Moxibiot 400 mg/250 ml oldatos infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Moxibiot 400 mg/250 ml oldatos infúzió

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 ml oldatos infúzió 1,6 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin-hidroklorid formájában).

400 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin-hidroklorid formájában) 250 ml-es infúziós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag:

1 ml oldatos infúzió 0,14 mmol (3,2 mg) nátriumot tartalmaz.

250 ml oldatos infúzió 35,3 mmol (811,9 mg) nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Enyhén sárgás-zöldes színű, tiszta, szabad szemmel látható részecskéktől mentes oldat.

pH: 5,5‑6,5

Ozmolalitás: 250‑300 mOsmol/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Moxibiot 400 mg/250 ml oldatos infúzió az alábbi megbetegedések kezelésére javallott:

területen szerzett pneumonia (community acquired pneumonia, CAP)

szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések (complicated skin and skin structure infections, cSSSI vagy cSSTI)

A moxifloxacin csak akkor alkalmazható, ha a fertőzések kezdeti kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ajánlott dózis naponta egyszer 400 mg moxifloxacin, infúzióban beadva.

Az intravénásan megkezdett terápia 400 mg moxifloxacin tablettával folytatható, ha ez klinikailag indokolt.

A klinikai vizsgálatok során a betegek többségét 4 napon belül (CAP), illetve 6 napon belül (cSSSI) átállították per os terápiára.

Az intravénás és a per os kezelés teljes ajánlott időtartama közösségben szerzett pneumonia esetén 7‑14 nap, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések esetén pedig 7‑21 nap.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban szenvedő, vagy krónikus dialízisben, azaz hemodialízisben és folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben részesülő betegek esetében nincs szükség a dózis módosítására (a további részleteket lásd az 5.2 pontban).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3 pont).

Idősebb, vagy alacsony testtömegű betegek

Idősebb vagy alacsony testtömegű betegek esetében nincs szükség a dózis módosítására.

Gyermekek és serdülők

A moxifloxacin gyermekek és növésben lévő serdülőkorúak esetén ellenjavallt. A moxifloxacin hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és serdülőkorúak esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra; 60 perces folyamatos infúzióban történő beadásra (lásd még 4.4 pont).

Az infúziós oldat - amennyiben orvosilag indokolt - egy T‑elágazású cső közbeiktatásával, más kompatilibis infúziós oldattal együtt is beadható (lásd 6.6 pont).

4.3 Ellenjavallatok

A moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).

18 éves kor alatti betegek.

A beteg anamnézisében szereplő kinolonkezeléssel összefüggő ínkárosodás/ínbetegség.

A moxifloxacin adását követően a preklinikai és a humán vizsgálatok során is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT‑megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben:

veleszületett vagy dokumentált, szerzett QT‑szakasz megnyúlás,

elektrolitzavarok, különösen nem korrigált hypokalaemia,

klinikailag jelentős bradycardia,

klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval,

tünetekkel járó szívritmuszavar az anamnézisben.

A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt (lásd még 4.5 pont).

A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child–Pugh C), és olyan betegeknél, akiknek a transzaminázszintje magasabb a normál tartomány felső határának ötszörösénél.

Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A moxifloxacin-kezelés előnyeinek egyensúlyban kell lennie – különös tekintettel a nem súlyos infekciókra – a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal.

A QTc-szakasz megnyúlása és a QTc-szakasz potenciális megnyúlásával járó klinikai állapotok

A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, akár van EKG-lelet, akár nincs.

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél bármilyen, szív-arrhythmiára hajlamosító tényező (pl. az akut myocardialis ischaemia) áll fenn, mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointes‑t is) és a szívmegállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont).

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, melyek csökkenthetik a káliumszintet (lásd még 4.3 és 4.5 pont).

A moxifloxacint csak kellő óvatossággal szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont).

A nők és az idősek érzékenyebbek lehetnek a QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerek hatásaival szemben (pl. moxifloxacin), ezért esetükben különös óvatosságra van szükség.

Túlérzékenységi/allergiás reakciók

Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonokkal – többek között a moxifloxacinnal kapcsolatban, az első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók már akár az első alkalmazást követően is életveszélyes sokká súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és a beteget megfelelő ellátásban (pl. sokktalanítás) kell részesíteni.

Súlyos májbetegségek

A moxifloxacin alkalmazásával összefüggő, fulmináns hepatitises eseteket jelentettek, melyek májelégtelenséghez is (beleértve a halálos eseteket is) vezethettek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel a kezelőorvosukat, amennyiben fulmináns májelégtelenségre utaló tüneteket észlelnek, pl. gyors ütemben kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységi hajlam vagy hepaticus encephalopathia.

Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni.

A bőrt érintő súlyos mellékhatások

A bőrt érintő súlyos – potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű – mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxicus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN, AGEP vagy DRESS alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Kellő óvatosság szükséges olyan betegek kinolonokkal történő kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri betegségeik, vagy más kockázati tényezőik vannak, amelyek görcsrohamra hajlamosítanak, vagy csökkentik a görcsküszöböt. Görcsroham esetén a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell tenni.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát, vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás, vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Pszichiátriai reakciók

Pszichiátriai reakciók már a kinolonok (pl. moxifloxacin) első alkalmazását követően is jelentkezhetnek. Nagyon ritka esetekben a depresszió, vagy a pszichotikus reakciók egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérletekig fokozódtak (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók fellépnek, a moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Kellő óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint kell alkalmazni pszichotikus betegeknél, vagy akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel.

Antibiotikumok alkalmazásával összefüggő hasmenés, beleértve a colitist

Antibiotikumok alkalmazásával összefüggő hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) – ideértve a pseudomembranosus colitist és a Clostridium difficile által okozott hasmenést is – előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak; ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos ezen diagnózis figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy az után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn, vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő, antibakteriális szerekkel (pl. moxifloxacin) végzett kezelést – fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezen felül gondoskodni kell a megfelelő járványügyi intézkedésekről a fertőzésátvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél ellenjavallt.

Myasthenia gravisban szenvedő betegek

A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel a tünetek exacerbációját okozhatja.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles‑íné) már a kinolon vagy fluorokinolonkezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Károsodott veseműködésű betegek

Vesekárosodásban szenvedő idős betegeknél, ha nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, a moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni, mivel a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát.

Látászavarok

Ha látászavar vagy bármilyen szempanasz jelentkezik, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot).

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.

Fényérzékenységi reakciók megelőzése

A kinolonokról kimutatták, hogy fényérzékenységi reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin alkalmazásakor kisebb a fényérzékenység kiváltásának kockázata. Mindazonáltal azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt kerüljék az UV-sugárzást, a hosszan tartó napozást és/vagy az erős napfényt (lásd 4.8 pont).

Glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

Azoknak a betegeknek, akiknek a családi anamnézisében glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány fordul elő, vagy ők maguk szenvednek ebben az állapotban, a kinolonkezelés során fokozott a hajlamuk hemolitikus reakciókra. Ezeknél a betegeknél a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni.

A periarteriális szövet gyulladása

A moxifloxacin oldatos infúzió csak intravénásan alkalmazható. Az intraarteriális alkalmazás kerülendő, mivel a klinikai vizsgálatok szerint ezt követően a periarteriális szövet gyulladása alakul ki.

Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések

A moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égési sérülések, fasciitis, és a „diabéteszes láb” osteomyelitisszel járó fertőzéseiben nem bizonyított.

Interferencia biológiai tesztekkel

A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálati eredményét, mivel gátolja a mycobacteriumok növekedését, és ez álnegatív eredményt okoz moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vett minták esetében.

MRSA-fertőzések

A moxifloxacin nem ajánlott meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA fertőzés esetén a kezelést megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell megkezdeni (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont), a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

A Moxibiot infúzió nátriumot tartalmaz

A készítmény 250 ml infúziós oldata 812 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 40,6%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Gyógyszerkölcsönhatások

Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT‑szakasz megnyúlásra, amelynek következtében a QTc‑szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsade de pointes‑t is – fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont):

IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid)

III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid)

antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid)

triciklusos antidepresszánsok

bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin)

egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin)

egyéb gyógyszerek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil).

A moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy klinikailag jelentős bradycardiával hozhatók összefüggésbe.

A moxifloxacin egészséges önkénteseknek ismételten adagolva kb. 30%‑kal növelte a digoxin cmax értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC-értéket vagy a maradék vérszintet. Digoxinnal történő együttes alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre.

Diabeteses betegek bevonásával végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának megközelítőleg 21%‑os csökkenéséhez vezetett. Elméletben a glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása enyhe és átmeneti hyperglykaemiát eredményezhet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem vezettek a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásához, ezért nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között.

Az INR változásai

Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az orális antikoagulánsok hatása, mindenekelőtt a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol, és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota kockázati tényezőknek tűnnek. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (International Normalised Ratio – Nemzetközi Normalizált Arány) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Óvintézkedés lehet az INR gyakoribb ellenőrzése. Ha szükséges, a per os antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell.

A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint az alábbi gyógyszerekkel adták egyidejűleg: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan adott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol.

Humán vonatkozásban citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megfigyeléseket. Ezeket az eredményeket figyelembe véve, a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű.

Kölcsönhatás étellel

A moxifloxacin és az ételek között - ideértve a tejtermékeket is – nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A moxifloxacin biztonságosságát humán terhességben nem tanulmányozták. Az állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitásra utalnak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Mivel a fejlődésben lévő állatokkal végzett kísérletek során az állatok teherviselő ízületi porcainak fluorokinolonok okozta károsodásának kockázatát, valamint fluorokinolonkezelésben részesülő gyermekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, emiatt a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának állatkísérletek során leírt, fluorokinolonok által okozott károsodásának kockázata miatt moxifloxacin-kezelés alatt a szoptatás ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

Az állatkísérletek nem utalnak a termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták, mindazonáltal a fluorokinolonok – köztük a moxifloxacin is – károsan befolyásolhatják a betegek gépjárművezetői vagy gépkezelői képességét a központi idegrendszeri reakciók (pl. szédülés, akut, múló látásvesztés, lásd 4.8 pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope, lásd 4.8 pont) következtében. Azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy gépjárművezetés vagy gépkezelés előtt figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A naponta 400 mg intravénás vagy per os [csak intravénás, szekvenciális (intravénás/per os) és per os adagolás] moxifloxacin-kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai vizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó és gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felsorolásra:

A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulási gyakorisága 3% alatt maradt.

A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

gyakori (≥1/100 - <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

ritka (≥1/10 000 - <1/1000)

nagyon ritka (<1/10 000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos –esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és az öngyilkossági gondolatokat), a memória és a koncentráció romlása, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg viszonylag gyakrabban azoknál a betegeknél, akiket csak intravénás, ill. intravénás, majd per os kezelésben részesítettek:

Gyakori: emelkedett gamma-GT-szint

Nem gyakori: kamrai tachyarrhytmiák, hypotensio, oedema, az antibiotikum alkalmazásával összefüggő colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist is, nagyon ritkán életet veszélyeztető szövődményekkel, lásd 4.4 pont), görcsrohamok, beleértve a grand mal görcsrohamokat is (lásd 4.4 pont), hallucináció, vesekárosodás (beleértve a vér-karbamid-nitrogén- és -kreatininszint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés után a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés során sem zárható ki: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve: pseudotumor cerebri), hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolyticus anaemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9. Túladagolás

Véletlen túladagolás esetére nincsenek ajánlott ellenintézkedések. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-ellenőrzés szükséges, mert a QT-szakasz megnyúlása lehetséges. Aktív szén és 400 mg per os, illetve intravénásan adott moxifloxacin együttes alkalmazása több mint 80%-kal, illetve 20%‑kal csökkentette a gyógyszer szisztémás hasznosulását.

Per os túladagolás esetén a felszívódás korai szakaszában adott aktív szén hatásosan megakadályozhatja a szisztémás moxifloxacin-expozíció túlzott mértékű növekedését.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antibakteriális szerek szisztémás alkalmazásra, fluorokinolonok

ATC kód: J01MA14

Hatásmechanizmus

A moxifloxacin gátolja a bakteriális topoizomeráz II (DNS‑giráz és topoizomeráz IV) enzimeket, amelyek a bakteriális DNS replikációjában, transzkripciójában és hibajavításában (repair) játszanak szerepet.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések

A fluorokinolonok baktericid hatása koncentrációfüggő. A fertőzés állatkísérletes modelljeiben és humán vizsgálatokban, fluorokinolonokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok egyaránt azt mutatják, hogy a hatásosságot elsősorban az AUC24/MIC arány határozza meg.

A rezisztencia mechanizmusa

A fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia a DNS‑giráz és a topoizomeráz IV mutációja révén alakulhat ki. Egyéb mechanizmusok: az effluxpumpák túlzott mértékű expressziója, az impermeabilitás, valamint a DNS‑giráz protein-mediált védelme. A moxifloxacin és egyéb fluorokinolonok között keresztrezisztencia kialakulása várható.

A moxifloxacin aktivitását nem befolyásolják más antibakteriális szerekre specifikus rezisztencia mechanizmusok.

Határértékek

EUCAST klinikai MIC- és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (2015.01.01.).

Mikrobiológiai érzékenység

A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes fajokra nézve a földrajzi helytől és a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szükség esetén szaktanácsot kell kérni, ha a helyi rezisztencia gyakorisága olymértékű, hogy egyes fertőzéstípusok esetén kérdésessé teszik a gyógyszer hatásosságát.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és biohasznosulás

A 400 mg-os dózis egyszeri, 1 órás infúziója után, a moxifloxacin csúcskoncentrációja a plazmában kb. 4,1 mg/l volt az infúzió befejezésekor. Ez mintegy 26%‑kal magasabb a per os alkalmazás esetén mért értéknél (3,1 mg/l). Az AUC-érték közelítően 39 mg×óra/l volt intravénás beadás után, és ez alig magasabb a per os alkalmazást követő (35 mg×óra/l) értékhez képest – a 91%‑os abszolút biohasznosulásnak megfelelően.

Nincs szükség az intravénás moxifloxacin dózisának módosítására a betegek korától vagy nemétől függően.

A farmakokinetikai paraméterek lineárisan változnak 50 mg‑1200 mg egyszeri per os alkalmazás után, valamint egyszeri vagy 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg-os intravénás adagig.

Eloszlás

A moxifloxacin gyorsan eloszlik az extravascularis térben. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért megoszlási térfogat (Vss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjekötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40‑42% volt. A moxifloxacin elsősorban a szérumalbuminhoz kötődik.

Az 5,4 mg/kg‑os, illetve 20,7 mg/l es (geometriai átlag) maximális koncentrációk a bronchus nyálkahártyájában, illetve az epithelium nyákrétegében alakultak ki, 2,2 órával a per os adagolás után. A megfelelő csúcskoncentráció az alveoláris makrofágokban elérte az 56,7 mg/kg‑ot. Tíz órával az intravénás adagolás után a hólyagfolyadékban 1,75 mg/l koncentrációt észleltek. Az interstitialis folyadékban a szabad koncentráció-idő profil hasonló a plazmához, ahol 1,0 mg/l szabad csúcskoncentrációk (mértani középérték) voltak mérhetők mintegy 1,8 órával az intravénás adagolást követően.

Biotranszformáció

A moxifloxacin II. fázisú biotranszformáción megy keresztül, és a vizelettel (körülbelül 40%), ill. az epével-széklettel (körülbelül 60%) ürül részben változatlan formában, részben szulfát- (M1), ill. glükuronid- (M2) metabolit alakjában.

Humán vonatkozásban csak az M1 és M2 metabolit jelentős; mikrobiológiailag mindkettő inaktív.

Az in vitro és az I. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450‑en keresztül történő I. fázisú biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték.

Elimináció

A moxifloxacin a plazmából átlagosan mintegy 12 órás terminális felezési idővel ürül. A látszólagos teljestest-clearance átlagértéke 179 ml/perc és 246 ml/perc között változott 400 mg moxifloxacin adása után.

400 mg moxifloxacin intravénás infúzióban történő beadását követően, a változatlan hatóanyag kb. 22%‑a volt visszanyerhető a vizeletből, és kb. 26%‑a a székletből. Intravénás alkalmazást követően, a dózis (változatlan hatóanyag és metabolitok) kb. 98%‑a nyerhető vissza. A renalis clearance értéke 24‑53 ml/perc volt, ami a gyógyszer parciális renalis tubularis reabszorpcióját valószínűsíti.

A moxifloxacin ranitidinnel vagy probeneciddel történő együttes adása nem befolyásolta az anyavegyület (moxifloxacin) renalis-clearance értékét.

Vesekárosodás

A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak jelentős mértékben károsodott vesefunkciójú betegeknél (beleértve a 20 ml/perc/1,73 m2 clearance-értéket is). A vesefunkció csökkenése miatt az M2 metabolit (glükuronid) plazmakoncentrációja mintegy 2,5‑szeresére nő (30 ml/perc/1,73 m2 kreatinin‑clearance mellett).

Májkárosodás

Májkárosodásban (Child–Pugh A, B stádium) szenvedő betegek bevonásával ezidáig elvégzett farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehetett különbséget kimutatni az egészséges önkénteseknél kapott eredményekhez viszonyítva. Károsodott májműködés esetén magasabb volt az M1 metabolit koncentrációja a plazmában, ugyanakkor a változatlan molekula koncentrációja hasonló volt az egészséges önkénteseknél mért értékhez.

A moxifloxacin májkárosodásban szenvedő betegeknél történő klinikai alkalmazásával kapcsolatosan nincs elegendő tapasztalat.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Rágcsálókon és nem rágcsálókon végzett konvencionális ismételt dózisú vizsgálatok során a moxifloxacin hematológiai és hepatotoxicitást mutatott. Majmoknál központi idegrendszeri toxicitást figyeltek meg. Ezeket a hatásokat nagy dózisok alkalmazása vagy tartós moxifloxacin-kezelés után észlelték.

Kutyáknál a nagy per os adagok (60 mg/ttkg), amelyek 20 mg/l plazmaszintekhez vezettek, változásokat okoztak az elektro-retinogramon és izolált esetekben retinaatrófiát okoztak.

Intravénás adagolás után, a szisztémás toxicitás jelei akkor voltak a legkifejezettebbek, ha a moxifloxacint bólus injekcióban (45 mg/ttkg) adták be. De 40 mg/ttkg moxifloxacint lassan, több mint 50 percen át beadva ezeket nem figyelték meg.

Intraarteriális injekciót követően a periarteriális szövetekben gyulladásos elváltozásokat észleltek, ezért a moxifloxacin intraarteriális adagolását kerülni kell.

A moxifloxacin in vitro, bakteriális és emlős sejteken elvégzett tesztekben genotoxikus volt. In vivo rendszerekben, rendkívül magas moxifloxacin-dózisok alkalmazása ellenére sem észleltek genotoxicitást. Egy patkányokon elvégzett iniciációs-promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek.

In vitro, a moxifloxacin befolyásolja a szív elektrofiziológiai tulajdonságait, ami a QT‑szakasz megnyúlását eredményezheti, azonban csak magas koncentrációk esetén.

Intravénás adagolás esetén (30 mg/ttkg 15, ill. 30, ill. 60 perces adagolással) kutyáknál, a QT‑megnyúlás mértéke egyértelműen az infúzió sebességétől függ, ami azt jelenti, hogy minél kisebb az infúzió időtartama, annál kifejezettebb a QT‑szakasz megnyúlása. A 60 perces infúziós adagolási idővel beadott 30 mg/ttkg moxifloxacin nem okozott QT‑szakasz-megnyúlást.

Patkányok, nyulak és majmok bevonásával végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. A patkányokon (per os és intravénás) és majmokon (per os) végzett vizsgálatok nem igazolták a moxifloxacin teratogén vagy termékenységet befolyásoló hatását.

A csigolyák és bordák fejlődési rendellenességeinek kismértékben emelkedett gyakoriságát figyelték meg nyulaknál, azonban csak az anyára egyértelműen toxikus dózisok (20 mg/ttkg intravénásan) adása után. Nyulaknál valamivel gyakrabban észleltek csigolya- és bordafejlődési rendellenességet, de csak olyan adagnál (20 mg/ttkg intravénás), amely az anyára nézve súlyosan toxikus volt.

A humán terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő dózis esetén majmoknál és nyulaknál az abortuszok incidenciájának növekedését észlelték.

Ismert, hogy a kinolonok – ideértve a moxifloxacint is – károsíthatják a fiatal állatok diarthroidális ízületeinek porcfelszínét.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid

nátrium-laktát-oldat

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Az alábbi infúziós oldatok inkompatibilisek a moxifloxacin oldatos infúzióval:

10%-os (100 mg/ml) és 20%‑os (200 mg/ml) nátrium-klorid-oldat;

4,2%‑os (42 mg/ml) és 8,4%‑os (84 mg/ml) nátrium-hidrogén-karbonát-oldat.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

Felbontás után az infúziót azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

250 ml-es, klórbutil vagy butil (etilén-tetrafluoretilén bevonatú) gumidugóval és műanyag letéphető füles alumínium kupakkal lezárt infúziós üveg (színtelen, II‑es típusú).

250 ml oldatos infúziót tartalmaz infúziós üvegenként.

1, 5, vagy 10 db infúziós üveg dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ez a gyógyszer kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál. A fel nem használt oldatot a helyi előírásoknak megfelelően meg kell semmisíteni.

A következő infúziós oldatok bizonyultak kompatibilisnek a 400 mg/250 ml moxifloxacin infúziós oldattal:

Injekcióhoz való víz, 0,9%‑os (9 mg/ml) nátrium-klorid-oldat, 1 mólos (1 mol/l) nátrium-klorid-oldat, 5%/10%/40%‑os (50 mg/ml, 100 mg/ml, 400 mg/ml) glükóz-oldat, 20%‑os (200 mg/ml) xilit-oldat, Ringer-oldat, összetett nátrium-laktát-oldat (Hartmann-oldat, Ringer‑laktát-oldat).

A moxifloxacin oldatos infúzió nem infundálható együtt egyéb gyógyszerekkel.

Ne használja fel az oldatot, ha abban bármilyen látható részecske van, vagy az oldat zavaros.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

KRKA d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22664/09 1× 250 ml-es, színtelen, II-es típusú üvegben

OGYI-T-22664/10 5× 250 ml-es, színtelen, II-es típusú üvegben

OGYI-T-22664/11 10× 250 ml-es, színtelen, II-es típusú üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2016. február 19.

A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2019. október 2.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 7.