1. A GYÓGYSZER NEVE
Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
500 mg levofloxacint tartalmaz (levofloxacin-hemihidrát formájában) filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyag
25,2 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Halvány narancssárga-rózsaszín, nyolcszögletű, mindkét oldalán domború felületű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont):
Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont)
Krónikus bakteriális prostatitis
Anthrax-inhaláció (posztexpozíciós profilaxis és kuratív kezelés (lásd 4.4 pont))
A következő fertőzéseknél a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek:
Akut bakteriális sinusitis
Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbációja
Területen szerzett pneumonia
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
Szövődménymentes cystitis (lásd 4.4 pont)
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
4.2 Adagolás és alkalmazás
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettát naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ.
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően; mivel a parenterális, ill. az orális gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható.
Adagolás
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók:
Adagolás normál veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance >50 ml/perc)
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin-clearance ≤ 50 ml/perc)
*Hemodialízist vagy folyamatos ambulánsan végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szükséges.
** Ezzel a készítménnyel a 125 mg-os adag nem biztosítható.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben, és kiválasztása elsősorban a vesén át történik, dózismódosítás nem szükséges.
Idősek
A vesefunkciók miatti megfontolásokon kívül az időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont „Íngyulladás és ínszakadás” és a „QT-intervallum megnyúlása”).
Gyermekek és serdülők
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta ellenjavallt gyermekeknél és növésben lévő serdülőknél (lásd 4.3 pont).
Az alkalmazás módja
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettát szétrágás nélkül, elegendő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni. A filmtabletta a megfelelő adag elérése érdekében a tablettán lévő bemetszés mentén kettéosztható.
A filmtabletta étkezés alatt vagy az étkezések közti időszakban is bevehető.
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettát vastartalmú sók, cinktartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú savlekötők, vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) és szukralfát alkalmazása előtt vagy után legalább két órával kell bevenni, mivel ezek a felszívódást csökkenthetik (lásd 4.5 pont).
4.3 Ellenjavallatok
A levofloxacin-tartalmú filmtabletta alkalmazása tilos:
a levofloxacinnal vagy egyéb kinolonokkal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,
epilepsziában szenvedő betegeknél,
azon betegeknél, akiknek az anamnézisében fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek,
gyermekeknél, illetve növekedésben lévő serdülőknél,
terhesség alatt,
szoptató nők esetében.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).
Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások
Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.
Rezisztencia kockázata
A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA-fertőzés kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek).
A levofloxacin alkalmazható megfelelően diagnosztizált akut bakteriális sinusitis és krónikus bronchitis akut exacerbációja esetén is.
Az E. coli – a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó – fluorokinolonokrezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztenciagyakoriságot figyelembe kell venni a kezelésnél.
Anthrax-inhaláció: A humán vonatkozásban történő alkalmazás a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adatain, állatkísérletes adatokon és korlátozott mennyiségű humán vizsgálati adaton alapul. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax-fertőzés esetén.
Íngyulladás és ínszakadás
Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolonkezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb a levofloxacin 1000 mg-os napi adagjával kezelt betegeknél, idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.
A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.
Myoclonus
Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A
myoclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő
betegeknél, ha a levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearence-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.
Clostridium difficile okozta betegség
A levofloxacinnal történő kezelés során vagy azt (akár több héttel) követően jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridium difficile okozta betegség (Clostridium difficile-associated disease, CDAD) tünete lehet.
A CDAD súlyossága enyhétől életveszélyesig terjedhet, aminek a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont).
E diagnózis figyelembe vétele ezért fontos azon betegeknél, akinknél a levofloxacin-kezelés során vagy azt követően súlyos hasmenés jelentkezik. Amennyiben a CDAD gyanúja felmerül vagy igazolódik, a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta adását azonnal abba kell hagyni, és a specifikus kezelést késedelem nélkül el kell kezdeni. Ilyen esetben a bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.
Görcsrohamra hajlamos betegek
A kinolonok csökkenthetik a görcsküszöböt és görcsrohamokat indukálhatnak. A levofloxacin adása ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében epilepszia szerepel (lásd 4.3 pont), ezért a többi kinolonhoz hasonlóan, csak rendkívüli elővigyázatossággal adható a görcsrohamra hajlamos vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, mint pl. a teofillinnel kezelt betegeknek (lásd 4.5 pont). Konvulzív görcsrohamok esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacinnal végzett kezelést abba kell hagyni.
Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek kezelése
Kinolon-típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén látens vagy manifeszt glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakcióra, ezért ha levofloxacint kell alkalmazni ezeknél a betegeknél, a hemolízisre utaló jeleket figyelni kell.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Mivel a levofloxacin főként a vesén keresztül választódik ki, vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta adagját módosítani kell (lásd 4.2 pont).
Túlérzékenységi reakciók
A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (pl. angioödémától akár az anafilaxiás sokkig), esetenként az első adag beadását követően (lásd 4.8 pont). A betegeknek ilyen esetben azonnal abba kell hagyniuk a kezelést, és fel kell keresniük a kezelőorvosukat vagy egy sürgősségi osztályt, ahol a megfelelő sürgősségi intézkedéseket elkezdik.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN, DRESS-szindróma vagy AGEP, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal.
A glükózanyagcsere zavarai
Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek – leggyakrabban időseknél előforduló – vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát, ami rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont).
A levofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása.
A fényérzékenység megelőzése
Levofloxacin alkalmazásakor fényérzékenységről számoltak be (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében javasolt, hogy a betegek ne tegyék ki magukat szükségtelenül erős napfénynek vagy mesterséges UV-fénynek (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt és azt követően 48 óráig.
K-vitamin-antagonistával egyidejűleg kezelt betegek
A levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarinnal) egyidejűleg kezelt betegeknél a véralvadási értékek (PT/INR) emelkedésének és/vagy a vérzésnek a lehetősége miatt ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a véralvadási értékeket ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont).
Pszichotikus reakciók
Kinolonokkal, így levofloxacinnal kezelt betegeknél beszámoltak pszichotikus reakciók előfordulásáról. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyeztető magatartásig súlyosbodtak – néha akár már a levofloxacin egyszeri adagja után is (lásd 4.8 pont).
Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, ezeknek a reakcióknak első jeleinél a levofloxacin-kezelést meg kell szakítani és a betegnek kezelőorvosához kell fordulnia. Megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása, és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Elővigyázatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel.
QT-intervallum megnyúlása
A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint, alkalmazása során fokozott elővigyázatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum megnyúlására hajlamosítanak, mint például:
veleszületett hosszú QT-szindróma,
egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl. IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok),
nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia),
szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).
Az idős betegek és a nők érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a levofloxacint, ezeknél a betegcsoportoknál való alkalmazása során különös elővigyázatosságra van szükség (lásd 4.2 pont „Idősek”, 4.5, 4.8 és 4.9 pontok).
Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség
Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitációjának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).
Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:
mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett
aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett
szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).
Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.
Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.
Perifériás neuropathia
A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).
Hepatobiliaris betegségek
A levofloxacinnal kapcsolatban akár végzetes májelégtelenséghez vezető májnekrózis kialakulásáról is beszámoltak, különösen olyan betegeknél, akik egyéb súlyos betegségben, pl. szepszisben szenvedtek (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy hagyják abba a kezelést, és vegyék fel kezelőorvosukkal a kapcsolatot, amennyiben májbetegségre utaló jelek és tünetek, így étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, viszketés, vagy a has érzékenysége jelentkeznek.
Myasthenia gravis súlyosbodása
A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, neuromuszkuláris blokkoló hatással rendelkeznek, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleértve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is, összefüggésbe hoztak a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében myasthenia gravis szerepel.
Látási rendellenességek
Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pontok).
Felülfertőződés
A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
Akut pancreatitis
Akut pancreatitis kialakulása lehetséges levofloxacint szedő betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellegzetes tüneteiről. Hányinger, rossz közérzet, hasi diszkomfort, akut hasi fájdalom vagy hányás jelentkezése esetén a betegek azonnali orvosi kivizsgálása szükséges. Akut pancreatitis gyanúja esetén a levofloxacin alkalmazását abba kell hagyni; diagnózisa esetén a levofloxacint nem szabad újra alkalmazni. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel (lásd 4.8 pont).
Vérképzőszervi rendellenességek
A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását.
Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás
Az opiátok levofloxacinnal kezelt beteg vizeletéből történő kimutatása álpozitív eredményt mutathat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiáteredmény megerősítésére.
A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis diagnosztizálása esetén.
Laktóz
Ez a készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyéb gyógyszerek hatása a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettára
Vastartalmú sók, cinktartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, didanozin
Vastartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettával való együttes alkalmazásakor a levofloxacin felszívódása jelentősen csökken. A fluorokinolonok cinktartalmú multivitamin tablettákkal együttadása esetén csökkentik azok felszívódását. Két vagy három vegyértékű kationokat tartalmazó készítmények, mint a vastartalmú sók, cinktartalmú sók, ill. a magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta bevételét megelőző vagy azt követő 2 órában nem alkalmazhatók (lásd 4.2 pont). Kalciumsók csak kismértékben hatnak a levofloxacin orális bevételt követő felszívódására.
Szukralfát
Szukralfáttal való egyidejű alkalmazáskor a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta biohasznosulása jelentős mértékben csökken. Amennyiben a beteg szukralfátot és Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettát is kap, a legjobb, ha a szukralfátot a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta bevétele után 2 órával veszi be (lásd 4.2 pont).
Teofillin, fenbufén, vagy hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények
Egy klinikai vizsgálat során a levofloxacin és a teofillin között farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb, az agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő.
A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében kb. 13 %-kal magasabbak voltak, mint önmagában való alkalmazásakor.
Probenecid és cimetidin
A probenecid és a cimetidin statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét csökkentette a cimetidin (24%-kal) és a probenecid (34%-kal). Ennek oka, hogy mindkét gyógyszer képes gátolni a levofloxacin renális tubuláris szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott adagok esetén azonban nem valószínű, hogy a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek klinikai jelentősége lenne.
A tubuláris renalis szekréciót befolyásoló gyógyszerek, mint például a probenecid és a cimetidin levofloxacinnal való egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.
További releváns információk
Klinikai farmakológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a levofloxacin farmakokinetikáját klinikailag jelentős mértékben a következő gyógyszerek valamelyikével történő együttes alkalmazás nem befolyásolja: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta hatása egyéb gyógyszerekre
Ciklosporin
A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal való együttes alkalmazás esetén 33 %-kal nőtt.
K-vitamin antagonisták
Levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet. Ezért egyidejűleg K-vitamin antagonistákkal kezelt betegeknél a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek
Fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont „QT- intervallum meghosszabbodása”).
További releváns információk
Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin a teofillin (a CYP1A2 mintaszubsztrátja) farmakokinetikáját nem befolyásolta. Ez azt mutatja, hogy a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2‑gátló hatással.
Egyéb interakciók
Étel
Élelmiszerrel kapcsolatosan nincs klinikailag jelentős kölcsönhatás. A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta ezért étkezéstől függetlenül bármikor bevehető.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat (lásd 5.3 pont).
A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok).
Szoptatás
A Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtabletta szoptatás alatt ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin alkalmazása szoptatás alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok).
Termékenység
A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukciós toxicitást és nem hatott a szaporodóképességükre.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A levofloxacin kevéssé, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes mellékhatások (pl. a szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a beteg koncentrálóképességét és reakciókészségét, ami kockázatos lehet azokban a szituációkban, amikor ezeknek a képességekre különösen nagy szükség van (pl. gépjárművezetés vagy gépek kezelése).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Az alább megadott információ több mint 8 300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból, és a forgalomba hozatal után széles körben szerzett tapasztalatokból származnak.
A táblázatban feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ 1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ 1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ 1/1000), nagyon ritka (1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő sorrendben kerülnek megadásra.
Mellékhatások táblázata
a Az anafilaxiás és anafilaktoid reakciók egyes esetekben akár az első adag után is jelentkezhetnek.
b A bőr- és nyálkahártyatünetek egyes esetekben akár az első adag után is jelentkezhetnek.
*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (ideértve az alvászavarokat, a szorongást, a pánikrohamokat, a depressziót és az öngyilkossági gondolatokat), a memória és a koncentráció romlása, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).
**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).
A fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható egyéb nemkívánatos hatások lehetnek:
Porfíriás betegeknél porfíriás rohamok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, ill. a terápiás dózisokat meghaladó adagokkal végzett klinikai-farmakológiai vizsgálatok eredményei szerint a Levofloxacin Sandoz 500 mg filmtablettával való akut túladagolás után várható legfontosabb jelek a központi idegrendszeri tünetek, mint például a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, a QT-intervallum meghosszabbodása, valamint gyomor-bélrendszeri tünetek, például a hányinger és nyálkahártya-eróziók.
A forgalomba hozatalt követően megfigyeltek központi idegrendszeri hatásokat, így zavart állapotot, görcsrohamot, myoclonust, hallucinációt és tremort.
Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert fennáll a QT-intervallum meghosszabbodásának lehetősége.
A gyomornyálkahártya védelmére savkötők adhatók. A hemodialízis, így a peritonealis dialízis és a CAPD nem távolítja el hatékonyan a levofloxacint a szervezetből. Specifikus antidotuma nem ismert.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok
ATC kód: J01MA12
A levofloxacin a fluorokinolonok osztályába tartozó szintetikus antibakteriális készítmény, a racém ofloxacin hatóanyag S(-)-enantiomerje.
Hatásmechanizmus
Fluorokinolon típusú antibakteriális szerként a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
A levofloxacin baktericid aktivitása a maximális szérumkoncentráció (Cmax) vagy a görbe alatti terület (area under the curve, AUC) és a minimális gátló koncentráció (minimal inhibitory concentration, MIC) arányától függ.
Rezisztenciamechanizmus
A levofloxacin-rezisztencia több lépcsős mutációval alakul ki a topoizomeráz II-célhelyeken, a DNS‑giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en. Egyéb rezisztenciamechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az effluxmechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet.
Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb antibakteriális szerek között.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a levofloxacin vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx
A rezisztencia előfordulási gyakorisága az adott faj esetében földrajzi helyzettől függően, illetve időben változhat, ezért a rezisztenciával kapcsolatosan kívánatos a helyi információ beszerzése, különösen akkor, ha súlyos fertőzéseket kezelnek. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kérni akkor, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a gyógyszer alkalmazhatósága néhány fertőzéstípus esetén kérdéses.
# A meticillin-rezisztens S. aureus-nál nagyon gyakori a ko-rezisztencia a fluorokinolonokkal – beleértve a levofloxacint – szemben is.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A szájon át adott levofloxacin gyorsan, és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma-csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100%.
Az étkezés csak kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.
A szájon át történő alkalmazást követően a dinamikus egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg-os dózis napi egyszeri vagy kétszeri alkalmazását követően.
Eloszlás
A levofloxacin körülbelül 30-40%-a kötődik plazmafehérjékhez.
A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os adag egyszeri és ismételt alkalmazását követően, mely jelentős szöveti penetrációt jelez.
A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció
A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedv), a prosztataszövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin csak kismértékben jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe.
Biotranszformáció
A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik, dezmetil-levofloxacin és levofloxacin N-oxid metabolittá. Ezek a metabolitok az adag <5%-át teszik ki, és a vesén keresztül választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil, és kiralitása nem invertálódik.
Elimináció
A levofloxacin oralis és intravénás alkalmazását követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az alkalmazott dózis >85 %-a).
A levofloxacin eliminációs középértéke 500 mg-os egyszeri dózis esetén 175±29,2 ml/perc volt.
Nincsenek kifejezett eltérések a levofloxacin orális adagolást, illetve intravénás adagolást követő farmakokinetikája között, ami arra utal, hogy az oralis és az intravénás adagolási mód egymással helyettesíthető.
Linearitás
A levofloxacin az 50-1000 mg közötti tartományban lineáris farmakokinetikát követ.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével a vesén át történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig nő a táblázatban jelzett módon:
Egyszeri 500 mg adag szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok vesekárosodás esetén
Idősek
Fiatal és idős egyének között nincsenek szignifikáns különbségek a levofloxacin farmakokinetikájában, kivéve azokat, melyek a kreatinin-clearance különbségéből erednek.
Nemek közötti eltérések
A nők és a férfiak elkülönített vizsgálata során kismértékű, illetve marginális nemek közti különbségeket találtak a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra- és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.
A levofloxacin patkányoknál nem károsította a fertilitást vagy a reprodukciós teljesítményt, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása az anyára gyakorolt toxikus hatás következményeként a késleltetett érés volt.
A levofloxacin baktérium- és emlőssejtekben nem okozott génmutációt, míg kínai hörcsög tüdősejtjeiben kromoszómaaberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II-gátláshoz kapcsolódhatnak. Az in vivo tesztek (micronucleus-teszt, testvérkromatida-felcserélődési analízis, reparációs DNS-szintézis vizsgálata [unscheduled DNA synthesis, UDS], domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra.
Egereken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén van fototoxikus hatása. A levofloxacin egy fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatást nem mutatott, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést.
Hasonlóan egyéb fluorokinolonokhoz a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés). Ezek az eltérések a fiatal állatoknál kifejezettebbek voltak.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
laktóz-monohidrát
povidon K30
karboximetilkeményítő-nátrium (A-típus)
talkum
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
kroszkarmellóz-nátrium
glicerin-dibehenát
Filmbevonat:
hipromellóz
hidroxipropilcellulóz
makrogol 6000
titán-dioxid (E 171)
sárga vas‑oxid (E 172)
vörös vas-oxid (E 172)
talkum
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Csomagolás típusa és kiszerelése
Filmtabletták PVC/TE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
1 db vagy 3 db vagy 4 db vagy 5 db vagy 7 db vagy 8 db vagy 10 db vagy 14 db vagy 20 db vagy 28 db vagy 30 db vagy 50 db vagy 60 db vagy 90 db vagy 100 db vagy 200 db vagy 500 db filmtabletta buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Sandoz Hungária Kft.
1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-21021/07 (3×)
OGYI-T-21021/08 (5×)
OGYI-T-21021/09 (7×)
OGYI-T-21021/10 (10×)
OGYI-T-21021/11 (14×)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. szeptember 28.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. október 21.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2025. december 17.
| Javallatok | Napi adagolás(súlyosságtól függően) | A kezelés időtartama(súlyosságtól függően) |
| Akut bakteriális sinusitis | 500 mg naponta egyszer | 10-14 nap |
| Krónikus obstruktív tüdőbetegség – a bronchitist is beleértve – akut exacerbációja | 500 mg naponta egyszer | 7-10 nap |
| Területen szerzett pneumonia | 500 mg naponta egyszer vagy kétszer | 7-14 nap |
| Akut pyelonephritis | 500 mg naponta egyszer | 7-10 nap |
| Szövődményes húgyúti fertőzések | 500 mg naponta egyszer | 7-14 nap |
| Szövődménymentes cystitis | 250 mg naponta egyszer | 3 nap |
| Krónikus bakteriális prostatitis | 500 mg naponta egyszer | 28 nap |
| Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések | 500 mg naponta egyszer vagy kétszer | 7-14 nap |
| Anthrax-inhaláció | 500 mg naponta egyszer | 8 hét |
| Adagolás | |||
| 250 mg/24 óra | 500 mg/24 óra | 500 mg/12 óra | |
| Kreatinin-clearance | első dózis: 250 mg | első dózis: 500 mg | első dózis: 500 mg |
| 50-20 ml/perc | majd: 125 mg**/24 óra | majd 250 mg/24 óra | majd: 250 mg/12 óra |
| 19-10 ml/perc | majd: 125 mg**/48 óra | majd: 125 mg**/24 óra | majd: 125 mg**/12 óra |
| <10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)* | majd: 125 mg**/48 óra | majd: 125 mg**/24 óra | majd: 125 mg**/24 óra |
| Szervrendszer | Gyakori (≥1/100 - <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100) | Ritka (≥1/10 000 - <1/1000) | Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Gombás fertőzés, beleértve a Candida-fertőzést isPatogénrezisztencia | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | LeukopeniaEosinophilia | ThrombocytopeniaNeutropenia | Csontvelő-elégtelenség, beleértve az aplasticus anaemiát, pancytopeniát,agranulocytosist,haemolyticus anaemiát | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | AngiooedemaTúlérzékenység (lásd 4.4 pont) | Anafilaxiás sokkaAnafilaktoid sokka (lásd 4.4 pont) | ||
| Endokrin betegségek és tünetek | Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) | |||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Étvágytalanság | Hypoglykaemia, főleg cukorbetegeknél, Hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont) | Hyperglykaemia (lásd 4.4 pont) | |
| Pszichiátriai kórképek* | Álmatlanság | SzorongásZavart állapotIdegesség | Pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia)DepresszióAgitációKóros álmokRémálmokDelírium | Pszichotikus kórképek önkárosító magatartással, így öngyilkos gondolatokkal vagy öngyilkossági kísérletekkel (lásd 4.4 pont), MániaPánikroham |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek* | FejfájásSzédülés | ÁlmosságTremorDysgeusia | Görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pontok)ParaesthesiaMemóriazavar | Szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont)Szaglás zavarai, beleértve a szaglás érzékének teljes elvesztésétDyskinesiaExtrapyramidalis zavarAgeusiaSyncope Jóindulatú intracranialis hypertensio, MyoclonusNeuralgia |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek * | Látászavar, mint pl. homályos látás (lásd 4.4 pont) | Átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont),Uveitis | ||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* | Vertigo | Tinnitus | HallásvesztésHalláskárosodás | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** | TachycardiaPalpitáció | Kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet Kamrai arrhythmia és torsade de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél jelentették, akiknél a QT-megnyúlás kockázati tényezői fennállnak) QT‑intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pontok) | ||
| Érbetegségek és tünetek** | Hypotonia | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Dyspnoe | BronchospasmusAllergiás pneumonitis | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | HasmenésHányásHányinger | Hasi fájdalomDyspepsiaFlatulenciaSzékrekedés | Hasmenés – véres széklet, ami nagyon ritka esetekben enterocolitisre, így pseudo-membranosus colitisre utalhat (lásd 4.4 pont)Pancreatitis (lásd 4.4 pont) | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Májenzimértékek emelkedése (GPT [ALAT], GOT [ASAT], alkalikus foszfatáz, GGT) | Vérbilirubinszint emelkedése | Icterus és súlyos májkárosodás, beleértve a halálos kimenetelű akut májelégtelenséget is, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont)Hepatitis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei b | BőrkiütésViszketésUrticariaHyperhydrosis | Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), Fix gyógyszerkiütés | Toxicus epidermalis necrolysisStevens–Johnson-szindrómaErythema multiformeFényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont)Leukocytoclasticus vasculitisStomatitis, A bőr hyperpigmentatiójaAkut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) (lásd 4.4 pont) | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* | ArthralgiaMyalgia | Ínbántalmak (lásd 4.3 és 4.4 pontok), beleértve az íngyulladást (pl. az Achilles-ínon)Izomgyengeség, ami különösen fontos lehet myasthenia gravisban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont) | RhabdomyolysisÍnszakadás (pl. az Achilles ínnál) (lásd 4.3 és 4.4 pontok)Ligamentumruptura IzomszakadásArthritis | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Vérkreatininszint emelkedése | Akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében) | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* | Asthenia | Láz | Fájdalom (beleértve a hát-, mellkas- és végtag-fájdalmat is) |
| Általában érzékeny fajok |
| Aerob Gram-pozitív baktériumok Bacillus anthracis Staphylococcus aureus, meticillin-érzékenyStaphylococcus saprophyticusStreptococcus C és G csoportStreptococcus agalactiaeStreptococcus pneumoniaeStreptococcus pyogenesAerob Gram-negatív baktériumokEikenella corrodensHaemophilus influenzaeHaemophilus parainfluenzaeKlebsiella oxytocaMoraxella catarrhalisPasteurella multocidaProteus vulgarisProvidencia rettgeriAnaerob baktériumokPeptostreptococcusEgyébChlamydophila pneumoniaeChlamydophila psittaciChlamydia trachomatis Legionella pneumophilaMycoplasma pneumoniaeMycoplasma hominisUreaplasma urealyticumFajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet |
| Aerob Gram-pozitív baktériumokEnterococcus faecalisStaphylococcus aureus, meticillin-rezisztens#Koaguláz-negatív Staphylococcus spp.Aerob Gram-negatív baktériumokAcinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenesEnterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella pneumoniaeMorganella morganii Proteus mirabilisProvidencia stuartiiPseudomonas aeruginosaSerratia marcescensAnaerob baktériumokBacteroides fragilis |
| Eredendően rezisztens fajok |
| Aerob Gram-pozitív baktériumokEnterococcus faecium |
| Clcr (ml/perc) | < 20 | 20-49 | 50-80 |
| ClR (ml/perc) | 13 | 26 | 57 |
| t1/2 (óra) | 35 | 27 | 9 |