1. A GYÓGYSZER NEVE
Levofloxacin AptaPharma 5 mg/ml oldatos infúzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Az oldatos infúzió 5 mg levofloxacint tartalmaz (levofloxacin hemihidrát formájában) milliliterenként.
100 ml oldatos infúzió 500 mg levofloxacint tartalmaz (levofloxacin hemihidrát formájában).
Ismert hatású segédanyagok
Az oldatos infúzió 154 mikromol (3,54 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként.
100 ml oldatos infúzió 15,4 mmol (354 mg) nátriumot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos infúzió.
Tiszta, sárga vagy zöldessárga színű izotóniás oldat, pH-értéke 4,0–5,5, ozmolalitása 250–400 mOsm/kg között van.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió felnőtteknél javallott az alábbi fertőzések kezelésére (lásd 4.4 és 5.1 pont):
- akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont);
- krónikus bakteriális prostatitis;
- inhalációs anthrax: posztexpozíciós profilaxis és gyógykezelés (lásd 4.4 pont).
Az alábbi fertőzésekben a Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek:
- területen szerzett pneumonia;
- szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
4.2 Adagolás és alkalmazás
A Levofloxacin AptaPharma-t lassú intravénás infúzióban, naponta egy vagy két alkalommal kell adni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, illetve a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ. A Levofloxacin AptaPharma-val folytatott kezelés során az intravénás készítménnyel kezdett terápiát megfelelő per os gyógyszerformával lehet befejezni a filmtabletta SPC-jének és az adott beteg szükségleteinek megfelelően. Mivel a parenteralis és a per os gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adagolás alkalmazható.
Adagolás
A Levofloxacin AptaPharma adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók:
Adagolás normál veseműködés esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc)
|
Javallatok |
Napi adagolási rend (súlyosságtól függően) |
A kezelés maximális időtartama1 (súlyosságtól függően) |
|
Területen szerzett pneumonia |
500 mg naponta egyszer vagy kétszer |
7-14 nap |
|
Akut pyelonephritis |
500 mg naponta egyszer |
7-10 nap |
|
Szövődményes húgyúti fertőzések |
500 mg naponta egyszer |
7-14 nap |
|
Krónikus bakteriális prostatitis |
500 mg naponta egyszer |
28 nap |
|
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések |
500 mg naponta egyszer vagy kétszer |
7-14 nap |
|
Inhalációs anthrax |
500 mg naponta egyszer |
8 hét |
1A kezelés időtartamába mind az intravénás, mind a per os kezelés beletartozik. Az intravénás kezelésről a per os kezelésre történő átállás ideje a klinikai állapottól függ, de általában 2-4 nap.
Különleges betegcsoportok
Károsodott veseműködés (kreatinin-clearance ≤ 50 ml/perc)
|
Adagolási rend |
|||
|
250 mg/24 óra |
500 mg/24 óra |
500 mg/12 óra |
|
|
Kreatinin-clearance |
első dózis: 250 mg |
első dózis: 500 mg |
első dózis: 500 mg |
|
50-20 ml/perc |
majd: 125 mg/24 óra |
majd: 250 mg/24 óra |
majd: 250 mg/12 óra |
|
19-10 ml/perc |
majd: 125 mg/48 óra |
majd: 125 mg/24 óra |
majd: 125 mg/12 óra |
|
<10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1 |
majd: 125 mg/48 óra |
majd: 125 mg/24 óra |
majd: 125 mg/24 óra |
1Hemodialízist vagy folyamatos ambuláns peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő dózis alkalmazása nem szükséges.
Az 500 mg-tól eltérő adagok esetében a piacon más, erre jobban megfelelő levofloxacint tartalmazó gyógyszerek is kaphatók.
Májkárosodás
Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban releváns mértékben, és kiválasztása elsősorban a vesén át történik, dózismódosítás nem szükséges.
Idősek
A vesefunkciók miatti megfontolásokon kívül az idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont: „Íngyulladás és ínszakadás” és a „QT-intervallum megnyúlása”).
Gyermekek és serdülők
A Levofloxacin Kabi alkalmazása ellenjavallt gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél (lásd 4.3 pont).
Az alkalmazás módja
A Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió kizárólag lassú intravénás infúzióban alkalmazható napi egy vagy két alkalommal. 500 mg Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió beadásának időtartama legalább 60 perc (lásd 4.4 pont) kell, hogy legyen. Amennyiben az oldatos infúziós zsák tartalmának csak a felét használják fel (250 mg levofloxacin/50 ml), az infúzió beadásának az időtartama legalább 30 perc kell, hogy legyen.
Inkompatibilitással kapcsolatban lásd a 6.2 pontot, egyéb oldatos infúziókkal való kompatibilitást illetően pedig a 6.6 pontot.
4.3 Ellenjavallatok
A levofloxacin oldatos infúzió nem alkalmazható:
• a levofloxacinnal vagy bármely más kinolonnal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,
• epilepsziában szenvedő betegeknél,
• azon betegeknél, akiknek az anamnézisében fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek,
• gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél,
• terhesség alatt,
• szoptatás esetén.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny-kockázat arány gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).
Rezisztencia kockázat
A meticillin-rezisztens S. aureus (MRSA) nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA-fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek).
Az E. coli – a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó – fluorokinolon-rezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztenciagyakoriságot kell figyelembe venni a gyógyszer felírásakor.
Anthrax inhaláció
A humán alkalmazás a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adatain, állatkísérletes adatokon és korlátozott mennyiségű humán vizsgálati adaton alapul. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax fertőzés kezelése esetén.
Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások
Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.
Az infúzió beadásának időtartama
500 mg Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió beadásának javasolt időtartama legalább 60 perc (lásd 4.2. pont). Ismert, hogy ofloxacin infúzió adása során tachycardia és átmeneti vérnyomásesés jelentkezhet. A jelentős mértékű vérnyomásesés következtében ritkán keringés-összeomlás alakulhat ki. Amennyiben a levofloxacin (az ofloxacin l‑izomerje) infúzió beadása során nagymértékű vérnyomásesés jelentkezik, az infúziót azonnal le kell állítani.
Íngyulladás és ínszakadás
Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, a levofloxacin 1000 mg-os napi dózisával kezelt betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.
A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.
Myoclonus
Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A myoclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha a levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearance-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.
Clostridioides difficile okozta betegség
A levofloxacinnal történő kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridioides difficile okozta betegség (Clostridioides difficile-associated disease, CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacinnal történő kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját. Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy diagnózisa megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget haladéktalanul megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ebben a klinikai állapotban az antiperisztaltikus gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.
Görcsrohamokra hajlamos betegek
A kinolonok csökkenthetik az agyi görcsküszöböt, ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolon származékokhoz hasonlóan a levofloxacin csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal (mint pl. a teofillinnel) együtt (lásd a 4.5 pontot) esetén. Konvulzív görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacinnal történő kezelést abba kell hagyni.
Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek
A látens vagy manifeszt glükóz‑6‑foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciók kialakulására kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén, ezért a levofloxacin körültekintéssel alkalmazandó, és a hemolízisre utaló jeleket figyelni kell.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén a Levofloxacin AptaPharma dózisát módosítani kell (lásd 4.2 pont).
Túlérzékenységi reakciók
A levofloxacin súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (melyek az angioödémától egészen az anaphylaxiás sokkig terjedhetnek) okozhat, esetenként már az első dózis beadását követően (lásd a 4.8 pontot). Ilyen esetben azonnal le kell állítani a kezelést, és a betegeknek azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat, vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges intézkedéseket megteszi.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxicus epidermalis necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma), és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell más kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN, DRESS-szindróma vagy AGEP, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal.
A glükózanyagcsere zavarai
Egyéb kinolonokhoz hasonlóan jelentették, időseknél nagyobb gyakorisággal, a vércukorszint eltéréseit, beleértve a hypoglykaemia és a hyperglykaemia eseteit is. Ez általában olyan diabéteszben szenvedő betegek esetén fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikum- (pl. glibenklamid) vagy inzulin-kezelésben részesültek. Hypoglykaemiás kóma eseteit jelentették. A diabéteszes betegek esetén a vércukorszint szoros monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont).
A Levofloxacin AptaPharma-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó más, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása.
A fényérzékenység megelőzése
Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig.
K-vitamin-antagonistával történő egyidejű kezelés
Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarinnal) egyidejűleg kezelt betegeknél előfordulhat a koagulációs vizsgálati értékek (PT/INR) növekedése és/vagy vérzés, e gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs vizsgálati értékeket monitorozni kell (lásd 4.5 pont).
Pszichotikus reakciók
Kinolonokkal, így levofloxacinnal kezelt betegeknél beszámoltak pszichotikus reakciók előfordulásáról. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin dózis alkalmazását követően (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók jelennek meg, a levofloxacin-kezelést az ilyen jellegű reakciók jeleinek és tüneteinek első megjelenésekor azonnal fel kell függeszteni és a betegnek javasolni kell, hogy forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Meg kell fontolni más, nem fluorokinolon antibiotikum-terápia lehetőségét, és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Elővigyázatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel.
A QT-intervallum megnyúlása
A fluorokinolonok – beleértve a levofloxacint – alkalmazása során fokozott elővigyázatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:
- veleszületett hosszú QT- szindróma,
- egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl.: IA és III osztályú antiarrhytmicumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok),
- nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia),
- szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia). Idősek és nők érzékenyebbek lehetnek a QTc megnyúlását okozó gyógyszerekre, ezért elővigyázatossággal kell eljárni a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál. (Lásd 4.2 pont Idősek bekezdése, és 4.5, 4.8, 4.9 pont.)
Perifériás neuropathia
A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).
Hepatobiliaris rendellenességek
Levofloxacin-kezelésben részesülő betegek esetén akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető májnecrosis kialakulásáról is beszámoltak, különösen olyan betegeknél, akik egyéb súlyos alapbetegségben, pl. szepszisben szenvedtek (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a gyógyszer alkalmazását le kell állítani, és a kezelőorvost azonnal értesíteni kell, ha májrendellenességre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint pl. étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, hasi érzékenység.
Myasthenia gravis súlyosbodása
A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuscularis aktivitást, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleértve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is összefüggésbe hoztak a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében myasthenia gravis szerepel.
Látási rendellenességek
Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pont).
Felülfertőződés
A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás
Az opiátok kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletében álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség az opiátok kimutatására végzett szűrővizsgálatok pozitív eredményének a megerősítésére.
A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis bakteriológiai diagnosztizálása esetén.
Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség
Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).
Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:
- mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett
- aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett
- szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).
Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.
Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.
Akut pancreatitis
Akut pancreatitis kialakulása lehetséges levofloxacint szedő betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellegzetes tüneteiről. Hányinger, rossz közérzet, hasi diszkomfort, akut hasi fájdalom vagy hányás jelentkezése esetén a betegek azonnali orvosi kivizsgálása szükséges. Akut pancreatitis gyanúja esetén a levofloxacin alkalmazását abba kell hagyni; diagnózisa esetén a levofloxacint nem szabad újra alkalmazni. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel (lásd 4.8 pont).
Vérképzőszervi rendellenességek
A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását.
A Levofloxacin AptaPharma nátriumot tartalmaz
Ez a gyógyszer 354 mg nátriumot tartalmaz 100 ml oldatos infúzióban, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 17,7%-ának felnőtteknél.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyéb gyógyszerek hatása a Levofloxacin AptaPharma-ra
Teofillin, fenbufén, vagy hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények
Egy klinikai vizsgálat során a levofloxacin és a teofillin között fellépő farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb, az agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő.
A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében kb. 13%-kal magasabbak voltak, mint önmagában történő alkalmazásakor.
Probenecid és cimetidin
A probenecid és a cimetidin statisztikailag szignifikáns hatással volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét a cimetidin (24%-kal) és a probenecid (34%-kal) is csökkentette. Ennek oka, hogy mindkét hatóanyag képes gátolni a levofloxacin renalis tubularis szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott dózisok esetén azonban nem valószínű, hogy a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek klinikai jelentősége lenne.
A renalis tubularis szekréciót befolyásoló hatóanyagok (mint a probenecid és a cimetidin) levofloxacinnal történő egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.
Egyéb releváns információk
A klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag releváns mértékben, amikor a levofloxacint a következő hatóanyagokkal együtt alkalmazták: kalcium‑karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.
A Levofloxacin AptaPharma hatása egyéb gyógyszerekre
Ciklosporin
A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal történő együttes alkalmazás esetén 33%-kal nőtt.
K-vitamin-antagonisták
Levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarinnal) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs vizsgálati értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet, ezért K-vitamin-antagonista egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs vizsgálati értékeket monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek
Fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan hatóanyagokat kapnak, amelyekről ismert, hogy a QT-intervallum megnyúlását eredményezik (pl. IA és III osztályú antiarrhytmicumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd a 4.4 pont A QT-intervallum megnyúlása).
Egyéb releváns információk
Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem hatott a teofillin (a CYP1A2 ismert tesztszubsztrátja) farmakokinetikájára. Ezt azt jelenti, hogy a levofloxacin nem CYP1A2-inhibitor.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat (lásd 5.3 pont).
A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pont).
Szoptatás
A Levofloxacin AptaPharma alkalmazása szoptatás alatt ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin humán anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin alkalmazása szoptatás alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pont).
Termékenység
A levofloxacin patkányoknál nem károsította a termékenységet és a szaporodóképességet.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Levofloxacin AptaPharma kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes mellékhatások (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a beteg koncentrálóképességét és a reakciókészséget, ezért az ilyen képességet különösen igénylő tevékenységek (pl. gépjárművezetés, gépkezelés) végzésekor alkalmazása kockázatos lehet.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az alábbi adatok több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő, nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatokból származnak.
A feltüntetett gyakoriságokat az alábbiak szerint határozták meg:
Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – 1/10), nem gyakori (≥1/1000 – 1/100), ritka (≥1/10 000 – 1/1000), nagyon ritka (1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyossági sorrendben következnek.
|
Szervrendszer |
Gyakori (≥1/100 – 1/10) |
Nem gyakori (≥1/1000 – 1/100) |
Ritka (≥1/10 000 – 1/1000) |
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
|---|---|---|---|---|
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
gombás fertőzés, beleértve a Candida-fertőzést, patogén rezisztencia | |||
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
leukopenia, eosinophilia |
thrombocytopenia, neutropenia |
csontvelő-elégtelenség, beleértve az aplasticus anaemiát, pancytopeniát, agranulocytosist, haemolyticus anaemiát |
|
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
angiooedema, túlérzékenység (lásd 4.4 pont) |
anaphylaxiás sokka, anaphylactoid sokka (lásd 4.4 pont) |
||
|
Endokrin betegségek és tünetek |
nem megfelelő antidiuretikushormon-szekréciós szindróma (SIADH) | |||
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
anorexia |
hypoglykaemia, főleg diabeteses betegeknél, hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont) |
hyperglykaemia (lásd 4.4 pont) |
|
|
Pszichiátriai kórképek* |
álmatlanság |
szorongás, zavart állapot, idegesség |
pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia), depresszió, agitáció, abnormális álmok, rémálmok, delírium |
önveszélyes viselkedéssel járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd 4.4 pont); mánia, pánikroham |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek* |
fejfájás, szédülés |
somnolentia, tremor, dysgeusia |
görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pont), paraesthesia, memóriaromlás |
szenzoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont), szenzomotoros perifériás neuropátia (lásd 4.4 pont) parosmia, beleértve az anosmiát is, dyskinesia, extrapyramidalis zavarok, ageusia, syncope, jóindulatú intracranialis hypertensio, myoclonus, neuralgia |
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek* |
látászavarok, mint homályos látás (lásd 4.4 pont) |
átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont), uveitis |
||
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* |
vertigo |
tinnitus |
hallásvesztés, halláskárosodás |
|
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** |
tachycardia palpitáció |
kamrai tachycardia, amely szívmegállást okozhat, kamrai arrhythmia és torsade de pointes (főképp a QT-intervallum megnyúlására hajlamos betegeknél), QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pont) |
||
|
Érbetegségek és tünetek** |
csak iv. alkalmazás esetén: phlebitis |
hypotensio | ||
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
dyspnoe |
bronchospasmus, allergiás pneumonitis |
||
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
hasmenés, hányás, hányinger |
hasi fájdalom, dyspepsia, flatulencia, székrekedés |
véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont), pancreatitis (lásd 4.4 pont) |
|
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
májenzimszint- emelkedés (pl. GPT / GOT, alkalikus foszfatáz, GGT) |
bilirubinszint-emelkedés a vérben |
icterus és súlyos májkárosodás, beleértve a halálos kimenetelű akut májelégtelenséget is, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont), hepatitis |
|
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei b |
bőrkiütés, viszketés, urticaria, hyperhidrosis |
eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), fix gyógyszerkiütés |
toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont), leukocytoclasticus vasculitis, stomatitis, a bőr hyperpigmentatiója, akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) (lásd 4.4 pont) |
|
|
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* |
arthralgia, myalgia |
ínbetegségek (lásd 4.3 és 4.4 pont), beleértve az íngyulladást (pl. Achilles-ín) is, izomgyengeség, ami myasthenia gravis esetén különös jelentőséggel bír (lásd 4.4 pont) |
rhabdomyolysis, ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pont), ligamentum ruptura, izomszakadás, arthritis |
|
|
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
szérum-kreatininszint-emelkedés |
akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében) | ||
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* |
csak iv. alkalmazás esetén: az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, vörösség) |
gyengeségérzés |
lázas állapot |
fájdalom (beleértve a háti, mellkasi és végtagfájdalmat) |
aAz anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók néha már az első dózis alkalmazását követően is felléphetnek.
bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező reakciók néha már az első dózis alkalmazását követően is felléphetnek.
Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható mellékhatások közé tartoznak:
- porphyriás betegeknél porphyriás roham.
*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek [beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat], memória- és koncentrációzavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).
**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).
Egyéb fluorokinolon-alkalmazással kapcsolatos mellékhatások:
- extrapiramidális tünetek és az izomkoordináció egyéb zavarai,
- allergiás vasculitis,
- porfíriás betegeknél porfíriás rohamok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Az állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, illetve a terápiás adagolás feletti dózisokkal végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió akut túladagolásának legfontosabb várható jelei a központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, továbbá a QT-intervallum megnyúlása.
A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszert érintő hatásokat, pl. zavart elmeállapotot, görcsrohamokat, myoclonust, hallucinációt és remegést is tapasztaltak.
Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert fennáll a QT-intervallum megnyúlásának a lehetősége. A hemodialízis, beleértve a peritonealis dialízist és a CAPD-t nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására. Specifikus antidotum nem ismert.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: szisztémásan alkalmazott antibakteriális szerek, fluorokinolonok, ATC-kód: J01MA12
A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális szer, a racém ofloxacin S (-) enantiomerje.
Hatásmechanizmus
A fluorokinolon antibiotikumok hatásmódjának megfelelően a levofloxacin a DNS–DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
A levofloxacin baktericid hatásának mértéke a maximális szérumkoncentrációnak (cmax) vagy a görbe alatti területnek (AUC) a minimális gátlási koncentrációhoz (minimal inhibitory concentration, MIC) viszonyított arányától függ.
A rezisztencia mechanizmusa
A levofloxacin rezisztencia többlépcsős mutációval alakul ki mindkét topoizomeráz II, a DNS‑giráz komplex és a topoizomeráz IV célpontjain. Egyéb rezisztenciamechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az effluxmechanizmusok is befolyásolhatják a levofloxacinnal szembeni érzékenységet.
Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb típusú antibakteriális szerek között.
Érzékenységi vizsgálati határértékek
A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a levofloxacin vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx.
Általában érzékeny fajok
Aerob Gram-pozitív baktériumok
Bacillus anthracis
Staphylococcus aureus, meticillin-érzékeny
Staphylococcus saprophyticus
C és G csoportú Streptococcusok
Streptococcus agalactiae
Streptococcus pneumoniae
Streptococcus pyogenes
Aerob Gram-negatív baktériumok
Eikenella corrodens
Haemophilus influenzae
Haemophilus parainfluenzae
Klebsiella oxytoca
Moraxella catarrhalis
Pasteurella multocida
Proteus vulgaris
Providencia rettgeri
Anaerob baktériumok
Peptostreptococcus
Egyéb
Chlamydophila pneumoniae
Chlamydophila psittaci
Chlamydia trachomatis
Legionella pneumophila
Mycoplasma pneumoniae
Mycoplasma hominis
Ureaplasma urealyticum
Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat:
Aerob Gram-pozitív baktériumok
Enterococcus faecalis
Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)#
Koaguláz-negatív Staphylococcus spp.
Aerob Gram-negatív baktériumok
Acinetobacter baumannii
Citrobacter freundii
Klebsiella aerogenes
Enterobacter cloacae
Escherichia coli
Klebsiella pneumoniae
Morganella morganii
Proteus mirabilis
Providencia stuartii
Pseudomonas aeruginosa
Serratia marcescens
Anaerob baktériumok
Bacteroides fragilis
Eredendően rezisztens fajok
Aerob Gram-pozitív baktériumok
Enterococcus faecium
# A meticillin-rezisztens S. aureus-nál nagyon gyakori a ko-rezisztencia fluorokinolonokkal – beleértve a levofloxacint – szemben is.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma-csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100%.
Az étkezés kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.
A dinamikus egyensúlyi állapot (steady state) 48 órán belül alakul ki 500 mg-os dózis napi egyszeri vagy kétszeri alkalmazását követően.
Eloszlás
A levofloxacin kb. 30-40%-a kötődik plazmafehérjékhez.
A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os dózis egyszeri és ismétlődő alkalmazását követően, mely jelentős szöveti penetrációt jelez.
A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció
A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedvbe), prosztataszövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin csak kismértékben jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe.
Biotranszformáció
A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. ezek a metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a beadott dózis < 5%-át teszik ki és a vesén keresztül választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil, és nem szenved királis átalakulást.
Elimináció
A levofloxacin orális és intravénás alkalmazását követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (a bevitt dózis > 85%-a).
A levofloxacin átlagos látszólagos teljestest-clearance-e 500 mg-os egyszeri dózis után 175±29,2 ml/perc volt.
Nincsenek kifejezett eltérések a levofloxacin orális adagolást, illetve intravénás adagolást követő farmakokinetikája között. Ez arra enged következtetni, hogy az intravénás és az orális alkalmazási mód felcserélhető.
Linearitás
A levofloxacin farmakokinetikája 50-1000 mg közötti dózistartományon belül lineáris .
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével – a táblázatban megadottak szerint – a vesén át történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig nő:
Egyszeri 500 mg dózis szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok veseelégtelenség esetén
|
Clcr [ml/perc] |
< 20 |
20-49 |
50-80 |
|
ClR [ml/perc] |
13 |
26 |
57 |
|
t1/2 [óra] |
35 |
27 |
9 |
Idősek
A levofloxacin farmakokinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin-clearance különbségéből adódókat.
Nemek közötti eltérések
A nők és férfiak elkülönített vizsgálata során kismértékű, ill. marginális nemek közötti eltéréseket találtak a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
A levofloxacinnak nem volt káros hatása a fertilitásra vagy a reprodukciós teljesítményre patkányoknál, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása a késleltetett érés volt, ami az anyára gyakorolt toxikus hatás következménye.
A levofloxacin baktérium- és emlőssejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdősejtjeiben azonban kromoszómaaberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz-II-gátláshoz kapcsolódhatnak. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus-teszt, testvérkromatida-felcserélődési analízis, reparációs DNS-szintézis vizsgálata [unscheduled DNA synthesis, UDS], domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra.
Egerekkel végzett vizsgálatok a levofloxacinnak csak nagyon nagy dózisok esetén kialakuló fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacin fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatással nem rendelkezett, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést.
Más fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés), ami fiatal állatoknál jelentősebb mértékű volt.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
nátrium-klorid
sósav (pH beállításhoz)
nátrium-hidroxid (pH beállításhoz)
injekcióhoz való víz
Ez a gyógyszer nem keverhető heparinnal vagy lúgos kémhatású oldatokkal (pl. nátrium‑bikarbonát).
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A Levofloxacin AptaPharma 5 mg/ml oldatos infúzió 100 ml-es műanyag infúziós zsákokba van töltve. Az infúziós zsákok egy műanyag csatlakozócsővel és egy minitulipe csatlakozóval (polikarbonátból, klórbutil dugóval) vagy egy lecsavarható csatlakozóval (polipropilénből) vannak ellátva.
Minden egyadagos infúziós zsák többrétegű védőcsomagolással van ellátva, amely védelmet nyújt a nedvesség és a fény ellen. A védőcsomagolásban lévő infúziós zsákok dobozba vannak csomagolva.
20 db 100 ml-es infúziós zsák.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Kizárólag egyszeri alkalmazásra.
Mivel az infúziós oldat fényérzékeny, az infúziós zsákról ne távolítsa el a védőcsomagolást. Az infúzió beadása során nincs szükség fénytől való védelemre.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Egyéb oldatos infúziókkal történő keverés:
A Levofloxacin AptaPharma oldatos infúzió az alábbi oldatos infúziókkal kompatibilis:
9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat
50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldat
25 mg/ml (2,5%) glükóz Ringer-oldatban
parenterális táplálásra szolgáló kombinált oldatok (aminosavak, szénhidrátok, elektrolitok).
Az inkompatibilitással kapcsolatban ld. a 6.2 pontot.
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II./3. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Apta Medica Internacional d.o.o.
Likozarjeva ulica 6
1000 Ljubljana
Szlovénia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-24672/01 20×100 ml műanyag infúziós zsákban (többrétegű védőcsomagolásban)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. december 11.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. december 11.