Nilotinib Teva 150 mg kemény kapszula alkalmazási előírás

A GYÓGYSZER NEVE

Nilotinib Teva 50 mg kemény kapszula

Nilotinib Teva 150 mg kemény kapszula

Nilotinib Teva 200 mg kemény kapszula

MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Nilotinib Teva 50 mg kemény kapszula

50 mg nilotinibnek megfelelő nilotinib‑hidroklorid‑dihidrátot tartalmaz kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag:

35 mg laktózt tartalmaz kemény kapszulánként.

Nilotinib Teva 150 mg kemény kapszula

150 mg nilotinibnek megfelelő nilotinib‑hidroklorid‑dihidrátot tartalmaz kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag:

104 mg laktózt tartalmaz kemény kapszulánként.

Nilotinib Teva 200 mg kemény kapszula

200 mg nilotinibnek megfelelő nilotinib‑hidroklorid‑dihidrátot tartalmaz kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag:

139 mg laktózt tartalmaz kemény kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

Nilotinib Teva 50 mg kemény kapszula

Fehér vagy sárgás színű por 4‑es méretű (hossza megközelítőleg 14,4 mm), felső részén piros és alsó részén sárga, átlátszatlan kemény HPMC kapszulában, amely alsó részén vízszintes, fekete „50 mg” felirattal van ellátva.

Nilotinib Teva 150 mg kemény kapszula

Fehér vagy sárgás színű por 1-es méretű (hozzávetőlegesen 19,3 mm hosszúságú), piros, átlátszatlan kemény HPMC kapszulában, amely alsó részén vízszintes, fekete „150 mg” felirattal van ellátva.

Nilotinib Teva 200 mg kemény kapszula

Fehér vagy sárgás színű por 0-ás méretű (hozzávetőlegesen 21,4 mm hosszúságú), világossárga, átlátszatlan kemény HPMC kapszulában, amely alsó részén vízszintes, fekete „200 mg” felirattal van ellátva.

KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Nilotinib Teva az alábbiak kezelésére javallott:

felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél, a betegség krónikus fázisában lévő, újonnan diagnosztizált, Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív, krónikus myeloid leukaemia (chronic myelogenous leukaemia, CML);

felnőtt betegeknél a Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív CML krónikus és akcelerált fázisa, olyan betegek esetében, akik a korábbi, imatinibet tartalmazó kezelésre - rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak. Blasztos krízisben lévő CML‑es betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hatásossági adatok.

gyermekgyógyászati betegeknél a Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív CML krónikus fázisa, olyan betegek esetében, akik a korábbi, imatinibet tartalmazó kezelésre - rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A terápiát a CML‑es betegek diagnózisában és kezelésében tapasztalt orvosnak kell elindítania.

Adagolás

A kezelést addig kell folytatni, ameddig az klinikailag előnyös, illetve amíg elfogadhatatlan toxicitás nem lép fel.

Ha kimarad egy dózis, a betegnek nem szabad pótlólagos dózist bevennie, csupán a szokásos, előírt, következő dózist vegye be.

Adagolás Philadelphia‑kromoszóma-pozitív CML-ben szenvedő, felnőtt betegeknél

Az ajánlott dózis:

naponta kétszer 300 mg, az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő betegeknél;

naponta kétszer 400 mg, a CML krónikus vagy akcelerált fázisában lévő olyan betegeknél, akik a korábbi kezelésre rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak.

Adagolás Philadelphia‑kromoszóma-pozitív CML-ben szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél

Gyermekgyógyászati betegeknél az adagolást egyénenként, a testfelszín alapján (mg/m2) kell megállapítani. A nilotinib ajánlott dózisa naponta kétszer 230 mg/m2, a legközelebbi 50 mg‑os dózisszintre kerekítve (a 400 mg‑os legnagyobb napi egyszeri dózisig) (lásd 1. táblázat). A Nilotinib Teva kemény kapszula különböző hatáserősségei kombinálhatók a kívánt dózis elérése céljából.

A 2 évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegeknél nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Nincsenek adatok a 10 évesnél fiatalabb, újonnan diagnosztizált gyermekgyógyászati betegeknél, és korlátozott adatok állnak rendelkezésre a 6 évesnél fiatalabb, imatinib‑rezisztens, illetve imatinibre intoleráns gyermekgyógyászati betegekre vonatkozóan.

táblázat Napi kétszeri 230 mg/m2 nilotinib gyermekgyógyászati adagolási sémája

Philadelphia‑kromoszóma-pozitív, krónikus fázisú CML-es felnőtt betegek, akik első vonalbeli nilotinib‑kezelésben részesültek, és akik tartós, mély molekuláris választ (MR4,5) értek el

A kezelés abbahagyása mérlegelhető azoknál az arra alkalmas, Philadelphia‑kromoszóma-pozitív (Ph+), krónikus fázisú CML‑es, felnőtt betegeknél, akiket már legalább 3 évig naponta kétszer 300 mg nilotinibbel kezeltek, ha a mély molekuláris válaszreakció közvetlenül a kezelés abbahagyása előtt legalább 1 éve tartós. A nilotinib‑kezelés leállítását a CML‑es betegek kezelésében jártas orvosnak kell elindítania (lásd 4.4 és 5.1 pont).

A nilotinib‑kezelés abbahagyására alkalmas betegeknél egy évig havonta, majd a második évben 6 hetente, és azt követően 12 hetente monitorozni kell a BCR‑ABL transzkript‑szintet, valamint a teljes (kvantitatív és kvalitatív) vérképet. A BCR‑ABL transzkript‑szintet olyan kvantitatív diagnosztikai teszttel kell monitorozni, amelyet a nemzetközi skálán (International Scale, IS) legalább MR4,5 érzékenységi szintre validáltak (BCR‑ABL/ABL ≤ 0,0032% IS).

Azoknál a betegeknél, akik a kezelésmentes fázis alatt az MR4 szintű molekuláris választ elveszítették (MR4 = BCR‑ABL/ABL ≤ 0,01% IS), de a major molekuláris választ (Major Molecular Response, MMR) nem (MMR = BCR‑ABL/ABL ≤ 0,1% IS), a BCR‑ABL transzkript‑szintet 2 hetente monitorozni kell addig, amíg a BCR‑ABL‑szint vissza nem tér a MR4 és MR4,5 közötti tartományba. Azoknál a betegeknél, akiknél a BCR‑ABL‑szintje 4 egymást követő mérés alkalmával az MMR és az MR4 között marad, vissza lehet térni az eredeti monitorozási rendre.

Azoknál a betegeknél, akiknél megszűnik az MMR, a kezelést a remisszió megszűnésének felismerését követő 4 héten belül újra el kell kezdeni. A nilotinib‑kezelést naponta kétszer 300 mg adaggal, vagy ha a betegnél a kezelés abbahagyása előtt dóziscsökkentés történt, naponta egyszer 400 mg‑os, csökkentett dózissal kell újrakezdeni. Azoknál a betegeknél, akiknél a nilotinib-kezelést újrakezdték, a BCR‑ABL transzkript‑szintet az MMR visszatéréséig havonta, és azt követően 12 hetente monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

Philadelphia‑kromoszóma-pozitív, krónikus fázisú CML-es felnőtt betegek, akik tartós, mély molekuláris választ (MR 4,5) értek el a nilotinib hatására, megelőző imatinib-kezelés után

A kezelés abbahagyása mérlegelhető azoknál az arra alkalmas, Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív (Ph+) krónikus fázisú CML‑es, felnőtt betegeknél, akiket legalább 3 évig nilotinibbel kezeltek, ha a mély molekuláris válaszreakció közvetlenül a kezelés abbahagyása előtt legalább 1 éve tartós. A nilotinib‑kezelés abbahagyását a CML‑es betegek kezelésében jártas orvosnak kell elindítania (lásd 4.4 és 5.1 pont).

A nilotinib‑kezelés abbahagyására alkalmas betegeknél egy évig havonta, majd a második évben 6 hetente, és azt követően 12 hetente monitorozni kell a BCR‑ABL transzkript‑szintet, valamint a teljes (kvantitatív és kvalitatív) vérképet. A BCR‑ABL transzkript‑szintet olyan kvantitatív diagnosztikai teszttel kell monitorozni, amelyet a nemzetközi skálán (International Scale, IS) legalább MR4,5 szenzitivitási szintre validáltak (BCR‑ABL/ABL ≤ 0,0032% IS).

Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelésmentes fázis alatt az MR4 elvesztését igazolják (MR4 = BCR‑ABL/ABL ≤ 0,01% IS) (két egymást követő, legalább 4 hét különbséggel végzett mérés mutatja az MR4 megszűnését) vagy a major molekuláris válasz megszűnése (MMR = BCR‑ABL/ABL ≤ 0,1% IS) következik be, a kezelést a molekuláris remisszió megszűnésének felismerését követő 4 héten belül újra el kell kezdeni. A nilotinib‑kezelést naponta kétszer 300 mg vagy kétszer 400 mg dózissal kell újrakezdeni. Azoknál a betegeknél, akiknél a nilotinib‑kezelést újrakezdték, a BCR‑ABL transzkript‑szintet a korábbi major molekuláris válasz (MMR) vagy az MR4‑szint helyreállásáig havonta, és azt követően 12 hetente monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

Dózismódosítások vagy -változtatások

Előfordulhat, hogy a nilotinibet átmenetileg fel kell függeszteni és/vagy a dózisát csökkenteni kell olyan hematológiai toxicitások (neutropenia, thrombocytopenia) jelentkezésekor, amelyek nem állnak összefüggésben a leukaemia alapbetegséggel (lásd 2. táblázat).

táblázat Dózismódosítások neutropenia és thrombocytopenia esetében

*ANC = abszolút neutrofilszám

Ha klinikailag jelentős középsúlyos vagy súlyos nem hematológiai toxicitás alakul ki, az adagolást fel kell függeszteni, a beteg állapotát rendszeresen ellenőrizni kell és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Ha a korábbi dózis felnőttkori, újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML‑ben naponta kétszer 300 mg, illetve felnőttkori, imatinib‑rezisztens vagy imatinibre intoleráns CML krónikus vagy akcelerált fázisában naponta kétszer 400 mg, illetve gyermekgyógyászati betegeknél naponta kétszer 230 mg/m2 volt, a kezelést felnőtt betegeknél naponta egyszer 400 mg, míg gyermekgyógyászati betegeknél naponta egyszer 230 mg/m2 dózissal lehet folytatni, amint a toxicitás rendeződik. Ha a korábbi dózis felnőtt betegeknél naponta egyszer 400 mg, gyermekgyógyászati betegeknél pedig naponta egyszer 230 mg/m2 volt, a kezelést fel kell függeszteni. Ha klinikailag megfelelő, az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő felnőtt betegeknél a dózisnak a naponta kétszer 300 mg kezdő adagra, vagy az imatinib‑rezisztens vagy intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált fázisában lévő felnőtt betegeknél a dózisnak a naponta kétszer 400 mg‑ra, illetve gyermekgyógyászati betegeknél naponta kétszer 230 mg/m2‑re való újbóli növelését mérlegelni kell.

Szérum lipázszint-emelkedés: 3‑4‑es súlyossági fokú lipázszint‑emelkedések esetében a dózist naponta egyszer 400 mg‑ra kell csökkenteni vagy az adagolást meg kell szakítani. Gyermekgyógyászati betegeknél a kezelést meg kell szakítani mindaddig, amíg az esemény súlyossága 1‑es súlyossági fokúra vagy az alá csökken. Ezt követően, ha a korábbi dózis naponta kétszer 230 mg/m2 volt, a kezelés naponta egyszer 230 mg/m2‑rel folytatható. Ha a korábbi dózis naponta egyszer 230 mg/m2 volt, a kezelést abba kell hagyni. A szérum lipázszintet havonta vagy a klinikum által indokolt gyakorisággal kell ellenőrizni (lásd 4.4 pont).

Bilirubin‑ és máj transzaminázszint‑emelkedés: 3‑4‑es súlyossági fokú bilirubin‑ és máj-transzaminázszint‑emelkedések esetében felnőtt betegeknél a dózist naponta egyszer 400 mg‑ra kell csökkenteni vagy az adagolást meg kell szakítani. A gyermekgyógyászati betegeknél jelentkező 2‑es súlyossági fokú vagy nagyobb mértékű bilirubinszint‑emelkedés, illetve a 3‑as súlyossági fokú vagy nagyobb mértékű májtranszaminázszint‑emelkedés esetén a kezeléseket fel kell függeszteni mindaddig, amíg az értékek 1‑es súlyossági fokúra vagy az alá nem csökkennek. Ezt követően, ha a korábbi dózis naponta kétszer 230 mg/m2 volt, a kezelés naponta egyszer 230 mg/m2 dózissal folytatható. Ha a korábbi dózis naponta egyszer 230 mg/m2 volt és az értékek 1. fokú vagy az alá csökkenését mutató felépülés 28 napnál tovább tartott, a kezelést abba kell hagyni. A bilirubin‑ és máj transzaminázszintet havonta vagy a klinikum által indokolt gyakorisággal kell ellenőrizni.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban a betegek kb. 12%‑a és az imatinib‑rezisztens vagy ‑intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált fázisában lévő betegekkel végzett II. fázisú vizsgálatban pedig a betegek kb. 30%‑a volt 65 éves, vagy idősebb. A ≥ 65 éves betegek körében a 18‑65 évesekhez képest nem figyeltek meg jelentős eltéréseket a biztonságosság és a hatékonyság vonatkozásában.

Vesekárosodás

Károsodott vesefunkciójú betegeknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat.

Mivel a nilotinib és metabolitjai nem a vesén át választódnak ki, vesekárosodás esetén nem várható a teljestest‑clearance csökkenése.

Májkárosodás

A májkárosodásnak mérsékelt hatása van a nilotinib farmakokinetikájára. Májkárosodásban szenvedő betegeknél nem tartják szükségesnek a dózis módosítását. Azonban a májkárosodásban szenvedő betegeket óvatosan kell kezelni (lásd 4.4 pont).

Szívbetegségek

A klinikai vizsgálatokból kizárták a kezeletlen vagy jelentős szívbetegségben (pl. nemrégen lezajlott szívinfarktus, pangásos szívelégtelenség, instabil angina vagy klinikailag jelentős bradycardia) szenvedő betegeket. Óvatosságra van szükség az adott szívbetegségben szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 pont).

Nilotinib‑kezelés során a szérum-összkoleszterinszint emelkedését jelentették (lásd 4.4 pont). A lipidprofilt meg kell határozni a nilotinib‑kezelés megkezdése előtt, és ellenőrizni kell a terápia megkezdése után 3, illetve 6 hónappal, majd a krónikus kezelés során legalább évente.

A nilotinib‑kezelés mellett beszámoltak a vércukorszint emelkedéséről (lásd 4.4 pont). A vércukorszintet meg kell mérni a nilotinib‑kezelés megkezdése előtt és monitorozni kell a kezelés alatt.

Gyermekek és serdülők

A nilotinib biztonságosságát és hatásosságát igazolták a Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív CML krónikus fázisában lévő, 2‑< 18 éves gyermekgyógyászati betegeknél (lásd 4.8, 5.1 és 5.2 pont). Nincs tapasztalat a 2 évesnél fiatalabb, illetve Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív CML akcelerált fázisában vagy blasztos krízisében lévő gyermekgyógyászati betegekkel. Nincsenek adatok a 10 évesnél fiatalabb, újonnan diagnosztizált gyermekgyógyászati betegekről, illetve korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a 6 évesnél fiatalabb, imatinib‑rezisztens, illetve imatinibre intoleráns gyermekgyógyászati betegekről.

Az alkalmazás módja

A Nilotinib Teva‑t naponta kétszer kell szedni, kb. 12 órás időközönként, és tilos táplálékkal együtt bevenni. A kemény kapszulákat egészben, vízzel kell lenyelni. Nem szabad táplálékot fogyasztani a dózis bevétele előtti 2 órában és a dózis bevételét követő legalább egy órában.

A nyelési nehézséggel küzdő betegeknél, beleértve azokat a gyermekgyógyászati betegeket is, akik nem tudják lenyelni a kemény kapszulát, a Nilotinib Teva helyett más, nilotinibet tartalmazó gyógyszereket kell alkalmazni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Myelosuppressio

A nilotinib‑kezelés a (National Cancer Institute Common Toxicity Criteria - Nemzeti Onkológiai Intézet Általános Toxicitási Kritériumai) szerinti 3‑as és 4‑es súlyossági fokú thrombocytopenia, neutropenia és anaemia kialakulásával jár. Ezek előfordulása gyakoribb az imatinib‑rezisztens vagy ‑intoleráns CML‑es, és főként az akcelerált fázisú CML‑es betegek körében. Az első két hónapban minden második héten, majd azt követően havonta vagy a klinikai igénynek megfelelő gyakorisággal teljes vérképvizsgálatot kell végezni. A myelosuppressio általában reverzíbilis és rendszerint kézben tartható volt a nilotinib időleges felfüggesztésével vagy dóziscsökkentéssel (lásd 4.2 pont).

QT‑megnyúlás

Testfelszíni elvezetésű EKG‑val a QT‑távolság mérésével kimutatták, hogy a nilotinib koncentrációfüggő módon megnyújtja a kamrai repolarizációt a felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél.

Az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő, naponta kétszer 300 mg nilotinibet kapó betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban az időátlagolt QTcF‑intervallum kiindulási értékhez képest bekövetkező változásának átlagértéke dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban 6 ms volt. Egyetlen betegnél sem volt a QTcF > 480 ms. Torsade de pointes epizódokat nem észleltek.

Az imatinibre rezisztens és intoleráns, krónikus, illetve akcelerált fázisú CML‑es betegek körében naponta kétszer 400 mg nilotinibbel végzett II. fázisú vizsgálatban az időátlagolt QTcF‑intervallum kiindulási értékhez képest bekövetkező változásának átlagértéke dinamikus egyensúlyi állapotban sorrendben 5, illetve 8 ms volt. 500 milliszekundumot meghaladós QTcF értékeket a betegek < 1%‑ánál figyeltek meg. A klinikai vizsgálatok során torsade de pointes epizódokat nem észleltek.

Egy, egészséges önkéntesek bevonásával végzett vizsgálatban, amelyben az expozíció értékei a betegek körében megfigyeltekhez hasonlóak voltak, a QTcF időátlagolt, placebóhoz képest megfigyelt átlagértékének változása a kiindulási értékhez képest 7 ms (CI ± 4 ms) volt. Egyetlen személy esetében sem figyeltek meg > 450 ms QTcF értéket. Ezen felül nem találtak klinikailag jelentős arrhythmiát a vizsgálat során. Egyebek között nem figyeltek meg (átmeneti vagy tartós) torsade de pointes epizódokat.

A QT-távolság jelentős megnyúlása következhet be, ha a nilotinibet nem megfelelő módon alkalmazzák együtt erős CYP3A4‑inhibitorokkal és/vagy a QT‑távolságot igazoltan megnyújtó tulajdonsággal rendelkező gyógyszerekkel és/vagy ételekkel (lásd 4.5 pont). Hypokalaemia és hypomagnesaemia jelenléte tovább fokozhatja ezt a hatást. A QT‑távolság megnyúlása halálos kimenetel kockázatának teheti ki a betegeket.

A nilotinib óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél esetében, akiknél QT‑megnyúlás áll fenn vagy akiknél jelentős a QT‑megnyúlás kialakulásának kockázata, ilyenek például:

a veleszületett hosszú QT‑megnyúlásban szenvedő betegek;

a nem megfelelően kezelt vagy jelentős szívbetegségben, így nemrégen lezajlott szívinfarktusban, pangásos szívelégtelenségben, instabil anginában vagy klinikailag jelentős bradycardiában szenvedő betegek;

az antiaritmiás gyógyszereket vagy a QT‑távolság megnyúlásához vezető egyéb szereket szedő betegek.

A QTc‑távolságra gyakorolt hatás gondos ellenőrzése javasolt, továbbá ajánlott kiindulási EKG‑t készíteni a nilotinib‑kezelés megkezdése előtt, valamint amikor az klinikailag indokolt. A hypokalaemiát, illetve a hypomagnesaemiát a nilotinib alkalmazásának megkezdése előtt korrigálni, majd a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell.

Hirtelen halál

Nem gyakran (0,1‑1%) hirtelen halálról számoltak be olyan, imatinib‑rezisztens vagy ‑intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált fázisában lévő betegeknél, akiknek anamnézisében szívbetegség vagy jelentős cardialis rizikófaktor szerepelt. A malignus alapbetegség mellett gyakran kísérőbetegségek és egyidejű gyógyszerkészítmények is jelen voltak. A ventricularis repolarizációs zavarok szintén szerepet játszhattak. Az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban nem számoltak be hirtelen halálról.

Folyadékretenció és oedema

A gyógyszerrel összefüggő folyadékretenció súlyos formáit, például pleuralis folyadékgyülemet, pulmonalis oedemát és pericardialis folyadékgyülemet nem gyakran (0,1‑-1%) figyeltek meg egy, újonnan diagnosztizált CML‑es betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban. A forgalomba hozatalt követő jelentésekben hasonló eseményeket figyeltek meg. A váratlan, gyors testtömeg‑növekedést körültekintően ki kell vizsgálni. Ha a nilotinib‑kezelés alatt a súlyos folyadékretenció tünetei jelentkeznek, az etiológiát értékelni, és a betegeket ennek megfelelően kezelni kell (lásd 4.2 pont, a nem hematológiai toxicitások kezelésére vonatkozó utasítások).

Cardiovascularis események

Egy, újonnan diagnosztizált CML‑ben szenvedő betegekkel végzett, randomizált, III. fázisú vizsgálatban cardiovascularis eseményekről számoltak be, amelyeket a forgalomba hozatalt követő jelentések szerint is megfigyeltek. Ebben a 60,5 hónapos medián időtartamú kezeléssel végzett klinikai vizsgálatban a 3‑4‑es súlyossági fokozatú cardiovascularis események közé tartozott a perifériás verőérszűkület (sorrendben 1,4% és 1,1% a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib mellett), az ischaemiás szívbetegség (sorrendben 2,2% és 6,1% a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib mellett) és az ischaemiás cerebrovascularis események (sorrendben 1,1% és 2,2% a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib mellett). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal kérjenek orvosi segítséget, ha cardiovascularis eseményekre utaló akut panaszokat vagy tüneteket észlelnek. A nilotinib‑kezelés alatt a betegek cardiovascularis státuszát értékelni, továbbá a szív‑ és érrendszeri kockázati tényezőket monitorozni és aktívan kezelni kell, a standard ajánlások szerint.

A szív‑ érrendszeri kockázati tényezők kezelése érdekében megfelelő kezelést kell felírni (lásd 4.2 pont, a nem hematológiai toxicitások kezelésére vonatkozó utasítások).

Hepatitis B reaktiváció

A hepatitis B reaktivációja fordult elő krónikus vírushordozó betegeknél, miután ezek a betegek BCR‑ABL tirozin‑kináz‑inhibitorokat kaptak. Egyes esetekben akut májelégtelenség vagy fulmináns hepatitis alakult ki, amely májtranszplantációhoz vagy a beteg halálához vezetett.

A nilotinib‑kezelés megkezdése előtt a betegeknél a HBV fertőzöttség kivizsgálására van szükség. A májbetegségek és a hepatitis B kezelésének szakértőivel kell konzultálni a pozitív hepatitis B szerológiájú betegek (beleértve az aktív betegséget is) kezelésének megkezdése előtt, valamint olyan betegek esetében, akiknél a kezelés közben derül ki a HBV fertőzés. A nilotinib‑kezelést igénylő HBV hordozókat szorosan ellenőrizni kell az aktív HBV fertőzés jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében, a kezelés közben, valamint a kezelés befejezését követően több hónapon keresztül (lásd 4.8 pont).

A Ph+, krónikus fázisú CML‑es, tartós mély molekuláris választ elért felnőtt betegek speciális monitorozása

Alkalmasság a kezelés abbahagyására

Az alkalmas betegeknél, akiknél bizonyított az e13a2/b2a2 vagy e14a2/b3a2, típusos BCR‑ABL transzkriptek expressziója, mérlegelni lehet a kezelés abbahagyását. Fontos, hogy a betegeknek típusos BCR‑ABL transzkriptjeik legyenek, ami lehetővé teszi a BCR‑ABL‑ek mennyiségi meghatározását, a molekuláris válasz mélységének értékelését, valamint a nilotinib‑kezelés abbahagyása után a molekuláris remisszió lehetséges megszűnésének meghatározását.

A kezelést abbahagyó betegek monitorozása

A kezelés abbahagyására alkalmas betegeknél a BCR‑ABL transzkript‑szint gyakori monitorozása szükséges egy erre alkalmas, legalább MR4,5 szenzitivitású (BCR‑ABL/ABL ≤ 0,0032% IS), a molekuláris válaszreakció szintjét mérő, validált kvantitatív diagnosztikai vizsgálattal. A BCR‑ABL transzkript‑szinteket a kezelés abbahagyása előtt és az alatt is mérni kell (lásd 4.2 és 5.1 pont).

A major molekuláris válasz megszűnése (MMR = BCR-ABL/ABL ≤ 0,1% IS) azoknál a CML‑es betegeknél, akik első‑ vagy második vonalbeli terápiaként nilotinibet kaptak, vagy az MR4 megerősített elvesztése (MR4 = BCR‑ABL/ABL ≤ 0,01% IS) (két, egymást követő, legalább 4 hét különbséggel végzett mérés mutatja a MR4 megszűnését) olyan CML‑es betegeknél, akik második vonalbeli kezelésként nilotinibet kaptak, a kezelés újrakezdésének indikációját jelenti, a molekuláris remisszió megszűnésének felismerése utáni 4 héten belül. A kezelésmentes fázis során molekuláris relapszus történhet, és a hosszú távú kimenetel adatai még nem elérhetőek. Ezért, a remisszió esetleges elvesztésének kimutatása érdekében, feltétlenül szükséges a BCR‑ABL‑szint és a teljes (kvantitatív és kvalitatív) vérkép gyakori monitorozása (lásd 4.2 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél az MMR elérése három hónapos kezelés után is sikertelen volt, BCR‑ABL kináz domain mutáció tesztet kell végezni.

Laboratóriumi vizsgálatok és ellenőrzés

Vérzsírok

Egy, újonnan diagnosztizált CML‑es betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban a naponta kétszer 400 mg nilotinibbel kezelt betegek 1,1%‑ánál tapasztalták az összkoleszterinszint 3‑4‑es súlyossági fokozatú emelkedését. A naponta kétszer 300 mg dózissal kezelt csoportban azonban nem tapasztaltak 3‑4‑es súlyossági fokozatú emelkedést (lásd 4.8 pont). Javasolt a lipidprofilok meghatározása a nilotinib-kezelés megkezdése előtt, illetve ellenőrzése 3 és 6 hónappal a kezelés megkezdése után, majd a tartós kezelés alatt legalább évente egyszer (lásd 4.2 pont). Amennyiben HMG‑CoA‑reduktáz‑gátló (lipidszintcsökkentő szer) adása szükséges, kérjük, a kezelés megkezdése előtt olvassa el a 4.5 pontot, mivel bizonyos HMG‑CoA‑reduktáz‑gátlók szintén a CYP3A4 úton metabolizálódnak.

Vércukor

Egy, újonnan diagnosztizált CML‑es betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban a naponta kétszer 400 mg, illetve 300 mg nilotinibbel kezelt betegek sorrendben 6,9%, illetve 7,2%‑ánál tapasztalták a vércukorszint 3‑4‑es súlyossági fokozatú emelkedését. Javasolt a vércukorszint meghatározása a nilotinib‑kezelés megkezdése előtt, illetve ellenőrzése a kezelés alatt, amikor az klinikailag indokolt (lásd 4.2 pont). Amennyiben a vizsgálati eredmények indokolják a terápiát, a kezelőorvosoknak a szokásos helyi gyakorlatot és kezelési irányelveket kell követniük.

Kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkel

A nilotinib erős CYP3A4‑gátlókkal (a teljesség igénye nélkül ketokonazollal, itrakonazollal, vorikonazollal, klaritromicinnel, telitromicinnel, ritonavirrel) történő egyidejű alkalmazását kerülni kell. Amennyiben ezen hatóanyagok bármelyikével végzett kezelésre van szükség, a nilotinib‑terápia megszakítása ajánlott, ha lehetséges (lásd 4.5 pont). Ha nincs lehetőség a kezelés átmeneti megszakítására, az érintett személyeknél a QT‑intervallum megnyúlásának szoros ellenőrzése szükséges (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont).

A nilotinib erős CYP3A4‑induktorokkal (pl. fenitoin, rifampicin, karbamazepin, fenobarbitál és közönséges orbáncfű) történő egyidejű alkalmazása valószínűleg klinikailag jelentős mértékben csökkenti a nilotinib‑expozíciót. Ezért a nilotinibet szedő betegek esetében az egyidejű alkalmazáshoz kisebb CYP3A4 indukciós potenciállal rendelkező, alternatív terápiás szereket kell választani (lásd 4.5 pont).

Étellel kapcsolatos hatások

A nilotinib biohasznosulását a táplálék növeli. A Nilotinib Teva‑t tilos étellel együtt bevenni (lásd 4.2 és 4.5 pont), hanem 2 órával az étkezést követően kell bevenni. A dózis bevételét követően legalább egy órán át nem fogyasztható élelmiszer. Kerülni kell a grépfrútlé és más olyan élelmiszerek fogyasztását, amelyekről ismert, hogy gátolják a CYP3A4 enzimet.

A nyelési nehézséggel küzdő betegeknél, beleértve azokat a gyermekgyógyászati betegeket is, akik nem tudják lenyelni a kemény kapszulát, a Nilotinib Teva helyett más, nilotinibet tartalmazó gyógyszereket kell alkalmazni.

Májkárosodás

A májkárosodásnak mérsékelt hatása van a nilotinib farmakokinetikájára. Egyetlen adag (200 mg) nilotinib adása az enyhe, közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a normális májműködésű egyénekből álló kontrollcsoporthoz viszonyítva az AUC sorrendben 35%‑os, 35%‑os és 19%‑os növekedését eredményezte. A nilotinib előzetesen várható, dinamikus egyensúlyi állapotban mért Cmax értéke sorrendben 29%‑kal, 18%‑kal és 22%‑kal növekedett. A klinikai vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknél a glutamát‑piruvát‑tarnszamináz (GPT [ALAT]) és/vagy a glutamát‑oxálacetát‑transzamináz (GOT [ASAT]) szintje a normálérték felső határának > 2,5‑szerese (vagy > 5‑szöröse, ha betegséggel állt kapcsolatban) volt és/vagy azokat a betegeket, akiknél az összbilirubinszint > 1,5‑szeres mértékben meghaladta a normálérték felső határát. A nilotinib metabolizmusa főként a májban zajlik. Májkárosodott betegeknél ezért növekedhet a nilotinib‑expozíció, így őket kellő körültekintéssel kell kezelni (lásd 4.2 pont).

Szérum lipázszint

Szérum lipázszint‑emelkedést figyeltek meg. Óvatosság ajánlott olyan betegek esetében, akiknél a kórtörténetben pancreatitis szerepel. Hasi tünetekkel járó lipázszint‑emelkedés esetén a nilotinib‑kezelést meg kell szakítani, és a pancreatitis kizárása érdekében megfelelő diagnosztikus vizsgálatok elvégzését kell mérlegelni.

Teljes gastrectomia

A nilotinib biohasznosulása csökkent mértékű lehet a teljes gastrectomián átesett betegeknél (lásd 5.2 pont). Ezeknek a betegeknek a szokottnál gyakoribb ellenőrzése mérlegelendő.

Tumorlízis‑szindróma

A tumorlízis‑szindróma (tumour lysis syndrome, TLS) lehetséges előfordulása miatt a nilotinib‑kezelés megkezdése előtt javasolt a klinikailag jelentős mértékű dehidrációt korrigálni, illetve a magas húgysavszintet kezelni (lásd 4.8 pont).

Gyermekek és serdülők

Laboratóriumi eltérésként a gyermekeknél a felnőttekhez képest nagyobb gyakorisággal figyelték meg az aminotranszferázok és az összbilirubinszint enyhe, illetve közepes mértékű, átmeneti megemelkedését, ami gyermekeknél és serdülőknél a hepatotoxicitás nagyobb kockázatára utal (lásd 4.8 pont). A májfunkciót (bilirubin‑ és májtranszaminázszinteket) havonta, vagy a klinikai szükségletnek megfelelően kell ellenőrizni. A bilirubin‑ és a májtranszaminázszintek emelkedését a nilotinib alkalmazásának átmeneti felfüggesztésével, dóziscsökkentéssel és/vagy a nilotinib alkalmazásának leállításával kell kezelni (lásd 4.2 pont). Egy vizsgálatban, amelyet CML‑es gyermekeknél és serdülőknél végeztek, a növekedés visszamaradását dokumentálták a nilotinibbel kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). A nilotinibbel kezelt gyermek‑ és serdülőkorú betegek növekedésének szoros monitorozása ajánlott.

Laktóz

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz‑hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

Ez a gyógyszer adagonként kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, tehát gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A nilotinib adható haemopoetikus növekedési faktorokkal, így eritropoetinnel vagy granulocyta kolóniastimuláló faktorral (G‑CSF) kombinációban, ha klinikailag indokolt. Klinikailag indokolt esetekben adható együtt hidroxiureával vagy anagreliddel.

A nilotinib főként a májban metabolizálódik, az oxidatív metabolizmus főként a CYP3A4‑gyel történik. A nilotinib a P‑glikoprotein (P-gp) multi‑drug efflux pumpa szubsztrátja is. Ezért a szisztémásan felszívódó nilotinib felszívódását és azt követő eliminációját a CYP3A4‑et és/vagy P‑gp‑t befolyásoló anyagok módosíthatják.

Hatóanyagok, amelyek növelhetik a nilotinib szérumkoncentrációját

A nilotinib és az imatinib (P‑gp és CYP3A4‑szubsztrát és moderátor) együttes alkalmazása csekély gátló hatást gyakorolt a CYP3A4‑re és/vagy a P‑gp‑re. Az imatinib AUC‑je 18‑39%‑kal, míg a nilotinib AUC‑je 18‑40%‑kal nőtt. Nem valószínű, hogy ezeknek a változásoknak klinikai jelentősége lenne.

Egészséges önkénteseknél a nilotinib expozíciója háromszorosára nőtt, amikor az erős CYP3A4‑gátló ketokonazollal egyidejűleg alkalmazták. Az erős CYP3A4‑gátlókkal, köztük ketokonazollal, itrakonazollal, vorikonazollal, ritonavirrel, klaritromicinnel és telitromicinnel történő egyidejű alkalmazást ezért kerülni kell (lásd 4.4 pont). A nilotinib fokozott expozíciója várható továbbá közepes fokú CYP3A4‑inhibitorok esetén is. Mérlegelni kell a CYP3A4‑gátló aktivitással nem, vagy csak minimális mértékben rendelkező, alternatív gyógyszerek egyidejű alkalmazását.

Hatóanyagok, amelyek csökkenthetik a nilotinib szérumkoncentrációját

Az erős CYP3A4‑induktor rifampicin a nilotinib Cmax értékét 64%‑kal, a nilotinib AUC értékét 80%‑kal csökkenti. A rifampicint és a nilotinibet nem szabad egyidejűleg alkalmazni.

Egyéb CYP3A4‑induktor gyógyszerek (pl. fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál és közönséges orbáncfű) egyidejű alkalmazása valószínűleg szintén klinikailag jelentős mértékben csökkenti a nilotinib‑expozíciót. Olyan betegek esetében, akiknél CYP34‑induktorok alkalmazása javallott, kisebb enzimindukciós potenciálú alternatív gyógyszereket kell választani.

A nilotinib oldhatósága pH‑függő, oldhatósága magasabb pH‑n kisebb. Öt napon át naponta egyszer 40 mg ezomeprazolt kapó egészséges alanyoknál a gyomor pH‑ja jelentősen emelkedett, de a nilotinib felszívódása csak csekély mértékben csökkent (a Cmax 27%‑os csökkenése és az AUC0‑∞ 34%‑os csökkenése). A nilotinib szükség szerint alkalmazható egyidejűleg ezomeprazollal vagy más protonpumpa‑inhibitorral.

Egy, egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban egyszeri 400 mg nilotinibet adtak 10 órával a famotidin után, illetve 2 órával azt megelőzően, és nem tapasztalták a nilotinib farmakokinetikájának jelentős változását. Ezért, amennyiben egy H2‑blokkoló egyidejű adása szükséges, az körülbelül 10 órával a nilotinib adagja előtt, illetve 2 órával az után adható.

Ugyanezen fent említett vizsgálatban egy egyszeri 400 mg‑os nilotinib dózis alkalmazása előtt 2 órával, illetve azt követően 2 órával adott antacid (alumínium‑hidroxid/magnézium‑hidroxid/szimetikon) szintén nem befolyásolta a nilotinib farmakokinetikáját. Ezért, amennyiben szükséges, egy antacida körülbelül 2 órával a nilotinib adagja előtt, illetve 2 órával utána adható.

Hatóanyagok, amelyek szisztémás koncentrációját a nilotinib módosíthatja

In vitro a nilotinib a CYP3A4, CYP2C8, CYP2C9, CYP2D6 és az UGT1A1 enzimek viszonylag erős inhibitora, a Ki érték a CYP2C9 esetében a legalacsonyabb (Ki = 0,13 mikromol).

Egy, egészséges önkéntesek bevonásával végzett, egyszeri dózisú, gyógyszer‑gyógyszer interakciós vizsgálatban 25 mg warfarin - egy CYP2C9 szenzitív szubsztrát - és 800 mg nilotinib semmilyen változást nem eredményezett a warfarin farmakokinetikai paramétereiben vagy a warfarin protrombinidőben (PT), valamint nemzetközi normalizált arányban (INR) mért farmakodinámiájában. Dinamikus egyensúlyi állapotra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Ez a vizsgálat arra utal, hogy klinikai jelentőséggel bíró gyógyszer‑gyógyszer interakció a nilotinib és a warfarin között 25 mg warfarin dózisig kevéssé valószínű. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért adatok hiányában a warfarin farmakodinámiás markereinek (INR és PT) ellenőrzése javasolt a nilotinib‑kezelés megkezdését követően (legalább az első 2 hét során).

A CML‑ben szenvedő betegeknél a naponta kétszer 400 mg dózisban, 12 napon át alkalmazott nilotinib a szájon át alkalmazott midazolám (CYP3A4 szubsztrát) szisztémás expozícióját (AUC és Cmax) sorrendben 2,6‑szeresére és 2,0‑szeresére növelte. A nilotinib a CYP3A4 közepesen erős gátlója. Ennek eredményeként a nilotinibbel egyidejűleg alkalmazva megemelkedhet más olyan gyógyszerek szintje, amelyek elsősorban a CYP3A4 izoenzim útján metabolizálódnak (pl. bizonyos HMG‑CoA‑reduktáz‑gátlók). A nilotinibbel való egyidejű alkalmazás esetén megfelelő monitorozás és dózismódosítás válhat szükségessé olyan gyógyszerek esetében, amelyek a CYP3A4 szubsztrátjai, és szűk a terápiás indexük (a teljesség igénye nélkül: alfentanil, ciklosporin, dihidroergotamin, ergotamin, fentanil, szirolimusz és takrolimusz).

A nilotinib olyan sztatinokkal kombinálva, amelyek elsősorban a CYP3A4 útján eliminálódnak, növelheti a sztatin indukálta myopathia, például a rhabdomyolysis bekövetkezésének kockázatát.

Antiaritmiás gyógyszerek és más hatóanyagok, amelyek megnyújthatják a QT‑intervallumot

A nilotinib óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QT‑intervallum megnyúlása áll fenn vagy alakulhat ki, beleértve azon betegeket, akik antiaritmiás gyógyszereket, így amiodaront, dizopiramidot, prokainamidot, kinidint és szotalolt vagy egyéb, esetlegesen QT‑megnyúlást előidéző gyógyszereket szednek, mint amilyen a klorokvin, halofantrin, klaritromicin, haloperidol, metadon és moxifloxacin (lásd 4.4 pont).

Ételinterakciók

A nilotinib felszívódása és biohasznosulása táplálékkal való egyidejű bevétel esetén fokozódik, ami nagyobb szérumkoncentrációt eredményez (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont). Kerülni kell a grépfrútlé és más olyan élelmiszerek fogyasztását, amelyekről ismert, hogy gátolják a CYP3A4 enzimet.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás

Fogamzóképes korban lévő nőknek magas hatékonyságú fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a nilotinib‑kezelés alatt, és a kezelést követően még legfeljebb két hétig.

Terhesség

A nilotinib terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok során reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A nilotinibet a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha a nő klinikai állapota szükségessé teszi a nilotinibbel történő kezelést. Amennyiben terhesség alatt alkalmazzák, a beteget tájékoztatni kell a magzatra gyakorolt potenciális kockázatról.

Amennyiben a nilotonibbal kezelt nő terhességet tervez, fontolóra lehet venni a kezelés felfüggesztését, a 4.2 és 4.4 pontokban leírt, a kezelés abbahagyására való alkalmasság kritériumai szerint. A kezelésmentes remisszió (treatment‑free remission, TFR) alatti terhességről korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Amennyiben a beteg a TRF‑fázis alatt tervez terhességet, tájékoztatni kell a nilotinib‑kezelés terhesség alatti újrakezdésének lehetőségéről (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy a nilotinib kiválasztódik‑e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert toxikológiai adatok a nilotinib kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Mivel az újszülötteket/csecsemőket érintő kockázat nem zárható ki, a nők a nilotinib‑kezelés alatt és az utolsó adagot követő további 2 hétig nem szoptathatnak.

Termékenység

Hím és nőstény patkányokon végzett állatkísérletek nem mutattak a termékenységre kifejtett hatást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A nilotinib nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban ajánlott, hogy a szédülést, kimerültséget, látáskárosodást vagy egyéb, a biztonságos gépjárművezetéshez és a gépek biztonságos kezeléséhez szükséges képességeket potenciálisan befolyásoló nemkívánatos hatásokat tapasztaló betegek tartózkodjanak ezen tevékenységektől mindaddig, amíg a nemkívánatos hatások fennállnak (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A biztonságossági profil 3422 olyan beteg összevont adatain alapszik, akiket 13 klinikai vizsgálatban kezeltek nilotinibbel az engedélyezett indikációkban: felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél újonnan diagnosztizált, Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív, krónikus myeloid leukaemia (CML) krónikus fázisában (5 klinikai vizsgálat 2414 beteg részvételével), felnőtt betegeknél a Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív CML krónikus és akcelerált fázisában, olyan esetekben, amelyekben a korábbi, imatinibet tartalmazó kezelésre - rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak, (6 klinikai vizsgálat 939 beteg részvételével), valamint gyermekgyógyászati betegeknél a Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív CML krónikus fázisában, olyan esetekben, amelyekben a korábbi, imatinibet tartalmazó kezelésre - rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak (2 klinikai vizsgálat 69 beteg részvételével). Ezek az összevont adatok 9039,34 betegévnyi expozíciót tesznek ki.

A nilotinib biztonságossági profilja konzisztens volt a különböző indikációkban.

A leggyakoribb (≥ 15%‑os incidenciájú) mellékhatások a következők voltak az összevont biztonságossági adatokon belül: bőrkiütés (26,4%), felső légúti fertőzés (beleértve a pharyngitist, nasopharyngitist, rhinitist is) (24,8%), fejfájás (21,9%), hyperbilirubinaemia (beleértve a vér bilirubinszintjének emelkedését is) (18,6%), arthralgia (15,8%), kimerültség (15,4%), hányinger (16,8%), pruritus (16,7%) és thrombocytopenia (16,4%).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő bejelentésekből származó mellékhatások (3. táblázat) a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági besorolásnak megfelelően kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriákat a következő egyezmény alapján határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

3. táblázat Gyógyszermellékhatások

Megjegyzés: Nem mindegyik gyógyszermellékhatást figyelték meg gyermekgyógyászati vizsgálatokban.

Néhány kiválasztott mellékhatás leírása

Hirtelen halál

Az imatinib‑rezisztens vagy ‑intoleráns, krónikus fázisú vagy akut fázisú CML‑ben szenvedő betegeknél, nilotinibbel végzett klinikai vizsgálatokban és/vagy engedélyezés előtti gyógyszeralkalmazás (compassionate use) programokban nem gyakran (0,1‑1%) hirtelen halálról számoltak be az olyan betegeknél, akiknek anamnézisében szívbetegség vagy jelentős cardialis rizikófaktor szerepelt (lásd 4.4 pont).

Hepatitis B reaktiváció

A BCR‑ABL tirozin‑kináz‑inhibitorok alkalmazásával kapcsolatban a hepatitis B-reaktivációjáról számoltak be Egyes esetekben akut májelégtelenség vagy fulmináns hepatitis alakult ki, amely májtranszplantációhoz vagy halálos kimenetelhez vezetett (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A nilotinib biztonságosságát Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív, CML krónikus fázisában lévő gyermek‑ és serdülőkorú betegeknél (2‑től < 18 évesig; n = 58) egyetlen fő vizsgálatban értékelték, 60 hónapon át (lásd 5.1 pont). A gyermek‑ és serdülőkorú betegeknél megfigyelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága általában megfelelt a felnőtteknél észlelteknek, kivéve a hyperbilirubinaemiát/a vér bilirubinszintjének emelkedését (3/4‑es súlyossági fokú; 10,3%) és a hepaticus transzaminázszint-emelkedést (GOT [ASAT] 3/4‑es súlyossági fokú: 1,7%: GPT [ALAT] 3/4‑es súlyossági fokú: 12,1%), amelyeket nagyobb gyakorisággal jelentettek, mint felnőtt betegeknél. A bilirubin- és a májtranszaminázszinteket a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A növekedés visszamaradása gyermekeknél és serdülőknél

Egy, CML‑es pediátriai populációval végzett vizsgálatban, ahol az újonnan diagnosztizált betegek esetében a medián expozíciós idő 51,9 hónap volt, az imatinib/dazatinibre rezisztens vagy az imatinibbel szemben intoleráns Ph+krónikus fázisú CML‑es betegek esetében pedig 59,9 hónap, a növekedés lassulását (a kiindulási állapothoz képest legalább két fő percentilis görbe keresztezését) figyelték meg nyolc betegnél: öten (8,6%) két fő percentilis görbét, hárman (5,2%) pedig három fő percentilis görbét kereszteztek a kiindulási állapothoz képest. A növekedés visszamaradásával összefüggő eseményekről 3 betegnél (5,2%) számoltak be. Ajánlott szorosan monitorozni a nilotinibbel kezelt gyermek‑ és serdülőkorú betegek növekedését (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Néhány, elszigetelten előforduló, szándékos nilotinib‑túladagolást írtak le, amikor nem ismert számú nilotinib kemény kapszulát vettek be alkohollal vagy más gyógyszerekkel kombinálva. Ennek következtében neutropenia, hányás és álmosság jelentkezett. EKG‑eltéréseket vagy hepatotoxicitást nem írtak le. A jelentett esetekben a betegek meggyógyultak.

Túladagolás esetén a beteget megfigyelés alatt kell tartani, és megfelelő szupportív kezelésben kell részesíteni.

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, BCR‑ABL tirozinkináz‑inhibitorok, ATC kód: L01EA03.

Hatásmechanizmus

A nilotinib a BCR‑ABL onkoprotein ABL tirozinkináz aktivitásának hatékony gátlója mind sejtvonalakban, mind primer Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív leukaemia sejtekben. A hatóanyag nagy affinitással kötődik az ATP‑kötőhelyhez oly módon, hogy hatékony gátlószere a vad típusú BCR‑ABL‑nek, és aktivitással rendelkezik a BCR‑ABL 32/33 imatinib‑rezisztens mutáns formái ellen. Ennek a biokémiai aktivitásnak a következtében a nilotinib sejtvonalakban és CML‑es betegekből származó primer Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív leukaemia sejtekben szelektíven gátolja a sejtosztódást és apoptózist indukál. Rágcsáló CML modellekben a nilotinib monoterápia per os alkalmazást követően csökkentette a tumortömeget, és meghosszabbította a túlélést.

Farmakodinámiás hatások

A nilotinibnek csekély hatása van vagy nincs hatása az egyéb vizsgált proteinkinázok többségére, beleértve az Src‑t, kivéve azonban a PDGF‑et, a KIT‑et és az efrinreceptor‑kinázokat, amelyeket gátol a CML kezelésére ajánlott per os terápiás dózisok adását követően elért tartományon belüli koncentrációkban (lásd 4. táblázat).

4. táblázat A nilotinib kinázprofilja (foszforiláció IC50 nM)

Klinikai hatásosság

Újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben végzett klinikai vizsgálatok

A nilotinib és az imatinib egymáshoz viszonyított hatásosságának meghatározása érdekében egy nyílt, multicentrikus, randomizált, III. fázisú vizsgálatot végeztek 846, citogenetikailag igazolt, újonnan diagnosztizált, Philadelphia‑kromoszóma‑pozitív, krónikus fázisú CML‑ben szenvedő felnőtt beteggel. A betegek a diagnózis felállításától számított 6 hónapon belül voltak, és korábban hidroxiurea és/vagy anagrelid kivételével nem kaptak kezelést. A betegeket 1:1:1 arányban randomizálták naponta kétszer 300 mg nilotinibre (n = 282), naponta kétszer 400 mg nilotinibre (n = 281) vagy naponta egyszer 400 mg imatinibre (n = 283). A randomizációt a diagnózis felállításának időpontjában a Sokal‑féle rizikópontszám szerint stratifikálták.

A három terápiás kar jellemzői a vizsgálat megkezdésekor egyensúlyban voltak. A medián életkor mindkét nilotinib‑karon 47 év, míg az imatinib‑karon 46 év volt. A betegek életkora ≥65 év volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑karon lévők 12,8%‑ánál, a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑karon lévők 10,0%‑ánál és a naponta egyszer 400 mg imatinib‑karon lévők 12,4%‑ánál. Egy kicsit több volt a férfi-, mint a nőbeteg (a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑karon 56,0%, a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑karon 62,3% és a naponta egyszer 400 mg imatinib‑karon 55,8%). Az összes beteg több mint 60%‑a volt fehér bőrű, és az összes beteg 25%-a volt ázsiai.

Az adatok elsődleges analízisének időpontja akkor volt, amikor mind a 846 beteg befejezte a 12 hónapig tartó kezelést (vagy korábban megszakította azt). A későbbi analízisek azt mutatják, amikor a betegek befejezték a 24, 36, 48, 60 és 72 hónapig tartó kezelést (vagy azt korábban befejezték). A kezelések medián időtartama megközelítőleg 70 hónap volt a nilotinib terápiás csoportban, és 64 hónap az imatinib‑csoportban. A tényleges dózisintenzitás medián értéke 593 mg/nap volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib, 772 mg/nap a naponta kétszer 400 mg nilotinib és 400mg/nap a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén. Ez a vizsgálat jelenleg is tart.

Az elsődleges hatásossági végpont a 12. hónapban észlelt, jelentős molekuláris válasz (major molecular response, MMR) volt. Az MMR definíciója a valós idejű kvantitatív polimeráz láncreakcióval (real-time quantitative polymerase chain reaction, RQ‑PCR) mért nemzetközi skála (IS) szerinti ≤ 0,1% BCR‑ABL/ABL%, ami egy, a standardizált kiindulási BCR‑ABL transzkripcióhoz viszonyított, ≥ 3 log csökkenésnek felel meg. A 12. hónapban az MMR‑arány statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib, mint a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén (44,3% versus 22,3%, p < 0,0001). A 12. hónapban az MMR‑arány szintén statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a naponta kétszer 400 mg nilotinib, mint a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén (42,7% versus 22,3%, p < 0,0001).

Az MMR‑arány a naponta kétszer 300 mg nilotinib esetén a 3. hónapban 8,9%, a 6. hónapban 33,0%, a 9. hónapban 43,3% és a 12. hónapban 44,3%, a naponta kétszer 400 mg nilotinib esetén a 3. hónapban 5,0%, a 6. hónapban 29,5%, a 9. hónapban 38,1% és a 12. hónapban 42,7%, míg a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén a 3. hónapban 0,7%, a 6. hónapban 12,0%, a 9. hónapban 18,0% és a 12. hónapban 22,3% volt.

A 12., 24., 36., 48., 60. és 72. havi MMR-arányokat a 5. táblázat mutatja be.

5. táblázat MMR-arány

1 A válaszadási arány Cochran-Mantel-Haenszel-féle (CMH) próba p‑értéke (vs. imatinib 400 mg) < 0,0001

2 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR‑t értek el, beleértve azokat is, akik ettől az időponttól kezdve a kezelésre reagálónak minősültek. A 36. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 17), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 7) vagy a kezelésnek a 36. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 175) az összes beteg közül 199‑nél (35,2%) értékelhetetlen volt az MMR (87 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑ és 112 az imatinib‑csoportban).

3 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR‑t értek el, beleértve azokat is, akik ettől az időponttól kezdve a kezelésre reagálónak minősültek. A 48. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 18), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 8) vagy a kezelésnek a 48. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 279) az összes beteg közül 305‑nél (36,1%) értékelhetetlen volt az MMR (98 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑, 88 a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑ és 119 az imatinib‑csoportban).

4 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR‑t értek el, beleértve azokat is, akik ettől az időponttól kezdve a kezelésre reagálónak minősültek. A 60. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 9), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 8) vagy a kezelésnek a 60. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 305) az összes beteg közül 322‑nél (38,1%) értékelhetetlen volt az MMR (99 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑, 93 a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑ és 130 az imatinib‑csoportban).

5 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR‑t értek el, így ebben az időpontban a kezelésre reagálónak minősültek. A 72. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 25), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 7) vagy a kezelésnek a 36. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 362) az összes beteg közül 395‑nél (46,7%) értékelhetetlen volt az MMR (130 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑ és 110 a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑ és 155 az imatinib‑csoportban).

A különböző időpontokban észlelt MMR‑arányok (beleértve azokat a betegeket is, akik a meghatározott időpontokban vagy azokat megelőzően MMR‑t értek el, és abban az időpontban a kezelésre reagálónak minősültek) az MMR kumulatív incidenciájában kerülnek bemutatásra (lásd 1. ábra).

ábra Az MMR kumulatív incidenciája

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

0 6 12 18 24 30 36 42 48 54 60 66 72

A randomizáció óta eltelt hónapok

Az MMR-arányok az összes Sokal‑féle rizikócsoportban minden időpontban következetesen magasabbak maradtak a két nilotinib-csoportban, mint az imatinib-csoportban.

Egy retrospektív analízisben a naponta kétszer 300 mg nilotinibet kapó betegek 91%‑a (234/258) ért el a kezelés 3. hónapjára ≤ 10%‑os BCR‑ABL‑szintet, a naponta egyszer 400 mg imatinibet kapó betegek 67%‑ához (176/264) viszonyítva. Azok a betegek, akiknél a kezelés 3. hónapjára a BCR‑ABL‑szint ≤ 10%‑os volt, magasabb teljes túlélést mutatnak a 72. hónapban, mint azok, akik nem érték el ezt a molekuláris válaszreakció szintet (sorrendben 94,5% vs. 77,1%, [p = 0,0005]).

Az első MMR‑ig eltelt idő Kaplan‑Meier‑féle elemzése alapján az MMR különböző időpontokban való elérésének valószínűsége egyaránt magasabb volt a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib, mint a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén (relatív hazárd [HR] = 2,17 és a stratifikált lograng‑próba p < 0,0001 a naponta kétszer 300 mg nilotinib és a naponta egyszer 400 mg imatinib között, míg a HR = 1,88 és a stratifikált lograng‑próba p < 0,0001 a naponta kétszer 400 mg nilotinib és a naponta egyszer 400 mg imatinib között).

Azoknak a betegeknek az aránya, akiknek a különböző időpontokban a nemzetközi skála szerinti ≤ 0,01%‑os és ≤ 0,0032%‑os molekuláris válaszreakciója volt, a 6. táblázatban kerül bemutatásra, míg azoknak a betegeknek az eltérő időpontok szerint arányát, akiknek a különböző időpontokban a nemzetközi skála szerinti ≤ 0,01%‑os és ≤ 0,0032%‑os molekuláris válaszreakciója volt, a 2. és a 3. ábra szemlélteti. A nemzetközi skála szerinti ≤ 0,01%‑os és ≤ 0,0032%‑os molekuláris válaszreakciók a BCR‑ABL transzkripcióknak egy standardizált kiindulási értékéhez viszonyított, sorrendben ≥ 4 log, illetve ≥ 4,5 log csökkenésnek felelnek meg.

6. táblázat Azoknak a betegeknek az aránya, akik ≤ 0,01%‑os (4 log csökkenés) és ≤ 0,0032%-os (4,5 log csökkenés) molekuláris válaszreakciót mutattak

ábra A ≤ 0,01%‑os molekuláris válasz kumulatív incidenciája (4 log csökkenés)

ábra A ≤ 0,0032%-os molekuláris válasz kumulatív incidenciája (4,5 log csökkenés)

Az első MMR időtartamának Kaplan‑Meier-féle becslése alapján a válaszreakciót 72 hónapig is fenntartó betegek aránya azok körében, akik elérték az MMR‑t 92,5% (95%‑os CI: 88,6‑96,4%) volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑csoportban, 92,2% (95%‑os CI: 88,5‑95,9%) volt a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑csoportban, és 88,0% (95%‑os CI: 83,0‑93,1%) volt a naponta egyszer 400 mg imatinib‑csoportban.

A teljes citogenetikai válasz (Complete cytogenetic response – CCyR) definíciója a minimum 20 metafázis értékelése alapján a csontvelőben észlelt 0% Ph+ metafázis volt. A 12. hónapra elért legjobb CCyR‑arány (azokat, a kezelésre reagálónak tekintett betegeket beleértve, akik CCyR‑t értek el a 12. hónapban vagy korábban) statisztikailag egyaránt nagyobb volt a naponta kétszer adott 300 mg és 400 mg nilotinib, mint a naponta egyszer adott 400 mg imatinib esetén, lásd 7. táblázat.

A 24. hónapra a CCyR‑arány (azokat, a kezelésre reagálónak tekintett betegeket is beleértve, akik a CCyR‑t a 24. hónapos vagy egy azt megelőző időpontra érték el) statisztikailag magasabb volt mind a naponta kétszer 300 mg, mind pedig a naponta kétszer 400 mg nilotinibet kapó csoportban, mint a naponta egyszer 400 mg imatinibet kapó csoportban.

7. táblázat A legjobb CCyR arány

A Kaplan‑Meier-féle becslés alapján a válaszreakciót 72 hónapig is fenntartó betegek aránya azok körében, akik elérték a CCyR‑t 99,1% (95%‑os CI: 97,9‑100%) volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑csoportban, 98,7% (95%‑os CI: 97,1‑100%) volt a naponta kétszer 400 mg nilotinib-csoportban, és 97,0% (95%‑os CI: 94,7‑99,4%) volt a naponta egyszer 400 mg imatinib‑csoportban.

A kezelés alatt akcelerált fázisba (AP) vagy blasztos krízisbe (BC) történő progresszió meghatározása a randomizáció dátumától a betegségnek az akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe vagy a CML‑lel összefüggő halálig történő első, dokumentált progressziójáig eltelt idő. A kezelés alatt akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe történő progressziót összesen 17 betegnél észleltek: a naponta kétszer 300 mg nilotinibet kapó betegek közül 2‑nél, a naponta kétszer 400 mg nilotinibet kapó betegek közül 3‑nál, míg a naponta egyszer 400 mg imatinibet kapó betegek közül 12‑nél. A 72. hónapban akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe történő progressziótól mentes betegek becsült aránya sorrendben 99,3%, 98,7% és 95,2% volt (HR = 0,1599 és a stratifikált lograng p = 0,0059 a naponta kétszer 300 mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között, HR = 0,2457 és a stratifikált lograng p = 0,0185 a naponta kétszer 400 mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között). AP/BC‑be történő új progresszió esetéről a kezelést kapóknál a 2 éves analízis óta nem számoltak be.

A progresszió kritériumaként a klonális evolúciót is beleértve, a kezelés alatt az adatok lezárásának időpontjáig összesen 25 betegnél történt akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe történő progresszió (3 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑csoportban, 5 a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑csoportban és 17 a naponta egyszer 400 mg imatinib‑csoportban). A 72. hónapban akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe – a klonális evolúciót is beleértve – történő progressziótól mentes betegek becsült aránya sorrendben 98,7%, 97,9% és 93,2% volt (HR = 0,1626 és a stratifikált lograng p = 0,0009 a naponta kétszer 300 mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között, HR = 0,2848 és a stratifikált lograng p = 0,0085 a naponta kétszer 400 mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között).

A kezelés alatt vagy a kezelés befejezése utáni követés ideje alatt összesen 55 beteg halt meg (21 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑csoportban, 11 a naponta kétszer 400 mg nilotinib-csoportban és 23 a naponta egyszer 400 mg imatinib‑csoportban). Ebből az 55 halálesetből 26 volt összefüggésben a CML‑lel (6 a naponta kétszer 300 mg nilotinib‑csoportban, 4 a naponta kétszer 400 mg nilotinib‑csoportban és 16 a naponta egyszer 400 mg imatinib‑csoportban). A 72. hónapban élő betegek becsült aránya sorrendben 91,6%, 95,8% és 91,4% volt (HR = 0,8934 és stratifikált lograng p = 0,7085 a naponta kétszer 300 mg nilotinib és imatinib között, HR = 0,4632 és stratifikált lograng p = 0,0314 a naponta kétszer 400 mg nilotinib és imatinib között). Csak a CML‑lel összefüggésben lévő haláleseteket tekintve eseménynek, a 72. hónapban a teljes túlélés becsült aránya sorrendben 97,7%, 98,5% és 93,9% volt (HR = 0,3694 és stratifikált lograng p = 0,0302 a naponta kétszer 300 mg nilotinib és imatinib között, HR = 0,2433 és stratifikált lograng p = 0,0061 a naponta kétszer 400 mg nilotinib és imatinib között).

Imatinib-rezisztens vagy ‑intoleráns CML krónikus, vagy akcelerált fázisában végzett klinikai vizsgálatok

Egy nyílt elrendezésű, nem kontrollos, multicentrikus, II. fázisú vizsgálatot indítottak a nilotinib hatásosságának tanulmányozására imatinibre rezisztens vagy intoleráns CML‑es felnőtt betegeknél, külön kezelési ágakkal a krónikus és az akcelerált fázisban lévők számára. A hatásosság vizsgálata 321 krónikus fázisban és 137 akcelerált fázisban lévő beteg bevonásával történt. A kezelés medián időtartama 561 nap volt a krónikus fázisban, illetve 264 nap az akcelerált fázisban lévő betegek esetén (lásd 8. táblázat). A nilotinibet folyamatosan alkalmazták (naponta kétszer, 2 órával valamelyik étkezés után és a bevételt követően legalább egy órán át étel fogyasztása nélkül), kivéve, ha bebizonyosodott a nem megfelelő terápiás válasz vagy a betegség progressziója. A dózis naponta kétszer 400 mg volt, és a dózis napi kétszer 600 mg‑ra történő növelése megengedett volt.

8. táblázat A nilotinib-expozíció időtartama

Az imatinib‑rezisztencia magában foglalja a teljes hematológiai válasz (a 3. hónap után), a citogenetikai válasz (a 6. hónap után), illetve a major citogenetikai válasz (a 12. hónap után), elérésének kudarcát, továbbá a betegség progresszióját korábbi citogenetikai vagy hematológiai választ követően. Az imatinib‑intolerancia fogalma olyan betegeket foglal magában, akik toxicitás miatt megszakították az imatinib‑kezelést, és a vizsgálatba való belépéskor nem mutattak major citogenetikai választ.

Összességében a betegek 73%‑a volt imatinib‑rezisztens és 27%‑a intoleráns az imatinibbel szemben. A betegek többsége hosszú idő óta szenvedett CML‑ben és egyéb daganatellenes szerekkel (köztük imatinibbel, hidroxiureával, interferonnal) már jelentős mértékű kezeléseket kapott, és egyeseknél még sikertelen szervátültetés is történt (9. táblázat). A legnagyobb korábbi imatinib dózis medián értéke 600 mg/nap volt. Az összes beteg 74%‑ánál a legnagyobb korábbi imatinib dózis ≥ 600 mg/nap volt, míg 40% kapott ≥ 800 mg/nap dózist.

9. táblázat CML kórtörténeti jellemzők

A krónikus fázisban lévő betegek primer végpontjaként a major citogenetikai válasz (MCyR) szolgált, definíciója szerint a Ph+ haemopoetikus sejtek eliminációja (CCyR, teljes citogenetikai válasz) vagy jelentős csökkenése < 35% Ph+ metafázisig (részleges citogenetikai válasz). A teljes hematológiai választ (CHR) a krónikus fázisban lévő betegek esetében másodlagos végpontként definiálták. Az akcelerált fázisú betegeknél a primer végpont az általános diagnosztizált hematológiai válasz (haematological response, HR), definíciója szerint vagy teljes hematológiai válasz a leukaemiára utaló bizonyítékok hiányával, vagy a krónikus fázisba való visszatérés.

Krónikus fázis

Az MCyR‑ráta a 321, krónikus fázisban lévő beteg esetében 51% volt. A válaszadók többsége az MCyR‑t gyorsan, a nilotinib‑kezelés kezdetét követő 3 hónapon (2,8 hónapos medián értéken) belül elérte, és ez tartós volt. A CCyR eléréséhez szükséges medián időtartam alig több, mint 3 hónap volt (medián: 3,4 hónap). A MCyR‑t elérő betegek közül 77%‑nál (95%‑os CI: 70%‑84%) maradt fent a terápiás válasz a 24. hónapban. A MCyR medián időtartamát nem érte el. A CCyR‑t elérő betegek közül 85%‑nál (95%‑os CI: 78%‑93%) maradt fent a terápiás válasz a 24. hónapban. A CCyR medián időtartamát nem érte el. A kiindulási időpontban teljes haematológiai választ (complete haematological response, CHR) mutató betegek gyorsabban érték el az MCyR‑t (1,9 versus 2,8 hónap). A kiindulási CHR nélküli, krónikus fázisban lévő betegek 70%‑a ért el CHR‑t, a CHR eléréséig eltelt medián időtartam 1 hónap volt, a CHR időartamának medián értéke pedig 32,8 hónap volt. A krónikus fázisban lévő CML‑és betegeknél a becsült, 24 hónapos teljes túlélési arány 87% volt.

Akcelerált fázis

Az általános diagnosztizált HR‑ráta 137, akcelerált fázisban lévő beteg esetében 50% volt. A terápiás választ adók legtöbbje a HR‑t a nilotinib‑kezelés megkezdését követően gyorsan (1,0 hónapos medián időtartam alatt) érte el, ami tartósan fennmaradt (a bizonyított HR medián időtartama 24,2 hónap volt). A HR‑t elérő betegek közül 53%‑nál (95%‑os CI: 39%‑67%) maradt fent a válasz a 24. hónapban. Az MCyR‑ráta 30% volt, 2,8 hónapos medián időtartammal a terápiás válaszig. A MCyR‑t elérő betegek közül 63%‑nál (95%‑os CI: 45%‑80%) maradt fent a válasz a 24. hónapban. A MCyR medián időtartama 32,7 hónap volt. Az akcelerált fázisban lévő CML‑es betegek becsült, 24 hónapos teljes túlélési aránya+ 70% volt.

A 10. táblázat mutatja a két kezelési ágban megfigyelt terápiás válaszok arányait.

10. táblázat Terápiás válasz CML-ben

NEL (no evidence of leukaemia/marrow response) =nincs bizonyíték leukaemiára/csontvelő válaszra

1114 krónikus fázisú beteg esetében volt CHR a kiindulási időpontban, így nem voltak értékelhetők a teljes hematológiai válasz szempontjából.

* Egy betegnél hiányzott az imatinib‑rezisztencia/intolerancia státuszra vonatkozó információ.

BC‑CML‑es betegekre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre hatásossági adatok. A különálló kezelési karokat a II. fázisú vizsgálatba is bevonták, hogy tanulmányozzák a nilotinib hatását olyan, krónikus fázisban, és akcelerált fázisban lévő betegeknél, akiknél korábban jelentős mértékű, többféle kezelést végeztek, köztük valamely tirozinkináz‑gátló hatóanyaggal az imatinib mellett. A 36 beteg közül 30 (83%) rezisztens volt a kezeléssel szemben, nem intoleráns. 22 krónikus fázisban lévő beteg esetében, akiknél a hatékonyságot értékelték, a nilotinib‑kezelés 32%‑os MCyR‑rátát és 50%‑os CHR‑rátát indukált. 11 akcelerált fázisban lévő beteg esetében, akiknél a hatékonyságot értékelték, a kezelés összességében 36%‑os HR-rátát indukált.

Az imatinib‑kezelés kudarcát követően 24 különféle BCR‑ABL mutációt észleltek, a mutációk előfordulására kivizsgált krónikus fázisú CML‑es betegek 42%‑ánál és az akcelerált fázisban lévők 54%‑ánál. A nilotinib hatékonyságát az imatinib‑rezisztenciával összefüggő különféle BCR‑ABL mutációkkal jellemezhető betegek körében igazolták, kivéve a T315I‑t.

Azoknak a Ph+, krónikus fázisú CML-es, tartós, mély molekuláris válaszreakciót elért felnőtt betegek kezelésének abbahagyása, akik első vonalbeli nilotinib-kezelésben részesültek,

Egy nyílt elrendezésű, egykaros vizsgálatban 215 krónikus fázisú, Ph+ CML‑es felnőtt beteget kezeltek első vonalban legalább 2 évig nilotinibbel, akik a MolecularMD MRDx BCR‑ABL teszttel mérve MR4,5‑öt értek el, és akiket bevontak a nilotinib‑kezelés további 52 héten át történő folytatására (nilotinib konszolidációs fázis). A 215 beteg közül 190 (88,4%) lépett be a kezelésmentes renisszió (treatment‑free remission, TFR) fázisba azt követően, hogy a konszolidációs fázis alatt tartós, mély molekuláris választ ért el, amelyet az alábbi kritériumok definiálnak:

a 4 utolsó negyedéves vizsgálat (12 hetenként végezve) legalább MR4,0 volt (BCR‑ABL/ABL ≤ 0,01% IS), és ez egy éven át fennmaradt;

az utolsó mérés MR4,5 (BCR‑ABL/ABL ≤ 0,0032% IS);

legfeljebb 2 mérés eredménye esik MR4,0 és MR4,5 közé (0,0032% IS < BCR‑ABL/ABL ≤ 0,01% IS).

Az elsődleges végpont a kezelésmentes remisszió fázis elkezdése utáni 48. héten a major molekuláris választ adó betegek százalékaránya volt (non-reszpondernek tekintve minden olyan beteget, akinél a kezelés újrakezdésére volt szükség).

11. táblázat A kezelésmentes remisszió első vonalbeli nilotinib‑kezelést követően

[1] Egy betegnél nem veszett el az MMR a 48. hétre, azonban abbahagyta a kezelésmentes remisszió fázist.

[2] Kettő betegnél nem állt rendelkezésre PCR-vizsgálat a 264. héten, ezért az ő válaszukat nem vették figyelembe a 264. héten lezárt adatok elemzésében.

Az összes ismételt kezelést kapott beteg 50%‑a 7 hét alatt nyerte vissza az MMR‑t és 12,9 hét alatt nyerte vissza az MR4,5 választ. Az MMR visszanyerésének összesített aránya a kezelés újrakezdése utáni 24. hétre 97,8% volt (91‑ből 89 beteg) és az MR4,5 visszanyerésének összesített aránya a 48. héten 91,2% volt (91‑ből 83 beteg).

A Kaplan‑Meier‑féle becsült kezelésmentes túlélés (treatment-free survival - TFS) mediánja 120,1 hét volt (95%‑os CI: 36,9, nem megbecsülhető [NE]) (4. ábra). A 190 beteg közül 91‑nél (47,9%) nem volt kezelésmentes túlélés esemény.

4. ábra A kezelésmentes túlélés Kaplan‑Meier‑féle becslése a TFR elkezdése után (teljes analízis halmaz)

Krónikus fázisú CML-es, korábbi imatinib-kezelés után nilotinib-kezeléssel tartós, mély molekuláris válaszreakciót elért felnőtt betegek kezelésének abbahagyása

Egy nyílt elrendezésű, egykaros vizsgálatba 163, krónikus fázisú, Ph+ CML‑es, legalább 3 évig tirozinkináz‑inhibitorokat (TKI) szedő (kezdeti TKI‑kezelésként több mint 4 hétig imatinib, a nilotinibre történő átállításkor dokumentált MR4,5 nélkül az imatinib‑kezelés mellett, majd legalább két évig nilotinibre történő átállítás), olyan felnőtt beteget vontak be, akik a MolecularMD MRDx BCR‑ABL teszttel mérve MR4,5 értéket értek el a nilotinib‑kezelés alatt, hogy további 52 héten át folytassák a nilotinib‑kezelést (nilotinib konszolidációs fázis). A 163 beteg közül 126 (77,3%) lépett be a kezelésmentes remisszió fázisba azt követően, hogy a konszolidációs fázis alatt tartós mély molekuláris választ ért el, amelyet az alábbi kritérium definiál:

A 4 utolsó negyedéves vizsgálat (12 hetenként végezve) nem mutatta ki az MR4,5 bizonyított megszűnését (BCR‑ABL/ABL ≤ 0,0032% IS) az egy év alatt.

Az elsődleges végpont azoknak a betegeknek az aránya volt, akiknél a kezelés abbahagyását követő 48 héten belül nem mutatták ki az MR4,0 bizonyított elvesztését vagy a MMR megszűnését.

12. táblázat Kezelésmentes remisszió korábbi imatinib-terápia után alkalmazott nilotinib‑kezelést követően

[1] kettő betegnél fennállt MMR (PCR‑vizsgálattal) a 264. héten, később azonban abbahagyták a vizsgálatot és nem került sor náluk további PCR-vizsgálatokra.

A nilotinib hatására az MR4,0 ismételt eléréséhez szükséges, Kaplan‑Meier-féle becsült medián időtartam 11,1 hét (95%‑os CI: 8,1, 12,1), MR4,5 esetében 13,1 hét [95%‑os CI: 12,0, 15,9) volt. Az MR4 visszanyerésének összesített aránya a kezelés újrakezdése utáni 48. hétre 94,9% (59‑ből 56 beteg), az MR4,5 esetében 91,5% (59‑ből 54 beteg) volt.

A medián kezelésmentes túlélés Kaplan‑Meier‑becslése 224 hét (95%‑os CI: 39,9, NE) (5. ábra). A 126 beteg közül 63‑nál (50,0%) nem volt kezelésmentes túlélés esemény.

5. ábra A kezelésmentes túlélés Kaplan-Meier‑féle becslése a TFR elkezdése után (teljes analízis halmaz)

Gyermekek és serdülők

A nilotinibbel végzett fő gyermekgyógyászati vizsgálatban összesen 58, 2 és < 18 év közötti korú beteg (25 újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú Ph+ CML‑ben szenvedő beteg, 33 pedig imatinibre/dazatinibre rezisztens vagy imatinibet nem toleráló, krónikus fázisú Ph+ CML‑ben szenvedő beteg) kapott nilotinib‑kezelést naponta kétszer 230 mg/m2 dózisban, a legközelebbi, 50 mg‑mal osztható dózisra (legfeljebb 400 mg‑ra, a maximális egyszeri dózisra) kerekítve. A vizsgálat legfontosabb adatait a 13. táblázat összesíti.

13. táblázat A nilotinibbel végzett fő gyermekgyógyászati vizsgálat összefoglaló adatai

* 1 beteg átmenetileg megfelelt az AP/BC‑be történő progresszió technikai definíciójának (ugyanis megemelkedett a bazofil sejtek száma) egy hónappal a nilotinib megkezdése után (az első ciklusban 13 napra átmenetileg felfüggesztették a kezelését). A beteg nem lépett ki a vizsgálatból, visszatért a CP‑be, majd 6 ciklusnyi nilotinib‑kezelés után CHR‑ben és CCyR‑ben volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A nilotinib csúcskoncentrációi 3 órával a per os beadást követően alakulnak ki. A nilotinib felszívódása per os bevételt követően kb. 30%‑os mértékű volt. A nilotinib abszolút biohasznosulását nem állapították meg. Szájon át beadott oldathoz viszonyítva (pH 1,2‑1,3) a realtív biohasznosulás körülbelül 50%. Egészséges önkéntesek esetében a nilotinib Cmax 112%‑kal és a szérumkoncentráció‑idő görbe alatti terület (AUC) 82%‑kal nőtt az éhgyomorra történő bevételhez képest, ha a nilotinibet táplálékkal együtt adták. A nilotinibnek a táplálkozást 30 perccel, illetve 2 órával követő bevétele a nilotinib biohasznosulását sorrendben 29%-kal, illetve 15%-kal növelte (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

A nilotinib felszívódása (relatív biohasznosulása) a teljes gastrectomián átesett betegeknél kb. 48%‑kal, míg a részleges gastrectomián átesett betegeknél kb. 22%‑kal csökkenhet.

Eloszlás

A nilotinib vér‑plazma aránya 0,71. A plazmafehérjéhez kötődés in vitro kísérletek alapján kb. 98%.

Biotranszformáció

A fő, azonosított anyagcsereutak közé egészséges önkéntesek esetén az oxidáció és a hidroxiláció tartozik. A nilotinib a fő keringő összetevő a szérumban. A metabolitok egyike sem járult hozzá jelentős mértékben a nilotinib farmakológiai hatásához. A nilotinibet elsősorban a CYP3A4 metabolizálja, a CYP2C8 esetleges csekély hozzájárulásával.

Elimináció

Az izotóppal jelzett nilotinib egyszeri dózisának beadását követően egészséges önkénteseknél a dózis több mint 90%‑a ürült ki 7 napon belül, főként a széklettel (a dózis 94%‑a). A változatlan nilotinib a dózis 69%‑át tette ki.

A napi adagolás melletti ismételt dózisos farmakokinetika alapján becsült látszólagos eliminációs felezési idő kb. 17 óra volt. A nilotinib farmakokinetikájának betegek közötti variabilitása közepes vagy jelentős mértékű volt.

Linearitás/nonlinearitás

A dinamikus egyensúlyi állapotú nilotinib‑expozíció dózisfüggő volt, naponta egyszer alkalmazott 400 mg-nál nagyobb dózisszinteknél a szisztémás expozíció a dózisarányoshoz képest kevésbé növekedett. Naponta kétszer 400 mg‑os adagolásnál a napi szisztémás expozíció dinamikus egyensúlyi állapotban 35%‑kal nagyobb volt, mint a naponta egyszer 800 mg‑os adagolás esetén. A naponta kétszer 400 mg‑os dózisszint mellett, dinamikus egyensúlyi állapotban mért nilotinib szisztémás expozíció (AUC) megközelítőleg 13,4%‑kal magasabb volt, mint a naponta kétszer 300 mg‑os dózisszint mellett. A 12 hónap alatt a nilotinib átlagos mélyponti- és csúcskoncentrációja sorrendben megközelítőleg 15,7%-kal és 14,8%‑kal volt magasabb a naponta kétszer 400 mg‑os dózis, mint a naponta kétszer 300 mg-os dózis adása után. Nem találtak lényeges emelkedést a nilotinib‑expozícióban, amikor a naponta kétszer 400 mg‑os dózist naponta kétszer 600 mg‑ra növelték.

A dinamikus egyensúlyi állapot lényegében a 8. napra alakult ki. A nilotinib szérum‑expozíció emelkedése az első dózis és a dinamikus egyensúlyi állapot között mintegy kétszeres volt a napi adagolás és 3,8‑szeres a napi kétszeri adagolás esetén.

A nyelési nehézséggel küzdő betegeknél, beleértve azokat a gyermekgyógyászati betegeket is, akik nem tudják lenyelni a kemény kapszulát, a Nilotinib Teva helyett más, nilotinibet tartalmazó gyógyszereket kell alkalmazni.

Gyermekek és serdülők

A naponta kétszer 230 mg/m2 nilotinibet (a legközelebbi 50 mg dózisra kerekítve) kapó betegeknél (legfeljebb 400 mg egyszeri dózisig) a dinamikus egyensúlyi állapotban mért nilotinib‑expozíciót és clearance-értéket hasonlónak találták (kétszeres értéken belül) a naponta kétszer 400 mg dózist kapó felnőtt betegekéhez. A nilotinib farmakokinetikai expozíciója egyszeri és ismételt adagokat követően hasonlónak bizonyult a 2 ‑ < 10 éves, illetve a ≥ 10 ‑ < 18 éves gyermekeknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A nilotinibet gyógyszerbiztonsági farmakológiai, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukciós toxicitási, fototoxicitási, valamint karcinogenicitási vizsgálatokban (patkányokon és egereken) értékelték.

Farmakológiai biztonságossági vizsgálatok

A nilotinibnek nem volt központi idegrendszeri, illetve légzésfunkciókra gyakorolt hatása. Az in vitro cardialis biztonságossági vizsgálatokban kimutattak egy QT‑megnyúlásra utaló preklinikai jelet annak alapján, hogy a nilotinibet izolált nyúlszíveken vizsgálva a hERG áramok gátlását és az akciós potenciál időtartamának megnyúlását tapasztalták. Nem észleltek az EKG‑ra gyakorolt hatásokat sem kutyákban, sem majmokban a legfeljebb 39 hétig történő kezelés során, illetve speciális telemetriás vizsgálatban kutyákon.

Ismételt adagolású toxicitásvizsgálatok

A kutyákon legfeljebb 4 héten át, illetve cynomolgus majmokkal legfeljebb 9 hónapon át végzett ismételt adagolású toxicitásvizsgálatok alapján a nilotinib‑toxicitás elsőszámú célszerve a máj. Az elváltozások közé tartozott az alanin‑aminotranszferáz és az alkalikus foszfatáz aktivitás fokozódása és hisztopatológiai eltérések (főként sinusoid sejt, illetve Kupffer sejt hyperplasia/hypertrophia, epevezeték hyperplasia és periportalis fibrosis). Általában a klinikai kémiai változások teljes mértékben reverzíbilisek voltak egy négyhetes regenerálódási időszakot követően, míg a szövettani elváltozások részleges reverzíbilitást mutattak. A májra észlelhető hatást gyakorló legalacsonyabb dózisszinteknél megfigyelt expozíciók alacsonyabbak voltak, mint a 800 mg/nap dózisnál mért humán expozíció. Csak csekély májelváltozásokat tapasztaltak legfeljebb 26 hétig kezelt egereknél és patkányoknál. Patkányok, kutyák és majmok esetében főként reverzíbilis koleszterinszint-emelkedéseket észleltek.

Genotoxicitási vizsgálatok

Bakteriális in vitro rendszerekben végzett genotoxicitási vizsgálatokban, illetve emlős in vitro és in vivo rendszerekben metabolikus aktivációval vagy anélkül semmilyen bizonyítékot nem találtak a nilotinib mutagén potenciáljára.

Karcinogenitási vizsgálatok

A két évig tartó, patkányon végzett karcinogenitási vizsgálatban a nem daganatos elváltozások (dilatáció, vascularis ectasia, endothelsejt hyperplasia, gyulladás és/vagy epithelialis hyperplasia) fő célszerve az uterus volt. Az 5, 15 és 40 mg/ttkg/nap nilotinib adása mellett nem volt karcinogenitásra utaló bizonyíték. A legmagasabb dózisszint melletti expozíciók (az AUC szempontjából) a 800 mg/nap nilotinib adag melletti dinamikus egyensúlyi állapotú mindennapos humán expozíció kb. 2‑3‑szorosai voltak (az AUC alapján).

A 26 hetes Tg.rasH2 egér karcinogenitási vizsgálatban, amelyben a nilotinibet napi 30, 100 és 300 mg/ttkg-os adagban adták, cutan papillomákat/carcinomákat detektáltak a 300 mg/ttkg‑os dózis mellett, ami a napi 800 mg‑os engedélyezett maximális dózis (naponta kétszer 400 mg‑ban adva) melletti humán expozíció megközelítőleg 30‑40‑szeresét jelenti (az AUC alapján). A daganatos bőrléziók esetén a mellékhatást még nem okozó szint (no observed effect level) napi 100 mg/ttkg volt, ami a napi 800 mg-os engedélyezett maximális dózis (naponta kétszer 400 mg-ként adva) melletti humán expozíció megközelítőleg 10–20-szorosát jelenti. A nem daganatos léziók főbb célszervei a bőr (epidermalis hyperplasia), a növekvő fogak (a felső metszőfogak zománcszervének degeneratiója/atrophiája és a gingiva/a metszőfogak odontogen epitheliumának gyulladása), valamint a thymus (a kisebb lymphocyták emelkedett előfordulási gyakorisága és/vagy fokozott súlyossága) voltak.

Reprodukciós toxicitási és fertilitási vizsgálatok

A nilotinib nem okozott teratogenitást, de az anyai toxicitást is előidéző dózisoknál embryo‑ és foetotoxicitást mutatott. Fokozott posztimplantációs veszteséget figyeltek meg mind a fertilitási vizsgálatban, ahol hímeket és nőstényeket is kezeltek, mind pedig az embryotoxicitási vizsgálatban, amelyben csak nőstényeket kezeltek. Az embriotoxicitási vizsgálatokban patkányok esetén embrioletalitást és foetalis hatásokat (főként csökkent foetalis testtömeget, az arccsontok korai fúzióját [maxilla és os zygomaticus fúzió], visceralis és csontváz-variációkat) találtak, míg nyulaknál a foetalis reszorpció fokozódását és csontváz-variációkat mutattak ki. Egy patkányokon végzett pre‑ és posztnatális fejlődési vizsgálatban az anyai nilotinib‑expozíció a testi fejlődési paraméterekben kialakuló változásokkal együtt a fiatal állatok csökkent testtömegét, valamint a párzási és fertilitási mutatók csökkenését idézte elő az utódokban. A megfigyelhető mellékhatást még nem okozó dózisszint esetén nőstényekben a nilotinib‑expozíció általában kisebb vagy ugyanakkora, mint a 800 mg/nap humán dózis esetén.

A legmagasabb tesztelt dózisokig, ami a javasolt humán adag kb. ötszöröse, hím és nőstény patkányoknál nem észleltek a spermiumszámra/motilitásra vagy a fertilitásra gyakorolt hatást.

Juvenilis állatokon végzett vizsgálatok

Egy, juvenilis fejlődési vizsgálatban a nilotinibet a szülést követő első héttől kezdve fiatal felnőttkorig (a születést követő 70. napig) 2, 6 és 20 mg/ttkg/nap dózisokban adták szájon át levezetett gyomorszondán át fiatal patkányoknak. Standard vizsgálati paraméterek mellett a fejlődés jellemzőit, a központi idegrendszeri hatásokat, a párzást és a fertilitást értékelték. A mindkét nemnél észlelt testtömeg-csökkenés és a preputium hím állatoknál észlelt késői szeparáció (ami összefüggésben lehet a testtömegcsökkenéssel) alapján juvenilis patkányok esetén a megfigyelhető mellékhatást még nem okozó dózisszintet (No-Observed-Effect-Level) 6 mg/ttkg/nap dózisban állapították meg. A fiatal állatok a felnőttekhez képest nem mutattak fokozott érzékenységet a nilotinibre. Ezen kívül a fiatal patkányok toxicitási profilja a felnőtt patkányoknál észlelthez hasonló volt.

Fototoxicitási vizsgálatok

A nilotinibról kimutatták, hogy elnyeli az UV‑B és UV‑A tartományú fényt, és bejut a bőrbe és in vitro fototoxikus potenciált mutatott, de in vivo semmilyen hatást nem figyeltek meg. Ezért annak a kockázatát, hogy a nilotinib fényérzékenységet okoz a betegeknél, nagyon alacsonynak tekintik.

GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nilotinib Teva 50 mg kemény kapszula

A kapszula tartalma

laktóz‑monohidrát

kroszpovidon (A típusú) (E1202)

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid (E551)

magnézium‑sztearát (E470b)

Kapszulahéj

hipromellóz (E464)

karragén (E407)

kálium‑klorid (E508)

eritrozin (E127)

sárga vas‑oxid (E172)

vörös vas‑oxid (E172)

titán‑dioxid (E171)

tisztított víz

Fekete jelölőfesték

sellak (E904)

propilénglikol (E1520)

kálium‑hidroxid (E525)

fekete vas‑oxid (E172)

Nilotinib Teva 150 mg kemény kapszula

A kapszula tartalma

laktóz‑monohidrát

kroszpovidon (A típusú) (E1202)

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid (E551)

magnézium‑sztearát (E470b)

Kapszulahéj

hipromellóz (E464)

karragén (E407)

kálium‑klorid (E508)

eritrozin (E127)

sárga vas‑oxid (E172)

vörös vas‑oxid (E172)

titán‑dioxid (E171)

tisztított víz

Fekete jelölőfesték

sellak (E904)

propilénglikol (E1520)

kálium‑hidroxid (E525)

fekete vas‑oxid (E172)

Nilotinib Teva 200 mg kemény kapszula

A kapszula tartalma

laktóz‑monohidrát

kroszpovidon (A típusú) (E1202)

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid (E551)

magnézium‑sztearát (E470b)

Kapszulahéj

hipromellóz (E464)

karragén (E407)

kálium‑klorid (E508)

sárga vas‑oxid (E172)

titán‑dioxid (E171)

tisztított víz

Fekete jelölőfesték

sellak (E904)

propilénglikol (E1520)

kálium‑hidroxid (E525)

fekete vas‑oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás:

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolás:

50 mg kemény kapszula: Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

150 mg, 200 mg kemény kapszula: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A Nilotinib Teva 50 mg-os kemény kapszulák PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

112 db (4 db 28 db-os csomag) és 120 db (3 db 40 db-os csomag) kemény kapszulát tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.

A Nilotinib Teva 50 mg-os kemény kapszulák PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

112 × 1 db (4 db 28 × 1 db-os csomag) és 120 × 1 db (3 db 40 × 1 db-os csomag) kemény kapszulát tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.

A Nilotinib Teva 150 mg-os kemény kapszulák PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

28, 30, 40 db kemény kapszulát tartalmazó egységcsomagolásban és 112 (4 db 28 db-os csomag), 120 (3 db 40 db-os csomag) és 392 (14 db 28 db-os csomag) kemény kapszulát tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.

A Nilotinib Teva 150 mg-os kemény kapszulák PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

28 × 1, 30 × 1, 40 × 1, 112 × 1db kemény kapszulát tartalmazó egységcsomagolásban és 112 × 1 (4 db 28 × 1 db-os csomag), 120 × 1 (3 db 40 × 1 db-os csomag) és 392 × 1 (14 db 28 × 1 db-os csomag) kemény kapszulát tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.

A Nilotinib Teva 200 mg-os kemény kapszulák PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

28, 30, 40 db kemény kapszulát tartalmazó egységcsomagolásban és 112 (4 db 28 db-os csomag), 120 (3 db 40 db-os csomag) és 392 (14 db 28 db-os csomag) kemény kapszulát tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.

A Nilotinib Teva 200 mg-os kemény kapszulák PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban kerülnek forgalomba:

28 × 1, 30 × 1, 40 × 1, 112 × 1db kemény kapszulát tartalmazó egységcsomagolásban és 112 × 1 (4 db 28 × 1 db-os csomag), 120 × 1 (3 db 40 × 1 db-os csomag) és 392 × 1 (14 db 28 × 1 db-os csomag) kemény kapszulát tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva GmbH,

Graf-Arco-Str. 3, 89079 Ulm,

Németország

A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Nilotinib Teva 50 mg kemény kapszula

OGYI-T-24437/01 112× (4×28) PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban (gyűjtőcsomagolásban)

Nilotinib Teva 150 mg kemény kapszula

OGYI-T-24437/02 112× (4×28) PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban (gyűjtőcsomagolásban)

OGYI-T-24437/03 112×1 PVC/PE/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban (egységcsomagolásban)

Nilotinib Teva 200 mg kemény kapszula

OGYI-T-24437/04 112× (4×28) PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban (gyűjtőcsomagolásban)

OGYI-T-24437/05 112×1 PVC/PE/PVdC//Al adagonként perforált buborékcsomagolásban (egységcsomagolásban)

A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. augusztus 16.

A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. november 13.