Metformin Vitabalans 500 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Metformin Vitabalans 500 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg metformin-hidrokloridot tartalmaz (amely megfelel 390 mg metforminnak) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború, bemetszéssel ellátott filmtabletta.

Mérete 7,5×18 mm.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

2-es típusú diabetes mellitus kezelésére főleg túlsúlyos betegeknél, amikor a diéta és a fokozott fizikai aktivitás önmagában nem biztosítja a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrollját.

Felnőtteknél a Metformin Vitabalans alkalmazható monoterápiában, vagy egyéb orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinálva.

10 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél a Metformin Vitabalans alkalmazható monoterápiában, vagy inzulinnal kombinálva.

A diabéteszes szövődmények csökkenését mutatták ki túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszes betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően első vonalbeli kezelésként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)

Monoterápiaként vagy egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva:

A szokásos kezdő dózis 500 mg vagy 850 mg metformin-hidroklorid naponta 2-3×, az étkezések közben vagy után bevéve. 10–15 nap után a dózist a vércukormérések eredménye alapján kell módosítani.

A dózis fokozatos emelése javíthatja a gastrointestinalis toleranciát.

Ezzel a készítménnyel a 850 mg-os adag nem biztosítható.

A metformin-hidroklorid ajánlott maximális dózisa napi 3 g, 3 adagban bevéve.

Ha egyéb orális antidiabetikumról tervezik az átállást: a másik gyógyszerrel való kezelést meg kell szakítani, és a metformin-hidrokloriddal való kezelést a fenti javallat szerint kell megkezdeni.

Inzulinnal történő kombináció

A metformin-hidroklorid és az inzulin alkalmazható kombinált terápiaként a vércukorszint jobb beállítása érdekében. A metformin-hidroklorid szokásos kezdő dózisa naponta 2× vagy 3× 500 mg vagy 850 mg, míg az inzulin mennyiségét a vércukormérések alapján kell megállapítani.

Ezzel a készítménnyel a 850 mg-os adag nem biztosítható.

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.

Idősek

A csökkent vesefunkció lehetősége miatt időseknél a metformin-hidroklorid adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Monoterápia és inzulinnal való kombináció

A Metformin Vitabalans 10 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél alkalmazható.

A szokásos kezdő dózis 500 mg vagy 850 mg naponta egyszer az étkezés alatt vagy után bevéve.

Ezzel a készítménnyel a 850 mg-os adag nem biztosítható.

10–15 nap után a dózist a vércukormérések eredménye alapján kell módosítani. A dózis fokozatos emelése javíthatja a gastrointestinalis toleranciát. A metformin-hidroklorid ajánlott maximális dózisa napi 2 g, 2-3 adagra osztva.

Az alkalmazás módja

Kizárólag szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

A Metformin Vitabalans ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik a következő betegségben szenvednek:

túlérzékenység a metformin-hidrokloriddal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemben.

Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis).

Diabéteszes prekóma.

Súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc).

akut állapotok, amelyek a veseműködést megváltoztathatják, mint pl.:

dehidráció

súlyos infekció

sokk

jódozott kontrasztanyagok intravaszkuláris beadása (lásd 4.4 pont).

Akut vagy krónikus betegségek, amelyek szöveti hipoxiát eredményezhetnek, mint pl.:

keringési vagy légzési elégtelenség,

nemrégiben lezajlott miokardiális infarktus,

sokk.

Májelégtelenség, akut alkohol intoxikáció, alkoholizmus.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Laktátacidózis

A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel.

A veseműködés akut rosszabbodásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non steroidal anti- inflammatory drugs, NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabétesz, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hipoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont).

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hipotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak

legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Veseműködés

A GFR értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd

4.2 pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását

átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd

4.3 pont).

Szívműködés

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb a hipoxia és a veseelégtelenség kockázata. Stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformint a szív- és vesefunkció rendszeres monitorozása mellett lehet alkalmazni.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell

függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak

bizonyult.

Gyermekek és serdülők

A 2-es típusú diabétesz diagnózisát meg kell erősíteni, mielőtt megkezdik a metformin-hidroklorid-kezelést.

Egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatokban nem mutatták ki a metformin-hidroklorid hatását a növekedésre és a pubertásra, de ezen a területen hosszú időre vonatkozó adatok nem elérhetőek. Ezért ajánlott a metformin-hidrokloridnak ezekre a paraméterekre gyakorolt hatásának gondos követése metforminnal kezelt gyermekeknél, elsősorban pubertáskor előtti gyermekeknél.

10-12 éves gyermekek

A gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatokba csak 15, 10-12 éves gyermeket vontak be. Bár a metformin-hidroklorid hatékonysága és biztonságossága tekintetében ezeknél a gyermekeknél nem találtak különbséget, különös figyelem ajánlott, ha a készítményt 10-12 éves gyermeknek írják fel.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell diétáját a napi szénhidrát-mennyiség rendszeres beosztásával. A túlsúlyos betegeknek folytatniuk kell kalóriaszegény diétájukat.

A diabétesz ellenőrzésére szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin önmagában soha nem okoz hipoglikémiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy egyéb orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Együttadása nem ajánlott

Alkohol:

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok:

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Óvatossággal adható kombinációk

Egyes gyógyszerek, például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az

ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinsic hiperglikémiás hatású gyógyszerek (pl. glükokortikoidok [szisztémás és helyi alkalmazású] és szimpatomimetikumok)

Gyakoribb vércukorszint ellenőrzésre van szükség, különösen a kezelés elkezdésekor. Amennyiben szükséges, az antidiabetikum dózisát módosítani kell a másik gyógyszerkészítménnyel folytatott terápia alatt, illetve annak abbahagyásakor.

Szerves kationtranszporterek (OCT)

A metformin szubsztrátja mind az OCT1 és az OCT2 transzporternek.

A metformin együttes alkalmazása

az OCT1 inhibitorokkal (például verapamil) csökkentheti a metformin hatékonyságát;

az OCT1 induktorokkal (pl. rifampicin) fokozhatja a metformin gyomor-bélrendszeri felszívódását és hatékonyságát;

az OCT2 inhibitorokkal (pl. cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin renális eliminációját és ezáltal a metformin plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet;

az OCT1 és az OCT2 inhibitorokkal (például krizotinib, olaparib) megváltoztathatja a metformin hatékonyságát és a vesén keresztüli eliminációját.

Ezért elővigyázatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják be, mivel a metformin plazmakoncentrációja emelkedhet. Szükség esetén a metformin dózismódosítása megfontolandó, mivel az OCT-inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát.

4.6 Termékenyég, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhesség alatt fennálló (terhességi vagy állandó) kontrollálatlan diabétesz születési rendellenességek, és koraszülés fokozott kockázatával jár együtt.

A rendelkezésre álló korlátozott számú adat nem jelezte a születési rendellenességek fokozott kockázatát metformin-hidroklorid alkalmazásakor terhes nők esetében. Állatkísérletek nem igazoltak károsító hatást a terhességre, embrionális vagy foetális, és posztnatális fejlődésre és a szülésre vonatkozólag (lásd 5.3 pont).

Ha a beteg gyermekvállalást tervez, a terhesség alatt nem ajánlott a diabéteszt metformin-hidrokloriddal kezelni, hanem inzulint kell adni, hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normál értékhez annak érdekében, hogy csökkentsék a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az anyatejbe. Nem figyeltek meg mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülöttek, illetve csecsemők esetében. Mindazonáltal, mivel csak korlátozott adat áll rendelkezésre, az anyatejjel való táplálás nem javasolt metformin-hidrokloriddal való kezelés ideje alatt. El kell dönteni, hogy a szoptatást vagy a metformin adását függesszék-e fel, figyelembe véve az anyatejes táplálás előnyének összehasonlítását a lehetséges káros mellékhatások kialakulásával a gyermeknél.

Termékenység

A hím vagy nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolta a metformin, még 600 mg/ttkg/nap dózisban adagolva sem, ami körülbelül a háromszorosa az ajánlott maximális napi humán dózisnak.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A metformin monoterápia formájában alkalmazva nem okoz hipoglikémiát, ezért a gépjárművezetéshez vezetés és gépek kezelésiéhez szükséges képességekre nincs hatással.

Ugyanakkor, a beteget figyelmeztetni kell a hipoglikémia veszélyére, ha a metformin-hidrokloridot egyéb antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinálva alkalmazzák.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin-hidroklorid-terápia mellett. Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg:

nagyon gyakori ≥ 1/10;

gyakori ≥ 1/100 és < 1/10;

nem gyakori ≥ 1/1000 és < 1/100;

ritka ≥ 1/10000 és < 1/1000;

nagyon ritka < 1/10 000

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon ritka: laktátacidózis (lásd 4.4 pont)

A B12-vitamin felszívódása a szérumban mért szinttel együtt csökken metformin-hidroklorid hosszan tartó alkalmazása során. Ennek az etiológiának a lehetőségét a megaloblasztos anémiában szenvedő betegeknél ajánlott mérlegelni.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: megváltozott ízérzés.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: gyomor-bél rendszeri zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos mellékhatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. Megelőzésükhöz a metformin-hidrokloridot napi 2-3 részre elosztott adagban, étkezés közben vagy étkezés után javasolt bevenni. Az adag lassú emelése szintén javítja a gastrointestinalis tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: májfunkciós eltérések, valamint hepatitis izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka: bőrreakciók, mint pl. eritéma, pruritus, urtikária.

Gyermekek és serdülők

A publikált és a forgalomba hozatal utáni adatokban, valamint egy korlátozott, 10-16 éves pediátriai populációval végzett egyéves kezelés során a felnőtteknél megfigyelt természetű és súlyosságú káros mellékhatásokat figyeltek meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Hipoglikémia nem volt észlelhető a metformin-hidroklorid 85 g-os adagjáig, habár ilyen esetben laktátacidózis megjelent. A metformin-hidroklorid jelentős túladagolása, vagy az együttjáró rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot, és kórházban kezelendő.

A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Vércukorszint-csökkentő gyógyszerek, kivéve inzulinok, biguanidok,

ATC kód: A10B A02

A metformin-hidroklorid egy biguanid, antihiperglikémiás hatással; csökkenti mind a bazális, mind a posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért önmagában nem okoz hipoglikémiát.

A metformin három úton fejtheti ki a hatását:

1) csökkenti a máj glükóztermelését, gátolva a glükoneogenezist és a glükogenolízist;

2) az izomban növeli az inzulinérzékenységet, elősegítve a perifériás glükózfelvételt és -felhasználást;

3) és késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.

A metformin serkenti az intracelluláris glikogénszintézist a glikogén-szintetáz befolyásolásán keresztül.

A metformin fokozza a membrán glükóztranszporterek (GLUT) szállító kapacitását.

Humán vonatkozásban – a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül – a metforminnak kedvező hatása van a lipidmetabolizmusra. Terápiás adaggal végzett kontrollos, közép- és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a metformin csökkenti az összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és a trigliceridszinteket.

Klinikai hatásosság

Egy prospektív, randomizált (UKPDS) vizsgálat kimutatta a 2-es típusú diabéteszes betegek intenzív vércukorszint kezelésének jótékony hosszú távú hatását.

A csak diétás kezelés elégtelensége után metformin-hidrokloriddal kezelt túlsúlyos betegek eredményeinek értékelése a következőket mutatta:

A bármely, a diabétesszel összefüggő szövődmény abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése volt megfigyelhető a metformin-hidroklorid-csoportban (29,8 esemény/1000 betegév) szemben a csak diétát folytatók csoportjával (43,3 esemény/1000 betegév) p = 0,0023 és szemben a kombinált szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (40,1 esemény/1000 betegév); p = 0,0034.

a diabétesszel összefüggő halálozás abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése volt észlelhető (metformin-hidroklorid 7,5 esemény/1000 betegév szemben a csak diétát folytatók csoportjával (12,7 esemény/1000 betegév); p = 0,017.

az összmortalitás abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése volt tapasztalható a metformin-hidroklorid-csoportban (13,5 esemény/1000 betegév) szemben a csak diétát folytatók csoportjával (20,6 esemény/1000 betegév) (p = 0,011), és a kombinált szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (18,9 esemény/1000 betegév) (p = 0,021).

a szívinfarktus abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése volt tapasztalható a metformin-hidroklorid-csoportban (11 esemény/1000 betegév), szemben a csak diétát folytatók csoportjával (18 esemény/1000 betegév) (p = 0,01).

Szulfonilureához másodvonalbeli terápiaként adott metformin-hidroklorid kombinációban való hozzáadása esetén nem volt kimutatható előnyös hatás.

Az 1-es típusú diabéteszben a metformin-hidroklorid és inzulin kombinációját alkalmazták egyes esetekben, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.

Gyermekek és serdülők

Egy korlátozott létszámú, 10-16 éves pediátriai populációval végzett egyéves klinikai vizsgálat során a felnőtteknél megfigyelthez hasonló válaszokat figyeltek meg a glikémiás kontrollban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Orálisan alkalmazott metformin-hidroklorid bevétele után a tmax-értéket 2,5 óra alatt éri el. Egy 500 mg-os vagy 850 mg-os metformin-hidroklorid tabletta biohasznosulása körülbelül 50-60% egészséges alanyoknál. Egy orális dózis után a székletből kinyert, nem felszívódott frakció 20-30% volt.

Per os beadás után a metformin felszívódása telíthető és nem teljes. Feltételezhető, hogy a metformin felszívódás farmakokinetikája nem lineáris.

Az ajánlott metformin-hidroklorid dózisoknál és beadási ütemezéseknél az egyensúlyi plazmakoncentráció 24-48 órán belül érhető el, és általában kevesebb mint 1 g/ml. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a metformin maximális plazmaszintjei (Cmax) nem haladták meg a 4 g/ml-t, még a maximális dózisokban sem.

A táplálék csökkenti a metformin felszívódásának mértékét, és enyhén késlelteti is. Egy 850 mg-os tabletta orális beadása után 40%-kal alacsonyabb plazma csúcskoncentrációt, az AUC (a görbe alatti terület) 25%-os csökkenését, és a plazma csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő 35 perccel történő megnyúlását figyelték meg. Ezeknek a megfigyeléseknek a klinikai jelentősége nem ismert.

Eloszlás

A plazmafehérjéhez való kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az eritrocitákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazmacsúcs és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvértestek leginkább másodlagos megoszlási teret jelentenek. Az átlagos térfogati megoszlás (Vd) 63‑276 l közé esik.

Biotranszformáció

A metformin változatlan formában ürül a vizelettel. Humán vonatkozásban metabolit nem volt kimutatható.

Elimináció

A metformin vese-clearance > 400 ml/perc, ami jelzi, hogy a metformin glomerulusfiltrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri orális dózist követően a terminális eliminációs felezési idő megközelítően 6,5 óra.

Vesekárosodás esetén, a vese-clearance a kreatinin arányában csökken, és így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a metformin plazmaszintjének emelkedéséhez vezet.

Vesekárosodás

A rendelkezésre álló adatok közepesen súlyos vesekárosodásra vonatkozóan ritkák, és nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködéssel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell megtenni (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Egyszeri dózisú vizsgálat: A metformin-hidroklorid egyszeri 500 mg-os adagjának beadása után a pediátriai betegeknél az egészséges felnőttekben megfigyelthez hasonló farmakokinetikai profil volt megfigyelhető.

Többszörös dózisú vizsgálat: Az adatok egyetlen vizsgálatra korlátozódnak. Pediátriai betegeknél 500 mg-os dózisok 7 napig tartó, napi kétszeri beadása után a plazma csúcskoncentráció (Cmax) és a szisztémás expozíció (AUC0-t) körülbelül 33, illetve 40%-kal csökkent, azokhoz a diabéteszes betegekhez viszonyítva, akik 500 mg-os dózisokat kaptak 14 napig tartó, napi kétszeri beadással. Mivel a dózist egyénenként állapították meg a glikémiás kontroll alapján, ennek csak korlátozott klinikai jelentősége van.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mikrokristályos cellulóz

hipromellóz

makrogol 4000

magnézium-sztearát

polidextróz

povidone 29-32

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

titán-dioxid (E171).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30, 60, 100 és 200 db filmtabletta LPDE kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Bármely fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Vitabalans Oy

Varastokatu 8

13500 Hämeenlinna

Finnország

Tel: +358 3 615 600

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-22228/01 30x HPDE tartályban és dobozban

OGYI-T-22228/02 60x HPDE tartályban és dobozban

OGYI-T-22228/03 100x HPDE tartályban és dobozban

OGYI-T-22228/04 200x HPDE tartályban és dobozban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. július 18.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2017. június 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. március 21.