1. A GYÓGYSZER NEVE
Metilprednizolon-Teva 40 mg por oldatos injekcióhoz
Metilprednizolon-Teva 125 mg por oldatos injekcióhoz
Metilprednizolon-Teva 500 mg por oldatos injekcióhoz
Metilprednizolon-Teva 1000 mg por oldatos injekcióhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Metilprednizolon-Teva 40 mg por oldatos injekcióhoz
40 mg metilprednizolont tartalmaz üvegenként (53,0 mg metilprednizolon-nátrium-szukcinát formájában).
Az elkészített oldat milliliterenként 40 mg metilprednizolont tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok:
0,34 mmol (7,77 mg) nátrium üvegenként.
Metilprednizolon-Teva 125 mg por oldatos injekcióhoz
125 mg metilprednizolont tartalmaz üvegenként (165,7 mg metilprednizolon-nátrium-szukcinát formájában).
Az elkészített oldat milliliterenként 62,5 mg metilprednizolont tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok:
0,28 mmol (6,35 mg) nátrium üvegenként.
Metilprednizolon–Teva 500 mg por oldatos injekcióhoz
500 mg metilprednizolont tartalmaz üvegenként (662,9 mg metilprednizolon-nátrium-szukcinát formájában).
Az elkészített oldat milliliterenként 62,5 mg metilprednizolont tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok:
1,10 mmol (25,4 mg) nátrium üvegenként.
Metilprednizolon-Teva 1000 mg por oldatos injekcióhoz
1000 mg metilprednizolont tartalmaz üvegenként (1326 mg metilprednizolon-nátrium-szukcinát formájában).
Az elkészített oldat milliliterenként 62,5 mg metilprednizolont tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok:
2,21 mmol (50,8 mg) nátrium üvegenként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos injekcióhoz.
Fehér vagy csaknem fehér, steril, liofilizált por.
Az elkészített oldat:
Tiszta, színtelen vagy halvány barna oldat.
pH: 7,0‑8,0
Ozmolalitása: 541,5‑598,5 mOsmol/kg 40 mg por oldatos injekcióhoz kiszerelés esetén
294,5‑325,5 mOsmol/kg 125 mg, 500 mg, 1000 mg por oldatos injekcióhoz kiszerelések esetén
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Metilprednizolon-Teva olyan kórállapotok kezelésére javallt, amelyekben gyors és intenzív kortikoszteroid-hatás szükséges, mint:
Bőrgyógyászati betegségek
Súlyos erythema multiforme (Stevens–Johnson-szindróma)
Allergiás kórképek
Asthma bronchiale
Súlyos szezonális és egész éven át tartó allergiás nátha
Angioneurotikus ödéma
Anafilaxia
Gyomor-bélrendszeri betegségek
Colitis ulcerosa
Crohn-betegség
Légúti betegségek
A gyomortartalom aspirálása
Fulmináns vagy disszeminált tuberkulózis (megfelelő antituberkulotikus kemoterápiával)
Neurológiai kórképek
Agydaganat okozta szekunder agyödéma
Sclerosis multiplex akut fellobbanásai, egy kiújuló-enyhülő háttérre illeszkedve
Egyéb
Tbc-s meningitis (megfelelő antituberkulotikus kemoterápiával)
Transzplantáció.
4.2 Adagolás és alkalmazás
A metilprednizolon alkalmazható intravénásan vagy intramuszkulárisan; sürgősségi beavatkozásnál azonban az iv. adagolást kell előnyben részesíteni, megfelelő időtartam alatt beadva.
Amikor a metilprednizolont nagy dózisban intravénásan alkalmazzák, legalább 30 perc alatt kell beadni. A legfeljebb 250 mg-os dózisokat intravénásan legalább öt perc alatt kell beadni.
A nemkívánatos hatások minimálisra korlátozhatók, ha a legkisebb hatékony dózist alkalmazzák a minimálisan szükséges időtartamig (lásd 4.4 pont).
Felnőttek
Az adagolásnak a kórállapot súlyossága szerint kell változnia, a kezdő dózis 10 és 500 mg között változhat. Transzplantáció utáni kilökődési reakciók kezelésében legfeljebb napi 1 g-os dózisra lehet szükség. Bár a kilökődési reakciók kezelésében metilprednizolon-nátrium-szukcinát alkalmazásával végzett vizsgálatokban a dózisok és a protokollok változóak, a publikált szakirodalom alátámasztja az ilyen szintű dózisok alkalmazását; akut kilökődés esetében leggyakrabban 500 mg és 1 g közötti dózisokat alkalmaznak. Az ilyen dózisokkal végzett kezelést 48‑72 órás időszakra kell korlátozni, amíg a beteg állapota nem stabilizálódik, mivel a tartós nagy dózisú kortikoszteroid-terápia súlyos kortikoszteroid-indukálta mellékhatásokat okozhat (lásd 4.4 és 4.8 pontok).
Gyermekek és serdülők
Nagy dózisú kezelést igénylő javallatok, úgymint hematológiai, reumatikus, vese- és bőrgyógyászati kórképek kezelésében napi 30 mg/ttkg-tól maximum napi 1 g-ig terjedő dózisok ajánlottak. Ez az adagolás megismételhető három lökésben, naponta vagy minden második nap. Transzplantáció utáni kilökődési reakciók kezelésében az ajánlott dózis 10‑20 mg/ttkg/nap-tól maximum 1 g/nap-ig, akár 3 napon át. Asztmás állapot (status asthmaticus) kezelésében az ajánlott dózis napi 1‑4 mg/ttkg 1‑3 napon át.
Idősek
A metilprednizolont elsősorban akut, rövid távú kórállapotokban alkalmazzák. Semmilyen információ nem utal arra, hogy időseknél az adagolás módosítására lenne szükség. Idős betegek kezelésének megtervezésekor azonban szem előtt kell tartani a kortikoszteroidok idős korban fellépő gyakori mellékhatásainak súlyosabb következményeit, és szoros klinikai felügyelet szükséges (lásd 4.4 pont).
Részletes adagolási ajánlások felnőtteknél:
Anafilaxiás reakciókban először epinefrint vagy norepinefrint kell alkalmazni az azonnali hemodinámiás hatás érdekében, és ezután kell adni a metilprednizolont (metilprednizolon-nátrium-szukcinát) intravénás injekcióban az egyéb elfogadott eljárásokkal együtt. Adatok igazolják, hogy tartós hemodinámiás hatásuk révén a kortikoszteroidok hasznosak az akut anafilaxiás reakciók visszatérő epizódjainak megelőzésében.
Érzékenységi reakciókban a metilprednizolon fél-két órán belül képes enyhíteni a tüneteket. Status asthmaticusban szenvedő betegeknél a metilprednizolon 40 mg-os dózisban adható intravénásan; ezt a dózist a beteg válaszától függően kell ismételni. Egyes asztmás betegeknél előnyös lehet a néhány óra alatt, lassú intravénás cseppinfúzióban történő alkalmazás.
Transzplantáció utáni kilökődési reakciókban a kilökődési krízisek visszaszorítására legfeljebb napi 1 g-os dózisokat, akut kilökődés esetében pedig leggyakrabban 500 mg‑1 g-os dóisokat alkalmaznak. A kezelést csak addig szabad folytatni, amíg a beteg állapota stabilizálódik; általában 48‑72 óránál tovább nem.
Agyödémában a kortikoszteroidokat az agydaganatokkal (primer vagy áttétes) összefüggő agyödéma csökkentésére vagy megelőzésére alkalmazzák.
Daganat okozta agyödémában szenvedő betegeknél a kortikoszteroid dózisának fokozatos csökkentése fontosnak tűnik a koponyaűri nyomás visszacsapásos (rebound) fokozódásának elkerüléséhez. Ha az dózis csökkentése mellett agyödéma lép fel (és a koponyaűri vérzést kizárták), vissza kell állítani a nagyobb és gyakoribb adagokat parenterálisan. Bizonyos malignus betegségekben szenvedő betegeknek hónapokig vagy akár életük végéig szedniük kell az orális kortikoszteroidokat. Hasonló vagy nagyobb dózisok hasznosak lehetnek a sugárkezelés során fellépő agyödéma visszaszorításában.
Agydaganat okozta agyödémák esetében az alábbi adagolási sémák ajánlottak:
|
A (1) séma |
Dózis (mg) |
Beviteli mód |
Intervallum órában megadva |
Időtartam |
|---|---|---|---|---|
|
Preoperatív |
20 |
im. |
3-6 | |
|
Műtét alatt |
20-40 |
iv. |
óránként | |
|
Posztoperatív |
20 |
im. |
3 |
24 óra |
|
16 |
im. |
3 |
24 óra |
|
|
12 |
im. |
3 |
24 óra |
|
|
8 |
im. |
3 |
24 óra |
|
|
4 |
im. |
3 |
24 óra |
|
|
4 |
im. |
6 |
24 óra |
|
|
4 |
im. |
12 |
24 óra |
|
|
B (2) séma |
Dózis (mg) |
Beviteli mód |
Intervallum órában megadva |
Időtartam |
|
Preoperatív |
40 |
im. |
6 |
2-3 |
|
Posztoperatív |
40 |
im. |
6 |
3-5 |
|
20 |
per os |
6 |
1 |
|
|
12 |
per os |
6 |
1 |
|
|
8 |
per os |
8 |
1 |
|
|
4 |
per os |
12 |
1 |
|
|
4 |
per os |
1 |
Cél: a terápia abbahagyása összesen 10 napos időtartam után.
Sclerosis multiplex akut fellobbanásainak kezelésében felnőtteknél az ajánlott dózis naponta 1 g 3 napon át. A metilprednizolont intravénás infúzióban kell beadni, legalább 30 perc alatt.
Egyéb indikációkban a kezdő dózis 10 és 500 mg között változik, a kezelt klinikai problémától függően. Súlyos akut kórképek rövid távú kezelésében ennél nagyobb dózisokra lehet szükség. A kezdő dózist – 250 mg-ig – intravénásan legalább 5 perc alatt kell beadni; 250 mg-ot meghaladó dózisokat intravénásan legalább 30 perc alatt kell beadni. A további adagok alkalmazhatók intravénásan vagy intramuszkulárisan a beteg válaszától és klinikai állapotától függő időközönként. A kortikoszteroid-terápia a hagyományos terápia kiegészítője, és nem helyettesítheti azt.
Az alkalmazás módja
Intravénás vagy intramusculáris alkalmazásra.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
A Metilprednizolon-Teva ellenjavallt:
a készítmény hatóanyagával, a metilprednizolonnal, egyéb kortikoszteroidokkal vagy a készítmény a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenységben;
azoknál a betegeknél, akiknek szisztémás gombafertőzése van, kivéve ha specifikus fertőzésgátló terápiát alkalmaznak és maláriában fellépő agyi ödémában;
intratekálisan alkalmazva.
Élő vagy élő, attenuált vakcinák adása ellenjavallt azoknál a betegeknél akik immunszuppresszív dózisú kortikoszteroidokat kapnak.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Immunrendszeri hatások/immunszupresszív hatás/megnövekedett fogékonyság a fertőzések iránt
A kortikoszteroidok fokozhatják a fertőzések iránti fogékonyságot, elfedhetik a fertőzések tüneteit, a kezelés alatt új fertőzések jelentkezhetnek. A gyulladásos válasz és az immunrendszer működésének elnyomása növeli a hajlamot gombás, vírusos és bakteriális fertőzésekre, valamint azok súlyosságát is fokozza. A klinikai megjelenési forma gyakran lehet atipusos, és elérheti az előrehaladott stádiumot is mielőtt felismernék.
Az immunrendszer szupresszióját okozó gyógyszerekkel kezelt egyének az egészséges embereknél fogékonyabbak a fertőzésekre. A kortikoszteroid-kezelésben részesülő, gyenge immunrendszerű gyermekek vagy felnőttek esetén például a bárányhimlő és a kanyaró súlyosabb, vagy akár halálos kimenetelű is lehet.
A bárányhimlő súlyos problémát jelent, mivel ez a normál esetben banális betegség immunszupprimált betegeknél halálos kimenetelű lehet. Azoknak a betegeknek (vagy az olyan gyermekek szüleinek), akiknek kórtörténetében nem szerepel egyértelmű bárányhimlő, tanácsolni kell, hogy kerüljék a szoros személyes kontaktust bárányhimlős vagy herpes zosteres beteggel, és ha mégis érintkeznek ilyen beteggel, akkor sürgősen forduljanak orvoshoz. Érintkezés esetén passzív immunizálás szükséges varicella/zoster immunglobinnal (VZIG) olyan, nem immunis betegeknél, akik szisztémás kortikoszteroidokat kapnak vagy kaptak az elmúlt 3 hónapon belül; az immunizálást a bárányhimlős beteggel történt érintkezést követő 10 napon belül kell elvégezni. Ha a bárányhimlő diagnózisát megerősítik, a betegség szakorvosi ellátást és sürgős kezelést igényel. A kortikoszteroidokat nem szabad elhagyni, sőt a dózis emelésére lehet szükség.
A kanyaró-fertőzés lehetőségét kerülni kell. Azonnali orvosi segítséget kell kérni, ha a beteg fertőzésnek lehet kitéve. Profilaxisként normal, intramuszkulárisan alkalmazott immunoglobulin adása válhat szükségessé.
Hasonlóképpen, ismert vagy feltételezett parazitafertőzésben, például Strongyloides (fonálféreg) okozta fertőzésben szenvedő betegeknél a kortikoszteroidokat gondos körültekintés mellett kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél a kortikoszteroid-okozta immunszuppresszió Strongyloides-hiperinfekcióhoz és a fertőzés kiterjedt lárva-migrációval járó disszeminációjához vezethet, amely gyakran társul súlyos enterocolitissal és potenciálisan fatális kimenetelű, Gram-negatív szeptikémiával.
Bár a Metilprednizolon-Teva alkalmazása nem engedélyezett semmilyen sokkban, a következő figyelmeztetést be kell tartani. Egy klinikai vizsgálatban értékelték a metilprednizolon hatásosságát szeptikus sokkban, és a vizsgálatból nyert adatok arra utalnak, hogy nagyobb volt a mortalitás azoknál a betegeknél, akiknél a vizsgálatba való belépéskor emelkedett volt a szérum kreatinin szintje, vagy akiknél szekunder fertőzés alakult ki a terápia megkezdése után. Ezért ezt a készítményt szeptikus szindróma vagy szeptikus sokk kezelésében nem szabad alkalmazni.
A kortikoszteroidok szeptikus sokkban való alkalmazásának szerepe ellentmondásos, mivel a korai vizsgálatokban egyaránt jelentettek előnyös és hátrányos hatásokat is. Újabban felvetődött, hogy a kiegészítő kortikoszteroid-terápia előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél a kialakult szeptikus sokk mellett mellékvesekéreg-elégtelenség áll fenn. Mindamellett szeptikus sokkban való rutinszerű használatuk nem javasolt. Egy szisztematikus áttekintés nem támasztotta alá a rövid távú, nagy dózisban adott kortikoszteroidok alkalmazását. Több metaanalízis és egy áttekintés azonban felveti, hogy az alacsony dózisban, hosszabb ideig (5‑11 napig) alkalmazott kortikoszteroidok csökkenthetik a mortalitást.
Élő vakcinákat nem szabad alkalmazni csökkent immunológiai reakciókészségű egyéneknél. Az egyéb vakcinákkal szembeni antitestes válasz is csökkent lehet.
A kortikoszteroidok alkalmazását aktív tuberculosisban a fulmináns és disszeminált esetekre kell korlátozni, amelyekben a kortikoszteroidokat a betegség kezelésére alkalmas antituberkulotikumokkal egyidejűleg alkalmazzák.
Ha kortikoszteroid-kezelést alklmaznak látens tuberculosisban, illetve tuberculin-pozitív betegeknél, akkor a beteg szigorú követése szükséges, a betegség fellángolásának veszélye miatt. Tartós kezelés esetén a betegeket kemoprofilaxisban kell részesíteni.
Kaposi-sarcoma előfordulásáról számoltak be kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. A kezelés megszakítása klinikai remissziót eredményezhet.
Immunrendszeri hatások
Allergiás reakciók jelentkezhetnek. Ritkán bőrreakciókat és anafilaxiás/anafilaktoid reakciókat jelentettek parenterális metilprednizolon alkalmazását követően. A gyógyszert beadó orvosnak fel kell készülnie az ilyen esetek kezelésére. Megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a kezelést megelőzően, különösen, ha a beteg kórelőzményében bármely gyógyszerrel szemben túlérzékenység szerepel.
Endokrin rendszerre kifejtett hatások
Kortikoszteroid-kezelésben részesülő, váratlan stressznek kitett betegeknél a gyors hatású kortikoszteroidok dózisának emelése javasolt a váratlan stresszhelyzetet megelőzően, az alatt és azt követően.
A kortikoszteroidok farmakológiás dózisainak hosszabb időn át történő alkalmazása a hypothalamus‑ hypophysis‑mellékvese‑tengely (HPA) szuppresszióját eredményezheti (szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség). A kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség foka és időtartama betegenként változó, és függ a glükokortikoid-terápia során alkalmazott dózistól, annak gyakoriságától, az alkalmazás idejétől és időtartamától. Másnaponkénti kezelés alkalmazásával ezek a hatások minimálisra csökkenthetők.
Emellett, a glükokortikoid-kezelés hirtelen leállítása akut mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhat, ami halálos kimenetelhez vezethet.
Nem szabad a gyógyszert hirtelen megvonni olyan betegeknél, akik 3 hétnél hosszabb ideig kaptak szisztémás kortikoszteroidokat az élettaninál (kb. 6 mg metilprednizolon) nagyobb adagokban.
A gyógyszer által kiváltott másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség minimalizálható az adagolás fokozatos leépítésével. A dóziscsökkentés módja nagyrészt attól függ, hogy várható-e a betegség kiújulása a szisztémás kortikoszteroidok dózisának csökkentése alatt. A megvonás során szükség lehet a betegség aktivitásának klinikai értékelésére. Ha a betegség valószínűleg nem fog kiújulni a szisztémás kortikoszteroidok megvonásának hatására, de a HPA szuppresszió mértéke bizonytalan, akkor a szisztémás kortikoszteroid dózisa gyorsan csökkenthető az élettani dózisokra. Amikor elérik a napi 6 mg metilprednizolonnak megfelelő dózist, a további dóziscsökkentést lassabban kell végezni, hogy a HPA tengely regenerálódhasson.
A legfeljebb 3 hétig folytatott szisztémás kortikoszteroid-kezelés hirtelen megvonása akkor végezhető el, ha a kezelőorvos úgy véli, hogy a betegség kiújulása nem valószínű. Naponta legfeljebb 32 mg metilprednizolon maximum 3 hétig történő alkalmazása esetén az adagok hirtelen megvonása a betegek többségénél valószínűleg nem vezet a HPA tengely klinikailag jelentős visszaszorításához. Az alábbi betegcsoportokban mérlegelendő a szisztémás kortikoszteroid-terápia fokozatos megvonása, még 3 hétig vagy ennél rövidebb ideig tartó kúrák esetében is:
Olyan betegek, akiknél ismételt kúrákban alkalmazták a szisztémás kortikoszteroidokat, különösen akkor, ha 3 hétnél hosszabb ideig alkalmazták a gyógyszert.
Amikor egy hosszú távú (hónapokig vagy évekig tartó) terápia megszűnését követően egy éven belül egy rövid kúrát írtak fel.
Olyan betegek, akiknél nem külső kortikoszteroid-terápia, hanem egyéb tényezők okozhatják a mellékvesekéreg-elégtelenséget.
Olyan betegek, akik napi 32 mg metilprednizolonnál nagyobb dózisokban kapnak szisztémás kortikoszteroidokat.
Olyan betegek, akik rendszeresen este veszik be az adagokat.
Ez a típusú relatív veszély még hónapokig fennállhat a terápia abbahagyása után is, ezért, ha ezen időszak alatt bármiféle stresszhelyzet fordulna elő, a hormonterápiát vissza kell állítani.
A glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásakor – az akut mellékvesekéreg-elégtelenségtől látszólag független – szteroid „megvonási szindróma” léphet fel. Ez a szindróma olyan tünetekkel járhat, mint az anorexia, émelygés, hányás, letargia, fejfájás, láz, ízületi fájdalom, desquamatio, myalgia, testtömeg-csökkenés és/vagy hypotensio. Ezeket a tüneteket a feltételezések szerint inkább a glükokortikoid-koncentráció hirtelen megváltozása, mintsem az alacsony kortikoidszint okozza.
Mivel a glükokortikoidok Cushing-szindrómát válthatnak ki, illetve súlyosbíthatják azt, a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a glükokortikoidok adása kerülendő.
Hypothyreosisban és májcirrhosisban szenvedő betegeknél fokozottabb a kortikoszteroidok hatása. Gyakori betegmonitorozás szükséges hypothyreosis esetén.
Az anyagcserére és táplálkozásra kifejtett hatások
Gyakori betegmonitorozásra van szükség diabetes mellitusban szenvedő betegek esetében (vagy azoknál, akiknek a családjában előfordult cukorbetegség). A kortikoszteroidok, beleértve a metilprednizolont, növelhetik a vércukorszintet, súlyosbíthatják a már meglévő diabetest, és a hosszú távú kortikoszteroid terápia hajlamosít diabetes mellitusra.
Pszichiátriai hatások
A betegeket és/vagy gondozóikat figyelmeztetni kell, hogy szisztémás szteroidok mellett potenciálisan súlyos pszichiátriai mellékhatások léphetnek fel (lásd 4.8 pont). Típusos esetben a tünetek a kezelés megkezdését követő néhány napon vagy héten belül lépnek fel. Nagy dózisok/szisztémás expozíció mellett fokozott lehet a kockázat (lásd még 4.5 pont)t, bár a dózisszintek nem teszik lehetővé a reakciók fellépési idejének, típusának, súlyosságának vagy időtartamának előre jelzését. A dózis csökkentése vagy a gyógyszer elhagyása után a legtöbb reakció megszűnik, bár specifikus kezelésre is szükség lehet. A betegeket/gondozóikat arra kell bátorítani, hogy forduljanak orvoshoz, ha aggasztó pszichológiai tünetek alakulnak ki, különösen, ha nyomott hangulat vagy öngyilkossági gondolatok gyaníthatók. A betegeknek/gondozóiknak számítaniuk kell azokra a lehetséges pszichiátriai zavarokra, amelyek a szisztémás szteroidok fokozatos dóziscsökkentése/megvonása során vagy közvetlenül az után léphetnek fel, bár ilyen reakciókról nem gyakran számoltak be.
Fokozott óvatosság szükséges, amikor szisztémás kortikoszteroidok alkalmazását mérlegelik olyan betegeknél, akiknél vagy akiknek első fokú rokonainál súlyos affektív kórképek állnak vagy álltak fenn. Ide tartozik a depresszió vagy a mániás-depressziós betegség és a korábbi szteroid-indukálta pszichózis.
Gyakori monitorozásra van szükség azoknál a betegeknél, akiknél súlyos affektív rendellenességek (különösen korábbi szteroid pszichózis) vannak jelen, vagy szerepelnek a kórtörténetben .
Idegrendszeri hatások
A kortikoszteroidokat óvatosan kell alkalmazni a görcsrohammal járó kórképekben szenvedő betegeknél. Gyakori betegmonitorozásra van szükség az epilepsziás betegek esetében is.
A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók myasthenia gravisban. (Lásd a myopathiára vonatkozó bekezdést a „A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások” részben.) A myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében gyakori monitorozásra van szükség.
Súlyos orvosi eseményekről számoltak be a készítmény intrathecalis/epiduralis beadásával összefüggésben (lásd 4.8 pont).
Kortikoszteroidokat szedő betegeknél epiduralis lipomatosisról érkeztek jelentések, jellemzően a hosszú távú, nagy dózisú alkalmazással összefüggésben.
Szemészeti hatások
Gyakori betegmonitorozásra van szükség a glaucomában szenvedő betegek esetében, vagy azoknál, akiknek a családi anamnézisében glaucoma szerepel ill. Herpes simplex vírusfertőzésben szenvedő betegek esetében, a lehetséges cornea perforáció miatt.
A tartós kortikoszteroid-terápia okozhat hátsó subcapsularis szürkehályogot, nuclearis szürkehályogot (főként gyermekeknél), exophtalmust vagy szembelnyomás-növekedést, ami a látóidegek lehetséges károsodásával járó glaucomát eredményezhet. A glükokortikoidokkal kezelt betegeknél növekedhet a másodlagos, gombák vagy vírusok okozta szemfertőzés előfordulása.
Látászavar
Szisztémás és lokális kortikoszteroid alkalmazással kapcsolatosan látászavar fordulhat elő. Amennyiben a beteg homályos látás vagy egyéb látászavar tüneteiről számol be, azt szemészorvosnak szükséges jelezni, hogy értékelni tudja a lehetséges okokat, többek között cataracta, glaucoma vagy olyan ritka kórképek, mint a chorioretinopathia (CSCR) előfordulását, melyeket szisztémás és lokális kortikoszteroidok alkalmazása után jelentettek.
A szívre kifejtett hatások
A hosszú távon, magas dózissal kezelt, szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket a glükokortikoidok szív- és érrendszerre kifejtett mellékhatásai, mint pl. a dyslipidaemia és hypertonia, további szív- és érrendszeri mellékhatások kialakulására prediszponálhatják. Ennek megfelelően a kortikoszteroid-kezelés megfontoltan alkalmazandó ilyen betegeknél, és figyelmet kell fordítani a kockázat változtatására és további cardialis monitorozásra, amennyiben szükséges. Az alacsony dózis és a másnaponkénti kezelés csökkentheti a kortikoszteroid-terápia szövődményeinek incidenciáját.
Nagydózisú metilprednizolon-nátrium-szukcinát gyors iv. adása során (500 mg feletti dózis, 10 percnél rövidebb idő alatt) ritmuszavart, és/vagy keringésösszeomlást és/vagy szívmegállást észleltek. Nagydózisú kezelés alatt, illetve azt követően beszámoltak bradycardiáról, mely független lehet az adagolás sebességétől és az infúzió időtartamától.
Szisztémás kortikoszteroidok pangásos szívelégtelenségben óvatosan, és csak feltétlenül szükséges esetekben alkalmazhatóak.
A szteroid okozta elektrolitzavar/káliumvesztés miatt elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik szívre ható gyógyszereket, például digoxint szednek(lásd 4.8 pont).
Gyakori betegmonitorozásra van szükség azoknál a betegeknél, akik pangásos szívelégtelenségben szenvednek vagy nemrégiben szívinfarktuson estek át (myocardialis rupturáról számoltak be).
Érrendszeri hatások
Szteroidokat óvatosan kell alkalmazni hypertoniás betegek esetében. Gyakori betegmonitorozás szükséges.
A kortikoszteroidokkal kapcsolatban beszámoltak thrombosisról, beleértve a vénás thromboemboliát. Ezért a kortikoszteroidokat thromboemboliás rendellenességben szenvedő vagy arra hajlamos betegek esetében csak óvatosan szabad alkalmazni.
Emésztőrendszeri hatások
Nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy a kortikoszteroidok önmagukban felelősek-e a kezelés során észlelt peptikus fekély kialakulásáért, de a glükokortikoszteroid-kezelés elfedheti a peptikus fekély tüneteit, így perforáció és vérzés jelentősebb fájdalom nélkül is bekövetkezhet. Nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazva fokozott a gastrointestinalis fekélyek kialakulásának kockázata.
A szisztémás kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók a következő állapotokban valamint gyakori betegmonitorozás szükséges.
Colitis ulcerosa
Perforáció, tályog vagy egyéb gennyes fertőzések
Diverticulitis
Friss bél anastomosis
Gyomorfekély
Májra és epére kifejtett hatások
A nagy dózisú kortikoszteroidok akut pancreatitist okozhatnak.
A ciklikus iv. lökésterápiában (általában 1 g/nap vagy ezt meghaladó kezdő dózisban) alkalmazott metilprednizolon gyógyszer okozta májkárosodást eredményezhet, az akut hepatitist és a májenzimek emelkedését is beleértve. Ritkán hepatotoxicitásról is beszámoltak. Ennek megjelenéséig több hét vagy még hosszabb idő is eltelhet. A jelentett esetek többségében a mellékhatások megszűnését figyelték meg a kezelés leállítása után. Ezért szükséges a beteg megfelelő monitorozása.
A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások
A szisztémás kortikoszteroidok fokozott körültekintéssel alkalmazhatók myasthenia gravisban vagy osteoporosisban (elsősorban a menopauzán átesett női betegek veszélyeztetettek), továbbá a betegek gyakori monitorozása szükséges.
Az osteoporosis a tartós, nagy dózisú glükokortikoid-kezelés gyakori, de sokszor fel nem ismert mellékhatása.
Vesére és húgyutakra kifejtett hatások
A szisztémás kortikoszteroidok kellő körültekintéssel alkalmazhatók veseelégtelenségben szenvedő betegeknél és gyakori betegmonitorozás szükséges.
A laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra kifejtett hatások
A hidrokortizon és kortizon átlagos és nagy dózisai előidézhetik a vérnyomás emelkedését, só- és vízretenciót, valamint fokozott kálium kiválasztást okozhatnak. A szintetikus származékok használata során ezek a hatások jóval kisebb mértékben fordulnak elő, kivéve, ha igen nagy dózisokban alkalmazzák őket. A sóbevitel korlátozására és káliumpótlásra lehet szükség. Minden kortikoszteroid fokozza a kalcium-kiválasztást.
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények
Szisztémás kortikoszteroidok nem javallottak traumás agysérülés vagy stroke kezelésére, ezért nem alkalmazhatóak ilyen esetek kezelésére, mert valószínűleg nem lesz hatásos és még káros is lehet.
A szisztémás kortikoszteroidoknak nincs indikációja, és ezért nem is alkalmazhatók traumás agysérülés kezelésére. Egy multicenteres vizsgálat a placebóval összehasonlítva fokozott mortalitást mutatott 2 héttel illetve 6 hónappal a sérülést követően, azoknál a betegeknél, akik metilprednizolon-nátrium-szukcinátot kaptak. Az ok-okozati összefüggés a metilprednizolon-nátrium-szukcináttal nem bizonyított.
Egyéb információk
Mivel a glükokortikoid kezelés komplikációi függenek a dózis nagyságától és a kezelés időtartamától, a kockázat / előny arányt mérlegelni kell minden egyes esetben mind a dózis és a kezelés időtartamának tekintetben, mind pedig a napi vagy az intermittáló kezelés tekintetében.
A lehető legkisebb dózis kortikoszteroidot kell használni, hogy ellenőrizzék a kezelés körülményeit és amikor dóziscsökkentés lehetséges, a csökkentés legyen fokozatos.
Az acetilszalicilsav és a nem szteroid gyulladáscsökkentők kellő elővigyázatosság mellett adhatók együtt kortikoszteroidokkal.
Szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása után beszámoltak phaeochromocytoma krízisről, mely halálos kimenetelű is lehet. Feltételezett vagy azonosított phaeocromocytomában szenvedő betegeknél kortikoszteroidokat csak megfelelő előny/kockázat értékelést követően szabad alkalmazni.
Gyermekek és serdülők:
A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni. A növekedést gyermekeknél a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a ténylegesen sürgősségi indikációkra kell korlátozni. A másodnaponként alkalmazott glükokortikoid-kezeléssel általában kiküszöbölhető vagy a minimumra csökkenthető ez a mellékhatás.
A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve.
A kortikoszteroidok nagy dózisai gyermekeknél pancreatitist okozhatnak.
Segédanyag(ok)
Metilprednizolon-Teva 40 mg por oldatos injekcióhoz
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag “nátriummentes”.
Metilprednizolon-Teva 125 mg por oldatos injekcióhoz
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag “nátriummentes”.
Metilprednizolon-Teva 500 mg por oldatos injekcióhoz
Ez a gyógyszer 25,4 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,3%-ának felnőtteknél.
Metilprednizolon-Teva 1000 mg por oldatos injekcióhoz
Ez a gyógyszer 50,8 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,5%-ának felnőtteknél.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A metilprednizolon egy citokróm P450 enzim (CYP) szubsztrát, és főleg a CYP3A-enzim által metabolizálódik. A CYP3A4 a felnőtt emberi májban található népes CYP-alcsalád domináns enzime. A szteroidok 6β-hidroxilációját katalizálja, ami az endogén és a szintetikus szteroidok alapvető, fázis I. metabolikus lépése. Számos egyéb vegyület is a CYP3A4 szubsztrátja, ezek közül néhány (más gyógyszerekkel együtt) a CYP3A4-enzim indukciójával (upreguláció) vagy gátlásával megváltoztatja a glükokortikoidok metabolizációját.
A CYP3A-gátlókkal (beleértve a cobicisztat-tartalmú készítményeket) történő együttes alkalmazása jelentősen növeli a szisztémás mellékhatásokat. Kombinációban történő alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a betegre gyakorolt előnyös hatás meghaladja a kockázatot, amely esetben a betegeket monitorozni kell , hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid hatások.
CYP3A4-INDUKTOROK: A CYP3A4 aktivitását indukáló gyógyszerek általában növelik a CYP3A4-szubsztrát gyógyszerek máj clearance-ét, melyek plazmakoncentrációja ezáltal csökken. Ilyen gyógyszerekkel való együttes alkalmazás során a kívánt hatás eléréséhez szükség lehet a metilprednizolon dózisának emelésére.
CYP3A4-SZUBSZTRÁTOK: Egy másik CYP3A4-szubsztrát jelenlétében a metilprednizolon máj clearance-e módosulhat, amely a dózis megfelelő módon való módosítását igényelheti. A két gyógyszer külön-külön történő alkalmazásához kapcsolódó nemkívánatos események előfordulásának valószínűsége együttes adásuk során emelkedhet.
NEM CYP3A4 ÁLTAL MEDIÁLT HATÁSOK: A metilprednizolonnal előforduló egyéb interakciók és hatások az alábbi, 2. táblázatban kerültek leírásra.
A 2. táblázat a metilprednizolonnal kapcsolatosan leggyakrabban előforduló és/vagy klinikailag jelentős gyógyszerinterakciókat és hatásokat ismerteti.
2. táblázat A metilprednizolonnal kapcsolatos jelentős interakciók/hatások
|
Gyógyszercsoport vagy –típus GYÓGYSZER vagy HATÓANYAG |
Interakciók |
Hatások |
|
Makrolid antibiotikumok - TROLEANDOMICIN Antibakteriális készítmények - IZONIAZID - GRÉPFRÚTLÉ |
CYP3A4-GÁTLÓ |
CYP3A4-GÁTLÓ Metilprednizolon plazmakoncentrációjának növekedése előfordulhat. A metilprednizolon dózisát titrálni kell szteroid toxicitás elkerülése miatt. Ezen felül a metilprednizolon potenciálisan növelheti az izoniazid acetilációjának sebességét és clearence-ét |
|
Antibiotikumok, antituberkulotikumok - RIFAMPICIN Antikonvulzív szerek - FENOBARBITÁL - FENITOIN |
CYP3A4-INDUKTOR |
CYP3A4-INDUKTOR A metilprednizolon plazmakoncentrációjának csökkenése előfordulhat. Együttes alkalmazáskor a metilprednizolon dózisának növelésére lehet szükség a kívánt eredmény eléréséhez. |
|
Antiemetikumok - APREPITANT - FOZAPREPITANT Antifungális szerek - ITRAKONAZOL - KETOKONAZOL Antivirális készítmények - HIV-PROTEÁZ-GÁTLÓK Kalciumcsatorna‑blokkolók - DILTIAZEM Fogamzásgátlók (orális) - ETINILÖSZTRADIOL/ NORETISZTERON |
CYP3A4-GÁTLÓK (és -SZUBSZTRÁTOK) |
CYP3A4-GÁTLÓK (és -SZUBSZTRÁTOK) A metilprednizolon hepaticus clearance-e gátolható vagy indukálható, ami a metilprednizolon plazma koncentráció növekedését vagy csökkenését okozhatja. Az adagolás megfelelő módosítására szükség lehet. Lehetséges, hogy a nemkívánatos események az együttes alkalmazáskor nagyobb valószínűséggel fordulnak elő mint ha bármelyik gyógyszert önmagában alkalmazzák. 1. A proteáz-gátlók, mint az indinavir vagy a ritonavir, emelhetik a kortikoszteroidok plazmakoncentrációját. 2. A kortikoszteroidok a HIV-proteáz-inhibitorok metabilizmusát idézhetik elő, ami csökkent plazmakoncentrációt eredményezhet. |
|
Immunszuppresszánsok - CIKLOSPORIN Makrolid antibiotikumok - KLARITROMICIN ERITROMICIN |
Ciklosporin 1. Ciklosporin és metilprednizolon egyidejű alkalmazása esetén előfordul a gyógyszerek metabolizmusának kölcsönös gátlása, amely az egyik vagy mindkét gyógyszer plazmakoncentrációját emelheti. Ezért lehetséges, hogy az egyes gyógyszerek külön-külön alkalmazása esetén előforduló mellékhatások gyakorisága növekedhet az együttes alkalmazás során. 2. A ciklosporin és a metilprednizolon együttes alkalmazásakor konvulziókról számoltak be. |
|
|
Antikonvulzív szer KARBAMAZEPIN |
CYP3A4-INDUKTOR (és -SZUBSZTRÁT) |
CYP3A4-INDUKTOR (és -SZUBSZTRÁT) A metilprednizolon hepaticus clearance-e gátolható vagy indukálható, ami a metilprednizolon plazma koncentráció növekedést vagy csökkenést okozhat. Az adagolás megfelelő módosítására szükség lehet. Lehetséges, hogy a mellékhatások az együttes alkalmazáskor nagyobb valószínűséggel fordulnak elő mint ha bármelyik gyógyszert önmagában alkalmazzák. |
|
Immunszuppresszánsok - CIKLOFOSZFAMID - TAKROLIMUSZ |
CYP3A4-SZUBSZTRÁTOK |
CYP3A4-SZUBSZTRÁTOK A metilprednizolon hepaticus clearance-e gátolható vagy indukálható, ami a metilprednizolon plazma koncentráció növekedését vagy csökkenését okozhatja. Az adagolás megfelelő módosítására szükség lehet. Lehetséges, hogy a mellékhatások az együttes alkalmazáskor nagyobb valószínűséggel fordulnak elő mint ha bármelyik gyógyszert önmagában alkalmazzák. |
|
Antikoagulánsok (orális) |
Nem CYP3A4-mediált hatások |
A metilprednizolon különböző mértékben hat az orális antikoagulánsokra. Antikoagulánsok kortikoszteroidokkal való egyidejű alkalmazása esetén egyaránt beszámoltak az antikoaguláns hatás fokozódásáról és csökkenéséről is. Ezért az alvadási paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges a kívánt antikoaguláns hatás fenntartása érdekében. |
|
Antikolinerg készítmények - NEUROMUSCULARIS BLOKKOLÓK |
A kortikoszteroidok befolyásolhatják az antikolinerg szerek hatását: 1. A kortikoszteroidok nagydózisban való, antikolinerg szerekkel, ún. neuromuscularis blokkolókkal való együttes alkalmazása mellett akut myopathiát jelentettek (további információért lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások). 2. A pankurónium és a vekurónium neuromuscularis blokkoló hatásának antagonizmusát jelentették kortikoszteroidot szedő betegeknél. Ezen interakcióra valamennyi kompetitív neuromuscularis blokkoló esetében számítani lehet. |
|
|
Antidiabetikumok |
Mivel a kortikoszteroidok növelhetik a vércukor-szintet, az antidiabetikumok dózisának módosítása válhat szükségessé. |
|
|
Aromatáz-gátlók - AMINOGLUTETIMID |
Az aminoglutetimid által indukált mellékvese-szuppresszió súlyosbíthatja a hosszú távú glükokortikoid-kezelés miatt bekövetkező endokrin változásokat. |
|
|
NSAID-ok (nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek) - ACETILSZALICILSAV (ASA) nagy dózisban |
1. Kortikoszteroidok és nem-szteroid gyulladáscsökkentők együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés és fekély előfordulásának gyakorisága fokozódhat. 2. A metilprednizolon a nagydózisú aszpirin clearance-ét megnövelheti, ami a szalicilát szérumszintek csökkenéséhez vezethet. A metilprednizolon megvonása esetén a szalicilát szérumszintek viszont megemelkednek, ami a szalicilát-intoxikáció kockázatának fokozódásához vezethet. |
|
|
Káliumvesztést fokozó szerek - DIURETIKUMOK - AMFOTERICIN-B - BETA2 AGONISTÁK - XANTINOK |
Ha a kortikoszteroidokat káliumvesztést fokozó szerekkel egyidejűleg alkalmazzák, a betegeknél fokozottan kell figyelni a hypokalaemia kialakulására. A kortikoszteroidok antagonizálják a diuretikumok vízhajtó hatását. |
A kortikoszteroidok antagonizálják a vérnyomáscsökkentők antihipertenzív hatását.
A hipokalaemia kockázata fokozódik, ha kortikoszteroidot szívglikoziddal együtt adnak.
A kortikoszteroid hatásai csökkenhetnek a mifepriszton alkalmazását követő 3‑4 napban.
Inkompatibilitások
A kompatibilitási és stabilitási problémák elkerülése érdekében javasolt, hogy a metilprednizolon‑nátrium‑szukcinátot az iv. alkalmazott egyéb készítményektől elkülönítve adják be. Gyógyszerek, melyek fizikailag inkompatibilisek a metilprednizolon-nátrium-szukcináttal, de nem kizárólag ezzel: allopurinol-nátrium, doxaprám-hidroklorid, tigeciklin, diltiazem-hidroklorid, kalcium-glükonát, vekurónium-bromidot, rokurónium-bromid, ciszatrakurium-bezilát, glikopirrolát, propofol. (Lásd további információkért a 6.2 pontot).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Termékenység
Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a kortikoszteroidok káros hatást gyakorolnak a fertilitásra (ld. 5.3 pont). A kortikoszteroid-kezelés nőknél a mesntruációs ciklus rendszertelenségéhez vezethet.
Terhesség
A kortikoszteroidok gyógyszerenként változó mértékben képesek átjutni a placentán; a metilprednizolon azonban átjut a placentán.
Vemhes állatoknál kortikoszteroidok alkalmazása magzati fejlődési rendellenességeket okozhat, köztük szájpadhasadékot, méhen belüli növekedésbeli visszamaradást, és befolyásolják az agy növekedését, illetve fejlődését. Semmilyen adat nem utal arra, hogy embernél a kortikoszteroidok növelnék a veleszületett rendellenességek, mint pl. a szájpadhasadék előfordulási gyakoriságát, de a terhesség alatt hosszú ideig vagy ismételten alkalmazott kortikoszteroidok fokozhatják a méhen belüli növekedésbeli visszamaradás kockázatát. Elvileg előfordulhat csökkent mellékvese‑működés az újszülöttnél prenatális kortikoszteroid-expozíciót követően, de ez általában spontán megszűnik a születés után, és klinikailag csak ritkán jelentős. A terhesség során jelentős dózisú kortikoszteroiddal kezelt nők újszülöttjeit gondosan meg kell figyelni, és értékelni kell a mellékvesekéreg-elégtelenségre utaló tüneteket. Minden egyéb gyógyszerhez hasonlóan a kortikoszteroidokat is csak akkor szabad felírni, ha az anyánál és a gyermeknél várható előnyök felülmúlják a kockázatokat. Amikor azonban a kortikoszteroidok elengedhetetlenül fontosak, akkor normál terhesség esetében a betegek úgy kezelhetők, mintha nem lennének terhesek.
Szürkehályog kialakulását figyelték meg olyan anyák gyermekeinél, akik hosszú távú kortikoszteroid-kezelést kaptak a terhesség alatt.
Szoptatás
A kortikoszteroidok kis mennyiségben kiválasztódnak az anyatejjel, de nem valószínű, hogy napi 40 mg metilprednizolonnak megfelelő adagig szisztémás hatásokat okoznának a csecsemőknél. Ennél nagyobb adagokat kapó anyák csecsemőinél kialakulhat bizonyos mértékű mellékvese-szuppresszió, de a szoptatás előnyei valószínűleg felülmúlnak minden elméleti kockázatot.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Nem vizsgálták módszeresen, hogy a kortikoszteroidok befolyásolhatják-e a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatások léphetnek fel a kortikoszteroidokkal történt kezelés után, mint a szédülés, vertigo, látászavarok és fáradékonyság. Ha ez előfordul, a beteg ne vezessen és ne kezeljen gépeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A következő mellékhatásokról számoltak be a következő alkalmazási módok esetében: intrathecalis/epiduralis: arachnoiditis, funkcionális gastrointestinalis megbetegedés/ húgyhólyag diszfunkció, fejfájás, meningitis, paraparesis/paraplegia, convulsiók, sensoros zavarok. Ezeknek a nemkívánatos eseményeknek a gyakorisága nem ismert.
Normál körülmények között a Metilprednizolon-Teva‑terápiát rövidtávúnak lehetne tekinteni, ugyanakkor a kortikoszteroid terápiának tulajdonítható mellékhatások lehetőségét ismerni kell (lásd 4.4 pont). Ezen mellékhatások közé tartoznak az alábbiak:
|
MedDRA Szervrendszerek |
Gyakoriság |
Mellékhatások |
|---|---|---|
|
Fertőző betegségek és parazitafertőzések |
Nem ismert |
Fertőzés (beleértve a megnövekedett fogékonyságot és a súlyos fertőzések klinikai tüneteinek és jeleinek elfedését); Opportunista fertőzés. Lappangó tuberculosis kiújulása (lásd 4.4 pont). |
|
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) |
Nem ismert |
Kortikoszteroid terápiában részesülő betegeknél Kaposi-szarkóma előfordulását jelentették. A kortikoszteroidok abbahagyása klinikai remisszióhoz vezethet. |
|
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Leucocytosis. |
|
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Gyógyszer túlérzékenység (beleértve az anafilaxiás és anafilaktoid reakciót). |
|
Endokrin betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Cushingoid állapot. Hypopituitarism (beleértve a hypothalamus-hipofízis-mellékvese tengely szuppressziót), szteroid megvonási tünetek (beleértve a lázat, izomfájdalmat, ízületi fájdalmat, náthát, kötőhártya-gyulladást, fájdalmas, viszkető csomókat a bőrön és a fogyást). |
|
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Nátriumretenció; folyadékretenció. Csökkent glükóztolerancia; hypokalaemiás alkalosis; dyslipidaemia; diabeteses betegek fokozott inzulin- vagy orális antidiabetikum-szükséglete; negatív nitrogén-egyensúly (fehérje-catabolismus miatt); emelkedett vér-karbamid szint; étvágynövekedés (amely testtömegnövekedést eredményezhet); epiduralis lipomatosis. |
|
Pszichiátriai kórképek |
Nem ismert |
Széles körű pszichiátriai reakciókról számoltak be minden kortikoszteroid esetében, beleértve az affektív betegségeket (például irritábilis, eufórikus, depressziós és labilis hangulat, gyógyszerfüggőség és öngyilkossági gondolatok), pszichotikus reakciók (beleértve a mániát, téveszméket, hallucinációkat és a skizofréniát ), viselkedési zavarok, ingerlékenység, szorongás, alvás zavarok, és a kognitív zavarok, beleértve a zűrzavart és amnéziát. A reakciók előfordulhatnak felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. A felnőttek esetében a súlyos reakciók gyakoriságát 5-6%-ra becsülték. A kortikoszteroidok megvonásakor pszichológiai hatásokról számoltak be; a gyakoriság ismeretlen. |
|
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Emelkedett koponyaűri nyomás (papilla ödémával [benignus intracranialis hypertensio]) convulsiók; amnesia; kognitív zavar; szédülés; fejfájás. |
|
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
Nem ismert |
Cataracta. Exophthalmus; glaucoma; Papilla-ödéma a látóideg lehetséges károsodásával; Szaruhártya vagy szemfehérje elvékonyodás; Vírusos vagy gombás szemészeti betegség súlyosbodása; Chorioretinopathia, homályos látás (ld. 4.4 pont) |
|
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
Nem ismert |
Vertigo. |
|
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
Nem ismert |
Pangásos szívelégtelenség az arra hajlamos betegeknél, Arrhythmia. |
|
Érbetegségek és tünetek |
Nem ismert |
Hypertonia. Hypotonia; Thromboticus események. |
|
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Csuklás;pulmonalis embolia |
|
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Peptikus fekély (lehetséges perforációval és vérzéssel). Gyomorvérzés; bélperforáció; pancreatitis; peritonitis; ulcerativ oesophagitis; oesophagitis; abdominalis fájdalom; abdominalis distensio; diarrhoea; dyspepsia; hányinger; hányás; rossz szájíz előfordulhat, különösen a gyógyszer gyors beadása esetén. |
|
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
Nem ismert |
Hepatitis†, megemelkedett májenzimszintek (pl. emelkedett, glutamát-piruvát transzaminázszint, (alanin-aminotranszferáz-szint) (sGPT, ALAT), emelkedett glutamát-oxálacetát transzaminázszint (aszpartát-aminotranszferáz-szint) (sGOT, ASAT)) |
|
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
Nem ismert |
Perifériás ödéma; ecchymosis; bőratrophia (vékony sérülékeny bőr), acne;Angioödéma; petechiák; striák a bőrön; teleangiectasia, a bőr hypo- vagy hyperpigmentatiója; hirsutismus; bőrkiütés; erythema; pruritus; urticaria; hyperhidrosis. |
|
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
Nem ismert |
Növekedés visszamaradása; osteoporosis; izomgyengeség;Osteonecrosis; pathológiás törések; izomatrophia; myopathia; neuropathiás arthropathia; arthralgia; myalgia. |
|
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
Nem ismert |
Rendszertelen menstruáció; Amenorrhoea. |
|
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
Nem ismert |
Elhúzódó sebgyógyulás;Reakciók a beadás helyén; fáradtság; rossz közérzet; Elvonási tünetek - a kortikoszteroid dózisának túl gyors csökkentése tartós kezelést követően akut mellékvese-elégtelenséghez, hipotoniához és halálhoz vezethet. Ez azonban jellemzőbb olyan indikációra, ahol folyamatos a kortikoszteroid-kezelés (lásd 4.4 pont). |
|
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
Nem ismert |
Csökkent káliumszint a vérben (káliumvesztés);emelkedett alkalikus-foszfatáz-szint; emelkedett szembelnyomás; csökkent szénhidrát-tolerancia; emelkedett kalciumszint a vizeletben; bőrpróbákra adott válasz szuppressziója. |
|
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények |
Nem ismert |
Ínszakadás (különösen az Achilles-íné); kompressziós csigolyatörések (vertebral compression fractures). |
Gyakori (1/100 – <1/10); Nem gyakori (1/1000 – <1/100); Ritka (1/10 000 – <1/1000); Nagyon ritka (<1/10 000); Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
† Iv. alkalmazás esetén beszámoltak hepatitisről (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A kortikoszteroidok akut túladagolásának nincsenek klinikai tünetei. Kortikoszteroid-túladagolást követő akut toxicitást és/vagy halált ritkán jelentettek. Túladagolás estén nincs specifikus antidótum, a kezelés szupportív és tüneti. A metilprednizolon dialízissel eltávolítható. A krónikus túladagolást követő lehetséges mellékvese-szuppresszió ellen véd a bizonyos ideig tartó fokozatos dóziscsökkenés. Ebben az esetben a betegnek szüksége lehet támogatásra bármilyen további stresszes helyzetben.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Glükokortikoidok, ATC kód: H02A B04
A metilprednizolon egy kortikoszteroid gyulladáscsökkentő aktivitással, ami legalább ötszöröse a hidrokortizon hatásának. A továbbfejlesztett glükokortikoid és mineralokortikoid hatás szétválasztásának eredménye a csökkentett nátrium- és vízretenció előfordulását.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A metilprednizolon farmakokinetikája lineáris, függetlenül az alkalmazás módjától.
Eloszlás
A metilprednizolon nagymértékben eloszlik a szövetekben, átjut a vér-agy gáton, és kiválasztódik az anyatejbe. Látszólagos eloszlási térfogata körülbelül 1,4 l/ttkg. Embernél a metilprednizolon plazmafehérje-kötődése kb. 77%.
Biotranszformáció:
A metilprednizolon nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, elsősorban globulinhoz és kisebb mértékben albuminhoz. Csak a szabad metilprednizolonnak van farmakológiai hatása, illetve képes metabolizálódni. A metabolizáció a májban és kisebb mértékben a vesében történik. Embernél a metilprednizolon a májban inaktív metabolitokra bomlik; fő metabolitjai a 20‑alfa-hidroxi‑metilprednizolon és a 20-beta-hidroxi-metilprednizolon.
A májban történő metabolizmusért elsődlegesen a CYP3A4-enzim a felelős. (A CYP3A4-enzim által mediált interakciókat lásd a 4.5 pontban).
Sok más CYP3A4-szubsztráthoz hasonlóan a metilprednizolon is szubsztrátja lehet az ATP-kötő kazetta (ABC) transzporter fehérjének, a P-glikoproteinnek, ami befolyásolja szöveti megoszlását és más gyógyszerekkel való kölcsönhatásait.
Elimináció:
A metilprednizolon metabolitjai főként a vizelettel ürülnek.
A metilprednizolon teljes mennyiségének átlagos eliminációs felezési ideje 1,8 és 5,2 óra között változik. Teljes clearence-e körülbelül 5‑6 ml/perc/ttkg. Az átlagos eliminációs felezési idő 2,4‑3,5 óra egészséges felnőttek esetében és úgy tűnik, hogy független a beadás módjától.
Az intramuszkuláris vagy intravénás metilprednizolon injekció teljes test-clearance–e egészséges felnőtt önkéntesek esetén körülbelül 15‑16 l/óra. 22 felnőtt önkéntesnél a metilprednizolon 33,67 mikrogramm/100 ml-es csúcskoncentrációja 2 órával egy egyszeri 40 mg-os im. injekció után volt elérhető.
Nem szükséges az adagolás módosítása veseelégtelenség esetén. A metilprednizolon haemodializálható.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású toxicitási, dózistoxicitási vizsgálatokban nem találtak nem várt kockázatokat. Az ismételt adagolású vizsgálatokban a toxicitási értékek megfeleltek annak, mint amik az exogén mellékvesekéreg-szteroidoknak való folyamatos expozíció során várhatóak.
Mutagenitás:
Emlős sejtekben és baktériumokban végzett korlátozott számú vizsgálatban nem találtak genetikai- és kromoszóma mutációs potenciálra utaló bizonyítékot.
Karcinogenitás:
Hosszú távú állatkísérleteket nem végeztek a karcinogenitás értékelésére, mivel a gyógyszer csak rövid távú kezelésre javallt. Az eddig lefolytatott vizsgálatok során nem voltak karcinogén aktivitásra utaló jelek.
Reproduktív toxicitás:
Nem végeztek kifejezetten a fertilitást károsító hatás potencáljára irányuló állatkísérleteket. A kortikoszteroidok fertilitást csökkentő hatása nem bizonyított.
A farkastorok kialakulásának megnövekedett gyakoriságát figyelték meg azon egerek utódainál, amelyeket vemhességük során a human orális terápiában általánosan alkalmazott metilprednizolon dózisssal kezeltek.
Cardiovascularis eltérések és a testtömegcsökkenés gyakoriságának növekedését észlelték azon patkányok utódainál, ahol a terhes anyaállatot a human orális terápiában alkalmazott dózissal megegyező metilprednizolonnal kezelték, ami azonban az anyaállatra nézve toxikusnak bizonyult. Ezzel ellentétben nem jegyeztek fel teratogen hatást a szokásos human orális terápiában alkalmazott dózisnál 1-18-szor kisebb expozítónak kitett patkányoknál. A human dózisnál kisebb dózisú metilprednizolonnal kezelt vemhes nyulak utódainál nagyon gyakran jelentettek magzati letalitást és központi idegrendszeri, valamint különböző csontrendszeri eltéréseket. Ezeknek az eredményeknek a terhesség során metilprednizolonnal kezelt nők újszülötjeinél előforduló malformációkra vonatkozó relevanciája nem ismert. Biztonsági határ a jelentett teratogen hatásra vonatkozóan nem ismert.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Segédanyagok:
nátrium-hidroxid,
nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát,
dinátrium-foszfát,
laktóz-monohidrát (csak a Metilprednizolon-Teva 40 mg por oldatos injekcióhoz nevű készítményben).
6.2 Inkompatibilitások
A kompatibilitási és stabilitási problémák elkerülésére lehetőség szerint a Metilprednizolon-Teva por oldatos injekcióhoz nevű készítmény kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető és adható be infúziós pumpán keresztül.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év.
Az elkészített oldat fizikai és kémiai stabilitása 25°C-on 8 órán át, hűtőszekrényben 2-8°C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8°C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3. pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Metilprednizolon-Teva 40 mg por oldatos injekcióhoz:
Gumidugóval, alumínium kupakkal és sötétzöld színű műanyag védőlappal ellátott átlátszó üveg.
Kiszerelések: 1, 3, 5, 10, 50, 100 üveg dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Metilprednizolon-Teva 125 mg por oldatos injekcióhoz:
Gumidugóval, alumínium kupakkal és narancssárga színű műanyag védőlappal ellátott átlátszó üveg.
Kiszerelés: 1, 3, 10, vagy 50 üveg dobozban.
Metilprednizolon 500 mg por oldatos injekcióhoz:
Gumidugóval, alumínium kupakkal és rózsaszín műanyag védőlappal ellátott átlátszó üveg.
Kiszerelés: 1, 3, 10 üveg dobozban.
Metilprednizolon 1000 mg por oldatos injekcióhoz:
Gumidugóval, alumínium kupakkal és fehér színű műanyag védőlappal ellátott átlátszó üveg dobozban.
Kiszerelés: 1, 3, 10 üveg dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
A készítmény csak a csomagoláson feltüntetett lejárati időn belül használható fel.
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!
A beadandó oldatot az alábbi előírások szerint kell elkészíteni:
A parenterális gyógyszereket alkalmazás előtt lehetőleg szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy az oldat nem tartalmaz-e oldhatatlan részecskéket és nincs-e elszíneződve.
Az oldást steril injekcióhoz való desztillált vízzel kell végezni.
a) Injekció készítése: Az oldószert aszeptikus körülmények között kell a steril porhoz adni.
Feloldási táblázat
|
Kiszerelések |
Oldószer mennyisége (ml) |
Feloldott készítmény mennyisége (ml) |
Névleges konc. (mg/ml) |
|
40 mg/üveg |
1 |
1 |
40 |
|
125 mg/üveg |
2 |
2 |
62,5 |
|
500 mg/üveg |
7,8 |
8 |
62,5 |
|
1000 mg/üveg |
15,6 |
16 |
62,5 |
b) Infúziós oldat készítése:
A steril port fel kell oldani a fentiek szerint. Az előre elkészített oldat hígítható 5% dextrózzal vízben, izotóniás sóoldatban, vagy 5% dextrózzal 0,9%-os izotóniás sóoldatban. Az egyéb gyógyszerekkel fellépő kompatibilitási problémák elkerülése végett a metilprednizolont külön kell beadni, és csak a fent említett oldatokkal adható be.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés (két keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
TEVA Gyógyszergyár Zrt.
4042 Debrecen, Pallagi út 13.
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-7862/01 (40 mg por oldatos injekcióhoz, 1x40 mg)
OGYI-T-7862/02 (40 mg por oldatos injekcióhoz, 5x40 mg)
OGYI-T-7862/03 (125 mg por oldatos injekcióhoz, 1x125 mg)
OGYI-T-7862/04 (500 mg por oldatos injekcióhoz, 1x500 mg)
OGYI-T-7862/05 (1000 mg por oldatos injekcióhoz, 1x1000 mg)
OGYI-T-7862/06 (40 mg por oldatos injekcióhoz, 10x40 mg)
OGYI-T-7862/07 (40 mg por oldatos injekcióhoz, 3x40 mg)
OGYI-T-7862/08 (40 mg por oldatos injekcióhoz, 50x40 mg)
OGYI-T-7862/09 (40 mg por oldatos injekcióhoz, 100x40 mg)
OGYI-T-7862/10 (125 mg por oldatos injekcióhoz, 3x125 mg)
OGYI-T-7862/11 (125 mg por oldatos injekcióhoz, 10x125 mg)
OGYI-T-7862/12 (125 mg por oldatos injekcióhoz, 50x125 mg)
OGYI-T-7862/13 (500 mg por oldatos injekcióhoz, 3x500 mg)
OGYI-T-7862/14 (500 mg por oldatos injekcióhoz, 10x500 mg)
OGYI-T-7862/15 (1000 mg por oldatos injekcióhoz, 3x1000 mg)
OGYI-T-7862/16 (1000 mg por oldatos injekcióhoz, 10x1000 mg)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2001.02.14.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2017.04.21.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2020. október 01.