1. A GYÓGYSZER NEVE
Lopacut 2 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
2 mg loperamid-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, kerek, két oldalán domború filmtabletta „6” mélynyomattal. Átmérője 8 mm.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
Terápiás javallatok
Akut hasmenés tüneti, rövid ideig tartó kezelésére.
A Lopacut felnőtteknek és 12 évesnél idősebb serdülőknek javallott.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők
Kezdő dózis két tabletta, majd minden laza széklet után 1 tabletta, legalább 2-3 órával a kezdő dózis után. A maximális napi dózis legfeljebb 6 tabletta (12 mg) felnőtteknek, és 4 tabletta (8 mg) serdülőknek. Ha két napon belül nincs javulás, a Lopacut-kezelést meg kell szüntetni.
Időskor
Nincs szükség az adag módosítására időskorú betegek esetén.
Vesekárosodás
Nincs szükség az adag módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni a loperamidot (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
12 év alatti életkor.
A loperamid elsődleges kezelésként nem alkalmazható az alábbi eseteknél:
Magas lázzal, véres széklettel járó akut dysentheria.
Akut colitis ulcerosa, széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis.
Invazív mikroorganizmusok, azaz például Salmonella, Shigella és Campylobacter által okozott bakteriális enterocolitis.
Ha a perisztaltika gátlását kerülni kell a súlyos következmények pl. az ileus, megacolon vagy toxikus megacolon kockázata miatt.
Krónikus hasmenés.
A loperamid-kezelést azonnal meg kell szakítani, ha székrekedés, haspuffadás vagy bélelzáródás lép fel.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Krónikus gyulladásos bélbetegségek esetében a loperamid elnyomhatja az akut leromlás tüneteit.
Akut hasmenésben a folyadék- és elektrolit-veszteség pótlásáról kell elsősorban gondoskodni. Ez különösen fontos akut hasmenéses gyermekeknél, legyengült és időskorú betegeknél. Ilyen esetekben a megfelelő folyadék- és elektrolit-pótlási terápia a legfontosabb intézkedés.
A loperamiddal csak a hasmenés tüneti kezelése érhető el. Ha a hasmenés kiváltó oka azonosítható, a megfelelő specifikus kezelést kell alkalmazni.
Akut hasmenésben, ha 48 órán belül nem figyelhető meg klinikai javulás, a loperamid szedését abba kell hagyni, és a betegnek azt kell tanácsolni, hogy konzultáljon kezelőorvosával.
Mivel a tartós hasmenés egy potenciálisan sokkal súlyosabb állapot indikátora lehet, a loperamidot nem szabad hosszú ideig használni, amíg a hasmenés kiváltó okát nem vizsgálják ki.
Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, a loperamidot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first-pass metabolizmus miatt. Májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni ezt a gyógyszert, mivel relatív túladagolás alakulhat ki, amely központi idegrendszeri toxicitáshoz vezet.
Ha hasmenésben szenvedő AIDS-es betegek kezelése során a hasi puffadás jeleit tapasztalják, a loperamid adását abba kell hagyni. Loperamid-hidroklorid-kezelésben részesülő, AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxikus megacolon izolált előfordulásait jelentették.
Magas dózisú loperamid és P-glikoprotein-gátló gyógyszerek (azaz például kinidin, ritonavir, ciklosporin, verapamil, és néhány makrolid antibiotikum, például eritromicin és klaritromicin) kombinációját óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).
A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük a QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ról számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Kolesztiramin
Kolesztiramin egyidejű beadása csökkentheti a loperamid felszívódását.
P-glikoprotein-gátlók
A nem klinikai jellegű vizsgálatok szerint a loperamid a P-glikoprotein szubsztrátja, amely megtalálható például a vér-agy gátban. A loperamid (16 mg-os egyszeri dózisban) együttes alkalmazása kinidinnel, ritonavirral (P-glikoprotein-gátlókkal) a loperamid plazmaszintjének 2‑3‑szoros emelkedését eredményezte. Elvileg a központi idegrendszerbe történő fokozott bejutása is előfordulhat. A (2-12 mg/nap maximális adagban alkalmazott) loperamid és a P‑glikoprotein‑gátlók együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert, de a szén-dioxiddal szemben mutatott érzékenység centrális csökkenése, és így a légzésre gyakorolt hatása nem zárható ki. Nagy dózisú loperamid és P-glikoprotein-gátló gyógyszerek, azaz például kinidin, ritonavir, ciklosporin, verapamil és néhány makrolid antibiotikum, például eritromicin és klaritromicin kombinációját óvatosan kell alkalmazni. A dózis beállítását meg kell fontolni.
Itrakonazol
Loperamid (4 mg egyszeri dózis) és itrakonazol (a CYP3A4 és P-glikoprotein gátlója) együttes alkalmazása a loperamid plazmakoncentrációk 3-4-szeres növekedését eredményezte. Ugyanabban a vizsgálatban egy CYP2C8-gátló, a gemfibrozil, körülbelül kétszeresre növelte a loperamidszintet. Az itrakonazol és a gemfibrozil kombinációja a loperamid plazma csúcskoncentrációjának 4-szeres növekedését, és a teljes plazma-expozíció 13-szoros növekedését eredményezte. Ezek a növekedések a pszichomotoros tesztek (ilyen például a szubjektív álmosság és a Digit Symbol Substitution Test) szerint nem jártak központi idegrendszeri hatásokkal.
Ketokonazol
Loperamid (16 mg egyszeri dózis) és ketokonazol (a CYP3A4 és P-glikoprotein gátlója) együttes alkalmazása a loperamid plazmakoncentrációk 5-szörös növekedését eredményezte. Ez a növekedés a pupillometriás mérés szerint nem járt megnőtt farmakodinámiás hatásokkal.
Dezmopresszin
Orálisan alkalmazott dezmopresszinnel végzett egyidejű kezelés a dezmopresszin plazmakoncentráció 3-szoros növekedését eredményezte, feltehetően a kisebb gasztrointesztinális motilitás miatt.
Antikolinerg szerek
Az antikolinerg szerek lelassítják a gyomor és a belek kiürülését, így a loperamid hatása erősebb lehet.
Várható, hogy a hasonló farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek fokozhatják a loperamid hatását, míg a gasztrointesztinális tranzitot fokozó gyógyszerek csökkenthetik a hatását.
Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Korlátozott mennyiségű, terhes nőkre vonatkozó klinikai adat áll rendelkezésre. Patkánykísérletekben nagy dózisok beadása fokozott magzati mortalitást mutatott. Ezért, amíg további adatok nem elérhetőek, a loperamidot csak gondos megfontolás után szabad használni a terhesség során. Bár semmi nem utal arra, hogy a loperamid teratogén vagy embriogén tulajdonságokkal rendelkezik, a várt terápiás előnyöket mérlegelni kell a potenciális veszélyekkel szemben a loperamid terhesség (különösen az első trimeszter) idején való szedése előtt.
Szoptatás
A loperamid kis mennyiségben megjelenhet a humán anyatejben. Ezért a loperamid-hidroklorid szoptatás ideje alatt nem ajánlott.
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A hasmenéses tünetek Lopacuttal végzett kezelése során fáradtság, szédülés, álmosság léphet fel. Ennélfogva a készítményt gépjárművezetés vagy gépek kezelése esetén fokozott óvatossággal tanácsos alkalmazni (lásd 4.8 pont).
Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Felnőttek és 12 éves és annál idősebb gyermekek
A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 3076 felnőtt, valamint 12 éves és annál idősebb gyermek esetén értékelték, akik 31 kontrollált és nem-kontrollált klinikai vizsgálatban vettek részt, amelyekben loperamid-hidrokloridot használtak hasmenés kezelésére. Ezek közül 26 vizsgálatban akut hasmenést (n=2755), 5 vizsgálatban krónikus hasmenést (n=321) kezeltek.
Az akut hasmenés loperamid-hidrokloriddal való kezelésére végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett (azaz ≥1% előfordulási gyakoriságú) mellékhatások (adverse drug reaction, ADR) a következők voltak: székrekedés (2,7%), flatulencia (1,7%), fejfájás (1,2%) és hányinger (1,1%). A krónikus hasmenés kezelésére végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett (azaz ≥1% előfordulási gyakoriságú) mellékhatások a következők voltak: flatulencia (2,8%), székrekedés (1,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).
A nemkívánatos hatások gyakoriság szerinti osztályozását az alábbiakban adjuk meg
Nagyon gyakori (1/10)
Gyakori (1/100 – <1/10)
Nem gyakori (1/1000 – <1/100)
Ritka (1/10 000 – <1/1000)
Nagyon ritka (<1/10 000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
A loperamiddal végzett klinikai vizsgálatok, illetve a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján az alábbi mellékhatásokat jelentették:
Immunrendszeri betegségek és tünetek
ritka: allergiás reakció/túlérzékenységi reakcióa, és néhány esetben súlyos túlérzékenységi reakciók, beleértve az anafilaxiás reakciókata (beleértve az anafilaxiás sokkot is), anafilaktoid reakcióa
Pszichiátriai kórképek
nem ismert: álmosság
Idegrendszeri betegségek és tünetek
gyakori: szédülés, fejfájás
nem gyakori: aluszékonysága
ritka: eszméletvesztésa, stupor, csökkent tudatállapota, hypertonia, koordinációs abnormalitása
Szembetegségek és szemészeti tünetek
ritka: miosis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
gyakori: székrekedés, hányinger, flatulentia, abdominalis spasmus, colica
nem gyakori: hasi fájdalmak, hasi diszkomfort, szájszárazság, felső hasi fájdalom, hányás, dyspepsia
ritka: ileusa (beleértve a paralitikus ileust), haspuffadás, megacolona (beleértve a toxikus megacolontb)
nem ismert: acut pancreatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:
nem gyakori: bőrkiütés,
ritka: csalánkiütésa, viszketésa, angioödémaa, hólyagos bőrelváltozások, beleértve a Stevens‑Johnson szindrómát, erythema multiformét és toxikus epidermalis necrolysist
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
ritka: vizelet-visszatartás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
ritka: fáradtsága
a: Ez a tünet a loperamid-hidrokloridra kapott forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján került be. Mivel a forgalomba hozatal utáni káros mellékhatások meghatározási eljárása nem tesz különbséget akut és krónikus indikáció, illetve felnőttek és gyermekek között, a gyakoriságot a loperamid‑hidrokloriddal végzett összes klinikai vizsgálat alapján határozták meg, beleértve a gyermekekkel (≤ 12 éves) végzett vizsgálatokat is (n=3683).
b: Lásd 4.4 pont.
Gyermekek és serdülők
A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10-13 éves betegben értékelték ki, akik 13 kontrollált és nem-kontrollált klinikai vizsgálatban vettek részt, amelyekben loperamid-hidrokloridot használtak akut hasmenés kezelésére. Ebben a betegpopulációban a mellékhatásprofil általában hasonló volt ahhoz, amelyet a loperamid-hidrokloridnak felnőttekkel és 12 éves és annál idősebb gyermekekkel végzett klinikai vizsgálataiban tapasztaltak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Toxicitás
1-6 hónapos gyermekeknél 1-2 mg/nap súlyos-nagyon súlyos mérgezést eredményezett. 4 hónapos gyermekeknél 10 mg nagyon súlyos mérgezést okozott. 4 éves gyermeknél 3 mg 16 óra alatt közepesen súlyos mérgezést okozott, míg 1 mg féléves gyermeknek, és maximum 12 mg 2 éves gyermeknek (akit gyomormosással kezeltek) enyhe mérgezést eredményezett. Felnőttnél 26 mg nem okozott semmilyen tünetet gyomormosás után.
Tünetek
A tünetek gyakran késnek, és a gyermekeknél ismételt dózisok után fordulnak elő. Túladagolás esetében (beleértve a máj-diszfunkció miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (bódulat, koordinációs abnormalitás, álmosság, miosis, izom-hypertonia és légzésdepresszió), vizelet‑visszatartás és ileus léphet fel. Letargia, szédülés, confusio, hallucinációk, csökkent tudatállapot, kóma. Apnoe. Fokozott vagy csökkent izomtónus, opisthotonus. Bradycardia, kamrai extrasystolék. Hyperglycaemia. Hányinger, hányás, székrekedés, és ritka esetekben paralitikus ileus. A gyermekek érzékenyebbek lehetnek a központi idegrendszeri hatásokra, mint a felnőttek.
Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot, kardiális eseményeket, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, torsades de pointes-t, egyéb súlyos ventrikuláris aritmiát, szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4 pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.
Kezelés
Ha indokolt, gyomormosás, aktív szén. A megfigyelést 24 órára kell kiterjeszteni, ha nagy dózist vettek be. Ha túladagolás tünetei lépnek fel, antidotumként naloxont lehet beadni. Mivel a loperamid hatásideje hosszabb, mint a naloxoné (1-3 óra), a naloxon ismételt beadására lehet szükség. Ezért a beteget legalább 48 óra hosszat szoros megfigyelés alatt kell tartani, hogy kimutatható legyen a lehetséges központi idegrendszeri depresszió. Központi idegrendszeri és légzésdepresszió esetében 0,4 mg naloxon adható intravénásan (gyermekeknek 0,01 mg/ttkg intravénásan) ismételten, amíg kialakul a hatás, majd szükség esetén ismét adható. Lehetőleg ellenőrzött légzés. Disztóniás reakciókban, izomgörcsökben diazepámot kell adni. Tüneti terápia.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: bélmozgást csökkentő szerek
ATC kód: A07DA03
A loperamid egy szintetikus opioid, amely a bélfal opioid receptoraihoz kötődve gátolja a bélmozgást, csökkenti a gasztrointesztinális szekréciókat, ami a hasmenés tüneteinek javulását eredményezi. A loperamid növeli az analis sphincter tónusát. A hasmenés elleni hatás egy 4 mg-os loperamid dózis bevétele után egy órán belül jelentkezik.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A loperamid a bélből könnyen felszívódik.
Biotranszformáció
A loperamid a májban csaknem teljes mértékben extrahálódik és metabolizálódik, majd konjugálódik, az epével kiválasztódik és a széklettel ürül. A bélfalhoz való nagy affinitása miatt, és erős first pass metabolizmusa miatt nagyon kevés loperamid jut el a szisztémás keringésbe.
Elimináció
Eliminációs felezési ideje a jelentések szerint körülbelül 11 (9-14) óra.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A loperamiddal végzett akut és krónikus vizsgálatokban nem tapasztaltak specifikus toxicitást. A loperamiddal és pro-drogjaival, azaz például loperamid-oxiddal végzett in vivo és in vitro vizsgálatok nem mutattak genotoxikus hatást. Patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban nagyon nagy loperamid dózisok (40 mg loperamid/ttkg/nap adag – a maximális humán dózis 240-szerese) anyai toxicitással, csökkent fertilitással és csökkent embrionális túléléssel voltak összefüggésben. Alacsonyabb dózisok nem voltak hatással az anya és az embrió egészségi állapotára, illetve a peri- vagy postnatalis fejlődésre.
A loperamid nem klinikai in vitro és in vivo értékelése nem utal szignifikáns cardialis elektrofiziológiai hatásokra a terápiásan releváns koncentrációtartományon belül, valamint ezen tartomány jelentős többszörösénél (akár 47-szeres). Azonban a túladagolással társuló extrém magas koncentrációkban (lásd 4.4 pont) a loperamid cardialis elektrofiziológiai hatásokat mutat, amely a kálium- (hERG) és nátriumáramok gátlásából, valamint arrhythmiákból áll.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
Segédanyagok felsorolása
Tablettamag:
mikrokristályos cellulóz
hidegen duzzadó keményítő
kroszkarmellóz-nátrium
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium-sztearát
Tablettabevonat:
polidextróz
hipromellóz
titán-dioxid (E 171)
makrogol 4000
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
5 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Csomagolás típusa és kiszerelése
8 db vagy 10 db filmtabletta PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek különleges előírások.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Vitabalans Oy
Varastokatu 8, FI-13500 Hämeenlinna
Finnország
Tel: +358 (3) 615600
Fax: +358 (3) 6183130
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-21698/01 (8×)
OGYI-T-21698/02 (10×)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. április 26.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. január 26.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2022. április 4.