Klindamicin Noridem 150 mg/ml oldatos injekció/infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Klindamicin Noridem 150 mg/ml oldatos injekció/infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az oldat 150 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) milliliterenként.

300 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) 2 ml-es ampullánként.

600 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) 4 ml-es ampullánként.

900 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) 6 ml-es ampullánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Az oldat legfeljebb 7,72 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció/infúzió (injekció/infúzió).

Tiszta és színtelen vagy csaknem színtelen oldat.

pH: 5,50–7,00.

Ozmolalitás: 760–900 mOsm/kg.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Klindamicin Noridem az alábbi, klindamicinre érzékeny mikroorganizmusok által okozott, súlyos fertőzések kezelésére javallott felnőttek, serdülők és 1 hónaposnál idősebb gyermekek számára (lásd 4.2 és 5.1 pont):

csont- és ízületi fertőzések;

krónikus sinusitis;

alsó légúti fertőzések;

intraabdominalis fertőzések;

kismedencei és a női nemi szerveket érintő fertőzések;

bőr- és lágyrészfertőzések;

fogászati fertőzések;

a fent felsorolt fertőzések bármelyikével összefüggésben előforduló vagy feltételezhetően összefüggésbe hozható bacteriaemia kezelése;

valamint

Toxoplasma gondii és Pneumocystis jirovecii okozta opportunista fertőzések kezelése immunkompromittált felnőtt betegeknél.

Aerob fertőzések esetén a klindamicin alternatív kezelési lehetőséget jelent abban az esetben, ha más antibakteriális szerek hatástalanok vagy ellenjavalltak (pl. penicillinallergia esetén). Anaerob fertőzések esetén a klindamicinnel, mint elsőként választandó gyógyszerrel történő kezelés alkalmazható. Polimikrobiális fertőzés esetén fontolóra kell venni a Gram-negatív baktériumok elleni megfelelő aktivitású szerrel történő kombinációt.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek, serdülők és 12 év feletti gyermekek

Súlyos fertőzések kezelésére:

napi 1800-2700 mg klindamicin, 2‑4 egyenlő dózisra elosztva, általában aerob Gram-negatív baktériumokkal szemben jó aktivitással bíró antibiotikummal kombinálva.

Kevésbé szövődményes fertőzések esetében:

napi 1200-1800 mg klindamicin, 3 vagy 4 egyenlő dózisra elosztva.

A maximális napi dózis felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek számára általában 2700 mg, 2-4 egyenlő dózisra elosztva. Életveszélyes fertőzés esetén maximálisan napi 4800 mg dózist is alkalmaztak már.

Gyermekek 1 hónapos kortól 12 éves korig

Súlyos fertőzések: 15-25 mg/ttkg/nap, három-négy egyenlő dózisra elosztva.

Súlyosabb fertőzések: 25-40 mg/ttkg/nap, három-négy egyenlő dózisra elosztva.

Súlyos fertőzések kezelésére a javasolt dózis gyermekeknél napi legalább 300 mg, a testtömegtől függetlenül.

A klindamicin dózisát a teljes testtömeg alapján kell kiszámítani, függetlenül attól, hogy fennáll-e elhízás.

A maximális napi dózis nem haladhatja meg a felnőttekét.

Idősek

A klindamicin-foszfát felezési ideje, eloszlási térfogata és clearance-e, valamint a beadás utáni felszívódásának mértéke az életkor növekedésével nem változik. A klinikai vizsgálatokból származó adatok elemzése nem mutatott ki az életkorral összefüggő toxicitásnövekedést. Ezért normál májfunkciójú és (az életkornak megfelelő) normál vesefunkciójú idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra.

A további figyelembe veendő szempontokat lásd a 4.4 pontban.

Májkárosodás

Közepesen súlyos és súlyos májbetegségben szenvedő betegeknél a klindamicin eliminációs felezési ideje meghosszabbodik. A klindamycin 8 óránkénti adagolása esetén a dózis csökkentésére általában nincs szükség. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél azonban monitorozni kell a plazma klindamicin-koncentrációját. A kapott eredmények alapján szükségessé válhat a dózis csökkentése vagy az adagolások közötti időtartam növelése.

Vesekárosodás

Vesebetegségben szenvedőknél a klindamicin eliminációs felezési ideje meghosszabbodik; a vesefunkciók enyhe vagy közepesen súlyos károsodása esetén azonban nem szükséges a dózis csökkentése. Súlyos vesekárosodásban vagy anuriában szenvedő betegeknél azonban monitorozni kell a plazma klindamicin-koncentrációját. A kapott eredmények alapján szükségessé válhat a dózis csökkentése vagy az adagolások közötti időtartam 8 vagy akár 12 órára való növelése.

Adagolás hemodializis esetén

A klindamicin hemodialízisel nem távolítható el, ezért nem szükséges kiegészítő dózist beadni sem a hemodialízis-kezelés előtt, sem azt követően.

Az alkalmazás időtartama

Olyan fertőzés esetén, amelyet bizonyítottan vagy akár feltételezetten béta-hemolitikus Streptococcus okoz, a klindamicin-kezelést legalább 10 napig folytatni kell a reumás láz vagy glomerulonephritis későbbi kialakulásának megelőzésére.

Az alkalmazás módja

A Klindamicin Noridem intramuscularis injekcióként, vagy intravénás infúzióban alkalmazható.

Intravénás alkalmazás előtt a Klindamicin Noridem-et mindig hígítani kell, és legalább 10-60 percen keresztül kell beadni. A hígított oldat klindamicin-koncentrációja nem haladhatja meg a 18 mg/ml-t.

Intramuscularis injekció formájában történő alkalmazása esetén ezt a gyógyszert hígítatlanul kell alkalmazni.

600 mg-nál nagyobb egyszeri im. klindamicin-dózis alkalmazása nem ajánlott, valamint nem javasolt 1,2 g-nál nagyobb dózis beadása egyetlen egyórás infúzióban.

Alternatív megoldásként a gyógyszer beadható az első dózis egyetlen gyors infúziója formájában, amit folyamatos intravénás infúzió követ.

A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, linkomicinnel vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenység

Súlyos túlérzékenységi reakciókat – beleértve a bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, például eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxikus epidermalis necrolysist (TEN) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) – jelentettek klindamicinnel kezelt betegeknél. Ha túlérzékenységi reakció vagy bőrt érintő, súlyos mellékhatások jelentkezik, a klindamicin adását azonnal le kell állítani, és megfelelő terápiát kell megkezdeni (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Allergia

Súlyos allergiás reakció már a gyógyszer első alkalmazása után felléphet. Ebben az esetben a Klindamicin Noridem-kezelést azonnal abba kell hagyni, és meg kell tenni a megfelelő szokásos sürgősségi intézkedéseket.

Bizonyos körülmények között a klindamicin alternatív kezelésként alkalmazható penicillin-allergiában szenvedő (penicillinre túlérzékeny) betegeknél. Nem számoltak be a klindamicin és a penicillin közötti keresztallergiáról, és a vegyületek strukturális különbözőségét figyelembe véve ez nem is várható. Egyedi esetekben azonban előfordult a klindamicinnel szembeni anaphylaxiás reakció (túlérzékenység) olyan személyeknél, akiknél a penicillin-allergia már fennállt. A penicillin-allergiás betegek klindamicinnel történő kezelése során ezt figyelembe kell venni.

Colitis

A klindamicin csak súlyos fertőzések kezelésére alkalmazható. A klindamicin alkalmazásának mérlegelésekor a kezelőorvosnak szem előtt kell tartania a fertőzés típusát és az esetlegesen kialakuló hasmenés veszélyét, mivel a klindamicin alkalmazása során, vagy akár két vagy három héttel azt követően is jelentettek colitist. A betegség valószínűleg súlyosabb lefolyású lesz idősebb vagy legyengült betegeknél.

Clostridioides difficile-asszociált hasmenés (CDAD) kialakulásáról számoltak be csaknem minden antibakteriális hatóanyag, köztük a klindamicin alkalmazásakor is. Ennek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. Az antibakteriális szerekkel történő kezelés megváltoztatja a vastagbél normál bélflóráját és a C. difficile túlszaporodásához vezethet.

A C. difficile A és B toxinokat termel, amelyek hozzájárulnak a CDAD kialakulásához és az antibiotikummal összefüggő colitis elsődleges okai közé tartoznak.

A C. difficile hipervirulens törzsei fokozott morbiditással és mortalitással hozhatók összefüggésbe, mivel az ilyen fertőzések rezisztensek lehetnek az antibiotikum-kezelésre és colectomiát tehetnek szükségessé.

Ilyen esetben kellő gondossággal kell felvenni az anamnézist, mivel előfordulhat, hogy a CDAD csak az antibiotikum-terápiát követő két hónapban alakul ki.

Ha antibakteriális hatóanyaggal – így klindamicinnel – végzett kezelés során antibiotikummal összefüggő hasmenés vagy antibiotikummal összefüggő colitis diagnózisa felmerül vagy igazolódik, a klindamicin adását azonnal le kell állítani, és meg kell tenni a megfelelő terápiás intézkedéseket.

Ilyen esetben perisztaltikát gátló gyógyszer adása ellenjavallt.

Óvintézkedések

Kellő körültekintéssel kell kezelni azokat a betegeket:

- akiknek máj- vagy veseműködése károsodott (lásd 4.2 pont),

- akiknél neuromuscularis ingerületátvitelt érintő zavar áll fenn (myasthenia gravis, Parkinson-kór stb.), vagy

akiknél az anamnézisben gyomor-bél rendszeri rendellenességek fordultak elő (pl. korábbi vastagbélgyulladás),

- akiknél atópiás betegség áll fenn.

Bólus injekció

Gyors intravénás injekcióban történő beadása súlyos hatással járhat a szívre nézve (lásd 4.8 pont), ezért kerülni kell.

Laboratóriumi vizsgálatok a kezelés során

Egy év alatti csecsemőknél és a készítménnyel végzett tartós (10 napot meghaladó) kezelés esetén a vérképet, valamint a vese- és májfunkciókat rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

Akut vesekárosodás

Ritka előfordulással beszámoltak akut vesekárosodásról, beleértve az akut veseelégtelenséget is. Azon betegek esetében, akiknél már eleve veseműködési zavar áll fenn, vagy akik egyidejűleg nephrotoxicus gyógyszereket szednek, mérlegelni kell a vesefunkció monitorozását (lásd 4.8 pont).

Nem reagáló fertőzések

A klindamicin tartós vagy ismételt alkalmazása felülfertőződéshez és/vagy rezisztens kórokozók vagy sarjadzógombák kolonizációjához vezethet a bőrön és a nyálkahártyákon.

A klindamicin nem alkalmazható vírusok okozta akut légúti fertőzések esetén.

A klindamicin nem alkalmas meningitis kezelésére, mert a cerebrospinalis folyadékban elért antibiotikum-koncentráció nem elegendő.

Gyermekek

Egy hónaposnál fiatalabb csecsemőknél a gyógyszer alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták és a megfelelő adagolást nem határozták meg.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer legfeljebb 7,72 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,39%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

K-vitamin-antagonisták

Klindamicinnel és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarin, acenokumarol és fluindion) egyidejűleg kezelt betegeknél jelentették a koagulációs értékek (PT/INR) növekedését és/vagy vérzést. K-vitamin-antagonisták egyidejű alkalmazása esetén ezért a koagulációs értékeket szorosan monitorozni kell.

Eritromicin

A klindamicin egyidejű alkalmazása eritromicinnel kerülendő, mivel in vitro antibakteriális hatás antagonista hatását figyelték meg.

Linkomicin

A kórokozók keresztrezisztenciát mutathatnak a klindamicin és a linkomicin között.

Neuromuscularis blokkolók

A klindamicinnek neuromuscularis blokkoló hatása van, ezért fokozhatja az izomrelaxánsok hatását. Ez műtéti beavatkozások alatt váratlan, életveszélyes eseményekhez vezethet.

A klindamicin elsősorban a CYP3A4, kisebb mértékben a CYP3A5 révén metabolizálódik a klindamicin-szulfoxid fő metabolittá és a kevésbé jelentős N‑dezmetil-klindamicin metabolittá. Ezért a CYP3A4 és CYP3A5 inhibitorai növelhetik a klindamicin plazmakoncentrcióját.

Néhány példa az erős CYP3A4-inhibitorokra: itrakonazol, vorikonazol, klaritromicin, telitromicin, ritonavir és kobicisztát. Kellő körültekintéssel kell eljárni, ha a klindamicint erős CYP3A4-inhibitorokkal együtt alkalmazzák. Ezen enzimek induktorai növelhetik a klindamicin clearance-ét, ami csökkent plazmakoncentrációt eredményez. Orális klindamicinnel végzett prospektív vizsgálatban a klindamicin mélyponti koncentrációja 80%-kal csökkent, ha a CYP3A4 erős induktorával, rifampicinnel együtt adták. Ha a klindamicint erős CYP3A4-induktorokkal – például rifampicin, közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), karbamazepin, fenitoin vagy fenobarbitál – együtt alkalmazzák, a beteget megfigyelés alatt kell tartani a hatásosság esetleges csökkenése tekintetében.

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a klindamicin nem gátolja a CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19, CYP2E1 vagy CYP2D6 izoenzimeket. Ezért nem valószínű, hogy klinikailag jelentős kölcsönhatások lépnek fel a klindamicin és az egyidejűleg alkalmazott, ezen CYP enzimek által metabolizált gyógyszerek között. Az in vitro adatok alapján az orálisan adott klindamicin gátolhatja a bélben a CYP3A4-et, de a parenterálisan adott klindamicin klinikailag jelentős hatása a CYP3A4 által metabolizált, egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre nem valószínű.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Egy terhes nők bevonásával végzett nagy létszámú vizsgálat, amelyben kb. 650, a terhesség első trimeszterében klindamicin-expozícióban részesült újszülöttet vizsgáltak, nem mutatott növekedést a fejlődési rendellenességek arányában. Mindazonáltal nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a klindamicin terhesség alatti alkalmazásának biztonságosságáról.

A terhes nők bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során a klindamicin második és a harmadik trimeszterben történő szisztémás adagolása nem járt együtt a veleszületett rendellenességek fokozott előfordulásával.

Első trimeszterben járó terhes nőkre vonatkozó, megfelelő kontrollos vizsgálatok nincsenek.

A klindamicin átjut a placentán. Feltételezhető, hogy a magzatban terápiás hatású koncentráció érhető el.

Az állatkísérletek nem utalnak a terhességre, az embrionális/magzati fejlődésre, a szülésre vagy a születés utáni fejlődésre gyakorolt közvetlen vagy közvetett káros hatásokra (lásd 5.3 pont).

A Klindamicin Noridem-et terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha más kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre.

Szoptatás

A klindamicin kiválasztódik a humán anyatejbe; fennáll a szoptatott csecsemőkre kifejtett hatások kockázata. Ezek a hatások a következők lehetnek: szenzitizáció kockázata, bőrkiütés, hasmenés, vér jelenléte a székletben, a nyálkahártya sarjadzógombás kolonizációja.

A Klindamicin Noridem-et nem szabad alkalmazni szoptatás alatt.

Termékenység

Állatkísérletek nem mutattak ki hatást a termékenységre. Nincsenek adatok a klindamicin humán fertilitásra gyakorolt hatásáról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Klindamicin Noridem kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A készítmény mellékhatásai – minta szédülés, álmosság és fejfájás – ronthatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Elszigetelt esetekben olyan nemkívánatos hatásokat (pl. anaphylaxiás sokkot) figyeltek meg (lásd 4.8 pont), amelyek következtében a betegek a bizonytalanság miatt képtelenek voltak aktívan részt venni a közúti forgalomban, illetve gépeket kezelni és megfelelő óvintézkedések nélkül dolgozni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi táblázat a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatásokat sorolja fel szervrendszerek és gyakoriság szerint.

A gyakoriságok a következő megállapodás szerint kerültek meghatározásra:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

*Forgalomba hozatal után jelentett mellékhatás

#Lásd 4.4 pont.

§Ritkán jelentett mellékhatás túl gyors intravénás beadást követően (lásd 4.2 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolási tüneteket ezidáig nem figyeltek meg. A klindamicin szérumból való eltávolítására nem alkalmas sem a hemodialízis, sem a peritoneális dialízis. A gyógyszernek nincs specifikus antidótuma. A Klindamicin Noridem alkalmazása intramuscularisan vagy intravénásan történik, ezért a gyomormosás eredménytelen.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek; linkózamidok. ATC kód: J01F F01

Hatásmechanizmus

A klindamicin a bakteriális riboszóma 50S alegységéhez kötődik, és gátolja a fehérjeszintézist. A klindamicinnek elsősorban bakteriosztatikus hatása van.

Farmakodinámiás hatások

A gyógyszer hatásossága alapvetően annak az időszaknak a hosszától függ, amely során a hatóanyag szintje a patogénre megállapított minimális gátló koncentráció (Minimum Inhibitory Concentration, MIC) felett van.

A rezisztencia kialakulásának mechanizmusa(i)

A klindamicinnel szembeni rezisztencia az alábbi mechanizmusok útján alakulhat ki:

A Staphylococcusokkal és Streptococcusokkal szembeni rezisztencia gyakran azon alapul, hogy több metilcsoport kapcsolódik a 23S rRNS-hez (úgynevezett konstitutív MLSB típusú rezisztencia), aminek hatására a klindamicin sokkal kevésbé képes kötődni a riboszómához.

A meticillin-rezisztens S. auerus (MRSA) baktériumok többségénél fennáll az MLSB típusú rezisztencia, így rezisztensek a klindamicinre. A klindamicin nem alkalmazható a makrolidokkal szemben rezisztens Staphylococcusok által okozott fertőzések kezelésére, még igazolt in vitro érzékenység esetén sem, mert a kezelés a konstitutív MLSB típusú mutánsok kiszelektálásához vezethet. A konstitutív MLSB típusú rezisztenciát mutató törzsek teljes keresztrezisztenciát mutatnak a klindamicin és a linkomicin, makrolidok (pl. azitromicin, klaritromicin, eritromicin, roxitromicin, spiramicin), valamint a sztreptogramin B között.

Határértékek

A klindamicinnel szembeni érzékenység megállapítása a szokásos hígítási sorokkal történik. Az érzékeny és rezisztens baktériumok elkülönítésére az alábbi MIC határértékeket állapították meg:

EUCAST határértékek (13.0 verzió, érvényes 2023. 01. 01-től)

A szerzett rezisztencia prevalenciája

A szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzi helytől függően, valamint idővel változhat az egyes fajoknál, ezért javasolt a rezisztenciára vonatkozó helyi adatok beszerzése, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Szükség esetén célszerű szakértő tanácsát kérni, ha a rezisztencia prevalenciája az adott helyen olyan mértékű, hogy – legalábbis bizonyos fertőzések esetén – a gyógyszer hasznossága kétséges. Különösen súlyos fertőzés és eredménytelen kezelés esetén javasolt mikrobiológiai diagnózis felállítása, mely tartalmazza a kórokozó azonosítását és klindamicinnel szembeni érzékenységének megállapítását.

° A táblázat megjelentetésének időpontjában nem álltak rendelkezésre aktualizált adatok. Az elsődleges szakirodalomban, a standard tudományos szakirodalomban és a terápiás ajánlásokban feltételezik az érzékenységet.

$ A legtöbb izolátum alapvető érzékenység mellett mérsékelt rezisztenciát mutat.

+ A rezisztencia gyakorisága legalább egy régióban meghaladja az 50%-ot.

^ Összefoglaló megnevezés a Streptococcus fajok egy heterogén csoportjára. A rezisztencia gyakorisága függ attól, hogy mely Streptococcus fajok vannak jelen.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A klindamicin származékait csak az abszorpcióig és az észterek felbomlásáig kell megkülönböztetni. Ezt követően a klindamicin szabad bázisként (aktív forma) van jelen a szervezetben. Az észterek gyógyszer-előanyagnak (prodrug) minősülnek.

A klindamicin-foszfát parenterálisan alkalmazható vízoldékony észter. 300 mg klindamicin-foszfát intramuscularis injekcióban történő beadását követően 3 órával később a szérum-csúcskoncentráció körülbelül 6 µg/ml, míg 300 mg klindamicin-foszfát intravénás beadását követően egy órával később a az átlagos szérumkoncentráció körülbelül 4-6 µg/ml.

Eloszlás

A klindamicin plazmafehérjékhez való kötődése koncentrációfüggő, és a terápiás tartományban 40% és 94% közötti.

A klindamicin jól eloszlik a szövetekben, áthatol a placentabarrieren, és kiválasztódik az anyatejbe is. A subarachnoidealis térbe azonban még az agyhártyák gyulladt állapotában sem diffundál megfelelő mértékben.

Magas koncentráció alakul ki a csontszövetben, az ízületi folyadékban, a pleurális folyadékban, a köpetben és a gennyben. A hatóanyagot egyidejűleg az alábbi szérumkoncentrációkban mutatták ki: 40% (20–75%) a csontszövetben, 50% az ízületi folyadékban, 50% a peritoneális folyadékban, 50–90% a pleurális folyadékban, 30–75% a köpetben és 30% a gennyben.

Biotranszformáció

A klindamicin elsősorban a májban metabolizálódik.

Humán máj- és intestinalis mikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a klindamicint elsősorban a CYP3A4 oxidálja, kisebb mértékben pedig a CYP3A5 metabolizálja a klindamicin-szulfoxid fő metabolittá és a kevésbé jelentős N‑dezmetil-klindamicin metabolittá.

A klindamicin felezési ideje a szérumban körülbelül 3 óra felnőttek és körülbelül 2 óra gyermekek esetében. Vesekárosodás, illetve közepesen súlyos vagy súlyos máj károsodás esetén a felezési idő megnyúlik. Egyes metabolitok (N-demetil- és –szulfoxid-metabolitok) mikrobiológiai aktivitással rendelkeznek. A májenzimeket indukáló gyógyszerek csökkentik a klindamicin szervezetben maradásának átlagos idejét.

Elimináció

A klindamicin-dózis 2/3-a a széklettel, 1/3-a a vizelettel távozik. A dózis kevesebb, mint 10%-a választódik ki változatlan formában a vizeletbe.

A klindamicin nem dializálható.

2 és 18 év közötti elhízott gyermekek és serdülők és 18 és 20 év közötti elhízott felnőttek:

A 2 és 18 év közötti elhízott gyermekek és serdülők és a 18 és 20 év közötti elhízott felnőttek farmakokinetikai adatainak elemzése azt mutatta, hogy a klindamicin-clearance és a teljes testtömegre normalizált eloszlási térfogat hasonló volt a normál testtömegű alanyokhoz.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletekben a mérgezés tünetei a csökkent aktivitás és a görcsrohamok voltak.

A klindamicin ismételt im. adása után kutyáknál a GOT- és GPT-szint növekedését figyelték meg, és a máj tömegének enyhe növekedését jegyezték fel morfológiai elváltozások nélkül. A klindamicin tartós alkalmazása esetén kutyáknál a gyomornyálkahártya és az epehólyag károsodását figyelték meg.

Az intramuscularis és subcutan injekciók beadásának helyén helyi reakciók (gyulladás, haemorrhagia, szöveti károsodás) fordultak elő, azonban az alkalmazott oldat koncentrációja sokkal magasabb volt, mint a maximális terápiás koncentráció.

Karcinogenitás

A klindamicin karcinogén potenciáljának vizsgálatára vonatkozóan nem végeztek hosszútávú állatkísérletes vizsgálatokat.

Mutagenitás

Genotoxicitási teszteket végeztek, köztük a patkány micronucleus-tesztet és az Ames-féle Salmonella-tesztet. Mindkettő negatív eredményt adott.

Reproduktív toxicitás

A klindamicin per os alkalmazását követően patkányokon, valamint subcutan beadását követően patkányokon és nyulakon végzett embryo-foetalis fejlődési vizsgálatokban csak olyan dózisoknál figyeltek meg fejlődési toxicitást, amelyek anyai toxicitást eredményeztek.

Patkányokon per os, valamint patkányokon és nyulakon subcutan adagolást követően végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem bizonyítottak klindamicin okozta fertiliási károsodást vagy magzati károsodást, az olyan dózisok kivételével, amelyek anyai toxicitást okoztak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

dinátrium-edetát

nátrium-hidroxid 5 N (pH-beállításhoz)

sósav 5 N (pH-beállításhoz)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Az alábbi hatóanyagok fizikailag inkompatibilisek a klindamicinnel: ampicillin, aminofillin, barbiturátok, kalcium-glükonát, ceftriaxon-nátrium, ciprofloxacin, fenitoin, idarubicin-hidroklorid, magnézium-szulfát, fenitoin-nátrium és ranitidin-hidroklorid. A klindamicin sóinak oldata alacsony pH értékű, és feltételezhetően inkompatibilis a lúgos kémhatású készítményekkel vagy az alacsony pH mellett instabil gyógyszerekkel.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

Hígítás után:

A 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldattal hígított (6 és 18 mg/ml klindamicin-koncentrációjú) oldat kémiai és fizikai stabilitása polipropilén infúziós zsákban 25 °C-on és 2 °C–8 °C-on 24 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, ha a hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml, 4 ml vagy 6 ml oldatot tartalmazó I-es típusú, átlátszó üvegampullák dobozban.

1 db, 5 db, 10 db vagy 25 db ampulla kartondobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Intravénás alkalmazás előtt a Klindamicin Noridem-et mindig hígítani kell (a hígított oldat klindamicin-koncentrációja nem haladja meg a 18 mg/ml-t, és legalább 10-60 percen keresztül kell beadni (a klindamicin beadásának sebessége nem haladhatja meg a 30 mg/percet). Soha nem szabad beadni intravénás bólus formájában.

A Klindamicin Noridem hígításához 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldat vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldat használható.

Az intramuscularis alkalmazás akkor javallt, ha az intravénás infúzió valamilyen okból nem lehetséges.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

A készítményt vizuálisan ellenőrizni kell a felhasználás előtt és a hígítás után.

Csak tiszta és látható részecskéktől mentes oldatot szabad felhasználni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Noridem Enterprises Limited,

Evagorou & Makariou, Mitsi Building 3, Office 115,

1065 Nicosia, Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24236/01 1×2 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/02 5×2 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/03 10×2 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/04 25×2 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/05 1×4 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/06 5×4 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/07 10×4 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/08 25×4 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/09 1×6 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/10 5×6 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/11 10×6 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

OGYI-T-24236/12 25×6 ml I-es típusú, átlátszó üvegampulla

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. május 17.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. május 31.