Lidokain Noridem 10 mg/ml oldatos injekció alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lidokain Noridem 10 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg lidokain-hidrokloridnak megfelelő 10,66 mg lidokain-hidroklorid-monohidrátot tartalmaz milliliterenként (1 m/v%).

Az ampullánkénti tartalom a következő:

20 mg lidokain-hidrokloridot tartalmaz egy 2 ml oldatos injekciót tartalmazó ampulla.

50 mg lidokain-hidrokloridot tartalmaz egy 5 ml oldatos injekciót tartalmazó ampulla.

100 mg lidokain-hidrokloridot tartalmaz egy 10 ml oldatos injekciót tartalmazó ampulla.

200 mg lidokain-hidrokloridot tartalmaz egy 20 ml oldatos injekciót tartalmazó ampulla.

Ismert hatású segédanyagok:

0,117–0,12 mmol nátriumot tartalmaz milliliterenként (ami 2,7–2,75 mg nátriumnak felel meg milliliterenként).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta és színtelen oldat.

pH: 5,00–7,00

Ozmolalitás: 270–310 mOsm/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Helyi és regionális érzéstelenítés: a Lidokain Noridem 10 mg/ml oldatos injekció felnőttek, serdülők és 2 évesnél idősebb gyermekek számára javallott.

2 évesnél fiatalabb gyermekeknél csak korlátozottan állnak rendelkezésre adatok (lásd 4.2 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Helyi és regionális érzéstelenítés

Alapelvként az a lehető legkisebb dózis alkalmazandó, amely biztosítja a megfelelő érzéstelenítést. Az adagolást egyénileg, az egyes eset jellemzői szerint kell megállapítani.

Felnőttek

A lidokain-hidroklorid-monohidrát egyszeri dózisa nem lehet nagyobb 4,5 mg/ttkg-nál (vagy 300 mg-nál), ha érszűkítő nélkül adják jelentős szisztémás abszorpciót mutató szövetekbe. Érszűkítővel együttadva az egyszeri dózis nem lehet nagyobb mint 7 mg/ttkg (vagy 500 mg) lidokain-hidroklorid-monohidrát.

Az alább felsorolt klinikai alkalmazási esetekben a javasolt egyszeri dózis és az injekciós oldat hatáserőssége egy átlagos testtömegű (70 kg) felnőttnél a következő:

* szegmensenként átlagosan 1,5 ml.

Az anaesthesia időtartamának meghosszabbítása érdekében a lidokain kombinálható érszűkítővel, pl. adrenalinnal. Az adrenalin 1:100 000–1:200 000 koncentrációban együttadva bizonyult megfelelőnek.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a dózist egyénileg kell kiszámolni a beteg életkora, testtömege és az eljárás típusa szerint. Legfeljebb 5 mg/ttkg alkalmazható; adrenalin hozzáadásával pedig legfeljebb 7 mg/ttkg alkalmazható. Nagy testtömegű gyermekeknél gyakran az adagolás fokozatos csökkentésére van szükség, ezt az ideális testtömeg alapján kell meghatározni. Az egységesen használatos tankönyvekre kell hagyatkozni, hogy melyek a speciális blokádtechnikákat befolyásoló tényezők és a betegek esetén mik az egyéni követelmények. Gyermekeknél végzett érzéstelenítésnél csak kis hatáserősségű (0,5 m/v%) helyi érzéstelenítő alkalmazható. Teljes motoros blokád elérése érdekében nagyobb hatáserősségre (1 m/v%) lehet szükség.

A lidokain elővigyázatossággal alkalmazandó kétévesnél fiatalabb gyermekeknél, mivel ebben a betegcsoportban jelenleg korlátozottan állnak rendelkezésre adatok a készítmény biztonságosságának és hatásosságának alátámasztására.

Idősek

Idős betegeknél a dózist egyénileg kell kiszámolni a beteg életkora és testtömege szerint. Előfordulhat, hogy az adagolást módosítani kell, mivel előrehaladott életkorban a perctérfogat és a máj vérátáramlása csökkenhet, ami a lidokain csökkent clearance-ét vetíti elő (lásd 5.2 pont).

Egyéb különleges betegcsoportok

A dózist csökkenteni kell rossz általános állapotú betegeknél, valamint azoknál, akiknél a fehérjekötés kapacitása csökkent (amelynek eredete pl. vesekárosodás, májkárosodás, daganatos betegség, terhesség).

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél előfordulhat, hogy a dózist módosítani kell a lidokain csökkent clearance-e és megnövekedett felezési ideje miatt (lásd 5.2 pont).

Májbetegségben szenvedő betegek csökkent toleranciát mutatnak az amid típusú helyi érzéstelenítőkkel szemben. Ennek oka a csökkent májmetabolizmus és a csökkent fehérjeszintézis lehet, ami a helyi érzéstelenítő alacsonyabb fehérjekötődési arányát idézi elő.

Ilyen esetekben a dózis csökkentése ajánlott.

A dózist csökkenteni kell olyan betegeknél, akik szívbetegség klinikai jeleit mutatják. Az ilyen betegeknél mégis előfordul, hogy a helyi vagy regionális idegblokád a választandó érzéstelenítési módszer. Terhesség alatt a dózis csökkentésére lehet szükség az érzéstelenítés típusától függően. Az első trimeszterben kerülendő a regionális érzéstelenítő blokád, amelynél általában nagy dózisok szükségesek. Azoknál az érzéstelenítő blokádoknál, amelyeknél kisebb dózisokat alkalmaznak, előfordulhat, hogy csökkenteni kell a dózist a terhesség késői szakaszában megváltozó anatómiai és fiziológiás jellemzők miatt.

Az alkalmazás módja

Helyi és regionális érzéstelenítés

Intradermalis, intramuscularis, subcutan vagy submucosus alkalmazásra (infiltráció), illetve perineuralis (perifériás idegek környékére beadott injekció), epiduralis vagy spinalis alkalmazásra. Intravénás alkalmazásra intravénás regionális érzéstelenítés esetén (Bier-blokk).

Minden helyi érzéstelenítő eljárást csak az adott anesztéziai technikában megfelelően képzett személyzet végezhet el.

4.3 Ellenjavallatok

A lidokain hatóanyaggal, az amid típusú helyi érzéstelenítőkkel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

Helyi és regionális érzéstelenítés

A spinalis és epiduralis érzéstelenítés speciális ellenjavallatait is figyelembe kell venni:

kezeletlen hypovolaemia;

coagulopathia (szerzett, indukált, genetikai);

fokozott intracranialis nyomás;

intracranialis vagy intraspinalis vérzés.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános

Más, amid típusú helyi érzéstelenítőkkel szembeni ismert allergia esetén a lidokainnal szembeni gyógyszercsoport-allergiát figyelembe kell venni.

A lidokain csak különös óvatossággal alkalmazható máj- vagy vesebetegségben szenvedő betegeknél, illetve myasthenia gravis, a szív csökkent ingerületvezetési képessége, szívbetegség, bradycardia, csökkent légzésfunkció vagy súlyos sokk esetén (lásd 4.2 pont is).

Általánosságban a lidokain injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy az újraélesztéshez szükséges eszközök és a toxikus reakciók kezelésére szolgáló sürgősségi gyógyszerek azonnal elérhetőek-e.

Az epilepsziában szenvedő betegek állapotát gondosan ellenőrizni kell a központi idegrendszeri tünetek észlelése érdekében. Még a maximális dózisnál kisebb dózisok esetén is figyelembe kell venni a convulsióra való fokozott hajlamot.

Helyi és regionális érzéstelenítés

Hirtelen artériás hypotonia fordulhat elő a spinalis és epiduralis érzéstelenítés szövődményeként, különösen idős betegeknél.

Különös óvatosság szükséges akkor is, ha a helyi érzéstelenítőt gyulladt (fertőzött) szövetbe adják be, mivel a szisztémás abszorpció fokozódik a nagyobb véráramlás miatt, a fertőzött szövet alacsonyabb pH-ja miatt pedig csökken az érzéstelenítő hatás.

A spinalis anaesthesia a spinalis érzéstelenítés utáni fejfájás kockázatával jár – főként serdülőknél és felnőtteknél, legfeljebb 30 éves életkorig. A spinalis érzéstelenítés utáni fejfájás kockázata jelentősen csökkenthető kellően vékony injekciós kanül választásával.

Az intravénás regionális érzéstelenítés után, az érszorító eltávolítását követően fokozott a nemkívánatos események kockázata, ezért a helyi érzéstelenítőt több adagban le kell csapolni.

A nyak és a fej területén végzett anesztéziai eljárások során a betegeknél a gyógyszer központi idegrendszeri toxikus hatásainak kockázata fokozott. Lásd még 4.8 pont.

A segédanyagokra vonatkozó különleges figyelmeztetések/óvintézkedések

2 ml-es és 5 ml-es ampulla:

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

10 ml-es és 20 ml-es ampulla:

A készítmény 26,8–27,4 mg nátriumot tartalmaz 10 ml-es ampullánként és 53,6–54,9 mg nátriumot tartalmaz 20 ml-es ampullánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,34–1,37%-ának, illetve 2,68–2,74%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Érszűkítők

A helyi érzéstelenítő hatás meghosszabbodik érszűkítőkkel – például adrenalinnal – kombinációban adva.

Nyugtatók, hipnotikumok

A lidokain kellő óvatossággal alkalmazandó olyan betegeknél, akiket nyugtatóval kezelnek. A nyugtatók a központi idegrendszer (KIR) működését is befolyásolják, ezért módosíthatják a lidokain toxicitását. A helyi érzéstelenítő és a nyugtatók vagy hipnotikumok között additív hatás lehetséges.

Izomrelaxánsok

A lidokain meghosszabbítja az izomrelaxánsok hatását.

Kombináció más helyi érzéstelenítőkkel

A különböző helyi érzéstelenítők kombinációja additív hatásokhoz vezethet, melyek a cardiovascularis rendszert és a központi idegrendszert érintik.

Inhalációs anesztetikumok

Lidokain és inhalációs anesztetikum egyidejű alkalmazásakor mindkét gyógyszer deprimáló hatása erősödhet.

A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek

Mivel a lidokain magában is csökkentheti a görcsküszöböt, a görcsküszöböt csökkentő egyéb gyógyszerekkel (például tramadol vagy bupropion) való egyidejű alkalmazása fokozhatja a görcsrohamok kockázatát.

Farmakokinetikai kölcsönhatások

A máj vérátáramlását, a perctérfogatot vagy a lidokain perifériás eloszlását módosító gyógyszerek befolyásolhatják a lidokain plazmaszintjét.

A béta-receptor-blokkolók (pl. propranolol, metoprolol, lásd alább is), a cimetidin (lásd alább is) és az érszűkítők, mint például a noradrenalin, csökkentik a perctérfogatot és/vagy a máj vérátáramlását, ezért csökkentik a lidokain plazmaclearance-ét és meghosszabbítják az eliminációs felezési idejét. Ezért figyelembe kell venni a lidokain felhalmozódásának lehetőségét is.

Mivel a lidokain főként a citokróm P450 izomenzimeken, a CYP3A4-en és a CYP1A2-en keresztül metabolizálódik, az olyan, egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, amelyek a CYP3A4 és a CYP1A2 izoenzim májenzimek szubsztrátjai, inhibitorai vagy induktorai, befolyásolhatják a lidokain farmakokinetikáját, így a hatását is.

CYP3A4- és/vagy CYP1A2-inhibitorok

A lidokain és a CYP3A4- és/vagy CYP1A2-inhibitorok együttes alkalmazásakor a lidokain plazmakoncentrációja gyorsan emelkedhet. Magasabb plazmaszintről számoltak be például az eritromicin, a fluvoxamin, az amiodaron, a cimetidin és a proteázgátlók esetén.

CYP3A4- és/vagy CYP1A2-induktorok

A CYP3A4-et és/vagy a CYP1A2-t serkentő gyógyszerek – például a barbiturátok (főként a fenobarbitál), a karbamazepin, a fenitoin vagy a primidon – növelik a lidokain plazmaclearance-ét, így csökkentik a lidokain hatásosságát.

CYP3A4- és/vagy CYP1A2-szubsztrátok

A CYP3A4 és/vagy CYP1A2 egyéb szubsztrátjaival való egyidejű alkalmazás a gyógyszerek magasabb plazmaszintjéhez vezethet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A lidokain terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). A lidokain azonban gyorsan átjut a placentán, így az anyai vérplazma magas lidokain-koncentrációja a magzatnál/újszülöttnél központi idegrendszeri depressziót okozhat, illetve a perifériás értónus és a szívfunkció megváltozását is kiválthatja.

A lidokain csak akkor adható terhesség alatt, ha az alkalmazás elengedhetetlenül szükséges (kötelező jellegű). A dózisnak a lehető legkisebbnek kell lennie.

Helyi és regionális érzéstelenítés

A lidokain különböző mértékű foetalis és neonatalis toxicitást okozhat (például bradycardiát, hypotoniát vagy légzésdepressziót), ha epiduralis, pudendalis, caudalis vagy paracervicalis blokk kiváltására alkalmazzák. A paracervicalis vagy perinealis blokk során a véletlenül a magzatba adott subcutan lidokain injekció apnoét, hypotoniát és görcsrohamot okozhat, így életet veszélyeztető kockázatnak teheti ki az újszülöttet.

Szoptatás

A lidokain metabolitjai kis mennyiségben kiválasztódnak a humán anyatejbe, de a Lidokain Noridem 10 mg/ml oldatos injekció terápiás dózisai várhatóan nem gyakorolnak hatást az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Általánosságban a Lidokain Noridem 10 mg/ml oldatos injekció csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Ha azonban a járóbeteg-ellátásban adott érzéstelenítés olyan testrészt érint, amelyet használni kell a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez, a betegnek javasolni kell e tevékenységek kerülését addig, amíg az érintett testrész normális funkciója teljes mértékben helyre nem áll. Ezért a gyógyszer alkalmazásánál a kezelőorvosnak minden esetben egyénileg kell értékelnie, hogy a beteg képes-e forgalomban gépjárművet vezetni vagy képes-e gépeket kezelni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Általános

A lidokain nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága a dózistól, az alkalmazás módjától és a beteg egyéni érzékenységétől függ.

A lidokain alkalmazása után helyi toxicitás tünetei jelenhetnek meg. Szisztémás nemkívánatos hatások várhatóak 5–10 mg/l-nél magasabb plazmakoncentráció mellett. Ezek KIR tünetként és cardiovascularis tünetként egyaránt megjelennek (lásd 4.9 pont is).

A nemkívánatos hatásokat a következő gyakorisági kategóriák szerint soroljuk fel:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Helyi és regionális érzéstelenítés

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: Anaphylaxiás reakció, amely urticaria, oedema, bronchospasmus, respirációs diszstressz és keringési tünetek formájában jelenik meg, egészen az anaphylaxiás sokkig.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Átmeneti (legfeljebb 5 napig tartó) neurológiai tünetek, különösen spinalis és epiduralis érzéstelenítést követően).

Ritka: Centrális idegblokádot – főként spinalis érzéstelenítést – követő neurológiai szövődmények, például perzisztáló anaesthesia, paraesthesia, paresis – akár paraplegia, cauda equina szindróma (kétoldali gyengeség a lábban – akár paraplegia, lovaglónadrág típusú érzéscsökkenés, vizeletretenció és székletinkontinencia), fülzúgással és fényérzékenységgel kísért fejfájás.

Agyideglaesiók, neuroszenzoros süketség (fej–nyak régióba adva).

Nem ismert: Horner-szindróma, amely epiduralis érzéstelenítéshez vagy a fej–nyak régióba adott regionális alkalmazáshoz társul.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Hányinger, hányás.

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Ritka: Trauma, spinalis érzéstelenítés okozta átmeneti radicularis irritáció, haematoma kialakulása után a gerincvelő kompressziója.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: Reszketés (epiduralis alkalmazást követően).

Gyermekek és serdülők

A nemkívánatos hatások gyakorisága, típusa és súlyossága gyermekeknél és serdülőknél várhatóan megegyezik a felnőttekével.

Idősek

Időseknél a nemkívánatos hatások incidenciája nagyobb lehet (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A lidokain toxikus hatásai a plazmakoncentráció szintjétől függenek; minél magasabb a plazmakoncentráció, és minél gyorsabban emelkedik, annál gyakoribbak és súlyosabbak a toxikus reakciók.

Az egyéni érzékenységtől függően a toxikus reakciók a vénás vér körülbelül 5–9 mg/l lidokain-koncentrációját meghaladó koncentrációknál fordulnak elő.

A halálos lidokain-plazmakoncentráció embernél a 6–33 mg/l tartományban van.

Tünetek

A központi idegrendszerre gyakorolt hatások:

A lidokain enyhe toxikus túladagolása a KIR stimulációjához vezet. A nagymértékű túladagolás – magas toxikus plazmakoncentrációt létrehozva – a központi funkciók depresszióját okozza.

A lidokain-mérgezés két fázisa különböztethető meg:

Stimuláció

Lidokain-mérgezés esetén kezdetben többnyire izgatottság tünetei mutatkoznak a betegeknél: nyugtalanság, vertigo, hallás- és látászavar, kellemetlen perioralis érzetek, agitáció, hallucináció, eufória, paraesthesia (pl. száj körüli paraesthesia és a nyelv zsibbadása), szédülés, fülzúgás, homályos látás, hányinger, hányás, dysarthria jelentkezhetnek. A reszketés és az izomrángás a kialakulófélben lévő generalizált görcsroham jele lehet. A lidokain subconvulsiv plazmaszintjei gyakran álmossághoz és szedációhoz is vezetnek. Tachycardia, hypertensio és kipirulás előfordulhat a szimpatikus idegrendszer kezdeti stimulációjának jeleként.

Depresszió

A KIR intoxicatiójának előrehaladtával az agytörzsi funkciók fokozatosan károsodnak, ami légzésdepresszió és kóma formájában jelentkezik, akár halál is bekövetkezhet.

A cardiovascularis keringésre gyakorolt hatások:

Nem tapintható pulzus, sápadtság, hypotonia, bradycardia, arrythmiák, keringés-összeomlás, kamrafibrilláció, szívmegállás.

A hirtelen fellépő hypotonia gyakran az első jele a lidokain cardiovascularis toxicitásának. A hypotoniát főként a szív impulzusvezetésének sérülése vagy blokkolt volta okozza. Ezek a toxikus hatások azonban kevésbé fontosak, mint a KIR-t érintő hatások.

Kezelés

A központi idegrendszeri vagy cardiovascularis tünetek kialakulása a következő sürgősségi kezelést igényli:

Azonnal hagyja abba a készítmény alkalmazását.

Biztosítsa a légutak átjárhatóságát.

Adjon kiegészítésként oxigénpótlást. Szükség esetén biztosítson – asszisztált vagy kontrollált – mesterséges lélegeztetést tiszta oxigénnel, kezdetben maszkon és lélegeztető ballonon keresztül, majd végezzen intubációt. Az oxigénterápiát addig kell folytatni, amíg az összes életfunkció vissza nem tér a normális szintre.

Figyelmesen ellenőrizze a vérnyomást, a pulzust és a pupilla tágasságát.

Tartsa fenn a keringést megfelelő mennyiségű intravénás folyadékkal.

Szükség esetén azonnal kezdje meg a cardiopulmonalis újraélesztést.

Ezek az intézkedések alkalmazandók nem szándékos teljes spinalis érzéstelenítés esetén is, amely elsőként nyugtalanságként, suttogó beszédként és álmosságként jelenik meg. Az utóbbi eszméletvesztésig és légzésleállásig is progrediálhat.

További terápiás intézkedések többek között a következők:

Az akut, életveszélyes hypotonia intravénás vazopresszorral kezelendő. A magas vagustónus okozta bradycardia intravénás atropinnal kezelendő. A kielégítő oxigenizációra nem reagáló convulsiók intravénás benzodiazepinekkel vagy ultrarövid hatástartamú barbiturátokkal kezelendők.

A központi hatású analeptikumok ellenjavallottak.

Nincs specifikus antidotum.

A lidokain nem eliminálható hemodialízissel.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Helyi érzéstelenítők, amidok

ATC-kód: N01BB02

Hatásmechanizmus

A lidokain amid típusú helyi érzéstelenítő.

A lidokain csökkenti a sejtmembránok permeabilitását a kationok számára: különösen a nátriumionok, de magasabb koncentrációban a káliumionok számára is. Ez – a lidokain koncentrációjától függően – az idegrostok csökkent ingerelhetőségéhez vezet, mert az akciós potenciált létrehozó nátriumpermeabilitás-növekedés lelassul. A sejt belsejéből a lidokain-molekula belép a nyitott nátriumcsatornába, és egy adott receptorhoz kötődve elzárja azt. A lidokain sejtmembránba épülésének közvetlen hatása sokkal kevésbé releváns.

Mivel a lidokainnak – mielőtt elérné hatásának helyét – be kell jutnia a sejtbe, a hatás a pKa-n és a környezeti pH-n múlik, vagyis a szabad bázis arányán. Ez az a rész, amely elsősorban az idegrostok lipofil membránján jut át.

Gyulladt szövetekben a helyi érzéstelenítő hatás csökkent az ilyen területek alacsonyabb pH-értéke miatt.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Helyi és regionális érzéstelenítés

A lidokain gátolja az ingerelhető képletek, mint például az érző, motoros és autonóm idegrostok és a szív impulzusvezető rendszerének működését. A lidokain reverzibilisen gátolja az ingerületvezetést az alkalmazás területén az érzékelésben részt vevő idegrostokban. Az idegi funkciók elvesztésének sorrendje a következő: fájdalom, hőmérséklet, érintés és nyomás.

A lidokain helyi érzéstelenítő hatása körülbelül 30 perctől 3 óráig tart, az érzéstelenítés típusától függően.

Egyéb farmakológiai hatások

A lidokain gyenge paraszimpatolitikus aktivitást mutat. Az intradermalisan alkalmazott lidokain kis koncentrációban gyenge vasoconstrictorként, nagy koncentrációban vasodilatatorként működik.

Gyermekek és serdülők

Nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek azt mutatnák, hogy gyermekeknél a lidokain farmakodinámiás tulajdonságai eltérnének a felnőtteknél megállapítottaktól.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A plazmaszint az alkalmazás helyétől és módjától függ. A befecskendezett helyi érzéstelenítő mennyisége és a plazmabeli csúcsértékek között azonban gyenge összefüggés van. Intravénás alkalmazást követően a biohasznosulás 100%-os. A maximális koncentrációt legkésőbb 30 perc alatt, de a betegek többségénél 10‑20 percen belül eléri.

Intercostalis blokkhoz alkalmazott, 400 mg lidokain-hidroklorid-monohidrát-tartalmú intramuscularis injekciót követően a maximális plazmakoncentráció (Cmax) 6,48 mg/l-nek bizonyult, amelyet 5‑15 perc (tmax) elteltével mértek.

Intravénás alkalmazást követően a lidokain terápiás hatásának megjelenése gyors. A gyógyszer a terápiás plazmakoncentrációt 1‑2 percen belül eléri. A bolus injekció hatása 10‑20 percig tart; a lidokain terápiás hatásának fenntartása érdekében az alkalmazást intravénás infúzió formájában kell folytatni.

Folyamatos infúziót követően és ha telítő dózis adására nem kerül sor, a plazmakoncentráció dinamikus egyensúlyi állapota az infúzió kezdetétől számított 5 óránál előbb (tartomány: 5‑10 óra) nem állt be. A terápiás koncentrációkat azonban 30‑60 perc után elérte.

Subcutan alkalmazást követően az elért Cmax érték 4,91 mg/l (vaginalis injekció) vagy 1,95 mg/l (abdominalis injekció) volt. Öt egészséges önkéntessel végzett vizsgálatban 36 mg lidokainnal, 2%-os oldattal végzett maxillaris-buccalis infiltrációs érzéstelenítést követően az elért Cmax érték 0,31 mg/l volt.

Epiduralis injekciót követően a mért maximális plazmakoncentráció látszólag nem egyenesen arányos az alkalmazott dózissal. 400 mg alkalmazása 3‑4 mg/l Cmax értéket eredményezett. Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok intrathecalis alkalmazást követően.

Eloszlás

A lidokain kétfázisú eliminációs kinetikát követ. Intravénás alkalmazást követően a hatóanyag a központi kompartmentből gyorsan eloszlik elsőként az intenzíven perfundált szövetekbe és szervekbe (α eloszlási fázis). Ezt a fázist a vázizmokba és a zsírszövetbe történő újbóli eloszlás követi. Az α eloszlási fázis során a felezési idő körülbelül 4‑8 perc. A perifériás szövetekbe történő eloszlás várhatóan 15 percen belül megtörténik.

A plazmafehérjéhez kötődés aránya felnőtteknél körülbelül 60‑80%. Függ a gyógyszer-koncentrációtól és emellett az α-1 savas glikoprotein (AAG) koncentrációjától is. Az AAG akutfázis-fehérje, amely megköti a szabad lidokaint, és szintje emelkedhet például trauma, műtét vagy égési sérülés után, a beteg patofiziológiás állapotától függően. Ellenben kimutatták, hogy alacsony az AAG-koncentráció újszülötteknél és májkárosodásban szenvedő betegeknél, ami a lidokain plazmafehérje-kötődésének jelentős csökkenéséhez vezet.

Az eloszlási térfogat változhat más egyéb betegségben – például szívbetegségben, máj- vagy vesekárosodásban – is szenvedő betegeknél.

Biotranszformáció

Amellett, hogy a lidokain eloszlik más kompartmentekben (például a liquorban) is, a gyógyszert a monooxigenázok gyorsan metabolizálják a májban – főként oxidatív dealkiláció, az aromás gyűrű hidroxilációja és az amidkötés hidrolízise útján. A hidroxilált származékokkal konjugáció történik. A lidokain összesen körülbelül 90%-a metabolizálódik 4-hidroxi-2,6-xilidinné, 4-hidroxi-2,6-xilidin-glükoroniddá és kisebb mértékben a monoetil-glicin-xilidid (MEGX) és a glicin-xilidid (GX) aktív metabolittá. A két utóbbi metabolit hosszabb időtartamú infúzió vagy vesekárosodás esetén felhalmozódhat, mivel felezési idejük a lidokainénál hosszabb.

Májbetegség esetén a metabolizmus sebessége a normál szint 10‑50%-ára csökkenhet.

Humán májmikroszómákkal és rekombináns humán CYP izoformákkal kapott eredmények azt mutatták, hogy CYP izoformák közül főleg a CYP1A2 és a CYP3A4 enzim vesz részt a lidokain N-deetilációjában.

A lidokain metabolizmusának sebességét látszólag a máj vérátáramlása korlátozza. Ennek következtében a lidokain és metabolitjai plazmafelezési ideje meghosszabbodhat, és a lidokain farmakokinetikájának és adagolási előírásának jelentős módosulásával kell számolni, ha a betegnél károsodott a májperfúzió, például akut myocardialis infarctust követően, szívbetegség, májbetegség vagy pangásos szívelégtelenség fennállásakor.

Elimináció

A lidokain kevesebb mint 10 százaléka változatlan formában, a fennmaradó rész pedig metabolitok formájában választódik ki a vizelettel.

Az eliminációs felezési idő 1,5‑2 óra felnőtteknél, és körülbelül 3 óra újszülötteknél.

A monoetil-glicin-xilidid (MEGX) aktív metabolit felezési ideje 2‑6 óra, a glicin-xilidid (GX) aktív metabolité pedig 10 óra.

Mivel ezek plazmafelezési ideje hosszabb, mint a lidokainé, a metabolitok felhalmozódása – különösen a GX-é – hosszú ideig tartó infúzió során előfordulhat.

Emellett az eliminációs sebesség függ a pH-tól; a vizelet savanyításával növelhető. A plazmaclearance körülbelül 0,95 ml/perc.

Gyermekek és serdülők

Az anya epiduralis érzéstelenítése után az eliminációs felezési idő újszülötteknél körülbelül 3 óra volt; a perineum infiltrációja, illetve a paracervicalis blokk után az újszülött vizeletében az érzéstelenítést követő 48 órában találtak lidokaint.

A plazmafelezési idő 2‑3-szorosára emelkedik újszülötteknél, a lassabb metabolizmus és részben a nagy eloszlási térfogat miatt. A felszívódás és az elimináció gyorsabb lehet gyermekeknél, mint felnőtteknél, bár más vizsgálatok arra utalnak, hogy a gyermekek és a felnőttek közötti, a farmakokinetikában jelentkező különbségek a testtömeghez korrigálva csökkennek.

Farmakokinetika különleges klinikai helyzetekben

Vesekárosodás

Vesekárosodás fennállásakor a lidokain plazmafelezési ideje változatlannak tűnt, csak a GX halmozódott fel valamelyest 12 órás vagy hosszabb infúzió során. Ez a felhalmozódás észlelhetően a gyógyszer hosszú időtartamú alkalmazásához társult. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél azonban a lidokain clearance-e körülbelül feleződött, és a lidokain felezési ideje körülbelül kétszerese volt az egészséges személyeknél tapasztalthoz képest.

Idősek

Az eliminációs felezési idő és az eloszlási térfogat észlelhetően meghosszabbodhat, illetve növekedhet időseknél a csökkent perctérfogat és/vagy a máj csökkent vérátáramlása miatt.

Terhesség és szoptatás

A lidokain egyszerű diffúzióval átjut a vér–placenta gáton, és az alkalmazást követően néhány percen belül eléri a magzatot. Epiduralis alkalmazást követően a magzati/anyai plazmakoncentráció aránya 0,5‑0,7. A perineum infiltrációja és a paracervicalis blokk után jelentősen magasabb lidokain-koncentrációt írtak le a köldökzsinórvérben.

A magzat képes metabolizálni a lidokaint. A magzati vérben lévő szint az anyai vér lidokain-koncentrációjának körülbelül 60%-a. A magzati vérben – az alacsonyabb plazmafehérje-kötődés miatt – a farmakológiailag aktív, szabad lidokain koncentrációja az anyai koncentráció 1,4-szerese.

A lidokain csak kis mennyiségben választódik ki az anyatejbe.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Egyszeri dózis okozta toxicitás

Különböző állatfajoknál számos vizsgálatban tanulmányozták a lidokain akut toxicitását. A toxicitás KIR tünetek formájában jelentkezett. Ezek között végzetes kimenetelű convulsiók is előfordultak.

Embernél a toxikus – cardiovascularis vagy központi idegrendszeri tünetekhez vezető – lidokain- plazmakoncentráció a közlések szerint az 5‑10 µg/l tartományban van.

Mutagén és tumorképző potenciál

A lidokainnal végzett mutagenitási vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. Vannak azonban olyan eredmények, amelyek arra utalnak, hogy a lidokain metabolitja, a 2,6-xilidin – amely patkánynál, és esetleg embernél is, megjelenik – mutagén lehet. A mutagén hatást olyan in vitro vizsgálatokban mutatták ki, amelyek nagyon nagy, csaknem toxikus dózisban alkalmazták a metabolitot.

Jelenleg nincs arra utaló jel, hogy magának a lidokainnak mutagén hatása lenne.

Egy karcinogenitási vizsgálatban, amelyben patkányoknál a transplacentaris 2,6-xilidin-expozíciót, majd az azt követő 2 éves 2,6-xilidin-kezelést tanulmányozták, tumorképző potenciál mutatkozott. Ez az igen érzékeny vizsgálat az orrüreg benignus és malignus tumorainak (ethmoturbinalia) előfordulását igazolta.

Ezen eredmények relevanciája embernél nem zárható ki határozottan, ha nagy dózist alkalmaznak hosszú időn keresztül. Mivel azonban a lidokaint általában nem alkalmazzák hosszú időn át, nem várható kockázat, ha előírás szerint történik az alkalmazás.

Reprodukciós toxicitás

A reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem mutattak ki embriotoxikus vagy teratogén hatást. Csupán a magzati súly csökkenését figyelték meg.

Vemhes patkányoknál – ha az alkalmazás csaknem olyan nagy dózisban történt, mint a humán maximális terápiás dózis – neurológiai viselkedésbeli eltérések alakultak ki az utódoknál.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid

nátrium-hidroxid (a pH beállítására)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

A lidokain-hidroklorid nem kompatibilis nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmazó oldatokkal, parenteralis amfotericin B készítményekkel, metohexitál-nátriummal, fenitoinnal és más lúgos oldatokkal.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlanul: 3 év.

Az első felbontást követően

A már felbontott ampullák nem tárolhatók későbbi felhasználásra (lásd 6.6 pont). Az oldatos injekciót az ampulla felbontását követően azonnal be kell adni. A fel nem használt részt meg kell semmisíteni.

Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

Hígítást követően

A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitását 24 óráig őrzi meg 25 °C-on és 2–8 °C-on, 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldattal vagy 50 mg/ml (5%-os) glükózoldattal 2 mg/ml és 5 mg/ml közti végleges lidokain-koncentrációs tartományra hígítva. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 és 8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml, 5 ml, 10 ml vagy 20 ml oldat polipropilén ampullában, dobozban.

Kiszerelések:

5, 10, 20, 50 vagy 100 darab 2 ml oldatot tartalmazó ampulla, dobozban

5, 10, 20, 50 vagy 100 darab 5 ml oldatot tartalmazó ampulla, dobozban

5, 10, 20, 50 vagy 100 darab 10 ml oldatot tartalmazó ampulla, dobozban

5, 10, 20, 50 vagy 100 darab 20 ml oldatot tartalmazó ampulla, dobozban

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Kompatibilitás

A Lidokain Noridem 10 mg/ml 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldattal vagy 50 mg/ml (5%-os) glükózoldattal hígítható.

Csak akkor alkalmazható, ha az oldat tiszta, színtelen, látható részecskéktől mentes, az ampulla és annak lezárása pedig sértetlen.

Az ampullák kizárólag egyszer használatosak. Felbontást követően semmisítse meg az ampullát és az egész fel nem használt mennyiséget.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Noridem Enterprises Limited,

Evagorou & Makariou, Mitsi Building 3, Office 115,

1065 Nicosia,

Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24578/01 5×2 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/02 10×2 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/03 20×2 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/04 5×5 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/05 10×5 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/06 20×5 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/07 5×10 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/08 10×10 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/09 20×10 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/10 5×20 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/11 10×20 ml-es ampulla

OGYI-T-24578/12 20×20 ml-es ampulla

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. június 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. június 4.