Moxifloxacin Reiwa Healthcare 400 mg/250 ml oldatos infúzió alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Moxifloxacin Reiwa Healthcare 400 mg/250 ml oldatos infúzió

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin‑hidroklorid formájában) 250 ml-es infúziós tartályonként. 1,6 mg moxifloxacint tartalmaz (moxifloxacin-hidroklorid formájában) milliliterenként.

Ismert hatású segédanyag

787 mg (34 mmol) nátriumot tartalmaz 250 ml-es infúziós tartályonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Tiszta, sárga színű oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Moxifloxacin Reiwa Healthcare 400 mg/250 ml oldatos infúzió az alábbi megbetegedések kezelésére javallott:

- területen szerzett pneumonia (community acquired pneumonia – CAP);

- szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók (complicated skin and skin structure infections – cSSSI).

Ezekben a javallatokban a Moxifloxacin Reiwa Healthcare 400 mg/250 ml oldatos infúzió csak akkor alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ajánlott dózis naponta egyszer 400 mg moxifloxacin infúzióban beadva.

Az intravénásan megkezdett terápia 400 mg-os moxifloxacin-tablettával is folytatható, ha ez klinikailag indokolt.

A klinikai vizsgálatok során a betegek többségét 4 napon belül (CAP), illetve 6 napon belül (cSSSI) átállították oralis terápiára. Az intravénás és az oralis kezelés teljes ajánlott időtartama területen szerzett pneumonia (CAP) esetén 7–14 nap, szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók (cSSSI) esetén pedig 7–21 nap.

Vese- és/vagy májkárosodás

Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban szenvedő, vagy tartós dialízisben, vagyis hemodialízisben, valamint folyamatos ambuláns peritonealis dialízisben részesülő betegek esetében nincs szükség dózismódosítására (a további részleteket lásd az 5.2 pontban).

Májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3 pont).

Egyéb különleges betegcsoportok

Idősek, valamint kis testtömegű betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására.

Gyermekek és serdülők

A moxifloxacin gyermekek és növésben lévő serdülők esetén ellenjavallt. A moxifloxacin hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra; 60 perces folyamatos infúzióban (lásd még 4.4 pont).

Az oldatos infúzió – amennyiben orvosilag indokolt – egy T‑elágazású cső közbeiktatásával, más kompatibilis oldatos infúzióval együtt is beadható (lásd 6.6 pont).

4.3 Ellenjavallatok

- A moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).

- 18 éves kor alatti betegek.

- A beteg anamnézisében szereplő, kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/-betegség.

Moxifloxacin-expozíciót követően a preklinikai vizsgálatok során és embereknél is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT‑megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is:

- veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT‑szakasz-megnyúlás;

- az elektrolit-háztartás zavarai, különösen a nem korrigált hypokalaemia;

- klinikailag jelentős bradycardia;

- klinikailag jelentős szívelégtelenség, csökkent bal kamrai ejekciós frakcióval;

- az anamnézisben szereplő, tünetekkel járó szívritmuszavar.

A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt (lásd még 4.5 pont).

A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek májfunkciója károsodott (Child–Pugh C), és olyan betegeknél, akiknél a transzaminázok szintje a normálérték felső határát több mint ötszörösével meghaladja.

Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában, és az előny-kockázat arány gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A moxifloxacin-kezelés előnyeit mérlegelni kell – különösen nem súlyos infekciók kezelésekor – a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsorolt információkkal szemben.

A QTc-szakasz megnyúlása és a potenciális QTc-szakasz-megnyúlással kapcsolatos klinikai tapasztalatok

A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, akár van EKG-lelet, akár nincs.

A moxifloxacint óvatosan kell adni azoknak a betegeknek, akiknél bármilyen, szív-arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (pl. az akut myocardialis ischaemia), mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointes‑t is) és a szívmegállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont).

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek csökkenthetik a káliumszintet (lásd még 4.3 és 4.5 pont).

A moxifloxacint csak óvatosan szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont).

A nők és az idősek érzékenyebbek lehetnek olyan QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerek hatásaira, mint a moxifloxacin, ezért esetükben különös óvatosságra van szükség.

Túlérzékenységi/allergiás reakciók

Túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek fluorokinolonok – beleértve a moxifloxacint is – első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók már az első alkalmazást követően is életveszélyes shockig súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakció klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő kezelést (pl. a shock kezelését) kell elkezdeni.

Súlyos májbetegségek

A moxifloxacin alkalmazásával összefüggő fulmináns hepatitis eseteket jelentettek, melyek akár májelégtelenséghez is (beleértve a halálos eseteket is) vezethettek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májelégtelenségre utaló jeleket és tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, a sötét vizelet, vérzésre való hajlam vagy hepaticus encephalopathia.

Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós vizsgálatokat kell végezni.

A bőrt érintő súlyos mellékhatások

A bőrt érintő súlyos – potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű – mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxicus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN, AGEP vagy DRESS alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Óvatosság szükséges olyan betegek moxifloxacin-kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri elváltozásuk vagy más kockázati tényezőik vannak, amelyek görcsrohamra hajlamosítanak, vagy csökkentik a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacinnal történő kezelést le kell állítani és megfelelő intézkedést kell hozni.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin‑kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Pszichiátriai reakciók

Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek még a kinolonok – beleértve a moxifloxacint is – első alkalmazását követően is. Nagyon ritka esetekben a depresszió vagy a pszichotikus reakciók egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérletekig fokozódtak (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók jelentkeznek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell alkalmazni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint kell alkalmazni a pszichotikus betegek kezelésénél vagy olyan betegek esetében, akiknél anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel.

Antibiotikumok okozta hasmenés, beleértve a colitist

Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) – beleértve a pseudomembranosus colitist és a Clostridium difficile okozta hasmenést is – előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis figyelembevétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést – beleértve a moxifloxacint is – fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő infekciókontrollról a fertőzésátvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél.

Myasthenia gravis

A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel az a tünetek fellángolását okozhatja.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A moxifloxacin‑kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és e billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő idős betegek esetén a moxifloxacint különös elővigyázatossággal kell adni akkor, ha a betegek nem képesek megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztására, mivel a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát.

Látászavarok

Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot).

Dysglykaemia

A többi fluorokinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin esetében is vércukorszint ingadozásáról számoltak be, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát is (lásd 4.8 pont). A moxifloxacinnal kezelt betegeknél vércukorszint-ingadozás jelentkezett, különösen egyidejűleg oralis antidiabetikummal (pl. szulfonilurea) vagy inzulinnal kezelt idős diabeteses betegek esetében. Hypoglykaemiás kóma eseteiről számoltak be. Diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt.

Fotoszenzitivitási reakciók megelőzése

A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzitivitási reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin fotoszenzitivitást kiváltó kockázata kisebb. Mindazonáltal a betegeknek javasolni kell, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt kerüljék az UV-sugárzást és az erős napsütést (lásd 4.8 pont).

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

Azokat a betegeket, akiknek családi anamnézisében glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány fordul elő vagy ők szenvednek abban, a kinolon-kezelés hemolitikus reakcióra hajlamosítja. Ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni.

A periarterialis szövet gyulladása

A moxifloxacin oldatos infúzió csak intravénásan alkalmazható. Az intraarterialis alkalmazás kerülendő, mivel a preklinikai vizsgálatok szerint a periarterialis szövet gyulladása alakul ki ezen alkalmazási módot követően.

Különleges, szövődményes bőr‑ és lágyrészinfekciókban (cSSSI) szenvedő betegek

A moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égési sérülések, fasciitis és a „diabeteses láb” osteomyelitisszel járó fertőzései kezelésében nem igazolt.

Interferencia biológiai tesztekkel

A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálati eredményét, mivel gátolja a Mycobacteriumok szaporodását, és ez álnegatív eredményt okoz a moxifloxacin‑kezelés alatt álló betegektől vett minták esetén.

MRSA okozta fertőzések

A moxifloxacin nem ajánlott meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) okozta fertőzések kezelésére. Gyanított vagy igazolt MRSA-fertőzés esetén megfelelő antibakteriális szerrel kell megkezdeni a kezelést (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

Nátrium-tartalom

Ez a gyógyszer 787 mg (kb. 34 mmol) nátriumot tartalmaz 250 ml‑es infúziós tartályonként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 39,35%-ának felnőtteknél.

A Moxifloxacin Reiwa Healthcare magas nátriumtartalmú készítménynek tekinthető. Ezt különösen nátrium-szegény diétán lévőknek kell figyelembe venni (lásd 2. pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT‑szakasz meghosszabbítására, amelynek következtében a QTc‑szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsades de pointes‑t is – fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont):

I/A osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid);

III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid);

antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid);

triciklusos antidepresszánsok;

bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin);

egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin);

egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil).

A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid típusú diuretikumok, laxatívumok és [nagy dózisú] beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy amelyek alkalmazása klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe.

A moxifloxacin egészséges önkénteseknek történő ismételt adagolását követően kb. 30%‑kal emelte meg a digoxin Cmax-értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC-értéket vagy a mélyponti vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre.

Diabeteses önkéntesek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid plazma-csúcskoncentrációjának megközelítőleg 21%‑os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem vezettek a farmakodinámiás paraméterek (vércukor-, inzulinszint) változásához. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között.

Az INR változásai

Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az oralis antikoagulánsok hatása, különösen a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota kockázati tényezőknek tűnnek.

Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (Nemzetközi Normalizált Arány – International Normalised Ratio) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Az INR‑t elővigyázatosságból gyakrabban kell ellenőrizni. Ha szükséges, az oralis antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell.

A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint együtt adták a következő gyógyszerekkel: ranitidin, probenecid, oralis fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan alkalmazott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol.

Emberi citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megfigyeléseket. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű.

A táplálékkal való kölcsönhatás

A moxifloxacin és az ételek között – beleértve a tejtermékeket is – nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A moxifloxacin adásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Mivel a fejlődésben lévő állatokkal végzett kísérletek során az állatok teherviselő ízületi porcainak fluorokinolonok okozta károsodásának kockázatát, valamint egyes fluorokinolonokkal végzett kezelésben részesülő gyermekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának állatkísérletek során leírt, fluorokinolonok által okozott károsodásának kockázata miatt a moxifloxacin-kezelés alatt a szoptatás ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

Az állatkísérletek nem utalnak termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták, mindazonáltal a fluorokinolonok – beleértve a moxifloxacint is – károsan befolyásolhatják a betegek gépjárművezetési vagy gépkezelési képességét a központi idegrendszeri reakciók (pl. szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8 pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope, lásd 4.8 pont) következtében. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy gépjárművezetés vagy gépkezelés előtt figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A naponta 400 mg moxifloxacinnal végzett intravénás vagy oralis (csak intravénás, szekvenciális [intravénás/oralis] és oralis adagolás) kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai vizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatások gyakoriságuk szerint csoportosítva, az alábbiakban kerülnek felsorolásra:

A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulási gyakorisága 3% alatt maradt.

A gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

gyakori (≥ 1/100 – < 1/10);

nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100);

ritka (≥1/10 000 – <1/1000);

nagyon ritka (< 1/10 000);

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg).

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, a szorongást, a pánikrohamokat, a depressziót és az öngyilkossági gondolatokat), memória- és koncentrációromlás, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg gyakrabban azoknál a betegeknél, akiket csak intravénásan, illetve intravénást követően per os (szekvenciális) kezelésben részesítettek:

Gyakori:

gamma-GT-szint-emelkedés.

Nem gyakori:

kamrai tachyarrhytmiák, hypotensio, oedema, az antibiotikumok okozta colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist is, nagyon ritkán életet veszélyeztető szövődményekkel, lásd 4.4 pont), görcsrohamok, beleértve a grand mal convulsiót is (lásd 4.4 pont), vesekárosodás (beleértve a vér-karbamid-nitrogén- és -kreatininszint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán se zárható ki: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve a pseudotumor cerebrit), hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolyticus anaemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Véletlen túladagolást követően nincs szükség specifikus ellenintézkedésekre. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert a QT-szakasz meghosszabbodása lehetséges. Aktivált szén és 400 mg moxifloxacin együttes alkalmazása a moxifloxacin oralis alkalmazása esetén több mint 80%-kal, míg intravénás adása esetén 20%‑kal csökkentette a gyógyszer szisztémás hasznosulását. Per os túladagolás esetén a felszívódás korai szakaszában adott aktivált szén hatásosan megakadályozhatja a szisztémás moxifloxacin-expozíció túlzott mértékű növekedését.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok

ATC kód: J01MA14

Hatásmechanizmus

A moxifloxacin gátolja a bakteriális topoizomeráz II (DNS‑giráz és topoizomeráz IV) enzimeket, amelyek kulcsszerepet játszanak a bakteriális DNS replikációjában, transzkripciójában és repair-rendszerében.

Farmakokinetika/farmakodinámia

A fluorokinolonok baktericid hatása koncentrációfüggő. A fluorokinolonokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok állatmodelleken és humán vizsgálatokban egyaránt azt mutatják, hogy a hatásosságot elsősorban az AUC24/MIC-arány határozza meg.

A rezisztencia mechanizmusa

A fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia a DNS‑giráz és a topoizomeráz IV mutációja révén alakulhat ki. Egyéb mechanizmusok közé tartozhat az effluxpumpák fokozott expressziója, az impermeabilitás, valamint a DNS‑giráz protein-mediált védelme. A moxifloxacin és egyéb fluorokinolonok között keresztrezisztencia kialakulása várható.

A moxifloxacin aktivitását nem befolyásolják más csoportba tartozó antibakteriális szerekre specifikus rezisztencia-mechanizmusok.

Határértékek

EUCAST klinikai MIC és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (13. verzió, 2023. január 1-jétől érvényes):

Mikrobiológiai érzékenység

A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes fajokra nézve a földrajzi elhelyezkedéstől, a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szükség esetén szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia lokális gyakorisága olyan, hogy egyes infekciótípusok esetén kérdésessé teszik a gyógyszer alkalmazhatóságát.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és biohasznosulás

400 mg moxifloxacin egyszeri, 1 órás infúzióban történő beadása után a moxifloxacin csúcskoncentrációja a plazmában kb. 4,1 mg/l volt az infúzió befejezésekor. Ez mintegy 26%‑kal magasabb a per os alkalmazás esetén mért értékhez (3,1 mg/l) képest. Az AUC-érték közelítően 39 mg×óra/l volt intravénás beadás után, és ez alig magasabb az oralis alkalmazást követő (35 mg×óra/l) értéknél, összhangban a 91%‑os abszolút biohasznosulással.

Nincs szükség az intravénás moxifloxacin-dózis módosítására a betegek korától vagy nemétől függően.

A farmakokinetikai paraméterek lineárisan változnak 50 mg–1200 mg egyszeri per os alkalmazás után, valamint egyszeri vagy 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg intravénás dózisig.

Eloszlás

A moxifloxacin a vérből igen gyorsan eloszlik az extravasalis térbe. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogat (Vdss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40‑42% volt. A moxifloxacin elsősorban a szérum albuminhoz kötődik.

A maximális koncentrációk geometriai átlaga a bronchus nyálkahártyájában 5,4 mg/kg, az epithelium nyákrétegében 20,7 mg/l volt; ezeket 2,2 órával az orális adagolás után mérték. Az ennek megfelelő csúcskoncentráció az alveoláris makrofágokban elérte az 56,7 mg/kg‑ot. Tíz órával az intravénás beadás után a bőrhólyagfolyadékban 1,75 mg/l koncentrációt mértek. Az interstitialis folyadékban a szabadkoncentráció–idő profil hasonló a plazmában megfigyelthez, a szabad hatóanyag maximális koncentrációinak geometriai átlaga 1,0 mg/l volt; ezt mintegy 1,8 órával az intravénás adagolást követően mérték.

Biotranszformáció

A moxifloxacin II. fázisú biológiai átalakuláson megy keresztül, és részben változatlan formában, részben egy szulfo- (M1), illetve glükuronid-(M2) metabolit formájában a vizelettel (kb. 40%-ban), illetve az epe/széklet utat követve (kb. 60%-ban) ürül. Embereknél csak az M1 és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív.

Az in vitro és az I. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450‑en keresztül történő I. fázisú biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték.

Elimináció

A moxifloxacin a plazmából 12 órás átlagos terminális felezési idővel ürül. A látszólagos teljestest-clearance átlagértéke 179 ml/perc és 246 ml/perc között volt 400 mg moxifloxacin adása után. 400 mg moxifloxacin intravénás infúzióban történő beadását követően a változatlan hatóanyag kb. 22%‑a volt visszanyerhető a vizeletből, és kb. 26%‑a a székletből. Intravénás alkalmazást követően a beadott dózis (változatlan hatóanyag és metabolitok) kb. 98%‑a nyerhető vissza. A renalis clearance értéke 24‑53 ml/perc volt, ami a gyógyszer parciális renalis tubularis reabszorpcióját valószínűsíti. A moxifloxacin ranitidinnel vagy probeneciddel történő együttes adása nem befolyásolta az anyavegyület (moxifloxacin) renalis-clearance értékét.

Vesekárosodás

A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak szignifikánsan vesekárosodásban szenvedő betegeknél (beleértve a 20 ml/perc/1,73 m2 clearance-értéket is). Ahogy romlik a vesefunkció, az M2 metabolit (glükuronid) plazmakoncentrációja legfeljebb 2,5‑szeresére emelkedik (abban az esetben, ha a kreatinin-clearance 30 ml/perc/1,73 m2).

Májkárosodás

Májkárosodásban (Child–Pugh A, B) szenvedő betegek bevonásával végzett eddigi farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehetett megállapítani semmilyen egyértelmű különbséget az egészséges önkénteseknél kapott eredményhez viszonyítva. A májkárosodás magasabb M1 metabolit koncentrációt okozott a plazmában, ugyanakkor a változatlan hatóanyag koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkénteseknél nyert értékkel. Nincs kellő tapasztalat a moxifloxacin májkárosodásban szenvedő betegeknél történő klinikai alkalmazására vonatkozóan.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos, ismételt adagolású vizsgálatok során a moxifloxacin rágcsálóknál és nem rágcsálóknál hematológiai és hepatotoxicitást mutatott. Majmoknál központi idegrendszeri toxicitás fordult elő. Ezeket a hatásokat magas dózisok, ill. tartós moxifloxacin-adagolás esetén észlelték.

Kutyáknál a magas per os dózisok (≥ 60 mg/ttkg), amelyek már 20 mg/l plazmaszintekhez vezettek, változásokat okoztak az elektroretinogramon és izolált esetben retinaatrófiát is észleltek.

Intravénás adagolás után a szisztémás toxicitás jelei akkor voltak a legkifejezettebbek, ha a moxifloxacint bólus injekcióban (45 mg/ttkg) adagolták. 40 mg/ttkg lassú, több mint 50 percen át tartó adagolásakor semmi ilyen jellegű hatást nem figyeltek meg.

Intraarterialis injekciót követően a periarterialis szövetekben gyulladásos elváltozások alakultak ki, ezért a moxifloxacin intraarterialis alkalmazását kerülni kell.

A moxifloxacint in vitro bakteriális és emlős sejteken genotoxikusnak találták. In vivo rendszerekben az alkalmazott igen magas moxifloxacin-dózisoknál sem észleltek genotoxicitást. Egy, patkányokon végzett iniciációs-promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek.

In vitro a moxifloxacin befolyásolja a szív elektrofiziológiai tulajdonságait, ami a QT‑szakasz megnyúlását okozhatja, különösen magas koncentrációban.

Intravénás adagolás esetén (30 mg/ttkg 15, ill. 30, ill. 60 perces adagolással) kutyáknál egyértelműen látszott, hogy a QT‑megnyúlás mértéke az infúzió sebességétől függ, ami azt jelenti, hogy minél rövidebb idő alatt adják be az infúziót, annál kifejezettebb a QT‑szakasz megnyúlása. A 60 perces infúziós adagolási idővel beadott 30 mg/ttkg moxifloxacin nem okozott QT‑szakasz-megnyúlást.

Patkányokkal, nyulakkal és majmokkal végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. Patkányoknál (per os és intravénás) és majmoknál (per os) végzett vizsgálatok nem utalnak arra, hogy akár teratogén, akár a termékenységet befolyásoló hatása lenne a moxifloxacinnak. Nyulaknál valamivel gyakrabban észleltek csigolya- és bordafejlődési rendellenességet, de csak olyan dózisoknál, amelyek az anyára nézve egyértelműen toxicusak voltak (20 mg/ttkg intravénásan). Az emberi terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő dózis esetén majmoknál és nyulaknál a vetélések incidenciájának megnövekedését észlelték.

Ismert, hogy a kinolonok – beleértve a moxifloxacint is – károsodást okozhatnak fiatal állatok nagyobb diarthroid ízületeinek porcfelszínén.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid

10%-os sósav (pH-beállításhoz)

nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Az alábbi oldatok inkompatibilisek a moxifloxacin oldatos infúzióval:

10%-os és 20%-os nátrium-klorid-oldat

4,2%‑os és 8,4%‑os nátrium-hidrogén-karbonát-oldat.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan csomagolás: 2 év.

Felbontás után:

A készítménnyel együtt adagolt infúziókkal a kémiai és fizikai stabilitás 15 °C–25 °C-on 24 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

Az együttadható, kompatibilis infúziók teljes listáját lásd a 6.6 pontban.

6.4 Különleges tárolási előírások

15 °C felett tárolandó.

A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel, dobozban.

1 db, 5 db, 10 db, 12 db, 20 db, 25 db vagy 40 db zsák dobozban. Minden zsák egy infúziós tartályt tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ez a gyógyszer kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál. A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

A következő együtt alkalmazott infúziók kompatibilitása igazolt a Moxifloxacin Reiwa Healthcare-rel:

injekcióhoz való víz;

9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat;

50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldat;

Ringer‑laktát-oldat.

A moxifloxacin oldatos infúzió nem infundálható együtt egyéb gyógyszerekkel.

Ne használja fel az oldatot, ha abban bármilyen látható részecske van, vagy ha az oldat zavaros.

Alacsony hőmérsékleten tárolva kicsapódás tapasztalható, ami szobahőmérsékleten feloldódik. Ezért az oldatos infúzió 15 °C felett tárolandó.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Reiwa Healthcare S.L.

Carretera de Fuencarral 22.

28108, Alcobendas Madrid

Spanyolország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24267/01 1×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

OGYI-T-24267/02 5×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

OGYI-T-24267/03 10×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

OGYI-T-24267/04 12×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

OGYI-T-24267/05 20×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

OGYI-T-24267/06 25×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

OGYI-T-24267/07 40×250 ml alumínium zsák 250 ml-es lezárt polietilén műanyag (LDPE) tartállyal és insocap-pel

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. július 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 28.