Ibuprofen Sandoz 400 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ibuprofen Sandoz 400 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg ibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

1,61 mg laktózt tartalmaz filmtablettánként (laktóz-monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, az egyik oldalán mélynyomású „4” jelzéssel, a másik oldalán bemetszéssel ellátva. A tabletta átmérője körülbelül 12,8 mm.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az alábbi állapotok rövid távú tüneti kezelésére:

- enyhe és közepesen erős fájdalmak,

- akut migrénes fejfájás,

- a megfázást kísérő láz.

Az Ibuprofen Sandoz alkalmazása felnőtteknél és 40 kg testtömeg feletti (12 éves és idősebb) gyermekeknél és serdülőknél javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és 40 kg testtömeg feletti (12 éves és idősebb) gyermekek és serdülők:

A kezdő dózis 1 tabletta (400 mg). Szükség esetén további 1 tabletta (400 mg) is bevehető. A maximális ajánlott napi dózis 3 tabletta (1200 mg), amit nem szabad túllépni egyetlen 24 órás periódusban sem. Két dózis bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie.

Menstruációs fájdalom

Egy darab 400 mg-os tabletta naponta egy–három alkalommal, szükség szerint. A dózisok bevétele között legalább 6 órának el kell telnie. A kezelést a menstruációs fájdalom első jelénél kell elkezdeni.

Amennyiben a kezelésre több mint 3 napig van szükség, illetve ha a tünetek súlyosbodnak, a betegnek javasolt orvoshoz fordulni.

A tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos dózist a legrövidebb ideig kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Ibuprofen Sandoz alkalmazása 12 év alatti gyermekeknél és 40 kg testtömeg alatti serdülőknél nem ajánlott.

Idősek

Az NSAID-okat különös óvatossággal kell alkalmazni időseknél, akik hajlamosabbak a mellékhatásokra, és akiknél fokozottan fennáll a potenciálisan halálos kimenetelű gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata (lásd 4.4 pont). Amennyiben a kezelést szükségesnek ítélik, a tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos dózist a legrövidebb ideig kell alkalmazni.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén a tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos dózist a legrövidebb ideig kell alkalmazni, a vesefunkció monitorozása mellett. A gyógyszer alkalmazása ellenjavallt súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén a tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos dózist a legrövidebb ideig kell alkalmazni. A gyógyszer alkalmazása ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Az Ibuprofen Sandoz szájon át történő alkalmazásra szolgál, és egy pohár vízzel kell bevenni.

Érzékeny gyomrú személyeknek az Ibuprofen Sandoz 400 mg tablettát étkezés közben javasolt bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

acetilszalicilsav vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) alkalmazását követően kialakult túlérzékenységi reakció (például bronchospasmus, asthma, rhinitis, urticaria vagy angiooedema) az anamnézisben;

korábbi NSAID-kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció az anamnézisben;

aktív vagy az anamnézisben szereplő rekurrens peptikus fekély vagy gastrointestinalis vérzés (definíciója: kétszer vagy többször, időben elkülönölten rekurráló igazolt fekély vagy vérzés);

súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. osztály);

súlyos májkárosodás;

súlyos vesekárosodás;

súlyos dehidráció (például hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében);

a terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont);

cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés;

nem tisztázott vérképzési zavarok;

fokozott vérzékenységgel járó állapotok.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános óvintézkedések

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, illetve alább a gastrointestinalis és cardiovascularis hatásokat).

Fejfájás miatt alkalmazott bármilyen fájdalomcsillapító gyógyszer hosszan tartó alkalmazása esetén a fejfájás súlyosbodhat. Ilyen esetben vagy ennek gyanúja esetén orvoshoz kell fordulni, és a kezelést abba kell hagyni. A túlzott gyógyszerhasználat okozta fejfájás (medication overuse headache, MOH) diagnózisára gondolni kell azoknál a betegeknél, akiknél a fejfájásra szedett gyógyszerek rendszeres szedése ellenére (vagy miatt) gyakori vagy mindennapos fejfájás jelentkezik.

Alkohol egyidejű fogyasztásakor a hatóanyaghoz kapcsolódó mellékhatások – különösen azok, amelyek a gyomor-bél rendszert vagy a központi idegrendszert érintik – súlyosbodhatnak az NSAID-ok alkalmazása során.

Általánosságban, a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen több hatóanyag kombinálása – a veseelégtelenség kockázatával járó – tartós vesekárosodáshoz vezethet (analgetikum nephropathia). Ennek kockázatát növelheti a sóvesztéssel és dehidrációval együtt járó fizikai megterhelés.

Az ibuprofén tartós alkalmazása esetén a vérkép, valamint a máj- és vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges.

Óvatossággal alkalmazható a gyógyszer az alábbi esetekben:

- szisztémás lupus erythematosus vagy kevert kötőszöveti betegség (lásd 4.8 pont);

- a porfirin-anyagcsere veleszületett zavara (például akut intermittáló porphyria);

- gastrointestinalis rendellenesség és gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn-betegség);

- hypertonia és/vagy szívproblémák;

- vesebetegség;

- károsodott májfunkció;

- nagyobb műtét után közvetlenül;

- dehidráció;

- túlérzékenység vagy allergiás reakció egyéb anyagokra, mivel fokozódhat az Ibuprofen Sandoz-zal szembeni túlérzékenységi reakciók kockázata,

- szénanátha, orrpolip vagy krónikus obstruktív légúti betegségek, mert az ilyen betegeknél fokozott az allergiás reakciók kialakulásának a kockázata. Ezek asthmás rohamként (ún. analgetikum asthma), angiooedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek.

Súlyos akut túlérzékenységi reakciót (például anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyeltek meg. Az Ibuprofen Sandoz bevétele után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést. Az egészségügyi szakszemélyzetnek meg kell kezdenie a tüneteknek megfelelő, szükséges orvosi intézkedéseket.

Légzőrendszeri betegségek

Bronchospasmus léphet fel azoknál a betegeknél, akik asthmában vagy allergiás betegségben szenvednek, illetve azoknál, akik anamnézisében ilyen betegség szerepel.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedettebb kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

Nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II–III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás arteriás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelésnek kell megelőznie olyan betegek hosszú távú kezelését is, akiknél cardiovascularis kockázati tényezők állnak fenn (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) – különösen, ha nagy dózisú (2400 mg/nap) ibuprofén-kezelés lenne indokolt.

Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, körültekintés (orvosi vagy gyógyszerészi tanácsadás) szükséges a kezelés megkezdése előtt, mert az NSAID‑kezeléssel összefüggésben folyadékretenciót és oedemát is jelentettek.

Kounis-szindróma eseteit jelentették az Ibuprofen Sandoz-kezelést kapó betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Gastrointestinalis hatások

Kerülni kell az ibuprofén és egyéb NSAID-ok, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2- (COX-2-) inhibitorok együttes alkalmazását (lásd 4.5 pont).

Idősek

Idősek esetében megnő az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely végzetes is lehet (lásd 4.8 pont).

Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció

Gastrointestinalis vérzést, fekélyképződést és perforációt – mely halálos kimenetelű lehet –az összes NSAID‑dal kapcsolatban jelentettek. Ezek a kezelés során bármikor előfordulhatnak, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, illetve az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseménnyel vagy anélkül.

A gastrointestinalis (GI) vérzés, fekélyképződés, és perforáció kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekély szerepel – különösen, ha az vérzéses szövődménnyel vagy perforációval jelentkezett (lásd 4.3 pont) –, valamint időseknél. Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést. Ezen betegek esetében megfontolandó gyomorvédő gyógyszerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa‑gátlók) történő együttes kezelés, továbbá azoknál is, akik egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, a gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd alább és 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek az anamnézisében GI toxicitás szerepel, különösen az időseknek bármilyen szokatlan abdominalis tünet (különösen GI vérzés) előfordulásáról be kell számolniuk, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszert szednek, amely növelheti a fekélyképződés vagy a vérzés kialakulásának kockázatát – például orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, illetve thromobocytaaggregáció-gátlók (pl. acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).

Ibuprofén-kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani.

NSAID‑ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn‑betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Vesére gyakorolt hatások

Óvatosság szükséges enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, mivel a vesefunkció tovább romolhat (lásd 4.2 és 4.8 pont). Különösen dehidrált állapotú serdülőknél és időseknél áll fenn a vesekárosodás kockázata.

Haematológiai hatások

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a thrombocytaaggregációt. Ezért a véralvadási zavarban szenvedő betegeket gondosan monitorozni kell.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxikus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag ez megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Kivételesen előfordulhat, hogy varicella áll a súlyos szövődményes bőr- vagy lágyrészfertőzések hátterében. Jelenleg nem lehet kizárni az NSAID-ok szerepét ezen fertőzések súlyosbodásában. Mindezek alapján varicellafertőzés esetén kerülendő az ibuprofén alkalmazása.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Az ibuprofén elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett pneumonia és a varicella bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibuprofen Sandoz-t fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, tanácsos a fertőzés monitorozása. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Aszeptikus meningitis

Ritkán aszeptikus meningitist figyeltek meg az ibuprofén-kezelésben részesülő betegeknél. Noha ez valószínűbben fordul elő szisztémás lupus erythematosusban és hasonló kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél, jelentették olyan betegeknél is, akiknek nem volt krónikus alapbetegsége.

Gastrointestinalis betegségben, SLE-ben, hematológiai vagy koagulációs betegségben és asthmában szenvedő betegeket óvatossággal kell kezelni és szorosan kell monitorozni az NSAID-kezelés alatt, mivel a betegségük az NSAID hatására fellángolhat.

Gyermekek és serdülők

Dehidrált gyermekeknél és serdülőknél fennáll a vesekárosodás kockázata.

A segédanyagokra vonatkozó információ

A gyógyszer laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában). Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ibuprofén az alábbi hatóanyagokkal együtt csak óvatossággal szedhető:

Egyéb NSAID-ok, beleértve a szalicilátokat: Több nem-szteroid gyulladáscsökkentő együttes alkalmazása szinergista hatás révén fokozhatja a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát. Ibuprofén és más NSAID-ok együttadása ezért kerülendő (lásd 4.4 pont).

Szelektív ciklooxigenáz-2-inhibitorok: A lehetséges additív hatás miatt kerülni kell az ibuprofén és egyéb NSAID-ok, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-inhibitorok együttes alkalmazását (lásd 4.4 pont).

Acetilszalicilsav: Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a nemkívánatos hatások esetleges fokozódása miatt.

Kísérleti adatok arra engednek következtetni, hogy az ibuprofén egyidejű alkalmazás esetén kompetitíven gátolhatja a kis dózisban adott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását. Bár ezeknek az adatoknak a klinikai körülményekre vonatkozó extrapolációja bizonytalan, nem zárható ki, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú ideig történő alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Klinikailag jelentős hatás valószínűleg nem hozható összefüggésbe az alkalmankénti ibuprofén-alkalmazással. (lásd 5.1 pont).

Mifepriszton: A mifepriszton alkalmazása után 8-12 nappal adott NSAID-ok csökkenhetik a mifepriszton hatását.

Szulfonilureák: Ritkán hypoglykaemiát jelentettek szulfonilureát alkalmazó, ibuprofént kapó betegeknél. Óvintézkedésként az együttes bevételkor javasolt a vércukorszint ellenőrzése.

Zidovudin: A zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a hematomák előfordulását HIV-pozitív haemophiliás betegeknél. A zidovudin és NSAID-ok egyidejű alkalmazása során megnő a hematotoxicitás kockázata. Bizonyított a haemarthrosis és haematoma fokozott kockázata a HIV-fertőzött, haemophiliában szenvedő, együttesen zidovudint és ibuprofént kapó betegeknél.

Ritonavir: Megnövelheti az NSAID-ok plazmakoncentrációját.

Aminoglikozidok: Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztását.

ACE-inhibitorok, angiotenzin II-antagonisták (vérnyomáscsökkentők) és diuretikumok

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és a vérnyomáscsökkentők hatását A diuretikumok fokozhatják is az NSAID-ok nephrotoxicitásának kockázatát. Vesekárosodásban szenvedő (pl. dehidrált és/vagy idős) betegek vesefunkciója tovább romolhat, és akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, ha egyidejűleg ciklooxigenáz-gátlóval és ACE-gátlóval, béta-receptor-blokkolóval vagy angiotenzin II-antagonistával kezelik őket. Ez a hatás általában reverzibilis. Az ilyen kombinációs kezelést elővigyázatossággal kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell, hogy igyanak megfelelő mennyiségű folyadékot, és meg kell fontolni a vesefunkciós értékek rendszeres ellenőrzését közvetlenül a kombinációs kezelés megkezdése után.

Az ibuprofén és a káliummegtakarító diuretikumok vagy az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása hyperkalaemiát okozhat. A káliumszint rendszeres ellenőrzése szükséges.

Béta-blokkolók: Az NSAID-ok a béta-blokkoló gyógyszer vérnyomáscsökkentő hatásával ellentétesen hatnak.

Ciklosporin: Az NSAID-ok és a ciklosporin együttes alkalmazásakor vélekedés szerint előfordulhat a nephrotoxicitás fokozott kockázata a vesében lecsökkent prosztaciklin-termelődés miatt. Ennek megfelelően kombinációs kezeléskor a vesefunkciót szorosan monitorozni kell.

Kaptopril: Kísérletes vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén ellensúlyozza a kaptopril nátriumürítő hatását.

Kolesztiramin: Az ibuprofén és a kolesztiramin együttes alkalmazása elnyújtja és (25%-kal) csökkenti az ibuprofén felszívódását. Ezeket a gyógyszereket legalább 2 óra eltéréssel kell alkalmazni.

Takrolimusz: Együttes alkalmazás esetén nő a nephrotoxicitás kockázata.

Metotrexát: Az NSAID-ok gátolhatják a metotrexát tubularis szekrécióját és csökkenthetik a metotrexát clearance-ét. Ibuprofén alkalmazása 24 órán belül a metotrexát adása előtt vagy után a metotrexát koncentrációjának emelkedéséhez és toxikus hatásainak fokozódásához vezethet.

Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).

Kortikoszteroidok: A gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata fokozódik NSAID-okkal történő együttes alkalmazásakor (lásd 4.4 pont).

Thrombocytaaggregáció-gátló szerek és szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) gyógyszerek: A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (4.4 pont).

Probenecid és szulfinpirazon: A probenecid- és szulfinpirazon-tartalmú gyógyszerek lassítják az ibuprofén kiválasztását.

Alkohol, biszfoszfonátok és pentoxifillin: Fokozhatják a gastrointestinalis mellékhatásokat, valamint a vérzés és a fekélyképződés kockázatát.

Baklofén: Fokozott baklofén-toxicitás.

Digoxin, fenitoin, lítium: Az ibuprofén és a digoxin-, fenitoin- vagy lítium-készítmények együttes alkalmazásakor ezen gyógyszerek szérumszintje megemelkedhet. A szérum lítiumszintjének monitorozása szükséges, a szérum digoxin- és fenitoinszintjének monitorozása ajánlott.

Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletekből származó adatok arra utalnak, hogy az NSAID-ok fokozhatják a kinolon antibiotikumokkal összefüggő görcsrohamok kockázatát. Az NSAID-ot és kinolont szedő betegeknél nagyobb lehet a görcsrohamok kialakulásának kockázata.

Gyógynövénykivonatok: A Ginkgo biloba növelheti az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatos vérzés kockázatát.

CYP2C9-gátlók:

Az ibuprofén és a CYP2C9-gátlók együttes alkalmazása növelheti az ibuprofén (CYP2C9-szubsztrát) expozícióját. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9-inhibitorok) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén expozíció körülbelül 80‑100%‑os emelkedést mutatott. Erős CYP2C9-inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén dózisának csökkentését, különösen nagy dózisú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak a terhesség korai szakaszában történő prosztaglandinszintézis-gátló-alkalmazás esetén. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%‑ról kb. 1,5%‑ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat fokozódik a dózis és a kezelés időtartamának növelésével. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása emelkedett pre- és posztimplantációs veszteséget, valamint embryofoetalis letalitást okozott. Ezenfelül a különböző malformatiók (köztük a cardiovascularis malformatiók) incidenciájának emelkedését jelentették olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandinszintézis-gátlót adtak.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – a ductus arteriosus szűkületéről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében csak akkor adható NSAID, ha az egyértelműen szüksége. Ha terhességet tervező vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő szed NSAID-ot, a dózisnak a lehető legkisebbnek és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi hét után több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló szer a magzatot az alábbi veszélyeknek teheti ki:

cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertensio);

renalis dysfunctio (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

a vérzési idő esetleges megnyúlása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen az ibuprofén ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás:

Az ibuprofén kiválasztódik az anyatejbe, azonban terápiás dózisok rövid ideig tartó alkalmazásakor valószínűtlen, hogy ez hatással lenne a csecsemőre. Ha azonban a gyógyszer tartós szedése javasolt, megfontolandó a csecsemő korai elválasztása.

Termékenység:

Az ibuprofén alkalmazása csökkentheti a termékenységet, ezért nem ajánlott olyan nőknek, akik teherbe szeretnének esni. Azon nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, vagy akiknél infertilitás miatt kivizsgálás történik, megfontolandó az ibuprofén szedésének leállítása.

Egyes bizonyítékok azt mutatják, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatásuk révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a hatás a kezelés megszakításával reverzibilis.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ibuprofén általában nem vagy csak kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban nagy dózisban történő alkalmazása során központi idegrendszeri mellékhatások, például fáradtság és szédülés léphet fel, egyedi esetekben a reakcióképesség és a közúti forgalomban való aktív részvétel, valamint a gépek kezelésének képessége károsodhat. Egyidejű alkoholfogyasztás esetén ez a hatás fokozódhat.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások alábbi felsorolása, az ibuprofénnel kapcsolatban jelentett valamennyi mellékhatást tartalmazza, beleértve a nagy dózisú, hosszú távú kezelésben részesülő reumás betegeknél előforduló mellékhatásokat is. A „nagyon ritka” gyakoriságnál gyakoribb kategóriába sorolt mellékhatások orális adagolás esetén napi legfeljebb 1200 mg, rektális adagolás esetén legfeljebb 1800 mg rövid távú alkalmazására vonatkoznak.

Az alábbi mellékhatások túlnyomórészt dózisfüggőek és egyedi eltéréseket mutatnak.

Oedema, hypertensio és szívelégtelenség eseteit jelentették NSAID-kezeléssel összefüggésben.

Klinikai vizsgálati adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata – különösen nagy dózisok (2400 mg/nap) alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont).

Gastrointestinalis: a leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis természetűek voltak. Néha halálos kimenetelű peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés léphet fel, különösen időseknél (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, dyspepsiát, abdominalis fájdalmat, melaenát, haematemesist, stomatitis ulcerosát, valamint a colitis és a Crohn-betegség exacerbatióját jelentették (lásd 4.4 pont). A gastritis kevésbé gyakran fordult elő. Különösen a gastrointestinalis vérzés kockázata függ a dózistól és a kezelés időtartamától.

Az egyes gyakorisági csoportban a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint vannak felsorolva.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A betegek többségénél, akik klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot vettek be, legfeljebb hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom vagy még ritkábban hasmenés jelentkezik. Nystagmus, homályos látás, fülzúgás, fejfájás és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás figyelhető meg, ami vertigo formájában, álmosságban, esetenként nyugtalanságban és zavartságban, tudatvesztésben vagy kómában nyilvánul meg. Esetenként görcsroham jelentkezik a betegeknél. Gyermekeknél myoclonusos görcsök is kialakulhatnak. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis léphet fel, előfordulhat továbbá hypothermia és hyperkalaemia, és megnyúlhat a protrombinidő/INR, valószínűleg a keringő alvadási faktorok hatásával való interferencia miatt. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, alacsony vérnyomás, légzésdepresszió és cianózis fordulhat elő. Asthmás betegeknél az asthma súlyosbodhat.

Az ajánlottnál nagyobb dózisok tartós alkalmazása vagy túladagolás renalis tubularis acidózist és hypokalaemiát okozhat.

Kezelés

Nincs specifikus antidotuma.

Ezért túladagolás esetén tüneti és szupportív kezelés javasolt. Különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás, a sav-bázis egyensúly és az esetleges gastrointestinalis vérzés ellenőrzésére.

A potenciálisan toxikus mennyiség bevételét követő egy órán belül meg kell fontolni az aktív szén adását. Ehelyett, az életveszélyes mennyiség bevételét követő egy órán belül felnőtteknél meg kell fontolni a gyomormosást.

Gondoskodni kell a megfelelő diuresisről, és szorosan monitorozni kell a vese- és májfunkciót.

Potenciálisan toxikus mennyiségű gyógyszer bevétele után a beteget legalább négy órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani.

A gyakori vagy elhúzódóan jelentkező görcsrohamokat intravénás diazepámmal kell kezelni. Más beavatkozások szükségessége a beteg klinikai állapotától függ.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, propionsav-származékok.

ATC-kód: M01AE01

Hatásmechanizmus

Az ibuprofén egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer, melynek – a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül kifejtett – hatásosságát a gyulladást vizsgáló hagyományos állatkísérletes modellekben igazolták. Embernél az ibuprofén lázcsillapító hatású, valamint csökkenti a gyulladás okozta fájdalmat és duzzanatot. Továbbá reverzibilisen gátolja az ADP és kollagén indukálta thrombocytaaggregációt.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálat azt mutatta, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav-dózis (81 mg) bevétele előtt 8 órával, illetve bevétele után 30 perccel egyszeri dózisban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav tromboxánképződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és eloszlás

Az ibuprofén a gastrointestinalis traktusból szívódik fel, nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, és diffúzióval bejut a synovialis folyadékba is. Az ibuprofén gyorsabban szívódik fel a gastrointestinalis traktusból, ha nátriumsó formájában alkalmazzák, szemben az ibuprofénsavat tartalmazó tablettákkal (35 perc vs. 1-2 óra).

Biotranszformáció

Az ibuprofén a májban metabolizálódik két fő metabolittá, amelyek – vagy változatlan formában, vagy konjugátumokként – elsősorban a vesén keresztül ürülnek, az elhanyagolható mennyiségű változatlan formájú ibuprofénnel együtt. A vesén át történő kiürülés gyors és teljes mértékű.

Elimináció

Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra.

Időseknél az ibuprofén farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitását elsősorban állatkísérletekben igazolták: főként a gyomor-bél traktus laesióit és ulcusait észleltek.

Az in vitro és in vivo vizsgálatokban nem jelentkeztek az ibuprofén mutagenitásának klinikailag releváns jelei. Emellett egereknél és patkányoknál nem figyeltek meg karcinogén hatást.

Az ibuprofén nyulaknál gátolja az ovulációt, valamint számos állatfajnál (nyúlnál, patkánynál és egérnél) gátolja a beágyazódást.

Patkányokkal és nyulakkal végzett reprodukciós vizsgálatokban az ibuprofén átjutott a placentán.

Az anya számára toxicus dózisok esetén a malformatiók gyakrabban fordulnak elő (pl. kamrai septumdefektus).

Az ibuprofén kockázatot jelent a vízi környezetre (lásd 6.6 pont).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

mikrokristályos cellulóz

hidegen duzzadó kukoricakeményítő

karboximetilkeményítő-nátrium

talkum

magnézium-sztearát

Filmbevonat

hipromellóz

titán-dioxid (E171)

laktóz-monohidrát

makrogol

nátrium-citrát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10, 12, 15, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, 100 db filmtabletta PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ez a gyógyszer kockázatot jelent a környezetre (lásd 5.3 pont). Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest,

Bartók Béla út 43-47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24410/01 10×

OGYI-T-24410/02 12×

OGYI-T-24410/03 15×

OGYI-T-24410/04 20×

OGYI-T-24410/05 30×

OGYI-T-24410/06 40×

OGYI-T-24410/07 50×

OGYI-T-24410/08 60×

OGYI-T-24410/09 70×

OGYI-T-24410/10 80×

OGYI-T-24410/11 90×

OGYI-T-24410/12 100×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. június 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. január 11.