1. A GYÓGYSZER NEVE
Meboflur cseresznye és menta ízű 16,2 mg/ml szájnyálkahártyán alkalmazott oldatos spray
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
8,75 mg flurbiprofént tartalmaz dózisonként (3 befújás).
2,92 mg flurbiprofént tartalmaz befújásonként.
16,2 mg flurbiprofént tartalmaz milliliterenként.
Ismert hatású segédanyagok:
0,26 mg etanolt tartalmaz milliliterenként, ami 0,14 mg/dózisnak felel meg.
0,324 mg menta- és cseresznyearomát tartalmaz dózisonként (D‑limonént, citrált és eugenolt tartalmaznak).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Szájnyálkahártyán alkalmazott oldatos spray.
Cseresznye és menta ízű, tiszta oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Meboflur az akut torokgyulladás rövid távú, tüneti kezelésére javallt felnőtteknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
18 éves és annál idősebb felnőttek:
Egy 8,75 mg‑os dózist (3 befújás) kell alkalmazni a torok hátsó részén, 3‑6 óránként szükség szerint, 24 órán belül maximum 5 dózis alkalmazható.
A befújás közben ne lélegezzen be.
Ezt a készítményt nem javasolt három napnál tovább alkalmazni.
A tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos dózist kell a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A Meboflur biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Idősek
Általános adagolási javaslat nem adható, mert jelenleg korlátozottak a klinikai tapasztalatok. Időseknél nagyobb annak a kockázata, hogy a mellékhatások súlyos következményekkel járnak.
Vese- és májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. Súlyos károsodás esetén a gyógyszer ellenjavallt.
Az alkalmazás módja
Szájnyálkahártyán történő alkalmazásra és kizárólag rövid távú alkalmazásra.
Az első alkalmazás előtt rázza fel az eszközt, és aktiválja a pumpát oly módon, hogy a szórófejet magától távol irányítja, és minimum 4 alkalommal permetezzen, amíg finom, egyenletes eloszlású köd képződik. A pumpa ekkor fel van töltve és alkalmazásra kész.
Az egyes dózisok között a szórófejet irányítsa magától távol, és permetezzen minimum egyet, hogy meggyőződjön arról, hogy finom, egyenletes eloszlású köd képzik. A készítmény adagolása előtt mindig győződjön meg róla, hogy finom, egyenletes eloszlású köd képződik fújáskor.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Olyan betegek, akiknek az anamnézisében acetilszalicilsavval vagy más nem‑szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID‑okkal) szembeni túlérzékenység (pl. asztma, bronchospasmus, rhinitis, angioedema vagy urticaria) szerepel.
- Aktív, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (bizonyított fekély két vagy több megkülönböztethető epizódja) vagy bélfekély.
- Anamnézisben szereplő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció, súlyos colitis, vérzéses vagy vérképzőszervi betegségek, amelyek korábbi NSAID‑kezeléssel vannak összefüggésben.
- A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).
- Súlyos szívelégtelenség, súlyos vese- vagy májkárosodás (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával.
Fertőzések
Mivel izolált esetekben a fertőzés okozta gyulladások súlyosbodását (pl. nekrotizáló fasciitis kialakulását) írták le a szisztémásan alkalmazott nem‑szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába tartozó hatóanyagok alkalmazásával egy időben, a beteget tájékoztatni kell arról, hogy azonnal forduljon orvoshoz, ha a flurbiprofén spray‑vel végzett terápia alatt bakteriális fertőzés jeleit észlelik vagy azok súlyosbodnak. Mérlegelni kell a fertőzés elleni antibiotikum-terápia megkezdését.
Gennyes bakteriális pharyngitis/tonsillitis esetén a beteget tájékoztatni kell arról, hogy forduljon orvoshoz, mert ilyen esetben a kezelést felül kell vizsgálni.
Ha a tünetek rosszabbodnak, vagy új tünetek jelentkeznek, a kezelést felül kell vizsgálni.
Szájirritáció esetén a flurbiprofén-kezelést le kell állítani.
Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése
Epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a szisztémásan alkalmazott nem‑szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID‑ok) elfedhetik a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Meboflur‑t fertőzés kapcsán kialakult lázban vagy fájdalomban szenvedő betegnél alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni.
Idősek
Időseknél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő NSAID‑okkal összefüggő mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely akár halálos kimenetelű is lehet.
Légzőrendszer
A bronchospasmus súlyosbodhat olyan betegeknél, akik asthma bronchialéban vagy allergiás megbetegedésben szenvednek, illetve akiknek az anamnézisében ilyen betegségek szerepelnek. Ilyen betegeknél a flurbiprofén sprayt óvatosan kell alkalmazni.
Egyéb NSAID‑ok
A flurbiprofén spray együttadása kerülendő egyéb NSAID‑okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2‑gátlókat is (lásd 4.5 pont).
Szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti betegség
Szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél fokozott lehet az aszeptikus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont), ez a hatás azonban általában nem figyelhető meg a rövid ideig alkalmazandó készítmények, mint például a flurbiprofén spray esetében.
Cardiovascularis, vese- és májkárosodás
Beszámoltak a nem‑szteroid gyulladáscsökkentők vesekárosító hatásáról, amely különböző formákban jelentkezhet, így például interstitialis nephritis, nephrosis szindróma és veseelégtelenség. A nem‑szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása a prosztaglandin-képződés dózisfüggő csökkenését okozhatja és súlyosbíthatja a veseelégtelenséget. Ennek a reakciónak legnagyobb a kockázata a vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májkárosodásban szenvedő, diuretikumokat szedő vagy idős betegeknél, ez a hatás azonban általában nem figyelhető meg a rövid ideig alkalmazandó készítmények, mint például a flurbiprofén spray esetében.
Máj- és vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos máj- illetve vesekárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2, 4.3 és 4.8 pont).
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Elővigyázatosság (megbeszélés az orvossal vagy a gyógyszerésszel) szükséges a kezelés elkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel a NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertensio és ödéma előfordulásáról számoltak be.
A klinikai vizsgálatok és az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy bizonyos nem‑szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása (különösen nagy dózis vagy hosszú távú kezelés esetén) összefüggésben állhat az arteriás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű növekedésével. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat, ez a kockázat nem zárható ki a napi legfeljebb ötször alkalmazott 8,75 mg‑os dózisú (dózisonként 3 befújás) flurbiprofén esetén.
A nem kontrollált magas vérnyomásban, pangásos szívelégtelenségben, igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovaszkuláris betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad flurbiprofénnel kezelni. A flurbiprofén spray alkalmazása ezekben az állapotokban megfelelőnek tekinthető, feltéve, hogy kis dózisban és rövid ideig alkalmazzák.
Idegrendszeri hatások
Fájdalomcsillapító okozta fejfájás: ha a fájdalomcsillapítókat hosszú időn keresztül (> 3 hónap) kétnaponta vagy gyakrabban alkalmazzák, fejfájás alakulhat ki vagy súlyosbodhat. A fájdalomcsillapítók túlhasználatából eredő fejfájást (MOH – medication-overuse headache) nem szabad dózisemeléssel kezelni. Ilyen esetekben a fájdalomcsillapítók alkalmazását az orvossal konzultálva fel kell függeszteni.
Emésztőrendszeri hatások
NSAID‑ok csak kellő óvatossággal alkalmazhatóak azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mert ezek a kórképek rosszabbodhatnak (lásd 4.8 pont).
Gastrointestinalis vérzés, fekély vagy akár halálos kimenetelű perforáció előfordulásáról számoltak be valamennyi nem‑szteroid gyulladáscsökkentővel összefüggésben, a kezelés bármely pontján, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, illetve függetlenül attól, hogy súlyos gastrointestinalis esemény előfordult‑e már a betegnél vagy sem.
A gastrointestinalis vérzés, ulceratio vagy perforatio kialakulásának kockázata nő a NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatióval együtt jelentkezett (lásd 4.3 pont), és időseknél. Ez a hatás azonban általában nem figyelhető meg a rövid ideig alkalmazandó készítmények, mint például a flurbiprofén spray esetében. Azoknak a betegeknek, akiknél már előfordult korábban gastrointestinalis toxicitás – különösen, ha idősek – jelezniük kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (különösen az emésztőrendszeri vérzést) a kezelőorvosuknak.
Elővigyázatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelik az ulcus vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, mint pl. a szájon át szedendő kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy trombocitaaggregációt gátló készítmények, mint pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).
Ha a flurbiprofént kapó betegnél gastrointestinalis vérzés vagy ulceratio következik be, a kezelést abba kell hagyni.
Hematológiai hatások
Más nem‑szteroid gyulladáscsökkentőkhöz hasonlóan a flurbiprofén is gátolhatja a trombocitaaggregációt és megnyújthatja a vérzési időt. A flurbiprofén spray óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, ahol fennáll a kóros vérzés lehetősége.
Bőrreakciók
Nagyon ritkán súlyos, néhány esetben végzetes kimenetelű bőrreakciók kialakulásáról számoltak be NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban, beleértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson‑szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is (lásd 4.8 pont). Bőrkiütés, nyálkahártya-laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének első megjelenésekor a flurbiprofén spray alkalmazását abba kell hagyni.
Diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelőorvosukkal megbeszélve alkalmazhatják ezt a készítményt.
Segédanyagok
Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes".
Ez a gyógyszer 0,14 mg alkoholt (etanol) tartalmaz dózisonként. A készítményben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz.
A Meboflur D‑limonént, cirtált és eugenolt tartalmazó illatanyagot tartalmaz. A D‑limonén, a citrál és az eugenol allergiás reakciót okozhat.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
|
A flurbiprofén egyidejű alkalmazása kerülendő az alábbi gyógyszerekkel: |
|
|
Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2‑inhibitorokat: |
Kettő vagy több nem-szteroid gyulladáscsökkentő egyidejű alkalmazása kerülendő, mert ez fokozhatja a nemkívánatos hatások (különösen a gastrointestinalis nemkívánatos események, így a fekélyek és vérzés) kockázatát (lásd 4.4 pont). |
|
Acetilszalicilsav (kis dózis) |
Kivéve, ha a kezelőorvos kis dózisú (napi 75 mg‑nál nem több) acetilszalicilsav‑kezelést javasol, mivel a mellékhatások kockázata fokozódhat (lásd 4.4 pont). |
|
A flurbiprofén óvatosan adható együtt az alábbi hatóanyagokkal: |
|
|---|---|
|
Antikoagulánsok |
A nem‑szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják az antikoagulánsok, pl. a warfarin hatásait (lásd 4.4 pont). |
|
Trombocitaaggregáció-gátlók |
Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). |
|
Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II-antagonisták) |
A NSAID‑ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását, felerősíthetik a ciklooxigenáz gátlása okozta nefrotoxicitást, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél (a betegeket megfelelően hidratálni kell). |
|
Alkohol |
Fokozhatja a mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés kockázatát. |
|
Szívglikozidok |
A nem‑szteroid gyulladáscsökkentők súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR‑t és megnövelhetik a plazma glikozidszintjét – megfelelő ellenőrzés, és szükség esetén a dózis módosítása javasolt. |
|
Ciklosporin |
A nefrotoxicitás fokozott kockázata. |
|
Kortikoszteroidok |
Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). |
|
Lítium |
Megnövelheti a szérum lítiumszintet – megfelelő ellenőrzés és, szükség esetén, a dózis módosítása javasolt. |
|
Metotrexát |
Nem‑szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása a metotrexát alkalmazása előtt vagy után megnövelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja annak toxikus hatásait. |
|
Mifepriszton |
Mifepriszton alkalmazása után 8‑12 napig nem szabad NSAID‑ot alkalmazni, mivel az csökkentheti a mifepriszton hatását. |
|
Szájon át alkalmazott antidiabetikumok |
A vércukorszint változásáról számoltak be (gyakoribb ellenőrzés javasolt). |
|
Fenitoin |
Megnövelheti a szérum fenitoinszintet – megfelelő ellenőrzés és, szükség esetén, a dózis módosítása javasolt. |
|
Káliummegtakarító diuretikumok |
Az egyidejű alkalmazás hyperkalaemiát okozhat (a szérum káliumszintjének ellenőrzése javasolt). |
|
Probenecid, szulfinpirazon |
A probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik a flurbiprofén kiválasztódását. |
|
Kinolon antibiotikumok |
Állatkísérletes és humán adatok szerint a nem‑szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják a kinolonok okozta görcsrohamok kockázatát. Azon betegeknél, akik egyidejűleg kapnak nem‑szteroid gyulladáscsökkentőt és kinolonokat, fokozottabb lehet a görcsrohamok kialakulásának kockázata. |
|
Antibiotikumok |
Kinolon antibiotikumokkal kapcsolatban. Azon betegeknél, akik egyidejűleg kapnak nem‑szteroid gyulladáscsökkentőt és kinolonokat, fokozottabb lehet a görcsrohamok kialakulásának kockázata. |
|
Szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI‑k) |
Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). |
|
Takrolimusz |
Megnövekedhet a vesetoxicitás kockázata, amikor nem‑szteroid gyulladáscsökkentőt takrolimusszal egyidejűleg alkalmaznak. |
|
Zidovudin |
Megnövekszik a hematológiai toxicitás kockázata, amikor nem‑szteroid gyulladáscsökkentőt zidovudinnal egyidejűleg alkalmaznak. |
|
Flukonazol |
Megemelkedhet a flurbiprofén plazmaszintje. |
|
Savlekötők |
A savlekötők növelhetik a flurbiprofén felszívódásának mértékét – ennek klinikai relevanciája nem ismert. |
|
Étel |
Az étkezés közben történő alkalmazás késleltetheti a hatás kialakulását. |
|
Acetazolamid |
A flurbiprofén kis mértékben növelheti az acetazolamid látszólagos eloszlási térfogatát dinamikus egyensúlyi állapotban. Ennek klinikai relevanciája nem ismert. |
Az eddigi vizsgálatok nem tártak fel kölcsönhatást a flurbiprofén és a tolbutamid között.
Gyermekek és serdülők
Nem állnak rendelkezésre további információk.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nincsenek klinikai adatok a Meboflur terhesség alatti alkalmazásáról. Még ha a szisztémás expozíció alacsonyabb is, mint a per os adagolásnál, nem ismert, hogy a topicalis alkalmazás után kialakult szisztémás Meboflur-expozíció káros lehet‑e az embrióra/magzatra. A terhesség első és második trimeszterében a Meboflur nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Alkalmazása esetén a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.
A terhesség harmadik trimeszterében a prosztaglandin-szintézis-gátlók, például a Meboflur szisztémás alkalmazása szív- és tüdő- és vesetoxicitást okozhatnak a magzatban. A terhesség végén mind az anyánál, mind a gyermeknél a vérzési idő meghosszabbodását okozhatja, és a szülés elhúzódhat. Ezért a Meboflur ellenjavallt a terhesség utolsó trimeszterében (lásd 4.3 pont).
Szoptatás
Korlátozott adatok alapján a flurbiprofén nagyon kis koncentrációban jelenik meg az anyatejben, így valószínűleg nincs káros hatással a szoptatott csecsemőre. A nem‑szteroid gyulladáscsökkentők szoptatott csecsemőket érintő lehetséges mellékhatásai miatt azonban a flurbiprofén spray szoptató anyák számára nem ajánlott.
Termékenység
Vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a ciklooxigenáz enzimet/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek csökkentik a nők fogamzóképességét azáltal, hogy hatással vannak a tüszőrepedésre. Ez a kezelés abbahagyása után megszűnik.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
A nem‑szteroid gyulladáscsökkentők bevételét követően jelentkező lehetséges mellékhatások a szédülés, az álmosság és a látászavarok. Ha ez előfordul, akkor a beteg ne vezessen gépjárművet, illetve ne kezeljen gépeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Beszámoltak a nem‑szteroid gyulladáscsökkentőkkel szembeni túlérzékenységi reakciókról, amelyek a következők:
(a) nem specifikus allergiás reakciók és anaphylaxiás reakció;
(b) légzőrendszeri reakciók, pl. asztma, az asztma súlyosbodása, bronchospasmus, dyspnoe;
(c) különböző bőrreakciók, pl. pruritus, urticaria, angiooedema, ill. ritkábban exfoliativ és hólyagos dermatózisok (így például toxicus epidermális necrolysis és erythema multiforme).
Oedema, hypertensio és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be a nem‑szteroid gyulladáscsökkentő-kezeléssel összefüggésben. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat, a flurbiprofén szájnyálkahártyán alkalmazandó spray esetében ez a kockázat nem zárható ki.
Az alább felsorolt mellékhatások a vény nélkül kapható és rövid ideig alkalmazható 8,75 mg‑os flurbiprofén-dózisokra vonatkoznak.
Nagyon gyakori (≥ 1/10)
Gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10)
Nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100)
Ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000)
Nagyon ritka (< 1/10 000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert: anaemia, thrombocytopenia.
Cardiovascularis és cerebrovascularis betegségek és tünetek:
Nem ismert: oedema, hypertensio, szívelégtelenség.
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: szédülés, fejfájás, paraesthesia.
Nem gyakori: somnolentia.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Gyakori: torokirritáció.
Nem gyakori: asztma és bronchospasmus fellángolása, dyspnoe, ziháló légzés, oropharyngealis hólyagosodás, pharyngealis hypaesthesia.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: stomatitis.
Gyakori: hasmenés, szájfekély, hányinger, szájüregi fájdalom, szájüregi paraesthesia, oropharyngealis fájdalom, orális diszkomfortérzés (melegség, égő vagy bizsergő érzés a szájüregben).
Nem gyakori: haspuffadás, hasi fájdalom, székrekedés, szájszárazság, dyspepsia, flatulencia, glossodynia, dysgeusia, oralis dysaesthesia, hányás.
Nagyon ritka: gastrointestinalis vérzés.
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei:
Nem gyakori: különféle bőrkiütések, pruritus.
Nagyon ritka: angiooedema.
Nem ismert: a bőrreakciók súlyos formái, mint például hólyagos reakciók, így Stevens–Johnson‑szindróma és toxicus epidermalis necrolysis.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Nem gyakori: láz, fájdalom.
Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka: anaphylaxiás reakció.
Pszichiátriai kórképek:
Nem gyakori: insomnia.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:
Ritka: icterus.
Nem ismert: hepatitis.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű nem‑szteroid gyulladáscsökkentőt vett be, nem jelentkeztek komolyabb tünetek, mint a hányinger, hányás, gyomortáji fájdalom vagy ritkábban hasmenés. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Nem‑szteroid gyulladáscsökkentővel történő súlyosabb mérgezéskor a toxicitás központi idegrendszeri tünetek formájában jelentkezik, így álmosság, alkalmanként izgatottság, homályos látás és zavartság vagy kóma alakulhat ki. Egyes esetekben görcsrohamok jelentkeznek. Súlyos nem‑szteroid gyulladáscsökkentő-mérgezés esetén metabolikus acidózis alakulhat ki és megnyúlhat a protrombinidő/INR, feltehetőleg a keringésben lévő véralvadási faktorokkal való kölcsönhatás következtében. Akut veseelégtelenség és májkárosodás alakulhat ki. Asztmásoknál súlyosbodhatnak az asztmás tünetek.
Kezelés
Tüneti és szupportív kezelés szükséges, a szabad légutak biztosításával, és a szívműködés, illetve a vitális funkciók monitorozásával a beteg állapotának stabilizálódásáig. Mérlegelni kell az aktív szén szájon át történő alkalmazását vagy gyomormosást, valamint szükség esetén a szérumelektrolitok korrekcióját, ha a beteg a bevételt követően egy órán belül jelentkezik, ill. lehetségesen toxikus mennyiség esetén. Gyakori vagy elhúzódó convulsiók esetén intravénásan diazepámot vagy lorazepámot kell alkalmazni. Asztma kialakulásakor hörgőtágítókat kell alkalmazni. A flurbiprofénnek nincs specifikus antidotuma.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Egyéb gégészeti gyógyszerkészítmények, ATC kód: R02AX01
A flurbiprofén egy propionsav-származék nem‑szteroid gyulladáscsökkentő, amely a prosztaglandinszintézis gátlásával fejti ki hatását. Embernél a flurbiprofén erős fájdalomcsillapító, lázcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású, és a műnyálban feloldott 8,75 mg‑os dózis igazoltan csökkentette a prosztaglandinszintézist tenyésztett humán légúti sejtekben. A teljes vérrel végzett vizsgálatok alapján a flurbiprofén kevert COX‑1-/COX‑2-antagonista, valamennyi COX‑1 szelektivitással.
A preklinikai vizsgálatok szerint a flurbiprofén és a hasonló nem‑szteroid gyulladáscsökkentők R(‑) enantiomerjei a központi idegrendszerben fejtik ki hatásukat; a feltételezett hatásmechanizmus az indukált COX‑2 gátlása gerincvelői szinten.
A lokálisan a torokra 3 befújással alkalmazott, egyszeri 8,75 mg flurbiprofén igazoltan enyhítette a torokfájást, beleértve a torok duzzanatát és gyulladását, ezzel szignifikánsan megváltoztatta a torokfájás súlyosságára vonatkozó értékeket ábrázoló görbe alatti területet (AUC), a kiindulási görbéhez képest (átlagos különbség (szórás)) a kezelést és a placebót összehasonlítva a 0. és a 2. óra között (-1,82 (1,35) vs -1,13 (1,14)), a 0. és a 3. óra között (-2,01 (1,405) vs. -1,31 (1,233)), valamint a 0. és a 6. óra között (-2,14 (1,551) vs. -1,50 (1,385)).
Az AUC-érték kiindulási értékéhez viszonyított, 0–6 óra közötti változása esetében is szignifikáns különbségeket figyeltek meg a placebóhoz képest a torokgyulladás más jellemzői, például a fájdalom intenzitása (-22,50 (17,894) vs. -15,64 (16,413)), a nyelési nehézség (‑22,50 (18,260) vs. ‑16,01 (15,451)), a torokduzzanat (-20,97 (18,897) vs. -13,80 (15,565)) és a torokfájás enyhülése (3,24 (1,456) vs. 2,47 (1,248)) tekintetében. A torokgyulladás fentebb említett jellemzőinek az egyes időpontokban észlelt, a kiinduláshoz viszonyított változása már az 5. perctől szignifikáns volt, és ez akár 6 órán át tartott.
Azon betegek esetében, akik Streptococcus-fertőzés miatt antibiotikumokat szedtek, statisztikailag szignifikánsan nagyobb mértékben enyhült a torokfájás intenzitása a 8,75 mg‑os flurbiprofén szopogató tabletta alkalmazása esetén az antibiotikum bevételétől számított 7. órától kezdődően. A 8,75 mg‑os flurbiprofén szopogató tabletta fájdalomcsillapító hatását a betegek Streptococcus okozta torokgyulladásának kezelésére alkalmazott antibiotikumok nem csökkentették.
A 3 napon át alkalmazott többszöri dózis hatékonysága is igazolódott.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek körében nem végeztek célzott vizsgálatokat flurbiprofénnel.
A 8,75 mg‑os flurbiprofén szopogató tablettával végzett hatásossági és biztonságossági vizsgálatokban 12–17 év közötti gyermekek és serdülők vettek részt, de a kisszámú minta miatt statisztikai következtetések nem vonhatók le.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
Három befújással 8,75 mg egyszeri flurbiprofén dózis jut el közvetlenül a torokba és innen a flurbiprofén azonnal felszívódik. A vérben az alkalmazás után 2‑5 perc múlva mutatható ki és a maximális plazmakoncentrációját 30 perc után éri el, de átlagos szintje alacsony (1,6 µg/ml) marad. Ez a szint körülbelül negyede az 50 mg‑os tabletta alkalmazása után kialakuló szintnek. A flurbiprofén szájnyálkahártyán alkalmazott oldatos spray igazoltan bioekvivalens a 8,75 mg‑os flurbiprofén szopogató tablettával. A flurbiprofén passzív diffúzióval szívódhat fel a szájüregből. A felszívódás sebessége a gyógyszerformától függ; a maximális koncentráció gyorsabban alakul ki, de hasonló nagyságrendű, mint az egyenértékű lenyelt dózis esetén.
Eloszlás
A flurbiprofén gyorsan eloszlik a szervezetben és nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
A flurbiprofén főként hidroxiláció útján metabolizálódik.
Elimináció
A flurbiprofén a veséken keresztül választódik ki. Eliminációs felezési ideje 3‑6 óra. A flurbiprofén nagyon kis mennyiségben kiválasztódik az emberi anyatejbe (kevesebb mint 0,05 mikrogramm/ml). A szájon át alkalmazott flurbiprofén dózisnak körülbelül 20‑25%‑a ürül változatlan formában.
Különleges betegcsoportok
Az idős és fiatal felnőtt önkéntesek farmakokinetikai paraméterei között nem jelentettek különbséget a flurbiprofén tabletta szájon át történő alkalmazását követően. Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok 12 év alatti gyermekek esetében 8,75 mg flurbiprofén alkalmazását követően, azonban sem a flurbiprofén szirup, sem pedig a kúp gyógyszerforma esetében nem figyeltek meg különbségeket a farmakokinetikai paraméterekben a felnőttekhez képest.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A 4.4, 4.6 és 4.8 pontban már említett információkon felül, nincs több releváns preklinikai adat.
A publikált adatok azt mutatják, hogy a flurbiprofén kockázatot jelenthet a vízi élővilágra, különösen a halakra nézve.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
betadex (E459)
hidroxipropilbetadex
dinátrium-hidrogén-foszfát-dodekahidrát
citromsav
nátrium-hidroxid
szacharin-nátrium (E954)
tisztított víz
cseresznyearoma [tartalmaz: természetes aromaanyagok: D‑limonén, citrál, eugenol; etil-alkohol, glicerin-triacetát (E1518), víz, propilénglikol (E1520), aszkorbinsav (E300), alfa-tokoferol (E307), citromsav (E330)]
mentaaroma [tartalmaz: természetes aromaanyagok: D‑limonén; propilénglikol (E1520), glicerin-triacetát (E1518), alfa-tokoferol (E307), etil-alkohol, pulegon, mentofurán]
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
Felbontás után: 1 hónap
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A Meboflur 16,2 mg/ml szájnyálkahártyán alkalmazott oldatos spray adagolópumpával ellátott HDPE tartályban kerül kereskedelmi forgalomba.
Kiszerelés: 15 ml oldatot tartalmaz tartályonként, mely 84 befújást tesz lehetővé.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Ez a gyógyszer kockázatot jelenthet a környezetre (lásd 5.3 pont).
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
STADA Arzneimittel AG
Stadastrasse 2-18
D-61118 Bad Vilbel
Németország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-24311/01
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. november 24.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. november 24.