Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Meropenem Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

500 mg vízmentes meropenemet tartalmaz (570 mg meropenem-trihidrát formájában) injekciós üvegenként/infúziós üvegenként.

Meropenem Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

1 g vízmentes meropenemet tartalmaz (1140 mg meropenem-trihidrát formájában) injekciós üvegenként/infúziós üvegenként.

Ismert hatású segédanyagok:

Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

1,96 mmol (45,13 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként/infúziós üvegenként.

Meropenem Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

3,92 mmol (90,25 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként/infúziós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz.

Fehér vagy világossárga por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Meropenem Kabi a következő fertőzések kezelésére javallt felnőtteknél, serdülőknél és 3 hónaposnál idősebb gyermekeknél (lásd 4.4 és 5.1 pont):

Súlyos pneumonia, beleértve a nosocomialis és a lélegeztetőgép okozta pneumoniát

Bronchopulmonalis infekciók cisztás fibrózisban

Szövődményes húgyúti fertőzések

Szövődményes intraabdominalis fertőzések

Szülés alatt és után szerzett fertőzések

A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései

Akut bakteriális meningitis

A Meropenem Kabi alkalmazható neutropeniás betegek lázas állapotainak kezelésére, amelyet feltehetően bakteriális fertőzés okoz.

A fent felsorolt fertőzések valamelyikéhez, vagy feltételezhetően azokhoz társulva fellépő bacteriaemiában szenvedő betegek kezelésére.

Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlásokat figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az alábbi, 1. és 2. táblázatok általános javaslatokat tartalmaznak az adagolásra vonatkozóan.

Az alkalmazott meropenem adagjának és a kezelés időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni a kezelendő fertőzés típusát, beleértve annak súlyosságát, valamint a klinikai válaszreakciót.

Felnőtteknek és serdülőknek naponta háromszor legfeljebb 2 g-os dózis, gyermekeknek naponta háromszor legfeljebb 40 mg/ttkg adag különösen megfelelő lehet bizonyos fertőzések, például a kevésbé érzékeny baktériumfajok (pl. Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa vagy Acinetobacter spp.) által okozott vagy nagyon súlyos infekciók kezelésére.

Az adagolás tekintetében további megfontolások szükségesek veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelésekor (lásd a továbbiakban lent).

1. táblázat: Felnőttek és serdülők

A meropenem általában kb. 15-30 perces intravénás infúzióban kerül beadásra (lásd 6.2, 6.3 és 6.6 pont).

Lehetséges továbbá az 1 g-ig terjedő dózisokat intravénás bolus injekcióban is beadni, megközelítőleg 5 perc alatt. Korlátozott számú biztonságossági adat áll rendelkezésre, amely alátámasztja a 2 g-os adag intravénás bolus injekcióban történő alkalmazását felnőtteknél.

Vesekárosodás

Felnőttek és serdülők adagját az alábbiak szerint módosítani kell, ha a kreatinin-clearance kisebb, mint 51 ml/perc. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a 2 g-os dózis-egységre vonatkozó adagmódosítás alkalmazásának alátámasztására.

2. táblázat

A meropenemet a hemodialízis és a hemofiltráció eltávolítja. A szükséges adagot a hemodialízis befejezését követően kell alkalmazni.

Nincsenek megállapított adagolási javaslatok peritonealis dialízis kezelésben részesülő betegek esetére.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek esetén adagmódosítás nem szükséges (lásd 4.4 pont).

Idősek

Időseknél normális vesefunkció, ill. 50 ml/perc feletti kreatinin-clearance értékek esetén nem szükséges az adag módosítása.

Gyermekek és serdülők

3 hónapos kor alatti gyermekek

A meropenem hatásosságát és biztonságosságát 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetén még nem állapították meg, és nem határozták meg az optimális adagolási sémát. A korlátozott számú farmakokinetikai adat alapján azonban a 8 óránkénti 20 mg/ttkg megfelelő adagolási séma lehet (lásd 5.2 pont).

Gyermekek 3 hónapos és 11 éves kor között és 50 kg-os testtömegig

Az ajánlott adagolási sémákat az alábbi, 3. táblázat foglalja össze:

3. táblázat

50 testtömegkilogramm feletti gyermekek

A felnőtt adagot kell alkalmazni.

Nincs tapasztalat vesekárosodásban szenvedő gyermekek esetén.

Az alkalmazás módja

A meropenemet általában kb. 15-30 perces intravénás infúzióban adják be (lásd 6.2, 6.3 és 6.6 pont). Lehetséges továbbá a 20 mg/ttkg-ig terjedő dózisokat intravénás bolus injekcióban is beadni, megközelítőleg 5 perc alatt. Korlátozott számú biztonságossági adat áll rendelkezésre, amely alátámasztja a 40 mg/ttkg-os adag intravénás bolus injekcióban történő alkalmazását gyermekeknél.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Bármely más, karbapenem típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység.

Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármilyen más, béta-laktám típusú antibakteriális szerrel (pl. penicillinek vagy cefalosporinok) szemben.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A meropenemnek egy adott beteg kezelésére történő kiválasztásakor olyan tényezők alapján kell mérlegelni a karbapenem antibakteriális szerek alkalmasságát, mint a fertőzés súlyossága, az egyéb alkalmazható antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia prevalenciája és a karbapenem-rezisztens baktériumok kiszelektálódásának kockázata.

Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa és Acinetobacter fajokkal szembeni rezisztencia

A penemek Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa és Acinetobacter fajokkal szembeni rezisztenciája változó az Európai Unión belül. A gyógyszert felírónak tanácsos ezen baktériumok penemekkel szembeni rezisztenciája helyi prevalenciáját figyelembe venni.

Túlérzékenységi reakciók

Mint minden más béta-laktám antibiotikum esetén, súlyos és esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat jelentettek (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Azok a betegek, akiknek kórtörténetében karbapenemekkel, penicillinekkel vagy más béta-laktám antibiotikumokkal szembeni túlérzékenység szerepel, a meropenemmel szemben is túlérzékenyek lehetnek. A meropenem-terápia megkezdése előtt a betegtől gondosan informálódni kell a béta-laktám antibiotikumokkal szemben korábban észlelt túlérzékenységi reakciókat illetően.

Súlyos allergiás reakció jelentkezése esetén a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. Súlyos bőrreakciókról (SCAR), mint amilyen a Stevens–Johnson-szindróma (SJS), a toxikus epidermalis necrolysis (TEN), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), az erythema multiforme (EM), és az akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP), számoltak be meropenemmel kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ha ezen reakciókra jellemző jelek és tünetek jelennek meg, akkor a meropenem adását azonnal abba kell hagyni és mérlegelni kell egyéb kezelési lehetőséget.

Antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis

Szinte minden antibakteriális szerrel – beleértve a meropenemet is – kapcsolatban jelentettek antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitist és pseudomembranosus colitist, amelynek súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet. Erre a kórképre minden olyan esetben gondolni kell, amikor a meropenem alkalmazásának ideje alatt vagy azt követően hasmenés jelentkezik (lásd 4.8 pont). Fontolóra kell venni a meropenem-terápia felfüggesztését és a Clostridium difficile fertőzés specifikus kezelését. Perisztaltikát csökkentő gyógyszereket nem szabad adni.

Görcsrohamok

Karbapenemekkel – a meropenemet is beleértve – történő kezelés során esetenként görcsrohamokról számoltak be (lásd 4.8 pont).

Gyógyszer okozta májkárosodás (drug-induced liver injury, DILI)

A májfunkciót gondosan ellenőrizni kell a meropenem-kezelés alatt, a gyógyszer okozta májkárosodás kockázata miatt (lásd 4.8 pont). Amennyiben súlyos DILI jelentkezik, megfontolandó a kezelés leállítása, amennyiben klinikailag indokolt. A meropenem-kezelést kizárólag akkor szabad újrakezdeni, ha azt a beteg kezeléséhez elengedhetetlennek ítélik meg.

Alkalmazás májbetegségben szenvedő betegeknél: korábban fennálló májbetegség esetén a májfunkciót ellenőrizni kell a meropenem-kezelés ideje alatt. Adagmódosítás nem szükséges (lásd 4.2 pont).

Direkt antiglobulin-teszt (Coombs-teszt) szerokonverzió

A direkt és indirekt Coombs-teszt pozitív lehet a meropenem-kezelés alatt.

Valproinsav/nátrium-valproát/valpromid együttes alkalmazása

A meropenem és a valproinsav/nátrium-valproát/valpromid együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont).

A Meropenem Kabi nátriumot tartalmaz

Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer körülbelül 45,13 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,3%-ának felnőtteknél.

Meropenem Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer körülbelül 90,25 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,5%-ának felnőtteknél .

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A probeneciden kívül más gyógyszerrel specifikus interakciós vizsgálatot nem végeztek.

A probenecid az aktív tubuláris szekréció során kompetitív a meropenemmel, és így gátolja a meropenem kiválasztását a vesében, aminek hatására megnő a meropenem eliminációs felezési ideje és plazmakoncentrációja. Óvatosság szükséges a probenecid meropenemmel való együttadásakor.

A meropenem más gyógyszerek fehérjekötő képességére és metabolizmusára gyakorolt potenciális hatását még nem vizsgálták. Azonban a fehérjéhez való kötődése olyan kismértékű, hogy e mechanizmus alapján nem várható interakció más vegyületekkel.

A valproinsav vérszintjének csökkenését jelentették karbapenem szerekkel történő együttadáskor, amelyek 60-100%-os valproinsavszint-csökkenést okoztak kb. 2 nap alatt. A csökkenés hirtelen kezdete és mértéke miatt a valproinsav/nátrium-valproát/valpromid együttes adagolása karbapenem szerekkel nem megoldható, ezért kerülni kell (lásd 4.4 pont).

Orális antikoagulánsok

Az antibiotikumok warfarinnal történő együttes alkalmazása megnövelheti annak antikoaguláns hatását. Sokszor jelentették az orálisan alkalmazott antikoaguláns szerek, köztük a warfarin véralvadásgátló hatásának felerősödését olyan betegeknél, akik egyidejűleg antibakteriális szereket kaptak.

A kockázat eltérő lehet a háttérben lévő fertőzés, a kor és a beteg általános állapota függvényében, ezért nehéz megállapítani, hogy az antibiotikum mennyiben járul hozzá az INR (International Normalised Ratio – Nemzetközi Normalizált Ráta) emelkedéséhez. Az INR gyakori ellenőrzése javasolt az antibiotikumok és orális antikoagulánsok együttes alkalmazásának ideje alatt és röviddel azután is.

Gyermekek

Kölcsönhatás-vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincsenek adatok, vagy csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Az állatkísérletek nem utalnak a reproduktív toxicitást közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból a meropenem alkalmazását tanácsos elkerülni a terhesség alatt.

Szoptatás

Beszámoltak arról, hogy a Meropenem kis mennyiségben kiválasztódik a humán anyatejbe. A meropenemet nem szabad alkalmazni szoptató nőknél, csak akkor, ha az anya kezelésének lehetséges előnyei felülmúlják a gyermekre gyakorolt lehetséges kockázatokat.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy meropenemmel összefüggésben fejfájásról, paraesthesiáról és convulsiókról számoltak be.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

4872 beteg 5026 esetben történt meropenem-kezelésének áttekintése alapján a meropenemmel kapcsolatban a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hasmenés (2,3%), a bőrkiütés (1,4%), a hányinger/hányás (1,4%) és az injekció beadásának helyén jelentkező gyulladás (1,1%) volt. A meropenemmel kapcsolatban leggyakrabban jelentett laboratóriumi nemkívánatos események a thrombocytosis (1,6%) és az emelkedett májenzim-értékek (1,5-4,3%) voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások az alábbi táblázatban szervrendszerek és gyakoriság szerint kerültek felsorolásra:

nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/ 10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

4. táblázat

*A gyógyszer okozta májkárosodás magában foglalja a hepatitist és a májelégtelenséget is.

Gyermekek és serdülők

A Meropenem Kabi 3 hónaposnál idősebb gyermekek kezelésére engedélyezett. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok szerint nincs bizonyíték mellékhatások fokozott kockázatára gyermekeknél és serdülőknél. A beérkezett jelentések egyeztek a felnőtteknél megfigyelt eseményekkel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Relatív túladagolás előfordulhat vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, amennyiben a dózismódosítás nem történik meg a 4.2 pontban leírtak szerint. Korlátozott számú posztmarketing tapasztalatok szerint, ha a túladagolást követően mellékhatások jelentkeznek, azok a 4.8 pontban leírt mellékhatás-profillal megegyeznek, általában enyhék és a gyógyszer felfüggesztését, illetve a dózis csökkentését követően enyhülnek. A tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó.

Normális vesefunkciójú egyéneknél a vesén keresztül gyors kiürülés következik be.

A meropenem és metabolitjai hemodialízissel eltávolíthatók.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, Egyéb béta-laktám antibiotikumok; Karbapenemek.

ATC kód: J01DH02

Hatásmechanizmus

A meropenem baktericid hatását a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins – PBP-k) kötődve a bakteriális sejtfal-szintézis gátlása révén fejti ki Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokban.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés

Más béta-laktám antibakteriális szerekhez hasonlóan az az idő korrelál legjobban a hatásossággal, amíg a meropenem koncentrációja meghaladja a MIC-értéket (T > MIC). A preklinikai modellekben a meropenem hatása akkor mutatkozott meg, amikor a plazmakoncentrációk meghaladták a fertőző organizmusok MIC-értékét az adagolási intervallum kb. 40%-ában. Ezt a célértéket klinikailag nem állapították meg.

Rezisztenciamechanizmus

A meropenemre kialakuló bakteriális rezisztencia oka lehet: (1) a Gram-negatív baktériumok külső membránjának csökkent permeabilitása (a csökkent porin-termelés következményeként), (2) a PBP‑célenzimek csökkent affinitása, (3) az efflux-pumpa komponensek túlzott expressziója és (4) a karbapenemeket hidrolizáló béta-laktamázok termelődése.

Karbapenem-rezisztens organizmusok okozta fertőzések lokalizált gócait jelentették az Európai Unióban.

Nincs célpont-alapú keresztrezisztencia a meropenem és a kinolonok, aminoglikozidok, makrolidok és tetraciklinek osztályába tartozó szerek között. Azonban a baktériumok az antibakteriális szerek egyszerre több osztályával szemben is mutathatnak rezisztenciát, ha a mechanizmusban impermeabilitás és/vagy efflux-pumpa(ák) vesz részt.

Határértékek

Az Antimikrobiális Érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentráció (MIC - Minimum Inhibitory Concentration) klinikai határértékei a következők:

5. táblázat

Az EUCAST meropenemre vonatkozó klinikai MIC-határértékei (2013-02-11, v 3.1)

1 A meropenem Streptococcus pneumoniae-re és Haemophilus influenzae-re vonatkozó határértékei meningitisben ≤ 0,25 mg/l (érzékeny) és > 1 mg/l (rezisztens).

2 Az érzékenységi határérték fölötti MIC-értékkel rendelkező izolált törzseket nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem jelentettek. A meghatározást és az antimikrobiális érzékenységi tesztet meg kell ismételni bármely ilyen izolátum esetén, és ha az eredmény igazolódik, a törzset el kell küldeni referencia-laboratóriumba. Addig, amíg bizonyítást nem nyer a klinikai hatékonyság a jelenlegi rezisztencia-határérték feletti MIC‑értékkel bíró izolátumra vonatkozóan, rezisztensként kell jelenteni a törzset.

3 A Staphylococcusok karbapenem-érzékenysége a cefoxitin-érzékenységből adódik.

4 A meropenem határértékek csak a meningitisre vonatkoznak.

5 A nem species-függő határértékeket a PK/PD adatokból határozták meg, és az adott speciesek MIC-megoszlásától függetlenek. Ezek kizárólag olyan mikroorganizmusok esetében használhatók, amelyeknek nincs specifikus határértéke. A nem species‑függő határértékek a következő adagolásokon alapulnak: az EUCAST határértékek a 30 perc alatt intravénásan alkalmazott napi 3-szor 1 g legalacsonyabb meropenem adagra vonatkoznak. A napi 3-szor 2 g adagot súlyos fertőzések esetén és az I/R (közepesen érzékeny/rezisztens) határérték meghatározásánál vették figyelembe.

6 A béta‑hemolizáló Streptococcus A, B, C és G csoportok béta‑laktám‑érzékenységét a penicillin‑érzékenység alapján határozták meg.

-- Érzékenységi teszt nem javasolt, mivel a faj gyenge célpontja a gyógyszeres terápiának. Elszigetelt esetekben előzetes tesztelés nélkül rezisztencia előfordulhat.

A szerzett rezisztencia prevalenciája egyes fajok esetén földrajzilag és időben változó lehet, így a helyi rezisztencia-adatok ismerete kívánatos, főleg súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a szer alkalmazhatósága legalábbis néhány fertőzéstípusnál kérdéses.

A következő táblázatban felsorolt patogének a klinikai tapasztalatból és a terápiás útmutatásokból származnak.

Általában érzékeny fajok

Gram-pozitív aerobok

Enterococcus faecalis$

Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny)£

Staphylococcus speciesek (meticillin-érzékeny) beleértve a Staphylococcus epidermidist is

Streptococcus agalactiae (B csoport)

Streptococcus milleri csoport (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius)

Streptococcus pneumoniae

Streptococcus pyogenes (A csoport)

Gram-negatív aerobok

Citrobacter freundii

Citrobacter koseri

Enterobacter aerogenes

Enterobacter cloacae

Escherichia coli

Haemophilus influenzae

Klebsiella oxytoca

Klebsiella pneumoniae

Morganella morganii

Neisseria meningitidis

Proteus mirabilis

Proteus vulgaris

Serratia marcescens

Gram-pozitív anaerobok

Clostridium perfringens

Peptoniphilus asaccharolyticus

Peptostreptococcus speciesek (beleértve a P. microst, P. anaerobiust és a P. magnust is)

Gram-negatív anaerobok

Bacteroides caccae

Bacteroides fragilis csoport

Prevotella bivia

Prevotella disiens

Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet

Gram-pozitív aerobok

Enterococcus faecium$†

Gram-negatív aerobok

Acinetobacter speciesek

Burkholderia cepacia

Pseudomonas aeruginosa

Öröklötten rezisztens kórokozók

Gram-negatív aerobok

Stenotrophomonas maltophilia

Legionella speciesek

Egyéb mikroorganizmusok

Chlamydophila pneumoniae

Chlamydophila psittaci

Coxiella burnetii

Mycoplasma pneumoniae

$S Fajok, amelyek természetes mérsékelt érzékenységet mutatnak

£Az összes meticillin-rezisztens Staphylococcus rezisztens a meropenemre

†Rezisztencia arány ≥50% egy vagy több EU tagországban

Malleus (takonykór) és melioidosis (Whitmore‑betegség)

A meropenem embereknél történő alkalmazása a Burkholderia mallei és a Burkholderia pseudomallei in vitro érzékenységi adatain és korlátozott számú humán adaton alapul. A malleus és a melioidosis kezelése során a kezelőorvosnak az országos és/vagy a nemzetközi konszenzus dokumentumokban előírtak szerint kell eljárni.

Farmakokinetikai tulajdonságok

Egészséges egyéneknél az átlagos plazma felezési idő megközelítőleg 1 óra; az átlagos megoszlási térfogat kb. 0,25 l/ttkg (11-27 l), az átlagos clearance pedig 287 ml/perc 250 mg esetén, amely 205 ml/percre esik le 2 g esetén. 500, 1000 és 2000 mg adagok 30 perces infúzióban történő beadásakor a Cmax-értékek sorrendben kb. 23, 49, illetve 115 μg/ml voltak, a megfelelő AUC-értékek pedig sorrendben 39,3, 62,3 és 153 μg×óra/ml. Öt percig tartó infúzió beadását követően a Cmax‑értéke 52 és 112 μg/ml volt sorrendben 500, illetve 1000 mg-os adag esetén. A 8 óránként ismételt adagoláskor normális veseműködésű betegekben a meropenem nem akkumulálódik.

Egy vizsgálatban, amelyben 12 betegnek 8 óránként 1000 mg meropenemet adtak műtét után intraabdominalis fertőzés kezelésére, a Cmax és a felezési idő az egészséges egyéneknél mért értékkel összevethető volt, de a megoszlási térfogat nagyobb volt, mint 27 l.

Eloszlás

A meropenem plazmafehérjékhez való átlagos kötődése kb. 2% volt, és független volt a koncentrációtól. Gyors (5 perc vagy rövidebb idő alatti) beadást követően a farmakokinetika biexponenciális, de ez sokkal kevésbé nyilvánvaló 30 perces infúziót követően. A meropenem jól penetrál számos testnedvbe és szövetbe, ideértve a tüdőt, a bronchialis váladékot, az epét, a cerebrospinalis folyadékot, a nőgyógyászati szöveteket, a bőrt, a fasciát, az izmokat és a peritonealis exsudátumot.

Biotranszformáció

A meropenem a béta-laktám gyűrű hidrolízise által metabolizálódik, egy mikrobiológiailag inaktív metabolitot hozva létre. In vitro a meropenem az imipenemhez képest csökkent érzékenységet mutat a humán dehidropeptidáz-I (DHP-I) általi hidrolízissel szemben; így nem szükséges DHP-I inhibitor együttes alkalmazása.

Elimináció

A meropenem elsősorban a vesén keresztül választódik ki változatlan formában; az adag kb. 70%-a (50–75%) választódik ki változatlanul 12 órán belül. További 28%-ot mikrobiológiailag inaktív metabolitként nyertek vissza. A széklettel az adag csak kb. 2%-a ürül. A mért vese-clearance és a probenecid hatása azt mutatja, hogy a meropenem mind a filtráción, mind a tubuláris szekréción is keresztülmegy.

Veseelégtelenség

A vesekárosodás magasabb plazma AUC-t és hosszabb felezési időt eredményezett. Az AUC-értéke 2,4-szeresére növekedett közepes fokú (CrCl 33-74 ml/perc) és 5-szörösére súlyos (CrCl 4-23 ml/perc) vesekárosodás esetén, valamint 10-szeresére a hemodialízissel kezelt betegeknél (CrCl <2 ml/perc), az egészséges egyénekkel (CrCl >80 ml/perc) összehasonlítva. A mikrobiológiailag inaktív, felhasadt gyűrűs metabolit AUC-értéke is jelentősen megemelkedett a vesekárosodott betegeknél. Az adagolás módosítása javasolt közepes fokú és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont).

A meropenemet a hemodialízis eltávolítja, a clearance a hemodialízis alatt kb. 4-szer nagyobb, mint

anuriás betegek esetén.

Májelégtelenség

Alkoholos cirrhosisban szenvedő betegek körében végzett vizsgálatban a májbetegség nem volt hatással a meropenem ismételt dózisok utáni farmakokinetikájára.

Felnőtt betegek

Betegek körében végzett farmakokinetikai vizsgálatokban nem mutatkoztak jelentős farmakokinetikai különbségek az azonos vesefunkciójú egészséges egyénekhez képest. Hetvenkilenc, intraabdominalis fertőzéssel vagy pneumoniával kezelt beteg adataiból kialakított populáció modell alapján látható, hogy a centrális térfogat függ a beteg testtömegétől, a clearance pedig a kreatinin-clearance-től és az életkortól.

Gyermekek

A farmakokinetika fertőzött csecsemőknél és gyermekeknél 10, 20 és 40 mg/ttkg-os adagok esetén az 500, 1000 illetve 2000 mg-os dózissal kezelt felnőtteknél mért Cmax-értékeket megközelítő értékeket mutatott. Összehasonlítás alapján a dózis és a felezési idő között lejátszódó farmakokinetika a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóan alakult, a legfiatalabb egyének kivételével (6 hónapos kor alatt a t1/2 1,6 óra) minden korcsoportban. Az átlagos meropenem clearance-értékek a következők voltak: 5,8 ml/perc/ttkg (6-12 éves kor), 6,2 ml/perc/ttkg (2-5 éves kor), 5,3 ml/perc/ttkg (6-23 hónapos kor) és 4,3 ml/perc/ttkg (2-5 hónapos kor). Az adag megközelítőleg 60%-a választódik ki a vizeletbe 12 óra után meropenemként, további 12% pedig metabolitként. A cerebrospinalis folyadék meropenem-koncentrációja meningitises gyermekeknél kb. 20%-a az egyidejűleg mérhető plazmaszinteknek, bár jelentős egyéni eltérések vannak.

Azon újszülöttek között, akiknél szükségessé vált valamely antiinfektív kezelés alkalmazása, a meropenem farmakokinetikájában nagyobb mértékű clearance volt megfigyelhető azoknál, akik idősebb kronológiai vagy gesztációs korra születtek. Esetükben az átlagos felezési idő 2,9 óra volt. Populációs farmakokinetikai modellen alapuló Monte Carlo szimuláció azt mutatta, hogy 8 óránkénti 20 mg/ttkg-os adagolás P. aeruginosa esetében 60% T>MIC-értéket ért el a koraszülöttek 95%-ánál és az időre születettek 91%-ánál.

Idősek

Egészséges idősek (65-80 évesek) körében végzett farmakokinetikai vizsgálatokban a plazma‑clearance csökkenését tapasztalták, amely korrelált a kreatinin-clearance korfüggő csökkenésével és a nem‑renalis clearance kisebb mértékű csökkenésével. Idős betegeknél adagmódosítás nem szükséges, kivéve a közepes fokú vagy súlyos vesekárosodás eseteit (lásd 4.2 pont).

A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az állatkísérletek arra utalnak, hogy a vese jól tolerálja a meropenemet. A vesetubulusok szövettanilag igazolt károsodása volt megfigyelhető egereknél és kutyáknál 2000 mg/ttkg-os vagy magasabb dózis egyszeri alkalmazása után, majmoknál pedig 500 mg/ttkg-os adag mellett egy 7 napos vizsgálatban.

A meropenemet a központi idegrendszer is általában jól tolerálja. Rágcsálókkal végzett akut toxicitási vizsgálatokban 1000 mg/ttkg-ot meghaladó dózisok esetén hatások mutatkoztak.

Az intravénás alkalmazás esetén az LD50 rágcsálókban több mint 2000 mg/ttkg.

Legfeljebb 6 hónapig tartó, ismételt dózisú vizsgálatokban csak kisebb hatások voltak tapasztalhatók, beleértve a vörösvértestekre jellemző paraméterek kutyáknál észlelt csökkenését.

A szokásos tesztsorozat alapján nem volt mutagén potenciálra utaló bizonyíték, sem reproduktív toxicitásra utaló bizonyíték, beleértve a teratogén hatást is, patkányoknál legfeljebb 750 mg/ttkg-os, majmoknál pedig legfeljebb 360 mg/ttkg-os adagok esetén.

Nem bizonyított, hogy a fiatal állatok meropenem-érzékenysége nagyobb, mint a felnőtteké.

Az intravénás adagolást az állatkísérletekben jól tolerálták.

A meropenem egyetlen metabolitja hasonló toxikológiai profilt mutatott az állatkísérletek során.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

Segédanyagok felsorolása

Nátrium-karbonát.

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

20 ml-es injekciós üveg: 4 év.

50 ml-es és 100 ml-es infúziós üveg: 3 év

Feloldás után:

Alkalmazása intravénás bolus injekcióként

A bolus injekcióban beadandó oldat elkészítéséhez a gyógyszert steril, injekcióhoz való vízzel kell feloldani az 50 mg/ml végső koncentráció eléréséig. Az elkészített, bolus injekcióhoz való oldat kémiai és fizikai stabilitása 3 órán át igazolt legfeljebb 25 °C-on, illetve 12 órán keresztül hűtőszekrényben (2–8 °C-on) tárolva.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, ha a felbontás/feloldás/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

Alkalmazása intravénás infúzióként

Az oldatos infúzió elkészítéséhez a gyógyszert 0,9%-os nátrium-klorid infúziós oldattal vagy 5%-os glükóz infúziós oldattal kell feloldani az 1‑20 mg/ml végső koncentráció eléréséig. A 0,9%-os nátrium-klorid oldattal elkészített, infúzióhoz való oldat kémiai és fizikai stabilitása 6 órán át igazolt legfeljebb 25 °C-on, illetve 24 órán keresztül hűtőszekrényben (2–8 °C-on) tárolva.

Az 5%-os glükóz oldattal elkészített, infúzióhoz való oldat kémiai és fizikai stabilitása 1 órán át igazolt 25 °C-on, illetve 8 órán keresztül 2–8 °C‑on tárolva.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, ha a felbontás/feloldás/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

Az elkészített oldatot nem szabad fagyasztani.

Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

Nem fagyasztható!

A gyógyszer feloldás/hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

Csomagolás típusa és kiszerelése

Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Lepattintható műanyag védőlappal, brómbutil gumidugóval és rollnizott alumínium kupakkal lezárt, színtelen, 20 ml-es injekciós üvegben, vagy 100 ml-es infúziós üvegben.

Meropenem Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Lepattintható műanyag védőlappal, brómbutil gumidugóval és rollnizott alumínium kupakkal lezárt, színtelen, 20 ml-es injekciós üvegben, 50 ml-es vagy 100 ml-es infúziós üvegben.

Kiszerelések: 1 db vagy 10 db injekciós üveg vagy infúziós üveg dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Injekció

Intravénás bolus injekcióhoz a meropenemet steril, injekcióhoz való vízzel kell elkészíteni.

Infúzió

Intravénás infúzióhoz a meropenem oldat az injekciós üvegben és az infúziós üvegben 0,9%-os nátrium-klorid vagy 5%-os glükóz oldatos infúziókkal közvetlenül elkészíthető.

Minden injekciós üveg és infúziós üveg kizárólag egyszer használatos.

Az oldat elkészítésénél és alkalmazásánál a standard aszeptikus eljárásokat kell alkalmazni.

Az oldatot használat előtt fel kell rázni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Fresenius Kabi Hungary Kft.

1025 Budapest, Szépvölgyi út 6.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Meropenem Kabi 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-21722/01 (500 mg 1 × 20 ml)

OGYI-T-21722/02 (500 mg 1 × 100 ml)

OGYI-T-21722/03 (500 mg 10 × 20 ml)

OGYI-T-21722/04 (500 mg 10 × 100 ml)

Meropenem Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-21722/05 (1 g 1 × 20 ml)

OGYI-T-21722/06 (1 g 1 × 50 ml)

OGYI-T-21722/07 (1 g 1 × 100 ml)

OGYI-T-21722/08 (1 g 10 × 20 ml)

OGYI-T-21722/09 (1 g 10 × 50 ml)

OGYI-T-21722/10 (1 g 10 × 100 ml)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. május 27.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. május 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. augusztus 1.