1. A GYÓGYSZER NEVE
Lendin NEO 20 mg szájban diszpergálódó tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
20 mg bilasztint tartalmaz szájban diszpergálódó tablettánként.
Ismert hatású segédanyag: 0,0030 mg etanolt tartalmaz szájban diszpergálódó tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Szájban diszpergálódó tabletta.
Fehér, kerek, lapos, az egyik oldalán „20”-as jelöléssel ellátott, 8 mm átmérőjű tabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.
A Lendin NEO felnőttek és serdülők (12 évesek és 12 éven felüliek) számára javallott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek és serdülők (12 évesek és 12 éven felüliek)
20 mg bilasztin naponta egyszer az allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és az urticaria tüneteinek enyhítésére.
A szájban diszpergálódó tablettát az étkezés vagy gyümölcslé ivása előtt egy órával, vagy két órával ezt követően kell bevenni (lásd 4.5 pont).
A kezelés időtartama:
Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergén expozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitisnél a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perenniális allergiás rhinitis esetén folyamatos kezelés ajánlott a betegnek az allergén expozíciónak kitett időszakban. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Nincs szükség az adagolás módosítására időskorú betegeknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Felnőttek különleges kockázati csoportjában (vesekárosodásban szenvedő betegekkel) végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a bilasztin dózisának módosítására (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Nincsenek klinikai tapasztalatok a készítmény májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél történő alkalmazására. Azonban mivel a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában a vizelettel és a széklettel ürül, nem várható, hogy a májkárosodás a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót felnőtt betegeknél. Ezért nincs szükség az adagolás módosítására májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél (lásd 5.2 pont).
Gyermekek
- Gyermekek 6-11 éves, legalább 20 kg testtömeg esetén
Ebben a korcsoportban a bilasztin 10 mg szájban diszpergálódó tabletta és a bilasztin 2,5 mg/ml belsőleges oldat alkalmazása javallott.
- 6 évnél fiatalabb és 20 kg alatti testtömegű gyermekek
A jelenleg hozzáférhető adatokat a 4.4, 4.8, az 5.1 és 5.2 pont ismerteti, azonban adagolási javaslat még nem készülhetett. Ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.
A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát vese- illetve májkárosodásban szenvedő gyermekek esetében még nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Szájon át alkalmazandó.
A szájban diszpergálódó tabletta szájba helyezés után gyorsan szétesik a nyál hatására, így könnyen lenyelhető.
Alternatív módon, a szájban diszpergálódó tablettát bevétel előtt vízben lehet diszpergálni. Nem szabad grapefruitlét vagy bármely más gyümölcslét használni a diszpergálás céljára (lásd 4.5 pont).
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Gyermekek
A bilasztin biztonságosságát és hatékonyságát 2 éven aluli gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre 2 és 5 év közötti gyermekeknél, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.
Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztinnak P-glikoprotein gátlókkal, így pl. ketokonazollal, eritromicinnel, ciklosporinnal, ritonavirrel vagy diltiazemmel való együttadásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, ezért fokozódhat a bilasztin okozta mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért a bilasztin P-glikoprotein gátlókkal történő együttadása kerülendő közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.
Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1 pont). A QT-/QTc-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a torsade de pointes kialakulásának kockázatát.
Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT-/QTc-szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT-szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT-/QTc-megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.
Segédanyagok
Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz szájban diszpergálódó tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Ez a készítmény 0,0030 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz szájban diszpergálódó tablettánként, amely egyenértékű 1,6 mg/100 g (0,0016 m/m%) alkohollal. A készítmény egy 185 mg tömegű szájban diszpergálódó tablettájában található alkoholmennyiség kevesebb, mint 1 ml sörnek vagy 1 ml bornak felel meg.
A készítményben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek, melyek eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.
Táplálékkal való kölcsönhatás:
A táplálékbevitel jelentős mértékben, 30 %-kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.
Grapefruit-lével való kölcsönhatás:
20 mg bilasztin és grapefruitlé egyidejű bevitele 30 %-kal csökkentette a bilasztin orális biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a gyümölcstől és a termék gyártójától függően. Az interakció mechanizmusa egy felvevő transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin egy szubsztrátja (lásd 5.2 pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, mint például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkeznek a bilasztin plazma koncentrációját csökkentő potenciállal.
Ketokonazollal vagy eritromicinnel való kölcsönhatás:
Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 400 mg ketokonazol vagy napi háromszor 500 mg eritromicin egyidejű bevétele során a bilasztin AUC-je 2-szeresére, a Cmax pedig 2-3-szorosára emelkedett. Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel való kölcsönhatással magyarázhatóak, mivel a bilasztin a P-gp (P-glikoprotein) szubsztrátja, és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy az eritromicin biztonságossági profilját. Egyéb gyógyszerek, melyek a P-gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, mint például a ciklosporin, szintén képesek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.
Diltiazemmal való kölcsönhatás:
Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 60 mg diltiazem egyidejű bevitelekor a bilasztin Cmax értéke 50%-kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2 pont) való kölcsönhatással magyarázható, és valószínűleg nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.
Alkohollal való kölcsönhatás:
A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszer 20 mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt, mint alkohol és placebo együttadása esetén.
Lorazepámmal való kölcsönhatás:
8 napos, napi egyszer 20 mg bilasztinnal és napi egyszer 3 mg lorazepámmal történő egyidejű kezelés nem fokozta a lorazepám központi idegrendszeri depressziót okozó hatásait.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Mivel nincs klinikai tapasztalat gyermekeknél a bilasztinnak más gyógyszerekkel, élelmiszerekkel vagy gyümölcslevekkel való kölcsönhatásaira vonatkozóan, ezért jelenleg a felnőtteknél végzett interakciós tanulmányok eredményeire kell támaszkodni a bilasztin gyermekeknek történő felírásakor. Nincsenek klinikai adatok gyermekeknél annak megállapítására, hogy az AUC vagy a Cmax kölcsönhatások miatt bekövetkező változásai befolyásolják-e a bilasztin biztonságossági profilját.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nincsenek adatok, ill. csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre bilasztin alkalmazására vonatkozóan terhes nők esetén. Az állatkísérletek során reproduktív toxicitást mutattak ki, azonban ezek a hatások csak a maximális humán expozíciót jelentősen meghaladó expozícióknál jelentkeztek, ami azt jelzi, hogy ennek a klinikai felhasználás szempontjából a jelentősége csekély (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból azonban kerülendő a Lendin NEO alkalmazása terhesség idején.
Szoptatás
A bilasztin anyatejbe történő kiválasztását humán egyedekben nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során kapott farmakokinetikai adatok a bilasztin kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). A szoptatás abbahagyására/felfüggesztésére vagy a Lendin NEO alkalmazásának abbahagyására /felfüggesztésére vonatkozó döntéshez figyelembe kell venni a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a bilasztin-terápia előnyét az anyára nézve.
Termékenység
Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.
A patkányokkal végzett vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen negatív hatást a termékenységre vonatkozóan (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Egy felnőtteken végzett, a bilasztin gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását elemző vizsgálatban a 20 mg bilasztinnal történő kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válasz különböző lehet, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogyan reagál saját szervezetük a bilasztinra.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása felnőtt és serdülőkorú betegeknél
A klinikai vizsgálatok során a 20 mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtt és serdülőkorú betegeken a nemkívánatos hatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a placebóval kezelt betegeken (12,7%, illetve 12,8%).
A klinikai fejlesztés során végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban 2525 felnőtt vagy serdülő- korú beteget kezeltek a bilasztin különböző dózisaival, akik közül 1697 beteg kapott 20 mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebo kezelést. A 20 mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteken vagy serdülőkön észlelt leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, álmosság, szédülés és fáradtságérzet. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél is.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása felnőtt és serdülőkorú betegeken
Az alábbi táblázat azokat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20 mg bilasztinnal kezelt betegek (n=1697) több mint 0,1%-ánál jelentettek.
MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák:
Nagyon gyakori (1/10)
Gyakori (1/100 – <1/10)
Nem gyakori (1/1000 –<1/100)
Ritka (1/10 000 –<1/1000)
Nagyon ritka (<1/10 000),
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és ismeretlen gyakorisággal előforduló mellékhatásokat:
|
MedDRA szerinti szervrendszer |
bilasztin
20 mg
|
Az összes bilasztin
dózis
|
Placebo n=1362 |
|||
|---|---|---|---|---|---|---|
|
Gyakoriság |
Mellékhatás |
|||||
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések | ||||||
|
Nem gyakori |
orális herpes fertőzés |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
0 (0,0%) |
||
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | ||||||
|
Nem gyakori |
fokozott étvágy |
10 (0,59%) |
11 (0,44%) |
7 (0,51%) |
||
|
Pszichiátriai kórképek | ||||||
|
Nem gyakori |
szorongás |
6 (0,35%) |
8 (0,32%) |
0 (0,0%) |
||
|
álmatlanság |
2 (0,12%) |
4 (0,16%) |
0 (0,0%) |
|||
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
|
Gyakori |
álmosság |
52 (3,06%) |
82 (3,25%) |
39 (2,86%) |
||
|
fejfájás |
68( 4,01%) |
90 (3,56%) |
46 (3,38%) |
|||
|
Nem gyakori |
szédülés |
14 (0,83%) |
23 (0,91%) |
8 (0,59%) |
||
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | ||||||
|
Nem gyakori |
tinnitus |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
0 (0,0%) |
||
|
vertigo |
3 (0,18%) |
3 (0,12%) |
0 (0,0%) |
|||
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||||||
|
Nem gyakori |
jobb Tawara-szár blokk |
4 (0,24%) |
5 (0,20%) |
3 (0,22%) |
||
|
sinus arrhythmia |
5 (0,30%) |
5 (0,20%) |
1 (0,07%) |
|||
|
QT-megnyúlás az EKG-n* |
9 (0,53%) |
10 (0,40%) |
5 (0,37%) |
|||
|
egyéb EKG eltérések |
7 (0,41%) |
11 (0,44%) |
2 (0,15%) |
|||
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek | ||||||
|
Nem gyakori |
dyspnoe |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
0 (0,0%) |
||
|
orrtáji diszkomfort érzés |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
0 (0,0%) |
|||
|
orrnyálkahártya szárazsága |
3 (0,18%) |
6 (0,24%) |
4 (0,29%) |
|||
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
|
Nem gyakori |
gyomortáji fájdalom |
11 (0,65%) |
14 (0,55%) |
6 (0,44%) |
||
|
hasi fájdalom |
5 (0,30%) |
5 (0,20%) |
4 (0,29%) |
|||
|
hányinger, émelygés |
7 (0,41%) |
10 (0,40%) |
14 (1,03%) |
|||
|
hasi diszkomfort érzés |
3 (0,18%) |
4 (0,16%) |
0 (0,0%) |
|||
|
hasmenés |
4 (0,24%) |
6 (0,24%) |
3 (0,22%) |
|||
|
szájszárazság |
2 (0,12%) |
6 (0,24%) |
5 (0,37%) |
|||
|
dyspepsia |
2 (0,12%) |
4 (0,16%) |
4 (0,29%) |
|||
|
gastritis |
4 (0,24%) |
4 (0,16%) |
0 (0,0%) |
|||
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||||||
|
Nem gyakori |
pruritus |
2 (0,12%) |
4 (0,16%) |
2 (0,15%) |
||
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||||||
|
Nem gyakori |
fáradtságérzet |
14 (0,83%) |
19 (0,75%) |
18 (1,32%) |
||
|
szomjúság |
3 (0,18%) |
4 (0,16%) |
1 (0,07%) |
|||
|
a korábbi állapot javulása |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
1 (0,07%) |
|||
|
láz |
2 (0,12%) |
3 (0,12%) |
1 (0,07%) |
|||
|
asthenia |
3 (0,18%) |
4 (0,16%) |
5 (0,37%) |
|||
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | ||||||
|
Nem gyakori |
gamma-glutamil-transzferáz (Gamma-GT)-szint emelkedés |
7 (0,41%) |
8 (0,32%) |
2 (0,15%) |
||
|
glutamát-piruvát-transzamináz (GPT/ALAT)-szint emelkedés |
5 (0,30%) |
5 (0,20%) |
3 (0,22%) |
|||
|
glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT/ASAT)-szint emelkedés |
3 (0,18%) |
3 (0,12%) |
3 (0,22%) |
|||
|
szérum kreatinin-szint emelkedés |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
0 (0,0%) |
|||
|
szérum trigliceridek szintjének emelkedése |
2 (0,12%) |
2 (0,08%) |
3 (0,22%) |
|||
|
testtömeg növekedés |
8 (0,47%) |
12 (0,48%) |
2 (0,15%) |
|||
*A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n.
Gyakorisága nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): Palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (mint az anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált ödéma/helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit észlelték a gyógyszer forgalomba kerülését követő időszakban.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és serdülőknél
Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradtságérzetet egyaránt észleltek a 20 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél. A bilasztin vs. a placebo esetében a gyakoriság az álmosságra vonatkozóan: 3,06 % vs. 2,86%, a fejfájásra vonatkozóan: 4,01% vs. 3,38%; a szédülésre: 0,83% vs. 0,59%, és a fáradtságérzetre: 0,83% vs. 1,32% volt.
A poszt-marketing mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.
A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél
A klinikai fejlesztés során a (12‑17 éves) serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél tapasztaltakkal azonos volt. Az ebben a betegcsoportban (serdülőkön) a poszt-marketing mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítik a klinikai vizsgálatok megállapításait.
Azoknak az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10 mg bilasztinnal kezelt, 12-hetes, kontrollált klinikai vizsgálatban résztvevő (2‑11 év közötti) gyermekeknek az aránya, akiknél mellékhatást jelentettek, hasonló volt a placebót kapó betegekéhez (68,5% vs. 67,5%). A klinikai vizsgálatok során a 291 bilasztint (szájban diszpergálódó tablettát) kapó (2‑11 éves) gyermek által leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás, allergiás conjunctivitis, rhinitis és abdominalis fájdalom voltak (#ebből 260 gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31 gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249 placebót kapó betegnél is.
A gyermekeknél tapasztalt mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbi táblázat a bilasztin kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható és a klinikai fejlesztés során bilasztin kezelést kapó (2‑11 év közötti) gyermekek több, mint 0,1%-ánál jelentett mellékhatásokat tartalmazza.
A gyakorisági kategóriák az alábbiak:
Nagyon gyakori (1/10)
Gyakori (1/100 – <1/10)
Nem gyakori (1/1000 –<1/100)
Ritka (1/10 000 –<1/1000)
Nagyon ritka (<1/10 000),
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és ismeretlen gyakorisággal előforduló mellékhatásokat.
|
MedDRA szerinti szervrendszer |
Bilasztin 10 mg (n=291)# |
Placebo (n=249) |
||
|
Gyakoriság |
Mellékhatás |
|||
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
||||
|
Gyakori |
rhinitis |
3 (1,0 %) |
3 (1,2 %) |
|
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
||||
|
Gyakori |
fejfájás |
6 (2,1 %) |
3 (1,2 %) |
|
|
Nem gyakori |
szédülés |
1 (0,3 %) |
0 (0,0 %) |
|
|
eszméletvesztés |
1 (0,3 %) |
0 (0,0 %) |
||
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
||||
|
Gyakori |
allergiás conjunctivitis |
4 (1,4 %) |
5 (2,0 %) |
|
|
Nem gyakori |
szem irritáció |
1 (0,3 %) |
0 (0,0 %) |
|
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
||||
|
Gyakori |
abdominalis fájdalom / felső abdominalis fájdalom |
3 (1,0 %) |
3 (1,2 %) |
|
|
Nem gyakori |
diarrhoea |
2 (0,7 %) |
0 (0,0 %) |
|
|
hányinger, émelygés |
1 (0,3 %) |
0 (0,0 %) |
||
|
ajakduzzanat |
1 (0,3 %) |
0 (0,0 %) |
||
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
||||
|
Nem gyakori |
eczema |
1 (0,3 %) |
0 (0,0 %) |
|
|
urticaria |
2 (0,7 %) |
2 (0,8 %) |
||
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
||||
|
Nem gyakori |
fáradtságérzet |
2 (0,7 %) |
0 (0,0 %) |
|
#260 gyermek vett részt a klinikai biztonságossági vizsgálatban, 31 gyermek a farmakokinetikai vizsgálatban.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása gyermekeknél
Fejfájást, abdominalis fájdalmat, allergiás conjunctivitist és rhinitist egyaránt észleltek a 10 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt gyermekeknél. A bilasztin vs. a placebo esetében a gyakoriság a fejfájásra vonatkozóan: 2,1% vs. 1,2%; a hasi fájdalomra: 1,0% vs. 1,2%; az allergiás conjunctivitisre 1,4% vs. 2,0%; a rhinitisre 1,0% vs. 1,2% volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a forgalomba hozatalt követő mellékhatás megfigyelésből származnak.
A klinikai vizsgálatokban 26 egészséges önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10‑11-szeresét (220 mg egyszeri dózisban, illetve 7 napig 200 mg/nap dózisban) alkalmazva a kezelést igénylő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakoribb mellékhatások a szédülés, fejfájás és hányinger, émelygés voltak. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc intervallum szignifikáns megnyúlását.
A poszt-marketing mellékhatás megfigyelésből származó információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.
A bilasztin ismételt adagjainak (4 napon át 100 mg) a ventriculáris repolarizációra kifejtett hatása egy 30 egészséges felnőtt önkéntesen végzett “mélyreható QT/QTc keresztezett elrendezésű klinikai vizsgálat” kritikus elemzése alapján nem volt kimutatható a QTc intervallum szignifikáns megnyúlása.
Nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok gyermekeknél.
Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelés javasolt.
A bilasztinnak nincs specifikus antidotuma.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, egyéb szisztémás antihisztaminok
ATC kód: R06AX29
Hatásmechanizmus
A bilasztin egy nem-szedatív, tartós hatású antihisztamin, amely szelektív perifériás H1 receptor antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarin receptorok iránt.
A bilasztin egyszeri dózisai 24 órán át gátolták a hisztamin által kiváltott “wheal and flare” bőrreakciót.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A hatásossági és biztonságossági vizsgálatokat a tabletta gyógyszerformával végezték, amellyel a 20 mg bilasztint tartalmazó szájban diszergálódó tabletta biológiailag egyenértékűnek bizonyult.
A szezonális és perenniális allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőkorúaknál végzett klinikai vizsgálatok során a 14‑28 napon át naponta egyszer adagolt 20 mg bilasztin hatékonynak bizonyult az alábbi tünetek enyhítésében: tüsszögés, orrfolyás, nyálkahártya irritáció, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és a szem vörössége. A bilasztin 24 órán át kedvezően befolyásolta a tüneteket.
Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek körében végeztek, a 28 napon át 20 mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását és a bőrkiütések számát és méretét, valamint a betegek urticariának tulajdonítható rossz közérzetét. A betegek jobban tudtak aludni, és életminőségük is javult.
A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikailag szignifikáns QTc intervallum megnyúlást, sem egyéb cardiovasculáris hatást; még 9 betegnek 7 napig napi 200 mg‑ot (a terápiás dózis 10-szeresét) alkalmazva sem, vagy akkor sem, ha egyidejűleg adták P-gp inhibitorokkal, pl. ketokonazollal (24 személynek) és eritromicinnel (24 személynek). A 30 egészséges önkéntes bevonásával végzett mélyreható QT vizsgálatok is negatív eredménnyel zárultak.
A kontrollált klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20 mg dózis mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebóhoz hasonló volt, és az álmosság előfordulása statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A bilasztin naponta egyszer, maximálisan 40 mg dózisban alkalmazva a klinikai vizsgálatok során nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszten vizsgálva nem befolyásolta a gépjárművezetési képességet.
A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba bevont időskorú betegeknél (≥ 65 éves) nem volt kimutatható eltérés a hatásosság és biztonságosság tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A forgalomba hozatalt követően végzett vizsgálatban 146 időskorú beteg esetében nem volt kimutatható eltérés a biztonságossági profil tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva.
Gyermekek és serdülők
Serdülőket (12‑17 év közöttieket) vontak be a klinikai fejlesztés folyamatába. A klinikai vizsgálatok során 128 serdülő kapott bilasztint (81 serdülő allergiás rhinoconjunctivitisben végzett kettős vak vizsgálatban). További 116 serdülőt véletlenszerűen választottak be az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportokba. Nem találtak különbséget a felnőttek és serdülők között hatékonyság és biztonságosság tekintetében.
A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatékonyságát extrapolálni lehet gyermekekre is, bizonyítva, hogy a 6‑11 év közötti, legalább 20 kilogramm testtömegű gyermekek szisztémás 10 mg bilasztin expozíciója ekvivalens felnőttek 20 mg bilasztin expozíciójával (lásd 5.2 pont). A felnőtteken és serdülőkön nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető erre a készítményre, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.
Egy 12-hetes, 2‑11 év közötti gyermekeken végzett kontrollált klinikai vizsgálatban (összesen 509 gyermek bevonásával, 260 fő 10 mg bilasztinnal kezelt: ebből 58 fő 2 és <6 év közötti, 105 fő 6 és <9 év közötti, és 97 fő 9 < 12 év közötti, és 249 placebóval kezelt: ebből 58 fő 2 és <6 év közötti, 95 fő 6 és <9 év közötti és 96 fő 9 és <12 év közötti), az ajánlott gyermekgyógyászati dózis 10 mg naponta egyszer történő alkalmazása mellett, a bilasztin biztonságossági profilja (n = 260) hasonló volt a placebóval (n = 249) kezelt csoportéhoz: gyógyszer-mellékhatást a 10 mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%-ánál és a placebót kapók 8,0%-ánál jelentettek. Mind a 10 mg bilasztin, mind a placebo csoportban az aluszékonyság és szedáltság pontszámok kismértékű csökkenést mutattak a Gyermekgyógyászati Alvás Kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt, a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2‑11 év közötti gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10 mg bilasztint kapó csoportban a placebóhoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség Kérdőív (Quality of Life) általános pontszám növekedést mutatott 12 héten át: nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin és a placebo-kar között. A vizsgált 509 gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30 vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. 260 gyermek kapott bilasztint, ebből 252 fő (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 8 fő (3,1%) krónikus urticariára. 249 gyermek kapott placebót, ebből 227 (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 22 (8,8%) krónikus urticariára.
Az Európai Gyógyszerügynökség eltekint a bilasztinnal a 2 éves kor alatti gyermekpopuláció minden alcsoportján végzett vizsgálatok eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A farmakokinetikai tulajdonságokat a tabletta gyógyszerformán tanulmányozták.
Két farmakokinetikai vizsgálatot végeztek egészséges önkénteseken a 20 mg-os bilasztin szájban diszpergálódó tabletta és a 20 mg-os bilasztin tabletta összehasonlítására, melyek igazolták a két készítmény bioekvivalenciáját.
Felszívódás
A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3 óra múlva éri el a maximális plazmakoncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.
Eloszlás
In vitro és in vivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P-gp szubsztrátja (lásd a 4.5 pontot: kölcsönhatások ketokonazollal, eritromicinnel és diltiazemmel), valamint az OATP szubsztrátja (lásd a 4.5 pontot: kölcsönhatások grapefruit-lével). A bilasztin nem szubsztrátja a BCRP transzporternek vagy a renális OCT2, OAT1 és OAT3 transzportereknek. Az in vitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P-gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P-gp-re, az OATP2B1-re és az OCT1-re, becsült IC50≥ 300μM mellett, mely sokkal magasabb, mint a számolt klinikai plazma Cmax , ezért ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor ezen eredmények alapján a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelenlévő transzporterekre, mint pl. a P-gp-re kifejtett gátló hatását nem lehet kizárni.
Terápiás adagok esetén a bilasztin 84‑90%-ban kötődik a plazma proteinekhez.
Biotranszformáció
A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta, és nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.
Elimináció
Egészséges felnőtt önkénteseknél végzett tömeg egyensúly (“mass balance”) vizsgálatban 20 mg 14C-jelzett bilasztin egyszeri adagolását követően, a bevitt dózis csaknem 95%-a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin emberben nem metabolizálódik jelentős mértékben. Az egészséges önkéntesek esetén a számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5 óra volt.
Linearitás
A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózishatárokon belül (5‑220 mg), alacsony egyéni szórással.
Vesekárosodás
Egy vesekárosodásban szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatban az átlagos (±SD) AUC0- az egészséges veseműködésű (GFR: > 80 ml/perc/1,73 m2) betegek 737,4 (±260,8) ng ×h/ml értékéhez viszonyítva az enyhe vesekárosodásban szenvedő (GFR: 50‑80 ml/perc/1,73 m2) betegeknél 967,4 (±140,2) ng × h/ml-re, a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR: 30‑<50 ml/perc/1,73 m2) 1384,2 (±263,23) ng × h/ml-re, és a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR: <30 ml/perc/1,73 m2) 1708,5 (±699,0) ng × h/ml-re emelkedett. A bilasztin átlagos (±SD) felezési ideje 9,3 óra (±2,8) volt az egészséges veseműködésű betegeknél, 15,1 óra (±7,7) az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél, 10,5 óra (±2,3) a közepesen súlyos, és 18,4 óra (±11,4) a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
A vizelettel történő kiválasztódás 48‑72 órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazma-szintjei a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos bilasztin szinteken belül maradnak.
Májkárosodás
Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok májkárosodásban szenvedő betegeknél. A bilasztin nem metabolizálódik embernél. Mivel a vesekárosodásban szenvedő betegeken végzett vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a renális eliminációnak döntő szerepe van a bilasztin kiválasztásában, a bilasztin eliminációjában az epével történő kiválasztás várhatóan csak csekély jelentőségű. A májfunkcióban bekövetkező változásoknak feltehetően nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.
Idősek
Csak korlátozott számú farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65 éven felüli betegek esetén. Nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában a 65 év feletti időskorúaknál a 18‑35 év közötti felnőtt populációhoz viszonyítva.
Gyermekek és serdülők
Serdülőkre (12‑17 éves) vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, mivel erre a termékre a felnőtt adatokból történő extrapolációt megfelelőnek ítélték.
A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II. fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelybe 31 fő 4‑11 év közötti, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermeket vontak be, akik naponta egyszer 10 mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta formájában. A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai modellezése azt mutatta, hogy a gyermekgyógyászati adag, a naponta egyszeri 10 mg bilasztin, azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mint a 20 mg-os dózis felnőtteknél és serdülőknél, mivel az átlagos AUC érték 1014 ng × h/ml volt 6 és 11 év közötti gyermekeknél. Ezek az eredmények nagymértékben a biztonságossági határ alatt vannak, amely felnőtteknél a napi egyszeri 80 mg-os dózis alkalmazásával nyert adatokon alapul, a gyógyszer biztonságossági profiljával összhangban. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer per os alkalmazott 10 mg bilasztin megfelelő terápiás dózis választás a 6 és 11 év közötti, legalább 20 kg-os testtömegű gyermekpopuláció számára.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A bilasztinnal végzett hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
A reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokban a bilasztin magzati hatásai (pre- és post-implantációs veszteség patkányokban, valamint a craniális csontok, a sternebrák és a végtagok tökéletlen csontosodása nyulakban) csak az anyára nézve toxikus dózisok alkalmazásakor voltak megfigyelhetőek.
A NOAEL (No Observable Adverse Effect Level, vagyis az a terhelési küszöb, melynél káros hatás még nem figyelhető meg) expozíciós szintek jóval (>30-szor) magasabbak a javasolt humán terápiás adag bevitelekor kialakuló expozíciónál.
Egy laktációs vizsgálatban bilasztint azonosítottak szoptató patkányok tejében, egyszeri (20 mg/ttkg) orális adminisztráció után. A tejben lévő bilasztin koncentrációja megközelítőleg az anyai plazmában lévő fele volt. Ezen eredmények relevanciája az emberekre nézve nem ismert.
Patkányokkal végzett fertilitási vizsgálatokban az orálisan adagolt bilasztin még napi 1000 mg/ttkg adagban sem gyakorolt hatást a hím és a nőstény ivarszervekre. Nem befolyásolta a párzási, a termékenységi és a vemhességi indexeket.
Mint a patkányokon végzett, a gyógyszer koncentrációját autoradiográfiával meghatározó eloszlási vizsgálatból látható, a bilasztin nem akkumulálódik a központi idegrendszerben.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
mannit (E421)
kroszkarmellóz-nátrium
nátrium-sztearil-fumarát
szukralóz (E955)
vörös szőlő aroma (fő összetevői: akáciamézga, etil-butirát, triacetin, metil-antranilát, etanol, d-limonén, linalool)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
4 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A készítmény az alábbi két részből álló buborékcsomagolásban van csomagolva:
10×1, 20×1, 30×1, 40×1 vagy 50×1 szájban diszpergálódó tabletta, adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Menarini International Operations Luxembourg S.A.
1, Avenue de la Gare, L-1611
Luxemburg
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-21640/10 10x1 adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-21640/11 20x1 adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-21640/12 30x1 adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-21640/13 40x1 adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
OGYI-T-21640/14 50x1 adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. március 2.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. június 6.