltan érzékelhető fájdalomcsillapítást” (confirmed perceptible pain relief) 15,6 perces (1 kapszulás dózis), illetve 18,3 perces (2 kapszulás dózis) medián időtartammal érték el, amely gyorsabb, mint a 200 mg ibuprofén (30,1 perc, p < 0,001), a 400 mg ibuprofén (23,8 perc, p=0,0001) és az 500 mg paracetamol (23,7 perc, p=0,0001) esetén megfigyelt érték.
A „jelentős fájdalomcsillapítást” (meaningful pain relief) ezzel a gyógyszerrel 39,3 perces (1 kapszulás dózis), illetve 44,6 perces (2 kapszulás dózis) medián időtartammal érték el, amely szignifikánsan gyorsabb volt, mint amit a 200 mg ibuprofén (80,0 perc, p < 0,0001), a 400 mg ibuprofén (70,5 perc, p = 0,0001), az 500 mg paracetamol (50,4 perc, p = 0,001) és az 1000 mg paracetamol (45,6 perc, p < 0,05) esetében tapasztaltak. A kombinációval más randomizált, kettősvak, placebokontrollos vizsgálatokat végeztek akut posztoperatív fogászati fájdalommodell alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok az alábbiakat mutatták ki:
Ez a gyógyszer hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol (p < 0,0001) és a 400 mg ibuprofén (p < 0,05).
A fájdalomcsillapító hatás időtartama (9,1 óra) szignifikánsan hosszabb volt ennek a gyógyszernek, mint az 500 mg (4 óra) vagy 1000 mg paracetamol (5,2 óra) esetén.
A vizsgálati gyógyszer betegek általi globális értékelése magas elégedettségi szintet mutatott; 93,2% adott a készítménynek „jó”, „nagyon jó” vagy „kiváló” minősítést a fájdalomcsillapító hatás elérésére. A fix kombinációs készítmény szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint az 1000 mg paracetamol (p < 0,0001).
Egy másik randomizált, kettősvak, kontrollos klinikai vizsgálatot végeztek el ezzel a készítménnyel krónikus térdfájdalomban. A vizsgálat az alábbi eredményeket adta:
Ez a gyógyszer hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol, mind a rövidtávú (p < 0,01), mind a hosszú távú (p < 0,01) kezelésben.
A gyógyszer betegek általi globális értékelése magas elégedettségi szintet mutatott; 60,2% adott a készítménynek „jó”, „nagyon jó” vagy „kiváló” minősítést a fájdalmas térd hosszú távú kezelésében. Ez a gyógyszer szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint az 1000 mg paracetamol (p < 0,001).
Ez a gyógyszer hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol / 30 mg kodein-foszfát (p < 0,0001), illetve a 400 mg ibuprofén / 25,6 mg kodein-foszfát kombinációja (p = 0,0001).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Ibuprofén
Felszívódás
Az ibuprofén jól felszívódik a tápcsatornából és nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez. Az ibuprofén a szinoviális folyadékba diffundál. Éhgyomorra történő bevételt követően a készítményből származó ibuprofén plazmaszintje az 5. perctől mutatható ki, és 1‑2 óra múlva éri el csúcskoncentrációját a plazmában. Étellel együtt történő bevétel esetén, az ibuprofén csúcskoncentrációja a plazmában alacsonyabb és később alakul ki (a késés medián időtartama 25 perc), de a felszívódás mértéke összességében azonos.
Biotranszformáció
Az ibuprofén a májban metabolizálódik két fő metabolittá, melyek – vagy változatlan formában, vagy konjugátumokként – elsősorban a vesén keresztül ürülnek, elhanyagolható mennyiségű változatlan formájú ibuprofénnel.
Elimináció
A vesén át történő kiürülés gyors és teljes mértékű.
Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra.
Korlátozott számú vizsgálatban az ibuprofén megjelent az anyatejben, nagyon alacsony koncentrációban.
Időseknél az ibuprofén farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket.
Paracetamol
Felszívódás
A paracetamol gyorsan felszívódik a tápcsatornából. Éhgyomorra történő bevételt követően a készítményből származó paracetamol plazmaszintje az 5. perctől mutatható ki, míg a plazma csúcskoncentráció 0,5‑0,67 óra múlva alakul ki. Étellel együtt történő bevétel esetén, a paracetamol csúcskoncentrációja a plazmában alacsonyabb és később alakul ki (a késés medián időtartama 55 perc), de a felszívódás mértéke összességében azonos.
Eloszlás
A plazmafehérje‑kötődés a szokásos terápiás koncentrációk mellett elhanyagolható, bár ez dózisfüggő.
Biotranszformáció és elimináció
A paracetamol a májban metabolizálódik és a vizelettel ürül főként glukuronid és szulfát konjugátumok formájában, kb. 10% glutation konjugátum keletkezése mellett. Kevesebb, mint 5% ürül változatlan paracetamolként. Az eliminációs felezési idő kb. 3 óra.
Egy minor hidroxilezett metabolit, amelyet rendszerint nagyon kis mennyiségben állítanak elő a kevert funkciójú oxidázok a májban és a máj glutation konjugáció révén detoxifikálja, paracetamol túladagolást követően felhalmozódhat és májkárosodást okozhat.
A paracetamol farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket időseknél.
Az ibuprofén és a paracetamol biohasznosulása és farmakokinetikai profilja az ebben a gyógyszerben történő bevételt követően nem módosul ahhoz képest, mint amikor egyidejűleg kerül sor a bevételükre egyszeri vagy ismételt dózisok formájában.
Ezt a gyógyszert olyan technológiával formulálták, hogy párhuzamosan szabadul fel belőle az ibuprofén és a paracetamol, így a hatóanyagok kombinált hatást biztosítanak.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az ibuprofén és a paracetamol toxikológiai biztonságossági profilját állatkísérletek, valamint kiterjedt humán klinikai tapasztalatok alapján határozták meg. Nincsenek a gyógyszert rendelő orvos számára releváns új preklinikai adatok azokon kívül, amelyek ebben az alkalmazási előírásban szerepelnek.
Paracetamol
A reprodukciót és a fejlődést érintő toxicitást értékelő, jelenleg elfogadott standardokat használó hagyományos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
A kapszula tartalma:
makrogol 400 (E1521)
propilénglikol (E1520)
kálium-hidroxid (E525)
tisztított víz
Kapszulahéj – fehér átlátszatlan zselatin:
zselatin
glicerin (E422)
részlegesen dehidratált szorbit szirup (E420)
titán-dioxid (E171)
tisztított víz
Kapszulahéj – világosbarna átlátszatlan zselatin:
zselatin
glicerin (E422)
részlegesen dehidratált szorbit szirup (E420)
titán-dioxid (E171)
vörös vas-oxid (E172)
sárga vas-oxid (E172)
tisztított víz
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
30 hónap.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Fehér, átlátszatlan, PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás, amely 10 vagy 20 db lágy kapszulát tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
STADA Arzneimittel AG
Stadastrasse 2-18
D-61118 Bad Vilbel
Németország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-24120/01 10× fehér, átlátszatlan, PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban
OGYI-T-24120/02 20× fehér, átlátszatlan, PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. szeptember 1.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. október 25.