Lefloxawill 500 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lefloxawill 500 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg levofloxacin (512,46 mg levofloxacin-hemihidrát formájában) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag

0,038 mg Sunset yellow FCF alumínium lakkot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Narancssárga színű, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Tabletta méret: kb. 19,3 × 7,8 × 5 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Lefloxawill filmtabletta felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont):

·​ Területen szerzett pneumónia

·​ Akut bakteriális sinusitis

·​ Krónikus bronchitis akut exacerbációja

·​ Szövődményes bőr- és lágyrész fertőzések

A fent említett fertőzéseknél a Lefloxawill filmtabletta kizárólag akkor alkalmazható, ha az általánosan ajánlott antibakteriális szerek a kezdeti kezelés során nem bizonyulnak hatékonynak.

·​ Pyelonephritis és szövődményes húgyúti infekciók (lásd 4.4 pont)

·​ Krónikus bakteriális prostatitis

·​ Szövődménymentes cystitis (lásd 4.4 pont)

·​ Anthrax inhaláció: fertőzést követő profilaxis és gyógyterápia (lásd 4.4 pont)

A Lefloxawill filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin kezelést követően.

Alkalmazásakor az antibakteriális készítményekre vonatkozó irányelveket figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Lefloxawill filmtablettát naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ.

A Lefloxawill filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin kezelést követően. Mivel a parenterális, ill. a per os gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható.

Adagolás

A Lefloxawill filmtabletta adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók:

Adagolás normál veseműködés esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc)

Javallatok	Napi adagolás (súlyosságtól függően)	A kezelés időtartama (súlyosságtól függően)
Akut bakteriális sinusitis	500 mg naponta egyszer	10-14 nap
Krónikus bronchitis akut bakteriális exacerbatiója	500 mg naponta egyszer	7-10 nap
Területen szerzett pneumónia	500 mg naponta egyszer vagy kétszer	7-14 nap
Pyelonephritis	500 mg naponta egyszer	7-10 nap
Szövődményes húgyúti infekciók	500 mg naponta egyszer	7-14 nap
Szövődménymentes cystitis	250 mg naponta egyszer	3 nap
Krónikus bakteriális prostatitis	500 mg naponta egyszer	28 nap
Szövődményes bőr- és lágyrész fertőzések	500 mg naponta egyszer vagy kétszer	7-14 nap
Anthrax inhaláció	500 mg naponta egyszer	8 hét

Különleges betegcsoportok

Károsodott veseműködés (kreatinin-clearance 50 ml/perc)

	Adagolás
	250 mg/24 óra	500 mg/24 óra	500 mg/12 óra
Kreatinin-clearance	első adag 250 mg	első adag 500 mg	első adag 500 mg
50-20 ml/perc	majd: 125 mg/24 óra	majd: 250 mg/24 óra	majd: 250 mg/12 óra
19-10 ml/perc	majd: 125 mg/48 óra	majd: 125 mg/24 óra	majd: 125 mg/12 óra
<10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1	majd: 125 mg/48 óra	majd: 125 mg/24 óra	majd: 125 mg/24 óra

1Hemodialízist vagy folyamatos ambulánsan végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szükséges.

Májkárosodás

Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben, és kiválasztása elsősorban a vesén át történik, az adag módosítása nem szükséges.

Időskorú betegek

A vesefunkciók miatti megfontolásokon kívül az idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont „Íngyulladás és ínszakadás” és a „QT-intervallum megnyúlása”.)

Gyermekek és serdülők

A Lefloxawill filmtabletta ellenjavallt gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

A Lefloxawill filmtablettát szétrágás nélkül, elegendő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. A filmtabletta az adag nagyságától függően a tablettán lévő bemetszés mentén osztható.

A filmtabletta étkezés közben vagy az étkezések közti időszakban is bevehető.

A Lefloxawill filmtablettát vas-sók, cink-sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú savlekötők, vagy didanozin (csak alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó didanozin pufferek esetén) és szukralfát alkalmazása előtt vagy után legalább két órával kell bevenni, mivel ezek a felszívódást csökkenthetik (lásd 4.5 pont).

4.3 Ellenjavallatok

A levofloxacin tartalmú filmtabletta alkalmazása tilos:

​ a levofloxacinnal vagy bármely más kinolonnal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemben fennálló túlérzékenységben szenvedő betegeknél,

​ epilepsziában szenvedő betegeknél,

​ azon betegeknél, akiknek a kórtörténetében fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek,

​ gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél,

​ terhesség alatt,

​ szoptató nők esetén.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA fertőzésre általánosan ajánlott antibakteriális készítmények nem hatékonyak).

A levofloxacin alkalmazható megfelelően diagnosztizált akut bakteriális sinusitis és krónikus bronchitis akut kiújulása esetén is.

A fluorokinolonokra rezisztens E. coli - a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó - változatos formában fordul elő az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztencia gyakoriságot kell figyelembe venni a kezelésnél.

Anthrax inhaláció: Az emberben történő alkalmazásra vonatkozó korlátozott adatok az in vitro Bacillus anthracis érzékenységi adataiból és állatkísérletes adatokból származnak. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax fertőzés esetén.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, az 1000 mg napi adagban részesülő betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Myoclonus

Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A myoclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha a levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearence-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.

Clostridioides difficile – kísérőbetegség

A levofloxacinnal történő kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridioides difficile okozta betegség (Clostridioides difficile-associated disease,CDAD) tünete lehet. A CDAD az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacinnal történő kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját.

Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget haladéktalanul megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ilyen esetben a bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

A kinolonok csökkenthetik az agyi görcsküszöböt, ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolon származékokhoz hasonlóan csak különleges óvatossággal alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal együtt, mint pl. a teofillinnel történő kezelés (lásd a 4.5 pontot) esetén. Konvulzív görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacin kezelést le kell állítani.

Glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek

A látens vagy manifeszt glükóz‑6-foszfát dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek haemolyticus reakciók kialakulására kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén, ezért a levofloxacin körültekintéssel alkalmazandó és a hemolízisre utaló jeleket figyelni kell.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén a Lefloxawill filmtabletta adagját módosítani kell (lásd a 4.2 pontot).

Túlérzékenységi reakciók

A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (pl. az angioödémától egészen az anafilaxiás sokkig), esetenként az első adag bevételét követően (lásd a 4.8 pontot). A betegeknek ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a kezelést, és azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges óvintézkedéseket megteszi.

Súlyos hólyagos bőrreakciók

Súlyos hólyagos bőrreakciókat jelentettek levofloxacin-kezelés esetén, mint amilyen a Stevens–Johnson-szindróma vagy a toxicus epidermalis necrolysis (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben bőr- és/vagy nyálkahártya elváltozásokat észlelnek, a készítmény további alkalmazását megelőzően azonnal értesítsék kezelőorvosukat.

Dysglykaemia

Más kinolonokhoz hasonlóan a vércukorszint eltéréseit, beleértve a hypoglykaemia, illetve hyperglykaemia eseteit is jelentették, általában olyan diabéteszben szenvedő betegek esetén, akik egyidejűleg orális antidiabetikum (pl. glibenklamid) vagy inzulin-kezelésben részesültek.

Hypoglykaemiás kóma eseteit jelentették. Az ilyen diabéteszes betegek esetén a vércukorszint szoros ellenőrzése ajánlott (lásd 4.8 pont).

A fényérzékenység megelőzése

Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek, vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig.

K-vitamin antagonistával történő egyidejű kezelés

Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél előfordulhat a koagulációs értékek (PT/INR) növekedése és/vagy vérzés, e szerek egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont).

Pszichotikus reakciók

A kinolon–kezelésben - beleértve a levofloxacint is - részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókat jelentettek. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, a levofloxacin kezelést meg kell szakítani és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Óvatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akiknek a kórtörténetében pszichiátriai betegség szerepel.

QT-intervallum megnyúlása

Körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat - így a levofloxacint is - olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél igazoltan jelen vannak a QT‑szakasz megnyúlásának kockázati tényezői, mint pl.:

-​ veleszületett hosszú QT-intervallum szindróma

-​ egyidejűleg alkalmazott, bizonyítottan a QT-intervallum megnyúlását eredményező hatóanyagok (pl.: IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok)

-​ nem korrigált elektrolit egyensúlyzavar (pl. alacsony kálium- és magnézium-szint)

-​ szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia).

Idős betegek és a nők érzékenyebbek lehetnek a QTc megnyúlását eredményező gyógyszerekre, ezért óvatossággal kell eljárni a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál. (Lásd a 4.2 pont Időskorú betegek, és a 4.5, 4.8, 4.9 pontokat.)

Perifériás neuropátia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Fluorokinolonokat, köztük levofloxacint szedő betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros perifériás neuropátiáról számoltak be, amelynek a megjelenése gyors lehet (lásd 4.8 pont). A levofloxacin adását fel kell függeszteni, ha a beteg neuropátia tüneteit észleli. Ezzel csökkenthető egy visszafordíthatatlan állapot esetleges kialakulásának kockázata.

Hepatobiliáris rendellenességek

Levofloxacin-kezelésben részesülő betegek esetén májnekrózisról, illetve végzetes májelégtelenségről is beszámoltak, elsősorban olyan esetekben, amikor a beteg súlyos egyéb megbetegedésben szenvedett, pl. szepszis (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy szakítsák meg a kezelést és keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben májrendellenességre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint pl. anorexia, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, hasi érzékenység.

Myasthenia gravis súlyosbodása

A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuszkuláris aktivitást, és ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat - beleérve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is - összefüggésbe hozták a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében myasthenia gravis szerepel.

Látási rendellenességek

Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pont).

Felülfertőződés

A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.

Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás

Az opiát kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletében ál-pozitív eredményt mutathat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiát eredmény megerősítésére.

A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért ál-negatív eredményt adhat a tuberculosis diagnosztizálása esetén.

Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségéről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

-​ mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

-​ aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

-​ szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és e billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Vérképzőszervi rendellenességek

A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását.

Segédanyag

A Lefloxawill filmtabletta 0,038 mg Sunset yellow FCF alumínium lakkot (E110) tartalmaz filmtablettánként, amely allergiás reakciót okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek hatása a Lefloxawill filmtablettára

Vastartalmú sók, cinktartalmú sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú antacidumok, didanozin

Vastartalmú sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó didanozin pufferek esetén) Lefloxawill filmtablettával való együttes alkalmazásakor a levofloxacin felszívódása jelentősen csökken. A fluorokinolonok cink tartalmú multivitamin tabletták együttadása esetén csökkentik azok felszívódását.

Két vagy három vegyértékű kationok, mint a vastartalmú sók, ill. a magnézium- vagy alumínium-tartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó didanozin pufferek esetén) alkalmazása a Lefloxawill filmtabletta bevételét megelőző vagy azt követő 2 órában nem javasolt (lásd 4.2 pont). Kalciumsók csak kis mértékben hatnak a felszívódásra.

Szukralfát

Szukralfáttal való egyidejű alkalmazáskor a Lefloxawill filmtabletta biohasznosulása jelentős mértékben csökken. Amennyiben a beteg szukralfát és Lefloxawill filmtabletta kezelésben egyaránt részesül, a szukralfátot leghelyesebb a Lefloxawill filmtabletta után 2 órával bevenni (lásd 4.2 pont).

Teofillin, fenbufén ill. hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények

A klinikai vizsgálatok során a levofloxacin és a teofillin között fellépő farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy más, az agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő.

A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében kb. 13%-kal magasabbak voltak, mint önmagában való alkalmazásakor.

Probenecid és cimetidin

A probenecid és a cimetidin statisztikailag jelentős hatással volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét a cimetidin (24 %) és a probenecid (34 %) is csökkentette. Ennek oka, hogy mindkét hatóanyag képes gátolni a levofloxacin tubuláris szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott adagok esetén azonban a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek nincs klinikai jelentőségük.

A tubuláris renalis szekréciót befolyásoló hatóanyagok, mint a probenecid és a cimetidin levofloxacinnal való egyidejű alkalmazásakor óvatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

Egyéb fontos adatok

Klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős mértékben, amikor a levofloxacint a következő hatóanyagokkal együttesen alkalmazták: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.

A Lefloxawill filmtabletta hatása egyéb gyógyszerekre

Ciklosporin

A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal való együttes alkalmazás esetén 33%-kal nőtt.

K-vitamin antagonisták

Levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet. Ezért K-vitamin antagonista egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd a 4.4 pontot).

QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan hatóanyagokat kapnak, amelyekről ismert, hogy a QT-intervallum megnyúlását eredményezik (pl. IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont QT-intervallum megnyúlása).

​ Egyéb releváns információk

Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem hatott a teofillin (a CYP1A2 ismert szubsztrátja) farmakokinetikájára. Ezt azt mutatja, hogy a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2 gátló hatással.

Egyéb kölcsönhatások

Étel

Élelmiszerrel való klinikailag releváns kölcsönhatást nem észleltek. A Lefloxawill filmtabletta ezért étkezéstől függetlenül bármikor bevehető.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatokban végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat (lásd 5.3 pont).

A humán adatok hiánya és az elvégzett állatkísérletek azonban arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fiatal állatoknak adott fluorokinolonok hatására, ezért a levofloxacin használata terhesség alatt tilos (lásd a 4.3 és 5.3 pontokat).

Szoptatás

A Lefloxawill filmtabletta szoptatás alatt ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya és az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fiatal állatoknak adott fluorokinolonok hatására, ezért a levofloxacin használata szoptatás alatt tilos (lásd a 4.3 és 5.3 pont).

Termékenység

A levofloxacin patkányokban nem mutatott reprodukcióra kifejtett toxicitást, és nem hatott a szaporodóképességükre.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egyes mellékhatások (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a koncentrálást és a reakciókészséget, ezért az ilyen képességet különösen igénylő tevékenységek (pl. gépjárművezetés, gépkezelés) végzésekor a készítmény alkalmazása kockázatos lehet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi adatok több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatokból származnak.

A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg:

Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ 1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ 1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ 1/1000), nagyon ritka (1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatásokat csökkenő súlyossági sorrendben tüntettük fel.

Szervrendszer			Gyakori		Nem gyakori		Ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések					gombás fertőzés, beleértve a Candida fertőzést, patogén rezisztencia
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek					leukopenia, eosinophilia		thrombocytopenia, neutropenia	Csontvelő-elégtelenség, beleértve az aplasticus anaemiát, pancytopeniát, agranulocytosist, haemolyticus anaemiát
Immunrendszeri betegségek és tünetek							angiooedema, túlérzékenység (lásd a 4.4 pontot)	anafilaxiás sokka anafilaktoid sokka (lásd a 4.4 pontot)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek					anorexia		hypoglykaemia, főleg cukorbetegek esetén (lásd a 4.4 pontot)	hyperglykaemia, hypoglykaemiás kóma (lásd a 4.4 pontot)
Pszichiátriai kórképek*			álmatlanság		szorongás, zavart állapot, idegesség		pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia), depresszió, agitáció, abnormális álmok, rémálmok	önveszélyes viselkedéssel járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd a 4.4 pontot), mánia
Idegrendszeri betegségek és tünetek*			fejfájás, szédülés		álmosság, remegés, az ízérzés zavarai		görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pont), paraesthesia	szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropátia (lásd 4.4 pont), szaglás zavarai, beleértve a teljes szagelvesztést is, mozgászavar, extrapiramidális zavarok, az ízérzékelés teljes elvesztése, syncope, jóindulatú intrakraniális hipertenzió, myoclonus
Szembetegségek és szemészeti tünetek*							látászavarok, mint homályos látás (lásd 4.4 pont)	átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*				vertigo			fülzúgás	hallásvesztés, halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**						tachycardia palpitáció		kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet, kamrai arrhytmia és torsade de pointes (főképp a QT‑intervallum megnyúlására hajlamos betegeknél), QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pontok)
Érbetegségek és tünetek**		Kizárólag az infúzióra vonatkozóan: phlebitis				hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek				dyspnoe				bronchospasmus, allergiás pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		hasmenés, hányás, hányinger		hasi fájdalom, emésztési zavar, flatulencia, székrekedés				véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembrano-sus colitist is (lásd 4.4 pont), pancreatitis
Máj- és epebetegségek illetve tünetek		májenzim-szint emelkedés (pl. GPT / GOT, gamma-GT, alkalikus foszfatáz)		bilirubinszint emelkedés				icterus, súlyos májkárosodás, beleértve a végzetes akut májelégtelenséget, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont), hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei				bőrkiütés, viszketés, urticaria, hyperhidrosis				toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont), leukocitoklasztikus vasculitis, stomatitis, a bőr hyperpigmentátiója
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*				ízületi fájdalom, izomfájdalom		ínbántalmak (lásd a 4.3 és 4.4 pontokat), beleértve az íngyulladást (pl. Achilles-ín) is, izomgyengeség, ami myasthenia gravis esetén különös jelentőséggel bír (lásd a 4.4 pontot)		rhabdomyolysis, ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pont), ligamentum ruptura, izomszakadás, arthritis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek				szérum kreatininszint emelkedés		akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*		Kizárólag az infúzióra vonatkozóan: az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, bőrpír)		gyengeség-érzés		lázas állapot		fájdalom (beleértve a mellkasi, háti és végtagfájdalmat)

aAz anafilaxiás/anafilaktoid reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.

bA nyálkahártyán, ill. a bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos –esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat), memóriaromlás és koncentrációs zavar, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával kapcsolatba hozható mellékhatások közé tartoznak: porfíriás betegekben porfíriás roham.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, ill. a terápiás adagolás feletti adagokkal végzett klinikai‑farmakológiai vizsgálatok szerint a Lefloxawill filmtablettával történő akut túladagolás legfontosabb várható jelei a központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, továbbá a QT-intervallum megnyúlása és gastrointestinalis reakciók, mint a hányinger és a nyálkahártya eróziók.

A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszert érintő hatásokat, pl. zavart elmeállapotot, görcsrohamokat, myoclonust, hallucinációt és remegést is tapasztaltak.

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. A QT-intervallum megnyúlásának lehetősége miatt EKG ellenőrzés szükséges. A gyomor nyálkahártya védelmében savkötőket lehet alkalmazni. A hemodialízis, beleértve a peritonealis dialízist és a CAPD-t, nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására.

Speciális antidotuma nincs.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Kinolon antibakterialis szerek, fluorokinolonok

ATC kód: J01M A12

A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális készítmény, a racém ofloxacin S(-) enantiomerje.

Hatásmechanizmus

A fluorokinolon antibiotikumok hatásmódjának megfelelően a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések

A levofloxacin baktericid hatásának mértéke a szer maximális szérum koncentrációjának (Cmax) vagy a görbe alatti területnek (AUC) és a minimális gátlási koncentrációnak (MIC) az arányától függ.

A rezisztencia hatásmechanizmusa

A levofloxacin rezisztencia több lépcsős mutációval alakul ki a topoizomeráz II célhelyeken, a DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en. Egyéb rezisztencia mechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux mechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet.

Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb antibakteriális szerek között.

Határértékek

Az EUCAST ajánlása szerinti MIC határértékeket, amelyek alapján az érzékeny, a közepesen érzékeny és rezisztens kórokozókat megkülönböztetjük, az alábbi táblázatban tüntettük fel az MIC vizsgálathoz (mg/l).

Az EUCAST klinikai MIC határértékei a levofloxacinra (2.0 verzió, 2012-01-01):

Kórokozó	Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriaceae	≤ 1 mg/l	> 2 mg/l
Pseudomonas spp.	≤ 1 mg/l	> 2 mg/l
Acinetobacter spp.	≤ 1 mg/l	> 2 mg/l
Staphylococcus spp.	≤ 1 mg/l	> 2 mg/l
S. pneumoniae1	≤ 2 mg/l	> 2 mg/l
Streptococcus A,B,C,G csoport	≤ 1 mg/l	> 2 mg/l
H. influenzae2,3	≤ 1 mg/l	> 1 mg/l
M. catarrhalis3	≤1 mg/l	>1 mg/l
Nem fajspecifikus határértékek4	≤ 1 mg/l	> 2 mg/l
1 A határértékek magas terápiás adag esetére vonatkoznak. 2 Alacsony szintű fluorokinolon rezisztencia (ciprofloxacin 0,12-0,5 mg/l MIC) előfordulhat, de nincs arra bizonyíték, hogy ez összefüggene a légzőrendszeri H. influenzae fertőzéssel. 3Nem találtak, vagy nagyon ritkák azok a törzsek, amelyek MIC értékei az É/R határérték fölé esnek. Kötelező jelenteni minden olyan esetet, illetve antimikroba tesztet, amelyben ilyen érzékeny törzset izoláltak, és amennyiben az eredmény megerősítést nyer, az izolátumot el kell küldeni a referencia laboratóriumnak. A fenti MIC értékek fennállása esetén a kórokozót rezisztensnek kell tekinteni. 4Határérték az egyszeri és kétszeri 500 mg-os oralis dózis esetén, és egyszeri és kétszeri 500 mg‑os intravénás alkalmazás esetén.

A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Amennyiben szükséges, szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a szer alkalmazása megkérdőjelezhető.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív baktériumok

Bacillus anthracis

Staphylococcus aureus, meticillin-érzékeny

Staphylococcus saprophyticus

Streptococci, C és G csoport

Streptococcus agalactiae

Streptococcus pneumoniae

Streptococcus pyogenes

Aerob Gram-negatív baktériumok

Eikenella corrodens

Haemophilus influenzae

Haemophylus parainfluenzae

Klebsiella oxytoca

Moraxella catarrhalis

Pasteurella multocida

Proteus vulgaris

Providencia rettgeri

Anaerob baktériumok

Peptostreptococcus

Egyéb

Chlamydophila pneumoniae

Chlamydophila psittaci

Chlamydia trachomatis

Legionella pneumophila

Mycoplasma pneumoniae

Mycoplasma hominis

Ureaplasma urealyticum

Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat:

Aerob Gram-pozitív baktériumok

Enterococcus faecalis

Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)#

Koaguláz-negatív Staphylococcus spp.

Aerob Gram-negatív baktériumok

Acinetobacter baumannii

Citrobacter freundii

Enterobacter aerogenes

Enterobacter cloacae

Escherichia coli

Klebsiella pneumoniae

Morganella morganii

Proteus mirabilis

Providencia stuartii

Pseudomonas aeruginosa

Serratia marcescens

Anaerob baktériumok

Bacteroides fragilis

Eredendően rezisztens törzsek

Aerob Gram-pozitívbaktériumok

Enterococcus faecium

# A meticillin-rezisztens S. aureus nagyon ritkán keresztreakcióba lép a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100 %.

Az étkezés kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.

A szájon át történő alkalmazást követően az egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg napi egyszer vagy kétszeri alkalmazását követően.

Eloszlás

A levofloxacin kb. 30-40 %-a kötődik plazmafehérjékhez.

A levofloxacin átlagos megoszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os adag egyszeri és ismételt alkalmazását követően, mely a szövetek között nagy megoszlást jelez.

A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció

A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedv), prosztata szövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin kismértékben jut be a cerebro-spinális folyadéktérbe.

Biotranszformáció

A levofloxacin nagyon kismértékben metabolizálódik. E metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a beadott adag <5%-át teszik ki, és a vesén keresztül választódnak ki.

A levofloxacin sztereokémiailag stabil és nem szenved királis átalakulást.

Elimináció

A levofloxacin orális és intravénás alkalmazást követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az adag több, mint 85 %-a).

A levofloxacin eliminációs középértéke 500 mg egyszeri dózis esetén 175+/-29,2 ml/perc volt.

Nincsenek kifejezett eltérések a levofloxacin farmakokinetikáját illetően intravénás vagy orális adagolás esetén. Ez azt erősíti meg, hogy az intravénás és az orális alkalmazási mód felcserélhető.

Linearitás

A levofloxacin az 50‑1000 mg közötti dózistartományban lineáris farmakokinetikát követ.

Különleges betegcsoportok

Veseelégtelenségben szenvedő betegek

A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével – a táblázatban megadottak szerint – a vesén át történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig emelkedik:

Egyszeri 500 mg adag szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok veseelégtelenség esetén

Clcr [ml/perc]	< 20	20-49	50-80
ClR [ml/perc]	13	26	57
t1/2 [óra]	35	27	9

Idős betegek

A levofloxacin kinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin-clearance különbségéből adódókat.

Nemek közötti eltérések

A nők és férfiak elkülönített vizsgálata kismértékű, ill. marginális nemek közötti eltéréseket mutatott a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – egyszeri-, vagy ismételt dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A levofloxacinnak nem volt hatása a fertilitásra patkányokban, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása a késleltetett érés volt, ami az anyára gyakorolt toxikus hatás következménye.

A levofloxacin baktérium és emlős sejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdő sejtjeiben azonban kromoszóma aberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II gátláshoz kapcsolódhatnak. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus, testvér kromatidák felcserélődése, soron kívüli DNS-szintézis, domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra.

Egérben végzett vizsgálatok a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén kialakuló fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacin fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatással nem rendelkezett, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést.

Más fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányban és kutyában hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés), ami fiatal állatban jelentősebb mértékű volt.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

mikrokristályos cellulóz

hidroxipropilcellulóz

kroszpovidon

magnézium-sztearát

Filmbevonat: Opadry Orange OY-S-33016: vörös vas-oxid (E 172), makrogol 4000, titán-dioxid (E 171), hipromellóz, sunset yellow FCF alumínium lakk (E110), indigó kármin alumínium lakk (E132); sárga vas-oxid (E172).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5​ Csomagolás típusa és kiszerelése

5 db vagy 7 db filmtabletta átlátszó PVC/PE/PVDC/Al buborékcsomagolásban, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Goodwill Pharma Nyrt.

6724 Szeged, Cserzy Mihály u. 32.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22652/03 5×

OGYI-T-22652/04 7×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. április 4.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2019. március 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 28.